A kávé hazájának Etiópia egyik tartományát, Kaffát tekintik, de egyes források szerint az Ószövetségben említett „száraz füge” e növény babját jelentette, míg mások a spártaiak fekete italát is azonosnak vélik vele – írja a Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti folyóirat hasábjain Kátai Csilla, a Semmelweis Egyetem ötödéves hallgatója.

„Az iszlám bora”

Az iszlám vallásban szent italként tisztelik a jellegzetes aromájú főzetet, s mítoszokat is kötnek hozzá: Mohamed próféta például olyan erőt tapasztalt, miután Allah átnyújtott neki egy csészényit, hogy negyven férfit győzött le és ugyanennyi nőt ismertetett meg a szerelemmel. Alighanem a mai kávéfogyasztók is hasonló hatásra vágynak, amikor egy fárasztónak ígérkező nap kezdetén elkortyolják az első feketét.

Maga az elnevezés etimológiailag Kaffához köthető, ám olyan elképzelések is léteznek, amelyek az arab „guhwa” kifejezésből eredeztethetik – ez serkentőt és bort jelent, mivel a kávé nem más, mint az alkoholfogyasztást egyébként tiltó vallás, az iszlám „bora”. Biztos azonban, hogy a cserjének el kellett jutnia Etiópiában Arábiába. Erre megoldás lehet az etiópok vándorlása, illetve a VII. században uralkodó I. Omár kalifa hódító útja is.

Eleinte ételként fogyasztották

Rájöttek, hogy az édes húsú termés porrá zúzva vagy zsíros anyaggal összekeverve is kiváló csemege. A XIII. század előtt már vízbe áztatták a kávébab hüvelyét, majd a szárítás és a pörkölés elterjedésével közel kerültek a mai formához. Az iszlám képtelen volt szakrális körülmények közé szorítani az egyre népszerűbb italt, mivel a hívek egyre gyakrabban és többet szerettek volna belőle. Így elkezdődött az utcai árusítás, illetve az otthoni fogyasztás, amely a böjti időszak, azaz a ramadán során is engedélyezett. Eközben Avicenna, az ezredforduló híres orvosának kutatásai révén elterjedt, hogy bizonyos betegségek esetén gyógyító hatása van a kávénak.

A török hódítások kiterjesztették a koffeintartalmú ital bűvkörét, és a XVI. században megnyíltak az első kávéházak. A tehetősebb családoknál külön szolgáló gondoskodott a napi 10-20 csészényi fekete elkészítéséről. Miután a görög papság és a katolikus egyház is megenyhült a kezdetben ördöginek bélyegzett frissítővel szemben, illetve a velencei kereskedők felismerték a kávéban rejlő busás haszon lehetőségét, a XVIII. században valószínűleg a hollandok szállították a palántákat a célnak megfelelő klímájú Dél-Amerikába, s elkezdődött az európai haszonszerzésre irányuló termelés.

Kocsma helyett kávéház

A kávé töretlen népszerűségéhez jellegzetes aromája mellett hozzájárult az is, hogy a többi itallal szemben nem bódultságot idéz elő, hanem rövidtávon kifejezetten alkalmas a koncentrációs képesség javítására. Angliában a sörgyárak éppen ezért fenyegetve érezték magukat: a kávé betiltására törekedtek, hiszen a férfiak jelentős része immáron a kávéházat részesítette előnyben a kocsma helyett. Az alkoholüzletben érdekeltek próbálták elhitetni az emberekkel, hogy az új hóbort káros az egészségre. Miután nem jártak sikerrel, a nemzetközi politikában elsőként a porosz II. Frigyes vonta állami hatáskörbe a kávégyártást és a -kereskedelmet, tehát a haszon kincstári bevétellé változott.

A kávéházak hangulata újfajta közösségi élményt kínált: olyan szellemileg aktív kikapcsolódást, amelynek során akár különböző játékok – kártya, sakk vagy biliárd – mellett változatos témákról lehetett beszélgetni. Mivel a megvitatásra kerülő mindennapi gondok jelentős része a politikához kapcsolódott, a nyugati társadalmakban a polgári öntudat kialakulásának színtereként szokás említeni a kávéházakat, míg Keleten inkább a családi és baráti kört összekovácsoló intézményt értenek alatta.

Helytől és időtől függött, hogy kik jelentették a szabadidő eltöltésére alkalmas helyek közönségét: a törököknél kezdetben meseolvasással csalogatták az apákat és gyermekeiket, Európában pedig a fiatal, tanult férfiakra volt jellemző a kávéházak látogatása. A nők eleinte inkább a cukrászdákat részesítették előnyben, ahol a fekete mellé süteményt és üdítőt is kérhettek, ám a XIX. századra – miután a legtöbb nagyváros benépesült a kávéfogyasztásra alapuló vendéglátóipari egységekkel – elmosódtak ezek a határok, ami részben az otthoni kávézásnak tudható be.

A különböző nemek és generációk képviselői rájöttek, hogy egy csésze gőzölgő ital mellett kiválóan lehet diskurálni a világ dolgairól, így minden addiginál jobban megismerhették egymás nézőpontját.

Sándor Alexandra Valéria

A kávéban található antioxidánsok mennyisége meghaladja a zöldteában lévő szintet – idézzük ismét Kátai Csillát, a Semmelweis Egyetem ötödéves hallgatóját. A Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti folyóiratban teljes terjedelmében bemutatott szakdolgozatából megtudhatjuk, hogy egy csészényi fekete akár 550 mg-ot is tartalmazhat e szervezetünk számára kulcsfontosságú anyagokból. Az antioxidánsok hozzájárulnak a kor és a környezeti hatások miatt bekövetkező sejtkárosodás mérséklődéséhez, így az élénkítő italban lévő klorogén-, kávé- és csersavak rendkívül értékesek.

Vitaminok és ásványi anyagok

A kávé kincsei között rejlik még a „stresszellenesként” is emlegetett B5-vitamin, más néven a pantoténsav, az idegrendszer egészségének megőrzéséhez nélkülözhetetlen B9-vitamin, azaz a folsav, a szénhidrát-anyagcseréhez szükséges B1-vitamin, tehát a tiamin, és a DNS-lánc kijavításában szerepet játszó, niacinnak is hívott B3-vitamin. Ezeken kívül többek között káliumot, magnéziumot, kalciumot és mangánt is tartalmaz, tehát valóságos vitamin és ásványianyag-esszencia.

Koffein, a természetes serkentő

A legtöbben azonban a közismert élénkítő hatás kedvéért fogyasztják, hiszen életritmusunk olyankor is lankadatlan éberséget, illetve összpontosítást követel tőlünk, amikor testünk és szellemünk nem feltétlenül áll készen a próbatételekre. A reggeli kávé ezért világszerte százmilliók számára jelenti a napi rutin részét. Ez a növényi eredetű, májban lebomló pszichoaktív összetevőnek, a xantinok családjába tartozó koffeinnek tudható be.

Ellazítja a légutak simaizmát és tágítja a perifériás ereket, ezzel egyidejűleg szűkíti az agyban lévőket. Így alkalmas arra, hogy fájdalomcsillapítók összetevőjeként használják, hiszen könnyebbé teszi a hatóanyagok célba jutását. „Már kis koncentrációban is erősen stimulálja a központi idegrendszert, fokozza a szellemi aktivitást, javítja a megfigyelőképességet, csökkenti az álmosságot és a fáradtságot” – írja a koffeinről A kávé és kultúrájának története című munkájában Kátai Csilla, aki arra is kitér, hogy nagy dózis esetén szorongással, alvászavarral, izgatottsággal, remegéssel, esetleg görcsökkel lehet számolni.

Bár a szervezet koffeinre adott válasza egyénfüggő, a nonadrenalin felszabadulásának révén szinte mindenkinél serkenti a szívműködést. Alacsony vagy normális vérnyomás esetén jótékony szabályozó hatása van, ám magasvérnyomás-betegeknél vagy túl nagy mennyiségben fogyasztva szívritmuszavart eredményezhet. A fizikai erőnket rejtő harántcsíkolt izmok működését szintén fokozza, mivel késlelteti a rekeszizom kimerülését, s növeli a munkavégző képességet, valamint az emésztőnedvek termelődését is ösztönzi, megkönnyítve ezzel a gyomor munkáját.

Terápiás indokkal többek között migrén kezelésére, légzésbénulás ellen, ájulás veszélyének elhárítására is használják az orvostudományban. Szájon át adagolva jól felszívódik, hatásának csúcspontját 15-45 perc múltán éri el, az egyén korától, súlyától, állapotától és érzékenységétől függően. A pozitív hozadékok mellett azonban fontos megemlíteni, hogy a koffeinből is létezik halálos dózis, ami egészséges szervezetnél 5-10 grammot jelent, májbetegeknél pedig ennél kevesebbet. Ezt viszont kávéfogyasztással jóformán lehetetlen elérni, mivel egy csészényi átlagosan 75-110 mg-ot tartalmaz. Vizsgálatok szerint a kedvező hatás főleg napi 200 mg alatt figyelhető meg, érdemes tehát beérni egy-két adaggal.

Sándor Alexandra Valéria 

Mágneses rezonancia vizsgálat segítségével a tudósok 40, 12 és 16 év közötti, alkoholt még nem fogyasztó tinédzser agyát vizsgálták meg, majd három éven keresztül megfigyelés alatt tartották őket. A kísérlet végére a vizsgált tinik fele kezdett el rendszeresen alkoholt fogyasztani. A tudósok szerint az egyes agyi régiókban legkisebb aktivitást mutató tinédzsereknél fordultak elő leggyakrabban különböző alkoholproblémák.

"Amikor ezek a fiatalok inni kezdtek, agyi működési mintáik olyanná váltak, mint az alkoholproblémákkal küzdő betegeké - vagyis agyuknak a memóriateszteken sokkal nagyobb erőkifejtésre volt szüksége az emlékezéshez. Ez pont az ellenkezője annak, amire a fiatalok esetében amúgy számítanánk, vagyis hogy az agy minél jobban fejlődik, annál hatékonyabban képes emlékezni" - nyilatkozta Dr. Lindsay M. Squeglia, a Kalifornia Egyetem vezető kutatója.

Csupán egy hajlamosító tényezőről van szó

A mostani vizsgálati eredmények is bizonyítják, milyen súlyos következményekkel jár a rendszeres alkoholfogyasztás serdülők esetében. Ugyanakkor érdekes, hogy az agyi aktivitási minták is segíthetnek előre jelezni, kik azok, akiknek később nagyobb eséllyel lesznek alkoholproblémáik. "Ez a hajlamosító tényező rendkívül érdekes" - jegyezte meg Dr. Squeglia. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben a tinédzserek mind MR vizsgálatra járnak majd az alkoholproblémák kiszűrésének érdekében, az ivási gondok biológiai eredetének feltárása azonban mindenképp hasznos lehet. "Ebben az életkorban rengeteg újat tanulnak a fiatalok, a kognitív fejlődés szempontjából tehát kiemelt fontosságú ez a korszak. Emiatt rendkívül lényeges lenne, hogy az alkoholfogyasztás ne befolyásolja az agyműködést" - vélekedett a kutató.

A depressziós fiataloknál az alkoholproblémák valószínűleg gyakoribbak lettek volna

A mostani kutatásban csak testileg-lelkileg egészséges tinédzserek vettek részt. Dr. Squeglia szerint valószínű, hogy a viselkedészavarokkal vagy depresszióval küzdő fiatalok esetében az alkoholproblémák előfordulása sokkal gyakoribb lett volna. A tanulmány a Journal of Studies on Alcohol and Drugs című szaklap szeptemberi számában jelent meg.

Ha az illető leszokik, a kockázat idővel mérséklődik, de nem tűnik el teljesen. Az aneurizma az elgyengült falú artériában kialakuló tágulat, és ha kireped, a vér az agyállományba kerül. Az anerurizma-szakadás túlélési aránya csak mintegy 50 százalékos, és aki nem hal bele, annak is nagy valószínűséggel maradandó károsodással kell küzdenie egész hátralevő életében.

A dohányosoknál a kockázat háromszoros

A kutatók az adatokat 426 agyvérzéses betegtől vették, akiket 2002 és 2004 között kezeltek Korea 33 kórházában, és összevetették azokat 426, hasonló korú és nemű, nem agyvérzéses betegével. Részletesen felmérték életmódjukat, kórelőzményüket és dohányzási szokásaikat. A résztvevők átlagéletkora 50 év volt. Az agyvérzésen átesettek csoportjában több dohányost találtak, és a családi anamnézisben is többeknél találtak hasonló betegséget illetve magas vérnyomást a felmenők között.

Az agyvérzéses betegek 38 százaléka dohányzott, míg ez az arány a kontrollcsoportban 24 százalékon alakult. Egyéb befolyásoló tényezők, a sófogyasztás, a munkaidő, a testsúly vagy a családban előforduló cukorbetegek számának rögzítését követően megállapították, hogy a dohányosoknál csaknem háromszorosra nőtt az esély az agyvérzésre, mint nem füstölő társaiknál.

A dohányzás besűríti a vért

A dohányzás hatása kumulatívnak bizonyult: minél régebb óta és minél többet szívott az adott beteg, annál nagyobb lett a kockázat. A leszokás öt év elteltével 59 százalékkal csökkentette az aneurizma-repedés esélyét, a nemdohányosokéval hasonló szintre. Az igen erős dohányosoknál azonban nem ezt figyelték meg. Aki napi egy doboznál többet is elszívott, annak továbbra is kétszeres maradt veszélye az aneurizmarepedésre. A szerzők rámutattak, hogy korábbi, hosszabb távon végzett kutatások tanúsága szerint a betegség kockázata csak a leszokást követő 10-15 évvel tűnik el.

Ezekben azonban vagy csak az egyik nemet vizsgálták és/vagy túl kevesen vettek benne részt ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le az eredményekből. A dohányzás besűríti a vért és megemeli a vérnyomást, ami hajlamosít az agyvérzésre. Ezek a folyamatok visszafordíthatók a káros szenvedély elhagyásával. A füstölés azonban tartós károsodást is okoz az érfal szerkezetében, ami erőteljesebben érvényesülhet a sokat dohányzók körében.

(Medipress)

A McGill Egyetem kutatása azt mutatta, hogy azok az emberek, akikben genetikailag gyorsabb a nikotin anyagcseréje, jelentősen erősebb agyi választ adnak a dohányzással kapcsolatos kulcsingerekre, mint azok, akikben lassabb a nikotin anyagcseréje. A korábbi kutatásokból az derült ki, hogy a dohányzással kapcsolatos kulcsjelzésekre adott fokozott válasz kevésbé sikeres leszokást jelez előre, és a környezeti kulcsjelzések állatokban és emberekben is fokozott nikotinbevitelre ösztönöznek.

Van, aki a stressz miatt szív

A környezeti kulcsingereken kívül az egyik májenzim által végbevitt nikotin anyagcsere is befolyásolja a dohányzási viselkedést. Az ezt az enzimet kódoló gén variánsai határozzák meg ennek az anyagcserének a sebességét, ezáltal azt, hogy mennyi nikotin kerül az agyba jutó vérbe. A kísérlet résztvevőiben megvizsgálták a nikotin anyagcsere sebességét, és meghatározták enzim genotípusukat. A leglassabb és a leggyorsabb nikotin anyagcserével rendelkező alanyok esetében funkcionális MR-vizsgálattal ellenőrizték a dohányzással kapcsolatos vizuális kulcsingerekre adott agyi választ. Kiderült, hogy a gyors anyagcserével rendelkezők sokkal erőteljesebb agyi választ adtak ezekre a jelekre a memóriával, motivációval és jutalmazással kapcsolatos agyi területeken, vagyis az amygdalában, a hippokampuszban, a striatumban, az insulában és a cinguláris kéregben.

„Az a felfedezés, hogy a nikotin anyagcsere sebessége befolyásolja a dohányzással kapcsolatos kulcsingerekre adott agyi válasz erősségét alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy a gyorsabb nikotin anyagcserével rendelkező emberekben azért alakulhat ki erősebb agyi válasz ezekre a kulcsingerekre, mert a hétköznapokban gyorsabb egymásutánban követi egymást a cigaretta behatása és a vér nikotinszintjének megemelkedése. Más szóval, megtanulják a dohányzást a nikotinszint megemelkedéséhez társítani” – foglalta össze az eredményeket a kutatás vezetője, Dr. Alain Dagher.

„A lassú nikotin anyagcserével rendelkezők, akiknek egész nap viszonylag állandó nikotinkoncentráció a vérben, ezzel szemben kisebb valószínűséggel alakítanak ki kondicionált választ ezekre a kulcsingerekre. Számukra a dohányzás nem a gyors nikotinszint emelkedéshez társul, ezért valamilyen más okból, például a figyelem fenntartása, vagy a stressz oldása miatt dohányoznak.” - fogalmazott a kutató.

Mivel korábban a dohányzást nem kapcsolták össze a petefészekrák kialakulásával, az új kutatások erre a kockázati tényezőre koncentráltak. Andy Lee és Colin Binns professzorok két kutatást végeztek Kínában. Összesen 28 114 petefészekrákos és 94 942 egészséges nő adatainak elemzésével próbálták alaposabban megismerni az Ausztráliában a második leggyakoribb nőgyógyászati daganatnak számító rendellenességet, melynek ötéves túlélési aránya a Cancer Australia kormányzati rákkutatási hivatal adatai szerint mindössze 40 százalék.

Az esetek 15 százalékánál bizonyított az összefüggés

Az elemzés egyik legjelentősebb eredményeként összefüggést mutattak ki a dohányzás és a betegség között, amit korábban nem tekintettek kockázati tényezőnek. Eddig csak 2009-ben mutatta ki egy kutatás a dohányzás és a petefészekrák gyenge összefüggését, a mostani kutatás azonban határozottan alátámasztja, hogy a petefészekrák egyik típusa, az összes eset körülbelül 15 százalékát kitevő mucinoid tumor valóban összefügg a dohányzással. Érdekes módon a mucinoid tumorok dohányzással összefüggő fokozott előfordulása főként a határeset daganatok esetében mutatkozott, a teljes egészében rosszindulatú tumorok esetében nem tapasztaltak jelentős összefüggést.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a nőknek le kellene szokniuk

Binns professzor szerint további kutatásra lesz szükség annak kiderítésére, hogyan serkenti a dohányzás a mucinoid tumorok létrejöttét, ugyanakkor a megelőzés első lépéseként a nőknek le kell szokniuk a dohányzásról. „A leszokáson kívül arra is bizonyítékot találtunk, hogy a zöld tea, a szoptatás, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás, a rendszeres mozgás és az elhízás elkerülése is előnyösek” – tette hozzá Binns. 

Forrás: semmelweisfigyelo.hu 

Egy új tanulmány szerint a magas vérnyomással és túlsúllyal küzdő nők különösen hajlamosak az apnoéra. Az obstruktív alvási apnoé az éjszakai légzés rendszeres kimaradásával járó betegség. A kor előrehaladtával egyre nagyobb az esélye a betegség kialakulásának és férfiak körében általában nagyobb arányban fordul elő. A mostani kutatás során az Uppsala és Umeå Egyetem tudósai megvizsgálták, milyen gyakran fordul elő az apnoé nők esetében. Összesen 400 véletlenszerűen kiválasztott 20 év feletti nőt kértek fel a kutatásban való részvételre, nekik rendszeres alvásvizsgálaton kellett részt venniük és különböző kérdőíveket kellett kitölteniük.

Kövéreknél különösen gyakori

Az eredmények szerint a 20 éven felüli nők felének vannak obstruktív alvási apnoéra utaló tünetei. A kutatók egyértelmű összefüggéseket találtak a betegség, valamint a magas vérnyomás és a túlsúly között: a magas vérnyomásos nők 80, és a túlsúlyos nők 84 százaléka szenvedett alvási apnoéban. Az 55 és 70 év közötti túlsúlyos nők körében a súlyos alvási apnoé előfordulási aránya 31 százalékos volt. "Nagyon meglepő volt, hogy egy alapvetően férfiak körében gyakori betegség ilyen nagy arányban fordul elő nőknél is" - nyilatkozta Karl Franklin, a kutatás vezetője. "A kezelőorvosoknak különösen oda kell figyelniük a magas vérnyomással és túlsúllyal élő betegekre, hiszen esetükben sokkal nagyobb a betegség kialakulásának esélye."

Sok szülő úgy gondolja, jobb, ha a kamasz gyerek inkább otthon próbálja ki az alkoholt és otthon iszik, szülői felügyelet mellett, mintha a barátaival részegedne le. Úgy vélik ugyanis, hogy a szülői kontrollal elősegíthetik a felelősségteljes alkoholfogyasztás kialakulását a tinikben. A Yale Egyetem kutatói szerint azonban ennek súlyos következményei is lehetnek: a tinik akár alkoholizmusba is sodródhatnak. A kutatócsoport Meghan Morean vezetésével 1160 egyetemista diákot kért fel arra, hogy töltsenek ki egy, az ivási szokásaikat vizsgáló kérdőívet. A kérdések közt szerepelt, hogy hány évesen kezdtek el inni, valamint hogy milyen gyakran és mennyit isznak. Emellett esetleges alkohollal kapcsolatos problémáikat is felmérték.

Jobb, ha később próbálja ki

Az eredményekből kiderült, hogy minél korábban kezdett el inni egy diák, annál valószínűbben volt később valamilyen alkoholproblémája. "Az a diák, aki például 15 éves korában ivott először, nagyobb valószínűséggel szenvedett alkohollal kapcsolatos problémától, mint aki 17 évesen kóstolt alkoholt először" - mondta Morean. A kutatók szerint ezért ameddig csak lehet, érdemes késleltetni az első alkoholfogyasztás alkalmát, a szülőknek pedig érdemes felhívni a gyermekeik figyelmét az alkohollal kapcsolatos veszélyekre.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu 

Hiába kezd észhez térni Európa, a magyar fiatalok alkohol-, dohány- és drogfogyasztási szokásai elkeserítő tendenciát mutatnak. A dohányzás elterjedtsége alapján mára a kontinens vezető országai közé kerültünk, és már csak minden tizenhatodik 16 éves fiatal alkoholszűz. Az 1995 óta négyévente elvégzett európai kutatás (ESPAD) 2011-es adatait Elekes Zsuzsanna szociológus ismertette az MNO-val.

– A tavalyi felmérésben Európa 36 országából több mint 100 ezer 16 éves diák vett részt. Először a dohányzásról beszélnék; nemzetközi összevetésben a diákok 54 százaléka dohányzott korábban, 28 százaléka pedig rendszeres dohányos, minden hatodik pedig naponta rágyújt. Ezek a számok itthon 66, 37 és 25 százalék, tehát minden negyedik 16 éves magyar tanuló naponta cigarettázik, és bőven átlag felettiek a mért értékek – közölte a lesújtó hírt Elekes Zsuzsanna, a Corvinus Egyetem docense. A tendenciát fejtegetve ennél is borúsabb a kép, hiszen 1999 óta Európában stagnált, illetve csökkent a dohányzás elterjedtsége, Magyarországon viszont csupán az ezredforduló után és csak enyhén csökkent, azóta viszont 37 százalékra nőtt azon 16 évesek száma, akik saját bevallásuk szerint cigiztek az elmúlt hónapban.

A kátránykórtól igazán fertőzött még Franciaország, Olaszország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Lettország és Litvánia, de a norvégok, az izlandiak és az albánok megveregethetik a saját vállukat.

Minden negyedik 16 évesünk rendszeresen részeg

Az alkoholfogyasztást tekintve kétféle szokás honosodott meg a megfigyelt korosztálynál: az északi és a déli fogyasztási forma. Előbbinél ritkábban nyúlnak az ital után, de akkor „mindent beleadnak”, utóbbinál inkább a „mértékletes rendszeresség” jellemző. Hazánk fiataljai itt is odateszik magukat, hiszen nem igazán ritkán és nem is keveset fogyasztanak.

A számok nyelvén: a kontinens 16 éveseinek 87 százaléka már alkoholizált (nálunk 94 százalék), és míg az alkohol jelentős részét Európában sör formájában viszik be, nálunk a tömény dominál. Folyamatában a 2007-es és a 2011-es mérés is csökkenést mutat, már ami az európai átlag ivászatát illeti, ezzel szemben a javuló tendencia itthon nem figyelhető meg: a magyar fiatalok 60 százaléka volt már részeg, 23 százalékuk pedig minimum havi rendszerességű berúgó. Ez a felmérésben részt vevő 36 ország közül az 5. legrosszabb. Elekes hozzáteszi még azt is: a szaknyelven nagyivásnak hívott berúgás leginkább Magyarországon terjedt az elmúlt négy esztendőben, nyomukba eredtünk tehát a dánoknak és a spanyoloknak.

Népszerű a szipuzás

– Európai átlagban 18 százaléknyi 16 éves élt már tiltott szerrel korábban, Magyarországon minden ötödik – tért át a drogok területére a docens. – Ez volt az az év, amikor a kontinens átlaga fölé emelkedtünk. Két ország azért kiemelhető, Csehország és Franciaország, ahol 35 százalék fölötti az arány – folytatta Elekes Zsuzsanna, rámutatva hogy kontinentális adatokban 2003 óta nincs növekmény, míg a hazai szám 2003-ban 16, 2007-ben 15 százalék volt. A szereket tekintve meglehetősen marihuána-központú a kép, viszont irtózatos lendületet vett a gyógyszerek alkohollal való bevétele, ebben már kétszeresét mutatjuk, mint az európai átlag. A szociológus külön kitért a szipuzással kapcsolatos érdekességre:

Már eddig is közismert volt, hogy a mozgás kedvezően hat az emberek hangulatára, arról azonban eddig még kevés tanulmány készült J. Carson Smith, a Kineziológia Tanszék munkatársa szerint, hogy a mindennapi feszültségek és szorongást kiváltó helyzetek ellen is hosszú távú védelmet tud-e nyújtani a testedzés. Smith a vizsgálatok során arra volt kíváncsi, hogy a mozgás és a fizikai aktivitás miként hat az agyfunkciókra, az öregedésre, valamint a mentális egészségre.

Ennek érdekében egy csoport egészséges diákon figyelte meg, milyen hatása van a szorongás mértékére harmincperces kerékpározás, illetve harmincpercnyi csendes pihenés. Az alanyok szorongásának mértékét mindkét tevékenység előtt, majd röviddel utána is lemérte, majd a mérést megismételte azután is, hogy valamennyiükkel végignézetett számos fényképet, melyek között kellemes, kellemetlen, illetve semleges érzetet keltők egyaránt voltak.

A mozgás hatásosabb, mint a pihenés

A kísérlet végeztével Smith arra a megállapításra jutott, hogy a mozgás és a pihenés egyaránt képes volt csökkenteni a szorongás mértékét, ugyanakkor, miután a képek segítségével érzelmileg stimulálták az alanyokat, a nyugalmi szint csak azoknál állt helyre teljes mértékben, akik testmozgást is végeztek. A szakember a vizsgálatok során azt is kimutatta, hogy a rendszeres mozgásnak az időskori szellemi hanyatlás megelőzésében is fontos szerepe van, és a fizikai aktivitás akár még az Alzheimer-kór ellen is védelmet tud nyújtani. A tanulmány a a Medicine and Science in Sports and Exercise című lapban jelent meg.

(Medipress) 

A berlini Charité Orvostudományi Egyetem kutatói közel 1100 dohányos részvételével végzett felmérésükkel kimutatták, hogy a válaszadók 17 százaléka hat óránál kevesebbet alszik éjszakánként, 28 százaléka pedig „rossz” alvásminőségről számolt be. A felmérés során megkérdezett 1200 nemdohányzó körében ugyanez az arány 7 illetve 19 százalék volt.

Sanszosabb az elhízás is

A kutatás vezetője, Stefan Cohrs elmondta, ez az első vizsgálat, amely kimutatta az alvászavar fokozott jelenlétét a dohányosokban a nemdohányzókhoz viszonyítva egy olyan populációban, amely nem rendelkezik pszichiátriai rendellenességek kórelőzményével. A kutatás során az esetlegesen ide vonatkozó kockázati tényezőket is számításba vették. Az eredmények azonban nem bizonyítják, hogy a dohányzás közvetlenül zavarja az alvást, mivel a dohányosok más olyan szokásokkal is rendelkezhetnek, amelyek befolyásolhatják az alvásukat, például sokáig fennmaradhatnak tévét nézni, vagy keveset mozoghatnak.

A szakértők szerint azonban jó okunk van feltételezni, hogy a nikotin serkentő hatása állhat a jelenség mögött. A tanulmány szerzői úgy vélik, ha valaki dohányzik és alvászavartól szenved, ez újabb jó indok lehet a leszokásra. A rossz minőségű alvás egyébként nem egyszerűen megnehezíti az ébren töltött órákat. Néhány kutatás már azt is kimutatta, hogy az elégtelen alvás számos betegség, például az elhízás, a cukorbetegség és a szívbetegség kialakulásával is összefüggésbe hozható.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu 

Mintegy három évtizedes története van annak, hogy a drogokra nemcsak egyszerű kockázatként, veszélyként kell tekinteni, hanem a hétköznapokba befurakodott valóságként. A nemzetközi szóhasználatban ekkor rakódott le a „nehéz” és a „könnyű” kategória, így különböztették meg a heroin főcsapását a marihuánától, vagyis a „fűtől” – mondta az MNO-nak Funk doktor.

A szerek skálájának kiterjedésével azonban kezdett elmosódni a határ. A vér akkor vált el a víztől, amikor az eredetileg könnyűnek meghatározott ecstasyról kiderült, a halállal cimborál. 

A kilencvenes években aztán eljött a speed nagy korszaka, és megpróbálták a kokaint is a kevésbé veszélyes kategóriába söpörni, de annak krekk nevű édestestvére szintén embert ölt, így szó sem lehetett arról, hogy könnyűként bárki is elismerje.

Nem féltik az életüket

– Ugyanakkor kialakult kétféle fogyasztás – vezette elő a Nyírő Gyula Kórház főorvosa. Az egyik szintén a heroin rokonságára jellemző; a függőség kialakulásának potenciálja magas, a spontán leszokás gyakorlatilag lehetetlen, nem is beszélve az intravénás fertőzések veszélyéről. – Akik ezt használják, nem féltik az életüket, hiszen úgynevezett anómiások, vagyis a reménytelenség határára sodródtak – világít rá az indíttatás és a függőség világára a szakember.

Az alternatív fogyasztási szokás elnevezése a „rekreációs drogfogyasztás”, amit Funk Sándor fordítási hibának vél az angol recreational szóból, hiszen inkább arról szól a történet, hogy szórakozásból vesznek magukhoz szereket a fogyasztók. „Szó sincs semmiféle pihenésről, amit a szó sugall.”

Nem törvényszerű az átszokás

– Ha a két kategóriát kellene nevesíteni, akkor leginkább azt mondhatnánk, hogy kisebb, illetve nagy kockázatú drogokról van szó – körvonalazta a szakorvos. A „nehéz” drogok újradefiniálásakor egyébként megint problémák álltak elő, mert a hármas kritériumnak (erős hirtelen hatás, függőség, illegális hozzáférés) nem mindenhol ugyanazok a szerek felelnek meg.

A főorvosnak felvetettük azt is, hogy számos szakember élharcosa annak: ne különböztessük meg semmilyen módon a kábítószereket, hiszen azok egyetlen hosszú út különböző állomásai. Funk Sándor amondó, nem törvényszerű, hogy egyik szerről a másikra, egy keményebbre valaki átszokjon. – Ma már a kisgyerekek is tudják, hogy van különbség a fű és a kokain között. Ismerjük a Duna medrét és a Niagarát, mindkettőnek van lejtési szöge, de közel sem ugyanakkora – húzza alá Funk.

Hogy maga a könnyű–nehéz fogalompáros kikopik-e, úgy gondolja: – Veszélyes, de a „könnyű drog” kifejezést a kereskedők fenntartják, és úgy tűnik, sikerrel is járnak a szakemberekkel szemben, kellemes képzetet ébresztve ezzel a szóval. 

Forrás: mno.hu - Bucsy Levente  

A kutatók azt állítják, ezek a tinédzserek nagyobb eséllyel követnek el szabálysértéseket, vezetnek ittasan, és lesznek közúti baleset áldozatai, mint azok, akik nem játszanak hasonló játékokkal. A tudósok a kutatás négy éve alatt összesen 5000 fiatallal készítettek telefoninterjút. A tinik nemét, életkorát, etnikai hovatartozását, anyagi hátterét, tanulmányait és családi körülményeit is figyelembe véve a kutatók megkérték a fiatalokat, értékeljék saját magukat annak tükrében, mennyire hajlamosak a lázadásra és a szabályok megszegésére. A megkérdezettek fele saját bevallása szerint rendszeresen játszott 18 éven felülieknek készült játékokkal: 32 százalék játszott a Pókember 2 című játékkal, 12 százalék a Manhunt című programmal és 58 százalék a Grand Theft Auto III-mal. A Manhunt és a Grand Theft Auto III minden országban felnőtt besorolást kapott.

Közveszélyes magatartás

Ezek a játékok a tudósok szerint növelik a tinédzserek kalandvágyát és a szabályok megszegésére, valamint ittas vezetésre hajlamosítanak. A vizsgálatok háromnegyedénél, amikor a résztvevők átlagosan 16 évesek voltak, 21 százalék vallotta be, hogy volt már közúti ellenőrzése, 14 százalék, hogy volt már balesete és 25 százalék, hogy rendszeresen a szabályok áthágásával vezet.

"A legtöbb szülő számára bizonyára meglepő, hogy a videojátékok milyen nagy hatással vannak a fiatalok vezetési szokásaira" - nyilatkozta Jay Hull, a Dartmouth Egyetem pszichológus professzora. "Sajnos ezeknek a játékoknak a hatására előbb utóbb kialakulnak azok a magatartásformák, amelyek ön- és közveszélyességre hajlamosítanak." A kutatás természetesen nem teljes körű, hiszen a fiatalok vezetési szokásairól csak a telefoninterjúkból tájékozódtak a tudósok. "Csak arra hagyatkozhatunk, amit a résztvevők közöltek velünk" - tette hozzá Hull professzor.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu 

Az anonim kérdőívekből és négyszemközti beszélgetésekből kiderült, hogy a fiatalok csak általános információkkal rendelkeznek a szenvedélybetegségekről.

- Nagyon keveset tudnak például arról, hogyan alakul ki az alkoholfüggőség, hogyan zajlik a hozzászokás folyamata. Hasonló tapasztalataink voltak, amikor 247 deákos tanulót kérdeztünk a fiatalkori terhességről. Ezt a programot azért indítottuk, mert növekszik a tizenéves korban abortuszon átesett vagy anyává vált lányok száma. A kérdőívek azt mutatták: a védekezésre kevés figyelmet fordítanak, úgy látják, velük nem történhet meg, hogy teherbe esnek. Arról pedig fogalmuk sincs, hogy milyen ellátásokra lesznek jogosultak, azt hiszik, ők is mehetnek gyesre. Nem tudják, hogy 18 éves korukig akkor is tankötelezettek, ha 16 évesen szülnek, hogy a gyermeknek nem lehetnek minden tekintetben az anyjuk, mert gyámot kell kinevezni, hacsak el nem veszi őket az apa feleségül, persze ha 16 évesek elmúltak... Sokat segítene, ha többet hallanának ezekről a dolgokról, ezért ki szeretnénk terjeszteni a programunkat a város összes középiskolájára - mondta Mészáros Ágnes.

A családsegítő szolgálat azon túl, hogy felmérést készít és előadásokat tart, szembesíti a diákokat a problémákkal, egyeseket sajnos azzal, hogy már szenvedélybetegnek minősülnek.

- Ha akarom, nem veszem fel a poharat, ezt válaszolják. Vagyis a szenvedélybetegek tipikus reakcióját tapasztaljuk - jelezte Mészáros Ágnes. - Arra is volt példa azonban, hogy bejött a szolgálatunkhoz egy játékszenvedéllyel küzdő fiatal, csatlakozott egyik csoportunkhoz, de általában a család is elfedi a problémát.

- Magyarországról hiányoznak azok az intézmények, amelyek megtalálnák a rejtett, de problémás szerhasználókat - mutatott rá dr. Szemelyácz János addiktológus és pszichiáter szakorvos, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője, aki nemrég a Zalaegerszegi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum rendezvényén tartott előadást mindennapi függőségeinkről. - Utcai, iskolai vagy az egészségügyben dolgozó szociális munkásokra gondolok. Háziorvosoktól is érkezhetne azonban információ, ha továbbgondoljuk a kérdést, és nemcsak a fiatalok droghasználatáról beszélünk, hanem a középkorosztály és az idősebbek gyógyszerhasználati vagy alkoholfogyasztási szokásairól. Ez a generáció ott áll mintaként a fiatalok előtt, s azt látjuk, hogy a kortárs hatás mellett jelentős veszélyeztető tényező a szerhasználó család, ahol gyakori az elhanyagolás és a bántalmazás is. A prevenció során erre is érdemes lenne figyelni.

Létre kellene hozni a pszichoaktív szerek veszélyesség szerinti listáját, válaszolt dr. Szemelyácz János arra, hogy mit tehetne a törvényhozás a drogpoblémák csökkentése érdekében. A marihuána legalizálásával kapcsolatos, rendszeresen felmerülő témáról is kikértük a véleményét.

- Nehéz kérdés. Én a cannabist kevésbé tartom veszélyesnek, mint számos más szert (köztük legálisakat), és azt látom, a fiatalok tömegesen fogyasztják, nem zavarja őket, hogy tiltott. Lehetne a legalizálásról beszélni, de értelmes vitát kellene folytatni. Úgy tűnik azonban, hogy a droglegalizálások kapcsán mindig elszabadulnak az indulatok, prekoncepciók határozzák meg a véleményeket, nehéz szakmai érvekkel alátámasztott vitát folytatni. Az is valószínű azonban, hogy sok minden átalakulna a gazdaságban. Gyakran látom, hogy az alkoholistáink a nyugdíjkorhatárt elérve viszonylag hamar elhaláloznak, annyi szövődményt gyűjtenek össze. Mi történik, ha ezek az emberek nem isznak, hanem füvet szívnak, és terhelik a nyugdíjrendszert? Ez nem éppen humánus gondolat, de a hatalomra nem is jellemzőek a humánus vonások, az állam mérlegeli ezeket a szempontokat.

Dr. Szemelyácz János a fiatalok szerhasználata kapcsán az alkoholt tekinti a legnagyobb problémának. Az elmúlt néhány évben a középiskolások körében négyszeresére nőtt a nagyivás, a havi legalább egyszeri lerészegedés aránya, emelte ki.

- Ez óriási probléma, s tetézi, hogy az országnak nincs alkoholstratégiája, számos gondozó bezárt pénzhiány miatt, prevencióval gyakorlatilag nem foglalkozunk, s az alkoholproblémát a fiatalok is jobban bagatellizálják, mint az illegális szerhasználatot. Az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adójának egy részét törvényileg szabályozva vissza kellene juttatni a kezelés, ellátás és prevenció területére. Komolytalan, ami jelenleg folyik ezen a területen, ahhoz képest, hogy a pszichoaktív szerek fogyasztása népegészségügyi probléma Magyarországon. 

Még nincs rajt Zsuzsi a listán (Szabó Judit jegyzete)
Európa számos országában már tiltólistán van, Magyarországon még szabadon vásárolható a Zsuzsinak is becézett kábítószer, a mephedrone. A partidrog túladagolva ingerlékenységet és erőszakos viselkedést vált ki, de halált is okozhat, Amerikában már szedett áldozatot. A szer illegálissá nyilvánítása nyugaton gyorsan megy, nálunk egy évig tart: bizottság ül össze, kémiai vizsgálatokat végeznek és kockázatelemzést készítenek – ki tudja, hányan szoknak rá, míg legalábbis megnehezíti az állam a némely illegális szernél is rombolóbb hatású anyaghoz való hozzáférést. Magyarországon az történik, hogy bezárják a keceli diszkót, ha kábítószerfogyasztáson kapják a fiatalokat, pedig nem hihetik, hogy attól fogva kakaót isznak esténként otthon, említett példát dr. Szemelyácz János arra, milyen válaszok születnek a problémákra. Hallottunk tőle másfajta szemléletről is, igaz, kanadai példa kapcsán. A kocsmai verekedéseket a tengerentúlon nem úgy akadályozták meg, hogy bezárták a kocsmát, hanem elkezdtek zenét szolgáltatni, mert az kellemesebbé teszi a hangulatot, az asztalokra rágcsálnivalót raktak, mérsékelve az alkohol hatását, és fegyverként nem használható söröskorsókra cserélték a régieket. Valószínűleg ettől még nem ivott kevesebbet a kocsmába járó közönség, de mégis sikerült előrelépni, valamennyire gátat vetni a gyakran elszabaduló indulatoknak, s talán kissé kímélni a májat. Nálunk ritkák az ilyen kifinomult megoldások, ez abból is látszik, hogy tavalyelőtt a kábítószerügyekre fordított állami pénzek háromnegyedét nem ilyen programokra, nem prevencióra, hanem bűnüldözésre költötték. 

Forrás: zalaihirlap.hu - Szabó Judit 

A reménység napja

Rehabilitációs napot tartott szerdán a Reménység Alapítvány Bázis Addiktológiai Szolgálata Pécsett. 

Eddig is sok kutatás világított már rá a passzív dohányzás káros hatásaira, a legújabb eredmények szerint azonban bővülhet a lista: a a cigarettafüst másodlagos belégzése ronthatja a mindennapi kognitív funkciókat is, mivel károsíthatja az emlékezetet.

A csoport két kutatója, Dr. Tom Heffernan és Dr. Terence O’Neil arra volt kíváncsi,  hogyan hat a dohányfüst az emberek kognitív funkcióira, ezért három csoportot figyeltek meg. A csoportok közül az egyikben csak dohányzó emberek szerepeltek, a másikban nemdohányzók, akik azonban rendszeresen ki voltak téve passzív dohányzásnak, a harmadikban olyan nemdohányzók voltak, akik környezetében nem voltak cigarettázók. 

Menekülés? Divat? Az egyre terjedő, különösen a fiatalok körében népszerű droghasználatnak nemcsak jeleiről, okairól sem árt beszélni. 

Megoldhatja a problémát a drog használata vajon, bármilyen gondról is van szó? Nos, legfeljebb átmenetileg elfeledteti. A többség emiatt nyúl hozzá. Mindenkit más probléma vezet rá, de ezek alapvetően hasonlóak.