Sok droghasználó úgy szokik rá a kábítószerre, hogy közben úgy gondolja, a még megengedhető mennyiséget fogyasztja, azt is ritkán. Ott vannak a gyógyszerfüggők, akik kezdetben még tudatosan igyekeznek távol tartani magukat a tablettáktól - kevesebbet vesznek be, mert függőségtől félnek. Csakhogy a visszafogás hatására sok esetben még nagyobb erővel tör rá az emberre, hogy szüksége van a szerre.

A drogfogyasztók egy része relaxációként, menekülésként használja a szereket. Azt gondolják, a droggal jobban érzik majd magukat, felejtenek, illetve „vidámabb lesz a buli”. A tanulók a teljesítménykényszer hatására - hogy fokozzák a tanulási képességet, illetve ébren maradjanak -,szedhetnek stimuláló szereket. Mások azt hiszik, ha egy kábítószer „legális”, akkor biztonságos is. Szeretnének egy kicsit lazítani, megtapasztalni, milyen a drog fogyasztása, és már bele is mennek. Pedig a „legális” drogok épp olyan veszélyesek lehetnek, mint a tiltottak.

A drogfogyasztásnak mindenesetre nincs egyetlen, illetve kizárólagos oka. A családi, iskolai problémáktól való menekülésen, a kíváncsiságon túl a lázadás is komoly szerepet játszik benne,valamint az unalom. A fiatalok közül sokan hagyják magukat rábeszélni a társaik által a drogfogyasztásra. Úgy érzik, ettől nagyobb lesz az önbizalmuk is. Ha új közösségbe szeretnének bekerülni, különösen nagy a csábítás. De ennek ellenpéldájaként a magányos ember is fordulhat a droghoz „segítségért”.

Gond akkor van, ha a fiatal már a drogra tekint úgy, mint a problémák kezelésének leghatékonyabb módszerére. Akár a szülei is adhatnak számára „példát” azzal, hogy hazatérve a munkahelyről, feszültségoldásként a nyugtatókhoz nyúlnak. A fiatal ezáltal azt tanulja meg, hogy a problémák okait nem kell megtalálni, a helyzetet nem szükséges megoldani, hiszen vannak szerek, amelyek enyhítik a gondokat. Csakhogy az átmeneti feszültség csökkentés nem egyenlő a problémamegoldással. A nyugtatók hatására pedig szép lassan kialakulhat a függőség.

Azok a fiatalok, akik szüleiktől, családjuktól valami miatt elhatárolódnak, nagyobb veszélyben vannak: őket a társaság, a baráti kör könnyebben ráveszi a drogok kipróbálására. Abban persze a felnőtteknek is nagy szerepe van, mennyire meghitt az a családi légkör. Ha az, ha a családtagok szeretik egymást és meghallgatják, sokkal kisebb az esélye a drogra való rászokásnak, sőt, a kipróbálásának is. Ám egy olyan családban, ahol a szülő túlságosan szigorú, korlátozó, rideg magatartása a jellemző, más a helyzet: a gyermeknek menekülési kényszere támadhat. Ha a szülő értelmetlen szabályokat állít fel és próbál betartatni, nevelése következetlen, ugyanez az eredmény.

Nem jó ugyanakkor a túlságosan megengedő viselkedés sem, ha nincsenek korlátok. Az ilyen családban élő fiatalra is jellemzőbb, hogy saját világot alakít ki magának, melybe nem lát bele a szülő, és mivel nem ellenőrizgeti, a gyermek azt csinál, amit akar, veszélybe is sodorhatja magát. Nem szólnak rá, ha késő estig kimarad, nem kérik számon, hol járt - akárhová keveredhet.

Elsősorban a felnőttektől való elhatárolódás az, amely nagy motivációt jelent egy fiatal számára, amikor egy dohányzó, alkoholt fogyasztó, drogot is használó társasághoz csatlakozik. Egy ilyen, általa választott csoportban pedig akár beavatási rituálénak is számíthat a kábítószer kipróbálása, amelyet az oda tartozni vágyó fiatal nem fog elutasítani. A kirekesztettségtől való félelem erősebb annál, mintsem hogy nemet mondjon.

Vigyázzunk a gyermekeinkre! 

Forrás: napidoktor.hu