A kávé hazájának Etiópia egyik tartományát, Kaffát tekintik, de egyes források szerint az Ószövetségben említett „száraz füge” e növény babját jelentette, míg mások a spártaiak fekete italát is azonosnak vélik vele – írja a Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti folyóirat hasábjain Kátai Csilla, a Semmelweis Egyetem ötödéves hallgatója.

„Az iszlám bora”

Az iszlám vallásban szent italként tisztelik a jellegzetes aromájú főzetet, s mítoszokat is kötnek hozzá: Mohamed próféta például olyan erőt tapasztalt, miután Allah átnyújtott neki egy csészényit, hogy negyven férfit győzött le és ugyanennyi nőt ismertetett meg a szerelemmel. Alighanem a mai kávéfogyasztók is hasonló hatásra vágynak, amikor egy fárasztónak ígérkező nap kezdetén elkortyolják az első feketét.

Maga az elnevezés etimológiailag Kaffához köthető, ám olyan elképzelések is léteznek, amelyek az arab „guhwa” kifejezésből eredeztethetik – ez serkentőt és bort jelent, mivel a kávé nem más, mint az alkoholfogyasztást egyébként tiltó vallás, az iszlám „bora”. Biztos azonban, hogy a cserjének el kellett jutnia Etiópiában Arábiába. Erre megoldás lehet az etiópok vándorlása, illetve a VII. században uralkodó I. Omár kalifa hódító útja is.

Eleinte ételként fogyasztották

Rájöttek, hogy az édes húsú termés porrá zúzva vagy zsíros anyaggal összekeverve is kiváló csemege. A XIII. század előtt már vízbe áztatták a kávébab hüvelyét, majd a szárítás és a pörkölés elterjedésével közel kerültek a mai formához. Az iszlám képtelen volt szakrális körülmények közé szorítani az egyre népszerűbb italt, mivel a hívek egyre gyakrabban és többet szerettek volna belőle. Így elkezdődött az utcai árusítás, illetve az otthoni fogyasztás, amely a böjti időszak, azaz a ramadán során is engedélyezett. Eközben Avicenna, az ezredforduló híres orvosának kutatásai révén elterjedt, hogy bizonyos betegségek esetén gyógyító hatása van a kávénak.

A török hódítások kiterjesztették a koffeintartalmú ital bűvkörét, és a XVI. században megnyíltak az első kávéházak. A tehetősebb családoknál külön szolgáló gondoskodott a napi 10-20 csészényi fekete elkészítéséről. Miután a görög papság és a katolikus egyház is megenyhült a kezdetben ördöginek bélyegzett frissítővel szemben, illetve a velencei kereskedők felismerték a kávéban rejlő busás haszon lehetőségét, a XVIII. században valószínűleg a hollandok szállították a palántákat a célnak megfelelő klímájú Dél-Amerikába, s elkezdődött az európai haszonszerzésre irányuló termelés.

Kocsma helyett kávéház

A kávé töretlen népszerűségéhez jellegzetes aromája mellett hozzájárult az is, hogy a többi itallal szemben nem bódultságot idéz elő, hanem rövidtávon kifejezetten alkalmas a koncentrációs képesség javítására. Angliában a sörgyárak éppen ezért fenyegetve érezték magukat: a kávé betiltására törekedtek, hiszen a férfiak jelentős része immáron a kávéházat részesítette előnyben a kocsma helyett. Az alkoholüzletben érdekeltek próbálták elhitetni az emberekkel, hogy az új hóbort káros az egészségre. Miután nem jártak sikerrel, a nemzetközi politikában elsőként a porosz II. Frigyes vonta állami hatáskörbe a kávégyártást és a -kereskedelmet, tehát a haszon kincstári bevétellé változott.

A kávéházak hangulata újfajta közösségi élményt kínált: olyan szellemileg aktív kikapcsolódást, amelynek során akár különböző játékok – kártya, sakk vagy biliárd – mellett változatos témákról lehetett beszélgetni. Mivel a megvitatásra kerülő mindennapi gondok jelentős része a politikához kapcsolódott, a nyugati társadalmakban a polgári öntudat kialakulásának színtereként szokás említeni a kávéházakat, míg Keleten inkább a családi és baráti kört összekovácsoló intézményt értenek alatta.

Helytől és időtől függött, hogy kik jelentették a szabadidő eltöltésére alkalmas helyek közönségét: a törököknél kezdetben meseolvasással csalogatták az apákat és gyermekeiket, Európában pedig a fiatal, tanult férfiakra volt jellemző a kávéházak látogatása. A nők eleinte inkább a cukrászdákat részesítették előnyben, ahol a fekete mellé süteményt és üdítőt is kérhettek, ám a XIX. századra – miután a legtöbb nagyváros benépesült a kávéfogyasztásra alapuló vendéglátóipari egységekkel – elmosódtak ezek a határok, ami részben az otthoni kávézásnak tudható be.

A különböző nemek és generációk képviselői rájöttek, hogy egy csésze gőzölgő ital mellett kiválóan lehet diskurálni a világ dolgairól, így minden addiginál jobban megismerhették egymás nézőpontját.

Sándor Alexandra Valéria