Mintegy három évtizedes története van annak, hogy a drogokra nemcsak egyszerű kockázatként, veszélyként kell tekinteni, hanem a hétköznapokba befurakodott valóságként. A nemzetközi szóhasználatban ekkor rakódott le a „nehéz” és a „könnyű” kategória, így különböztették meg a heroin főcsapását a marihuánától, vagyis a „fűtől” – mondta az MNO-nak Funk doktor.

A szerek skálájának kiterjedésével azonban kezdett elmosódni a határ. A vér akkor vált el a víztől, amikor az eredetileg könnyűnek meghatározott ecstasyról kiderült, a halállal cimborál. 

A kilencvenes években aztán eljött a speed nagy korszaka, és megpróbálták a kokaint is a kevésbé veszélyes kategóriába söpörni, de annak krekk nevű édestestvére szintén embert ölt, így szó sem lehetett arról, hogy könnyűként bárki is elismerje.

Nem féltik az életüket

– Ugyanakkor kialakult kétféle fogyasztás – vezette elő a Nyírő Gyula Kórház főorvosa. Az egyik szintén a heroin rokonságára jellemző; a függőség kialakulásának potenciálja magas, a spontán leszokás gyakorlatilag lehetetlen, nem is beszélve az intravénás fertőzések veszélyéről. – Akik ezt használják, nem féltik az életüket, hiszen úgynevezett anómiások, vagyis a reménytelenség határára sodródtak – világít rá az indíttatás és a függőség világára a szakember.

Az alternatív fogyasztási szokás elnevezése a „rekreációs drogfogyasztás”, amit Funk Sándor fordítási hibának vél az angol recreational szóból, hiszen inkább arról szól a történet, hogy szórakozásból vesznek magukhoz szereket a fogyasztók. „Szó sincs semmiféle pihenésről, amit a szó sugall.”

Nem törvényszerű az átszokás

– Ha a két kategóriát kellene nevesíteni, akkor leginkább azt mondhatnánk, hogy kisebb, illetve nagy kockázatú drogokról van szó – körvonalazta a szakorvos. A „nehéz” drogok újradefiniálásakor egyébként megint problémák álltak elő, mert a hármas kritériumnak (erős hirtelen hatás, függőség, illegális hozzáférés) nem mindenhol ugyanazok a szerek felelnek meg.

A főorvosnak felvetettük azt is, hogy számos szakember élharcosa annak: ne különböztessük meg semmilyen módon a kábítószereket, hiszen azok egyetlen hosszú út különböző állomásai. Funk Sándor amondó, nem törvényszerű, hogy egyik szerről a másikra, egy keményebbre valaki átszokjon. – Ma már a kisgyerekek is tudják, hogy van különbség a fű és a kokain között. Ismerjük a Duna medrét és a Niagarát, mindkettőnek van lejtési szöge, de közel sem ugyanakkora – húzza alá Funk.

Hogy maga a könnyű–nehéz fogalompáros kikopik-e, úgy gondolja: – Veszélyes, de a „könnyű drog” kifejezést a kereskedők fenntartják, és úgy tűnik, sikerrel is járnak a szakemberekkel szemben, kellemes képzetet ébresztve ezzel a szóval. 

Forrás: mno.hu - Bucsy Levente