A kényszerbetegség még a legszorosabb emberi szövetségeket: a kölcsönös elfogadásra és bizalomra épülő párkapcsolatokat, házasságokat is próbára teheti. Könnyen előfordulhat, hogy a betegség a pár mindennapjaiba férkőzve észrevétlenül a kapcsolat központi elemévé válik, amennyiben az egyik fél – szeretetből – folyamatos erőfeszítéseket tesz arra, hogy a másikat megóvja a stresszt kiváltó helyzetektől. Ezek az erőfeszítések azonban – ahogy azt a család szerepe kapcsán már az előző cikkben is feltártuk- ideiglenes könnyebbségként funkcionálva inkább a kényszerek egyfajta megerősítését jelentik, a fenyegetés valódiságának alátámasztását, semmint valós megoldást.
Az otthoni munkamegosztás nehézségei
A kényszerbetegség a háztartási teendők megosztását is befolyásolhatja. A kényszerekkel küzdő félnek hirtelen nehezére eshet ellátnia azokat az otthoni feladatokat, melyek korábban az ő hatáskörébe tartoztak – hétköznapi jelentőségű tevékenységek válhatnak hirtelen a stressz, a zavaró gondolatok forrásává. Például, ha az egyik partner attól retteg, hogy véletlenül megmérgez, vagy megfertőz másokat, óriási kihívást jelenthet számára a reggeli, az ebéd, és a vacsora elkészítése. Társa, aki ideiglenesen átveszi tőle ezeket a feladatokat, könnyen válhat fásulttá, frusztrálttá, sértődötté a túlterheltségnek köszönhetően. A kényszeres partner ugyanakkor minden nap szembesül saját tehetetlenségével: szégyenkezik saját „hasznavehetetlensége” miatt, bűntudattal küzd a másikra háruló többlet-terhek miatt.
A legjobb megoldás, ha a partnerek, házasfelek együttműködnek a betegség elleni küzdelemben. Meg kell próbálniuk helyreállítani az otthoni munkamegosztás korábbi egyensúlyát: azonosíthatják a problémás területeket és rövid távú célokat tűzhetnek ki, összhangban az expozíció és válaszmegelőzés terápiában alkalmazott technikájával. Ezzel elkerülhetik a kényszeres viselkedés megerősítését, s lassan visszatérhetnek a háztartási teendők megosztásának régebbi, jól bevált formájához. A teendők kiegyensúlyozottsága a kapcsolatban is harmóniához és kevesebb stresszhez, konfliktushoz fog vezetni.
Szabadidő és szórakozás
A kényszeres személy számára gyakran nehézséget okoznak a „házon kívüli” tevékenységek: a társasági élet, a szabadidős szórakozás különböző formái. Félhet tőle, hogy egy szerencsétlen véletlen folytán problémája a nyilvánosság számára is láthatóvá válik, vagy épp a rögeszmét kiváltó helyzeteket igyekszik elkerülni. A betegség ezáltal a pár másik tagjának szabadidős elfoglaltságaira is kihat: az egészséges fél tarthat tőle, hogy partnerét bántó kritika, negatív megjegyzések érik, ha fény derül problémájára, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen nincs kedve egyedül menni a társasági eseményekre. Az egyik személy kényszerei így számos közös élménytől fosztják meg a párt, s növelik az egymástól való elszigeteltség érzését.
Az egészséges partner tehát dönthet úgy, hogy – lojalitásból, bűntudatból, vagy így támogatva a másikat - ő maga sem vesz részt a kérdéses programokon. A kreatív kifogások gyártása könnyen válhat így bevált kapcsolati rutinná, s a pár tagjai elveszíthetik azokat az embereket, akik egykor fontosak voltak számukra – a családtagokat és barátokat is beleértve.
Különös helyzet alakulhat ki a gyógyulási folyamat végén, az egyensúly helyreállásával. A támogató partner a magára vállalt terhektől megszabadulva „fenyegetésként” élheti meg társa növekvő autonómiáját, magabiztosságát abban az értelemben, ahogy az saját hasznosságába, nélkülözhetetlenségébe vetett hitét érinti. Fontos, hogy a partnerek ezeket az érzéseket is őszintén megbeszéljék, hogy az később ne állhasson a teljes felépülés útjába. A szerepeket a gyógyulás minden állomásán újra-és újra kell értelmezni ahhoz, hogy a folyamat végére a kapcsolat is megerősödhessen.
Intimitás
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a kényszeres zavarokkal küzdő személyek az átlagosnál magasabb szintű szexuális problémákkal szembesülnek. Az örökké jelenlévő zavaró gondolatok csökkenthetik a nemi vágyat, a kifejezetten a szexualitáshoz kapcsolódó kényszerképzetek pedig az együttléttől való félelemhez is elvezethetnek. Bár a szexuális vágy átmeneti csökkenése a gyógyszeres kezelés mellékhatásaként is felléphet, az esetek többségében a problémák gyökeréhez ennél mélyebbre kell ásni: az önértékelés zavarairól, vagy a szexualitáshoz kapcsolódó téves rögeszmékről lehet szó. Fontos szem előtt tartani, hogy a nőket érzékenyebben érintik az ilyen típusú nehézségek: a kényszerbeteg férfiakkal összehasonlítva nagyobb eséllyel vesznek fel szexuálisan elkerülő magatartást.
A tartós megoldáshoz vezető első, és legfontosabb lépés ebben az esetben is a megfelelő segítség, terápia igénybevétele, a személyre szabott gyógyszeres kezelés kialakítása. Fontos a partner bevonása a kezelésbe: a kényszerképzetek valódi természetének feltárásával elkerülhető, hogy a másik a szexuális érdeklődés lanyhulását személyes, vagy a kapcsolat hiányosságainak tulajdonítsa. Az orvossal való konzultáció az egészségügyi okok kizárásában segíthet, míg a sorstársakkal való kapcsolatfelvétel a kölcsönös biztatás és a hasznos tapasztalatok cseréjének nyújt terepet.
Néhány hasznos tipp a mindennapokhoz
Dolgozzunk a bizalom kiépítésén: Nem ritka, hogy a kényszerbeteg – az elutasítástól, vagy megszégyenüléstől való félelmében – még társa elől is rejtegeti tüneteit. Jelezzük partnerünk irányába, hogy bármikor készen állunk meghallgatni őt, és szeretnénk megérteni, min megy keresztül. Fontos, hogy tisztában legyünk vele, milyen nehéz lehet megnyílnia legkínosabb gondolatait illetően, s ennek megfelelően megértéssel és elfogadással viszonyuljunk hozzá, bármi is legyen kényszerképzeteinek tárgya.
Ismerjük meg a betegséget: Ha bekapcsolódunk a terápiába, könnyebben megérthetjük, mi okozza partnerünk tüneteit, melyek elsőre furcsának, logikátlannak, néha pedig egyenesen ijesztőnek tűnnek. Érdemes tudni, hogy számos kényszerbeteg a szorongás egyéb formáival is szembesül, ami ronthat tünetein és életminőségén.
Tartsuk tiszteletben a másik személyes terét: Mindenképpen jót jelent, ha társunknak nem okoz nehézséget, hogy megossza velünk betegségének legszemélyesebb részleteit – ebből azonban nem következik, hogy családtagjaival, vagy munkatársaival is szeretné megvitatni problémáját. Soha ne induljunk ki abból, hogy mások is tudnak partnerünk betegségéről: egy nagyobb társaságban elejtett óvatlan megjegyzés kínos helyzetbe hozhatja társunkat, és könnyen alááshatja belénk vetett bizalmát.
Az őszinte kommunikáció fontossága: Míg a kényszeres tünetek hatékonyan kordában tarthatóak, a betegség sosem múlik el teljesen. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk megbirkózni társunk problémájával, beszéljünk róla nyíltan és őszintén. Ez különösen fontos azokban az esetekben, mikor a kényszergondolatok ránk irányulnak, vagy a szexualitáshoz kapcsolódnak.
Egészségügy: A partidrogok azért is veszélyesek, mert kikapcsolják a bódult ember hányási reflexét
A legtöbb halálos kimenetelű mérgezést a gyógyszerek okozzák – derül ki az Országos Kémiai Biztonsági Intézet mérgezésekről szóló friss jelentéséből.
Zacher Gábor: Az emberek egy része gyógyszerekkel próbál kilépni szorongató élethelyzetéből Fotó: Szabó Bernadett
A gyógyszermérgezéseket az ipari, a háztartási és a növényvédő szerekkel történő halálos balesetek követik. Tavaly több mint 11 ezer gyógyszermérgezést regisztrált a kémiai biztonsági intézet, melyből az esetek csaknem kétharmada öngyilkossági kísérlet volt. A véletlen vagy az egyéb mérgezések aránya pedig mindössze tíz százalék.
A miskolci megyei kórház adjunktusa, Kolláth Tibor szerint az elszegényedéssel nem ritka, hogy a házilag összepancsolt szerek miatt kerülnek a toxikológiára a fiatalok. Mint mondta: előfordul, hogy valaki a piacon, vagy akár az interneten vásárol nyugtatókat és azt öblíti le a mámor reményében fél liter vodkával. Ezt jó esetben, ha nincs semmi egyéb egészségkockázata az illetőnek, egy-két nap alatt „gyógyítható”. Volt azonban halállal végződő esetük is, az egyes partidrogok gyakran „kikapcsolják” az úgynevezett hányási reflexet, és a bódult ember saját hányadékában megfullad. Az orvos szerint a tudatmódosító drogok mindenkire másként hatnak, de hogy miként, azt senki nem tudhatja, amíg nem próbálta.
– Nagyon is gyakori eszköze a problémamegoldásnak, hogy az emberek fognak egy orvosságosdobozt, és azzal egyszerűen „kilépnek” szorongató élethelyzetükből – mondta lapunknak Zacher Gábor, a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiájának vezető főorvosa. A Péterfy toxikológiájára kerülnek az ország minden részéből főként a súlyos és nehezen megoldható esetek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez az intézet látja el a mérgezettek csaknem felét. Zacher Gábor szerint a párkapcsolati vagy egyéb családi konfliktusok kezelésének mondhatni „nemzeti módszere”, hogy valaki beleiszik egy üvegbe, bekap néhány doboz gyógyszert.
A lapunk által megszólaltatott sürgősségin dolgozó orvosok azt mondták: a kilencvenes években még a vegyszerek, azok között is a rosszul tárolt, üdítősüvegbe áttöltött permetlék okozták a legtöbb tragédiát, mostanra a gyógyszerek váltak a leggyakoribb méreggé. Legtöbb esetben a központi idegrendszerre ható készítmények okoznak balesetet, míg a második hely a szívgyógyszereké. A Pharmaonline ismertette a napokban azt az amerikai kutatást, miszerint tizenévesek többsége otthon mindenfajta szülői kontroll nélkül hozzájuthat azokhoz a vényköteles szerekhez, melyeket orvosuk felírt számukra. A szülők nem tartják reális veszélynek, hogy gyermekük nem az orvosi előírásoknak megfelelően szedi a vényköteles szert vagy esetleg továbbadhatja azt másoknak. Az eredeti cikket közlő Journal of Adolescent Health című lapból kiderül az is, hogy az amerikai tizenévesek 83,4 százaléka szülői kontroll nélkül hozzájuthat otthon az orvos által számára receptre felírt gyógyszerekhez.
Hasonló jelenségre itthon is adódik példa. Naponta egy-két mérgezett gyereket visz a mentő a Heim Pál Gyermekkórház toxikológiájára is. Bojszkó Ágnes adjunktus lapunknak elmondta: tapasztalataik szerint a rosszul őrzött gyógyszerek okozzák a gyermekbalesetek többségét, de nem ritka a növény, a háztartási vegyszer, a színes mosókapszula okozta mérgezés sem. A színes mosószert magába záró műanyag a kicsi szájában könnyen olvad, a benne lévő folyadék pedig pillanatok alatt súlyos felmaródásokat, sebeket okoz a nyelőcsőben, a garatban. Az ilyen sérülések után pedig hetekig csak szondán keresztül lehet táplálni a gyereket. A kórházban most is legalább nyolc-tíz „szondás” gyereket ápolnak.
A szülők sokszor nem is tudják, hogy a kertben vagy a szobában több mérgező növényt tartanak. Például a nárcisz, a gyöngyvirág, a tiszafa vagy a diffenbachia részeinek rágcsálása súlyos mérgezéseket okozhat. Hasonlóan veszélyes növénynek számítanak a loncfélék vagy a színes akácok magjai. Gyakori, hogy a gyerekek a kertben, az óvoda udvarán talált gombát rágcsálnak. Ha a kicsi valamilyen bogyót vagy egyéb növényi részecskét eszik, abból az orvoshoz is feltétlenül vinni kell, mert pusztán elmondás alapján nehéz eldönteni, hogy okoz-e, és ha igen, milyen ártalmat az adott növény vagy sem. A kiskamaszok szívesen próbálják ki a tudatmódosító (angyaltrombita, csattanó maszlag) kerti növények hatását is, ez a kísérlet könnyen válhat végzetessé.
Az orvos elmondta: ha a gyerek hirtelen rosszul lesz, hány, nyugtalan, hallucinál, túlságosan aktív vagy épp ellenkezőleg, aluszékony, fáradékony lesz, azonnal orvost, mentőt kell hívni. Nem érdemes házi módszereket bevetni, mert lehet, hogy például egy hánytatással, amit mérgezéskor a szülők szívesen alkalmaznak, nagyobb bajt okoznak. A Heim Pál Gyermekkórházban 24 órás toxikológiai telefonos ügyelet van, ha megtörtént baj, hogy mit lehet tenni a mentő megérkezéséig a (06-1) 333-5079-es számon lehet tanácsot kérni. Egy másik számon, a (06-1) 476-6464-es hívószámon pedig a vegyszerek tulajdonságairól, ártalmairól kaphatnak információt a szülők.
Habár sokszor és sok helyen hallhattuk már a múltban, hogy az alkoholfogyasztás és a daganatos megbetegedések között komoly összefüggés van, de a tudományos kutatások ezeket általában nem tudták bizonyítani, egészen mostanáig! Az Egyesült Államokban ugyanis egy orvosi kutatócsoport bebizonyította, hogy minden harmadik rákos megbetegedésért, illetve rák okozta elhalálozásért az alkohol tehető felelőssé.
A kutatók – bármennyire is megdöbbentő – az emlőrák esetében találták a legnagyobb összefüggéseket, az ebből származó megbetegedéseknek és haláleseteknek ugyanis 15 százaléka hozható összefüggésbe az alkoholfogyasztással. Az American Journal of Public Health februári kiadásában megjelent kutatás kiemeli, hogy természetesen nem néhány korty alkohol, vagy egy vacsora után elfogyasztott pohár bor idézi elő a rákos elváltozásokat, a kutatásban részt vevők többsége ugyanis rendszeresen fogyasztott legalább napi másfél liternyi alkoholtartalmú italt.
Dr. David Nelson, avagy a kutatás vezetője és a kérdéses tanulmány szerzője kiemelte, hogy az alkohol egy bizonyítottan rákkeltő anyag, ami ott van az emberek szeme előtt, előszeretettel fogyasztják, de mégsem hajlandóak felfogni a túlzott alkalmazásból származó hátrányokat. Az amerikai Országos Rákkutató Intézet rákmegelőzési programjának vezetője szerint ők egyszerű kvantitatív kutatással bebizonyították, hogy várakozásaiknak megfelelően minél nagyobb mennyiségben fogyaszt valaki alkoholt, az annál inkább ki van téve a rákbetegségek kockázatának, sőt, a valóságban nem létezik biztonságos alkoholfogyasztási szint sem, azonban minden jót nem vonhat meg magától az ember.
Az alkohol Dr. Nelson szerint tízszer annyi halálozásért felelős, mint ahányat megelőz, hiszen az alkoholos italokban megtalálható összetevők irritálóan hatnak az érzékenyebb, mutálódásra alkalmas sejtekre, ezzel akadályozva azok természetes DNS-regenerálódását. Ezen felül az alkoholfogyasztással a szervezetünkbe került alkohol kémiai összetevői egyfajta oldószerként szolgálnak olyan szervezetünkbe jutott anyagokkal – például a cigarettafüst vagy a kipufogógáz egyes vegyületeivel –, amelyek normális esetben nem bomlottak volna le, de az alkohol segítségével mégis felszívódnak a szervezetben.
Múlt hétfőn, azaz július elsején különös tüntetésre került sor Bukarestben. A drogfogyasztóknak segítséget nyújtó szociális munkások, pszichológusok és aktivisták gyűltek össze az Egészségügyi Minisztérium épülete előtt, hogy felhívják a politikusok figyelmét az intravénás szerhasználók körében egyre aggasztóbb méreteket öltő HIV-járványra. Bár Romániában egészen 2010-ig alacsony volt a vírussal élő drogfogysztók száma, ez a helyzet rémisztően gyorsan megváltozott: 2007 és 2010 között összesen 30 HIV fertőzést regisztráltak, míg 2010 és 2012 között 360-at!
A Drogriporter filmes csapata márciusban Romániában forgatott a csatornahálózatban élő drogfogyasztó utcagyerekekről – és az őket egyre inkább fenyegető HIV járványról. Nézd meg a filmet éskérd levélbena román miniszterelnöktől, hogy támogassa a fertőzések megelőzésén dolgozó szervezeteket!
Vajon miért éppen most tört ki a járvány? Egyrészt azért, mert 2009 után átrendeződött az illegális drogpiac, elterjedt az ún. dizájner drogok (új szintetikus drogok, amelyek még nem kerültek fel egyetlen tiltólistára sem) injektálása, ami szép lassan leváltotta a heroint, amelynek a hozzáférhetősége sokkal nehezebbé, minősége rosszabbá vált. A heroinistákkal szemben a dizájner drogokat injektálók jóval gyakrabban szúrják be a szert, ezért több tűt és fecskendőt használnak el – ha nincs elég steril fecskendő, hát megosztják egymással, ez pedig a fertőzések melegágya. Romániában léteznek ugyan tűcsere programok, amelyek célja a fertőzések megelőzése, 2009-ben 2 millió steril fecskendőt osztottak ki, 2010-ben viszont csak a felét, egymilliót. A gazdasági válságra hivatkozva a kormány nem biztosítja ezeknek a programoknak a működési költségeit, így azok kénytelenek voltak EU-s támogatásokból működni – mivel azonban ezek a pályázatok június végén lejártak, a szervezetek pénz nélkül maradtak. Ezért tüntettek most, július elsején a minisztérium előtt.
A megelőzés és az ártalomcsökkentés jóval olcsóbb, mint a következmények kezelése. A tűcsere fenntartása 500 euró/év kliensenként, míg egy HIV pozitív kezelése 6000 euró/év páciensenként. Sajnos úgy tűnik, a politikusok ezt nem ismerték még fel - szükség van arra, hogy minél többen emlékeztessük őket. Ezért indítottuk el a levélküldő kampányunkat, amelynek keretében most Te is elmondhatod ezt Victor Pontának, a román miniszterelnöknek -kattints ide a kampányoldalhoz!
Többet akarsz tudni a tűcserékről? - Mítoszok és tények a tűcseréről A mostani romániai HIV-járvány eredetéről, okairól az Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő Központjának (EMCDDA)tanulmányában olvashatsz!
Hogyan képzelheti el valaki, akinek nincs személyes élménye a kényszerbetegségről, hogy milyen érzés nap mint nap irracionális gondolatokkal és félelmekkel küzdeni? A folyamat ördögi körre emlékeztet: az elme leragad egy zavaró gondolatnál vagy képnél, majd - az egyéni akarattól függetlenül - újra és újra lejátssza azt. A gondolatok és képek ismétlődésük révén konzerválják a hozzájuk társított szorongást. A szorongás, feszültség érzései hagyományos esetben figyelmeztető funkciót töltenek be, s arra késztetik az egyént, hogy fokozott óvatossággal reagáljon egy bizonyos szituációra, védje magát egy potenciális veszélyforrástól. Az önmagukban ártalmatlan gondolati tartalmak tehát a hozzájuk kapcsolódó félelem és kétség miatt tűnnek erősnek és valóságosnak a kényszerbeteg számára.
A kényszerbetegség háttere összetett, kiváltó okai közt biológiai, genetikai és pszichológiai hajlamosító tényezők egyaránt szerepelnek, melyeket nem mindig egyszerű szétválasztani. A kényszergondolatok nagyon gyakran kényszercselekvéssel párosulnak: ezek olyan ismétlődő viselkedések vagy cselekvések, melyek a rögeszmék semlegesítésére, ellensúlyozására szolgálnak. Bár ezek a cselekvések csupán ideiglenes megkönnyebbülést nyújtanak, a kényszerbeteg – alkalmasabb küzdési stratégia híján – képtelen felhagyni velük. A gondolatokra adott kényszer-válaszok igen széles skálán mozoghatnak (a hosszú percekig tartó kézmosástól a gondolatok monitorozásán, analizálásán keresztül egészen a rögeszmét kiváltó helyzetek, személyek elkerüléséig) és súlyosabb esetben akadályozzák az egyént mindennapi életvitelének fenntartásában. A következőkben azokat a hosszútávra szóló megoldásokat tekintem át, melyek mind a betegségben szenvedők, mind környezetük számára könnyebbé tehetik a kényszeres időszakok átvészelését.
Viselkedésterápia
A viselkedésterápiát olyan pszichoterapeuta végzi, aki speciális képzettséggel és kellő tapasztalattal rendelkezik. A betegek mintegy 25 százaléka elutasítja a terápiát, 25 százalékuk pedig lemorzsolódik a kezelés során, a tartós gyógyuláshoz mindazonáltal elengedhetetlen a hozzáértő pszichológus segítsége. Az expozíció és válaszmegelőzés technikája központi eleme a kognitív terápiának. A beteg rangsorolja azokat a helyzeteket, melyeket kényszerei szempontjából fenyegetőnek érez, majd fokozatosan szembesítik ezekkel a szituációkkal, úgy, hogy közben nem alkalmazhatja megszokott rituáléit a feszültség csökkentésére. Ez általában hatalmas kihívást jelent, és fájdalmas lehet a páciens számára, viszont ha sikerül ellenállnia, a kényszeres késztetés legyőzhető.
Ha a beteg nem reagál a kényszeres ingerre, eltűnhet a zavaró gondolatra adott válasz-tevékenység. Amennyiben lehetséges, érdemes lehet a hozzátartozókat is bevonni a terápiába, hogy ne erősítsék akaratlanul is a beteget kényszerei ismétlésében (pl. az irracionális kétségekre adott szüntelen megnyugtató válaszokkal).
A viselkedésterápia fontos része az is, hogy rávilágítson a beteg gondolkodásának kognitív torzulásaira: a bizonytalanság lehetőségének teljes elutasítására, a fekete-fehér gondolkodásmódra, a valószerűtlen eshetőségektől való rettegésre, a gondolatok jelentőségének felnagyítására, valamint az eltúlzott felelősségérzetre. Miután a beteg elfogadja saját gondolatainak irracionalitását, a pszichológus segít neki, hogy azokat ésszerű gondolatokkal helyettesítse, s mérlegelje kényszercselekvéseinek valódi hasznosságát. A relaxációs technikák elsajátítása, valamint a terapeuta által ajánlott önsegítő könyvek olvasása szintén hozzájárulhat a kezelés sikeréhez. A kognitív viselkedésterápiát indokolt esetben gyógyszeres kezelés is kiegészítheti.
Amit a család tehet
Szerezzünk ismereteket a betegségről
Fontos, hogy a hozzátartozók tisztában legyenek a kényszerbetegség természetével. Minél többet tudnak ugyanis róla, annál eredményesebben segíthetik családtagjukat a gyógyulásban. Megfelelő információkhoz juthatnak a kapcsolódó szakirodalom elolvasásával, valamint, ha felveszik a kapcsolatot a betegeket támogató professzionális szervezetekkel, csoportokkal.
Tanuljuk meg felismerni a kényszereket megerősítő viselkedéseket
A családok mindennapjait jelentősen befolyásolják a kényszeres hozzátartozó igényei. Számos kutatás kimutatta, hogy a családtagok betegségre adott reakciója meghatározó lehet a kényszeres tünetek fennmaradásában. Íme néhány példa a kényszereket megerősítő magatartásra:
- Részt vesz a családtag kényszeres rituáléiban, például minden alkalommal megmossa a kezét, amikor a másik is így tesz, vagy újra és újra válaszol egy teljesen életszerűtlen aggodalmat firtató kérdésre.
- Segíti a rögeszmét kiváltó helyzetek elkerülésében, például megcsinálja helyette a mosást, így a ruhák a „megfelelő” módon lesznek tisztítva.
- Segíti a kényszeres viselkedés, kényszercselekvés megvalósításában, például mosószereket vásárol valakinek, akinek kényszercselekvése a takarítás.
- A család életvitelének megváltoztatása, a beteg családtag kényszeres igényeihez igazítása, például az evés/ tisztálkodás időpontjának megváltoztatása.
- Plusz feladatokat vállal magára, például elviszi autóval valahova, mert a másik fél a vezetéstől.
- Megváltoztatja szabadidős tevékenységeit, például, ha a kényszeres családtag nem hajlandó a többiek nélkül elhagyni a házat.
- Változtatások a munkában, például kevesebb órát vállal, hogy gondoskodni tudjon családtagja speciális igényeiről.
Segítsünk megtalálni a megfelelő szakembert, terápiát
A leghatásosabb segítséget a megfelelő szakemberrel végzett (szükség esetén gyógyszeres kezeléssel kombinált), személyre szabott terápia jelenti, a családtagok fokozott figyelmével és támogatásával kiegészítve.
Hogyan reagáljunk, ha családtagunk elutasítja a terápiás segítséget?
A megfelelő szakkönyvek, tájékoztató anyagok segítségével próbáljuk meg felhívni figyelmét betegségére, s ezzel együtt a gyógyulás lehetőségére. Bátorítsuk a kezelésben való részvételre, hívjuk fel rá a figyelmét, hogy a segítség elfogadásával ismét teljes életet élhet. Beszéljünk a témában jártas szakemberrel, hogy jobban megérthessük a betegség természetét, vegyük fel a kapcsolatot más, érintett családokkal, kérjünk tanácsot. Ha van a környéken elérhető szakmai szervezet, csoport, mely a betegséggel foglalkozik, látogassunk el oda.
Játék -Szín Színjátszó Találkozó szenvedélybetegeknek is
A Mentálhigiénés Egyesület VI. alkalommal hirdeti meg a „Játék-Szín” Dél-alföldi Regionális Amatőr Színjátszó Találkozót, pszichiátriai- és szenvedélybetegek, fogyatékkal élők és idősek amatőr színjátszó csoportjainak részvételével.
A Pszichiátriai - és Szenvedélybetegek kategóriájában 10 csoport számára tudunk megmérettetési lehetőséget biztosítani; a Fogyatékkal élők kategóriájában 5 versenyző csapatot tudunk fogadni és az Idősek kategóriájában szintén 5 csapat versenyre kelésére van lehetőség. A rendezvény időpontja: 2013. november 08. Helyszín: Békés Városi Kecskeméti Gábor Kulturális Központ
A jelentkezéseket érkezési sorrend alapján regisztráljuk!
A felhívás szövegeittolvasható, a jelentkezési lap letölthetőinnen.
A Mentálhigiénés Egyesület VI. alkalommal meghirdeti a „Játék-Szín” Dél-alföldi Regionális Amatőr Színjátszó Találkozót pszichiátriai- és szenvedélybetegek, fogyatékkal élők és idősek amatőr színjátszó csoportjainak részvételével A PSZICHIÁTRIAI - ÉS SZENVEDÉLYBETEGEK KATEGÓRIÁJÁBAN 10 csoport számára tudunk megmérettetési lehetőséget biztosítani; a FOGYATÉKKAL ÉLŐK KATEGÓRIÁJÁBAN 5 versenyző csapatot tudunk fogadni és az IDŐSEK KATEGÓRIÁJÁBAN szintén 5 csapat versenyre kelésére van lehetőség. A jelentkezéseket érkezési sorrend alapján regisztráljuk! A Pszichiátriai- és Szenvedélybetegek kategóriájának fődíja: Vándorserleg A Fogyatékkal élők, valamint Idősek kategóriák fődíja: egy-egy Díszplakett emellett különdíjakkal, értékes ajándéktárgyakkal, elismerő oklevelekkel jutalmazzuk a résztvevő csapatok produkcióit Szeretnénk, ha rendezvényünket minél több néző követné végig, ezt ösztönözve 10 db ajándékcsomagot sorsolunk ki a nézőközönség körében a program záróakkordjaként A rendezvény időpontja: 2013. november 08. 10 00 Helyszín: Békés Városi Kecskeméti Gábor Kulturális Központ 5630 Békés, Jantyik Mátyás utca 23. A programmal kapcsolatban tájékoztatást lehet kérni: Szokolay Ildikó Tel: 06-30/658-96-98; 06-66/631-254, Máté Kitti 06-30/637-06-99; 06-66/631-254, E-mail: jatekszin2013@gmail.com Jelentkezési lapjaikat a jatekszin2013@gmail.com címre várjuk vagy postai úton a Mentálhigiénés Egyesület 5630 Békés, Borosgyán u. 1/1. címre A rendezvény védnöke: Bódy Éva alapszolgáltatási szakreferens Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya Szeretettel várjuk jelentkezésüket!
Borzasztó veszélyes az alkoholnak az a fogyasztási formája, ami mostanában kezd elterjedni. Vagyis, hogy a vállalkozó szelleműek párásítva fogyasztják a piát, mert így például a rövidekben található rengeteg kalória nem jut a szervezetükbe, az alkohol viszont igen, tehát részegek lesznek, mégis megtarthatják az alakjukat. A probléma, hogy így az alkohol a májat megkerülve jut a szervezetbe, ezért például az alkoholmérgezés sokkal könnyebben alakul ki.
Az észak-texasi Broderic Allen nagyjából 35 kilót fogyott csak azzal, hogy abbahagyta az alkoholfogyasztást – írja aNew York Daily News. A férfi valószínűleg egészen sokat piálhatott előtte, mert ez igen komoly fogyás, ha valóban csak attól volt, hogy felhagyott az egyébként elég magas kalóriatartalmú alkoholok fogyasztásával.
Allen viszont nem akart lemondani a részegségről, ezért ő is csatlakozott ahhoz a mostanában egyre népszerűbb trendhez, hogy párásítva fogyasztja az alkoholt. “Csak belélegzem. Úgy néz ki, mintha innám, de nem. De ha túl sokáig csinálod egyszerre, akkor kicsit elkábulhatsz tőle” – mondta Allen a KCTV-5-nek.
A New York Daily News felhívta rá a figyelmet, hogy Allen nem az egyetlen, aki így piál, egyre több olyan videó van Youtube-on arról, hogy hogyan lehet alkoholpárát előállítani, majd mire kell figyelni a belélegzés során. Sőt, idén januárban egy chicagói kocsmában olyan szerkezetet árultak mindössze kb. 6000 forintért, amivel bárki tud otthon könnyedén alkoholt vaporizálni.
Egy New York-i kórház igazgatóhelyettese elmondta a lapnak, hogy az utóbbi hónapokban egyre népszerűbbé vált a dolog különösen az egyetemista férfiak és nők körében, és különösen azok körében, akik figyelni akarnak a kalóriabevitelükre. Ugyanis, ha valaki így fogyasztja az alkoholt, akkor csak az etil-alkohol jut be a szervezetébe, ami a részegséget okozza, a rengeteg kalóriát tartalmazó cukrok, különösen a tömények esetében nem kerülnek be a véráramba. A dolog jól hangzik, még nevet is kapott, drunkorexiának hívják, magyarul kb. piarexia lehetne a neve, ami az anorexiára, és ezzel a kevés kalóriabevitelre utal.
Viszont a dolog sajnos meglehetősen veszélyes. “Amikor alkoholpárát lélegez be valaki, akkor egyből a tüdőbe és a véráramba kerül az anyag, a májat megkerülve. A máj az, ami feldolgozza az alkoholt, ha belélegezzük, akkor egyből az agyba jut a tüdőből” – mondta Dr. Harris Stratyner a folyamatról.
Az egy dolog, hogy a tüdő és a nyálkahártyák nagyon érzékenyek az alkoholra, így például könnyen kiszáradhatnak az orr nyálkahártyái, ha így fogyasztjuk az alkoholt, ami fertőzésveszélyt jelent. De azok a védelmi rendszerek sem lépnek működésbe, amik megakadályozzák például az alkoholmérgezést. Ráadásul a máj átugrásával a felszívódás is gyorsabb, direktebb.
“Az egyik dolog, ami segít megelőzni az alkoholmérgezést, az a hányás. Ha kihagyjuk a képletből a gyomrot, és egyből a tüdőbe visszük az alkoholt, akkor kihagyjuk ezt a lehetőséget. Ez egy buta, nagyon veszélyes dolog. Az, hogy a fiatalok egészen olcsón juthatnak párásítóhoz, veszélyes, be kéne tiltani” – mondta az orvos.
Hozzátette, ő először 2004-ben találkozott a praxisában azzal, hogy valaki így fogyasztott alkoholt, egy ideig nem is volt ez jellemző, de az utóbbi nagyjából másfél évben elszaporodtak az ilyen esetei.
Az alkoholt három módon lehet légnemű halmazállapotban fogyasztani. Az egyik módszer, hogy egy párásító készülékkel, de akár sima hevítéssel felmelegítjük az alkoholt annyira, hogy elkezdjen belőle kipárologni az alkohol, és egy szívószállal beszívjuk a párát, ez a legegyszerűbb.
A másik, mostanában terjedő verzió, amit néhány kocsmában is csinálnak, hogy az alkoholt szárazjégre töltik, és úgy kezd el párologni, és a szárazjeges alkoholos felhőt lélegzi be a delikvens.
A harmadik megoldásban nem pára képződik valójában, hanem annyira feldúsítják oxigénnel az alkoholt, hogy gyakorlatilag párának tűnik. Úgy kell elképzelni a dolgot, mintha valaki egy olyan párakapuban állna, amiből alkohol jön, esetleg a növénypermetezőjét a legapróbb permet fokozaton használva próbálna alkoholt fogyasztani. Ebben az esetben az alkohol nem páraként van jelen, hanem nagyon apró cseppekben, rengeteg oxigénnel. Megfelelő porlasztás esetén a cseppek annyira kicsik, hogy be lehet lélegezni a felhőt.
A legtöbb esetben, amikor párásítva fogyasztott alkoholról beszélnek, akkor igazából erre az utolsó, porlasztott megoldásra gondolnak. A dolog tényleg veszélyes, azt javasolják, hogy 20 perc alatt 2 cl töménynél többet ne fogyasszon így az, aki ki szeretné próbálni, mert már ekkora mennyiség is bódultsághoz vezet. Két felesnyi tömény pedig már veszélyes részegséget tud okozni a máj kihagyása miatt.
Természetesen még ennél is extrémebb módjai is lehetnek az alkoholfogyasztásnak, mindnek az a lényege, hogy az illető kihagyja a májat, és egyből a véráramba juttatja az alkoholt. A legdurvább az intravénás használat, amikor direkt a véráramba fecskendezi a tiszta alkoholt. Hasonlóan meredek a nyálkahártyán keresztüli fogyasztás, amikor a test valamelyik nyálkahártyáját teszi ki alkoholnak az illető, a szer pedig azon keresztül szívódik fel.
Az, hogy a vaporizálva fogyasztott alkohol ne tartalmazna kalóriát egy kis csúsztatás, mert van benne kalória, igaz, kevesebb mintha szájon át fogyasztanánk. Egy feles vodkában kb. 72 kCal van, ez pedig nagyjából az italban található tiszta ethanol kalóriaértéke. Szóval a vodkánál nem sok kalóriát fogni a vaporizálással. Ha jóval cukrosabb alkoholokat iszik valaki, akkor ott a cukron valamennyit valóban lehet spórolni. Mert párásítani bármilyen alkoholt lehet, úgy sört, ahogy például gin tonicot is.
Az alkoholra annyira nem jellemző a párásítva történő fogyasztás, de például a marihuána és a dohány fogyasztása esetén kifejezetten elterjedt a vaporizálás. Persze, ezzel a szóval viszonylag ritkán találkozik az ember, de ha azt mondjuk, hogy bong vagy vízipipa, akkor valószínűleg sokkal többen tudják, miről van szó.
A dohány és a marihuána esetében az anyag a leggyakoribb fogyasztási módszerekkel egyébként is a tüdőbe kerül egyből, a párásítással a tüdőbe kerülő egyéb káros anyagok arányát lehet csökkenteni.
Egy új találmány segítségével kiszűrhető, ha drogot csempésznek italunkba: az oldalán lévő csíkok elszíneződnek.
Az amerikai Worcester Polytechnic Institute-on diplomázottMike Abramson kémiaprofesszorai segítségével fejlesztett ki egy olyan speciális poharat, amely az oldalán lévő csík elszíneződésével jelzi, ha drog került a pohárba.
Mike Abramson azt követően fogott az eszköz kifejlesztésébe, hogy - elmondása szerint - három éve egy buliban valaki drogot tett az italába, amelynek következtében teljesen kiesett pár óra az életéből. Az eszköz használata rendkívül egyszerű: a pohár oldalán egy jelzőcsík van, amely vörösre színeződik a drog hatására. A találmányt hamarosan forgalomba is hozhatják.
Az elmúlt időszakban Magyarországon is egyre több esetről számoltak be, amikor - az egyébként színtelen és szagtalan, folyékony vegyület -, az úgynevezett Gina nevű drogot adták be gyanútlan lányoknak, ezzel "megtörve ellenállásukat". A drog jellemzője, hogy már pár csepp eszméletvesztést okozhat, ráadásul hónapokra törli az összes emléket, ébredés után semmire sem emlékszik a használója az éjszakából. Eddig azt tanácsolták a Ginától tartóknak, hogy csak olyan italt fogyasszanak, amelyet a szemük előtt nyitnak ki. A most kifejlesztett pohár újabb módja lehet a biztonságos bulizásnak.
Az a kormányzati célkitűzés, hogy Magyarországon 2020-ig teljesen visszaszorítsák a kábítószer-fogyasztást, nyilvánvalóan butaság, a politikusok már csak olyanok, hogy szeretnek idealisztikus szlogeneket hirdetni – mondta Zacher Gábor toxikológus annak kapcsán, hogy a kormány elfogadta a Nemzeti Drogellenes Stratégiát. A szakember az elkészült anyagot egyébként szakmailag vállalhatónak tartja – olyannyira, hogy a bejelentő sajtótájékoztatón is részt vett. A Btk. vonatkozó passzusainak büntetéspárti módosítását pedig nem tartja drámainak.
Hogyan lett az új Nemzeti Drogellenes Stratégia arca?
– Nem lettem az arca, szó sincs róla. Nem vettem részt a stratégia elkészítésében sem, bár kábítószeres betegekkel foglalkozó szakemberként többször írtam véleményt a munkaanyaghoz, pro és kontra egyaránt. Hogy miként keveredtem a sajtótájékoztatóra, az egy érdekes történet. A stratégiát a Drogellenes Világnapon mutatták be, és az osztályunk egyik nővére ugyanezen a napon kapott egy állami kitüntetést. Ez az esemény 11 órakor volt, és ott megkérdezték tőlem, hogy délután 13 órakor lesz a drogstratégia bemutatója, nem lenne-e kedvem elmondani a sajtó képviselői előtt, hogy mit gondolok róla. Azt feleltem, hogy szívesen megteszem, mert soha nem rejtettem véka alá a véleményemet egyetlen politikai oldal felé sem. A történtek tehát nem jelentik azt, hogy a Zacher a kormány embere lett, azt viszont igen, hogy ezt az anyagot szerintem szakmailag fel lehet vállalni. Széles körben meg is teszik, bár vannak ellendrukkerek is – az lenne a meglepő, ha nem lennének.
Úgy tűnik, hogy a legnagyobb vitát nem is maga a stratégia váltotta ki, hanem a július 1-jével életbe lépő Btk.-módosítás, amely a kábítószer-használókkal szemben is a szigorítás és a kriminalizálás felé mozdult el. Gyakorló szakemberként hogyan látja ezt a kérdést?
– A Btk.-módosítás nem feltétlenül a szakma véleményét tükrözi, sokkal inkább az aktuális politikai vezetését. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ne lennének benne fontos és üdvözlendő elemek. Például a csekély és a jelentős – illetve a most bevezetett különösen jelentős – mennyiséget a százszámra megjelenő új szerek esetében a szakértők eddig nehezen tudták meghatározni, legfeljebb a morfin hatásához tudtak viszonyítani, ami olyan, mintha azt kellene megmondani, hogy hány krumpli egy tojás.
A módosított Btk.-ban ezeket a mennyiségeket egy hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjához viszonyítják, ami nagyban megkönnyíti a szakértők munkáját.
Ugyanakkor a fogyasztást büntetik, az elterelés lehetőségei pedig szűkültek, mint ahogy a függőkre sem vonatkoznak már enyhébb szabályok. A kritikusok szerint mindez éppen azoknak a hátrányos helyzetű drogosoknak a helyzetét nehezíti meg, akiknek a legtöbb segítségre lenne szükségük.
A hatósági eljárások során mindenki „függő akart lenni”, hiszen ezzel lehetett enyhíteni a büntetést. Ehhez hasonlóan az elterelés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagy legalábbis nagyon heterogén módon, hiszen más kell annak, aki csak „megbotlott”, mint a kigyúrt „nyóckeres” szerhasználónak. Ami pedig a fogyasztást illeti, ma senki nem ül azért börtönben, mert volt nála egy spangli, mindig vannak halmazati bűncselekmények: lopás, rablás, garázdaság.
A rendőrségen, ügyészségen, bíróságon dolgozó jogalkalmazók az adott helyzetben pontosan tudják, hogy miről szól a történet, és a tizenhét éves tinédzsert ezután sem fogják börtönbe dugni pusztán a fogyasztás miatt. Magam is láttam olyan rendőrt, aki a parkban füvező fiatalokat nem előállította, hanem hazaküldte őket.
Tehát nem tartja drámainak a változásokat?
– Olyan törvényt, ami az ultrajobbtól az ultrabalig mindenkinek megfelel, nem lehet alkotni. És azt is figyelembe kell venni, hogy a törvényre szükség van ugyan, de önmagában nem fogja megoldani a problémát. Szingapúrban például már a repülőtéren táblák hirdetik, hogy aki drogot akar becsempészni az országba, azt halállal büntetik – és ez nem csak üres fenyegetés. Ennek ellenére Szingapúrban jelen van a kábítószer. Úgy gondolom, hogy a törvény fő célja továbbra is a kereskedők és a terjesztőhálózatok leleplezése, felszámolása. A fogyasztók büntetése nem is lehet reális cél: egy átlagos hétvégi napon százezres nagyságrendben lehetne bevinni a fiatalokat.
Rátérve a nemzeti drogstratégiára, abból úgy tűnik, hogy a kormány a keresleti oldalt igyekszik majd csökkenteni, mégpedig úgy, hogy nagy hangsúlyt tesz a családok szerepére. Hogyan lehet állami szintről a családokat „rendbe tenni”?
– Az államnak kommunikálnia kell azt, hogy szülőnek lenni rendkívül felelősségteljes munka, amire igenis lehet, sőt kell készülni. Egy gyerek sorsát meghatározza, hogy milyen családból jön: ha megfelelő erkölcsi értékrendet ültettek bele, akkor nagyobb az esélye, hogy jól döntsön, amikor megkínálják a droggal. Merthogy a gyerek nem otthon, a szobájában fog drogozni, amikor mi éppen tévét nézünk, hanem tőlünk ötszáz méterre vagy ötszáz kilométerre – vagyis nem leszünk mellette a veszélyes helyzetekben.
Ezt értem, de miként tudja az állam a családi életet javítani? Ön például tudja, hogy mik azok a „szokatlan módszerek”, amelyeket Simicskó István államtitkár kilátásba helyezett?
– Például szülőakadémiák szervezése. Ma egy szülő átlagosan napi hét percet foglalkozik a gyerekével, miközben négy és fél órát tévézik. Ezen az arányon mindenképpen változtatni kell, ha a drogellenes harcban eredményt akarunk elérni. De fontos szerepe kell hogy legyen ebben a munkában a sportnak, az iskolának – ahol olyan légkört kellene kialakítani, hogy a gyerek szeressen oda járni –, és a stratégia nagy hangsúlyt helyez az egyházak szerepére is. Ez utóbbit én nem tartom feltétlenül jó ötletnek, ugyanis ha valaki jó pap, még nem válik automatikusan kábítószerügyi szakértővé – bár a kettő nem zárja ki egymást.
A kormányzati elképzelések szerint a stratégiái nyomán nyolc éven belül gyakorlatilag megszűnik majd a drogprobléma Magyarországon. Nem árt az ügynek, ha ilyen irreális célkitűzéseket fogalmaznak meg az illetékesek?
– Ez az elvárás nyilvánvalóan butaság, de a politikusok általában ilyen idealisztikus szlogeneket hirdetnek – ebben én semmi meglepőt nem találok. Nyolc év múlva is lesz droghasználat, sőt lesznek, akik bele is fognak halni. Az viszont elérhető cél, hogy ezt a jelenséget egy meghatározott mederbe lehessen terelni. Ehhez először is csökkenteni kell a keresletet: ha én banánt akarok eladni, de senki nem akarja megvenni, akkor rám fog rohadni. És természetesen a kínálati oldallal is foglalkozni kell, a jelenleg 4 százalékos lefoglalási arányt meg kellene duplázni – ez már óriási eredmény lenne.
A stratégia ősszel kerül a parlament elé, ekkor készül el a hozzá rendelt akcióterv is. Most az étlapnak csak a bal oldala van kész, mellé kell tenni a jobb oldalt, vagyis a pénzt, majd pedig a helyi, települési adottságokra lebontott stratégiákat, hiszen másra van szükség a „nyóckerben”, mint Szombathelyen és megint másra Nyíregyházán. Fentről, parancsszóval nem lehet változást előidézni, az alulról szerveződő programok lehetnek sikeresek. Az eredmények azonban a legjobb esetben is négy-hat év múlva jelentkeznek, igazán nagy áttörést pedig generációs távlatokban lehet elérni.
Drogszigor
Július 1-jével életbe lépett az új büntető törvénykönyv, amely jelentősen szigorítja a kábítószerrel kapcsolatos büntetési tételeket. A drogfogyasztás dekriminalizációját szorgalmazó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet állásfoglalásában ezzel kapcsolatban rámutat: a fogyasztás ismét önálló elkövetési magatartásként kerül vissza a Btk.-ba, és a csekély mennyiségű kábítószer tartásával azonos büntetési kategóriába kerül – tehát két év szabadságvesztéssel büntetendő. Az elterelés rendszere – vagyis, hogy a fogyasztó a büntetőeljárás alternatívájaként megelőző, gyógyító foglalkozáson vehet részt – a továbbiakban is megmarad, de korlátozott formában. Csak az élhet ezzel a lehetőséggel, aki két éven belül nem vett részt elterelésben, illetve két éven belül más, kábítószerrel való visszaélés bűncselekmény elkövetése miatt nem folyt ellene eljárás. Ez a TASZ szerint a hátrányos helyzetű rendszeres fogyasztókat érinti majd érzékenyen – éppen azokat, akiknek a legnagyobb segítségre lenne szükségük. Fontos változás továbbá, hogy a 2013. július előtt hatályos Btk. a kábítószerfüggők cselekményére enyhébb szabályokat, lényegesen alacsonyabb büntetési tételt írt elő – ezentúl azonban a bíróság már csak enyhítő körülményként értékelheti a büntetés kiszabásánál a szenvedélybetegség meglétét, a kedvezőbb szabályok megszűnnek. A régi Btk. szerint az a 18. életévét betöltött fiatal, aki köznevelési vagy közoktatási intézményben csekély mennyiségű kábítószert tart magánál vagy szerez meg, elterelésen vehet részt. Július 1-je után azonban bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki 18. életévét betöltött diákként egy iskolai buliban átad egy spanglit a 17 éves osztálytársának, július előtt két évig terjedő szabadságvesztéssel, az új Btk. szerint azonban egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az új jogszabályok szerint a kábítószer-fogyasztók büntetése korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető lehetővé teszi a kábítószert átadó személy kilétének megállapítását. A TASZ ennek kapcsán arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a hazai ítélkezési gyakorlatban most is gyakran előfordul, hogy pusztán vallomás alapján büntetik meg a vélt terjesztőket. Vagyis, ha fogyasztók azt vallják egy személyre, hogy tőle szerezték be a drogot, még akkor is elítélhetik, ha nem foglalnak le tőle kábítószert. Az utóbbi években elterjedt az úgynevezett dizájner drogok fogyasztása az országban – ezek olyan tudatmódosító szerek, amelyeknek a hatása hasonló a már illegális drogokéhoz, de molekulaszerkezetük eltér attól (például potpourriként, herbál fűként, fürdősóként és növénytápszerként vagy kutatási anyagként forgalmazott szerek). Az ilyen anyagok nem kerülnek fel automatikusan a kábítószerek listájára, ellenben létrehoztak számukra egy ideiglenes listát (C-lista). Ezen szerek előállítása, forgalmazása, országba való behozatala, illetve onnan való kivitele három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A fogyasz-tókat eddig nem büntették, júliustól azonban a megszerzés és tartás szabálysértésnek minősül az új szabálysértési törvény alapján.
Miért nevetnek a Moszkva téri hajléktalanok, ha egyszer külső szemlélőként nézve leginkább sírni lenne okuk? Pőcze Flóra még alapszakos egyetemistaként ezt szerette volna megtudni. Ezért aztán 2009 nyarán két hónapra kiköltözött a térre, és az ott élő galerivel evett, ivott, aludt, osztozott a bánatukban, amikor egy társuk meghalt vagy lecsukták. És végignevette velük a nyarat, mert megértette, hogy máshogy ezt nem lehet kibírni. Megfigyeléseiből előbb szakdolgozat, idén júniusban pedig könyv született, A Moszkva tér gyermekei címmel. A megjelenés alkalmából arról beszélgettünk Flórával, milyen belső szabályok működtetik a hajléktalan közösségeket, milyen a Moszkva téren élni, és hány forint kell egy boldog naphoz.
Pőcze Flóra
Miért kezdted el a kutatást? Hogy jutott ez eszedbe?
Én Vas megyei vagyok, és amikor 2006-ban felkerültem Pestre egyetemre, az ELTE Társadalomtudományi karára, az egy alapvető szemléletváltást jelentett nekem. Egyrészt baromira elkezdett érdekelni a kulturális antropológia, a deviantológia és a szubkultúra-elméletek, másrészt folyton a Moszkva tér felé jártam suliba, és mindig láttam az ottani hajléktalanokat. Megdöbbentett, mennyire fiatalok voltak, és hogy folyton nevettek. Fel nem tudtam fogni, hogy miért. Ők a társadalom pereme, egy teljesen marginális réteg, és az én akkori fogalmaim szerint leginkább a sírásra lett volna okuk. Meg akartam tudni, hogy akkor mégis miért nevetnek, hogyan épül fel a közösségük, hogyan határozzák meg saját normáikat és szabályrendszerüket, miből áll az életük, a mindennapjaik.
És ehhez ki kellett költöznöd hozzájuk a térre?
Azt feltételeztem, hogy ők egy zárt közösség, egy sajátos normarendszerrel, és ők alakítják ki a saját maguk hierarchiáját. Azt, hogy ki milyen státuszban van ebben a hierarchiában, különböző szempontok határozzák meg. Arra voltam kíváncsi, hogy lesz valaki nagymenő, miért közösítenek ki valakit, vagy épp miért lesz valaki köztük hős. Kerestem a megoldásokat, hogyan lehetne ezt megnézni, hogyan lehetne kiküszöbölni az olyan problémákat, hogy nem mondják el a dolgokat, mást mondanak. Arra jutottam, hogy ezt csak résztvevőként lehet megfigyelni. Egy napon ezért fogtam magam, odamentem hozzájuk és megkérdeztem őket, hogy idejöhetnék-e lakni egy időre. Nagyon bíztam abban, hogy ebből valami újdonságot ki lehet hozni, hogy hozzátehetek egyrészt a társadalomtudományokhoz, másrészt a rétegükről szóló szakirodalomhoz. Nem nagyon van még olyan magyar kutatás, amiben ezzel a módszerrel vizsgálták a hajléktalan közösségeket.
Hogy vágtál neki? Ismerted a galeri tagjait előtte, beszéltél velük? Azért ez a vállalkozás sok szempontból veszélyesnek tűnik. Hogyan készültél fel?
Nem beszéltem velük korábban, akkor mentem oda hozzájuk először. Volt egy nagyon jó punk barátom, aki ismert pár moszkvás hajléktalant. Őt küldtem előre, hogy szóljon nekik, hogy jönni fogok, és kérdezni akarok tőlük valamit. Arra is megkértem, maradjon ott egy darabig, mert félek. Amikor leszálltam a villamosról, azt se tudtam, merre van előre, úgy izgultam. Leültem közéjük, és odapattant mellém Rasztás, az egyik rezidens hajléktalan, és megkérdezte, én vagyok-e a Flóra. Vettem egy nagy levegőt, mondtam valamit, azt se tudom mit, de úgy tűnik, jól jöttem ki belőle.
Úgy mentél ki, hogy tudtad, két hónapig nem fogsz hazamenni? Mit vittél magaddal?
Fotó: Dorkó Dániel
Ruhák voltak nálam, egy hátizsák, és ennyi. Takarót se vittem, az volt a baptistáktól a galerinál.
Hogyan sikerült beilleszkedned?
Eleinte nagyon féltem. Bennem is voltak nyilván bizonyos szinten előítéletek. Ahogy gondolom neked is, nekem is megmondta az anyukám, hogy börtönviselt emberekkel azért nem kellene annyira spannolni, és hát, a galeri nagy része ült már börtönben. A társadalom igyekszik elhatárolni magát az ilyen emberektől. Elég hamar szembesültem egyébként azzal, hogy ki miért ült, és mit mondjak, nem volt túl bíztató. Az is aggasztott, hogy főként férfiak és nálam idősebbek voltak. Az volt a mázlim, hogy eleinte elkezdtek viccet csinálni a dologból, fogadásokat kötöttek, hogy meddig bírom a „kiképzést” a téren. Van, aki napokra tippelt, de a legmerészebb fogadó is csak egy hetet előlegezett meg nekem. Aztán amikor látták rajtam, hogy csinálom, hogy nagyon makacs módon, meg nem hunyászkodva teszem tovább a magam kis dolgát, elkezdtek tisztelni, ezt később mondták is. Azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy befogadtak maguk közé.
A bizalmukat is elnyerted?
Fokozatosan nyíltak meg. De nehéz dolgom volt, mert nem mindegy, hogy mit kérdezel, és az sem, hogy mikor. És olyan kérdések is vannak, amelyeket egyáltalán nem lehet feltenni. Ilyenek például a magánéleti kérdések. Van egy pont, ameddig a galeri tagjai ismerik egymás magánéletét, de azon túl vagy beavat vagy nem. Nem nagyon lehet őket például a börtönről kérdezni, esetleg intézetről, családról, párkapcsolatokról. Meg kell várni mindig, hogy maguktól kezdjenek mesélni. Tisztában vannak egymás múltjának bizonyos elemeivel, de nem ez a meghatározó, hanem az, hogy kint te abban a közösségben hogyan tudsz létezni, mennyire tudod betartani a közösség normáit, hogyan tudsz alkalmazkodni a többiekhez, mennyire tudsz nekik ellentmondani, elfogadtatni magad, vagy épp mennyire akasztod ki őket.
A könyvedben arra jutottál, hogy ennek a közösségnek egyszerre vannak és nincsenek normáik. Az belefér, hogy valaki lop meg drogozik, de vannak más dolgok, amikért kirekesztés jár. Mondanál erről pár szót?
Fotó: Dorkó Dániel
A lopás például csak bizonyos szinten frankó. Ha egymást lopnák meg, az ok lenne a kiközösítésre. Boltból lopni más, mint egy olyan embertől, aki szükségben van. Ez nem egy általánosan elfogadott norma, az egyénre van bízva, miből csinál pénzt – nem mindenki lop, de aki mégis megteszi, az betart bizonyos íratlan szabályokat. Ez a kéregetéskor is érvényesül: nem mennek oda kismamákhoz, családosokhoz és fiatal diákokhoz se nagyon, mert úgy vannak vele, hogy nekik is szükségük van rá. Egy másik érdekes norma az anyák tisztelete. Nekem mindig meglepő volt, milyen imádattal gondolnak a saját anyjukra, még azok is, akik ellen valami brutális dolgot követett el az anyja. Ők úgy gondolják, hogy bármit is tett az anyjuk, világra hozta őket, szenvedett értük, és ez mindent felülír. A harmadik nagyon fontos szabályuk, hogy ha van pénzed, akkor abból bizonyos összeget be kell tenned a közösbe, és csak keveset tarthatsz meg magadnak, azt is lehetőleg úgy, hogy a többiek ne tudjanak róla.
A könyvben egy olyan esetet is említesz, amikor a galeri egyik tagja tulajdonképpen hagyta meghalni a másikat. Egy ilyen cserbenhagyás durva kiközösítéssel jár?
Igen, ez egy borzasztóan elítélendő dolog náluk is. Én két ilyen esetet is hallottam, ebből az egyik szerepel a könyvben. Az egyik „elkövető” azóta teljesen eltűnt, a másik pedig szellemként járja a várost, egyik galerihez sem tartozik igazán. Fél a többiektől, azt hiszem, talán attól, hogy eléri a büntetése. A másikra nagyon kell vigyázni. Ha például valaki beteg lesz – nálunk is volt ilyen, egyikük tbc-t kapott –, akkor a többiek nem engedik felállni, nem hagyják, hogy kéregessen, hanem ők gyűjtenek neki pénzt. És az alkoholt is mindig kitöltik neki egy külön pohárba.
Milyen volt neked ott a téren az élet? Felvetted a hajléktalan-lét minden velejáróját?
Engem egy kicsit külön kezeltek, és ezért több szempontból sem nem tudom azt mondani, hogy teljesen úgy éltem, mint egy hajléktalan. Egyrészt nekem volt hova hazamennem, bármikor összecsomagolhattam és felállhattam volna. Másrészt az esetek 90 százalékában nem engedtek például tarhálni, mert nem akarták, hogy megalázzam magam. Mivel én nem ittam velük az alkoholból, csak a boroskólához vett kóla maradékából, ezért ez nem is volt annyira fontos. Kajára pedig a legtöbbször összeadták nekem, akkor is elküldtek enni, ha nekik nem jutott. Persze, ha kellett, én segítettem nekik, de nem volt kötelező. Én ott egy "kutató kislány" voltam, "tudós kis gádzsinak" hívtak, és nagyon óvtak mindentől a többiek, azon voltak, hogy minél kevesebbet kelljen megtapasztalnom az árnyoldalakból. Mindegyikük nagyon izgult, hogy jól sikerüljön a projektem, folyton kérdezgették, hogy „Flórácska, rájöttél már valamire?”.
Volt mégis olyan mélypont, amikor fel akartad adni?
Voltak mélypontok, igen, amikor például túladagolásban meghalt a galeri egyik nagyon fontos tagja, tulajdonképpen a vezetője, vagy amikor egy másik tagot lecsuktak. Azért is viseltek meg a dolgok nagyon, mert nem tudtam érzelmileg kívül maradni a csoporton. A résztvevő megfigyelés ugye arról szól, hogy te mindenestül beépülsz egy csoportba, az a lényege az egésznek, hogy azt érezd, amit ők éreznek. Ez az egész akkor szakadt rám, amikor P.-t elvitték a rendőrök, és rádöbbentem, hogy ez itt nem egy felnőtt játszótér, nem az van, hogy elnevetgélünk, mint egy jó kis túlélőtáborban. Még durvább volt, amikor meghalt T. Képzeld el, amikor úgy élsz meg egy halálesetet, hogy valaki felszáll a villamosra, és aztán néhány óra múlva közlik veled, hogy soha többet nem fogod látni. Hetekig vártuk még ezután is, hogy leszálljon a villamosról. T. halála még a Moszkva téri árusokat is megdöbbentette, hoztak még koszorúkat is.
Hogy vészelted át ezt az időszakot?
Fotó: Dorkó Dániel
Egyrészt a dacom tartott életben, másrészt sokat segített, hogy a kis dolgoknak is baromira tudtunk örülni. Kaptunk például egyszer egy dinnyét. Nem tudod elképzelni, milyen jó volt, negyven fokban enni azt a jéghideg dinnyét, miután kilométereket gyalogoltunk egész nap. Mert ez az élet nagyon nem arról szól, hogy ülsz a fa tövében és várod a boldogulást. Ez arról szól, hogy egész nap járkálsz, mész a piacra, a Csaba utcába, a Hajnóczyba, mindenhova, ahol ügyek vannak. Segítesz másoknak, hátha kapsz érte pénzt, de akkor is, ha nem. Aztán el kell adni ezt-azt-amazt, például el kell vinni az antikoshoz, amit valaki kiszedett a kukából, vagy vasat, üveget a gyűjtőhelyekre. Annyit járkáltunk, hogy folyton hihetetlen izomláz volt a lábamban. Egyébként a nevetés is sokat segített, és így megértettem, miért nevetnek: mert ezt máshogy nem lehet kibírni. Tulajdonképpen az egész életükből viccet csinálnak, és bár belül annyira nem élvezik, kívülre mindig a vidám oldalukat mutatják. Ez is egyfajta norma: nem mutathatod kifelé a saját szomorúságodat.
Mi hiányzott a leginkább a hétköznapi életedből? Hogy viselted például a fürdés hiányát?
Fürdeni majdnem mindennap fürödtünk, mindenkinek igénye volt rá, nagyon félnek a betegségektől. Szóval ez nem hiányzott, de a napi internetezés, hírolvasás, az igen. Volt persze helyette "Csöves-rádió", a pletykahálózat, ebből pedig rengeteg információt nyerhettem ki a kapcsolati tőkéjükről, csak nagyon kellett koncentrálni, irdatlan mennyiségű történet záporozott egész nap. Egyébként csodálatos, hogy nekik még az információkért is meg kell küzdeniük, és meg is teszik. Minden nap olvasnak újságot, és minden nap meg is beszélik az ügyeket. Időről időre meg tudtak lepni a tájékozottságukkal, szerintem hamarabb tudnak egy csomó mindent, mint fél Magyarország.
Mikor te kint éltél, az még a közterületen alvás büntetésének beveztése előtt történt. Milyen volt így a viszonyotok a hatóságokkal? És milyen a galeri élete, mióta szigorodtak a törvények?
Fotó: Dorkó Dániel
A rendőrök nagyon korrektek és rendesek voltak. Amikor már ki tudja, hányadszorra igazoltattak minket, és pontosan tudták, hogy kik vagyunk és nincs vaj a fülünk mögött, sokszor megkérdezték, hogy vagyunk, minden rendben van-e. Rengetegszer voltak emberségesek. Nem tudom, hogy ez azóta változott-e. Ami a városvezetés hajléktalan-poltikáját illeti, az más kérdés. Ez a könyv pont azért született meg, hogy megmutassa, a hajléktalan semmivel sem kevésbé ember, mint én vagy te, vagy akárki. Ugyanúgy emberek vagyunk, csak máshogy próbálunk túlélni. Én tisztelem mindenkinek a megoldási startégiáját, azt is, aki úgy él, hogy nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, és azt is, aki kivonja magát ebből a társadalomból, és egy teljesen más utat követ, mint a többség. A városvezetésről viszont ez nem mondható el. Ők úgy tesznek, mintha ebből az egyik nemcsak hogy nem lenne legitim, de üldözni, stigmatizálni, büntetni is kellene az így élőket.
Flóra hazaköltözése óta is heti szinten tartja a kapcsolatot a Moszkva/Széll Kálmán téri galerivel, akik ezért ennek az interjúnak a megjelenését is izgatottan várják. A Jószöveg gondozásában megjelent könyvről több fesztiválon is tart majd beszélgetést a szerző, ott lesz például a Hegyalján, a Volton, a Szigeten, Ozorán és a SZIN-en is.
A suicidium egy komplex, több tényezőre visszavezethető jelenség. Számos suicidium rizikófaktort ismerünk, pszichiátriai betegségek közül többek között a depresszió, a szkizofrénia és a szerfüggőségek tekinthetők elsődleges rizikótényezőknek.
A prospektív és retrospektív vizsgálatok alátámasztják a klinikai megfigyelést, miszerint a major affektív kórképben szenvedő betegek legtöbbször a major depresszív epizódban követnek el suicidiumot (79-89%), kevésbé diszfóriás mániában (11-20%), euthym állapotban pedig gyakorlatilag sosem (0-1%).
Antidepresszívumokat (továbbiakban AD) szorongásos kórképekben is gyakran indikálnak, ebben az esetben a komorbid depresszió növeli jelentősen a suicidium rizikót. Az affektív és szorongásos kórképek adekvát kezelése tehát részét képezi a suicidium prevenciónak. Az antidepresszívumok és suicidium közötti kapcsolat megértéséhez az átlagpopulációt és a klinikai beteganyagot vizsgáló study-k mellett az esettanulmányokból származó adatok járultak hozzá. Jelen cikkben a legfontosabb átlagpopuláció szintű vizsgálatokat tekintjük át.
Az unipoláris depresszió és a bipoláris affektív zavar sikeres akut és hosszú távú kezelése jelentősen csökkenti a suicid morbiditást és mortalitást még ebben a magas rizikójú populációban is, azaz a kezelt depresszió arányának fokozatos növekedésével a suicidium ráta is csökken. A depresszió adekvát terápiájának hatása az öngyilkossági rátára leginkább azokban az országokban mutatkozik meg, ahol a suicidium és a kezeletlen depresszió aránya magas. A suicidium listát vezető országok közül Dániában, Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Észtországban, Svájcban és Szlovéniában az öngyilkossági ráta 24-57%-os csökkenését figyelték meg az utóbbi két évtizedben, az AD felírás a korábbi 6-8-szorosára emelkedett ugyanebben az időszakban Dániában, Magyarországon, Svédországban és Finnországban.
A munkanélküliség és az alkoholfogyasztás nem korrelált a suicidium rátával sem Svédországban, sem Magyarországon. Ugyanakkor azokban az országokban, ahol a suicidium ráta relatíve alacsony, pl. Ausztráliában, Észak-Írországban, Izlandon és Olaszországban, az AD-ok felírása közel ötszörösére emelkedett, az öngyilkossági ráta viszont nem csökkent jelentősen. 1985 és 1999 között az USA-ban 100 000 főre nézve a suicidium ráta 12,4-ről 10,7-re csökkent, míg az AD felírások (döntően SSRI-k és egyéb második generációs AD-ok) megnégyszereződtek. Az öngyilkossági ráta csökkenése szembetűnőbb volt a nők esetében, ez összecseng azzal a megfigyeléssel, hogy a nőbetegek körében kétszer annyi AD felírást regisztráltak, mint férfi páciensek esetében.
Egy másik vizsgálatban 27 országban tekintették át az éves SSRI (és egyéb AD) felírásokat 1980 és 2000 között, számos szociodemográfiai tényezőt (munkanélküliség, GDP, nem, életkor, válási ráta) figyelembe véve az SSRI felírás (1999 óta 13%-os) emelkedése egy főre nézve korrelált a suicidium ráta 2,5%-os csökkenésével. A növekvő AD használat és a csökkenő suicidium ráta közötti negatív korreláció nem jelent automatikusan ok-okozati kapcsolatot, de figyelembe véve a nem kezelt major affektív zavar és a suicid viselkedés közötti szoros ok-okozati kapcsolatot, a fent említett összes farmako-epidemiológiai vizsgálat eredménye arra utal, hogy az adekvát AD használat terjedése affektív kórképekben szignifikáns, de nem az egyedüli tényező, mely átlagpopuláció szinten hozzájárul a suicid mortalitás csökkenéséhez.
Irodalom
1.Rihmer Z, Akiskal H (2006): Do antidepressants t(h)reat(en) depressives? Toward a clinically judicious formulation of the antidepressant–suicidality FDA advisory in light of declining national suicide statistics from many countries. J Affect Disord 94: 3–13ubois B, Feldman HH, Jacova C, Cummings JL (2010): Revising the definition of Alzheimer’s disease: a new lexicon. Lancet Neurol 9: 1118–27
Jelentősen átalakult a nemzetközi és a hazai kábítószerpiac az elmúlt években.
Jelentősen átalakult a nemzetközi és a hazai kábítószerpiac az elmúlt években, miután számos új pszichoaktív anyag bukkant fel az illegális drogkereskedelemben, amelyekhez – tekintettel alacsony árukra – a kispénzű fogyasztók is hozzájuthatnak. Az unió szerte súlyos gondot okozó jelenség ellen az ORFK is kampányt indított –írja a Magyar Nemzet.
Ne drogozz, mert meghalsz! Ezzel a címmel hirdetett kampányt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) az úgynevezett dizájnerdrogok használóinak, akik a szinte naponta változó összetételű, gyakran házilag összeállított szerek használata miatt állandó életveszélyben vannak. A rendőrség adatai szerint a hazai kábítószer-bűnözés az utóbbi egy-két évben teljesen átalakult, döntően azért, mert új pszichoaktív anyagok jelentek meg, amelyek csökkentették a klasszikus kábítószereket használók számát.
Mint az az ORFK Magyar Nemzethez eljuttatott elemzéséből kiderül, az „ősi" drog, a marihuána, valamint az amfetamin használói megmaradtak bevált szerüknél. Kipróbálják ugyan az új drogokat, de visszatérnek ahhoz az anyaghoz, amellyel „drogos-pályafutásukat" kezdték – ismertette a felmérések eredményeit Garamvölgyi László. Az ORFK szóvivője elmondta, az új kábítószerek elsősorban olcsóságuk miatt népszerűek.
Lényeges momentum, hogy a fiatalok 64 százaléka információforrásként az internetet használja a drog beszerzésére, illetve házilagos előállítására. Zömmel a fiatalkorúak (14 és 18 év közöttiek), illetve a fiatal felnőttek (18–24) használnak pszichoaktív szereket, de mind alacsonyabb az a korhatár, amikor a fogyasztó először találkozik a droggal.
A több fiatal halálát okozó kábítószerek fogyasztása és terjesztése egyaránt büntetendő.
A piacon újonnan megjelenő designer drog alapanyagául szolgáló szereket az illetékes hatóságok folyamatosan figyelik annak érdekében, hogy a vegyületek a lehető legrövidebb időn belül tiltólistára kerülhessenek az újabb tragédiák elkerülése érdekében. A közelmúltban több fiatal halálát okozó kábítószer-alapanyok azonnal tiltólistára kerültek, így fogyasztásuk és terjesztésük is egyaránt büntetendő - közölte az Egészségügyért Felelős Államtitkárság.
A lakosság egészségének megőrzése érdekében a kormány 2012 áprilisában kiadta a kábítószerekkel, pszichotróp anyagokkal és az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló jogszabályt. A 2012. áprilisi hatálybalépést követően novemberben már 4 új anyag került fel az ellenőrzés alá vont anyagok úgynevezett C listájára, mely azokat a tiltott vegyületeket tartalmazza, amelyek klasszikusan a designer drogok alapanyagául szolgálnak. Egyedül így kerülhető el a szerek forgalmazása.
A tavalyi jogszabály megalkotására azért volt szükség, mert az utóbbi években ugrásszerű növekedés figyelhető meg a nagyrészt interneten forgalmazott új típusú, úgynevezett dizájner drogok terjedésében. A dizájner drogok jelentős térnyerését igazolják a rendőrség tapasztalatai, valamint az e szerek használatával kapcsolatos problémák miatt kezelésre szorulók számának fokozatos növekedése is.
A jogszabály következtében most a para-metil-4-metilaminorex került tiltólistára, amely összefüggésbe hozható az idén június közepén bekövetkezett tragédiákkal, mely során három fiatal vesztette életét a szer fogyasztásának következtében.
Tekintettel arra, hogy az új anyagok listára vétele műszaki tartalmú módosításnak minősül, a változást minden esetben be kell jelentenünk az EU Bizottságnak jelezve egyúttal a sürgős kihirdetés szükségességét - zárul a közlemény.
A dohányzásról való leszokás az egyik legnehezebb dolog az érintettek szerint.
A Dohányzásmentes Világnap alkalmából az Európai Bizottság bejelentette a 2011-ben indított, a „Volt dohányosok megállíthatatlanok" kampány sikerét: ez idáig 380 ezren regisztráltak az iCoach programra, így megvalósulni látszik a cél, mely szerint 2013 év végéig félmillió dohányosnak kívánnak segítséget nyújtani a leszokáshoz.
Az iCoach leszokástámogató eszköz – amely már az EU 22 nyelvén érhető el mobil alkalmazás (app) formájában is - testreszabott tanácsokat nyújt a felhasználóknak a leszokás egyes fázisaiban. A népszerűsége a „Szokj le a Barçával" elnevezésű együttműködésnek is köszönhető, amely az Európai Bizottság és az FC Barcelona között jött létre 2012 decemberében. Az együttműködés kezdete óta 72.000 Barça rajongó felhasználója van az iCoach program „FCB iCoach" változatának, ahol a felhasználók közvetlenül a Barça játékosaitól, edzőitől és szakembereitől kapnak tanácsokat és támogatást. Az eszköz különböző verzióira (iCoach, iCoach App, FCB iCoach, FCB iCoach App) regisztráltak életkora 28-36 év között van, többségében férfiak a felhasználók (56-85%).
A magyarországi iCoach regisztrációk száma 12.740 (ebből 343-an az FCB iCoach használói), s ez a 12. legmagasabb regisztrációs szám a 27 EU-tagország közül. A regisztrációs szám azt jelenti, hogy a közel 3 millió magyarországi dohányosból minden 200. regisztrált iCoach felhasználó. Az aktuális statisztikai adatok szerint a magyarországi iCoach felhasználók között a leszokási arány eléri a 40%-ot. Ez az adat azt mutatja, hogy a felhasználók 40%-a tartotta magát leszokott dohányosnak három hónap elteltével.
„A program elsődleges célcsoportját képező fiatal felnőtt dohányosok túlnyomó többsége aktív internethasználó, ezért kiemelten fontos, hogy a weben olyan, magyarul is elérhető program álljon a rendelkezésükre, amely bizonyítottan hatékonyan tudja segíteni az aktív dohányosokat a leszokásban, a már nem dohányzókat pedig abban, hogy ne essenek vissza" – mondta dr. Mucsi János, gödöllői tüdőgyógyász, a Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért elnöke, a kampány magyarországi civil szervezet partnere.
A legtöbb dohányos az akaraterő hiányát említi kulcsfontosságúnak leszokásnál A projekt keretében 2012 márciusában sor került egy közvélemény-kutatásra az EU 27 tagországában, amely országokra lebontva kereste a választ néhány, a dohányzással és a leszokással kapcsolatos kérdésre. A magyarországi felmérésben 1004 fő vett részt, fele-fele arányban nők és férfiak. A válaszadók 17,6%-a 55 év feletti, 20,6%-a 54-45, 20,8%-a 35-44, 24,5%-a 25-34, 16,4%-a 18-24 éves volt. A megkérdezettek 37,4%-a aktív dohányos, 25%-a volt dohányos, míg 37,6%-uk sohasem dohányzott. A dohányosok átlagosan heti 70-140 szál cigarettát szívtak el.
A dohányosok 52,45%-a válaszolta, hogy a dohányzás akadályozza őket valamilyen tevékenység végzésben, 28%-uk saját egészsége miatt aggódott, 24,6%-ukat pedig a sportolásban akadályozza a dohányzás.
Megkérdezték azt is, hogy mikor a legnehezebb ellenállni a dohányzásnak. A válaszadók 36,7%-a válaszolta, hogy alkoholfogyasztás közben nehéz lemondani a cigarettáról, 26,9%-uk a társas érintkezések során válna meg nehezen a cigarettától, 26,2% viszont stresszhelyzetben tudna nehezen megválni a cigarettától. A kávé és/vagy tea mellett elszívott cigarettáról 24,8% tudna nehezen lemondani, míg a válaszadók 22,7%-ának a reggeli cigaretta kulcsfontosságú.
Leszokás esetén a válaszadók 56,8%-a nagyon büszke lenne magára, 35,5%-uk egészségesebbnek érezné magát és motivációt érezne egészsége megőrzésére. A megkérdezettek 25,1%-a vélte úgy, hogy dohányzás nélkül többet aggódna.
Arra a kérdésre, hogy a leszokáshoz milyen segítségre lenne szüksége, a válaszadók 68,5%-a az akaraterőt, 42,9%-uk a motivációt említette. Említésre került még a leszokás által elérhető egészségügyi előnyök (22,7%), a több pénz (25,9%).
A megkérdezettek 50,4%-a szeretne egy éven belül leszokni, és 29,6% még nem tudja, hogy le szeretne-e szokni egyáltalán, 10,1%-uk egyáltalán nem szeretne megválni a cigarettától. Arra a kérdésre, hogy ki előtt nem dohányozna a legszívesebben, a megkérdezettek 66,5%-a azt válaszolta, hogy senki előtt nem titkolja, hogy dohányzik. Azok közül, aki titkolják, hogy dohányoznak, 52,4% a szülőket említette, 18,6% a nagyszülőket, míg 14,8 a partnerüket.
A válaszadók 48,9%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy a dohányzásról való leszokás az egyik legnehezebb dolog.
Hetvennégy éves korában elhunyt Buda Béla pszichiáter - közölte a család.
Buda Bélaa pszichoterápia, a kommunikációelmélet, a szociálpszichológia, a személyiségfejlődés területén végzett kiemelkedő tudományos tevékenységet.
Buda Béla 1963-ban szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, amit követően a Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központban kezdte pályáját, majd az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben folytatta praxisát.
1978 és 1995 között a Sportkórház pszichoterápiás osztályvezetőjeként, 1992-95-ben a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatójaként, 1995 és 2001 között pedig a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként a kommunikációs részleg vezetőjeként dolgozott. Pályafutása során a Nemzeti Drogmegelőzési és Módszertani Kutatóintézet tudományos igazgatója, 2004-től pedig az Országos Alkohológiai Intézet igazgatója is volt. Részt vett a 2011-ben az új nemzeti drogstratégia kialakításával megbízott irányító testület munkájában.
Buda Béla 25 éven keresztül az Orvosi Hetilap szerkesztője, 1992-2001 között a Pszichoterápia, 1993-2002 között a Szenvedélybetegségek című lap főszerkesztője volt. Tudományos munkája, publikációi - kommunikációelmélet, alkohol- és öngyilkosságkutatás, pszichoterápiás módszertani kutatás - erős társadalmi érdeklődésről tanúskodtak.
2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést. 2009-ben a kommunikációtudomány hazai megalapozásában, fejlesztésében, művelésében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést.
Rácz József: súlyos társadalmi problémákra keresett választ
Buda Béla gyakorlati munkássága során olyan súlyos, a magyar társadalom egészét érintő problémákra keresett választ, mint az öngyilkosság vagy az alkoholizmus, majd a kábítószer-használat - méltatta a vasárnap elhunyt neves pszichiáter munkásságát az MTI-nek egykori tanítványa, Rácz József egyetemi tanár.
Mint felidézte, Buda Bélának komplex, holisztikus meglátásai voltak, amiket nehezen lehetett leírni egy-egy szűkebb tudományterület fogalmaival.
"Buda Béla elméleti munkásságát olyan magyarázatok keresése jellemezte a mindennapi társas helyzetektől a filozófiai problémákig, amelyekben szintetizálni igyekezett az orvostudományok mellett a társadalom- és bölcsészettudományok terén megszerzett széles körű ismereteit" - fogalmazott Rácz József.
Kiemelte: Buda Béla korát megelőző módon elméleti és gyakorlati praxist alakított ki a pszichoterápia terén, például az empátia jelenségének tanulmányozásával vagy éppen a személyközi kommunikáció területén.
Rácz József hozzátette: Buda Béla a fiatal kollégák felé bátorítóan lépett fel, de mindig felhívta a figyelmüket az általuk tanulmányozott probléma több évtizedes irodalmára. "Buda Béla személyisége mellett, számomra szakmai téren éppen ez az átfogó tudáson alapuló csendes kritika fog hiányozni" - jegyezte meg az egyetemi tanár, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány vezetője.
A hallucinogén összetevőket tartalmazó varázsgomba hatóanyaga képes kitörölni a félelemérzetet az egerek rövid távú memóriájából, egyszersmind ösztönzi új agysejtek növekedését - derül ki egy új tanulmányból.
A Dél-Floridai Egyetem kutatói által végzett kísérletek eredménye felveti annak lehetőségét, hogy a gombában található pszilocibint kis adagokban a gyógyászatban is alkalmazzák, például poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) küzdők kezelésére.
A pszilocibin egy pszichoaktív alkaloid, amely több gombafajban is jelen van, leginkább a Psilocybe gombák nemzetségében. Az összefoglaló néven varázsgombaként emlegetett élőlényekről azt tartják, hogy pszichedelikus hatóanyaguknak köszönhetően misztikus, a vallásos révülethez hasonló élményt nyújtanak. Vegyészeti elemzésüket elsőként Albert Hofmann, az LSD atyja végezte el, aki két pszichoaktív komponenst is talált az összetevők között.
Bár a varázsgomba gyakorlatilag mindenhol megél, a világ legtöbb országában veszélyes kábítószerré nyilvánították.
A floridai kutatók Juan Sanchez-Ramos professzor vezetésével azt vizsgálták, hogyan hat a pszilocibin a rövid távú emlékezet kiformálódására. Korábban már bebizonyosodott, hogy a vegyület képes emelni felhasználója hangulatát, előnyösen befolyásolja a viselkedését, sőt akár véglegesen megváltoztathatja - méghozzá kedvező irányban - egy ember személyiségét. Más kísérletek azt igazolták, hogy a hatóanyag csökkenti az agytevékenységet.
Az Experimental Brain Research című szaklapban ismertetett kutatás során abból indultak ki, hogy a pszilocibin olyan receptorhoz kötődik az agyban, amely serkenti új agysejtek növekedését, ugyanakkor közreműködik a rövid távú memória formálódásában. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy milyen szerepet játszik a vegyület a félelmet keltő emlékek kialakulásában. Eredetileg arra számítottak, hogy a hatóanyag felgyorsítja a folyamatot.
Feltevésük alátámasztására az egereket először fájdalmas, erős hanghatással kísért elektromos sokknak tették ki. Az állatok aztán rendre megdermedtek a félelemtől, valahányszor felcsendült a hang. Ezt követően néhányan közülük kis adag pszilocibint kaptak, a professzor megítélése szerint olyan csekély mennyiséget, amely valószínűleg nem váltott ki pszichoaktív hatásokat belőlük.
Kiderült, hogy azok a rágcsálók, amelyek hozzájutottak a hallucinogén hatóanyaghoz, könnyebben "túltették" magukat az ijesztő élményen, és gyorsabban törölték memóriájukból a hanghatással párosuló félelemérzetet, mint pszilocibint nem kapó társaik. Eleinte még az előbbiek is ijedten felkapták a fejüket, de csakhamar visszatértek normális viselkedésükhöz, függetlenül a felcsattanó hangtól, amelyet a jelek szerint fokozatosan elválasztottak a fájdalommal járó elektromos sokktól.
"A tanulmány azt sugallja, hogy a mérsékelt adagokban használt pszilocibin előmozdíthatja a félelemmel kapcsolatos emlékek kitörlődését a poszttraumás szindrómával vagy hasonló stresszes zavarokkal küzdők memóriájából" - vélekedett a LiveScience.com tudományos hírportálnak Franz Vollenweider, a zürichi Heffter Kutatóintézet igazgatója. A tudós, aki nem vett részt az egérkísérletekben, elképzelhetőnek nevezte, hogy a hatóanyag segítségével a depressziós betegek érzelmi folyamatait pozitív irányba lehet terelni.
A floridai professzor pedig azoknak a poszttraumás veteránoknak a kezelésében lát lehetőséget a pszilocibin alkalmazásával, akik például robbanással járó bombatámadásokat éltek át.
A dohányzás teljes közterületi tiltásáért indulhat népszavazási kezdeményezés, mert az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi budapesti ülésén hitelesítette az erre vonatkozó kérdést.
A testület egyhangúan szavazott arról, hogy az aláírásgyűjtés megkezdésének szabad utat ad. A magánszemély által kezdeményezett, az OVB szerint teljesen „egyértelmű” kérdés így szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy közterületen tilos legyen dohányozni? Ha az OVB mostani, egyhangúlag meghozott határozatával szemben nem érkezik jogorvoslati kérelem, akkor a kezdeményezésben elindulhat az aláírások gyűjtése. Kétszázezer érvényes támogató aláírásra van szükség ahhoz, hogy a kezdeményezésről – az Országgyűlés számára kötelező erejű – népszavazást lehessen tartani. Jogszabályok jelenleg is tiltják a közterületi dohányzást meghatározott helyeken, így például tilos játszótereken, illetve azok ötméteres környezetében, valamint a fővárosban a BKV megállóiban rágyújtani.
A testület három népi kezdeményezést is hitelesített, az egyik azt célozza, hogy Magyarországon a jövőben ne létesülhessen új atomreaktor. A másik, az OVB által egyhangúlag támogatott népi kezdeményezés pedig az alkotmány módosítására irányul, arra, hogy „az alaptörvény tegye lehetővé az alaptörvény népszavazással történő módosítását”. A harmadik hitelesített népi kezdeményezés lényegében az eutanázia lehetőségét teremtené meg orvosi részvétellel. A kérdés úgy szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyíthatatlan, halálos betegségben szenvedő felnőtt korúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek?” A népi kezdeményezésekhez ötvenezer érvényes aláírás kell; ez azonban csak napirendre vételre kötelezi a parlamentet, a kérdésnek megfelelő döntésre már nem.
Jó másfél éve tilos
A nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorításának értelmében 2012. január 1-jétől tilos a dohányzás közforgalmú intézményekben – így a szórakozó- és vendéglátóhelyeken, a munkahelyeken, a közösségi közlekedési eszközökön és a megállókban, az aluljárókban, a játszótereken, valamint a megállóhelyek és a játszóterek ötméteres környezetében. A helyi önkormányzatok további közterületeken is megtilthatják a dohányzást. A tiltás három hónapos türelmi időt követően lépett életbe.
A testület asztalára került több – időközben visszavont – népszavazási kezdeményezés is. Ezek többsége arra irányult, hogy a magyar vagy a Magyarországra látogató hazug politikusokat, köztük a „földönkívüli lényeket át kell operálni eunuchhá”. Az OVB tudomásul vette a kezdeményezések visszavonását.
A testület korábbi ülésén – a hasonló kérdésekkel kapcsolatban – többen is arról beszéltek, lépéseket kívánnak tenni a jogalkotó felé annak érdekében, hogy ne kelljen minden eléjük kerülő kezdeményezést érdemben elbírálniuk.
Kisvárosnyi ember hal meg a dohányzás miatt
Mint ismert, Magyarországon évente egy kisvárosnyi ember veszti életét a dohányzás miatt kialakuló betegségekben. 2010-ben 20 470 ember halt meg Magyarországon dohányzás következtében, ami az összes halálozás egyhatodát (16 százalék) tette ki. Férfiak esetében az összes halálozás közel negyede (23 százalék), nőknél a tizede (9 százalék) volt a dohányzás következménye.
A fiatalok körében emelkedik a különféle drogok fogyasztóinak aránya és egyre többen választják a tudatmódosítás mind veszélyesebb módjait.
A jelenség mögött társadalmi gondok valóságos tárháza húzódik meg - mondta elGerevich József, a témával évtizedek óta foglakozó pszichiáter, addiktológus az MTI-nek.
Sajátos tendencia, hogy sok fiatal halmozza az egészségkárosító "élvezeteket", az alkohol mellett szipuzik, az italt gyógyszerrel keveri, és rendszeresen vénásan lövi magát, ami eleve fokozott fertőzésveszéllyel jár. Új divat például - főként a tinédzserek körében -,hogy az illető gumióvszert dug fel az orrába és a száján át húzza ki. E mutatvány nem más, mint egy kellemetlen érzéssel járó, rosszul megválasztott adrenalinnövelő, igen veszélyes bátorságpróba, ami akár tragédiával is végződhet.
Viszont pozitívumként könyvelhető el, hogy egyúttal a 20-40 év közötti korosztályon belül az egészségtudatosan élők aránya is növekszik. Akik egyáltalán nem isznak alkoholt, az étrendet a kalóriatáblázatra ügyelve választják meg és a testmozgás része a mindennapjaiknak. "Mára a fiatalok többségének szemében a dohányzás is ciki lett."
A negatív tendenciák erősödésének okai - a pszichiáter szerint - az általános értékrend zavaraiban és a morális válságban keresendőek. "Márpedig a korszakunkra jellemző, a gyors társadalmi változásokat kísérő egzisztenciális bizonytalanság, a munkanélküliség réme miatt sokan perspektíva nélkül sodródnak és ebben a kuszaságban éppena családi összetartás jelenthetné a fogódzót." Csakhogy a család mint intézmény leértékelődött. A megházasodott felek közül is sokan eleve éretlenek a felelősségteljes közös életre és a rendszerváltás veszteseiként lecsúszva, maguk is labilisak. Így pedig nem képesek gyereküknek követendő szülői mintául szolgálni. A differenciálatlan személyiségként "félbemaradt" fiatal pedig - jellemző módon - éppen elbizonytalanodása következtében gyakorta szinte görcsösen kapaszkodik például az anyjába, a normálisnál nagyobb mértékben függ a szülőtől.
Az egészséges önbecsülés hiánya szinte valamennyi deviáns viselkedés mögött fellelhető - húzza alá a szakember. A személyiségnek ez a deficitje nálunk különösen szembeötlő például különféle nemzetközi konferenciákon, ahol az idegen nyelvet jól beszélő magyarok sem mernek felszólalni.Közrejátszhat az önértékelés hiányaiban a még mindig uralkodó poroszos oktatási rendszer is, amelyben a pedagógus a tekintélyre helyezi a hangsúlyt, a parancs végrehajtására nevel, ami ellene hat az önálló egyéniség kialakulásának. Valamiféle helytelen szemlélet következtében az iskolában és a munkahelyen a dicséretet is szűkmarkúan osztogatják, az efféle megerősítés hiánya észrevétlenül is állandósítja a bizonytalanság érzetét.
"A pozitív gondolkodás képessége önmagában védelmet jelenthet ellent állni a kábítószerek csábításának" - emelte ki Gerevich József.
A mostantól többségében civil részvételű Kábítószerügyi Tanács és a jövőben civil képviselet nélkül működő Kábítószerügyi Koordinációs Tárcaközi Bizottság közötti szoros együttműködésre és folyamatos kommunikációra magát ígéri garanciaként a helyettes államtitkár. Idén 310 millióból gazdálkodik a koordináció, pályázatokra idén 250 milliót szeretnének kiosztani, de az összeg még nem kőbevésett. A kiírások élesítésre várnak, a célzott és javallott prevenció, a felépülést támogató programok és a KEF-ek lesznek a kedvezményezettek. Jön az EFOP, a drogstratégia “célegyenesben”, az ajtón mindig szabad az Á.
Már-már szinte családi körben zajlott a Kábítószerügyi Tanács első ülése, amennyiben néhány arcot kivéve, szinte ugyanazokkal a civil szakemberekkel és kormányzati döntéshozókkal ültünk megint egy asztal körül, mint akikkel szakmai fórumokon, egyeztetéseken gyakorta találkozunk. A szűkebben vett addiktógiai témájú szakmai találkozók állandó és ismert szereplőin túl jelen volt pl. a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, a Magyar Védőnők Egyesületének, az Országos Polgárőr Szövetségnek, vagy a négy nagy történelmi egyház közös képviselője is. Az új formáció - amellyel egyidőben a korábban demokratikus úton megválasztott négy szakmai országos ernyőszervezet képviselőjével együtt működött Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, a kormány legmagasabb szintű tanácsadói szerve megszűnt, és helyette a Kábítószerügyi Koordinációs Tárcaközi Bizottság kezdte el működését, immáron civilek nélkül - levezető
elnöke Kiss Norbert sport és ifjúságügyért felelős helyettes államtitkár volt. Kiss egy feltett civil kérdésre ismét hangsúlyozta, hogy az átalakítás mögött egyfajta közigazgatási racionalizálás áll, az új rendszertől nagyobb hatékonyságot remélnek és személyében szeretne garancia lenni arra, hogy a képviseleti szétválasztással nem fog sérülni a civilek és kormányzat közötti kommunikáció és egyeztetés. Türelmet kért ennek bizonyítására.
Müller Éva Nemzeti Drogkoordinátor az idei tervek kapcsán elmondta, hogy míg tavaly 300, idén 310 millió Ft áll rendelkezésükre, és reményei szerint sikerül megduplázniuk a pályázati kereteket. Elismerte, hogy míg az elmúlt években jellemzően 200-250 millió Ft jutott pályázati támogatásokra, tavaly kevesebb, 125 milió Ft. Ennek kényszerű oka az a sürgős “krízis beavatkozás” volt, amelynek keretében például a megemelkedett forgalmú budapesti tűcsere programok rendkívüli eszköz-támogatásban részesültek, illetve be kellett tömködniük a szociális normatíva típusú támogatások csökkentése okán kialakult lyukakat is. Müller Éva azt is megerősítette, hogy az idei pályázati kiírások kidolgozása megtörtént, megjelenésük csak élesítésre vár. A tavalyihoz hasonlóan, idén is a javallott és célzott prevenciós programokat, a felépülést szolgáló bevatakozásokat és a helyi kábítószerügyi egyeztető fórumokat tudják majd támogatni. Hogy mikortól várható mégis a pályázati felhívások megjelenése, arra azt kaptuk válaszul, hogy hamarosan. Reméljük, hogy ez nem augusztusra esik majd, mint tavaly, amikor a szervezeteknél és a potenciális együttműködő intézményeknél is jóval kevesebb kapacitás van, az önkormányzatok egy része pedig közigazgatási szünetét élvezi! Az idei és jövőbeli források kapcsán Kiss Norbert bizakodásának adott hangot arra nézvést, hogy a 2014-2020-as uniós időszak alatt a korábbinál jóval jelentősebb forrás áll majd rendelkezésre, de hozzátette, hogy abból a remélt keretből majd a kínálatcsökkentésre is kell erőket mozgósítani. Utóbbit a jól érzékelhető társadalmi elvárással magyarázta, aminek eredményeképpen a következő KKTB-re már a NAV és a belügyminisztérium képviselőit is meghívták. A résztvevő civil képviselők oldaláról elhangzott a prevenciós programok “szakmai ajánlása” kapcsán várható új rendszerre vonatkozó kérdés is, miszerint terveznek-e olyan proaktív jogszabályi hátteret, amely kötelezné az iskolákat arra, hogy azok az “akkreditált” programokat valóban igénybe is vegyék? E kérdésre már a néhány nappal korábban megtartott, első Kábítószerügyi Koordinációs Tárcaközi Bizottság üléséről szóló tájékoztatás keretében kaptunk választ: az akkreditáció ügyében az Ifjúsági Főosztály egyeztetést kért az oktatási ügyek vezetőivel. Kiss Norbert helyettes államtitkár ugyancsak a KKBT-n felvetendő javaslatnak és az oktatásüggyel egyeztetésre érdemesnek tartotta azt is, hogy a szakemberek (pl. védőnők) felsőfokú képzése keretében, már a felsőfokú tananyagba bekerüljenek a legkorszerűbb addiktológiai ismeretek!
A Nemzeti Drogstratégia helyzetéről szóló napirendi pont alatt Kiss úgy fogalmazott, hogy már “célegyenesben” van a dokumentum kormány, majd parlament elé kerülése.
Téglásy Kristóf ifjúsági főosztályvezető kérdésre válaszolva elmondta, hogy az idei elterelésre szánt finanszírozási keret megvan, és 2014 első negyedévéig egészen biztosan kitart. Tájékoztatójában többek között hangsúlyozta, hogy a készülő EFOP pályázat keretében elsősorban a rehabilitációt követő, reintegrációs programokat kívánnak támogatni, az ún. félutas házakat és védett munkahelyeket. A tervezés már a “végső stádiumban van” és gyorsított ütemben várható majd döntés. A Norvég Alap forrásából a járóbeteg gyermek-és ifjúsági addiktológiai szakellátást tervezik támogatni, idén őszre igérték a felhívás megjelenését, 400 millió Ft-os kerettel.
A Kábítószerügyi Tanács első, közel két órás ülése a Tanács ügyrendjére vonatkozó javaslatok összegyűjtésével zárult, amelyek végére azonban még kerülhetett pont, hisz a jelenlévő tagok csak az ülés előtt kapták kézbe az ügyrend tervezetét, ezért annak megszavazását a következő alkalomig elnapolták.
A találkozó végén megerősítést kapott, hogy a Tanács tagjai, minden őket érintő kérdésben a KT koordinátorához, Márta Istvánnéhoz - a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda munkatársához - fordulhatnak. Ezen felül a KT elnökeként állandó jelenlétet és kitűntetett figyelmet ígérő Kiss Norbert helyettes államtitkár ismét arra buzdította a résztvevőket, hogy kérdéseikkel, problémáikkal bátran keressék közvetlenül őt is, hiszen az „ő ajtaja mindig nyitva áll”...
Barna Erika
(Az ülésen résztvett Gondi János, a MADÁSZSZ elnökének meghatalmazottjaként)
Kényelmetlen, zavarba ejtő könyv a gyermekek elleni szexuális abúzusról egy olyan nőtől, aki gyerekkorában maga is áldozat volt. És még szerencséje van, hogy pszichológus segítségével, több éves terápiával felnőttként fel tudta dolgozni a fájó múltat – nem ment tönkre az élete, mint sok sorstársának.
A szójátéknak sem utolsó írói álnevet (Az Anonymus nőiesített változata) először páncélnak tekintette. Olyan vértnek, amely megvédi az esetleges újabb sérelmektől. Jó három hónappal könyve, a Bűn vagy bűnhődés megjelenése után Anoni Mara kicsit terhesnek érzi a kettős identitást. – Amennyire véd az anonimitás, annyira meg is foszt bizonyos dolgoktól. Például attól, hogy kiálljak azok mellett, akik hozzám hasonló traumákat éltek és élnek meg – mondta a negyvenéves pedagógus a lapunknak adott interjúban.
A Bűn vagy bűnhődés megdöbbentő, sokkoló könyv. Kényelmetlen és zavarba ejtő. Bátorság kell hozzá. Az olvasó keze hol ökölbe szorul, hol a torka szorul össze. Anoni Mara – egy többéves felnőttkori terápia befejezéseként – azt írta meg, hat-hét éves korától hogyan lett családon belüli szexuális abúzus áldozata. Egyik közeli és nála idősebb, de fiatalkorú fiú rokona hogyan vitte bele őt, a mit sem sejtő kislányt egy éveken át tartó szexuális kapcsolatba. S a szülei eleinte nem akarták észrevenni a dolgot, majd amikor Mara felnőtt lett, inkább eltussolták. Ám leginkább képtelenek voltak észrevenni, hogy a gyermekük bajban van, és a segítségüket kéri.
– Jövök kifelé abból, hogy csak én számítok. Úgy érzem, van dolgom a világban. Felbőszít az elutasítás, az ignorancia – indokolta egy budapesti középiskolában idegen nyelvet tanító, csinos negyvenes családanya, hogy végül miért vállalkozott az interjúra. Azt mondja, számára is ijesztő, hogy „mennyien vagyunk”. A többes szám alatt azokat érti, akiket gyerekkorban szexuális abúzus ért. Szerinte ez a probléma nemcsak a (halmozottan) hátrányos helyzetű családokban, hanem valamennyi társadalmi rétegben jelen van. Csak éppen a magyar társadalom még nem érett meg rá, hogy szembenézzen mindezzel.
Van ebben jó adag prűdség is, miközben a média, az öltözködési (vagy inkább levetkőzési) kultúra változása folytán szinte minden pillanatban szexuális impulzus éri az embereket. Anoni Mara azonban nem szexjelenetekben tocsogó, vulgáris hangvételű könyvet írt; aki ilyesmit vár, ne is vegye a kezébe. – Nem akartam senkiben sem szexuális ingereket kelteni, nem akartam senkit sem bűnbe vinni – tette hozzá. Míg korábban rettegett attól, hogy lelepleződik, most már valójában ezt sem bánná.
– Nekem már az nagy előrelépés, hogy felvállalom a sérülékenységemet. Az volna az igazi megkönnyebbülés, ha nem volna rejtegetnivalóm – mondta. Felháborítja, hogy azok a sajtóorgánumok, amelyek kiállnak a családon belüli erőszak ellen, rögtön elutasítóak, amikor egy ilyen konkrét esettel kellene foglalkozniuk. A könyvről értesített több hazai nőjogi szervezetet, de érdemben egyelőre ezek sem reagáltak. Pedig rengeteg eset és rengeteg érintett van. Például a fordítóról, aki egy nagy világnyelvre átültette a Bűn vagy bűnhődés kiajánlóját, szintén kiderült, hogy az egyik nagyapja rendszeresen molesztálta szexuálisan.
Mara követésre érdemes példaként Franciaországot említi. A nyugat-európai országban Les voix du silence (A csend hangjai) néven internetes portál alakult, ezen a gyerekfejjel szexuális erőszakot elszenvedők beszélhetik ki magukat és problémáikat, segíthetnek egymáson. A könyv címéül azért választotta a Bűn vagy bűnhődést, mert az áldozat gyakran úgy érzi, hogy ő is felelős azért, ő is hibás abban, ami vele történt. S ha nem kap segítséget, nem tudja kibeszélni, feldolgozni a fájó múltat, felnőtt élete tönkremehet benne. Mara szerencsésnek mondja magát, hogy megtalálta Győrfi Anna pszichológust, aki többéves terápiával segített neki feltörni a burkokat. A lélekdoktor utószót is írt a könyvhöz – az, hogy páciens és terapeuta egy kötetben szerzőként egyaránt megszólal, újdonságszámba megy hazánkban.
A szerző nem tagadja, hogy aggódva figyeli saját kamaszlányait. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a könyveket faló tizenöt éves nagylánya Egy különc srác feljegyzései című ifjúsági regény elolvasásával önkéntelenül mennyire elevenébe talált. A mű tinédzser főhőse nagynénje szexuális áldozata, és ezért viselkedik különc módjára.
Kérdés persze, mi a helyes szülői magatartás, a túlzott félelem sem célravezető. Az önvizsgálat sosem árt; egy hölgy olvasója mesélte, hogy 26-28 éves lányaitól kérdezte meg: ugye anno nem mulasztott el semmit sem megkérdezni? Mara a saját szüleire nem haragszik, az ő elhárító, szőnyeg alá söprő, meghallgatni képtelen magatartásuk kifejezi a társadalom mindenkori viszonyát e kérdéshez.
– Nem hibáztatom a szüleimet, egyedül az fáj, hogy nem tudták vagy nem akarták rávenni magukat arra, hogy meghallgassanak – mondta.
A népszerű közösségi oldalon, ahol regisztrált, Mara egy – a fényképe alapján – 14-15 éves lánytól kapott üzenetet. A szerző először megijedt olvasója fiatal életkorától, de kiderült: a levélíró szintén áldozat, akinek a pszichológusa ajánlotta, hogy keresse meg Anoni Marát. – Ezek a dolgok visznek előre, ezek adnak erőt – hangsúlyozta.
Az őt szexuálisan bántalmazó rokonával szemben Mara nem érez bosszúvágyat. Bűnbakot sem akart belőle faragni. Tisztában van vele, hogy az illető rokon is sérült, beteg személyiség volt már gyermek- és kamaszkorában. Neki szintén kellett volna a segítség. Mint annyi mindenki másnak.
Június 17-től új éjszakai járatok indulnak Pécsett, melyeket a február óta működő Party Busz program sikere és egy többoldali összefogás hívott életre. Hétfőtől biztonságosabban érhetünk haza a buliból.
A Party Busz februárban kezdte róni a város útjait az Érj haza biztonságban projekt keretén belül. Létrejötte a pécsi önkormányzat, az INDIT Közalapítvány és Drogprevenciós Munkacsoport, a Tüke Busz Zrt. illetve négy pécsi szórakozóhely összefogásának volt köszönhető. Az akkori kampánynyitó sajtótájékoztatón Páva Zsolt polgármester elmondta: a városban sok a szórakozni járó fiatal, nekik szeretnének kiszámítható, biztonságos közlekedési lehetőséget biztosítani. Egyetlen járatról volt szó, ami körbejárta a várost, útba ejtve a frekventáltabb szórakozóhelyeket.
Az elmúlt hónapok "tesztüzeme" véget ért, az INDIT Közalapítvány szerint a Party Busz az elmúlt időszak alatt elérte társadalmi célját, sikeresen hívta fel a figyelmet a biztonságos hazajutás fontosságára - derült ki a témában tartott csütörtöki sajtótájékoztatón. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján az látszott, hogy szükséges egy a város egészét érintő komplex új éjszakai menetrend és egy közlekedési struktúra kidolgozása, valamint az, hogy egy "partibusz" nem oldja meg a problémát. A menetrend tervezésén a PTKE (Pécs és Térsége Közösségi Közlekedésért Egyesület) és a Tüke Busz Zrt. közösen dolgozott, aminek köszönhetően a környező kistelepülések is bekapcsolódtak az éjszakai hálózatba, mely június 17-től él. A Party Busz jó gyakorlatát felhasználva az összes éjszakai járaton ingyen lehet utaznia azoknak, akik rendelkeznek diák vagy összvonalas bérlettel.
- A Party Busz programnak fontos kiegészítője a Biztonságos Szórakozóhely program - mondta el a sajtótájékoztatón Hegedűs Attila pszichológus, az INtegrált Drogterápiás IntézeT (INDIT) Közalapítvány Bulisegély Szolgálatának koordinátora. A tavasszal indult programban pultosokat, szórakozóhely-vezetőket, kiegészítő személyzetet vontak be annak érdekében, hogy tisztában legyenek azzal, hogy milyen veszélyek fenyegetik a szórakozó fiatalokat, milyen megoldásokat kell alkalmazni ez ügyben. Az ötödik hónapja futó, alulról szerveződő, a társadalmi felelősségvállalás okán létrejött minőségbiztosítási rendszerben jelenleg az UNIV, Sörház, Szenes és a JackPot szórakozóhelyek vesznek részt. Az INDIT Közalapítvány Bulisegély Szolgálata a külföldön már jól bevált modellek alapján folyamatos audit szolgáltatást nyújt, illetve képzéseket biztosít munkatársaik számára. A tervek szerint az első Biztonságos Szórakozóhely címeket idén szeptemberben adják át. A minőségbiztosítási rendszer iránt már több szegedi és budapesti szórakozóhely is érdeklődik, így elképzelhető, hogy hamarosan országos program lesz ebből a pécsi kezdeményezésből.
- A februárban elindított Party Busz Szolgálatatás kapcsán a hónapok során több akadály is felmerült, az egyik főbb gondot a bérletelfogadás jelentette - mondta el Léhmann Ferenc, aki a Tüke Busz Zrt-t képviselte a sajtótájékoztatón. Jelen pillanatban az éjszakai járatokra csak a sofőrnél váltott menetjegyet lehetett elfogadni, azzal lehetett csak utazni. Ez alól csupán a Party Busz képezett kivételt, mely június 16-án közlekedik utoljára a régi, február óta ismert formájában. Június 17-től a bérletesek és az előre megváltott jegyesek is igénybe vehetik az éjszakai járatokat mindenféle korlátozás nélkül.
- Az együttműködés során arra jutottunk, hogy egy integrált hálózatot kell kialakítani - hangsúlyozta Léhmann, A hálózat gerincét az a járat adja, amely feltárja a szórakozóhelyeket, ez a jelenleg is működő járat a hét minden napján. Erről lehet majd átszállni a főbb vonalakon közlekedő éjszakai járatokra. Ilyen éjszakai járat lesz a 24 órában üzemelő 2-es (Uránváros-Árkád-Fehérhegy-Hősök tere/Mecsekszabolcs), valamint a Kertvárost a belvárossal összekötő 973-as járat (Főpályaudvar-ÁRKÁD-Keszüi út-Maléter Pál út-Aidinger János út-Csontváry utca-Fagyöngy utca-Malomvölgy). Lesznek még úgynevezett "perem" éjszakai járatok (926, 930, 932, 940, 941, 943), melyek közül lesz, amely rugalmasan közlekedik, azaz ha nincs egy bizonyos megálló után utas a buszon, nem indul tovább, illetve olyan is, mely csak egyetemi bulik napján indul. Az éjszakai közlekedésben összesen nyolc járat vesz részt. Léhmann Ferenc kiemelte: a nyár az új rendszer kvázi tesztidőszaka lesz, az igazi üzem az ősztől indul, mikor is megérkeznek az egyetemisták.
Pécs éjszakai autóbuszai
Az új struktúra, illetve a Party Busz nem terheli meg számottevően a Tüke Busz Zrt. évi négymilliárd forintos büdzséjét - hangzott el a sajtótájékoztatón. Lesznek költségcsökkentő tényezők, új buszok, továbbá a kezdeményezés egy olyan, társadalmilag fontos projekt, melyre egyszerűen kell pénzt szánni. Kiderült továbbá, hogy jó tapasztalatok voltak az utazóközönséggel, nem volt olyan, hogy megrongálták volna a buszt, vagy fenyegették, veszélyeztették volna a buszsofőrt.
Még a tragédiák esetében is a média találgatása az elsőszámú információforrás
Hét eleje óta két fehérvári és egy budapesti haláleset borzolja a médiafogyasztók kedélyeit, melyek a beszámolók szerint egy eddig ismeretlen szer használatával hozhatók összefüggésbe. Pár nap elteltével még nem lehetünk biztos tények birtokában, de a média addig is mindent megtesz, hogy összezavarja a nézőket és az olvasókat. A tragédiáról beszámoló első cikkek szerint a dealerek drog helyett patkánymérget adtak a vásárlóknak és ezek használata vezetett a halálozásokhoz. A tájékoztatás színvonalát jelzi, hogy a Bors egy olvasójának információira támaszkodik, akinek „elmondása, és az áldozatok nyilvános beszélgetései alapján két halottról sokan tudnak, de van, aki három, sőt négy áldozatról is hallott”. Sőt, biztos találnánk olyan olvasót is, aki ötről is tud, de ez aligha jelenti azt, hogy ő lenne a legtájékozottabb!
A patkányméreg teóriáját Dr. Zacher nemes egyszerűséggel „baromságnak” minősítette – indoklását lásditt – ám vizsgálatok híján a konkrét esettel kapcsolatban több konkrétumokat ő sem tudott elmondani. Az MTI rossz minőségű drogot tett felelőssé a halálesetekkel kapcsolatban, de meg sem próbálta megmagyarázni, hogy mit ért ez alatt és miért nem a jó minőségű, magasabb hatóanyag-tartalmú szerek a veszélyesebbek. A TV2 egy közelebbről nem megnevezett rehabilitációs intézetben készített riportot, így az új szer felbukkanását a szenvedélybetegekkel állította párhuzamba, akikről a szintén be nem mutatott intézményvezető csekély együttérzéssel nyilatkozik. Sok információt ez sem tesz hozzá az esetek megfelelőbb megértéséhez, de kitűnő megerősítést nyújt droghasználók iránt táplált negatív érzelmeknek.
Tegnap este a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság közleményben tudatta, hogy a halálesetek vélhetően egy új szer, egy bizonyos para-metil-4-metilaminorex nevű vegyülettel hozhatók összefüggésbe. Üdvözlendő, hogy ezzel még nem tekinti lezártnak az ügyet, hiszen így fejezi be a közleményt:
„A rendőrség felhívja a figyelmet arra, hogy a halálesetekkel, rosszullétekkel kapcsolatban továbbra sem kíván találgatásokba, feltételezésekbe bocsátkozni, így azt sem jelenti ki, hogy a 2013. június 12-én azonosított vegyület ok-okozati összefüggésben áll a halálesetekkel és/vagy rosszullétekkel. A nagy nézettségű bűnügyi sorozatokkal ellentétben az igazságügyi szakértői vélemények elkészítése időt igényel, a rendőrség a szakértők tudományos megalapozottságú véleményét fogadja el tényként.”
Vagyis még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy pontosan mi okozta a haláleseteket és ezt a médiának is el kellene fogadnia. Az eset azonban ismételten rávilágít arra, hogy a területen történő tájékoztatást a szakmai szervek helyett a média hisztériakeltése próbálja ellátni. A rendőrség közleménye bár üdvözlendő, de önmagában nem alkalmas arra, hogy informálja a fogyasztókat a kockázatokról, hiszen nem derül ki belőle, hogy az említett szert milyen formátumban és állagban árulják, milyen fantázianév alatt, Interneten elérhető vagy a feketepiacon terjed. Egy megfelelően, a fogyasztók bevonásával működő korai jelzőrendszer sokat segíthetne az ilyen esetekben, hiszen csak a fogyasztókkal való konzultáció során lehetne kideríteni, hogy milyen típusú információkkal lehet érdemi tájékoztatást nyújtani. Azokban az országokban, ahol az Európai Drogmonitorozó Intézet (EMCDDA) korai jelzőrendszerébe jól be vannak integrálva a drogfogyasztói közösségek, ott hatékonyabb az információáramlás, hiszen a fogyasztók bevonása elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően fogyasztható információkat adjon ki a rendszer. Sajnos a korábban hatékonyan működő Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (BSZKI) hírlevele forrás hiányában 2011 után most ismét leállt, amivel újabb információforrást veszítettek el a fogyasztók. A mostani tragédiák remélhetőleg világossá teszik, hogy az ártalomcsökkentő tájékoztatás életet menthet, így nem lehet a drogstratégia mostohagyerekeként kezelni.
Sok szeretettel várnak mindenkit a 2013. 06. 22-én, szombaton tartandó Falunapjukra, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány /KIMMTA/ munkatársai és lakói. A program plakátjaitttekinhető meg.
A társfüggőség, bizonyos emberekhez való túlzott kötődést jelent. A társfüggő ember érzéseit, akaratát és késztetéseit egy másik ember és közös viszonyuk határozza meg
Munka-, alkohol-, cigi-, drogfüggőség. Ezek a problémák, sajnos nem új keletű dolgok. Napjainkban azonban újabb probléma, újabb fogalom jelent meg akodepencia. Pszichológusok szerint a társfüggőnek kell a tudat, hogy szükség van rá, hogy nélküle a másik elveszne.
Rengeteg formában jelentkezhet, de a lényege ugyanaz:bizonyos emberekhez, vagy emberhez- valakihez -való túlzott kötődés.Gyakori, hogy apárok egyik tagja jobban, erősebben kötődik, mint a másik. Beteges társfüggőségről, dependenciáról viszont csak akkor beszélünk, ha a függőség nem kölcsönös és mértéke nagyon erős
.
Itt van 5 kérdés, ha minden kérdésre igen a válaszod, akkor te is társfüggő vagy!
1. Csak azért nem szakítasz, hogy ne legyél egyedül?Ergo félsz az egyedülléttől? Hogy mit fogsz csinálni, ha nincs melletted a párod?
Társfüggőség okai! Mint sok egyéblelki probléma esetében, itt is a korai kapcsolatokban, a gyerekkorban kell keresnünk a hajlamosító tényezőket.
Két ellentétes élmény vezethet ide: az egyik, ha a szülő fojtogató szeretete, uralkodása, a magához láncolás a jellemző a gyerek életében, akkor nagy eséllyel nem lesz önálló, érett személyiség, és mindig szüksége lesz egy ilyen függőségi viszonyra.
A másik eset a szeretethiányos gyermekkor. Aki szeretethiányban nő fel, mindig kielégíthetetlen szeretetéhséggel fog küzdeni, és kapaszkodnia kell valakibe.
Pöttyöske az árkádok alatt egy papírpohárba kapaszkodva várja a csajt, akit Kólakirálynőnek hívnak. A forró kávé, amit az éjjel-nappali közért automatájából vett, azt az illúziót adja, hogy normálisan fog indulni a nap, és jó lesz, jó véget ér. - Kubiszyn Viktor új, a Könyvhétre megjelenő könyvéből ajánlunk egy részletet.
Kubiszyn Viktor
Foglaltház
(részletek)
Első emelet. Ősz.
Elkaptuk a kínai náthát mindannyian, és ott ébredünk minden napszakban, ahol összefújja a szemetet a szél. Nyirkos a világ, nyirkosak a csontjaink, felhősek a napjaink. Mindent elönt a mocskos, kénszagú eső. A város turhája megkövesedett rétegekben vibrál az aszfalton. „Ostobaságunkban a mennyben keressük Istent, nem a csatornában."
Utetum Menj el. És nézz körül. A Megváltó közöttünk lesz. Hol máshol? Isten képmásai mindannyian. Találd meg a kegyelmet köztük! A láz előjön a burkolatokból, a faldarabok leperegnek, mögötte nyirkos graffitik egy ismeretlen nyelven. Ez nem játék, de ha az lenne is, tartanék kis szünetet.
Szeress, és tégy, amit akarsz (részlet)
Az eső esik, mintha sosem akarna elállni. Lassú, kövér cseppekben hullik a betonra, szétfreccsen, mint megannyi nikotinos köpet az égből. Pöttyöske az árkádok alatt egy papírpohárba kapaszkodva várja a csajt, akit Kólakirálynőnek hívnak. A forró kávé, amit az éjjel-nappali közért automatájából vett, azt az illúziót adja, hogy normálisan fog indulni a nap, és jó lesz, jó véget ér. Nem úgy, mint a többi, aminek mintha sose lenne vége. Egyetlen nyúlós kulimász az élet, gondolja. – Egy régi ismerősömnél találkoztam a sráccal – mondja Pöttyöske a megérkező Kólakirálynőnek, aki tanácstalanul méregeti az árkádok alatt menedéket kereső embereket. Bemennek egy kávézóba az árkádok alatt, és letelepszenek egy asztalhoz. Várnak, és nézik egymást. A pincér jön. Rendelnek. Felmérik egymást. – Ahha. Üzlettársadnál? – kérdezi a Kólakirálynő, és belekortyol a cappuccinójába. – Igen. Gondolom, tisztában vagy vele, hogy a srácnak vannak problémái. – Tele van problémákkal az élet. Mindenkinek vannak problémái. – Kinek nagyobb, kinek kisebb. Neki elég hegyes a problémája, de az legalább tiszta, mert adtam neki egy tisztát. Mindig van nálam tiszta fecskendő. – Értem. – Egy dílernél találkoztunk. – Világos. Te is árulsz? – Ezt-azt. De nem azt, amit fogyasztok. – Festett? – kérdezi Kólakirálynő, és Pöttyöske szőke haja felé int. – Nem, természetes. – Hát persze. És miért is hívtál ide? – Nem én hívtalak, ő akarta. Éppen nincs jól. – Értem. – Szimpatikus fiú. Szoktam segíteni azoknak, akik szimpatikusak, és lehet rajtuk segíteni. – Világos – mondja Kólakirálynő, és elgondolkozik azon, hogy a természetes szőke hajú lány látta-e, hogy ő egy Ferrariból szállt ki. Valószínűleg nem. – Mesélt rólam? – Csak annyit említett, hogy kokaint árulsz nagy tételben. – Sokat fantáziál. A drogok miatt van. – Nyilván. Bár a herointól nem fantáziál az ember, inkább nagyon is jól látja, mi van a villa végén. Eléggé meztelenek a dolgok. Mint az az ebéd ott, a szomszédban – és rámutat egy mellettük ebédelő középkorú öltönyösre. – Meztelen, hát persze. – Láttam a ruháit. – Én öltöztetem. – Saccra félmillió volt rajta, csak ruhában. Értek a minőségi dolgokhoz. – Én is. – A hajad mitől ilyen fényes? – Balzsam. – Márkás balzsam? – Párizsból van, nem jut eszembe a neve. De csillogó hollófekete lesz tőle minden hajszálam. Dohányzol? – Szoktam. – Gyújtsunk rá. – Itt nem lehet. – Majd kifizetem a bírságot. – Inkább sétáljunk. – Előbb válaszolj. Él? – Él. De nagyon rossz bőrben van. – Nem lep meg. Te sem nézel ki túl jól. – Huszonegy éves vagyok. Tizennégy éves koromban heroinoztam először. Érdekel, hogy történt? – Nem. – Erőszakoltak már meg? – Egyvalaki. – Szereted? – Igen. – Meg fog halni. – Tudom. – Miért nem segítesz rajta? – Ki vagy te? – Pöttyöskének hívnak az utcán. – Hülye név. – Régen volt egy szép, pöttyös miniszoknyám. Tizenhárom évesen eljöttem otthonról, mert untam, hogy a szüleim nem szeretik egymást. Sokat lógtam sokfelé. – Ki nem?
(...)
Az Elszalasztott Lehetőségek Szobája (részlet)
Függő Zóna. Hideg Török. Forró szél. – Isten az alázatosoknak kegyelmet ad, a kevélyeknek ellenáll. Előtte nem kellenek önigazolások, nem kell jobb fényben feltüntetni magunkat. Bűnös vagy, mert hazudtál, mert nem szeretted úgy a másikat, mint magadat. Ennyi. De nem baj, ha alázatosan közelítesz felé, és beismered, hogy egy gyökér vagy, megérint a kegyelem. Ez nem megalázkodás, ez alázat. A megalázkodás az, hogy eljátszom a gyengét, de belül azt gondolom, hogy én vagyok a király. Ezt jelenti. Nem vagy király. Rád nézek, és kapásból tudok három keményebb csávót, öt jobb szeretőt, tíz intelligensebb embert. Akárki vagy, hidd el, van nálad jobb, még az emberek között is. Akkor meg mire vered a nyálad, tesóm? Pláne Isten előtt? Nem röhög ki, pedig megtehetné, hanem visszahúzódik. Menj csak neki a magad építette falnak, legkésőbb halálod pillanatában lepattansz róla, tesóm. – Megnézhetem a tetoválásod? – ez volt a lány első kérdése hozzám, amint kiléptem az időhurokból. A falon vörös spray-vel felirat: Utetum. „– Van-e élet a halál után? – kérdezte a riporter. – Honnan tudja, hogy nem halott? – kérdezte a narkós" – Tudod, ez van. Mi a halálban vagyunk mindannyian. Isten nélkül halottak vagyunk. Ő az élet, ő minden. Ha nem találkozol vele, és nem fogadod el Őt, Isten Egyetlen Földi Megtestesülését, Jézus Krisztust, akkor halott vagy. Ennyi. De attól még hiheted azt, hogy élsz, csak épp nem élsz. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a műtárgytelefonok, a szép ruhák és a drága kurvák mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Mindannyian vakációzó halottak vagyunk. Az megvan, hogy Jézus alászállt a poklokra? Meg? Az ez. Lejött hozzánk. Mi vagyunk a Pokol. Nézz körül, itt a Foglaltban is, az összes drogos, alkesz, az összes nyomorult vesztes: mind halottak vagyunk. Azok is odakint, de fogalmuk sincs róla. Van-e élet a halál után? Van. Istenben, már itt, a Földön is. A halál nem az, amikor a tested megszűnik funkcionálni. Hanem az, amikor a lelked nem él – illúziók ütik magukat illúziókkal, mint mi régen heroinnal. Most meg az új szarokkal. Nehogy azt hidd, hogy ez a vége, és ezeknél nem lesz rosszabb. De lesz. Ott a krokodil, ami az orosz dzsankikat zabálja fel, leesik a hús a kezükről. De lesz még rosszabb. Lesz. Hidd el, olyan drogok lesznek, amikről ma még nem is álmodunk. Na, add a cöpit. – Kajak megtérnék a te Istenedhez, hallod. Csak így tré, hogy közben főzöd ki a cuccot. Meg tudom, mekkora egy lehúzós tróger vagy. Ha ezt jelenti Istennel lenni, akkor kösz, nem. A hangok lassan elcsendesednek, a tenger morajlása békés monotóniává szelídül. Amikor elindultunk, még nem kelt fel a nap. Hideg hajnal csapott az arcunkba, négyen vagy öten lehettünk, és abból is csak kettő félhalott. A másik jól volt, én pedig még mindig zsibbadt az ébredéstől, ami a parkban ért. Nemrég érkeztem Budapestre, és fogalmam sem volt, merre vagyok arccal. Tegnap este sok kannás bort ittunk, és az egyik srác az arcomba nyomott egy marék piszokdarabot. Ránéztem, és átfutott rajtam, hogy csak mikrovilágok vannak, amik egymásba csúsznak, semmi több. Illúziók beszélgetnek egymással, hallucinációk gondolják létezőnek magukat. Üres az egész struktúra, mert aki értelmet adott neki, eltávozott belőle. Személyes döntés kérdése, hogy visszaengedem-e. A lehetőség mindig ott van, ez vigasztal, ha más már nem is.
A Foglaltház az a hely, ahol összefújja a szemetet a szél, ahol az anyagozás és a kémiai mennyországok kergetése már rég nem a buliról szól. Míg Kubiszyn Viktor előző könyve a Drognapló önéletrajzi ihletésű dokumentumregény, a Foglaltház tisztán szépirodalmi eszközökkel megformált történet a kábítószerfüggők világából, a Zónából. Sorskatalógus, hallucinogén drogregény, szociografikus metszet - spirituális megváltástörténet.
A FOGLALT EGY KIKERÍTETT ZUG, VÉDETT HELY, KISZAKÍTOTT RÉSZ A VALÓSÁGBÓL, AHOL ÖNMAGUNK LEHETÜNK. ÖNMAGUNK HIÁNYA LEHETÜNK.
"A könyv szereplői tökéletesen illúziótlanok: kíméletlen pontossággal látják és láttatják saját magukat, függőségüket, perspektíváik elvesztését, lehetőségeiket. És itt már szó sem lehet afféle könnyedséggel kacérkodó humorról, mint mondjuk Hunter S. Thompson írásaiban - a személyiség szürkületi zónájában ez egyszerűen elképzelhetetlen." Kabai Lóránt, szerkesztő
AZOK HANGJÁN ÍRNI, AKIK NEM SZÓLALNAK MEG
Kubiszyn Viktor: Foglaltház Kiadó: Jószöveg Műhely Kiadó Kiadás éve: 2013 Oldalak száma: 160 Ára: 2490
">
Mike Abramson azt követően fogott az eszköz kifejlesztésébe, hogy - elmondása szerint - három éve egy buliban valaki drogot tett az italába, amelynek következtében teljesen kiesett pár óra az életéből. Az eszköz használata rendkívül egyszerű: a pohár oldalán egy jelzőcsík van, amely vörösre színeződik a drog hatására. A találmányt hamarosan forgalomba is hozhatják.
A prospektív és retrospektív vizsgálatok alátámasztják a klinikai megfigyelést, miszerint a major affektív kórképben szenvedő betegek legtöbbször a major depresszív epizódban követnek el suicidiumot (79-89%), kevésbé diszfóriás mániában (11-20%), euthym állapotban pedig gyakorlatilag sosem (0-1%). 
Irodalom
A jelenség mögött társadalmi gondok valóságos tárháza húzódik meg - mondta el
Utolsó kommentek