Az M1 műsora zéró toleranciát hirdet

 

Minden kábítószer-fogyasztás függőséghez vezet, ezért semmilyen droghasználat sem tolerálható. Hogy az üzenet mindenki számára érthető legyen, nem szabad engedékenynek lenni, a fogyasztókat szigorúan kell büntetni. Tömören így lehetne összefoglalni az M1 Summa című műsorának mondanivalóját, mely szakmai szemszögből több mint aggályos. 

Annak ellenére, hogy a droghasználatnak számos motivációja lehet, már a bevezető során világosság válik, hogy a Summa szerkesztői ezekből csak egyet hajlandók elismerni: a valóságból való menekülést. „Magyarországon ma több mint kétszáz tudatmódosító közül választhat az, aki ki akarja próbálni, hogy milyen elszökni a hétköznapi valóság elől” – nyit a műsorvezető, Tari Judit Titanilla. A skatulya a teljes adás során megmarad és már a műsor elején megkezdődik az alámerülés a sanyarú sorsok és az elrettentő illusztrációk világába. A felépülésben lévő függők mellett kizárólag súlyos állapotban lévő, idült politoxikománok szemléltetik, hogy milyen is egy átlagos kábítószer-használó, akikkel két „drogmentes” fiatalt állítanak szembe, hogy a néző könnyen eldönthesse, kinek higgyen. A probléma csupán annyi, hogy az egyébként meglehetősen semmitmondó „Kábítószerhelyzet Magyarországon” cím dacára épp csak a legnépesebb csoportból nem látunk egy képviselőt sem: az alkalmi, nagyobb problémáktól mentes, rekreációs droghasználókéból. Bár a nyáron bevezetésre kerülő, a korábbinál számos ponton szigorúbb új Btk. tükrében nem csoda, ha nem szeretnének nyilatkozni, élnénk a gyanúperrel, hogy a műsor készítői nem is keresték őket. Így egyoldalú, de kerek az üzenet: a drog rossz, a kábítószer-fogyasztókat meg lehetőleg ne csak a törvények sújtsák, de a társadalom is ítélje el.

A műsorban több megszólaló is azt a felfogást erősíti, hogy nincs alkalmi, problémamentes használó. Bár a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthont vezető Victorné Erdős Eszter elmondja, hogy a drogfüggőség egy „ezerdimenziójú betegség”, aminek számos oka lehet, a mondat második felében már minden függőt egész egyszerűen drogosnak bélyegez. Nem kell szakértőnek lenni, hogy tisztában legyünk azzal az egyszerű ténnyel, hogy Magyarországon a „drogos” szó erősen pejoratív felhangú kifejezés, ami a legnegatívabb előítéleteket indítja be. Ha pedig egy drogterápiás otthont vezető lelkész szájából halljuk, hogy saját klienseiről így beszél, akkor vagy a helyében is szégyelljük magunkat, vagy visszaigazolva látjuk tulajdon előítéletes gondolkodásunkat. Félő, hogy a műsor az utóbbi tábornak tesz szívességet.

Alkalmi használókról ezúttal Dr. Zacher Gábortól sem hallunk. Bár a toxikológus máskor szívesen bocsátkozik találgatásokba az alkalmi használók számáról és állítja, hogy „egy az egymillióhoz az esélye annak, hogy valaki belehaljon a kábítószer-használatba”, a műsorba csak az a gondolata fért bele, hogy a függőből legjobb esetben absztinens függő lesz, gyógyult beteg soha. Hát kérem, ez a magyar kábítószer helyzet, objektíven.

A függőségekben dúskálva észrevétlenül megérkezünk a marihuánaszabályozás kérdéséhez, ahol elhangzik, hogy a politikusok többsége és a közvélemény ellenzi a legalizációt. Ezt követően egy Juhász Pétert mutató vágókép alatt az Együtt 2014-PM-re utalva elhangzik, hogy „van azonban egy parlamentbe készülő párt, amelynek alapítója többször is kiállt emellett”. Ettől a ponttól a jóérzésű nézőnek is nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a szakmainak mutatott műsor nem mentes a napi politikai érdekektől.


A következőkben tehát a kannabisz kerül pellengérre. A szakmai körökben megosztónak számító Dr. Csernus Imre elmondja, hogy a marihuána egyáltalán nem könnyű drog (ahogyan ezt ma már nagyjából senki nem is állítja), hiszen épp olyan lassan és alattomosan fejti ki a hatását, mint az alkohol. Csernus dokiról kevésbé köztudott, hogy 2010-ben borásznak állt és társaival olyan „alattomos” neveken dob a piacra borokat, mint „Bevállalod?”, „Lelkibéke” vagy „Lelkifröccs” – utóbbit ráadásul azzal a szlogennel, hogy „kijózanít”. Vajon a pszichiáter borászati tevékenységével és az alkohol-fű összehasonlításával azt kommunikálja, hogy a marihuánát ugyanúgy lehet felelősségteljesen fogyasztani, mint az alkoholt? Ha igen, akkor ez vajon miért nem hangzik el a műsorban?

Az új Drogstratégia elkészítését vezető Dr. Grezsa Ferenc – melynek szavazásra bocsájtását évek óta tologatják – a kábítószer-szabályozással kapcsolatban elmondja, hogy „nem szabad engedményt tenni, az európai trendek is ebbe az irányba mutatnak, hogy nem érdemes lazítani”. Ez egész egyszerűen nem igaz. Európa fő trendje a dekriminalizáció, a portugál és a spanyol, északabbról pedig a belga és a holland példát követően már Csehország és Lengyelország is erre az útra lépett és a közeljövőben várhatóan Horvátország és Szlovákia is követik őket. Szigorítást, de leginkább a támogatások csökkentését az utóbbi években Romániában és Szerbiában láthatunk, előbbiben ennek következtén már is ugrott az intravénás úton HIV-vel megfertőződöttek aránya. Biztos, hogy ez lenne számunkra a követendő trend?
Grezsa mindehhez hozzáteszi, hogy „fontos a közösségnek az a viszonyulása, amely elítéli a kábítószer használatot és ez a döntő faktor a kábítószer-probléma keretben tartásához”. Ezzel gyakorlatilag visszaköszön az új drogstratégia tervezetének egy később elvetett pontja, mely szerint „a droghasználat erkölcsi alapon is megítélhető és elutasítható.” Azt gondoltuk, hogy a szakmai- és a társadalmi vita során – ami többek között e pont eltávolítását eredményezte – az új Drogstratégia alkotói megértették, hogy az erkölcsi elítélés normává emelése indokolatlan, növeli a stigmatizációt és az előítéleteket, továbbá fokozza a legsérülékenyebb droghasználói csoport rejtőzködését. Nyilvánvalóan tévedtünk. A következő percben pedig már egy református püspök mondja el, hogy nincsen „részleges drogfogyasztó”, ha az ember elindul az úton akár egy füves cigivel, akkor már aligha tér vissza. Ő már csak tudja.

Mindebből a műsorvezető boldogan vonja le a konklúziót. Ha valaki szembenéz magával és változtatni akar, képes megszabadulni a függőségtől, „főleg akkor, ha teljes társadalmi egyetértés lesz abban a tekintetben, hogy semmilyen drog fogyasztása nem tolerálható”. Tessék?! Túl azon, hogy Dr. Zacher a függőségtől való megszabadulással kapcsolatban pár perccel korábban mondta el ennek az ellenkezőjét és eltekintve attól, hogy a drogok csoportjába tartozik a kávé, a dohány és az alkohol is: Bárki komolyan gondolhatja, hogy a tolerancia elvetése segíthet a drogfüggőkön?! Épp azokon, akiket már most is a leginkább sújt a társadalmi kirekesztés és a büntetőtörvénykönyv?! Summa summárum – a kábítószerhelyzet bemutatásának apropóján rég láttunk ennél egyoldalúbb és diszkriminatívabb riportműsort.

Kardos Tamás
Drogriporter

Frissülés: Megjelent az EMCDDA legújabb jelentése az európai kábítószer-helyzetről, amely Dr. Grezsa Ferenc állításával szemben a következőket írja az európai drogpolitikai tendenciákról:

"Európában körülbelül 2000‑től érzékelhető az az általános tendencia, hogy a személyes használatra szánt kábítószerek birtoklása esetén csökken a börtönbüntetés kiszabásának lehetősége. Néhány ország a jogszabály módosításával eltörölte a börtönbüntetést (például Portugália, Szlovénia, Bulgária és legújabban Horvátország), más országokban pedig a rendőrségnek vagy az ügyészségnek szóló nemzeti iránymutatásokban szólítottak fel a börtöntől eltérő szankciók alkalmazására." 

Szeretettel vár mindenkit a Prevent ART II. Turné Program "Öleld át félelmeidet!" c. zárókiállítására  a helyszínt biztosító Megálló Csoport Alapítvány (Bp. VIII. József utca 49.)  és a szervező Iránytű Ifjúsági és Mentálhigiénés Alapítvány, június 18-án 13.15 órára! A kiállító alkotók között vannak a XIII. kerületi Hunyadi Mátyás Általános Iskola 7. m osztályos diákjai, valamint a Megálló felépülőben lévő szenvedélybetegei és munkatársai. A programról szóló plakát itt tekinthető meg. 

A szociális kártya már a következő félévben megjelenhet egyes területeken, jövőre pedig már egységes rendszerben valósulhat meg a bevezetése.  

 

 

A szociális kártya egységes rendszerben történő bevezetése 2014-re várható – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Doncsev András egy írásbeli kérdésre azt is leírta, hogy a rendszer bevezetése 2013 második felében a szociális törvény hatálya alá tartozó pénzbeli ellátásokkal kezdődik meg. Az Emminek a független Szél Bernadett tett fel kérdéseket arról, milyen tervei vannak a kormánynak a szociális kártyával kapcsolatban? 

A kártya elméletileg olyan lenne, mint egy bankkártya. Vásárolni lehetne vele a boltokban, a postán, de csak bizonyos árucikkeket, például élelmiszert, iskolaszert, tisztálkodó szereket, tüzelőt, vagy a rezsi egy részét lehetne kifizetni így. Több településen azért is pártolták, hogy úgymond a készpénzben adott segélyt ne a játékgépekbe dobálják, vagy alkoholra, cigarettára költsék, és az uzsorások se tudják elszedni. Több jogvédő szervezet azonban kifogásolta, hogy a segélyezettek helyett akarják eldönteni, mit vegyenek a juttatásból. 

Doncsev hangsúlyozta: a szociális kártyával a kormányzat a családoknak biztosított szociális, gyermekjóléti és családtámogatási juttatásokat akarja átláthatóvá és nyomon követhetővé tenni. Ezért jelenleg is vizsgálják azt, milyen feltételek mentén lehetne a közpénzből finanszírozott ellátások célhoz kötöttségét növelni. Mérlegelik, hogyan lehetne a visszaélések számának csökkentése mellett az ellátások rendeltetésszerű felhasználását biztosítani. Ezért az egyes ellátásokat megállapító szervek bevonásával olyan statisztikai adatokat és információkat is felmértek, amelyekre a Központi Statisztikai Hivatal Országos Statisztikai Adatgyűjtési Programja nem terjed ki. Az Új Széchenyi Terv részeként 2013 elején már elkezdték a jegyzői és járási hatáskörben nyújtott szociális és gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátások egységes nyilvántartásának kialakítását. Az Emmi lapunkkal közölte, hogy a szociális szolgáltatások területén már bevezették a Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről (KENYSZZ) nevű rendszert, melytől a jogosultság ellenőrzésének egyszerűsítését is várják. 

A szociális kártya bevezetésre utal az is, hogy a parlament döntése alapján jövő év január elsejétől összevonják az önkormányzatok által krízishelyzetben adható három támogatást. Jövőre önkormányzati segély néven egységesül az átmeneti és a temetési segély, valamint a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás. A jogosultság jövedelemhatára a mindenkori nyugdíjminimum 130 százaléka, azaz jelenleg 37050 forint lehet. Azok kaphatnak tehát segélyt, akiknél az egy főre számított családi jövedelem nem éri ezt el. 

Monokon megbukott a program

Szociális kártyát először a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monokon vezette be a független Szepessy Zsolt polgármester 2009-ben. Erre utalták a segélyt, amiből csak élelmiszert lehetett vásárolni. Az intézkedés nagy vitát váltott ki, de az akkori Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem ellenezte bevezetését. A településen a rendszer megbukott, a kártya felhasználóit ugyanis a település befolyásos személyiségeinek üzleteibe próbálta terelni, ami botrányt okozott. Az ombudsman a rendelet hatályon kívül helyezését kérte, mert szerinte az önkormányzat a kártya bevezetésével a törvényi felhatalmazáson túlterjeszkedve korlátozta az állam által nyújtott szociális segélyek felhasználását. Azóta több kisebb település, például másodikként Újkígyós és budai önkormányzat is bevezetett hasonló rendszert. 

Éber Sándor  - vg

Az ország egyetlen, szenvedélybeteg nőknek hosszú távú terápiát biztosító rehabilitációs otthona Dunaharasztiban van. A lakók kétharmada alkoholista, a többiek gyógyszer- és drogfüggők vagy politoxikománok. A terápia időszaka legalább másfél év, ezalatt csoportos és egyéni foglalkozásokon vesznek részt a lakók, a leszokást segítő és hangulatjavító gyógyszereket kapnak, és fokozatosan töltenek egyre több időt családtagjaikkal.  

 

 

Munk Veronika, Bődey János 

4,5 milliárd forintot soroltak át a betegek hagyományos és új hatóanyagokkal történő kezelésére.

 

A kormány április elején járult hozzá, hogy a hepatitis C fertőzésben szenvedő betegek legkorszerűbb terápiájának fedezetére az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a gyógyszertámogatási előirányzatról 4,5 milliárd forintot átcsoportosíthasson a speciális beszerzésű gyógyszerek (úgynevezett különkeretes készítmények) sorára. Mindez a Pénztár áprilisi költségvetési kimutatásában már szerepelt is. 

Jelenleg hazánkban mintegy 3000 hepatitis C-vel fertőzött olyan beteget kezelnek, akiknek nem használt az eddig is támogatásban elérhető, legkorszerűbbnek számító kettős kombináció. Az ő esetükben a további kezelés elmaradása miatt a májzsugorodás, májrák kialakulásának kockázata áll fenn, amin csak májtranszplantációval lehet segíteni.

Reményt jelent a betegek számára, hogy 2012 novemberében új szereket törzskönyveztek az Európai Unióban. Ezek befogadása nálunk is megtörtént, így a korábbi kettős helyett úgynevezett hármas kezelésben részesülhetnek, amely jelentősen javítja gyógyulási esélyeiket.

A hepatitis C kezelése kijelölt intézményekben történik, a betegek adatait regiszterben rögzítik, beleértve a beteg állapotának pontos meghatározását – tájékoztatta lapunkat az OEP. Ennek alapján a szakma vállalta, hogy megfelelő sorolási szempontok alapján úgynevezett prioritási index révén ki tudja választani az új terápiára leginkább rászoruló betegeket. Az átcsoportosított összeg fedezi az eddigi kettős kombinációs kezelések további folytatását, valamint a két új hatóanyaggal történő kezelésekre fordítandó összeget 2013 során a Pénztár szerint.

A WHO „virális időzített bombának" nevezi a hepatitis C vírust: a „néma gyilkosnak" is titulált kór legnagyobb veszélye ugyanis, hogy az esetek többségében nem okoz tüneteket, így a vírushordozók tudtukon kívül is továbbadhatják a betegséget, vagyis a vírus okozta krónikus májgyulladást.

Weborvos - sj 
 

A bizonyosan bekövetkező időnkénti – akár alkohol, akár valamiféle kábítószerrel előidézett – tudatmódosításnál nagyobb veszélyek is leselkedhetnek a fiatalokra a nyáron.  

 

Az első veszély ugyanaz, ami az év egészében jelen lehet sok esetben: a család nem megfelelő működése. Ahol megvan a bizalom szülő és gyerek között, ott a nyári időszak lazulásai idején sem kell oly mértékben aggódni a fesztiválok és egyéb bulik miatt, mint ahol nincs meg ez a „baráti” kapcsolat. Ezt állítja Simicz-Futó Katalin, a somogyi drogambulancia vezetője. Aki a másik komoly, egyszersmind új veszélyforrást a júliustól szigorodó büntető törvénykönyvben látja. A jogszabály ugyanis tíz év után ismét önálló büntetési tételként fogalmazza meg a kábítószer-fogyasztást. A szakember szerint a tiltás nem fog eredményre vezetni, mert ez a korosztály – tegye a kezét a szívére bármely szülő – bizonyos élményeken mindenképpen átesik. A fiatalokkal a felelősségről kell beszélgetni, hogy ha elkerülhetetlenül szembe jön velük a kipróbálás lehetősége, tudjanak magukra vigyázni. No és egymásra, mert ez is fontos. Valakinek józannak kell lenni, hogy vezetni tudjon, vagy hogy ha szükséges, mentőt hívhasson.

Az INDIT Közalapítvány somogyi drogambulanciája a nyáron is várja az új vagy régi kérdésekkel, szakmai támogatást kívánó élethelyzetekkel találkozó fiatalokat, hozzátartozókat. Mindenhol azonban ők sem tudnak ott lenni, ahol magasabb hőfokra érkezik a hangulat. A zenei fesztiválok, a balatoni nyár szórakozóhelyei, vagy akár a házibulik is alkalmat teremthetnek a módosult tudatállapotra. De a táborok is, csibész vagy csak érdeklődő kiskamaszokkal. Ahogy a klasszikus – és a társadalmi hatásához képest kulturálisan túlságosan elfogadott – alkoholmámornak is megvannak a játékszabályai, és kiismerhető következményei, úgy a drogok kipróbálása vagy alkalmi használata is megkívánja a felelős magatartást.

Ahol a családban van idő a minőségi beszélgetésekre, ott a fiatal nagyobb biztonságban vészeli át a „próbaidőszakot”: amikor megismerkedik egy új típusú bódulattal. Ahol a beszélgetés nincs meg, sem a buli előtt, sem utána, ott e nem figyelés miatt könnyebben elcsúszhat rossz irányba a dolog.
– Nyáron a szülők talán kevésbé stresszelnek, főleg szabadság alatt, így ez az időszak alkalmas lehet az őszinte beszélgetésre a kamaszokkal – mondta Simicz-Futó Katalin. A pszichiáter szerint a kipróbálást lehet ugyan tiltani, de nem érdemes, mert ezzel még izgalmasabbá válik a tiltott gyümölcs. A kriminalizáció a titkolózást is erősítheti a fiatalokban. A Btk. júliustól ismét két évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti – az elterelés korlátozottabb alternatívája mellett – a kábítószer-fogyasztást, az elmúlt évtizedben a szerzés és a tartás volt bűncselekmény.

A pszichiáter szerint az ártalomcsökkentés jelentősége továbbra is nagy, miután lesznek fiatalok, akik adott szituációban nem fognak kitérni a lehetőség elől. És ez, mint ismert, nem iskolázottsági kérdés: az elitgimnáziumokban tanulók semmivel sem restebbek szembenézni a kihívással, vagyis kipróbálni egy szert. Azt kell azonban tudniuk, hogy mit fogyasztanak. De hasonlóképpen az alkoholfogyasztásnak is megvannak a szabályai: keverni nem érdemes az italokat, mert a szivacs-magatartás megbosszulja magát.
– Fontos, hogy minden társaságban legyenek, akik tudnak vigyázni a többiekre, nem engedik őket droghatás után éjszakai fürdőzésre, nem engedik őket a volánhoz, vagy akár orvosi segítséget hívnak: de mindez az alkoholfogyasztás esetleges következményeire is igaz – mondta a szakember.

A drogokkal összefüggésben azt is elmondta Simicz-Futó Katalin: nemcsak nyáron, hanem mindig igaz, hogy a poharat nem hagyjuk magára, ha megtettük, nem isszuk meg az ott felejtett italt, és csak a szemünk előtt kinyitott tartalmat fogyasztjuk el. Az ugyanis tényleg kriminális, hogy elvetemült bűnözők leshetik az alkalmat, hogy elkábítsák a szórakozó fiatalokat, akár nyereség-, akár másfajta vágyból.

A fentiekről a Szenvedélyek napján, június 21-én Kaposváron – részletek a közösségi portálon – tudhatnak meg többet az érdeklődők a Tükör drogambulancia és aTükörkép Kaposvári Addiktológiai Konzultációs Központmunkatársaitól. Akik a Bulisegély-pontokon is igyekeznek helytállni, de a fiatalokon és az „öregeken” több múlik...

Nem lett sikertörténet a drogellenes diszkó

Drogellenes diszkó: amerikai mintára több mint tíz éven át szervezte meg a rendezvényt Siófokon Barna Sándor, a Palace szórakoztató központ tulajdonosa. Az elmúlt években ez már elmaradt, s ma amondó a főszervező, hogy bár volt értelme, mégsem lett sikertörténet belőle. – A kilencvenes évek közepén keresett meg a bűnmegelőzést akkoriban országosan vezető rendőrségi szakember, azzal: amerikai példára szervezzük meg mi is a Balatonnál, hogy oda visszük a drogproblémákkal foglalkozó szakembereket, ahová a fiatalok szívesen járnak. Így született meg a drogellenes diszkó, ahol szinte játékos formában, nem szájbarágósan hívtuk fel a gyerekek figyelmét a kábítószer-fogyasztás veszélyeire. Állami figyelem is társult hozzá, a terület akkori felelősei kormányoktól függetlenül biztosítottak szakembereket. 

Barna Sándor úgy érzi, akkor, amikor néhány éve ő már nem tudott kellő figyelmet fordítani erre, nem akadt követője, nem vált önjáróvá, jellemző, hogy azóta senki még csak föl se tette neki a kérdést, hogy miért hagyta abba. –Demetrovics Zsolt pszichológus hat ilyen rendezvény után felmérést végzett, s azt állapította meg, hogy egyedisége miatt van hatása és folytatásra érdemes – emlékeztet a széplaki szórakoztató központ tulajdonosa. – Ma nyilván új módszerek kellenének válaszul az új kihívásokra, de a mostani fiatalokat is meg kellene szólítani.
Merthogy a drog változatlanul leselkedő veszély. Barna azonban inkább pozitív üzeneteket fogalmazna meg, ha már nyár és Siófok; azt mondja, tovább bővült a térfigyelő kamerahálózat a legfrekventáltabb helyeken, így a népszerű parti korzón, ahol egészségügyi szakszemélyzet és őrszolgálat is igyekszik gondoskodni a biztonságos szórakozásról. 

Balassa Tamás, Fónai Imre 

Az alkohol gyilkol, de nem csupán a testünket pusztítja el: a lelket legalább annyira a mélybe taszítja. Fájdalmas látni, ha egy szülő a problémák elől a szeszbe menekül...

 

 

Európa egyik legszigorúbb drogtörvénye egyben Európa egyik leghülyébb drogtörvénye.  

 

 Bár a vidéki caféshopok megnyitása még számomra is elképzelhetetlennek tűnik, azért a dekriminalizációig érdemes lenne eljutni. Mármint ha a Fidesz nem saját anakronisztikus elképzeléseihez, hanem a valósághoz írna törvényeket.

Elevenen él bennem a családi történet, 17-18 éves lehettem, amikor anyám megemlítette, hogy Szigetről hazautazó fiatalokat látott a HÉV-en, és rettenetesen néztek ki, mert nagyon be voltak szívva. Ezt nem tartottam kizártnak, előző nap én is a Szigeten jártam, talán még anyám pénzén, de gondoltam, itt az alkalom elmesélni saját szüleimnek, hogy megy ez a dolog. Hogy az osztálytársaim, évfolyamtársaim, a barátaim és ismerőseim, szóval azt, hogy fél Budapest tép. Anyám kicsit meglepődött, és mivel szeretett és szeret olvasni, no meg az átlagosnál nyitottabb gondolkodású, nem esett kétségbe, hanem elfogadta a dolog létezését. (Azért persze megkérdezte, hogy én hogyan állok a dologhoz, nehogy csorba essen szülői becsületén. Megnyugtattam.) Elfogadta azt is, hogy hülyén kinézni, ostoba tekintettel HÉV-en utazni anélkül is lehet, hogy valaki be lenne szívva, meg azzal együtt is. Történik ilyesmi.

Valami ilyesmi motoszkálhatott az új, július elsejével (a trafiktörvénnyel egyszerre, hurrá!) életbe lépő drogtörvényt elfogadó-megszavazó fideszes képviselők fejében is, de nekik nem volt egy fiuk, aki elmondja az igazságot, vagy nem törődtek vele. Mármint azzal, hogy a marihuánás cigaretta nem egyenlő a heroinnal. Hogy pont az egymilliónál is több alkoholista országában sátánt kiáltani a „fű” szó hallatán egyszerre képmutatás és butaság. Csakhogy van egy komoly különbség édesanyám és a fideszes képviselők között – nem egy van amúgy, édesanyám például nem fideszes, nem parlamenti képviselő, és letörné a saját kezét, ha támogatta volna Simicska fejlesztési pénzeit vagy a trafiktörvényt –, méghozzá az, hogy anyám nem törvényhozó. Így nem kötelessége tájékozódni az ügyben, nem kötelessége tudni, mennyire kiterjedt egy probléma, és hogyan érdemes küzdeni ellene. Meggyőződésem egyébként, hogy már jobban tudja, mint a drogtörvényt elfogadó urak.

Lehet azzal büszkélkedni, hogy miénk lesz „Európa egyik legszigorúbb drogtörvénye”, de akkor lássuk be ennek bornírtságát. Júliustól ugyanis csekély mennyiségű kábítószer (fű) birtoklásáért két év börtön járhat, szerencsére csak akkor, ha két éven belüli visszaesőről beszélünk. Ha számba veszem azon barátaim számát, akik az eddigi szokásaik alapján két évet ülnének, nevetségesen sokan végeznék a hűvösön. Kis túlzással a 35 év feletti fővárosiak fele mehetne a börtönbe. Persze nem fog, hiszen nincs, aki ezt a törvényt betartassa.

De akkor mi a probléma? Természetesen az, hogy ha az állam betarthatatlan törvényeket hoz, azzal saját komolyan vehetőségét, a törvények tisztelhetőségét degradálja. Ha azt látjuk a mindennapjainkban, hogy ismerőseink jelentős része napról napra szeg meg bizonyos törvényeket, az a jogállamba vetett hitet teheti tönkre. Ilyen szempontból persze a drogtörvény illeszkedik a Fidesz 2010 óta alkalmazott politikájába, bár az igazi biznisz kétségkívül az lenne, ha a fideszes választókerületi elnökök dönthetnének arról, ki és mely településeken nyithasson caféshopot, esetleg ha Lajos központosítaná a kábítószer-kereskedelmet. Is.

Vissza az eredeti témához: nem véletlen, hogy Csehországban és a kőkonzervatív Lengyelországban már nem büntethető a marihuána fogyasztása, és pontosan erre készülnek Szlovákiában és Horvátországban is. Ott ugyanis a realitásokhoz írnak törvényeket, és nem az elképzelt ideálokhoz. Ezzel mellesleg nem ártanak senkinek. A magyar szabályozás kapcsán ugyanis nem az lenne igazságtalan, ha nem csuknák le két évig terjedőre az ország összes fűfogyasztóját – akkor tényleg összedőlne a magyar gazdaság, hogy mást ne mondjunk –, hanem az, ha valakit valóban leültetnének ezért, míg másik milliók boldogan élnek (a fűvel), míg meg nem halnak. Magyarország tehát ebből a szempontból is ki akar lógni az európai sorból, és milyen rosszul teszi: a túlzott büntetőjogi szigor jelen esetben ugyanis nem elrettent, hanem nevetségessé tesz. Kevesebbet szívni senki nem fog, még akkor sem, ha példát statuálva tényleg börtönbe zárnak néhány szerencsétlen fogyasztót. Tanuljunk a szesztilalom eredményeiből: az amerikai szabályozás kiugróan sok alkoholbeteghez és a maffia megerősödéséhez vezetett a józan társadalom helyett. 

Hvg 

Miért lehet kioltani egy életet?

 

Miért követ el valaki öngyilkosságot, és miért tud valaki más megküzdeni egy hasonló élethelyzettel? Hogyan tudnak segíteni a szakemberek és a társadalom?

 

Az öngyilkosság anatómiája - második rész

Hasonló motívumok


Az öngyilkosság kérdésével régóta foglalkozik a pszichológia és az orvostudomány. A pszichológia részéről Emile Durkheim állította fel az öngyilkos viselkedésről szóló, máig érvényes elméletét. Szerinte az öngyilkosságot az egyén és környezete, illetve a társadalom kapcsolata határozza meg. Három öngyilkossági típust különített el. Megkülönböztette azokat, akik a társadalom jólétéért, embertársaikért vetnek véget az életüknek. Ennek az önfeláldozásnak a célja mindig a közösség fennmaradása, ezért gyakori a keleti kultúrákban, ahol az emberek gondolkodása nem az "én", hanem a "mi" körül forog. Ennek ellentéte az "egoista" öngyilkosság, ahol az emberek általában magányosak, nem képesek beilleszkedni a társadalom keretei közé. A harmadik szituáció azokat érinti, akik nem tagjai olyan közösségnek, amely szilárd normákkal és szabályokkal rendelkezik. Ilyen például a család, vagy egy vallási közösség. Azok az emberek, akik kiestek ezekből a közösségekből, "törvényen kívülieknek" tekinthetik magukat, és ez felerősítheti az öngyilkosságra való hajlamot. Ha az adott társadalom felbomlott a szabályok rendszere - mint például a rendszerváltozás után a régió országaiban - szintén megnő az öngyilkosságok száma. A biológiai megközelítés abból indul ki, hogy a családfakutatások alapján lényegesen több az öngyilkosságot megkísérlők száma azokban a családokban, ahol valaki már önkezével vetett véget az életének. A biokémiai kutatások azt mutatták ki, hogy szervezetükben alacsonyabb a szerotonin nevű idegi átvivő anyag szintje - éppúgy, mint a depressziósok esetében. Az alacsony szerotonin szint az agyban pedig hirtelen, impulzív cselekedetekre - akár önsértő vagy másokra veszélyes - hajlamosít.

.

Vigyázó szemetek a fiatalokra és az idősekre vessétek!

 
Noha bármely életkor magában hordozhatja a halálvágyat, vannak periódusok, amelyekre különösen oda kell figyelnie az érintett környezetének és a társadalomnak. Vannak életkorok, amikor az öngyilkosságok számát csak a baleseteké múlja felül a halálozási statisztikákban. Az egyik ilyen a gyermekkor. Noha a szülők többségét teljesen váratlanul éri a tragédia, az öngyilkossággal foglalkozó pszichológusok szerint számos előjele lehet a kísérletnek. Ezek közül gyakori az otthonról történő szökés, a dühkitörések, illetve a magányos visszahúzódás, a frusztráció tűrésének képtelensége, a túlérzékenység illetve a személyiségváltozás. Óvatosnak kell lennünk azonban ezek megítélésében, hiszen majd mindegyik jellemző lehet egy gyermek (és főleg egy kiskamasz) életének bizonyos szakaszában.

A serdülő-és fiatal felnőttkor szintén egy veszélyeztetett időszak az öngyilkosság szempontjából. A gyerekek körüli világ normái változnak, új elvárások elé néznek, megváltoznak azok a csoportok, akik véleményére a leginkább adnak. A család szerepét a kortárs csoportok és az ideálok veszik át, akik modellszerepet nyújtanak. Ez különösen veszélyes abban az esetben, ha a "modellek" közül valaki öngyilkosságot követ el: megfigyelték, hogy egy iskolában, egy osztályban öngyilkossági hullám indulhat el egy társuk erőszakos halála után. Hasonló a helyzet abban az esetben, ha egy ismert személy vet önkezével véget az életének. Itt szintén vannak figyelmeztető jelek: a fáradtság, az iskolai teljesítmény romlása, az alkohol és a drogok előtérbe kerülése mind figyelemfelhívó lehet.

A serdülőkor után csökken az öngyilkosságot elkövetők száma, de az időskor elértével ismét megugrik. Ennek oka egyrészt a betegségek megszaporodása lehet, amelyek egy részével igen nehéz együtt élni. Egy további probléma az idős emberek elszigetelődése, magányossága. Az időskori depresszió magas aránya a nyugati társadalmakban szintén az öngyilkossági kísérletek felé mutat. Érdekes, hogy a kisebbségek körében - feltehetően az öregek iránti nagy tisztelet miatt - ez a jelenség nem tapasztalható.
.

Kezelés a kétségbeesetteknek

 
A kezelési lehetőségek alapvetően két csoportra oszlanak. Az egyik esetben a már öngyilkosságot megkísérelt betegeket vonják be a terápiába, a másik esetben az öngyilkosság megelőzésére szolgál a beavatkozás.

Az, a sikertelen próbálkozást tett, általában több orvossal találkozik, míg eljut a pszichiáterhez. Feltehetően előtte kezelni kell a sérüléseit illetve a károsodásokat, amelyek bekövetkeztek a kísérlet során. Ha ezeket a panaszokat megszüntették, a beteg fizikailag gyógyult, akkor kerül sor az elmegyógyászati kezelésre, de már ez idő alatt is jelentős lehet a lemorzsolódás, nem beszélve arról, hogy hány beteg utasítja vissza illetve hagyja abba a terápiát idő előtt.

A kezelések célja elsődlegesen a beteg életben tartása. Ez a gyógyszerek és a beszélgetés, azaz a pszichoterápia kombinációjával a legeredményesebb. A gyógyszerek segítenek a hangulat stabilizálásban, ám fontos megjegyezni, hogy ezeket nem rutinszerűen, hanem igen érzékenyen kell beállítani. Az egyik legveszélyesebb periódus ugyanis egy beteg életében a kevert mániás-depressziós epizód, amelynek kizárólag antidepresszánsokkal történő gyógyítása fokozhatja az öngyilkosság lehetőségét. A pszichoterápia alkalmával a páciensnek elsősorban olyan konfliktusmegoldási technikákat tanítanak meg, amelyek segítségével hatékonyabban kezelik a stresszes szituációkat és a mindennapi problémákat.

Az öngyilkosság megelőzésére jó példa az ún. krízis-intervenciós állomások működése. A szolgálat általában telefonon működik, de az internetes segítségkérést is egyre gyakrabban veszik igénybe. A tanácsadó általában nem pszichológus vagy pszichiáter, de az adott szakterületen mindenképp kellő képzésben részesült. Léteznek olyan központok is, amelyeket előzetes bejelentés nélkül lehet felkeresni, és számos esetben már maga a krízisintervenció is elég a helyzet rendezéséhez. 
 

Jó tudni!

 

A krízisben lévőknek segít a Lelki Segély Telefonszolgálat, minden este 19-7 óráig, a 06-80/-505-505-ös, ingyenes zöldszámon. 

 

A depresszió tünettana

 

A major depresszió, vagy közismert nevén depresszió természetesen nem azonos azzal a hangulati nyomottsággal, amelyről az első kávé után panaszkodunk a hideg januári reggeleken a munkahelyünkön.

A depresszió 11 legfontosabb jele

Öröm nélkül hosszú távon

 
Mégis, manapság elárasztotta a köznyelvet a panaszkodás: "olyan depressziós vagyok"! Talán ezért van az, hogy - mint a fiú, aki farkast kiáltott mintájára - ha igazán baj van, nem ismerjük fel a tüneteket. A betegség elsősorban az érzelmi életet érinti. A hangulati nyomottság általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor jellegzetes napi ingadozást mutathat. A betegek elutasítottságot és intenzív szomorúságot élnek át, feszültek és idegesebbek, mint mások. Egyes esetekben a szorongás látható jelei, és a gyakori, sok mozdulatban megnyilvánuló nyugtalanság sokkal feltűnőbb lehet, mint maga a depresszív hangulat. A hangulatzavart egyes esetekben olyan jelek, tünetek vagy cselekvéssorok fedhetik el, mint az érzelmi túlérzékenység; fokozott alkoholfogyasztás; szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés; korábbi valótlan vagy valós félelmek felerősödése; illetve kényszerképzetek megjelenése, és képzelt betegségek megélése. Feltűnő, hogy nem lelnek örömet azokban a tevékenységekben, amelyeket eddig élvezettel űztek: abbahagyják a hobbit, súlyos esetekben a munkát is.

 

Fásultság és reménytelenség

 
A motivációs életet érinti, hogy a betegek szinte "megbénulnak": elveszítik kezdeményezőkészségüket és érdeklődésüket a világ dolgai iránt. Ez természetesen a viselkedés szintjén is megnyilvánul: nehezen mozdulnak ki a lakásból, az ágyból, produktivitásuk drámaian csökken. A depressziós betegek úgy érzik magukat, mintha "leszívták volna az energiáikat": lassabban mozognak, és folyamatosan fáradtnak érzik magukat. A motiváció csökkenése a szexuális késztetést is érinti, a betegek a legtöbb esetben a libidó csökkenéséről számolnak be.
Énképük irreálisan negatív. A hibát mindig magukban keresik, és képesek napokig-hetekig rágódni rajtuk. Rossz véleménnyel vannak magukról, csúnyának, haszontalannak tartják magukat, és képtelenek arra, hogy meglássák magukban a szépet és a jót. Jövőképük negatív, vagy nincs. Mindent halogatnak, de ez nem feltétlenül a csökkent motivációs szintben keresendő, hanem abban, hogy meggyőződésük szerint csak rossz történhet velük. Mivel a negatív jövőkép a reménytelenség érzését kelti a depressziós betegekben, nagyon gyakori az ebből eredő öngyilkosság.
A depressziót gyakran testi tünetek kísérik, illetve fedik el. A fejfájás, az emésztési zavarok, a szédülés, a mellkasi szorítás és a fájdalmas testi tünet jelentkezhet a hangulatzavar mellett. Az étvágyban és alvási szokásokban változás állhat be, amelyek a skála mindkét oldalára eltolódhatnak. Előfordul, hogy a fáradtságot a betegek az alvási zavarok számlájára írják.
 

Érdemes felskiccelni a depresszió legfontosabb tüneteit:
  • az örömtelenség érzése ("semminek sem tudok örülni, nincsenek érzelmeim")
  • döntésképtelenség, rágódás lényegtelen dolgokon
  • dekoncentráltság és figyelemzavarok
  • csökkent érdeklődés a világ dolgai iránt
  • gátoltság, nehézkesség, meglassultság, "lustaság"
  • bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás
  • szégyenérzés, gátlásosság, frusztráció érzése ("csak terhére vagyok másoknak")
  • fáradtság érzése, fáradékonyság, passzivitás, csökkent energia
  • alvászavar, a szexuális működés zavarai
  • étvágyváltozás, általában étvágytalanság, fogyás, ritkán túlevés, az édesség fokozott kívánása
  • halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések 

 

Tünetek, amelyek mögött gyakran depresszió húzódik meg:
  • Fáradtság/fáradékonyság, gyengeség. A depressziós betegek 80 százaléka panaszkodik fáradtságra
  • Alvászavarok
  • Szorongás. A depressziós betegek több mint 50 százaléka mutat súlyos szorongást
  • Krónikus fájdalom. A fájdalomküszöb csökkenése, túlérzékenység jellemző. A krónikus szervi eltérésekkel nem magyarázható fájdalmak 60 százaléka mögött depresszió húzódik meg, gyakori kísérője az étvágycsökkenés, a bizonytalan hasi fájdalmak
  • Csökkent szexuális érdeklődés, funkciózavarok
  • Csökkent munkaképesség érzése 

 

Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk, hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább két hetes fennállása. Fontos tényező továbbá, hogy a depressziós tünetek közül legalább öt fennálljon (ám ha valaki kevesebbtől is szenved, ne zárkózzunk el a kezelésétől) - ezek nem lehetnek gyógyszerszedés vagy más társbetegség következményei 

 Az Országgyűlés 2012. júniusában jóváhagyta az új Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, ami 2013. július 1-jén lép hatályba, és jelentősen szigorítja a kábítószerrel kapcsolatos büntetési tételeket - olvashatjuk a Társaság a Szabadságjogokért Drogriporterében. 

De mi változik az új Büntető Törvénykönyvben?

Segítségül a TASZ egy kisokost is kiadott, ha részletgazdagabb információra vágysz, KATT.
 
  • büntetendővé válik maga a fogyasztás is
  • 2 év szabadságvesztéssel jár
  • A csekély mennyiségű kábítószer tartásával egy büntetési kategóriába kerül
  • az elterelés még mindig opció (6 hónapos megelőző, gyógyító vagy egyéb foglalkozás - a büntetőeljárás alternatívája)
  • ezt két feltételhez kötik: 1) két éven belül nem vett részt elterelésben 2) két éven belül más kábítószerrel való visszaélés bűncselekményének elkövetése miatt nem folyt ellene eljárás
  • A bíróság július után már csak enyhítő körülményként értékelheti a büntetés kiszabásánál a szenvedélybetegség meglétét, a kedvezőbb szabályok megszűnnek
  • a rendőrségen kihallgatásra, vizeletminta levételére lehet számítani, sőt, extrémebb esetekben házkutatásra
  • Szigorúbban ítélik meg, aki köznevelési intézmény közelében szerez meg drogmennyiséget (egytől öt évig terjedő szabadságvesztés)
  • Új minősített eset, a különösen jelentős mennyiség (csekély mennyiség kétszázszorosa) megszerzése vagy birtoklása, ami 10-15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (jelentős mennyiségnél: 5-10 évig)
  • A fogyasztókat vallomásra ösztönzik
  • ha fogyasztók azt vallják egy személyre, hogy tőle szerezték be a kábítószert, akkor még akkor is elítélhetik, ha nem foglalnak le tőle
  • C-listás dizájner drogok (olyan tudatmódosító szerek, amelyeknek a hatása hasonló a már illegális drogokéhoz, de molekulaszerkezetük eltér attól) - ezen szerek előállítása, forgalmazása, országba való behozatala illetve onnan való kivitele 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 

Nők az anorexia és a bulimia, férfiak a „fordított anorexia” fogságában

 

  „Zörögnek a csontjai!” „Meg lehet számolni a bordáit!” „40 kiló vasággyal együtt!” – csak néhány köznyelvi példa arra, ha valakit soványnak találunk. De mi történik, ha az addig csak képletesen használt kifejezések valósággá válnak? Mi a teendő, ha valaki felnőtt létére egy kiskamasz testsúlyát nyomja? Ezek az evészavar szemmel látható tünetei.


Az evészavarok csoportját alapvetően kétfelé bonthatjuk: az anorexiát és a bulimiát különböztetjük meg (bár néha előfordul kevert forma is). Annak ellenére, hogy az anorexia csak mostanában vált témává, nem a mai kor jelensége. Évszázadokkal ezelőtt is készültek feljegyzések éhezőkről, gondoljunk csak a XIII. századi Szent Margitra. Az önéheztetés kezdetben vallási jelleggel bírt, a vezeklés formájaként fogták fel. A XV. századtól azonban már nem nézték jó szemmel a szándékos önsanyargatást, egyenesen boszorkánynak titulálták az éhezőt. A hiedelem alapja az egyszerű fizika volt: csak az tud seprűnyélen a levegőbe emelkedni, akinek nagyon kicsi a tömege. Az inkvizíció színe előtt használt boszorkánymérlegen az is előfordult, hogy (a manipulációnak köszönhetően) valakinek egyáltalán nem volt testtömege... A XVI. századtól feltűntek azok a jó üzleti érzékkel megáldott jelentkezők, akik még a koplalásukból is képesek voltak pénzt csinálni. Az éhezőművészek jól kerestek a vásárokon, cirkuszokban, „élő csontvázként” léptek fel – tudósít a történeti érdekességekről a Táplálkozási Akadémia. Azóta szerencsére komoly fordulatot vett az önéheztetés témája. Ma már betegségként tartjuk számon, melyet a gyógyszereknek és a pszichoterápiának köszönhetően kezelni lehet. 
 
A szó eredete: an-orexis a vágyak hiányát jelenti. Ez a hozzáállás az élet minden területére kiterjed, de legmarkánsabban az étel elutasításában jelentkezik. A betegségkezdet 12-18 éves korra tehető, bár ez csak a látható tünetekre igaz. A betegség valódi gyökere kora gyermekkorban keresendő. Főként az egyetemista diákok, a karcsúság követelményének kitett csoportok (modellek, táncosok), a cukorbetegek és a homoszexuális férfiak tartoznak a veszélyeztetettek közé. Sokáig úgy gondolták, hogy a betegség a „White Western Women”, azaz a fehér, nyugati nők körében terjedt el. Mára azonban kiderült, hogy a világ más részein is jelen van, sőt, egyre több férfit is magukkal rántanak a tünetek. 
 
A nők aránya minimum tízszerese a férfi anorexiásokénak, de kutatók szerint 2050-re el fognak tűnni a nemi különbségek. Oly mértékben terjed a karcsúságideál a férfiak körében is, hogy nemsokára utolérik a hölgyeket. Az anorexia alaptünetei: súlyhiány, súlyfóbia (az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is), testképzavar, menstruáció elmaradása, akár teljes megszűnése (gyógyulás után lassan visszatér), legalább 15%-os súlyhiány. A testképzavarral kapcsolatban érdekes jelenség, hogy a beteg csak saját magát látja torz tükrön keresztül. Mindenki mást helyesen ítél meg, reálisan értékel. További tünetek lehetnek: száraz bőr, hajhullás, emésztési gondok, súlyos székrekedés, csontritkulás, hormonzavarok. Fontos szerep és nagy feladat hárul a családra, barátokra, ugyanis az evészavaros beteg nem hajlandó beismerni, hogy problémái vannak, nincs betegségbelátása. A bulimia a táplálkozással kapcsolatos másik véglet felől értelmezhető. Nem éhezéssel jár, hanem minden kontrollt nélkülöző falási rohamokkal. A szóeredete is képszerűen mutatja a betegség lényegét. A boüsz (ökör) és a limosz (étvágy) kifejezésből ered a bulimia. Ez a kórkép ma már háromszor gyakoribb,  mint az anorexia. Legjellemzőbben 17-25 éves kor között kezdődnek a tünetek, de az anorexiához hasonlóan a valódi kezdet kora gyermekkorban lehet. 
 
A falásrohamokon kívül folytonos aggodalom jellemzi a beteget a testsúlya és alakja miatt, valamint testsúlycsökkentő manipulációkat vet be. Itt két csoportot különíthetünk el: a purgáló  típus önhánytatással, hashajtókkal, vízhajtókkal és beöntéssel próbálkozik, a nem purgáló típus pedig koplal és túlzott testedzést végez. Extrém esetben naponta 10-20 önhánytatás is előfordulhat. Ez rettentően megviseli a gyomrot, a nyelőcsövet és a fogakat is, nem ritka a súlyos zománchiány. A kálium- és egyéb ionvesztés következtében életveszélyes szívritmuszavarok, görcsös rosszullétek léphetnek fel. A betegek a leggyakrabban csak az ilyen veszélyes események vagy esetleg a gyengeség okozta csonttörés miatt jelentkeznek orvosnál, és nem az evészavarukra kérnek megoldást. A testük kapacitásának végső határát feszegetik. Egy-egy falásroham alatt több ezer kalóriát visz be egyszerre a személy a szervezetébe. Olyan, mintha több kiló kenyeret ennénk meg egy ültő helyünkben, különböző feltétekkel (pl. felvágottal, sajttal, lekvárral vagy mézzel). Rövid idő alatt lezajlik a habzsolás, és teljesen titokban, néha éjszaka kerül rá sor. 
 
Annak ellenére, hogy a nők foglalkoznak többet külsejükkel, a hiúság a férfiak számára sem ismeretlen fogalom. Bizonyos esetben azonban túlzásba esnek, őket az inverz anorexia, vagy más néven az izomdiszmorfia érheti el. Ebben a testképzavar fordított - az izmos, általában anabolikus szteroidot (teljesítményfokozók, melyek a fizikai erő növelését és a fáradtság leküzdését szolgálják) szedő testépítő férfi túlságosan soványnak látja magát. A női zavarokkal ellentétben itt a karcsúság ideál helyett az atléta ideál „Schwarzenegger-ideál” dominál. A testépítő férfiak legnagyobb félelme tehát nem az elhízás, hanem a soványság.  
 
Czecz Fruzsina - OnlinePszichológia 
 

Szörnyű társadalmi körülmények, amelyek a múlt század negyvenes-hatvanas éveiben Hollandia, illetve Kína egyes területeit sújtották, segítettek megmagyarázni, hogy évtizedekkel később miért kerültek arrafelé a szokásosnál sokkal többen kórházba skizofrénia miatt. Ausztrál kutatók rendkívüli fölismerését az Archíves of General Psychiatry közölte. 

A hasadásos elmebaj, a skizofrénia az egyik legkülönösebb pszichiátriai kórkép, mely fiatal korban kezdődik, furcsa, nehezen megmagyarázható tünetekkel. Okaként többféle, külső tényezőt véltek fölfedezni, de érthető magyarázata a betegség indulásának eddig nem volt ismert. 
Hollandiát az ott kialakuló ellenállási mozgalom miatt a nácik blokád alá vették. Nagyfokú éhezés volt, mindehhez 1944-ben szokatlanul kemény tél járult. A halálozás megduplázódott, de a megdöbbentő következmény sokkal később jelentkezett: 1970-1992 között az átlagosnál kétszerte több olyan fiatal került elmegyógyászati kezelésre skizofrénia miatt, aki a II. világháború vége felé született. 
Kínában az ötvenes években volt a Nagy Ugrás, melynek gazdasági lépései miatt elképesztő éhínség ütötte fel a fejét. Becslések szerint 40-50 millió kínai halt éhen. A helyzet mindenekelőtt Anhuj (Anhui) tartományban volt a legrosszabb. 

Azon a területen egyetlen elmegyógyintézet található, ahol 1971-2001 között, a holland adatokkal egyezően azt észlelték, hogy a hasadásos elmebaj megjelenése az országos átlagnál kétszer gyakoribb lett. 

Az ausztrál kutatók John McGrath vezetésével Dániában találták meg a magyarázatot. A munkacsoport szűrővizsgálat céljából vett vért az újszülöttektől éveken keresztül. A későbbi időszakban vált nyilvánvalóvá, hogy azoknak a fiataloknak a vérében, akik skizofrénia tüneteit mutatták, születésük idején a D-vitamin szint lényegesen alacsonyabb volt. 
A kockázat mértéke is megegyezett a korábbi, holland és kínai megfigyelésekkel. A méhen belüli élet, a megszületés időszakában csökkent D-vitamin bevitel esetén a skizofrénia esélye kétszeresére növekedett. 
A D-vitamin, a napsütés hormon van a táplálékban is és a bőrben keletkezik napozás hatására. Az már ismert volt, hogy a csontok egészségéhez szükség van erre a vitaminra, de az ausztrál kutatók eredményei igazolják, hogy az idegrendszer épségéhez is kell. 

Mti

A krónikus betegség okozta depresszió

  

Egy-egy krónikus betegség esetében hosszú, gyakran élethosszig tartó kezelésre van szükség, ami fizikai és lelki szempontból is igen megterhelő. Néhány egyerű tanács betartásával azonban sokat tehetünk testi-lelki jóllétünkért.

 

Mit jelent az, hogy krónikus?

 

A WHO krónikus betegségeknek nevezi a hosszan tartó, lassú javulást mutató kórokat, azaz hagyományosan például a szív- és érrendszeri betegségeket, a diabéteszt, az asztmát, a krónikus obstruktív légzőszervi betegséget (COPD), a daganatos és a mentális betegségeket, de ugyancsak közéjük soroljuk még az irritábilis bél szindrómát, valemint a méhszövet rendellenes helyen való burjánzásával járó endometriózist is. 
.
Sok esetben az alapbetegséget véglegesen gyógyítani nem lehet,- ilyen például a cukorbetegség vagy az epilepszia -, de megfelelő odafigyeléssel, egészséges életmóddal, mozgással és szükség esetén gyógyszeres segítséggel a tünetek enyhíthetők, kezelhetők. 
 
 

Nemcsak testi panasz

 

Krónikus betegséggel élni nagy kihívást jelent - a betegnek és családjának is. Az tünetek megjelenése, majd a diagnózis csak az első sokkot jelenti. Az adott betegségtípustól függően gyakran kell orvoshoz járni, gyakoribb a kórházban tartózkodások száma, sűrűbb a munkahelyről való hiányzás, csökken a teljesítmény, ezáltal könnyen munkahelyvesztésig fajulhat a helyzet. 

A romló anyagi körülmények, a költséges gyógyszerek, kezelések még jobban terhelik az amúgy is nehéz helyzetben levő párkapcsolatot, sokszor előfordul, hogy a beteg egyedül, támasz nélkül marad a küzdelmében. Nem csak a szerelmi-, de a baráti kapcsolatok is rámehetnek a kialakult helyzetre. A barátok nem tudják, hogyan reagáljanak a betegség hírére, zavarban vannak, ezért egyre kevesebbet jelentkeznek, végül teljesen eltűnnek. 

Ilyen módon vezethet a krónikus betegség az általam csak "másodlagos depressziónak" nevezett állapothoz, amely során az érintett eltávolodik környezetétől, kapcsolatai megszakadnak, korábbi kedvelt tevékenységeit és munkáját már nem tudja, vagy nem úgy tudja ellátni. Magába fordul, nem mozdul ki, egyre elkeseredettebb és kétségbeesettebb, gondolatait egyedül a betegsége tölti ki. A saját testére irányuló fokozott figyelem miatt az apróbb tüneteket is intenzívebbnek éli meg, fájdalomküszöbe lecsökken, fizikai állapota gyakran rosszabb annál, amit az alapbetegség magyarázna.  
 
A rosszkedv, lehangoltság pedig nem kedvez annak sem, hogy az érintett hogyan ítéli meg saját állapotát. Jövőbeli lehetőségeit, helyzetét kilátástalannak értékeli. A betegség levertséget okoz, a levertség viszont köztudottan betegséget okozhat - az ördögi kör itt bezárul, és a mókuskerék forog tovább. Mindezek olyan nehézségek, amelyekhez hasonlókkal nap mint nap szembesülhet a krónikus betegséggel küzdő személy.  
 
 

Mit tehetünk, hogy elkerülhessük ezt a csapdát?

 

  • Kiemelten fontos a betegséggel járó esetleges fájdalmak csillapítása akár gyógyszeres, akár természetes megoldások útján, hogy folytatni tudjuk megszokott tevékenységeinket!
  • Lényeges szempont a családtagok felvilágosítása arról, hogyan tudnak támogatni bennünket, mi pedig kommunikáljuk, mire van szükségünk. Ne szégyelljünk beszélni az igényeinkről!
  • Ápoljuk baráti kapcsolatainkat, járjunk társaságba, és bátran fogadjuk el a szívből jövő segítséget!
  • Folytassuk szeretett hobbinkat, vagy ha ez nem lehetséges, válasszunk újat!
  • Ügyeljünk a megfelelő minőségű és mennyiségű mozgásra!
  • Táplálkozzunk egészségesen, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdagon, illetve a betegségünk miatt szükséges esetleges diétát is szigorúan tartsuk be!
  • Ha mindezek esetleg nem vezetnek eredményre, ne féljünk pszichológus szakemberhez fordulni szakmai segítségért, ha pedig kérdésünk van, tegyük fel bátran az online is elérhető pszichológus szakértőknek! 

 

Házipatika


A Drogriporter büntetőjogi kisokosából megtudhatod, hogy miként változnak a kábítószerrel kapcsolatos jogszabályok július elsejétől

 

 

Július elsejétől hatályba lép az új Büntető Törvénykönyv, ami jelentősen átalakítja a kábítószerrel kapcsolatos jogszabályokat - akár fogyasztó vagy, akár szülő, újságíró, vagy a területen dolgozó szakember, hasznát veheted a Drogriporter kisokosának, amely röviden és közérthetően összefoglalja a változás lényegét! Töltsd le itt (PDF).

Drogriporter
 

 Számtalan szívet szorongató kép kering nap mint nap a hírportálokon, blogokon és közösségi oldalakon koldusokról, akiknek ölében egy kisbaba, vagy kisgyerek alszik. Kevés ennél szomorúbb látvány van, s sokan nyilván épp a gyermek jelenléte miatt adnak alamizsnát a szegény anyának. De van itt egy nagy kérdés? Vajon miért alszik MINDIG a baba? A válasz egyszerre megdöbbentő és felháborító... 

Az alábbi történetet egy blogíró osztotta meg az interneten:

A metróállomás közelében meghatározhatatlan korú nő ül a földön. A haja kócos és koszos, fejét szomorúan lehajtja. Előtte egy doboz, amelybe az emberek pénzt dobhatnak. Karjaiban egy két év körüli kisgyermek alszik mocskos ruhájában. A látvány hatására sok ember azonnal kinyitja a pénztárcáját, mások pedig zavartan másfelé néznek, vagy - a tájékozottabbak - feldühödnek azon, hogy hiába is adnának nekik pénzt, az úgyis az őket erre ítélő helyi bűnözők markát üti.

Bármilyen szomorú a sorsuk, egyvalami mégis különös: a nap bármely szakában megyünk is el előttük, a kicsi mindig alszik. Mit is kaphat az asszony fizetségként? Egy tál ételt és egy üveg erős alkoholt, talán... Ekkor realizálódik minden: ez a gyerek sosem mocorog, sosem sír, csak alszik és alszik. Mennyit alhat egy átlagos, két-három éves gyerek napközben? Néhány órát, azt sem egyszerre, azt sem így.

Miért alszik mindig? - lépek oda hirtelen a koldusasszonyhoz, a kicsit bámulva. A nő úgy tesz, mintha meg sem hallana. Lesüti a szemeit és arcát elrejti kabátja gallérja mögé. Megismétlem a kérdést.

A nő felnéz, és azt motyogja: - Kopj le!
Miért alszik mindig?- kiabálom most már.

Valaki ráteszi a vállamra a kezét. Egy öreg ember néz rám helytelenítően: - Mit akar tőle? Nem látja, milyen nehéz a sorsa? Kivesz némi aprót a zsebéből és a dobozba dobja, majd tovább megy. Biztos vagyok benne, hogy jópár embernek elmeséli majd, milyen lelketlen vagyok, amiért egy szerencsétlen nőt zaklatok a metró aluljárójában.


Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel és sosem járt iskolába. Jártas a mélyszegénység, a maffia, a koldusok dolgaiban. Elmeséli, hogyan használják fel a kisgyerekeket a különböző maffiacsoportok a kolduláshoz: vagy elrabolják, vagy “kibérlik” őket alkoholista családoktól.
- De miért alszanak mindig? - kérdezem.
A barátom tökéletes higgadtsággal válaszol: - Mert heroint adnak nekik. Vagy vodkát. Hogy ne kiabáljanak.


Igen, jól olvasták: annak érdekében, hogy a kisgyerek ne jelentsen gondot az egész napos utcán üldögélés alatt, telepumpálják őt droggal, vagy tömény alkohollal. Természetesen egy gyerek szervezete nem képes egy ekkora sokkot kezelni, így a kicsik gyakran bele is halnak ebbe a kegyetlen módszerbe.

És most jön a legszörnyűbb: ha egy gyerek “munkaidő” alatt hal meg, a nő, aki gyakran anyja is a gyereknek nem mehet haza. Végig kell csinálnia a napot a halott gyerekkel a kezében.

Másnap megint elsétáltam az asszony előtt, hogy beszéljek vele. Egy másik gyerek feküdt az ölében. Kérdezni kezdtem arról, hová tűnt a másik baba. Egy idő után eszemet vesztve kiabálni kezdtem vele. A járókelők igyekeztek leállítani, míg végül a metrórendőrségre kísértek. Itt tudtam meg, hogy ha a gyerek meghal, másnap - anélkül, hogy esélyt adnának az anyának a gyászra - ugyanúgy ki kell ülnie egy másik gyerekkel a kezében.

Ha tehát egy alvó gyereket látunk egy koldusnál, gondoljuk meg, adunk-e pénzt. Mert ha soha senki nem adna, talán nem is választanák ezt a formáját a pénzkeresésnek az embertelen és kegyetlen bűnözőcsoportok, és akkor nem kellene kicsi gyerekeknek bedrogozva és leitatva meghalniuk. 

Családháló 

Sokan nem is sejtik, hogy mind a kávé, mind a marihuána napi fogyasztása függőséget okoz, a róluk való leszokás pedig akár súlyos fizikai és pszichés tünetekkel is járhat. A koffein- és a marihuánaelvonás most bekerült a pszichiátriai kórképek közé is.

 

Az amerikai pszichiátriai társaság május végén adta ki kézikönyvének, a DSM-nek (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) ötödik, átdolgozott kiadását, amely világszerte pszichiáterek ezreit segíti a diagnózisfelállításban. Az átdolgozott kézikönybe az előző kiadáshoz képest 15 új pszichés betegség/zavar került, többek között két leszokással kapcsolatos kórkép: a koffein-, illetve a marihuánaelvonás.

Ezzel a társaság egyrészt elismeri, hogy mindkét szer rendszeres fogyasztása enyhe/közepes függőséget alakít ki (dózistól függően). Másrészt az is indokolta az elvonási tünetek bekerülését a kézikönyvbe, hogy mindkét stimulánst világszerte milliók fogyasztják. (Az USA-ban a marihuána egyes államokban csak orvosi céllal érhető el, de akadnak olyan államok is, ahol rekreációs céllal is szabadon hozzáférhető.)

Fáradtság, lehangoltság a kávé elhagyásakor 

A kézikönyv szerint napi 250 mg-nál több koffein (ez itthon körülbelül három eszpresszónak felel meg) túladagolással járó tünetekhez vezethet. Ilyen tünet többek között a nyugtalanság, az idegesség, az izgatottság, az álmatlanság, a kipirult arc, a gyakori vécére járás, az akaratlan izomrángások, a gondolatok elkalandozása, a szabálytalan szívritmus, valamint a túl sok koffein emésztési panaszokat is okozhat.

Ugyancsak okozhat kellemetlen tüneteket a kávéról való leszokás, ha valaki naponta rendszeresen két-három kávét fogyaszt. A kávé elhagyásával fáradtság, nyomott hangulat, fejfájás és szétszórtság jelentkezhet. A tünetek átmenetiek, néhány nap után megszűnnek. (Az USA-ban egy felnőtt átlagosan 300 mg koffeint fogyaszt, a tinédzserek pedig a koffeintartalmú üdítők és csokoládék révén körülbelül napi 100 mg-ot.)

A kávénak azonban vannak előnyös tulajdonságai is, ezért teljesen elhagyni nem ajánlott az étrendből. A kutatások szerint a rendszeres, mértékletes kávéfogyasztás mérsékli a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázatát, valamint serkenti az emésztést.

A sok kávé függőséget alakít ki. Forrás: AFP

 
 A marihuánáról való leszokás ingerlékenységgel, dühkitörésekkel járhat
 
Ugyancsak külön kórképként került a kézikönyvbe a marihuánaelvonás. A marihuánára a mai napig sokan gondolnak úgy, mint függőséget nem okozó tudatmódosító szer. Általános közvélekedés, hogy míg a kokain és a heroin függőséget okoz, a marihuána nem, ezért ártalmatlan.

Pedig ha valaki napi szinten él vele, akkor a marihuána elhagyása nagy valószínűséggel nem lesz tünetmentes. A kézikönyv szerint az elvonás pszichés tünetei a düh, az ingerlékenység, az agresszív érzések, a lehangoltság, a nyugtalanság, az étvágyvesztés, a súlycsökkenés, az álmatlanság, az alvási zavarok, valamint a szorongás.

Fizikai szinten az elvonás fejfájással, gyomorfájdalmakkal, fokozott izzadással, valamint hidegrázással járhat. Az, hogy valaki marihuána elvonásban szenved, azt jelenti, hogy a pszichés tünetek mellett a fizikai tünetek közül is legalább egy olyan erősségű, hogy az illetőnek a munkájában, társas kapcsolataiban problémát okoz. 

Mely tényezők jelezhetik előre, hogy az IBD-s páciensek egyben szorongástól is szenvednek, illetve mi az összefüggés a szorongás és a betegségspecifikus tudás, valamint a betegség-specifikus életminőség között?  

 

Mivel a gyulladásos bélbetegség (IBD) élethosszig tartó relapszáló, remittáló kórkép, jelentős befolyással van a páciensek általános és betegség-specifikus életminőségére (QOL). A nemzeti és nemzetközi szakmai útmutatók zömmel az IBD orvosi és sebészi kezelésére fókuszálnak, és kevesebb figyelmet szentelnek a betegség pszichológiai aspektusainak. A betegeknél azonban a fizikai aspektusok is szorongást válthatnak ki, akik félhetnek pl. az állandó ileosztóma szükségességétől vagy a vastagbélrák, illetve a kezelés mellékhatásaként a hematológiai és bőrgyógyászati malignitások megnövekedett kockázata miatt. Napjainkban egyre több evidencia támasztja alá, hogy a szorongás és a depresszió gyakoribb IBD-s betegek körében, és a szorongás rosszabbodik a relapszusok során.

Tanulmányok beszámolnak arról is, hogy a páciensek betegséggel kapcsolatos tudásának fejlesztése elősegíti a betegek öngondoskodását. A betegek IBD-vel kapcsolatos edukációja magába foglalja az IBD kockázatainak megtárgyalását is, így szóba kerül a sebészet, a rák és a terméketlenség kockázata is, mindez pedig szorongást válthat ki. Ezideig nem tanulmányozták a páciensek betegséggel kapcsolatos tudása és a szorongás kapcsolatát. A jelen összefoglalónkban bemutatott tanulmány (Christian P. Selinger és munkatársai, Better disease specific patient knowledge is associated with greater anxiety in inflammatory bowel disease; Journal of Crohn's and Colitis (2013) 7, e214–e218) célja az volt, hogy azonosítsa azokat a tényezőket, amelyek valószínűsítik, hogy az IBD-s páciensek egyben szorongástól is szenvednek, illetve megvizsgálja, mi az összefüggés a szorongás és a betegségspecifikus tudás, valamint a betegség-specifikus életminőség között. 

Módszerek 

A vizsgálatba olyan ambuláns ellátásban részesülő Crohn-betegeket (CD) és fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedőket (UC) vontak be, akiket kórházak járóbeteg-ellátó részlegén, illetve független gasztroenterológiai rendelőkben kezeltek Sydney-ben, Ausztráliában.

A páciensek betegséggel kapcsolatos tudását a validált Crohn és Colitis Tudásteszt (CCKnow) segítségével mérték fel. A betegségspecifikus QOL-t a rövid IBD-kérdőívvel, a szorongást és a depressziót pedig a Kórházi Szorongás és Depresszió Kérdőívvel állapították meg, ami, nevével ellentétben, az ambuláns ellátásra validált, és szorongással kapcsolatos alskálája (HADS-A), valamint depressziót mérő alskálája (HADS-D) egyaránt 0-tól 21-ig terjedő pontozást alkalmaz – a nagyobb pontszámok súlyosabb tüneteket jelentenek. 8-as pontszámnál húzódik az a határ, amely a szorongás vagy depresszió korai stádiumában szenvedők azonosítására szolgál. 

Eredmények 

A 258 résztvevő 41,8 százaléka esetében találtak abnormális szorongás-szintet, 10 százalékuk esetében abnormális depresszió-értéket. Szignifikáns szorongás (HADS-A > 10) a betegek 19,4 százaléka esetében fordult elő, míg szignifikáns depresszió (HADS-D > 10) 4,3 százalékuk esetében.

Magasabb szorongás-szinttel járt együtt a női nem, a nem-kaukázusi rassz, a kórházi járóbeteg-ellátó részlegen történő kezelés (a független gasztroenterológiai rendelőkben kezeltekhez képest), valamint a betegegyesületben való tagság. Nem befolyásolta a szorongás-szintet a családi állapot, a képzettség, a munkanélküli státusz, a háztartás bevételi szintje, a diagnózis (UC vagy CD), illetve a betegség fennállásának időtartama. Az aktuálisan szteroid-terápián lévő páciensekre sem volt jellemző az átlagosnál magasabb szorongás-szint (a kutatók az aktuális szteroid-terápiát a magasabb betegség-aktivitás indikátoraként használták).

A páciensek betegséggel kapcsolatos tudása a 0-tól 23-ig terjedő CCKnow-skálán átlagosan 10-es pontszámú volt. A nők betegséggel kapcsolatos tudása szignifikánsan magasabbnak bizonyult, mint a férfiaké (CCKnow 11,3 vs. 8,4), de a diagnózis (UC vagy CD) és a rassz nem mutatott összefüggést a tudással. A kutatók pozitív korrelációt találtak a páciensek betegséggel kapcsolatos tudása és szorongásszintje között: a szorongó páciensek (HADS-A ≥ 8) betegséggel kapcsolatos tudása szignifikánsan magasabb volt. A szorongó betegek körében szignifikánsan rosszabb volt a depresszió pontértéke is (HADS-D 5,6 vs. 2,4), és szignifikánsan alacsonyabb volt körükben a betegség-specifikus életminőség is (SIBDQ 44,0 vs. 57,4). 

Következtetések 

Az IBD-ben szenvedők az átlagnépességhez, illetve a krónikus májbetegekhez vagy a vastagbélrákosokhoz képest szignifikánsan gyakrabban szenvednek ugyanakkor szorongásban is. Annak oka, hogy a jobban szorongók miért rendelkeznek jobb betegséggel kapcsolatos tudással, nem ismert, azonban fontos ezeket az okokat feltárni. Egyrészt az IBD-hez kapcsolódó hosszú távú szövődmények lehetőségének ismerete kiválthat szorongást, ezt támasztja alá, hogy a kutatók a szorongás és a betegséggel kapcsolatos tudás között találtak pozitív összefüggést, de a szorongás és az iskolázottság között nem. Másrészt, a speciális tudás lehet a szorongás következménye is: elképzelhető, hogy a szorongó betegek több tudásra tesznek szert betegségükkel kapcsolatban. Azért is fontos az összefüggés feltárása, hogy a jövőben a kevesebb betegségspecifikus tudással rendelkező pácienseket úgy oktathassuk betegségükkel kapcsolatban, hogy a nagyobb tudás ne okozzon számukra nagyobb szorongást, és a magasabb szorongásszintű páciensek számára is lehetővé váljon a tanácsadás olyan formája, amely révén enyhül szorongásuk. A végső cél olyan célzott intervenció kidolgozása, amely révén nő a páciensek betegségspecifikus tudása és ugyanakkor csökken szorongásuk szintje.

Fontos feladat a klinikus számára, hogy azonosítsa a magas szorongásszinttel rendelkező IBD-seket, ebben segít a szorongás prediktorainak – női nem, fiatalabb életkor, kórházhoz kapcsolódó betegellátás, nem-kaukázusi etnikum – ismerete. Szükség esetén ezeket a pácienseket pszichológushoz kell küldeni.

Dr. Kazai Anita 
 

Szerdán a köztévé Ma reggel című műsorának vendége volt Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház főigazgatója, az OPAI, az új psziciátriai csúcsintézmény vezetője.  

 

A hivatalosan hétfőn létrejött Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) hivatását, szakmai programját a főigazgató így mutatta be a nagyközönségnek: 

 (Ha a videó esetleg nem jelenn emeg korrekten, kattintson ide!

 

Újra van országos, pszichiátriai ellátást biztosító intézet

Június 03.-án Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter és Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár átadta az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) alapító okiratát Dr. Németh Attilának, a Nyírő Gyula Kórház főigazgató főorvosának.

 

Az intézet létrejötte hiánypótló a hazai pszichiátriai betegellátás területén, hiszen 2007 óta, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárását követően most először nyílik lehetőség a magas színvonalú pszichiátriai és addiktológiai ellátás kiépítésére. A jelenlegi kormány kezdettől fogva elkötelezett volt a pszichiátriai és addiktológiai ellátás fejlesztése iránt, melynek eredményeként a Nyírő Gyula Kórház területén és jelenlegi ágyszámán létrehozta az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetet. (OPAI)

 

Az új intézettel hiánypótló szakambulanciákat és specializált részlegeket, kisebb osztályokat alakítanak ki, amelyek olyan tevékenységeket végeznek, amelyek jelenleg nincsenek vagy csak nagyon kevés helyen elérhetőek az országban. Ilyen terület a terápiarezisztens depresszió, a kényszerbetegség, az anorexia és a bulimia nervosa, a játékszenvedély, a szexuálmedicina, a hosszabb rehabilitációs kezelést vállaló drogbetegek detoxikálása, a daganatos betegek pszichés vezetése, bizonyos pszichoterápiás módszerek biztosítása. Ezek a magasabb szintű szolgáltatások nemcsak az ellátási körzetben, hanem országosan elérhetőek lesznek.

 

A Nyírő Gyula Kórháznak és a keretein belül megalakuló Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetnek kettős feladatnak kell megfelelnie. Egyrészt biztosítani kell a területi ellátást belgyógyászati, neurológiai, addiktológiai és pszichiátriai szempontból, másrészt az OPAI módszertani, betegellátó, kutató és oktató feladatait is el kell látnia.

 

A tervek között szerepel egy pszichiátriai sürgősségi betegfelvételi részleg kialakítása, ami tehermentesítheti a fekvőbeteg osztályokat, valamint a belgyógyászati osztályon szeretnének kialakítani egy a pszichoszomatikus betegek komplex ellátását biztosító részleget.

 

Az addiktológiai fekvőbeteg ellátásában is speciális profilokat alakítanak ki. Elindították a felépülés-központú szenvedélybeteg-ellátási programokat az alkohol- és szerencsejáték függők számára, és az elképzelések között szerepel egy olyan részleg kialakítása, ahol elsősorban opiátfüggő betegek számára biztosítanak programozott detoxikációt a rehabilitációs programban történő részvétel előkészítésére, illetve a rehabilitációs folyamat megkezdésével.

 

Az OPAI-nak vezető szerepet kell betölteni a pszichiátriai, az addiktológiai és klinikai pszichológiai kutatás területén, pótolva a megszüntetett OPNI nemzetközileg elismert tudományos tevékenységét. 

Szenvedélybeteg-ellátás a nyolcadik kerületben

 

Június 26-án 25. alkalommal tartják a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi világnapját. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a kábítószer-fogyasztás veszélyeire és a kereskedelem elleni harc szükségességére. Mi mégis mit tehetünk? Az első lépés lehet részünkről a nyitottság és az attitűdváltás. Vannak, akik számára a drog ellenes küzdelem hivatás, akik a szerfüggőket nem megbélyegzik, hanem teljes értékű emberként tekintenek rájuk és segítik őket, ahogy tudják.  

A józsefvárosi Kontakt Tűcsere és Közösségi Szenvedélybeteg-ellátás programról beszélgettem a Kék Pont Alapítvány segítőjével, a közösségi program koordinátorával, Kováts Virággal.

-  A Magdolna utca egyik szürke épületében, egy kis, csendes szoba piros foteljaiban foglaltunk helyet.  Hol vagyunk most? Mivel foglalkoztok itt?

- A Kék Pont, Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány józsefvárosi telephelyén vagyunk. Két fő szolgáltatás zajlik itt, az alacsonyküszöbű és a közösségi ellátás. Ebben a szobában az egyéni esetkezelések, konzultációk zajlanak, ezért igyekszünk a környezetet is otthonossá tenni.

Az alapítvány székhelye a 9. kerületben van, ahol egy ambulancia működik. Az ellátás ott hasonló, mint itt, de a Gát utcában több szakember dolgozik, több szolgáltatásunk van, többek között jogi tanácsadás és hozzátartozói konzultáció. Békásmegyeren is van egy ambulanciánk, ahol van önsegítő csoport is a szenvedélybetegek számára.

- Miért van szükség a Kék Pontra?

- Mi nem a beteg-egészséges, bűnöző-nem bűnöző gondolkodásmódot képviseljük, hanem úgy látjuk a szerhasználókat, mint akiknek szükségük van külső segítségre, és mi ezt próbáljuk megadni. Sokkal több szerhasználó van, mint gondolnánk, ebbe a csoportba tartoznak a rekreációs drogfogyasztók is, akik viszonylagos rendszerességgel használnak tiltott szereket vagy alkoholt, de ez nincs még negatív hatással az életükre.

Itt, a nyolcadik kerületben egy zárt térben vagyunk halmozottan hátrányos helyzetű emberekkel, akiknek nincs sok kilátásuk az életre, munkanélküliek, vannak, akik bűnözésből, prostitúcióból élnek és ezért lesznek intravénás szerhasználók. Mindenkinek van saját története, vannak családok, ahol több generációs szerhasználat alakult már ki. A másik két ambulancián azért nem olyan súlyos a helyzet.

A programunkkal maguknak a szerhasználóknak nyújtunk intézményi támogatást, valamint az egész társadalmat szeretnénk megóvni a HIV-robbanástól.

- Mit jelent az alacsonyküszöbű ellátás kifejezés?

- Az alacsonyküszöbű ellátás tulajdonképpen egy ártalomcsökkentő tűcsere program, és a kliensekkel szembeni alacsonyabb elvárásra utal. A tűcserében anonim módon vehetnek részt a kliensek. Ennek az ingyenes programnak több célja van: egyrészt azoknak, akik egyelőre nem szeretnék letenni a szert, segítünk abban, hogy minél kevesebb ártalommal éljék túl ezt az időszakot. Másrészt sok kliensünk nem rendelkezik más intézményi kapcsolattal, rejtett szerhasználó, a program által segítői kapcsolatra tesznek szert lehetőségünk nyílik számukra egészségügyi, szociális ügyintézést kínálni.

- Milyen szolgáltatásaitok vannak még ezen a részen belül?

- A tűcsere célja az ártalomcsökkentés. Szeretnénk segíteni azokat, akik aktív intravénás szerhasználók. Az anonim regisztráció után steril tűket, a szúráshoz tiszta eszközöket (melegítőedényt, desztillált vizet, vénaápoló kenőcsöt stb.), rendszeres egészségügyi szűréseket, egyéni tanácsadást biztosítunk. Mostanában napi 70-100 kliens látogat minket.

- Olvastam a honlapotokon a csajnap kifejezést is.

- A kifejezetten nőknek szóló programok bevezetését régóta terveztük. Ennek egyik része a nőknek szóló tűcsere program, a Csere Csak Csajoknak, mára már adomány ruha turkálóval, másrészt néha előadásokat, nyilvános beszélgetéseket is rendezünk a nőket érintő témákról, az alkoholizmusról, családon belüli erőszakról, verbális bántalmazásról. Szoktunk női csoportokat is indítni, amit szakképzett pszichológusok vezetnek, most például „ A társfüggőség 10 arca” címmel ért véget egy csoportunk. 

- Miért volt szükség a Csere Csak Csajoknak programra?

- Észrevettük, hogy a lányok sokszor a pasijukkal együtt érkeznek és teljesen a háttérbe szorulnak, szinte meg sem szólalnak; szerettük volna, ha a nők is teret kapnának nálunk. Fontos, hogy klienseink nagy része romának vallja magát, nekünk pedig meg kell ismernünk őket. Az ő kultúrájukban sokkal nagyobb szerepe van a női-férfi különbségeknek, a tiszta-tisztátalan dichotómiának, az ellentétes neműek nem beszélnek egymással a testiségről, nemiségről, még férj-feleség sem, ezért ezeken a területeken még inkább tanácsokra van szükségük.

- A Csajnap szervezésekor először a férfiak és a nők oldaláról is ellenállásba ütköztünk. A férfiak aggódtak, hogy miről lehet szó egy olyan alkalommal, amikor ők nem lehetnek ott, míg a nők gyanakvóak voltak, hogy miért vagyunk velük jó fejek. 
A Csajnapokon beszélhetünk a nőket érintő bizalmi kérdésekről és gyakorlati segítséget is nyújtunk nekik, kaphatnak óvszert, terhességi tesztet, volt szex-edukáció, alkalmanként jön bel- vagy nőgyógyász, védőnő, illetve kéthetente hétfőn van női és gyerekruha turkáló is. Jelenleg már 35-45 nő jár az alkalmakra. Ezek segítik a saját életszínvonaluk növekedését, illetve hatással van a pasijaikra, férjeikre is.

 A közösségi ellátás keretei között milyen munka zajlik?

- Egyéni esetkezelés folyik itt. Két csoporttal foglalkozunk, azokkal, akik szeretnék csökkenteni vagy elhagyni a szerhasználatot, valamint azokkal, akik elterelésre járnak. Az elterelés akkor szükséges, amikor valakit a rendőrség elkap szer tartásáért. Ez minimum fél évig heti, kétheti megjelenést jelent. A közösségi ellátáson belül dolgoznak szociális munkások, pszichológusok és van pszichiáter szakorvosunk is.

- Milyen segítséget kapnak tőletek a kliensek?

- Először ismerkedéssel kezdünk, ezt „szaglászásnak” nevezem, aztán a második találkozón állapotfelmérést tartunk az ASHI kérdőív (addikciós mérőeszköz) alapján, amely a kliensek életének különböző területeit méri fel, többek között az egészségügyi helyzetüket, a munka, iskola, családi élet területeit, a társas kapcsolatokat.

A következő találkozók alkalmával van orvosi konzultáció, majd közösen kitűzünk személyes célokat, melyeknél fontos, hogy rövid távúak és reálisak legyenek. Lényeges, hogy a kliens ne mások elvárásai szerint válasszon célt, hanem a saját maga számára legfontosabb mellett döntsön.  A kis sikerek motiválóak lehetnek számukra, hogy nagyobb célokat is megvalósítsanak.

A „lelkizéseken” kívül gyakorlati segítséget is nyújtunk nekik, orvosi, jogi tanácsadást kaphatnak, támogatást kapnak tőlünk az álláskeresésben, önéletrajzírásban.

- Hogyan lehet mindezt végig csinálni munkatársi oldalról?

- Nem lehet teljesen függetlennek lenni a kliensek történeteitől. Azért vagyunk itt, mert egy segítői hozzáállás van bennünk. Engem kiskoromtól fogva arra tanított édesanyám, hogy ahol tudok, ott segítsek. Ezt a munkát nem lehet egyfajta belső erőforrás nélkül csinálni, fontos, hogy az ember a hivatásának érezze, máshogy nem megy.

Nagyon nagy felelősség a munkánk, mert egy-egy mondatunk, tettünk nagy hatással lehet mások életére, egyfajta magokat ültetünk, ezért szükség van önismeretre, félre kell tudni tenni a saját problémáidat és odafigyelni az előtted ülő emberre.

- Vannak igazi sikersztorik?

- Az a kérdés, hogy mit nevezünk sikernek! A külső szemlélők rögtön azt mondják, hogy az, amikor valaki leáll a szerről. Számomra az a siker, amikor a kliensek elérik a céljaikat, sikerül egy életminőségbeli javulást elérni, de van, amikor már a szinten tartás is siker. Sokszor szeretném, ha lehetne varázspálcám, de abból kell gazdálkodnunk, amink van.

- Mire van szüksége jelenleg a Kék Pontnak?

Nemrég támogatott minket két nagyobb szervezet is, amiért nagyon hálásak vagyunk. A pályázati források sajnos egyre szűkebbek, pedig ha nem jutunk megfelelő forrásokhoz, nem tudunk megfelelő eszközöket biztosítani, az akár HIV-robbanáshoz is vezethet, nem csupán a szerhasználók, hanem a többségi társadalom szintjén is. Úgy gondolom, hogy leginkább tudatos politikára, társadalmi kommunikációra van szükség, arra, hogy társadalmi szinten is vállaljuk a felelősséget ezért a kialakult helyzetért, és együtt keressünk komplex megoldásokat.

 Hajduk Zsófia 

Nyílt napot rendeztek a ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban. Az önismereti csoportban Victorné Erdős Eszter tartott terápiás foglalkozást az ottlakóknak és az odalátogatóknak.  

  

A belső kör összesen nyolc főből állt össze, függőkből, szakmai munkatársakból és laikus érdeklődőkből. Bátor emberekből, akik képesnek érezték magukat egy közönség előtti terápiára Victorné Erdős Eszterrel,  a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthon vezetőjével.

Nyílt nap a ráckeresztúri drogterápiás otthonban

Az önismereti csoport tagjai nyíltan beszéltek önmagukról és problémáikról az otthon  nyílt napján (Fotó: Nagy Norbert)

A bemutatkozást követően a résztvevőknek egy látszólag egyszerű feladatot kellett megoldaniuk:  a három kívánság próbáját. A csoportban mindenkinek meg kellett fogalmazni három, mindent elsöprő vágyálmát és megbeszélnie a mellette ülővel. Nem volt meglepő, hogy a vallomásokban többször is említették a szabadság és boldogság utáni sóvárgást, a depresszióból való kitörést. Az azonban már igen, hogy nem bent lakók szájából hangzottak el ezek a kívánságok.

A második próbatételben szembe kellett nézniük mindazzal, ami vágyálmaik útjába állhat, legyen az egy munkahely, egy szörnyű gyermekkor, vagy maga a szenvedélybetegség.

Ami hátráltat, az egyedül én vagyok  - állapította meg Dani, az otthon egyik lakója  a csoportfoglalkozáson. -  Függő vagyok. Azonban minden vágyam, hogy elmondhassam magamról: meggyógyultam. Jelenleg ez a cél lebeg a szemem előtt. Ezenkívül szeretnék családot alapítani és megteremteni számukra az anyagi biztonságot - magyarázta.

Nyílt nap a ráckeresztúri drogterápiás otthonban

Fati maga is az otthon lakója volt, most ő segít a fiatalokon (Fotó: Nagy Norbert)

Álmai nem  elérhetetlenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint egy pozitív példa, ami közvetlenül ott van a csapat orra előtt. Fati ugyanazt az utat járta be, mint az ide érkező fiúk és férfiak többsége. Most terápiás munkatársként segít az otthonban élőkön. Mint mondja, ő olyan, akár egy edző. A srácok küzdenek és izzadnak, ő pedig diktálja a tempót, egyengeti az útjukat és feszegeti a határaikat.

- Csonka családból származom, az apám alkoholista, az anyám prostituált volt, még ha ez nem is volt kimondva.  Már nyolc éves koromban rákaptam az alkoholra, a gyógyszerre, aztán ez az évek során csak romlott. Három évig börtönben voltam betörésért és lopásért, majd beutaztam a fél világot, csak hogy meneküljek. Mindig azt mondom, hogy nekem igazából életvezetési problémáim vannak, ezen belül pedig, nem mellékesen szenvedélybeteg is voltam. Volt egy időszak, amikor öt évig nem lőttem magam, de 2004-ben minden kezdődött elölről. Egy évvel ezután határoztam el magam és jöttem ide, az otthonba. Az első három hónap kész kínlódás volt. Nem úgy mentek a dolgok, ahogy én azt elképzeltem és ezt rettentő nehéz volt elviselni. Nem sokkal később beláttam, hogy az én módszeremmel és szabályaimmal eddig sem mentem túl sokra, ideje változtatni...

Nyílt nap a ráckeresztúri drogterápiás otthonban

Victorné Erdős Eszter a Drogterápiás Otthon vezetője  (Fotó: Nagy Norbert)

Fati végül a feleségét is az otthonban ismerte meg, közvetlenül a terápia után házasodtak össze.   Azóta második gyermeküket várják. Az ő élete végül jóra fordult. Reménykedjünk, hogy nem  a ritka esetek közé tartozik.

Sebestyén Lilla 

 "Új pszichoaktív anyagok" a Józsefvárosban, epidemiológiai becslések, fertőző betegségek, elláttási szintek címmel tartott előadást Prof. Rácz József pszichiáter, alapítványunk igazgatója, kerületi háziorvosoknak. A szakmai találkozót a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum szervezte abból a célból, hogy a jelzőrendszer egyik legfontosabb állomásán dolgozók kapjanak tájékoztatást azokról a szerhasználati változásokról és jelenségekről,  amelyekről az anonim segítőhelyek munkatársai tudnak beszámolni.

Az előadás  következtetéseiben  többek között felmerült  a kérdés, hogy vajon vége van-e az ópiát korszaknak, de arról is volt szó, hogy az új típusú szerek összetételéről és azok koncentrációiról nincsenek információink, mivel kutatások sem folynak e téren. Prof. Rácz ismét felhívta a figyelmet a hepatitisz C vírus terjedésének veszélyére és az új pszichoaktív szerek injekciós használatával járó kihívásokra, melyekkel a helyi alacsonyküszöbú programok szembesülnek, és amelyek megkerülhetetlen feladatokat állítanak az ártalomcsökkentő programok és az egészségügyi ellátórendszer elé is. Az előadó hangsúlyozta, hogy mindezen problémák megoldásának eredményes koordinálása csak a kerületi drogstratégia elfogadásával válhat reális céllá.

Az előadás prezentációja (prezi formában) itt tekinthető meg. 

Kékpont

Május tizenkettedike és tizenötödike között rendezték meg a 20. Európai Elhízástudományi Kongresszust Liverpoolban. Idén is rengeteg kutató gyűlt össze, hogy megossza eredményeit a szakmával és a világgal. Ezek közül gyűjtöttünk ki pár érdekesebbet. 

  
 

1. A körte alkatúak 10 évvel tovább élnek

Azok a 30 éves nők, akiknek vékony derekuk és kerekded fenekük van akár 9 és fél évvel is több ideig élhetnek, mint azok, akik főként a hasi tájékon domborodnak, vagyis alma alkatúak – írja a Daily Mail. Dr. Margaret Ashwell, egykori kormányzati tanácsadó már korábban is figyelmeztetett arra, hogy a körtealkat lenyomja az almákat, de most azt is kiszámolhatjuk, hogy kinek mennyi a várható élettartama. Először is le kell mérni a derékméretet és a magasságot, majd az előbbit elosztjuk az utóbbival.  Ha az arányszám 0,4 alatt van, akkor túl soványak vagyunk, ha 0,4 és 0,5 között, akkor körtének számítunk, ha 0,51 és 0,6 között akkor almának, vagyis érdemes egy kicsit fogyni, de nem szükséges, ha ennél nagyobb az arány, akkor viszont nincs mese, meg kell szabadulni a hasi hájtól. „Ha a derekunk körmérete kevesebb mint a magasságunk fele, akkor azzal megnövelhetjük az élettartamunkat. Ez mindenkire érvényes a világon, bármi lehet a mértékegység, centiméter, hüvelyk, mérföld. Ilyen egyszerű az egész” – nyilatkozta Ashwell korábban. És mit jelent ez években? Ha egy 30 éves nőnek 0,6 jön ki, akkor 1,5 évvel él kevesebbet, mint 0,5-ös aránnyal rendelkező társa, ha ez a szám 0,7, akkor már majdnem öt évet veszít, ha pedig 0,8, akkor majdnem tízet. A férfiaknál ezek a számok még magasabbak.

2. A férfiak gyorsabban tudnak fogyni

A Slimming World nevű szervezet 1,3 millió diétázó fogyását  követte nyomon, és míg a nők 3,2 kilót adtak le, férfiak átlagosan 6,8 kilótól szabadultak meg ugyanannyi idő alatt – olvasható a Daily Mailben. Mike Lean, a Glasgowi Egyetem túlsúly szakértője szerint ez részben annak köszönhető, hogy a férfiak sokkal céltudatosabbak, ha a fogyásról van szó. Bizony, ők például sokkal szorgalmasabban jártak el a fogyókúrás találkozókra is, mint a nők. „A fogyókúrás klubok a nők terepe. Ha egy férfi mégis rászánja magát arra, hogy belépjen egy ilyen klubba, akkor tényleg motiváltnak kell lennie” – nyilatkozta dr. Jacquie Lavin, a Slimming World egyik szakértője. A szervezetnél egyébként csak minden huszadik fogyókúrázó volt férfi.

A kutatók szerint egyébként az sem elhanyagolható szempont, hogy a jól fogyó férfiak többsége diétaszűz volt, az első körös fogyókúrázók pedig mindig sikeresebbek azoknál, akik folyton a kalóriákat számlálják. Arról nem is beszélve, hogy a férfiak anyagcseréje sokkal gyorsabb. A különbséget részben persze arra is vissza lehet vezetni, hogy a férfiak sokkal kövérebbek voltak, amikor belefogtak a fogyókúrás programba, nagyobb súlyból pedig könnyebb fogyni. Így sem vitatható el persze, hogy testsúlyuk sokkal nagyobb százalékától szabadultak meg, mint női sorstársaik.

3. Az alkalmazás, ami tényleg segít

Manapság úgy tűnik, már szinte levegőt sem tudunk venni okostelefon-alkalmazások nélkül, de sebaj, mert állítólag a britek kifejlesztettek egy olyan appot, ami tényleg segít megszabadulni a felesleges kilóktól. A módszer a következő: étkezés előtt le kell fotózni azt, ami a tányéron van, majd ha végeztünk, válaszolni kell pár kérdésre (Mindet megetted? Tele vagy?), a további étkezések előtt pedig szépen végig kell nézni, hogy mit is ettünk már aznap. Az alkalmazás ráadásul szigorú, SMS-ben is emlékezteti a felhasználót, hogy szembesüljön aznapi fogyasztásával, ha magától ezt nem tenné meg. Hülyeség lenne? Nem okvetlenül.

A kutatók 12 túlsúlyos és elhízott embert vizsgáltak 4 héten keresztül. A tesztalanyok naponta kb. ötször használták az alkalmazást, 2,7 alkalommal étkezést dokumentáltak, és az egy hónap alatt átlagosan1,5 kilót fogytak. Eric Robinson szerint az eredmény azért is nagyon ígéretes, hiszen rövid idő alatt sikerült elérni ezt a fogyást az alanyoknak, ráadásul úgy, hogy nem kaptak külön étkezési tanácsokat, és mozogniuk sem kellett. Megfigyeléseik szerint érdemes kiiktatni étkezés közben az olyan zavaró tényezőket, amelyek elvonják figyelmünket az evésről (és ilyen a televíziózás vagy a számítógép használata is), mert különben 50 százalékkal többet eszünk – írja a Sky News.

4. A királyi reggeli csak árt

A reggeli valóban fontos étkezés, ezért nem mindegy, hogy mit és mennyit eszünk. Hannah Lewis, a Cambridge-i Egyetem PhD hallgatója 33 elhízott és túlsúlyos ember étkezési szokásait vizsgálta, és kiderült, hogy aki kisebb adagot fogyaszt reggel, annak a szervezete a nap további részében sem akarja pótolni azt, ami a reggeliből kimaradt. Hogy az eredmény minél megalapozottabb legyen, a felmérés résztvevői egyébként nem tudták, hogy miről szól a kutatás, ahogy azt sem, hogy éppen a kisebb vagy nagyobb kalóriatartalmú reggeliből kaptak. A kutatók mindig váltogatták a 699, az 559 és a 419 kalóriás adagokat, ám ez nem befolyásolta azt, hogy az alanyok mennyit ettek a nap többi részében: a reggelit leszámítva általában 1762 és 1772 kalória között mozgott a napi kalóriabevitel, ami nem egy nagy különbség.  Vagyis rögtön a reggelinél komoly előnyre lehet szert tenni, ha fogyni akarunk. Lewis szerint persze még nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiányoznak még az alaposabb tesztek, de az eredmény mindenképpen biztató – írja a medpagetoday.com.

5. Senki nem figyel a sovány gyerekekre

Az Essex-i Egyetem kutatója, dr. Gavin Sandercock is egy aggasztó tényre hívta fel a figyelmet. Állítása szerint sokkal károsabb az egészségre, ha valaki kevesebbet nyom az átlagnál, mintha túlsúlyos lenne. Ráadásul az ilyen problémával küzdő gyermekre kevesebb figyelem irányul a szükségesnél, mert minden a túlsúly okozta problémák körül forog. Sandercock és kollégái összesen tízezer, 9 és 16 év közötti gyermeket vizsgáltak meg és az eredmények összegzése alapján 6 százalékuk soványnak számít (a lányoknál ez az arány 6,4 százalék volt, a fiúknál pedig 5,5 százalék). A szakértők szerint a kövérségtől való félelem, a növekvő élelmiszerárak, valamint a túl kevés testedzés az oka ennek a jelenségnek, és sokat segítene, ha a háziorvosok kellően felkészültek lennének, és szakszerű segítséget tudnának nyújtani a családoknak.

6. Demenciához vezet az elhízás, és ez sokba kerül

Egy kutatás szerint, melyben 8500 svéd iker vett részt, a túlsúly növeli az időskori elbutulás kialakulásának veszélyét is. Azoknál a vizsgálati személyeknél, akiknek 30 felett volt a testtömeg indexük, négyszeresére nőtt a demencia kockázata, és azoknál is 71 százalékkal magasabb volt, akikek 25 és 30 közé esett ez az értéke. Az UK Health Forum ki is számolta, hogy ez mit jelent a britekre vetítve – olvasható a BBC oldalán. Ha a férfiak körében az elhízottak aránya a jelenlegi 24 százalékról 46 százalékra nőne, a nőknél pedig 26 helyett 31 lenne, akkor a 65 év felettieknél 100 ezer emberből nem 4894 lenne demens beteg, hanem 6662. Jessica Smith, az Alzheimer's Society egyik munkatársa szerint ezért is fontos, hogy idősebb korban is ügyeljünk a súlyunkra és rendszeresen mozogjunk.

7. A halolaj megvédi az agyat a hamburgertől

A Liverpooli Egyetem tanulmánya szerint a halolaj segít csökkenteni a gyorséttermi ételek agyra gyakorolt káros hatásait. „Nagyon sok tényező van, ami befolyásolja a testsúlyt, és a legfontosabbak ezek közül a bevitt tápanyagok. A gyorséttermi ételekben található finomított cukor vagy a telített zsírok elhízáshoz vezetnek, megzavarják az anyagcserét és az agyműködésre is hatással vannak. Egyes kutatások szerint ezeket a negatív folyamatokat az omega-3 zsírsavak visszafordíthatják, sőt ki is védhetik” – nyilatkozta dr. Lucy Pickavance, az egyetem munkatársa. Kollégáival annak próbált utánajárni, hogy az irodalom szerint ezek a zsírsavak adott agyi folyamatok stimulálásával elősegíthetik-e a fogyást. A kutatások szerint, ha valaki magas omega-3 zsírsav-tartalmú ételeket fogyaszt, akkor azon hormonok, amelyek az étkezést követően szabadulnak fel, és az a céljuk, hogy megvédjék a neuronokat a káros hatásoktól, valamint stimulálják a növekedésüket, nem tudnak bejutni az agyba adott anyagok miatt. Állatkísérletek szerint az omega-3 zsírsavak pont ezen anyagok káros hatásait küszöbölik ki. 

Dívány

süti beállítások módosítása