Pszichiátriai intézményhez kötődő művészetterápiás műhelyek mutatkoznak be.
A Budapest Art Brut Galéria alkotóközösségének munkáiból nyílik ma délután 17 órakor válogatott kiállítása Piarista Gimnázium bejárati aulájában, 1052 Budapest, Piarista utca 1./a volt Pesti Barnabás utca).
A Budapest Art Brut Galéria 2009-ben nyitotta meg kapuit a Norvég financiális mechanizmus és a Moravcsik Alapítvány támogatásával. A nyitás óta itt dolgozó, alkotó pszichiátriai betegek közreműködésével létrejött alkotóközösség célja, bebizonyítani, hogy betegségük ellenére is képesek értéket létrehozni, dolgozni, alkotni, és a társadalom teljes értékű tagjaként létezni. A Budapest Art Brut Galéria küldetése, a pszichiátriai betegséggel élők ellen irányuló diszkrimináció csökkentése, azzal, hogy a nagy nyilvánosság előtt jelennek meg az általuk elkészített művészeti alkotások.
A Tárt Kapu Galéria is új tárlattal készült a nyárra, július 11-től szeptember 24-ig "A Budapest együtt" című kiállításon 16 fővárosi – pszichiátriai intézményhez kötődő - művészetterápiás műhely mutatkozik be az érdeklődőknek.
A március elején újra nyílt galériatárlata betekintést nyújt a különböző művészetterápiás műhelyek munkamódszereibe, elősegíti a találkozásokat az alkotók és befogadó nagyközönség között.
A nem befolyásolhatja, milyen érzelmek hatására fogyasztanak nagy mennyiségű alkoholt az érintettek, és hogyan érzik magukat másnap - derül ki egy friss kutatásból.
A kutatás arra is rávilágított, hogy valójában sem a férfiaknak, sem a nőknek nem sikerül az italba fojtani a bánatot.
"Vannak, akik azt állítják, hogy hangulatjavító céllal fogyasztanak alkoholt. Eredményeink alapján viszont nem ez történik" - vélekedett a kutatást vezető Valerie S. Harder a Journal of Alcohol and Alcoholismcímű szakfolyóirat hasábjain. A tanulmány alapján a férfiaknál elsősorban az indulat vezetett iváshoz: azok, akik dühről számoltak be, nagyobb eséllyel ittak másnap, mint a kevésbé mérgesek. A boldogság és a szomorúság szintén szerepelt a vizsgálatban, mint lehetséges motiváló érzelem, ám ezek egyik nemnél sem vezettek közvetlenül alkoholfogyasztáshoz.
A szakértők azt is megvizsgálták, hogyan hatott az elfogyasztott szesz a résztvevők hangulatára. Harder és kollégái azt várták, hogy az alanyok az indulatok és a szomorúság mérséklődéséről, valamint több örömről számolnak be, ám az adatok ennek ellenkezőjét mutatták. "Minél többet ittak, annál kevésbé voltak boldogok" - összegezte Harder. A férfiak és a nők egyaránt kevesebb boldogságról számoltak be másnap, viszont a hatás erősebbnek bizonyult az utóbbiaknál.
A hangulat és az alkoholfogyasztási szokások követésére Harder és munkatársai interaktív hangfelvevő programot használtak. A 246 résztvevő olyanok közül került ki, akik alkoholprobléma gyanújával fordultak orvoshoz. Mindegyikük ennek megfelelő orvosi kezelésen esett át. Hat hónapon át be kellett számolniuk hangulatukról, stressz-szintjükről és ivási szokásaikról. Koruk 21 évtől 82-ig terjedt. A kutatás korlátait képezi, hogy sokkal magasabb volt a férfiak aránya (166-an voltak 80 nő mellett), és csak napi egyszer nyilatkoztak érzelmeikről.
"Az indulatkezeléshatásos lehet alkoholprobléma esetén, főleg a férfiaknál" - tette hozzá Harder.
Gondolkodtál már valaha azon, hogy hogyan is működik a tini-alkoholizmus? Jó helyen jársz, ha értékes információhoz szeretnél jutni a tinédzser alkoholizmussal kapcsolatban.
Rengeteg tini próbálja ki az alkoholfogyasztást – a kérdés, hogy milyen mértékben. Túl sokat iszol? Esetleg egy barátod miatt aggódsz? Olvass tovább, és figyeld az itt felsorolt intő jeleket!
1. Hiányzik az adott tini az iskolából alkohol okozta problémák miatt? (másnaposság, házi feladat hiánya, dolgozatra való felkészületlenség)
2. Titkolja a tini az alkoholfogyasztását a szülei elől?
3. Az adott tini az alkoholt nyugtatóként és/vagy a bajok előli elmenekülésként használja?
4. Szokott „rossz társasággal” lógni vagy inkább elszigetelődött az emberektől?
5. Fogyaszt alkoholt azért, hogy könnyebben részt tudjon venni közösségi eseményeken?
6. Vezetett már alkoholos befolyásoltság alatt, vagy büntették már meg közterületen való alkoholfogyasztásért?
7. Aggódik bárki a tini által fogyasztott alkoholmennyiség miatt? Azonnal védekezni kezd, ha megemlítik neki az alkoholt?
8. Azért fogyaszt a tini alkoholt, hogy elfelejtse a problémáit vagy a depressziójából adódó érzéseit?
9. A tini szülei vagy nagyszülei közül bárki is szokott mértéktelenül alkoholt fogyasztani?
10. Szokott remegni, izzadni, émelyegni vagy reszketni, ha több napon keresztül nem fogyaszt alkoholt?
11. Vesztett a súlyából? Túl keveset vagy túl sokat alszik?
Ha az adott tini ezen tünetek több jelét is mutatja, akkor nagy valószínűséggel beszélhetünk tinédzser-alkoholizmusról. Ez egy olyan probléma, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, és mindenképpen segíteni kell rajta.
Két fő dolog van, amit gyakran meg kell változtatni, hogy sikerüljön az alkoholfogyasztását csökkenteni, leállítani. Az első dolog a családon belüli változtatás. A tini sok figyelmet igényel, más elvárásokat kell vele szemben támasztani, és a határokat sem szabad túl szorosra húzni. A másik fő változás a környezetváltozás kellene, hogy legyen. Akár egy rehabilitációs klinika is jó megoldás lehet, de általában elég csak a tini életstílusát (a barátait is beleértve) gyökeresen megváltoztatni. Persze ezekhez megfelelő időre is szükség van.
A tinik a legtöbb esetben nem érzik afüggőségük mértékét, így bele sem gondolnak abba, hogy fel kellene hagyniuk az alkoholfogyasztással. Legfőbbképpen a család feladata, hogy segítsen a tinin, legyen szó akár rehabról, pszichiáterről, terapeutáról, csoportterápiáról, de a lényeg, hogy testvérként, barátként, családtagként segíts motiválni őt arra, hogy végleg feladja az alkoholfogyasztást!
Nem titok, hogy az alkoholizmus számos betegséget okoz: a rák, a szív-érrendszeri megbetegedések, a májbetegségek és a depresszió mellett a mértéktelen ivás idővel izomtömegvesztéshez vezet.
A korábbi kutatások azt mutatták, hogy ezt a leépülés főleg az izomfehérje termelés vagy szintézis csökkenése okozza, hasonlóan az öregedéshez. Az alkoholizmus a korai öregedést is elősegíti.
Az American Journal of Physiology - Regulatory, Integrative, and Comparative Physiology szakfolyóiratban megjelent legújabb kutatásukban a Pennsylvaniai Állami Egyetem orvosi karának kutatói Charles H. Lang vezetésével összehasonlították, hogyan befolyásolja a túlzott alkoholfogyasztás az izomtömeget fiatal felnőtt és idős patkányokban. Kimutatták, hogy az öregedés együttműködő hatást gyakorol az ivással, ami jelentősen nagyobb mértékű izomvesztést eredményez.
Az eredmények azt mutatták, hogy bár az összes alkohollal táplált patkány testtömege alacsonyabb volt, mint a hagyományos étrenden élőké, az idősebb alkohollal táplált állatok jelentősen, körülbelül 17 százalékkal kevesebbet nyomtak, mint az alkoholt nem fogyasztó idősebb patkányok. Az összesített adatokból az derült ki, hogy az öregedés és az alkoholfogyasztás hatásai összeadódnak, így a legnagyobb mértékű izomtömeg-vesztést az idős, alkohollal táplált állatokban tapasztalták.
A kutatás azt az elméletet támasztja alá, mely szerint a krónikus alkoholizmus a korai öregedés egy formáját okozza, mely során az öregedéssel természetesen együtt járó izomvesztést az alkohol felgyorsítja. Az eredmények arra is rávilágítanak, milyen veszélyekkel jár a mértéktelen alkoholfogyasztásaz idősebb felnőtt emberek számára.
Békésben még nem szedett áldozatokat, de nem árt az óvatosság.
Vigyázat, itt a para-metil-4-metilaminorex. Rendkívüli közleményt adott ki az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata, melyben fokozott óvatosságra intik a kábítószer-fogyasztókat, ugyanis már öt áldozatot követelt a para-metil-4-metilaminorex. Albert István, a megyei főkapitányság sajtószóvivője hangsúlyozta, e vegyület fogyasztása miatt nem történt haláleset Békés megyében – olvasható a beol.hu portálján.
Ezzel a vegyülettel kapcsolatban nyomozás sem indult a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság illetékességi területén – közölte Albert István. Ez a por formájában megjelenő anyag – melyet a halálos veszélyben lévő fogyasztók felszívással juttatnak a szervezetükbe - idén július 15-étől új pszichoaktív anyagnak minősül. A Büntető törvénykönyv szerint, aki új pszichoaktív anyagot az ország területére behoz, onnan kivisz vagy azon átszállít, előállít, kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Új pszichoaktív anyagon az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvényben meghatározott fogalmat kell érteni – jegyezte meg Albert István.
A rendőrség a korábban ismertté vált halálesetek vizsgálata során több kábítószer-terjesztőt felderített, azonosított és elfogott. Az újabb információk azonban arra utalnak, hogy továbbra is a kínálati piacon van az a kábítószer-szállítmány, amelynek egyik komponense a para-metil-4-metilaminorex, és amelyet a kábítószer-kereskedők gátlástalanul értékesítenek.
Tekintettel az újabb halálesetekre, az Országos Rendőr-főkapitányság további, úgynevezett rezsimintézkedéseket léptetett életbe annak érdekében, hogy a komponens piaci jelenlétét visszaszorítsa, továbbá a nemzetközi együttműködés minden rendelkezésre álló lehetőségét felhasználja annak érdekében, hogy a komponenst tartalmazó újabb szállítmány ne jusson be Magyarország területére.
A rendőrség megelőző, felderítő munkája azonban mit sem ér, ha a kábítószer-fogyasztók nem törődnek a rájuk leselkedő halálos veszéllyel. Ezért a rendőrség arra kéri őket tartózkodjanak mindennemű kábítószer fogyasztásától.
Idén szakmai együttműködésben jelenünk meg aDrog-Stop Egyesülettel, a SZIGET 2013 Fesztiválon, augusztus 5-12ig. Sátraink tematikusan kapcsolódó programokkal várják a Civil Falu látogatóit.
Kék Pont Öröm Pont- itt fókuszban a szerfogyasztó fiatalok lesznek. Infók a legális és illegális drofogyasztással kapcsolatban és beszélgetés velünk az okokról, arról, hogy mit jelent az ártalomcsökkentés, a biztonságosabb szerhasználat és a mértékletesség, ha tudatmódosításról van szó
Drog Stop, Állj meg és nézz körül! - fókuszban a hozzátartozók lesznek. Ha problémát jelent neked az, ami a családtagodnak, barátodnak, kollégádnak talán nem. Hogyan viszonyuljunk a velünk élő/élők szerfogyasztásához, függőségéhez? Ártalomcsökkentésről, empátiáról, a jó fajta segítésről.
Nyitvatartás:13-19 óra között
A két sátor között egy átjáró installációval tervezzük azt érzékeltetni, hogy mennyire fontos, hogy a fogyasztó és hozzátartozó szót értsenek egymással és őszintén tudjanak beszélgetni kérdéseikről, félelmeikről, céljaikról...
Szolgáltatásainkból, játékainkból néhány:
- neked hol az Örömpontod? demonstrációs játék. Nem, nem csak 18 éven felülieknek!:)
- arcfelismerő játék
- szlengfelismerés
- ábrafelismerés
- tipikus mondatok- ígéretek, fenyegetések
- hosszú távú hatások
- legyező-és jelvénykészítés
A sátrunkban angol nyelvű tájékoztatás is lesz!
Ajándékok:
- "túlélőcsomag" szőlőcukorral, nasival
- információs szóróanyagok
Kint lesztek a Szigeten? Keressétek a Kék Pont és a Drog Stop sátrait a Civil Faluban, és kövessétek a napi beszámolóinkat a Kék Pontfacebookoldalán!
Képünk a tavalyi VOLT megjelenésünk idején készült, de hasonló érdeklődésre számítunk itt is!
A neve és arca elhallgatását kérő, biztonsági okok miatt részletesen a munkamódszereiről sem beszélő gyermekvédelmi szakember több mint tíz éve harcol a gyermekprostitúció ellen, ha kell, félhivatalos módszerekkel. Nevelőként dolgozik, emellett eltűnt intézetis vagy szegénytelepeken élő gyerekek után kutat, az elmúlt években csaknem kétszázat hozott haza, többségüket külföldről, ahol prostituáltként kerültek elő. Mivel a probléma magján, azaz a prostitúció iránti keresleten változtatni képtelenség, úgy véli, a gyermekvédelmi rendszert kellene megreformálni. Különleges helyzetét és akcióit tekintve saját kérésére nem hozhatjuk nyilvánosságra sem az ő, sem az őt alkalmazó intézetek és alapítványok nevét.
Hány fiatalkorúért mentél külföldre?
Kétszáz esetben hoztam vissza lányokat és elenyésző számban fiúkat is, nagy részüket prostituáltként dolgoztatták. Hollandiát, Németországot és Ausztriát egyaránt járom.
Mindez gyermekvédelmis szakemberként benne van a munkakörödben?
Ezek partizánakciók. Privát emberként megvannak a szükséges kapcsolataim, Magyarországon kívül több ország rendőrségével is.
Hány éves volt a legfiatalabb lány, akit hazahoztál?
A legfiatalabb egy tizenkét éves heroinfüggő, hepatitiszes lány volt Hollandiából. Intim herpesz volt a száján és a kezén. Sajnos szinte nincs alsó korhatár. Egyszer elkaptam Bécsben vagy Berlinben egy lányt, és húsz percen belül hívtak az egyik kisvárosi rendőrségtől, hogy a család háza előtt a strici kijelentette, ha nem lesz meg a gyerek, viszi a kisebbet. A tíz-tizenkét éves lányok is veszélyben vannak. Mindig azt mondom, Európa Thaiföldje vagyunk – tényleg így gondolom, bár ott van még az elég nagy Balkán is a maga szegénységével. A szegénység pedig egyszerre vonzza és szüli mindezt.
Egyébként mi a hivatalos eljárás, ha eltűnik egy gyerek?
Az eltűnt gyerekeket hivatalosan egy nap után kell keresni, de az első huszonnégy óra életbevágó. A gyerek legelőször a közvetlen környezetébe szökik, családhoz, barátokhoz, de egy nap elteltével kitágul ez a tér, sokszorosára nő a keresési terület, és ez nagyban megnehezíti a munkát. Általában az a protokoll, hogy ha a gyerek nem megy be reggel az iskolába, akkor délelőtt bejelentik a rendőrségnek. A bejelentés után azonban egy teljes munkanapig nem történik semmi. Ha ez pénteken történik, akkor hétfőig. Szerintem a gyermekvédelem Magyarországon minden testnyílásából vérzik, de nem akarok bántani senkit, lehet, hogy csak párhuzamosan dolgozunk egymás mellett. A probléma, a prostitúció, a gyermekprostitúció adott, ezt nem tudod megoldani, mert amióta világ a világ, ez van. Nem hiszek abban, hogy ezt meg lehet szüntetni, de kezelni sokkal hatékonyabban kellene.
Milyen eszközökkel?
Ha intézetis gyerekekről beszélünk, a legjobb példa erre az, ami körülbelül tíz évvel ezelőtt történt. Akkor még volt határőrség, és telefonon közölték, találtak egy lányt, aki nagy valószínűséggel az, akit keresünk. Autóba ültem, de ekkorra a határőrök már az autó színére sem emlékeztek, nemhogy a rendszámára, vagy hogy ki akarta a lányt kivinni. A lány ellen végül okirathamisítás miatt emeltek vádat, mert hamis papírokkal akart átkelni a határon, de nyilván nem a tizenhárom éves kislány találta ki, hogy hamis útlevéllel indul nyaralni. A lányt tehát kiszállították az autóból, eljárás indult ellene, a menedzsert (stricit – a szerk.) pedig elengedték. Az ilyen esetek miatt több fórumot is összehívtunk, fontos lenne, hogy az osztrák rendőrség, a határőrség, a magyar határőrség, a gyermekvédelem és a gyámügy próbáljon meg minél hatékonyabban együttműködni. Az ígéretek megszülettek, ám a gyakorlatba ezeket nem nagyon lehetett átültetni.
Fotó: Kuni Takahashi
Mi volt a legrázósabb helyzet?
A Südbahnhof környékén történt, hogy 4000 eurós (1,2 millió forintos) vérdíjat tűztek ki a fejemre. Beraktam a lányt a kocsiba, akit kerestem, és még két másikat, egy thaiföldit és egy vietnámit, akik könyörögtek, hadd jöjjenek. Hívtam mindenkit, nem tudtam, hova vigyem őket, végül becsempésztem őket Magyarországra. Ezek a helyzetek nem olyanok, hogy ott kavarsz, és megpróbálod kitenni a vietnami gyerekeket valahova, hanem berakod a kocsiba, és rohansz. Hosszú heteken keresztül heti két-három lányt hoztam vissza Magyarországra ugyanarról a helyről, a Südbahnhof környékén lévő panziókból. Volt, hogy rálőttek a kerékre, de volt autós leszorításos történet is. Van szúrt sérülésem, késszúrás is van a lábamon. Mindez speciális járművet igényelne, de a forráshiányos intézményeknél még az üzemanyagköltség is gondot okoz.
Említetted, hogy az egész történet alapja a szegénység, amiből ezek a lányok vagy a családjaik ki akarnak törni. Aki belekerül ebbe, mennyi pénzt kereshet külföldön?
Hollandiában vannak a legembertelenebb körülmények, a kirakatokban, itt rengeteg pénzt kell leadniuk. Mínusz 200 euróról (60 000 forintról) indulnak naponta, a keresetükből épphogy csak kapnak valamit. Berlinben ugyanez a helyzet. Sokat kell kijárnom, és látom, hogy hol, milyen a helyzet.
Mennyiért adják el a lányokat?
Változó, 10 és 100 000 forint között. Ha nagy az ínség a drog miatt, akkor pár gramm szar drogért is megteszik. A Balaton környékén úgy tíz éve volt aktív egy “barátságos” üzletember, aki a Budapest-Balaton vonalon szó szerint bélszín áron,hús áron adta-vette a lányokat a benzinkutakon. A férfi azóta meghalt, és a kutyái vették át az üzletet: a drog, a prostitúció, a nyerőgépek mind az ő kezükbe kerültek.
Magyarország mely területeiről viszik el őket jellemzően?
Olyan falvakat látok, ahol komplett generációk hiányoznak lányokból. Nyíregyháza környéke, szegényebb megyék, észak-keleti részeken falvak. Keresek például egy lányt, aki tavaly nálunk táborozott, kérdezem az apját, hol van a kislány. Hát, férjhez ment Hollandiába, volt a válasz. Anyád picsáját ment férjhez. Az uzsora nagyon tönkre tudja tenni az embereket, és úgy gondolom, ebben az egészben az is vastagon benne van, ahogy a drog is. A szülők azért adják el az egyik lányukat, hogy a családnak jobb legyen, miközben végül persze ebből semmit nem tapasztalnak majd.
Mennyire állja meg a helyét a sokszor hallott vád, hogy a lányok maguk keresik a bajt?
Sokszor megesik, hogy a gyereknek vonatjegyre vagy a szombat esti bulira kéne pénz, és ők azok, akiket mindig megtalálnak. Az összes pályaudvaron van egy lelkes, menedzser-típusú ember, aki kicsit felkarolja őket – elég csak megnézni a Nyugati teret. Az biztos, hogy akik prostituáltként keresik a kenyerüket, nagy százalékban gyerekként kezdték. Rájönnek, hogy ez nem is annyira undorító, nem verik vagy alázzák, hanem csak szét kell tenniük a lábukat, és ezért még pénzt is kapnak. A lányok elhiszik, hogy annyit keresnek majd pár nap alatt, mint amit tescós árufeltöltőként egy hónapban kapnának, de nyilván kint aztán mindent elvesznek tőlük. Egy lányom volt csak, akinek bejött az élet a prostitúcióval. Tűzpiros cabrióból integetett vissza az utcán. Kivásárolta egy német öregember. Az összes többi lány maximum fél doboz cigit tud felmutatni.
Mi történik a gyerekekkel pontosan, ha bekerülnek ebbe az egészbe, és milyen lehetőségeik vannak?
A tipikus eset, hogy a kereskedők elvisznek egy kislányt, és egy héten belül drogfüggővé teszik olcsó, szar drogokkal, festékoldókkal, ginával. A szegénytelepeken élő, vagy akár intézetis gyereket se nehéz egy mobiltelefonnal vagy egy Armani-felsővel elszédíteni. Ezek után külföldre kerülnek. Ha intézetis, akkor körözni fogják, ennyivel jobb helyzetben van, mert így esélye van megkerülni, van aki jelentse, hogy nincs meg. Kivéve, ha már másik országban van, akkor felejtsd el, mert ott csak civil jogi szervezetek foglalkoznak ezzel, nekik meg sem hatáskörük, sem apparátusuk nincs arra, hogy megtaláljanak valakit. Ha egy lány vélhetően Amszterdamba kerül, akkor privát levelezésbe kezdünk a holland hivatalos szervekkel, aminek persze semmi eredménye nincs.
Mit történik azzal, akit sikerül megtalálni, hazahozni?
Ha véletlenül megkerül, hazajön drogfüggőként, bekerül a javítóintézetbe, feltisztul, elvonón van. Megnézzük, hogy HIV-pozitív-e, hepatitiszes-e. A lányok nagy része hepatitiszes. A gyerek tizenhat évesen bekerül a szakellátásba, és két éve van rá, hogy valami történjen vele. Ha van is olyan pedagógiai modell és apparátus, ami képes kezelni az ilyen előéletű gyerekeket, az a két év nagyon kevés a rehabilitációra. Tizennyolc évesen kimegy az intézetből, vissza a családjához.
Mi lesz vele ezután a családnál?
Ha két év alatt nem tudod úgy megerősíteni, hogy tizennyolc éves kora után igényelje az utógondozást, akkor elveszett. Hazamegy Kapaszentmotorosra, még tartja magában a lelket, hogy a nevelője, Józsi bácsi azt mondta, tanulni kell, de a körülményeket tekintve ez nem életszerű. Amíg az intézetben teli gyomorral fekszik le aludni, szeretetteljes nevelésben él, sok, szép dolgot tanul, egész más lesz ez a családjában, éhesen.
Min lehet változtatni két év alatt?
Van egy jó példa arra, hogy mire elég a két év, és egyben arra is, hol van probléma a rendszerben. Egy Zala megyei faluban él egy kislány, aki hatéves kora óta iszik a nagypapával, aki valószínűleg „kezelgette” is őt. És tizenkét évesen a kislánynak papírja volt róla, hogy alkoholbeteg, végül tizenhat évesen került be a rendszerbe. De mi van a jelzőrendszerrel? Ha pedagógusként együtt töltesz egy gyerekkel négy-hat órát, akár egy rajzból is rengeteget megtudsz róla, ha figyelsz. Aki tanítja őket hétfőtől péntekig, miért nem vesz észre semmit? Miért nem tűnik fel neki, hogy azért ájul el az iskolapadban, mert éhes, vagy hogy a fa, amit rajzol, konkrétan fasz alakú, és fű van a tövében? Nem csak Natascha Kampusch volt eldugva a pincébe tizenöt évre, hanem ő is, aki ott élt egy faluban, mégcsak nem is romatelepen. Extra IQ-ja volt, annyi, mint az egész csoportnak együtt. Két év alatt mit lehet vele csinálni? Semmit.
Mi történik ilyenkor?
Mi történhetne? Fejeknek kellene hullani. Hónapok, fél évek telnek el úgy, hogy nem szúr szemet senkinek, ha egy gyerek nem jár iskolába, amit meg is értek. A gyámügy és az iskola elég passzívak. A százötven centis gyámügyes nem fogja rugdosni a putri ajtaját, hogy miért nem jár iskolába a gyerek. A rendőröknek pont elég gondjuk van, ők gyakorlatilag tüzet oltanak. Vannak rendkívül segítőkész rendőrségi szervek, és vannak passzívak, illetve kifejezetten ellenségesek is.
Mi az, amin egységesen változtatni kellene a rendszerben?
Borzalom az egész gyermekvédelmi jelzőrendszer, aminek elvileg a háziorvosok, védőnők, családsegítők, tanárok, nevelők, rendőrség, gyámügy, bíróság, ügyészség és a társadalmi szervezetek mind részesei. A gyermekprostitúció, mint probléma, egy nagy, vaskos vadhajtása a jelenlegi hazai gyermekvédelmi rendszernek. A hatósági jogköröket kellene átszervezni valahogy, de minden pillérét, nem csak egy-egy fogaskereket, mert akkor az egész rendszer összeomlik újra. Át kellene gondolni a kommunikációs csatornát, hogy a rendőrségnek mi a feladata, a gyermekvédelemnek mi a feladata, mert ha mindenki csak a kötelezőt végzi el, akkor a két fogaskerék nem ér össze. Ráadásul nincs olyan számítógépes rendszer, ami egész Európát lefedné. Nincs a drogos gyerekeknek semmilyen hivatalos, intézményesített helye Magyarországon. Jogkörök sincsenek, az intézményeknek nincs jogosultságuk bezárva tartani a gyereket. A rendőrök keze is meg van kötve. Menj ki egy stricihez gyerekvédelmisként, hogy elhozd a lányokat! A rendőrök annyit tudnak mondani, figyelj nem tudunk bemenni, mert nincs felhatalmazásunk, de az utcát lezárjuk.
Van felhatalmazásod a módszerre, ahogyan dolgozol?
Hivatalosan bilincselni nincs jogom. A lány szépen magától beül az autóba, de tudom, hogy fél óra múlva lejön a cuccról, és átharaphatja a nyakamat, vagy belenyúlhat a kormányba az autópályán. Ezek már megtörténtek. Volt, hogy nyolcvan kilométeres sebességnél akart kiszállni a kislány, épphogy meg tudtam fogni a hajánál fogva, fél kézzel. Félkómásan nem mérlegeli, hogy ez nyolcvan. Amit csinálok, rutint igényel. Senkinek nem fordítunk hátat, fontos, hogy a lakásba hogy mész be, hogy az ajtó mindig előtted legyen, nemcsak a saját épségemre, hanem a gyerek épségére is nagyon kell figyelni. Rengeteg mindenre kell figyelni a saját védelmed érdekében. Ha többen megyünk, a hátsó ajtót, ablakot is szemmel tartjuk, a kutyákkal hatalmasakat szoktunk harcolni. Hivatalosan meg se védheted magad. Ha nem te ütsz először, akkor véged. Itt a legfontosabb a határozott fellépés, nem vagyok a testi erőszak híve. Aki velem verekszik, azt úgy veszem, hogy az életemre tör. Úgy kell fellépni, hogy erre ne kerüljön sor. A gázspray-t nem szeretem használni, mert utána haza kell vezetni.
Fotó: Robert Nickelsberg
Volt már, hogy bíróságra került valamelyik ügyed, és elítélték a futtatókat?
Ebből a kétszázvalahány esetből nekem száz valahány rendőrségi ügyem lett, azaz olyan eset, amiből rendőrségi jegyzőkönyv született. Életemben egyetlen egyszer sem voltam bírósági meghallgatáson ezek közül. A kétszáz ügyből konkrétan egy sem jutott el a bíróságra, és ez a kétszáz mind kiskorú volt. A lányok nem mernek tanúskodni, a rendőröknek pedig alig vannak eszközeik.
Kik a segítőid?
Ismerősök. Évekkel ezelőtt ketrecharcosokkal beszélgettem a munkámról, és mondták, ha legközelebb megyek, szóljak. Nem a balhét keresik, több esetben is dolgoztunk együtt, hihetetlen fegyelmezettek voltak. Sokszor bőven elég volt az is, hogy ott álltak mögöttem. Nagyon sokat köszönhetek nekik, jóval többet, mint bármelyik rendőrkapitánynak. Van egy-két felsőbb körökből lévő telefonszámom privát kapcsolatokból, amiket akkor tudok használni, ha egészen biztosan tudom, hova kell menni.
A kétszáz esetből, akiket visszahoztál, volt bárki, aki ki tudott törni?
Igen, sokan. Ezt szerintem a sors dönti el, csak a sors. Persze azon is sok múlik, ki milyen hatással van rájuk. Éri-e őket valamilyen borzalmas élmény, hogy bezárják-e őket valahova, ahonnan nem jöhetnek ki.
Miért csinálod ezt?
Mindig van egy-egy gyerek, aki miatt nem tudom abbahagyni. Táboroztatsz, nevelsz egy gyereket évekig, aztán rád köszön valamelyik aluljáróban beginázva, fogak nélkül, hogy csókolom. Elmondani nem lehet, milyen érzés. Értékes generációk vesznek így el.
Interjúalanyokat keresünk
Ez az interjú egy olyan cikksorozat negyedik része, amellyel a szinte iparágként működő, szexuális célú európai emberkereskedelmre, az ehhez kapcsolódó szegénységre, a bántalmazott nők, férfiak, gyerekek kizsákmányolására szeretnénk felhívni a figyelmet.
Olyanokkal kívánunk interjút készíteni, akik fiatalkorúként kerültek külföldre prostituáltként, akiket szüleik adtak el, vagy akiket erőszakkal hurcoltak el. Olyan szülők jelentkezését is várjuk, akik elmondanák, miért döntöttek amellett, hogy gyermeküket prostituáltnak adják. Az interjúalanyok jelentkezését erre az emailcímre várjuk. Köszönjük.
A harántcsíkolt izom szétesik, a vérnyomás az egekbe szökik, 42 fokos láz lép fel, leáll a veseműködés – gyötrelmes halál vár az ördög lehelete nevű drog fogyasztójára. Eddig öt fiatal életét követelte a szer, az ország összes drogzsaruja ezen az ügyön dolgozik.
A drogügyi szakemberek szerint hétvégente 70-80 ezer fiatal fogyaszt partidrogot, így a rendőrség gyakorlatilag versenyt fut az idővel: mihamarabb el akarják tüntetni a piacon megjelent halálos szert, a para-metil-4-metilaminorex elnevezésű vegyületet. A fogyasztói szlengben az ördög leheletének hívott drog eddig öt fiatallal végzett az elmúlt másfél hónapban.
Még hány áldozata lesz a halálos drognak?
Bekeményít a rendőrség
Rezsimintézkedés. Így nevezi a rendőrségi szakzsargon, amikor a testületen belül egy bűncselekmény felgöngyölítése elsőbbséget élvez, és a parancs visszavonásáig gyakorlatilag a teljes állomány az ügy megoldásán dolgozik.
Az ORFK a halálos drog megjelenése kapcsán foganatosít rezsimintézkedést: az ország összes kábítószeres ügyekre specializálódott nyomozójának kiemelt feladata az ördög lehelete utáni vadászat.
Gátlástalan dílerek
– A rezsimintézkedés a meglévő hatáskörök hatásosabb alkalmazását, szigorúbb és sűrűbb ellenőrzéseket, feszesebb szolgálatot foglal magába – mondta lapunknak dr. Finszter Géza kriminológus.
Az ORFK kommunikációs irodája közölte: a rendőrség a korábban ismertté vált halálesetek vizsgálata során több kábítószer-terjesztőt felderített, azonosított és elfogott. Az újabb információk azonban arra utalnak, hogy továbbra is a piacon van az a kábítószer-szállítmány, amelynek egyik komponense a para-metil-4-metilaminorex, és amelyet a kábítószer-kereskedők gátlástalanul értékesítenek.
A rendőrség a nemzetközi együttműködés minden rendelkezésre álló lehetőségét is felhasználja annak érdekében, hogy a komponenst tartalmazó újabb szállítmány ne jusson be Magyarországra.
Jó gyerek volt Laci!
Mint arról a Bors korábban beszámolt: Székesfehérváron június 9-én a 18 éves B. Renátó, Csákváron június 10-én a 28 éves P. László vesztette életét a szertől. Június 8-án és 9-én Budapesten halt meg két fogyasztó, legutóbb múlt szombaton Szekszárdon szedett áldozatot az ördög lehelete.
Lapunk utolérte P. László édesanyját, aki azt mondta: a fia nem volt drogos, valószínűleg a tudtán kívül fogyasztott valamit, amibe belekeverték a szert. – Olyan fiú volt, amilyet minden szülő kíván magának – zokogott a gyászoló édesanya.
A rendőrség Székesfehérváron öt embert fogott el júniusban az esettel kapcsolatban, majd lecsaptak egy budapesti házaspárra is, amely feltehetően a lányával együtt árulta a drogot. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy voltaképpen mekkora adag került piacra az ördög leheletéből, és hány árus kapott belőle a forrástól.
Kínhalált okozhat a fogyasztása
Dr. Funk Sándor addiktológus szerint a para-metil-4-metilaminorex fogyasztása súlyos, szenvedéssel teli következményekkel járhat. A por vagy tabletta alakban árult szer speedszármazék, felszívása a szív túlterheléséhez és leállásához vezethet.
– Először is nagyon felviheti a vérnyomást, de egyéb tünetek is jelentkezhetnek. Magas, 41-42 fokos lázat idézhet elő, és a szövetek pusztulását eredményezheti. A végtagokat és a hasizmot alkotó harántcsíkolt izom széteshet, ilyenkor az izomból kiválik az úgynevezett myoglobin nevű óriásmolekula. A myoglobin eltömi a vesecsatornákat, ami veseelégtelenséghez, véralvadási zavarokhoz vezet, és végül a fogyasztó halálát okozza – tette hozzá a szakember.
Az evőeszközök mérete, súlya, alakja és színe is befolyásolhatja, hogy az emberek miként érzékelik a velük elfogyasztott ételek ízét - állítják az Oxfordi Egyetem szakemberei.
A Flavour című tudományos folyóiratban közölt tanulmány eredményei azt sugallják, hogy az agy már azelőtt véleményt alkot az ételről, mielőtt az a szájba kerülne, ez pedig a táplálkozás élményének egészét befolyásolja. A több mint száz résztvevő bevonásával készült tanulmány során a szakemberek három különböző teszttel vizsgálták, hogy az evőeszközök súlya, színe és alakja miként befolyásolja az ízérzékelést.
A kutatók többek között arra jutottak, hogy az ételek édesebbnek hatottak, ha kisméretű kanállal fogyasztották őket, olyannal, mint amilyeneket hagyományosan a desszertekhez használnak. A szín is fontos tényezőnek bizonyult: fehér kanálból például édesebbnek érezték a fehér színű joghurtot a résztvevők, mint mikor fekete kanállal ették. Az evőeszközök formáját vizsgálva pedig az is kiderült, hogy késhegyre tűzve ugyanaz a sajt sósabbnak hat, mint ha kanállal, villával vagy fogpiszkálóval fogyasztják - írta a tanulmányt ismertetve a BBC hírportálja.
"Az étel megtapasztalása több érzékszervet megmozgató élmény, amely magában foglalja a szájban lévő étel állagának és ízének, valamint az illatoknak az érzékelését, nem utolsó sorban pedig a szemmel való lakmározást" - húzta alá az Oxfordi Egyetem kísérleti pszichológiai tanszékén dolgozó Charles Spence és Vanessa Harrar.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az edények is befolyásolhatják az ételek és italok ízének érzékelését. Az emberek például általában kevesebbet esznek, ha kisebb tányéron szolgálják fel nekik az ételt.
Spence szerint az új tanulmány, amely értékes eredményekkel szolgál arról, hogy az agy miként befolyásolja az ételérzékelést,hasznos lehet a diétázók számára, de az éttermeket is segítheti abban, hogy gazdagabb gasztronómiai élményt kínáljanak. A kutatók jelenleg a híres brit séf, Heston Blumenthal angliai éttermével, a The Fat Duck-kal együttműködve dolgoznak olyan formatervezett kanalakon, amelyek javíthatják a vendégek ízélményét.
Az év elején egy másik tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a forró csokoládé ízletesebbnek tűnt, amikor narancs- vagy krémszínű csészében tálalták, nem pedig fehérben vagy vörösben. Más vizsgálatok kimutatták, hogy a sárga dobozoktól javulhat a szénsavas italok citromos íze, míg a hideg színekbe, például kékbe csomagolt italok jobban oltják a szomjat. A rózsaszínű csomagolás pedigédesebb íz érzetét kelti.
A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy valójában nincsen csodatévő megoldás, minden a fogyasztott élelmiszer típusától függ.
A Bűnügyi Kutató és Szakértő Intézet (BSZKI) segédlete fontos útmutatóként szolgálhat azoknak, akik kíváncsiak a dizájner drogok hatóanyagainak jogi státuszára
A Bűnügyi Kutató és Szakértő Intézet (BSZKI) jóvoltából közzé tesszük azt a mellékletet, ami a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központjának Korai Jelzőrendszerébe (EMCDDA EWS) hivatalosan bejelentett új szerek, designer drogok aktuális jogi státuszát foglalja össze, büntetőjogilag releváns jogszabályok vonatkozásában. Az elmúlt években megjelent új anyagok nagy számából, az új pszichoaktív anyagok listájának gyakori módosulásából, és a C listán (lásd bővebben itt!) alkalmazott kémiai szerkezetleírásokból adódóan kialakult, meglehetősen összetett helyzetben a mellékelt táblázat segítséget nyújthat a megfelelő büntetőjogi szabályozások alkalmazásához.
A krónikus alkoholizmus a korai öregedés egy formáját okozza, az öregedéssel természetesen együtt járó izomvesztést felgyorsítja az alkohol.
Régóta nem titok, hogy az alkoholizmus számos betegséget okoz. A rák, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a májbetegségek és a depresszió mellett a mértéktelen ivás idővel a test összetételének változásához is vezet – különösen jellemző ilyenkor az izomtömegvesztés, ami a mozgás és az erő csökkenéséhez vezet.
A korábbi kutatások azt mutatták, hogy ezt a leépülést főleg az izomfehérje-termelés vagy szintézis csökkenése okozza, hasonlóan az öregedéshez. Az alkoholizmus ezáltal a korai öregedést is elősegíti.
Az American Journal of Physiology szakfolyóiratban megjelent legújabb kutatásukban a Pennsylvania Állami Egyetem orvosi karának kutatói Charles H. Lang vezetésével összehasonlították, hogyan befolyásolja a túlzott alkoholfogyasztás az izomtömeget fiatal felnőtt és idős patkányokban. Kimutatták, hogy az öregedés együttműködő hatást gyakorol az ivással, ami jelentősen nagyobb mértékű izomvesztést eredményez. Az eredmények azt mutatták, hogy bár az összes alkohollal táplált patkány testtömege alacsonyabb volt, mint a hagyományos étrenden élőké, az idősebb, alkohollal táplált állatok jelentősen, körülbelül 17 százalékkal kevesebbet nyomtak, mint az alkoholt nem fogyasztó idősebb patkányok.
Az összesített adatokból az derült ki, hogy az öregedés és az alkoholfogyasztás hatásai összeadódnak, így a legnagyobb mértékű izomtömegvesztést az idős, alkohollal táplált rágcsálókban tapasztalták. A kutatás azt az elméletet támasztja alá, mely szerint a krónikus alkoholizmus a korai öregedés egy formáját okozza, ennek során az alkohol felgyorsítja az öregedéssel természetesen együtt járó izomvesztést. Az eredmények arra is rávilágítanak, milyen veszélyekkel jár a mértéktelen alkoholfogyasztás az idősebb felnőtt emberek számára.
Vannak, akik olyan szenvedélyesen kötődnek kedvenc ételeikhez, mint a drogfüggők a kokainhoz vagy az alkoholisták a szeszhez. Amerikai kutatók a legkorszerűbb vizsgálati módszerekkel igazolták, hogy a nagyon szeretett ennivalóknak már a látványa is ugyanúgy agyi központokat ingerel, mint a kábítószereké.
A leküzdhetetlen evésinger ugyanolyan idegrendszeri pályákon fut, mint a kábítószerfüggés. A Yale Egyetemen kutató Ashley N Gearhardt és munkacsoportja ezzel a témával foglalkozott. Egyelőre csak elektronikus formában adták közre eredményeiket, amelyeket nyomtatásban az Archives of General Psychiatry augusztusi számában közölnek.
"Minden harmadik amerikai felnőtt túlsúlyos, ami azért jelent egyre nagyobb problémát, mert a súlytöbblet olyan elhalálozási ok, amely megelőzhető lenne. A kövérség kezelése átmenetileg hatásos, de ha sikerül is lefogyni, a statisztikák szerint a túlsúly legkésőbb öt éven belül visszatér" - írja a munkacsoport vezetője.
A kábítószer-függőséggel foglalkozó szakemberek már korábban is feltételezték, hogy az elhízás a drogfüggőkhöz hasonlóan idegrendszeri okokkal magyarázható. Az evésszenvedélyt olyan skálán mérték, amely pontokkal fejezte ki az evési kényszert. Az egyik legkorszerűbb, ideggyógyászatban használatos technikával, a mágneses rezonancia módszerével mérték bizonyos idegközpontok ingerületbe kerülését igen finom csemege, csokoládés tejpuding, illetve íztelen kontroll folyadék megpillantására, valamint ezek elfogyasztása közben.
A kutatók azt tapasztalták, hogy az ételimádati skála, valamint a finomság megpillantása és megízlelése során kialakult idegrendszeri aktivitás tökéletesen párhuzamos volt. Azok az idegrendszeri központok, amelyek az evéssel kapcsolatosak, már a finom édesség puszta látványára is fokozottan ingerültté váltak. Azok az idegrendszeri területek, amelyek a kábítószer-függést is magyarázzák, a vágyott ennivaló hatására ugyancsak aktivizálódtak. Ezeknek a jutalomközpontoknak a működése a kábítószerhez hasonló módon és mértékben magyarázza a sokak számára leküzdhetetlen falánkságot.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy tudomásuk szerint ez az első, műszeres mérésekkel is igazolt vizsgálat, amely a drogfüggéshez hasonló összefüggést bizonyít a leküzdhetetlen evéskényszer és az ehhez kapcsolódó idegközpontok működése között. Ez viszont csak magyarázat, nem mentség.
A mértéktelen napozás, a dohányzás és az alkohol tíz év alatt negyven százalékkal emelte az életmóddal kapcsolatos rákos megbetegedések számát Nagy-Britanniában.
A brit Országos Statisztikai Hivatal (ONS) adatai szerint a bőrrákos esetek száma emelkedett a legmeredekebben: 2002 óta 56 százalékkal a nőknél és 38 százalékkal a férfiaknál- idézi a jelentést The Daily Telegraph brit napilap online kiadása. Az ONS szakemberei a riasztó növekedést az egyre nagyobb bőrfelületet szabadon hagyó divat és a túlzott napozás és szoláriumozás számlájára írják.
A dohányzáshoz és a helytelen étrendhez köthető szájüregi daganatok rátája 37 százalékkal nőtt, az alkohollal kapcsolatba hozható veseráké a férfiaknál 25 százalékkal, a nőknél 36 százalékkal. 2002 és 2011 között Angliában egyötödével több új daganatos megbetegedést diagnosztizáltak.
"A számok azt mutatják, hogy a helytelen életmód inkább idősebb korban betegít. A rák 40 százalékban a rossz szokások következménye, tehát aki ezeket egészségesebbre váltja, máris csökkenti a kockázatot. A dohányzás például legalább tizennégyféle, köztük a tüdő-, a bél-, a hasnyálmirigy- és szájüregi daganat rizikóját emeli" - hangoztatta Nick Ormiston-Smith, a Brit Rákkutató Intézet statisztikai igazgatója.
Az igazgató szerint az alkoholfogyasztás mérséklése, a normális testsúly megőrzése, a napégés megelőzése és a több testmozgás szintén sokféle rák kockázatát csökkenti. "Az egészséges életmód nem garantálja a rákmentességet, de növeli az elkerülés esélyeit" - tette hozzá.
2011-ben körülbelül 6 ezer új szájrákos és több mint 11 ezer rosszindulatú bőrrákos beteget diagnosztizáltak. Az ONS jelentése a bőrrák arányának emelkedését az öltözködés változásának és a barnulás divatjának tulajdonítja. Mivel a bőrrák kialakulása évtizedeket vesz igénybe, a betegek számának további növekedése várható.
"A melanóma, azaz a rosszindulatú bőrdaganat előretörése valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években az emberek nem voltak tisztában a napsugarak káros hatásaival. Ám sok fiatal bőrrákossal is találkozunk, ez pedig arra utal, hogy a vonzó külső vágya legyőzi a veszélyérzetet" - magyarázta Raj Mallipeddi, a londoni St. Thomas Kórház vezető melanóma-specialistája.
Ugyan2002 óta a tüdőrákos férfiak száma 11 százalékkal csökkent, a nőké 15 százalékkal nőtt. A jelentés szerint az esetek többségét a dohányzás, ötből egy betegséget a rossz táplálkozás és a foglalkozási ártalmak okozták. Noha több férfi dohányzik, mint nő, a különbség egyre kisebb.
A nőknéla mellrák a leggyakoribb, 2002 óta 5,5 százalékkal növekedett. A megbetegedések 27 százaléka köthető életmódbeli és környezeti okokhoz: az alkoholhoz, a mozgáshiányhoz és a hormonműködéshez.
Mérséklődést a petefészek- és gyomorrák aránya mutatott, a legnagyobb - 66 százalékos - növekedést pedig a bőrrák.
Az agy a függőséghez hasonló jelenséget mutat a nagy glikémiás indexű élelmiszerekre - írja a Boston Children’s Hospital kutatóira hivatkozva a Független.hu.
Dr. Ludwig és munkatársai nagy glikémiás indexű élelmiszerek (ilyen például a fehér kenyér, fehér rizs, a fánk, a corn flakes, paszternák, a krumpli, a cukor) fogyasztása nyomán mérték a vércukorszintet és az éhségérzetet, miközben fMri-vel – funkcionális mágneses rezonanciás készülékkel figyelték az agy működését. Az étkezés után négy órán át tartották szemmel az agyi aktivitást, ez az időszak a meghatározó a következő étkezésnél az éhségérzetünkre.
12 elhízott vagy túlsúlyos ember vett részt a vizsgálatban. Kétféle, tejjel készült édes italt kaptak: ugyanannyi kalóriájú volt mind a kettő, ugyanolyan ízű és édességű. Csak az egyik nagy glikémiás indexű, a másik alacsony glikémiás indexű szénhidrátot tartalmazott.
A nagy glikémiás indexű ital után a kísérlet résztvevőinél bekövetkezett a kezdeti hirtelen vércukorszint-emelkedés, amit négy óra múlva meredek esés követett. A vércukorszintben bekövetkezett esést erős éhségérzet kísérte, egyúttal intenzív aktivitás a a függő viselkedésért felelős agyterületben – olvasható a fuggetlen.hu-n.
Ma egy kicsit bepillantunk (a beteg szemszögéből) az angliai egészségügybe. Előrebocsátom, hogy semmilyen extra dologra nem kell gondolni, Alex története egy viszonylag egyszerű (de neki nyilván fájdalmas) műtété, és nyilván lesz olyan hozzászóló, amiben ez fel is merül majd, de én úgy gondoltam, érdekes lehet egy ilyen történet is. Íme. (A legszebb az egészben, amit a szerző nem is írt le, de egyértelmű: a hálapénz gondolata fel sem merült.)
„Meglepve szoktam olvasni, amikor szidják az angol egészségügyet. Jómagam is átestem egy rendkívül hosszú procedúrán, mégis csak pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam.
Kicsit több mint egy éve történt, hogy nagyon furcsa érzés fogott el. Fájt a fenekem, alig bírtam ráülni, konkrétan a sétálás is fájt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen előtte sosem történt ehhez hasonló velem.
Aznap még végigdolgoztam a napot, de amikor hazaértem, akkor kezdődött az igazi pokol. Belázasodtam, nagyon rosszul volta. Gondoltam, elmúlik, így vártam egy napot, de nem javult semmi.
Irány a kórház
Égett és fájt a fenekem, lázam volt, nem tudtam se enni, se inni. Mivel már este volt, úgy voltunk vele, másnap megyünk el a kórházba. Aznap éjszaka nem aludtam egy percet sem, csak hason tudtam feküdni. Egyszer csak valami kifakadt, nagyon megijedtem.
Másnap reggel bementünk a kórházba, felvették az adataimat, kb. 10 percet kellett várnom, mire behívtak. Elég sokan voltunk a váróban, de gyorsan dolgoztak.
Kértem az orvost, hogy csak óvatosan nézze meg, mert nagyon nagy fájdalmaim vannak. Egy szavam sem lehet, nagyon precíz és figyelmes volt. Azt mondta, tályog keletkezett, és még szerencse, hogy elmentem és nem vártam vele.
Amikor újra megnézte már üvöltöttem a fájdalomtól. A nővérke nagyon kedves volt, bátorított és fogta a kezem. Kiderült, hogy az orvos ott helyben felvágta, hogy ki tudja tisztítani. Mondta, hogy sajnos nem járt sikerrel, így műteni kell.
Az orvos elmagyarázta, hogy biztosra kell menni, hogy ne maradjon ott semmi. Ott helyben azonnal vettek is vért, mindent megkérdeztek, bármi allergiám van-e, családi betegségek, rendszeres gyógyszerszedés, stb...
A diszkréció
A nővér átkísért engem és a barátnőmet, hogy befeküdjek, azonnal infúzióra kötöttek, majd újra felvették az adataimat. Nagyon precízen jártak el, még karszalagot is kaptam, amin a nevem illetve a születési időm volt feltüntetve.
Nem sokkal később áttoltak a végleges helyemre, egy 6 ágyas kórteremben voltam. Nagyon tiszta és csendes volt, pont szemben a mosdóval, illetve a nővérek pultjával.
Külön kiemelném, hogy rendkívül tetszett, hogy ha jött pl. hozzám egy orvos vagy nővér, akkor le tudták választani az ágyamat egy függönnyel, ugyanúgy ahogy másét is. Így legalább esélyt kapnak a betegek, hogy megőrizzék az emberi méltóságukat.
A nővérekről
Első este elképedve figyeltem a nővéreket. A főnővér odajött hozzám, elmondta, hogy ma éjszaka ő figyel mindenre, és ha bármikor szükségem lenne rá, csak nyomjam meg az ágyam melletti gombot és jön.
Este 6-7 körül volt a váltás (nem emlékszem pontosan) de este 11-kor még mindig mászkáltak, és csinálták a dolgukat, 20 percenként benézve a kórtermekbe.
A műtétem eltolódott 2 napot, addig újra vettek vért, és az altatóorvossal is találkoztam. Bemutatkozott, elmondta ki ő, és az ilyenkor szokásos kérdéseket tette fel (volt-e már műtétem, bármilyen betegség, gyógyszert szedek-e, alkoholt fogyasztok...).
Eljött az idő, és letoltak a műtőbe. Eléggé ideges voltam már. Kb. fél órát beszélgettem az előkészítőben egy nővérrel, akinek ennyi a dolga, hogy a műtét előtt és után beszélgessen és figyeljen a betegre.
Műtét után is nagyon kedvesek voltak, megengedték a barátnőmnek, hogy megvárjon, hiába nem volt látogatási idő.
A háziorvos és a kötözések
Miután kiengedtek, még járnom kellett a háziorvoshoz kötözésre, hétvégén pedig – mivel akkor nem volt nyitva a rendelő – házhoz jöttek kötözni.
Ez ment kb. másfél-két hónapig. Később már csak 3-4 naponta, utána hetente kellett mennem kontrollra. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen csak és kizárólag türelmes orvosokat és nővéreket kaptam ki. Ha esetleg valamit nem értettem elsőre elmagyarázták másképpen.
Nem volt részem megkülönböztetésben. Nincs okom panaszkodni, hiszen remek ellátást kaptam. De azért elég volt ebből egyszer..."
Aki kifelé néz, álmodik; aki befelé, felébred. C.G. Jung
Sokaknak sokféleképpen hiányozhat dr. Buda Béla, kinek művein nemzedékek nőttek fel.
Egyeseknek mint távoli ismerős, baráti támasz, a jó szó gazdája, mellyel megtámogatta ügyüket, avagy éppenséggel néhány értő mondattal más megvilágításba helyezte, kontextualizálta eredményeiket, felhívta a figyelmet az esetleges tárgyi tévedésekre, estenként a szűklátókörűség jeleire - mindezt korántsem bántón, mégis figyelmen kívül hagyhatatlanul, megfontolásra érdemes módon.
Másoknak lelki gondozója volt, támasz, forrás, terapeuta, etalon, küzdőtárs, barát, mester, bölcs szellemi atya, s abban mindenki egyetértett, hogy a rá irányuló figyelme különleges, páratlan, egyedi - éppen ezért olyan nagy most a veszteség.
Mert ez az igazán nagy ember ismérve: hogy társaságában az ember maga is tudósnak, nagy gondolkodónak, szellemes embernek érezheti magát, hogy felébred benne is a „szellem embere”, aki a kultúra iránt áhítatot érez. Buda Bélával beszélgetve mindent egy kis fény ragyogott be, a tudás iránti kedv és megbecsülés fénye, a kiforrott, mégis képlékeny emberi gondolati körök iránti vonzalomé.
Az ember a beszélgetés során egy idő után már maga is kerülni kezdte az „ahogy vannak a dolgok” túlzó megfogalmazásait, a fekete-fehér sarkos kijelentéseket, átvette az ezekkel szembeni óvatosságot, beállította a nagy szellem távolságtartó optikáját. Kicsit messzebbről, kicsit óvatosabban, mégis bensőségesebben. Ez ember tehát azon kapta magát, hogy respektálja a szubtilis megközelítéseket, a ki nem mondott dolgokat, átveszi a finom iróniát… Mindez talán velünk maradhat.
Csodáltuk olvasottságát, elbűvölő odaadását, kitartását a szellemi munkában, már pusztán attól is büszkék voltunk, ha felfogtuk, érteni véltük szellemének magaslatait.
Szerettük finom humorát, a beszélgetésbe tűzdelt anekdotákat, s azt a semmivel össze nem hasonlítható sajátos bájt, szemérmességet és sebezhetőséget, ami beszőtte személye köreit, mert voltaképpen sebzett volt, és nagyon szemérmes, Dr. Harangozó Judit, a Lelki Egészség Fórumának vezetője szavait idézve: ”Már egy ideje Rodostóban érezte magát.”
Tudtuk, hogy túlnőtt mindannyiunkon, és csodáltuk, hogy mégis megközelíthető maradt. Elméje végtelen távlatait, bámulatos tájékozottságát mintegy alázattal osztotta meg velünk. Nem is értettük, voltaképpen miért. Mindazonáltal mindig elhittük, hogy megérdemeljük.
Mert hát hát, ilyen gyarló az ember. Most ez a bölcsebb részünk is odaveszett. Valamit tenni kellene azért, hogy a mű mégis fennmaradjon.
A neves pszichiátert a minisztérium és a Károli Gáspár egyetem saját halottjának tekinti.
Július 25-én 14.15 órakorvesznek végső búcsút Buda Béla pszichiátertől, kommunikációkutatótól Budapesten, a Farkasréti temetőben - tudatta a Károli Gáspár Református Egyetem és az Emberi Erőforrások Minisztériuma csütörtökön az MTI-vel.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével és Középkeresztjével is kitüntetett tudós, aki a kommunikációelmélet, a szociálpszichológia, a személyiségfejlődés területén végzett kiemelkedő tudományos tevékenységet, 74 éves korában, múlt vasárnap hunyt el.
Buda Bélát a minisztérium és az egyetem is saját halottjának tekinti.
A közleményben idézték Balog Zoltánt, az emberi erőforrások miniszterét, aki így írt a kutatóról: "a rendszerváltó generáció egyik legjelesebb képviselője volt, aki Magyarország lelki-szellemi újjáépítését az emberi közösségek lelki egészségének helyreállításán keresztül kívánta elérni. Szelíd szenvedéllyel harcolt a szenvedélybetegekért."
Buda Béla 1963-ban szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE). 1978 és 1995 között a Sportkórház pszichoterápiás osztályának vezetőjeként, 1992-1995-ben a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatójaként, 1995 és 2001 között a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként dolgozott. Pályafutása során a Nemzeti Drogmegelőzési és Módszertani Kutatóintézet tudományos igazgatója, 2004-től pedig az Országos Alkohológiai Intézet igazgatója is volt. Részt vett 2011-ben az új nemzeti drogstratégia kialakításával megbízott irányító testület munkájában. Huszonöt éven keresztül az Orvosi Hetilap szerkesztője, 1992 és 2001 között a Pszichoterápia, 1993 és 2002 között a Szenvedélybetegségek című lap főszerkesztője volt. A Károli Gáspár Református Egyetem felkérésére 1999-ben megalapította az intézmény bölcsészettudományi karának kommunikáció- és médiatudományi tanszékét, amelynek 2001 és 2004 között főállású vezetője volt.
Az egyik legismertebb drog a cannabis, mely mint minden drog, tudatmódosító szer. Hatása alatt nem reálisan látod saját képességeidet és a világot sem, mely balesetekhez illetve meggondolatlan, védekezés nélküli szexuális kalandokhoz vezethet. Ráadásul néhány használat után függőséget okoz.
ACannabis Sativa (hasznos kender) akár 2-3 méter magasra is megnövő, jellegzetesen fogazott levelű, lágyszárú növény. Szabad ég alatt is könnyen megterem, de sok helyen (köztük hazánkban is) tiltják a termesztését.
A kender függőséget okozó hatóanyaga a THC (tetrahydrocannabinol), mely a központi idegrendszer kannabinoid receptorain keresztül fejti ki hatását, okozfüggőséget. A növények nemesítése kapcsán egyre magasabb, akár 15-20 százalékos THC tartalmú egyedeket is kifejlesztenek.
Cannabis fogyasztásakor jelentkező hatások
A cannabis fogyasztása során gyorsul a pulzus, a szemek véreressé válnak, gyakori a száj- és orrnyálkahártya szárazsága, irritációs köhögés, ritkábban rosszullét, hányás, hasmenés is előfordul, nagyobb adagoknál felléphet koordinációs zavar, remegés,szédülés, ájulás.
A szerhasználók általában boldogságérzésről, feldobottságról számolnak be, úgy érzik, javul a kommunikációjuk, jobban megértik a többieket, kreatívabbak, újszerű asszociációk, fokozott érzékelések (pl. fokozott ízérzékelés) jelentkeznek, megváltozik az idő, tér és mélységérzékelésük. Oldódnak a gátlások, beszédesebbé válnak, de inkább passzív nézelődés jellemzi őket. Gyakoriak a hirtelen hangulatváltások.
Feltehetőleg egyéntől függően jelentkezhetnek „rossz utazások” is, mikor a szer fogyasztását követően szorongás, félelmek, lehangoltság, súlyosabb esetben pánik rosszullétek, érzékcsalódások, paranoid megnyilvánulások, akár pszichotikus állapot is jelentkezhet. Ennek pontos oka nem ismert, de tény, hogy azok között, akik kamaszéveikben marihuánát használtak gyakoribb a pszichotikusállapotok jelentkezése a későbbi években.
A cannabis-függőség kialakulása
A cannabishoz rendszeres fogyasztás esetén hozzászokás alakul ki, a rendszeres fogyasztók kb. fele függővé válik. A megvonásos tünetek azonban viszonylag enyhék (nyugtalanság, álmatlanság, rossz közérzet), feltehetőleg a lassú, hetekig tartó kiürülés miatt. Évekig tartó fogyasztás mellett megnő a kognitív, pszichés funkciók zavarának valószínűsége.
Ismert hipotézis, hogy a cannabis rendszeres fogyasztása az első lépcsőfok a keményebbdrogokfelé. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy többnyire személyiségfüggő, hogy valaki tovább lép-e, de a kender fogyasztásával az egyén olyan társaságba kerül, ahol könnyebben jut hozzá más, keményebb drogokhoz.
A cannabist elsősorban cigaretta formájában használják fel, többnyire dohánnyal keverve (joint, spangli, dzsodzsó). Szívhatják pipán, bongon, vaporizeren keresztül. Ételekbe főzve, sütve is elfogyasztható. Belélegezve hatása 10-20 másodpercen belül jelentkezik, 2-3 órán át tart, a hatáshoz 2-3 slukk elég lehet. Ételben elfogyasztva hatása bizonytalanabb, lassabban jelentkezik, de akár 4-6 órán át is tarthat.
Gyógyászati használata
„Minden bajra enyhülést adó gyógyír”-ként ismerték, 1937-ig legális forgalomban volt, mint idegnyugtató szer. Ma is vita tárgya, hogy alkalmazható-e gyógyászati céllal (az USA több államában kísérleti jelleggel fel is írják), elsősorban rákos betegek fájdalomcsillapítására, kemoterápiás mellékhatások csökkentésére illetve glaucomás betegeknél a szemnyomás csökkentésére lehet alkalmas.
Kábítószer-ellenes nemzetközi labdarúgótornát rendeznek Zánkán július 22. és 29. között.
„Van élet a drogok után” jelszóval a jövő héten Zánkán rendezik meg az Európai Terápiás Közösségek Szövetségének (EURO-TC) 16. alkalommal sorra kerülő nemzetközi labdarúgótornáját.
Amint a csütörtöki sajtótájékoztatón elhangzott, az EURO-TC által másfél évtizede létrehozott bajnokságnak július 22. és 29. között első ízben ad otthont Magyarország.
A Foci Drogok Nélkül Kupára Európa öt országából érkeznek csapatok, amelyeket felépült, még felépülésben lévő szenvedélybetegek, valamint segítőik alkotnak. A torna célja, hogy a résztvevők együtt focizzanak, és közben a kábítószerek nélküli életre, valamint a felépülés terápiás lehetőségeire hívják fel a figyelmet.
„A sport sok mindenre gyógyszer és megoldás, ebben kiemelkedő szerepe van a labdarúgásnak” - fogalmazott Kiss Norbert, a tornát a Magyar Labdarúgó Szövetség mellett támogató Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) ifjúságért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Hozzátette: a minisztériumnak a kábítószer-prevenció területén az idei nyáron ez a torna a legkiemeltebb eseménye.
A mérkőzéseket a Megálló Csoport Alapítvány szervezésében a zánkai Új Nemzedék Központban bonyolítják le. A tornán tíz csapat indul, amelyek Ukrajnát, Németországot, Ausztriát, Olaszországot és a házigazda Magyarországot képviselik.
A Foci Drogok Nélkül Kupa fővédnöke Kiss Tibor, a Quimby frontembere, maga is felépült, volt kábítószerfüggő, aki szintén pályára lép majd az egyik magyar csapatban.
Az 1982-ben alapított Európai Terápiás Közösségek Szervezete tíz országban van jelen, és ernyőszervezetként támogatja, valamint koordinálja a területén működő civil tagszervezetek együttműködését. A Foci Drogok Nélkül Kupát olyan vívmánynak tekinti, mely révén demonstrálni lehet az egészséges életmódra nevelésbe fektetett munkát és annak terápiás hasznát.
A szervező Megálló Csoport Alapítványt volt kábítószerfüggők alapították, s a józsefvárosi rehabilitációs közösség 1997 óta van jelen a hazai drogproblémával foglalkozó szervezetek között. Az alapítvány vezetősége a futballt, mint a szenvedélybetegek felépülésének egyik hatékony eszközét használja fel.
2013 július 30.-án Óvári Enikő szerkesztő-riporter műsorában a Köz-Véleményben a Bipoláris világ szakmai tanácsadója Arany Andrea és felelős szerkesztője Korcz Attila fog interjút adni. A közigazgatás rádiójában ezúttal a bipoláris zavarról, annak nehézségeiről, megéléséről esik szó, valamint arról, hogy hogyan lehet vele teljes értékű életet élni.
A Bipoláris világ szerkesztőségéhez július elején érkezett a felkérés. Mind a két résztvevő úgy vélte, hogy mindenképp kihasználja ezt a lehetőséget, hogy segítséget nyújtson a betegeknek, hozzátartozóknak. Arany Andrea a hozzátartozók megszólításával valamint a betegség szakmai megvilágításával szeretné a hallgatókat, érintetteket segíteni.
Arany Andrea 2009-ben csatlakozott az oldal segítői közé. Később tanulmányai miatt kissé háttérbe szorította az oldalt, de még mindig fontos számára, hogy folyamatosan fejlesztett tudását jó célra hasznosítsa.
A másik vendég Korcz Attila, akinek a neve már szinte összeforrt a betegséggel, így nem érte megleptetésként a megkeresés.
- Számomra az ilyen lehetőség arany értékű. Fontosnak tartom, hogy minél többet beszéljünk erről. Ahhoz képest, hogy fejlett nyugati gondolkodást és nagy liberalizmust és megértést, elfogadást hirdető népnek tartjuk magunkat, ez a tabuk országa. Az emberek még mindig a rossz szocialista beidegződések áldozatai.
Egy mentális beteg ugyanolyan hasznos és teljes értékű tagja lehet a társadalomnak, mint bárki más. Túl azon, hogy saját néha kegyetlen és fájdalmas időszakaimról is nyíltan beszélek, megemlítem, hogy én hogyan dobtam le magamról a betegség láncát, sőt hogyan fordítottam hasznomra.
A Rádió Orient az OrientPress Hírügynökség, a közigazgatás hírszolgáltató rádiója. A műsorvezetője Óvári Enikő aki hétről hétre érdekes és hasznos hírekkel látja el a hallgatókat. Ezúttal egy több százezer embert érintő betegség témáját fogja feszegetni. Érdemes tudni, hogy a magyar lakosság cca. 1%-a szenved bipoláris zavarban (100000 fő), s családtagjaik is közvetlen érintettek, így ez a műsor sokak számára lehet hasznos.
A műsor az orientpress.hu -n lesz hallgatható. Ajánljuk minden érintettnek és a betegség iránt érdeklődő számára.
Ön normális? Az utálatos szomszédja normális? Végiggondolta már, hogy mi számít egyáltalán normálisnak? És ha valaki definiálta a szót, honnan tudhatjuk, hogy hihetünk-e neki? Mert ugye mi van, ha ő sem normális? Baj az egyáltalán? Vita a pszichiátriai betegségek osztályozásáról az akadémián.
Sok adag pogácsa köré, az MTA egy kis szobájába zsúfolódott be nem túl nagy tömeg, főleg szakemberekből álló csoport csütörtökön, hogy megvitassa, ki számít normálisnak és ki nem. Alapvetően az orvosi szemléletmód csapott össze olyan újhullámos irányzatokkal, amelyek szerint nincs szükség a pszichiátriai betegségek gyógyszeres kezelésére, vagy legalábbis a jelenleginél sokkal kevésbé. A téma aktualitását az adta, hogy múlt hónapban jelent meg a DSM ötödik kiadása, amely megint új tünetegyütteseket minősített kórosnak.
A DSM,
vagyis a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders a mentális rendellenességeket határozza meg, és keresi a határt a furcsa szokások és a betegségek között. 1952 óta feladata, hogy segítse a pszichiátereket a diagnózisok kialakításában, a világ bármely pontján. A DSM jelentősége az egyén szempontjából, hogy nem megfelelő értelmezés esetén indokolatlanul a betegség stigmáját nyomhatja rá, és fölösleges gyógyszerszedésbe hajszolhatja. Ugyanez az egészségügyi ellátórendszer szempontjából sem mindegy. A DSM története során a pszichiátriai betegségek száma 268-ról 378-ra nőtt.
A DSM-et az American Psychiatric Association, az APA szerkeszti. Tagjai mintegy 50 év tudásanyaga alapján próbálják meghúzni a határokat normális és beteges viselkedés között. A kötetnek idén májusban már ötödik kiadása jelent meg, de a korábbiakhoz hasonlóan ezt is sok támadás érte. Több mint 13 ezren írták alá azt a petíciót, amely a felülvizsgálatát követeli.
Csütörtökön a meghívott felszólalók között volt Szendi Gábor, aki szokása szerint nem tudta két mondattal elintézni a bemutatkozást, és egy hosszabb, a témához nem kapcsolódó kitérőt is tett, hogy saját könyveit ajánlhassa.
Szendi Gábor említett könyve azt állítja, hogy az antidepresszánsok valódi hatása eltörpül a placebohatás mellett. Felveti, új alapokra kellene helyezni a pszicho- és szocioterápiás gyógymódokat, a gyógyszeres kezelések helyett új alternatívákat keresni. A programozó matematikusból lett pszichológus a könyv megjelenése után tíz évvel is úgy gondolja, a DSM is csak „egy erőszakszervezet, amely fölvett egy gyógyító álcát”.
Pszichiátriaellenes tüntető Franciaországban Fotó: Jean-Philippe Ksiazek
Szendi szerint a pszichiátria és a börtön bizonyos szinten ugyanaz, csak akiket a zárt osztályra csuknak, azok nem követtek el semmit. „Elvileg a börtönökben is átnevelő munka folyik, de tudjuk, hogy ez nem igaz” – mondta, kiemelve, hogy ugyanez igaz a pszichiátriára is. „A pszichiátrián szubjektív panaszok alapján szubjektíven diagnosztizálnak” – beszélt Szendi nagyon komoly arccal, megjegyezve, hogy „ez pont olyan, mint hogy fölnézünk az égre, és azt hisszük, a Nap kering a Föld körül”.
Vignetta a homlokon
A címke, amit egy pszichiáter diagnózisa egy emberre nyom, nagyon súlyos következményekkel járhat – ezt már Gombos Gábor, a fizikusból lett jogvédő mondta. Ő személyes tapasztalatai alapján is beszélt, mint kiderült, hosszú évekig kezelték. „Sok évet elvesztegettem az életemből azzal, hogy azt hittem, a diagnózis leír valamit.” Gombos számára, ahogy sok más páciens számára is, kényelmes és egyszerű volt elfogadni egy ráragasztott betegségmintát. Az ilyen címkék előnye, hogy kapaszkodót adnak, álmegoldást kínálnak, és az embert, aki problémával küzd, fölmentik a társadalmi, lélektani kérdések boncolgatása alól. Utólag viszont látszik: a pszichiátriai kezelés egy csapda, ami stigmatizál, és ez különösen gyermekkorban lehet káros – mondta.
A jogvédő, aki az elmúlt tíz évben elmozdult a pszichiátriai-betegjogi vonaltól, és inkább a fogyatékosok jogaival foglalkozott, a pszichiátria fogyatékosságalapú megközelítését is bedobta témaként. Szerinte ez például egy jó lehetőség a címkézés kikerülésére. „A diagnózist akkor is az egyén kapja, ha az egész család részt vesz a terápiában, mivel a diagnózis az egyénben észlelt tünetekhez van kötve, és ez egy stigma.” A fogyatékosságalapú megközelítés szerint viszont habár a károsodás az egyénhez köthető – nincsen lába, nem lát a jobb szemével, gyásza 15 éve nem múlik el –, nem ő maga a fogyatékos, hanem a közte és a külvilág között fennálló különbség teszi azzá. Ilyen alapon nem az egyént kell „helyrehozni”, hanem a körülötte és a környezete között fennálló akadályokat kell lebontani.
Az, hogy a gyógyszerek segítenek, Gombos szerint szintén tévhit. Ma már ő sem szedi őket, ahogy mondja, sikerült visszavennie a kontrollt saját élete fölött. „Ismerek olyanokat, akik váltig állítják, hogy segítenek nekik a gyógyszerek, az én felépülésemhez viszont elkerülhetetlen volt, hogy ezt az illúziót felszámoljam magamban” – mondta. A pogácsázó közönségből valaki közbevetette: egy vizsgálat szerint a DSM 5-öt összeállító, szakemberekből álló bizottság 70 százalékban olyan tagokból áll, akik valamilyen módon kötődnek gyógyszercégekhez.
A köztünk ülő Oriold Károly, a Lélekben Otthon Alapítvány vezetője itt szólt közbe, az ő kiadója adja majd ki a DSM 5-öt. Az Alapítvány közvetlenül foglalkozik skizofrénekkel, és Oriold szerint hiába nem tudni, mi a skizofrénia oka, ezeken az embereken segíteni kell. Elmondta, hogy sok skizofrén páciens próbálkozott kineziológusnál, vagy olvastak Gyurcsókot, Feldmárt, mégsem lettek jobban. „Szerintem a hallucináló emberek bajban vannak, főleg ellátás nélkül.” A jogvédő egyetértett: meg kell keresni, mi a leghatékonyabb segítség.
Egy finn példa
Északon a mainstream kezelési eljárás család- és hálózat alapú, terápiás, minimális gyógyszerezéssel. Lényege, hogy az éppen krízisben lévő egyén köré vonja azt a hálózatot, amelynek a problémához köze van, tehát általában a családot. Ennek a hálózatnak aztán ki kell alakítania egy saját nyelvet, amellyel biztonságosan kommunikálhat a problémákról. A gyógyulási folyamatban így egyszerre többen vesznek részt. A legfontosabb pedig az, hogy a középpontban álló illetőtől nem követelik meg, hogy elfogadja: ő beteg. Gombos Gábor elmondása szerint ezzel a módszerrel 70-80 százalékkal sikerült csökkenteni a gyógyszerezettek számát, és 10 év alatt a skizofrénia gyakorisága 90 százalékkal csökkent Finnországban. Ez az egészségügyi rendszer szempontjából is óriási megtakarítás.
Gombos példájára mögöttem valaki úgy reagált: lehet, hogy azért csökkent a skizofrének száma, mert minden beteg mélydepresszióba esett. Unoka Zsolt később szintén azzal viccelődött: a betegek talán csak más megyékbe költöztek.
Dr. Unoka Zsolt pszichoterapeuta, munkája során főleg csoportterápiás kezeléseket kombinál gyógyszeres kezelésekkel, elsősorban depressziósok, szorongásosok és személyiségzavarosok körében. Mivel késve érkezett, nehezen tudta felvenni a harcot a pszichológia intézményrendszerét támadókkal, de azért valószínűleg sejtette, milyen állítások hangzottak el korábban a kollégáktól.
A DSM-ről az orvos azt mondta, az csak egy kategóriarendszer, az abban szereplő diagnózisok szindromatológiai, vagyis legalacsonyabb szintűek. Tüneteket sorolnak fel, ami alapján következtetni lehet, de azért ez csak nagyjából határozza meg a problémát – értett egyet ellenfeleivel, majd megint elmondta a cukorbetegséggel kapcsolatos példát. „Talán csak a fejlövésnél egyértelmű a probléma, mondjuk ha hiányzik a homloklebeny.”
Aláírta, még nem tart ott a tudomány, hogy egy olyan pontos diagnózist tudjon felállítani a pszichoszomatikus panaszok nyomán, mint mondjuk a cukorbetegségnél tudna a vizsgálatok után. És hogy egyáltalán eljutunk-e valamikor erre a szintre? „Na, ez a nagy Nobel-díjas kérdés.” Mindenesetre a vita a kezelések és a gyógyszerezések szükségességéről éppen emiatt a dilemma miatt alakulhat ki újra és újra.
Szendi dobbant
Az irányíthatatlanná vált, és időben is elnyúlt párbeszéd akkor ért véget, amikor Szendi Gábor ismét megszólalt. Ő egyébként nagyjából azóta csendben ült, hogy Unoka megérkezett. Viszont jelezve, hogy siet, rögtön mélyvízbe ugrott, körbelocsolva a kókadozó 20 fős közönséget is. Azt mondta, mielőtt elindult otthonról, azt hitte, konstruktív vitára, vagy legalábbis valami olyasmire számíthat, ha másért nem, hát legalább azért, mert az MTA épületében van. „De gondolhattam volna, hogy ha két pszichiáter együtt van, akkor panasznappá alakul a dolog.”
Az alapfeltevés szerint a mentális zavarok oka az agyban keresendő. A pszichológia története nagyjából arról szól, hogyan váltak egyre kifinomultabbá a kezelések. Először kivégezték a „más” embereket, aztán hajón a tengerre száműzték őket, később csak láncot kaptak, még később gyógyszereket. Az agyműködésbe is egyre érzékenyebb eszközökkel próbáltak belenyúlni az orvosok. Például nagy eredmény volt, amikor már nem tört el minden második beteg keze vagy lába az elektrosokk-kezeléstől. „Azt, hogy az agyban van az elváltozás oka, a pszichofarmakológia sem tagadja” – mondta Szendi, gyorsan hozzátéve, hogy a gyógyszerek létrehoznak egy olyan állapotot, amiben a kezelt közömbössé válik.
Létezik viszont egy elmélet, amely megkérdőjelezi, hogy a problémák oka az agyban keresendő. Szendi szerint sem az agyakat kellene kezelni, hanem a kiváltó okokat rendezni. „Ha ezt a nézőpontot a mainstream pszichiátria a magáévá tenné, akkor ki lehetne húzni a DSM-ből a depressziót.” Csakhogy szerinte a pszichiátria szakemberei elzárkóznak mindentől, ami új alapokra helyezné ezt a tudományt.
Rossz, de legalább van
Az emberi lét iszonyatosan bonyolult, miért várjuk akkor, hogy a diagnózis, a megértés egyszerű legyen? – vetette fel egy pszichiáternő. Szerinte talán a pszichiáterekre azért van egyre inkább szükség, mert megszűnt egy elemi szint, egy családi szint, ahol megfelelő körülmények között nőttek fel a gyerekek, ahol megtanulhatták kezelni a konfliktusokat. Ezt pótolja ma egy orvosi kezelés. „De ettől még a kezelés csak egy pótlék, és mint minden pót, ez sem lehet igazi” – mondta, hozzátéve, hogy volna mit javítani a rendszeren.
Unoka Zsolt elismerte, hogy az érdekvédelem és a pszichiátriát támadó mozgalmak nagyon hasznosak, meg előrelépéshez vezettek, ahogy aRosenthal-jelentés is kontrollált intézeteket. Szerinte a DSM-el kapcsolatban is azt kell megnézni, hogy mi volt előtte, és hogy az jobb volt-e. „Nem volt semmi, és rosszabb volt, habár a jelenlegi rendszer sem elég jó még” – ismerte el.
Gombos azért hozzátette: nem érdemes megalkudni azzal, hogy bármi jobb az ellátás hiányánál. Szerinte biztosítani kell az alapvető jogokat, és a megszorító keretek között emberközpontú, a méltóságot tiszteletben tartó rendszert fenntartani.
Családon belüli erőszak – naponta halljuk a kifejezést. De milyen sorsokat takar? Milyen felnőtt lesz abból, aki a gyerekkorát ebben éli? Egy fiatal lány elmondta nekünk.
– Azzal kezdted, hogy nem vállalod a nevedet, de tisztában vagy vele, hogy így megkérdőjelezik a hitelességedet. Nem magam miatt nem vállalom, hanem a miatt a pár ember miatt, akiknek még fontos a látszat, és szeretem őket. A családon belüli erőszak mindenfajtáját megéltem, átéltem, túléltem. Mondhatnám, hogy terápia beszélni erről, vagy nagy szavakkal is dobálózhatnék, hogy „segíteni akarok másoknak a történetemmel”. Egyik sem lenne igaz.
– Akkor mégis miért mondod el azt, ami veletek történt? – Olyan mértékben érzek gyűlöletet, amikor azt látom, hogy álarcot viselő családfők teszik tönkre a körülöttük élőket, hogy az már mérgez.
– Mi a te történeted? – Apám alkoholista. Verés, veszekedés, harapdálás, megfélemlítés, érzelmi zsarolás... a terror minden formája előfordult. Sokszor elindultunk anyukámmal és a testvéreimmel, de mindig csak a bejárati ajtóig jutottunk.
– Miért? – Apám mindig visszaédesgette édesanyámat, ő pedig hitt neki. Ezért sokáig haragudtam rá, de csak felnőttként jöttem rá, hogy nem tehetem. Ő, és a hasonló korú nők (többnyire) másképp szocializálódtak, más „receptek” szerint élnek. „A családot elhagyni bűn, a gyereknek az apja mellett van a legjobb helye, még akkor is, ha elcsattan egy-egy pofon. És egyébként is, hová menjek gyerekekkel, a nagyvilágba kevés fizetésből...” Szóval azért hibáztatni egy anyát, mert ezek miatt fél, vagy félt kilépni egy házasságból, nem lehet, de egyáltalán nem könnyű nem így tenni.
– És mi történik a gyerekekkel, mi történt veletek, akik ebben éltetek? – Amint lehetett, már tizennyolc évesen elmenekültem otthonról, de a pofonok, a terror kísértett a mindennapokban. Éreztem, hogy újra kell építenem a személyiségemet, mert az a példa, amit otthonról hoztam, nem működik.
– Ilyen egyszerű volt? – Dehogy. Hiába diplomáztam le, kerültem új közösségbe, jártam terápiára, lett saját állásom, és lettem független az apámtól, mégsem tudtam elszakadni. Két dolog frusztrált: az egyik, hogy az édesanyám még mindig otthon van, még nem lépett ki, még mindig tűr, és elhiteti a világgal és magával, hogy minden úgy jó, ahogy van. A másik pedig az, hogy egy ötven feletti ember – pláne ha alkoholista –, már nem fog változni. Az én apám azóta is tagad: ő nem vert minket, ő nem iszik, ő mindent megtett a családért. És közben bennem tomboltak a kimondatlan dolgok, a lezáratlan konfliktusok, valahogy mégis le kellett zárni, egy hiteles apa nélkül... Hogy engem miben deformált, vagy milyen démonaim vannak, az már az én harcom.
– Néha múlt időben beszélsz a történtekről... édesanyáddal mi történt? – Milliószor próbáltam az édesanyám lelkére beszélni. Jöjjön el, lépjen ki, lépjen túl, legyen vége. Mert nem akarom idő előtt eltemetni. Mert jár nekünk annyi, hogyha még van tizenöt évünk „együtt”, akkor a család többi része boldog, de legalábbis nyugodt lenne. Végül sok-sok év után anyukám elhagyta az apámat. Menekült. Azt mondják, az ember nem változik, és nem mer lépni ötven felett. Egy nagyon kedves barátom azt mondta erre: vannak még csodák.
– Miért használtad a „menekült” szót? – Mert ez történt. Ott hagyott mindent, két táskával jött el. Mert ha egy egyébként is agresszív embert elhagynak, az csak még agresszívabb lesz. Milliószor megkérdeztem anyukámat: miért nem megyünk a rendőrségre? Nem válaszolt, de értem őt. Én viszont nem vagyok ennyire „emberséges” apámmal. Teljes ignorálás. Kizártam az életemből.
– Hogy lehet nem haragudni az elmúlt több mint harminc év miatt? – Anyukám pár napja azt mondta: „Soha nem késő felismerni a helyzetet, és változtatni rajta.” Igaza van. És nem szabad siratni az elvesztegetett, több tíz évet. Miközben persze ezt mondogatom, én is visszatérek gyakran a múltba. De igyekszem nem abban élni.
– Mi jut eszedbe, ha ezt hallod: „családon belüli erőszak”? – A veszteség és a szégyen. Meg a kötelező dolgok is, hogy minden nőnek tudnia kell: vannak szervezetek, vannak törvények, vannak „házak”, ahová menekülhet. De minden ember története más. És az első lépést megtenni nagyon nehéz. Ez az anyának az elhagyás, egy sérült gyereknek pedig a felépülés és az elengedés.
Hasonló helyzetben vagy, vagy ismersz valakit, aki bajban van
Sokszor mi is szörnynek látjuk azokat a szülőket, akiknél az alkoholfüggőség mellé agresszivitás is társul. A gyerekek pedig még inkább érzékenyek az ilyesmire... Tehetünk-e valamit külső szemlélőként?
„Egy gyerek számára lehetnek igaziak a szörnyek...” – ez a felirat olvasható az alatt a videó alatt, amit a közelmúltban töltöttek fel az internetre. A sokak szerint sokkoló és nyers rövidfilm üzenete: Így látnak minket a gyerekeink, ha részegek vagyunk. A finn kampány szervezői azt szerették volna elérni, hogy széles körhöz eljusson, mekkora kárt is okoz egy szülő a gyermekében, amikor az alkohol rabjává válik.
„Kussolj, hülye ribanc!” – hallatszik át a nő üvöltése a lakásukból...
e nem kell Finnországba menni, hogy hasonló problémával találkozzunk. Kolléganőnk naponta meséli el, mi folyik a szomszédainál. Hogyan terrorizálja az anyuka az alig négy-, illetve kétéves gyermekeit. „Évek óta rémes bűntudat kínoz, ugyanis a szomszédomban egy iszákos nő neveli három pici gyerekét (4 éves kislány, 2 éves kislány, pár hónapos kisfiú). Ez a nő – akit anyának nem neveznék – végigitta és cigizte a terhességét, és nem hagyta abba szülés után sem. Gyermekeivel úgy bánik, mint az állatokkal. »Kussolj, hülye ribanc!«, hallatszik az üvöltése a lakásukból, amikor gyermekeit »neveli«. A »Pofád befogod!« is mindennapos, és sorolhatnám hosszasan az egyéb szitkokat, amiket ezek a kicsik kapnak. Még beszélni sem tudnak, de többet sírtak, mint én a 34 évem alatt. Rémesen érzem magam, mert nem tudom, mitévő legyek: ha bejelentem, talán elviszik a gyerekeket, s ki tudja, hova kerülnek, de a mostani körülményeik is felérnek egy pokollal. Nehéz helyzet, mert ha egyszer megtörténik a tragédia, én leszek az a szomszéd, aki mindent tudott, mindent látott, hallott, mégsem tett semmit. Mitévő legyek?”
A kérdés jogos! Mit tehetünk? Hol a határ? Mert szívünk szerint amikor hasonló helyzetbe kerülünk, azonnal odamennék a kedves anyukához és apukához, és kitépnénk a kezükből a gyereket. Megtehetjük?
„Nem az a célunk, hogy a családot szétszedjük, hanem, hogy a problémát megszüntessük.”
Pataki Éva, a Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ szakmai vezetője szerint bár sokan nincsenek tisztában vele, a felelősség kérdését világosan kimondja a gyermekvédelmi törvény. „Ebben több felelőst is megneveznek, ez lehet egy intézmény, a pedagógus, a rendőr... Ők mind tagjai a jelzőrendszernek, amelynek eleget kell tenniük, ha úgy érzik, hogy probléma van egy családban. De a törvény rámutat az állampolgári felelősségre is. Vagyis ha bárkinek tudomása van arról, hogy egy gyerek veszélyben van otthon, a civilek is bejelentést tehetnek” – mondja a szakember. Jelzéssel fordulhatunk a gyermekjóléti szolgálatokhoz és a gyámhivatalokhoz is. Míg utóbbi hatósági oldalról vizsgál meg egy ügyet, addig a gyermekjóléti szolgálat segítő intézményként támogatni próbálja a családot. „A célunk, hogy a problémát szüntessük meg és ne a családot. Mélyen élő sztereotípia az emberekben, hogy ha bejelentést tesznek, akkor azonnal kiemelik a gyereket és elveszik a szüleitől. Ez csak akkor fordulhat elő, ha a gyámügy azt észleli, hogy a gyermek élete veszélyben forog” – folytatja a szakértő, aki szerint a legtöbb esetben krízisállapotról beszélhetünk, amikor egy család ideiglenesen roppan meg.
Ha nem együttműködő a szülő...
- A családbon belüli erőszakos cselekmények 55%-a alkoholisták otthonában történik. - Az átlagos lakossághoz képest az alkoholisták gyermekeinél háromszor-négyszer nagyobb annak a valószínűsége, hogy maguk is alkoholistákká váljanak. - Az alkoholisták gyermekeinek 50%-a szintén alkoholistával köt házasságot, 70%-ukra pedig olyan viselkedési forma jellemző, amivel együtt jár az alkoholizmus, a kábítószer fogyasztás és a túltápláltság.
„Komoly probléma esetén, így az egyik, másik vagy mindkét szülő alkoholizmusa esetén az első és legfontosabb lépés, hogy az érintettek belássák, a gyerekeik is szenvednek a szenvedélybetegségüktől, mert ez a belátás lehet a pozitív változás garanciája. Ha a szülőket nem tudjuk megnyerni az együttműködésre, akkor a gyermek védelme érdekében hatósági megoldások kerülnek előtérbe, például a szülőt kötelezni lehet bizonyos szolgáltatások igénybevételére, bár azt is tudjuk, hogy az alkoholról való eredményes és tartós leszokáshoz belső elhatározás szükséges” – mondja a szakember, aki kiemeli, hogy az alkoholfogyasztás és az alkoholizmus között különbséget kell tennünk. „Ahogy az sem mindegy, hogy az alkoholizmus mely fázisában tart az érintett szülő, társulnak-e egyéb problémák, mint például az agresszív viselkedés vagy a gyerekek elhanyagolása. Az alkoholista szülők gyerekei különféleképpen reagálnak. Egyesek felnőtt szerepeket vesznek át, és gyermekként gondoskodnak a kisebb testvérekről, a család egyéb feladatairól, mások magatartási problémáikkal jelzik a környezet felé, hogy baj van a családban, de bármely reakciót nézzük, a közös bennünk, hogy a gyerekek alapvető célja a család együtt tartása, a szüleik segítése. Ugyanis bármilyenek a szülők, a gyerekek megbocsátóak és szeretik őket. Nekünk, szakembereknek elsődleges feladatunk, hogy a gyerekek ilyen irányú küzdelméhez társuljunk, szakmai tudással, szolgáltatásokkal segítsük abban a családot, hogy megküzdjenek a problémájukkal, jelen esetben az alkoholizmussal.”
A távoli őseink által a barlangok falára rajzolt képek nem az őket körülvevő világot, hanem drogos hallucinációkat ábrázolnak
A Tokiói Egyetem kutatói, Tom Froese, Alexander Woodward és Takashi Ikegami szerint nem az emberi agyra általánosan jellemző tanulási folyamat az oka annak a jelenségnek, hogy a világ különböző pontjain hasonló mintákat festettek barlangok falára őseink 30 000-10 000 éve, sokkal inkább hallucinogén növények fogyasztása okozhatta ezt.
A barlangi festés egyfajta rituálé keretében történhetett számos kultúrában, s ilyenkor az őskori művész a kreativitást ösztönző hallucinogén növényeket fogyaszthatott.
Az ezeken a rajzokon rendre megjelenő geometriai minták hallucinációs tapasztalatoknak köszönhetők, s ezeket a mintákat folyamatosan megtaláljuk mind a mai napig a szimbolikus materiális kultúrában – idézi a The Daily Telegraph a kutatóknak az Adaptive Behavior című szaklapban megjelent tanulmányát.
A drogfogyasztás olyan kémiai reakciót vált ki az agyban, amely során bizonyos jellegzetes idegi mintázatok, úgynevezett Turing-instabilitások vagy -mintázatok rajzolódnak ki. Ezeket a mintázatokat összevetették a barlangi rajzokon látható geometriai mintákkal, és számos barlangi rajzon egyezéseket találtak.
Feltehetően a hallucinogén növények hatására módosult tudatállapotba került művész „látomása”, mintázata más, magasabb értelmezést nyert és így magasabb szférába emelte a rituálékat is. Más szavakkal ezeket a mintákat közvetlenül érzékelték valamilyen jelentéstartalommal, és így természetesen adódott, hogy maguk a mintázatok a rituálék fontos jelentéstartalmú kellékei lettek – írták a kutatók tanulmányukban.
De akármilyen magas értelmezést is nyertek ezek a mintázatok, még mindig marad a kérdés, miként lehetséges, hogy számos, földrajzilag egymástól távol eső, egymással kapcsolatban nem álló különböző kultúrákban pontosan ezek a hasonló mintázatok kaptak ilyen kiemelt szimbolikus értelmezést a helyi művészektől.
Képek: Pöttyök barlangi rajzokon (fenn Lascaux), lenn a Turing-mintázatok
Karosszékben: Turing-mintázatokat - Alan Turing matematikus felfedezése nyomán - találtak a Reakció-Diffúzió rendszerek vizsgálatakor. Ezekkel a rendszerekkel elemzik a matematikusok és a kémikusok az anyagok bizonyos – akár kémiai - körülmények között végbemenő változását. Ez az anyagváltozás pedig adott körülményekre jellegzetes mintázat szerint következik be, vagyis ez a mintázat jellemző lesz az anyagra, és a körülményekre. Jelen esetben az anyag az emberi agyban keresendő, ami növényi hallucinogénre Turing-mintázattal reagál. (Reakció-Diffúzió rendszerre remek példát találtam: az erdőégés során a reakció az égés, a diffúzió a tovaterjedő hő, ami lángra lobbantja a következő fát.)
">
A szakértők azt is megvizsgálták, hogyan hatott az 
Utolsó kommentek