Hét eleje óta két fehérvári és egy budapesti haláleset borzolja a médiafogyasztók kedélyeit, melyek a beszámolók szerint egy eddig ismeretlen szer használatával hozhatók összefüggésbe. Pár nap elteltével még nem lehetünk biztos tények birtokában, de a média addig is mindent megtesz, hogy összezavarja a nézőket és az olvasókat. A tragédiáról beszámoló első cikkek szerint a dealerek drog helyett patkánymérget adtak a vásárlóknak és ezek használata vezetett a halálozásokhoz. A tájékoztatás színvonalát jelzi, hogy a Bors egy olvasójának információira támaszkodik, akinek „elmondása, és az áldozatok nyilvános beszélgetései alapján két halottról sokan tudnak, de van, aki három, sőt négy áldozatról is hallott”. Sőt, biztos találnánk olyan olvasót is, aki ötről is tud, de ez aligha jelenti azt, hogy ő lenne a legtájékozottabb! 

A patkányméreg teóriáját Dr. Zacher nemes egyszerűséggel „baromságnak” minősítette – indoklását lásd itt  – ám vizsgálatok híján a konkrét esettel kapcsolatban több konkrétumokat ő sem tudott elmondani. Az MTI rossz minőségű drogot tett felelőssé a halálesetekkel kapcsolatban, de meg sem próbálta megmagyarázni, hogy mit ért ez alatt és miért nem a jó minőségű, magasabb hatóanyag-tartalmú szerek a veszélyesebbek. A TV2 egy közelebbről nem megnevezett rehabilitációs intézetben készített riportot, így az új szer felbukkanását a szenvedélybetegekkel állította párhuzamba, akikről a szintén be nem mutatott intézményvezető csekély együttérzéssel nyilatkozik. Sok információt ez sem tesz hozzá az esetek megfelelőbb megértéséhez, de kitűnő megerősítést nyújt droghasználók iránt táplált negatív érzelmeknek.

Tegnap este a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság közleményben tudatta, hogy a halálesetek vélhetően egy új szer, egy bizonyos para-metil-4-metilaminorex nevű vegyülettel hozhatók összefüggésbe. Üdvözlendő, hogy ezzel még nem tekinti lezártnak az ügyet, hiszen így fejezi be a közleményt:

„A rendőrség felhívja a figyelmet arra, hogy a halálesetekkel, rosszullétekkel kapcsolatban továbbra sem kíván találgatásokba, feltételezésekbe bocsátkozni, így azt sem jelenti ki, hogy a 2013. június 12-én azonosított vegyület ok-okozati összefüggésben áll a halálesetekkel és/vagy rosszullétekkel. A nagy nézettségű bűnügyi sorozatokkal ellentétben az igazságügyi szakértői vélemények elkészítése időt igényel, a rendőrség a szakértők tudományos megalapozottságú véleményét fogadja el tényként.”
 
Vagyis még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy pontosan mi okozta a haláleseteket és ezt a médiának is el kellene fogadnia. Az eset azonban ismételten rávilágít arra, hogy a területen történő tájékoztatást a szakmai szervek helyett a média hisztériakeltése próbálja ellátni. A rendőrség közleménye bár üdvözlendő, de önmagában nem alkalmas arra, hogy informálja a fogyasztókat a kockázatokról, hiszen nem derül ki belőle, hogy az említett szert milyen formátumban és állagban árulják, milyen fantázianév alatt, Interneten elérhető vagy a feketepiacon terjed. Egy megfelelően, a fogyasztók bevonásával működő korai jelzőrendszer sokat segíthetne az ilyen esetekben, hiszen csak a fogyasztókkal való konzultáció során lehetne kideríteni, hogy milyen típusú információkkal lehet érdemi tájékoztatást nyújtani. Azokban az országokban, ahol az Európai Drogmonitorozó Intézet (EMCDDA) korai jelzőrendszerébe jól be vannak integrálva a drogfogyasztói közösségek, ott hatékonyabb az információáramlás, hiszen a fogyasztók bevonása elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően fogyasztható információkat adjon ki a rendszer. Sajnos a korábban hatékonyan működő Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (BSZKI) hírlevele forrás hiányában 2011 után most ismét leállt, amivel újabb információforrást veszítettek el a fogyasztók. A mostani tragédiák remélhetőleg világossá teszik, hogy az ártalomcsökkentő tájékoztatás életet menthet, így nem lehet a drogstratégia mostohagyerekeként kezelni.

Kardos Tamás
Drogriporter