Kényelmetlen, zavarba ejtő könyv a gyermekek elleni szexuális abúzusról egy olyan nőtől, aki gyerekkorában maga is áldozat volt. És még szerencséje van, hogy pszichológus segítségével, több éves terápiával felnőttként fel tudta dolgozni a fájó múltat – nem ment tönkre az élete, mint sok sorstársának.  

A szójátéknak sem utolsó írói álnevet (Az Anonymus nőiesített változata) először páncélnak tekintette. Olyan vértnek, amely megvédi az esetleges újabb sérelmektől. Jó három hónappal könyve, a Bűn vagy bűnhődés megjelenése után Anoni Mara kicsit terhesnek érzi a kettős identitást. – Amennyire véd az anonimitás, annyira meg is foszt bizonyos dolgoktól. Például attól, hogy kiálljak azok mellett, akik hozzám hasonló traumákat éltek és élnek meg – mondta a negyvenéves pedagógus a lapunknak adott interjúban.

A Bűn vagy bűnhődés megdöbbentő, sokkoló könyv. Kényelmetlen és zavarba ejtő. Bátorság kell hozzá. Az olvasó keze hol ökölbe szorul, hol a torka szorul össze. Anoni Mara – egy többéves felnőttkori terápia befejezéseként – azt írta meg, hat-hét éves korától hogyan lett családon belüli szexuális abúzus áldozata. Egyik közeli és nála idősebb, de fiatalkorú fiú rokona hogyan vitte bele őt, a mit sem sejtő kislányt egy éveken át tartó szexuális kapcsolatba. S a szülei eleinte nem akarták észrevenni a dolgot, majd amikor Mara felnőtt lett, inkább eltussolták. Ám leginkább képtelenek voltak észrevenni, hogy a gyermekük bajban van, és a segítségüket kéri.

– Jövök kifelé abból, hogy csak én számítok. Úgy érzem, van dolgom a világban. Felbőszít az elutasítás, az ignorancia – indokolta egy budapesti középiskolában idegen nyelvet tanító, csinos negyvenes családanya, hogy végül miért vállalkozott az interjúra. Azt mondja, számára is ijesztő, hogy „mennyien vagyunk”. A többes szám alatt azokat érti, akiket gyerekkorban szexuális abúzus ért. Szerinte ez a probléma nemcsak a (halmozottan) hátrányos helyzetű családokban, hanem valamennyi társadalmi rétegben jelen van. Csak éppen a magyar társadalom még nem érett meg rá, hogy szembenézzen mindezzel.

Van ebben jó adag prűdség is, miközben a média, az öltözködési (vagy inkább levetkőzési) kultúra változása folytán szinte minden pillanatban szexuális impulzus éri az embereket. Anoni Mara azonban nem szexjelenetekben tocsogó, vulgáris hangvételű könyvet írt; aki ilyesmit vár, ne is vegye a kezébe. – Nem akartam senkiben sem szexuális ingereket kelteni, nem akartam senkit sem bűnbe vinni – tette hozzá. Míg korábban rettegett attól, hogy lelepleződik, most már valójában ezt sem bánná.

– Nekem már az nagy előrelépés, hogy felvállalom a sérülékenységemet. Az volna az igazi megkönnyebbülés, ha nem volna rejtegetnivalóm – mondta. Felháborítja, hogy azok a sajtóorgánumok, amelyek kiállnak a családon belüli erőszak ellen, rögtön elutasítóak, amikor egy ilyen konkrét esettel kellene foglalkozniuk. A könyvről értesített több hazai nőjogi szervezetet, de érdemben egyelőre ezek sem reagáltak. Pedig rengeteg eset és rengeteg érintett van. Például a fordítóról, aki egy nagy világnyelvre átültette a Bűn vagy bűnhődés kiajánlóját, szintén kiderült, hogy az egyik nagyapja rendszeresen molesztálta szexuálisan.

Mara követésre érdemes példaként Franciaországot említi. A nyugat-európai országban Les voix du silence (A csend hangjai) néven internetes portál alakult, ezen a gyerekfejjel szexuális erőszakot elszenvedők beszélhetik ki magukat és problémáikat, segíthetnek egymáson. A könyv címéül azért választotta a Bűn vagy bűnhődést, mert az áldozat gyakran úgy érzi, hogy ő is felelős azért, ő is hibás abban, ami vele történt. S ha nem kap segítséget, nem tudja kibeszélni, feldolgozni a fájó múltat, felnőtt élete tönkremehet benne. Mara szerencsésnek mondja magát, hogy megtalálta Győrfi Anna pszichológust, aki többéves terápiával segített neki feltörni a burkokat. A lélekdoktor utószót is írt a könyvhöz – az, hogy páciens és terapeuta egy kötetben szerzőként egyaránt megszólal, újdonságszámba megy hazánkban.

A szerző nem tagadja, hogy aggódva figyeli saját kamaszlányait. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a könyveket faló tizenöt éves nagylánya Egy különc srác feljegyzései című ifjúsági regény elolvasásával önkéntelenül mennyire elevenébe talált. A mű tinédzser főhőse nagynénje szexuális áldozata, és ezért viselkedik különc módjára.

Kérdés persze, mi a helyes szülői magatartás, a túlzott félelem sem célravezető. Az önvizsgálat sosem árt; egy hölgy olvasója mesélte, hogy 26-28 éves lányaitól kérdezte meg: ugye anno nem mulasztott el semmit sem megkérdezni? Mara a saját szüleire nem haragszik, az ő elhárító, szőnyeg alá söprő, meghallgatni képtelen magatartásuk kifejezi a társadalom mindenkori viszonyát e kérdéshez.

– Nem hibáztatom a szüleimet, egyedül az fáj, hogy nem tudták vagy nem akarták rávenni magukat arra, hogy meghallgassanak – mondta.

A népszerű közösségi oldalon, ahol regisztrált, Mara egy – a fényképe alapján – 14-15 éves lánytól kapott üzenetet. A szerző először megijedt olvasója fiatal életkorától, de kiderült: a levélíró szintén áldozat, akinek a pszichológusa ajánlotta, hogy keresse meg Anoni Marát. – Ezek a dolgok visznek előre, ezek adnak erőt – hangsúlyozta.

Az őt szexuálisan bántalmazó rokonával szemben Mara nem érez bosszúvágyat. Bűnbakot sem akart belőle faragni. Tisztában van vele, hogy az illető rokon is sérült, beteg személyiség volt már gyermek- és kamaszkorában. Neki szintén kellett volna a segítség. Mint annyi mindenki másnak. 

Dési András 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.