Dr. Kelemen Gábor Pszichiáter, addiktológus, a PTE tanszékvezető egyetemi docense, a komlói Leo Amici Alapítvány Drogrehabilitációs Intézetének szakmai vezetője. 2007-ben a University of Chester (UK) vendégoktatója. Oktatott tárgyai: addiktológia, rehabilitáció, mentálhigiéné, a családi élet pszichológiája, személyiség- és fejlődéslélektan szociális munkások számára. Kutatási területe: a droghasználók interakcióinak sajátosságai. Megjelent könyvei: Az addikciók széles spektruma (1994), Szenvedélybetegség, család, pszichoterápia (2001), Craving for Sobriety (2004), Pszichiátriai és szenvedélybetegek szociális ellátása (2004). Elismerései: Goldschmidt Dénes-díj (1997). Kabay János-díj (a Magyar Köztársaság gyermek-, ifjúsági és sportminiszterétől, a szenvedélybetegségek megismerésében végzett kiemelkedő munkáért) (2002).
2009.01.15. 10:00
Kiüti az alkohol az öregeket !
- A cikket Papp Éva Mária - addiktológiai főreferens - ajánlja figyelmükbe -
Az orvosok a legritkább esetben kérdezik meg idősebb pácienseiktől, hogy fogyasztanak-e alkoholt, és ha igen, milyen gyakran. Márpedig a válasz hiánya rossz diagnózishoz, félrekezeléshez, életveszélyes balesetekhez vezethet. A The New York Times által megszólaltatott szakértők szerint az sem ritka, hogy az orvosoknak még az se tűnik fel, ha idős pácienseik súlyos alkohol problémákkal küzdenek.
A jó egészségi állapotban lévő öreg embereknek, ha mértékkel és helyesen isznak, még segíthet is az alkohol. Az Amerikai Dietetikusok Szövetségének felmérése szerint számtalan előnnyel járhat a józan alkoholfogyasztás. "Bár az egészséges alkoholfogyasztásnak sok előnye lehet, azért nem általánosíthatunk. Mindig a teljes embert kell nézni" - intett óvatosságra Maria Pontes Ferreira dietetikus, a tanulmány egyik szerzője.
"A mérsékelt ivás javíthatja az étvágyat, csökkentheti jónéhány betegség előfordulásának veszélyét, mint például a cukorbetegség vagy a szív-és érrendszeri problémákat. Az egyik fő probléma, hogy sokan már 50 évesen is küzdenek ezekkel a betegségekkel, és gyógyszert is szednek, erre pedig nagyon veszélyes ráinni." - magyarázta Maria Pontes Ferreira.
Dr. Frederick C. Blow pszichiáter egy interjúban elmondta, tovább nehezíti a helyzetet, hogy az idős emberek sokkal rosszabbul bírják az alkoholt, az a mennyiség, amit korábban meg se éreztek volna, most komoly problémákat tud okozni.
Madeline A. Naegle, a New York-i Egészségügyi Főiskola professzora szerint az alkohol előnyeiről szóló híradások nagyon veszélyesek. "Sokan úgy gondolkodhatnak, ha egy ital jó, akkor kettő-három még jobb. Ha javasoljuk az alkoholt, mindig nagyon alaposan fel kell mérni az egyén egészségügyi és lelki állapotát".
Az előnyök
Több komoly vizsgálat jutott már arra, hogy a mértékletes ivás javíthat az egészségi állapoton. De mit értünk a mértékletesen? Bár erre nincs egyértelmű válasz, általánosságban elmondható, hogy nőknél egy, férfiaknál két ital lehet elfogadható egy nap. Persze, jónéhány olyan betegség van, ami kizárja, hogy előnyről beszélhessünk, májbetegeknek szigorúan tilos alkoholt inni, de azoknak is kerülniük kell, akik gyógyszereket szednek.
Miközben a köztudatban az szerepel, hogy a vörös bor segíthet a szív-és érrendszeri betegségeken, rengeteg olyan tanulmány született, amiből az derül ki, hogy nemcsak a bor, hanem más, alkoholtartalmú italok is jót tehetnek. Általánosságban az mondható, hogy az 50 fölöttiek, akik ésszel isznak, sokkal kisebb eséllyel kapnak szívrohamot, mint az absztinensek és az alkoholisták.
A cukorbetegségnél elvileg ellenjavaltnak kellene lennie az alkoholnak, mégsem az. Egy klinikai kísérletben idősebb, nem cukorbeteg nőket vizsgáltak, és az derült ki, hogy azoknak, akik napi két italt fogyasztanak, javult az inzulinérzékenységük. Azoknál a cukorbeteg férfiaknál, akik napi két italt fogyasztanak, csökkent a különböző szívbetegségek kockázata.
Sok tanulmányból az derül ki, hogy azoknak a nőknek, akik mérsékelten isznak alkoholt, sokkal kevésbé kell félniük a csontritkulástól, mint az absztinenseknek. Viszont a mértéktelen ivás rettenetesen rombolja a csontokat.
Kevesen foglalkoztak eddig azzal a kérdéssel, hogy az alkohol milyen hatással van az idősek szellemi és lelkiállapotára, mennyiben befolyásolja az ivás társas kapcsolataikat. Van néhány kisebb kutatás, amiből az derül ki, hogy a nyugdíjasotthonokban élők közérzetén, az egymás közötti kommunikáción javított a napi egy pohár ital.
Az elbutulás esetében különösen érdekes a helyzet. Miközben a nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása jelentősen növeli a dementia kialakulásának az esélyét, a mérsékelt ivás csökkentheti ugyanezt, illetve az ebbe a körbe tartozó Alzheimer-kór kialakulásának veszélyét. A már idézett Maria Pontes Ferreira dietetikus szerint a dementia szempontjából a bor ajánlott, míg a sör inkább ellenjavalt.
A kockátok

Milyen gyakran fordul elő, hogy ivás után nem kívánta az ételt, mert nem érezte magát éhesnek?
Csökkent-e az ital a bizonytalanságát, a remegését?
Előfordul-e, hogy az alkohol miatt nem emlékszik a nap egy részére?
Gyakran iszik azért, hogy megnyugodjon, vagy azért, hogy elűzze a rossz gondolatokat?
Ha valami veszteség éri, többet iszik?
Tett-e nővér vagy orvos valaha is megjegyzést az alkoholfogyasztására?
Érezte-e már valaha is úgy, hogy kordában kellene tartania az ivást?
Ha magányos, pohárért nyúl?
2009.01.15. 07:13
Cigi, alkohol, meg egy kis speed...
- A cikket Papp Éva Mária -addiktológiai főreferens ajánlja figyelmükbe -
Azok a fiatalok, akik alkoholt fogyasztanak, vagy szexuálisan aktív életet élnek, nagyobb valószínűséggel nyúlnak drogokhoz is. Legújabb kutatások keresték a metamfetamin szedésére hajlamosító tényezőket.
A metamfetamin, vagy közismertebb nevén speed élénkíti az idegrendszert, eufóriát okoz, csökkenti a gátlásokat, erősíti, felkelti a nemi vágyat és hiperaktivitást okoz. Általában cigiként szívják, vagy intravénásan adagolják. A kanadai Alberta Egyetem kutatója Terry P. Klassen elmondása szerint a metamfetamin könnyen előállítható, legálisan beszerezhető alapanyagokból készül, „hozzávalóit bárki megtalálhatja az interneten”.
A metamfetamin a viszonylag alacsony áron beszerezhető drogok közé tartozik, azonban tartós használata súlyos egészségkárosodáshoz vezet. Klassen és munkacsoportja felmérést végzett a metamfetamin használók között. „Egyértelmű rizikótényezőket találtunk. Bizonyos viselkedésformák, például a korán kezdett nemi életet élők és a rendszeres alkoholfogyasztók, valamint a dohányosok között jelentős mértékben gyakrabban fordul elő a metamfetamin használat is. A homoszexualitást és a biszexuális életmódot szintén rizikótényezőnek találtuk.”
Különösen magas kockázati csoportba tartoznak azok a fiatalok a kutatók szerint, akiknek bizonytalan a családi háttérük, például akinek büntetett előéletű, vagy alkoholista, drogos, esetleg pszichiátriai kezelés alatt álló szülei vannak.
Forrás: http://medizona.hu/egeszseg/20081031_cigi_alkohol_speed.aspx
2009.01.06. 18:52
"Tízmillió függő országa vagyunk" - interjú Zacher Gábor toxikológussal
Szilveszterkor beindul a nagyüzem a toxikológián, a betegforgalom ilyenkor akár a szokásos kétszerese is lehet. Az év utolsó napjaiban kevesebb az öngyilkossági kísérlet, több viszont az alkohol-túladagolás. Magyarországon sajnos hagyományosan magas mindkettő aránya. Zacher Gábor toxikológussal az okokról, a mindennapi függőségeinkről és a kilátásokról is beszélgettünk.
A cikket Soós Mária addiktológiai főreferens ajánlja figyelmükbe
Az év végi ünnepek, mint a karácsony, vagy a szilveszter, gondolom, csak felerősítik az emberekben a depresszióra való hajlamot, vagy a magányosságot. Ilyenkor több beteg kerül a toxikológiára?
Jó a gondolat, de a tendencia egy ideje megfordult. A sajtó ugyanis annyit foglalkozott a témával, hogy a karácsonyi időszak az egyik legnyugalmasabb időszakká vált. A két ünnep között is holtszezon van, de aztán jön a szilveszter. A napi átlagos betegforgalom 20-25 beteg, ami az év utolsó napján akár meg is duplázódhat. 75 százalékuk alkohol miatt kerül ide.
És egy normál napon milyen esetek fordulnak elő?
Ide főleg mérgezés miatt kerülnek betegek. Ez alatt éppúgy értendő az alkohol, a drog és a gyógyszer, mint az ipari balesetek, az öngyilkosság, a fulladás, vagy az önakasztás. 14 éves kor alatt ritkán látunk el betegeket, ami nem azt jelenti, hogy nem volt már tízévessel dolgunk. De ebben a korban még nem beszélhetünk öngyilkossági kísérletről. Ott inkább véletlen mérgezés fordul elő. Tizenegy-két éves korban viszont már megjelenik a tudatos szerfogyasztás. 103 éves volt a legidősebb páciensünk.
Ez igen széles kör. Mégis, mik a leggyakoribb esetek?
Az öngyilkossági kísérletek. Nem csak a gyógyszeresek, hanem egyéb más kémiai anyagok is ide tartoznak. Példákat nem szívesen mondok, nem akarok ötletek adni. Napi két-három súlyos betegünk van.
Gondolom, nagy részüket sikerül megmenteni. Ők hálásak, vagy inkább dühösek?
Kevesebb mint egy százalékuk hal meg kórházban. Általában nem dühösek, bár előfordult, hogy a gondozókra támadtak. Többnyire átértékelik addigi életüket. Van, aki harmadnap már azt mondja, neki most mennie kell, mert fél tízkor tárgyalása van. Kérdezem, ember, három napja, mikor a nyugtatókat, altatókat bevette, erre nem gondolt? A válaszuk, hogy nem.
Ha az életveszélyt elhárították, mi történik? Van lehetőségük az okok felderítésére?
A mérgezések egy része hamar, sőt jelentős hányaduk orvosi beavatkozás nélkül is gyógyul. A maroknyi altató és a fél liter bor együtt még nem tartozik a toxikológia kihívásai közé. A rendszer több lábon áll: mellénk rendelve működik egy krízisosztály és egy pszichiátria, amelyek segítenek. A testük mellett így folyamatosan zajlik a pszichéjük gyógyítása is. Igen ritka az olyan beteg, aki a lelki segítségért rendszeresen visszajárna a toxikológiára. Akinek erre van szüksége, az máshová jár.
Lehet-e valamilyen hasonlóságot felfedezni a betegek között? Több-e a nehéz anyagi körülmények között élő, vagy éppen a jómódúak vannak a toxikológián többségben?
Gyakorlatilag a hajléktalantól kezdve a milliárdos üzletemberen át az ismert színésztől az utca átlagemberén keresztül a jó nevű politikustól kezdve mindenki fordult már meg itt. Azt szoktam mondani, hogy háromféle beteg van: aki volt itt, aki itt van, és aki lesz itt.
Hát azért ezek nem túl fényes kilátások.
Ez a magyar valóság. Tízmillió függő országa vagyunk.
Jó, de nem mindegy, mitől függ az ember.
Miért? Mondja meg, a szenvedélyes viselkedés és a szenvedélybetegség között hol a határ? Önnek is bizonyára van szenvedélyszerű viselkedése, ami esetleg más számára már a pszichopatológiai kórképhez tartozna. Ez nem azt jelenti, hogy ön kórházi kezelésre szorulna.
És akkor hol a határ? Mikortól mondhatjuk, hogy a függőség káros? Függőség alatt nem csak a kémiai szerektől való függést kell érteni, vannak ugyanis viselkedési addícióink is, amelyek ugyanúgy lehetnek károsak. Mondok egy példát: bélyeget gyűjt valaki. Dolgozik az illető egész nap, hazamegy, eszik, majd leül bélyegezni. Ezt csinálja órákon át, lefekszik aludni, és reggel minden kezdődik elölről. Közben elhanyagolja a családját, a környezetét. Jár kocsmába? Nem. Jár lóversenyre? Nem. Ez ugyanúgy betegség, csak a szomszéd nem azt látja, hogy veri a családját, vagy üvöltözik. Vagy mondok még egyet: mindenkinek vannak reggeli rituáléi. Ha ezeket valami, akár egy telefon megzavarja, máris homokszem került a gépezetbe, amitől képesek vagyunk rosszul érezni magunkat. Ez is egyfajta függőség: viselkedési addíció.
De ezek az emberek nem kerülnek az Önök látóterébe.
Nem feltétlenül igaz. A szociális kapcsolatok kiüresedése eredményezhet depressziót, ami meg öngyilkossági kísérlethez vezethet. Vagy nézzünk egy másik példát: iszik ön kávét?
Igen.
Mennyit?
Napi egy-kettőt.
És rosszul érzi magát, ha nem iszik?
Hát jól semmiképp.
Mert függő. 150 milligramm koffein három évig rendszeresen fogyasztva függőséget okoz. Ez máris egy újabb fajta függőség. És ez nem azt jelenti, hogy a koffeinfüggők kórházi ápolásra szorulnának, de ezek miatt mondom, hogy tízmillió függő él Magyarországon.
Meg lehet szabadulni a függőségtől?
Nem. A cél az, hogy tartósan absztinensek legyünk. Azaz: a függőség maga nem gyógyítható, de el lehet érni, hogy az ember ne nyúljon a szenvedélye tárgyához. Rosszul vagyok például, mikor a drogokat "könnyű"-nek, vagy "kemény"-nek nevezik. Nincs olyan mérőszám, ami alapján össze lehetne hasonlítani a marihuánát és a heroint. Bármelyikre rá lehet szokni.
És mitől függ, hogy valaki függő lesz-e, vagy sem?
Több mindentől. Részben hajlam, ma már bizonyos gének meglétével kimutatható ez, de környezeti hatások miatt is ki tud alakulni függőség.
Ennyi év után még meg tudja döbbenteni bármi?
A gyerekhalálokon nehezen teszi magát túl az ember, de ez nem azt jelenti, hogy magam is odaállok a szakadék szélére és a leugráson gondolkodom. Nem ez a dolgunk. Amikor egy beteg azt mondja, "gondolja magát a helyembe", az nem megy. Én csak a saját fejemmel tudok gondolkodni.
Forrás: Hírszerző.hu - Dreissiger Ágnes
2008-12-30 19:08
2009.01.06. 13:14
A félmillió alkoholista országa vagyunk !
Az áruházak szeszes ital kínálata letarolva, statisztikák szerint szilveszterkor kétszer annyi ital fogy, mint bármikor az évben. Ez lett az ünneplés általánosan elfogadott módja, pedig az alkalmi nagyivók is nagy kockázatnak teszik ki magukat, derült ki a legutóbbi felmérésekből.
Magyarország az alkohollal kapcsolatos statisztikákat figyelembe véve előkelő helyet tudhat magáénak az unión belül. Az egy főre jutó elfogyasztott tiszta alkohol mennyisége az ezredfordulóig csökkent, majd beállt valamivel 11 liter fölé. Jelenleg 11,2 literes fogyasztásunkkal az élvonalba tartozunk (az élen Luxemburg áll tizenöt liter feletti eredményéve).
A magyarok kitartóan döntik magunkba az évi átlagban számolt 74 liter sört, 33 liter bort és 3,6 liter töményet. Körülbelül 490 ezer alkoholista van az országban, ez a szám úgy jön ki, hogy az alkoholos májbetegek éves halálozási értékét megszorozzák 144-gyel, egyszóval durva becslésről beszélünk.
ALKOHOLOS BETEGSÉGEK
A KSH statisztikája az alkoholos szívizombetegség, a perifériás idegek betegsége, valamint a májzsugor, és az alkoholos májbetegség halálozási adatait szedi csokorba. Évente mintegy négy-ötezren halnak meg alkoholos megbetegedés miatt, de érdemes áttekinteni, ezeken kívül mire számíthat az, aki rendszeresen fogyaszt nagyobb mennyiségű alkoholt.
Az alkohol leginkább a vékonybélből szívódik fel, a májban acetaldehiddé és ecetsavvá bomlik, majd tovább, amíg a tüdőn és a vesén keresztül ki nem választja a szervezet. Az etilalkohol fogyasztása először jó bulinak tűnik: megemelkedik a dopamin-, és a szerotoninszint, vagyis jókedvünk lesz, a szervezetben található gamma-amino-vajsav nyugtató hatása növekszik, ezenkívül az alkohol gátolja a memóriáért felelős NMDA-receptorokat, hogy az egészre másnap ne nagyon emlékezzünk. Mindezt nagyjából az egy ezrelékes véralkoholszintig élvezhetjük, ami utána jön, az már egyáltalán nem kellemes: hányás, egyensúlyzavar, később tudatzavar alakul ki, akár fél liter vodkától pedig meg is lehet halni. Volt már rá példa.
Hosszabb távon az alkohol okozta anyagcsereváltozások, a vérzsírszint-emelkedés, az érelmeszesedés miatt az ischaemiás szívbetegség kockázata rendkívül megnő. A gyomornyálkahártya tönkretételével gyulladás lép fel, gyomorfekély, reflux, gyomorvérzés, gyomor-, vagy nyelőcsőrák alakul ki. A klasszikus májzsugoron kívül az alkoholos hepatitis, vagy a zsírmáj kialakulása is lehetséges, a több éven át fennálló májzsugor pedig májrák kialakulásához vezet. A májzsugorban szenvedők esetében gyakran előfordul, hogy mivel a szerv már nem tud akkora mennyiségű vért megtisztítani, a vér feltorlódik az erekben, ezek kitágulnak, és akár végzetes vérzések alakulnak ki a nyelőcsőben. A vér ammóniaszintje emellett olyan magasra ugorhat, hogy kómát, vagy halált okozhat.
Mivel az alkohol a nemi hormonok lebontását is csökkenti, a férfiben megnő a női nemi hormonok száma, mellnövekedés vagy impotencia is kialakulhat. Az idegrendszer károsodása is elkerülhetetlen, az alkoholbeteg érdeklődése beszűkül, sablonos gondolkozás és heves indulatok jellemzik, emellett paranoia, hallucinózis, Korszakoff-szindróma és alkoholos elbutulás alakulhat ki. És aki azt gondolná, hogy ezekhez ipari mennyiségű alkohol szükséges, téved: ha tíz éven át napi egy deciliter töményet, fél liter bort vagy másfél liter sört fogyasztunk, a májzsugor már nagy valószínűséggel kialakul.
A NEMZETKÖZI HELYZET FOKOZÓDIK
A WHO globális megoldást sürget az alkoholizmus visszaszorítására, hiszen nem csak a halálozási statisztikákat lehetne kozmetikázni egy határozott fellépéssel: Európában a gyilkosságok és az erőszakos cselekedetek 40 százalékában áll alkoholos befolyásoltság a háttérben. Rengeteg autós gázolás történik ittas vezetők miatt, de a szempontok között meg kell említeni a nem várt terhességek, ezáltal az abortuszok magas számát, és a helytelen gyermeknevelés következményeit: az európai gyermekek 5-9 százaléka él az alkoholfüggőség miatt hátrányos helyzetű családban. Az egészségügyi világszervezet azonban nem erőltetne rá egységes intézkedéscsomagot az országokra, minden államnak magának kellene előállnia egy hosszú távú akciótervvel.
A legtöbb munka az italozásban egyéni megoldásokat is favorizáló orosz nemzettel lenne. A hagyományos italokba előszeretettel csempésznek fogyasztásra alkalmatlan, olcsó összetevőket is, Venedikt Jerofejev például könyvében megosztja velünk kedvenc koktélját, a "Szuka belét", amit a következők összeöntésével, és szivardohányon történő érlelésével állíthatunk elő: zsiguli sör, sampon, korpásodás elleni hajszesz, fékolaj, ragasztó és rovarirtó.
Oroszországban az egy főre jutó alkoholfogyasztás hivatalosan 15 liter körül van, valójában az illegálisan terjesztett alkohol, és a gyanúsan nagy mennyiségben fogyó alkoholtartalmú háztartási vagy higiéniai cikkek miatt nehéz megbecsülni a valódi számot. A halálozási adatokból már könnyebb kiindulni: a munkaképes férfiak halálának oka 43 százalékban az alkohol. Egy tavalyi felmérés szerint férfiak várható életkora 59 év, amivel utolsónak számítanak az iparosodott országok között.
Gorbacsov, aki egyébként maga sem vetette meg a konyakot, 1985-ben már megkísérelt egy később hírhedtté vált alkoholreformot, megemelte a szeszesitalok árát, lecsökkentette a szeszfőzdék számát és költséges kampányba fogott az alkoholizmus visszaszorításáért. A nyilvános helyen italozókat letartóztatták, Grúzia és a Krím félsziget legjobb szőlőit kiirtották. A végeredmény az lett, hogy a feketegazdaság erősödött, az állami bevételek csökkentek, a magyar külkereskedelem viszont fellendült: a csemegeüzletek ipari mennyiségű magyar bortól és pálinkától szabadultak meg ebben az időszakban. A reform mégsem maradt hatástalan, a férfiak várható élettartama a tilalom bevezetése után megemelkedett három évvel.
PIATERÁPIA
Magyarországon az egészségügyi intézményekben nyilvántartott alkoholisták száma a rendszerváltozás óta folyamatosan csökken, amiből nem az következik, hogy kevesebb alkoholista él az országban, ebben inkább az intézmények tehetetlensége nyilvánul meg. A kommunizmusból maradt örökség, a kényszergyógyítás fogalma még élénken az emberekben él, de a beteg elzárása és absztinenciára kényszerítése a legkisebb hatékonysággal működő módszer.
Ma már modernebb és megfelelőbb terápiákat is választhat az, aki hajlandó alávetni magát a kezeléseknek. Különböző civil szervezetek, egyházak és alapítványok tartanak fenn rehabilitációs otthonokat, ahol a betegek folyamatos támogatást kapnak. A pszichológiai gyógymód a kétszemélyes pszichoterápiától kezdve a közösségi pszichiátriáig terjedhet, amikor a betegekre egy szakavatott team figyel, akik a pszichoterápiától a kocsmából kirángatásig magukra vállalják a beteg gondozását. De akár tíz perc is elég lehet a gyógyuláshoz: a rövid intervenció nevű eljárás tulajdonképpen egy célzott beszélgetés, ami rávilágít az alkoholizmus káros hatásaira, és a beteg motivációira. Meglepően hatékony módszer, a WHO felmérése szerint főleg a problémák miatt italozóknál mutatható ki jelentős javulás a terápia után. A rövid intervenciós tanfolyamot akár a háziorvosok is elvégezhetik, így korai stádiumban, addiktológus bevonása nélkül is csökkenthető az alkoholisták száma, viszonylag alacsony költségráfordítással.
Ha a beteg beleegyezik, a rendszeresen szedett vagy a bőr alá ültetett disulfiram is hatásos lehet: a szer az acetaldehid dehidrogenáz enzimet bontja, ekkor a máj kis mennyiségű alkoholt sem képes lebontani, és a visszaeső rosszul lesz. Nagyon sok ázsiai ember szervezetéből hiányzik ez az enzim, ezért gyorsabban lerészegednek: ez adta az ötletet arra, hogy az aldehid dehidrogenáz gén közvetlen befolyásolásával hasonló hatást válthatnak ki más népcsoportnál is. Egy adenovírus szervezetbe juttatásával elviekben elérhető, hogy a gén eredeti RNS-éhez egy újat kapcsolnak, így az enzimkibocsátást lecsökkenthetik, és a szervezetet kis mennyiségű alkoholra is érzékennyé teszik.
Egy másik felfogás szerint ha az alkoholista megvonási tüneteit megszüntetjük, nagyobb eséllyel lehet elérni az absztinenciát, vagyis míg a fenti módszerrel az italozási kedvet csökkentik, ebben az esetben a leszokásra való hajlandóságot erősítik. Az alkoholmegvonásos tünetek okaként sokszor említik a GABA (Gamma-aminovajsav) szerepét. Az alkohol fokozza a GABA neurotranszmitter gátló hatását, így nyugtatóan hat a szervezetre. Mivel a GABA-hatás megemelkedik, a szervezet idővel alkalmazkodik ehhez, így tartós alkoholfogyasztás esetén a GABA-receptorok száma lecsökken, az egyensúlyi állapot megbomlik, és azt csak újabb alkoholbevitellel lehet ideig-óráig helyreállítani. Gyógyszeres kezeléssel az egyensúly visszaállítható.
EGY CSAPÁSRA
A tudósok ma már azzal kísérleteznek, hogy a jövőben egyetlen gyógyszeres kezeléssel megszüntethessék az alkoholfüggőséget. Mivel az alkohol fokozza az agyban a dopaminfelszabadulást, a kísérletek először a dopaminszint befolyásolására koncentráltak, azonban az elvonás során lecsökkent dopaminszint mesterséges emelése hatástalannak bizonyult. A Virginiai Egyetemen viszont pontosan az ellenkezőjére tettek kísérletet, epilepsziát kezelő gyógyszerekkel a dopamin-kibocsátást csökkentették, így a testi reakció befolyásolásával az alkohol élvezhetőségét rontották le. Az eredmények szerint nem is hatástalanul, a háromszáz önkéntes kezelt felének alkoholfogyasztása a tizennégy hetes kísérlet során körülbelül harmadára csökkent.
Más kutatások olyan testen belüli összetevőkre kezdtek koncentrálni, amik az ismert összetevőkön kívül felelősek lehetnek a kezelt betegek gyakori visszaeséséért. George Koob így talált rá a CRF nevű proteinre: ezek száma az alkoholisták szervezetében megemelkedik, és az alkohol megvonása esetén szorongásos reakciókat idéz elő, így a CRF gátlása és a jutalomközpontok stimulálása együtt megoldás lehet az elvonási tünetek minimálisra csökkentésére. A VTA jutalomközpontba juttatott GDNF proteinnel Dorit Rot a Kaliforniai Egyetemről ért el sikereket patkányokon végzett kísérletekkel, a gliális sejtvonal-eredetű növekedési faktor segítségével az alkoholfüggő állatok érdeklődését már egyetlen injekció meg tudta szüntetni.
ORVOSSÁG, DE MÉGSEM
A legjobb stratégia, ha a nők 55, férfiak 35 éves korukig absztinens életmódot választanak, ez előtt ugyanis az alkoholnak több a káros, mint az előnyös hatása: az alkohol védelmet jelent a szívkoszorúér-megbetegedésekkel szemben, ezek pedig inkább idős korban jelentenek veszélyt. Ezután legfeljebb napi két deciliter bort szabad inni [2], a rendszeres mozgás mellett a szív-, és érrendszeri betegségek hatékonyabban előzhetőek meg. Sőt, a legutóbbi felmérés igazolta azt a korábbi feltevést, miszerint bizonyos ízületi megbetegedések, így a csúzos ízületi gyulladás kialakulása megelőzhető a rendszeres mérsékelt mennyiségű alkohollal. A tokaji aszúbor a Vinum Tokaiense passum néven még a hatvanas években is hivatalos orvosság volt emésztési zavarok esetén.
Ha azonban már átesne a ló túloldalára, a májzsugor kialakulásának kockázata rendszeres kávéivással csökkenthető. Meg persze azzal, hogy akinek szüksége van rá, a problémával orvos fordul és segítséget kér, hiszen az alkoholizmus nagyon erős függőség, és a leszokáshoz a tapasztalatok szerint az elhatározás önmagában kevés. Ma viszont már van miből válogatni annak, aki változtatni szeretne.
Forrás: Index -Szűcs Ádám - 2009. 01. 01., 20:41
A cikkben hivatkozott linkek:
- [1] http://www.anonimalkoholistak.hu/
- [2] http://index.hu/tudomany/alksz/
2009.01.06. 13:04
Egy kis biológia óra - mai lecke: Az alkohol biológiája
Az alkohol majdnem minden felnőtt és fiatal számára elengedhetetlen kelléke az újév ünneplésének. Ki csak koccint vele, ki mértékkel fogyasztja, ki mértéktelenül. Az újévi ünneplő seregben azonban csak kevesen vannak tisztában avval, milyen biológiai folyamatok játszódnak le bennünk az alkohol hatására.
Noha kémiai értelemben az alkoholok a szerves molekulák tág csoportját jelentik, bármely olyan vegyületet, melyben hidroxil (-OH) csoport van, mi itt csak az etilalkohollal foglalkozunk. Az etilalkohol (CH3CH2OH) a természetben a szőlőcukor levegőtől elzárt lebontásakor (erjesztésekor) keletkezik. Ilyen erjesztésre képesek egyes gombák és baktériumok. Ma már azonban a legtöbb alkoholt mesterséges úton, etilénből (CH2=CH2) készítik. Az alkohol nagy töménységben mérgező, ezért az erjesztéssel egy adott koncentrációnál töményebb ital nem állítható elő, hiszen elpusztulnak az erjesztést végző élőlények (baktériumoknál a tűréshatár 5-8%, gombáknál 12-17%). Ennél töményebb alkoholt csak lepárlással (desztillálással) lehet előállítani (ez a pálinkafőzés). Desztillálással sem lehet azonban 95%-osnál töményebb oldatot gyártani, az abszolút alkoholhoz csak más módszerekkel juthatunk.
Az alkohol színtelen folyadék, vízzel bármilyen arányban elegyíthető. Jellemző tulajdonsága, hogy vízben és olajokban egyaránt jól oldódik. Így juthat el a vérben oldódva mindenhová, át a sejtek membránjain is.
A szervezetben az alkohol lebontása elsősorban a májban történik. Az alkohol-dehidrogenáz (ADH) nevű enzim az alkoholt acetaldehiddé alakítja, közben NAD-ból NADH keletkezik (CH3CH2OH + NAD --> CH3CH=O + NADH). Az acetaldehidet azután az aldehid-dehidrogenáz (ADLH) enzim alakítja át, szintén NAD felhasználásával acetáttá (CH3CH=O + NAD --> CH3COO- + NADH). Az alkohol és a lebontás köztes terméke az acetaldehid erősen mérgező hatású a sejtekre, a bomlás közben pedig szabad gyökök is kialakulnak, ezért károsodnak a legjobban a máj sejtjei. Az alkohol, mivel olyan jól oldódik, a szervezet minden részébe eljut, a tüdőbe is, ezért jelenik meg a kilélegzett levegőben is.
Bár az alkohol hatása a szervezet minden részére hatással van, a legjelentősebb változást az idegrendszer működésében tapasztalhatjuk. Sokáig azt gondolták, hogy az alkohol a a sejthártyába jutva változtatja meg annak tulajdonságait (mivel képes oldódni az apoláros sejthártyában is), azóta kiderült, hogy akkora koncentráció, ami a membrán tulajdonságait megváltoztatná majdhogynem halálos, tehát ez nem lehet az alkohol elsődleges hatása.
Az utóbbi években az agykutatás felismerte, hogy melyek azok a molekulák, amikre az alkohol hatással van. Két ingerületátvivő anyag, a gamma-amino-vajsav (GABA) és a glutamát receptorához is kötődik. A glutamát az egyik gyakori serkentő ingerület átvivő, a GABA a legelterjedtebb gátló anyag. Az alkohol a GABA receptorokat serkenti, a glutamát receptorát gátolja, ezzel kettős gátló hatást ér el, hiszen a gátlót serkenti, a serkentőt gátolja. A GABA és a glutamát az agy több részén is fontos szerepet játszik, különösen a hippocampusban, a kisagyban és a középagyban. Ez utóbbiban található a ventrális tegmentum (VT) és a nucleus accumbens (n.a.) nevű idegmag. Mindkettő az agy "jutalom-rendszerének" fontos része. A jutalom-rendszerben a kellemes ingerek hatására dopamin termelődik, ami jó érzést vált ki. Szinte minden kábítószer, a kokain, a speed, az ópium, sőt a nikotin és a koffein is hatással van erre a jutalom rendszerre. (A speed és a kokain működéséről lásd korábbi cikkeinket. ) A VT-re és az n.a.-ra gyakorolt hatásával az alkohol tehát az agy dopamin-szerotonin háztartását is befolyásolja, amivel az általános hangulatra van hatással. Majmokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy a VT-nek és az n.a.-nak az agresszió féken tartásában is fontos szerepük van, ezek gátlása tehát oka lehet az alkohol kiváltotta agresszív viselkedésnek is.
Említettük már, hogy a GABA receptorok nagy számban vannak a hippocampusban, ez a régió az emlékezet kialakulásának helye, ennek a gátlása vezethet a részegséggel járó memóriazavarokhoz, esetleg a súlyos alkoholizmussal járó Korsakov-kórhoz, az emlékezőképesség teljes elvesztéséhez. Az alkohol főbb célpontjai között szóltunk a kisagyról is. A kisagy a mozgáskoordináció helye az agyban, a kisagyi hatás oka a részegek tántorgásának, egyensúlyvesztésének, kézremegésének.
Ma már pontosan tudjuk, hogy az ismert kábítószerek közül az alkohol hat az agy legtöbb részére. Azt is tudjuk, hogy az alkoholfüggés kialakulása két okra is visszavezethető. A fizikai függés az emberi szervezet reakciójának köszönhető. Az alkoholistáknál a GABA receptorok száma csökken, a glutamát receptoroké nő, a szervezet így próbálja visszaállítani a normális állapotot. A receptorok számának változása miatt egy idő után már a normális működéshez is szükség van alkoholra, annak hiányában súlyos tünetek jelentkeznek (elvonás). Ezek a változások néhány hét alatt elmúlnak, az agy képes visszaállni a normális állapotára. Ez természetesen nem igaz a súlyosan károsodott idegsejtekre. Az emberi sejtek közül az idegsejtek regenerációs képessége a legrosszabb (szinte nulla), a roncsolódott, elpusztult idegsejtek tehát nem pótolhatók. Ezért is végleges állapot az alkoholizmussal járó elbutulás.
A rászokás másik oka a "jutalom-rendszernek" köszönhető. Ez a hatás sokkal erőteljesebb és csak nagyon nehezen szüntethető meg. Az alkoholista számára az ital lesz a jó érzések, a pozitív élmények egyetlen forrása, sőt hamarosan (csakúgy mint a fizikai rászokásnal) már a normális működéshez, a rosszkedv, depresszió, szorongás elkerüléséhez van szükség az alkoholra. Az a szer, amit kezdetben a szorongás, rosszkedv ellen kezdenek el használni, hamarosan már maga gerjeszti ezeket az érzelmeket.
Az itt leírt hatásmechanizmus kapcsán még felmerülhet néhány kérdés:
Ha az alkohol gátló anyag, akkor miért van kezdetben serkentő hatása? Miért csak később jelentkezik a lenyomó, depresszáns hatás?
Ennek oka, hogy az alkohol hatása legelsőként az agyban normálisan működő gátló sejtek gátlásában jelentkezik. A gátló sejtek kikapcsolása kelt serkentő hatást, de ez hamarosan elmúlik, mikor a gátlás már a többi sejten is érvényesül.
Miért rúgnak be kevesebb alkoholtól a nők mint a férfiak?
A nők teste arányaiban kevesebb vizet tartalmaz mint a férfiaké, ugyanolyan mennyiségű alkohol tehát az ő testükben magasabb koncentrációt jelent.
Miért van olyan nagy különbség az emberek közt abban, mennyire bírják az italt?
A fentebb említett két enzim az ADH és az ADLH sokféle mutációban és változatban létezik. Ezek hatékonyságában nagy különbségek vannak. Az ázsiai emberek ADH enzime például gyakran hibás ezért jóval kevesebb italtól is berúgnak. Ritkábban lesznek viszont alkoholisták, mivel a felhalmozódó melléktermékek sokkal rosszabb élményeket jelentenek számukra.
Ha az alkohol és melléktermékei annyira mérgezők, miért csak évek múlva jelentkezik a hatásuk a májon és az agyon?
A máj az ember egyik legnagyobb szerve, a károsodást sokáig pótolni tudja a meglévő szövet. Ha azonban már májgyulldás vagy zsugorodás indul el, a hatás visszafordíthatatlan. Az agynál már nagyon hamar jelentkeznek a tünetek, legfeljebb kevésbé látványosak. Az alkoholt többet fogyasztó diákok memóriája mérhetően rosszabb, koncentrációs képességük gyengébb. Ahhoz, hogy olyan látványos tünetek alakuljanak ki, mint a Korsakov-kór valóban hosszú évek roncsoló munkájára van szükség.
Forrás: Dulinet - Portal
2009.01.01. 23:31
A tagadás betegsége - Szentesi Péter addiktológus
Becslések szerint közel egymillió alkoholbeteg él Magyarországon, ám úgy tűnik, szinte senkinek nem áll érdekében, hogy ez megváltozzon. Egyáltalán, lehetne ezen változtatni?
Cikket az Olvasó figyelmébe ajánlja: Soós Mária - addiktológiai főreferens
Magyar Narancs: Az alkoholistát a közvélemény akaratgyenge, hitvány embernek tartja, a szakemberek viszont betegnek. A két állítás összeegyeztethető? Az alkoholbeteg valóban akaratgyenge?
Szentesi Péter: Meggyőződésem, hogy a legtöbb alkoholistának hatalmas az akaratereje. Hosszabb-rövidebb időre, nagy erőfeszítések árán, de megpróbálja letenni a poharat. Különben is, ha betegségként vizsgáljuk az alkoholizmust, okafogyott akaraterőről beszélni, hiszen például a cukorbetegséget sem lehet csupán az elhatározás alapján legyőzni. Vagyis kizárólag azért van szerepe az akaratnak, hogy a beteg eljusson addig, hogy segítséget kér, mert motivált, hogy talpra álljon. Persze ez nem olyan egyszerű. A döntés megszületését akadályozza az alkoholistákra jellemző tagadásos gondolkodásmód. Rejtegetik, kicsinyítik a problémát, halasztják, hogy segítségért forduljanak. De nem az alkoholizmus az egyetlen betegség, amire jellemző ez a mentalitás. Nézze meg, hogy az emberek milyen nehezen mennek el a fogorvoshoz is, és a szűrővizsgálatokat is sokan negligálják.
MN: Hogyan alakulhat ki az alkoholfüggőség?
SZP: Elsősorban azoknál a gyermekeknél figyelhető meg a függőségre utaló hajlam, akik traumatizált családban nőnek fel. Az ilyen családokban az esetleges bántalmazások, a válás, a korai gyász, a szülők elhidegülése, szenvedélybetegsége miatt testileg, lelkileg megrendítő hatások érik a gyermeket. Szenved, tehetetlen, majd valóságos megkönnyebbülést él át, ha rátalál valamilyen szerre, s ez a leggyakrabban az alkohol. Így hát nemcsak az alkoholfüggőn, de annak feleségén, gyermekein is segítenünk kell. Ezért is hívjuk az alkoholizmust családi betegségnek. A jövő szenvedélybetegeinek többsége ugyanis az alkoholista, traumatizált, játszmázós családok gyermekei közül kerül ki. Vagyis az alkoholizmus nem csupán biológiai betegség, kulturális és társadalmi jelenség is, bizonyos értelemben a társadalom "betegsége". A szenvedélybetegek egyszerűen "beleszületnek". Tulajdonképpen ezért hatástalan az alkoholbetegek kizárólagos gyógyszeres terápiája is, hiszen amíg a családi rendszerre jellemző speciális játszmázás fennáll, legfeljebb alkoholfogyasztási szünetről beszélhetünk, állandó visszaesési lehetőséggel.
MN: Becslések szerint hétszázezer-egymillió alkoholbeteg él az országban, az úgynevezett nagyivók száma pedig akár kétmillió is lehet. Milyen konkrét felmérésekkel bizonyítják ezeket az elképesztő adatokat?
SZP: Alapvetően a májzsugorban meghalt betegek száma alapján becslik meg az alkoholisták számát, a májzsugor a belgyógyászok, patológusok szerint is Magyarországon leginkább az alkoholizmusra vezethető vissza. Noha az elmúlt években csökkent a májzsugorban elhunytak száma, jelentősen megnőtt az egy főre jutó töményszesz-fogyasztás éves menynyisége. Sejtésem szerint mindezt az okozta, hogy a korábbi 12 liter körüli tisztaszesz-fogyasztás a rendszerváltás után lecsökkent évi 10-11 liter köré. Most viszont ismét évi 12 liter fölé emelkedett az egy főre számított fogyasztás, így a javulás már nem tart sokáig.
MN: Magyarországon mégis kevesebb figyelem irányul az alkoholistákra, mint a drogosokra, annak ellenére, hogy jóval többen vannak.
SZP: A drogfogyasztásról és az alkoholfogyasztásról folytatott társadalmi és szakmai párbeszédet nem szabad alternatívaként felfogni. Érthető, ha fiatalemberek sorozatos halála megrázó, és a sajtó számára is nagy hírértékkel bír. Ugyanakkor a hírek között egy-két ittas vezetésen kívül szinte semmit nem találnánk az alkoholizmusról. Úgy vélem, ennek hátterében az áll, hogy elképesztő érdekek fűződnek a szeszforgalmazás szélesítéséhez, a fogyasztás növeléséhez. 2005-ben például 18 milliárd forintot fordított a szeszipar - leginkább tévés - reklámra. Az sem mellékes, hogy az állam a fogyasztás nyomán jelentős jövedéki bevételhez jut, ráadásul reneszánszát éli a magyar borkultusz, ami kulturálisan beágyazott, társadalmilag pozitív szemlélettel bír. Ha mindezt összeadjuk, nem csodálkozhatunk, hogy a politikusok nagy ívben kerülik az alkoholtémát. Annál is inkább, mert a hatalmi beavatkozások - az amerikai tiltástól Gorbacsov kísérletéig - mindig kudarcba fulladtak. A szocializmus idején működő magyarországi kényszerelvonó intézménye sem jelentett, jelenthetett megoldást.
MN: Létezik egyáltalán nemzeti alkoholstratégia?
SZP: Papíron igen. Benyújtották, beterjesztették, néhanapján még rá is kérdeznek a politikusok. De pillanatok alatt elfelejtődik az egész. Pedig nagy szükség lenne egy következetesen alkalmazott alkoholpolitikára. Noha a szakemberek Buda Béla vezetésével kidolgozták a stratégia szakmai anyagát, amikor az erre fordítandó összegek kerültek szóba, elmaradtak a döntések. Addig-addig csökkentették a költségeket, míg feledésbe merült az egész. Sajnos ma ott tart a dolog, hogy leginkább az aktuális politikai érvelésbe emelik be az alkohol okozta problémákat. Csak a megrázó adatok felszínre kerülésekor szólalnak fel néha a döntéshozók, ám ők sem a társadalmi élet minden szegmensére kiterjedő, következetes alkoholpolitikát hiányolják.
MN: Májusban megszűnt az Országos Addiktológiai Intézet (OAI). Milyen következményei lehetnek egy ilyen lépésnek?
SZP: A pénzügyi szigorítások legelőször mindig a pszichiátriai és a szenvedélybetegek ellátását sújtják. A kormány maga alól húzta ki a talajt az intézet megszüntetésével, mert csökkentette a szenvedélybeteg-ellátás szakmai, intézményi bázisát. A döntés hátterében állhat persze, hogy a civil szféra egyre nagyobb terhet vállal az alkoholbetegek ellátásában. Ezek a szervezetek kapnak valamennyi állami, önkormányzati támogatást pályázatok útján, bár nem jelentőset a probléma nagyságához mérten. Vagyis ez nem jelenthetné azt, hogy az állam kivonulhat az alkoholbetegség kezeléséből. Éppen az államnak kellene az ügy másik tartópillérének lennie, mert csak így működhet hatékonyan a rendszer. Például az alapítványi intézmények közül a Félúton Alapítvány az OAI-vel kötött, kölcsönösen előnyös szerződés mentén működtetett egy, a Minnesota-modell szerint (lásd keretes írásunkat) dolgozó ambulanciát. Ám az OAI megszűntével korlátozódott a tevékenysége, munkatársai nagy része az utcára került. Az épeszűen gondolkodó egészségügynek elemi érdeke lenne, hogy a beteg minél rövidebb ideig szoruljon kórházi ellátásra. A Minnesota-modellben ez teljesül, az orvosi eszközrendszer összekapcsolódik az önsegítés módszereivel és a pszichoterápiával. A beteg már az osztályon megismerkedik a Névtelen Alkoholisták (AA) 12 lépéses módszerével, és amikor megkapja a zárójelentését, az AA foglalkozásain "józanodik" tovább.
Ennek köszönhetően a betegek jelentős része megelőzheti a magas vérnyomást, a hasnyálmirigy-gyulladást, az alkoholos szívbetegséget, a májzsugort, amivel aztán nem terhelik az egészségügyet, és gyógyszert sem kell szedniük. Magyarul: kijuttathatóak az ellátórendszerből. Ám jellemző, hogy a Minnesota-modellt jelenleg csupán Szigetváron alkalmazzák fekvőbeteg-osztályon.
MN: Ha speciális terápiák nagy hatásfokkal dolgoznak a hagyományos elvonókúrák látványos sikertelenségével szemben, miért az utóbbiakat támogatja az állam?
SZP: Egy ilyen terápia elindítása rövid távon több befektetést igényel, és annak ellenére ez a legfontosabb, hogy az efféle speciális kezelés hosszabb távon az államnak és a betegnek is egyaránt busásan megtérül. Egy ilyen rehabilitációhoz speciálisan képzett munkatársakra, addiktológusra, pszichiáterre van szükség, sőt gyógyulóban lévő alkoholista, úgynevezett "konzultáns segítőket" igényel. Ráadásul a rehabilitáció fél vagy akár egy évig is eltarthat. A hagyományos elvonókúrák ezzel szemben csak néhány hétig tartanak, s itt gyakorlatilag gyógyszerek segítségével detoxikálják a beteget, aki mehet isten hírével, leginkább az első kocsmába. Az addiktológiai intézet felszámolása alapján úgy vélem, az állam levette a kezét a szenvedélybetegekről, mondhatni, kivonult a szenvedélybeteg-ellátásból. Pedig egy épeszűen gondolkodó egészségügyben az lenne az elemi koncepció, hogy a beteg ne szoruljon további ellátásra. Ám a hagyományos addiktológiák a folyamatos visszalátogatásokkal, a véget nem érő gyógyszerszedetéssel folyamatosan függőségi viszonyban tartják az alkoholbeteget. Jellemző, hogy szinte kizárólag a civilszervezetek, önellátó alapítványok hoznak létre speciális alkoholterápiákat: Pécsváradon, Mórahalmon, Zsibriken, Kovácsszénáján, Debrecenben és Máriagyüdön működnek ilyen alapítványi intézetek.
MN: Néhány kivételtől eltekintve az addiktológusok is a medicinális kezelésre esküsznek. A speciális terápiák általában egy elhivatott szakember-vezéregyéniség köré létesülnek.
SZP: Hangsúlyozom, hogy a súlyos szeszmegvonási állapotokban jelenleg is fontos szerepük van a kórházi, gyógyszeres kezeléseknek. Vannak részmegoldást kínáló, a szesztől időszakos megszabadulást eredményező gyógyszerek, és vannak orvosok, akik ezeket használják. De én úgy látom, hogy a józanságra nevelést nem az orvosok, hanem az önsegítő csoportok végzik el. Meg kell mutatni ezeket a lehetőségeket, ellenkező esetben orvosi gyámkodáson és a gyógyszerhatáson marad a beteg. És amikor ennek is vége szakad, nem maradnak eszközei a talpon maradáshoz. Érdekes kitérni a háziorvosok szerepére. Pár éve miniszteri utasításnak kellett foglalkoznia azzal, hogy hány percet kell törődnie az orvosnak a betegével, hogy az beavatkozásnak minősüljön. Kérdés, hogy ezzel a terheléssel mikor van idejük a láthatóan alkoholfüggősége miatt szenvedő betegük tagadását megbontani, és egyáltalán visszavezetik-e a testi betegségek okát az alkoholfogyasztásra? Tapasztalatom szerint nem marad idejük rá, és valószínűleg a rutin sodrásában a látóterük perifériájára kerül az alkoholbeteg. Fontosnak tartanám azt is, ha az alkoholizmus óriási elterjedtségéhez mért jelentőséget kapna az egyetemi és szakorvosi képzésben. Általános jelenség, hogy a háziorvos vagy a pszichiáter olyan nyugtatókat ír fel az alkoholistának, ami újabb függőséget okoz. De egy orvos nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy tehetetlenségében csak a gyógyszerbe kapaszkodik. Bíznia kell betegének talpra állási szándékában, erejében, akkor is, ha nem lát erre utaló szándékot, csak a tagadást és az ellenkezést.
A Minnesota-modell
A Minnesota államból származó kezelés alapja a Névtelen Alkoholisták 12 lépéses programja, melyet orvosi, pszichoterápiás eszközökkel egészítettek ki. A modell jelenleg többféle formában működhet. Az intézeti fekvőbeteg-terápia mellett rövidebb ambuláns kezelések is léteznek, de a lépéseken keresztül végzett önismereti munka és a rendszeres AA-gyűlésekre járás a legfontosabb. A kezelésbe a hozzátartozókat is bevonják, aktív lelki munkára orientálják őket, melyet többnyire a kezelő intézetben elkezdhetnek, majd a fent említett hozzátartozói önsegítő csoportokban folytathatnak.
Beszterczey Judit
Forrás: Narancs XX. évf. 36. szám - 2008-09-04
2008.12.20. 07:22
Boldog Karácsonyt Kíván az ADDICTUS Stábja !
Designed by H.H. Éva I.
- lakhatáshoz való jogot
- az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát – azonnal
- kiterjedt szociális bérlakás-hálózatot
- házaspárok, élettársak és családok által is igénybe vehető átmeneti szállókat – ezekből nagyon kevés van
- legális munkát és tisztességes bért
2008.12.09. 20:02
MMO... Az online világ drogja?
Szeretném leírni saját tapasztalataimat azoknak akik hasonló cipőben járnak, jártak mint én és egyben...
Szeretném leírni saját tapasztalataimat azoknak akik hasonló cipőben járnak, jártak mint én és egyben kíváncsi vagyok mások véleményére is.
2006.október. A neves dátum amikor megszereztem EREDETI World of Warcraft játékomat. Korábban nem legális kópiával játszottam, hogy mióta azt nem tudom, halvány emlékeim vannak csak róla.
Az első MMO volt életemben, nem is volt akkoriban konkurencia e téren. Eleinte nem sokat játszottam vele, bár tetszett, lenyűgözött, de valahogy tudtam korlátozni a játékidőmet. Hogy milyen karakterrel játszottam, nem érdekes, nem konkrétan a játékról akarok írni hanem annak élettani hatásairól, következményeiről. 2007 volt az az év amit szó szerint WoWozással töltöttem, de valami olyan szinten, hogy beleborzongok ha visszagondolok rá. Kezdetben annyi történt, hogy a haverokkal nem focizni mentem ki a pályára hanem otthon maradtam a gép előtt és játszottam. Hazaértem, leültem a gép elé, beléptem a játékba és egyből belemerültem. Arra eszméltem fel, hogy az órák szinte perceknek tűnnek. Később már az alvási dőm ment a játékra, ugyanis hajnali 1-kor fejeztem be a játékot, amikor már úgy bolyongtam a WoW vilgában, hogy le-le csukódott a szemem. Nyáron újabb szintre léptem a WoWozással, volt, hogy 2-3 napig nem fürödtem, fodrászhoz kellett volna elmennem, mert nem szeretem ha hosszú a hajam, ezt is elhanyagoltam a WoW kedvéért.
Tudtam, hogy ez így nem jó, de gondoltam, majd ha kezdődik a suli, helyrerázódik minden. Hát nem... sajnos az iskolai teljesítményemen nagyon meglátszott ez a fajta hobbi, de ez még nem minden. Az ünnepeket a játékkal töltöttem, igen, a karácsonyt és a szilvesztert is.
Idén is rengeteget játszottam, igazából már éreztem, hogy baj van. Ha hosszabb ideig nem játszottam akkor folyamatosan azon járt az agyam, hogy mikor érek haza, mikor játszhatok már újra...
Az utóbbi pár hónapban nem is tudom mi történt. Láttam hozzám hasonló embereket, akik szintén való életbeli problémákkal küzdöttek, a munkahelyükön, iskolában és más helyeken is. Ez nekem felért egy pofonnal, ehhez hozzájárult, hogy nem igazán tetszett a kiegészítő ami nem rég jelent meg. Valahogy azt éreztem, hogy ugyanazt kaptam mint eddig csak más színekkel, más stílussal. Mint amikor az ember témát vált a Windowsban, attól még az Windows marad. Fogtam, letöröltem a játékot, minden hozzá kapcsolódó fájlt, az 50 addonomat, a 30 WoW-os könyvjelzőmet a böngészőből és azt mondtam, hogy soha többé nem akarom látni. Nem akarok havonta 3000-3500Ft-ot fizetni, hogy karikás szemekkel ébredjek és korsóval igyam a kávét és a Red Bull-t.
Tudom, hogy sokan képesek normálisan játszani, tudják mikor kell felállni a géptől. Hogy a játék-e a hibás? Határozottan nem. Hogy kellene egy figyelmeztető szöveg a WoW dobozára függőséget okozhat címmel? Ez így elsőre talán vicces, de én megfontolnám. A cigi se okoz mindenkinek tüdőrákot, mégis meghal pár százezer(?) évente a dohányzás miatt...
Jól esett ezt így most leírni, de érzem, hogy szívesen feltelepíteném a játékot a gépemre, hogy szívesen kalandoznék újra Azeroth, Kalimdor, Outland, Northland tájain. Nem is tudom, hogy valha is sikerül TELJESEN elfelejtenem. Egy biztos, nem fogok játszani amíg sikerül eszembe juttatnom, hogy miért hagytam abba.
Forrás: gamepod.hu -Narxis
2008.12.09. 18:34
Kóros függőség? A közösség segít a kiemelkedésben
Katartikus élményben volt részem! – emlékezik vissza a szenvedélybeteg. Akkor élte ezt át, amikor közösségbe ment. Addig azt hitte, ő egyedül van bajban. Akkor hallhatta: sokan élnek át hasonló szenvedéseket. Szakemberek is segítik a bajból való kiemelkedést, sokszor saját tapasztalat alapján.
Útitárs, kísérő, segítő vagyok abban a nehéz folyamatban, amit felépülésnek neveznek. Azoknak az útját próbálom egyengetni, akik az önpusztítás, a „lassú öngyilkosság” helyett a józanságot, az életet választják, és ezért hajlandóak lépéseket is tenni, cselekedni – vallja magáról Nagy Zsolt, aki az addiktolugus.hu honlapon ajánlja segítségét a kínok közt vergődőknek. Mint őszintén megnyilatkozik: „Életemben fordulópontot egy féléves kórházi tartózkodás jelentett 2001 tavaszán Szigetváron, ahol húszévnyi, az alkoholbetegséggel folytatott reménytelen küzdelem után, a hathónapos terápia ideje alatt megismerkedtem az Anonim Alkoholisták felépülési programjával. Ez a spirituális program - az ott megszerzett józanságom megőrzése mellett - lehetővé teszi, hogy megtaláljam saját identitásomat, és elinduljak a valódi önismeret és a személyiségépítés útján.”
Orsolits Zénó exszerhasználó, aki immáron már évek óta egy, a szerről leállókat segítő intézményben dolgozik, létrehozta a www.kamaszszerviz.hu oldalt, amin keresztül szülőknek, pedagógusoknak, kortársaknak, érintetteknek ad tanácsot. „Ön szeretné, hogy családja újra harmonikusan tudna élni a mindennapok nehézségei ellenére? Ön szeretné, ha gyermekével újra helyreállna a bizalom? Ön szeretné tudni, hogy gyermeke biztonságban van?” – kérdezi a segítő.
Sokaknak a vallás segít. A hit a természetfölöttiben, akiben, amelyben nem csalódhatnak úgy – remélik -, mint a húsvér emberekben…
A Függő játszma akció szervezői felhívják a figyelmet: nemcsak kémiai szerektől lehet kórosan függő az ember. A hatalomhoz is, a munkához is kötheti kóros függőség a személyiséget.
Forrás: mr1-kossuth.hu
2008.12.09. 13:58
Az alkohol miatt lettem nemi beteg, és drogfüggő
Az alkohol miatt lettem nemi beteg, és drogfüggő
Azok a gyermekek, akik 15 éves koruk előtt kipróbálják az alkoholt vagy a kábítószereket, nagyobb eséllyel lesznek felnőttkorukra szerfüggők, kapnak meg szexuálisan terjedő betegséget, maradnak ki az iskolából vagy válnak bűnelkövetőkké. Azok a lányok, akik korán megismerkednek az alkohollal és a drogokkal, gyakrabban esnek 21 éves koruk előtt teherbe, olvasható a Psychological Science című folyóirat októberi számában megjelent tanulmányban.
A kutatásban összesen 1037 gyereket követtek nyomon háromtól 32 éves korig. 13 és 15 éves korukban arról kérdezték őket, próbálták-e már a szipuzást (ragasztóval, benzinnel vagy mással), használtak-e illegális kábítószereket illetve ittak-e alkoholt az elmúlt egy év során. A gyerekeknél a tizenéves kor előtti viselkedésproblémákat(verekedés, mások terrorizálása, mások tulajdonának rongálása, hazudás, iskolakerülés, lopás), valamint a családi hátteret is felmérték, köztük azt is, hogy volt-e valamelyik szülőnek priusza vagy bántalmazták-e a gyereket.
Azokból a gyerekekből, akik korán megismerkedtek az alkohollal vagy a drogokkal, "két-háromszor gyakrabban lett szerfüggő, herpeszfertőzött, fiatalon terhes vagy nem fejezte be az iskolát, mint azok a társaik, akik nem tettek így" - mutatta ki a vizsgálat. A 15 éves koruk előtt már alkoholt vagy kábítószert fogyasztott fiatalok "jelentősen gyakrabban váltak bűnesetek elkövetőivé" is. Ám annak ellenére, hogy a korábban viselkedési problémákkal küzdő tizenévesek nagyobb valószínűséggel próbálják ki az alkoholt vagy a drogokat 15 éves koruk előtt, mint akiknél nem álltak fenn ilyen problémák, a korai fogyasztók felénél nem volt semmilyen korábbi viselkedészavar.
"Az eredmények egybevágnak azzal az üzenettel, hogy a korai szerhasználat jelentős problémákat okoz a serdülők későbbi életében, vagy azzal, hogy a drogok ártanak a gyerekeknek, ám azzal nem, hogy a problémás múltúak hamarabban nyúlnak a pohár vagy a drogok után és eleve rosszabbak a kilátásaik a jövőre nézve" - mondta el Candice Odgers, az irvine-i Kalifornia Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. "A 15 éves kor előtti alkohol- vagy drogfogyasztás azoknál a serdülőknél is rossz egészségi kilátásokat okozott, akiknél nem volt semmilyen korábbi magatartásbeli probléma vagy szerfüggőség a családban."
Forrás: betegszoba.hu
2008.12.09. 12:59
Kis magyar drogkörkép
Halottak és elterelés - kis magyar drogkörkép
Felemás kép rajzolódik ki a drogprobléma hazai helyzetét összegző országgyűlési eseti bizottság jelentéséből. Bár a betegszám csökkenő tendenciát mutat, tennivaló bőven van még.
Augusztus elején egy fővárosi, Népfürdő utcai ház folyosóján mozdulatlanul fekvő férfi testét fedezték fel. A kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A 31 éves férfi valószínűleg kábítószer túladagolás miatt vesztette életét. Akárcsak az a nyolc másik ember, akik az idei nyáron Miskolcon és Budapesten nagyon rövid idő alatt hasonló körülmények között haltak meg.
Csökkenő betegszám
Ezeket az eseteket is vizsgálta szeptember elejei rendkívüli ülésén az Országgyűlés kábítószerügyi eseti bizottsága. A testület azóta elkészítette szokásos éves jelentését, amelyet benyújtott a Tisztelt Háznak. A dokumentum - szakértőkre hivatkozva - egyebek mellett megállapítja: tavaly az előző évhez képest jelentős csökkenés volt tapasztalható a kezelt drogbetegek számában: az összes beteg tekintetében 13 százalékkal, az elsőként kezelésbe került betegeknél pedig 29 százalékkal. A büntetőeljárás alternatívájaként alkalmazott "elterelések" keretében kezeltek száma 2007-ben 25 százalékkal csökkent.
Előzmények
Az Országgyűlési eseti bizottságot 2007 tavaszán hozták létre. Megalakulása a 2000-ben elfogadott nemzeti stratégiai programmal együtt után fontos mérföldkő volt a drogellenes küzdelemben. A kábítószerek ugyanis már a 70-es évek második felében megjelentek Magyarországon, de beszélni csak a 80-as évek közepén kezdtünk róla. A drogfogyasztás a 90-es évek közepétől vált társadalmi méretekben aggasztóvá: 1999-ben két és félszer annyi fiatal próbált ki illegális szert mint 1995-ben. A legnépszerűbb a kannabisz, ezt pedig az extasy követi.
Politikai reakciók
A jelenségre a politika már a kilencvenes évek elején reagálni próbált: 1993-ban vezették be a büntetőtörvénykönyv módosításával az elterelés intézményét. Ezzel lehetővé vált, hogy a drogot használók ellen ne induljon automatikusan büntető-eljárás. Ehelyett hathónapos terápiára vagy prevenciós programon való részvételre kötelezték a fogyasztókat. Ugyanez a módosítás azonban szigorú büntetést vezetett be a drogkereskedőkkel szemben.
Öt évvel később az Orbán-kormány idején aztán változtak a szabályok. A módosítások már csak a kábítószerfüggőknek tették lehetővé az elterelést, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésre ítélhették például azt, aki egy társaságban megkínálta barátját egy marihuanás cigarettával. Súlyosbító körülménynek számított, ha mindez úgynevezett védett helyen, - iskolában vagy művelődési házban- történt, illetve ha egy 18 éven felüli, nála fiatalabbnak adott át kábítószert.
A Medgyessy-kormány heves parlamenti viták után enyhített a szigorú jogszabályokon. A Btk. módosítása lehetővé tette, hogy a drogfogyasztó -főleg az alkalmi - , a büntetés helyett a féléves megelőző-felvilágosító tanfolyamot, leszoktató terápiát válassza. Másfél év alatt 2300 fiatal élt ezzel a lehetőséggel. 2004. decemberében azonban az Alkotmánybíróság - helyt adva a fideszes Hende Csaba beadványának,- megsemmisítette a Btk. több, enyhébb szankciókat lehetővé tévő passzusát. Az Ab az ítélet indokolásában kimondta, hogy a korlátozásoktól mentes mámorhoz való jog még közvetve sem vezethető le az alkotmányból, nem része a legmagasabb testi és lelki egészség biztosításához fűződő jognak.
A büntetőeljárásról szóló törvény 2006-os módosítása következtében lehetővé vált, hogy az eljáró hatóság már a nyomozati szakban figyelembe vegye az elterelésben való részvétel önkéntes vállalását. Ez azt jelenti, hogy az ügyész, vagy a nyomozó hatóság megszüntetheti az eljárást. A kábítószer-kereskedők viszont súlyos szankciókra számíthatnak. Bizonyos esetekben akár életfogytig tartó szabadságvesztés is lehet a büntetés. A szervezett bandák kapcsán a jelentés megállapítja: jól strukturált külföldi kapcsolatokkal (török, albán, nigériai) rendelkező csoportokról van szó.
Eredmények, tennivalók
Bár egyszerű lenne azt mondani, hogy a csökkenő betegszám ezen jogszabályok hatálybalépésének köszönhető, a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű. A bizottság jelentése szerint ugyanis a fentebb már idézett, javuló statisztikák hátterében részben az egészségügyi kapacitás-, és hozzáférés szűkítés, illetve a finanszírozás átalakulása állhat. Előremutató tendenciának nevezi a jelentés, hogy egyre szervezettebb a drogbetegek ellátása és az idén elkészültek a drogbetegellátás szakmai protokolljai is és fontos eredmény, hogy komplex segítséget-szolgáltatást nyújtanak a hazai tűcsere központok. Komoly problémaként tér ki viszont az anyag a szakemberhiányra. Az egészségügyi tárca a helyzet javítása érdekében ezért olyan differenciált rendszert szeretne bevezetni, amely kifejezetten a hiányszakmák választását ösztönözné.
Forrás: stop.hu -Vas Balázs
Szólj hozzá!
Címkék: drog addiktológia
2008.12.05. 09:56
Alkoholista papok rehabilitációs otthona - Bort ittak...
A cikket Soós Mária addiktológiai főreferens ajánlja figyelmükbe
"Alkohol és drog: van kiút!" Ez volt a címe a Guest House Alapítvány hét éve megrendezett pannonhalmi konferenciájának, amelyen Várszegi Asztrik főapát ezt mondta: "Joggal merül fel a kérdés, hogy mit keres az alkohol az egyházban. Az egyház, a kolostor része a társadalomnak, a szenvedélybetegség nem áll meg egy közösség kapujában sem." A fórum után arról határoztak, hogy rehabilitációs otthont létesítenek szenvedélybeteg egyházi személyek részére.
Leányvár 1700 lelket számláló sváb falu, Dorog szomszédságában. Amikor a katolikus templomban megkondul a déli harangszó, az ún. Hivatásőrző Ház kápolnájában is megkezdődik a szentmise. József és Raymund atya tartja a szokásos, napi istentiszteletet. A széksorokban kizárólag férfiak foglalnak helyet, tíz-tizenöt középkorú ember kíváncsi a prédikációra. A szertartás végén természetesen előkerül az áldozati kehely, ám Krisztus vére ebben a házban nem bor, hanem must alakjában ölt testet.
A misét celebráló atyákat nemcsak katolikus vallásuk köti össze a jelen levő hívekkel, hanem alkoholizmusuk is. A leányvári létesítmény az egyetlen olyan rehabilitációs otthon Európában, amit szenvedélybeteg, javarészt alkoholfüggő katolikus egyházi személyek gyógyítására hoztak létre.
Micsoda szégyen
A szentmise végeztével az atya és segítője visszateszi a szekrénybe a miseruhákat, és immár melegítőben indulnak ebédelni. József atya, aki az egyik nagyvárosból érkezett Leányvárra józanodni, áldást mond, majd ő is nekilát a rakott krumplinak. Józsefnek tizennégy év alkoholfogyasztás és jó másfél év "gondolkodási idő" kellett, hogy négy hónappal ezelőtt segítséget kérjen, és beköltözzön a Hivatásőrző Házba.
"Világéletemben érzékeny fiú voltam, testileg-lelkileg egyaránt. Testvéreimet viszonylag korán elvesztettem, s egy regény sem lenne ahhoz elég, hogy felsoroljam, milyen betegségeken mentem át, hányszor voltam a halál kapujában. Mindazonáltal sohasem volt kétséges számomra, hogy a papi hivatást választom. A felszentelés után egy kis dunántúli faluba kerültem, ahol az élet természetes része volt a borfogyasztás. Jó ideig semmi bajom nem származott az ivásból, ám egy idő múlva azon vettem magam észre, hogy kívánom az alkoholt, nélküle képtelen vagyok funkcionálni. Ekkor már szerként használtam az italt, ami egyrészt remekül csökkentette a szorongásaimat, másrészt egyfajta teljesítményfokozóként is hatott, hiszen négy-öt ember napi munkáját végeztem egymagam. Persze nálam is kialakultak a védekező mechanizmusok, egy ideig azzal áltattam magam, hogy bármikor abba tudom hagyni. De nem ment: próbáltam beosztani a napi adagomat, nem gondolni rá, csak este inni, de végül mindig az üveg mellett kötöttem ki. A helyzetem négy-öt éve fordult komolyra, amikor már egyes munkáimat is képtelen voltam elvégezni, pihenőnapot kértem."
József atya ennek ellenére sem vett részt hosszabb kórházi kezelésen, háziorvosa sem merte szembesíteni alkoholizmusával és depressziójával.
"Szenvedtem a csendtől és a magánytól. Azt hittem, hogy a hívőim mit sem sejtenek iszákosságomról, miközben mindenki mindenről tudott, de senki sem állt elém segítő szándékkal, azzal, hogy baj van. A doktorok is részt vettek a tagadós játszmában, kimerültséget diagnosztizáltak, hiszen ki merne egy katolikus papot szembesíteni azzal, hogy alkoholista."
Bár József tudott a Hivatásőrző Ház létezéséről, paptársai komoly fejmosása kellett, hogy fontolóra vegye a rehabilitációt.
"Felkerestek, és kőkeményen szembesítettek azzal, hogy innen nincs tovább. Orvosi segítségre van szükségem, vagy meghalok. Noha semmi újat nem hallottam, mégis megkönynyebbültem, hogy ezt végre valaki kimondta."
A nagy beszélgetés után mégis több mint egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a terápia mellett döntsön. Szégyenből halogatott.
"Hiába építettem iskolát a városomban, újítottam fel számos templomot. Egyetlen dolog motoszkált a fejemben: pap létemre bűnös vagyok, mert alkoholista lettem. Hogyan nézzek így a nyájam szemébe? Másrészt gyötört az önvád, ha ide kerülök, agg szüleim nem élik túl a szégyent, mivé süllyedt pap fiúk."
Az atya elmondta, hogy a sok komoly betegségből mind kigyógyult, de a legsúlyosabb, az alkoholbetegség most már megmarad a haláláig. És hogy nem iszik, azért őszintén hálát ad Istennek. Megélhette azt is, hogy szülei láthatják több mint 100 napos józanságát, és nem aggódnak többé. A szégyen, amitől félt, szertefoszlott.
A bűntudattal küszködő papon később sokat segített a Hivatásőrző Ház egyik munkatársa, Raymund atya, aki nem morális véteknek, hanem betegségnek tartja az alkoholizmust. A Domonkos-rendi szerzetes ugyancsak alkoholbeteg, ám kilenc éve nem iszik szeszt, s a ház 2004-es megalakulása óta józan alkoholistaként, úgynevezett "kísérőként" dolgozik a terápiában. Tanúságtétele szerint akkor kapta vissza az életét, amikor többszöri kórházi kezelése után rendtársai válaszút elé állították.
A szigetvári alkohológia speciális, a "Minnesota-modellen" alapuló (bővebben: A tagadás betegsége, Magyar Narancs, 2008. szeptember 4.) programján kötött ki 1999-ben, és azóta is tartja józanságát.
"Korábban piedesztálon álltak.Ők voltak mindenben a meghatározó személyek. Láttam olyan kis falut, ahol a plébánost tartották a falu eszének. Éppen ezért ott a kísértés, hogy a terápiában is megkérdőjelezhetetlen tekintély akar lenni. Eddig mindig csak segítséget és tanácsokat adott, most neki kell elfogadnia, ráadásul többnek tartja magát a többi alkoholistánál. Észrevettem, a papokban él a reflex, hogy védjék a mundér becsületét, azaz ha feltárják saját gyengeségeiket, az egész papságról állítanak ki negatív véleményt a kívülállók."
A tizenkét férőhelyes házban a szerzetesen kívül további két józan alkoholista segít, ugyanis azt már a szakma is elismeri, hogy a "sorstársak", az alkoholizmusból felépült személyek példaértékű szerepet töltenek be a még szenvedők kijózanodásában.
A "kísérők" mellett komplex orvosi csapat is részt vesz a munkában: belgyógyász, addiktológus, pszichiáter, pszichológus és lelkigondozó foglalkozik a betegekkel. A ház az ép testben ép lélek szlogent is komolyan veszi: csocsó és pingpongasztal mellett konditerem is van, a kötelező reggeli torna pedig a féléves, gyógyszermentes terápia része.
Amerikából jött
Először 1993-ban merült fel, hogy megoldást kellene találni az alkoholista papok gyógyítására, mivel az egyház sem tudott mást, mint a néhány napos kórházi gyógykezelést, vagy az áthelyezést, ami persze csak addig működött, amíg az iszákos atya botrányt nem okozott az új helyen is. A szembesülésben szerepet játszott a tengeren túl élő gyógyult alkoholista, Rauch László atya, aki az itthoni elkeserítő állapot láttán javasolta, hogy amerikai mintára hozzanak létre egy olyan "vendégházat", amely a szenvedélybeteg egyházi személyekkel foglalkozik. Rauch közbenjárásával Ternyák Csaba érsek, a Püspöki Konferencia akkori titkára látogatást tett a michigani és a rochesteri Guest House-okban, és látogatásakor az amerikai magyarok összedobtak 20 000 dollárt a Magyar Guest House Alapítvány létrehozására.
Az áttörést az alapítvány 2001-ben és 2002-ben tartott pannonhalmi konferenciái jelentették: ekkor ugyanis az egyház részéről kinyilváníttatott, hogy a katolikus papságot sem kerülheti el a szenvedélybetegség. A Püspöki Konferencia 2002-ben vásárolta meg az ideális helyen lévő, ám kihasználatlan leányvári ingatlant. A tizenkét férőhelyes Hivatásőrző Házat végül 2004 szeptemberében adták át, s Erdő Péter bíboros áldotta meg.
Az otthon motorja egy fiatal addiktológiai szakember, Hidász Zoltán lett. Az intézményvezető korábban az esztergomi ideggondozóban foglalkozott alkoholistákkal, a narkológiai képzés és az addiktológiai konzultáns szak elvégzése után a Katolikus Caritas "Rév" Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatánál dolgozott tanácsadóként.
"Egy józan alkoholista pap, Jakus Ottó, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat munkatársa keresett fel, hogy az egyház rehabilitációs otthont létesít. Kérdezte, volna-e kedvem közreműködni. Persze hogy volt."
Hidász Zoltán megbízatásakor kijelentette, hogy kizárólag jól felkészült, szakemberekből álló csoporttal, és komplex terápia segítségével tudja megvalósítani gyógyító programját.
"Összeültünk néhányan, és elgondolkoztunk a programon. Terápia ugyanis sokféle létezik, de a magyarországi adatok és a Guest House eredményei is egyértelműen a Minnesota-modell mellett szólnak. Ennek a módszernek utóélete is van, senkinek nem engedik el a kezét: ha lelkiismeretesen látogatják az AA gyűléseket, ideális esetben az egész életen át tart a felépülés. Segítséget kértünk a szigetvári alkohológia vezetőjétől, Szikszay Petronellától, aki hozzájárult a már bejáratott programja átvételéhez, sőt dolgozóink gyakorlati tapasztalatokat is szerezhettek Szigetváron. Egyházi intézmény lévén mi természetesen reggeli imával kezdjük a napot, este pedig hálát adunk. A zsolozsma és a napi mise elengedhetetlen része a felépülésnek, a szertartásokat az itt kezelt papok tartják meg."
A megalakulás után a ház vezetői valamennyi egyházmegyét végiglátogatták, ismertették a terápia működését. Olyan beteget is magukkal vittek, aki megosztotta felépülését. A fogadtatás vegyes volt, hiszen a papság körében többnyire nem tartják betegségnek az alkoholizmust. Hidász szerint leginkább a helyi püspök hozzáállásától függ, hogy érkeznek-e szenvedélybetegek az adott körzetből, és élnek-e a ház által nyújtott lehetőséggel.
"Elsősorban dunántúli nagyvárosokból jönnek a felépülni vágyó papok, de egyre több határon túli is ránk talál. Az egyházi személyek általában a felettesük javaslatára jönnek a terápiára: felelős lelki vezetőként a püspök szólítja fel az érintett papot, hogy kérjen segítséget. Olyan is előfordult, hogy a pap jelentkezett, hogy be szeretne vonulni."
Mivel a Hivatásőrző Ház nem egészségügyi, hanem szociális intézmény, nincs szerződésük az egészségbiztosítási pénztárral.
"A terápia költségtérítéses, havonta 45 000 forintot kell fizetniük a kezelteknek - mondja Hidász Zotán. - Ez napi 1500 forintot jelent, ami természetesen nem fedezi a valós költségeket. A legfőbb bevételi forrásunk a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által nyújtott pénzbeli támogatás, valamint az állami normatíva, ami jelenleg személyenként 700 000 forint egy évre. De meggyőződésünk az is, hogy a felépülésnek ára van, ezért fontos, hogy a kezeltek is fizessenek."
Az eddigi eredmények a terápia hatékonyságát igazolják, a 2004 óta gyógykezelt papok többsége megtartotta józanságát.
"Minden betegről tudunk, és tartjuk velük a kapcsolatot: meghívjuk őket a rendezvényeinkre, lelki gyakorlatainkra."
Tavaly huszonhárman fejezték be a féléves terápiát, huszonegyen ma is józanok. Püspöke válogatja, hogy új körzetbe helyezi-e át az érintettet, vagy visszatérhet a régi helyére. A tapasztalatok szerint az egyházi személyek a kezelés után hitükben is megerősödnek, a hívek pedig általában pozitívan fogadják a hiteles feltárulkozást.
Forrás: Péterfi Judit - Magyar Narancs
2008.12.05. 00:01
Dr. Funk Sándor: A gyilkos drog visszatért
Elaludtunk. Túlságosan bíztunk abban, hogy a marihuána, az ecstasy, az amfetamin, a kokain kiszorítja a piacról a gyilkos heroint. Nem ez történt - mondta Funk Sándor addiktológus a Népszabadságnak adott interjújában. A budapesti Nyírő Gyula Kórház főorvosa attól tart, a társadalom peremére szorult, kilátástalan helyzetben lévő lecsúszott fiatalok körében ismét hódítani kezd majd a heroin. Funk megelőzhetőnek tartja a múlt hetiekhez hasonló heroinmérgezéses haláleseteket; létezik e célra gyógyszer.
- A múlt héten négy nap alatt hat emberéletet követelt a heroin Budapesten. Ön szerint mi történt? - Aki heroinhoz nyúl, számolnia kell azzal, hogy bármelyik lövés az utolsó lehet. Ez benne van a pakliban. Ez egy halálos biznisz. Nem az a meglepő, ha valaki belehal az adagjába, hanem az, ha túléli. - Négy nap alatt hat halálos áldozat! - Az utóbbi években havonta, másfél havonta történt egy túladagolásos haláleset. Ennél persze jóval több életet követeltek a drogok. A heroin is. Az esetek többsége azonban tüdőgyulladásként, halálos közlekedési balesetként vagy öngyilkosságként szerepel a statisztikákban. - A véletlenek szerencsétlen összejátszásával magyarázhatók az egymást követő esetek? - Úgy tűnik. A híradásokból tudom, hogy az áldozatok utolsó adagjáról már kiderült, nem volt sem túl erős, sem szennyezett. Számukra azonban az utolsó adag mégis túl erősnek bizonyult. Ilyen a heroin. - Milyen? - A heroin morfinszármazék, amely a központi idegrendszer bizonyos részeit támadja. Megbénítja a fájdalom- és a légzőközpontot. A magát túladagoló heroinista így hosszú, lassú haláltusa végén megfullad, anélkül, hogy bármit is tenne, tehetne ez ellen. Mellesleg - ez inkább csak a közelgő vész felismerésében segítheti a kívülállókat - beszűkíti a fogyasztó pupilláját. Még egy veszély: mivel a többség intravénásan fogyasztja ezt a drogot, a többek által használt, nem sterilizált tű terjesztheti az AIDS-t és a hepatitist. A szennyezett anyag érelzáródást, embóliát okozhat. - Mi van a mérleg másik serpenyőjében? Mert valamit tudhat a heroin, ha világszerte milliók fogyasztják. - Eufóriát okoz. Az alhasból kiinduló, majd az egész testet átható, igen intenzív jó érzést, amihez foghatót természetes úton nem élhet át az ember. Pár perc kellemes bizsegés után - ami akár húsz-huszonöt percig is eltarthat - kellemes zsibbadás árad szét a testben, majd a heroinista mély alvásba zuhan. Mindez jó párszor megismételhető, amíg nem jelentkezik a heroin következő hatása: a függőség. - Igaz, hogy akár már néhány lövés is függőséget okozhat? - Ez talán túlzás. A függőség kialakulását persze nagyban befolyásolja a fogyasztó szervezetének tűrőképessége, s hogy milyen anyaghoz jut. Minél erősebb a dózis, annál könnyebben és gyorsabban alakul ki a függőség. Jellemzően egy hónap, hat hét rendszeres fogyasztás után már kialakul. - Orvosi segítség, kórházi kezelés nélkül van visszaút a függőségből? - Mindig van visszaút, még ha keserves is. Azonban a heroinisták csak akkor kérnek orvosi segítséget, amikor már kialakult náluk a masszív függőség. Ez persze valahol érthető. A fogyasztás első egy-másfél hónapjában semmihez nem hasonlítható jó érzést okoz a drog, eszükbe sem jut orvosi segítséget kérni. De később sem kérnek segítséget, amikor már erős fájdalmakat okoz a drog utáni vágy, mert akkor már minden idegszálukkal a drog vagy a megszerzéséhez szükséges pénz megszerzésére koncentrálnak. Többnyire e két fázis közti állapotban jelentkeznek nálunk, amikor még képesek kontrollálni cselekedeteiket. - Számos drogféleség okoz eufóriát, miért ragaszkodnak mégis annyian a heroinhoz? - Mert abban a húsz-huszonöt percben minden más drognál erősebben, intenzívebben hat. Ennek ellenére 2000-ben úgy tűnt, mintha eltűnt volna a magyar drogpiacról a heroin. Vélhetően, mert mindenki, a rendőrség, az addiktológusok, az úgynevezett lágy drogok legalizálásáért harcoló szervezetek képviselői egyetértettek - és ma is egyetértenek - abban, hogy a heroin gyilkos drog. Nem hangzott el egyetlen ellentétes vélemény sem, ami esetleg fogyasztásra bátoríthatott volna bárkit is. Emiatt még a viszonylag masszív fogyasztók is kerülték ezt az anyagot. Azt hittük, Magyarországon a marihuána, az ecstasy, az amfetamin, a kokain kiszorítja a heroint a piacról. Valamennyi ártalmas, de egészség- és személyiségromboló hatásukat tekintve egyik sem fogható a heroinhoz. A múlt héten történtek azt mutatják: tévedtünk. - A heroin legutóbbi áldozatai többnyire harmincas éveikben járó felnőttek voltak. Ez is szokatlan. - Jó pár év heroinfogyasztás, és valószínűleg több leszokási kísérlet állt már mögöttük. Ezzel együtt nem voltak menthetetlenek. Kínkeservesen ugyan, de megfelelő segítséggel bárkit le lehet hozni az anyagról. A heroinozás - az anyagban rejlő veszélyektől függetlenül is - magában hordozza a halálos tévedés lehetőségét. Amikor kialakul a függőség, annak is a második, kritikus szakasza, a heroinista már hiába lövi be magának, a várt jó érzés elmarad. Ezt először annak tudja be, hogy átverte a dílere, majd - ha már a dupla adaggal sem érte el a kívánt hatást - kihagy egy-két hetet, s újra próbálkozik. Alkohollal, másfajta drogokkal "erősíti fel" a heroin hatását. Hetek, hónapok telnek el, mire rádöbben - már ha nem hal bele a próbálkozásokba vagy egy aranylövésbe -, a heroin már soha többé nem okoz számára olyan örömöt, mint kezdetben, miközben a hiánya egyre elviselhetetlenebb fájdalmat okoz. - Hány heroinfogyasztóról tudnak Magyarországon? - Országosan négy-ötezerről. A többségük a 90-es években kezdte heroinista "karrierjét". Egyből heroinnal. Néhányan mákteával, voltak, akik intravénásan is képesek voltak beadni maguknak a rostoktól és zacctól szennyezett főzetet. - Ön korábban több interjúban a lecsúszott, a társadalom peremére szorult, kilátástalan helyzetben élők drogjának nevezte a heroint, noha adagjáért 5-6000 forintot is elkérnek a dílerek. - Nincs ellentmondás a két tény között. Ezt a drogot elsősorban azok választják, akik azt szeretnék, hogy a környezetük felnézzen rájuk. Többségük széthullott családból származik, mások a meg nem értettségük miatti tiltakozásként nyúlnak ehhez az anyaghoz. A heroinban rejlő hatalmas kockázat inspirálja őket. Az anyagért előbb felélik a saját vagyonukat vagy a szüleikét, majd lopnak, rabolnak, prostitúcióra adják a fejüket, bármire képesek. Ezért, s mert a heroin agresszívvá, követelődzővé, összeférhetetlenné teszi őket, a heroinisták rövid idő alatt talajvesztetté válnak. Kiközösíti őket a család, a baráti környezet, bár többnyire ők maguk is menekülnek a velük szemben ellenséges, meg nem értő közegből. Általában ezután párokban, kisebb csoportokban próbálják fenntartani magukat, és előteremteni a következő adaghoz szükséges pénzt. - Ki segít rajtuk, ha bajba kerülnek? Egyáltalán - van segítség a heroinmérgezéssel szemben? - Hogyne volna. A világon az egyik legkönnyebben kezelhető dolog a heroinmérgezés. Csak be kell adni a megfelelő gyógyszert, például a Narkantint, ami húsz percre blokkolja a heroin hatását. A fogyasztó szinte teljesen kitisztul, majd, ha nem kap újabb adag gyógyszert, visszazuhan az addigi állapotába; percenként 22 helyett csak egyszer-kétszer vesz levegőt, és attól függően, hogy mennyire gyengült le a szervezete, megfullad. A heroin hatása ugyanis négy-öt órán át is kitart, ezért húszpercenként be kell adni az újabb és újabb adag gyógyszert. Ez nem olcsó - egyetlen ampulla 25 ezer forintba kerül -, de hatékony megoldás az életmentésre. Eljátszottam a gondolattal: hány heroinistát lehetne megmenteni, ha minden heroinfogyasztó kaphatna legalább egy ampullányit ebből a szerből? Bárki beadhatná neki, aki rátalált, még akár a heroinista társa is, s így talán lenne idő mentőt hívni.
Forrás: Népszabadság, Fekete Gy. Attila
Szólj hozzá!
Címkék: drog addiktológia addiktológus
2008.11.22. 17:24
Az internet szerelmesei a pszichiátrián...
Alkohol, drog, dohány. Közös bennük, hogy függőséget okozhatnak. Manapság a sorhoz csatlakozott az internet is. Kínában mentális betegséggé nyilvánították az internetfüggőséget, és ez bekerült egy frissen kiadott kórmeghatározó könyvbe.
A világháló-függőséget (Internet Addiction Disorder, IAD) öt kategóriába sorolják és részletesen leírják a tüneteket. A kínai egészségügyi minisztérium várhatóan jövőre hoz döntést arról, hogy az online játékok, az internetes erotika, a közösségi, illetve információs portálok, valamint az online üzletek rabjait pszichiátriai esetnek tekintik-e.
De mit is jelent az internetfüggőség? Van, aki sokat dolgozik számítógéppel, és sokat kell a munkája miatt barangolnia a weben. Ezt nyilván nem tekinthetjük függőségnek. Aztán sokan vannak, akik szeretik a szabadidejük egy részét, vagy akár túlnyomó részét is internet előtt tölteni. De akkor hol kezdődik a függőség?

Talán ott, ha valaki több időt tölt a monitor előtt, mint azt korábban elhatározta. Ha nem jut fel egy ideig a világhálóra, ingerültté, vagy levertté válik. Ott ugyanis könnyebb új barátokat szerezni, egy elképzelt életet kialakítani.
Továbbá a virtuális játékok világát izgalmasabbnak, attraktívabbnak tartja saját hétköznapi életénél. Kilép önmagából, a PC játékok alakjával azonosítja magát, még enni is elfelejt.
Ha tehát valaki egy kreált japán manga figura helyébe szeretne lépni, akkor súlyos lelki, mentális problémái vannak.
A kórkönyv is ezt támasztja alá: az online játékosok a legsúlyosabb, ötödik kategóriába tartoznak. Az egyik legnépszerűbb játék a World of Warcraft néhány betegnél olyan tüneteket okozott, hogy már nem volt képes különbséget tenni a valóság és a képzelt világ között.
Statisztikák szerint 40 millió kínai fiatalkorú internetező közül 10 százalék tekinthető szenvedélybetegnek. Közülük is 95 százalékuk fiú. Saját elmondásuk szerint szüleiket okolják függőségük kialakulásáért, akik nem fordítanak elég időt a nevelésükre munkájuk miatt.
Egy biztos. Ez a fajta megszállottság legalább olyan veszélyes és romboló, mint bármely más szenvedélybetegség. Komolyan kell venni.
2008. november 17.
Forrás: 168ora.hu - Szabó Ildikó
2008.11.22. 15:50
Munkában a pszichiátria lakói
A rendszeres munka révén nemcsak keresethez jutnak a pszichiátriai otthon lakói, hanem az állapotuk is javul.

Pénteken nyílt napon mutatják be az ópusztaszeri pszichiátriai otthonban a rehabilitációs foglalkoztatás révén elért eredményeket. A Csongrád megyei településen álló Pallavicini-kastélyban működő pszichiátriai otthon 302 gondozottja közül összesen 137 lakó dolgozik, munkájukat tíz szakképzett munkatárs segíti.
Lajos Tibortól, az intézet igazgatójától megtudtuk: a munka-rehabilitációs foglalkoztatásban 92 ember vesz részt, a munka alapvető célja a munkakészségnek, a testi- és szellemi képességeknek a megőrzése és fejlesztése. A dolgozó pszichiátriai betegek harmada – összesen 45-en – pedig az úgynevezett fejlesztő-felkészítő csoportban vesz részt, amelyben immár az önálló munkavégző képesség helyreállítását és fejlesztését tűzték ki célul, hogy ezáltal a betegeknek esélyük nyíljon egy intézeten kívüli védett munkahelyen vagy akár a nyílt munkaerőpiacon az önálló munkavégzésre.
– A rehabilitációs program egyik legfontosabb része a foglalkoztatás, amelynek kiemelkedő területe a sikerélményeket nyújtó munkavégzés, ami a valódi rehabilitációs folyamat kezdete. Előnyös a csoportban végzett munka, amelynek közösségformáló ereje van: a tapasztalatok szerint a betegeknek nő az önbizalma, csökken a szorongása, mérséklődik a depresszióra való hajlama. Ez azért is fontos, mert a sérült, beteg emberek lelkierejét újra fel kell építeni, megtalálni a még meglevő képességeket, alkotóerővé kell formálni a megmaradt részképességeket, hogy a közösség értékes tagjainak érezhessék magukat – fogalmazott Lajos Tibor.
A november 7-i rendezvény nemcsak a rehabilitációs munka bemutatója lesz, az otthon lakói hetek óta önálló produkciókkal készülnek a vendéglátásra. Lajos Tibor elmondta: mivel a pszichiátriai otthonban élőket számos előítélet övezi, valamint sok lakóról végérvényesen lemondott a családjuk, rendkívül fontosak számukra ezek az alkalmak, amelyek kapcsolatot jelentenek a külvilággal, s csökkentik a betegekben az elszigeteltség érzését.
Forrás: Weborvos - B. Papp László
Szólj hozzá!
Címkék: pszichiátria
2008.11.22. 15:05
Pszichiátriai betegek a hajléktalanszállókon....
OPNI: "Lesznek olyan betegek, akik hajléktalanszállón élik le az életüket"
A magyar pszichiátereknek fogalmuk sincs arról, hány olyan beteg lehet akár az utcán vagy hajléktalanszállókon, aki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárásával elveszítette az orvosát - mondta az InfoRádiónak a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökségi tagja. Német Attila, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Ambulanciájának vezetője hozzátette: folyamatosan kerülnek elő a betegek, akiknek elfogyott a gyógyszerük és visszaestek.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 700 ezer lakost látott el, közülük körülbelül 10 százalékot érintett valamilyen pszichiátriai betegség, az elmúlt években tehát 70 ezer beteg fordulhatott meg a jogilag szeptember 30-i hatállyal megszűnő intézményben - mondta az InfoRádiónak a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökségi tagja, a Semmelweis Egyetem pszichiátriai ambulanciájának vezetője
Német Attila hozzátette: az OPNI-ban sok speciális ambulancia működött, amelyeket papíron más kórházak kaptak meg, sokszor azonban csak a feladatot vállalták át, ám az orvoscsapatok nem kerültek át a másik intézménybe.
A szakértő szerint a legnagyobb probléma az, hogy a páciensek, akik stabil állapotban is visszajártak az OPNI-ba, ma már nem biztos, hogy megtalálják korábbi kezelőorvosukat. Biztosan vannak betegek, akik még mindig kallódnak valahol - hangsúlyozta.
![Forrás: [origo]](http://www.origo.hu/i/0306/20030612hajlektal.jpg)
Az intézet bezárása óta már eltelt annyi idő, hogy a páciensek gyógyszerszedés nélkül visszaessenek - mondta a Semmelweis Egyetem pszichiátriai ambulanciájának vezetője. Hozzátette: valószínűleg lesznek olyan betegek, akik hajléktalanszállón élik le az életüket.
Lehetséges, hogy ezeket az embereket a szállóról küldik be valamelyik pszichiátriai osztályra, ám a hajléktalanellátás sem központosított, vagyis nem lehet tudni, ki hová kerül - magyarázta Német Attila.
Az OPNI-ban kezelt betegek kórlapjait sem lehet most visszakeresni, azok az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetnél vannak, így a páciensek új orvosai nem ismerhetik meg kezeltjeik kórelőzményét sem - mondta a szakértő.
Amióta megszűnt az intézet, a Semmelweis Egyetem pszichiátriai ambulanciáján ugyanolyan ágyszámmal és ugyanakkora stábbal három és félszer annyi beteget kell ellátni, mint korábban - fűzte hozzá Német Attila.
Mi lesz a sorsa?
Szeptember 30-ával szűnik meg jogilag az OPNI, a betegdokumentációk az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) egyik telephelyére kerültek. Ez történik majd azokkal az eszközökkel is, amelyeket nem sikerült eladni a börzéken - mondta az InfoRádiónak a szervezet főigazgatója.
Kárpáti Zsuzsanna hozzátette: az OPNI épületében már csak kisebb javításokat és a végső adminisztrációs munkálatokat végzik. Ennek végeztével, november közepén az EKI a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek adja át az épületet.
Az EKI főigazgatója cáfolta, hogy a korábban az OPNI-ban kezelt betegekről szóló dokumentumok visszakereshetetlenek lennének.
A más kórházakba átkerült osztályokon korábban kezelt páciensekről szóló dokumentumokat megkapják a feladatott átvállaló intézmények. A többi kórlap az EKI-nél marad, és bármikor visszakereshető lesz - magyarázta Kárpáti Zsuzsanna.
Hanganyag: Torda Júlia
Forrás: inforadio.hu
Szólj hozzá!
Címkék: pszichiátria hajléktalan
2008.11.20. 12:36
Így drogozunk mi - I. rész
Ha létezik női beszédmód, női boksz, női autó, miért ne beszélhetnénk a női kábítószerezésről. Hátha hozzájárulhatunk ahhoz, hogy csökkenjen a létszámuk.
Ha létezhet női szumóbirkó, frakk, beszédmód és orgazmus, miért ne leshetnénk meg a női kábítószer-élvezőt is – így a gender-irányultságú addiktológusok –, hátha hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ne csak a hepa-C, hanem a sikeres kezelés is csökkentse a létszámukat. A probléma létjogosultságát jelzi, hogy míg a férfi függők több bentlakásos intézet közül válogathatnak, ha egyszer Tupachez és Tim Roth-hoz hasonlóan az azonnali kitisztulás mellett törnek lándzsát, addig egy magyar Amy Winehouse-nak nem sok hazai otthon kínálna apropót a Rehab című slágerhez.
Kezdjük az elején, a kóstolással. Bár a csajok többsége könnyebben rákattan a legális drogokra, egyre népszerűbbé válnak az illegális kábítószerek is. A legkeresettebbek a partidrogok – az eufóriakeltés mellett bevallottan a látványos fogyasztó hatásukért. "Évekig sportoltam – meséli egy 17 éves, jelenleg prostitúcióból élő lány –, de a fenekem akkor is hatalmas maradt. Egy bulin próbáltam ki a speedet, hajnalig táncoltam, és máris kaptam a következő adagot. Ha jól emlékszem, három napig buliztunk a haverjaimmal, és amikor a következő reggel belenéztem a tükörbe, nem ismertem magamra. Tovább anyagoztam, végül néhány hét alatt olyan vékony lettem, amilyen mindig is szerettem volna, de önerőből sohasem jött össze. Azt hittem, megoldottam a problémát: sohasem voltam éhes, és mindig elég energikus maradtam ahhoz, hogy naponta mozogjak".
Az úgynevezett legális, vagyis Magyarországon törvényesen beszerezhető drogok közül – a kávé-cigi kombót most félretéve – az altatóké/szorongásoldóké az aranyérem. A nők többségét alighanem megnyugtatja az orvos, vagyis egy szavahihetőnek látott tekintélyszemély által felírt recept. Persze a "Semmi rosszat nem teszek, hiszen az egészségem érdekében kapom a pirulákat!" típusú gondolatmenet mellé szükségeltetik némi csúsztatás, amikor az addikt nőbeteg a hatodik háziorvoshoz látogat el hétfőn, hogy a megfelelő mennyiséget hivatalos csatornákon szerezze be.
A nőkre jellemző gyógyszerfüggőség hátterében több különböző okot fedezhetünk fel. Egyfelől kevésbé kidolgozottak az alvilági vonalaik, vagyis a drogdílerekkel való pacsizás jóval valószínűbb férfiak, mint nők esetében – ergo számukra maradnak a "törvényes" úton becserkészhető tudatmódosítók. Másrészt nem véletlen, hogy a nők inkább idegrendszeri depresszánsokkal élnek vissza (a szorongásoldók mellett ebbe a csoportba tartozik például az alkohol is). Olyan szerekkel tehát, amelyek feszültségfokozódás, adrenalinfröccs, túlpörgés és napokig tartó élményvadászat helyett inkább a tudat kikapcsolásával kecsegtetnek.
Miért szimpatikusabb az öntudatlanság vagy a bódultság, mint a hallucinált labirintusokban tévelygés és a kéthetes, partiőrült szeletelés? Kutatók megállapították, hogy a női szerhasználók jóval nagyobb része küzd pszichés problémákkal, mint férfitársaik. A lelki gyötrelmek jellege is különböző: míg a pasikra az önkontroll zavarai, a szélsőséges újdonságkeresés és az antiszociális/bűnözői magatartásformák jellemzőbbek, addig a csajok többsége depresszióval, szorongásos zavarokkal, illetve poszttraumás stresszbetegséggel (PTSD) küzd.
A levertséggel, ingerlékenységgel, indulatkitörésekkel, intenzív félelemmel, és a múlt emlékképeinek irányíthatatlan tudatba törésével jellemezhető PTSD valamilyen súlyos, traumatizáló életesemény következtében alakulhat ki. Az önkontrollvesztéssel járó megbetegedések – mint például a visszatérő falásrohamokkal és "jóvátételi" önhánytatásokkal leírható bulimia, vagy éppen a kényszeres drogfogyasztás – hátterében sok esetben szexuális zaklatás, családon belüli erőszak vagy rendszeres és súlyos bántalmazás áll. Míg a férfiaknál tehát az új ingerekre való fogékonyság, a monotónia kerülése, a sohasem látott világok felnyitása a szerhasználat legfontosabb motívuma, addig a nők többnyire a megfelelően működő megküzdési stratégiák hiányát igyekeznek kémiai szerekkel leplezni."Nem mondhatnám, hogy jó gyerekkorom volt" – mondja az addiktológiai osztályon egy 22 éves lány. "Apám ütött-vert minket az öcsémmel, persze javarészt én kaptam a nagyját. 15 évesen volt az első abortuszom. Az akkori fiúm bekerült a börtönbe, és amikor kijött egy fillér nélkül, arra kért, hogy a "szerelmünkért" álljak ki a gyorsforgalmira. Hogy majd összegyűjti a pénzt, és lelépünk. Rettenetes munka volt, nem bírtam ki pia nélkül. Egyre többet ittam, főleg amikor észrevettem, hogy a pénzemet játékgépekbe dobálja. Akkor elveszítettem a reményt arra, hogy valaha vége lesz. A pia már nem hatott, gyógyszerekkel sem. Nem tudtam kiütni magam. Akkor kezdtem heroint szúrni".
Az interjúrészletből látható, hogy a probléma megoldása – például a fiúval való szakítás, külső segítséghez fordulás, a prostitúcióból való kilépés stb. –, illetve az érzelmek kezelése – a depresszióval és a félelmekkel való szembenézés – helyett a fiatal lány inkább az érzelmek azonnali "kiürítését", az intenzív, negatív emócióktól való gyors szabadulás útját választotta. Az alkoholt, a nyugtatókat, később pedig a heroint. A következő héten megvizsgáljuk, van-e kiút az ördögi körből.
Forrás: borsa.hu
2008.11.20. 12:35
Így drogozunk mi - II. rész
A nők jóval érzékenyebbek a drogok jutalmazó aspektusaira és gyorsabban válhatnak függőkké, mint a férfiak. A két nem eltérő sajátosságairól pszichológus ír.
Az elmúlt héten arról elmélkedtünk, hogy a nők – akár a Tövény előtti főhajtás, akár a hagyományos szerepmodellekhez való igazodás miatt – szívesebben választanak legálisan elérhető szorongásoldó bogyókat vagy fehérneműk közé rejtett röviditalokat az illegális kábítószerek helyett. Némi pontosítás talán még belefér: ha a csajoknak lehetőségük nyílik arra, hogy elérjék a közmunkával vagy börtönévekkel jutalmazott drogokat – magyarán díler kerül a makulátlan hölgytársaságba –, akkor a férfiakhoz hasonló valószínűséggel kóstolják meg a tiltott gyümölcsöt is.
Az észnéllét már a kipróbálásnál sem jelent hátrányt: állatkísérletek bebizonyították, hogy a nők jóval érzékenyebbek a drogok jutalmazó aspektusaira. Amikor olyan ketreceket alakítottak ki az állatoknak, hogy önmaguknak adagolhatták a heroint, kokaint, vagy akár a marihuána hatóanyagát, akkor a nőstények jóval gyakrabban "kínálták meg" magukat, ráadásul egyre nagyobb mennyiségekkel. A vizsgálat tervezői szerint ez annyit jelent, hogy a nők gyorsabban/könnyebben válhatnak függőkké – legalábbis az idegrendszeri hátország alapján – mint a férfiak.
A rendszeres szerhasználattal vagy a kialakult függőséggel párhuzamosan számos újabb nehézség üti fel a fejét. Az alkoholtól bódult vagy épp kokainmámorban partizó nőkről kialakuló sztereotípiákat át- meg átszövi a szexuális szabadosság elképzelése. A drogfogyasztó csajokat "könnyebben kaphatókként", "nimfománokként", "gátlástalanokként" látja a közvélemény – miközben az alkoholista vagy heroinaddikt pasik szexualitásának kérdése általában szóba sem kerül. Az előítéletek negatív következményei közé tartozik, hogy a szerhasználó nők könnyebben válnak nemi erőszak áldozataivá: "Minden hétvégén a sárga földig részegedtem le – meséli egy 24 éves lány a kórházi kezelése alatt. – Amikor már alig voltam eszméletemnél, többször kivittek a kocsikhoz. Csak suttogni tudtam, hogy nem akarom, de végül is mindegy volt. Azt mondták, ne ellenkezzek, mert tudják, hogy nekem is jó így". Miközben valójában rohadtul nem jó. A tudatmódosítókkal élő nők nagyobb hányada szexuális problémákkal küzd (a szexuális vágy hiányával, sőt, a nemiségtől való undorral, valamint az orgazmusra való képtelenséggel). A kiszolgáltatottság és a brutalitás tovább erősítik a szexualitással szembeni ellenérzéseket, illetve a saját test elfogadásának képtelenségét.
Más nők esetében a kábítószer a romantikus szerelem képzetével fonódik össze. Már írtam arról, hogy a lányok többsége dílerspanok hiányában a fiúján keresztül jut hozzá a drogokhoz. A szerelmes együttlétek így erősen kötődnek a közös szerhasználathoz, ami a későbbiek folyamán megnehezíti a leszokást. Gondoljunk például Annie Hallra, aki csak egy spangli elpöppentését követően bújt ágyba a Woody Allen-alakította szerelmével. Egy 16 éves lány állítása szerint: "A cucc az én legnagyobb szerelmem. Egy férfi sem volt még olyan hatással rám, mint Ő. Előtte képes vagyok meghajolni és szolgálni. Az embereket viszont lenézem. Ha le kell feküdnöm valakivel, csak úgy megy, hogy kokainozok előtte: így végeredményben inkább a kólával vagyok együtt. A srác nem is érdekel".
A drogról való leszokást célzó programok kidolgozói szerint egyre inkább figyelembe kell vennünk a két nem eltérő sajátosságait, az úgynevezett genderszempontokat is ahhoz, hogy sikeres intézményeket állítsunk fel. A női szerhasználó – az említett rejtőzködés és szégyenérzet miatt – ritkábban kér segítséget, mint a férfiak. Persze akadnak kivételek, például annak a 18 éves lánynak az esetében, aki elsősorban a szerhasználaton és a drogozáshoz kapcsolódó játszmákon keresztül kommunikált a szüleivel: "Tudták, hogy évek óta anyagozok, ők adták rá a pénzt mondván, hogy ha már ezt csinálom, legalább ne kezdjek el lopni meg kurválkodni. Nem érdekelte őket különösebben. Amikor elmondtam, hogy egyre keményebb cuccokat nyomok, csak megrándították a vállukat, és odaadtak ennek az ambulanciának. Kiakadtam, hogy egy ambulancia? Ha igazán komolyan vettek volna, rehabra küldenek, nem?!".
Jó hír viszont, hogy ha nagy nehezen sikerült a drogos lányokat bevonni valamilyen segítő programba, akkor az ellenkező neműeknél jóval többet profitáltak a beszélgetésekből, szerepjátékokból. Míg a férfiakat meg kell tanítani arra, hogy az érzelmek kifejezése vagy az életeseményekkel való foglalkozás – a szerintük "időhúzó, felesleges baromságok" – hogyan járulhat hozzá a "tisztán maradáshoz", addig a nők – a gyerekkori szocializációjuknak köszönhetően is – általában fogékonyabbak a tanácsadásra vagy a terápiás folyamatba való bevonódásra.
Magyarországon az utóbbi években kezdtek el a genderszempontú addiktológiai ellátás fontosságáról beszélni (lásd például a Gellérthegy magánrendelés honlapját). Az akár egyéni, akár csoportos foglalkozások során a szerhasználattal összefüggésben figyelembe veszik a nők társadalmi helyzetét, az ebből fakadó nehézségeket, a saját testhez és a szexualitáshoz való viszonyt, és számos egyéb női témát a kiszolgáltatottságtól a hatalomnélküliségen át a gyermekvállalásig. Már csak le kéne küzdeni a szégyenérzetet, nagylevegő, és nekivágni a segítségkérésnek!
Forrás: borsa.hu
2008.11.03. 18:10
Alkoholizmus az egyetemeken?
A következő cikket Soós Mária addiktológiai főreferens ajánlja figyelmükbe:
Az egyetemisták nagy része alkoholista, a diákbulik fő programja a piálás – írja az eduline.hu. Egy szombathelyi hallgató szerint ez így nem igaz, de tény, hogy sokat isznak a diákok.
Ha belegondolunk, az egyetemi, főiskolai bulikról valóban olyan kép él a köztudatban, hogy a lényeg az "ereszdelahajam"-on van, a legnagyobb érdeklődés a sörsátornak, sörcsapoknak dukál. Ezt igazolja az idei főiskolai diáknapokról szóló beszámolónk is, és valószínűleg ezért is övezte olyan nagy érdeklődés a főiskola klubjának hosszú szünet utáni megnyitását.
Már az elején is bizonyítani kell
De nézzük, milyen konkrét példákkal igazolja állítását az eduline.hu. Azt írják, hogy már az első hónapban komoly megpróbáltatások érik a 18 éves friss hallgatókat, ekkor vannak a gólyatáborok, a gólyabálok, a beilleszkedés időszaka, ismerkedés céljából kocsmáról kocsmára járnak a fiatalok. A klubok és diákegyletek pedig ingyen piával és hatalmas rendezvényekkel csalogatják őket.
A lap megemlíti a Budapesti Műszaki Egyetem egyhetes rendezvényét, a Schönherz Kupát, és a Veszprémi Egyetemi Napokat, ahol hivatalosan is a piálás teszi ki a programok jelentős részét. Azaz, versenyeket szerveznek pld. gyorsasági sörivásban, vagy mondjuk "távolsági töménytúrát" rendeznek. Állítólag az ilyen bulikon esténként több száz diák kerül az alkoholmérgezés állapotába, a tünetek – hányás, eszméletvesztés – már hozzátartoznak a rendezvények koreográfiájához.
Azt írják, hogy akik nem isznak alkoholt, nehéz helyzetbe kerülnek, mert nem alakulnak ki a baráti kapcsolatok, sőt, partnert is nehezebben találnak maguknak. Állítólag többször előfordult, hogy az absztinensek nem is bírják a dolgot néhány hétnél tovább, és olyan iskolába jelentkeznek át, ahová otthonról járhatnak be, így nincsenek kitéve az állandó vegzálásnak.
Szombathelyen nem kell kétségbeesni
Megkerestük a Savaria Egyetemi Központ egy felsőbbéves, tehát már tapasztalatokkal rendelkező hallgatóját. Szerinte ennyire nem kritikus a helyzet, igaz, nagyon sok diák iszik rendszeresen. Aki elmegy egy társasággal szórakozni, nehezen állja meg, hogy le ne gurítson néhány pohárral, de nem nézik le azt, aki ellenáll a kísértésnek.
Szerinte a bulizástól és az alkalmi piálástól nem kell senkinek kétségbeesnie, nem emlékszik olyan esetre, hogy valaki alkoholmérgezést kapott volna. Ráadásul a bulizók nagy többsége másnap reggel kipihenten érkezik az iskolába. A hallgató azért hozzáteszi, hogy vannak olyan rendezvények, amelyek kimondottan az ivásról szólnak. Ilyen például a gólyabál, ahol csak azt tartja érthetetlennek, miért kell a srácoknak öltönybe, a lányoknak kosztümbe, magassarkúba öltözniük, amikor előre borítékolható az eredmény.
A főiskolások között a legnépszerűbb hely jelenleg az Egyetemi Központ klubja, már csak azért is, mert nem túl drága. Az ár különben is fontos szempont, gyakori, hogy a buliba indulók a boltban vett olcsó piával "készülnek fel" otthon vagy a kollégiumban.
Extrém módszerek
Azt már mi tesszük hozzá, hogy az egyetemi legendáriumban extrém esetek is keringenek. Orvostanhallgatókról, akik gyarapodó tudásukat és orvosi eszközhöz való hozzáférésüket használják fel, hogy az alkoholt más módszerrel juttassák szervezetükbe. Ezzel elkerülik a másnaposságot és jóval olcsóbb, mint a hagyományos piálás. Egy másik legenda szerint pedig alkoholtartalmú cukorkák bizonyos testnyílásokba való felhelyezésével érik el a hallgatók a bulihangulat kellő szintjét.
De félre a legendával, nézzük egy azóta végzett szegedi egyetemista véleményét. Ő azt mondja, hogy az egyetemen valóban komolyan jelen van a pia. Évfolyamukon hatvanan voltak, ebből 4-5 hallgató volt az, akit nyugodtan alkoholistának lehetett nevezni. Ők voltak azok, akik olykor olyan állapotban jelentek meg az előadásokon, hogy ki kellett vezettetni őket. És köztük voltak lányok is...
Kevés az absztinens diák
Körülbelül 4-5 fő volt azok száma is, akik absztinensek voltak, ők a bulikba sem jártak el. A volt hallgató szerint a diákok többsége rendszeresen ivott, általános vélemény volt, hogy ez hozzátartozik a bulihoz. Egyébként pedig vannak tipikus egyetemista piák, a legnépszerűbb persze a sör, ezt követték a „bulilikőrök”, úgymint kevert és hasonszőrű társai.
Szóval, rendesen ott van a pia az egyetemeken, főiskolákon, kollégiumokban. Arra viszont nincs adat, hogy a diploma megszerzése után hogyan változik az egykori hallgatók életvitele. Pedig ez lenne a legfontosabb információ.
Forrás: Nyugat.hu
2008.10.29. 10:14
Alkohol, cigaretta, kábítószer és a diákok...
A következő cikket Soós Mária addiktológiai főreferens ajánlja az Olvasó figyelmébe:
A szegénység és az egészségi állapot között már gyerekkortól szoros összefüggés van, olykor pozitív, olykor negatív értelemben: a napi gyümölcsfogyasztás hiánya például negatív hatású, ugyanakkor a jómódú fiatalok körében magasabb az alkohol- és marihuánafogyasztás állapította meg egy nemzetközi felmérés.
A szegénység és az egészségi állapot között már gyerekkortól szoros összefüggés van, olykor pozitív, olykor negatív értelemben: a napi gyümölcsfogyasztás hiánya például negatív hatású, ugyanakkor a jómódú fiatalok körében magasabb az alkohol- és marihuánafogyasztás állapította meg egy nemzetközi felmérés.
Németh Ágnes, az ÁNTSZ felügyelete alá tartozó Országos Gyermekegészségügyi Intézet kutatásvezetője és munkatársai ismertették az Európa és Észak-Amerika negyvenegy országára kiterjedő, összesen kétszáznégyezer gyermek illetve fiatalkorú részvételével tartott felmérés eredményeit.
Magyarország a legtöbb témát illetően a középmezőnyben helyezkedik el. A lányok és az idősebb fiatalok kevésbé érzik magukat egészségesnek nálunk a többi országhoz képest - és ez általában jellemző Kelet-Európára. A lányok, bár körükben alacsonyabb a túlsúlyosság aránya, mégis kövérnek érzik magukat és fogyókúráznak, s elégedetlenek a saját testképükkel.
Ami a "rizikós" magatartásokat illeti, a fiúkat sok tekintetben utolérték Magyarországon a lányok, például az alkohol, a cigaretta és a kábítószer kipróbálását illetően. A kannabisz kipróbálása esetében Magyarország az országok között az alsó harmadban helyezkedik el. Ugyanez vonatkozik a szex elkezdésére is. Nyugat-Európában többen szednek fogamzásgátló tablettát, míg Magyarországon a szexet kipróbáló fiatalok hetvennyolc százaléka óvszert használt.
Magyarországon kevesen reggeliznek - ami egészségtelen - és ez a szinte gyerekkorúakra is vonatkozik. A lányok többet fogyókúráznak mint a fiúk, utóbbiak viszont többet mozognak. A magyar fiatalok a negyvenegy ország átlagához képest nem tévéznek sokat.
Ritkábban járnak a világátlagnál a magyar tinédzserek a barátaikkal vendéglőkbe, klubokba - ez abból a szempontból pozitív hatású, hogy így kevesebbet isznak, dohányoznak és kábítószereznek. A jómódú fiatalok körében általában magasabb az alkohol- és marihuánafogyasztás, a korai szexuális aktivitás. Kelet-Európában a verekedés és az iskolai erőszak aránya is magasabb a tehetősebb szülőkkel megáldott fiatalok körében, ám amint a vizsgálat megállapítja, e tekintetben Magyarország kivételt jelent.
A WHO által koordinált vizsgálatsorozat a nyolcvanas évek közepén indult több tucatnyi országban. Magyarország a kezdetektől csatlakozott a felmérésekhez. Az eredményeket számos fórumon tervezik hasznosítani, például a törvényhozásban, az egészségvédelemben, az oktatásban a civil szférában is.
Forrás: origo.hu
2008.10.18. 12:11
Alajos vagyok, alkoholista...
A következő cikket Papp Éva Mária addiktológiai főreferens ajánlja figyelmükbe:
Alig van ember, akinek ismeretségi körében, rosszabb esetben a családjában ne lenne szenvedélybeteg (ital, cigaretta, drog, játék). A pokolból való kikapaszkodásról egy másfél évtizede tiszta alkoholistával beszélgettünk.
Alajos vagyok, alkoholista - mutatkozott be az ezerszer elismételt mondatával. – Húsz éves korom táján szokásos társasági ivóként kötöttem szorosabbi barátságot az itallal. Munka után, a kollégákkal nap mint nap a kocsmában kötöttünk ki. Életem első üveg sörét kihánytam, de aztán a napi adagom 1-2 korsóra emelkedett. Három év múlva már naponta lecsúszott 5-6 korsó sör, ugyanennyi felessel kísérve. Műszak végén, már alig vártam hogy betérjünk a kocsmába, hogy az alkohol adjon enyhülést belső feszültségemre.
– Huszonhét éves voltam, amikor először orvoshoz kerültem. Egy reggel a munkahelyemen elszíneződött a szonda, az előző napi "berúgás" eredményeként. A feletteseim azt mondták, nem bocsátanak el, ha elvonóra megyek. Így 1987-ben Budapesten részt vettem életem első elvonókúráján, amit aztán több is követett – folytatta történetét Alajos.
A férfi életének legszebb éveit az alkohol rabságában töltötte, így családot sem alapított.
A budapesti elvonókúra egy gyönyörű épületben Kodály nyári rezidenciáján történt. Nyugtatókat kapott, amivel az orvosai az alkohol okozta elvonási tüneteket, a remegést, a feszültséget enyhítették. Hat hét után elengedték, s mint oly sok alkoholista, ekkor, immár tisztán látta először, teljes csőd az élete. Minden pénzét italra költötte, családja, barátai elfordultak tőle, munkahelyén inog a széke, adósságai vannak.
– Az első elvonókúra sok esetben nem hoz sikert. Nálam sem volt ez másként, sőt a helyzet rosszabbodott. Az orvosok által felírt gyógyszereket annak rendje és módja szerint beszedtem, aztán mellette tovább folytattam az ivást. Még mindig nem fogadtam el a tényt, hogy alkoholista vagyok.
Egyszerre ivott, és gyógyszerezett. A 90-es évek második felében tévedt be az Anonim Alkoholisták egyik klubjába, ahol kezébe akadt egy könyv. "Kati vagyok, alkoholista". Megvilágosodott, tudta, hogy beteg.
Ekkor már a napi 12 fröccs után estére is hazavitt némi muníciót, 2 liter vörösbor képében. Többször kezelték kórházban, de mindannyiszor alulmaradt az itallal szemben. Ha ivott, bátrabb volt és nyugodtabb, a szervezetének szüksége volt az alkoholra a normális működéshez, akár a cukorbetegeknek az inzulinra.
Sorstársaitól is hallott elrettentő történeteket. Volt, aki 20 napon át napi fél-egy liter vodkát tüntetett el, háziasszonyok a centrifugában tárolták a zugiváshoz elengedhetetlen adagokat.
Belátta, hogy beteg. A felépüléshez vezető lépések közül ez az első, és a legfontosabb. Az lehet tiszta, aki felismeri az alkoholizmust, azt, hogy élete emiatt vált irányíthatatlanná. Az Anonim Alkoholisták 12 lépésének első pontja: Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált.
Az Anonim Alkoholisták programjának gerince az, hogy csak: "Ma nem iszom". Nincs olyan, hogy örökre, hogy soha többé. Csak az előttük álló napon kell megállni, hogy alkoholt vegyenek magukhoz.
– Az alkoholistáknál ugyanis a dominóelv működik. Ha felemeli az első poharat, azt továbbiak követik, s újra részegre issza magát. Mert az ital rabjai elveszítették a képességüket a mértékletes ivásra, és ezt a képességüket soha nem nyerhetik vissza
Az Anonim Alkoholisták Klubja nem követel semmilyen fogadalmat, a tagság egyetlen feltétele, az ivással való felhagyás vágya. Az AA-sok arra koncentrálnak, hogy az előttük álló 24 órát kibírják alkohol nélkül. Gyűléseiken jó a hangulat, barátias a légkör.
– Itt bárki újjászülethet. Újjászületésének napját pedig akár a valódi születésnapokat tortával ünnepeljük.
Alajos jónéhány éve újjászületett, és azt tanácsolja senki ne féljen, ne szégyelljen segítséget kérni. Hasznos információk a www.anonimalkoholistak.hu oldalon.
Ki az alkoholista?
Az alkoholista beteg, aki soha nem lesz képes arra, hogy mértékletesen igyon. Fizikai és lelki betegség, nem az akaraterő gyengesége. Néhány alkoholista már az első perctől fékezhetetlen, mások évtizedekig jutnak el a mértéktelen ivászathoz. Vannak napi ivók, mások hosszú ideig képesek tartózkodni az italtól, majd hatalmas, kontroll nélküli italozásba kezdenek. Nincs bizonyíték arra, hogy aki egyszer már alkoholista módon ivott, vissza tud térni a normális, szociális iváshoz. Nem létezik "kicsit alkoholista".
Forrás: Pók Viktória . Kisalföld.hu
2008.10.13. 18:49
GINA kábít a budapesti éjszakában
Az alábbi cikket Tornyos Krisztián intézményi referens ajánlja figyelmükbe:
Akár halált is okozhat az az új drog, amely az idei nyár „slágere” volt. A GINA névre keresztelt szer kis mennyiségben kábulatot, nagyobb mennyiségben azonban légzésleállást, epilepsziás görcsöket is okozhat. Zacher Gábor toxikológus szerint nem telt el úgy hétvége a nyáron, hogy ne kerültek volna fiatalok kórházba a GINA miatt. Miközben a szakember erről beszélt az RTL Hírek.hu-nak, akkor is éppen bevittek egy fiatalembert a toxikológiára.
A gamma-hidroxi-vajsavat (GHB) medicinaként a 60-as évek óta használták, főként gyermekek altatására. Ennek szájon át bevehető formája a GINA nevű kábítószer, amely Magyarországon az elmúlt 1-1,5 évben terjedt el – mondta el az RTL Hírek.hu-nak Dr. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa.
A színtelen, szagtalan anyagot általában italba csepegtetik. Kis mennyiségben tudatbeszűkülést, kábult állapotot idéz elő, túladagolása azonban epilepsziás görcsrohamok kialakulásához vagy légzésleálláshoz, legrosszabb esetben halálhoz is vezethet. Bár végzetes esetről Magyarországon nem tudunk – ami nem jelenti azt, hogy nem volt – a nyugat-európai és amerikai szakirodalom azonban bővelkedik ilyen esetekben. Ráadásul - bár a GINA kábítószernek minősül, birtoklása, átadása, használata törvénybe ütközik - a drog előanyagát - amely festékoldószerként használnak - az interneten legálisan is meg lehet rendelni.
Figyelemre méltó adat, hogy a GINA-használók 30 százaléka akaratlanul kerül droghatás alá. Őket ugyanis mások kábítják el. Ezek az áldozatok általában fiatal lányok. A jellemző módszer az, hogy valamennyi anyagot beleraknak az italukba, ami 15-20 perc múlva kiüti őket, és 4-6 órán át, amíg tart a szer hatása, gyakorlatilag bármit meg lehet velük csinálni. Ezt kihasználva gyakori, hogy nemi erőszakot követnek el rajtuk. Ennek bizonyítása viszont sokszor nehéz, egyrészt azért, mert a szer 14-16 óra múlva teljesen kiürül a szervezetből, másrészt, mert hiányoznak a klasszikus erőszakolásra utaló jelek az áldozat testéről. Nincsenek sérülés-, illetve megragadás-nyomok. A nemi erőszakok esetében pedig egyébként is jellemző, hogy az áldozat nem rögtön fordul rendőrhöz vagy orvoshoz a történtek után, hanem eltelik 2-3 nap, mire túlesek a traumán és összeszedi magát.
Arra a kérdésre, hogy hogyan védekezhetnek a fiatalok az ellen, hogy gyanútlan áldozattá váljanak, Zacher Gábor azt mondta, hogy ha szórakozóhelyre mennek, akkor száz százalékos biztonság lényegében nincs. Előfordul ugyanis, hogy már a bontatlan üvegek preparálva vannak, ez ellen pedig védekezni nem lehet. De alapszabály, hogy ne hagyjuk őrizetlenül az italunkat, és ne fogadjunk el italt másoktól. Fontos az is, hogy az együtt érkező társaságok tagjai odafigyeljenek egymásra. Ha gyanús esetet találunk, akkor pedig mindenképp hívjunk mentőt, mert előfordulhat, hogy sürgős orvosi ellátásra, például gépi lélegeztetésre van szükség.
Új vegyületek sajnos folyamatosan jönnek létre, és addig, amíg ezek halált nem okoznak vagy nem kerülnek pszichotróp listára, addig legálisan forgalmazhatók. Ráadásul az interneten bárki hozzáférhet akár komplett kábítószer-receptekhez is.
2008.10.04. 20:12
Kocsma és patika
A cikket figyelmükbe ajánlja: Papp Éva Mária - addiktológiai főreferens
Elrettentő feliratokkal látnák el Magyarországon az alkoholos üvegeket is a cigarettásdobozokhoz hasonlóan. Az ok: szakemberek szerint egymillió alkoholista él hazánkban, nálunk fogy a legtöbb alkohol az unióban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egységes alkoholstratégia kidolgozására szólította fel a tagországokat. Dr. Kelemen Gábor országos hírű addiktológust, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetőjét kérdeztük.
- Miért nevezik betegségnek az alkoholizmust rossz szokás helyett?
- A kérdés lényegbevágó, hiszen a személyes választásból eredő bűnnel szemben a szokás és a betegség egyaránt optimista magyarázat. Az alkoholbetegség egyben hozzászokás, ám korántsem minden hozzászokás betegség. A betegség belépőjegy az egészségügyi kezelőrendszerbe. Betegségnek tekinthető az egyre roszszabbodó, halálhoz vezető folyamat olyan viselkedési jegyekkel, mint a sóvárgás, és olyan gyakori testi tünetekkel, szövődményekkel, mint a megvonással járó rosszullét, a májelzsírosodás, a gyomorhurut és a hasnyálmirigy-gyulladás. Laikusok és szakemberek "szabadságharca" eredményeképpen a második világháború után előbb az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, majd az amerikai egészségügy is felvette betegségeket osztályozó rendszerébe. Az orvosi medikalizációt megelőzően akaratgyengének tartották az alkoholistát, aki ráadásul bűnt követ el. Bűnözőnek számított egy olyan világban, ami az akaraterő kultuszára épült, noha az alkoholistának a közvélekedés szerint éppen hogy nincs úgynevezett akaratereje. Egyedülálló, hogy az alkoholizmust a szakemberek helyett maguk az érintettek kezdték el betegségként kezelni, s fogadtatták el a társadalommal. Az Anonim Alkoholisták (AA) voltak azok, akik 1935-ös megalakulásuk után kimondták magukról, hogy betegek, nem pedig bűnösök. Szerintük az alkoholizmus nemcsak testi, hanem spirituális betegség. A talpra álláshoz nélkülözhetetlen a lelki, illetve spirituális egészséggel való törődés. Mindez igen nehéz egy testet a szellemtől gyökeresen szétválasztó kultúrában.
- Manapság mindenki jobban tudja, hogy ki is az alkoholista a környezetében. Valójában ki számít alkoholbetegnek?
- A szerfüggőség kétségtelen következménye egy folyamatnak, nem pedig hirtelen kialakult állapot. Vannak konkrét ismérvei, például a tolerancianövekedés, azaz mind több anyag kell a kívánt hatáshoz. Az alkoholista egyre inkább elhanyagolja társas és társadalmi tevékenységeit, a munkát, a családját és önmagát. Egyértelmű jelek a sikertelen leállási kísérletek is, hiszen a visszaesés a függőség legtipikusabb jele. Sokan azt hiszik, hogy értelmes ember nem válik alkoholistává. A függőség azonban nem intellektuális tevékenység, az értelem nem befolyásolja. Kevésbé ismert, hogy az alkohollal összefüggő viselkedés nagyrészt tanult. Elsősorban a környezettől sajátítjuk el, hogyan kell viselkedni italfogyasztás után. Számos olyan kísérletet ismerek, amikor a csoport egyik felének kamu italt, placebót adtak. Azok, akik azt hitték, hogy alkoholt ittak, hirtelen agresszívvé váltak, mert úgy tudták, így szokás viselkednie a kapatos embernek. Azoknál, akik nem sejtették, hogy alkoholt kaptak, semmilyen viselkedésbeli torzulás nem következett be, csupán az éberségük lett tompább. A kollektív hiedelmekkel ellentétben nem tudok olyan kísérletről, ami azt igazolná, hogy az alkohol a "rejtett vonásokat" erősíti fel.
- Miért kezelik tabuként Magyarországon az alkoholizmust?
- Tabunak nem nevezném, viszont kétségtelen a tagadás, a dolgok tudomásul nem vétele, az érdektelenség. A képviseleti demokrácia honatyáinak eszük ágában sincs azzal kampányolni, hogy szorítsuk vissza az alkoholfogyasztást, vagy emeljük az ital árát. Érdekes, hogy a kábítószerhez nem így állnak hozzá. A drog kezdetben a fiatalokat érintette, a képviselők szerettek úgy érvelni, hogy a gyerekeitekről van szó, amire az emberek felkapták a fejüket.
Ugyanez az alkohollal nem történt meg. Nemzeti drogstratégia létezik, alkoholstratégia pedig nemhogy nincs, de most rombolják le, ami volt. A Buda Béla által vezetett Országos Addiktológiai Intézetnek kellett volna többek között alkoholstratégiával bombáznia a kormányzatot. Ehhez képest májusban bezárták az intézetet. Persze az állam is szépen profitál a szeszfogyasztásból, hiszen az állam zsebében kikötő jövedékiadó-bevételek mintegy 10 százaléka az alkohol forgalmazásából ered.
- Pedig a legújabb adatok szerint egymillió alkoholbeteg él Magyarországon, szinte minden család érintett.
- Becslésről van szó, nagy hibahatárral. Az alkoholizmus elterjedtségéről nincsenek megbízható, közvetlen adatok. Az egyik hagyományos becslési mód az alkoholfogyasztás mértékéből indul ki. A rendszerváltozás óta nem tudjuk, mennyi alkohol fogy az országban, mert rengeteg szeszes ital jön be külföldről és megy is ki, a hivatalos nyilvántartásokra nem hagyatkozhatunk, sok a titkos főzés. A májzsugorban meghaltak száma se teljesen megbízható kiindulópont. 1995-ben például 7304 ember halt meg májcirrózis miatt. 1996-ban már csak 5515. Ennek alapján 1995-ben még több mint egymillióra, 1996-ban viszont már 800 ezer alattira becsülték az alkoholisták számát. Több mint 200 ezer alkoholista "tűnt el" egy év leforgása alatt. Ez természetesen képtelenség, hiszen nem hal meg ennyi ember egy évben, arról nem is beszélve, hogy nem csupán az alkoholisták halnak meg. A különbség ebben az esetben nem az alkoholisták kámforszerű nyoma veszésének, hanem a diagnosztikai rendszer megváltozásának a következménye. Alkoholista hozzátartozója, ismerőse jóformán minden embernek van, de ezt az érintettek többnyire nem veszik észre.
- A háziorvosok sokszor nehezen ismerik fel, ha alkoholista a betegük.
- Egyrészt ez igaz, másrészt a háziorvos is számos esetben öntudatlanul része a tagadásnak. Hajlamos szociális ivásként értékelni az alkoholizmust. Az orvosképzés e tekintetben hiányos, ezért az orvosok védtelenek az alkoholisták betegségükből adódó, manipulatív viselkedésével szemben. Nem tudják, miképpen szembesítsék a beteget ivásának következményeivel. Van, aki attól tart, hogy a beteg megbántódik, esetleg más orvoshoz viszi a tb-kártyáját. Pedig létfontosságú, hogy tekintélyesnek tartott személy szembesítse az alkoholistát a helyzettel. Döntő jelentőségű, hogy mit tanulnak az egyetemen és a továbbképzések során az orvosok az alkoholizmusról. E téren országszerte szembetűnők a különbségek. Pécsett például az egyetemi klinikára rendszeresen hívnak meg józan alkoholistákat, akik nemcsak nyitott AA-gyűléseket tartanak a kórházban, hanem orvosok számára szervezett továbbképző előadások aktív szereplői is. Ha jól tudom, ez egyedülálló országszerte.
- Mennyire eredményes az alkoholisták gyógyszeres kezelése?
- A gyógyszeres kezelés önmagában eredménytelen. Gyógyszer kiegészítő kezelésként jöhet szóba. Nem ismerjük a betegség konkrét okát, csak feltevéseink vannak, vajon a biokémiai egyensúly felbomlása, esetleg egy gén a felelős, vagy pedig társadalmi patológiáról van szó. Az orvosság egyfajta hedonista hozzáállást erősít a függőkben. Nem nagy ügy: beveszem a gyógyszert, és megszűnik a probléma. A tabletta semmiféle erőfeszítésbe nem kerül, pedig a talpra állás nagyon nagy fegyelmet és felelősséget követel. Jelen állás szerint a gyógyszeres kezeléssel nem kombinálódik ez a fajta felelősségvállalás. A felelősséget tanulni kell. Ráadásul fennáll a veszély, hogy az alkohol mellett a gyógyszerre is rászoknak. A nők amúgy is hajlamosak a közérzetjavító szerek használatára, ami gyógyszerfüggést eredményezhet. Találó a régi mondás, hogy a nők a patikába járnak, a férfiak a kocsmába.
- Az eredmények szerint a függők kezelésére leginkább a bentlakásos, hosszú ideig tartó, úgynevezett magas küszöbű terápiás intézetek alkalmasak, mint például a komlói Leo Amici Alapítvány, amelynek az intézményvezetője.
- Az efféle hosszabb terápiákon elsősorban a közösség ereje van gyógyító hatással a szellemre, a lélekre. Nekem, az orvosnak, eleinte nagyon nehéz volt elfogadni, hogy nem én egymagam gyógyítom az embereket. Sőt egyedül tehetetlen vagyok az alkoholistával szemben. Az alkoholistáknál az orvos egyedül képtelen segíteni, a közösség ellenben csodát tesz. Amikor új emberek érkeznek hozzánk, hagyományosan felteszik a kérdést, hogy miért nincs gyógyszer. Erre én azt felelem, dehogynem: éjjel-nappal kapod az orvosságot - csak nem pirula formájában - a társaktól, a közösségtől. Ittlétük során új, józan kapcsolatokat építenek ki, ez a felépülés egyik feltétele. A talpra állás amúgy sem igazán lehetséges közösség, társak, barátok nélkül. A felépülő függők elsajátítják azt az egyszerű alaptételt, hogy csak a mai napra figyelj, csak az előtted álló 24 óra felett van jelentékeny befolyásod. Az idő, ha így viszonyulsz hozzá, nem nyomasztó hiány, hanem a barátod. Mindamellett új rituálékat is beépítenek maguknak: a reggeli közös ima, a szolgálat vagy az AA-gyűlések rendszeres látogatása. A nálunk józanodók más mentalitást sajátítanak el. Megértik azt a paradoxont, hogy betegségük az egészségük kiküszöbölhetetlen része, s a kis dolgoknak is nagy jelentőségük van. A lelki kielégülést is megtanulják, azt, hogy mennyi az elég. A függőknek ugyanis a "még" a kedvenc szavuk.
- Szóba került az Anonim Alkoholisták Közössége. Mit gondol, miért lehetett az AA világszerte sikeres?
- Csak a megérzéseimről, a személyes tapasztalataimról beszélhetek, hiszen a kutatók nehezen férnek hozzá a névtelen csoportok vizsgálatához. A többi csoportosulással ellentétben az AA nem reklámozza magát, és nem hirdeti, hogy menynyire sikeres, inkább a vonzerejével, tagjai hiteles sorsával, tanulságtételével, egyéni sorsuk megosztásával hat. Több millió ember van jelenleg is a világon, aki látogatja az AA csoportjait, ennek révén változtatja meg az életét és őrzi meg a józanságát. A józanodó AA-s bárhol is jár a világban, egy-egy ülésre betérve sokszor otthonosabban érzi magát, mint akár a családjában. Hasonló cipőben járnak, egy a gondjuk, nincs szégyellnivalójuk egymás előtt. Fontos az is, hogy az AA nem ellenzi az alkoholizálást. Azt mondja, bárki ihat, de mi azokért vagyunk, akik abba akarják hagyni. Amikor 1988 táján, a hazai AA megalakulása előtt, járkálni kezdtem az AA körül, azt mondták a külföldi tagok, hogy három dolog kell a megalakulásához: demokrácia, különben a névtelen összejöveteleket szétzavarja a titkosrendőrség. Bizonyos fokú gazdagság, mert ha az érintett több helyen húzza az igát, akkor sem ideje, sem energiája nem marad csoportokra járni. És kell hozzá elfogadó orvosi, egészségügyi környezet, mert ha a doktorok azt mondják, hogy ez babonaság vagy kuruzslás, akkor megbukhat a kezdeményezés.
- Hogyan ismerkedett meg az Anonim Alkoholistákkal?
- Eredetileg orvosi egyetemet végeztem. Kerestem a határterületét a szakmának, mert a testtel való foglalkozás számomra túl egysíkú volt, és nem igazán találtam meg, hogy a medicina keretében miképpen kapcsolódhatok szervesen a szellemi, lelki és érzelmi élethez. Már a rendszerváltozás előtt számos új gondolat, áramlat jött be Nyugatról, szakmai köntösbe burkolva. Végzős medikusként egy véletlen folytán a szekszárdi kórház távoli Palánk nevű részlegéhez kerültem, az alkoholistákhoz. Teljes eredménytelenség jellemezte a tízéves ténykedésemet. Körülbelül ezer alkoholista kezelésében vettem részt, senki nem állt közülük talpra. Persze mindez teljesen elvette a kedvemet, de a szakirodalomban olvastam, hogy külföldön léteznek talpra állt alkoholisták, csak még én nem láttam őket soha. Később ösztöndíjat kaptam az akkori Szovjetunióba, ahol néhány pszichobörtönbe és a hírhedt Szerbszkij-intézetbe is eljutottam. Amit tapasztaltam, az a teljes terápiás csőd volt. A következő ösztöndíjam Varsóba vezetett, ahol a házigazdák kikövetelték, hogy menjek el egyes Alcoholics Anonymous-ülésekre. 1988 februárját írtuk, Lengyelország volt az egyetlen a vasfüggönyön túl, ahol már működött az Anonim Alkoholisták Egyesülete.
Életem első ülése egy dohos, nyirkos pincébe vezetett. Meg voltam győződve róla, hogy egy percnél nem maradok többet ebben a közegben. Nem így lett: életemben először józan alkoholistákkal találkoztam, akik egyáltalán nem keltették bennem a korábbi képet. Tiszták és életerősek voltak, melegség áradt belőlük. Velem, a szakemberrel is teljesen közvetlenül viselkedtek, nem volt bennük az a hagyományos trükközés, megalázkodás és manipuláció, az, ahogy a szenvedélybetegek az orvosokhoz szokásosan viszonyulnak. Arra kértek a gyűlésen, hogy ne beszéljek, hanem hallgassam őket. Ezen nagyon megrökönyödtem, mert addig nem volt szokásom, hogy meg is hallgassam az alkoholistákat, hanem én beszéltem hozzájuk, mintegy tanítottam őket. Utólag sorsfordítónak nevezem ezt a nyolcvanas évek végi találkozást. Lengyelországi utamról hazatérve kiderült, hogy hamarosan Budapesten, a Kiss János altábornagy utcában is megalakult az AA. Érdekelt, így Pécsről elkezdtem látogatni ezeket a találkozókat. Az egyik ülés után egy külföldi józan alkoholista nekem szegezte a kérdést, iszom-e, vagy függő-e valaki a családomban, hogy ennyire érdekel a kérdés. Megütköztem a kérdésen, majdnem kikértem magamnak. Később, hazafelé utazva, átgondoltam a kérdést, és rájöttem: egyik nagyapám alkoholista volt. Ezt a tényt azonban mindenki tagadta. Édesanyám nagyon rossz néven vette, hogy rákérdezek. Azóta a saját családomban is átértékeltem a dolgokat: megértettem a nagyapámat körülvevő titkokat és tagadást, és azt is, hogy édesanyám miért választott olyan bigott módon bornemissza férfit párjául, mint az édesapám. Nemcsak az tudatosult bennem, hogy az alkoholistává válás kockázata az alkoholisták leszármazottai esetében a legnagyobb, hanem az is, hogy vannak lehetőségeim a megelőzésre, a józan közösségekhez tartozásra.
Forrás: Népszabadság • Beszterczey Judit • 2008. szeptember 28.
2008.09.29. 19:15
Dokumentumfilm ajánló
Feldmár András (Budapest, 1940. – ) Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta.
Tevékenysége szemben áll a pszichológia hagyományos útjaival, mert elítéli a diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét (l. DSM-IV) és az ezen alapuló terápiát, a betegségek és az emberek címkézését, a gyógyszeres kezelést
2007 elején jött létre a nevét viselő szellemi műhely, a Feldmár Intézet,[2] amelynek alapítói így fogalmaznak: „Egyetértünk vele abban, hogy az, hogy van-e élet a halál előtt, többek között azon múlik, hogy valaki miképpen tud akkor is szabad maradni, ha pisztolyt tartanak a halántékához, vagy hogy képes-e átlátni, hogy a szeretet nem más, mint a másik ember másságának teljes elfogadása és a valódi párbeszéd. Mindehhez persze bátorság kell. A szeretet pedig munka, és a bátorság nem egy a félelemnélküliséggel.”
2001-ben Fliegauf Benedek Van élet a halál előtt? címmel portréfilmet forgatott róla, amelyet azóta is vetítenek Budapesten, a Tabán moziban,[3] s amelynek anyaga 2004-ben könyvben is megjelent. 2005 szeptemberében tartott két előadása Feldmár: A valóság címmel kapható DVD-n a Soteria Alapítvány kiadásában.
A portréfilm az alábbi linken tekinthető meg:
http://tudastar.googlepages.com/feldmar
Utolsó kommentek