Pszichológiai szempontból először is az tűnik szembe, hogy az öngyilkosság gyűjtőfogalom. Többféle motívum és okcsoport állhat  az öngyilkosság mögött. Patológiás öngyilkosságnak nevezzük, ha zajlik egy elsődleges idegvagy elmebetegség (pl. szkizofrénia, mániás-depressziós elmebaj, endogén depresszió stb.) és az önpusztítási törekvés e betegségek másod- vagy harmadlagos tünete. Ebben az esetben nyilvánvalóan elsősorban az alapbajt kell kezelni.

Demonstratív öngyilkossági kísérletről akkor beszélünk, ha a tett motívuma az, hogy "Jobban akarok élni". Ezt felfoghatjuk a környezetnek szóló drámai segélykiáltásnak vagy érzelmi zsarolásnak is. A demonstratív öngyilkos általában életben marad, szerencsétlen véletlen, ha meghal. Akinek már sokszor volt öngyilkossági kísérlete, az nyilvánvalóan demonstratív jelleggel csinálja. Különösen a pszichopaták életében találhatunk adott esetben tízegynéhány, sőt több öngyilkossági kísérletet. Egyes szerzők lélektanilag szigorúbban ítélik meg ezt a jelenséget, azt állítva, hogy öngyilkosságot csak színlelni vagy elkövetni lehet, megkísérelni nem. Mindenesetre a demonstratív öngyilkosságokról viszonylag többet tudunk, mert az elkövetők többsége életben marad, tehát vizsgálható, sőt az is tapasztalható, hogy rövid idő alatt nem ismétlik meg a kísérletet, tehát van mód krízisintervenciós, pszichoterápiás beavatkozásra.

Gyerekeknél a serdülés előtt szinte mindig a demonstratív öngyilkossági kísérlettel találkozunk. Ennek alapvető oka, hogy a gyerekek általában nem tekintik a halált irreverzibilis, végleges és megváltoztathatatlan állapotnak. Ez még akkor is így van, ha szavakban bizonygatják, hogy „nem él", „nincs", „eltemették" stb., képzeletükben mégis feltételezik a létezés valamilyen formában való folytatását. Kosztolányi Dezső „A szegény kisgyermek panaszai" című versciklusában van egy költemény az öngyilkosságról, ami pszichológiai telitalálat.

 „Én öngyilkos leszek...

mondom kesergőn. Csak nézzen rám valaki görbe

szemmel, úgy felkötöm magam a városerdőn, vagy revolverrel, mint sok más

nagyember. Akkor azután sírhatnak miattam, leragadt szemmel, sárgán, mélyen

alszom,

rózsák között, kék fátyolokban arcom s ha hívnak is, nem szólok soha többé.

Az ostorom, csigám örökli öcskös, a bélyegkönyvet valami közömbös, a kisszínházam a kicsi húgom, vagy egy paraszt fiúcska, mit tudom. Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak. Csak kiskabátom kérdi reggel:

hol van?

Úgy itt hagyom ezt az egész világot, amelybe annyit, ah annyit csalódtam. „Szegény fiú" mondják majd

hangtalan, „egy pici angyal felrepült az égbe". S egyszerre roppant sajnálom magam, s én is szepegve suttogom:

 „Szegényke"...

 Tehát egyrészt meghal, másrészt valahonnan mégis szemlélője mindannak, ami történik a holtteste körül, a szülők gyászának, bűntudatának, hiszen éppen ez az élvezet benne.

A gyerekek öngyilkossága tehát mindig segélykiáltás a környezet felé: „Bánjatok velem jobban!", s önmaga veszélyeztetésével próbálja bűntudatossá tenni a szüleit, tanárait.

Serdülőkortól kezdve azonban számolnunk kell a valódi reaktív öngyilkosság lehetőségével. Ennek a motívuma az, hogy „meg akarok halni!" A serdülő élményvilága rendkívül szélsőséges, nem bírja elviselni az érzelmi ellentmondásokat, tiszta érzelmi minőségeket akar, csak gyűlöl vagy csak szeret, vagy csak közömbös stb. Ennek a szélsőségességnek a következtében élményeit időtlennek éli meg. Tehát, ha pl. megszégyenítik, megvan győződve róla, hogy ez a szégyen most már élete végéig gyötörni fogja őt.

A meghalás szándékától motivált öngyilkos legtöbbször meg is hal, véletlen, ha életben marad. Ezért kevés azoknak a száma, akik pszichológiailag, pszichiátriailag kivizsgálhatok, s erre sokszor beleegyezésüket is nehéz megnyerni.

 Ennek az öngyilkossági fajtának nyilvánvalóan tartalmaznia kell autoagressziót, öngyűlöletet, ami saját létének megszüntetésére készteti. Az öngyűlölet kiterjedhet a személyiség egészére, de akár valamilyen részfunkcióra is, amit nem tud elviselni önmagában - pl. perverzió -, de külön nem képes megszüntetni, csak a halál útján szabadulhat meg tőle. Az öngyűlöletet kiválthatja az ember testi vagy szellemi leromlása, súlyos bűntudata, megoldhatatlan lelkiismereti problémái.

Az öngyilkosság másik leggyakoribb motívuma a menekülés valamilyen elviselhetetlen helyzetből vagy valaminek a következményeitől.

Végül a teljesítményeket hajszoló fogyasztói társadalmunkban egyre gyakoribb az olyan öngyilkosság, amit egyfajta végtelen kimerültség jellemez, mintha elfogytak volna az életenergiák. Különösen férfiaknál fordul elő, abban az életkorban, amikor a leginkább veszélyeztetettek szívinfarktus szempontjából is.

Forrás: Popper Péter: Fáj-e meghalni? - Saxum kiadó

Az Öngyilkosság megelőzésének világnapját minden év szeptember 10-én tartják az IASP /International Association for Suicide Prevention/ kezdeményezésére a WHO / World Health Organisation / közreműködésével. 2009-ben a téma az Öngyilkosság megelőzése különböző országokban.

A 2003 óta megtartott világnap célja, hogy elősegítse az öngyilkossággal kapcsolatos felvilágosítást, információt adjon, csökkentse a stigmatizációt, elősegítse annak megértését, hogy az öngyilkosság megelőzhető.

 A 2009-es világnap, melynek témája Az öngyilkosság megelőzése a különböző országokban, emlékeztet arra, hogy az öngyilkosságot kulturális, vallási, jogi, történelmi, filozófiai és hagyományokból fakadó tényezők befolyásolhatják. Mindezeket az összefüggéseket kell figyelembe venni akkor, amikor az öngyilkosság megelőzése szóba kerül. Az öngyilkosságot a saját kulturális hátterével kell megérteni. Ahhoz, hogy életeket mentsünk meg, az öngyilkosság-megelőző programokat a különböző kulturális feltételek szerint kell kialakítani.

A PROBLÉMA JELENTŐSÉGE

Az öngyilkosság világszerte a vezető halálokok között szerepel. A 25 év alatti fiatalok körében a három vezető halálozási ok egyike. Minden évben körülbelül 1 millió ember hal meg öngyilkosság következtében, azaz kétpercenként meghal valaki. A WHO becslése szerint 2020-ra az öngyilkosság következtében bekövetkező halálesetek száma el fogja érni a másfél milliót.

Az erőszakos cselekmény miatt bekövetkező halálokoknak több mint a fele öngyilkosság, azaz, több mint az összes háborúban és emberölés miatt bekövetkező elhalálozás.

 Minden évben emberek milliói követnek el veszélyes öngyilkossági kísérleteket, melyek, ha nem végződnek halállal, orvosi ellátást, lelki gondozást igényelnek, mert súlyos egyéni boldogtalanságot és betegséget jeleznek. Évente emberek milliói, családtagok és közeli barátok - akiknek valakije az öngyilkosság miatt halt meg – gyászolnak, és érzelmileg érintettek az öngyilkosság miatt. Ennek a veszteségnek a hatása gyakran az egész életükre kihat.

Az öngyilkosság súlyos pszichológiai és szociális teher, a társadalom számára pedig pénzügyileg is sokba kerül. A munkaképesség elvesztésének, valamint az egészségügyi és szociális ellátásnak a költségeit éves szinten több milliárd dollárra becsülik.

Mivel az öngyilkosság egynegyedét tinédzserek és 25 évnél fiatalabbak követik el / 250.000 öngyilkosság évente/, így vezető halálnemmé vált a fiatalkorúak körében. Így 20 millió évre tehető a meg nem élt, egészséges életévek száma.

További információ a világnappal kapcsolatban

(Részlet az IASP és a WHO közleményéből)

A Stanford Egyetem kutatóinak új tanulmánya kimutatta, hogy az alkoholizmus hatására a szellemi képességeinkben bekövetkező nagymértékű hanyatlás nem feltétlenül jelent maradandó károsodást, ha valaki képes hosszabb távon is absztinens maradni.

 Közismert, hogy az alkoholizmus komolyan károsítja az idegrendszer működését, arról azonban mindeddig jóval kevesebb információ állt rendelkezésre, hogy ha valaki képes hosszú távon is absztinens maradni, akkor helyreállíthatóak-e még a károsodott idegrendszeri funkciók, és ha igen, milyen mértékben. 

George Fein (Stanford University School of Medicine) és kollégái ezt a kérdést szerették volna megválaszolni, ezért olyan középkorú (50 év alatti) férfiakat és nőket vizsgáltak, akik korábban alkoholisták voltak, de már legalább fél éve egyáltalán nem fogyasztottak alkoholt. A részvevők között olyanok is voltak, akik több mint 13 éve absztinensek, így átlagosan 6.7 év absztinenciával számolhattak a kutatók.

A kutatók két csoportra osztották a 96 résztvevőt: az egyik csoportba (48 személy) azok tartoztak, akik korábban alkoholisták voltak, de minimum fél éve absztinensek, míg a kontrollcsoport olyan, átlagosan megegyező korú személyekből állt, akik csak ritkán, vagy egyáltalán nem szoktak alkoholt inni. A felmérés során kilencféle idegrendszeri (kognitív) funkció működését vizsgálták: absztrakció (kognitív rugalmasság), figyelmi folyamatok, hallás utáni-, közvetlen- és késleltetett memória, pszichomotoros funkciók, reakcióidő, térbeli vizuális információk feldolgozása és verbális képességek.

Az eredmények azt mutatták, hogy a két csoport teljesítményében gyakorlatilag nem volt eltérés, egyetlen képességet, a térbeli információk feldolgozását kivéve. A kognitív képességeket nem befolyásolta az sem, hogy valaki csak fél éve, illetve már tizenhárom éve volt-e absztinens: egyaránt helyreállt a rövid- és a hosszú távú memória működése, a verbális és tanulási képességek, valamint a figyelmi folyamatok és a motoros funkciók is. A térbeli vizuális információk feldolgozásában azonban jelentős különbségek mutatkoztak a két csoport között, ami a volt alkoholistáknál gondot jelenthet az összes olyan esetben, amikor a napi feladatok során szükség van ezekre a képességekre, például autóvezetésénél vagy a jó térbeli tájékozódást igénylő munkahelyi feladatok esetében.

"Mindamellett szeretnénk rá felhívni a figyelmet, hogy az életkornak jelentős szerepe van ebben a kérdésben, mivel nem mindegy, hogy valaki hány éves korában hagy fel végleg az italozással. Az idősebb agy már sokkal kevésbé képes a regenerációra, mint a fiatal" - mondta George Fein, a kutatás vezetője. A kutatók emiatt további korcsoportokat is bevonnak majd a kutatásba, hogy megvizsgálják, mekkora a különbség, ha valaki 50 év alatt, 50 és 60 éves kora között, illetve 60 éves kora után dönt úgy, hogy hátralévő éveiben nem kíván többé alkoholt fogyasztani.

A kutatók az Alcoholism: Clinical & Experimental Research c. folyóirat szeptemberi számában publikálták eredményeiket.

Forrás: egeszseg.origo.hu

A legtöbb gyógyszer fogyasztása alatt szigorúan kerülni kell az alkoholt, mert egészen váratlan hatásokkal kell szembenéznünk. Van azonban néhány gyógyszercsoport, melyre nem jelentős, vagy nincs hatása az alkoholnak.

A köztudatban az él, hogy az alkoholfogyasztás a nyugtatók és az altatók hatását fokozza, de nemcsak ez történhet. Sok más hatóanyaggal is kölcsönhatásba léphet és egészen váratlan hatásokat okozhat.

Az alkohol és a nyugtatók

 Az alkohol önmagában nyugtató, szorongásoldó, és álmosító hatású. Épp ezért legismertebb interakciója a nyugtatókkal, altatókkal és szorongáscsökkentőkkel kialakuló hatás, ami a gyógyszer hatásának erősödésében nyilvánul meg.

Ugyanez a nyugtató és altató hatás jelenik meg opiát származék fájdalomcsillapítókkal, kodein és azzal rokon köhögéscsillapítókkal is. Ráadásul ezeknél a kábítószereknél fokozódik a légzőközpontot bénító hatás is, mely akár fulladásos halálhoz is vezethet, valamint kodeinnél hányinger, és szédülés is társulhat.

Az allergia elleni tabletták önmagukban is álmosító hatásúak, bár az újabb hatóanyagok kevésbé rendelkeznek ezzel a mellékhatással. Alkohollal együtt viszont előfordulhat álmosság valamint a koncentrációs képesség csökkenése. Depresszió elleni szerek, pszichiátriában használt szerek, és egyes Parkinson-kór ellenes szerek nyugtató hatását is növeli, azonban ritka kivételeknél ellentétes hatások is előfordulnak.

Hasonló a helyzet a cinnarizin és a flunarizin (migrén megelőzése és kezelése valamint szédülés esetén használt szerek) esetén is, valamint az epilepszia ellenes gyógyszereknél, ezért szigorú alkoholtilalom betartása szükséges. Ráadásul az epilepszia elleni karbamazepinnél mozgászavarok, izomrángásos mellékhatások gyakorisága is megnő, a valproesav esetén pedig a májkárosító mellékhatás kockázata emelkedik.

Májkárosító és egyéb hatások

 Az alkohol krónikus fogyasztása májelégtelenséghez, zsírmáj kialakulásához vezethet. A paracetamol tartalmú lázcsillapító is májkárosító hatású, különösen nagyobb adagban. Alkohol olymértékben fokozza ezt a hatást, hogy akár a terápiás dózisok mellett is létrejöhet májkárosodás.

Alkoholizmus esetén nem szabad paracetamolt szedni, illetve paracetamol terápia alatt nem szabad alkoholt fogyasztani. Szintén a májkárosítás miatt tilos az immunrendszer gátló és daganatellenes metotrexátot és alkoholt együtt fogyasztani.

Az acetilszalicilsav, akár lázcsillapításra, akár véralvadásgátlóként használva megnyújtja a vérzési időt, a véralvadást csökkenti Ezt a hatását az alkohol fokozza, így növeli a gyomor-bélvérzéses mellékhatások kialakulásának gyakoriságát, és fekélyképződés vagy vérzés alakulhat ki. A többi láz- és fájdalomcsillapítónál is növeli a gyomor-bélrendszer károsító mellékhatásokat.

Ugyanez a helyzet a szteroid gyulladásgátlókkal is, ezért tilos együtt fogyasztani ezeket a gyógyszereket, mert az emésztőrendszeri vérzések sokszor már csak súlyos esetben diagnosztizálhatók.

A véralvadásgátlók és az alkohol

 A szájon át szedhető véralvadásgátlókra kettős hatással van az alkohol, ugyanis akut fogyasztása esetén növeli a hatásukat, vagyis a vérzési hajlamot. Krónikus alkoholizmus esetén viszont gyengül a hatásuk, mert a gyógyszert lebontó enzimek mennyiségét növeli az alkohol, így a csökkenő hatás miatt trombózis alakulhat ki.

Tetraciklin antibiotikumok lebomlását ugyanígy gyorsítja, ezért antibiotikum hatása csökkenhet vagy megszűnhet, ezért nem szabad velük alkoholt fogyasztani.

Más gyógyszerek, mint például a baktériumellenes metronidazol az alkohol lebomlásába avatkozik be. Megakadályozza az alkohol teljes lebomlását, és felszaporodik az az anyag, ami a másnaposságot okozza. Szédülés, rosszullét, hányás lehet a következmény, ezért szigorú alkoholmegvonás szükséges metronidazol szedésekor. Egy konyakmeggyet sem ajánlott fogyasztani, és ez a vaginális alkalmazás esetére is vonatkozik.

A verapamil és a gallopamil hatóanyagú kalciumcsatorna gátló vérnyomáscsökkentők fokozzák az alkohol hatását, mert elhúzódóvá teszik a lebomlását, ezért ekkor is alkoholmegvonás javasolt. A többi kalciumcsatorna gátlóval nincs ilyen interakció.

Gyógyszerek, melyekre nincs jelentős hatással az alkohol

Van  néhány gyógyszercsoport, melyre nem jelentős, vagy nincs hatása az alkoholnak. Ilyenek a gyomorsavcsökkentők, a hashajtók és a hasmenés elleni szerek, az antibiotikumok közül a penicillinek, a cefalosporinok, a makrolidok, az aminoglikozidok, és a fluorokinolonok, továbbá a köptetők, a szívelégtelenségre adott digoxin, a vérzsír és koleszterinszint csökkentők, a csontritkulás elleni szerek, ideértve a D-vitamint és származékait, az ásványi sókat és a biszfoszfonátokat is, valamint a pajzsmirigyműködésre ható szerek, a nemi hormonok, a nőgyógyászati szerek, az urológiában alkalmazott hatóanyagok és a vírus ellenes szerek. Az itt említett kivételek persze nem jelentik azt, hogy ezekkel a gyógyszerekkel gyakran lehet alkoholt fogyasztani, mindössze csak annyi, hogy ritkán egy-egy pohárral megengedhetünk magunknak.

Erősíti a vérnyomáscsökkentők hatását

 A legtöbb vérnyomáscsökkentő hatását erősíti oly mértékben, hogy hirtelen felegyenesedéskor ájulás is bekövetkezhet, ez vonatkozik anginában alkalmazott nitrát értágítókra is.

Különösen a vérnyomáscsökkentő terápia kezdetekor illetve adagemeléskor kell szigorúan kerülni az alkoholt. Az ACE-gátlók és egyes központi hatású vérnyomáscsökkentők, mint a klonidin, moxonidin, rilmenidin, metildopa és guanfacin esetén ráadásul a nyugtató hatás is erősödik.

A béta-blokkoló vérnyomáscsökkentők közül a karvedilol lebomlását gátolja, így túlzott vérnyomáscsökkenést és lassú szívverést okoz. A többi béta-blokkolóval viszont nincs jelentős kölcsönhatása. Az összes típusú vizelethajtó hatását növeli, mert összeadódik a hatásuk. Ez magas vérnyomás esetén kívánatos hatás, de mégis kerülni kell az alkoholfogyasztást, nem lehet terápiás céllal vizelethajtásra alkalmazni.

Szívritmuszavart, vércukorszint-ingadozást is előidézhet

A hörgőtágító hatású asztma elleni szerek önmagukban is fokozzák a szívverést, alkohollal együtt viszont akár ritmuszavarokat is előidézhetnek. Egyes vércukorcsökkentő tabletták (pl. glibenklamid, gliklazid, glimepirid, glipizid, gliquidon) hatása megnő alkohol hatására, túlzott vércukorszint-csökkenés, illetve a vércukorszint ingadozása jelentkezhet.

Ráadásul a vércukorcsökkentő metformin vesén keresztüli kiválasztása csökken alkoholfogyasztáskor, így erősödik a hatása, mely tovább csökkenti a vércukorszintet, ezért teljes alkoholmegvonás szükséges.

Forrás: webbeteg.hu - Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész

A súlyproblémák kialakulásának esetében lehetséges, hogy nem az ételek számítanak, hanem az, hogy ki fogyasztja őket A legújabb kutatások szerint a normális súlyú és az elhízott nők másképp reagálnak a hizlaló ételekre.

"A normális súlyú nők a kísérlet során tudatosan egyre kevesebbet ettek a hizlaló ételekből, a kórosan túlsúlyosak azonban egyre többet és többet - nyilatkozta Jennifer Temple, a kutatás vezetője - Ez is bizonyítja, hogy eltérő étkezési tanácsadást kell kialakítani a normális súlyú és a túlsúlyos páciensek esetében."

A felmérések szerint a fogyókúrán átesettek mindössze tíz százaléka képes megtartani a súlyát a fogyást követő öt évben. A szakértők úgy gondolták ennek oka a szigorú önmegtartóztatás utáni visszaesés, amikor a fogyókúrázók már nem tudnak ellenállni kedvenc ételeiknek.
A mostani kísérlet szerint a normális súlyú nők esetében ez a jelenség csak részben igaz: a normális súlyú önkéntesek ugyanis pár hét alatt teljesen elvesztették érdeklődésüket kedvenc ételeik iránt, ha mindennap enniük kellett belőle. "Két héten keresztül minden nap süteményt és édességet kellett enniük, de egyre kevesebbet fogyasztottak belőle, és a végén már el is vesztették érdeklődésüket az ételek iránt" - nyilatkozta Ms. Temple.

"A túlsúlyos résztvevők esetében azonban pont az ellenkezője történt: ők egyre többet és többet fogyasztottak kedvenc ételeikből, és két hét után sem csökkent az ételek utáni vágyuk."

"Ez a jelenség igen hasonló ahhoz, amit drogfüggőknél is megfigyelhetünk - nyilatkozta Ms. Temple - Az idő múlásával szervezetünk egyre kevésbé reagál a drogokra, így egyre nagyobb mennyiségre van szükség a hatás eléréséhez."

"Természetesen a túlevés ettől még nem tekinthető függőségnek, de nagyon sokat tanulhatunk belőle, ha megpróbáljuk a drogfüggőség kezelésében használt módszereket átültetni a túlsúlyosok étkezési tanácsadásaiba."

"Világosan látszik, hogy a kóros elhízásban szenvedők nem az éhség miatt esznek - nyilatkozta Marianne Grant, a Texas A&M Egészségügyi Kutatóközpont étkezési tanácsadója - A túlevésnek valamilyen más oka kell, hogy legyen, és ezt az okot igyekszünk feltárni."

Forrás: betegszoba.hu

Egy nemrég végzett kutatás szerint a fiatalok alkohol- és viselkedésproblémáit környezeti és genetikai tényezők együtt határozzák meg.

 "A múltban az öröklött és környezeti tényezőket vizsgáló kutatásokat gyakran külön, egymástól függetlenül végezték" - nyilatkozta Danielle Dick, a Virginia Közösségi Egyetem pszichiáter professzora.

"Egyes tudósokat a viselkedésproblémák öröklött tényezői foglalkoztatták, míg másokat a környezeti hatások. Mostanra azonban tudjuk, hogy ezt a két tényezőt nem lehet egymástól elválasztani, hiszen mind a kettő ugyanolyan nagy hatással van a viselkedészavarok kialakulására."

"A legtöbb környezeti hatásokat vizsgáló kutatás elsősorban a szülők és a szűkebb családi környezet szerepét helyezi előtérbe - tette hozzá Dick professzor - A legújabb kutatások alapján azonban úgy tűnik, a fiatalok alkoholproblémáinak kialakulásában a szocio-regionális, és tágabb környezeti tényezők is nagy szerepet játszanak."

Dick professzor és kollegái összesen 5000, 1983 és 1987 között Finnországban született ikerpár egészségügyi adatait vizsgálták meg. "Az eredmények alapján világosan látszik, hogy míg egyes környezeti faktorok segítik a genetikai tényezők előtérbe kerülését, addig mások inkább elnyomják azt" - írják a kutatók.

"A legfontosabb eredmény, hogy bizonyítottuk, az ember sorsa nincs megírva a génjeiben, tehát a hajlamosító genetikai faktorok sem jelentik mindenképpen egy bizonyos probléma jelentkezését: mindez a környezeti tényezőktől függ, azok javításával tehát elkerülhetőek és kezelhetők lesznek egyes alkohol és viselkedésproblémák" - nyilatkozta Dick professzor.

Forrás: betegszoba.hu

A drogot használó várandós nők problémája nem egyszerűen egészségügyi, hanem társadalmi probléma, amely elől a szakma nagy része is elzárkózik – mondta Rigó János, a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikának igazgatója az intézményben tartott konferencián pénteken Budapesten.

 Az egyik fő gond az, hogy nincs egységes szempont, miként foglalkozzanak a droghasználó várandós nőkkel. A szakma elzárkózik az ilyen esetektől, nem csak Magyarországon, hanem nyugati országokban is – mondta Rigó János, utalva arra, hogy Magyarországon, becslések szerint, évente mintegy ezer kismama fogyaszt rendszeresen valamilyen kábítószert a terhesség alatt. Kiemelte: az első és legfontosabb lépés a helyzet megoldására a nyitottság, a drogfogyasztó bizalmának elnyerése és előítéletektől mentes kezelése. Emellett pedig fel kell készülni az újszülöttnél is jelentkező elvonási tünetek orvoslására.

A szülész-nőgyógyász szakorvos rávilágított a kezeléssel kapcsolatos főbb problémákra is, miszerint ezek a terhességek általában nem kívánt terhességek. A kismama későn jelentkezik a terhesgondozásra, sokszor nem is ismeri fel terhességét, illetve a droghasználók között gyakori a hátrányos szociális helyzetű, a labilis vagy pszichés zavarokkal küzdő nő. A konferencián a szakemberek szóltak a terhesség alatt fogyasztott kábítószerek fő mellékhatásairól, például a koraszülésről, a spontán vetélésről, az újszülöttnél kialakuló fejlődési rendellenességekről. 

 Csorba József, a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciájának vezető főorvosa elmondta, a kockázati esélyek az ópiát használó nők esetében a legnagyobbak. A sikeres kezelés érdelében fontos a társult pszichés zavarok orvoslása, a vitaminpótlás, a megfelelő táplálkozás kialakítása, a szociális háttér stabilizálása. Ugyanilyen jelentősége van a helyettesítő kezeléseknek, amelyek hatására megszűnnek az elvonási tünetek. Hozzátette: nagyon fontos az általában szintén szenvedélybeteg partner bevonása a kezelésbe és a kábítószer utáni sóvárgás leküzdése is.

A szakmai konferenciára időzítve jelent meg az első olyan magyar nyelvű kiadvány, amely e problémával foglalkozik. A Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása című könyv az érintett szakterületek működési módjait ismerteti. Szakemberek osztják meg személyes tapasztalataikat, hogy ezzel is segítsék a hatékonyabb együttműködést a megfelelő ellátás érdekében.

Forrás: mno.hu

Együttműködést hívott életre a Heineken Hungária Zrt., az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ (EIKKA), az Est Média Group, valamint a Sziget Kft.

Forrás: kulturpart.hu

A drogos kismamák fokozottabb ellenőrzésére figyelmeztetnek egy svájci kutatás eredményei: az szokottnál is jobban károsítják magzatukat azok a függők, akik a drog mellett elvonó gyógyszereket, például metadont használnak terhességük idején.

A vizsgálat során kiderült, hogy a metadon és a különféle kábítószerek – heroin, kokain – párosítása az „átlagos” droghasználathoz mérten is legyengíti, áteresztővé teszi a méhlepényt, ami pedig az embrió vérellátásának méregtelenítését szolgálja. A svájci kutatócsoport éppen ezért fokozott a drogos kismamák szigorúbb ellenőrzésére kéri az összes orvost, addiktológust – így talán elkerülhető lesz a kockázat növekedése. A metadon magában ugyanakkor kevésbé károsan hat a fejlődő magzat egészségére: míg a heroin kimutatható mértékben járul hozzá a koraszüléshez, vetéléshez, és korlátozza a baba súlygyarapodását is, az elvonó szer használata nem jár ennyire drasztikus hatásokkal – ám elvonási tüneteket így okoz a születés után.

Forrás: orientpress.hu

Drogos kismamák - veszélybe sodort életek 

Drogfogyasztó várandós nők - olvasni, hallani is félelmetes. Megrendítő, megdöbbentő. Pedig nem kitalált krimiről vagy horrortörténetről van szó, hanem a való életről.

 Közöttünk, velünk élnek; bevallottan vagy titkoltan különféle drogokkal "színesítik" napjaikat, veszedelembe sodorva a maguk és születendő gyermekük életét. A köznapi embert elrettenti, ha ilyen esetről hall, a szakember pedig legtöbbször nem tud mit kezdeni vele - mondja Oberth József, a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány kuratóriumának elnöke.

- Ugyanis a magyar egészségügyben nincs olyan szolgáltatás, amely a drogfüggő, drogfogyasztó várandós anyával foglalkozna terhessége idején, és nincs olyan komplex egészségügyi, szociális, jogi intézményrendszer sem, amely ezeknek a nőknek a gondjaival szembesülve eligazítást, segítséget adna krízishelyzetben.

- A drogfogyasztók száma világszerte nő, köztük a nőké is - figyelmeztet az elnök. - Tiltott szereket éppúgy fogyasztanak, mint engedélyezetteket, mert hiszen az alkohol, a nikotin vagy a koffein az utóbbiak közé tartozik. A terhesség ideje alatt valamennyi drog kedvezőtlenül befolyásolja mind az anya, mind pedig a magzat egészségét. Arról nincs pontos adat, hogy hány terhes nő érintett nálunk a drogfogyasztásban. Az érintettek többsége tagadja, nem beszél róla, félve az előítéletektől, a jogi következményektől.

A tiltott drogokat fogyasztó várandós nők gondozása nemcsak az egészségügy, hanem az egész társadalom komplex feladata. Segíteni persze leginkább annak lehet, aki igényli és kéri. De ezek a nők többnyire halmozottan hátrányos szociális környezetből érkeznek, tele szégyennel, szorongással és félelemmel. Általában észre sem veszik a többnyire nem várt és nem kívánt terhességet, legfeljebb csak az ötödik, hatodik hónapban, addig teljesen kimaradnak a kötelező és igen fontos - számukra többszörösen is - terhesgondozásból.

Az előítéletek nehezítik a helyzetet

Hogy ez miért rendkívül veszélyes, azt dr. Rigó János, a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója magyarázta el: - Igen sok kockázati tényezővel kell számolni. Az illegális drogokat fogyasztó nők általában többféle anyagot szednek egyszerre, ezért az egyes szerek izolált hatását a magzatra igen nehéz vizsgálni. Ezt a helyzetet csak nehezíti a szülész szakma elzárkózása.

A szülész-nőgyógyászok sem mentesek az előítéletektől, sokan nem is vállalják az ilyen problémás esetek gondozását, mert nincs kellő tapasztalatuk, nincsenek meg az ilyen esetekhez szükséges speciális ismereteik. Sajnos nincs egységes, nemzetközi protokoll sem, amelynek alapján a drogfüggő terhes nők gondozását végezni kellene. A következményekről elmondta, hogy a születendő gyermeknél számolni lehet különféle fejlődési rendellenességgel, elvonási tünetekkel, a központi idegrendszer károsodásával, hirtelen csecsemőhalállal, de megnövekedett kockázata van a spontán vetélésnek vagy koraszülésnek is. 

 Későbbi kedvezőtlen hatások is előfordulhatnak, csecsemő-, kisgyermek-, majd iskoláskorban, például magatartászavarok, táplálási gondok, agresszivitás, látás- és figyelemzavar, elmaradt képességi- és intelligenciaszint. Éppen ezért a drogfogyasztó terhes nőt szoros kontroll alatt kell tartani, csakhogy erre nincs megfelelő intézmény. Oberth József szerint még a megfelelő kommunikációig sem jutnak el a legtöbb intézményben.

Érzelmi, indulati alapon nem lehet ezekhez a nőkhöz közelíteni, megfelelő kommunikációs technikák lehetnek csak sikeresek, hogy megnyíljanak, bizalmukba fogadják a segítőt, aki képes meggyőzni őket őszinteségéről, diszkréciójáról és támogatási szándékáról. A kórházi szociális munka önmagában nem elég, nem is megfelelő a feladatra - és arra, ami még utána következik.

Sokan nem tudnak mit kezdeni a megszületett, nem kívánt gyermekkel, az elhelyezésben, az esetleges örökbeadásban is segíteni kell: vagyis szülés után sem maradhat figyelem és támogatás nélkül az anya. És akkor még nem beszéltünk a leszoktató programról és a megfelelő kezelésről az elvonási tünetek jelentkezésekor, amelyek a születendő babánál is előfordulhatnak.

A szülés hatásos motivációs tényező lehet

Egy lépést jelent előre ezen az úton a Józan Babák Klub megalakítása. A csoportot éppen olyan kismamák hozták létre 2006-ban, akik saját sorsukon tapasztalták, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, amíg megszülték gyermeküket. Ők már tudják, hogy nem tabuként kell kezelni ezt a témát, valódi segítségre van szükség a hiteles információtól egészen a gondozásig, és az utána következő időszak megkönnyítéséig. Az önsegítő közösség célja, hogy gondolkozásra és párbeszédre késztesse a hasonló cipőben járó nőket; ezért közösségi terápiás programokban is szerepet vállalnak.

Az utóbbi években bővült tevékenységi körük, addiktológiai, szociális és jogi tanácsadást szerveznek, szeretnének speciális terhesgondozást is biztosítani a rászorulóknak. 2008-ban munkacsoportjuk szakmai ajánlásokat is megfogalmazott. Orvos, szociális munkás, pszichiáter, jogász és addiktológus egyaránt részt vesz a csapatmunkában, hangsúlyozandó a különböző ágazatok együttműködését. Ha várhatóan 1-2 éven belül elkészül az Országos Addiktológiai Intézet, tapasztalataikkal esetleg oda is integrálódhatnak.

Céljuk nem elrettenteni a drogfüggő nőket a szüléstől, inkább alapos ellenőrzés mellett a gyerek világra jöttét indítványozzák, mert meggyőződésük, hogy a szülés lehet a leghatásosabb motiváció egy nő életében annak érdekében, hogy lemondjon a drogról. A sokszereplős drámának lehet jó vége, a dramatikus sorskönyv átírható. De ezt mindenkinek akarni kell, és az a terápiás érték, amelyet csak a volt függő képes megadni a még függőnek, minden bizonnyal sok esetben a teljes gyógyulás közösségi sikerében teljesedik ki.

Forrás: eletmod.hu

A cigaretta jelen van életünkben akkor is, ha soha nem szívtunk el egy szálat sem, különösen vonatkozik ez a gyerekekre.

 A felnőttkori dohányzási szokásokat nagymértékben meghatározza a gyermekkori passzív dohányzás, a gyerekeket körülvevő felnőttek dohányzási szokásai. A dohányos szülők gyereke mondhatni predesztinált, hogy ő is mielőbb kipróbálja a cigarettát. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet dohányzás-megelőzési programjai segítséget kínálnak, hogy ez ne következzen be.

Néhány statisztikai adat:

• A gyermek jelenlétében dohányzó családokban a gyerekek 49 százaléka naponta 6-10 db cigaretta füstjét kénytelen beszívni, 21,2 %-uk 11-20 db cigarettáét, 11,5 %-uk pedig 21 db cigarettánál is többét.

• Szabadnapokon a gyermekek 21,5 százaléka napi 20-nál is több cigaretta füstjét szívja be.

• Kutatási eredmények alapján a szülők 84,2 százaléka örülne, ha megtanítanák gyermekét egy program keretében, hogyan védekezzen a passzív dohányzás ellen.

• A Nemzetközi ifjúsági dohányzásfelmérés" 2008. évi magyarországi adatfelvétele alapján elmondható, hogy 10-ből csaknem 6 tanuló (57.9%) kipróbálta már a cigarettát élete során (fiúk: 56,5%, lányok: 58,4%), ezen belül a valaha dohányzóknak 18%-a 10 éves kora előtt szívta el az első slukkot.

• A felmérés alapján hozzávetőlegesen a tanulók egynegyede (23.2%) jelenleg is cigarettázik.

• A dohányzó tanulók több mint felét (51.7%) nem utasították vissza az eladók a korukra való hivatkozással, amikor cigarettát akartak vásárolni.

• Nyilvános helyeken a soha nem dohányzó tanulók 87,9%-a ki van téve mások dohányfüstjének), ez is indokolja azt az adatot, hogy 10 tanulóból közel 8 támogatná a dohányzás nyilvános helyeken történő teljes betiltását.

 A statisztikai adatok szerint nemcsak a dohányzás kipróbálása és a rendszeres cigarettázás kialakulása is egyre fiatalabb életkorban következik be. Az óvodából az általános iskolába került gyermeket a felsőbb osztályos tanulók miatt fokozottabban érik azok a hatások, amelyek a dohányzást követendő példaként állítják be.

A gyakorlati tapasztalatok és a pedagógusok véleménye azt támasztotta alá, hogy az iskolai dohányzás megelőzés nem valósítható meg kizárólag a kötelező óraszám keretein belül.
Szükség van egy figyelemfelkeltő és interaktivitásban témaorientáló eszközre, amely az órák közötti szünetekben, és a délutáni szabadidőben is képes lekötni a gyermekeket. Ez az eszköz a kioszk, amely egy érintőképernyős számítógépből és egy többfunkciós kioszkházból áll.

 Az első hordozható érintőképernyős számítógépet az egészségfejlesztési intézet 2001. decemberében 4 általános iskolában tesztelte, modellkísérleti jelleggel. A szerzett tapasztalatok egyértelműen kedvezőek voltak: a gyerekek szívesen játszottak az érdekes, figyelemfelkeltő folyosói újdonsággal, érdeklődéssel fordultak a téma felé, a pedagógusok és a szülők hozzáállása is pozitív volt. A játékok kiválóan alkalmasak arra, hogy 6-10 éves korú gyermekek megismerjék a cseresznyés szimbólumot és megértsék jelentését, pozitív képet alkossanak a nemdohányzó életmódról. A program további eleme az első és második osztályos tanulók részére kifejlesztett „Dohányzás Megelőzési Interaktív Számítógépes Játék 5-10 Éves Korú Gyermekek Részére" című játékszoftver.

Programjaival az intézet elsősorban a gyermekek dohányzó szüleit szeretné elérni, főként olyanokat, akik dohányoznak, ám leszokási kísérleteik eddig kudarcba fulladtak. A május 31-i dohányzásmentes világnap alkalmából mutatták be és adták át az iskoláskorú gyermekek dohányzó szüleinek a „LETESZEM A CIGIT" című kiadványukat, amely hatékony segítséget kínál a dohányzástól való szabaduláshoz. A könyv és a hozzá kapcsolódó CD és DVD melléklet anyagai megerősítik motivációjukat a leszokáshoz, mivel ezeknek az eszközöknek a segítségével azonosíthatják dohányzási szokásaikat, tesztelhetik függőségük mértékét. Könnyebben felismerik a dohányzást kiváltó ingereket, legyen szó feszültségről, unalomról, konfliktusokról vagy megszokásról.

 Az Open Society Institute (OSI) ártalomcsökkentő programja (IHRD) a túladagolások elkerülését elősegítő kézikönyvet adott ki, amely egyaránt szól a droghasználókhoz és az ő ellátásukkal foglalkozó szakemberekhez. A szerzők, Lydia Guterman és Matt Curtis régóta tartanak túladagolás megelőző tréningeket a metadon és tűcsere programok kliensei és munkatársai számára Közép-Kelet Európában. A tréning módszereit az Egyesült Államokban fejlesztették ki a Chicago Recovery Alliance szakemberei, akik megelégelték azt, hogy a klienseik szükségtelenül és idő előtt kénytelenek meghalni az illegális piac bizonytalansági tényezői és az állam tehetetlensége miatt. A képzés során megmutatják azt is, hogyan kell alkalmazni a herointúladagolás visszafordítására alkalmas gyógyszert, a Naloxont, amelynek beadása életeket menthet – és nem kell hozzá egészségügyi szakképzettség (bővebben itt!). A tréningek valószínűleg komoly szerepet játszottak abban, hogy már a halálos túladagolások számát sikerült jelentősen visszaszorítani a városban, a szervezet által kiképezett szociális munkások és kliensek 2009-ben több mint ezer alkalommal számoltak be arról, hogy segítettek egy túladagolás áldozatául esett fogyasztón. 

 Dan Bigg, a CRA igazgatója, aki úttörő szerepet játszott a program kialakításában, rámutat arra az igazságra, hogy egyetlen drogfogyasztó sem szolgált rá arra, hogy meghaljon pusztán azért, mert drogot használ. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy heroinfüggő előbb-utóbb meghaljon túladagolásban. Olcsó és egyszerű módszerek állnak a rendelkezésre - csak alkalmazni kéne őket! 

A kézikönyv praktikus tippeket is tartalmaz a fogyasztók számára a túladagolások elkerülésére:

1)    Ismerd a toleranciaszintedet és légy tisztában azzal, ha a toleranciaszinted lecsökkent (például miután huzamosabb ideig nem fogyasztottad a szert)!

2)    Ne keverd a drogokat, gyógyszereket egymással, és különösen ne keverj semmilyen drogot alkohollal!

3)    Ügyelj arra, hogy az orvos által felírt gyógyszerek interakcióba léphetnek az utcai drogokkal, és ez túladagolást okozhat!

4)    Ügyelj az egészségedre: egyél rendesen, igyál sok vizet és aludd ki magad.

5)    Ha ismeretlen dílerhez mész, vagy a díleredhez új cucc érkezik, először csak egy kis adaggal vizsgáld meg, hogy mennyire erős az anyag!

6)    Ne fogyassz drogot egyedül: ha túladagolsz, legyen mindig valaki melletted, aki segít!

7)    Ha szívod vagy szippantod a drogot, akkor kisebb az esélye annak, hogy túladagolsz tőle, mintha szúrod.

 

Ha azonban már megtörtént a baj, fontos, hogy a túladagolás tüneteit a fogyasztók környezete gyorsan és pontosan felismerje. Méghozzá az sem mindegy, hogy az illető éppen milyen drogtól adagolta túl magát, a stimuláns (amfetamin, kokain) túladagolásnak mások a tünetei, mint a depresszánsok (heroin, metadon) túladagolásának.

Depresszáns túladagolás tünetei:

•    Ébren van, de nem képes beszélni
•    Lassú pulzus és szívverés
•    Lassú légzés
•    Elkékült ajkak és körmök
•    Nehezen lélegzik
•    Fuldokló hangokat ad ki
•    Eszméletvesztés
•    Hányás
•    Sápadt arc
•    Erőtlen, petyhüdt test

Stimuláns mérgezés tünetei:

•    Extrém nyugtalanság és szorongás
•    Habzó száj
•    Nagyon gyors szívverés, pulzus
•    Magas testhőmérséklet
•    Gyors, kis lélekzetvételek
•    Mellkasi fájdalom
•    Fuldokló hangok
•    Hányás

Stimuláns túladagolás tünetei:

•    Hirtelen összeesik és elveszti az eszméletét
•    A teste rázkódik, rohama van
•    Szívroham
•    Agyvérzés

 Fontos az is, hogy az egyszerű “sztóndulást” (a fogyasztó elmerül a maga kis világában) és a túladagolást megkülönböztessük egymástól: erre elsősorban a zaj és a fájdalom alkalmazása lehet alkalmas. Nem kell itt kínzásra gondolni, pusztán arra, hogy ha emelt hangon beszélünk az illetőhöz, esetleg megcibáljuk a fülcimpáját, de az illető erre sem reagál, akkor valószínűleg túladagolás áldozata lett. A legjobb, ha a túladagoltat nem engedjük elaludni, és megakadályozzuk, hogy a saját hányásába fulladjon.

Ha herointúladagolásról van szó, a kézikönyv alapvetően 4 lépést javasol a tragédia elkerülésére:

1)    Mesterséges légzés
2)    A mentők értesítése
3)    Amennyiben elérhető, Naloxon beadása
4)    A helyzet folyamatos felmérése (rendszeresen vizsgálni kell az illető pulzusát és légzését)

Sajnos Magyarországon a 3. lépés még csak álom, ugyanis Naloxont kizárólag szakorvos és az ő ápolója adhat be – helyett a heroinfogyasztók gyakran sós víz beadásával kísérleteznek, ami inkább csak ront a helyzeten. Ennek a szabályozásnak a felülvizsgálata még nem történt meg, bár a kormány az augusztusi túladagolásos esetek után elkötelezte magát a Naloxon-disztribúciós programok bevezetésének előkészítésére. 

 Ami a stimuláns túladagolást illeti, itt is elengedhetetlen a mentők azonnali értesítése, itt ugyanis a gyors halálozásnak nagyobb az esélye, mint a herointúladagolásnál. A kézikönyv azt ajánlja, hogy a mentők érkezéséig le kell fektetni a túladagolás áldozatát vízszintes helyzetbe, majd két kézzel, erőteljes, gyors mozdulatokkal nyomást kell gyakorolni a szegycsontjára (kb. 100 nyomás 1 perc alatt). Különösen rossz ötlet azonban, ha valamilyen más utcai drog vagy gyógyszer beadásával próbáljuk a túladagoltat feléleszteni! Ha egy stimuláns-fogyasztó nem adagolta túl magát, de szélsőségesen nyugtalan és szorongó, akkor egy enyhe depresszáns (Valium, Xanax) kis dózisban segíthet neki lenyugodni.

A kézikönyv utolsó részében drogspecifikus információkat találhatunk, többek között a HIV kezelésére alkalmazott gyógyszerek és az utcai drogok lehetséges interakcióiról (pl. Ritonavir+MDMA=túladagolás), vagy az utcai drogok különféle kombinációiról (pl. speedball = heroin+kokain).

Forrás: drogriporter.hu - Sárosi Péter

Dr. Zacher Gábor toxikológus volt a vendége az Orosházi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumnak kedden délután. A szakember nyíltan beszélt arról, hogy ma bizony divat drogozni. Egy hétvége súlyos mérlege: 50 ezren használnak extasi tablettát, ugyanennyien más szereket és 250 ezren marihuánát.

 — Téves azt hinni, hogy a marihuána nem okoz függőséget. 15 éves kutatási eredmények igazolják, komoly veszélyt jelent. A hosszászokás testi és lelki függőséget okoz pszichiátriai következményekkel. Ma, Magyarországon igen korán, 13 évesen kerülnek kapcsolatba a drogokkal a fiatalok. A rendszerváltás éveiben a kezdők a harmincas korosztályba tartoztak, ők azóta „beleöregedtek” a szerhasználók sorába - mondta a szakember.

Dr. Zacher Gábor arra is figyelmeztetett, hogy  egyre többen a Vissza a természetbe! elv alapján a szintetikus szerek helyett a növényi alapanyagúakat keresik. Ehhez sok segítséget ad a globalizáció sikerterméke, az internet.

Sajnos ma sikk és divat drogozni - mondta a szakember. Nem kímél senkit, függő lehet a hajléktalan és a gazdag csemete is. A pénztárca annyiban szab határt, ki, mit (kokaint, vagy nitrohígítót) használ.

S hogy mi tévő legyen ebben a világban a szülő?

 Dr. Zacher Gábor szerint a nevelés példa, a következetes szigor és értékerendközvetítés, a tények megismertetése a gyerekkel igen fiatalon, eredményes lehet. Hiteles helyekről, és ebben az internet a szülőknek is segít, tájékozódhatnak. Ha a szülő tud érvelni, a gyerek reakcióira nem erővel, hanem az ismeretanyagával képes kontrázni, eredményes lehet a szülő-gyerek vita végkimenete. Így könnyebben fogadja el a gyerek, hogy szerhasználat nélkül is lehet teljes, értelmes életet élni, hogy az ilyenfajta örömszerzés nélkül is felkel másnap a nap.

A toxikológus egy 10 éves kifiú édesapja. Azt is elmondta, hogy gyermeke is nyújtogatja kamaszkori csápjait. Ő talán többet tud a droghasználatról, a szerek ártó hatásairól, de soha nem lehet tudni, melyik társaságban, bulin kínálják be droggal. Ha mer nemet mondani, akkor az eddig átadott ismeretanyag nem volt hiábavaló.

Forrás: w3.beol.hu

Bizonyára mindannyian hallottunk már szenvedélybetegeket támogató önsegítő csoportokról, arról azonban kevesebb szó esik, hova fordulhat a hozzátartozó, akit a betegség közvetve ám mégis súlyosan érint. Legtöbbször a környezetnek is kulcsfontosságú szerep jut a leszokásban, ám csupán az érintettek kis százaléka kér ehhez segítséget. A Kék Pont Békásmegyeren működő szülői csoportjában hasonló problémákkal küzdő hozzátartozók osztják meg egymással élményeiket és gyakorlati tanácsaikat - szakemberek irányításával.

 Némi várakozás és feszültség vibrál a levegőben, nem mindenki érkezik pontosan, de ez itt, a békásmegyeri szülőcsoportban nem is elvárás. Gondosan kikészített ropogtatni valók és egy kis virág díszeleg az asztalon, mely körül - és ez nem túlzás - mindenki görcs és félelem nélkül beszélhet arról, ami a legsúlyosabb problémát jelenti az életében, nevezetesen hozzátartozója szenvedélybetegségéről.

Itt nincsen súlyos illetve kevésbé súlyos eset, hiszen mindenki tudja, csak kemény munkával és nagy küzdelmek árán juthat el a gyakran reménytelennek tűnő megoldásig. Ám a többiek példája és tapasztalata mutatja, hogy nem hiábavaló a küzdelem: a jelen lévők között már több szülőnek is 'tiszta' a gyermeke, vagy éppen a rehabilitáció fázisában van. A csoport vegyes összetétele arra is garancia, hogy a résztvevők objektíven lássák a másik helyzetét és kívülállóként hathatós segítséget tudjanak nyújtani egymás számára. Az ide járók között van olyan, akinek az édesapja alkoholista évek óta, van, akinek a gyermeke füvezik, de olyan is akad, akinek több évig heroinozó fia már 'lejött a szerről'.

Az ő példája - a fiú azóta boldog párkapcsolatban él és megbecsült munkája van - hatalmas segítség és erő a sorstársak számára, mely azt mutatja, hogy a kitartó, sokszor heroikus küzdelem igenis hozhat eredményt, hogy senki számára nem reménytelen a helyzet. A csoport tagjai - és ez az egyik legnagyobb érdeme a beszélgetéseknek - szépen lassan megtanulják egymástól, illetve a segítő szakemberektől, hogy hozzátartozójuk segítése mellett hogyan javíthatnak saját életük minőségén is.

A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia szülői csoportja Békásmegyeren két éve nyitotta meg kapuit azok számára, akik úgy érzik, egyedül képtelenek felvenni a hathatósan a küzdelmet szüleik, gyermekeik, családtagjaik szenvedélybetegségével - mesél a csoport keletkezéséről Krizbacher Ildikó, a hozzátartozói csoport egyik koordinátora. Mint mondja, a program hiánypótlóként indult el a harmadik kerületben, sőt a budai régióban és vonzáskörzetében.

 Az országban több helyen is léteznek rehabilitációs központok (lásd korábbi cikkünket), ahol a droggal élők komoly segítséget kapnak a leszokáshoz. A hozzátartozók szerepe azonban szintén nagyon fontos, mondhatni kulcsfontosságú - tudjuk meg a beszélgetés alatt. A szenvedélybeteg hozzátartozója ugyanis az évek során szintén 'függővé válik': beteg családtagjának problémái, kedélyállapota és viselkedése ugyanis dominánsan befolyásolja a hozzátartozó életminőségét.

Az első lépcső ennek a függő viszonynak a megszüntetése, mert csupán így tudunk segíteni a szenvedélybetegeken is - veszi át a szót Sárosi Mária, aki szintén segítőként vesz részt a csoportos beszélgetéseken. Ez a 'szeretetteljes elhatárolódás' segít visszaállítani a családon belül hosszú évek alatt kialakult kóros viselkedésmintákat eredeti állapotukba, és így teret és lehetőséget nyújtanak egy új, minőségi élet megalapozására. A „tapasztaltabb” hozzátartozók, akik már többféle viselkedésmódot, viszonyulást átélhettek szenvedélybeteg hozzátartozójuk kapcsán, sokat segíthetnek ezeknek az eleinte igen keménynek tűnő viselkedésmintáknak a használatában, illetve azok eredményességét hitelesen tudják közvetíteni az újonnan érkezett csoporttagok számára.

Nagyon nehéz 'jól szeretni' - meséli az beszélgetés után az egyik édesanya, aki már túl van a krízishelyzeten: fia lejött a szerről és munkát vállalt. Hozzáteszi: tisztában van vele, hogy még hosszú út előtt áll, hiszen gyermeke rehabilitációja még nem fejeződött be. Történetéből kiderül, milyen embert próbáló feladatot jelent a szülőnek lemondani arról, hogy szeretetből ám mégis rosszul segítsen drogos gyermekén. Ameddig ugyanis kiszolgálja, biztosítja a megfelelő hátteret számára, megszünteti annak lehetőségét is, hogy egyébként nagykorú gyermeke motivációt érezzen a leszokásra.

 A történet legnehezebb pontja, hogy ameddig egy drogozó fiatalt nem radikálisan motiválnak otthon a leszokásra, és van pénze anyagot vásárolni, addig nem fog elmenni rehabilitációra, mert tisztában van vele, milyen megpróbáltatások várnak rá a 'rehabon'. Klasszikus eset az évekig tartó ígérgetés, halogatás, amelyet a jóhiszemű szülő egyéb megoldás híján kénytelen elfogadni, holott önmagát őrli fel a helyzetben.

Ekkor lép be a képbe a szülői csoport, ahol pontos és hathatós útmutatásokat kapni a helyes és célravezető viselkedésekre vonatkozóan. Senki nem áltatja a másikat azzal, hogy könnyű út áll előtte, ám a többiek pozitív példája mégis bizonyíték a módszer eredményességére. A leszokónak például új, a drogot helyettesítő sikerélményekre van szüksége, ezeket pedig csak úgy tudja megszerezni, ha a szülők nem csinálnak meg mindent helyette - noha erős lelki támogatást nyújtanak neki a leszokásban.

Mivel sokan titkolják, ha szenvedélybeteg van a családban, ezért sokkal kevesebb ilyen csoport létezik, mint amennyire szükség lenne az országban. A hozzátartozók sokszor nem csupán a külvilágnak, de önmaguknak sem vallják be, milyen problémával kellene szembenézni – mondja el kérdésünkre a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia egyik munkatársa, Pászli Lívia. Azt is megtudjuk, a szenvedélybetegségek kialakulásakor a hozzátartozó ugyanazokon a fázisokon megy át, mint maga a beteg: eleinte például hárítja a problémát. Ilyenkor abban kell segíteni, hogy az illető felismerje, hogy segítségre szorul és ne szépítse a problémát vagy védje a szenvedélybeteg családtagot. Sajnos gyakran az is előfordul, hogy a szülők, hozzátartozók több évig nem veszik észre, hogy drogozik a gyerekük - rossz passzra, a serdülőkor megpróbáltatásaira fogják a beteg érzelmi labilitását, a köztük megváltozott viszonyt.

Fontos tudni, hogy a csoportban alkalmazott módszerek - amelyek segítségével a folyamatosan felmerülő újabb élethelyzeteket, akadályokat, kihívásokat és válságokat kevesebb megrázkódtatással, stresszel, hatékonyabban és lelki egészségünk megőrzésével tudjuk leküzdeni - természetesen súlyosabb esetekben nem helyettesítik a gyógykezelést, pszichológus vagy pszichiáter segítségét.

A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia szülői csoportja szabadon, előzetes bejelentés nélkül ingyen látogatható, nem elvárás a pontos érkezés. A foglalkozások minden kedden 18 és 21 óra között tartanak Pászli Lívia, Sárosi Mária és Krizbacher Ildikó vezetésével.

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia - Békásmegyer
III. kerület, Lukács Gy. u. 3. (volt rendőrség épülete)
Tel.: 454-08-76

Forrás: budaihirla.hu - Czefernek Léna

Konferencia a drogról és a börtönről

Egy átlagos hétvégi napon 250 ezren szívnak marihuánát, akiknek 70 százalékuk budapesti – számolt be az adatokról Zacher Gábor toxikológus az Antiszocialitás, drogproblémák és bánásmód a börtönökben elnevezésű, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) által szervezett konferencián május 14-én.

 A rendezvény része annak a programnak – mondta a szervező Frank Tibor tábornok –, amely a társadalom felé nyitás keretében a büntetés-végrehajtás problémáit is az ország elé tárja. Ezek között az egyik a drog, amely a börtönökben egy átláthatatlan kérdést jelent. Ezzel a témával foglalkozott a konferencia első előadója, Huszár László tábornok, a BvOP Stratégiai Elemzési és Tervezési Főosztályának vezetője is, aki nem a jelenlegi helyzet elemzését végezte el, hanem azzal foglalkozott, mi várható a jövőben.

A trendek azt mutatják – kezdte –, hogy míg korábban – a 60-as és a 70-es években – a kábítószeres fogvatartott „specialitásként” jelent meg, addig mára a drogos és nem drogos populáció közötti határok elmosódtak, a kábítószer-probléma mindennapossá vált, beépült a börtönök életébe. A kábítószer elleni fellépést pedig az azzal való együttélés és az ártalomcsökkentés határozta meg, nem pedig a gonddal történő szembenézés. „Minden olyan drogpolitika, amely csak a szert tekinti célpontjának és nem azt a kulturális környezetet, amelyben megjelenik, elhibázott és felesleges pénzkidobás” – közölte Huszár László. Szerinte a probléma megoldása csak az lehet, ha azt helyezik a középpontba, hogy a fogyasztó ne akarjon fogyasztani.

A tábornok megjegyezte: az európai integráció ebben a kérdésben a magyar büntetés-végrehajtásnak is a keresletcsökkentését és a kezeléseket tűzte ki feladatul. „Hollandiában és Angliában is ez a szigorításokban mutatkozik meg, az utóbbiban például keményen büntetik a személyzet által elkövetett csempészetet is.”

Következő előadóként Zacher Gábor, a Péterfy Sándor utcai Kórház toxikológiai osztályának vezetője egy ötven éves betegének az életútját vázolta fel az Utak és tévutak a drog-karrierben című előadásában. A férfi - aki már felső tagozatos iskolás kora óta kábítószerfüggő - eddig kilenc sikertelen leszoktatási kísérleten túl több öngyilkosságot is megpróbált elkövetni. A börtönt is többször megjárt, hajléktalan sorsra jutott Balázs példáján keresztül a toxikológus hangsúlyozta, hogy a függőség nem gyógyítható, csak annyi érhető el, hogy a függő szermentes legyen.

Zacher megjegyezte: egy átlagos hétvégi napon 250 ezren szívnak marihuánát, közülük mintegy 170-180 ezren a fővárosban. „A legutóbbi felmérésünk szerint a 3 ezer intravénás szerhasználó között hárman voltak HIV pozitívak. Ez külföldi viszonylatban jó aránynak számít, de ez csak a jelenlegi helyzet.”

Forrás: hvg.hu

József vagyok és alkoholista. Szia, József. A közösségben így indul minden egyes párbeszéd. Ha a helyzet úgy hozza, egy óra alatt akár négyszer-ötször is bemutatkozik az ember, és hozzábiggyeszti sajátos státusát. Kívülről nézve üres formula. Ők azt mondják, lényegi megnyilatkozás, az első legfontosabb és erőt próbáló lépés a betegségük beismerése, amit aztán sulykolniuk kell magukban módszeresen, mert másként nem megy.
 

Ferenc először van itt, csak annyit mond, mindenét ivásra költi. Elsírja magát. A 348 napja száraz Tamás csönget, kezdődik a foglalkozás. Az asztalon a különböző időtartamú absztinenciáért járó érmek, az egyik hátoldalán a felirat: 24 órája nem iszom. László bejelenti, száz napja száraz. Elismerő taps, megkapja az érte járó érmet. A férfi somolyogva visszaül, egyetlen szót sem szól többet. Szavazás, hogy idegenként maradhatok-e. Ha csak egyikük kifogásolja jelenlétemet, távoznom kell - ez a szabály.

Anonim Alkoholisták (A. A.) Klubja, Veszprémben, a családsegítő központ egyik termében. A - így nevezik az alkoholt, amiről többször nyomatékosan megjegyzik: alattomos, megtévesztő szer. Semmilyen elhangzó véleményre nincs ellenvetés. A csoportos beszélgetés leginkább egy megkomponált szertartásra emlékeztet, amelyet aztán közös imával zárnak. Egyetlen cél van: a józanság megtartása. Legyél őszinte vagy ne szólj semmit - tartják. 

 Harminc éve iszom. Voltam pszichiáternél, kórházi kezelésen, túl vagyok több elvonóterápián, számtalan visszaesésen. Elittam a hivatásomat, az emberi tartásomat, elvesztettem a családomat. Három diplomám van, jómódban éltem. Nem volt okom a piálásra, a jellemhibáim miatt ittam. A válásom napján mentem be az első A. A. Klubba, akkor még három vodkával. Megdöbbentem, ott mindenki azt mondta magáról: alkoholista, miközben normálisan néztek ki és értelmesen tudtak beszélni. Elmentem egy féléves elvonóra. Egy szatyor gyógyszerrel engedtek haza. Nonszensz, egyik függőségből a másikba estem. Tizenegy gyógyszert szedtem és elég szarul éreztem magam. Akkor döntöttem az A. A. mellett. 394 napja józan vagyok, gyógyszert nem szedek, ateistaként is hiszek a felsőbb erőkben. Visszaszereztem a családomat. Nem normális, hogy nem iszom, eddig ennyi ideig nem tudtam megállni. Az alkoholizmusnál nincsenek jutalmak és büntetések, csak következmények. Ez halálos betegség. 

József 52 éves, ő az első felszólaló, társai helyenként nagyokat bólogatva hallgatják. A mozgalom 1935-ben indult az Egyesült Államokban, ahol két sorstárs, egy bróker és egy sebész arra jutott, az alkoholizmus beismerése, a problémák megosztása, közös feldolgozása révén olyan hiteles lelki segítséget tudnak adni egymásnak, amire szakemberek nem képesek. Megalkottak egy 12 lépéses programot, ami minden A.A.-csoport legfőbb igazodási pontja azóta is. Ebben többek között elfogadják, hogy tehetetlenek az alkohollal szemben, életük irányíthatatlanná vált. Szembesülnek betegségükkel, nyilvánosan beismerik hibáikat, erkölcsi megújulásra törekednek és vallják, egy náluk felsőbbrendű Erő állíthatja csak helyre lelki egészségüket. Az anonim alkoholisták klubjai önszerveződő civil terápiás csoportok, ahol mindenki egykor aktív, de már józanodó alkoholista. A módszer nem kecsegtet a szenvedélytől való teljes megszabadulással, a tagoknak azt javasolja, egyáltalán ne igyanak alkoholt, rendszeresen járjanak csoportgyűlésre, amelyeken az alkoholista- identitást erősítik meg újra és újra, és kövessék a 12 lépcsős felépülési programot. A tagok egy náluk tapasztaltabb, már tartósan száraz társat, úgynevezett szponzort kérnek fel, hogy a program követésében segítse őket. Ez a kapcsolat mindkettőjüknek segít az absztinencia fenntartásában, a hirtelen ivási vágy megjelenésének kezelésében. 

 Heroinoztam tizenöt évet. Amikor letettem a szert, alkoholizálni kezdtem. Negyven kiló voltam, nem tudtam egy mondatot sem értelmesen elmondani, a tudatmódosító szereket úgy szedtem, mint más a Tic-tacot, meghalni nem tudtam, akkor döntöttem el, abbahagyom. Többször lejöttem a szerről, beszögeltem a lakás ajtaját, volt pár durva látomásom. Néhány nap alatt le lehet jönni, de ez kevés, nem a fizikális része az érdekes. Mindig újra kezdtem, és ha újra kezded, akkor még mélyebbre süllyedsz. Ez törvényszerűség. Én nem unatkozhatok, minden napomat meg kell terveznem, nem lehetnek üresjáratok, stresszes helyzetek, oda kell figyelni a kísértéskerülő életmódra is. Muszáj függőkkel találkoznom, hogy emlékezzek arra, mi volt. Egy függő soha nem jó tanácsadó önmagának, ezért kell a segítség. 

Miklós biciklivel érkezik a csoportra, mozgása, beszédtónusa olyan, mint akiben van egy kis töltet. Mondja, azzal, hogy nem iszik, csak ötvenszázalékos józan, ehhez még naponta olvasnia kell az irodalmat és el kell járnia a találkozókra. Aztán Tamás jelentkezik, a már említett bemutatkozással. Tamás vagyok és alkoholista. Négy öngyilkosság, amikor nem tudtam rendesen odatenni magam, és a falakból kimászó madárpókos látomások után döntöttem az A. A. mellett. Gyógyíthatatlan beteg vagyok, függő.

Először te iszod az alkoholt, aztán az alkohol issza az alkoholt, majd az alkohol iszik meg téged. Az anonim alkoholisták mozgalma nem mentes az ellentmondásoktól, több kritika éri őket, főleg a felsőbb Erőbe vetett hit miatt. A tagságnak ugyan nem feltétele a keresztény világkép elfogadása, ennek ellenére a már említett transzcendens erőre többször is hivatkoznak. Sokan azonban egyszerűen az eredményes csoportot helyettesítik be a felsőbb hatalom helyébe, és a módszer így is működik. Bár a lemorzsolódás az A.A.-klubokban is magas, mégis jobb eredményeket produkálnak, mint a hivatalos orvoslás. Fenntartásokkal, de az addiktológusszakma is elismeri a módszer sikereit, és egyre több kórházi kezelést kombinálnak a helyben működő A. A.-csoportokkal. 

  A módszer eredményeire nincs magyarázat, az azonban figyelemreméltó, hogy míg az alkoholgondozókban zajló szokásos kezelés alatt egy betegre az orvos évente átlagban három percet tud szánni, és a kezelés legfontosabb eleme a gyógyszerezés, addig itt a beteg alkoholizmusát nagyban befolyásoló lelki problémák megoldásán van a hangsúly. A gyógyszereket kiváltják a beszélgetések, a függőséget pedig a már említett többlépéses, a csak a mai nap program hivatott kordában tartani.

A kapuban ácsorogva beszélgetünk még. Előjönnek a kényesebb kérdések. A függő egyik rabságból a másikba esik? Törvényszerűség ez vagy gyengeség? És ha így is van, baj-e ez, megéri-e az életért cserébe? Miklós válaszként tenyerét mutatja, csupán a heroin említésére verejtékezni kezd. Mondja, a fogorvostól nem kér fájdalomcsillapítót a húzásnál, mert a tűre még mindig reagál a szervezete. Mindegy, hogy drog vagy pia, ez a függés rabsága. Nem tűnik el soha, ott lapul a háttérben. Te döntöd el, mit ér meg neked a józanságod.

Forrás: naplo-online.hu 

Minden fiatalnak dönteni kell élete során megannyi kérdésben, és ezen kérdések közül jónéhány a drogokkal kapcsolatos. Kipróbálhatom? Ki merjem próbálni? Milyen veszélyei vannak? Mi lesz, ha a szülők megtudják? Mi lesz, ha az iskola igazgatója megtudja? Megéri kockáztatni? Milyen negatív hatásai vannak az egészségemre és a jövőmre? Satöbbi, satöbbi…

Hiába nem adott több zacskót a büfés a gyakran bejáró szipus srácnak, ezzel nem tudta megmenteni az életét. A 16 éves fiút másfél hete szombaton holtan találták az Ecseri úti épület háta mögött. A szipusok többnyire ártalmatlan szórakozásnak tartják, hogy a ragasztók erős szaga képzeletbeli hableányok vagy űrhajósok világába röpíti őket, pedig a gyakori használat súlyos következményekkel jár és a leszokás sem megy mindig segítség nélkül.

 "Az ember leül a bokorba, és álmodozik" - mondta a szipuzásról az [origo]-nak névtelenül nyilatkozó hajléktalan férfi, aki saját bevallása szerint többször is kipróbálta már a drogozásnak ezt a fajtáját. "Nem egyszer csináltam, meg ez a két fiú is" - mutatott az út túloldalán álldogáló ismerősei felé. A háromfős társaságot az Ecseri és Üllői út kereszteződésének közelében szólítottuk meg, nem messze attól a helytől, ahol múlt szombaton szipuzás közben halt meg egy 16 éves fiú.

"Mosolygós, pirospozsgás arcú gyerek volt" - mondták a srácról azok a büfések, akik szombaton mentőt hívtak hozzá. Ismerték már látásból a farmeros, kapucnis kabátos fiút, napok óta bejárt az üzletbe zacskót kérni. "Aznap is jött volna zacskóért, de nem adtam neki" - mondta az [origo]-nak a gyros büfé dolgozója, akinek egy idő után gyanússá vált, hogy a fiú mire használhatja a zacskókat. A büfés úgy emlékezett vissza, hogy a srác nem volt mérges az elutasítás miatt, köszönt és továbbállt, szerzett zacskót máshonnan.

Legközelebb délután 2 óra körül hallottak felőle: egy fiatalember szólt nekik, hogy a fiú mozdulatlanul fekszik az üzlet mögött és a nála lévő több doboznyi öngyújtógáz akár robbanást is okozhat. Nem mertek hozzányúlni a zacskóval a fején fekvő fiúhoz, az őket figyelmeztető fiatalembert kérték meg, hogy egy bottal próbálja leszedni a fejére szorult zacskót és hívták a mentőket. A büfések elmondása szerint a félóra múlva kiérkező mentősök már semmit nem tudtak tenni, megállapították, hogy a 16 éves fiú meghalt. Az esetről azóta is árulkodnak a pavilonsor mögött szanaszét heverő öngyújtógázos flakonok és nejlonzacskók. A BRFK munkatársainak közvetítésével megpróbáltunk kapcsolatba lépni a fiú szüleivel, de a rendőrségtől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nem tudták elérni a hozzátartozókat.

Büntetés nem jár a ragasztóbizniszért

Halálos áldozatot évente néhány esetben követel a szipuzás, azt viszont megbecsülni sem tudják a szakemberek, hogy hányan élnek rendszeresen az oldószerek, ragasztók szippantásának bódító hatásával. Büntetni senkit nem lehet azért, mert ragasztót vásárol vagy ad el - mondta az [origo]-nak Topa Zoltán, a BRFK bűnmegelőzési osztályának munkatársa. A szipuzás egy esetben vonhat maga után büntetést: ha egy felnőtt 18 éven aluli fiatalt kínál meg és biztat az egyébként kábítószernek nem minősülő anyag használatára. Az illetőt ebben az esetben akár hároméves börtönre is ítélhetik.


Napokkal később is szipuzásról árulkodott a tragédia helyszíne

Mivel az olcsó ragasztószereket bárki megveheti, a használók általában veszélytelenebbnek tartják a szipuzást az illegális drogok fogyasztásánál. "Legális, nincs benne amfetamin" - mondta a szipuzást már többször kipróbáló névtelenül nyilatkozó férfi az [origo]-nak. "Igaz, ami igaz, bele is lehet halni" - tette hozzá, majd felsorolt néhány tragikusan végződött esetet. Volt egy lány, aki azt hitte, hogy ő a hableány és bedrogozva ugrott a folyóba - mesélte, majd megjegyezte, több olyan történetet is ismer, amikor valaki véletlenül magára gyújtotta a drogozáshoz használt anyagot.

A szipuzás áldozatainak azok számítanak, akik a ragasztószerek belélegzése közben halnak meg, jóval többen vannak viszont azok, akiknek a ragasztók belélegzése miatt tartósan károsodik az egészségük. Jellemző például, hogy a szipusok furcsán mozognak, ami a mérgező anyagok kisagyra gyakorolt hatásával függ össze. Ezen kívül tartós használat során károsodik a máj és a vese is - mondta az [origo]-nak Rácz József, a Kék Pont Drogambulancia pszichiátere. A halálesetek általában oxigénhiány miatt következnek be, a szipusok olyan erősen szorítják a fejükre a drogozáshoz használt zacskót, hogy a levegő teljesen kiszorul belőle.

A szegények drogja

A szipuzással legtöbben nyomorúságos élethelyzetükből menekülnek egy álomvilágba, ezért is nevezik a szegények drogjának. A használót eufórikus érzés tölti el: van, aki űrhajósnak vagy rocksztárnak képzeli magát. Nagy szegénységben élő családoknál már óvodáskorú gyereknél is előfordul - mondta Rácz József pszichiáter.

Mivel a rossz családi körülmények között élő gyerekek az első számú veszélyeztetettek, az elszegényedő városrészek iskoláiban a rendőrök rendszeresen tartanak megelőző előadásokat. Ezeken az órákon - elrettentésképpen - beszélnek a gyerekeknek a tragédiával végződött esetekről is. A megelőzésnek egyik módja az is, amelyet a főváros IX. kerületében alkalmaznak, ahol az iskolaidőben utcán csellengő gyerekeket egyszerűen bekísérik az iskolába. Az utcán szipuzó gyerek láttán a rendőrök először mentőt hívnak, majd olyan civil szervezetekhez irányítják a fiatalokat, ahol segítséget kaphatnak.

A leszokás - más drogokhoz hasonlóan - az idő előrehaladtával egyre nehezebb. A gyerekek könnyebben lemondanak róla, de aki felnőtt korában szipuzik, nagyon nehezen tudja abbahagyni - mondta Rácz József pszichiáter, akinek volt már olyan 30 év körüli betege, akinek sikerült rendeznie a korábban problémás családi körülményeit, de a szipuzásról nem tudott segítség nélkül leszokni.

Tiefenthaler Eszter

Teratológiának nevezzük a környezeti eredetű magzati ártalmak kutatásával foglalkozó tudományt. Sajnálatos, hogy a fejlett országokban ma már az alkoholfogyasztás okozza a legtöbb teratogén ártalmat.

 A teratológia tudománya a XX. században keletkezett. Az orvosok a méhen belül fejlődő magzat sérthetetlenségébe vetett hitét elsőként az az esemény rengette meg, amikor az 1920-as évek Amerikájában kiderült, hogy a röntgensugárzás értelmi fogyatékosságot, súlyosabb esetben kisfejűséget is okozhat. Akkor a röntgensugár új felfedezésnek számított, hiszen a világ első Nobel-díjasa, Wilhelm Konrad Röntgen 1901-ben vehette át kitüntetését a Svéd Királyi Akadémiától. Az első felismert teratogén tényező tehát az ionizáló sugárzás volt. Akkor még kevesen gondolták, hogy létezik olyan teratogén ártalom, mely az emberiséggel is egyidős. Erre csak 1968-ban került sor, amikor egy francia tudós, név szerint Lemoine elsőként figyelte meg az alkohol által okozott többszörös veleszületett rendellenességet. Beszámolójára nem figyeltek fel, így a kórkép újrafelfedezése 1973-ban történhetett meg.

A szomorú statisztikai adatok

 New-York-i adatok szerint az európai (kaukázusi) rasszban a születéskori gyakoriság 0,9/10 000 összes születés, mongoloid rasszban 0,3/10 000 összes születés, spanyolajkúak körében 0,8/10 000 összes születés, afrikai származásúak között 6,0/10 000 összes születés, született amerikaiak körében már 30/10 000 összes születés. Svédországban hasonló gyakoriságról számoltak be. Ha a született amerikaiakra és a svédekre jellemző értéket vesszük figyelembe, Magyarországon a születéskori gyakoriságot 30/10 000 összes születésre becsülhetjük. Ez évente 300 beteg csecsemő megszületését jelenti. Ha durván 70 évnek vesszük a hazánkban születéskor várható átlag életkort, Magyarországon 21 000 magzati alkohol szindrómás létét feltételezhetjük. Megjegyzendő azonban, hogy az eseteknek csak csekély hányadát ismerik föl valójában, így csak annyit mondhatunk, hogy a méhen belül elszenvedett alkoholos károsodással sújtott egyének, vélhetően egy magyar viszonylatban közepes város lakosságát tennék ki.

A magzat alkohol-szindróma tünetei

 A magzati alkohol-szindróma többszörös veleszületett rendellenesség, mely egyaránt okoz anatómiai eltéréseket és funkcionális idegrendszeri károsodásokat. A legjellemzőbb tünetek a következők:

• alacsony születési súly
• visszamaradt testi fejlődés
• jellegzetes arc: rövid szemrések, keskeny felső ajak, lelapult arcközép, az orr és a felső ajak közötti bemélyedés (filtrum) hiánya, ajakhasadék, szájpadhasadék, koponya- és agyvelő-rendellenességek.
• értelmi zavarok: lassú értelmi fejlődés, hiperaktivitás, tanulási nehézségek, probléma-megoldási nehézségek, gyenge emlékezőképesség, mozgáskoordinációs zavarok, beszédzavarok, gyenge hallás.
• viselkedészavarok: hiperaktivitás, figyelmetlenség, lobbanékonyság, ítélőképesség zavarai, társadalmi beilleszkedési zavarok
• ritkábban előforduló anomáliák: csüngő szemhéjak, kisszeműség (mikroftalmia), fejletlen állkapocs, elálló fülek, rövid nyak, nyaki csigolya rendellenesség, szívfejlődési rendellenesség, érdaganat (angióma), rövid 4. és 5. kézközépcsontok, agyhártya-agyvelősérv (meningomyelokele), vízfejűség (hidrokefalusz), fogrendellenességek, fülkürt átjárhatatlanság, a szem fénytörési rendellenességei.

A magzati alkohol-szindróma okai

 A magzat egész méhen belüli életében érzékeny az alkoholra, illetve annak bomlástermékeire. Minél korábban éri a babát ez a jelentős hatás, annál nagyobb a valószínűsége szervi ("anatómiai") rendellenességek kialakulásának. Az a legkisebb rendszeresen fogyasztott alkoholmennyiség, amely már károsodást okozhat, napi 2 egység (2 dl bornak megfelelő). Napi 6 egység alkoholmennyiségig a magzati károsodás "csak" kisebb születési súlyban mutatkozik meg. A magzati alkohol-szindróma többi jellemzője efölötti mennyiségek esetén várható. Az idült alkoholisták átlagos napi alkoholfogyasztása terhesség alatt (!) 8-10 egység ital, ami 1 liter bornak felel meg. Természetesen a "bevalláson" alapuló mennyiségbecslések igazsága sok esetben megkérdőjelezhető.

A magzati alkohol-szindróma megelőzése

 Az idült alkoholista nők gyermekének kockázata 30-50%! A csak kis mennyiségeket (napi 1-3 egység, heti 1-2 alkalom) fogyasztó nők magzatai nincsenek veszélyben. Hasonlóképpen nincs rá bizonyíték, hogy egyszeri jelentős leittasodásnak maradandó magzati következményei lehetnek.
Egy viszonylag új felfogás az alkoholizmusnak három típusát különíti el:

1. A "szokás" alkoholizmus a falusi, tanyasi parasztemberek körében a leggyakoribb, akik "felessel" kezdik a napot. Nem azért, mert nem lennének meg nélküle, hanem azért, mert ezt így látták szüleiktől, nagyszüleiktől.
2. A stresszoldó alkoholizmus ezzel szemben az idegileg túlterhelt értelmiségiek rossz szokása. Sok orvosra is jellemző, hogy egy-egy nehéz nap után a kelleténél többet fogyaszt abból az alkoholból, melyet többnyire a betegeitől kap.
3. Testi függőség: A testi függőség genetikailag determinált állapot, az alkohol-dehidrogenáz egyik típusának veleszületett hiánya okozza. Az enzimhiány már az újszülött hajhagymájából kimutatható. Ezeknél a betegeknél a legfontosabb az állandó véralkoholszint fenntartása. Ha ez nem jön össze, megvonási tünetek, a legsúlyosabb esetben heveny elmezavar, delirium tremens alakulhat ki.

Vissza-visszatérő vitatéma, hogy indokolt-e az újszülöttek genetikailag meghatározott alkoholfüggőségének szűrővizsgálata. Elméletileg a gyermek helyes nevelésével sok eset megelőzhető lenne. Gyakorlatban az eredmény kétséges, mert hazánkban senki nem kerülheti el a találkozást az alkohollal.

A magzat számára az alkoholizmus formája természetesen mindegy. Legveszélyesebb anyai állapot mégis a testi függőség, mert az tiltásokkal, nevelésekkel nem szüntethető, így a magzat korai embrió kortól születésig folyamatos expozícióban részesül. A napi 8-10 egység alkoholt fogyasztó anyák esetén, a hatályos törvény betűje szerint - természetesen csak a beteg kérésére - terhesség-megszakítás is végezhető. A másik két forma egészségügyi felvilágosítással többnyire jól kezelhető.

A magzati alkohol-szindróma lefolyása

 A rendellenességgel sújtott gyermekeknél gyakori az újszülött- és csecsemőhalál. A gyermek értelmi fejlődésének hiányosságaihoz természetesen a hallás- és látászavar is hozzájárul. A méhen belüli károsodás életre szóló következményekkel jár. A beteg társadalmi beilleszkedése és munkaképessége a betegség súlyosságától függ. Vannak, akik sohasem lesznek önálló életvitelre alkalmasak.

Hol a kiút?

 Ma még senki nem tudja. Bizonyos, hogy az alkoholsérült gyermekek számának csökkenése a belátható jövőben nem várható. Sokat tehetne a megelőzés érdekében a fogamzás előtti ("perikoncepcionális") gondozóhálózat kiépítése. Vagyis újraépítése, mert hazánkban egyszer már létezett "Optimális Családtervezési Modell", mely az orvosok érdektelenségének áldozatává vált.

Forrás: babaszoba.hu - Dr. Elek Csaba

Az utcán elhelyezett rózsákkal, keresztekkel és cipőkkel emlékeznek áldozatokra Frankfurtban 2009. július 21-én, a drogfogyasztás áldozatainak emléknapján. A Majna menti város a németországi drogfogyasztás fővárosaként vált hirhedtté.

 

Holland kutatók szerint hasznos segítséget nyújthat az internet az úgynevezett problémaivók számára.

 Az ingyenes, önsegítő Kevesebbet Inni honlapon a látogatók névtelenül kereshetnek útbaigazítást és motivációt alkoholfogyasztásuk mérséklése érdekében a nap bármely szakában akárhonnan, ahol internet csatlakozás van. A felmérés szerint a felhasználók 19 százaléka tudta az alacsony rizikójú szintre mérsékelni alkoholfogyasztását hat hónap alatt (alacsony rizikójúnak számít férfiak esetében a heti maximum 14 ital, illetve egyszerre nem több, mint 5, nőknél pedig a heti maximum 10 ital, illetve sorozatban legfejebb 3).

Érdemes lenne másolni

A kutatók szerint hasonló beavatkozás más országokban is hatékony lehetne és ezen a módon a segítséget sosem kérő problémaivók több, mint 80 százalékát el lehet érni. A honlapot felkeresők csaknem 20 százalékánál sikerült jelentős javulást elérni, de a többiek közül is sokan belátták, hogy szaksegítséget igénylő problémájuk van, mondta el Heleen Riper, a holland Trimbos Intézet és a Vrijei Egyetem munkatársa.

Az internet segít függetlenedni

Riperék az Alcoholism: Clinical and Experimental Research online számában jelentették meg tudományos közleményüket a témában. Az ilyen fajta segítségnyújtás a különböző iskolázottságúak számára egyaránt hasznos. Riper elmondása szerint a honlapon motivációval, kognitív-viselkedés terápiával és önkontroll-fejlesztő módszerekkel kapcsolatos információk és gyakorlatok találhatók. Segít a látogatóknak reális célokat kitűzni, melyek megvalósításához többféle módszert kínál. Érdekes adat, hogy a honlapot használók 84 százaléka számára ez volt az első alkalom, hogy alkoholproblémájával szaksegítséghez fordult. 2007-ben 1625-en használták 6 hónapig a honlapot, közülük 378-an vettek részt a felmérésben.

Forrás: hirsarok.hu

Hagyjuk a kémiát, a játék, a szerelem, az evés, az öröm, a bánat, az orrpiszkálás is lehet drog. Olcsó és persze legalább annyira káros szenvedélyek, mint a többi. Anorexia, pirománia, játékszenvedély, testedzés-mánia, a szatírok és a gyakran irigyelt munkamánia. Nem kell elsárgulni egy luxusautó láttán, sikeres ember is lehet boldogtalan.

I. Mi is az a viselkedés-, vagy folyamat-függőség

 Eddig röviden körbejártuk a különböző illegális (marihuana, ecstasy, speed, LSD…stb.) és a legális (alkohol, cigaretta) drogokat. Ha szenvedélybetegségekre gondolunk általában a fenti kémiai szerekhez kapcsolódó szenvedélyes-, kényszeres-, függőségi “kapcsolatunkra” gondolunk. Ezek az úgynevezett kémiai függőségek, amelyek az összes szenvedélybetegségek közül a legtöbb egyéni-, családi gondot, tragédiát és társadalmi problémát okozzák, elég, ha csak az alkoholbetegekre gondolunk, akikből szinte minden rendes magyar családban akad egy-kettő.

Ám ez csak a látszat, a világot, életünket behálózó módon működik a másik csoport. A szenvedélybetegségek (addikciók) másik csoportja az úgynevezett viselkedésfüggőség. Különböző viselkedés módokkal, formákkal ugyanolyan káros, függőségi viszonyba kerülhetünk, mint a cigarettával, az alkohollal vagy bármelyik tiltott kémiai szerrel. Többségünk élvezi a gasztronómia, a testi szerelem, a játék nyújtotta örömöket, kielégülést; vannak, akiknek a vásárlás, a sportolás, a számítógépes játékok kedves szabadidős tevékenységük, hobbijuk, amelyek gyakorlása jó érzésekkel jár.

A nehézség akkor támad, ha bármely viselkedést kóros formában (pl.: a szatír, aki attól érez szexuális izgalmat, hogy lódenkabátját széthúzva mutogatja csupasz altestét boldog-boldogtalannak), vagy kóros mértékben (nem evés vagy határtalan zabálás, vásárlás, félkarúzás, munka) használjuk.

 Használjuk mivel, a viselkedésfüggő – akár csak a kémiai-függőknek – adott viselkedés mód már nem az egészséges jó érzést okozza, csupán az annak hiányából, megvonásából következő rossz érzéseket, megvonási tüneteket enyhíti. A férfiak jóval “fogékonyabbak” általában a szenvedélybetegségekre, így ők viszik a pálmát a viselkedésfüggőségekben is. A viselkedésfüggőségek között azonban jellemzően a szebbik nem sajátjai a különböző étkezési zavarok (a “divatos” anorexia, a bulémia és az ennek következményeként fellépő elhízás), a vásárlási kényszer, a kényszeres lopás (kleptománia) vagy a hajtépegetés. A játékszenvedély, a testedzés-mánia (akár a testépítés-függőség, keverve az anabolikus szteroidok és egyéb “izomfelpumpáló”-szerek folyamatos, akár intravénás használata általi kémiai-függőséggel), a kockázatkereső magatartás (lásd napjaink extrémsport-reneszánszát) vagy néhány a sokféle szexuális függőségek közül (a kukkolás /voyeurizmus/, a magamutogatás vagy egyszerűbben a szatír(kodás) /exhibitionizmus/, a pedofília) vagy a romantikafüggőség inkább a férfiak privilégiuma. De szinte végeláthatatlan a sora az “uniszex” viselkedésfüggőségeknek a munkamániától (workoholic); a kényszeres gyújtogatás (pirománia) és a számítógép-internet függőségen át egészen a körömrágásig, vagy akár a viccesen hangzó orrpiszkálásig.

Nincs olyan viselkedésforma, amelytől ne válhatnánk függővé. Ha valakinek bejön az orra piszkálgatása, és erre kóros mértékben “áll rá”, akkor válhat belőle orrpiszkálás-függő is. Tehát gyakorlatilag bármilyen viselkedésre rá lehet kattanni. A fenti problémák inkább a szerint osztályozódnak, hogy a társadalom mennyire toleráns velük kapcsolatban, vagy mennyire védekezik - akár törvényi eszközökkel is - ellenük. Sokszor látjuk azt, hogy a munkamániás kitüntetést kap, pedig családja és önmaga is mérhetetlenül szenved betegségétől, még egy esténként békésen marihuánával relaxáló családfőt - ha megtalálják nála a havi készletét - akár több éves börtönre is ítélhetik. A társadalom reakciói többnyire a kulturális tradíción alapszanak és nehezen megkérdőjelezhetők. De a viselkedéses-függőségek észrevétlenül hálózzák be a gyanútlan egyént. És persze van igazsága annak is, aki azt mondja, hogy szenvedélyek nélkül az élet csak egy “hóttunalmas” vánszorgás a kies országúton, de vegyük észre, ha a kémiai függőségek kialakulásánál, jellemző tüneteinél leírtakat (tolerancia, folyamatos vágy, a tervezettnél hosszabb időtartam, káros következmények megjelenése, változtathatatlanság, stb.) vesszük észre magunkon és környezetünkön kedvenc tevékenységünkkel kapcsolatban.

 A viselkedéses-függőségek sok tekintetben hasonlítanak a kényszeres cselekedetekhez. Jellemzőek az ismétlődések, a sztereotip viselkedéssorok, melyek befejezéséig emelkedik az egyén belső feszültsége, majd azt követően a feszültség átmenetileg gyorsan csökken. Ez a megerősítés a legfontosabb a tevékenység-folyamat fenntartásában. A késztetés – a tevékenység ismétléséhez – órák, napok alatt tér vissza, miközben az egyén negatív következményeket él át (testi, lelki, kapcsolati, egzisztenciális, stb.). A késztetés valójában feszültség-emelkedést jelent, mely bizonyos határ után már nem visszatartható és a tevékenység újra indul.

Tapasztalataink szerint ezeket a problémákat az emberek kevésbé veszik komolyan, és ha bedarálódnak is, csak a sokadik alkalommal veszik észre, hogy itt valójában szenvedélybetegségről van szó. Ezekkel a problémákkal sok szakember sincs tisztában. Gyakran hosszú idő telhet el, míg magával az alapbajjal lehet foglalkozni. És amint az illető csak kicsit feljebb mászott a gödörből, már próbálja elfelejteni az egészet. Nem dolgozik a probléma tartós megoldásán. Ilyenkor jelentkezik a következő veszély, hogy a keresztfüggőség léte miatt a megoldatlan problémák más “ruhában” bukkannak felszínre. Pl. a munkamániás kockázatkereső lesz, a kapcsolatfüggő kényszeresen akar segíteni másokon, de kémiai függőségbe is válhat oda-vissza, ilyen például a játékgép és az alkohol kapcsolata.

 Mi, a mai kor emberei kiszolgáltatottabbak vagyunk a szenvedélybetegségeknek, benne a viselkedésfüggőségeknek is, mint az elődeink; ennek számtalan szociokulturális oka van (urbanizáció, fogyasztói társadalom, stressz…), aminek következményeként fesztültebbek, szorongóbbak, szenvedély(beteg)esebbek vagyunk. Nem kell mindjárt megijedni, ha hétvégén 8 órán át ülünk kedvenc számítógépes játékunk előtt, de azért figyelj a jelekre, és ahogy nagymamám mondta mindig: "egyé' rendesen".

Dr. Szemelyácz János - Kovács Ignác Baranya Megyei Drogambulancia Az INDIT (Integrált Drogterápiás Intézet), Drogambulancia, Pécs (7623, Szendrey J. u. 6. – Tel.: 72/315-083) közreműködésével

Forrás: szorongas.com

A viselkedés-függőségek popkulturális vetülete.

Egy tál lencséért. Kilók, grammok, és ami mögöttük van.

 Az étkezési zavarosok itt vannak! Köztünk. A popdívák, a modellek, a reklámokban szereplő hölgyek, akik sokunk számára az idilli, követendő alakkal bírnak, gyakran anorexiások. Akik jobb húsban vannak - persze őket sem kell félteni -, ők lehet, hogy mással “ütik” magukat. (Lásd a többi drogról szóló részt), de hát ilyen a rock’n’roll, meg a fiatalság-bolondság. Ők azok, akik 180 cm magasak és 50 kilogrammos össztesttömeggel bírnak, átszúrja a vállcsontjuk az ingüket, a combjaik között pedig lazán átférne egy hasonló paraméterekkel bíró kolléga(nő), még úgyis ha keresztbe teszik a lábukat. Hát igen, aktuálisan nem az elhízástól kell tartaniuk.

 Hol vannak már a rubensi idomok? A régi korok női? Egy rubensi teltkarcsú menyecske ideálból, ma kijön egy fél tucat Naomi Cambell vagy Kate Moss. Az ötvenes évektől egyre vékonyabbak a modellek, a divat és média “áldásos” következményeként így ma sokkal több nő válik szorongóvá, elégedetlenné önmagával, és/vagy válik táplálkozási zavarban szenvedő beteggé, mint 20 évvel ezelőtt. A testképzavarból eredő anorexia és bulímia terjedésében a média, a reklámipar és a divatszakma felelősségét bizonyítja, hogy a fejlődő országokban szinte ismeretlen az anorexia nervosa, a belső motivációból eredő önsanyargatás, koplalás (de nem a soványság, aminek az oka az éhezés, mint Etiópiában). A probléma már ott elkezdődik, hogy a nők jelentős hányadának genetikailag megadatott testalkata lehetetlenné teszi a modellekhez való hasonlatosságot: bármit tesznek, fele olyan vékony csípőjük sem lesz, mint amilyen a példaképnek.

A leggyakoribb étkezési zavarok az anorexia és a bulímia. Elsősorban a nőkre jellemző, a férfiak aránya körülbelül a betegek egytizede. Az anorexia a leggyakrabban a középiskolás és fiatal felnőtt korú nők körében alakul ki. A betegnek tekinthetők aránya – a teljes populációhoz képest - az anorexia esetében körülbelül 1 százalék, a bulímia pedig 3-4 százalékot érint. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a serdülő és fiatal felnőtt lányok közül körülbelül minden huszadiknak evészavarai vannak, vagy abban szenved élete során. Az anorexia leggyakrabban a tizenéves kor eleje, közepe táján alakul ki, a bulímia kicsit későbbre tehető, a húszas évek elejére. Gyakran a tizenéves korban kialakuló anorexiásból később bulímiás lesz. Mi a különbség?

 Az anorexiások nagy részének nincs betegség-tudata. Nem látják be a súlyos egészségkárosodással, szélsőséges esetben halálos kimenetellel fenyegető gyilkos fogyókúra lehetséges veszélyeit, következményeit. Az anorexiás bármilyen vékony, kövérnek látja magát, aminek az ellenkezőjéről nem lehet meggyőzni. Az anorexiás evéskor bűntudatot érez. Undorodik a kövérségtől, és gyakran az ételektől is, legyen az bármilyen király kaja. Szexuális vágyának hanyatlásával párhuzamosan a menstruációs ciklusai is felborulnak, vagy megszűnnek. Az anorexiás ember gyakran maximalista, elérhetetlen célokat és elvárásokat tűz ki maga elé az élet különböző területein.

A bulímia: falási roham, önhánytatás, koplalás-falás-hányás periódusok sorozata. Nem túlsúlyos emberekről beszélünk, bulímiás emberek többsége nagyjából átlagos testalkatú! Általában tudatában van annak, hogy valami nincs rendben. Tisztában van vele, hogy a farkaséhsége nem átlagos, és olyankor nincs megállás, az átlagos ember átlagos étkezése során bevitt kalóriamennyiség sokszorosát képes magához venni. Ezt nem mindig terített asztalnál, leülve teszi, hanem lopva, a hűtőből zabálva, szélsőséges esetben a szemétből falva fel a maradékot. Nem azért teszi ezt, mert egy gusztustalan, ízléstelen ember, hanem mert ellenállhatatlan vágyat érez, hogy egyen, egyen és egyen. Ez az, amit lehet, hogy mi soha nem értünk meg. A hányások során a gyomorból feljövő savak kikezdhetik a fogzománcát, ezért a betegség jelei sokszor először a fogazaton hagynak szembetűnő nyomokat. A bulímiás, az anorexiással szemben nem aszexuális, sőt lehet, hogy fokozott szexuális vágy jellemzi.

Csak utalunk arra, hogy a fenti problémák hátterében – ahogy rendszeres olvasóink ezt szinte már megszokhatták – kifejezett családi patológia állhat fenn. Hatékony kezelésük is leginkább családterápiás keretek között oldható meg.

 Az étkezési zavarok harmadik fajtája, a kényszerevő. Ő az, aki nem használ hashajtót, nem hánytatja magát, de evési rohamai vannak, folyamatosan és sokat eszik, ezért kövér. Ami negatív önértékeléshez vezet(het). Sokan esznek többet vagy jóval többet, mint amennyit egészséges. Talán ez az állapot, életmód hasonlít az “átlag” droghasználóhoz, csak neki az evés, a jóllakás, az ínyenc falatok elkészítése és befalása a szenvedélye.

Civilizált világunkban az elhízás népbetegség és következményes megbetegítő hatásával, szövődményeivel a vezető halálokok között szerepel, hasonlóan a dohányzáshoz és az alkoholizáláshoz, meg persze az eszement száguldáshoz a közutakon, hiszen a fiatalok halálozási statisztikája szerint a baleseti halál is előkelő helyen áll. De erről, azaz a kockázatkereső magatartásról, mint szenvedélyről majd legközelebb.

Addig is jó étvágyat mindenkinek. Nyam-nyam.

Kovács Ignác szociális munkás – addiktológiai konzultáns, Dr. Szemelyácz János - pszichiáter – addiktológus szakorvos - AZ INDIT (INtegrált Drogterápiás IntézeT) KÖZALAPÍTVÁNY - DROGAMBULANCIA, PÉCS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL (H-7623, Pécs Szendrey J. u. 6. Tel.: 06/72/315-083)

Forrás: szorongas.com

Öl, butít, nyomorba dönt – mindenki tudja, mégis az alkohol a legelterjedtebb legális kábítószer.

Itthon még mindig divat az ivás, de az alkoholbetegség már tabunak számít.

Pedig egyre több nő ragad poharat.

 Évek óta hallani, hogy a számos társadalmi változás között a női alkoholizmus is megjelent hazánkban. A rendszerváltással együtt (sőt még korábban) olyan új divatok is beléptek az életünkbe, melyeket jobb lett volna elmulasztani.
Mégis, ha mindenki tisztában van az alkohol pusztító hatásával, miért önt fel egyre több nő a garatra?

Íme, az egyenlőség 

A történelem már számos alkalommal bebizonyította, hogy a nemek közötti egyenlőséggel nem csak a pozitív dolgok járnak együtt. Ma már sok, korábban férfi-problémának gondolt betegség is egyre több nőt érint. A magas vérnyomás és a szívinfarktus régen még olyan „férfias” dolog volt, mint az ivás vagy a bagózás. Ma már azonban a nők is aktívan részt vesznek a nagy ki-hal-meg-előbb versenyben.

 A női ivás korábban tabunak számított, ma már nem az. Míg az idősebb korosztályban még ma is él az a nézet, hogy egy nőnek nem ildomos felönteni a garatra, addig a mai tizen-huszon korosztályban már az a menő, aki jól bírja az alkoholt. A szakemberek szerint a tinédzser lányok és fiúk szeszesitalfogyasztása közötti markáns különbség már a múlté. De nem csak a tinik isznak.
A középkorúak ivási szokásai rendszerint két okra vezethetők vissza: a genetikai és szociális hajlamra, valamint a nőkkel szemben támasztott megnövekedett elvárásokra. Az öröklődő genetikai hajlamot már rég kimutatták az alkoholizmussal kapcsolatban is. Emellett egy nőnek már nem csak anyának, feleségnek és házvezetőnőnek kell lennie egy személyben, hanem jó munkaerőnek is, aki lehetőség szerint karriert épít, vagy legalábbis egy fél céget elvisz a vállán. Ha valamelyik e sok közül nem sikerül, megbélyegzik. Ezt a nyomást egyre több nő csak az alkohol bódító segítségével bírja elviselni.

Azok a nők, akik rendszeresen (akár már hetente egyszer-kétszer) alkoholt fogyasztanak, nagyobb eséllyel teszik ki magukat a mellrák kockázatának is. A mellrákkal diagnosztizált eseteknek állítólag legalább a tíz százaléka az alkohollal hozható összefüggésbe. Ennek oka, hogy italozáskor jelentősen megnő az ösztrogén mennyisége a szervezetben, amely gyakori előfordulásnál daganatos sejtek kialakulását eredményezheti.

A kevesebb is sok

Sokan nem tudják, hogy a nők nem csak a kisebb termetük miatt bírják kevésbé az italt a férfiaknál. A mi szervezetünk nagyobb arányban tartalmaz zsírszövetet, mint a férfiaké. Az alkohol azonban nem zsírban, hanem  vérben oldódik, ezért az hamarabb jut el az agyba.  Így azonos súlyú férfi többet ihat ugyanabból az italból anélkül, hogy a fejébe szállna, mint egy nő.
 Kis mennyiségben az alkohol oldja a gátlásokat, felpörgeti az agyi tevékenységet, és az ember sokkal jobban érzi magát. Ez a kellemes állapot azonban hamar a visszájára fordul, és gyorsan érezhető negatív hatásokat eredményez. A másnaposságot tulajdonképpen már a mérgezés jelének tekinthetjük, hiszen azt jelzi, hogy a máj képtelen volt a túl nagy mennyiségű alkohol lebontására. 

 A magzat akár bele is halhat
Sajnos ma hazánkban évente még mindig több száz kisbaba jön úgy világra, hogy anyjuk a terhesség alatt is folyamatosan ivott. Az alkoholbetegség ugyanis nem múlik el a fogantatás pillanatában. Ezek a gyerekek amellett, hogy nagyobb eséllyel halnak el már az anyaméhben, gyakrabban szenvednek súlyos és maradandó idegrendszeri károsodást. Születésük után lassabban fejlődnek egészséges társaikhoz képest, hiszen életüket komoly elvonási tünetekkel kezdik – ők ugyanis szintén alkoholfüggőkké válnak, és az addikció őket sem kíméli.

Lassan, de biztosan rombol

Egy egészséges máj nagyjából 0,1 gramm tiszta alkoholt képes lebontani egy óra alatt kilogrammonként. Fél liter sörben körülbelül 20 gramm alkohol található, tehát egy 60 kilós szervezetnél ennek lebontása közel 3,5 órát vesz igénybe.
A rendszeres alkoholfogyasztást azonban a szervezet nem tolerálja. A sejtek öregedése felgyorsul, a ráncok mélyebbek lesznek, az arcon először apró, majd egyre feltűnőbb hajszálerek jelennek meg. A bőr eldurvul, az arc felpuffad, pirospozsgás lesz. És ez csak a látszat. A belső szervek, mint a máj, a szív, a vese, az epe maradandó károsodást szenvednek, az agysejtek pusztulása felgyorsul, és a központi idegrendszer is károsul. A férfiaknál megjelenik az impotencia, a nőknél a menstruációs zavarok.

Egyedül isznak, csoportban gyógyulnak

 Míg a férfiakra általában inkább a közösségi ivás a jellemző (kocsma, focimeccs), addig a nők legtöbbször szégyenlik, hogy ital kell a megnyugváshoz. Ezért a már alkoholbeteg nők inkább eldugják otthon a szeszes üvegeket és titokban kortyolnak.
Ám míg inni társaságban és egyedül is lehet, leszokni csak segítséggel van esély. Az alkoholfüggőséget ma már az orvosi szakmai is komoly fizikai és lelki függőségként kezeli, bárki kérhet ingyenes és anonim segítséget.

Vajon sokat iszom?
Hosszú távon a napi két pohár bor is megterhelő a szervezetednek. Gondold végig, milyen gyakran és milyen szituációkban szoktál alkohol fogyasztani, illetve milyen típusú italok ezek? Ha az eredmény heti több alkalom, amely égetett szeszeket is tartalmaz (akár koktél formájában is), akkor érdemes átvenned a következőket:
- el tudnád képzelni ezeket az eseményeket ital nélkül is?
- el tudod engedni magad alkohol nélkül?
- mennyire viseli meg a szervezeted másnap az előző esti ital?
- egyedül is kibontasz otthon egy üveg bort, vagy csak társasággal?
- hajlandó lennél a következő alkalmakkor alkoholmentes italokat fogyasztani?

Forrás: nana.hu