A Baptista Szeretetszolgálat – Utcafront 2008-ban kérdőíves vizsgálat segítségével próbált többet megtudni arról, hogy a budapesti intravénás heroinhasználók milyen tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkeznek a túladagolások kockázatával és megelőzésével kapcsolatban. Az alábbi kutatási beszámolót Miletics Marcel, az Utcafront vezetője küldte el a Drogriporternek.

2008. március és 2008. november között összesen 117 fő intravénás droghasználót kérdeztünk meg a túladagolásról, olyan embereket, akik valamiféleképpen az Utcafront látókörébe kerültek. A 117 megkérdezettből 100 fő adott értékelhető válaszokat.

Egy általunk szerkesztett rövid és egyszerű kérdőív segítségével munkatársaink információt gyűjtöttek azzal a céllal, hogy 100 fő intravénás droghasználó körében felmérjük a túladagolással kapcsolatos tapasztalatokat, ismereteket és véleményeket, illetve felmérjük a droghasználat bizonyos kockázati jellemzőit.
Kutatásunkban résztvevők többsége 8-15 éve használ kábítószereket. A válaszok szerint több mint 50 főnek volt már túladagolása és több mint 75 fő élete során legalább egyszer részese volt túladagolásos esetnek, többségük már többször is. Közülük többen állítják, hogy ismerőseik körében a túladagolás már halálos kimenetelű is volt. 

 Túladagolás esetén 50 fő szerint a sós oldat intravénás fecskendezése a megoldás. Közülük sokan gondolják úgy, hogy a „hidegvíz”, a „fürdetés”, a „zuhany” és a „locsolgatás” is hasznos lehet úgy, mint a „cibálás”, a „verés” és a „pofozás”.  30 fő szerint túladagolás esetén egyértelműen a mentők kihívása a megoldás. Közülük a legtöbben tudják, hogy gondoskodni kell a szabad légutakról és valamiféle oldalra fektetés, újraélesztés is szükséges. Több esetben említik „a sétáltatást”, „az alvás megakadályozását”, a „tüdő és szívmasszázst”, a „nyelv kihúzását”, az „itatást”, a „sok kávét”, a „hánytatást” és a „dörzsölést”. A 100 fő megkérdezettből 18-an nem tudják, hogy ilyenkor mit kellene tenni és mindössze 2 fő adott megnyugtató választ: „biztosítom a légutakat, oldalfekvésbe helyezem és értesítem a mentőket”.

A mentők kihívásával kapcsolatban néhányan leírták, hogy hívhattam volna mentőt, de azért nem tettem, mert „a helyzet valahogy megoldódott” és „a túladagolt magához tért”. Mások azért nem, „mert nem mertem”, „mert féltem, hogy belekevernek”, „mert megjelenik a rendőrség”, „mert megvernek”, „mert meglopnak”, és azért sem, mert „utálják a drogosokat, azt mondják, úgyis megdöglötök”.

 A drogok keverése gyakran vezet túladagoláshoz. 100 főből összesen 34-en nyilatkoztak úgy, hogy a heroint az egyéb illegális, vagy legális drogokkal együtt sosem használják. A többiek, 66 fő állítja, hogy a heroint leggyakrabban nyugtató és altató hatású legális gyógyszerekkel, illetve az alkohollal kombinálja rendszeresen. A válaszok között megjelenik a heroin és a speed, majd a heroin és a kokain kombinációk, mindez ecstasy és marihuána kiegészítésével.  

Kutatásunk utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy részt venne-e egy olyan képzésen, ahol tudását, ismeretét bővíthetné a túladagolásról és annak elkerülésének lehetőségeiről. 100 főből 70 fő válaszolta, hogy igen, szívesen venne részt egy ilyen képzésen.

A kérdőívet kitöltők válaszai alapján 100 fő intravénás droghasználó közül:

•    50 főnek volt már saját túladagolása
•    75 fő legalább egyszer, de inkább többször jelen volt már túladagolásos esetkor 
•    30 fő szerint túladagolás esetén a mentők kihívása a megoldás
•    2 fő tudja pontosan, hogy túladagolás esetén mi a szakszerű teendő
•    66 fő rendszeresen kombinálja a heroint altató és nyugtatószerekkel
•    70 fő szívesen képezné magát a túladagolás elkerülésének lehetőségeiről 

A kutatás ötlete Szenczy Istvántól, a Mobil Tűcsere Programunk vezetőjétől származik. Köszönet a közreműködésért Kalla Tímeának, Somogyi Eszternek, továbbá a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciájának és a Válaszút Missziónak. 

Forrás: drogriporter.hu

Beszélgetés Zacher Gábor toxikológussal a Drogprevenciós világnap alkalmából

Forrás: hetek.hu - Szobota Zoltán

A University of Pittsburgh kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy agyerekkori hiperaktivitás, amit angolul az ADHD rövidítéssel jelölnek, megnöveli az alkoholizmus és az egyéb függőségek kockázatát. A tesztekben 364 olyan serdülő és fiatal felnőtt vett részt, akiket gyerekkorukban hiperaktivitással diagnosztizáltak (11-17, ill. 18-28 év közöttiek), valamint egészséges kontrollszemélyek.      

A nyolc hónapos terhes Erzsébet intravénás heroinfogyasztó. A korábban táncosnőként dolgozó nő úgy tervezi, szülés után pár héttel visszamegy dolgozni. Párja pék, de nem dolgozik. Az asszony élettársával egy légópincében lakik, lakásra esélyük sincs, túl sokan várnak szociális bérlakásra. Az anyai nagypapa hajléktalan, a nagymama nem akarja őket látni. Erzsébet azért vállalta a babát, mert abban bízik, így könnyebben juthatnak lakáshoz.

Kérdések és válaszok a Névtelen Alkoholistákkal

kapcsolatban

 Valószínűleg több millió ember hallott már a Névtelen Alkoholistákról 1935 óta, amikor a közösség megalakult. Sokan elég jól ismerik is az alkoholizmusból való felépülésnek azt a módszerét, amely már több mint kétmillió problémaivón segített. Másoknak csak homályos elképzelésük van arról, hogy az A.A. valamiféle szervezet, amely segít az alkoholistáknak abban, hogy felhagyjanak az ivással.

Azoknak szánjuk ezt a kiadványt, akik érdeklődnek az A.A. iránt, akár saját maguk, egy barátjuk, vagy rokonuk miatt, vagy pusztán csak szeretnének többet tudni erről a szokatlan közösségről. A következő oldalakon választ találnak sok olyan kérdésre, amelyek gyakran merülnek fel az A.A.-val kapcsolatban. Egy laza szerveződésű közösség történetét fogják olvasni, amelyben férfiaknak és nőknek egy közös célja van: az, hogy józanok maradjanak, és más alkoholistáknak is segítsenek megoldani alkoholproblémájukat.

Az a több ezer férfi és nő, aki az utóbbi években csatlakozott az A.A.-hoz, nem önzetlen jótevő. Saját jól felfogott érdekükben segítenek buzgón és szívesen a többi alkoholistán. Az A.A. tagjai belátják, hogy saját józanságuk nagy mértékben függ az alkoholistákkal való szoros kapcsolattartástól.

A kiadvány elolvasása után az olvasónak még mindig lehetnek kérdései, amelyekre nem adott kielégítő választ ez a rövid összefoglalás. Az A.A. csoportoknak minden nagyobb városban van szolgálati irodájuk, melynek száma megtalálható a telefonkönyvben "Anonim Alkoholisták" név alatt. Itt útbaigazítják az érdeklődőt a legközelebbi A.A. gyűlésre, ahol a tagok szívesen szolgálnak felvilágosítással. Kisebb településeken, ahol csak egy csoport létezik, esetleg van telefonszám-listájuk. Ha a közelben nem működik A.A. csoport, szívesen fogadjuk kérdéseit.
Biztos lehet benne, hogy névtelenségét megőrizzük.

Az alkoholizmus és az alkoholisták

Nem is túl régen a közvélemény erkölcsi problémának tekintette az alkoholizmust. Ma már sokan elsősorban egészségügyi problémának tartják. Annyi biztos, hogy ez minden egyes problémaivó számára erősen személyes kérdés. Az A.A.-hoz forduló alkoholisták sokszor tesznek fel olyan kérdéseket, amelyek saját tapasztalataikra, félelmeikre, és egy jobb élet reményeire vonatkoznak.

1. Mi az alkoholizmus?

 Sok elképzelés van arról, hogy mi valójában az alkoholizmus.

Az A.A. tagok számára a legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy az alkoholizmus betegség: progresszív / egyre súlyosbodó betegség, amely soha nem gyógyítható, de, mint sok más betegség, szüneteltethető/megállítható. Hozzátehetjük azt is, hogy sok A.A. tag tapasztalata szerint a betegség az alkohollal szembeni érzékenység (allergia) és a megszállott ivásvágy kombinációja, amelyet - hiába vannak tisztában a következményeivel - lehetetlenség pusztán akaraterővel legyőzni.

Mielőtt az A.A.-hoz fordult volna, sok alkoholista azt hitte, hogy mivel képtelen abbahagyni magától az ivást, bizonyára erkölcsileg gyenge, vagy talán nem ép az elméje. Az A.A. felfogása szerint az alkoholista beteg ember, aki felépülhet, ha követi azt az egyszerű programot, ami több, mint kétmillió férfi és nő számára sikeresnek bizonyult.

Akinél az alkoholizmus egyszer kialakult, az nem erkölcsi gyengeségből beteg. Ebben a stádiumban már nincs szerepe a szabad akaratnak, mert a szenvedő embernek nincs választása az alkohollal szemben. Fontos, hogy szembenézzen azzal a ténnyel, hogy beteg, és igénybe vegye az elérhető segítséget. Szükséges az is, hogy vágyjon a gyógyulásra. A tapasztalat azt mutatja, hogy az A.A. program működik azoknak az esetében, akik őszintén igyekeznek abbahagyni az ivást. Azok esetében viszont, akik maguk sem tudják, hogy abba akarják-e hagyni az ivást, általában csődöt mond.

2. Honnan tudhatom meg, hogy tényleg alkoholista vagyok-e?

Ezt az ember csak maga döntheti el. Számos mostani A.A. tagnak sokszor mondták, hogy nem alkoholista, csak több akaraterőre, környezetváltozásra, több pihenésre, néhány új hobbira van szüksége, és akkor majd összeszedi magát. Ezek az emberek végül mégis az A.A.-hoz fordulta, mert lelkük mélyén érezték, hogy az alkohol legyűrte őket, és hogy készek bármit megpróbálni, ami megszabadíthatja őket az iváskényszertől.

Sok férfi és nő iszonyatos élményeken ment keresztül az alkohol hatására, amíg rá nem jött, hogy az alkohol nem neki való. Lezüllöttek, loptak, hazudtak, csaltak, sőt, még gyilkoltak is, amíg ittak. Kihasználták munkaadójukat és családjukat. Teljesen megbízhatatlanok voltak kapcsolataik terén. Elherdálták anyagi, szellemi és lelki erőforrásaikat.

Mások kevésbé tragikus élmények birtokában fordultak az A.A.-hoz. Soha nem jártak börtönben vagy kórházban. Féktelen ivászatukat talán még közeli rokonaik és barátaik sem vették észre. De annyit már tudtak, hogy az alkoholizmus súlyosbodó betegség, és ettől megijedtek. Csatlakoztak az A.A.-hoz, mielőtt nagyobb árat kellett volna fizetniük.

Van egy A.A.-s mondás, amely szerint nem lehet valaki "egy kicsit alkoholista". Vagy alkoholista valaki, vagy nem az. És csak maga az egyén döntheti el, hogy jelent-e az alkohol megoldhatatlan gondot a számára.

3. Ihat-e az alkoholista valaha is újra normálisan?

 A tapasztalat azt mutatja, hogy aki egyszer alkoholista lett, az mindig az is marad. Az a tény, hogy valaki hónapokig, vagy évekig tartózkodik az italtól, nem teszi képessé arra, hogy "normális" vagy szociális ivó legyen. Ha valaki egyszer átlépte a nagyivó és a felelőtlen alkoholista közötti határt, annak számára nincs többé visszaút. Kevés alkoholista iszik azért, hogy szándékosan bajba keverje magát, csakhogy egy alkoholistánál az ivászat menthetetlenül rosszul végződik. Előfordul, hogy egy bizonyos hosszúságú absztinens időszak után az alkoholista úgy érzi, most már nyugodtan megihat egy pár sört vagy néhány pohár könnyű bort. Az is lehet, hogy csak étkezésekhez kezd inni. De nem telik el sok idő, és az alkoholista a megszokott, mértéktelen módján iszik - minden arra irányuló erőfeszítés ellenére, hogy mértékletes, szociális módon fogyasszon alkoholt.

A válasz tehát, az A.A. tapasztalat alapján a következő: ha valaki alkoholista, nem fogja tudni tartósan kordában tartani ivászatát. Ez két utat hagy nyitva az alkoholista előtt: vagy engedi, hogy ivászata egyre rosszabb és rosszabb legyen, vállalva az összes pusztító következményt, vagy végleg felhagy az ivással és egy új, józan, konstruktív életmód szerint él.

4. Egy A.A-tag még sört sem ihat?

Az A.A.-ban nincsenek kényszerek és tilalmak, senki nem ellenőrzi a tagokat, hogy isznak-e vagy sem. A kérdésre a válasz az, hogy ha valaki alkoholista, nem szabad megkockáztatnia, hogy bármilyen fajta alkohol jusson a szervezetébe. Az alkohol alkohol, akár Martiniben, szódás whiskyben, konyakban, fröccsben vagy egy pohár pezsgőben található - netán egy pikoló világosban. Egy alkoholista számára egy ital túl sok, húsz pedig túl kevés.

Az alkoholistának, ha biztosan józan akar maradni, tartózkodnia kell mindenféle alkoholtól, függetlenül attól, milyen mennyiségű, erősségű, vagy milyen arányban kevert alkoholról hiszi azt, hogy elbír vele.
Nyilvánvaló, hogy egy vagy két üveg sörtől nem túl sok ember rúgna be. Az alkoholista ugyanúgy tudja ezt, mint akárki más, viszont bebeszéli magának, hogy csak két-három sört fog meginni, és azután aznapra leáll. Előfordul, hogy valóban be is tartja ezt az elhatározását néhány napig vagy hétig. Egyszer csak azonban úgy dönt, hogy ha már úgyis iszik, "fél berúgás pénzkidobás", és növeli a sör- vagy borfogyasztását, esetleg áttér a töményre. És ugyanott köt ki, ahol elkezdte.

5. Két ivászat között sokáig józan tudok maradni; honnan jöhetek rá, hogy szükségem van-e az A.A.-ra?

 A legtöbb A.A. tag erre azt mondaná: azt, hogy alkoholista vagy-e, az határozza meg, hogyan iszik valaki, nem az, hogy milyen gyakran. Sok problémaivó hetekig, hónapokig, sőt, néha évekig is kibírja ivásroham nélkül. Józan időszakukban meg sem fordul a fejükben, hogy inniuk kellene. Mindenféle szellemi vagy lelki erőfeszítés nélkül képesek józanok maradni, sőt, szívesen tartózkodnak az italtól.
Aztán valami megmagyarázhatatlan okból, vagy ok nélkül, mindent elsöprő ivászatba fognak. Elhanyagolják családjukat, munkájukat, és mindenféle polgári és társadalmi kötelezettségüket. Az italozás tarthat egy éjszakán át, de kiterjedhet napokra, vagy hetekre is. Mikor véget ér, a gyenge és lelkifurdalással teli alkoholista szilárdan eltökéli, hogy soha többet nem fog ilyen előfordulni. És mégis újra és újra megesik vele.

Az ilyen periodikus ivászat nem csak az ivó környezetét, hanem magát az ivót is megdöbbenti. Nem érti, hogy lehet, hogy két ivászat között azt is elfelejti, hogy alkohol van a világon, és ennyire nem bír vele, mikor italos korszaka elkezdődik.

A periodikus ivó lehet, hogy alkoholista, lehet, hogy nem az. De ha italozása irányíthatatlan, és két ivásroham között csökken a józan időszak, valószínű, hogy ideje szembenézni ezzel a problémával. Ha az illető készen áll arra, hogy beismerje, hogy alkoholista, akkor megtette az első lépést a folyamatos józanság felé, amelyet annyi ember élvez az A.A.-ban.

6. A többiek azt mondják, hogy nem vagyok alkoholista. Viszont egyre több gondom van az ivással. Csatlakozzak az A.A.-hoz?

Amíg alkoholt fogyasztott, sok A.A. tag azt hallotta rokonaitól, barátaitól és az orvosoktól, hogy nem alkoholista. Az alkoholista általában még megnehezíti a dolgot azzal, hogy nem hajlandó tárgyilagosan szembenézni azzal a ténnyel, hogy iszik. Miután nem teljesen őszinte, a problémaivó megnehezíti az orvos dolgát is abban, hogy segítséget nyújtson számára. Tulajdonképpen csoda, hogy sok orvos mégis képes átlátni az alkoholista trükkjein, és helyes diagnózist állít fel.

Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy a fontos választ a kérdésre: "vajon alkoholista vagyok?" csak maga az italozó ember adhatja meg. Csak ő maga állapíthatja ezt meg, nem az orvos, a család, vagy a barátok. De ha a beismerés megtörtént, az már fél siker. Ha azonban a döntés másokra hárul, az alkoholista fölöslegesen hosszabbítja meg féktelen ivászatának veszélyes és nyomorúságos napjait.

7. Kijózanodhat valaki egyedül is, azzal, ha A.A. irodalmat olvas?

 Néhányan abbahagyták az ivást, amikor elolvasták az A.A. Nagykönyvét, a Névtelen Alkoholistákat, amely a felépülési program alapelveit foglalja írásba. De még azok is, akik képesek voltak egyedül józanok maradni, hamarosan más alkoholisták társaságát keresték, akikkel megoszthatták tapasztalataikat és józanságukat.

Az A. A. program akkor működik a legjobban az egyén számára, ha rájön, és elfogadja, hogy ez társas program. Úgy tűnik, hogy a problémaivó többet tud meg saját problémájáról és arról, hogyan birkózzon meg vele, ha együttműködik a többi alkoholistával a helyi csoportban. Ott olyanok veszik körül, akik osztoznak múltbéli tapasztalataiban, jelenlegi problémáiban és reményeiben. Megszabadul a magányosság érzetétől, ami fontos tényező volt az iváskényszer kialakulásában.

8. Nem tudja meg ország-világ, hogy alkoholista vagyok, ha csatlakozom az A.A.-hoz?

A névtelenség mindig az A.A. program sarkköve volt. A legtöbb tagnak, miután egy ideje már az A.A.-ban van, nincs kifogása az ellen, ha a világ megtudja, hogy egy olyan közösséghez csatlakozott, amely segít neki józanon maradni. Az A.A. hagyománya szerint sem írott, sem elektronikus, sem más médiumokban nem fedik fel a közösséggel való kapcsolatukat. A másik tag névtelenségét pedig senkinek sincs joga megsérteni.

Ez azt jelenti, hogy a kezdő azzal a biztos tudattal csatlakozhat az A.A.-hoz, hogy újdonsült barátai nem fognak visszaélni bizalmával az alkoholproblémát illetően. A régi tagok nagyon jól tudják, hogyan éreznek a kezdők. Emlékeznek rá, mennyire féltek attól, hogy elterjed róluk az a bizonyos, iszonytatónak érzett szó: alkoholista.

A kezdő nemsokára mosolyog azon, mennyire félt attól, mi lesz, ha kitudódik róla, hogy letette a poharat. Mikor az alkoholista iszik, kilengéseinek híre fénysebességgel terjed. A legtöbb alkoholista menthetetlen részeges hírében állt, amikor az A.A.-hoz fordult. Ivászatuk - kevés kivételtől eltekintve - nem maradt hétpecsétes titok. Mivel pedig ez a helyzet, az lenne a szokatlan, ha egy alkoholista tartós józanságának jó hírére nem reagálna senki sem.

Semmilyen körülmények között nem szabad felfedni a kezdő A.A-tagságát, kivéve, ha a kezdő maga árulja el, de csakis úgy, hogy ezzel a közösségnek nem okoz kárt.

9. Hogy boldogulhatok ivás nélkül az üzleti életben, ahol sok kapcsolatot kell teremtenem?

 A szociális ivást manapság az üzleti élet részeként fogadják el. Az ügyfelekkel és vevőkkel való találkozást olyan alkalmakra időzítik, amikor a napszaknak megfelelően koktélt, whiskyt, vagy likőrt illik rendelni. Az A.A. tagok hamar beismerik, hogy gyakran bonyolítottak le fontos üzleti tárgyalásokat bárokban, hotelszobákban, sőt, házibulikban is.
Mégis, meglepően sok munkát végeznek el a világban az alkohol áldásos hatásan nélkül. Sok alkoholista meglepetten jön rá arra is, milyen sok ismert üzletember, iparos, tudós és művész ért el sikereket alkoholfüggőség nélkül.

Sok ember, aki ma az A.A-ban józanodik, beismeri, hogy üzleti kapcsolatainak ápolása jó ürügyet szolgált az ivásra. Most, hogy már nem iszik, azt tapasztalja, hogy többet tud teljesíteni, mint azelőtt. A józanság nem akadályozza abban, hogy barátokra tegyen szert, és hatással legyen azokra az emberekre, akik üzletét fellendítik.

Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az A.A. tagnak mostantól fogva kerülnie kell minden barátot és üzleti partnert, aki iszik. Ha a jó barát meg akar inni néhány koktélt ebéd előtt, az A.A-s általában üdítőt, gyümölcslevet vagy kávét fogyaszt. Ha meghívják egy üzleti koktélpartira, nyugodtan fogadja el a meghívást. Az alkoholisták tapasztalatból tudják, hogy a többi vendég el van foglalva a saját italával, és nem nagyon érdelki, hogy a másik mit iszik.

A kezdő A.A. tag büszkén tapasztalja, hogy egyre több és jobb munkára képes, és arra is rájön, hogy az üzleti siker nagyrészt a teljesítményen múlik. Alkoholos korszakában ez nem volt nyilvánvaló. Inkább bebeszélte magának, hogy a személyes vonzerő, a leleményesség és a jó kedély az üzleti siker kulcsa. Ezek a tulajdonságok kétségkívül segítségére vannak egy mértékletes ivónak, egy alkoholistánál azonban nem elengendőek, főleg azért, mert amíg iszik, több jelentőséget tulajdonít nekik, mint amit megérdemelnek.

10. Segíthet az A.A. azon is, aki tényleg mélyponton van?

 Az eredmények azt bizonyítják, hogy az A.A. mindenkin tud segíteni, aki tényleg fel akar hagyni az ivással, függetlenül az illető anyagi vagy társadalmi hátterétől. Az A.A. tagjai közt olyanok is vannak, akik nyomortanyán éltek, megjárták a börtönöket és egyéb zárt intézeteket is.

A nyomor és a kitaszítottság nem akadálya az A.A.-tagságnak. Az alkoholista alapproblémája, amely irányíthatatlanná tette életét, az összes többi A.A.-tag problémájával azonos. Az A.A. nem az alapján ítéli meg a tagjait, hogy ki milyen ruhát hord, milyen választékosan beszél, és mennyi van a bankszámláján - ha van neki ilyen. Az egyetlen dolog, ami számít az A.A.- ban az, hogy valaki tényleg abba akarje-e hagyni az ivást. Valószínű, hogy a kezdő nem tud olyan iszonyú rémtörténetet mesélni ivós korszakáról, hogy meglepően sok, hasonló háttérrel és tapasztalattal rendelkező csoporttag ne tudna rálicitálni.

11. Szoktak olyan alkoholisták is csatlakozni az A.A.-hoz, akik már józanok?

A legtöbb ember akkor csatlakozik, amikor megélte a mélypontját. De ez nem feltétlenül van így. Sok ember akkor jön be a közösségbe, amikor már - legalábbis ezt reméli - régen megitta utolsó italát. Valaki, aki felismerte, hogy nem bír az alkohollal, már hat-hét éve józan volt, mielőtt csatlakozott volna az A.A.-hoz. A saját erőből elért józanság ugyanis nem volt örömteli élmény a számára. Egyre feszültebb lett, és egyre hamarabb kiborult az apró, hétköznapi dolgoktól, és már ott tartott, hogy újra a pohár után nyúl, amikor egy barátja azt javasolta neki, hogy keresse fel az A.A.-t. Az illető már több éve jár az A.A.-ba, és azt vallja, hogy mostani, boldog józanságát össze sem lehet hasonlítani korábbi, önsajnáló józanságával.

Mások is hasonló tapasztalatokról számolnak be. Elismerik, hogy józannak lehet ugyan maradni fogcsikorgatva is, elég hosszú ideig - de sokkal könnyebb élvezni, és erősíteni a józanságukat, miközben a többi alkoholista társaságában dolgoznak az A.A.-ban. Mint az emberek általában, ha nem muszáj, nem választják a rögösebb utat. Ha választhatnak, hogy az A.A-ban, vagy rajta kívül józanodjanak, határozottan az A.A.-t választják.

12. Miért törődik az A.A. a probléma-ivókkal?

Az A.A.-tagok önös érdekből ajánlják fel segítségüket azoknak az alkoholistáknak, akik még nem tudtak kijózanodni. Először is, tapasztalatból tudják, hogy ez a tevékenység, amelyet "tizenkettőzésnek" neveznek, segít nekik megőrizni a józanságukat. (12. lépés) Szívből jövő érdeklődésük, amely egyben érdekeltség is, életük része lett. Az is valószínű, hogy a korábbi tapasztalataikra való élénk visszaemlékezés megóvja őket attól, hogy túlságosan elbízzák magukat, ami visszaeséshez vezethet. Bármi is a magyarázat, azokkal a tagokkal, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot arra, hogy más alkoholistáknak segítsenek, ritkán fordul elő, hogy nem tudják megőrizni saját józanságukat.

Van egy másik oka is annak, hogy az A.A.-tagok szívesen segítenek a probléma-ivókon: így lehetőségük van arra, hogy törlesszék adósságukat azokkal szemben, akik rajtuk segítettek. Ez az egyetlen módja annak, hogy az egyén visszafizesse tartozását az A.A-nak. Az A.A. tag tudja, hogy a józanságot nem lehet megvásárolni, még hosszú lejáratú lízingre sem. Az A.A. tag viszont azt is tudja, hogy az új, alkohol nélküli életet meg lehet kapni, csak kérni kell, őszintén akarni, és készségesen megosztani azzal, aki utána jön.

Hagyományai szerint az A.A. nem toboroz tagokat, senkit nem bíztat arra, hogy csatlakozozzon, külső támogatást pedig soha nem kér és nem is fogad el.

Forrás: alkoholbeteg.hu

Magyarországon megközelítőleg 1,5 millió ember küzd alkohol- vagy drogproblémákkal. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden magyar család érintett, és szenved az alkohol- vagy drogfogyasztás okozta negatív következményektől. Mindezek ellenére az alkoholproblémával küzdők 95%-a és a drogproblémával küzdők 75%-a nem részesül szakszerű kezelésben.

• Mi a függőség?
• Mikortól számít valaki függőnek?
• Hogyan alakul ki a függőség?
• Milyen módon befolyásolja az alkohol- és drogfogyasztás az agy működését?
• Hogyan alakul ki a függőben a szer utáni leküzdhetetlen vágy, a SÓVÁRGÁS?
• Mi a visszaesés?
• Milyen hatással van a függőség a személyiség-fejlődésre?
• Milyen tényezők nyújtanak védelmet a függőség kialakulásával szemben?

• Mi is az a terápiás kezelés?
• Mi is az az elvonókúra?
• Felépülés- mit kell tennie egy leszokni vágyónak?
• Milyen tudományosan bizonyított terápiás eljárások léteznek?
• Hogyan válasszuk ki a legmegfelelőbb kezelési formát?
• Hogyan vehetünk rá valakit arra, hogy kezeltesse magát?

• Mi a teendő, ha valaki a kezelést követően visszaesik?
• Hogyan előzhető meg a visszaesés?
• Mikor mondhatjuk, hogy valaki teljesen felépült?
• Mi a család szerepe a felépülésben?

Forrás: hotelrenascor.hu

Az interneten már öngyilkos klubok is létrejöttek, pontos receptekkel a méregkeverésről és a kötelek teherbírásáról

 Szakemberek szerint az utóbbi időszakban az öngyilkosságot megkísérlők és végrehajtók körében egyre többen a válság miatt döntenek a végső megoldás mellett. Az elmúlt hónapokban megugrott az életüknek önkezükkel véget vetők száma.

Döbbenetes, hogy az interneten számtalan olyan oldal látogatható, ahol tippeket adnak, hogyan legyen öngyilkos valaki – mondta Zacher Gábor, a Péterfy Sándor Utcai Kórház toxikológusa. A mérgek keverési arányától kezdve a rugalmas kötelek súlybírásáig számos olyan ötletet olvashatunk, melyekkel garantáltan megszabadulhatunk a földi lét szenvedéseitől. A weboldalakon azt is pontosan leírják, mennyi idő kell a vízbefulladáshoz vagy egy kihűléshez.

Magyarországon évente mintegy 22 ezer ember próbál meg öngyilkosságot elkövetni, köztük vannak az egzisztenciájukat elvesztő családfenntartók, bukott vállalkozók, akik egyik napról a másikra élnek, abban a tudatban, hogy felhalmozott tartozásaikat esélyük sincs visszafizetni. Hetente több ilyen beteg kerül a kórházunkba – mondja Zacher Gábor. Akik magasabb színvonalhoz szoktak, biztosítva volt a mindennapi betevőjük, sőt annál jóval több is, azok nem tudják kezelni a pénzhiányt. Tanácsot adni pedig azért nehéz, mert nem depresszióról van szó, amit kezelni lehet, hanem egy akkut stresszreakcióról, ami váratlan cselekedetekre készteti az embert.

 Szerencsére nem csak „öngyilkosklubok” vannak az interneten, hanem a segítség is egy karnyújtásra van. Az Élet lelki Elsősegélyt naponta több tucat névtelen telefonáló hívja, többen azért, mert elvesztették a munkahelyüket, félnek attól, hogy nem tudják eltartani családjukat és ezzel együtt családjukat sem. A telefonszolgálat természetesen nem tud új munkahelyeket felajánlani, de megértést, bizalmat és megerősítést nyújt, s ezzel több öngyilkossággal foglalkozót térítenek el szándékuktól.

Forrás: hirado.hu

A MAT és a MADRISZ közös konferenciájának témaötlete korábbi beszélgetések során született meg, melyek rávilágítottak a problémás drogfogyasztóknak kezelést nyújtó intézmények közötti megfelelő együttműködés és szolidaritás hiányára.

A konferencia két védnöke – Dr. Medgyaszai Melinda, az EüM Egészségpolitikai Szakállamtitkára és Portörő Péter, az SZMM Kábítószerügyi Koordinációs Osztályának vezetője – beszédében egyaránt reményét fejezte ki, hogy ez az alkalom hozzájárulhat az ellátás színterei között szakmai együttműködés megerősödéséhez, és minden szereplő számára egyértelművé válik, hogy egy összefüggő kezelési folyamat csak akkor lehet sikeres, ha annak minden eleme megfelelően működik.

Topolánszky Ákos, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgató-helyettesének előadásában Dr. Rácz József vonatkozó tanulmánya alapján mutatta be a jelenlegi magyar kezelési gyakorlat problémás pontjait: alacsony számban jutnak be a kezelésekre a problémás szerhasználók, indokolatlanul magas a fekvőbetegek aránya és a kezelőprogramokban – az elterelés gyakorlatának köszönhetően – túlzottan magas a kannabisz fogyasztók száma stb. Emlékeztetett, hogy az absztinencia alapú kezelések módosulásával nagyobb tér nyílt a kezelések közötti együttműködésre, melyre javaslatokat fogalmazott meg. Távlati célként Calgary együttműködési modelljét mutatta be.

Dr. Rácz József (MTA Pszichológiai Kutatóintézet, Kék Pont) a szubsztitúciós kezelések történetét, jelenét és az általuk elért sikereket mutatta be elsősorban az európai színtérre koncentrálva. A támadások gyakori célpontjává váló metadonfenntartó kezelések védelmében számos kutatási eredményt vonultatott fel, melyek többek között rámutattak, hogy e terápiák jelentősen csökkentik a halálozás esélyét, bevezetésük a börtönökben a biztonság növekedését eredményezi és az absztinencia-orientált kezelésekkel szemben a szubsztitúciós terápia megszakítása vagy abbahagyása után kisebb a túladagolás esélye. Rácz ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a metadon nem csodaszer, önmagában nem old meg társadalmi problémákat, de a komplex kezelési folyamatban jelentős szerepet tölt be.

Dr. Csorba József, a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciájának főorvosa ismertette a fenntartókezelések hazai történetét, melyben kitért arra, hogy jóval kevesebben jutnak be a kezelésekbe, mint ahányan igénylik, illetve reagált azokra a vádakra, amelyek a kezeléseket érik. Összehasonlításából kiderült, hogy a Suboxone kezelések a legtöbb, Metadonnal kapcsolatos aggodalmat eloszlatják, hiszen a Suboxone kevésbé alkalmas túladagolásra és intravénás használatra, szedatív és euforizáló hatása alacsony, emiatt feketepiaci kereslet sincs rá, vényre felírható és nem övezik olyan előítéletek, mint a Metadont. Már hozzáférhető a Suboxone terápia protokoll tervezete, így előreláthatólag egyre több hazai intézményben kerül majd bevezetésre.

A konferencián a rehabilitációs intézményeket a zsibriki Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítvány (KIMMTA) részéről Szabó Judit, a Kovácsszénáján található Mérföldkő Egyesületből Kiss András és a Baranya megyeit Integrált Drogterápiás Intézet (INDIT) részéről Dr. Szemelyácz János képviselte.
Közöttük a vita központi kérdése az önmarketingelés kérdése körül rajzolódott ki.

Szabó szerint, míg a kezdeti 1995-96-os időszakot a rehabilitációs intézetek egymásra utaltsága és együttműködése jellemezte, addig a 2000-es új Nemzeti Drogstratégia óta versenyhelyzet és piaci szemlélet alakult ki a szcénában és az új csoportok már nem alulról, hanem az aktuális támogatások alapján szerveződnek. Az együttműködés helyett mindenki a saját hatékonyságát hangsúlyozza, hogy ő tűnjön fel a legkompetensebb szervezetként. A hallgatóságból több rehabilitációs intézmény képviselője is egyetértését fejezte ki.

Kiss is elismerte, hogy hiányzik a párbeszéd a rehabilitációs intézetek között és hangsúlyozta, hogy az együttműködésnek a kliens érdekei alapján kell létrejönnie. Nem értett egyet Szabóval abban, hogy a kliensek divathullámok alapján választanak az intézmények közül, szerinte ugyanis a kliensek egyre tudatosabban döntenek a saját igényeik alapján, éppen ezért nagyon fontos, hogy az adott intézet megfelelően marketingelje magát.  Hiányolta a hatékonyságmérés eszközeit és egy szakmai minimumrendszer létrehozását sürgette.

 Szemelyácz a rehabilitációs folyamat tervezése során felmerülő dilemmákkal foglalkozott:
Hogyan lehet választani egy-egy kliens esetében az intézmények között, ha nincsenek specializálódott rehabilitációk?
Miért nincsenek megbeszélések az intézmények között az olyan kliensek esetében, akik már több intézmény rehabilitációján is részt vettek?
Mit lehet kezdeni azokkal a rehabilitációt megjártakkal, akik utólag a lenézik a szubsztitúciós kezelésben résztvevőket?

E dilemmák már a kerekasztal beszélgetés során kerültek kifejtésre, amelyen kellemes meglepetésként két, kezelés alatt álló kliens is részt vett. A gesztus azért is üdvözlendő, mert a drogkérdések esetén sajnos a legritkább esetben nyílik alkalma képviseltetni magát annak a rétegnek, akiket a fölöttük hozott döntések a leginkább érintenek.
A fő kérdés ismét az lett, hogy kell-e egy rehabilitációs intézménynek a saját marketingelésével foglalkoznia. A vélemények inkább afelé hajlottak, hogy a megfelelő önreprezentáció és a széleskörű informálás a kezelésekről ma már elengedhetetlen. Ugyanakkor joggal merült fel a kérdés, hogy támogathatjuk-e a rehabilitációs intézmények közötti versenyhelyzetet abban a magyar valóságban, ahol a rászorulók kb. 90%-a nem jut be a kezelésekbe. A konferencia azzal az ígérettel zárult, hogy a problémakörrel kapcsolatos szakmai egyeztetésre újabb alkalom nyílik a közeljövőben.

Kardos Tamás
Drogriporter
2009.04.25.

Forrás: drogriporter.hu

A háziorvos egyetlen, jól megfogalmazott kérdéssel sokat megtudhat új betegének alkoholfogyasztási szokásairól. A kérdést az amerikai Alkohol Túlfogyasztás és Alkoholizmus Nemzeti Intézete írta le és a háziorvosok szakfolyóirata közölte

 A kezelőorvos számára fontos, hogy tisztában legyen betegeinek életmódjával, esetleges szenvedélyeivel. A kórtörténetben az orvos összefoglalja páciensének esetleges dohányzási szokásait, a naponta elfogyasztott kávé, tea és alkohol mennyiségét.

Nehéz megbízható adatot szerezni

Az alkohol hatása azonban csak ritkán szembeötlő. Van olyan szesz, amelynek szinte nincs szaga, a rendszeres italfogyasztók egy része pedig nem szívesen vallja be, hogy gyakran nyúl a pohár után. Az orvos ezért gyakran sokszor nem tudja, milyen kérdést tegyen föl új betegének, hogy az alkoholfogyasztásról megbízható adatokat szerezzen.

A gond ott kezdődik, hogy egy vizsgálat szerint az amerikai orvosoknak csak 88 százaléka kérdezi meg betegeit alkoholfogyasztási szokásaikról. (Megjegyzés: Vajon a magyar orvosok hány százaléka teszi fel ezt a kérdést??? Szerk). Elvileg mód volna a kilégzett alkohol mérésére, sőt törvényszéki orvosi esetben az alkohol vérszintjének meghatározására is, de az amerikai doktoroknak csak 13 százaléka rendelkezik ilyen műszerekkel.

A jó kérdés a kulcs

A szakintézet most orvosi várószobában ülő felnőttek vizsgálatát végezte el. A részletes adatfelvétel mellett a felmérés leglényegesebb eleme az volt, hogy "Az utóbbi évben hány alkalommal fordult elő, hogy ön egy napon öt vagy annál több italt fogyasztott ?" kérdésre hogyan válaszolnak a férfiak. A nők esetében az alkoholadagok számát négyben határozták meg.

Erős alkoholfogyasztásnak már az egynél többszöri előfordulás minősült. Több oldalról ellenőrizve erre az egyszerű, bár csalafintán megfogalmazott kérdésre adott válasz 82 százalékban pontosan fedte a valós helyzetet. Az eredmény jól tükrözte az esetleges alkohol-túlfogyasztással összefüggő, kóros állapotok gyakoriságát.

Peter C. Smith és munkatársai a tudományos dolgozatban részletesen kitérnek a vizsgálat módszertani nehézségeire is. A háziorvosi várószobában ülő amerikai állampolgárok csaknem fele azonnal visszautasította a választ erre a kérdésre, és azok sem voltak kevesen, akik nem bírták olyan jól az  angol nyelvet, hogy megfelelő pontossággal értették volna a szöveget.

Forrás: webbeteg.hu

„Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, / és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?” (Hamvas Béla)

 A modern pszichiátria tünetcentrikus osztályozása a szorongás és a depresszió több formáját különíti el, jórészt viselkedéses jegyek alapján. Így a tünetek felől meghatározható a pánikzavar, a fóbiás szorongás, a poszttraumás, illetve az akut stressz zavar, a szorongás kényszeres formája, illetve a generalizált szorongás.

A szorongás olyan belső kínélmény, aminek gyakran csak testi, vegetatív elemei tudatosulnak: torokszorítás, gyomorgörcs, verejtékezés, elsápadás stb. Az állandósuló szorongással élő ember az élet terhei, nehézségei mellett saját pszichés feszültségét is cipeli, valójában nem képes felmérni, milyen lehetne, ha nem szorongana, mert munkáját, kapcsolatait, életét e szorongásélményen keresztül érzékeli. Belső világa aggodalmakkal, kételyekkel, állandó bizonytalanságokkal telítődött, olyannyira, hogy e feszültség gyakran még környezete számára is nehezen viselhető.

A szorongás gyakran nem különül el élesen a depressziótól, e tünetek együttes előfordulása gyakori jelenség. Számos út vezethet a reménytelenség, a fáradékonyság,a társas elszigetelődés „enyhébb” tüneteitől a depresszió súlyosabb formáihoz. A súlyosan depressziós egyénre jellemző a kilátástalanság érzése, az álmatlanság, az étvágytalanság, az örömtelenség „élménye”. Az öngyilkosság, a halál témája foglalkoztatja, súlyos önvádolás, bűntudatérzés hatja át, és e pszichés bénultság a koncentráció és a gondolkodás zavarához vezethet.

E tünetcentrikus osztályozás fogódzóként szolgálhat azoknak, akik előtt teljességgel ismeretlen saját belső világuk. Így viszonylagos és átmeneti biztonságérzésre tesznek szert azzal, hogy „pánikom van”, „depressziós vagyok” vagy a legújabb: „bipolár vagyok” identitástöredékekbe kapaszkodnak.

 A hagyományos orvosi modellben a páciens diagnózist kap az orvostól, és várja betegsége gyógyítását. A diagnózisába kapaszkodó szorongó ember valójában a „pánikját”, „depresszióját” vagy „bipolaritását” megnevező orvos-gyógyítóhoz kötődik. Az orvos-gyógyító megnevezi a tünetet és ez fontos, kapcsolati aktus. Azonban nemcsak a diagnózis, hanem a kínzó, gyötrő tünet és a fájdalmas betegség is szól valakinek.

A mitológiai Oresztész alakjában az anyagyilkosság következményeit látjuk. Lelkiismerete üldözi, miután Apollón parancsára bosszúból megöli az apját elpusztító anyját.

„..elborzadva látta saját tettét. Hiába vette körül a nép bizalma. – Helyesen cselekedtél, és ne vádold magadat tovább. Az egész várost szabadítottad fel, amikor két ilyen sárkánykígyó fejét levágtad! – mondogatták, de Oresztész már csak az Erünniszeket látta, az anyja kiontott véréből támadó bosszúálló istennőket: sötét lepelbe burkolóztak, és hajfürtjeik közé kígyók fonódtak. Oresztész hiába menekült előlük, mindenütt nyomában voltak, mint csaholó ebek, ha a vadat űzik…Maga Apollón is csak egy időre tudott pártfogoltjának nyugalmat szerezni; mély álmot borított üldözőire, s míg ezek a Föld köldöke köré épült szentélyben horkoltak, öccsére, Hermészre, az istenek követére bízta Oresztészt, vezesse Athénbe, Pallasz Athéné szobrához, hogy az istennő szerezzen neki feloldozást." (Trencsényi-Waldapfel: Görög regék, 244. o.)

Oresztész menekül üldözői elől, akiknek alakjuk, indítékuk, céljuk, és nevük van. Oresztészt útján Hermész, a lélekvezető kíséri a feloldozáshoz, az üldöző múlttól való megszabadulás felé. Hermész a pszichoterapeuta mitikus alakja. A hős, a cselekvő alany tette (gyilkosság), motívuma (bosszú), kapcsolati rendszere azonosítódik, az üldöző szörny nevet kap (bosszúálló istenek). Oresztész menekülése, feloldozás iránti sóvárgása folyamatos utalást hordoz anyjára és apjára, illetve kapcsolatukra.

 A szorongásos és depressziós ember tünetei, kínzó betegségélménye mindig valakinek szólnak, kommunikatív értékük van. A pszichoterápiás folyamatban a szorongásos és depressziós tüneteket kialakító tudattalan motívumok, fantáziált és/vagy valós tettek, a kapcsolatok rejtett érzései, belső konfliktusok nevet kapnak, kiderül, hogy a tünet, a zavar kinek szól. Az üldöztetéses érzésekben, üldözéses álmokban, a paranoid szorongásban csak a rossz szándék nyilvánvaló, eredetét, célját, értelmét az alany számára ismeretlen homály fedi. A pszichoterápia során a szorongás tudattalan forrásvidékén érzések, indulatok, félelmek bontakoznak ki: nevet kapnak.

A szorongás és depresszió közös vonása az, hogy e nehezen viselhető lelki állapotok olyan pszichés kompromisszumok eredményei, melyek elfedik a tünetnél jóval fájdalmasabb valós élményeket, érzéseket, tudattalan fantáziákat, melyek a jelen és/vagy a múlt valamely fontos kötődési személyére vonatkoznak, velük kapcsolatosak.

A szorongás ősi emberi alapélmény. Oresztész történetében, a mitológiai hősök életében, a mítoszokban a mai fogyasztásközpontú, az emberi értéket a pénz mennyiségén és a vásárolt javakon keresztül mérő, önmagától eltávolodott ember elfojtott, eltagadott, széttöredezett élménydarabkáinak egységes, koherens narratívái jelennek meg. Talán azt is mondhatjuk, hogy a ma emberének szorongásának, depressziójának, kimondhatatlan rosszkedvének, rossz közérzetének forrásvidékén e narratívumok találhatók, konstruálhatók-rekonstruálhatók.

A pánikzavar tudattalan hátterében gyakran a szülőtől való szeparáció, illetve a függés-függetlenség problematikus volta és a mély harag, a gyilkos düh felszínre bukkanásától, a kontrollvesztéstől való félelem jelenik meg a pszichoanalitikus-pszichodinamikus terápia során. A szorongás és a szorongásos személyiség alapdinamikája, hogy egy vagy több területen nem képes kontrollálni, önellenőrzést gyakorolni saját impulzusai felett. A szorongás a tudattalanul megfogalmazódó ösztönveszéllyel szembeni védtelenség testi-lelki megnyilvánulása. A terápia célja a tudattalan belső konfliktus megértése és feloldása, újraélése a kezelés folyamatában.

 Ismétlődő pánikrohamai miatt kért pszichoterápiás segítséget egy nő. A szorongás rohamok apja halála után kezdődtek. Elmesélte, hogy nem tud aludni, esténként sír, zokog és „hisztizik”. Ez voltaképpen azt jelentette, hogy látványosan sírt és csapkodott. Apját mindig erősnek látta. „Szimbiózisban voltunk” – mondta. Ő az apja mellett volt a betegség során, és az anyjával most nehéz a kapcsolata. „Az önvád és kétségbeesés beszél belőlem” – fogalmazta meg. Nem tudott tanulmányaira koncentrálni a vizsgaidőszakban, mert lélekben nem volt képes elszakadni az apjától.

A gyászfolyamat elakadásában a neurotikus hisztériás működés, az anyával folytatott versengés, az elhagyó apa képe keltette harag jelentős szerepet játszott. E páciens aktívan vett részt pszichoterápiájában, „hozta az anyagot”, az álmokat, az érzéseket. Az idealizáció és az elfojtás elhárításait meg lehetett bontani, noha az apja életben tartására irányuló manőverek vissza-visszatértek, követvén egy „normál” gyászfolyamat jellegzetes buktatóit (tagadás, kétségbeesés stb.). Apjáról realisztikusabb képet kezdett kialakítani, bűntudatos érzései megszűntek, depresszív nyomottsága oldódott, otthoni viselkedésében változás következett be. A pszichoterápiás folyamat vége felé önmaga is értelmezte saját impulzusait, álmait.

A fóbiás tünetképzés során a tünet alkut jelent az elfojtó erő és az ösztönös késztetés között. Az így leszorított affektus az eredeti személyről egy másik személyre vagy tárgyra tolódhat át, a tünet pedig némi kielégülést és védelmet nyújt a késztetéssel szemben: a semleges tárgy ellenmegszállása és elkerülése megvéd a szorongás eredeti tárgyával való szembesüléstől. A rohamszerűen megjelenő szorongásos állapotokat kontrollálhatatlannak megélt nem tudatos pszichológiai történések váltják ki, a „váratlan epizódok” nem spontán történések, ezeket tudattalan érzések, fantáziák idézik elő.

 Egy nőpáciens azért keresett terápiát, mert úgy érezte „nem találja magát”, állandó belső rossz érzéssel küszködött. Pszichoterápiája elején kiderült, hogy anyjától sokat volt távol egy nagyvárosban, munkát vállalt, életében először megpróbált függetlenedni. Majdnem partnerkapcsolata is kialakult, de hazaköltözött, mert ekkoriban azt kezdte érezni, haza kell mennie, „honvágy kezdett gyötörni”. Otthoni kilátástalan állapota miatt kért pszichoterápiás segítséget.

Lassanként felismerte, hogy igazából anyja iránti bűntudatos szorongása miatt ment haza. Egy valódi párkapcsolat lehetősége felkeltette benne szorongását a férfiaktól, irtózott a testi kontaktustól. E fóbiás működését egy intenzíven tagadott vágya hozta létre. Nagyon vágyott apai érintésére, apai gyengéd közelségre, de miután anyjának alárendelődött, ez tilos volt számára. Anyja kedvéért azonosult e tiltással, vágya viszont olyan helyzetekbe vitte, ahol kielégülhetett volna. Ekkor kezdett szorongani. Itt a bűntudat elsősorban nem depresszióhoz vezetett (ahhoz is), hanem főként fóbiás szorongásban öltött testet. Kerülte a nagyvárost, ami a testi kapcsolat lehetőségét hordta magában. Pszichoterápiája során egy elhagyó, elhanyagoló anyakép, a hozzákapcsolódó harag és általa soha nem ismert apjával kapcsolatos fantáziaképek, érzések bukkantak elő.

Vannak olyan emberek, akik szorongásukkal és depressziójukkal úgy élnek, mintha észrevétlenül életük szerves részének tekintenék azt. Még valamikor gyerekkorukban érte őket mély veszteség, kiábrándulás, csalódás. Azért, hogy tovább tudják élni életüket, túlélésre rendezkedtek be. Csakhogy a zárványként élő trauma hat a személyiségre.

Egy gyermekes anya azért kért segítséget, mert visszatérő módon sérti meg testét („falcol”). „Más életet szeretnék élni” – nevezte meg, mit is vár a pszichoterápiától. E vágy depresszív élményeket takart, mély elkeseredést, soha nem múlónak tűnő elégedetlenséget. „Anyám kislánykoromban feltett egy lemezt, mindig az megy bennem: rossz vagy”. Az ezzel járó önmegvetés és pszichés fájdalom elviselhetetlenné válásakor bántalmazta magát, így kísérelte meg a „belső rossz”-tól való szabadulást.

Kevésbé drámainak tűnik, amikor a kapcsolatokat szünteti meg az ember. A narcisztikus igények (csodálatigény, tükrözésigény) korai sérülése miatt inkább mintegy elővételezi és megelőzi a másik felet, és így elkerüli a valaha elszenvedett narcisztikus sérülés fájdalmas érzését, az azzal járó elhagyatottág szégyenét, inkább az aktív elhagyás bűntudatára cseréli azt. Ez pedig a depresszió előszobája. A depresszióhoz vezető lehetséges utak közös vonásaiként lehet azonosítani a törékeny önértékelést, a narcisztikus sérülékenységet és a társuló befelé fordított dühöt és haragot. Egy túlzottan szigorú, állandóan kritizáló belső „fegyőr” ellehetetleníti az eszményi énkép kialakítását, aminek gyerekkori előfutára az abuzív vagy elhanyagoló, elhagyó szülői gondozás. Az ideális én kialakítását a depresszív ember úgy kísérelheti meg, hogy ideális partnert választ, akitől reméli, hogy megszűnik e mindent átható értéktelenség érzése, de közben mélyen tagadja a függőség, kiszolgáltatottság keltette haragot. Társas és partnerkapcsolatai így súlyosan ambivalensek, érzelmileg mélyen ellentmondásosak lesznek. Ideális szelfállapotra törekszik, mert ha nem élheti azt át, akkor a korai elutasítottság élménye belső megvetettség, állandó önleértékelés állapotát eredményezi.

A férfipáciens visszatérő rosszkedvvel, szorongással, állandó elégedetlenségérzéssel jelentkezett pszichoterápiába. Időnként fülzúgás gyötörte, sötéten látta az életét, semminek, céltalannak érezte azt, amit eddig elért.

 Súlyos depresszió a pszichiátriai diagnózisa. Pszichoterápiája fény derített arra, hogy nem tett eleget azon belső szülőkép követelésének, hogy tökéletes legyen. Miközben a szavak szintjén, kimondva ezt soha nem várták el tőle, rejtett, tudattalan elvárásként beépült belső világába. Kibontakozott ama kínos, szégyennel átszőtt fájdalmas érzése, hogy apja soha nem ismerte el, voltaképpen mindig „úgy nézett rám, mint aki semmire sem képes, alkalmatlan vagyok mindenre”. Nem tudott szabadulni ettől a megsemmisítő apaképtől, még mindig jobb volt ehhez ragaszkodnia, mint egyedül maradni. Mivel az egyedül maradás valójában azonosítódott a büntetésből való számkivetettséggel, végleges elhagyással, amivel anyja büntette, ha nem volt „jó fiú”. A szüleitől való fájdalmas leválás indult meg pszichoterápiájában. Ezzel együtt tünetei is oldódni kezdtek.

Oresztésznek a teljes gyógyuláshoz el kell mennie a véres emberáldozatokról hírhedt tauruszok földjére. Megmenti ott raboskodó leánytestvérét, és élete kockáztatásával elvégzi Apollón papnője által kijelölt feladatot: elhozza Artemisz szobrát. Míg a történet elején az üldözők külső ágensek (Erünniszek), később azok üldözik, és egyben bűntudata van. A hős belső átalakulása, változása során a paranoid, üldöző szorongásból, nyomasztó, depresszív bűntudattá lesz. Ezt a belső rosszat váltja meg azzal, hogy szimbolikusan azonosul a véres gyilkosságokat elítélő istenekkel és, jóvátétel gyanánt, anyja lányának visszaadja az életét. E változás során impulzusai felett uralmat szerzett, emberáldozatokra már csak a tauruszok földjéről ellopott szobornál végrehajtott szertartás utal: könnyű sebet ejtenek a férfiakon. Immár a közösség ismétli a múltat, de már megszelídített, átlényegített, szublimált formában.

Ami érthetetlen, név nélküli szorongás és depresszió ma, az a mítoszokban emberek, istenek, szörnyek kapcsolataiból szőtt mátrix, születésből, halálból, gyűlöletből, szeretetből, hálából, szerelemből álló erőviszonyok hálózata. E történetek olyanok, mint egy szorongásából, depressziójából, sérüléseiből már gyógyult mai ember belső világának tájképe.

Forrás: lelekbenotthon.hu - Kavetzky Péter

Az alkoholfüggőség kezelése nagyon összetett, hiszen kezelni kell a megvonási tüneteket, csökkenteni kell az alkohol iránti vágyat, végül kezelni kell az alkoholizmus következtében kialakuló egyéb kórállapotokat.

 Az alkoholfüggőség kezelésének végső célja a beteg alkohol iránt érzett sóvárgásának megszüntetése, a rendszeres alkoholfogyasztás leállítása. Az alkoholizmus kezelésére alkalmas egységes séma nem létezik, mivel minden beteg esete más és más.

A kiváltó okok sokszínűsége, a beteg gyógyulás iránti vágya, a családtagok és ismerősök segítő-támogató szerepe mind befolyásolja a beteg ideális kezelését. A személyre szabott kezelés az alábbi lehetőségek kombinálásával, esetleg más kiegészítő gyógymódok alkalmazásával kerül kiválasztásra.

Az alkoholizmus kezelése nem korlátozódik a gyógyszeres terápiára, legtöbbször pszichiátriai segítségre is szükség van. Kezdetben el kell érni az önmegtartóztatást vagy a kockázatmentes ivást. A súlyosan függőknél a megvonási tünetek kivédése vagy csökkentése is cél. Végül minden betegnek tartós rehabilitációs kezelésre van szüksége a fizikai és pszichés rekreáció céljából.

A terápia hatásának kulcsa a beteg együttműködése. Megfelelő motiváció hiányában a visszaesés valószínűségének esélye igen nagy. Az alkoholbeteg segítségre szorul, ez pedig nehezen képzelhető el a potenciális segítők előítéleteinek félretétele nélkül. Sajnos nemzetközi adatok szerint sem haladja meg az alkoholfüggőségből kigyógyult személyek tartós önmegtartóztatása a 10-20 százalékot.

A betegek egynegyede ér el valamilyen javulást, és a betegek felénél olyan betegséglefolyás figyelhető meg, amelyre a jelenleg rendelkezésünkre álló farmakológiai és pszichoterápiás módszerek nem gyakorolnak befolyást. A különböző önsegítő civil kezdeményezésekkel is kapcsolatban álló betegek gyógyulási aránya jelentősen kedvezőbb.

A krónikus alkoholbevitel az agyi szerotoninszint csökkenését okozza. Ez a jelenség felelős részben az alkoholizmus talaján kialakult pszichés változásokért. A többek között antidepresszánsként is alkalmazott szelektív szerotonin visszavételt gátló (SSRI) gyógyszerek alkalmazása jó hatásúnak bizonyultak, különösen azokban az esetekben, amikor a beteg az alkoholt saját szorongásának, depressziós állapotának vagy pánikbetegségének csökkentésére fogyasztotta.

Leszokni nem lehet egyik napról a másikra

 A terápia lényeges pontja, hogy a leszokás folyamatosan következik be, kb. 3-6  hónap alatt, ami közben az alkohol fogyasztása nem tiltott teljes mértékben.

Hasonlóan jó hatásúak a monoaminoxidáz enzim bénító (MAO bénító) antidepresszáns készítmények. Hatásukat szintén egyes agyi ingerületátvivő anyagok, köztük a szerotonin szintjének emelésével fejtik ki.

A disulfiram-kezelés azonnali önmegtartóztatást igényel, a potenciálisan halálos mellékhatások kialakulásának veszélye miatt. A disulfiram olyan vegyület, amely habár önmaga nem toxikus, az alkohol lebomlását oly módon változtatja meg, amely az emberi szervezetre nagyon veszélyes. Az alkohol a szervezetben sejtméregként ható acetaldehid köztitermékké alakul, mielőtt ecetsavvá, majd vízzé és szén-dioxiddá égne el.

A disulfiram hatására az acetaldehid vérszintje 5-10-szer magasabb lesz, mint alkohol nélkül. A betegnél súlyos tünetek lépnek fel, például hányinger, hányás, kipirulás, a szívfrekvencia és a légzésszám jelentős emelkedése, valamint pánikreakcióhoz hasonló tünetek jelentkeznek. Az alkoholproblémákkal küzdő betegeket így a kellemetlen, hányásos rosszullétek segítenek távol tartani az alkoholtól.

A disulfiram bőr alá ültethető formában is alkalmazható, így a beteg minden egyes alkoholfogyasztásánál fellépnek a tünetek. A veszélye abban rejlik, hogy nagy mennyiségű alkohol fogyasztása mellett a jelentős toxicitással kell számolni, amely akár életveszélyes mértékig is fokozódhat.

Csaknem minden esetben szükség van szorongáscsökkentő, enyhe nyugtató hatású gyógyszerek szedésére. Érdekes megfigyelés, hogy egyes magas vérnyomás elleni szerek (ACE-gátlók és calciumantagomisták) szintén csökkenthetik az alkoholfogyasztás mértékét.

A pszichoterápia is sokat segíthet

 A farmakoterápia mellett legalább ugyanolyan fontosak a különböző pszichoterápiák, legyen az akár csoportterápia, családterápia vagy bármely más forma, amely az adott beteg kórelőzménye alapján hasznosnak ítélhető. Családterápiára csaknem mindig szükség van, amennyiben arra a családtagok hajlandók; leginkább akkor, amikor a beteg alkoholfogyasztásának hátterében valamilyen családi konfliktus áll.

Nem szabad lebecsülni a civil szféra szerepét, a különböző közösségek gyógyító erejét. Más, hasonló problémákkal küzdő emberrel való kapcsolattartás erősíti a gyógyulás iránti vágyat, a kölcsönös tapasztalatátadás segíthet a betegséggel való megküzdésben. A vallás is sokat segíthet: sok gyógyult beteg a javulás útján talál rá későbbi hitére, amely nagy segítséget jelenthet a gyógyulás folyamán.

Forrás: webbeteg.hu - Dr. Kónya Judit

A dohányzás káros – ezt ma már az ötévesek is tudják. Mennyire? Most végigveszünk minden lehetséges következményt!

Magyarországon kiemelkedően sok a dohányzó ember. A statisztikák ráadásul egyértelműen azt mutatják, hogy egyre többen és egyre fiatalabban vesznek rendszeresen kezükbe cigarettát. Holott mind az orvostudomány, mind a sajtó igyekszik felhívni a figyelmet a dohányzás súlyos következményeire. Mi is összeszedtük a legnyomósabb érveket, melyek a leszokás mellett szólnak.

Jól ismert okok

Rákos megbetegedést okozhat!

Szoros kapcsolat mutatható ki a dohányzás, illetve a gyomorrák és a nyelőcsődaganatok között. A két szervben kifejlődő daganatok az esetek 40 százalékában a dohányzás következményei, derült ki 1200 felnőtt személy vizsgálatából. Egy nyelőcsőrákfélének, az adenokarcinómának kétszer nagyobb a gyakorisága az aktív vagy a volt dohányosok között, mint azok között, akik sohasem, vagy az elmúlt harminc évben nem gyújtottak rá. Minderről az InforMed oldala számolt be.

 Másoknak is kárt okozol!

 A Circulation szaklapban megjelent cikk szerint a passzív dohányzásnak kitett nőknél az infarktus, illetve az szívhalál kockázata 91 százalékkal magasabbnak mutatkozott, mint a füstmentes csoport tagjainál. A folyóirat egy másik cikkéből pedig az derült ki, hogy a magas koleszterinszintű gyermekekre nézve fokozottan veszélyes, ha dohányzó felnőttel élnek együtt. 103 gyermek vizsgálata kimutatta, hogy azoknak, akik dohányfüstös környezetben élnek, a HDL- (vagyis a „jó”) koleszterinje 10 százalékkal alacsonyabb. 

Nem biztos, hogy tüdőrákot okoz – lehet rosszabb is!

 Sok dohányos védekezik azzal, hogy nem mindenki lesz tüdőrákos, aki dohányzik, viszont sok nem dohányzónál is diagnosztizálják a betegséget. Bizony ám, de a cigaretta nemcsak a tüdőben okoz súlyos károkat: a dohányzás következtében kialakult vaszkuláris betegségek sokkal több embert ölnek meg évente, mint a rák. A dohányban található toxinok ugyanis gyulladást és károsodást hoznak létre az artériákban. A Circulation című szaklap egyik cikke szerint a cigarettázás következtében a fő verőér, az aorta elmeszesedhet, ami egyértelmű és súlyos rizikófaktora a szívrohamnak. A folyamatos otthoni vagy munkahelyi passzív dohányzás csaknem megkétszerezi a szívinfarktus kockázatát, derült ki egy több mint 10 éves felmérésből, amelyben 32 ezer nem dohányzó nő vett részt.

Kevésbé ismert okok

A dohányzás növeli a szorongást!

Azok, akik azt állítják, hogy a cigaretta segít elviselni a mindennapi stresszt, úgy tűnik, tévednek. Brit kutatók az American Journal of Psychiatry egyik számában arról számoltak be, hogy egyes korábbi vizsgálatokkal ellentétben, aki abbahagyja a dohányzást, legfeljebb két héten belül megszabadul szorongásának nagy részétől. 101 dohányos 4 hétig tartó vizsgálatában ugyanis az a 70 személy, aki sikeresen leszokott, fizikailag és szellemileg egyaránt sokkal felszabadultabbnak érezte magát, mint előtte.

Nem hízol el!

A leszokás nem jelent feltétlenül egyet az elhízással. Dr. Vicki L. Seltzer, az American College of Obstetricians and Gynecologysts elnöke szerint az első számú ellenérv leszokás ellen a dohányzók körében, hogy tartanak az elhízástól. Ám szerinte ez tévhit. A dohányzás – az elterjedt nézettel szemben – nem gyorsítja fel az anyagcserét. Ha mégis félsz az elhízástól, dr. Seltzer szerint leszokás közben mozogj többet, és mindig tarts a konyhában egészséges rágcsálnivalót, sárgarépát vagy zellert.

Most könnyebb, mint valaha!

Az orvostudomány és a gyógyszeripar ma már számtalan segítséget nyújt a leszokni vágyóknak, akár vény nélkül kapható, akár vényköteles gyógyszerekkel. A különféle nikotinpótlók, a tapaszok, tabletták, rágógumik és inhalációs szerek mindenfelé kaphatók. Egy 724 dohányossal készült felmérésben a legnagyobb dózisú tapasszal (21 milligram nikotin) a résztvevők 26 százaléka még egy év után sem szokott vissza, míg a placebocsoportban csak 9 százalék volt kitartó. Ezt az eredményt az American Lung Society és az American Thoracic Society közös konferenciáján jelentették be, San Franciscóban.

Forrás: otvenentul.hu - Lám Luca

 Egy alkoholista vallomásai kétkedőknek és reménykedőknek

"Az alkoholizmusból csak akkor van szabadulás, ha leér az ember a lejtő aljára" - vallja egy volt alkoholista. A boldog családapa egy kortyot sem iszik. Riasztó jövő? Vagy remény, hogy van kiút, meg lehet menekülni az alkohol halálos pusztításától...

Indulás a lejtő tetejéről

Szimpatikus fiatalember hangja a telefonban. Szívesen beszél sikertörténetéről. Szeretne minél többeknek segíteni vallomásával. Az alkoholizmus halálos betegség, de meg lehet menekülni. Igaz, nincs sok választási lehetőség; kevés elvonókúra mondható sikeresnek.
Igen fiatalon, 6-7 évesen került kapcsolatba az alkohollal. Akkor kóstolta először, és kissé becsípett tőle, amin a családi összejövetel résztvevői jót nevettek. Az élmény meghatározónak bizonyult, mert ezután már kereste az alkalmat az alkoholivásra. Márpedig fiatal tizenéves kortól egyre több ilyen adódik. Hogy kiről is van szó, maradjon még titok. Történetében sokan magukra ismerhetnek.

"Hétvégi ivóként kezdtem, egyre többször ittam magam részegre, de ez mindaddig nem volt probléma, míg nem volt felelősség a vállalom - meséli az egykori alkoholfüggő. - Azután jöttek a közlekedési kihágások, a kisebb-nagyobb balhék; például a honvédségnél, amikor a születésnapomon szolgálatban nem tudtam megállni az ivást. Huszonegy éves koromban nősültem. Azt gondoltam, ez majd határt szab szenvedélyemnek, de kiderült, hogy nem. Hiányoztak a hétvégi ivós bulik. Gyermekünk születése után végképp rossz volt, hogy nem tudunk otthonról eljárni. Feltűnt, hogy ha ez így van, akkor valami nincs rendben. Zugivásba kezdtem, amiért feleségemet is okoltam. Aztán az ivással egyre jöttek a bajok: munkahelyi, anyagi, családi problémák. Borzasztó önutálatot éreztem, amiért nem tudtam szabadulni az italtól. Számtalan olyan bajba keveredtem, amit tiszta fejjel nem követtem volna el, de alkoholos állapotban az erkölcsi határok nem voltak tarthatók. A kontrollvesztés után már nem számított semmi. A másnapi ébredés után viszont már emlékeztem, vagy mások elmondták, mit tettem, mi történt. A tettekkel és a következményekkel való szembenézés helyett megint csak az alkoholba menekültem. A gyerekkori barátok is hasonlóan iszogattak."

Meddő próbálkozások

 Felesége is társa volt a bulizásban, ő is iszogatott, de bizonyos határokat nem lépett túl. Vettek ugyan könyveket, amelyekben megoldást kerestek a férj alkoholizálására, de ő nem vette elég komolyan a leszokás fontosságát. Volt orvosnál, de úgy gondolta, az orvos nem tud segíteni. Már csak azért sem, mert nem tudott vele őszinte lenni. Az orvosnak csak annyit mondott, hogy kicsit sokat ivott. Ráadásul - szerinte - az orvosok sem tudnak nyíltan beszélni az alkoholistákkal, mert nem tudnak megoldást. Így nem mondhatják, hogy "máskülönben neked véged"!

"A mélypont az volt, amikor a feleségem kimondta: nincs tovább, így nem tud velem élni. Huszonhat éves voltam. Csak ezután kezdtem komolyan keresni a kiutat. Az Anonim Alkoholisták (AA) egyik gyűlésén igazi 'piások' kezdtek mesélni arról, mit éltek át. Jó volt hallani, hogy nem vagyok egyedül. Amikor megláttam a falon az AA 12 pontját, és a nálunk hatalmasabb Erőről olvastam, egyszerűen eltűntek a kételyeim Isten létezésével kapcsolatban. Tudtam, hogy egyedül nem fog menni a leszokás, de ő majd segít. Megláttam, hogy ez az, amitől életben maradhatok, és hogy a felismerés nem lehet véletlen. Akkor hoztam egy döntést. Megvettem az Anonim Alkoholisták nagykönyvét, és olvasni kezdtem. Elmúlt a halálfélelmem, az életem megváltozott: kitágult a világ, meg tudtam nyílni más közösségek felé. Azóta tudok élni a hobbimnak, gitározom, zenekarban játszom. Már nem az alkoholon jár az eszem, kiegyensúlyozott vagyok."

Nem akaratgyengeség

 Vannak emberek, akiknél az alkohol azt váltja ki, hogy egyre többet kívánnak belőle inni. Nekik nem lehet azt mondani, hogy csak keveset igyanak. Számukra az alkoholizmus halálos betegség, ami egyetlen módon tartóztatható fel: teljes absztinenciával. Nehéz megmondani, mi vezet el az alkoholizmusig, mennyire felelős a nevelés, a barátok vagy a genetikai hajlam.

"Ma már el tudom fogadni, hogy néhányunknál ennek egyszerűen így kell történnie, az alkoholizmus egy betegség, nem pedig akaratgyengeség. Pusztán akaraterővel nem lehet belőle meggyógyulni, ahogy egy allergiás ember sem tud ily módon tenni betegsége ellen. Az akarat ahhoz a döntéshez kell, hogy elinduljon az ember az alkohol nélküli élet felé. A döntéssel átadtam magam Istennek, őszinte, mélyreható önvizsgálatot végeztem, számba vettem egész addigi életemet. Ezért fontos a mélypont, mert az önvizsgálatra csak ez vesz rá, s e nélkül nincs új kezdet. Ezek után következett a jóvátétel. Elmentem azokhoz, akiket a korábban megbántottam, bocsánatot kellett kérnem. Először le kellett zárni a múltat, aztán jöhettek a jövőbeli célok..."

Családi betegség - családi gyógyulás

Mit szólt a család alkoholizmusához és jó útra téréséhez?
"A családban szüleim is piások. Feleségem nem tudott rajtam segíteni. Nejem édesapja is alkoholista. Nyilván a párválasztást is befolyásolta az alkohol. Az úgynevezett koodependencia jelensége nem ritka az alkoholisták családjában. Amikor az életem kezdett egyenesbe kerülni, a feleségem még frusztráltabbnak érezte magát. Felismerte, hogy ez a probléma is kezelésre szorul, ezért azóta egy Anonim Alkoholistákhoz kapcsolódó hozzátartozói csoportba jár. Újra boldogok vagyunk. Amióta nem iszom, ő sem iszik egy kortyot se. Két újabb pici is született, most már négy gyermekünk van. Családi vállalkozásban saját kis üzletet vezetünk. Utánam a bátyám is csatlakozott az Anonim Alkoholistákhoz, édesapám még nem..."

Élet a pálfordulat után - Mire számíthatunk?

 "Kezdetben nehéz volt olyan társaságba menni, ahol ittak. Az első két hónap után pont egy bálba mentem, ahol volt alkohol is, és nagyon rosszul éreztem magam, de másnap jó volt tapasztalni, hogy nem másnaposan ébredek. Ma már nem zavar, ha körülöttem isznak, és nem különféle kifogásokat mondok, hogy, például, azért nem iszom, mert vezetek, hanem őszintén elmondom az okát. Már nem érzem a kényszert, hogy innom kell. Veszélyes volna egyszer azt gondolnom, hogy most már nyugodtan ihatok. De nem teszem, mert ez azt jelentené, hogy eldobok mindent, amit a betegségemről eddig megtanultam."
Az alkoholmentes élet időráfordítással is jár...

"Hetente legalább egyszer elmegyek egy AA-gyűlésre. Sokan kérdezik, mit lehet ennyi ideig csinálni egy ilyen csoportban. Ha nem történne ott semmi lényeges, nem volna célunk, feladatunk, akkor tényleg borzalmas volna, de rendszeresen járunk kórházba segíteni azoknak, akik még alkoholfüggők, és az ebből adódó tennivalók, konfliktusok, vagy az alkoholizmussal összefüggő egyéb problémák kapcsán sok megbeszélnivalónk van."

A csoport inkább egy életformához tartozó közösség, mint baráti társaság. Kapaszkodnak egymásba, de sokakkal az egyetlen közös pont az alkohol elhagyása. Bár nagyon jó viszonyban vannak, nem feltétlenül terveznek a hétvégére is közös programokat. A csoport segít az embernek elfogadni önmagát, kilábalni a hibákból, támogatja a személyiségfejlődést. "Olyan ez, mint a lejtőn fölfelé biciklizés, mindig tekerni kell." A személyes mentorral más a kapcsolat, vele a legbizalmasabb dolgokat is meg lehet beszélni. A mentort mindenki maga választja.

"Vidéki lévén kezdetben 35 km-t kellett utaznom, hogy találkozhassak a csoporttagokkal, de láttam a példájukat, és tudtam olyan mentort választani, aki folyamatosan változott, hiteles volt. Nem csak beszélt róla, idővel valóban nyugodtabbá, kiegyensúlyozottá vált."

Alkohol ellen lélek - avagy kell-e hit és vallás?

 "Reggel és este elgondolkozom a napomon, megvizsgálom magamat, igyekszem felismerni Isten akaratát. Ha olyat teszek, amit nem kellett volna, úgyis megütöm a bokám. Sajnos még előfordul. Az egonk, a nagyravágyás, az elégedetlenség akadályoz minket. Ha az önző énemre hallgatok, utána előbb-utóbb rosszul érzem magam lelkileg. Sokan vannak így, csak nem tudják, hogy miért. Most már fölismerem az érzést, és tudom, hogy vissza kell néznem, meg kell keresnem a gyökerét. Nem véletlenül kaptuk a lelkiismeretet.

Eredetileg református vagyok, de igazából csak a döntésemet követően fordultam komolyan a vallásom felé, kutatom mélységeit. Közben szeretnék megismerni más vallásokat is. Azelőtt, ha templomba mentem, mindig azt néztem, ki mennyire képmutató. A vezérfonalként használt tizenkét pont teljesen bibliai elveken alapszik, és a mozgalomban nagyon fontos a spiritualitás, de az Anonim Alkoholisták közössége nem keresztény vallásos csoport. Az én mentorom például a buddhizmus felé fordult. Ugyanakkor szerintem előbb-utóbb mégis Istenről kezd beszélni az ember. Most már nem kutatom, hogy ki a képmutató, viszont tudom, hogy a személyes tanúság, a hitelesség a fontos. Soha, sehol nem tapasztaltam olyan őszinteséget, mint az AA-ban. Amíg ezt nem érzi az alkoholista, addig csak takargatja a dolgait, és nem ismeri be állapotát."

Később kénytelen őszinte lenni, s a mélységeket megjárt ember tudja, miről beszél. Csak így tud segíteni sortársainak. Alighanem ez az Anonim Alkoholisták sikerének egyik titka. Náluk semmi nem kötelező, csak erősen ajánlott, mert bevált. "A piásra semmit nem lehet ráerőltetni, hiszen mindig is öntörvényű volt."- fogalmazza meg a lényeget a volt alkoholista.

Mi lesz a gyerekekkel?

 "A gyerekeimnek nyíltan beszélek a betegségemről. A nagyfiam 11 éves, kóstolta már a sört. Bízom benne, hogy nem fog az alkohol felé fordulni. Azt hiszem, csak a szeretetemmel tudom megóvni, illetve marad a felvilágosítás. Arra tanítom, hogy ne ítélje el az alkoholistákat. Ha ilyen emberrel találkoztunk, azt mondtam neki: "Látod, az a szegény embert, milyen beteg?" Korábban vagy gyerekként talán elfogott az undor, ha elhanyagolt, utcán tengődő részeget láttam. Ma másképp nézek rájuk. Szerintem onnan is van út fölfelé. Ismerek is ilyet."

Személyes vallomásában alapos betekintést engedett életébe, de az AA anonimitási elvei miatt a sajtóban nem árulhatjuk el az egykori alkoholista nevét. Fontosnak tartja, hogy véleménye csak egy a sok közül, lehet, társai másképp vélekednek. Aki személyesen is meg akarja ismerni, Magyarország valamelyik AA-csoportjában rábukkanhat. Aki nem hiszi, járjon utána! Némi további segítség a kereséshez: Tudjuk róla, hogy zavarják a sör- és alkoholreklámok, viszont örülne, ha hozzánk is eljutna az amerikai gyakorlat, miszerint a rendőrség nem csak bünteti az ittas vezetőt, de szükség esetén AA-s gyűlésre is kötelezi!

Forrás: hazipatika.com - Máriáss Márta

Az orvosi értelemben vett depresszió nem azonos a mindennapi élet során gyakran átélt kellemetlen társadalmi, munkahelyi, családi viszonyok okozta elkeseredéssel, szomorúsággal, vagy bosszúsággal. Fennállásához meghatározott tüneteknek meghatározott ideig kell fennállniuk, s ezen tüneteknek elég súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy a beteg mindennapi életét megzavarják.

 Az ember hangulata széles skálán változhat, és számos tényező – például időjárás, életesemények, stresszorok - befolyásolják. Az egészséges ember azonban többé - kevésbé képes kontrollálni hangulatváltozásait és érzelmi kifejezéseit.

Az orvosi értelemben vett depresszió ennek megfelelően nem azonos a mindennapi élet során gyakran átélt kellemetlen társadalmi, munkahelyi, családi viszonyok okozta elkeseredéssel, szomorúsággal, vagy bosszúsággal. Fennállásához meghatározott tüneteknek meghatározott ideig kell fennállniuk, s ezen tüneteknek elég súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy a beteg mindennapi életét megzavarják (lásd: Táblázat alul).

Jelenleg olyan okot, amely a hangulatzavarok kiváltásáért egyedül felelős, nem ismerünk. Számos tényező játszik azonban szerepet a hangulatzavarok kialakulásában.

A genetikai vizsgálatok az öröklődés jelentős szerepét támasztják alá a hangulatzavarok létrejöttében. Bizonyos károsító tényezők (sérülések, károsító anyagok) az agyat érve depressziót válthatnak ki. A korai életévek tapasztalatai, a családi légkör, a nevelési módszerek azok a tényezők, amelyek szintén befolyásolhatják (elősegíthetik vagy gátolhatják) a depresszió megjelenését, s felelősek lehetnek az azonos genetikai háttér (pld egypetéjű ikrek) ellenére tapasztalható különbségek megjelenéséért. Számos esetben a depresszió megjelenését stresszt okozó életesemény előzi meg, s ezért azt gyakran a depresszió okaként jelölik meg. Mai tudásunk szerint az esemény csak felszínre hozza a bujkáló (és előbb-utóbb úgyis megjelenő) depressziót.

Annak ellenére, hogy a depresszió igen gyakori és kezelés nélkül akár súlyos szövődményekkel járó állapot, felismerése nem mindig könnyű. A depressziós betegek jelentős hányada nem fordul orvoshoz, mert sem ők, sem családtagjaik nem is gondolják, hogy gyógyítható betegségről van szó, és a panaszokat sokszor egyszerűen csak kifáradásnak, elfásultságnak, vagy a majdnem mindenki életében gyakran előforduló élet-eseményeknek, konfliktusoknak tulajdonítják. Ha mégis orvoshoz fordulnak, a szégyenérzet miatt sokszor nem pszichiátriai betegségük, hanem testi tünetek miatt kezeltetik magukat, s így relatíve gyakori vendégei a háziorvosi rendeléseknek.

A kezeletlen depresszió igen veszélyes állapot, mivel ilyen esetekben jelentősen megnő az öngyilkosság rizikója, valamint annak az esélye, hogy a beteg szorongásait, rossz hangulatát alkohollal, vagy illegális drogokkal próbálja mintegy „öngyógyítás" révén enyhíteni.

Mit tehetünk tehát a depressziós betegek érdekében?

 Legfontosabb a betegség felismerése. Gyanú esetén mindig irányítsuk az illetőt szakemberhez. Amennyiben a beteg orvoshoz menni nem hajlandó, magunk is kérhetünk segítséget, tanácsot. Számos ismeretterjesztő kiadványból tájékozódhatunk, illetve ezek segítségével szembesíthetjük a beteget tüneteivel. Legyünk megértők. A pszichiátriai betegség elfogadása nem könnyű, azonban az első lépés a gyógyulás felé.

Második lépés a betegség gyógyítása. A depresszió akaraterővel nem győzhető le, ezért felesleges, sőt káros ilyesmire („szedd magad össze” stb) biztatni a beteget. A kezeléssel való együttműködés azonban igen fontos dolog. Depressziós beteget akarata ellenére, illetve együttműködése nélkül meggyógyítani szinte képtelenség. Magunk is tájékozódjunk ezért az alkalmazott kezelés felől, hogy segíthessük a beteget az előírtak betartásában.

A depresszió gyógykezelésének alapját az antidepresszánsok, azaz hangulatjavítók képezik. Ezek azok a gyógyszerek, amelyekre a depresszió összes tünete (pl. étvágytalanság, felerősödött testi fájdalmak) is javul, ennek megfelelően az első hetekben alkalmazott nyugtatókon kívül más gyógyszerek szedése nem indokolt. Bár a feszültség rögtön csökkenthető, a depresszió gyógyítása időigényes feladat, érdemi javulás kb 2 hét után várható, ezért legyünk türelmesek a beteggel. Higgyük el, ő valószínűleg még jobban várja a gyógyulást, mint mi.

Főleg a kezelés kezdetén az alkalmazott terápiának mellékhatásai lehetnek, melyek az estek nagy részében pár nap alatt elmúlnak. Igen fontos az orvos objektív tájékoztatása a mellékhatásokról. Ezek eltitkolása vagy túlzott előtérbe helyezése rossz irányba befolyásolhatja az orvos döntéseit.

A depressziós betegek döntő többsége megfelelő kezeléssel teljesen panaszmentes állapotba hozható.

A sikeres gyógyulás után meg kell beszélni az orvossal a további terápia szükségességét. A depressziók nagy része visszatér folyamatos megelőző kezelés nélkül. Az orvos kompetenciája eldönteni, hogy szükség van-e fenntartó kezelésre. Amennyiben a kezelés megszakításra kerül, figyeljünk a tünetek visszatérésére és már kisebb jelek esetén is ne szégyelljünk mihamarabb ismét segítséget kérni.

Forrás: lelekbenotthon.hu - Dr. Rihmer Zoltán

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Főként annak, aki nem tud megálljt parancsolni magának. Hogy mi okból nyúl valaki a pohárhoz ... számtalan oka van. Általánosságban megegyeznek a vitázók abban, hogy az alkoholfogyasztással az ember valamilyen hiányt szeretne pótolni. Az alkoholizmus pótcselekvés, sokszor a menekülés egy útja a felelősségvállalás elől.

Magyarországon az alkoholizmus több mint 600 ezer embert érint közvetlenül. De a Kárpát-medence más vidékein sem jobb a helyzet.

Románia lakosságának 22 százaléka rendszeres alkoholfogyasztó

A románok, egy brit felmérés szerint, Európa legtöbb alkoholt fogyasztó polgárai. Az Egészségügyi Minisztérium felméréséből kiderült: a 22 milliós ország lakosságának 10%-a rendszeres alkoholfogyasztó. A városban élők 11%-a, a vidéki lakosság 21%-a rendszeresen iszik. Az érintettekben ritkán tudatosul, hogy szenvedélybetegséggel küzdenek.

Szinte minden család érintett valamilyen módon. Ha nem a családjában, de a rokonságában van egy alkoholista. A nagy veszély ott van, hogy nem beszélünk róla, eltitkoljuk, tehát nem vesszük a problémát komolyan – mondta Rétyi Judit, az Iszákos Mentő Misszió csoportvezetője.

A csoportvezető szerint senki nem akar beteg lenni, az érintettek „elcsúszott emberek”, gyengébb idegzetűek, esetleg személyiségfejlődésben elakadtak. Nem tudják, hogy az alkohol valójában hivatalosan engedélyezett drog.

Az alkoholistákat a gazdasági válság, a pénzhiány sem fordítja vissza a lecsúszásban. A szenvedélybetegek kényszeresen fogyasztanak szeszt. Ha kenyérre nem jut, akkor is az első, hogy meglegyen a napi adag szeszes ital.

Ukrajnában megnőtt az alkoholista nők száma

A 46 milliós Ukrajnában az alkoholfüggők száma hivatalos adatok szerint meghaladja a 2 milliót. Az alkoholfogyasztás átlagosan már 10 éves kortól megkezdődik, és a statisztikák szerint ma már több ember fogyaszt alkoholt, mint a Szovjetunió idején. A nyersanyag is változott: a vodkaivókat felváltják a sörivók, és immár nem érvényes az egykori tréfás szovjet mondás, amely szerint vodka nélkül a sör ablakon kidobott pénz.

- Az utóbbi 2 évben jelentősen megnőtt az alkoholista nők száma – mondja Jelizatveta Juhasz, a Kárpátaljai Megyei Narkológiai Központ osztályvezető főorvosa. Aki szerint a legtöbb esetben az alkoholizmust kiváltó okok között a rossz közérzet, a munkanélküliség, a pénztelenség, a depresszió és a stressz szerepel. Bár maguk az alkoholfüggők ezt nem így látják.

„Én azt mondom, hogy ez öröklött, 100 %-ra tudom" – mondja egy, a nevét és arcát nem vállaló férfi, aki már hatodszor került az intézetbe. A megyében tavaly 18 és fél ezer beteget regisztráltak, ami 40%-al több, mint 10 évvel ezelőtt. Az orvosok szerint az alkoholizmusból gyógyultaknak nagy igényük van az utókezelésre és arra, hogy később is foglalkozzanak velük.

Az alkoholizmus visszaszorítása érdekében az országban január 1-től beszüntették az alkoholtartalmú italok reklámozását.

Szerbiában a kiskorúak 50 százaléka iszik

A 8 milliós Szerbiában a gyerekek 11-től 13 éves korig kétszer többet isznak, mint azonos korosztályuk Európa más országaiban. A szeszt először kíváncsiságból kóstolják meg. Az alkoholt fogysztó fiatalok 7O százalékának egy vagy mindkét szülője alkoholista. A felmérések szerint Szerbiában a kiskorúak több mint 5O százaléka iszik, 2O százalékuk volt már részeg és 7 százalékuk rendszeresen fogyaszt alkoholt.

Olaszországban hagyomány a borkultúra

Olaszországban a több mint kétezer éves borkultúrának még ma is tapasztalni az előnyeit, az olasz családokban nem a kocsmában bánatból, hanem ebédhez, vacsorához isznak egy pohár jó minőségű bort. Persze különbség van az északi és hideg Udine és a déli Róma között, ahol kora reggel grappával kezdik a napot, ahol részeget utcán talán a lengyel bevándorlókkal lehetett először látni. Az alkoholfogyasztás mértéke és szokásai Olaszországban is változtak, ma már az olasz fiatalok is divatból, versenyből isznak, inkább sört és töményet, de akármelyik pizzériában, étteremben láthatjuk, hogy az olaszok ma sem viszik túlzásba: hiába iszik a közel 60 millió olasz évi 30 millió hektoliter bort, az Alpoktól az Etnáig mindenhol kiváló minőségűt, nem száll a fejükbe.

De nem tudni meddig tart még ez az idill, hiszen egyre gyakrabb a részeg okozta halálos gázolás, diszkó utáni autóbaleset, amelyért sokszor az alkohol mellett a drog is felelős.

A TÉRkép vendégei Edit és Péter, az Anonim Alkoholisták klub tagjai. A velük készült beszélgetést nézze meg csatolt videónkon!

Duna Televízió

 

Forrás: erdély.ma

Egy alkoholista vallomásai kétkedőknek és reménykedőknek

A cikket Soós Mária addiktológiai főreferens ajánlja szíves figyelmükbe:

"Az alkoholizmusból csak akkor van szabadulás, ha leér az ember a lejtő aljára" - vallja egy volt alkoholista. A boldog családapa egy kortyot sem iszik. Riasztó jövő? Vagy remény, hogy van kiút, meg lehet menekülni az alkohol halálos pusztításától...

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az alábbi pályázati felhívásokat hirdeti meg összesen 695 000 000 Ft értékben:

A pályázati felhívásokat és útmutatókat a Pályázati felhíváskeresőben tekintheti meg. A pályázás módja minden esetben internetes, vagyis az EPER-ben kell benyújtani a pályázatokat. Az EPER-ben folyamatosan, április 24-ig válnak elérhetővé a pályázati adatlapok.

Sikeres pályázatírást kívánunk!

További információk:
A pályázati felhívások és a pályázati útmutatók elektronikus úton letölthetők a www.szmm.gov.hu, valamint a www.esf.hu honlapokról.

A pályázatokkal kapcsolatban további információkat az (1)273-4250 telefonszámon, valamint az hazaitamogatas@esf.hu e-mail címen is kaphatnak a pályázók ügyfélszolgálatunktól.

- hétfőnként és szerdánként 9 és 17 óra,
- keddenként és csütörtökönként 9 és 16 óra,
- péntekenként 9 és 14 óra között. 

Forrás: http://www.esza.hu/hirek/hir9e.asp?id=TQJQFE
 

A társ hozzájárul-e a szenvedélybetegséghez

saját tudta nélkül?

 Válasz: Ha úgy érzed, a kapcsolatot, melyben élsz, negatívan befolyásolja társad szenvedélybetegsége, akkor máris megtapasztalod, hogy a szerhasználatból fakadó problémák mindkettőtöket érintenek.

A társad alkoholizmusa vagy drogozása a te életedre is negatívan kihat. Ezért fontos, hogy átlásd, mi történik körülötted. Először tekintsük át azokat a viselkedésmódokat, melyeket a szenvedélybetegek hozzátartozói alakítanak ki, abban a sorrendben, ahogyan általában a családi élet folyamatában egymásra következnek:

Eltakarás: A család sok energiát fordít arra, hogy mások elől eltakarja a szenvedélybeteg problémáit. Kimentik a főnöknél, a munkatársaknál, a barátoknál, rokonoknál.

„Acting out”: Ez egy pszichológiai fogalom, mely az indulatos, éretlen és néha felelőtlen viselkedést jelöli, mellyel valaki az érzelmi feszültséget kiadja magából. Aki pl. együtt iszik az alkoholistával, így tesz. Később ez vitákig, verekedésig fajulhat.

Változás követelése: Számos hozzátartozó igyekszik megváltoztatni szenvedélybeteg társát. Évekig küzdenek abban a hiszemben, hogy „minden jó lesz majd, ha leszoktatom az ivásról”. Sajnos ebben a folyamatban mindkét fél veszít. Minél erőteljesebben igyekszünk megváltoztatni valakit, annál erősebb ellenállásba fogunk ütközni. Általában egy alkoholista ilyenkor azt éli meg, hogy piszkálják, és még többet iszik.

Izolálódás: Minél súlyosabb a társad alkoholproblémája, annál erőteljesebben fogtok a szégyen miatt mindketten eltávolodni barátaitoktól, családotoktól. Így elveszíthetsz nagyon fontos erőforrásokat. Talán évekbe kerül, míg felismered ezt a folyamatot.

Feladás: Aki sok éven át él együtt egy krónikus szenvedélybeteggel, depresszióba zuhanhat. Megterhelt életmódja csak néha nyújt számára örömteli pillanatot. Krónikus fáradtság és fájdalom kísérheti ezt a folyamatot testi tünetként.

Bárhol is tartasz ebben a folyamatban, biztos vagyok benne, hogy végleg megszakíthatod ezt az ördögi kört, ha akarod. Ajándékozd meg a hozzátartozódat azzal, hogy Te mindent megteszel azért, hogy újra nyugodt és kiegyensúlyozott legyen az életed. Azzal, hogy részt veszel a Józanság konferencián, elérheted hozzátartozódnál, hogy változni akarjon. Miért? Mert azt látja, hogy  nem csak piszkálod őt, hanem teszel is azért, hogy segíts neki. Még ha úgy is gondolod, hogy Te már épp eleget szenvedtél az ő önzősége miatt, akkor is célszerű úgymond egy kicsit becsapnod őt azzal, hogy most Te lépsz. Nem azt kérem, hogy Te gyógyulj helyette, csupán azt javaslom, légy bölcs, és irányítsd úgy őt, hogy végül az történjen, amit Te akarsz.

Forrás: http://dudits.hu/blog/

Egy korsó sör elfogyasztását a barátokkal a hétvégén, néhány szelvénnyel játszott LOTTO-játékot természetesen nem tekintünk betegségnek. Mikor van tehát baj?

A szenvedélyek, függőségek sokfélesége lehetetlenné teszi, hogy egységes és konkrét terápiáról lehessen beszélni. A szenvedélybetegségek közös eleme többnyire a menekülés motívuma, és ezen a nyomon indulva visszafelé kell keresni a gyógyulást.

Alkoholbetegeknél a függőség kezelése két főbb szakaszra osztható. Az első az esetleges megvonási tünetek rendezése, mely mindenképpen gyógyszeres terápiát és pszichiátriai osztályos kezelést igényel.

A második, hosszabb szakasz a szerről való tényleges lemondás fázisa, az absztinencia elérése, mely kedvező esetben orvosi (pszichiátriai) és pszichológusi feladat, gyógyszeres és pszichoterápiás technikák kombinációja vezethet eredményhez.

A függőséggel való megküzdéskor azonban nem elég csak a konkrét tünetekre, azaz az italozásra koncentrálni, az sokszor csak a jéghegy csúcsa. A háttérben szorongásos panaszok, depresszió húzódhat meg, ezek mögött pedig megoldatlan családi viszályokat, el nem ért valós vagy irreális vágyakat találunk. A gyógyulás nélkülözhetetlen része tehát az okok, a háttér feltárása és kedvező esetben rendezése.

A dohányzás rabjai esetében sem elég önmagában csak a gyógyszeres terápia, például a nikotintapasz alkalmazása, a tapasztalatok szerint itt nagyon fontos a megszokott mozdulatok, a rágyújtás rítusának a kiváltása, kioltása, első körben akár helyettesítése. Sokan a munkahelyükön szoknak rá a dohányzásra, ahol a "cigarettaszünetek" jelentik a közösségi élet színterét. Akár az alkoholbetegeknél, itt is fontos a beteg részéről a feszültség oldásának keresése. A gyógyszeres terápiák (szükség esetén feszültségoldó gyógyszerek) mellett szerepet kaphat a például a hipnózis, de léteznek például akupunktúrás-akupresszúrás technikák is.

A játékszenvedélyek az impulzuskontrollok zavarok közé tartoznak. A játék célja a győzelem, a siker iránti vágy, illetve a napi sokszor nyomasztó valóságból való kiszakadás. Utóbbira különösen érdekes példa, a szerepjátékok önmagában nem betegséget jelentő, szubkultúraszerű világa, ahol a játékosok különféle varázslók, harcosok, mesebeli hősök szerepét felvéve játszanak előírt forgatókönyvek szerint történeteket. A napi gyakorlatban az orvoshoz kerülő, játékszenvedélyük miatt kezelendő betegek leggyakrabban a játékgépek, pénznyerő automaták, vagy kártyajátékok rabjai. A betegeket többnyire hozzátartozói hozzák szakemberhez, miután pl. játékgépen eljátszotta a fizetését, esetleg a veszteségek hatására hitelekbe is verte már magát. A kórfolyamatok gyógyításában az előzőeknél nagyobb szerepet kap a pszichoterápia.

A mankó és a járás

Amit a legjobb szakember sem pótolhat, az a beteg motivációja és együttműködése a terápia során, mert a folyamat gyakran hosszú, nem elég egy hetet eltölteni valamilyen kórházi osztályon. A sajtóban naponta olvashatunk híres filmsztárokról, zenészekről, akik már a sokadik terápiájukra vonulnak be éppen, a sokadik eredménytelen után. A szenvedélybetegségek gyógyulásának lényege ugyanis nem (csak) egy jól eltalált gyógyszeres kombináció beállítása, hanem sokkal inkább életmódváltozást igényel, az pedig nem megy egyik napról a másikra.

A szakember segítségét az eltört lábú ember által használt mankóhoz hasonlíthatjuk. Eltört a lábunk, megtörtént a baj, a kórházban begipszelik és kapunk mankót a hónunk alá. A mankó azonban nem jár helyettünk, járnunk nekünk kell szinte újra megtanulni! Mankó nélkül nem menne, de a mankó sem menne nélkülünk. Hát valami hasonló a helyzet a szenvedélybetegségek kapcsán is.

Fontos, hogy az igazi gyógyulás nem azonos a tünetváltással! Nem tekinthető gyógyult szenvedélybetegnek ugyanis az, aki bár abbahagyja mondjuk az ivást, de helyette drogokat kezd használni, vagy nyugtatókat kezd kontroll nélkül szedni. Ez nem egy gyógyulás és egy új megbetegedés kombinációja, hanem ugyanazon probléma folyamata.

Sok szövetséges lehet

A betegek és/vagy hozzátartozók elsősorban pszichiátriai rendeléseken kérhetnek segítséget, az első lépések megtételéhez mindenképpen pszichiáter, pszichológus segítségére van szükség. Megvonási (pl. alkohol) tünetek kialakulása esetén pedig olyan sürgősségi állapotról beszélhetünk, amikor mindenképpen szükséges a kórházba való beszállítás, akár még éjszaka, ügyeleti időben is!

Azonban ez csak az első lépés, a betegséggel való küzdelem hosszú harc, amiben több szövetségesünk is lehet. Léteznek drogambulanciák, gyógyult betegek által vezetett klubok, különféle segítő célú egyesületek, alapítványok. A betegek korábbi környezetükből, életmódjukból való átmeneti kiemelése ugyancsak eredményes lehet, ezt a célt szolgálja számos életmódtábor, rehabilitációs intézmény.

A szenvedélybetegségek és függőségek összetett és komoly problémákat okozó területe az orvostudománynak és a társadalomnak egyaránt. Kell róla beszélni, kell tudni a segítő lehetőségekről, és kell tudni ezeket igénybe venni, ha a szükség úgy hozza. Ne feledjük, csak egyszer élünk, és nem mindegy, hogy hogyan!

Mikor forduljunk orvoshoz?

A szenvedélybetegség tényének diagnosztizálása nem egyszerű, a konkrét helyzet megítélését sok tényező befolyásolja. A különféle függőségeket eleve nem lehet azonos mércével megítélni, egy idült alkoholista és egy láncdohányos tünetei, ezek környezetére gyakorolt hatása, a beteg gyógyuláshoz való viszonya rendkívül különböző lehet.
Ha a kábítószereket leszámítjuk, a szenvedélybetegségek alapját képező folyamatok egy része - bizonyos keretek között - a hétköznapi életünk problémamentes részét képezik. Egy korsó sör elfogyasztását, néhány szelvénnyel játszott lottójátékot természetesen nem tekintünk betegségnek. Mikor van tehát baj?
Támpontként kijelenthető, hogy fokozott odafigyelést igényel a potenciális beteg, ha a szenvedélye a napi tevékenységének, családi-, társas-, munkahelyi tevékenységének rovására megy. A folyamat előrehaladtának további mérföldkövei a rendszeresség, a szenvedéllyel töltött napi időtartam növekedése, vagy súlyosabb esetben akár az összeütközés a törvénnyel.
A kór megítélését, pláne a segítséget nehezíti, hogy a betegek gyakran mindent megtesznek azért, hogy a baj ne tűnjön bajnak, azaz disszimulálnak. "Megiszom a magamét, de én nem vagyok alkoholista ! - mondják gyakran, sőt ha csak a betegeket kérdeznénk, az alkoholista fogalma nem is létezne. A problémát többnyire a hozzátartozók veszik észre, és ők azok, akik a gyakran tiltakozó, vagy ímmel-ámmal együttműködő beteget orvoshoz viszik.

Forrás: webbeteg.hu - Dr.Dinya Zoltán-pszichiáter

Férfiaknál 40 g/nap, nőknél viszont már 20 g/nap mennyiségű alkohol tartós fogyasztása is májkárosodáshoz vezet!

Az alkoholos májkárosodás a túlzott mértékű alkoholfogyasztás következtében kialakuló szöveti károsodás a májban. Az összes májbetegség kb. felének hátterében alkoholfogyasztás áll.

Az alkohol okozta májkárosodásnak három stádiuma van. Ezekben a szakaszokban eltérőek a tünetek, a kezelés és a prognózis is.

Első stádium: tiszta zsírmáj

A gyulladás nélküli tiszta zsírmáj (steatosis hepatis)stádiumában a károsodás még visszafordítható, ha a beteg az alkoholt véglegesen elhagyja. Panaszt többnyire nem okoz, általában hasi UH vizsgálat során veszik észre a megnagyobbodott, zsírosan átalakult májat. A laborokban a GOT és GPT emelkedett lehet. Kezelést nem igényel.

Figyelem! Tiszta zsírmájat az alkoholon kívül más is okozhat. Leggyakrabban elhízott egyénekben észleljük, de kialakulhat bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként, cukorbetegekben, tartós éhezés során is.

Második stádium: gyulladásos zsírmáj

Gyulladásos jelekkel rendelkező zsírmáj (alkoholos steatohepatitis) esetén a betegség kimenetele a sejtkárosodás mértékétől függ. A folyamat gyógyulhat, de sajnos kialakulhat májelégtelenség, ami halálhoz is vezethet. Enyhe formában csak májmegnagyobbodás, kismértékű sárgaság észlelhető. Közepesen súlyos esetben fokozottabb sárgaság, étvágytalanság, hányinger-hányás, jobb bordaív alatti fájdalom jelentkezik. Súlyos esetben akár májkóma állapotába is kerülhet a beteg, többnyire jelentős mennyiségű italfogyasztást követően alakul ki.

A diagnosztikában a laborvizsgálatoknak van elsődlegesen szerepe. Vérszegénység észlelhető, gyakori a vérlemezkék számának csökkenése is, a fehérvérsejt szám emelkedett lehet. Az enzimek közül a GOT és GPT emelkedett, nő a GGT és a bilirubin szintje, az albumin értéke viszont csökken.

Kezelésében az alkohol teljes és végleges elhagyása, valamint szteroidok alkalmazása az elsődleges. Fekvőbeteg intézetben történik az ellátás.

Harmadik stádium: májzsugor

A májzsugor (cirrhosis hepatis) végleges szöveti károsodást jelent, a folyamat már visszafordíthatatlan, gyógyulás csak májátültetéssel érhető el. Általános tünete a fáradtság, gyengeség, hányinger, étvágytalanság, fogyás. A bőrön különböző elváltozások jelenhetnek meg. A pókjegy (póknaevus) pirosas, pókszerű, hálózatos értágulat, gyakori a tenyerek és a talpak vöröses színeződése, a bőr elvékonyodása, viszketése. Sárgaság is lehet, elsősorban a szemen. A hormonális rendszer működése is zavart szenved: férfiakban nőies jegyek megjelenése (csökkent szőrzet, a mell megnagyobbodása) és potenciazavar alakul ki, nőkben menstruációs zavarok léphetnek fel.

A betegség előrehaladásával, a májfunkció egyre inkább kimerül. Ekkor már a szövődmények kialakulása is észlelhető. Fokozódik a sárgaság (icterus), vérzékenység lép fel, a beteg lefogy, májkóma alakulhat ki. A véráramlás átalakulása miatt a nyelőcsőben vénatágulatok képződhetnek, melyek megrepedése súlyos, életveszélye vérzést okozhat. Ugyancsak a véráramlás zavara miatt alakul ki a hasvíz. Késői szövődményként májdaganat keletkezhet.

Laboratóriumi vizsgálat során a máj csökkent szintetizáló képességének jelei észlelhetők, vérszegénység alakul ki, általában csökken a vérlemezke- és fehérvérsejtszám is. GOT, GPT, bilirubin emelkedés gyulladás fellángolása idején észlelhető. A diagnózisban a hasi UH vizsgálat is segíthet, amely egyenetlen felszínű, zsugorodott májat mutat. Pontos diagnózis szövettani mintavétellel adható.

Kezelésében az alkohol teljes elhagyása mellett a szövődmények kialakulásának megelőzése, illetve a már kialakultaknak a kezelése a cél. Az általános terápia része a vízhajtók szedése, gyomorsav szintézis csökkentő gyógyszerek adása, a véráramlás megváltozásának előrehaladását gátló szerek (propranolol típusú vérnyomáscsökkentők) alkalmazása. Vízhajtó terápiával nem csökkenthető hasvíz esetén annak lecsapolása szükséges a has bőrén át bevezetett tűn keresztül.

Forrás: webbeteg.hu - Dr. Dobi Gyöngyi

Figyelmeztető jel, ha az iskolás első útja reggelente a gyógyszertárba vezet…

Az emberi leleményesség nem ismer határokat, ez más sokszor bebizonyosodott. Azonban vannak olyan esetek, amikor a játék akár veszélyessé is válhat. Dr. Zacher Gábor toxikológus az erdélyi fiatalok legújabb "szórakozásáról", a köhögéscsillapító nem éppen szakszerű alkalmazásáról mesélt a Családbarát mai adásában.

A köhögéscsillapító gyógyszerekben található tussinok hatóanyaga – bizonyos DMX - már harminc éve ismert a gyógyászatban. Funkciójának megfelelően kiválóan csillapítja a köhögést, ám az előírt terápiás mennyiség túllépése esetén, – ez kb. harminc-negyvenszeres adag – már lehet némi euforizáló hatása. Ez természetesen nem erdélyi „fejlesztés”, az Egyesült Államokban már 2006-ban 3,1 millióan használtak tussin-származékokat arra, hogy feldobják a hangulatukat. Ez a magas érték nem véletlen, ugyanis ezeket a gyógyszereket vény nélkül be lehet szerezni, nem csak az Egyesült Államokban, hanem Nyugat-Európában és Magyarországon is. Ám egyelőre nincs ok az aggodalomra, Dr. Zacher Gábor szerint itt még „nem divat”. Hozzátette, hogy a tussinok esetében hozzászokás nem alakul ki, illetve élettani veszélye nem komoly.

Sipos Betti, a Duna Televízió székelyudvarhelyi tudósítója elmondta, hogy ott sem számít újkeletű dolognak a hangulat ilyetén fokozása, már 1-2 éve használják a diákok a tussint tabletta formájában. A jelenségre úgy derült fény, hogy bizonyos osztályokban a diákok még délben is roppant álmatagok voltak, amit a tanárok csodálkozva és értetlenül szemléltek. Végül kiderült, hogy a gyerekek első útja reggelente a gyógyszertárba vezetett, ahol a zsebpénzükből megvették a tussint. Amióta ismert ez probléma, a helyi szervek, például a Hargita Megyei Drogmegelőzési Központ próbál ellene fellépni, illetve sok iskolában osztályfőnöki órán is beszélnek róla.

A szakember kihangsúlyozta, hogy természetesen nem csak Romániában, hanem szerte a világon tendencia az, hogy a diákok kipróbálnak különböző drogokat. A legfrissebb magyarországi felmérések szerint az első szer kipróbálásának időpontja a14. életévre tehető, a 18. életévüket betöltött fiatalok 50 százaléka pedig már kipróbált valamit. A szülők megelőzés gyanánt annyit tudnak tenni, hogy odafigyelnek a gyermekre, és megtanítják nemet mondani.

Forrás: Dunatv - Körösi Ivett