Kedves

 Kollégák !

A droghasználó kismamák gyerekeinek nagy része drogfüggőként jön világra. Az újszülöttek elvonási tünetei néhány hét alatt megszüntethetőek, de későbbi sorsuk sok esetben bizonytalan. Néha az anya beszámíthatatlansága, néha az ellátási rendszer hiányosságai miatt.

"Tizenöt éves koromban kezdtem el drogozni, tizennyolc éves koromban már heroint szúrtam. Ez öt évig tartott, közben többször is voltak rendőrségi ügyeim, loptam, hogy valahogy meg tudjam szerezni a pénzt a heroinra, ami akkor naponta már 10-20 ezer forintba került. A rendőrségről elterelésre küldtek, voltam elvonón is nem egyszer, de mikor kijöttem, mindig visszaestem. Tíz éve vagyok a Nyírő Gyula Kórház Metadon-programjában, de közben mákteáztam, gyógyszereztem, speedet szúrtam egészen egy fél évvel ezelőttig" - kezd bele a történetébe Kata, aki most harminc éves. Öt hónapos terhes volt, mikor rájött, hogy gyereket vár.

 "Az ópiátok, így a heroin és a máktea rendszeres használata a havi ciklus elmaradásával jár. Emiatt nekem körülbelül kétévente jött meg, ezért nem tűnt fel, hogy valami gond lenne" - folytatja.

A drogfogyasztó kismamák sokszor azért nem veszik észre időben a terhességet, mert a fenti okok miatt egyébként sem menstruálnak, és a terhesség kezdeti szimptómái, az émelygés, hányinger, rosszullétek könnyedén összekeverhetők az elvonás tüneteivel. Ahelyett, hogy észrevennék, mi történik a szervezetükben, sokan ilyenkor még jobban megemelik az adagjukat. Kata a terhessége első öt hónapjában rendszeresen mákteát ivott, speeddel lőtte magát és Metadont szedett. Utóbbi az addiktológiai programokban használatos, elvonási tüneteket csökkentő gyógyszer, amely nem kábítja el az embert, csak mérsékli a heroin utáni sóvárgást, de ettől még függőséget okoz.

 

"Ma Magyarországon körülbelül 24 ezer problémás kábítószer-használó van, de ez csak egy becsült érték, pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, mert nagy részük nem vesz részt semmilyen egészségügyi ellátásban, nem akadnak fent a rostán, nem tud róluk a társadalom" - mondja Oberth József, a Magyar Emberi Jogvédő Központ keretében működő anonim addiktológiai és jogsegély szolgáltatás, a Józan Babák Klub képviselője.

Ugyanez vonatkozik a kismamákra, vagyis egy részük nem jelenik meg az egészségügyi intézményekben, úgy csinálják végig a terhességüket, hogy egyáltalán nem látja őket orvos. Ha nem jelzik a droghasználatot, a szülésre összeszedik magukat, és az újszülöttnek nincsenek elvonási tünetei, ami lebuktathatná őket, akkor minden gond nélkül kiadják a kórházból a gyereket.

 Kováts Virág, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány munkatársának is hasonlóak a tapasztalatai: "Klienseink többségének az anonim programunk jelenti az egyetlen intézményi kapcsolatot. Nagy bizalmatlanság jellemzi őket a szociális és egészségügyi ellátásokkal kapcsolatban" - írja le a droghasználók hozzáállását. A kismamák félnek attól, hogy ha fény derül az anyagozásra, elveszik tőlük a gyereket, ezért inkább nem szólnak senkinek, vagy jobb esetben anonim szolgáltatáshoz fordulnak.

Alacsony a küszöb, könnyebb átlépni

 A Józan Babák Klub jelenleg az egyetlen alacsonyküszöbű alternatív terhesgondozási program Budapesten, amit a droghasználó kismamák igénybe vehetnek. Az alacsonyküszöbű elnevezés arra utal, hogy a szolgáltatást igénybe vevőkkel szemben nincsenek nagy követelmények, vagyis a küszöb könnyen átléphető. Nem kritérium az absztinencia, nem feltétel a betegbiztosítás, akár nevük közlése nélkül is kapnak segítséget: életviteli tanácsadást, pszicho-szociális támogatást, jogsegélyt. Ebben az évben eddig körülbelül 30-40 kismama kereste fel őket, de ebbe nem csak a rendszeresen drogozók, hanem azok is beletartoznak, akik terhességük elején néha használtak valamit.

"Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, el akartam vetetni, mert attól féltem, hogy valami komoly károsodása lesz a babának. Késő volt, nem lehetett megszakítani a terhességet. A Metadon-programbeli orvosom ajánlotta a Józan Babák Klubot, ők elküldtek az I. SZ. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikára, ahol adtak mellém egy szociális munkást is, aki segített a terhességem alatt" - folytatja Kata terhessége történetét.

 A drogozó nőkre jellemző, hogy legalább a terhesség alatt megpróbálják visszavenni vagy teljesen lecsökkenteni az adagot, akkor is, ha egyébként eszükbe sem jutott volna leállni. A kemény drogosoknak ilyenkor a Metadon-program jelenthet megoldást, ahová a terhes nőket soron kívül felveszik.

"Egyszer bejött hozzánk egy lány azzal, hogy öt hónapos terhes, le akar állni, ezért két napja nem szúrt. Addigra már iszonyatos elvonási tünetei voltak, ami nagyon veszélyes ilyen állapotban. Beültünk vele egy taxiba, és négy óra múlva már a Metadon-programban volt."

Ez tisztább szer, mint az utcán árult, ki tudja mivel felütött por, és könnyebb hozzájutni.

 "A drog sok pénzbe kerül, amit meg kell szerezni, és terhesen nem annyira jó dolog prostituáltnak lenni" - magyarázza Oberth József, aki szerint sokszor előfordul, hogy a terhesség alatt annyira sikerül csökkenteni az adagot, hogy a szülés idejére már szinte teljesen tiszta a kismama.

Drogfüggőként születnek

"Mivel a drogok kis molekulájú vegyületek, átjutnak a méhlepényen, és a terhesség alatt folyamatosan a magzatba jutnak. Egy részük fejlődési rendellenességet okozhat, korai vetéléshez vagy a magzat méhen belüli elhalásához vezethetnek. Ezek a gyerekek sok esetben drogfüggőként születnek" - magyarázza a drogos terhesség következményeit Dr. Beke Anna, egyetemi docens-gyermekneurológus, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika gyermekgyógyásza, aki praxisa során többször találkozott már droghatás miatt károsodott csecsemővel, de etikai okok miatt konkrét esetet nem kívánt ismertetni. 

 A különböző kábítószereknek eltérőek a magzatra gyakorolt káros hatásai, de általánosságban a legjellemzőbbek a fejlődési, viselkedési és magatartászavarok, és az alacsonyabb intelligenciaszint. A drogfüggő édesanyák újszülöttjeinél körülbelül 70 százalékban tapasztalnak elvonási tüneteket a szülés utáni 72 órán belül. A csecsemők ilyenkor ugyanazokat a kínokat, fájdalmakat élik át, mint a felnőttek, ezért kezelésre szorulnak, mert bele is halhatnak az elvonási tünetekbe.

Kata kislánya két héttel a kiírt időpont előtt született, látszólag egészségesen, de hamar jelentkeztek nála az elvonási tünetek. "Ópiumoldatot és nyugtatót kapott. Az előbbit másfél hétig, a gyógyszert két-három hétig. Folyamatosan csökkentették az adagját, míg meg nem szűntek az elvonási tünetek" - meséli. Kata bevallottan drogfüggőként szült, ezért az orvosok fel voltak készülve arra, hogy elvonási tünetetek jelentkezhetnek a babán, és speciális kezelésre lesz szüksége.

Ha nincsenek elvonási tünetek, a kismama megúszhatja a számonkérést, és megkaphatja a gyerekét, de ha nyilvánvaló (mert lebukott vagy önszántából mondta el) a drogfüggőség, akkor nem valószínű, hogy csecsemővel távozhat a kórházból, mert semmi garancia sincs rá, hogy nem esik-e vissza, és megfelelően el tudja majd látni a gyereket.

Gyereksors az elvonás után

 Hogy mi lesz az újszülött sorsa, az elsősorban az anyán és a környezetén múlik. Az alacsony küszöbű programokban dolgozó szociális munkások szerint a droghasználó kismamákra jellemző, hogy szétesőben lévő, szenvedélybetegségekkel terhelt családokból származnak, a gyerek apja sokszor ismeretlen, vagy szintén drogfüggő, és fizikailag sincs meg az a háttér, ahová egy gyereket haza lehetne vinni. Legtöbbször ideiglenesen gyermekotthonba kerülnek, és ha az anyuka szeretné megtartani, akkor az erre szakosodott szervezetek, a gyerekjóléti szolgálattól kezdve a gyámhivatalon keresztül a csecsemőotthonig megkezdik alkalmassága kivizsgálást. Megnézik, mennyire stabil, részt vesz-e valamilyen programban, milyen környezetbe vinné a gyereket.

Az évekig tartó kemény drogozás miatt Katának annyira megromlott a kapcsolata az édesanyjával, hogy az gondnokság alá helyeztette a lányát, a vele kapcsolatos hivatalos ügyeket - alap esetben szülői feladatokat - pedig egy számára kirendelt szociális munkás intézi, magyarul levette a kezét a lányáról. Ennek éppen folyamatban van a megszüntetése, ettől függetlenül nem kaphatta meg a gyerekét, ideiglenesen csecsemőotthonba került, de mindent megtesznek azért, hogy visszakaphassák.

 Másokhoz képest szerencsés a helyzete, mert gyerekének apja is van, aki ugyan még szintén Metadont szed, de Katához hasonlóan ezzel is szeretne leállni. A kislány most két hónapos, majdnem minden nap két és fél órát utaznak a csecsemőotthonig, hogy egy órát vele tölthessenek. Ha az édesanyát nem találják alkalmasnak, először a családban néznek nevelőszülőt a gyereknek.

 "Általában ilyenkor akad egy nagymama, nagynéni, unokatestvér, akinek felmerül a neve, ha mégsem, akkor a csecsemőotthonból más nevelőszülőkhöz kerül, de ez a ritkább" - magyarázza a Józan Babák Klub munkatársa. A terhesgondozási program 2006 óta létezik, ennyi idő alatt mindössze két esetben fordult elő, hogy az újszülött állami gondozásba került, mert az anyák alkalmatlan visszaesők voltak, és nem találtak közeli hozzátartozót. Kérdés, hogy a gyerek örökbefogadási esélyeit nem rontja-e, hogy drogos múltú családból származik, ahogy az is, nagyobb eséllyel fognak-e később szüleik útjára térni, mint azok a gyerekek, akik tiszta lappal indultak.



"Az a probléma, hogy sokszor éppen a kivizsgálást végző szervezetek hiányosságai miatt nem kaphatja meg az anya a gyereket" - kezdi taglalni a rendszer hibáit Oberth József. Nem akarják kiadni az újszülöttet, mert nincs, aki akár napi szinten ellenőrizni tudná, kap-e enni, megfelelően gondoskodnak-e róla. Ausztriában a heroinfüggő nők 70 százaléka tudja felnevelni a gyerekét, mert vannak kifejezetten az anyukák mellé kijelölt szociális munkások, akik segítik és ellenőrzik őket, ezért sokkal bátrabban hagyják náluk, hisz úgyis kiderül, ha az illető visszaesik, alkalmatlannak bizonyul.

Hetekig a kórházban maradhatnak a gyerekkel, és szociális támogatást kapnak, ami segít nekik az indulásban. Kórházi szociális munka itthon is akad, de az intézmények nem alkalmasak a droghasználó várandós anyák családközpontú ellátására. "A rehabilitációs központok nem fogadnak kismamákat, az anyaotthonoknak pedig elvileg fel kellene venniük őket, mert szigorúan tilos diszkriminálniuk, a gyakorlatban azonban egyéb indokra, például várólistára hivatkozva kirekesztődnek a rendszerből" - folytatja. A szakemberek szerint olyan intézményre volna szükség, amelynek keretén belül a szociális problémák orvoslása és az addiktológiai kezelés is megvalósulhat. 

 Katáéknak remélhetőleg heteken belül rendeződik a sorsuk, visszakapják a gyereküket, de a nagy próbatétel csak most kezdődik: szülőként kell megfelelniük. "Utánaolvastam, milyen szövődményei lehetnek később a gyerekemnél a drogozásnak, és még most sem vagyok nyugodt, félek, nehogy később derüljön ki valami" - mondja. Alapvetően azonban mégis bizakodó, és talán épp ez is a legfontosabb: "Eleinte nem bíztam benne, hogy képes lennék rá, de most már tudom, hogy menni fog."

Forrás: noilapozo.hu - Nagy Melinda

A Nap-kelte vendége Zacher Gábor - toxikológus főorvos

A  közvéleménynek a szenvedélybetegekkel (ezen belül is a drogbetegekkel) szembeni  ellenszenvének  egyik  oka,  hogy  úgy tekintenek rájuk, mint akik maguknak  köszönhetik  a  bajukat.  Ezzel  ellentétben egyik páciens sem úgy kezdi  kipróbálni  a  "szert",  hogy  drogfüggő  (vagy alkoholista)  szeretne  lenni, annak összes szenvedését átélni.

   Ugyanúgy önkéntelen mechanizmusok sokasága munkál a kialakulásában, mintpéldául  a magas vérnyomásnál, a cukorbetegségnél. Kifejlődése, fennmaradása hasonlóan genetikai,  biológiai, magatartási, élettörténeti, környezetiegyütthatásnak az eredménye.

   Lehet, hogy sokan úgy gondolják, gyógyíthatatlan betegség, mivel egy-egykúra  után  visszaesés következhet be. Pedig a magas vérnyomás is lehet az életet végigkísérő betegség. Mindemellett vannak sikerek is.

   A vizsgálatok azt mutatják, hogy a drogbetegek kezelése körülbelül annyira sikeres és költséges, mint a felnőttkori cukorbetegségé.

   A drogbetegek kezelése speciálisan felkészült terápiás rendszert, személyzetet (ilyen irányba szakosodott, jól felkészült orvosokat (pszichiáter, addiktológus szakorvos), ápolószemélyzetet, pszichológusokat, gyógypedagógusokat, szociális munkást, stb. igényelnek.

   A  kezelési célokat egyénenként pontosan meg kell határozni, hiszen irreális elvárásoknak eleget tenni nem lehet. (Senkit sem lehet lecserélni, de a benne rejlő jó tulajdonságok erősíthetők.) A változást a páciensnek kell igényelnie, mi széles körű tudással támogatjuk. Ezt helyette sem szerettei, sem a kezelő személyzet nem tudja megtenni.

   A drogbetegek kórházi felvételének kétféle indoka lehet. Ezt a beteg felvételekor tisztázni kell a későbbi félreértések, terápiával kapcsolatos elégedetlenségek elkerülése végett. A kórházi méregtelenítés, detoxikáció nem jelenti a drogbeteg teljes gyógyulását. Kórházi kezelésre kerülhet sor egyrészről sürgősségi esetben, a drogfogyasztás súlyos testi, lelki szövődményeinek következtében, másrészről drogelvonó kezelés indításaként a szermentesség elérése céljából.

   Tehát sürgősségi betegfelvételre kerülhet sor a drog okozta testi, lelki tünetek miatt.  Bár sok pácienssel találkoztam, felmérni közülük kevesen tudták - jóllehet társaikon látták -, hogy milyen akut következményekkel járhat a szerfogyasztás.

   Az alábbiakban néhány példát említek meg. Az ópiát megvonási tüneteket kínzóan éli meg a beteg. Az ilyen drog, ha egyéb gyógyszerekkel, drogokkal kombinálják, eszméletvesztéssel, epilepszia szerű rosszullétekkel együtt járó állapotokat okozhat. Ez a légzés és szív megállás veszélye miatt életveszélyes. Drogfogyasztás (például az amphetamin származékok) következtében kiürült, depressziós, szorongásos, feszült, nyugtalan, alvászavarral küzdő, koncentrációs képesség csökkenésével, öngyilkossági gondolatokkal együtt járó állapotok kezelésére is sor kerülhet. LSD használatánál egyetlen  adag után is kialakulhat a tudathasadásos elmezavar tüneteit mutató pszichotikus állapot (látási, hallási, tapintási hallucinációkkal, rettenetes félelemérzéssel), melyet szintén kezelni kell.

   Másrészről az osztályos felvételt indokolhatja, ha a páciens drogelvonó kezelést kér. Amennyiben az ambuláns keretek között ez nem megoldható, úgy a (kitisztulás), detoxikálás időtartamára felvesszük osztályunkra. Tény, hogy a detoxikáló programot befejező páciensek száma világszerte nagyobb fekvőbeteg intézményben, mint ambulánsan. Nagyon fontos, hogy a páciens pontos felvilágosítást kapjon a szer megvonásának lefolyásáról.

   A  kezelést nyitott pszichiátriai osztályon ezen betegek számára külön kiképzett személyzet végzi. Szigorúan meghatározott keretei vannak. Ezt a pácienssel  előre  tisztázzuk, "terápiás  szerződést" kötünk. Általában hat hetes kúrára kerül sor.

   Az első napokban a szenvedést, illetve a súlyos testi tüneteket (például epilepsziás  görcsöket gátló) csökkentő gyógyszeres kezelést kezdünk. Az állapot javultával a lelki tünetek feltárásával változik a gyógyszeres terápia is. Párhuzamosan, egyénre szabottan tárjuk fel a drog fogyasztáshoz vezető okokat is. Tervek készülnek a jövővel kapcsolatosan. Ebben a családnak, a külső segítőknek (például önsegítő csoportoknak is)  fontos szerepe van. Megtanulja a beteg a tünetit, hogy a későbbiekben is felismerhesse ezeket, hogy időben segítséget kérhessen. Lehetőség van annak elemzésére, hogy mit jelent, mit szimbolizál, mit takar el az életében a droghasználat.

   A csoportos terápiákkal a korábban a drogra beszűkült világ tágulhat, kinyílhat a másik emberre. A kezelés harmadik hetére a drogfüggőség kötelékéből lassan előbújik a páciens eredeti személyisége, amellyel már a jövőre tervezése, a személyre szabott pszichoterápia is kibontakozhat.

   A fentiek a személyzet, a rendszer nagy szellemi és érzelmi felkészültségét igénylik. Rendkívüli türelmet, elfogadást igényel az ilyen beteg, különösen a kezelés kezdeti időszakában, amikor a páciens - betegségéből adódóan - hajlamos a személyzetet tenni mindenért felelőssé.
Ezért mindig nagy gondot kell fordítani a személyzet lelki karbantartására is.

   Mindez kemény munka, amit ezen szakma megbélyegzettsége, - talán ebből adódó - anyagi, egyéb szakmai finanszírozási gyengeségek tovább súlyosan nehezítenek.

   A kórházi kúra végén a drog-betegek kezelésének csak rövid szakasza fejeződik be. A szermentes állapotot továbbiakban is fenn kell tartani, amelyben a drogambulancia, - országosan is alig, a régiókban pedig eddig nem működő - rehabilitációs otthonok jelenthetnek további támogatást a család és a visszafogadó környezet mellett.

Forrás: medimix.hu

Addiktolgiai konzultáció szenvedéllyel küzdőknek, hozzátartozóiknak. Tanácsadástól a családi konzultáción át a hosszútávú segítségnyújtásig.

 Az addiktológiai konzultáció olyan segítségnyújtási forma, mely alapvetően két - vagy több - személy beszélgetését jelenti. Ezek a beszélgetések azonban jelentősen eltérnek a mindennapi társalgástól. A konzultációnak konkrét célja van, és a cél eléréséhez tartozó állomásai. Az egyes állomások eléréséhez feladatok kapcsolódnak.

Problémáink megoldása során gyakran tapasztaljuk, hogy bár ismerjük a jó megoldást, a cél eléréséhez vezető helyes utat, mégsem teszünk lépéseket, vagy kísérleteink sikertelenek maradnak, nem vagyunk képesek megoldani a problémát.

A probléma gyökere pontosan ez. Ahogyan észlelünk egy problémát, ahogyan annak keletkezésében és fennálllásában részt vettünk.

Nem elég tehát meglelni a helyes utat, azon bizony járni is kell. Ismeretlen úton járni sokszor félelmetes, nehéz. Ebben segít a konzultáns (tanácsadó).

A konzultáció során a problémáról való gondolkodást változtatjuk meg. A beszélgetések során kirajzolódnak a probléma gyökerei, az egyéb életterekre gyakorolt hatásai, valamint azok az egyéni képességek, erősségek, melyek mentén ki tudunk alakítani egy tervet a probléma megoldására.

A konzultáció általában több alkalmas folyamat. Az alkalmak száma és rendszeressége igen változó. Minél több energiát fektet bele az ember, minél nagyobb az elszántsága, és minél nagyobb a probléma megszabadulásától való igénye, annál kevesebb idő elég. Az elindulásra. A változtatások fenntartása örök életfeladat.

A konultáció a problémák, lehetőségek feltérképezésével indul. Az állapotfelmérés végére kirajzolódik a cél, az odavezeteő út, és annak hossza. Az állapotfelmérés végén szerződés köttetik (alkalmak száma, időtartama, rendszeressége, ára, feladatok, szabályok).

A találkozások során a kitűzött célokért küzdünk. A beszélgetéseket különböző feladatok, gyakorlatok egészítik ki.

Forrás: http://pszichologia.com

Az alkoholfogyasztás Magyarországon már-már társadalmi kényszer, főleg a fiatal felnőttek körében. Egy friss felmérés arról tanúskodik, hogy a fiatalok fele hetente fogyaszt alkoholt, és ezzel párhuzamosan dohányzik is - 80%-ukat pedig az se nagyon érdekli, hogy mit iszik, csak alkohol legyen. A válaszadók harmada tartja csak magát mértéktartónak

 Az alkoholfogyasztás alapvetően a társas élet, a szórakozás, a szabadidő eltöltésének szerves részeként van jelen, a fiatalfelnőttek közel harmada társaságban a barátai győzködésére fogyaszt alkoholt, s e tekintetben a férfiak befolyásolhatóbbak, mint a nők – derült ki egy közelmúltban lezárult kutatássorozatból, amely a fiatalfelnőttek alkoholfogyasztási szokásait, ezen belül a közösség befolyásoló erejét vizsgálta.

A Heineken Hungária Zrt., az Európai Ifjúsági Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ (EIKKA), az Est Média Group, valamint a Sziget Kft. összefogásával létrejött, a nyári fesztiválokra időzített kutatásban a szakemberek online és fesztiválhelyszíni kutatást folytattak. A kutatás eredményeiből többek között kiderült, hogy a megkérdezett magyar fiatalok számára az alkoholfogyasztás egy előre kódolt cselekvést és mintakövetést jelent, mivel a fiatalok társadalmi és családon belüli szocializációjában az alkoholfogyasztás egy elfogadott társadalmi jelenségként rögzül.

A valamivel több, mint 1000 feldolgozott online kérdőív és a két tucat fesztiválhelyszíni interjú válaszaiban az alkoholfogyasztás leggyakoribb indokai között a lazább, kellemes hangu lat megteremtése, a gondűzés, és a társasághoz való alkalmazkodás szerepelt. Az alkoholfogyasztás a válaszadók 28%-ának számára egy társas viselkedési kényszer eredménye, ugyanakkor a befolyásolhatóság pozitív hozadékaként jelentkezett, hogy a nyilatkozók többsége (63%) külső figyelmeztetésre abbahagyja az alkoholfogyasztást.

Alkalom nélkül is megy az ivászat
A mintába került válaszadók szinte fele (47%-a) fogyaszt legalább heti rendszerességgel alkoholt. A vizsgált népességre tehát ez a gyakoriság a legjellemzőbb. Hozzávetőlegesen ez jellemzi a baráti társaságot is. A heti rendszerességgel történő alkoholfogyasztás mellett hasonló arányban van jelen a rendszeres dohányzás.

Az életkor szerinti megoszlás


 

Nemek szerinti megoszlás (%)

 

Lakóhely szerinti eloszlás

A szabadidő társas(ágban történő) eltöltése leggyakrabban elsősorban sörözőhöz-borozóhoz, illetve zenés-táncos helyhez kapcsolódó időtöltést jelent. A válaszadók mintegy harmada jelölte gyakran látogatott helyszínként ezt a két helyszín-típust. Másodsorban a sporttevékenységhez, esetleg más helyhez, vagy akár céltalan csatangoláshoz köthető (26-23%-os arányban). A moziba, játékterembe járás a válaszadói kör számára viszonylag ritkábban előforduló helyszínt jelent.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (Táblázatok, adatok: EIKKA - HNK 2009)

Forrás: privatbankar.hu

 A statisztikai adatok szerint hazánkban több mint egymillió ember szenved alkoholbetegségtől. Az alkoholos befolyásoltság a halálos balesetek leggyakoribb kiváltója, az öngyilkosságok mintegy harmadát szintén alkoholos állapotban követik el, s a válóokok között is igen előkelő helyen szerepel. A rendszeres fogyasztók zöme az aktív korú férfiak közül kerül ki, de sajnos egyre több nő is az ivást választja a problémák megoldása helyett. Az alkoholbetegek többsége nem rendelkezik tartós partnerkapcsolattal, de azt nem tudni, a magány tette őket alkoholistává, vagy az italozás következtében maradtak magukra. Gyógyításukra hazánkban 15 éve használják az Amerikából származó, hetven százalékos hatékonyságúnak mondott ún. Minnesota-modellt.

 – Szervusztok! József vagyok és alkoholista. Mindig befelé forduló, morfondírozó alkat voltam, s az alkohol valamilyen szinten mindig része volt az életemnek – vág a történetbe őszintén a középkorú férfi.

 Budapestre költöztem, lett egy élettársam és egy 2,5 éves nevelt lányom, akik előtt persze titkoltam, hogy iszom. Amikor kiderült, szakított velem az asszony, ezután csak ittam, ittam, és vártam a halált. Volt egy „kiszállási kísérletem” is, de nem sikerült. A barátaim látva az állapotomat elvonszoltak a pszichiátriára. Öt hétig feküdtem kórházban, miután hazaengedtek, másfél hónapig nem fogyasztottam alkoholt, de ugyanolyan másnapos érzéseim támadtak – a legkisebb fizikai megterhelésre ziháltam, öngyilkos gondolataim voltak, hirtelen leizzadtam – mintha ittam volna.

 – A Minnesota-modellt, mint a szerfüggők, szenvedélybetegek rehabilitációs programját, az 1940-es években kezdték el használni Amerikában, Minnesota államban, innen ered a neve. Azért nem nevezzük gyógyító programnak, mert magát a függőséget gyógyíthatatlannak tartjuk. A függőségben élők számára nem lehetséges visszatérni például a szociális ivásra, – ami azt jelenti, hogy csak társaságban, különleges alkalmakkor fogyaszt el például egy pohárka pezsgőt az illető – hanem csak az élete végéig tartó józanság lehet a cél – kezdi a beszélgetést Szikszay Petronella pszichiáter, a Szigetvári Kórház addiktológus főorvosa.

 A modellt több tényező is megkülönbözteti más kezelési módoktól. Az egyik a már említett betegségkoncepció. Sok orvos számára még mindig nem egyértelmű, hogy ez egy idült, krónikus, elsődleges betegség, ami életünk végéig tart. Az elsődlegesség azt jelenti, hogy ez a beavatkozás központi része, ezzel kell kezdeni a változást, nem pedig a családi, munkahelyi problémával. Az alkoholbetegek gyakran úgy védekeznek, hogy ha nem lennének ezek az egyéb problémák, akkor nem innának. De ez nem így van, ezért az alkoholizmus az elsődleges probléma. A betegség emellett progresszív, előrehaladó is, tehát ha nem állítjuk le, akkor nagyon gyorsan romlik az egyén állapota. A terápia másik fontos ismérve, hogy gyógyszermentes. Ha valaki leteszi a poharat, a megvonási tünetek átlagosan egy-két hétig még fennállnak, ez idő alatt a szükséges gyógyszereket megkapják a páciensek, majd fokozatosan gyógyszermentessé válnak – teszi hozzá Szikszay Petronella.

Sok ember számára az alkoholfogyasztás nem több, mint kellemes kikapcsolódás. Ugyanakkor más emberek mértéktelenül isznak, egyaránt ártanak maguknak és környezetüknek. Az alkoholproblémák veszélybe sodorhatják az egyén életét, de terápiával lehetséges segíteni az alkoholfüggésben szenvedőkön.

 A legtöbb felnőtt számára a mérsékelt (férfiaknak nem több, mint napi két pohár bor, nőknek és idősebbeknek napi egy pohár) alkoholfogyasztás viszonylag ártalmatlan. Mindazonáltal az alkoholizmus, vagy az alkoholtól való függés nem csak a testi jólétre, de a mentális egészségre is hat !

Mivel az alkoholizmust és az alkoholabúzust gyakran a gyengeség jeleként fogják fel, sokan letagadják az ivással kapcsolatos problémáikat, vagy problémáikat úgy egyáltalán. Tulajdonképpen az alkoholizmus semmivel sem jelent nagyobb gyengeséget, mint az asthma, vagy a diabétesz.

Alkohol abúzus (káros használat)

Az alkohol sok országban messze a leggyakrabban használt drog. Könnyen hozzáférhető és társadalmilag elfogadott. Az alkoholabúzusban szenvedő következetesen egyre többet isznak, egészen addig a mennyiségig, hogy fogyasztásuk már ismétlődően romboló hatással jár. Gyakran nem tudják teljesíteni tanulmányi, munkahelyi, vagy családi kötelességüket. Lehetnek ivással kapcsolatos jogi problémáik, pl. elítélik ittas vezetésért, vagy személyi kapcsolataikat érintő problémáik.

Alkoholizmus

Az alkoholisták vagy alkoholfüggők kényszeresen isszák az alkoholtartalmú italokat. NEM az ital fajtájától, még csak NEM is az elfogyasztott mennyiségtől függ, hogy ki az alkoholista. Csak azzal függ össze, hogy az illető képes-e kontrollálni az ivást. Az alkoholtól függő emberek egyszerűen már nem képesek szabályozni alkoholfogyasztásukat.

Az ivással kapcsolatos problémát alkoholizmusnak nevezzük, ha valaki::

• megrögzötten iszik,

• az ivást folytatja a negatív hatások ellenére,

• idegessé válik, ha nem jut alkoholhoz.

 Nem minden részeg alkoholista. Sok ember iszik próbaképpen, hogy barátságos legyen, vagy felhívja magára a figyelmet. Bár az alkoholisták nem tervezik, hogy lerészegedjenek, az ivás számukra kontrolálhatatlan kényszer.

Időnként tudják kontrolálni az ivást, de az alkoholisták legtöbbször képtelenek abbahagyni, ha egyszer elkezdik. Ahogy az alkohol által kiváltott hatásokkal szembeni toleranciájuk növekszik, egyre többet és többet kell inniuk, hogy ugyanazt a hatást elérjék. Egyesek fizikailag alkoholfüggővé válnak, és elvonási tünetektől szenvednek, ha kemény ivási periódus után abbahagyják. Ez lehet hányinger, izzadás, nyugtalanság, ingerlékenység, remegés, sőt akár hallucináció és görcsroham is.

Az adatok szerint tíz emberből egy rendszeres alkoholfogyasztó vagy alkoholista. Az ivási problémák a fiatalok között is gyakorinak számítanak, annak ellenére, hogy számos országban alkoholfogyasztási korhatárt vezettek be. Az alkohol problémák elterjedése és előfordulása a 18 és 29 év közötti felnőttek körében a legmagasabb, a 65 év feletti korosztály körében pedig a legalacsonyabb.

Mi okozza az alkoholizmust?

Számos tényező jelentős szerepet játszik benne. Egyes emberek számára, az olyan személyiségjegyek, mint a lobbanékonyság, az alacsony önbecsülés és az elismerés iránti szükség, helytelen és túlzott iváshoz vezethetnek. Vannak, akiknek az ivás az érzelmi fájdalmakkal való megbirkózást jelenti, mások mentális rendellenességeket próbálnak gyógyítani az alkohollal. Ha az emberek túlzott mértékben kezdenek inni, fizikailag is függővé válhatnak, ami azt jelenti, hogy az ivás válik a kellemetlenségek elkerülésének egyetlen módjává.

 A genetikai vagy örökölt tényezők azt jelentik, hogy egyeseknél magasabb az alkoholfüggőség kockázata. Az, hogy valaki „iszik egyet” valószínűleg azt jelenti, hogy az adott személynél ez inkább több kockázattal jár, mint kevesebbel. Az alkoholista szülők gyermekeinél négyszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy ők maguk is alkoholistákká váljanak, mint más gyermekeknél. Azonban a családi alkoholizmus előzménye nem jelenti azt, hogy a gyermek felnőttkorában elkerülhetetlenül alkoholista lesz. Egyéb tényezők, mint a szociális nyomás és az alkoholhoz történő könnyű hozzáférhetőség is fontos lehet. A szegénység, valamint testi, illetve szexuális erőszak is növeli a kockázatot. Minél fiatalabb korban kezd el az illető inni, annál nagyobb az esély arra, hogy az egyénnél alkohol rendellenesség fejlődik ki valamilyen szinten.

Az alkoholizmus gyakran kapcsolható össze mentális zavarokkal, például bipoláris zavarral, szkizofréniával és felnőttkori ADHD-val. Ebben az esetben az alkoholizmuson kívül az alapvető mentális problémák kezelése is nagyon fontos.

A túlzott mértékű alkoholfogyasztás következményei

Az alkohol lelassítja az agy bizonyos funkcióit. Ez számos problémát eredményezhet. Például az agyban a gátolt beszédközpont összefolyó beszédet okoz, az érintett látóközpontok eltorzult látást idéznek elő, a legyengült egyensúlyközpontok egyensúlyvesztést és kontrolálatlan végtagmozgást eredményeznek. Ezek a hatások csupán néhány óráig tartanak, de az alkohol az idegrendszer izgatottságát és ingerültségét is előidézi, ami sokkal tovább tart. Súlyosabb esetekben gondoljunk csak a másnaposságra és a remegésre. Ez a hatás gyakran arra készteti a kemény éjszakai ivókat, hogy másnap reggel újra kezdjenek inni, mert a rendkívül kellemetlen nyugtalanság ideiglenesen legyőzhető még több alkohol ivásával. Az ördögi kör beindul, és az ivási sémák a felszínre kerülnek.

 A mérsékelt ivóknál kisebb a szívbetegségek kifejlődésének valószínűsége, mint azoknál, akik nagy mennyiségben isznak. Nem tanácsos elkezdeni az ivást kizárólag azért, hogy az a szívünk javára szolgáljon. Sokkal bölcsebb dolog rendszeres fizikai tevékenység végzése, valamint az alacsony zsírtartalmú diéta választása. A mértékletesség a legfontosabb még azok számára is, akik biztonságosan tudnak inni és ezt is választják. A mértéktelen ivás valójában növelheti a szívelégtelenség, az agyi stroke és a magas vérnyomás kockázatát.

Az alkohol rövid távú hatásai közé tartozik az emlékezetkiesés, a másnaposság és a pillanatnyi eszméletvesztés, de gyakran ezek a problémák csak akkor ismerhetők fel, mikor már súlyossá váltak. Hosszú távon a túlzott mértékű ivás impotenciát, gyomorbántalmakat, szív problémákat, rákot és súlyos emlékezetkiesést, agy- és májkárosodást okozhat. Az alkohol-függőség a meglévő mentális betegségeket ronthatja, különösen depresszió vagy szkizofrénia esetén. Az alkoholizmus új problémákat, súlyos emlékezetkiesést, depressziót vagy szorongást válthat ki. Az ittas vezetés, emberölés vagy öngyilkosság miatti elhalálozás kockázata is megnövekedett. Az alkohol fogyasztása ugyanilyen problémákat okozhat a nem alkoholisták számára is. A mérsékelt ivásnak is lehetnek nem kívánt hatásai, ezen felül az ivás kerülendő gépjárművezetést megelőzően, a terhesség során és bizonyos gyógyszerek szedése esetén.

 Az alkohol hatásait növelik azok a gyógyszerek, amelyek lelassítják a központi idegrendszert, ilyenek például: az altatók, az antipszichotikumok, az antihisztaminok, az antidepresszívumokánsok, a nyugtatószerek, és bizonyos fájdalomcsillapítók. Ha például antihisztamint szed hidegre szénanáthára vagy allergiára és alkoholt iszik, az alkohol növeli a gyógyszer által előidézett álmosságotk, és a vezetést illetve a gépek kezelését veszélyesebbé teszi. Bizonyos betegségekre, például cukorbetegségre és szívpanaszokra szedett gyógyszerek veszélyessé válhatnak, amennyiben alkohollal veszik be azokat. Ha bármilyen vény nélkül vásárolható vagy felírt gyógyszert vesz be, ellenőriztesse kezelőorvosával vagy a gyógyszerésszel, hogy biztonságos-e alkoholt inni.

Az alkohollal kapcsolatos betegségekben szenvedő emberek nem csak saját magukat pusztítják. A családra és barátokra mért hatások is pusztítóak lehetnek. A túlzott mértékű alkohol-fogyasztás a családi vagy házassági problémák leggyakrabban emlegetett oka. Ezek a házastársra vagy a gyermekekre irányuló erőszaktól, a megszállott alkoholvásárlás miatti pénzügyi gondokig terjedhetnek. A gyermekek nagy valószínűséggel érzelmi problémákkal küzdenek, testi és szexuális erőszaktól, elhagyatottságtól szenvednek, felnőttként pedig saját maguk is alkoholistákká válnak, ha alkoholista szülővel élnek együtt. Az alkoholisták gyermekeinek nagy része valamilyen formában megtapasztalja az elhanyagolást vagy az erőszakot. Azok a nők, akik a terhesség során isznak, súlyos károsodást okozhatnak a babájuknak. Még idegeneket is érinthet az alkohol, mint a közlekedés balesetek vagy gyilkosságok áldozatait.

Ivás és vezetés

Az alkohol nagyon kis mennyiségben is ronthatja a vezetés képességét. Ismert tény, hogy bizonyos vezetési készségeket, például a gépjármű irányítását a közlekedési változásokra történő reagálás során, már a 0,02% véralkohol koncentráció is hátrányosan befolyásolja. Egy 80 kg testsúlyú férfi véralkohol koncentrációja mintegy 0,04% lesz, egy órával később, miután üres gyomorra két sört vagy két adag egyéb italt elfogyasztott. Minél többet iszik, annál inkább gyengülnek a vezetési képességei. A vezetési képességek romlása nagyon alacsony szintnél kezdődik, összehasonlítva az egyes országokban meghatározott törvényes korlátozással.

Kezelés

Az alkoholisták képtelenek abbahagyni az ivást pusztán akaraterejükből. Legtöbbjüknek külső segítségre van szükségük. Egyeseknek orvosilag felügyelt méregtelenítés szükséges az életveszélyes elvonási tünetek, mint például a görcsrohamok elkerüléséhez. A probléma súlyosságától függően, a kezelés történhet járóbetegként vagy kórházi betegként, vagy lakóhelyi kezelési programon történő részvétellel. A kezelés jellege az egyén alkoholizmusának súlyosságától és a rendelkezésre álló forrásoktól függ. Miután a személyek állapota stabilizálódott, segítségre van szükségük azoknak a pszichológiai problémáknak a megoldásához, amelyek az alkohol problémákhoz vezettek.

Pszichológiai kezelés

 Számos pszichológiai módszer vagy "beszélgetős" kezelés létezik, amelyek hasznosnak bizonyultak az ivási problémák kezelésében. Ezek a módszerek erősíthetik az alkoholista motivációját az ivás abbahagyásában, az ivást kiváltó körülmények azonosításában, új módszerek tanulásában, amelyekkel a veszélyes ivási helyzetek leküzdhetők, valamint a közösségen belüli szociális támogató rendszerek fejlesztésében. Mivel a család egyaránt hatással van az ivásra és a gyógyulásra, házassági és család terápia is hasznos lehet. A család számára segítséget kell nyújtani az alkoholizmus megértésében, meg kell tanulni, hogy támogatható a személy gyógyulása.

Azoknak a személyeknek a számára, akik nem alkoholisták, de alkohol-fogyasztók, segíteni kell, hogy felismerjék az egészségtelen ivási szokások abbahagyásának előnyeit, valamint, hogy ivási célokat állítsanak önmaguk elé. Egyesek teljes tartózkodást választanak, míg mások inkább korlátozzák az ivás mennyiségét. Az egészségtelen ivási szokásokat kiváltó helyzetek felismerése és új módszerek kifejlesztése a helyezetek kezeléséhez, a legtöbb esetben kedvező hatású. Egyesek, miután tapasztalják az alkohollal kapcsolatos problémáikat és abbahagyják az ivást, úgy dönthetnek, hogy információ és támogatás céljából önsegítő csoportokhoz fordulnak, még akkor is, ha nem diagnosztizálták őket alkoholistákként.

Gyógyszeres kezelés

Az alkoholizmus kezelésére két fő gyógyszertípust használnak leggyakrabban. A benzodazepinek ismertebbek nyugtató hatásuk miatt. Általában a kezelés első néhány napjában alkalmazzák, amely segíti a páciensek biztonságos elvonását az alkoholtól.

 A naltrexon egy olyan szer, amelyet kezdetben a kábítószer- vagy morfium-függőség kezelésére fejlesztettek ki, beleértve a heroin-, oxikodon- és morfium-függőséget is. Mostanában az alkohol-függőség kezelésében is használják a naltrexont. A naltrexon csökkenti az alkohol és kellemes hatásai iránti erős vágyat. Nem okoz kellemetlen és veszélyes reakciót az alkohollal és nem akadályozza az alkohol agyra kifejtett hatásait. A naltrexon nem csökkenti a személy véralkoholszintjét és nincs józanító hatása.

A naltrexon nem gyógyítja az alkoholizmust, de tanácsadással együttesen sok emberben csökkentheti az alkohol iránti erős vágyat. Segíthet megakadályozni a kemény iváshoz való visszatérést. A naltrexone-kezelésben részesülők nagy valószínűség szerint motiváltabbak az ivás abbahagyásában, vagy a gyógyulás korai szakaszában vannak, vagy olyan kezelési programban vesznek részt, amely tanácsadást is nyújt, és az előírás szerint szedik be napi gyógyszereiket.

A naltrexont három hónapra előre lehet felírni, ha a páciens tolerálja a gyógyszeres kezelés és hasznát látja a kezelésnek. A páciens és a kezelőorvos eldöntheti, hogy szükséges-e további kezelés. A leggyakoribb mellékhatás a hányinger. Egyesek alvási nehézségekre, nyugtalanságra, idegességre, hasi fájdalomra/görcsökre, hányásra, erőtlenségre, ízületi és izom fájdalomra és fejfájásra panaszkodtak. Ezek a hatások enyhék és rövid idő múlva megszűnnek. A naltrexone túladagolása májkárosodást okozhat.

Egy másik régebbi gyógyszer a disulfiram. Ez a szer hányingert, hányást és egyéb kellemetlen fizikai reakciókat vált alkohol fogyasztása során, ezáltal gátolja az ivást.

A család és a barátok

 Az alkoholizmus kezelése nagyon sok esetben hatékony, de a kezelés nem szűnik meg, ha az ivás abbamarad. Az embereknek folyamatos támogatásra van szükségük a visszaesés elkerüléséhez. Még ha a hivatalos kezelés befejeződik, sokan további támogatást keresnek önsegítő csoportok, például az Anonim Alkoholisták szervezet bevonásán keresztül. Csak kevesen vannak azok, akik a kezelés után egy évvel nem esnek vissza. Gyakran egyszer vagy többször is visszaesnek mielőtt hosszú távú gyógyulást érnének el. A visszaesés nem azt jelenti, hogy az adott személy próbálkozása kudarcba fulladt, vagy hogy képtelen meggyógyulni. Visszaesés során nagyon fontos, hogy az illető megkísérelje ismét abbahagyni az ivást, és hogy az ehhez szükséges segítséget meg is kapják. A rokonok és a barátok támogatása nagyon fontos lehet a hosszú távú gyógyulás szempontjából.

Nagyon nehéz az embereket meggyőzni arról, hogy fogadják el a segítséget, ha nem akarják azt. A rokonok gyakran védik szeretteiket, azáltal, hogy kifogásokat keresnek az iváshoz, valamint segítenek kilábalni az alkohollal összefüggő nehézségekből. Nagyon fontos nem meghátrálni, és megpróbálni elrejteni a rokon alkohol problémáit, vagy trükkös helyzetekben megmenteni őt. Ilyen módon a személy megtapasztalja az ivás káros hatásait, és valószínűleg motiváltabb lesz az abbahagyásban. A rokonok segítséget nyújthatnak a kezelési lehetőségekkel és a bátorító kezelésekkel kapcsolatos információ begyűjtésében.

Forrás: pszichiatria24x7.hu

 Mint az elnevezés is utal rá, a szorongás szociális térben, mások társaságában, mások figyelmének – vélt, vagy valós – kereszttüzében jelentkezik.
A helyzet, melyben átélhetők a tünetek, sokféle lehet.
Van, aki számára a vásárlás, - az eladóval történő kapcsolatfelvétel- okoz jelentős zavart.
Mások étkezés során érzik úgy, hogy a figyelem rájuk irányul. A szorongás következtében kezük remegni kezd, a leves kilötyög a kanálból, kezük szinte megbénul a feszültségtől. Sokan emiatt kerülik a nyilvános étkezéseket, éttermeket, munkahelyi étkezdéket.
Megint mások számára az írás válik nehezen végrehajtható feladattá, mihelyt úgy érzik, ezt mások figyelme kíséri. Tipikusan ilyen nehéz helyzet pl. egy szerződés aláírása.
A bemutatkozás válhat egy megpróbáltató helyzetté, különösen sokak jelenlétében, sokak figyelmének kereszttüzében.
A feszültség, szorongás személyes beszélgetés során is felléphet.

Vizsgahelyzetben sokan élnek át extrém mértékű szorongást. Ilyenkor már sokszor napokkal, hetekkel korábban kezdetét veszi az aggódás. A tét rendszerint nem is a vizsga sikeressége. Az aggodalom elsősorban arra irányul, el tudja-e rejteni szorongását, és ennek látható megnyilvánulásait a vizsgázó. Figyelme a feladatról saját magára terelődik, azt figyeli, milyen benyomást tesz a vizsgáztatóra. Eközben az ismeretek szinte elérhetetlenné válnak, gondolkodása megbénul.

 Előadás, prezentáció tartása nagy közönség előtt, az első alkalmakkor talán mindenki számára feszültséget keltő helyzet. Vannak azonban, akik egész életükön át elviselhetetlen mértékű izgalmat élnek át, ha ki kell állniuk a pódiumra. Sokan nem is vállalkoznak a feladatra. A szakmai előrejutás jelentős gátja lehet a szociális fóbia.
Lehetne sorolni a helyzeteket, melyben a szociális fóbia felléphet.
A tünetek szintén különbözhetnek. Az elpirulás, szapora szívverés, szájszárazság, intenzív székelési, vagy vizelési inger, a hang, vagy kéz remegése, a beszéd elakadása, a verejtékezés, a szemkontaktus felvételére való képtelenség, elájulástól való félelem, stb...

Általánosságban elmondható, hogy a szociális fóbia olyan helyzetekben jelentkezik, ahol az érintett személy mások figyelmének van, - vagy lehet- kitéve. A szociális helyzetbe lépve, vagy már azt megelőzően gondolatai a helyzet esetleges negatív kimenetele körül járnak. A gondolkodásban leggyakrabban felbukkanó témák a negatív megítélésre, az esetleges fizikai megnyilvánulásokra (elpirulásra, kéz, fej remegésre, ügyetlenségre,stb.), a helyzetből való menekülés lehetőségeire vonatkoznak. A személy fantáziájában jelentősen torzítja az adott helyzetet. Attól retteg, hogy nevetségessé, megalázottá válik, hogy szorongásos tüneteit mindenki hallja, látja, őt pedig ez alapján ítélik meg. Esetleg visszaemlékezik egy hasonló helyzetre, melyben sikertelen volt, vagy amikor már átélt hasonló félelmeket.

 A szociális fóbia jelentkezhet izoláltan, egy adott helyzetre vonatkozóan vagy generalizáltan, az élet szinte minden területén.
A szociális fóbiában szenvedők többségében élénken él az első olyan helyzet, melyben tünetei jelentkeztek. Jellemzően az érintettek azt gondolják, hogy ezeket a kínokat csak ők élik át. Sokáig igyekeznek eltitkolni szorongásaikat a környezetük elől.

Kik érintettek

A szociális fóbiával kapcsolatosan az elmúlt negyed században történtek vizsgálatok. Meglepően magas a betegségben érintettek aránya. Élete során egy európai, vagy észak-amerikai környezetben nevelkedett embernek 10%- él át a fentiekhez hasonló tüneteket enyhébb, vagy súlyosabb formában. Ebben a szociokulturális környezetben a vizsgáltak kb. 3%-a szenved aktuálisan szociális fóbia tüneteitől.
A betegség gyakran lép fel a serdülőkor változásait követően. 95%-ban 20 éves kor előtt jelentkezik. Nőknél a szociális fóbia aránya gyakoribb, mint férfiaknál.

Mi okozza
 Erre vonatkozóan a különböző terápiás iskolák eltérően fogalmaznak, különböző vonatkozásokat hangsúlyoznak. Általánosságban megfogalmazható, hogy a szociális fóbia hátterében a pszichés fejlődés jellegzetes zavara áll. Az érintettek énképe gyakran sérült, magukat alulértékelik, környezetüknél értéktelenebbnek tartják. Ennek hátterében kora gyermekkori kapcsolati mintázatok sérülését valószínűsítjük. A szociális fóbiában szenvedők mélyen bevésődött, hibás kogníciókat, ítéleteket fogalmaznak meg magukkal kapcsolatosan. A környezetből érkező visszajelzéseket tévesen, - a valóságosnál negatívabb színben – érzékelik. Gyakran kerül felszínre szociális fóbiások terápiája során rejtett, eltitkolt gondolat, érzés, emlék. Az érintettek ennek felszínre kerülésétől rettegnek, úgy érzik, a figyelem központjába kerülve, ez mindenki számára láthatóvá válik.
A konkrét, egyedi pszichés tartalmak egyéni, - vagy csoportos- pszichoterápia során kerülnek felszínre.

Kezelés, terápia

Betegségtudat a jelenséggel kapcsolatosan csak lassan alakul ki. Hamar megerősödik azonban az énképnek, önértékelésnek a zavara. A szociális fóbiában szenvedők másoknál értéktelenebbnek látják, negatív minősítésekkel illetik magukat.
Az érintettek igyekeznek kerülni a számukra veszélyes helyzeteket. Ez a szociális tér beszűkülésével, kapcsolatok kerülésével, a munkahelyi érintkezések minimalizálásával, az idegenektől való félelemmel, és végső esetben akár teljes elzárkózással, öngyilkosság veszélyével járhat.
A betegek sok esetben maguk próbálnak túljutni szorongásaikon. A szorongásoldás eszköze lehet az alkohol, a drog, a kontroll nélkül szedett feszültségoldó gyógyszerek, melyek értelemszerűen újabb problémákat generálnak. A sikertelen öngyógyítás következménye az alkohol- és drogfüggőség, a depresszió, a munkanélkülivé válás.

 Hatékony segítséget több irányba indulva is el lehet érni. Fontos, hogy mindenki megtalálja a maga számára legmegfelelőbb megoldást.
Általánosságban az mondható, hogy minden a segítségére lehet az érintettnek, mellyel önbizalmát, énképét, belső biztonságérzetét tartósan és maradandóan fokozni tudja, mely a személyiség érési folyamatát segíti, és ezzel párhuzamosan eredményekhez, sikerekhez juttatja őt társas kapcsolataiban.

A pszichiátria és pszichoterápia területén a következő terápiás technikák terjedtek el a szociális fóbia kezelésére:

Pszichoterápiás technikák:

Kognitív-Viselkedésterápiák fő célkitűzései:

• a figyelem irányításának megtanítása,
• a negatív meggyőződésekkel ellentétes tapasztalatok szerzésének elősegítése, ezen keresztül a viselkedést akadályozó negatív gondolatok átdolgozása,
• a biztonságkereső viselkedések", az elkerülő viselkedés feladása,
• a szükséges készségek fejlesztése,
• szorongásoldás relaxáció segítségével.

A szociális tréning és az „éles helyzetben” végrehajtott expozíció szintén e terápiás módszer eszköze.
Az expozíció során

• Az első lépésben bemutatják a személynek a rettegett helyzetet.
• A második szint az elutasítás kockázatának növelése ebben a helyzetben, amelynek révén a személy megerősödik abban, hogy el tudja viselni a visszautasítást és a kritikát.
• A harmadik lépésben a személy különböző módszereket tanul, amelyek segítségével meg tud küzdeni az elutasítással. Ebben a szakaszban a személy elképzel valamit, amitől a legjobban fél, miközben arra bátorítják, hogy konstruktív módon reagáljon a félelmére és az általa észlelt elutasításra.

 Pszichoanalitikus kezelés során a terapeuta a tünetek hátterének feltárásához nyújt segítséget. A terápia fókuszában a kliens élete során, - elsősorban gyermekkorában - megtapasztalt élményei, meghatározó kapcsolatai állnak. A korai kötődések, a szülőkhöz, testvérekhez fűződő kapcsolatok jellege a szociális fóbia kialakulása, tünetképzése szempontjából is meghatározó fontosságú. A belső pszichés tartalmak, melyek az önmagunkról alkotott képet alakítják döntő módon a gyermekkori fejlődés során alakulnak ki.
A pszichoanalitikus, / és dinamikus feltáró / terápia célja a tünetek, és az ezek hátterében álló személyiségfejlődésbeli defektusok közötti kapcsolat megtalálása, a személyiség érésének, - és ezzel tünetek meghaladásának - elősegítése.

Relaxációs technikák széles spektruma érhető el a piacon.
Pszichoterápiás keretek között az imaginációs technikák /KIP, NLP, Erickson-i hipnoterápia, ego-state terápia, stb. / megváltozott tudatállapotban kísérlik meg a hibás belső tartalmak, a sérüléshez vezető élmények átírását, a hatékonyabb, pozitívabb belső pszichés tartalmak megerősítését. A terápia, - a tünetek megszüntetése mellett, - hatékony eszköze a személyiség fejlesztésének.
Az autogén tréning testi- és lelki ellazulást segítő technika, mely segít a feszültségek, szorongások oldásában, az egészségesebb önértékelés és testkép kialakításában. Egyéni- és csoportos keretek között is elsajátítható.

 Gyógyszeres kezelés ideális esetben a pszichoterápia kiegészítéseként ajánlható.
A béta blokkolók enyhébb, - izoláltan jelentkező - tünetek esetén alkalmilag használva is jótékony hatásúak lehetnek. A szelektív MAO-bénító antidepresszánsok / Aurorix/ a szociális fóbia hatékony terápiás eszközét jelentik.
A szelektív szerotonin visszavételt gátló antidepresszánsok szintén választható készítmények.
A feszültség- és szorongásoldók veszélyei óvatosságra intenek szociális fóbiában történő alkalmazás esetén is. A hozzászokás mellett a kiszámíthatatlan hatás / álmosság, tompább reflexek, a pszichés éberség és a koncentrációs képesség csökkenése, stb/. nehezíti az alkalmazást.

Amit végezetül hangsúlyozni szeretnék: a szociális fóbia nem feltétlenül egy életre szóló csapás, mely megnehezíti kapcsolatainkat és kapcsolatteremtésünket, visszavet a szakmai előrejutásban, eltávolít az emberektől.
Kinek-kinek érdemes megtalálni az a technikát, mely hozzá a legközelebb áll, és mielőbb elindulni az e felé vezető úton. Mint a pszichés betegségek általában, a szociális fóbia is a kezelés korai megkezdésével kezelhető hatékonyan.

Dr. Pálvölgyi Rita pszichiáter, pszichoterapeuta
www.harmoniamuhely.hu
palvolgyirita@chello.hu

Forrás: http://lelekbenotthon.hu 

A pszichiátriai zavarokkal küzdő gyerekek és fiatalok életminősége rosszabb az egészségesekénél, de kezeléssel javítható - hangzott el a héten a budapesti Kongresszusi Központban megrendezett európai pszichiátriai konferencián, amelynek egyik, a fiatalkori depresszióról szóló előadását az Egyesült Államokban dolgozó dr. Kovács Mária professzor tartotta.

A tanácskozásra, amelyet a Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság szervezett, az Európai Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság ((ESCAP) éves közgyűlése alkalmából került sor. Több mint ezer szakember vett részt rajta.

"Az a csoda, ha valaki száz százalékosan egészséges. Olyan komplikált az emberi test és az emberi agy, hogy ritkaságszámba megy, ha minden működik. Tehát az a természetes, ha valakinek valamilyen emocionális vagy fizikai betegsége van " - magyarázta a professzor az MTI-Pressnek.

Mint mondta, nem csak a tanácskozásra érkezett, rendszeresen jár Magyarországra, mert egy magyar kutatócsoporttal dolgozik együtt, amelynek programját az amerikai egészségügyi minisztérium finanszírozza.

"Nagyon régen foglalkozom a gyermekdepresszióval. A lefolyását és következményeit vizsgáljuk a kollégáimmal, s azt is, hogy mit kell tennünk kutatási alapon, hogy jobban megértsük, és esetleg megelőzhessük. Előadásomban új perspektívát mutattam be a gyermekkorban kialakuló depresszióval kapcsolatban" - taglalta a magyar származású tudós, akinek kutatási eredményei felfedték, hogy már 7-8 éves korban fellelhető a fiatalkori depresszióra való hajlam.

"Az ma már nem kérdés, hogy a depresszióra való hajlam öröklődik - hangsúlyozta -, hiszen minden betegségnek, a szervi bajokon kívül a mentális betegségeknek is van öröklött alapjuk. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy betegek is leszünk. Nemzetközi adatok alapján 3-4 százalékra teszik a 10-12 évesek körében jelentkező depresszió betegséget, de egyes szakértők szerint 12 éves kor után a 15 százalékot is elérheti. Én konzervatívabb nézetet vallok, szerintem a 7-17 éves korosztályban 5-10 százalékra tehető a depressziósok száma. Természetesen minél fiatalabb korosztályt nézünk, annál alacsonyabb az arány". 

 Kutatóként elsősorban nem a páciensek életminősége foglalkoztatja, hanem az, hogy megelőzze vagy gyógyítsa a betegséget, mert ez vezethet az életminőség javulásához. Hogy pontosan miként is határozható meg az "életminőség", azt a professzor egy példával érzékeltette. "Ha nagyon idős és magatehetetlen embereket kérdezünk arról, meg vannak-e elégedve jelenlegi életükkel, gyakran azt válaszolják, hogy nem, mert nem tudják magukat ellátni, nem képesek függetlenül élni. Ha a gyerek beteg, nyilván rossz az életminősége, hiszen nem tudja azt csinálni, amit szeret, nem érzi magát jól a családban, nem érzi magát elfogadva" - fejtette ki.

Magyarországon erősebb az előítélet

Munkájáról elmondta, hogy kutatásainak első szakasza lezárult, most kezd bele egy újabb fázisba. "Az első szakaszban azt vizsgáltuk, hogyan lehet karakterizálni a betegséget. Annak genetikai vetületeivel foglalkoztunk, valamint azzal, hogy van-e különbség a gyermekdepresszió kialakulása terén Magyarország és más államok között. A tapasztalat szerint nincs, ugyanakkor Magyarországon mindenféle lelki zavarral kapcsolatban erősebb az előítélet, a stigmatizálás" - hangsúlyozta.

Ellenpéldaként Amerikát említette, ahol évtizedek óta folyik a megelőző és felvilágosító program a dohányzással, az alkohollal és a mentális betegségekkel kapcsolatban, így a szülők nem ijednek meg, hanem magától értetődően viszik szakemberhez a lelki problémás gyerekeket.

A munka újabb szakaszában az emocionális regulációt kutatják. "Csecsemőkortól minden kultúrában megtanulják a gyerekek, hogyan szabályozzák érzéseiket. Egy pár hónapos gyerek sír, ha eltörik a cumija, egy ötévesnél ez már nem normális. Bár a gyerekek spontán reakciója születésüktől kezdve más és más, tehát a szabályozásnak van biológiai alapja is, a reguláció mindazonáltal elsajátítható. Minden kultúrában vannak elvárások, hogyan tanuljunk meg bánni az érzéseinkkel. Kultúránként, illetve társadalmi osztályok és iskolázottság szerint is vannak különbségek. Ha a gyermek nem tudja szabályozni az érzéseit, az hosszú távon negatív hangulatba csap át, ami már a depressziós szindróma jele lehet" - taglalta.

 A depressziós fiatalok arányáról szólva Kovács Mária emlékeztetett rá, hogy húsz éve még el sem ismerte a gyermekpszichológia, hogy létezhet depresszió ilyen zsenge korban. Úgy vélte, hogy a korábbiakhoz képest "nincs annyival több depressziós beteg, csak - mint a mellrák esetében - jobb a felismerés".

A budapesti konferencia több előadása foglalkozott a mentális zavarban szenvedő gyerekek életminőségének meghatározásával.

A Szegedi Egyetem magyar kutatói 229 depresszióval diagnosztizált, átlagosan 11,5 éves magyar beteg életminőségét vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a fiatalkori depresszió mintegy 20 százalékkal csökkenti az életminőséget az egészséges kortársakéhoz viszonyítva.

Helmut Remschmitt, a németországi Marburgi Egyetem professzora a konferenciáról kiadott közlemény szerint egy tízezer tanulót bevonó kutatásról számolt be, amelynek során kiderült, hogy a pszichiátriai bajok miatt járó- vagy fekvőbeteg-ellátásra szorulók életminősége lényegesen rosszabb egészséges társaiknál. Ez a különbség leginkább a más gyerekekhez fűződő kapcsolatukban, illetve a fizikai egészségi állapotukban tűnt ki. Az orvosi kezelés életminősére gyakorolt hatását egyértelműen pozitívnak és szignifikásnak értékelték a kutatók, ugyanakkor azt is leszögezték, hogy a betegek életminőségi mutatói másféléves kezelés után is jóval alacsonyabbak voltak a többiekéhez képest.

Forrás: stpo.hu

A folyamatosan nagy feszültségben élő nőknél változás áll be a szervezet kémiájában, például csökken a szerotonin hormon szintje. Így jutottak az orvosok arra a következtetésre, hogy a depresszió elleni gyógyszereket a stressz kezelésére is bevessék. Ezeknek a szerepe majdnem pontosan olyan, mint az inzuliné a cukorbetegeknél.

Gyakorlati adatok bizonyították, hogy a depresszió elleni gyógyszerek megoldást hozhatnak a feladataikkal nehezen birkózó, túlterhelt nők számára: 1987 és 1999 között Amerikában 37-ről 75 %-ra nőtt a gyógyszerszedők száma. Jelentős változás volt ez, hiszen korábban ilyen gyógyszereket csak klinikailag diagnosztizált depresszióban, a betegség jellegzetes tünetei miatt szenvedők számára írták fel. Így kezelték a levert, érzelmileg labilis pácienseket, akik képtelenek voltak kikelni az ágyból, elhagyni a lakást, vagy szembenézni életük problémáival. Ma már viszont a depresszió elleni gyógyszerek fogyasztóinak nagy része sikeres, társaságkedvelő, munka- és családszerető nő. Gyógyszerhez folyamodnak, mert túl sok teher nehezedik a vállukra.

Nagyon nem ugyanaz

A szorongás és a depresszió két különböző dolog. A tünetek sokszor hasonlóak, álmatlanság, étvágytalanság és ingerlékenység. Nem mindig egyértelmű, hogy a páciens „csak” a túlterhelt, stresszes életmód miatt szenved, vagy depresszió alakult ki nála. A különböző okok ellenére a tünetek és a kezelés azonos: depresszió elleni gyógyszerek alkalmazása. A depresszió elleni tabletták mellett a terápiás kezelés is nagyon fontos. Az igaz, hogy a gyógyszerek segítenek elviselni az egyébként elviselhetetlennek tűnő helyzetet, de önmagában a tabletta nem alkalmas a helyzet megváltoztatására.

Csakis szakorvosi felügyelet mellett

Nagyot változtak a dolgok abban, hogy míg a múltban egy nő csak akkor kapott depresszió elleni gyógyszert, ha pszichiátriai kezelés alatt állt, ma már az ilyen szerek nagy részét általános orvosok írják fel. A mai korszerű szerek biztonságosak, mellékhatásaik rendkívül gyengék. De hosszú távú hatásukról még nem születtek tanulmányok. Annak ellenére, hogy akár a háziorvos is felírhatja, mégis nagyon fontos, hogy a stressz-szorongás miatt gyógyszert szedők szakorvoshoz, pszichiáterhez forduljanak. Az antidepresszánsok szedése, a gyógyszer mással való helyettesítése, sőt abbahagyása is! – csakis az állandó pszichiátriai ellenőrzés ajánlott.

A gyógyszer mankó csupám

A depresszió elleni gyógyszerek szedésének legalább annyi előnye van, mint hátránya. Átsegíthet életünk nehéz, stresszes helyzetein. Hosszú távon persze az segít, ha tudatosan csökkentjük életünk terheit, és pontosan meghatározzuk, mi az, ami fontos számunkra, és mi az, amit egészségünk érdekében ki kell húznunk teendőink listájáról.

Riasztóan magas a dohányzással összefüggő halálozások száma hazánkban. E szenvedélybetegség alól egyetlen foglalkozási csoport sem kivétel. Az ÁNTSZ dél-dunántúli részlege képzési anyagot dolgozott ki háziorvosok számára – együttműködve az Oktató Családorvosok Magyarországi Kollégiumával, négy orvosegyetem családorvosi tanszékének támogatásával a dohányzásról való leszokás segítésére. Megkezdték a családorvosok képzését, és a leszokást segítő terápiák széles körű terjesztését.

A program 2007 októberében kezdődött névtelen kérdőíves felméréssel a régió háziorvosai között. Szomorú tény, hogy a háziorvosok csaknem egynegyede (22,6 százaléka) dohányzik. A füstölő háziorvosok zöme viszont gondolt már arra, hogy leteszi a cigarettát. Kézenfekvő, hogy a leszokás segítésében hitelesebb a nem dohányzó orvos a beteg szemében.

 Ne légy gyenge, ne légy gyáva! Hagyd abba!

Az említett program eredményeképpen számottevően bővül a dél-dunántúli régióban a dohányzásról leszokást aktívan segítő, saját élménnyel és szakismereteik bővítésével gazdagodott orvosok köre. Ezek az orvosok ma már nem rossz szokásnak tekintik a dohányzást, hanem betegségnek, amely súlyos függőséget okoz. A gyógyításhoz olyan háziorvos szükséges, aki tudatosan törődik betegei pszichés függőségével is, aki képes kezelni a nikotinfüggőséget, és hatékony gyógyszerrel csökkenteni a nikotin utáni vágyat. A nikotint drognak kell tekintenünk, amely ugyanolyan erős hozzászokást, függőséget alakít ki, mint a legkeményebb kábítószerek.

A dohányzás néhány másodpercen belül nikotint juttat az agyba, és biokémiai reakciók sorozatát indítja el, amelyek végül dopamin felszabadulásához vezetnek, és ez örömérzetet, nyugalmat kelt. A cigaretták közötti szünetben a dopamin szintje csökken, és a dohányosnál megvonási tünetek jelentkeznek; izgatottság és stressz. Az agy szinte könyörög a nikotinért, hogy az még több dopamint tudjon felszabadítani, és visszahozhassa az öröm és a megnyugvás szintjét.

A dohányosban gyorsan kialakul a nikotintól való függőség. Ez a vegyi anyag hat az idegrendszerre, ahol receptorokhoz kötődik, és dopamint szabadít föl. A nikotinmentes gyógyszer hatóanyaga képes e receptorok bizonyos fajtáihoz kötődni, és kétféleképpen hatni. Egyrészt úgy, mint a nikotin, ezzel segítve a nikotin utáni vágy tüneteinek enyhítését, de a nikotinnal ellentétes hatást is képes kifejteni, azáltal hogy elfoglalja annak helyét, ami segít csökkenteni a dohányzás kellemes hatásait.

                                                                                                                           Az Oktató Családorvosok Magyarországi Kollégiuma az ÁNTSZ támogatásával a dél-dunántúli térség három városában tartott öt továbbképzést, amelyen 140 házi- és üzemorvos vett részt. A leszokáshoz szükséges terápiás támogatást a Pfizer Kft. adta.

Az eredmények máris igen bíztatóak, a továbbképzésen részt vett háziorvosok beszámolói szerint a praxisukban átlag 10-12 olyan beteg van, aki már több mint 3 hónapja nem gyújtott rá. Az orvosi segítség szinte elengedhetetlen, mert a dohányosoknak a fele minden évben megpróbálkozik a leszokással, csak eddig hatékony gyógyszer hiányában mindössze minden harmincadik próbálkozásuk volt sikeres.

A régió lakosainak száma körülbelül egymillió; az országos átlagnak megfelelően 30 százalék, mintegy 300 ezer ember dohányzik ott. Ha naponta egy dobozzal szívnak, az évi 109 millió 500 ezer csomag; ára pedig mintegy 65 milliárd forint évente. Ezzel a cigarettamennyiséggel öt ötvenméteres versenyuszodát lehet színültig megtölteni, illetve 60 futballpálya felületét beborítani. Egy-egy átlagos dohányos, ha naponta egy doboz cigarettát szív el, dobozát 500 forinttal számolva, évente mintegy kétszázezer forintot füstöl el, ami 15 év alatt hárommilliós kiadás.

Az ÁNTSZ DDRI egészségfejlesztési osztálya és alapítványa, a Baranyai Fiatalok Egészséges Életért Alapítvány ebben a tanévben megelőző programot hirdetett meg, amelynek célja: a még nem dohányzó gyerekek körében elejét venni, vagy késleltetni a dohányzás elkezdését, és a már dohányzó gyermekek körében segíteni a leszokást vagy megakadályozni, hogy rendszeres dohányosokká váljanak. A "füstmentes osztályok versenyére" a dél-dunántúli régió 35 iskolájának 56 osztálya jelentkezett.

Forrás: infovilag.com - Kulcsár László

 A mai rohanó, teljesítmény centrikus világban egyre többen vannak, akik keményen küzdenek, hogy megfeleljenek a munkahely támasztotta követelményeknek. A rendszeres 10-12 órai munka után, felpörgetett állapotban hazatérve, némi ellazulást remélve nyúlnak a pohár után. Észre sem veszik és a függõség állapotába kerültek. S ez csak egy a kiváltó okok közül, melyek megszámolhatatlanok.

Több mint 30 éve az Egyesült Államokban egy amerikai alkoholista, aki ki akart gyógyulni betegségébõl, egy másik, szintén beteg társával közösen létrehozott egy önsegélyezõ szervezõdést. Ez volt az Anonim Alkoholisták elsõ csoportja, amely sajátos módszereket alkalmazott a gyógyításhoz. A módszer annyira hatékony volt, hogy szinte magától terjedt el a világon. Ellentétben az egyébként szokásos amerikai üzleti stílussal, itt a cél nem a profit szerzés, hanem személyes tapasztalatokkal folyamatos segítség nyújtása az arra rászoruló, gyógyuló alkoholistáknak. A magyar Anonim Alkoholisták közül R.E. vállalkozott arra, hogy online interjút ad a MyPIN-nek.

Mielõtt válaszolnék a kérdésekre, engedje meg, hogy a bevezetõhöz is fûzzek néhány szót.
Azt hiszem, az alkoholisták nagy része már jóval korábban szembesül a kényszerítõ ivásvággyal, mint a munkahelyi problémákkal, ha egyáltalán van munkahelyük. Ez átitatja életünk egészét. Ez csak egy kis facetta a nagy egészbõl, ahol egyáltalán nem találtuk önmagunkat és a helyünket. Persze nagyon sok helyzetben mint görcsoldó is szerepelt.
Amerikában már a 1930-as évek derekán elindult az Anonim Alkoholisták szervezõdése, ekkor kezdett kikristályosodni a programja is. Ma több mint 200 országban kb. 2 millió tagot számolunk. Alkoholisták vagyunk, akik allergiás módon reagálnak az alkoholra, megváltozott tudatállapotban beszámíthatatlanok vagyunk. Az különböztet meg minket mondjuk a nagyivóktól, hogy mi nem tudjuk abbahagyni az ivást. Nekünk 20 pohár kevés, egy viszont sok. Most pedig a válaszok:

Hathetes pszichiátriai kezelésen voltam Pesthidegkúton. Néhány héttel késõbb újra ittam. Kb. 3 évig jártam addiktológiai kezelésekre, ez idõ alatt periódikusan ittam.

1999-ben nõvéremtõl kaptam egy telefonszámot, mely olyan hölgy ismerõsének a száma volt, aki akkor már 3 hónapja az AA-ba járt és nem ivott. Elsõ – nagyon kellemes és egy húron pendülõ - beszélgetésünk után, ez a hölgy elvitt az elsõ gyûlésemre. Aznap én ezt még megünnepeltem ivással, majd a következõ naptól kezdve a mai napig nem ittam alkoholt.

Magyarországon kb. 15 éve van jelen az AA. Lassan magyar nyelven is megszerezhetõ minden irodalom és pamflet. Vidéken 40, Budapesten 17 csoport mûködik jelen pillanatban. Irodánk fenntartásához, a gyûléshelyek bérleti díjához, irodalmunk kiadásához és egyéb költségeinkhez csak tagjaink önkéntes hozzájárulását fogadjuk el. Többek között így tudjuk megõrizni programunk és hagyományaink érintetlenségét.

Semmilyen magyar vonatkozása nincsen, a tapasztalatokat úgy adjuk át, ahogyan kaptuk. Irodalmunk sokéves tapasztalatok alapján íródott, lényegi változtatást nem igényel és így sikeres.

Mindenki annyiszor, amennyi gyûlésre igénye van. Az elsõ idõben általában többet járunk gyûlésre, mert akkor még vonzanak a könnyebb megoldások, a kocsmák. Késõbb már a lelki fejlõdés kerül elõtérbe, a 12 Lépéses program. Budapesten naponta több gyûlés között is lehet választani, vidéken ez korlátozottabb, kevesebb gyûlés van.

Aki felépült a betegségbõl (soha nem gyógyul meg!), az is alkoholista marad élete végéig, legfeljebb olyan, aki nem iszik. Maga dönti el, hogy egy csoport tagja marad-e és eljár-e gyûlésekre, vállal-e szolgálatot vagy sem.
Általában teljesen senki nem szakad el a közösségtõl, mert nehezebb élethelyzetekben mindig jól jön valamilyen bátorítás, meghallgatás vagy – csak kérésre - tanácsadás.

A gyûlések lebonyolításáért a csoportok a felelõsek. Egy csoportnak lehet több gyûlése is, a tagjainak számától függõen. Általában mindenki választ egy "honi" csoportot, ahol szolgálatokat is vállalhat bizonyos ivás nélküli idõszak után. Küldöttet is itt választ az országos gyûlésekre, tehát valahogy így érvényesül a demokrácia az AA-n belül. Aki AA tag, az alkoholistának vallja magát. Ezzel minden AA gyûlésre "jogosult" bemenni. Ez azt jelenti, hogy ha én külföldre megyek s szükségét érzem annak, hogy gyûlésen vegyek részt az utazás alatt is, akkor bárhol a világban elmehetek AA meetingre. Csak annyit kell mondanom, hogy E. vagyok, alkoholista.
Számtalanszor megtörténik, hogy turisták esnek be egy-egy magyar nyelvû gyûlésre csak azért, hogy érezzék a közösség erejét. Még ha egy árva szót sem értenek a hozzászólásokból, kivétel nélkül követni tudják az érzelmek folyását. Ez különben fantasztikus, néha nem is kérik, hogy fordítson nekik valaki, csak ott szeretnének ülni köztünk, alkoholisták között, hogy megnyugodjanak, erõt kapjanak.
Rövid válaszom tehát, hogy aki már vállalni tudja, hogy alkoholista, az bárhol beülhet AA gyûlésre.

Az AA nem vezet listát tagjairól, de általában tudjuk, hogy körülbelül hány tagja van egy-egy csoportnak. Hogy ebbõl hányan és véglegesen hányan szabadultak meg a kényszerítõ ivásvágytól, azt nem lehet tudni. Az országos találkozónkon az elmúlt évben 300 társunk volt jelen. Ennél többen járnak el rendszeresen gyûléseinkre. A lényeg, hogy nagyon sokan vannak még olyanok, akik nem jutottak el hozzánk és gyakorló alkoholisták.

Nem, ez azt jelenti, hogy valamilyen hit nélkül élni nem lehet. Mindenki úgy nevezi, és olyannak képzeli el a nálánál Hatalmasabb Erõt, amilyennek akarja. Ez a program azt feltételezi, hogy tagjai elfogadják, hogy van egy Felsõbb Erõ, mely irányítja életünket, csak oda kell rá figyelni.

Én felépültem és megpróbálom a 12 Lépés útmutatása szerint megismerni és fejleszteni magam. Nekem már nem az ivásvágy a napi problémám, hanem saját magam jobbá tétele, mellyel életem végéig foglalkozhatom.

Nekem nagyon sokat segített az, hogy betegségként kezelik az ivás problémáját. Tehát nem egy eleve rossz, sõt gonosz és selejtes, hanem beteg ember vagyok. De ebbe nem muszáj beletörõdni és belehalni. Elõttem vannak társaim példái a közösségben, akik hasonlóan ittak és rontották el életük egy részét, mint én. Ennek ellenére most nem isznak, jókedvûek és el tudják fogadni az életet. Láthattam, hogy nem vagyok egyedül azzal a problémámmal, amit eddig olyan nagyon próbáltam titkolni. Itt nyíltan beszélünk életünkrõl. Mindig mindenki csak magáról, csak annyit, amennyit jónak lát. A Lépések és a Hagyományok segítenek abban, hogy olyan úton járjunk, amely a sikerhez vezet. Ez a közösség senkit nem vet ki magából, a visszaesõket sem, "csak" megmutatja, hogy van remény. Nem tilt semmitõl, csak azt mondja, hogy lehet másképpen is. Ha viszont azt választom, hogy nem iszom, akkor a fizikai regeneráción túl a lelki fejlõdésre is gondot kell fordítani. Száraz részegnek lenni lehet huzamosabb ideig, de számunkra a józanodás együtt jár a szellemi fejlõdéssel, lelki ébredéssel. Ezért nem lehet ezt a programothit nélkül sikeresen gyakorolni.

Forrás: OSYNA - mypin.hu

Szeged - Az alkohol a nőket gyorsabban romba dönti, mint a férfiakat: a szebbik nem képviselője feleannyi idő alatt függő lehet, mint a teremtés koronája. De az italozásból szabadulni mindkét nemnek nehéz.

 Az alkohol a nőket gyorsabban romba dönti, mint a férfiakat: a szebbik nem képviselője feleannyi idő alatt függő lehet, mint a teremtés koronája. De az italozásból szabadulni mindkét nemnek nehéz: tévút a „szárazság", mert nem elég szüneteltetni az ivást. Józanná az válhat, aki életmódot vált, miután belátja: az alkoholfogyasztás problémát jelent számára, mert függ az italtól. Nőkkel beszélgettünk az ital rabjairól.

A kétdecis vodkát a bevásárlókosárba csúsztatta a szokásos párizsi, tej és Túró Rudi mellé, és a kedvenc újságját is megvette. Úgy érezte – mondja Ági –, ez a minimum, amit megérdemel a napok egyhangúságáért és mert olyan sokat van egyedül! Elmosolyodott, ahogy kigondolta: míg a kicsi alszik, ő meg a férjét várja haza a munka utáni fociból, addig olvas, és közben elszopogatja a piát, aztán fogat mos. A vodkát amúgy épp azért választotta, mert alig van szaga, viszont ha megitta, marad a laza hangulat, mire a férjével, Lacival végre összebújhatnak…

Rádöbbent: beteg

De a vodkásüveg megbontva és félbehagyva a kamrapolcon maradt. Mert kedvenc újságja női magazinjában függőségekről olvasott, és rádöbbent: ő alkoholbeteg! – jelenti ki határozottan most, kedvenc presszónkban kedvenc kapucsínóját kavargatja. Megállapította ugyanis magáról, hogy újabban egyre gyakrabban és egyre többet iszik egyedül – a kamrába bújva, suttyomban. Holott korábban csak ritkán, csak társaságban és csak keveset, mondjuk valami gyenge bort fogadott el. A magazinban olvasottak alapján azonosította magát: ő valójában „szociális ivóból" lett alkoholbeteg!

 Higgyem el, közös ismerőseink között is több az alkoholbeteg, mint gondolnám – győzköd Ági. És sorolja – a magazinban nyilatkozó orvos adta látlelettől megvilágosodva – Mari például nem részegedik le, de mindig „van benne valamennyi töltet", és naponta akár több liter bort „elszopogatva" is képes végigdolgozni a napot. Mari tehát a „szinten tartó" típusú alkoholbeteg, mert hétköznapokon és gyakran iszik – például eleinte csak ebéd és vacsora idején poharazgatott, de végül mindennapossá vált, hogy piál, legalább egy kicsit. „Gépszíjasoknak" nevezik azokat az alkoholbetegeket – okít tovább friss tudását átadva –, akik nem képesek ellenőrizni a mennyiséget úgy, mint például ő, a „szociális ivó". A „gépszíjasok" ugyanis genetikailag örökölték, hogy akár fiatal koruktól kezdve nagyon sokat képesek inni.

Versenyben a srácokkal

 Ott van például Zsuzsa: mindketten emlékszünk, hogy nem hosszú évek alatt „tornázta föl magát" az edzett alkoholbetegek szintjére, már 19 évesen is képes volt versenybe szállni a srácokkal, és a strandon eltöltött napon akár húsz üveg sört is megivott.
– Ha az alkohol már az élet középpontjává lett, nincs különbség férfi és nő alkoholbeteg között – jelenti ki dr. Szikszay Petronella addiktológus, pszichiáter. – A nők között is felfedezhetjük az alkoholbetegek három fő típusát. Ugyanakkor egy lány vagy asszony feleannyi idő alatt függővé válhat, mint egy férfi. Egy nő akár 4-5 évnyi folytonos iszogatással alkoholbeteggé lehet. Ennek oka többek között, hogy a férfiakénál általában kisebb a testsúlyuk, a szervezetük nehezebben bontja le az alkoholt, hormonális okok miatt is, és a szervi károsodások is jóval hamarabb kialakulnak, kisebb mennyiség hatására is. Adiktív anyag az alkohol, vagyis ha nem szociális ivók a csajok, hanem ennél többet és gyakrabban isznak alkoholt, vagyis már „kóros ivónak" számítanak, akkor egyre többet és többet kell poharazgatniuk ahhoz, hogy a kívánt hatást, a „lazulást" elérjék. Ezért csak idő kérdése, hogy a kóros ivónál kialakuljon a függőség és így alkoholbeteg legyen.

A dolgozó nők 18 százaléka

 A magasabb beosztásban dolgozó nők 14 százalékának vannak problémái az alkohollal, míg az alacsonyabb beosztásúaknak csak mintegy 4 százaléka alkoholista – állapította meg az University College London kutatása, melybe mintegy 8000 alkalmazottat vontak be. Az arány a férfiaknál 10 százalék lett, függetlenül a hierarchiában elfoglalt helytől. A magyarázat? Az alkohol – a cikk szerint – mindig kéznél van, egyszerű megoldásnak tűnhet az elégedetlenség és a bizonytalanság kompenzálásra. Az otthon, titokban alkoholizálók, vagyis a zugivók között többen vannak a lányok és asszonyok.

– Szárazság csak, vagyis tévút, ha az alkoholista azt hiszi, megszabadult a betegségtől csak azért, mert öt-tíz-húsz éve nem iszik, miközben életszemlélete ugyanolyan marad, mint korábban – magyarázza Szikszay doktornő. – Szakember segítsége, mindenféle hangulatjavító szertől való tartózkodás, a már józan alkoholbetegek tapasztalata megváltozott életmódhoz vezet, a józansághoz.

Hol a határ?

A WHO szerint is veszélyes, mert függőséget okozhat a napi tíz gramm alkohol (egy deci bor, vagy egy pohár sör). Hol a határ? Mondják, a napi egy deci vörösbor egészséges, vérképző és erősíti az immunrendszert. A hétköznapokba semmilyen ürüggyel sem tartozhat bele az alkoholfogyasztás! – jelzi a határt dr. Szikaszay Petronella. A kulturált alkoholfogyasztó, vagyis a „szociális ivó" csak ünnepek alkalmával, társaságban, együtt másokkal, és ilyen alkalmakkor is keveset, mértékkel iszik, és a mennyiség évek alatt sem növekszik. Aki ennél többet vagy gyakrabban iszik, annak előbb vagy utóbb szembe kell néznie – még a függőség (alkoholbetegség) kialakulása előtt (!!) – az alkohol okozta testi és lelki szövődményekkel.

Újszászi Ilona - ujmagyar.hu

Hivatalos meghatározások szerint az alkohol olyan „pszichoaktív drog", amit az emberi civilizáció minden kultúrájában a leggyakrabban- és a legnagyobb előszeretettel fogyasztanak.

 Az alkoholtartalmú italok világszerte nagy népszerűségnek örvendenek, ám túlzásba vitt fogyasztásuk alkoholizmus kialakulásához vezet. Az alkoholizmus egy olyan szenvedélybetegség, ami napjaink egyik legsúlyosabb egészségügyi és társadalmi kihívásai közzé tartozik, hiszen az alkoholfüggők száma napról-napra növekvő tendenciát mutat. Az alkoholizmus kialakulása azonban egy hosszadalmas folyamat. Elsőként különbséget kell tennünk az alkoholt fogyasztó emberek típusai között. Nem mindegy, hogy valaki csak bizonyos alkalmanként (időszakonkénti alkoholfogyasztó), csak társaságban (kizárólag társaság hatására) vagy egy bizonyos probléma miatt (a probléma oldására) iszik.

Megszámlálhatatlan tanulmány látott napvilágot az alkohol jótékony és romboló hatásairól. Tény az, hogy alacsonyabb dózisban pozitív hatással van az emberi szervezetre, sőt egyes orvosok mint altató- és nyugtatószer is ajánlják, de nem szabad túlzásokba esni. Fiziológiai hatásain kívül, sokan a pszichikai életérzések, hatások fokozásara vagy éppen csillapítására fogyasztják. Azonban a hosszútávú mértéktelen alkoholfogyasztás számos rendellenesség-, később pedig alkoholizmus kialakulásához vezet. Az ivási szokások kultúránként, korosztályonként, nemenként és életkoronként nagy eltérést mutatnak. Azok, akik éveken keresztül nagy mennyiségű alkoholt isznak komoly alkoholfüggőségben élik mindennapjaikat. Hosszútávon nemcsak egészségkárosító hatásokkal kell számolniuk, hanem pszichikai valamint társadalmi károsodásokkal is.

 Az alkoholizmus óhatatlanul olyan krónikus betegségek kialakuláshoz vezet, mint a májcirrózis, hasnyálmirigy-gyulladás, daganatos megbetegedés, de az idegrendszer-, a gyomor-, valamint a szem is jelentős mértékben károsodik, az alvászavarról és az impotenciáról már nem is beszélve. Bizonyított, hogy az alkoholfogyasztás hosszútávon a mentális egészségre és a pszichikumra is negatívan hat. Nem véletlen, hogy az alkoholfüggőség számos házasságnak és kapcsolatnak vetett végett, ami kihatással van az alkoholfüggők öngyilkossági hajlamára is. Nem feledkezhetünk meg az alkoholizmusból adódó szociális következményekről sem. Sokan éppen az alkoholfogyasztás miatt vesztik el a munkahelyüket, de a családon belüli erőszak egyik kiváltó tényezője is, valamint meglehetősen nagy az ittas vezetés miatt bekövetkezett közúti balesetek száma is.

Annak ellenére, hogy az érintettek többsége nagyon is tisztában van az alkoholfogyasztás negatív következményeivel, a probléma meglétét tagadják vagy elfojtják. Pedig segítség nélkül nem képesek megszabadulni ettől a káros szenvedélytől. A szándékos bódítás célja az, hogy az alkohol segítségével oldottabb hangulatban töltsék mindennapjaikat. Az alkoholizmusból kivezető első lépes nem más, mint a környezet megértése, támogatása és segítsége.

Forrás: www.erdely.ma/eletmod.php

Addiktológia a változó kihívások korában

VII. ORSZÁGOS KONGRESSZUS

SIÓFOK

2009. NOVEMBER 19-21.

A fiatalokon is segíthetnek az Anonim Alkoholisták

Egy új kutatási anyag szerint azok a fiatalok, akik kórházi kezelésük után részt vesznek az Anonim Alkoholisták gyűlésein, nagyobb eséllyel maradnak a jövőben is távol az italtól.

 Az Anonim Alkoholisták nevű szervezet már több mint 70 éve létezik, mégis nagyon keveset tudunk a társadalomra gyakorolt jótékony hatásáról.

A mostani kutatás során a tudósok 160 tinédzsert vizsgáltak meg, akik mind 4 hetes kórházi leszoktató kezelésen vettek részt alkoholproblémáik miatt. Ezek után mindannyiukat az Anonim Alkoholistákhoz irányították.

Az eredmények szerint azok a fiatalok, akik valóban részt vettek az AA gyűlésein, nagyobb eséllyel maradtak absztinensek a jövőben is.

"Egységekben kifejezve, átlagosan mindegyik AA gyűlés további 2 nap absztinenciát jelent, a méréseink szerint" - nyilatkozta Dr. John F. Kelly, a Harvard Orvosi Egyetem munkatársa. Emellett fontos kiemelni, hogy a fiataloknak úgy tűnik, nem kell olyan gyakran részt venniük ezeken a gyűléseken , mint felnőtt társaiknak.

"A felnőttek számára ajánlott alap program a '90 alkalom, 90 nap alatt', a tinédzsereknél azonban már heti egykét alkalom is igen hatásosnak bizonyult" - nyilatkozta Dr. Kelly.

Dr. Kelly szerint szükség lenne direkt a tinédzser alkoholisták problémáival foglalkozó programokra is az Anonim Alkoholisták keretein belül.

"A fiatalok relapszusában sokszor igen jelentős szerepet játszanak a szociális tényezők, mint például a barátok, akik könnyen rávehetik őket az ismételt alkoholfogyasztásra" - nyilatkozta Dr. Kelly.

A kutatók szerint ezért szükség lenne külön a fiatalok és szociális környezetük számára kidolgozott programokra az Anonim Alkoholistáknál, és más civil szervezeteknél.

Forrás: eletmod.hu

 Szeptember - Október a bor hónapjai, különböző rendezvények, borkóstolók kapnak helyet a szüret jegyében. Sokaknak az élet egy sakktábla, ha isznak az fekete, ha nem isznak az fehér. Az alkoholisták kezeléséről dr. Szikszay Petronella szenvedély betegeket gyógyító orvossal beszélgettünk.

- Kik és miért vállalják a kezelést?
- Az addikció szenvedélyt, függőséget jelent, az addigtológus pedig olyan szakorvos, aki a szenvedélybetegekkel foglalkozik. Azért is tartottam fontosnak ezt a szót kihangsúlyozni, mert sokféle rehabilitációs osztály van. Nálunk, Szigetváron is több rehabilitációs osztály, így például pszichiátriai és mozgásszervi is van. Így mi tulajdonképpen most az addiktológiai rehabilitcióról beszélünk. Minket olyan emberek keresnek fel, akik eljutottak odáig az életükben, hogy belátták, beismerték hogy valahogy másképp isznak, mint a többiek, nekik gondjuk van az alkoholfogyasztással, és odáig is eljutottak, hogy ezért nem másokat vádolnak, és nem másokat akarnak megváltoztatni, hanem ők maguk szeretnének megváltozni.

- Ez a döntés mennyire lehet nehéz?
- Nagyon. A betegektől tudom, hogy az a leghosszabb, legnehezebb út, hogy minket felhívjon.

- Milyen körből jelentkeznek, akik meg akarnak gyógyulni?
- Mindenhonnan. Az alkoholbetegek mindkét nemben, minden társadalmi rétegben (a vállalatigazgatótól a segédmunkásig), minden életkorban, minden foglalkozásban jelen vannak. Ha tágabb értelemben, a szerfüggőségről beszélünk, naponta láthatunk újságcikkeket, melyek szerint ismert, híres emberek, mint például Eric Clapton vagy Whitney Houston rehabilitácisó kezelést vállalnak drogfüggőségük miatt.

- Mennyire hatékonyak a jelenlevő módszerek, amit most Magyarországon alkalmaznak?
- Az úgynevezett Minnesota-modell, amellyel 16 éve dolgozunk, egy igen hatékony kezelés. Az alkoholizmus nem egy rossz szokás, nem akaratgyengeség, hanem egyértelműen betegség. Ez nem múlik el, olyan mint a cukorbetegség. A modell alkalmazása előtt nagyon sokan próbálkoztak azzal, hogy az alkoholistákat megtanítsák inni. Ennek a modellnek a képviselői hitet tesznek amellett, hogy az alkoholistákat nem lehet megtanítani inni, mert ezt a képességüket véglegesen elveszítették. Tehát aki függő az csak annyit tehet, hogy teljesen és véglegesen megtanul a szer nélkül élni élete végéig. A program arról szól, hogy egy alkoholfüggő személy megtanul egy módszert, egy filozófiát, hogy hogyan tudja ezt megvalósítani élete végéig.

- Egy szenvedélybetegnek kire van nagyobb szüksége: orvosra vagy családra?
 - Elsősorban a betegre van szükség, a belátására, beismerésére. A szenvedélybetegeknek nagyon nagy akaraterejük van, ebben nincs hiányuk. Elsősorban az a személy kell, aki beismeri, hogy valami gond van az ivásával, de ő egyedül nem elég ahhoz, hogy kikecmeregjen. Szükség van egy olyan módszerre, ami segít neki abban, hogy megtanítja őt, hogy mi a betegsége. Mondok egy példát: Képzelje el, hogy valaki nem hallott még a cukorbetegségről, nem tudja mi az. Azt veszi észre, hogy szédül, sok vizet iszik, elájul, nem tudja mitől. Egészen addig, amíg egy hozzáértő szakember el nem mondja, hogy ez egy betegség, és az evésével függ össze, hogy valójában ez hasnyálmirigy betegség. Először azt kell megtanulni, hogy mi a betegség, ehhez viszont egy szakember szükséges. Aki elmondja, hogy a kórt diétával és inzulinnal tudja egyensúlyban tartani. Egészen addig tehetetlen állapotával szemben, ami csak egyre romlik.

- Miért kezdenek el az emberek alkoholt fogyasztani?
- Én azt gondolom, hogy inni jó, én is fogyasztok alkoholt. Ha az ember beengedi az életébe az alkoholt, és megtapasztalja, hogy jó, akkor azt szeretné ismételni újból és újból. Így működünk.

-Akkor a határt már nem tudja meghúzni?
- Nagyon sokan vannak, akik nincsenek azzal tisztában, hogy az alkohol, az egy olyan szer, amelyet ha nem megfelelően használunk, az betegséget, függőséget okoz. Nagyon sokan nem tudják, hogy milyen az a fogyasztási forma, ahogy inni lehet. Ez a szociális ivás: ritkán, mértékkel és ünnepekkor, illetve társaságban. A mérték soha nem nő, mindig állandó marad. Tehát ugyanaz az elfogyasztott alkohol mennyiség, ugyanazt a hatást váltja ki 20 év múlva is.

- Kezdeti kezelési stádiumban el lehet-e dönteni, hogy nehéz vagy reménytelen a gyógyítás?
- Addig amíg valaki nem képes az érzéseiről, életéről, problémáiról beszélni, amíg nem hajlandó elfogadni segítséget, hogy egyedül ebből nem lehet kikeveredni, addig reménytelen az ügy. Első tehát az őszinteség, a másik, hogy kész legyen az ember odafigyelni másokra és hogy legyen benne hajlandóság arra, hogy megváltoztassa az életét és a gondolkodását. Amíg ezekre képtelen vagy nem hajlandó, sokszor előfordul a visszaesés.

- A visszaesőket mennyire fogadják szívesen?
 - Ez egy rehabilitációs terápia. A függőségi betegségeknek az a jellemzője, hogy ha az ember nem gondozza a betegségét, nem tartja karban, illetve ha a páciens nincs tudatában a betegségének, ha nem figyel magára és az élethelyzeteire, akkor nem ismeri fel azokat a helyzeteket és jeleket, amelyek beavatkozás nélkül visszaeséshez vezetnek. Egy rehabilitációban ezeket meg lehet tanulni. A betegség maga, ha nem gondozzuk, akkor törvényszerű a visszaesés. De meg lehet tanulni elkerülni. Nem lehet egyszer csak egy ilyen helyzetbe találni magunkat. A rehabilitációs terápia körülbelül 5 hónapig tart, ez idő alatt vannak eltávozások, amikor az eredeti környezetében tölti a hétvégét a beteg. A kezelés vége felé, mikor már megtanulta a betegségét kezelni a páciens, két hétig is otthon lehet. Tehát az eltávozásokból megtanulja a helyzeteket kezelni. A lényege az, hogy addig aktiv egy szenvedélybeteg, amíg iszik vagy ha nem is teszi, a gondolkodása egy szenvedélybetegéhez hasonlít.

- Meg lehet-e előzni a bajt?
- Azt gondolom igen. A megelőzés egyik fele az elsődleges megelőzés, ez az, ami a családokban, iskolákban történik, ez nem orvosi feladat. Ismereteket kell kapjunk arról, hogy hogyan lehet boldogan, kiegyensúlyozva élni, elfogadva önmagunkat és másokat. Megtanuljuk mi az érték és hogy az emberekre figyelemmel legyünk.

- Hol helyezkedik el hazánk az alkoholfogyasztás terén ?
Magyarországon ma 1 millió alkoholfüggő van.

- A kényszerelvonó megszüntetése mennyire volt jó döntés?
- "Semmit nem lehet tenni veled, nélküled" - az embert erőszakkal nem lehet megváltoztatni, az ember csak saját maga képes erre. Akkor változik meg egy ember, amikor benne megszületik a felismerés, a változás vágya.
 

Pecsinapilap - Pécs internetes napilapja

Nemcsak a testi, hanem a lelki és szellemi egészség megőrzésére is nagyobb figyelmet kellene fordítani a mostaninál, főként, hogy a pszichiátriára fordítja a legkevesebbet az Egészségbiztosítási Pénztár. Konferenciát tartottak a hétvégén Nagykállóban a szakmát érintő hatásokról.

 Tavaly 88 ezer járó- és 8 ezer fekvőbeteget láttak el az ország egyetlen szakintézményében, a nagykállói Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórházban. Minden ötödik után nem fizetett az Egészségpénztár, de akkor sem küldik el őket, hisz nem tudható, hogy a portáról nem a sínek felé veszi-e az irányt a páciens. Móré L. Csaba, az intézmény igazgatója azt mondja: a betegek száma nem növekszik, de a páciensek egyre súlyosabb állapotban kerülnek hozzájuk és ennyi is elég, hogy érzékeljék: az egészségtudatos életmódról, a prevenció fontosságáról szóló kampányokba ideje lenne beemelni a mentális egészséget is.

Ahogy a vérnyomás, a koleszterin szint a szív- és érrendszerről ad képet, a mentális állapot felmérését tesztek segítik, hiszen nagyon jól megállapítható valakinek például a szorongás szintje, a stressz-menedzselő képessége, a memória funkciói.

Különbség van abban is, hogy mikor érzi magát valaki betegnek és mikor értékeli az állapotát az orvos kórosnak. – mondja Harmatta János, a szakmai kollégium elnöke. Képesek legyünk szeretni és dolgozni, és ebben örömünket is leljük - ez az alapja a mentális egészségnek Freud szerint. És bár ez nem tűnik bonyolultnak, amíg megvan, a WHO szerint 2020-ra a rokkantságra vezető okok között második helyre kerül a depresszió. Közben Magyarországon drámai módon csökken a szakemberek száma. Kelet-Magyarországon néhány éve még mintegy 250 pszichiáter dolgozott, most már kilencvenen sincsenek az ellátórendszerben. Vagy magánpraxist nyitottak, vagy külföldre mentek.

Forrás: mr1-kossuth.hu

Tóni már lefeküdt aludni, amikor hallotta a bejárati ajtó csapódását. A fejére húzta a takarót, csak hogy ne hallja szülei civakodását. Egyből tudta: az apja már megint hulla részegre itta magát, az anyja pedig iszonyatosan dühös volt.

 Nagyon sok fiatalt alkoholista szülők nevelnek, olyan emberek, akik testileg-lelkileg az alkohol rabjai. Az alkoholizmus nem mai találmány: évszázadokon keresztül még senkinek sem sikerült megelőzni, megszüntetni, gyógyítani ezt a betegséget. Az alkoholizmus gyötrelme nem csak a részeges embert, hanem a körülötte, vele együtt élő emberek életét is súlyosan megterheli.

Miért isznak a szüleim?

Az alkoholizmus betegség. Mint minden más betegséget, ezt is kezelni kellene. Szakszerű segítség nélkül az alkoholbeteg ember egyre lejjebb csúszik a lejtőn, helyzete, egészsége egyre súlyosbodik.

A betegség kialakulásáért igazából senki sem tehető felelőssé. Szeretteik alkoholfüggősége miatt nem lehet hibáztatni a családtagokat. Hiába minden jó szándék, az alkoholbeteg ember úgyis inni fog. Ha a te szüleid is isznak, ne hibáztasd magad: igyekezz jól teljesíteni az iskolában, segíts a ház körüli munkákban, végezz el olyan dolgokat is, amikről tudod, hogy a szüleidnek örömöt szerzel vele.

Sok oka lehet annak, ha valaki a pohár után nyúl: munkahelyi problémák, házastársi ellentétek, anyagi gondok, esetleg valamiféle betegség miatt való végső elkeseredés. Bármit teszel, a helyzeten TE nem tudsz változtatni. A problémát nem vállalhatod fel, nem a te hatásköröd.

Miért nem hagyják abba az ivást?

A tagadás komoly szerepet játszik egy alkoholista életében. Az illető nem akar szembenézni egy adott helyzettel, valamiféle nehézséggel. Másokat vádol saját szerencsétlensége miatt, hiszen sokkal könnyebb számára valakire áthárítani a problémát. Sok alkoholista szülő saját gyerekén veri el a port, s kiabál: „Megőrjítesz!”, „Nem bírok veled!”.  
Az alkoholbeteg szülő egy-kettőre dühbe gurul, ha az ivás, mint probléma szóba kerül. Van, aki azt hangoztatja, hogy „bármikor képes lennék abbahagyni”, van aki „búfelejtésre használja az italt”, de sokan el sem ismerik betegségüket. 

Az alkoholizmus okozta nehézségek

Ha a kamaszéveidet taposod a te életedet is bizonyára gyakori hullámvölgyek tarkítják. Ha ehhez a kavargó lelkiállapothoz hozzávesszük a szülők alkoholizmusát a helyzet igen súlyos is lehet. Az alkoholbeteg szülők gyerekei gyakran ingerültek, szomorúak, elkeseredettek, magányosak, szerencsétlennek érzik magukat, önértékelésük mélyen a béka feneke alatt van.

Az ivós emberek kiszámíthatatlanul viselkednek: a mellettük felcseperedő gyerekektől rengeteg energiát felemészt, hogy kitalálják szüleik aktuális kívánságát, vagy hangulatát. Egyik nap azért üvöltözik az ittas szülő, mert nincs készen ez vagy az, másnap aztán józan állapotában mindent megígér, fogadkozik, hogy ilyen eset soha többé nem fordul már elő. Aztán minden kezdődik elölről.

 Gondot jelenthet a számlák rendszeres fizetése, a szülőértekezleteken való megjelenés, a testvérek ellátása. Jóllehet, az alkoholizmus hasonló problémákat okoz minden családban, mégis minden eset más. Vannak, akik minősíthetetlen viselkedésük mellett testileg-lelkileg bántalmazzák gyermekeiket. Vannak, akik a legalapvetőbb dolgokról, a gyerekek étkezéséről, ruházkodásáról sem gondoskodnak. A helyzetet még kábítószerek használata is tetézheti.

Noha minden eset egyedi, az alkoholista szülők gyerekei nagyjából ugyanarra panaszkodnak: magányosnak, szeretetlennek, szerethetetlennek érzik magukat, semmihez sincs kedvük, levertek. Mivel a szülők magatartását egyetlen gyermek sem befolyásolhatja, mit tehetne mégis saját jobb közérzete érdekében?

Mit tehetsz önmagadért?

Az alkoholbeteg szülők gyerekei sajnos gyakran maguk is a szesz rabjaivá válnak. A helyzet felismerésével, az időben történő segítségkéréssel megelőzheted, hogy ne juss a szüleid sorsára.

- Helyzetfelismerés !!! A mindennapjait ivással töltő szülőd miatt nem vállalhatsz felelősséget. Ha te pontosan látod mi a helyzet, még ha a szülő nem is ismeri el, már megtetted az első lépést saját jövőd érdekében.
Sok alkoholbeteg szülő gyereke fél hangot adni a véleményének, nem mer ellenkezni, nem mutat se pozitív, se negatív érzelmet, mert attól fél, hogy ezzel hozzájárul szülője ivászatához.

 Az érzelmek elfojtása számtalan további probléma forrása lehet. A düh vagy az elkeseredettség önmagadnak való elismerése, egy baráttal való kibeszélése máris óriási segítség lehet. Ismerd fel/el az érzéseidet, ne tegyél úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Tudatosítsd magadban, hogy a szüleid ivászatáról te mit sem tehetsz.

- Keress támaszt !!! Jó érzés megosztani a nehézségeket egy baráttal, de éppen ennyire fontos felnőttekkel is megbeszélni a problémákat. Mivel az alkoholizmus világszerte óriási problémát jelent, számtalan szervezet áll rendelkezésre, ha valaki segítséget keres. Az Anonim Alkoholisták szervezete az alkoholbetegek családtagjainak is kínál segítő programokat.

Azzal, hogy segítséget kérsz másoktól, még nem árulod el, csapod be a szüleidet. Ha titokban „asszisztálsz” a betegséghez, a helyzet tovább súlyosbodhat. Attól még ugyanúgy szeretheted a szüleidet, ha a támaszt máshonnan kapod.

 - Keress menedéket !!!

Ha úgy érzed, hogy már nem bírod otthon, legszívesebben elmenekülnél, keress mielőbb segítséget. Számtalan forródrót-lehetőség kínálkozik, ne szégyelld kihasználni, ha fogyóban a türelmed, az energiád. Ha úgy ítéled meg, hogy az otthoni helyzet kifejezetten veszélyes, a rendőrséget (107) is tárcsázhatod.

Mivel az alkoholizmus betegség, nem viselkedészavar, nem lehetséges az alkoholbeteg szülőt megváltoztatni. Mutasd ki a szüleid iránti szereted, ragaszkodásod, de mindenekelőtt vigyázz nagyon magadra. 

(O.K.T.) - Forrás: kamaszpanasz.hu

FIGYELEM !
A GYERMEKBÁNTALMAZÁS NEM CSALÁDI ÜGY ! HA KÖRNYEZETÉBEN BÁRMI HASONLÓT ILL. GYERMEK ELHANYAGOLÁST ÉSZLEL, AZT JELEZZE A TERÜLETILEG ILLETÉKES CSALÁDSEGÍTŐK FELÉ !

Hogyha úgy döntesz, hogy részt veszel egy alkohol és kábítószer elvonó kúrán, át fogsz menni egy négy lépésből álló folyamaton, ahol megtanulhatod hogyan élj tiszta és józan életet.

A rehabilitáció négy folyamata a kezelési beavatás, korai rehabilitáció, fenntartó rehabilitáció és a gyógyulás. Ezt az elvonókúrát a NIDA, egy nemzetközi szervezet fejlesztette ki. A program szerint a gyógyulás nem csak a terápia keretein belül zajlik, hanem egy egész életen át tart.

Az első lépés: Kezelési beavatás

Mikor segítséget szeretnél a leszokáshoz egy rehabilitációs program keretein belül, a program első része a kezelési beavatás. A rehabilitációd korai szakaszában valószínűleg  ellentétes érzésed lesz a programmal szemben, fel akarod adni a leszokást. Úgy gondolhatod hogy ez nem a magadfajtáknak való, és a te helyzeted nem is olyan súlyos. Óvakodj ezektől az érzelmektől , mert ezek megkeseríthetik az első napjaidat a gyógyulásod kezdetén.

Második lépés: Korai rehabilitáció

Amint tisztában vagy a problémáddal, és elkötelezettséget mutatsz a leszokás iránt, akkor belépsz a kúra második szakaszába, amit korai rehabilitációnak neveznek. Talán ez a folyamat legnehezebb szakasza, mert ilyenkor jelentkeznek az elvonási tünetek, a testi és lelki függőség enyhülni nem akaró tünetei. 

Ebben a szakaszban egy pszichológus lesz a segítségedre, aki megtanít kezelni a tüneteket, és segít abban hogy józan életet élj. Azok a praktikák amit ekkor elsajátítasz segíteni fognak a gyógyulás többi szakaszában.

Harmadik lépés: Fenntartó rehabilitáció

90 nap folyamatos rehabilitáció után a harmadik szakaszba lépsz. Ilyenkor már nagyrészt tudod kezelni az elvonási tüneteket. A gyógyulás ezen szakaszában azokat a helyzeteket tanulod meg kezelni, melyek előidézhetik a visszaesést. Hasznosítanod kell azokat a praktikákat, melyeket a korai rehabilitáció során megtanultál a hétköznapi szituációkban. Ez a helyzet akár öt évig is eltarthat.

Negyedik lépés: Korai gyógyulási fázis

A rehabilitáció után eléred a negyedik, egyben utolsó szakaszát a programnak. Ez az a pont, amikor az összes eszközt és praktikát 100% -osan tudod hasznosítani a való életben, és alkalmas vagy rá hogy egy teljes, tiszta életet élhess.

Ez program nem csak arra való, hogy megtanítson józannak maradni, hanem hogy segítsen egészséges életet élni, hogy jó barát, partner vagy jó szomszéd és értékes ember váljon belőled.

(G.V.)

Forrás: kamaszpanasz.hu

 A preszuicidális szindróma elsőként szembeötlő sajátossága az aktivitás jelentős mértékű csökkenése, a megszokott életvezetési stílushoz képest. Akinél ez a tünetegyüttes megjelenik, lassanként elhagyja mindennapos szokásait, pl. nem jár társaságba, kirándulni, moziba, színházba, koncertre stb., már nem főz, inkább hideg koszton él. Lakását elhanyagolja, később önmagát is, kívánnivalók keletkezhetnek a testi tisztaság terén is, egyre nehezebb fölkelnie, bármibe is belekezdenie. Hangulata nyomott, kiábrándult, minden lehetőségre azt mondja, „nem érdemes", „nincs értelme". Lassan olyan állapotba jut, hogy ha bármit csinál, bármi történik vele, azt lelki fájdalom kíséri.

Előfordulhat, hogy agresszíven panaszkodóvá válik, szidja az embereket, a körülményeket, minden rossz a számára, de az is lehet, hogy elcsöndesül, befelé fordul. Esetleg lefogy, aluszékony lesz. Legfontosabb tünet, hogy a jelen „kimerevedik" számára, kihull a múlt-jelen-jövő folyamatosságából, nem látja semmiféle változásnak a lehetőségét, meg van győződve arról, hogy amilyen a jelene, olyan lesz a jövője is.

 A legújabb vizsgálatok arra is kiterjednek, hogy valaki milyen záróélményt választott az élet befejezéséhez. Ismerünk aktív formákat - megöli magát, pl. a szívébe szúr - és passzív formákat -, megöleti magát, pl. vonat elé a sínekre fekszik.

Az élet kiválasztott befejező élménye más szempontból is karakterisztikus. Elsősorban az önmagával szembeni brutalitásra vagy kíméletre figyelnek a kutatók. Lehet kábulat, fulladás, zuhanás, testi roncsolás, mélyalvás, áramütés stb. Lehet eleve jóvátehetetlen, avagy adhat esélyt magának a megmenekülésre.

E módszerek másképp jelennek meg életkorra jellemzően, másképp férfiaknál és nőknél, függenek a személyiség jellemzőitől, az önmagához való viszonytól, az aktuális lelkiállapottól. A közös bennük, hogy feladták a reményt, hogy változhat még valami az életükben.

Forrás: Popper Péter: Fáj-e meghalni? Saxum kiadó

 A legújabb kutatások felhívták a figyelmet arra az összefüggésre, ami az ember értékrendjének sérülése és az öngyilkosság között áll fent. Az ember értékstruktúrája - aminek alapjait a családban szerzi meg, majd részben módosíthatja - piramisszerű elrendezést mutat. A piramis csúcsára kerül az, ami a legfontosabb számára az életben, az úgynevezett csúcsérték. A csúcsérték alá rendeződnek el fontossági sorrendben és lefelé haladva egyre nagyobb számban az egyéb értékek. Az a tapasztalat, hogy az ember bármelyik értékének sérülését kompenzálni tudja a felette elhelyezkedő, épen maradt, fontosabb értékek segítségével. A csúcsérték felett azonban már semmi sincs. Ezért a csúcsérték megsérülése, tönkremenése elkerülhetetlenül lelki krízisbe sodorja az embert. Krízisben pedig könnyen lehet öngyilkosságot elkövetni.

 Az érzelmi kapcsolatokra orientált ember számára a legfontosabbak a családi kapcsolatok, a szülő-gyerek viszony, a rokonság, a szerelem, a házasság, a barátság, a mester-tanítványkapcsolat stb. Nem tudja elviselni ezek megszakadását, tönkremenését, a halált, az elhagyást. Ilyenkor kerül megoldhatatlan válságba, és veszélyeztetett lesz az öngyilkosság szempontjából is.

 Hosszmetszeti vizsgálatok azt igazolták, hogy a fogyasztói és különösen a posztfogyasztói társadalomban, ahol már kora gyermekkortól kezdve forszírozzák a produkciót, gyors ütemben csökkennek az érzelmi kapcsolatokra és az erkölcsi normákra orientált családok, és ennek arányában növekszik a teljesítményre orientált családok és egyének száma.

Forrás: Popper Péter: Fáj-e meghalni - Saxum kiadó