Hagyjuk a kémiát, a játék, a szerelem, az evés, az öröm, a bánat, az orrpiszkálás is lehet drog. Olcsó és persze legalább annyira káros szenvedélyek, mint a többi. Anorexia, pirománia, játékszenvedély, testedzés-mánia, a szatírok és a gyakran irigyelt munkamánia. Nem kell elsárgulni egy luxusautó láttán, sikeres ember is lehet boldogtalan.

I. Mi is az a viselkedés-, vagy folyamat-függőség

 Eddig röviden körbejártuk a különböző illegális (marihuana, ecstasy, speed, LSD…stb.) és a legális (alkohol, cigaretta) drogokat. Ha szenvedélybetegségekre gondolunk általában a fenti kémiai szerekhez kapcsolódó szenvedélyes-, kényszeres-, függőségi “kapcsolatunkra” gondolunk. Ezek az úgynevezett kémiai függőségek, amelyek az összes szenvedélybetegségek közül a legtöbb egyéni-, családi gondot, tragédiát és társadalmi problémát okozzák, elég, ha csak az alkoholbetegekre gondolunk, akikből szinte minden rendes magyar családban akad egy-kettő.

Ám ez csak a látszat, a világot, életünket behálózó módon működik a másik csoport. A szenvedélybetegségek (addikciók) másik csoportja az úgynevezett viselkedésfüggőség. Különböző viselkedés módokkal, formákkal ugyanolyan káros, függőségi viszonyba kerülhetünk, mint a cigarettával, az alkohollal vagy bármelyik tiltott kémiai szerrel. Többségünk élvezi a gasztronómia, a testi szerelem, a játék nyújtotta örömöket, kielégülést; vannak, akiknek a vásárlás, a sportolás, a számítógépes játékok kedves szabadidős tevékenységük, hobbijuk, amelyek gyakorlása jó érzésekkel jár.

A nehézség akkor támad, ha bármely viselkedést kóros formában (pl.: a szatír, aki attól érez szexuális izgalmat, hogy lódenkabátját széthúzva mutogatja csupasz altestét boldog-boldogtalannak), vagy kóros mértékben (nem evés vagy határtalan zabálás, vásárlás, félkarúzás, munka) használjuk.

 Használjuk mivel, a viselkedésfüggő – akár csak a kémiai-függőknek – adott viselkedés mód már nem az egészséges jó érzést okozza, csupán az annak hiányából, megvonásából következő rossz érzéseket, megvonási tüneteket enyhíti. A férfiak jóval “fogékonyabbak” általában a szenvedélybetegségekre, így ők viszik a pálmát a viselkedésfüggőségekben is. A viselkedésfüggőségek között azonban jellemzően a szebbik nem sajátjai a különböző étkezési zavarok (a “divatos” anorexia, a bulémia és az ennek következményeként fellépő elhízás), a vásárlási kényszer, a kényszeres lopás (kleptománia) vagy a hajtépegetés. A játékszenvedély, a testedzés-mánia (akár a testépítés-függőség, keverve az anabolikus szteroidok és egyéb “izomfelpumpáló”-szerek folyamatos, akár intravénás használata általi kémiai-függőséggel), a kockázatkereső magatartás (lásd napjaink extrémsport-reneszánszát) vagy néhány a sokféle szexuális függőségek közül (a kukkolás /voyeurizmus/, a magamutogatás vagy egyszerűbben a szatír(kodás) /exhibitionizmus/, a pedofília) vagy a romantikafüggőség inkább a férfiak privilégiuma. De szinte végeláthatatlan a sora az “uniszex” viselkedésfüggőségeknek a munkamániától (workoholic); a kényszeres gyújtogatás (pirománia) és a számítógép-internet függőségen át egészen a körömrágásig, vagy akár a viccesen hangzó orrpiszkálásig.

Nincs olyan viselkedésforma, amelytől ne válhatnánk függővé. Ha valakinek bejön az orra piszkálgatása, és erre kóros mértékben “áll rá”, akkor válhat belőle orrpiszkálás-függő is. Tehát gyakorlatilag bármilyen viselkedésre rá lehet kattanni. A fenti problémák inkább a szerint osztályozódnak, hogy a társadalom mennyire toleráns velük kapcsolatban, vagy mennyire védekezik - akár törvényi eszközökkel is - ellenük. Sokszor látjuk azt, hogy a munkamániás kitüntetést kap, pedig családja és önmaga is mérhetetlenül szenved betegségétől, még egy esténként békésen marihuánával relaxáló családfőt - ha megtalálják nála a havi készletét - akár több éves börtönre is ítélhetik. A társadalom reakciói többnyire a kulturális tradíción alapszanak és nehezen megkérdőjelezhetők. De a viselkedéses-függőségek észrevétlenül hálózzák be a gyanútlan egyént. És persze van igazsága annak is, aki azt mondja, hogy szenvedélyek nélkül az élet csak egy “hóttunalmas” vánszorgás a kies országúton, de vegyük észre, ha a kémiai függőségek kialakulásánál, jellemző tüneteinél leírtakat (tolerancia, folyamatos vágy, a tervezettnél hosszabb időtartam, káros következmények megjelenése, változtathatatlanság, stb.) vesszük észre magunkon és környezetünkön kedvenc tevékenységünkkel kapcsolatban.

 A viselkedéses-függőségek sok tekintetben hasonlítanak a kényszeres cselekedetekhez. Jellemzőek az ismétlődések, a sztereotip viselkedéssorok, melyek befejezéséig emelkedik az egyén belső feszültsége, majd azt követően a feszültség átmenetileg gyorsan csökken. Ez a megerősítés a legfontosabb a tevékenység-folyamat fenntartásában. A késztetés – a tevékenység ismétléséhez – órák, napok alatt tér vissza, miközben az egyén negatív következményeket él át (testi, lelki, kapcsolati, egzisztenciális, stb.). A késztetés valójában feszültség-emelkedést jelent, mely bizonyos határ után már nem visszatartható és a tevékenység újra indul.

Tapasztalataink szerint ezeket a problémákat az emberek kevésbé veszik komolyan, és ha bedarálódnak is, csak a sokadik alkalommal veszik észre, hogy itt valójában szenvedélybetegségről van szó. Ezekkel a problémákkal sok szakember sincs tisztában. Gyakran hosszú idő telhet el, míg magával az alapbajjal lehet foglalkozni. És amint az illető csak kicsit feljebb mászott a gödörből, már próbálja elfelejteni az egészet. Nem dolgozik a probléma tartós megoldásán. Ilyenkor jelentkezik a következő veszély, hogy a keresztfüggőség léte miatt a megoldatlan problémák más “ruhában” bukkannak felszínre. Pl. a munkamániás kockázatkereső lesz, a kapcsolatfüggő kényszeresen akar segíteni másokon, de kémiai függőségbe is válhat oda-vissza, ilyen például a játékgép és az alkohol kapcsolata.

 Mi, a mai kor emberei kiszolgáltatottabbak vagyunk a szenvedélybetegségeknek, benne a viselkedésfüggőségeknek is, mint az elődeink; ennek számtalan szociokulturális oka van (urbanizáció, fogyasztói társadalom, stressz…), aminek következményeként fesztültebbek, szorongóbbak, szenvedély(beteg)esebbek vagyunk. Nem kell mindjárt megijedni, ha hétvégén 8 órán át ülünk kedvenc számítógépes játékunk előtt, de azért figyelj a jelekre, és ahogy nagymamám mondta mindig: "egyé' rendesen".

Dr. Szemelyácz János - Kovács Ignác Baranya Megyei Drogambulancia Az INDIT (Integrált Drogterápiás Intézet), Drogambulancia, Pécs (7623, Szendrey J. u. 6. – Tel.: 72/315-083) közreműködésével

Forrás: szorongas.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.