Évente 5 millió ember hal meg dohányzás következtében, ez olyan, mintha egyik évről a másikra Magyarország lakosságának a fele eltűnne. Sajnos a dohányzókat ezek a statisztikák nem érdeklik, nem foglalkoznak vele:
van, aki azt mondja valamiben meg kell halni (tény és való mindenki meg fog halni, viszont a halál, haldoklás minősége sem elhanyagolható);
más szerint ez vele nem történhet meg (honnan tudja?);
többektől lehet hallani, ismertem Pista bácsit, dohányzott és mégis 90 évet élt (vajon meddig élt volna, ha nem dohányzik? Lehet, ő lenne most a rekorder);
vagy ismertem Gizit, aki sosem dohányzott mégis tüdő/ gégerákba halt meg. (Általános tévedés, hogy tüdő/ gége/ szájrákot csak az kaphat, aki dohányzik, más is lehet ilyen beteg, csak a dohányosoknak nagyobb a statisztikai esélyük rá.)
A legtöbb dohányost nem lehet azzal megfogni, hogy ilyen, meg olyan betegséged lesz tőle. Ez már csak akkor hat, ha már tényleg beteg. Miután 2012. áprilisában a nemdohányzók védelmében életbe lépett egy jogszabály, mely szabályozza, hogy a dohányzók hol gyújthatnak rá, erre reagálva elindítottunk egy új szolgáltatást: segítünk a dohányzóknak megszabadulni szenvedélyük tárgyától.
Több munkáltatót is felkerestünk levélben, hogy ingyenes segítséget kínáljunk dolgozóiknak, sajnos senki nem kérte segítségünket. Ebből azt a téves következtetést is levonhatnánk, hogy minden cégnél /gyárnál/, munkahelyen megoldódott a dohányzási mizéria, miközben a visszajelzések nem ezt mutatják. Sokan a mai napig állásukat kockáztatva gyújtanak rá munkahelyükön tudván, ha elkapják őket munkanélkülivé válnak.
Ettől függetlenül több dohányos is jelentkezett, aki újságban olvasott a szolgáltatásunkról. Természetesen nekünk sincs varázsgombunk, amit ha megnyomunk a dohányzó nemdohányzóvá válik. Ez nem így működik, viszont azokat a készségeket, képességeket, technikákat át tudjuk adni, amivel a leszokás könnyebbé válik. Ez egyéni illetve csoportos konzultációk formájában történik.
A csoportos terápiát a csoport megtartó ereje miatt ajánljuk minden érdeklődőnek, mely minden szerdán 15 órától várja a leszokni vágyó dohányosokat.
Az egyéni konzultációra előzetes bejelentkezés szükséges, ez történhet személyesen az Ambulancia telephelyén (Székesfehérvár, Gyümölcs u 14.), telefonon: 30/443-82-83, 22/506-606, vagy emailen: szfvar.rev[kukac]gmail.com címen.
A megrögözött dohányosok leszokással kapcsolatos egyik gyakori ellenérve, hogy nem akarnak elhízni, mivel az legalább annyira veszélyezteti az egészséget, mint a dohányzás. Tényleg menthetetlenül elhízik, akinek sikerül leszoknia?
A szerzők áttekintették a Central Register of Controlled Trials (CENTRAL)-ban és a dohányzásról való leszokással kapcsolatos Cochrane-analízisekben szereplő vizsgálatokat. A dohányzás leszokását a vizsgálatokban többféle módszer segíthette: nikotinpótlás, parciális nikotinantagonisták, antidepresszívumok, testmozgás). A leszokástól számított 1, 2, 3, 6, és 12 hónappal értékelték a testsúlygyarapodást.
Összesen 62 vizsgálatot tekintettek át. A résztvevők egy hónap alatt átlagosan 1,12 kg-ot, két hónap alatt 2,26 kg-ot, 3 hónap alatt 2,85 kg-ot, 6 hónap alatt 4,23 kg-ot és 12 hónap alatt 4,67 kg-ot gyarapodtak. A testtömeg növekedése nem függött a leszokáshoz használt módszertől. A leszokás után 12 hónappal a résztvevők 16%-ának kisebb volt a testsúlya, mint a dohányzás abbahagyásakor, 37%-uké <5 kg-mal, 34%-uké 5–10 kg-mal, 13%-uké >10 kg-mal nőtt.
A vizsgálat eredményei szerint a dohányzás abbahagyásakor a testsúly átlagosan 4-5 kg-os növekedésére lehet számítani egy év alatt. A gyarapodás túlnyomó része az első három hónapban következik be. A testsúlynövekedés mértéke azonban egyénileg jelentősen eltérhet.
A drogügyi szakpolitika szerint minden rendben van, a drogterápiás szakemberek szerint semmi sincs rendben: éles az eltérés a szenvedélybetegség megelőzésére-kezelésére biztosított eszköztárat illetően.
A hivatalos megítélés cáfolatánál is fontosabb azonban, hogy a veszélyeztetett csoportokkal foglalkozni kellene. Ez időt és pénzt kíván, s persze nem ártana mindehhez az erőforrásokat és a szemléletet rendszerbe foglaló stratégia. Ez immár két éve nincs. Ami van, az a tűzoltás. Ezt a kifejezést használta egymástól függetlenül minden megkérdezett szakember, aki atudatmódosítók és a fiatalok kapcsolatát nap, nap után közelről látja.
A somogyi drogambulancia munkatársai az első vonalban küzdenek, és a prevenciós munka első hallásra drámainak tűnő változásról számoltak be. Pályázatok híján a jövőben csak térítés ellenében, és csak teljes iskolai évfolyamoknak végzik a prevenciós munkát. A néhány fiatal miatt „problémás osztályokra” szorítkozó tűzoltás ugyanis megbélyegzi a többieket is. Legalább ne ártsunk, ha használni nem tudunk, mondta Futó Katalin pszichológus, intézményvezető. A díjszabással, költséggel azt is jelzik, az oktatási intézményeknek komolyabban kell venniük a kábítószer-problémát. És ha az államosítás miatt nincs pénzük, álljanak ki érte, hogy legyen. Elmondták ismét: nemcsak a nehéz szociális helyzetű gyerekeket oktató szakképzők fertőzöttek droggal, hanem a gimnáziumok is. A szakmunkások megdolgoznak a droghoz szükséges pénzért, a középiskolások zsebpénzként kapják.
Vészharangot kongat a szenvedélybetegségekkel, közte a kábítószerekkel foglalkozó szakma egésze. Csak a politika nyugodt, Téglássy Kristóf minisztériumi főosztályvezető szerint van elég pénz, a szakma szerint a 2004-es dotáció tizedénél járnak. A politikus szerint a megelőzés fontosabb az ártalomcsökkentésnél, a szakma szerint az iskolai prevenció soha nem látott mélyponton van. Futó Katalin, az INDIT somogyi Tükör drogambulanciájának vezetője azt mondja, új pályázatok két éve nincsenek. Ami erejükből tellett, megtették. Ingyen járták az iskolákat, jótékonyságból szervezték az éjszakai sport- és a kreatívklub-foglalkozásokat, de a Bulisegély-programot is térítésmentesen látogatták. Mivel a prevenciós stábtól nem várhatnak el sem éjszakai, sem szabadság alatti térítésmentes munkavégzést, mostantól díjtétel mellett mennek el az iskolákba.
– Fertőzött a terület, a fiatalok egy része használ valamilyen drogot, szórakozóhelyeken, magánpartikon, és szúrják is magukat – mondja a szakember. – A diákok révén minden iskola érintett. A veszélyes dizájnerdrogokat tiltó C-lista közel sem oldotta meg a problémát. A korábban legális, ma már tiltott vegyületeket tartalmazó pszichoaktív szereknek annyi következményük lehet, hogy Btk.-szigorítással a szocializáció könnyen mozdulhat deviáns irányba; a börtön ritkán idéz elő más hatást...
Vörös Ildikó, az alacsonyküszöbű szolgálat, a kaposvári nappali ellátó vezetője éppen a börtönben járt a minap. Ezt a programot pályázat támogatja, már csinálták javában, amikor megnyerték. De az elérésre, az információszolgáltatásra, a Buli-segélyre semmi pénzük. Amint fix támogatást tavaly óta a drogambulancia sem kap; az OEP-finanszírozásból dolgoznak, a kifizetett volumen fölött – hogy máshogy – ingyen.
Futó Katalin kiemeli, a probléma összetett, rendszerszintű szemléletet kíván. Ha a szereplők, a politika, a szakma, az iskola, a család, a fiatalság közül bármelyik változik, minden változik. A felelősség közös, megoldást is együtt találhatnak. A szakpolitika moralizáló attitűdje, kimondva, hogy „nem lehet mindenkit visszahozni abból a helyzetből, ahová amúgy is önmagát sodorta”, a szakma minden zsigerével ellentétes magatartás, mondja. – Ennek ellenére vannak pozitívumok, és ezt éppen a szenvedélybetegektől kapjuk – így a pszichológus. – Egyre több alkoholproblémával küzdő kliensünk van, amit azért örömteli, mert Magyarországon az alkohol a leggyakoribb drog! A terápiánkon a szenvedélybeteg fiatalok száma is növekedett, számítógépfüggő eseteink is vannak; ezek a gyerekek iskola helyett a neten lógnak. És fontos az is, hogy a hozzátartozók – a szenvedélybetegek rendkívül nehéz helyzetű családtagjai – egyharmaddal többen vannak, mint egy éve. Rehabilitáció, önsegélyező klub, sok a lehetőség. A rendszer gyógyítaná magát, ha segíthetnék, de akadályozni semmiképpen sem kellene.
Depressziós mellékhatás: rájár a gyerek a szülő gyógyszerére
A dohányzás, a füves cigi, a pszichoaktív tabletták és az energiaitalok mellett előfordul, hogy a fiatalok antidepresszánssal élnek, vagyis rájárnak a szüleik depresszió elleni gyógyszerére. Ezt Pátkai Beáta kaposvári védőnő, az iskola-egészségügyi szolgálat munkatársa mondja, aki szerint a szerhasználat nem iskolatípusfűggő. Legfeljebb a motivációs út más. A szakiskolákban a nehéz szociális háttér, az abból következő csavargás visz „rossz társaságba”, míg a gimnáziumból a szimpla kíváncsiság, a sikk.
A pszichoaktív szerek használata iskolaidőben sem ritka, de ritkán derül ki. A „szövődményes” esetek, a csetlésből-botlásból adódó balesetek válnak láthatóvá, vagy éppen a hiperaktivitásból és a padon alvásból: a használt anyagtólés az átvirrasztott éjszakáktól függően. A fiatalok kölcsönkéregetnek, esetleg zsebpénzből vesznek tudatmódosítót, de a dílerek vevőérzékenysége is példás: az első néhány amfetamin-származékot gyakran ajándékba adják. – Az általános droghelyzet stagnál, de bizonyosan nem javul, és a felvilágosítómunkára alig van kapacitás, mert elviszi az energiát a tűzoltás – mondja Pátkai Beáta.
A hajléktalanná vált pszichiátriai betegeket sokan "kinézik" az utcáról, és az egészségügyi ellátórendszer sem kér belőlük. Pedig többségük néhány évvel ezelőtt még az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lakója volt. Annak az intézménynek, amelynek bezárása nemcsak orvosszakmailag, de gazdaságilag is súlyos hiba volt.
A városi többséget nem a hajléktalanok száma zavarja, hanem azokon belül egy szűk kisebbség antiszociális viselkedése, ők pedig azért járkálhatnak szabadon, mert Gyurcsány Ferenc alatt bezárták a Lipótként ismert pszichiátriai és neurológiai intézetet –ez a véleménye Tarlós István főpolgármesternek, aki ezt meg is osztotta nemrég a Heti Válasz olvasóival.
Az, hogy a város többségét a hajléktalanok vagy egy szűk kisebbség antiszociális viselkedése zavarja, nem tudni, abban viszont egyetértenek a lapunk által megkérdezett szakemberek, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet(OPNI) bezárása után több tucat ápolt beteg az utcára kerülhetett. Bár felmérés arról nem készült, hogy hány volt ápolt vált hajléktalanná, Lehóczky Pál pszichiáter szerint 2009-ben 86 olyan skizofrénről tudott a társadalombiztosítás, akik az intézet bezárása után „kikerültek a rendszerből”. Ez annyit jelent, hogy nem fordultak orvoshoz, semmit nem lehet tudni róluk.
A terepen dolgozó szakemberek ettől függetlenül találkoznak velük. Szilágyi Gyula szociológus egy olyan női éjjeli menedékhelyen dolgozik, ahová bárki bemehet az utcáról. Igen szűkösek a lehetőségeik (82 férőhelyes szállásukon jelenleg nyolcvanan vannak), főleg télen, amikor szép számmal keresik fel őket. Szilágyi a hvg.hu-nak úgy fogalmazott, hogy a hozzájuk betérők között „gyaníthatóan sok a pszichiátriai beteg, olyanok, akiknek az érzelmi akarati szférájuk nem intakt”. Szilágyi szerint a problémát súlyosbítja, hogy ezeknek az embereknek a tapasztalataik szerint nincs betegségtudatuk, így el sem tudják irányítani őket az egészségügyi intézményekbe. „Többször is felszólítjuk őket, hogy forduljanak az intézmény pszichológusához vagy a kerületileg illetékes intézményhez, de hiába” – mondta a szakember. Szilágyi több olyan esetről is beszámolt, amikor a gyaníthatóan pszichiátriai ellátásra szoruló beteg 2-3 hét után elárulta, hogy az OPNI bezárása előtt az intézmény lakója volt.
Mindenhonnan visszapattannak
Az utcára került és hajléktalanná vált pszichiátriai betegeket "kiköpi az egészségügyi rendszer", legalábbis ez a tapasztalata a szakembereknek. Ha valaki ön-és közveszélyes, akkor elméletileg lehetőség van a kényszergyógykezelésére. Lehóczky Pál szerint ilyenkor egy orvosnak kell eldöntenie, hogy az illető kezelésre szorul-e, a kényszergyógykezelést viszont csak bíró rendelheti el 72 órán belül. Az Országos Elmemegfigyelő Intézetbe pedig csak azok kerülnek, akik bűncselekményt követtek el és egy évnél hosszabb büntetés (kényszergyógykezelés) vár rájuk.
Az OPNI épülete évek óta üresen rohad, miközben itt kezelt emberek tucatjai élhetnek az utcán
Fotó: Fazekas István
Szilágyi Gyula elmesélt egy esetet, amikor az egyik tébolyult lakójuk kezéből kellett kicsavarnia a kést. „Én ezt a helyzetet kezelni tudtam, de mi lett volna, ha egy 45 kilós kolléganőm találja hasonlóval szembe magát?” – tette fel a kérdést. Szerinte a kényszergyógykezelés „rendkívül bonyolult eljárás”, ráadásul egyik kórház sem szívesen fogad be egy hajléktalant, ezért ők gyakran visszapattannak ezekről az intézményekről. „Mi vagyunk a hajléktalan ellátás kanálisának alja” – idézte egyik kollégája szavait Szilágyi, érzékeltetve, hogy végül ők fogadják be a betegeket. Csakhogy a pszichiátriai betegek szerinte feszültséget és konfliktusokat okoznak a hajléktalanközösségeken belül, ami viszont a szociális munkások dolgát nehezíti meg. „A szociális munkások érthetően szoronganak, ha ilyen szituáció áll elő, hiszen ezt a helyzetet nem nekik kellene kezelni” – mondta Szilágyi. Tapasztalata szerint hiába adnak ezeknek az embereknek ingyen gyógyszert, a többségük eladja azt a narkósoknak, a bevételből pedig finanszírozza magát.
Időzített bomba az államosítás is?
Ezzel egybecseng Lehóczky Pál véleménye, aki a kezelés fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, statisztikák is igazolják, hogy jóval kevesebb bűncselekményt követnek el azok a betegek, akiket kezelnek, mint a „normális emberek”. Ezért is lett volna fontos az OPNI-t megtartani. Lehóczky szerint azonban még az OPNI bezárásánál is nagyobb időzített bomba lehet a szociális intézmények államosítása, miután a minisztérium eddig nem mutatott fel olyan koncepciót, ami megnyugtatná a szakmát. Úgy tűnik ugyanis, hogy az államosítás egyben forráskivonásokkal is járhat, s veszélybe kerülhet az ellátás.
Az OPNI bezárása nemcsak szakmailag volt mellényúlás, hanem gazdaságilag is. Az Állami Számvevőszék ide vonatkozó jelentése szerint többe kerül és kevésbé hatékony a pszichiátriai betegellátás, mióta bezárták a létesítményt. A krónikus betegeknek fenntartott ágyak száma némileg emelkedett ugyan, az aktív ágyaké azonban csökkent, és egyre kevesebb orvos, valamint szakdolgozó működik ezen a területen.
Jelenleg a kezelésre szorult betegeket különféle kórházak pszichiátriai osztályára utalják, legtöbbjük a budapesti Klinikákra kerül, de sokan vannak a fővárosi Szent János kórházban is. Csakhogy a szakemberek szerint minden ötödik embernek szüksége lenne idehaza valamilyen szintű pszichiátriai kezelésre, a krónikus betegek száma pedig még az uniós átlagnál is magasabb. A Semmelweis Tervben is szerepel a pszichiátriai ellátórendszer megújítása egy új csúcsintézmény, az Országos Pszichológiai és Addiktológiai Intézet létrehozása. Vannak számítások, elhelyezési tervek. Most úgy tűnik, hogy a Nyírő Gyula kórház esélyes erre a feladatra, de még számos kérdés nincs tisztázva és döntés sem született az ügyben.
A Londoni Egyetem kutatásai szerint a spirituális szellemiségű, de nem vallásos emberek nagyobb eséllyel lesznek mentálisan betegek, mint a vallásosak és ateisták.
A vizsgálatok szerint ezek azok az emberek, akik valamilyen spirituális nézettel foglalkoznak, azonosulnak, hajlamosabbak a szorongásos zavarok, fóbiák, étkezési- és drogproblémák, valamint a neurózis kialakulására, szemben az aeteistákkal és vallásos társaikkal. A spirituális beállítottságúak emellett nagyobb eséllyel szednek gyógyszereket is mentális zavaraikra. A tanulmány egyébként a British Journal of Psychiatry című tudományos szaklapban jelent meg.
A kutatásról
7403, véletlenszerűen kiválasztott angol férfi és nőt kérdeztek a hitükről és mentális állapotukról. A résztvevők 35 százaléka tartotta magát vallásosnak, ami azt jelentette, hogy rendszeresen látogattak valamilyen templomot, mecsetet vagy zsinagógát. Hatból öt vallásos vallotta magát kereszténynek. A résztvevők majdnem felét (46 százalék) tették ki azok, akik sem a vallásban, sem a spiritualitásban nem hisznek saját bevallásuk szerint. A maradék 19 százalék úgy nyilatkozott, hogy nem tagja egyik vallási felekezetnek sem, de hisz a spiritualitásban.
.
A spiritualizmus bajjal jár?
Az utolsó csoportba tartozók között 77 százalékkal gyakoribb volt a drogfüggőség, 72 százalékkal gyakoribbak voltak a fóbiás megbetegedések, és 50 százalékkal többen voltak az általános szorongásban szenvedők, mint a másik két csoport tagjai között. A spirituális beállítottságúak ezen kívül 40 százalékkal nagyobb eséllyel részesültek gyógyszeres kezelésben, és 37 százalékkal volt nagyobb esetükben a neurotikus zavarok kialakulásának esélye.
"A vallásos háttér nélküli spirituális hit úgy tűnik, sérülékenyebbé teszi az embereket a mentális betegségekkel szemben" - olvasható a tanulmányban. "Természetesen a jelenség hátterének feltárásához további kutatásokra lesz szükség" - írta Michael King professzor, a Londoni Egyetem munkatársa.
.
Nyitottság - éberséggel
Muhi Mária pszichológus szerint minden olyan út, módszer és terápia, ami azt ígéri, hogy azonnal segít, veszélyes lehet. "Azt szoktam példának mondani, hogy gondoljunk arra, hogy mi zajlik az ember legalapvetőbb szintjén, a sejtekben. A sejtjeinket is egy féligáteresztő hártya borítja, ami bizonyos dolgokat beenged, másokat viszont kiszűr. Így kellene eljárnunk mindenféle spirituális tannal és az ezotériával kapcsolatban is: őrizzük meg a nyitottságunkat ezekkel szemben, de legyen kontroll! Két lábbal a földön is lehet spirituális gondolatokkal foglalkozni" - véli az általunk megkérdezett pszichológus és családterapeuta.
Mint azt a szakember megjegyezte, a szektákkal sem az a baj, hogy kihasználják az alapvető igényünket a szellemi, természetfeletti erőkkel, a lélekkel kapcsolatos kérdéseikre adott ilyen-olyan válaszaik segítségével, hanem hogy utána át kívánják venni a teljes uralmat az életünk felett. "Semmilyen olyan módszer nem jó, ami kiveszi a kezünkből az irányítást! A tanult tehetetlenség érzése nem az 'én-erőket' erősíti sajnos, és még függővé is válunk másoktól" - teszi hozzá Muhi Mária, aki klasszikus példaként sorolja, ha valaki egyik önismereti csoportból a másikba esik, túl van már mindenféle szektán és önsegítő könyvön, és mégsem érzi, hogy ura lenne az életének, mert sokszor már függ mindenkitől, akitől iránymutatást kapott: a jógaoktatótól, a terapeutától vagy egy vallási vezetőtől.
Ezek helyett szerinte többet segítenek akülönféle anonim csoportok, a szakmai segítő csoportok (pl. a kiégés megelőzésében), a családállítás (akár csoportos, akár egyéni) és a pszichodráma, és alkalmasint azönsegítő könyvek is, illetve minden olyan terápia, ami valamilyen kézzelfogható módszert ad a kezünkbe, amit aztán a terapeuta nélkül is be tudunk építeni a hétköznapokba (pl. autogén tréning, meditáció).
.
Névjegy: Muhi Mária
Munka- és szervezetpszichológus, pedagógiai szakpszichológus, családterapeuta. Tanulmányait az ELTE-en és BMGTE-en végzte. Fő szakterülete a pár- és családterápia. Egyéni terápiákban nagy hangsúlyt helyez a kliensek saját erőforrásainak feltárására és megerősítésére. Kiemelten fontosnak tartja a tesi-lelki egyensúly megteremtését segítő technikák átadását (autogén tréning). A Magyar Családterápiás Egyesület vezetőségének tagja.
Megnőtt a tüdőrák és a krónikus obstruktív légúti betegségek (COPD) halálozási kockázata a dohányzó amerikai nők körében az elmúlt fél évszázad során - derítette ki egy nagyszabású vizsgálat, amelynek eredményeit a New England Journal of Medicine csütörtöki számában megjelent tanulmány ismerteti.
A világon 1,3 milliárd ember dohányzik, az Egyesült Államokban számuk meghaladja a 35 milliót. A kutatók hét nagy követéses vizsgálat eredményeit elemezték, hogy összehasonlítsák a dohányzási szokások változását az elmúlt fél évszázad során, valamint összevessék a férfiak nikotinnal kapcsolatos betegségeinek halálozási adataival.
A vizsgálatokban összesen 2,2 millió ötvenöt évesnél idősebb felnőtt vett részt, a halálozási adatokat az 1959-65, 1982-88 és 2000-20010 közötti időszakban elemezték - olvasható az Amerikai Rák Társaság honlapján és a BBC hírei között.
Az amerikai női dohányosok első "nemzedéke" az 1950-es és 1960-as években szokott rá a cigarettázásra, és esetükben 2,7-szer nagyobb volt a tüdőrák-halálozás kockázata, mint nemdohányzó nőtársaik körében, a COPD-mortalitás rizikója pedig a négyszerese.
A 2000 és 2010 közötti mintában a női dohányosok esetében a tüdőrák-halálozás kockázata már 25,7-szerese a nemdohányzókénak, a COPD esetében pedig a rizikó 22,5-szeres. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a nők sokkal fiatalabb korban szoknak rá a cigarettára és sokkal többet dohányoznak, mint régen.
A halálozási mutatók a férfi és a női dohányosok körében csaknem azonosak. Az 55 év feletti férfiak és 60 évesnél idősebb nők esetében az "összetett" okokra visszavezethető mortalitás háromszor magasabb a dohányosok, mint a nem dohányozók körében. Míg a férfi dohányosoknál a tüdőrák miatti halálozás az 1980-as szinten stabilizálódott, a COPD miatti mortalitás kockázata tovább növekszik.
A vizsgálatokat irányító Michael J. Thun, az Amerikai Rák Társaság volt elnöke szerint a növekedésben a "könnyű" cigaretták lehetnek a vétkesek - a "mild" és light" jelölésű változatokat sokkal mélyebben szívják le, s ezáltal jobban károsítja a nikotin a tüdőszövetet.
A vizsgálat ugyanakkor azt is bebizonyította, hogy a nikotinról bármely korban történő leszokás évekkel hosszabbíthatja meg az élettartamot. A 25-34 éves korosztálynál a leszokás mind a férfiak, mind a nők körében 10 évet jelent, 35 és 44 év között kilencet, a 45 és 54 közötti korosztálynál hatot, míg az 55-64 éveseknél négyet.
A táplálékfelvétel jelző ingere az éhség, amely azonban nem biztos, hogy a szervezet tényleges fiziológiai állapotának a kifejezője. Sok családban a táplálkozás elszakad a tényleges szükségletektől, az éhség és az evés más késztetésekhez kötődik, legtöbbször a ki nem elégített érzelmi szükségletekhez. A civilizált társadalmakban az elhízás az egyik legsúlyosabb kockázati tényezője számos betegségnek (szív- és érrendszeri betegségek, érelmeszesedés, magas vérnyomás). Az elhízott emberek jellemzői:
Kevésbé reagálnak a jóllakottság belső jelzésére, a környezet étvágygerjesztő ingereire pedig fokozottan. A táplálkozást nem a külső és belső ingerek egyensúlya szabályozza.
A teltségérzés visszacsatolása hiányos, az éhségérzet nem csökken a táplálék elfogyasztását követően.
Ritkán, de alkalmanként sok táplálékot fogyasztanak, ami fokozza a hízást.
Az elhízás a pszichofiziológiai rendszer szabályozási zavara. Serdülőkorban az elhízás a hormonális rendszer megváltozása miatt következhet be. Megnehezíti az alkalmazkodást és személyiségváltozás is kísérheti. Az orvosi kezelés mellett érzelmi terápiára is szükség lehet, a kezelésnek nem a tünetre, hanem a személyiségre kell irányulnia.
Súlyos evészavarok - Bulimia
A bulimia (bulimia nervosa) súlyos evészavar, rohamszerű evés, amelynek hátterében ugyanakkor visszatérő súlycsökkenési próbálkozások állnak. A bulimiás betegek rövid idő alatt nagyon nagy mennyiségeket esznek. A falási roham alatt elvesztik önkontrolljukat, nem tudják abbahagyni az evést. A falási roham után – a súlygyarapodás elkerülése érdekében – valamilyen módon igyekeznek megszabadulni az ételtől, legtöbbször önhánytatással, ritkábban hashajtóval, beöntéssel vagy túlzott testgyakorlással. Kényszer kialakulásáról akkor beszélünk, ha a falási rohamok hetente legalább kétszer jelentkeznek, és a kényszeres viselkedés több mint három hónapja tart.
A betegség legtöbbször fiatal lányokat érint, akik nincsenek megelégedve saját testsúlyukkal, kövérnek tartják magukat, önértékelésüket túlzottan befolyásolja alakjuk és a testsúlyuk. Gondolataik állandóan az evés-nemevés kérdése körül forognak, és ez társalgásukban is megjelenik. Szeretnék elérni az ideális testsúlyt, meg akarnak felelni a kor magas, karcsú és vékony derekú nőideáljának.
A bulimiások testsúlya általában normális, így a külső szemlélő számára nem feltűnő a viselkedésük. A falási rohamok után gyakran bűntudatuk van, szégyellik állapotukat, magatartásukat rossz szokásnak gondolják, amit igyekeznek eltitkolni a környezetük előtt. Jellemző, hogy legközelebbi hozzátartozójuk sem mindig tud betegségükről.
A divatnak nagyon fontos szerepe van az evési zavarokkal kapcsolatos szenvedélybetegségek kialakulásában. A testalak fontosságát, szerepét az érvényesülésben az utóbbi években a média – sztármagazinok, tévéműsorok, reklámok – nagyon gyakran túlhangsúlyozza, aminek hatására érezhetően gyarapodott az evési zavarokkal küszködő fiatalok száma. Az Egyesült Államokban a fiatal lányok 5-10%-a küzd ilyen jellegű problémákkal, hazánkban ez az arány alacsonyabb ugyan, de határozott emelkedést mutat.
A bulimiára utaló jeleket többnyire a fogorvos veszi észre, azoknál a betegeknél, akik hánytatják magukat. A kihányt gyomortartalom erősen savas kémhatása miatt ugyanis roncsolja a fogzománcot. Az önhánytatás, a rendszeres hashajtó használat felboríthatja a szervezet só- és vízháztartását, ami súlyosabb esetben kiszáradáshoz, szívritmuszavarokhoz vezethet. Az önhánytatás során alkalmazott torokingerlés a nyálkahártya sérülésével, roncsolódásával járhat. Gyakori a nyelőcső és a gyomor tágulata is. A bulimiás lányok több mint a fele panaszkodik menstruációs zavarokról, a ciklus elmaradásáról.
A bulimia kialakulásának sokféle oka lehet. A legtöbb bulimiás betegre jellemző, hogy önkontrollja csökkent mértékű. A serdülőkori-fiatalkori megjelenés gyakorisága azzal magyarázható, hogy a serdülő számára ijesztő megszokott testalakjának gyors változása, átalakulása. Előfordul, hogy az első bulimiás falási rohamok egy fogyókúrát követően jelennek meg. Természetesen a fogyókúrázás nem vezet egyenesen evési zavarokhoz – hiszen a nők többsége élete során többször is fogyókúrázik – de mindenképpen kockázati tényező, különösen, ha párosul a karcsúság iránti túlzott vággyal.
A súlyos élettani következmények, a leszokás nehézségei miatt a bulimiát semmiképpen sem szabad serdülőkori szeszélynek tekinteni, a betegség kezelését megfelelő szakemberre kell bízni. A táplálkozási zavarok kezelése pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel történik. A módszer kiválasztását a beteg állapota, a betegség kialakulásához vezető okok és a fenntartó tényezők határozzák meg. Az evési zavarok általában nehezen gyógyulnak. A betegek nem szívesen fordulnak orvoshoz, csak akkor amikor környezetük, családjuk erőteljesen fellép és elviszi őket.
Súlyos evészavarok - Anorexia
Az anorexia (anorexia nervosa) súlyos táplálkozási zavar, kényszeres testsúlycsökkentés, amelynek hátterében kóros, eltúlzott soványság utáni vágy áll, irracionális félelem a normális testsúlytól. A betegekben erős félelemérzet van testtömeg feleslegük miatt, kövérnek, alaptalanul elhízottnak tartják magukat, ezért koplalnak, vagy ha esznek, akkor önhánytatással, hashajtóval, beöntéssel igyekeznek megszabadulni a felvett tápláléktól.
Kórosan soványak, testsúlyuk legalább 15%-kal alacsonyabb, mint a normális érték alsó határa. Ennek ellenére testsúlyukat megfelelőnek vagy túl nagynak tartják, saját testalakjuk észlelése zavart szenved. Gondolati szinten állandóan a testsúllyal, az alakkal foglalkoznak, ez alapvetően befolyásolja önértékelésüket. Az alacsony testsúly eléréséhez sokféle módszert alkalmaznak: koplalnak, nagyon intenzív testmozgást végeznek, különböző étvágycsökkentő tablettákat szednek. Nem ritka az önhánytatás, a hashajtó, vízhajtó szedése, a beöntés alkalmazása sem.
A betegség legtöbbször a fiatal lányok körében jelentkezik, az anorexiás betegek 90%-a közülük kerül ki. A divatnak nagyon fontos szerepe van az evési zavarokkal kapcsolatos szenvedélybetegségek kialakulásában. A testalak fontosságát, szerepét az érvényesülésben az utóbbi években a média – sztármagazinok, tévéműsorok, reklámok – nagyon gyakran túlhangsúlyozza, aminek hatására érezhetően gyarapodott az evési zavarokkal küszködő fiatalok száma.
Az anorexiás betegek önkontrollja gyakran eltúlzott, családjukban gyakori a konfliktusok tagadása, a merevség, a túlzott féltés. Jelentős kockázati tényező az anorexia kialakulásában a fogyókúrázás. Gyakori, hogy a betegség egy sima fogyókúrával kezdődik. Anorexiánál ez a fogyókúra irreális mértéket ölt. Már nem arról van szó, hogy 1-2 kilót szeretne lefogyni, hanem még egy kilót, még egy kilót és így tovább... A serdülőkori-fiatalkori megjelenés gyakorisága azzal magyarázható, hogy a serdülő számára ijesztő megszokott testalakjának gyors változása, átalakulása, nem képes elfogadni magát, szeretné visszanyerni korábbi alakját.
Az anorexia nagyon súlyos következményekkel járhat. A koplalás következtében teljesen felborulhat a szervezet egyensúlya. Elmarad a menstruáció (ez minden anorexiás nőbetegre jellemző), csökken a testhőmérséklet, a bőr hámlik, berepedezik, a testen finom szőrzet alakul ki, a csontok törékennyé válnak. A só- és vízháztartás zavarai miatt szívritmuszavarok jelentkeznek. A súlyos anorexiás betegek halála legtöbbször ez utóbbi okokra vezethető vissza.
A táplálkozási zavarok kezelése pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel történik. A módszer kiválasztását a beteg állapota, a betegség kialakulásához vezető okok és a fenntartó tényezők határozzák meg. Az evési zavarok általában nehezen gyógyulnak. A betegek nem szívesen fordulnak orvoshoz, csak akkor amikor környezetük, családjuk erőteljesen fellép és elviszi őket.
Egy nap két keksz - Klaudia története
Klaudia 16 éves, középmagas, szabályos arcú, sápadt lány. A gimnáziumban ahová jár, ő a legjobb tanuló. Alig 40 kg, az orvosok attól félnek, hogy kóros fogyása következtében meghal. Kórházba utalják.
Klaudia körülbelül 2 kekszet eszik naponta, és egy kis vizet iszik hozzá. Állítja, hogy nem tud mást enni, mert kihányja. Az orvosok infúzióval táplálják, életveszélyben van.
Minden kérdésre válaszol, de nem szívesen beszél a családjáról. Anyja elvált, és mostoha apjával nevelik őt. Van egy féltestvére is. Klaudia kissé ingerült, amikor anyjáról beszél. Az édesapjával ritkán találkozik, mivel másik városban él. Klaudia ebbe nem tud belenyugodni. Más belső vagy külső konfliktusról, problémáról nem számol be.
A derekára vékony piros madzagot köt, közvetlenül a bőrére. Ezt sosem veszi le. Zavarja, hogy észrevették. Valószínűleg ez a mérce, ennél nem szabad vastagabbra híznia. A valósággal való viszonya egyértelműen sérült. A tükörben nem látja soványságát, valószínűleg egy belső képet lát, ami tünetei fenntartására késztetik.
Vizsgáld felül étkezési szokásaidat!
Először gondolkodj el azon, hogyan táplálkozik-táplálkozott a családod! A feltérképezésnél arra figyelj, hányszor és hány órakor étkeztek, milyen ételeket fogyasztotok. Gyűjts információkat nemzedékekre visszamenően, érdeklődj szüleid, nagyszüleid, dédszüleid étkezési szokásairól is!
Vizsgáld meg, milyen életmódot folytatnak-folytattak családtagjaid! Figyelmedet elsősorban a fizikai munkavégzésre, testmozgással járó tevékenységekre fordítsd!
Járj utána, milyen típusú emberek voltak az „őseid” testsúly szempontjából!
Derítsd ki voltak-e olyan családtagjaid, akiknek evési szokásairól, súlyáról, fogyókúrájáról stb. történetek maradtak fenn.
Nos ha összegyűjtötted mindezeket az adatokat, akkor az alábbi szempontok alapján lehet értelmezni ezeket:
a) Mennyire volt központi kérdés az evés a családodban?
b) Összhangban volt-e az étkezés az életmóddal, a tevékenységekkel?
c) Vannak-e olyan táplálkozási minták, amelyeket változatlanul átvettél az őseidtől? Melyek azok?
d) Mi az, amit megváltozott az étkezésedben, hozzájuk képest?
e) Jó irányba, egészséges táplálkozás felé mutatnak-e ezek a változások, vagy sem?
f) Összhangban vannak-e a változások a modern kor követelményeivel?
g) Megfelelő-e a testsúlyod? Számítsd ki a testtömeg indexedet!
Dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Kommunikáció Részlegének vezetője beszél a kommunikációs ismeretek és az orvos-beteg kommunikáció jelentőségéről a pszichiátriai ellátásban és a depresszió terápiájában, mely kulcsfontosságú szerepet játszhat a betegek együttműködésének javításában.
Thalassa - görögül: tenger. Budatétényben Thalassa Ház a neve annak az intézménynek, amelyet közel egy évtizede álmodott meg Zalka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta. Ahogy mondani szokták, a név jellemzi az elnevezettet, és meghatározó is egyben. De mi köze lehet a Thalassa névnek ott, ahol pszichiátriai betegek keresik a gyógyulást?
Ferenczi Sándor, a neves magyar pszichoanalitikus fogalmazta meg a szakmában ismert könyvében szemléletesen és érthetően, hogy mi a hasonlóság az olykor háborgó, vad hullámokat korbácsoló, majd önmagát lecsillapító, megnyugtató tenger és az emberi lélek viharai, váratlan változási közt. A tenger előbb-utóbb nyugvópontra jut, a természet erői egyensúlyba kerülnek, és elsimul a víztükör, nyugalmat, békét sugározva. Az emberi lélek mélyében dúló viharokat viszont gyakran értő "búvároknak" kell lecsendesíteni, titkukat feltárva segíteni a harmónia megteremtésében.
Erre a segítségre vállalkozott hiányt pótló kezdeményezésként a Thalassa Ház, hogy miként, arról az igazgató főorvossal, az intézet alapítójával, Zalka Zsolttal beszélgetünk.
- Hagyományos, kórházi pszichiátriai osztályokon kezdtem a pályámat, és hamarosan rá kellett jönnöm, hogy ezek között a keretek között nem lehet megfelelő eredményeket elérni sokféle pszichiátriai, mentális beteg gyógyításában. Az ezekhez szükséges komplex terápia és rehabilitáció az úgynevezett forgóajtós gyakorlatban, amikor a beteg lényegében csak "átutazó" egy intézményben, nem megoldott - mondja. - Az alapítványként létrehozott házban új profilt alakítottunk ki, amelynek ugyan külföldi mintái és sikeres gyakorlói vannak, de nálunk ez a forma még ismeretlen volt. Kórházként működünk, de az egészségügyi ellátást szociális szolgáltatásokkal is kiegészítettük, az egész ország területéről fogadunk ma már betegeket. Kórházunkon kívül van két szociális intézményünk, rehabilitációs lakóotthonunk. Betegeink különféle pszichés zavarokkal, szorongásos, depressziós tünetekkel, személyiség- és viselkedésproblémákkal küszködnek - például borderline zavarokkal -, de vannak szenvedélybetegeink, függőségekkel élők is, főként a fiatalabb korosztályból.
Nem találtunk fel új dolgokat
-A Thalassa Ház jelentősége és forgalma az évek során egyre növekedett, hiszen a pszichiátriai központ és több szakintézmény megszüntetése - gondolom - nem kedvez az amúgy is gyakran mellőzött, félreértett, "leértékelt" szakmának. A gyakorlat mennyire igazolta az egykori elképzeléseket, bevált-e a házban meghonosított modell?
- Nem találtunk fel új dolgokat, a hagyományos pszichoterápiát ötvözzük a terápiás közösség elemeivel, ami azt jelenti, hogy egységes közösségként, intézményesen különféle egészségügyi, szociális ellátási és szolgáltatási formák egymásra hatásával igyekszünk integrálni többféle módszert. Biológiai, azaz gyógyszeres kezelést csak mérsékelten, indokolt esetben alkalmazunk. Lehetőség van bentfekvéses, nappali kórházas és ambuláns formában is részt venni a rehabilitációs programban, pszichoterápiás folyamatban. Általában 3-6 hónapig tart egy-egy beteg terápiája, melynek során sokféle módszert alkalmazunk az egyéni pszichoterápiától kezdve a csoportos foglalkozásokig, pszichodráma, tánc, zene, mozgásterápia beiktatásával. Igyekszünk úgy működni, akár egy nagy család, a ház körüli munka során bevonjuk a pácienseket is az épület, a kert, a veteményes gondozásába, saját környezetük rendben tartásába. Igen fontosnak tartjuk, hogy egy jól működő család mintáját mutassuk be, mert ebben nagy hiány van. Betegeink nagy része széthullott, anomiás, morális krízisben élő családokból jön, menekül. Gyermekkori bántások, bizalomhiány, agresszió húzódik meg sok fiatal panaszai mögött. A kezelhetetlen családi krízisek okozzák a legmélyebb lelki sérüléseket, mentális, morális vészhelyzetben lévő betegeket kell talpra állítanunk. A cél az, hogy a terápia mellett vagy utána fokozatosan visszatérhessenek a "normális" életbe, tanulni, dolgozni tudjanak. De a visszaút rendkívül rögös. A környezet nem tolerálja a volt pszichiátriai betegek helyzetét, beilleszkedési nehézségeiket, és a legtöbb család sem "fogadóképes", ha a gyógyult páciens visszatérne. Nemrégiben felvettük a kapcsolatot néhány iskolával, szerződéses alapon. Vállalták, hogy egy-egy betegünket még a terápia, illetve rehabilitáció folyamán felvesznek, integrálnak az iskola osztályaiba, és így lemaradás, megbélyegzés nélkül tanulhatnak, lépést tartva társaikkal.
- Az intézmény fenntartása, az ellátás, a foglalkozások, a speciálisan felkészült szakemberek finanszírozása nem lehet egyszerű a mostani, nehéz körülmények között.
- Nem is az. Most sem, és régebben sem. Igaz, hogy pengeélen táncolunk, de adósság nélkül éljük napjainkat és látjuk el feladatainkat. A ház és a telek állami, oktatunk, ha mód van rá, pályázunk, és alapítványként olykor adományokat is kapunk, ez hoz némi anyagi segítséget. A jövőben szeretnénk bővíteni a mostanra már igencsak "kinőtt" helyünket, de ehhez valóban olyan anyagi forrásokra lenne szükség, amelyeket csak az üzleti szféra "belépésével" lehetne megvalósítani.
Egy a hazai sikertörténetek közül
Igaz, hogy a pszichiátria nem az orvosszakma olcsó és jövedelmező területe, de a nem kezelt betegek idővel a szakma "deficitjeként" utcára kerülnek és életük végéig segélyezettek, ellátottak lesznek, tehát mindenképpen többe kerülnek a társadalomnak. Ha röviden össze akarnánk foglalni a közel 10 évet, summázva azt mondhatnánk, hogy a Thalassa Ház története egy a hazai sikertörténetek közül. Hiszen több ezer beteg mentális problémáját sikerült orvosolni egy sajátos kapcsolati rendszerben, amelyben a páciens is partner, és lényegében az öngyógyítást gyakorolja a közösség támogató erejével.
A társintézmények, háziorvosok, családok egyre több beteget küldenek ide, és maguk a pszichés gondokkal küzdők is sokan motiváltak, hogy felkeressék a gyógyító közösséget. Azt is érdemes megjegyezni, hogy egy brit minősítő szervezet az itt folyó munkát jónak, sikeresnek ítélte, és rendszeresen értékeli a jövőben is hasonló intézményekkel történő összehasonlítás alapján.
Egy sajátos, sikeres gyógyító műhely működik tehát a Thalassa Házban, ahol az érzelmi-kapcsolati zavarokkal önmaguk néznek szembe a páciensek, és ahol mindenki azon dolgozik, hogy egy sokrétű, sokszínű tevékenység keretében a lélek mélyén rejlő titkokat, a bajok okait feltárják és következményeit is megvizsgálják.
Ezzel a komplex pszichiátriai, elméleti tudással és szakmai elkötelezettséggel a hazai mentálhigiénés kultúra fejlesztésében is példát mutatnak, fontos szerepet játszanak az itt dolgozók.
Szinte már hétköznapi történet, ha valaki azt ecseteli, légszomja van a metrón, a liftben, vagy irtózik a pókoktól. De hallott már a bankkártya- vagy a szállodafóbiáról? Bizony, egyre több dolog vált ki szorongást belőlünk.
Rettegek, hogy nincs pénz a kártyámon - Arcafóbia
Leginkább a felnőttkor küszöbén alakul ki ez a fóbia, amikor a bankkártya használata az önálló élet szimbólumaként jelenik meg, és gazdálkodásra ösztönöz. Akik nem tudják a pénzüket beosztani, azoknak ez a szorongásuk később is fennáll. Ennek egyik jele például a nyilvános kártyahasználat kerülése. A fóbiában szenvedők sohasem mennek olyan automatához, ahol már állnak, de üzletekben sem veszik elő a kártyájukat, ugyanis attól rettegnek, nincs a számlájukon pénz. Érdekes, milliomosok közt is találni arcafóbot.
Hány kiló vagyok? - Ianxofóbia
Van, aki naponta ellenőrzi a súlyát, más azonban csak szökőévben egyszer. Ha az első csoportba tartozik, és lábujjhegyen pipiskedve áll a mérlegre, majd az ujjai között kikandikálva meri csak megnézni, hol áll a mutató, akkor ideje kigyógyulnia ebből a nyugtalanító fóbiából. Fogadja el magát, és intsen búcsút a lelkiismeret-furdalást okozó édességeknek!
Irtózom a nevétől - Illenomofóbia
Gondolkozott már azon, milyen névre cserélné le a sajátját? Biztos nem választana olyat, amilyet egy ön számára negatív ember visel. Például, aki az iskolában folyamatosan csúfolta. Vannak azonban olyanok, akik nem engedik be a lakásukba azokat a szerelőket, akiknek a neve rossz dolgokat idéz fel bennük. Sőt párválasztáskor is ez az első szempontjuk: hogy hívják az illetőt?
Félek parkolni - Insistofóbia
Ez a fóbia inkább a nőket sújtja, de az arány csak 54:46 a "javukra" a férfiakkal szemben. Általában egy balul sikerült manőver idézi elő, és a parkolás képességében való bizalom elvesztését csak fokozza, ha ezt követően egy szűk helyen, munkások rosszindulatú megjegyzéseitől kísérve, hatalmas forgalomban vagy az anyósülésen okoskodó párunk mellett kell belavíroznunk a megfelelő helyre. Jó hír, hogy vannak már parkolást segítő csipogó műszerek, így nem kell visszatérni a tömegközlekedésre.
Nem akarok vénlány lenni! - Virgofóbia
Kutatások igazolják, hogy a félelem, az elkeseredés kellemetlen szagokat eredményez. Ennek egyik jele az izzadás. És ez azoknál is jelentkezhet, akik negyvenhez közeledve görcsösen férjet szeretnének találni. A vénlányságtól való félelmet azonban észérvekkel el lehet nyomni, azt kell mondogatni: amikor nem számítok rá, akkor talál rám a szerelem.
Úristen, elmentettem az anyagot? - Perdetofóbia
Aki egyszer már megtapasztalta, hogy az órákon át végzett munkája - a számítógép meghibásodása vagy egy áramszünet miatt - elszállt a semmibe, az attól kezdve folyamatosan ment. Sőt pendrive-ra, DVD-re is kiírja az anyagot, és átküldi a magán e-mail címére, hogy biztonságban legyen. Ezen a szorongáson csak az automatikus mentés és a központi szerver segíthet.
Nincs valami a fogaim között? - Indensofóbia
Az ablaküvegben, a visszapillantó tükörben, de még a partikon a borospoharakba vicsorítva is azt ellenőrzi, van-e valami ételmaradék a fogaiba ragadva? Majd az illemszabályokat megszegve a szájába nyúl, hogy eltávolítsa a legapróbb morzsát is minél hamarabb? Szerencsére, amint eltűnt a maradék, megszűnik a probléma is, de ne felejtse el, ez magánügy, érdemes ezért elvonulva, diszkréten végezni, és szigorúan fogselyemmel vagy fogpiszkálóval.
Nyugtalanítanak a szállodák - Deversorafóbia
A Nemzetközi Szállodaszövetség felmérése szerint nagymértékben növekedett azoknak a száma, akik ettől a szorongástól szenvednek. Ezt a jelenséget "üzletember-fóbiaként" is emlegetik, ugyanis az érintettek 80 százaléka munkája miatt kényszerül otthonától távol aludni. Ők gyakran fizetős vacsorapartnert is keresnek ilyenkor, hogy ne kelljen a szálloda éttermében azt mondani: "Egy személyre terítsenek".
Félek, hogy lemaradok egy tévéműsorról - Alterdissemofóbia
Ezt a fóbiát a távirányítók megjelenése váltotta ki. Régebben nem volt ennyi csatorna, és ahhoz, hogy másik adóra lehessen kapcsolni, fel kellett állni a fotelből. Most azonban jobbnál jobb műsorok futnak párhuzamosan, és sokan egyszerre szeretnék követni az eseményeket. Egyes országokban ezért magán-egészségbiztosítók támogatják azoknak a távirányítóknak a megvásárlását, amelyekkel a kép ernyő alján kockákban lapozgatni lehet a csatornák között. De a kép a képben funkciós televízió is gyógyulást hozhat.
Az Addiktológia című folyóirat nyomtatott változata a 2003/1. számtól a 2010/1. számig 2013. január 23-ától, a készlet erejéig, bárki számára ingyenesen hozzáférhető a Józan Babák Klubban (Józan Babák Egyesület + Magyar Emberi Jogvédő Központ ügyfélszolgálata).
Cím és nyitva tartás:
Budapest VIII. kerület, Baross utca 118., bejárat a Kálvária tér felől,
minden szerdán, csütörtökön és pénteken 12 és 16 óra között.
Információ (naponta 12 és 18 óra között): 06-20/912-71-62.
A téli hónapokban rengeteg kellemetlen kórokozó üti fel a fejét. Ilyenkor élik például virágkorukat a náthát és influenzát okozó vírusok is. Mégsem csak ezek okozzák az hideggel összefüggő problémákat - rajtuk kívül számos más nehézséggel is szembe kell néznünk.
Szívpanaszok
Az Amerikai Szív Társaság (AHA) adatai szerint a téli hónapokban megnő a szívrohamok száma. Ennek egyik oka a fizikai túlterhelés, például a hólapátolás, ami hideg időben rendkívül megerőltető a szívnek, különösen olyanok esetében, akik ülő életmódot folytatnak, vagy amúgy is szívbetegek. A szívbetegek a hőmérő higanyszálának leesésekor hajlamosak a mellkasi fájdalomra és diszkomfort érzésre, vagyis az anginára.
Az AHA éppen ezért mindenkinek azt javasolja, hogy tartsanak rendszeresen szüneteket a hólapátolás közben, ne fogyasszanak nehéz ételeket közvetlenül a lapátolás előtt, és használjanak inkább kisebb lapátot, hogy ne kelljen egyszerre nagy súlyokat mozgatniuk.
Szezonális affektív zavar
A napok rövidülésével párhuzamosan sok emberben jelentkezhet a téli depresszió, vagyis a szezonális affektív zavar. A rendellenesség tünetei egyénenként változhatnak, de általában szomorúsággal, szorongással, reménytelenséggel, bűntudattal, öngyilkossági gondolatokkal, kimerültséggel és ingerlékenységgel járhat. Pontos okát nem ismerjük, de valószínűleg az alvást, az energiát és a kedélyállapotot szabályozó agyi vegyületek egyensúlyának zavara idézheti elő. Ez akkor következik be, amikor a melatonin szintje megemelkedik, a szerotonin szintje pedig lesüllyed.
A betegség kezelésre pszichoterápiát, antidepresszánsokat illetve fényterápiát javasolnak.
Szénmonoxid-mérgezés
Minden évben sok száz ember veszíti életét, és ezreket kezelnek a sürgősségi osztályokon világszerte szénmonoxid-mérgezés következtében. A fűtőanyagok égésekor keletkező színtelen, szagtalan gáz behatásának tünetei a fejfájás, kimerültség, hányinger, szédülés és zavarodottság. A szénmonoxid-mérgezés tünetei azonban könnyen összekeverhetők más betegségek tüneteivel. Ha viszont rövid idő alatt egyszerre több ember is tapasztalja ugyanazokat a tüneteket, az jó jele lehet annak, hogy valami nincs rendben.
A legjobb óvintézkedés a mérgezés megelőzésére egy szénmonoxid-érzékelő készülék felszerelése a házban.
Fagyás
Fagyásról akkor beszélünk, amikor a bőr vagy az alatta lévő szövet megfagy. Leggyakrabban a hidegnek közvetlenül kitett testrészeket, például az orrot, az arcot, az állat, az ujjakat, a lábujjakat érinti, és súlyos esetben akár amputációra is szükség lehet. A tünetek általában fájdalommal és elfehéredéssel kezdődnek. Amikor már elveszik az érzékelés, és nem érzünk fájdalmat a testrészben, a fagyás súlyos. Az orvosok azt javasolják, hogy ha fagyás gyanítható, azonnal menjünk melegre. A házban nem szabad erősen dörzsölni a testrészt, nehogy még súlyosabb sérülést okozzunk ezzel, és meleget se alkalmazzunk közvetlenül a területre, mert ezzel véletlenül megégethetjük az amúgy is sérült bőrt és szövetet. Sokkal jobb módszer, ha az érintett területet szobahőmérsékletű vízbe mártjuk, és addig tartjuk benne, amíg fel nem melegszik. Ha az elfagyott terület felhólyagosodik vagy elfeketedik, azonnal forduljunk orvoshoz.
Kihűlés
Hipotermiáról, vagyis kihűlésről akkor beszélünk, amikor egy személy testhőmérséklete 35 Celsius fok alá süllyed. Ez többnyire akkor következik be, ha valaki hosszú ideig hidegnek volt kitéve, de ritka esetben magasabb hőmérsékleten is bekövetkezhet kihűlés. Elméletileg bármilyen, a testnél hidegebb hőmérséklet lehűtheti a testet. Bár nincs abszolút küszöb, leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a külső hőmérséklet körülbelül 7 Celsius fok alá süllyed.
A legnagyobb veszélynek a csecsemők, az idős emberek, és az alkoholt fogyasztók vannak kitéve. Az alkohol felborítja a hőháztartást, és bár eleinte melegség önt el bennünket az alkohol hatására, később ez a melegség elmúlik, és hosszú idő elteltével veszélyessé válhat a hideg. A hipotermia korai szakaszában az emberek fáradtságot, zavart, dezorientáltságot és kontrollálhatatlan remegést tapasztalhatnak. Később megszűnik a remegés, egyáltalán nem érzik a hideget, a bőrük elkékül, a pupillájuk kitágul, és elveszítik az eszméletüket.
A szakértők azt javasolják, hogy lehetőleg még a kihűlés korai szakaszában kérjünk orvosi segítséget, mert később a tünetek nagyon megnehezíthetik a segélykérést.
Hólapátolás okozta sérülések
A hólapátolás is veszélyt jelenthet az egészségünkre. Az American Journal of Emergency Medicine szaklapban megjelent egyik tanulmány arról számolt be 2011-ben, hogy az Egyesült Államokban évente átlagosan több mint 11 ezer felnőtt és gyerek kerül kórházba hólapátolás okozta sérülésekkel. A leggyakoribb sérülés a szívpanasz, a fejsérülés, az izomhúzódás, a vágás, a csonttörés, és különösen a derékpanaszok.
A szakértők szerint azzal lehet leginkább megelőzni az eséseket a havon és a jégen, hogy jól tapadó lábbelit viselünk. A hátsérülések elkerülése érdekében ne emeljük, inkább toljuk a havat a lapáttal. Ha mégis muszáj megemelni, egyszerre csak kevés havat tegyünk a lapátra, és terpeszállásban, behajlított térdekkel hajítsuk el a terhet, derékhajlítás nélkül.
Míg az 1990-es évek elején még csak mákteát ittak, pár éven belül már gyakorlatilag bármit be lehetett szerezni.
A máktea egyeduralma
„Ez egy presztízs, hogy nekem van füvem, szívjunk egy jót. És akkor tekerünk, és akkor az egész brigád be van tépve, és de kurva jól érezzük magunkat! És nem arról szól, hogy akkor én most ott bizniszeljek, mert ez nem erről szólt, hanem összejöttünk, szívogattunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Voltak ilyen kedd délutánok, amikor (…) Einstürzende Neubauten-t hallgattunk…” – beszélt az 1990-es évek elejének füvezési szokásairól egyik visszaemlékezőnk.
Hogyan kábítószereztek a magyar fiatalok a rendszerváltás után? Hogyan szerezték be az anyagot? Mit jelentett számukra ez az életforma? Hogyan vált Magyarország tranzitországgá?
A korabeli rendészeti források is változásban levő korszakként jelenítették meg az 1990-es évek elejének világát szerhasználati szempontból. Egy, a Rendészeti Szemlében 1991-ben megjelent cikk írója még azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek – melyeknek száma csekély – nagy része nem az ún. klasszikus kábítószerek (pl. heroin) használata miatt következnek be.
Ebben az időszakban a magyar fogyasztók nagy része még mákteázott. A cikk szerzője szerint a máktea előállítása rendészeti szempontból értelemszerűen nem veszélyeztette a közbiztonságot és nem alakult ki az általa „beszerzési bűnözésnek” nevezett jelenség, amely a szerhasználók napi adagjához szükséges pénz előteremtésére végrehajtott vagyoni bűncselekményeket jelentett volna. A cikk szerzője szerint „robbanás előtti” helyzet van Magyarországon, tehát ha korábban az ország területén elsősorban tranzitkereskedelem folyt, hamarosan kábítószer-fogyasztókká válnak a magyarországiak.
Úgy vélte, a magyarok 25 év fáziskésésben voltak Nyugat-Európához képest és a drámai változás akkor fog bekövetkezni, amikor a kábítószer-kereskedők olcsó kábítószerrel elárasztják az országot. A szerző azt a félelemkeltő narratívát részesítette előnyben a jelenség értelmezésekor, miszerint ezek a dealerek be fogják etetni az iskolásokat úgy, hogy az iskolák és „ifjúsági szórakozóhelyek” környékén speciális cukros bácsiként ingyen osztják a kemény drogokat.
A marihuánát, hasist (elsősorban gyengébb minőségű marokkói eredetűt), LSD-t a szerző szerint magyar fiatalok hozták haza hollandiai turistaútjaikról. A cikk közölte a korabeli árfolyamokat is: egy marihuánás cigaretta 2-300 Ft-ba, egy gramm hasis 700-1000 Ft-ba, egy adag LSD 6-800 Ft-ba került. A kockaformába rendezett hasisadagokat a szerző szerint Kindertojás-dobozokban árulták. A hasist dohányszerűvé aprították és pipába tömve szívták el, az LSD-t nyalókás kiszerelésben forgalmazták, bélyegformában, a képes oldalán például sárkánymintával.
E cikk szerint a megváltozott nemzetközi helyzetre tekintettel a rendőrség 1990-ben létrehozta az ORFK Nemzetközi Szervezett és Kábítószerbűnözés elleni szolgálatát és annak Kábítószerbűnözés elleni alosztályá a budapesti mellett pécsi, szegedi, debreceni és győri kirendeltségekkel, a már akkor is működő BRFK Gazdaságvédelmi Osztály Idegenforgalmi Alosztályának Kábítószercsoportja mellett. A cikk szerzője szorgalmazta a fedett nyomozók tevékenységének és a nyomozók „álvásárlási akcióinak” jogi szabályozását, valamint sürgette az 1988-as bécsi egyezmény (a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása ellen) ratifikálását.
Magyar kábítószercsempészek a 90-es évek elején
Egy 1993-ban, a Rendészeti Szemlében megjelent cikk szerint az a szóösszetétel, hogy „magyar kábítószercsempész” 1989 előtt nem is létezhetett volna. Az első „magyar kábítószercsempészt” a rendőrségi források szerint 1988. december 8-án Rómában fülelték le G. Sándor budapesti lakos Ford Taunus gépkocsijában – amely akkoriban különlegesnek számított a hazai közegben. A cikk szerzője szerint G. Sándor a heroint Budapest-Rábafüzes-Graz-Klagenfurt-Tarvisio-Milánó útvonalon szállította Olaszországba. Az eset nagy sajtóvisszhangot kapott a korabeli médiában, mivel a vele együtt utazó, azonban vétlen útitársnőjét 10 hónapig tartották fogva olasz börtönben.
A korabeli sajtó gerjesztette morális pánik szerint tehát – a nemzeti identitáshoz kapcsolva a csempészetet – a magyarok is bekapcsolódtak a nemzetközi hálózatba. Persze nagy valószínűséggel magyar nemzeti identitású személyek korábban is részt vettek kábítószer-csempészetben, azonban ők elsősorban külföldre szakadt hazánk fiai köréből, a „disszidáltak” közül kerülhettek ki.
A cikk szerzője szerint az áttörést azonban az 1991-es év jelentette, akkortól kezdtek tömegesen bekapcsolódni magyarok a Balkán-útvonalon folyó heroincsempészetbe: 17 hónap alatt 15 magyar csempész 64 kg heroint szállított – ez csak a rendőrség által megtalált mennyiség volt. A lefüleltek között volt többek között B. József, akinek Citroenjében 26,5 kilogramm heroint találtak a jugoszláv határon. K. Zoltán és Cs. Sándor Trabantjuk lökhárítója feletti üregébe rejtettek 1,8 kg heroint, amelyet a vámosok 1991. július 20-án találtak meg.
A cikk szerzője egy Trabant-tulajdonosokkal megtörtént trükkös történeteket is megismertetett a szakmai közvéleménnyel, amelyet úgy ábrázolt, hogy Isztambulban turistáskodó magyarokkal történt meg. Eszerint Isztambulban karambolozik egy magyar Trabant egy török autóssal. Az eset egyértelmű, koccanásos baleset, amelyben a török fél a vétkes, aki felajánlja, hogy a helyi adminisztrációt kikerülve egy-két hét alatt megjavíttatja a gépkocsit. Ez így is történik, a felek a legnagyobb barátságban elválnak, de miután az autó tulajdonosa hazatért Magyarországra, a Trabantot ellopták. Ennek oka, hogy a Trabant lökhárító feletti üregét átalakították, oda heroint csempésztek, így a gépkocsi a továbbiakban is alkalmas csempészésre.
Másik módszernek azt írta le a szerző, amikor a turista a szálloda parkolójában hagyja autóját, elmegy vásárolni és azalatt az idő alatt csempészik autójába a heroint. A cikk szerzője rendkívül veszélyes helynek írta le a török fővárost, ahol nagyon elővigyázatosnak kell lenni a magyar turistáknak, nehogy kábítószert csempésszenek az autójukba.
A szerző ismertette cikkében a csempész útvonalakat is. A kis-Jugoszlávia elleni ENSZ embargóig a leggyakoribb útvonal Isztambul-Plovid-Szófia-Nis-Belgrád-Röszke volt. Az embargó bevezetése után előtérbe került Isztambul-Sztara Gora-Rusze-Bukarest-Arad-Nagylak (vagy: Bukarest-Kolozsvár-Ártánd). A magyar csempészek megbízói Magyarországon élő törökök, arabok, jugoszlávok voltak. A csempészek egy utazásért 2-5000 német márka közötti összeget kaptak.
Változások az 1992-es évben
A Rendészeti Szemle cikkírója az 1992-es helyzetről beszámolva, morális pánikot is keltve a kábítószerbűnözés robbanásszerű növekedéséről számolt be. Mindezt a következtetést abból vonta le, hogy a rendőrség által lefoglalt kábítószer-mennyiség látványosan megnövekedett.
1990-ben 4, 1991-ben 16 esetben foglaltak le jelentős mennyiségű kábítószert. Ezek mennyisége 1990-ben 6 kilogramm volt, 1991-ben 22 kilogramm. 1990-ben 5 fő ellen, 1991-ben 19 fő ellen rendeltek el nyomozást. A cikk szerzője változást észlelt a hazai termelők számának növekedésében, akik általában Hollandiából beszerzett hasis-kendermagokból hoztak létre ültetvényt. Például idézték G. Istvánt, aki Kunszentmártonban élt. Egyik barátja, B. István tanyáján termesztett vadkendert, akárcsak K. János, aki Sopronban élt és akitől 3 darab cigarettatöltő készüléket is lefoglaltak. Ugyanígy a cikkben beszámolták a máktermesztésről is.
A rendőrök B. Andrást hozták példaként, aki házilag morfint állított elő mákfejekből és a békéscsabai piacon árulta, 1 grammot 1300 Ft-ért. 1992. február 7-én leplezték le B. Jánost, a Chinoin Gyógyszergyár vegyészmérnökét, aki 1991 márciusától állított elő munkahelyén illegálisan amfetamint. A kokain azonban továbbra is külföldről érkezett. Magas ára és presztízse miatt (1 gramm 8-10 ezer forintba került) elit közegben – testőrökkel védett éjszakai szórakozóhelyeken – terjedt el, ezért a cikk rendőr szerzője úgy vélte, hogy terjesztői ellen még sokáig szívós küzdelmet kell folytatni.
Átalakítaná a kábítószerügyi koordinációt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). A 2007 óta működő Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság mellett létrehoznának egy új testületet, a Kábítószerügyi Tanácsot.
Az Emmi erről szóló tervezete a kormány honlapján jelent meg, jövő keddig várják a véleményeket hozzá. A tervezetben azt írják, hogy a kábítószerügy területén a 2007-ben létrehozott koordinációs bizottság a kormány legfontosabb kábítószerügyi javaslattevő és véleményező testületének tekinthető. Ugyanakkor kiemelik, hogy mivel a kábítószerügyi koordináció területén mind a társadalmi részvétel, mind a tárcák közötti együttműködés kiemelt jelentőségű, egy helyett a jövőben két testület foglalkozna a kábítószerügyi koordinációval.
A tervezet értelmében a bizottság célja a minisztériumok kábítószerüggyel kapcsolatos tevékenységének összehangolása, valamint a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített szakpolitikai stratégia végrehajtásának elősegítése lenne.
A bizottság elnöke az emberi erőforrások minisztere által felkért állami vezető. Rajta kívül a bizottság állandó tagjai lenne az Emmi egészségügyi, egyházügyi, civil, oktatási, szociális és társadalmi felzárkózási területének egy-egy képviselője, továbbá a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Nemzetgazdasági Minisztérium egy-egy képviselője.
A koordinációs bizottság átalakítása mellett új testületként hoznák létre a Kábítószerügyi Tanácsot, amelynek a drogfogyasztással kapcsolatos problémák kezelése, a célzott, közösségi alapú beavatkozások előmozdítása és a civil szervezetekkel történő együttműködés erősítése lenne a feladata.
A tanács elnöke a kábítószer-megelőzésért és kábítószerügyi koordinációs feladatokért felelős szakterületet képviselő állami vezető lenne. Mellette a tanács állandó tagsága több szervezet, egyebek mellett a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egy-egy delegáltjából állna, a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége pedig közösen egy tagot delegálhatna.
Téma:Lejönni a heroinról, a drogról való leszokás.
Helyszín:Tilos Rádió stúdiója
Szerkesztő:
Vendégeink: Kubiszyn Viktor és Centgraf Károly
Kubyszin Viktor a Drognapló című könyv szerzője, újságíró,felépült szenvedélybeteg, és a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthona, részéről Centgraf Károly, programvezető, szociális munkás, családterapeuta.
Az alapprobléma az mindig valahol a gyermekkortól datálódik, amikor nagyon sok minden eldől egy emberben, hogy a személyiségfejlődése milyen irányt vesz Ez valahol nagyon kis gyermekkorban el tud dőlni. De ez nem egy ilyen fátum, nem a végzetről beszélünk. hanem arról, hogy milyen viselkedésmódok vésődnek be akár a kapcsolatainkra nézve, amiket megpróbálunk újraélni a felnőttkorunkban. Ezek felülírhatóak akár a későbbiek folyamán. És a terápia ezekre megy rá. Azoknak a személyiségdeficiteknek a pótlására, amik nem tudtak jól működni gyerekkortól kezdve, nem alakultak ki vagy nem funkcionáltak rendesen.
Azadása 11. perc 11. másodpercénél kezdődik, érdemes odatekerni. Az adás szóra klikkelve már kezdődik is a hanganyag.
Adepresszióvalkapcsolatban végzett kutatásban egyre több összefüggést fedeznek fel a beteg állapotának javulása, és az állatokkal való kapcsolattartás között. Valóban gyógyírt jelent a kis kedvencek szeretete egy depresszióban szenvedő ember számára?
Feltétlen szeretet
Lehet bármennyire is bosszús a kedvünk a fárasztó és stresszes munkanap végén, a hozzánk bújó házi kedvenc minket üdvözlő, vidám látványa pillanatok alatt feledteti velünk a korábbi problémákat. Ebből a sokak által megtapasztalt élethelyzetből kiindulva, már kevésbé tűnik hihetetlen elképzelésnek, hogy az állatok közelsége kedély- és állapotjavító hatást ér el a depressziótól szenvedő embereknél.
A valódi titok
Egyszerűen annyi a titok, hogy fontos vagy és szükség van rád! Az állatok emlékeznek ránk, várják, hogy visszatérjünk, és amikor ez megtörténik, mindent megtesznek, hogy ezt kifejezésre juttassák. A törődést és gondoskodást feltétel nélküli szeretettel hálálják meg.
Talán ez az, ami segít felülemelkedni minden embernek amentálisvagy fizikai betegségein. Mindezt anélkül, hogy ennek a hihetetlen képességnek a betegek, vagy házi állataik tudatában lennének.
Elterelő hadművelet
Adepressziósok esetben alakul ki az elhagyatottság és a magány érzéseiből táplálkozva. Ezeken egyaránt segít egy vidám házi kedvenc, aki a szimpla jelenlétével tereli el a gazdája gondolatait a saját betegségéről.
Társra találni
A betegségek leküzdésénél szintén nagyon fontos, hogy érezzük a szükségét a cselekedeteinknek. Az egyedül élő embereknem tartják magukat hasznosnak, ami könnyen elmélyítheti a depressziót. Az állatokról azonban gondoskodni kell, tehát újra látnak értelmet felkelni, felöltözni, hiszen feladataik vannak, és valaki számít rájuk.
Emellett azáltal, hogy van kihez szólniuk a magánytól szenvedőknek, valamint reakciókat és válaszokat kapnak kedvenceiktől, szinte bizonyos, hogypirulák nélkül is javulni fog a hangulatuk.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara és Erzsébetváros Önkormányzata ismeretterjesztő előadássorozatot rendez, amelyen az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi projekt eredményeit mutatják be. A következő alkalommal a középiskolás hallgatók alkoholfogyasztási szokásairól lesz szó. Demetrovics Zsolt egyetemi docens, az ELTE Pszichológiai Intézet igazgatója „Az „elszabaduló” alkoholhasználat okai?” Középiskolás és egyetemi hallgatók alkoholfogyasztási szokásainak motívuma” című előadására kerül sor.
Az alkoholhasználat “elszabadulásának”, azaz problémás mértékű megjelenésének számos oka lehet. A genetikai sérülékenység mellett a nevelés, a környezet, az aktuális stresszhatások és krónikus problémák, a személyiség jellemzői és a társadalmi környezet változásai egyaránt szerepet játszhatnak és játszanak az alkohol vagy más pszichoaktív szerek használatának növekedésében, a káros használati formák kialakulásában. Az előadó részletesen bemutatja, hogy milyen motívumok állhatnak a szerhasználat hátterében a fiatalok körében, illetve ismerteti a középiskolás és egyetemista populációban végzett ELTE-kutatások eredményeit. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagogikum Központjában megvalósuló „Az élethosszig tartó tanulás társadalmi folyamatai és biopszichoszociális háttere” kutatóegyetemi alprojekt az oktatásra és az egészségfejlesztésre koncentrál. Az előadássorozat célja, hogy a kutatási eredményeket széles körben terjesszék és népszerűsítsék a kerület lakói, a középiskolai diákság és egyetemi hallgatóság körében. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg, a rendezvénysorozat Erzsébetváros „Kultúra utcája” programjához is kapcsolódik.
A Lelki Egészség Program valódi ratifikációjára is sor kerülhet még ebben a ciklusban.
A magyar pszichiátriai szakma legjelentősebb tudományos rendezvényének 2013. január 23-26. között Győr városa ad majd otthont. A „Határtalan elme korlátai" mottóval megrendezett XVIII. Vándorgyűlés programjában a szakmai kérdések mellett olyan témák kapnak hangsúlyt, mint a hazai és nemzetközi kutatási és szakmai együttműködések kérdése, a szakemberhiány és utánpótlás, a Lelki Egészség Országos Programja, a járóbeteg-finanszírozás, a szociális-rehabilitációs ellátás változása.
A szociális-rehabilitációs ellátás változása kapcsán a szervezők – többek között – a magyar fővárosban zajló eseményekre kívánják felhívni a figyelmet. Budapest szociális-rehabilitációs ellátásának megújítása érdekében felkérték a szakma képviselőit egy munkacsoportban történő közreműködésre. Itt a fővárosi szociális ellátás fejlesztése volt a téma, amelynek kapcsán az egyik legnagyobb fővárosi szociális ellátó hely – a szentgotthárdi intézmény – fejlesztése is megkezdődött. Azonban a törvényi változások – melyek értelemében a szociális intézmények kezelését az állam –bizonytalanná teszi a megindult pozitív folyamatokat. A pszichátria képviselői forráskivonástól tartanak. Fontos lenne, hogy az elmeszociális ellátási helyzetet javító, nehezen meginduló fejlesztések sikeresen zárulhassanak.
Szorosan ide tartozik a járóbeteg finanszírozás, illetve az itt történő forráskivonás kérdése is, ami különösen annak fényében lenne fontos, hogy a pszichiátriai ellátórendszer átalakítása során megszüntetésekor az ellátás biztosításához e terület fejlesztése elengedhetetlen.
A Lelki Egészség Operatív Programja (LEGOP) a szakma által elkészített program, aminek kormányzati oldali hivatalos elfogadása régóta várat magára. Feltétlenül pozitív hír, hogy a jelek szerint az informálisan, élőszóban már számtalan esetben támogatott program valódi, hivatalos ratifikációjára is sor kerülhet még ebben a kormányzati ciklusban. E program megnyugtatóan tudná például rendezni a már említett járóbeteg-ellátás helyzetét is.
A Vándorgyűlés 0. napján kerül sor a VI. Nemzetközi Magyar-Román Pszichiátriai Konferenciára. Az első konferencia 2003-ban volt Budapesten, ezt követően minden alkalommal Csíkszeredán került megrendezésre. A Magyar Pszichiátriai Társaság régi vágyának tesz eleget, hogy a 10. évfordulóra esedékes konferenciát megrendezi, az esemény főtémája a szorongás lesz.
A Vándorgyűlés szakmai programjában több mint 200 eőadásra, szimpóziumra kerül sor, melyek a szakma minden területét felölelik. Több téma érdekes, modernkori problémákra hívja fel a figyelmet. A szakemberek jónéhány éve kezdtek rá felfigyelni, hogy a virtuális világ figuráival történő azonosulás komoly gondot okoz egyes gyermekeknél. Ezen gyermekek közül ugyanakkor igen sokat játszanak számítógépes játékokat, vagy tartanak fenn kapcsolatot a virtuális világban, míg iskolai beilleszkedésük sikertelen lehet.
A folyamatosan változó világ számos új kihívás elé állítja pszichiátriai szakmát is. Folyamatosan jelennek meg új kórformák, és ehhez kapcsolódóan új terápiák. A férfiak testideáljának, testképének markáns változása kapcsán, a testtel való elégedetlenség testképzavarral társulva az izomdiszmorfia (ID) kialakulásához vezethet. (Az ID olyan pszichiátriai zavar, amelyet az izomzattal való túlzott foglalatosság és az izomtömeg növelésének intenzív vágya jellemez.) Az is tudjuk hogy e betegség kialakulása tekintetében a testépítők fokozott kockázati populációt jelentenek, azoban egy most napvilágra kerülő kutatás azt is megmutatta, hogy e probléma mlyen súlyossávált az elmúlt évtizedben.
Míg 2001-ben a súlyzós edzést végző férfiak 43%-a elégedett volt a testsúlyával, addig ez az arány 2011-ben már csak 9,5% volt! A fogyni és a hízni vágyók aránya egyaránt megnövekedett, az ID kockázati valószínűsége szintén szignifikáns növekedést mutatott a tíz év távlatában: 4,3-ről 18 százalékra nőtt!
Szintén egy sokak fantáziáját megmozgató kérdés, hogy a magukat plasztikai beavatkozásra rászánók körében tapasztalható-e bármilyen testképzavar. Egy magyar kutatásba esztétikai célból mellplasztika műtétre jelentkező fiatal nőket vontak be. Cél a mellnagyobbító beavatkozást választó nők személyiségjellemzőinek feltérképezése, valamint saját testükhöz való viszonyuk felmérése volt. A tesztek személyiségzavar kritériumát teljesítő karakterstruktúrát egy esetben sem jeleztek, ugyanakkor jelentős karakterformáló hatású vonásként az alacsony önértékelés, az önelfogadás gyengesége, a maximalizmus, a rigiditás, az önszempontúság, illetve a felelősségvállalás hárítása rajzolódott ki. Az eredmnények felvetik az ilyen műtétekre vállalkozó személyek esetleges pszichológiai szűrésének, mentálhigiénés támogatásának szükségességét, különös tekintettel a plasztikai beavatkozásokhoz való függés kialakulásának megelőzése érdekében.
Szakmai Nagycsoport a vándorgyűlésen Amikor konferenciára utazunk, találkozásokra számítunk – találkozásokra emberekkel, ismeretekkel, gondolatokkal, érzésekkel. Nem is az a legfontosabb talán, hogy mindez jó érzéssel töltsön el bennünket, inkább az, hogy a hétköznapitól eltérő módon tapasztaljuk meg azt a közeget, amiben életünk nagyon jelentős részét eltöltjük.
Ilyen eltérő megtapasztalásra invitáljuk az MPT győri Vándorgyűlésének résztvevőit, mégpedig az eddigi Vándorgyűlésekhez képest is újszerű, szokatlan módon: 3 ülésben szakmai nagycsoportot szervezünk. A nagycsoport persze nem új műfaj, valószínűleg a legtöbben tudják mi az, sokan nyilván részt is vettek ilyenen. Mégis úgy gondoljuk, hogy a résztvevők többsége számára afféle ismeretlen ismerős ez a fajta együttlét.
A nagycsoport nyilvános fórum, vagyis nyitott a konferencia minden résztvevője számára; verbális csoport, vagyis az válhat közös élménnyé, együtt is átgondolhatóvá, amit a résztvevők kimondanak; struktúrálatlan, vagyis nincs megadott témája és a nagycsoport stábja – a vezetők és koterapeuták – nem irányítják a beszélgetések menetét. A stáb szerepe az, hogy segítse, facilitálja a résztvevők minél szabadabb interakcióját, lehetőséget teremtsen arra, hogy közösen rápillanthassunk az együttlét, a találkozások élményére és abban önmagunkra, egymásra, a konferenciára; folyamat, tehát érdemes “végigülni", illetve a három nagycsoporton való részvétel többlet élményt, többlet tapasztalatot jelenthet.
Mire jó, mit ad, hogyan működik ez a szakmai nagycsoport? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához is közelebb vihet a konferencián tartandó három alkalom.
Szeretettel vár minden érdeklődőt a stáb: Gál Béla, Kavetzky Péter, Milák Piroska, Terenyi Zoltán Szakmai háttér: Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület
"Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a hat legnagyobb tűforgalmat lebonyolító szervezet számára összesen 6 millió forint összegű egyedi támogatás biztosításáról döntött, a szerződéskötés már megtörtént. Ez az összeg, illetve az ebből történő eszközvásárlás megnyugtatóan rendezi az átmeneti tűhiányt" - részlet az Emberi Erőforrások Minisztériumának közleményéből ( 2013. január 20). Vasárnap este óta sokan hívtak minket, hogy velünk örüljenek, megoldódott a tűcserék krízise. Az alábbiakban szeretnénk a most történtek hátterét kicsit megvilágítani, egyben már előre magyarázatként is szolgálni arra a véletlen esetre, ha a következő hónapokban netán megint a tűcserék bedőlésének esélyéről, és hazai HIV járványveszélyről lenne majd hangos a sajtó. Arra az esetre, amikor a civilek telhetetlennek tűnnek majd, akiknek bezzeg hiába nyújtotta az állam a kisujját...
2012-ben a Nemzeti Drogstratégia és annak cselekvési tervének hiánya miatt, a pályázati rendszer szétverése, bizonyos támogatások megszűnése következtében az ártalomcsökkentő szolgáltatások, kivált a folyamatos fogyóeszközt igénylő tűcsere szolgáltatások, a teljes ellehetetlenülés közelébe kerültek. Volt amelyik megszűnt, volt amelyik "ideiglenesen" bezárt, de szinte mindegyik jelentős korlátozást vezetett be az ártalomcsökkentő eszközök hozzáférésében. Mikor ez az állapot is tarthatatlanná vált, 2012. októberében a tűcserék és az Ártalomcsökkentők Szakmai Szövetsége (ÁSZ) többszöri kérésére, szakmai egyeztetőt hívott össze a minisztérium. A szakmai egyeztetőn az ÁSZ 2.000.000 Forintban határozta meg az 5 budapesti tűcsere (+a legnagyobb forgalmat bonyolító vidéki tűcsere) minimális tű-költség igényét 2012 végéig. Ez ott és akkor csak a tűkre vonatkozott, tehát nem volt a kalkulációban sem a használt fecskendők elszállításának, sem további létfontosságú ártalomcsökkentő eszközök és szolgáltatások költsége, és a jelzésünk az volt, hogy ez csak 2 hónapra, 2012 végéig oldja meg a krízist. Ennek az összegnek a biztosítására a minisztérium ígéretet tett.
2012. november közepén a minisztérium tájékoztatott minket arról, hogy a 2 milliós krízis támogatást, ún. egyedi támogatás formájában tudják adni az egyik civil szolgáltatónak. A pályázatot és annak lebonyolítását, az érintett szervezetek teljes egyetértésével, a Drogprevenciós Alapítvány vállalta magára. 2012. decemberében a minisztérium tájékoztatott minket arról, hogy a 2 millió Ft helyet 6 milliót adna a budapesti tűcseréknek (+1 vidéki tűcserének, Miskolcon), de 2013 közepéig (!) történő felhasználással. Szintén 2012. decemberében azt az információt adta a szaktárca, hogy a minisztériummal kötendő egyedi támogatás aláírható, de kifizetés csak 2013 január 18-a után várható. 2013. január 20-án a támogatás még nem érkezett meg, de a minisztérium közlemény kiadását érezte szükségesnek, sőt még aznap este, Téglásy Kristóf ifjúsági főosztályvezető, az ATV "Szabad Szemmel" c. műsorában (az adás 51. percétől megtekinthető), tulajdonképpen mint jóságos Mikulásról beszélt a miniszterről, aki a kért 2 millió Ft-ot megháromszorozta.
Szóval pénz még nem jött, de az "átmeneti tűhiány" így rendeződött, most mondjuk úgy, megnyugtatóan. A 2012-es biztosan, hiszen már 2013-at írunk. Nem beszélve arról, hogy 2011-ben még pályázati úton, egyes ártalomcsökkentő programok nyerhettek az eszközök beszerzésére akár 6 millió forint forrást is, nem az 5+1 legnagyobb tűcsere összesen.
További kiegészítések, amík már szabad szemmel nem láthatók:
A tűcsere programok jellemzően a szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátására kiírt, három éves befogadással működő szolgáltatásaikból tudnak "kiszámíthatóan"gazdálkodni. Az általában évi 6 millió támogatás, havi szinten bruttó 500 ezer Ft-os játékteret jelent, amiből ki kell fizetni a törvény által előírt végzettséggel rendelkező szakmai stábot (3 teljes állású, vagy 1 teljes és mondjuk 4 fél+ 1fő konzultáns havi 4 órában), járulékot, rezsit, helyiségbérletet, a tűcsereszközt, HIV és Hepatitis szűréseket, a szervezeti management költségek programra eső részét, PR-t, ( mert ugye elvárható, hogy a program saját maga is dolgozzon a hosszú távú fenntarthatóságán), szupervíziót, továbbképzést, mindent, ami egy normális világban elkelne. 2012 elején nem kaptuk meg a kért IX. kerületi alacsonyküszöbű támogatást, de a területi ellehetetlenedés kapcsán támadt vihar hatására új pályázatot írtak ki, amiben már nyertünk, méghozzá visszamenőleg, áprilistól. A döntés nyár elején jött meg, a támogatási pénz 2012 DECEMBERÉBEN! Tehát ez idő alatt minden szervezet megszülhette a maga remek megoldását, tartalékok felélése, kölcsön, átcsoportosítás, rulett?, mert pont 9 hónapunk volt rá. A Kék Pont még örülhetett, mivel sikeresen pályázott egy nemzetközi szervezetnél 2012 augusztusában, és decemberben az AIDS elleni küzdelem Világnapjának kapcsán 5 millió Ft-os támogatásban részesülhettünk, a MAC Foundation jóvoltából. Tehát most az a biztos, hogy idénre van kapott normatíva típusú támogatás, (ami a személyi kifizetésekre sem elég) és 5 millió Ft adomány, no meg a most már majdnem megkapott egyedi támogatás ránk jutó része. Mivel mi úgy döntöttünk, hogy csak abból a pénzből tervezünk, ami már a számlánkon van, most a korlátozásunkon úgy alakíthattunk januártól, hogy jelenleg a tűcserében 3 steril fecskendőt adunk ki és kettő használtat tudunk cserélni/kliens.
Az ELTE Pszichológiai Intézet, Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszéke
MEGHÍVJA az
„Addiktológiai kutatások Magyarországon 2013 – Új fejlemények az addiktológiában”
CÍMŰ KONFERENCIÁRA.
A konferencia időpontja: 2013. február 19.
A konferencia helyszíne: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar,Budapest VII., Kazinczy utca 23-27. AULA
PROGRAM
9:00 – 9:55 - R E G I S Z T R Á C I Ó
9:55 – 10:00 - M E G N Y I T Ó Dr. Demetrovics Zsolt, ELTE PPK Pszichológiai Intézet, Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék
10:00 – 10:45 Kísérlet a magyarországi szerencsejátékok addikciós potenciáljának mérésére Paksi Borbála, Gyollai Ágoston, Magi Anna, Demetrovics Zsolt Budapesti Corvinus Egyetem, Viselkedéskutató Központ Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet
10:45 – 11:30 Alcohol dependence in the brain; from reward to habit driven drug use Zsuzsika Sjoerds VU University Medical Center, Amsterdam, The Netherlands
S z ü n e t
12:00 – 13:15 Medical treatment of alcohol Dependence: from research to practice Prof. Dr. Otto Lesch Medical University of Vienna, Austria
A konferencián való részvétel ingyenes, részvételi szándékát kérjük, hogy az alábbi linken, a jelentkezési lap kitöltésével jelezze: LINK
Jelentkezésüket legkésőbb 2013. február 10-ig várjuk.
E-mailen, fórumon keresztül vagy csetelve próbálnak segíteni a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének szakemberei olyan fiataloknak, akiknél felmerül az anorexia, bulimia vagy más evészavar gyanúja, mindezt úgy, hogy a betegek névtelenek maradhatnak.
Mindehhez csak egy honlapon (www.proyouth.eu) kell regisztrálniuk a fiataloknak, és beszélhetnek problémájukról a pszichológusokkal, illetve támogatást kaphatnak a programban résztvevő kortársaiktól. A nemzetközi Pro-Youth oldalt azért hozták létre, hogy népszerűsítse az egészséges életmódot és megelőzze az evészavarok kialakulását az egyetemista, főiskolás korosztály körében. Ez az időszak ugyanis a legérzékenyebb az evészavarok (anorexia, bulimia, falászavar, elhízás) kialakulásának szempontjából. Az internetes platformon hasznos információkat és konkrét tanácsadói segítséget kaphatnak a testi és lelki egészséggel kapcsolatos kérdésekre és problémáikra.
fotó: attekovacs.com
A honlapra történő regisztrálás egy evészavar kockázat felmérő teszt kitöltésével kezdődik. A kockázat mértékének megállapítása után a szakemberek e-mailben személyesen veszik fel a kapcsolatot a felhasználókkal és tesznek javaslatot a problémakezelés módjára. Az online segítség eszköze egyrészt a fórum, ahol a résztvevők különböző témákban cserélhetnek véleményt egymással és kortárs segítőkkel, másrészt az egyéni és csoportos chat ülések, ahol pszichológusainkkal van lehetőség személyes online konzultációra. A regisztrált résztvevők állapotát folyamatosan követik rendszeresen küldött önkitöltő teszt segítségével. A honlap hasznos információval szolgál azoknak is, akik pusztán az egészséges életmód iránt érdeklődnek. A részvétel természetesen ingyenes és anonim.
A program a heidelbergi egyetem kezdeményezésére 2011-ben indult. Hét európai országot ölel át, amelyben Magyarországot a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete képviseli.
A volt alkoholisták leszokásuk után még jó ideig nincsenek férfiúi erejük teljes birtokában az ágyban, egy évnél is tovább tarthat, hogy visszanyerjék fizikai állóképességüket - állítják spanyol kutatók.
A Granadai és a Santo Tomas Egyetem tudósai 109 férfit kérdeztek ki nemi életükről. Többségük mértéktelenül ivott korábban, ami azután erekciós képességüket tartósan gyengítette jóval azután is, hogy már "tiszták" voltak.
A kutatók mindazonáltal úgy találták, hogy a csupán mértékkel ivók is kevésbé élvezik a szexet, mint azok, akik sohasem fogyasztanak szeszes italt.
A tanulmány a Journal of Sexual Medicine című folyóiratban jelent meg - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Az emberek igen, de a számok nem hazudnak: a Cisco Connected World Technology Report legújabb felmérése szerint az Y generáció, avagy a mai 18-30 éves főiskolások és fiatalok 90%-a okostelefonjával indítja a reggelt, míg közel 42% gyakorlatilag elvonási tünetektől szenved, ha nincs kéznél adrágaszág. Vagy épp nem tudja megnézni, mi folyik a Facebookon.
A felmérés eredménye gyakorlatilag semmilyen meglepő dolgot nem jelent: az okostelefonok 5 éve történő megjelenésével mindenki számára megnyílt a lehetőség, hogy bárhol, bármikor online legyen, információhoz jusson, azonnal reagálni tudjuon a környezetében történő eseményekre. Míg régen az életbenmaradást a vadállatok levadászása jelentette, addig ma a térerőt kergetjük ugyanolyan elszántsággal.
Szinte nincs olyan fiatal ma, aki még az ágyból történő felkelés előtt ne osztaná meg gondolatait a világgal valamilyen szociális hálón keresztül, illetve az is gyakorlatilag a teljes értékű reggeli részévé vált, hogy mindenféle filterekkel felturbózott képeket osszunk meg a kávéról, pirítósról és baconről. Aggodalomra azonban semmi ok, még tízből tíz megkérdezettnek eszébe jut felöltözni, mielőtt kilépne a lakásból.
Bár a fentiekkel még nem is lenne kifejezetten probléma, hiszen hajnalban, félálomban az ember úgy sem tud semmi produktívat elkövetni. Örülünk, ha a kávét sikerült lefőzni és a bögrébe tölteni. A gondok inkább ott kezdődnek, hogy a fiatalok közel kétharmada állandó jelleggel ellenőrzi, hogy érkezett-e új üzenete vagy megbökdösték-e virtuálisan. Ez a nők esetén még rosszabb, ott a fiatalok 85%-a nem bír ki két percet a telefonja nélkül, míg a férfiaknál ez csak 63% - bár nem bizonyított, de ez valószínűleg betudható annak is, hogy minden második gondulatunk a szex - bár ez alapján már csak a harmadik. Fejlődünk!
Azonban a megkérdezettek 40%-ánál még katasztrófálisabb a helyzet: gyakorlatilag elvonási tüneteket produkálnak, ha nincs lehetőségük elérni az üzeneteiket. Bár azt én is aláírom, hogy fruszrál, ha nincs térerő, azért nem szoktam kétségbeesni, ha nem a megérkezés pillanatában olvasom el az e-maileket. Nem mennek azok sehova és amúgy is, ha fontos a dolog az illető fel is tud hívni.
Ami azonban már igazán problémát jelent - szerintem - az a tény, hogy a válaszadók közel fele gyakorlatilag bárhol, bármikor előveszi telefonját, legyen szó baráti összejövetelről, családi vacsoráról vagy akár vezetésről. Bár abban nem látok kivetnivalót, hogy egy-két vicces dolgot megmutassunk ismerőseinknek a telefon segítségével, valahol szerintem már beteges, amikor valaki egy beszélgetés közben képes elővenni a telefonját és "becsekkolni a fácsén".
Természetesen az okostelefonok közel sem lennének ennyire népszerűek - és valószínűleg ekkora függőséget sem okoznának - alkalmazások nélkül. Manapság az alkalmazásoknak köszönhetően gyakorlatilag bármire használhatunk egy smartphonet, azonban a megkérdezettek kétharmada maximum 10 alkalmazás állandó használatára esküszik, de generáción fele elsősorban a játékokat részesíti előnyben, míg produktív dolgokra mindössze 27% használja telefonját - persze kérdéses, hogy egy-egy alkalmazás mikor válik tisztán szórakozást vagy produktivitást elősegítő programmá. Gyakran a különböző beépített funkcióknak köszönhetően nem lehet éles határt húzni a kettő között és akaratlanul is "játszunk", miközben mondjuk egy navigációs szoftvert használunk.
Kétségtelen, hogy a mai fiatalok élete egyre inkább a digitális térbe tolódik, hiszen az okostelefonok segítségével számos olyan lehetőség nyílt meg, amely eddig nem volt elérhető: az online térben nincsenenek fizikai és időbeli korlátok, bizonyos alkalmazások segítségével bagóért hívhatunk bárkit a világ bármely táján, illetve az okostelefonok önmagukban kiszolgálnak annyi funkciót, amelyhez régebben kész arzenált kellett magunkkal hordani (PDA, MP3 lejátszó, akár egy notebook, bizonyos helyeken bankkártya, stb...). A probléma nem ezzel van.
A gondok ott kezdődnek, hogy sokan képtelenek elszakadni a telefonjuktól és gyakorlatilag lassan levegőt sem tudnak venni anélkül, hogy a kijelzőre néznének. Pedig a Facebook és az e-mailek nem mennek sehova, és esetleg a velünk szembenülőnek jobban esne, ha szóban beszélgetnénk vele ahelyett, hogy Facebookon böködjük. Vagy épp másik három emberrel levelezünk, miközben társaságban vagyunk. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindig vannak olyan személyek és helyzetek - mindenki életében - akinek a levelére, üzeneteire azonnal szeretünk reagálni valamilyen okból: de ezt lehet diszkréten is tenni. Vagy legalább kérjünk elnézést, de ne pofátlan módon tegyük, az éppen társaságunkat élvező személyt teljesen ignorálva.
És nézzünk szembe a ténnyel: függők vagyunk. Mindenki. Én is.
">
A városi többséget nem a hajléktalanok száma zavarja, hanem azokon belül egy szűk kisebbség antiszociális viselkedése, ők pedig azért járkálhatnak szabadon, mert 
Névjegy: Muhi Mária 
"Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a hat legnagyobb tűforgalmat lebonyolító szervezet számára összesen 6 millió forint összegű egyedi támogatás biztosításáról döntött, a szerződéskötés már megtörtént. Ez az összeg, illetve az ebből történő eszközvásárlás megnyugtatóan rendezi az átmeneti tűhiányt" - részlet az Emberi Erőforrások Minisztériumának 
Az emberek igen, de a számok nem hazudnak: a Cisco Connected World Technology Report legújabb felmérése szerint az Y generáció, avagy a mai 18-30 éves főiskolások és fiatalok 90%-a okostelefonjával indítja a reggelt, míg közel 42% gyakorlatilag elvonási tünetektől szenved, ha nincs kéznél adrágaszág. Vagy épp nem tudja megnézni, mi folyik a Facebookon.
Utolsó kommentek