Súlyos evészavarok - elhízás

A táplálékfelvétel jelző ingere az éhség, amely azonban nem biztos, hogy a szervezet tényleges fiziológiai állapotának a kifejezője. Sok családban a táplálkozás elszakad a tényleges szükségletektől, az éhség és az evés más késztetésekhez kötődik, legtöbbször a ki nem elégített érzelmi szükségletekhez. A civilizált társadalmakban az elhízás az egyik legsúlyosabb kockázati tényezője számos betegségnek (szív- és érrendszeri betegségek, érelmeszesedés, magas vérnyomás). Az elhízott emberek jellemzői:

• Kevésbé reagálnak a jóllakottság belső jelzésére, a környezet étvágygerjesztő ingereire pedig fokozottan. A táplálkozást nem a külső és belső ingerek egyensúlya szabályozza.
• A teltségérzés visszacsatolása hiányos, az éhségérzet nem csökken a táplálék elfogyasztását követően.
• Ritkán, de alkalmanként sok táplálékot fogyasztanak, ami fokozza a hízást.

Az elhízás a pszichofiziológiai rendszer szabályozási zavara. Serdülőkorban az elhízás a hormonális rendszer megváltozása miatt következhet be. Megnehezíti az alkalmazkodást és személyiségváltozás is kísérheti. Az orvosi kezelés mellett érzelmi terápiára is szükség lehet, a kezelésnek nem a tünetre, hanem a személyiségre kell irányulnia.

Súlyos evészavarok - Bulimia

A bulimia (bulimia nervosa) súlyos evészavar, rohamszerű evés, amelynek hátterében ugyanakkor visszatérő súlycsökkenési próbálkozások állnak. A bulimiás betegek rövid idő alatt nagyon nagy mennyiségeket esznek. A falási roham alatt elvesztik önkontrolljukat, nem tudják abbahagyni az evést. A falási roham után – a súlygyarapodás elkerülése érdekében – valamilyen módon igyekeznek megszabadulni az ételtől, legtöbbször önhánytatással, ritkábban hashajtóval, beöntéssel vagy túlzott testgyakorlással. Kényszer kialakulásáról akkor beszélünk, ha a falási rohamok hetente legalább kétszer jelentkeznek, és a kényszeres viselkedés több mint három hónapja tart.

A betegség legtöbbször fiatal lányokat érint, akik nincsenek megelégedve saját testsúlyukkal, kövérnek tartják magukat, önértékelésüket túlzottan befolyásolja alakjuk és a testsúlyuk. Gondolataik állandóan az evés-nemevés kérdése körül forognak, és ez társalgásukban is megjelenik. Szeretnék elérni az ideális testsúlyt, meg akarnak felelni a kor magas, karcsú és vékony derekú nőideáljának.

A bulimiások testsúlya általában normális, így a külső szemlélő számára nem feltűnő a viselkedésük. A falási rohamok után gyakran bűntudatuk van, szégyellik állapotukat, magatartásukat rossz szokásnak gondolják, amit igyekeznek eltitkolni a környezetük előtt. Jellemző, hogy legközelebbi hozzátartozójuk sem mindig tud betegségükről.

A divatnak nagyon fontos szerepe van az evési zavarokkal kapcsolatos szenvedélybetegségek kialakulásában. A testalak fontosságát, szerepét az érvényesülésben az utóbbi években a média – sztármagazinok, tévéműsorok, reklámok – nagyon gyakran túlhangsúlyozza, aminek hatására érezhetően gyarapodott az evési zavarokkal küszködő fiatalok száma. Az Egyesült Államokban a fiatal lányok 5-10%-a küzd ilyen jellegű problémákkal, hazánkban ez az arány alacsonyabb ugyan, de határozott emelkedést mutat.

A bulimiára utaló jeleket többnyire a fogorvos veszi észre, azoknál a betegeknél, akik hánytatják magukat. A kihányt gyomortartalom erősen savas kémhatása miatt ugyanis roncsolja a fogzománcot. Az önhánytatás, a rendszeres hashajtó használat felboríthatja a szervezet só- és vízháztartását, ami súlyosabb esetben kiszáradáshoz, szívritmuszavarokhoz vezethet. Az önhánytatás során alkalmazott torokingerlés a nyálkahártya sérülésével, roncsolódásával járhat. Gyakori a nyelőcső és a gyomor tágulata is. A bulimiás lányok több mint a fele panaszkodik menstruációs zavarokról, a ciklus elmaradásáról.

A bulimia kialakulásának sokféle oka lehet. A legtöbb bulimiás betegre jellemző, hogy önkontrollja csökkent mértékű. A serdülőkori-fiatalkori megjelenés gyakorisága azzal magyarázható, hogy a serdülő számára ijesztő megszokott testalakjának gyors változása, átalakulása. Előfordul, hogy az első bulimiás falási rohamok egy fogyókúrát követően jelennek meg. Természetesen a fogyókúrázás nem vezet egyenesen evési zavarokhoz – hiszen a nők többsége élete során többször is fogyókúrázik – de mindenképpen kockázati tényező, különösen, ha párosul a karcsúság iránti túlzott vággyal.

A súlyos élettani következmények, a leszokás nehézségei miatt a bulimiát semmiképpen sem szabad serdülőkori szeszélynek tekinteni, a betegség kezelését megfelelő szakemberre kell bízni. A táplálkozási zavarok kezelése pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel történik. A módszer kiválasztását a beteg állapota, a betegség kialakulásához vezető okok és a fenntartó tényezők határozzák meg. Az evési zavarok általában nehezen gyógyulnak. A betegek nem szívesen fordulnak orvoshoz, csak akkor amikor környezetük, családjuk erőteljesen fellép és elviszi őket.

Súlyos evészavarok - Anorexia

Az anorexia (anorexia nervosa) súlyos táplálkozási zavar, kényszeres testsúlycsökkentés, amelynek hátterében kóros, eltúlzott soványság utáni vágy áll, irracionális félelem a normális testsúlytól. A betegekben erős félelemérzet van testtömeg feleslegük miatt, kövérnek, alaptalanul elhízottnak tartják magukat, ezért koplalnak, vagy ha esznek, akkor önhánytatással, hashajtóval, beöntéssel igyekeznek megszabadulni a felvett tápláléktól.

Kórosan soványak, testsúlyuk legalább 15%-kal alacsonyabb, mint a normális érték alsó határa. Ennek ellenére testsúlyukat megfelelőnek vagy túl nagynak tartják, saját testalakjuk észlelése zavart szenved. Gondolati szinten állandóan a testsúllyal, az alakkal foglalkoznak, ez alapvetően befolyásolja önértékelésüket. Az alacsony testsúly eléréséhez sokféle módszert alkalmaznak: koplalnak, nagyon intenzív testmozgást végeznek, különböző étvágycsökkentő tablettákat szednek. Nem ritka az önhánytatás, a hashajtó, vízhajtó szedése, a beöntés alkalmazása sem.

A betegség legtöbbször a fiatal lányok körében jelentkezik, az anorexiás betegek 90%-a közülük kerül ki. A divatnak nagyon fontos szerepe van az evési zavarokkal kapcsolatos szenvedélybetegségek kialakulásában. A testalak fontosságát, szerepét az érvényesülésben az utóbbi években a média – sztármagazinok, tévéműsorok, reklámok – nagyon gyakran túlhangsúlyozza, aminek hatására érezhetően gyarapodott az evési zavarokkal küszködő fiatalok száma.

Az anorexiás betegek önkontrollja gyakran eltúlzott, családjukban gyakori a konfliktusok tagadása, a merevség, a túlzott féltés. Jelentős kockázati tényező az anorexia kialakulásában a fogyókúrázás. Gyakori, hogy a betegség egy sima fogyókúrával kezdődik. Anorexiánál ez a fogyókúra irreális mértéket ölt. Már nem arról van szó, hogy 1-2 kilót szeretne lefogyni, hanem még egy kilót, még egy kilót és így tovább... A serdülőkori-fiatalkori megjelenés gyakorisága azzal magyarázható, hogy a serdülő számára ijesztő megszokott testalakjának gyors változása, átalakulása, nem képes elfogadni magát, szeretné visszanyerni korábbi alakját.

Az anorexia nagyon súlyos következményekkel járhat. A koplalás következtében teljesen felborulhat a szervezet egyensúlya. Elmarad a menstruáció (ez minden anorexiás nőbetegre jellemző), csökken a testhőmérséklet, a bőr hámlik, berepedezik, a testen finom szőrzet alakul ki, a csontok törékennyé válnak. A só- és vízháztartás zavarai miatt szívritmuszavarok jelentkeznek. A súlyos anorexiás betegek halála legtöbbször ez utóbbi okokra vezethető vissza.

A táplálkozási zavarok kezelése pszichoterápiával és gyógyszeres kezeléssel történik. A módszer kiválasztását a beteg állapota, a betegség kialakulásához vezető okok és a fenntartó tényezők határozzák meg. Az evési zavarok általában nehezen gyógyulnak. A betegek nem szívesen fordulnak orvoshoz, csak akkor amikor környezetük, családjuk erőteljesen fellép és elviszi őket.

Egy nap két keksz - Klaudia története

Klaudia 16 éves, középmagas, szabályos arcú, sápadt lány. A gimnáziumban ahová jár, ő a legjobb tanuló. Alig 40 kg, az orvosok attól félnek, hogy kóros fogyása következtében meghal. Kórházba utalják.

Klaudia körülbelül 2 kekszet eszik naponta, és egy kis vizet iszik hozzá. Állítja, hogy nem tud mást enni, mert kihányja. Az orvosok infúzióval táplálják, életveszélyben van.

Minden kérdésre válaszol, de nem szívesen beszél a családjáról. Anyja elvált, és mostoha apjával nevelik őt. Van egy féltestvére is. Klaudia kissé ingerült, amikor anyjáról beszél. Az édesapjával ritkán találkozik, mivel másik városban él. Klaudia ebbe nem tud belenyugodni. Más belső vagy külső konfliktusról, problémáról nem számol be.

A derekára vékony piros madzagot köt, közvetlenül a bőrére. Ezt sosem veszi le. Zavarja, hogy észrevették. Valószínűleg ez a mérce, ennél nem szabad vastagabbra híznia. A valósággal való viszonya egyértelműen sérült. A tükörben nem látja soványságát, valószínűleg egy belső képet lát, ami tünetei fenntartására késztetik.

Vizsgáld felül étkezési szokásaidat!

1. Először gondolkodj el azon, hogyan táplálkozik-táplálkozott a családod! A feltérképezésnél arra figyelj, hányszor és hány órakor étkeztek, milyen ételeket fogyasztotok. Gyűjts információkat nemzedékekre visszamenően, érdeklődj szüleid, nagyszüleid, dédszüleid étkezési szokásairól is!
2. Vizsgáld meg, milyen életmódot folytatnak-folytattak családtagjaid! Figyelmedet elsősorban a fizikai munkavégzésre, testmozgással járó tevékenységekre fordítsd!
3. Járj utána, milyen típusú emberek voltak az „őseid” testsúly szempontjából!
4. Derítsd ki voltak-e olyan családtagjaid, akiknek evési szokásairól, súlyáról, fogyókúrájáról stb. történetek maradtak fenn.

Nos ha összegyűjtötted mindezeket az adatokat, akkor az alábbi szempontok alapján lehet értelmezni ezeket:

a) Mennyire volt központi kérdés az evés a családodban?

b) Összhangban volt-e az étkezés az életmóddal, a tevékenységekkel?

c) Vannak-e olyan táplálkozási minták, amelyeket változatlanul átvettél az őseidtől? Melyek azok?

d) Mi az, amit megváltozott az étkezésedben, hozzájuk képest?

e) Jó irányba, egészséges táplálkozás felé mutatnak-e ezek a változások, vagy sem?

f) Összhangban vannak-e a változások a modern kor követelményeivel?

g) Megfelelő-e a testsúlyod? Számítsd ki a testtömeg indexedet!

Tudásbázis