A depresszió 2020-ra a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegség lesz világviszonylatban a WHO előrejelzése szerint; Magyarországon havi szinten kétszázezer ember szenved depressziós tünetektől.
A nemzeti egészségfejlesztés kérdései egyre nagyobb súlyt követelnek napjainkban, amelyekkel közösen kell megküzdeni. Ebben kívánt segítséget nyújtani a Magyar Újságírók Szövetségének (MÚOSZ) egészségügyi tagozata által megrendezett csütörtöki rendezvény, amely az egyik legfontosabb népegészségügyi kérdéssel, a depresszió témájával foglalkozott. Mivel az idei népegészségügyi programban a kormányzat a prevencióra helyezte a hangsúlyt, a rendezvény is ezt a célt támogatta.
Az eseményen Bitter István professzor, a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli elnöke és Purebl György alelnök tartottak előadást - közölték a szervezők csütörtökön az MTI-vel.
A rendezvény előadói felhívták a figyelmet arra, hogy fontos a depresszió tüneteinek és annak megtanítása, mikor forduljon a beteg vagy hozzátartozója segítségért. Beszélni kell a betegségről,csökkenteni a megbélyegzettség-érzést, emellett fontos az ellátórendszer erősítése, az együttműködés növelése a betegek, hozzátartozók, civilek és az ellátórendszer között.
Magyarországon havi szinten kétszázezer ember szenved depressziós tünetektől,de alig 50 százaléka áll orvosi, gyógyszeres kezelés alatt. A depresszió bárkit érinthet, bár sokan nem szívesen vesznek erről tudomást. Mások eltitkolják a betegséget a környezetük elől, mert úgy érzik, ha beismerik állapotukat, hátrányos megkülönböztetésnek teszik ki magukat. Emiatt a depresszió sokszor felismeretlen marad, tüneteit mással magyarázzák.
A betegség legsúlyosabb következménye az öngyilkosság, amelynek száma Magyarországon közismerten magas. Az öngyilkosságok 80 százalékának hátterében depresszió áll. 2010-ben százezer emberből mintegy huszonöt lett öngyilkos Magyarországon, de az öngyilkossági kísérletek száma jóval magasabb, megközelítőleg 15-20 kísérlet jut egy halállal végződő esetre.
A depresszió elterjedéséhez a legújabb kutatások szerint nagy mértékben hozzájárul a mai világ rohanó tempója, ritmustalansága, a negatív életesemények, folyamatos stressz, ami felborítja az egyén saját viselkedésbeli és biológiai ritmusát. A rendszeres, napi életritmus megzavarásának komoly szerepe van a depresszió kialakulásában, így annak helyreállítása a betegségből való felépüléshez is szükséges. A rendezvény szervezői közölték, hogy 2013-tól egy magyar munkacsoport vezeti az EU egyik öngyilkosság- és depressziómegelőző projektjét.
A depresszió hátterében veleszületett hajlamra épülő külső hatások játszanak szerepet, és a friss kutatások szerint ezek a hatások úgy érvényesülnek, hogy felborítják az egyén viselkedési és biológiai ritmusát.
Sokan vannak közöttünk, akik, bár nem magányosak, mégsem tudják a mindennapi pozitív érzéseket átélni, szenvednek, mintha egy láthatatlan erő kötné őket gúzsba: a depresszió börtöne.
A depresszió tönkretesz
A depresszió a mai világban egyre több embert érint, férfiakat, nőket, fiatalokat, időseket, szellemi és kétkezi munkából élőket egyaránt.
A kezeletlen depresszió tönkreteszi az egyén életét, kapcsolatait, képtelenné válik a munkára, legszörnyűbb következménye pedig az öngyilkosság.
A depresszió elterjedéséhez a legújabb kutatások szerint nagy mértékben hozzájárul a mai világ rohanó tempója, ritmustalansága, a negatív életesemények, folyamatos stressz, ami felborítja az egyén saját viselkedésbeli és biológiai ritmusát. A rendszeres, napi életritmus megzavarásának komoly szerepe van a depresszió kialakulásában, így annak helyreállítása a betegségből való felépüléshez is szükséges. A kezelés többrétű lehet, de gerincét amodern depresszióellenes szerek adják.
A depresszió sajnos világjárvány lett, a WHO előrejelzése szerint 2020-ra a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegség lesz világviszonylatban.
A depresszió következményei
A depressziónem csak az egyént sújtja,hanem rányomja bélyegét családjának életére és munkavégző képességére. Mindezek következményei miatt – ha nem ismerik fel a depressziót - a beteg önmagát kezdi okolni, és ezzel bezárul az ördögi kör; a betegség negatív gondolati csapdái bezárják a szenvedőt, akinek élete tönkremehet, vagy megkeseredett vegetálásba megy át.
A betegség legsúlyosabb következménye az öngyilkosság, amelynek száma Magyarországon közismerten magas. Az öngyilkosság, a depresszió egyik legtragikusabb következménye, és az öngyilkosságok 80%-ának hátterében depresszió áll. 2010-ben százezer emberből közel huszonöt halt meg öngyilkosság következtében Magyarországon, de az öngyilkossági kísérletek száma jóval magasabb, megközelítőleg 15-20 kísérlet jut egy halállal végződő esetre.
Mitől lesz valaki depressziós?
A depresszió hátterében veleszületett hajlamraépülő külső hatások játszanak szerepet, és a friss kutatások szerint ezek a hatások úgy érvényesülnek, hogy felborítják az egyén viselkedési és biológiai ritmusát (napi bioritmus = cirkadián ritmus).
Ez bekövetkezhet a tartós stressz, megváltozott életkörülmények, munkahely vagy hozzátartozó elvesztése, válás, vagy sok egyéb tényező hatására. Tudományos vizsgálatok egyértelműkapcsolatot mutattak ki a napi bioritmus megváltozása és a depresszió között, sőt, a depresszió fő tünetei (érdeklődés és örömérzés elvesztése, lehangoltság, energiahiány, koncentrációs nehézségek, alvászavarok, étvágyzavar, stb.) arányosan súlyosak a napi bioritmus felborulásának mértékével.
A depresszió kezelhető?
Ezen túlmenően, a felborult ritmus több más, szintén ún. „civilizációs betegség” elterjedését is elősegíti, mint pl. azelhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, és szívbetegségek. A tudományos nevén cirkadián ritmusnak nevezett ciklikusság helyreállítása (a kronoterápia) nagymértékben hozzájárulhat a depresszióból való felépüléshez is, sőt, ameddig nem áll helyre a beteg napi bioritmusa, addig nagy valószínűséggel nem teljes a depresszió kezelése, melyben a maimodern depresszióellenes gyógyszerek képezik a kezelés gerincét. Nem okoznak függőséget– szemben a csak rövidtávon adható nyugtatószerekkel – és hosszú távú szedésük kivédi a visszatérő depressziót. Pszichiáter szakorvosra kell bízni a beállításukat, és a szedés időtartamát.
Klinikai adatok szerint a depressziót életében minden ötödik ember megtapasztalja. Magyarországon, havi szinten kétszázezer ember szenved depressziós tünetektől, akiknek csak alig fele áll jelenleg orvosi, gyógyszeres kezelés alatt. A depresszió bárkit érinthet, bár sokan nem szívesen vesznek erről tudomást, vagy egyenesen eltitkolják a betegséget a környezetük elől, mert úgy érzik, ha beismerik állapotukat, hátrányos megkülönböztetésnek teszik ki magukat. Emiatt a depresszió sokszor felismeretlen marad, tüneteit mással magyarázzák. A depressziót sokan valamilyen élethelyzet természetes velejárójának tekintik, és ezért nem fordulnak orvoshoz, vagy azért nem, mert reménytelennek érzik helyzetüket (a reménytelenség a depresszió egyik tünete).
A napi ritmus megvéd
Napi ritmusainknak a modern tudomány által újra felismert fontossága pedig igazából dédapáink üzenete: ők, akik a körülöttük lévő természet ritmusával összhangban, feltehetően kiegyensúlyozottabb életet éltek, valószínűleg valamit jobban tudtak… nehéz ezt a rendszerességet a mai világban megvalósítani, de megéri! Depressziónkat megelőzendő még gyógyszer nélkül, depresszióban pedig –a szakorvos döntése alapján- gyógyszer segítségével.
Sikeres volt a civil akció: elérhetővé válik Magyarországon is a hármas kombináció a hepatitis C vírus kezelésére.
Győzött az egészséghez való jog: nagyobb esélyt kaptak a gyógyulásra a hepatitis C betegek.
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, 2012. október 12-én, hosszas sikertelen egyeztetés után a Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete (VIMOR) és az Összefogás a Vírusos Májbetegekért Egyesület (ÖVEM) demonstrációt tartott az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt, amelyről a TASZ filmetis készített.
A civil nyomásra február 1-jétől OEP finanszírozással Magyarországon is elérhetővé vált a boceprevir és a telaprevir nevű szer, amely az eddigi terápiát kiegészítve nagyobb arányú gyógyulást jelenthet a hepatitis C betegeknek.
Az eddigi rendelkezésre álló kettős kombinációjú kezeléssel több probléma is volt. Egyrészt maga a kezelés rengeteg mellékhatással jár, sokan nehezen vagy egyáltalán nem tolerálják az interferon+ribavirin gyógyszerek kombinációját. A mellékhatások közt a súlyos depresszió és az öngyilkossági kísérlet sem ritka. Emellett a kezelés nem mindenkinek hozza meg a várt eredményt, a betegek kb. 60%-ánál nem sikeres a terápia, és a vírus tovább folytatja a máj tönkretételét.
2011. nyarán két újabb gyógyszert törzskönyveztek a hepatitis C kezelésére, ezekkel az új proteáz-gátló szerekkel, az eddigi kettős kombinációval együtt jóval nagyobb mértékű, akár 70%-os gyógyulási arány is elérhető. A törzskönyvezés ellenére ezek a szerek eddig nem voltak elérhetőek nálunk, ám a mostani jogszabály módosítás révén mindkét új gyógyszer felkerült a hepatitis C kezelésére szolgáló szerek közé.
Bár a hármas kombinációjú terápia jóval hatásosabb, a mellékhatásai sajnos ugyanolyan súlyosak lehetnek, ezért igazi reményt majd az új generációs gyógyszerek jelenthetnek, amelyek az eddigi, súlyos mellékhatásokat okozó hatóanyagok nélkül fogják felvenni a vírus elleni küzdelmet. Ezekre a szerekre azonban még hosszú éveket kell várni. Azoknak a hepatitis C hordozóknak, akiknél a krónikussá vált májgyulladás súlyos májkárosodást okozott, a most elérhetővé vált hármas kombinációs kezelés akár az életet is jelentheti.
A hepatitis C a fertőző májgyulladás egyik legveszélyesebb fajtája. Veszélyes, mert spontán csak az esetek kb. 10%--ban gyógyul, és a vírushordozók sokáig tünetmentesek maradnak, illetve a tüneteik annyira nem betegség-specifikusak, hogy diagnózisuk sokáig elhúzódhat. Ezalatt a vírus tönkreteszi a májat és hosszútávon májzsugorodást, vagy májdaganatot is okozhat. Magyarországon kb. 100 ezerre teszik azok számát akik hepatitis C vírushordozók lehetnek, ám sajnos a diagnosztika nehézkesen megy, a teszteredményre heteket kell várni. Szintén problémát jelent a kezelés közbeni vizsgálatok finanszírozásának a megoldatlansága. Gyakran hónapokig tart mire a kezelés fontos részét képező eredmények megérkeznek, ami akadályozhatja a betegek optimális kezelését és jelentős többletköltségekkel is jár.
Az alapvető jogok biztosa fenti anomáliák miatt, a diagnosztika finanszírozásának teljes felülvizsgálata érdekében fordult az emberi erőforrások miniszteréhez. Álláspontja szerint az egészségügy „betegsége”, hogy úgy határoz meg kötelező vizsgálati módszert, hogy az ahhoz szükséges eljárások finanszírozása nem megoldott.
Mivel a hepatitis C főleg vér útján terjed, mindenképpen ajánlott azoknak szűrésre menni, akik 1993 előtt kaptak vérkészítményt vagy szervet, nem megfelelően sterilizált eszközzel csináltattak tetoválást vagy rakattak be testékszert, illetve injektáló szerhasználók és nem minden alkalommal használnak steril tűt, fecskendőt és eszközöket. Védőoltás a hepatitis C vírus ellen még nem létezik, ezért a fertőzés egyetlen elkerülési módja a megelőzés: minden esetben ügyeljünk arra, hogy a felhasznált eszközök, tűk és fecskendők sterilek legyenek.
Bence Rita és Bagyinszky Ferenc - TASZ Betegjogi program
50 ezer válaszadót céloz a világ legnagyobb független drogkutatása.
November végén nyílt meg a válaszadásra a nemzetközi médiacégek által támogatott Global Drug Survey, amely független felmérésként a drogfogyasztási szokásokat, vonatkozó társadalmi percepciókat és a drogtörvények hatásait kívánja felmérni. A tavalyi évben 15 ezer válaszadó töltötte ki azt a független drogkutatást, amelynek készítői és támogatói idén 50 ezer válaszadó részvételével szeretnék megismételni az adatfelvételt.
Az online kutatást Adam Winstock, londoni kutató és függőség terapeuta kezdeményezte, elkészítését pedig olyan médiacégek támogatják, mint a brit Guardian, az amerikai NBC, az ausztrál és új-zélandi Fairfax Media, a Mixmag és a Gay Times.
A kutatás, amely a globaldrugsurvey.com oldalán tölthető ki, arra kíváncsi, milyen drogokat használnak a válaszadók, miért és milyen gyakorisággal élnek a szerekkel, továbbá, hogy droghasználatuknak milyen orvosi, társadalmi és jogi következményei lehetnek.
A kutatás külön fejezetet szentel a droghasználat és a szex, a drogok és az erőszak, valamint a drogként használt receptköteles gyógyszerek témakörének.
A kutatás kitöltésére december végéig van lehetőség. A kutatási eredményeket 2013 márciusában fogják publikálni a szakértők.
A szenvedés megszüntetésének gyorsabb és alaposabb útjai
Dr. Máté Gábor 1956-ban, 13 évesen hagyta el Magyarországot. Az elmúlt harminc évben családorvosként praktizált, majd haldoklók, illetve különféle addikcióban szenvedő és mentális betegek kezelésével foglalkozott Kanada nyugati parti nagyvárosában, Vancouverben. Célja, hogy megértse a betegségek kialakulásának szélesebb összefüggésrendszerét, legyen szó rákról, autoimmun betegségekről, gyerekkori viselkedészavarról vagy munka-, vásárlás-, szerencsejáték-, illetve drogfüggőségről. Tapasztalatai alapján írt mind a négy könyve bestseller lett, húsz nyelvre fordították le őket.
- A test lázadása – Ismerd meg a stresszbetegségeket után a múlt év végén jelent meg magyarul a második könyve, A sóvárgás démona, amely az Ismerd meg a függőségeidet alcímet viseli. A praxisában kiemelkedő fontosságú a szenvedélybetegek kezelése?
- 14 évig dolgoztam szenvedélybetegekkel egy olyan területen, ami Észak-Amerika legkoncentráltabb drogos negyede. Vancouver Downtown Eastside nevű részén tíz háztömbnyi területen több ezer kábítószeres él, akik zömmel heroint, crack kokaint és metamfetamint használnak, nagy itt a szegénység, sokan élnek prostitúcióból, gyakori a HIV, a hepatitisz.
- El lehet képzelni a szenvedélybetegséget úgy, hogy az egyfajta krónikus módosult tudatállapot?
- Igen. A következő kérdés pedig az, hogy miért akarják az emberek a tudatukat módosítani. Az én pácienseim bódítani, kábítani akarják magukat, mert egyébként szenvednek. A szenvedélybetegség mindig a páciens elkeseredett próbálkozása arra, hogy csillapítsa a fájdalmát, elnyomja a szorongását, és ne érezze a boldogtalanságát. A további kérdés nem az, hogy miért van szenvedélybetegség, hanem hogy miért van fájdalom.
- Vannak-e olyan tudatmódosító szerek, amelyek nem bódítók, hanem ellenkezőleg, ébresztők? Ilyen szer esetleg az ayahuaszka, amelyet Ön is használ szenvedélybetegek leszoktatásában?
- Ha megnézzük a tudatmódosító szereket, majdnem mindegyiket kétféle módon is lehet használni. Még az alkoholnak is van úgynevezett ceremoniális használati módja, amikor szertartás keretében arra használják, hogy az ember felébredjen.
- Mégiscsak spiritusz a neve.
- Pontosan. A középkori Európában úgy tartották, hogy az alkohol hatása úgy alakul ki, hogy egyfajta szellem, spirit szállja meg a fogyasztóját. Az alkoholos italt jelentő spiritusz szó ugyanabból a gyökérből származik, mint a spiritualitás.
Az amerikai bennszülöttek a dohányt is spirituális módon használták, épp azért, hogy felébredjenek. Ugyanezek a szerek azonban arra is használhatók, hogy az ember kábítsa magát – nemcsak a szerről van tehát szó, hanem főleg arról, hogy milyen kontextusban és milyen motivációval él velük az ember. És fontos tudni, hogy vannak olyan tudatmódosító szerek, amelyek nem alakítanak ki függőséget, akárhányszor használja is őket az ember, ilyen pl. az ayahuaszka.
- Mit tesz a szenvedélybetegek tudatállapotával az ayahuaszka rövid-, illetve hosszú távon, ha ébresztőszerként használják?
- Mielőtt erre a kérdésre válaszolok, vissza kell térnem oda, hogy hogyan értelmezzük a szenvedélybetegséget. A tudományos vizsgálatok szerint a szenvedélybetegség a gyermekkori szenvedéssel kezdődik – akikkel én dolgoztam, azokat is kivétel nélkül bántalmazták gyermekkorukban, a férfiakat is, szexuálisan vagy érzelmileg, elhagyták, visszautasították őket. A stressz, a bántalmazás következtében kibírhatatlan, mély érzelmi fájdalom alakul ki, az ember spirituális szempontból elszakad a világtól, úgy érzi, hogy teljesen egyedül van, tehetetlen, nem létezik nagyobb közösség, nagyobb egység, nincs isten. Ezen élmények hatása alatt fejlődik ki az agy, az agyközpontok, így a többi közt a motivációért felelős dopaminerg agyi centrum is, amelyek a továbbiakban nem egészséges módon funkcionálnak.
Az ayahuaszka látomásokat ad, de nemcsak káprázatos, szép színeket, hanem ezeknek a látomásoknak érzelmi tartalmuk is van. A szertartás résztvevői érzelmileg a gyermekkorukban találják magukat, és kiderül számukra, hogy mitől futnak, mi elől menekülnek a szenvedélybetegségük segítségével. Az ayahuaszka azt is meg tudja mutatni nekik, hogy van náluk nagyobb egység, van nagyobb értelem a világban, nem csak az ő kis egójuk. És ha ezt megtapasztalják, akkor már nem kell menekülniük.
Ahogy itt bemutatom a folyamatot, az természetesen idealizáció, a felébredés zömmel nem egyik pillanatról a másikra történik meg, bár megtörténhet időnként úgy is. Többen mondták már nekem, hogy az ayahuaszka olyan, mint 5-10 év pszichoterápia egy éjszaka alatt. Persze amit az ember így belát, megtanul, azt a tudást még integrálni kell az életébe, és ez a nehezebb. Tehát az ayahuaszka nem csodaorvosság, nem jelent megoldást mindenki bajára – a pácienseim egy része esetében használható csak, de akkor nagy segítséget nyújt. Orvosilag sokkal nagyobb érdeklődéssel és nyíltabb elmével kéne tanulmányozni.
Vannak más hasonló hatású szerek is, pl. az iboga, amelynek az a sajátossága, hogy tökéletesen és gyorsan meg tudja szüntetni az ópiát-addikciót, olyan embereknél is, akik évtizedek óta használnak heroint. Az illető, ha nem áll fenn kontraindikáció, pl. szívbetegség, részt vesz egy iboga-szertartásban, amelynek során szakember segít neki, olyan, aki tudja, hogy mit csinál, mert egyébként az iboga, az ayahuaszkával ellentétben veszélyes tud lenni, és az ópiát-függés egy éjszaka alatt megoldódik. Előfordulhat persze, hogy a páciens később visszamegy a kábítószerhez, hiszen ha valaki abbahagyja az ópiátot, még nem jelenti azt, hogy a függéshez vezető dinamikák is megoldódtak. Az iboga révén elért gyors elvonás a munka kezdete, nem a vége, azonban a folyamat során nem kell a páciensnek metadont adni, és egyáltalán nincsenek elvonási tünetek. Ez majdnem csodás.
- Az iboga az igen erős függőséget okozó dohányzásról való leszokásra is használható lehetne.
- Igen. Bűn, hogy a szenvedélybetegek gyógyításához nem áll a rendelkezésünkre ez a módszer, holott a pszichedelikumok segítségével egyszerű lenne az addikciók kezelése. Kutatni kéne ezeket az anyagokat, megtudni, hogy mi az aktív összetevőjük, dolgozni velük, hiszen a használatuk életmentő tud lenni.
- Az elmúlt évtizedben a betegek gyógyítása mellett megerősödött a pozitív pszichológia irányvonala is. Ön mit gondol, használhatók a pszichedelikumok a szenvedélybetegek leszoktatásán túl az egészségesek személyiségfejlődésének segítésére is?
- Ha kifejezetten a korábban említett két növényi szerről, az ayahuaszkáról és az ibogáról beszélünk, akkor elmondható, hogy ezeket nem szenvedélybetegek kezelésére fedezték fel és használták, használják a sámánok. Afrikában az ibogát, Dél-Amerikában az ayahuaszkát a bennszülöttek spirituális tanítónak tekintik. A test lázadása című könyvemben a stressz által okozott betegségekről írok – ide sorolom a rákot, az autoimmun betegségeket, a bélgyulladásokat, mindazokat a betegségeket, amelyek létrejöttében az érzelmi, lelki tényezőknek komoly szerepük van. Nem azt mondom, hogy csak a stressz okozza őket, de az komolyan hozzájárul a kialakulásukhoz. Akik rákot kapnak, azok pl. általában olyan emberek, akik elfojtják az érzelmeiket, elsősorban a haragjukat. Jellemző rájuk, amit egy Woody Allen-film szereplője mond: „Sosem vagyok mérges. Inkább rákot növesztek helyette.” Az ayahuaszka ezekben a betegségekben is tud segíteni. Gyógyítottam rákosokat és szklerózis multiplexesekat is ayahuaszkával, ami segíthet abban, hogy a páciensek megtalálják saját magukat, és ki tudják fejezni igazi lényüket. Az ilyen kurzus öt napos, az előkészítő szakaszban megállapítjuk, hogy a betegek milyen lelki dolgokat akarnak megtanulni, milyen kérdésekre keresik a választ, mi a szándékuk, majd feldolgozzuk a szer hatása alatt történteket, és segítséget nyújtunk abban, hogy hogyan kell majd a tapasztaltakat integrálni az életükbe.
Akinek semmi betegsége sincs, csak jobban akarja ismerni saját magát, mélyebben akarja élni a spirituális életét, annak is tud segíteni az ayahuaszka. Mindazonáltal ez nem recept, nem lehet azt mondani, hogy mindenki használjon ilyen szert, csak az éljen vele, akit ez a konkrét módszer vonz és megtalálja a lehetőségét, hogy biztonságosan és hozzáértő vezetés alatt vegyen részt ilyen szertartásban.
- Ez a fajta terápia a spiritualitásra való rátalálást szolgálja?
- Egy magyar származású amerikai pszichiáter, Hora Tamás mondta azt, hogy minden probléma pszichológiai, de minden megoldás spirituális. Hora alapított egy pszichiátriai módust is, a metapszichiátriát. Úgy gondolta, hogy mivel az ember lényege spirituális, nem lehet helyrehozni az emberi szenvedést, ha a betegek spirituális oldaláról megfeledkezünk. Ebben én is sok igazságot látok.
- Ön hogyan definiálná a spiritualitást, hogyan érthető ez a fogalom egy materialista világban?
- Az én értelmezésemben a spiritualitás nem vallásos fogalom, lehet valaki vallásos anélkül, hogy spirituális lenne, és viszont, és persze lehet egy spirituális ember egyben vallásos is.
A spiritualitás számomra az, hogy nem az emberi egó jelenti az egészet, nem csak az vagyunk, amit az egónk mond, hogy azok vagyunk, hanem egy nagyobb egységhez tartozunk. Ha csak a saját kis énünket látjuk, ha csak azon keresztül tapasztaljuk a világot, akkor nem találjuk meg a helyünket és szenvedünk. A spirituális utak ezt a nagyobb és mélyebb igazságot keresik – ennek sok módja van, mindenkinek meg kell találni a saját útját.
- Az elmúlt évtizedben megélénkültek a pszichedelikumokkal kapcsolatos tudományos kutatások, többek között sikerrel alkalmazzák az MDMA-asszisztált pszichoterápiát poszttraumás stresszbetegek gyógyításában vagy a pszilocibint rákbeteg haldoklók szorongásának csökkentésére. Különböző hatásúak a különböző pszichedelikus szerek?
- Vannak a szerek között biokémiai különbségek, de hatásukban alapvetően nem különböznek. Egyetlen különlegességet viszont érdemes hangsúlyozni: speciálisan az iboga szünteti meg az ópiát-függőséget.
- Sokáig dolgozott a palliatív ellátásban. Mit tapasztalt, milyen tudatállapotban van egy haldokló?
- Ha az ember az erről szóló tibeti tanításokat megérti, akkor látható, hogy úgy halunk, ahogy éltünk, aki szűken él, az szűken hal meg. Azzal a kivétellel, hogy az emberek sokszor felébrednek az utolsó hetekben, belátják, amit korábbi életükben nem voltak képesek vagy hajlandók. Ez is attól függ, hogy milyen segítséget kapnak. A halálos betegségben szenvedőknél nemcsak arról van szó, hogy a fizikai fájdalmukat csökkentsük, ami persze nagyon fontos, hanem segítsünk nekik az érzelmi, lelki fájdalmakban is, segítsünk abban, hogy jobban megismerjék magukat, és úgy hagyhassák itt a világot, ahogy jöttek, az életükben felszedett sok poggyász nélkül. Nagy segítség lenne ebben, ha lehetővé tennék a haldoklók számára a pszichedelikumok használatát.
- A szenvedélybetegségekről szóló könyvének eredeti címe In the Realm of the Hungry Ghosts, azaz Az éhes szellemek birodalmában, ami egy buddhista tanításra utal: a hat világ egyikét hatalmas hasú, de gyűszűnyi keskeny torkú szellemek lakják, akik soha nem tudják kielégíteni a sóvárgásukat. Ön buddhista?
- Csak olyan értelemben, amennyiben Nietzsche azt mondta, hogy Buddha a legnagyobb fiziológus, amihez én hozzáfűzném, hogy Buddha volt tulajdonképpen a legnagyobb pszichológus is. Azt gondolom, hogy sokkal mélyebben megértette az ember elméjét, mint mások, látta annak törvényeit saját magában – ha követnénk, akkor egy sokkal nyugodtabb és békésebb, igazságosabb világban élnénk. A metódus, amit Buddha tanított, a meditáció és az önbelátás nélkül nem érdemes élni. Sokat köszönhetek a buddhista tanításoknak, nyáron például részt vettem egy tíz napos vipasszána elvonuláson, azaz speciális meditációs folyamatban, közel állnak hozzám ezek az elvek, de más rendszerekben, így pl. a jézusi tanításokban is sok olyat látok, amit érdemes megfogadni.
- Mit gondol, a pszichedelikumok által elérhető spirituális élmények, illetve a Buddha, Jézus tanításai révén elérhető élmények azonos értékűek?
- Szerintem nagyon hasonló helyre visznek. A baj az a pszichedelikus tapasztalatokkal, hogy amit valaki a szer hatása alatt tapasztal, az nem biztos, hogy vele marad utána, ahhoz konzekvens munka kell és iparkodás. A szer nélküli módok, többek között a buddhista meditáció lassabb hatásúak, ezért inkább megváltoztatják a beégett dinamikát, és konzekvensebbek. Vagyis nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy minden beteg, minden addikcióban szenvedő és spirituális útkereső használjon pszichedelikumokat, nem gondolom, hogy ezek adnák meg a választ az egészség és betegség minden kérdésére, csak annyit mondok, hogy ezeknek a szereknek van létjogosultságuk, jobban kellene őket ismerni.
Nagy bestseller most Amerikában Anita Moorjani Dying to be me című könyve. A halálos beteg, leukémiás nőnek egy halál közeli élmény révén spirituális újjászületése volt, és belátta, hogy egész életében nem volt saját maga. Meggyógyult, betegségmentesen hagyta el a kórházat, ami egy csoda, de persze megvannak a fizikai, biológiai okai, hiszen a biologikum összeköttetésben áll az ember érzelmi és lelki életével. Én is láttam már ilyen gyógyulásokat. Vagyis rákos, autoimmun betegek esetén a megfelelő testi gyógyítás mellett azt is érdemes megnézni, hogy milyen stresszhatások válthatták ki a betegséget, mik azok a dolgok, amikre az illető már gyermekkora óta nem mondott nemet, így olyan állapotba került, hogy azt a testének kellett megtennie. Ha ugyanis mi nem mondunk nemet, mert meg akarunk felelni másoknak és elnyomjuk az igazi érzéseinket és igényeinket, akkor az immunrendszerünk működése is gátlás alá kerül, és a test fog nemet mondani betegség formájában. Ne ellenségnek lássuk a betegséget, hanem tanítónak. Nemcsak a betegségnek vannak tünetei, hanem maga a betegség is egy tünet, egy életmód tünete, egy többgenerációs család tünete – és nemcsak a beteg tüneteit kell nézni, hanem a viszonyait is, a világgal, a családjával, a munkahelyével, a társadalommal fennálló kapcsolatát. Ha a pácienst rá tudjuk venni, hogy anélkül, hogy vádolná, kíváncsian nézze meg saját magát, akkor sokkal többet segítünk neki, mintha csak a fizikai tüneteit kezelnénk.
Ez a kampány a „Pécs Biztonságosabb Éjszakai Életéért Egyeztető Fórum“ partnerei segítségével jön létre. Az alapító tagok a Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, a TÜKE Busz Zrt., az INDIT Közalapítvány és öt olyan zenés-táncos szórakozóhely, akik a program indításakor első körben csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez.
A kezdeményezés célja, hogy egységes szemlélet mentén összefogja az érintett szervezetek és szolgáltatók munkáját és közösen biztonságosabbá és élhetőbbé tegye Pécs éjszakai életét. A tervezett programok alapvetően a már meglévő szolgáltatások összehangolásán alapulnak. Elsőként, olyan éjszakai busz ún. „parti busz“ járat indítása a cél, ami az érintett szórakozóhelyek és kollégiumok között közlekedik, úgy, hogy közben érinti Pécs fontosabb közlekedési csomópontjait is. A járatok szükségességét egy előzetes hatástanulmány igazolja, de a pontos menetrendet és útvonalat a tesztidőszak végére tervezzük kialakítani. A március végéig tartó teszt időszaka alatt további adatokat fognak gyűjteni az INDIT Bulisegély Szolgálat munkatársai az utazó közönségtől, hogy a későbbi menetrend valóban az ő igényeikhez illeszkedjen. A hét hat napján közlekedő partibuszokon a szórakozóhelyek felajánlásának köszönhetően biztonsági személyzet teszi zavartalanná az utazást. A teszt időszaka alatt a parti buszokat érvényes összvonalas és diák bérletek felmutatása mellett ingyenesen lehet majd igénybevenni. A későbbi tervek szerint ez kiegészülhet a TÜKE kártya használatával is.
A „ Pécs Biztonságosabb Éjszakai Életéért Egyeztető Fórum“ másik kezdeményezése, hogy létrehozza a „Biztonságos Szórakozóhely“ minőségbiztosítási rendszert. Ebben a szemléletben a parti kultúra az ifjúsági kultúra része, tehát a szórakozóhelyeket kulturális intézményekként kezeli. A „Biztonságos Szórakozóhely“ címet csak azok a szórakozóhelyek kaphatják meg, akik részt vesznek egy több napos tréningen és az ezt követő három hónapos minőségügyi auditon. Ha a szakmai szervezet (Kábítószerügyi Egyeztető Fórum) úgy találja, hogy a szórakozóhely minden feltételnek megfelel, akkor megkaphatja a „Biztonságos Szórakozóhely“ védjegyet. A „Biztonságos Szórakozóhely“ címmel rendelkező helyek ezt követően vállalják, hogy folyamatosan megfelelnek a minőségi követelményeknek, amiket a KEF rendszeresen ellenőrizni fog. Ha valakinél hiányosságot tapasztalnak, akkor visszavonhatják a megszerzett minősítést. Szeretnénk, ha a jövőben több szórakozóhely is csatlakozna ehhez a kezdeményezéshez, így szívesen fogadjuk részükről az ilyen irányú megkeresést.
A vírushepatitisz diagnosztika finanszírozási rendszerének teljes felülvizsgálatát javasolja.
Az ombudsman szerint a fertőző májgyulladás kezelésére vonatkozóan az állam úgy állított fel szakmai követelményeket, hogy a megvalósításhoz nem biztosított elegendő forrást. Ez sérti a jogbiztonság elvét, ezért Szabó Máté az emberi erőforrások miniszteréhez fordult - közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala kedden az MTI-vel.
Aközleményben az olvasható, hogy a fertőző májgyulladásban (krónikus vírushepatitiszben) szenvedő betegek kezelését és követését a kezelőorvosok számára kötelező szakmai protokollok szabályozzák. Az eljárás részeként időszakonként speciális laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni, és ezek eredménye alapján döntenek a további kezelésről. A vizsgálatok néhány országos feladatot ellátó laboratóriumban történnek, ott azonban nem áll rendelkezésre az elkülönített, csak erre felhasználható keret. Így az egyes intézmények aktuális pénzügyi helyzetének függvénye, hogy az összegyűjtött mintákat mikor tudják megvizsgálni.
Mint írták, az átlagosan egy, esetenként három-négy hónapos késlekedés miatt a kezelőorvosok nem tudják betartani a szakmai protokollban előírtakat, ami akadályozhatja a betegek optimális kezelését. Emiatt olykor több hónapos továbbkezelés szükséges, ami a gyógyszerezésben évente 100-125 millió forintos többletkiadást jelent az egészségbiztosítónak - figyelmeztettek az ombudsmani jelentés kivonatában.
Az alapjogi biztos állásfoglalása szerint ha az állam megalkot egy szabályt, követendő módszert és eljárásrendet, és azt a jogalanyok egy pontosan meghatározható körének kötelezően alkalmaznia kell, akkor köteles a végrehajtást lehetővé tevő eszközökről gondoskodni. Ez vonatkozik a vírushepatitisz kezelésének és követésének esetére is - tették hozzá.
Az ombudsman szerint a jelenlegi helyzet ellehetetlenítheti a szakszerű és jogszerű eljárást, sértve a jogbiztonság elvét. Ezért az alapvető jogok biztosa felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy a szakmai szervezetek bevonásával kezdeményezze a vírushepatitisz diagnosztika finanszírozási rendszerének teljes felülvizsgálatát, és fontolja meg, hogy ezt a keretet más költségektől elkülönítve kezeljék.
Egy nyolcvanas évekbeli pesti legenda szerint egy éjszakai ügyeletes patikus rendre lenyúlta a hamis receptekkel kábítószer-tartalmú gyógyszereket beváltó fiatalokat.
Az alábbi történetet Tóth Eszter Zsófia történésztől kaptam, aki jelenleg Rácz Józseffel és Bajzáth Sándorral közösen egy új könyvön dolgozik, és ennek anyaggyűjtése során jutott a sztorihoz. Az Eszter által küldött szóbeszéd érdekessége, hogy korábban valakitől már megkaptam, ám hiába kutattam át minden létező mailboxom, nem találtam meg – pedig jó lett volna összehasonlítani a két verziót. Az Eszterék által begyűjtött visszaemlékezés így néz ki (vastagon kiemelve a szóbeszéd):
„Amikor én kezdtem drogozni, akkor még arany élete volt a drogfüggőknek. A patikában receptre simán kiadtak három üveg hydrocodint. Egy üveg Hydrocodin 4 forint volt, kb. annyi mint egy korsó sör. Egy üveg Hydrocodinból egy kezdő szúrt hétszer-nyolcszor. Ahhoz még kiváltotta 2 forintért a Noxyront, plusz 10 tűt meg fecskendőt 10 forintért. Ennyibe került. Később már a gyógyszerészeknek egyértelmű lett, hogy aki Hydrocodint és Noxyront együtt vált ki, az biztos drogos. És akkor nehezebb lett, mert az egyik gyógyszertárban a Hydrocodint váltottuk ki, a másikban a Noxyront, a harmadikban meg a fecskendőt. Voltak gyógyszertárak, amelyekről lehetett tudni, hogy drogbarátok. Volt például Csepelen egy gyógyszertár, ahol hektoliter számra adták ki a Hydrocodint. Óbudán is volt egy ügyeletes gyógyszertár, a Vörösvári úton, meg a Keletinél, az Európa mozinál. Ahhoz kötődik az a legenda, hogy ott az éjszakai ügyeletes bácsi, a patikus, ő maga is drogos. És az volt az érdekes, hogy vittünk ügyeletbe receptet három üveg Hydrocodinról, és kiadta, de mindig csak kettőt. Emiatt volt az a történet, hogy a harmadikat valószínűleg megtartotta magának.”
Mint az Eszterék készülő könyvéből is kiderül majd: az ország zártsága miatt klasszikus drogokhoz idehaza még a nyolcvanas években se lehetett könnyen hozzájutni. A bódultságot kereső a fiatalok az 1970-es évek elején a Parkán nevű gyógyszerrel, majd annak kivonása után Gracidinnel, Centedrinnel, később pedig Hydrocodinnal és Codeinnel próbálkoztak, hamis receptek segítségével.
1983-ban a rendőrség 2768 hamisított vényt fedezett fel, amelyre kábítószert vagy pszichotróp anyagot váltottak ki. A miniszteri értekezlet egyik hozzászólója szerint „a vényhamisitás ellen (…) nem tudunk mit tenni, mert a Vény a Nyomellátónál hozzáférhető, a kórházak raktáraiban ott van. (…) Sajnos kórházakban nagyon sokszor alkalmaznak börtönből szabadult egyéneket beteghordónak, akik ott ismerősek, hozzáférnek mindenhez. (…) Mi tettünk intézkedéseket, hogy ne lehessen előre lebélyegzett vényeket tárolni, nem hajtják végre gyakorlatilag.”
1985. január 1-től aztán az orvosokat számozott bélyegzőkkel látták el, és tervezték bevezetni a szoros elszámolású, kettős orvosi vénytömböt is. Ezután a hamis vényt kiváltók – kábítószerrel való visszaélés (BTK 282§1) és magánokirat-hamisítás (BTK 276§) miatt – büntetőeljárásra számíthattak.
A hydrocodinozást azonban ez sem tudta megszüntetni, legalábbis így emlékezik a kilencvenes évek gyakorlatára Toxikóma című könyvében Szabó Győző: “Bírtam a Hydrocodint. Kellemes anyag. Könnyen kezelhető. Felszív a fecsibe, és mehet. Ennyi. Ha kiadták a patikában. Volt egy csepeli tár, ahol mindent kiadtak. Ha nem adták ki, az azért volt, mert gyanúsnak találták a pecsétet. Hát persze hogy gyanús. Mi csináltuk. Ritkán csináltunk szart, képzőművészek voltunk mindannyian. (…) Ám ehhez be kellett szerezni egy-két dolgot, többek közt a mintákat. Hogy ír fel egy doki Noxiront? Hogy ír fel Hydrocodint? Hogy ír fel bármit? Hogy is néz az ki?”
De ezzel egy már kicsit elkalandoztam a főtémától, a drogos patikus figurájától. A történetnek érdekes megközelítését adja “Báró Horpacsek”, aki szerint “narkóskörökben volt nagybaszó mindig is drogger patikusokról.” Viszont szerinte legalábbis elgondolkodtató, hogy ha valóban drogos volt a patikus, akkor azért saját használatra a Hydrocodintól jobb minőségű anyagokhoz is hozzájuthatott volna. Vagyis – ha valóban létezett is a jelenség – inkább lehetett arról szó, hogy az így megszerzett Hydrocodint a patikus pénzért adta tovább olyanoknak, akiknek még vényük sem volt.
Ha valaki esetleg ismerné a “hármat hoz, kettőt kap” módszerrel üzletelő patikus legendáját, ossza meg velünk a kommentek között információit.
A fotók forrása: Eszter, azon túl pedig Budapest Főváros Levéltára, 1088/1986. BFL XXIV-1. BRFK. 159. d.
A nemzeti drogstratégia még ebben a fél évben a parlament elé kerül.
Még ebben a fél évben tárgyalja a parlament a nemzeti drogstratégiát - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) sportkapcsolatokért és ifjúságért felelős helyettes államtitkára csütörtökön Budapesten. A volt drogfüggők által alapított Megálló Csoport Alapítványnál tett látogatása után Kiss Norbert közölte, hogy a stratégia tárgyalása kapcsán lesznek komoly szakmai viták elsősorban a társadalmi szervezetek részéről.
Hozzátette: hamarosan összeül a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság. Kiss Norbert elmondta azt is, hogy az Emmi átutalta a tűcsere-programra néhány hete elkülönített hatmillió forintot az érintett szervezeteknek. Az összeg több százezer tű megvásárlását fedezi.
A minisztérium sportért felelős államtitkársága több mint két hete vette át a szociális területtől az ifjúsági ügyeket, ezzel együtt a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében végzett koordinációs feladatokat is. A helyettes államtitkár személyesen kívánja felkeresni a kábítószer- és egyéb szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezeteket, alapítványokat.
A Megálló Csoport Alapítványt 1997-ben hozták létre, alapítói volt drogfüggők, céljuk komplex segítséget és szolgáltatásokat nyújtani a leszokni akaró szenvedélybetegeknek. Olaszy Csaba, az alapítvány egyik alapítója és vezetője elmondta, a műhely mindenki számára nyitott, jelenleg 200-250 tizenhat-harminchat éves fiatal jár az alapítvány különböző foglalkozásaira.
Irving D.Yalom amerikai pszichoterapeuta különös regényírói karriert futott be, először csoportpszichoterápiás esetek dramatikus történeteit adta közre (ez Szerelemhóhér címen jelent meg magyarul), majd Schopenhauerről írt pszichológiai jellegű regényt, most megjelent könyve pedig Nietzsche életének egyik epizódját szövi össze a pszichoanalízis korai eseményeivel. Az érdekes fikció, ami ebből kijött, mintegy a feltáró lélekelemzés folyamatának és hatásmódjának sajátos bemutatása is. Egyben Joseph Breuer bécsi orvos, Freud barátja, mentora, később munkatársa tudománytörténeti szerepének kiemelése is, Breuer a századforduló után eltávolodott Freudtól, de mint Freud első pszichoanalitikus könyvének, a hisztériáról szóló esettanulmányainak (Studien über die Hysterie, 1896) társszerzője neve egybeforrt a lélekelemzés históriájával.
A könyv fülszövege szerint Yalom műve 2005, az eredeti amerikai kiadás óta több mint 4 millió példányban jelent meg, és 2007-ben film is készült belőle. Yalom fő tudományos teljesítménye a csoportpszichoterápiáról kiadott tankönyve, ez máig is a legjobb gyakorlati kézikönyv a módszerről, ez is különösen népszerű érdekes, világos megfogalmazása és a szerző érzéke miatt a terápia dramatikus részleteit illetően.
A Nietzsche regény nagy siker elsődlegesen valószínűleg a témának általában is köszönhető, Freud és a 19. század végének bécsi élete ma szinte része már a nyugati ember kultúrájának, és a már közismert tudománytörténeti események regényes ábrázolása széles körben, de nyilván elsődlegesen az értelmiség körében mindig nagy visszhangra talál. De a szerző érdeme is nagy a kedvező fogadtatásban, ugyanis érdekes bonyolítja az elképzelt történetet (merthogy Nietzsche és Breuer soha sem találkoztak egymással), a fejezetek nagy része párbeszéd, szinte kínálkozik a pl. forgatókönyvre vagy akár színpadra is. A fejezetek arányosak, az események logikusan követik egymást, ha a főleg gondolatokból álló cselekmény néha túl bonyolult is.
A két tényező – vagyis a téma és a nagyszerű szerzői bravúr találkozása magyarázhatja az óriási érdeklődést, mert önmagában a regény kissé vontatott, modoros, a párbeszédek tartalma - különösen Nietzsche gondolatmenete – eléggé elvont, a nagy filozófus elméletei amúgy sem könnyen érthetőek. A pszichoanalitikus „áthallás” vitalizálja a szöveget, amely különben több szempontból is kritizálható. Az alcím „A szenvedély regénye”, de a szenvedély nem „jön át” eléggé, inkább eszmei képlet, mintsem lélektani mozgatóerő, bármennyire sokat beszélnek róla, és sok a könyvben az olyan kifejezés, amely az adott korszakban biztosan nem volt használatos ( pl. a stressz fogalmát a szereplők gyakran említik, holott ez Selye kreációja a 20. század közepéről, sokszor van szó személyiségjogokról, pedig akkor csak a jó öreg orvosi titoktartás volt divatban, stb.). Viszont kitűnik a szerző egzisztencialista szemlélete, ő ugyanis az egzisztencialista pszichoterápia egyik megalapítója, aki szerint az emberi problémák mélyén állandóan jelen van a halálfélelem és az élet értelmének keresése, és ezzel minden terápiának foglalkoznia kell. Ez a problematika Nietzsche filozófiájának egyik fő problémája is. Nietzsche lényegében kulturfilozófiát ill. filozófiai antropológiát művelt, a létezés élményének szempontjából, és ez tette őt a huszadik század számára is aktuálissá.
A regény meséje egyszerű: Joseph Breuer bécsi orvos egyik fiatal hisztériás nőbetegét beszélgetéssel, emlékeinek elmondatásával kezelte, így ért el nála tüneti eredményeket. Ám a fiatal és erotikus kötődést mutató páciensbe a negyvenes éveiben járó, polgári életet élő orvos maga is beleszeretett. A terápia megszakadt, de a vágy - a szenvedély – a nő iránt a doktort sokáig gyötörte. Később Sigmund Freuddal közösen, aki az 1882-ben játszódó történetben mint fiatal orvos, barát fel is bukkan, ez a kezelés lett a híres „Anna O.” esettanulmány, amely a „Studien über die Hysterie”-ben meg is jelent. A szerelmi válság elől (és házassági kapcsolatát helyreállítandó) velencei szabadságba menekülő Breuert egy másik fiatal démon, „femme fatale” keresi meg, Lou Salome orosz emigráns (a pszichoanalízis történetének későbbi szereplője, Lou Andreas Salome néven), és segítségét kéri barátja, egykori szerelme, Nietzsche betegségében. Szeretné, ha a beszéltetés módszerét (amelyet a páciens lelki „kéményseprésnek” nevezett, - a fogalom azóta is előkerül az analitikus legendáriumban) Nietzschén is alkalmazná. Az évek óta súlyos testi tünetekben, migrénben és depresszióban szenvedő filozófust el is viszik hozzá, de az ellenáll a feltárásnak. Csak kínzó, munkaképességét súlyosan rontó tüneteiről beszél, amelyekre már nagyon sok orvos segítségét kérte, de eredményt nem ért el, személyes érzéseiről, gondjairól hallgat.
Breuer kétségbeesett próbálkozásra szánja el magát, ő kér terápiát a nagy gondolkodótól, aki oly sokat tud az élet filozófiájáról, és annyira biztos véleményeket hangoztat az emberi dolgokról, saját szerelmi bánatára feltáró beszélgetési folyamaton át a filozófustól, remélve, hogy ez majd később kölcsönössé válik. Különös szellemi párviadal kezdődik, Breuer konfrontálódik is saját állapotával, még erőtlen kísérletet is tesz, hogy új életet kezdjen, de Nietzsche ellenáll, mígnem a végén - a Salome által átadott szerelmes levelek révén, melyeket a sikertelensége miatt kétségbeesett Breuer végül megmutat neki – maga is szembesül azzal, hogy betegsége mögött életének egyetlen, nagy szerelme Lou iránt, nagy szenvedélye rejlik, és az, hogy ő általában tagadja, hárítja érzelmeit. Ekkor Nietzsche is sírni kezd, vagyis elfojtott érzelmei kiszabadulnak…
A két férfi különös, végül barátsággá váló kapcsolata a regény legérdekesebb része, amely egyben a lélekelemző terápia technikáját és hangulatát is jól leírja, felidéz tehát valamit, amit az elmúlt bő száz esztendő alatt az északamerikai és nyugateurópai értelmiségiek milliói átélhettek a rendkívül elterjedt pszichoanalítikus terápia nyomán. Ez ad különös izgalmat és ízt a kötetnek. A magyar kiadás a 2012. év elején jelent meg, de a könyv máris bestseller nálunk is, és természetesen a segítő szakmák professzionális kiadványaiban is értelmezések és értékelések tárgya.
Ha a leírt küzdelmes párbeszéd meg is valósult volna, Nietzsche aligha profitált volna a lélekelemző módszerből. Elméje nemsokára teljesen elborult, hosszú évekig élt még elbutultan. Máig is vitatott, mi volt a baj, sokan a kor típusos betegségét, a szifiliszes elmebajt tételezik fel, mások egyéb neurológiai kórképre gondolnak. A korai pszichoanalízist is megterhelte a pszichiátriai diagnosztikus kategóriák bizonytalansága, a főbb klasszikus esettanulmányok (pl. az „Anna O. eset”) is vitákat keltenek, nem állt-e fenn valamilyen - akkor még nem ismert – szervi betegség, amelynek tüneteit akkor neurotikusnak értelmezték. A kórisme dilemmái máig is megvannak, hiába hirdették úgy a DSM-III és a DSM-IV (az amerikai pszichiátriai társaság diagnosztikai és statisztikai rendszerének 1980-ban, ill. 1994-ben megjelent kézikönyvei) betegségtanát, mint a tudományos pszichiátria igazán tudományos, mintegy végleges megalapozását, a kételyek a diagnózisokban mind nagyobbak (ezt mutatják az idén várható DSM-V előzetes kritikái).
A pszichoanalízis maga is sok vita tárgya, időigényes folyamatával mind a páciensek, mind a terapeuták gyakran elégedetlen, de elterjedésének és intézményesedésének bő száz évét meglepően jól viselte. Mint említettük, az ipari társadalmakban milliók vállalkoznak ilyen kezelésre, és a kutatások szerint lehet is vele sikereket elérni, vagyis közérzeti és önértékelési javulásokat, viselkedési változásokat elérni. Főleg persze a régi nomenklaturákban neurotkusnak nevezet állapotokban, vagyis azokban a panaszokban, tünetekben, amelyek a DSM rendszerekben perifériára szorultak, és nem „igazi” betegségek, mint a beilleszkedési zavarok, a szorongásos állapotok, a szomatizációk, stb. (az „igazi” betegségek a pszichózisok, amelyek pszichofarmakonokat vagy biológiai kezelési módokat igényelnek, ahol a gyógyszercégek érdekei viszik a prímet).
Valószínű, hogy a pszichoanalízis jó segítségnek bizonyult a századforduló korában tömegesen jelentkező gyors individualizáció lelki problémáiban, az autonómiára törekvő modern ember megszabadulásában a szülői család által közvetített – erős valláserkölcsi megalapozottságú – hagyományoktól és a saját önmegvalósítási utak megtalálásában. Úgy tűnik, minden társadalmi liberalizáció és pluralizmus ellenére a posztmodern ember is rászorul, hogy az analízishez hasonló hosszú, segítő jellegű, intenzív párbeszédben próbálja feldolgozni lelki fejlődéstörténetét és ennek során felmerült kapcsolati és élményproblémáit. A párbeszéd persze hosszú és bonyolult, Yalomnál jobban ezt kevesen tudják, valószínűleg írói leleménye, hogy a Nietzsche történetben megállt a közhelynél, annál a képnél, amit a közgondolkodás leginkább el tudott fogadni, vagyis hogy beszélni kell érzelmeinkről, küzdeni kell a hárítások, elfojtások ellen, egyáltalán: a problémákat „ki kell beszélni”. A dolog persze ennél összetettebb, de kétségtelen, hogy az analízis lényege az önvizsgáló probléma- és élményfeltárás, egy intenzív emberi kapcsolat átélése, a gyermekkor sajátos feldolgozása és tanulságainak hasznosítása.
(Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt. A szenvedély regénye. 2012. Park Kiadó, Budapest, 415 oldal, 3500 forint)
A steril tűk hiánya már lassan egy éve Hepatitis C-, illetve HIV-járvánnyal fenyegeti a fővárost.
Még mindig nem érkezett meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által november közepén ígért egyedi támogatás a tűcsere-szolgáltatókhoz – értesült a nepszava.huportálja. A tárca energiáit elsősorban nem a probléma rendezésére, hanem az újabb és újabb kommunikációs trükkök kifundálására fordítja.
Bár a steril tűk hiánya már lassan egy éve Hepatitis C-, illetve HIV-járvánnyal fenyegeti a fővárost, még mindig nem érkezett meg a tűcsere-szolgáltatókhoz az Emmi által még októberben ígért pénzügyi segítség. Ugyanakkor a minisztérium közleményei, illetve a felelős tisztségviselők nyilatkozatai egytől egyig a probléma "megnyugtató" rendezéséről, valamint a kormány empátiájáról és nagylelkűségéről szólnak.
A kabinet először tavaly októberben hívott össze egy szakmai egyeztetést, miután az Ártalomcsökkentők Szakmai Szövetsége és a tűcserével foglalkozók az év elejétől folyamatosan jelezték: a kormányzati támogatások csökkenése, illetve hiánya miatt nem tudnak elegendő steril tűt biztosítani a fővárosban, aminek már súlyos közegészségügyi kockázata van. Az egyeztetésen a kormány ígéretet tett arra, hogy kétmillió forintos gyorssegélyt juttat a szervezeteknek, hogy az év végéig ne kelljen szüneteltetni vagy korlátozni a fővárosi tűcsere-szolgáltatást. Az összeg tehát mindössze két hónapra, novemberre és decemberre szólt, és kizárólag a steril tűk beszerzésére szánták. Aztán teltek-múltak a hetek, ám a szervezetek egy fillért sem kaptak, csak ígéretet. Majd decemberben a minisztérium ünnepélyesen bejelentette: kétmillió forint helyett hatmillió forintot ad öt budapesti és egy miskolci tűcseréhez, ami majd "megnyugtatóan rendezi a hiányt" – emlékeztet a portál.
Ám a folyósítandó összeg megemelésével a támogatott időszak is meghosszabbodott: két hónap helyett már hat hónapra, június végéig szól az "egyedi támogatás", sőt, valójában nyolcra, hiszen tavaly november-decemberre sem érkezett meg a pénz, holott akkor is fizetni kellett a rezsit, a bérleti díjakat, fedezni kellett a tűcsereeszközök, a HIV- és Hepatitis-szűrések költségeit. Mindez azt jelenti, hogy a szervezeteknek kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk egy-egy hónapban.
Téglásy Kristóf, az Emmi ifjúsági főosztályvezetője az ATV Szabad szemmel című műsorában felidézve a történteket, elmondta: Balog Zoltán miniszter úr látva azt, hogy ez egy hosszú távú megoldást igénylő helyzet, de az akut helyzeten is segíteni kell, nem kétmillió forintot, hanem ennek a háromszorosát, hatmillió forintot adott át, egyedi támogatást biztosítva ezeknek a szervezeteknek, hogy a most fellépő tűhiányt megelőzzük, a helyzetet rendezzük.
A nyilatkozat hűen tükrözi a minisztérium folyamatos fals kommunikációját: a miniszter csupán a szerződést írta alá a segítségről, a pénzeket előbb a Drogprevenciós Alapítványhoz utalják át, csak ezt követően kaphatják meg az összeg rájuk eső részét a tűcsere-szolgáltatók. Az egyik legnagyobb forgalmú tűcsere, a VII. kerületben működő Art-Éra Alapítvány hónapokig be volt zárva forráshiány miatt, amiért az elmúlt évben csak hatezer steril tűt tudtak kiosztani a 2011-es százezer helyett, vagy hogy több tűcsere-szolgáltatás is hónapok óta korlátozott nyitva tartási órákkal, az egy nap elvihető fecskendők számát limitálva kénytelen működni – húzza alá a portál.
Amikor a várható tűhiányt jelezték, a miniszter hatmillió forint támogatásról döntött.
Ez a támogatás megnyugtatóan rendezi az átmeneti tűhiányt - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az MSZP állításaira reagálva az MTI-vel.
Winkfein Csaba, a párt elnökségi tagja szombati közleményében úgy fogalmazott: súlyos válságot okoz az Orbán-kormányzat bizonytalansága drogügyben. Szerinte a legsúlyosabb probléma a megelőzés és a tűcsereprogramok pénztelensége miatt alakulhat ki: ha ezek akadoznak vagy leállnak, akkor Magyarország Románia, Ukrajna és Oroszország útjára léphet, ahol a sterilitás hiánya miatt súlyos (HIV és egyéb) járványok törtek ki.
Az MSZP felszólította a kormányt, hogy kezdjen azonnali egyeztetésekbe a szakmával és a politikai pártokkal, készüljön el egy világos program, egy azonnali akcióterv.
Az Emmi szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága az elhangzottakra reagálva szombaton közölte: tavaly november közepén azonnali egyeztetést kezdeményeztek a szakmai szervezetekkel, amikor azok a tűhiány várható problémáját jelezték. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a legnagyobb tűforgalmat lebonyolító hat szervezet számára összesen 6 millió forint összegű egyedi támogatás biztosításáról döntött, a szerződéskötés már megtörtént. Ez az összeg, illetve az ebből történő eszközvásárlás megnyugtatóan rendezi az átmeneti tűhiányt - áll a közleményben.
Hozzátették: a hosszú távú rendezés érdekében az egyeztetések folytatódnak és megkezdődött az előkészítő munka egy "Tűdepot" kialakítására, amihez a szükséges forrásokat a Drogmegelőzési Koordináció 2013. évi költségvetése tartalmazza.
Partibusz jár a jövőben Pécsett hétfőtől szombatig, éjjelenként, menetrend szerint, hogy a bulizó diákokat biztonságosan hazasegítsék. Kísérletről van szó, de a tesztüzem után fejleszthetik a szolgáltatást.
Egy kísérlet indul el, egy éjjeli partibusz járja majd Pécset, ahol sok fiatal és diák él, jelentette be kedden sajtótájékoztatónPáva Zsolt pécsi polgármester. Egy tesztüzemmód indul el, hangsúlyozta, amely után azonban tovább is fejleszthetik a szolgáltatást.
Kiszámítható, menetrendhez köthető hazajutási lehetőséget kínálnak a Pécsett élő, itt bulizó ifjúságnak, de bárki másnak is, aki éjjel közlekedne, hiszen a buszt rendes menetjeggyel, és az összes kiadott hivatalos Tüke Busz-bérlettel igénybe lehet majd venni.
A polgármester úgy fogalmazott, hogy noha sok kritika éri a Tüke Busz tevékenységét, néha jogosan, néha kevésbé jogosan, de ebben az ügyben nagyon segítőkészek voltak. A járaton egyébként lesz egy biztonsági személy is. A partibusz pénteken, február 15-én indul el, éjjel egy járat lesz, amelynek útvonaláról, indulási és menetidejéről szórólapokon számolnak be. Rendes bérlettel ez a járat igénybe vehető lesz majd.
Az ötletgazda az INDIT Közalapítvány, és annak elnöke Szemelyácz János volt. A pécsi addiktológus érdeklődésünkre elmondta, hogy a függőséget okozó szerek közül a fiatalok körében még mindig az alkohol jelenti az egyik legnagyobb problémát. A nem illegális, de kábítószerként használt szerek közül ma a pentakristály nevű a legelterjedtebb. Elképzelhető azonban, hogy ez hamarosan tiltólistára kerül majd.
Az illegális serkentők közül visszajött, s egyre népszerűbb a régi extasy és az amfetaminszármazékok, valamint a természetes és a mesterséges marihuána is dívik. Utóbbi népszerűbb a fiatalok körében, mert olcsó, s ráadásul kissé megtévesztően a biomarihuána néven emlegetik, miközben teljesen szintetikus szer, úgynevezett JVH-tartalmának köszönhetően hat. Az INDIT egy bulisegély szolgálatot is működtet immár évek óta a baranyai megyeszékhelyen.
A későbbiekben egy biztonságos szórakozóhely címet is kiadnának majd az arra érdemes helyek közt, ez a program júniusra állhat össze.
Az antiszociális személyiségzavar vagy szociopátia a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavara. A filmtörténetben bőven akad olyan karakter, aki kiválóan illusztrálja ezt a személyiségtípust. Filmes sorozatunk második része.
A szociopata a "nem szeret, nem szorong, nem tanul" kifejezéssel írható le a legrövidebben, de talán legnagyobb hibája mégis az, hogy nem tanul saját tévedéseiből és tapasztalataiból, ennek értelmében bármilyen büntetést is alkalmaz ellenük a társadalom, nincs foganatja. Nagy gyengeségük, hogy empátiás képességük sem túl fejlett. Lássuk a filmvásznas példákat!
Tőzsdecápák (1987) (Wall Street)
Az Oliver Stone rendezte film hű képet fest a a tőzsde "dömpereiről": Gordon Gekko (Michael Douglas) például csak a sikert hajtja, se embert, se Istent nem ismer céljai elérésében, gerinctelenül törtet. Hozzá hasonló egy feltörekvő munkatársa is, akit majdnem sikerül tőrbe csalnia a főnöknek.
Kegyetlen játékok (1999) (Cruel Intentions)
A forgatókönyv szinte az orvosi leírást ismétli, már ami a főszereplők személyiségét illeti: a milliomos Sebastian és mostohatestvére, Kathryn versengésbe kezd, a kettejük között folyó harcot pedig az nyeri, aki a legtöbb szívet tudja meghódítani és aztán porba tiporni. Az igazi kihívás egy Annette nevű fiatal lány "megsemmisítése", Sebastiannak őt tűzi ki feladatul mostohatestvére... Hogy végül a szociopata testvérpárral mi lesz a játszmák során, az a filmből kiderül!
A Keresztapa (1972) (The Godfather)
Marlon Brando alakja filmtörténeti klasszikus: a Keresztapa kegyetlen, megfontolt, hidegvérű maffiafőnök és gyilkos, akiknek az emberek csupán eszközök családja céljainak elérésében. Ahogy egy rendes szociopatához illik, embertársait, embereit, sőt olykor nem kívánatos családtagjait is tárgynak tekinti, akiket könnyedén manipulál és a végsőkig kihasznál, megöl, ha úgy kívánja érdeke.
A bárányok hallgatnak
(The Silence of the Lambs)
Dr. Hannibal Lecter egyszerre őrült és rendkívül intelligens: az őt alakító Anthony Hopkinsiskolapéldája a kórképnek. A film nem érdemel különösebb kommentárt, hátborzongatóan izgalmas mozi, alapmű - egy jelenet, ami a címre is magyarázatot ad.
A szkizofrénia gyógyszeres kezeléssel sokszor szinte tünetmentessé tehető, ám ehhez orvos és páciens folyamatos együttműködése szükséges. Az élet azonban azt mutatja, hogy a tartósan jó együttműködést nem egyszerű kialakítani. Mit tehetünk érte?
Bizonyára Önnek is írtak már fel antibiotikumot valamely bakteriális fertőzés kezelésére. S most legyen őszinte magával: mindig betartotta az orvos utasításait és az utolsó tablettáig bevette az előírt adagot? Ugye nem? A legtöbbünkkel ez nem is egyszer fordult elő, pedig ilyenkor az aktuális kezelés sikeressége mellett a későbbi esélyeinket is rontjuk: a kórokozók szinte "megedződnek" az antibiotikummal szemben, és pár év múlva már hosszabb kúra vagy erősebb gyógyszer kell ellenük. A krónikus, hosszú lefolyású betegségek, mint a szkizofrénia kezelése során ugyanennyire, vagy talán még fontosabb, hogy a betegek az orvos utasításai alapján járjanak el, és pontosan az előírt módon szedjék a gyógyszereket. Ám a mindennapi, rendszeres gyógyszerszedés megterhelő mindenki számára, és magában rejti a tévedés, tévesztés lehetőségét is.
Pár éve készült egy felmérés, amelyben kórházi kezelésre szoruló betegeket figyeltek meg. A tapasztalatok szerint közel negyedük az elbocsátást követő egy héten belül már nem pontosan úgy szedte a gyógyszereit, ahogy azt orvosa előírta számára. Ez a szám egy év múlva 50%-ra, két év múlva 75%-ra emelkedett. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen sokan nem tartják be az orvos javaslatait?
Okok, amiért nem szedik a gyógyszereket
A hosszan tartó gyógyszeres terápia javaslat szerinti betartása minden krónikus betegségben, így a magas vérnyomás, vagy cukorbetegség kezelésében is problémát jelent. A szkizofrénia gyógyszeres kezelése során előfordulhat, hogy egy nap alatt többször kell egy vagy akár többféle gyógyszert is bevenni. Minél több alkalomról és/vagy többféle gyógyszerről van szó, annál nagyobb az esélye a tévedésnek, és kimarad néhány alkalom. Sokan azért nem veszik be a gyógyszereiket, mert - mint fogalmaznak - "már jól vagyok, nincs szükségem rájuk", míg mások a mellékhatásoktól tartva hagyják abba a gyógyszer szedését. Érdemes azonban figyelembe venni azt is, hogy milyen könnyen vehető be az adott készítmény. A kezelés elhagyása szkizofrénia esetén az állapot napok vagy hetek után jelentkező romlását okozhatja, újra felbukkanhatnak a téveszmék és a hallucinációk, sőt kórházi kezelés is szükségessé válhat. Látható, hogy az orvos által előírt terápia (amely a gyógyszeres kezelés mellett más módszereket is magában foglalhat) betartása valójában közös érdek, ezért az együttműködés a sikeres szkizofrénia-terápia egyik kulcsa. A megfelelő együttműködés nem merül ki abban, hogy a javasolt készítményeket pontosan szedjék, hanem szükséges a visszajelzés is: bármilyen, a betegséggel vagy a kezeléssel kapcsolatban felmerülő probléma esetén jelezni kell azt a kezelőorvosnak, érdemes beszélni róla a következő találkozáskor!
Hogyan lehet javítani a gyógyszeres kezeléssel való együttműködést?
A gyógyszeres kezeléssel való együttműködés számos tényezőn múlik. Kiemelhető a megfelelő terápiás kapcsolat és kommunikáció az orvos és a betege között, az ellátás elérhetősége, de a betegségbelátás megléte vagy hiánya is alapvető tényező. Azonban magukon a gyógyszereken is lehet változtatni, fejleszteni, hogy javuljon az együttműködés, és jobban ellenőrizhetővé váljon a gyógyszeres kezelés. A kutatók évtizedek óta ismerik a rendszeres gyógyszerszedés buktatóit, és folyamatosan dolgoznak azon, hogy a terápia során a lehető legkönnyebben be lehessen tartani a javasolt adagolást. Segíthetnek az úgynevezett emlékeztetők, például vannak gyógyszeradagoló dobozkák, amelyek pontosan és jól érzékelhetően jelzik, mikor jött el a készítmények beszedésének ideje, amelyeket természetesen a megfelelő fiókocskából azonnal ki is vehetünk. . A gyógyszerek kiszerelésének fejlesztése szintén segíthet, pl. ha a gyógyszerek alkalmazási gyakoriságát csökkentik.
Naponta csak egyszer, vagy még ritkábban?
Sokféle gyógyszert javasolhatnak a szkizofrénia tüneteinek kezelésére: ezek egy részét naponta többször is be kell venni. A gyógyszerek fejlesztése során az együttműködést javítását is figyelembe vették, így megjelentek a naponta egyszer alkalmazandó készítmények, amelyek általában lassított felszívódású formában tartalmazzák a hatóanyagot. Ennél is kényelmesebb és megbízhatóbb, valamint jobban ellenőrizhető lehet, ha még ritkábban kell csak a gyógyszer alkalmazására gondolni. Ilyenek például a közelmúltban kidolgozott tartós hatású (úgynevezett depót) injekciók, ezeket elég kéthetente vagy még ritkábban, havonta beadni a megfelelő hatás biztosításához. A tartós hatású injekcióból ugyanazon hatás eléréséhez (egy kezelési napra vonatkozóan) általában kevesebb gyógyszerbevitel szükséges, mint az ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó szájon át, naponta szedendő gyógyszerformából, és emiatt a mellékhatások is csökkenhetnek.
Tíz éve működik Szombathelyen az úgynevezett elterelés, melyet azok vehetnek igénybe, akik ellen csekély mennyiségű kábítószer fogyasztása miatt indult eljárás. A jogszabály előírja ezt a lehetőséget, az állam viszont nem ad rá fedezetet.
A jelenlegi joggyakorlat szerint Magyarországon a kábítószer-fogyasztás, illetve -tartás bűncselekménynek minősül. Ha valaki ellen csekély mennyiségű kábítószer fogyasztása, vagy tartása miatt rendőrségi eljárás indul, akkor a büntetőeljárás helyett választhatja az elterelésnek hívott kezelési lehetőséget.
Az elterelés fél évig tart és ez idő alatt 24 órát kell teljesíteni a kezeléseken. Az elterelésen belül a megelőző, felvilágosító szolgáltatás kapcsán a Humán Harmónia Alapítvány foglalkozik a fiatalokkal. A kezelések felépítése, programja intézményenként eltérő. Vannak egyéni és csoportos foglalkozások, illetve ezek kombinációi. Az elterelés lényege, hogy a droghasználat egy olyan tünet, amelynek kezelésével a személy életminőségét lehet javítani, a problémáit megoldani, anélkül hogy a további életében problémákat okozó bűnözői stigma kerülne rá. Természetesen ezeknek a kezeléseknek az eredményességét is nagyban befolyásolja az elterelésbe bekerülő személyek hozzáállása, nyitottsága a változtatásra.Nagyné Farkas Rita szociálterapeuta, az elterelés szolgáltatás vezetője elmondta, hogy 2003 óta folyamatos a szolgáltatás.
- Az elterelésnek három fajtája van, mi a megelőzéssel foglalkozunk - mondja a vezető. - Évről-évre egyre több fiatal érkezik hozzánk a megye egész területéről, sokan jönnek Szentgotthárd, Körmend, Sárvár és Kőszeg környékéről is. Nekünk megyei területi ellátási kötelezettségünk van. Azok, akik idekerülnek hozzánk, kezdetben kényszernek tekintik az elterelést, ám a vége felé már szívesen járnak ide. A foglalkozás végén egy kérdőívet töltenek ki az eltereltek, s több mint 80 százalékuk úgy nyilatkozik, hogy megváltozott a gondolkodásmódja, s nem fogyaszt többet tudatmódosító szert. A különböző kutatások is azt mutatják, hogy azok közül, akik kipróbálják a drogot, többen csak kíváncsiságból vagy stresszoldásként teszik. Sokuknak alkohol és családi problémák állnak a háttérben. Mi itt az elmúlt tíz évben szinte minden nap apró csodákat élhettünk meg. Azok, akik idejárnak, többet kapnak, mint az elterelést. Közösségbe tartozhatnak, ahol mindennapi problémáikat is megbeszélhetik másokkal. Próbáljuk őket kárpótolni, s megadni azt a törődést, amit otthon adott esetben nem kaptak meg. A csodák azonban véget értek. 2013. január 1-től kénytelenek voltak felfüggeszteni az elterelést szolgáltatását hosszú hónapok vívódása után.
A Humán Harmónia Alapítványhoz évről-évre egyre több fiatal érkezett a megyéből. Fotó: Benkő Sándor
- Szombathelyen nagyon jó az együttműködés a nyomozókkal és az ügyészséggel, így közösen kitaláltunk egy országosan is egyedülálló rendszert, hogy megoldást találjunk a kilátástalan politikai helyzetből, ami a megelőző-felvilágosító szolgáltatás érinti - folytatja Nagyné Farkas Rita.
- 2012. március 31-ig szerződéssel rendelkeztünk, hiszen állami feladatot láttunk el. Pályázatokon indulhattunk, ennek szakmai lebonyolítását a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, később iroda fogta össze. Április 1-től folyamatos ígérgetések voltak a problémák megoldására. Szolgáltatók, civil szervezetek zártak be, s a pályázati pénzek sem érkeztek meg. Sajnos múlt év végére a türelmem és a pénzünk is elfogyott. Kilenc hónapig állami feladatot láttunk el támogatás és szerződés nélkül. A problémák először a börtönben kezdődtek, a fogvatartottaknál, ám mivel nem volt érvényes szerződésük a börtön nem tudta fogadni az elterelést végző szakembert. A fogvatartottak ellenben élni akartak a jogukkal, hogy részt vegyenek az elterelésben. Joguk volt hozzá, lehetőségük azonban nem volt rá. - A Nemzeti Drogmegelőzési Irodával többször is kommunikáltunk - emeli ki a vezető.
- Megtudtuk, hogy a megelőző-felvilágosító szolgáltatás teljes éves költsége az utóbbi években 110-130 millió forint körül alakult. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a tavalyi évi szolgáltatásokra elvileg megvan a fedezet, ám ezt még nem fizették ki. A héten kaptuk kézhez 2012. évre vonatkozó szerződést. Az ígéretek szerint ez februárban történhet meg. Amíg azonban nem lesz meg a fedezet, szerződést sem köthetnek a szolgáltatókkal. Tájékoztattak arról is, hogy a jelenlegi ismereteik szerint az idei költségvetés sem tartalmazza a megelőző-felvilágosító szolgáltatás idei évi finanszírozásához szükséges összeget. Ugyanakkor számításaik szerint a tavalyi szolgáltatási díjakra átcsoportosított pénzösszeg az idei első negyedév teljesítéseit is fedezi majd. Ez ígéret. Ebből is látszik, sajnos politikailag nem vagyunk megfelelően képviselve. A jogszabály jelenleg is előírja az elterelést, a rendőrség pedig küldi a fiatalokat az alapítványhoz. Felmerül a kérdés, hogy mit lehet ilyen esetben tenni?
- A nyomozókkal és az ügyészséggel együtt kitaláltuk, hogy ezentúl is minden fiatal bejelentkezhet az elterelésre, ők felkerülnek egy várólistára - válaszol Nagyné Farkas Rita. - Kapnak egy igazolást arról, hogy önhibájukon kívül nem tudják elkezdeni, vagy adott esetben befejezni az elterelést. Egyelőre kivárunk. Azonban, ha fél éven belül nem tudjuk újraindítani az elterelést, komoly problémák jelentkezhetnek rendőrségi és ügyészségi szinten. Azok a fiatalok, akik önhibájukon nem tudják elkezdeni az elterelés, ők fognak bűnhődni? Jelenleg negyven ember van a várólistán. Nem is akarom elképzelni, hogy mi lesz velük és a jövőjükkel, ha elterelés helyett büntetés vár rájuk.
Esély egy tisztább életre
Bajdó Bettina
Nincs olyan ember, aki az élete folyamán ne hibázott volna, ne hozott volna rossz döntéseket. Az elterelésbe bekerülő fiatalok sem mások. Elcsábultak az adott pillanatban, s a kísértés következményeit pedig viselniük kell. Egyszer újságíróként részt vettem egy olyan foglalkozáson és egy olyan beszélgetésen, ahol eltereltekkel cserélhettem eszmét. Egyikről sem mondtam volna meg, hogy valaha is rossz útra tévedt. Mindegyikük felvállalta azt, hogy hibázott, s mindegyikük csak egyet szeretett volna: egy új esélyt, hogy bizonyíthasson. Magának, a családjának, a szeretteinek, hogy ez csak egy egyszeri tévedés volt, s ő mindent megtesz majd azért, hogy jobbra útra tévedhessen. Egyiküknek sem volt könnyű az élete, űzték őket a családi gondok, a munkahelyi problémák, s nem láttak más kiutat az egészből, a droghoz nyúltak. Hogy miért tették?
Talán azért, hogy elfelejtsék azt, amiben élni kénytelenek, hogy arra a rövid időre ők is boldogok lehessenek. Nem tudták elképzelni, hogy más módon is elérhető a boldogság, hogy létezhetnek olyan barátok, akik nem a füves cigit nyújtják át. Eddig nem hitték, mert saját magukban sem hittek, de az elterelésen szépen lassan megtanultak bízni. Bízni saját magukban, s a szűkebb környezetükben. A fél év alatt apró csodák történtek, olyanok, akik évekig a szer bűvöletében éltek, úgy döntöttek, hogy ezentúl tiszta fejjel néznek a hétköznapok elé. Sokan barátokra leltek, s visszajárnak a mai napig, hogy meséljenek arról, hogy mennyit jelentett nekik, hogy nem a bíróság előtt feleltek, hanem esélyt kaptak egy jobb, egy tisztább életre.
Egy éve működik a Leálló-Sáv Drogkonzultációs Iroda Érden. Aki itt dolgozik, naponta néz bele az emberi szenvedés feneketlen kútjába, és kevés sikerélménnyel is be kell érnie.
Az érdi Szociális Gondozó Központ szolgáltatása alacsony küszöbű, ami azt jelenti, hogy névtelenül és bejelentkezés, valamint kijózanodás nélkül is igénybe lehet venni. A családi házban kialakított barátságos és tiszta helyiségekben Szabó Attila szociális segítő vezet körbe. Korábban tizenkilenc évig szerfogyasztó volt, a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban szabadult meg és született újjá, mint többen, akik a december 19-i rendezvényre, Kubiszyn Viktor Drognapló című könyvének bemutatójára érkeznek a Leálló-Sávba.
Az első helyiség a józanodó szoba, ahol kipihenhetik magukat, akikkel még nem lehet beszélgetni. Enni és innivalóval kínálják őket, ügyelnek rá, hogy ne száradjanak ki, ha kell, mentőt hívnak. Olyan sziget ez, ahol az is megértést kaphat, akitől már mindenki elfordult.
Aki jobban van, zenét hallgathat, internetezhet az előtérben, ha kéri, segítenek neki iskolát, munkahelyet keresni, önéletrajzot írni, vagy fellelni bármely más támogatást, amire szüksége lehet. Az iroda számtalan segítő civil, egyházi és állami szervezettel tart kapcsolatot.
Közben megérkezik Grátzer Mihályné, a Szociális Gondozó Központ vezetője, aki egy személyben irányítja a családsegítő szolgálatot, a gyermekjóléti, a hajléktalan-, az idős-, a bölcsődei, valamint a habilitációs ellátást a közel hetvenezres megyei jogú városban.
A bemutatkozás után kísérőm tovább vezet. Közben újabb vendégek érkeznek, a szerző és barátai, tizenéves fiúk és lányok, akiket nem szabad fotózni, valamint idősebbek, szociális munkások, segítők. Megismerem az egyéni konzultációs szobát, amit Récsei Krisztina tagintézmény-vezető, az utcai megkereső és támogató szolgálat irányítója irodának is használ, a csoportszobát, ahol filmklub működik, önsegítő és önismereti, valamint elterelő foglalkozások zajlanak, még egy irodát a munkatársak számára, a kliens vécét a zuhanyzóval, valamint a konyhát, ahol most is tea és szendvics készül. Ezután kilépünk az udvarra, ahonnét egy újabb helyiség, a tűcsereszoba nyílik. A raktárszerű helyiségben mindenki annyi steril tűt kap, amennyi használtat behoz, plusz ötöt. A kontrol a kereskedés megelőzését szolgálja. Nagyobb mennyiségű steril törlőkendőt, vénakezelő krémet, szőlőcukrot, aszkorbinsavat is tartanak itt. A cukor megelőzi a kiszáradást, az aszkorbinsavat egyebek mellett a heroin beviteléhez használják a rászorulók. Ha kerül rá pénz, óvszert is felhalmoznak azok számára, akik szexuális szolgáltatással keresik meg a drogra valót. "Igyekszünk mindent adni, ami kell, de mindez komoly havi költségeket jelent" – magyarázza kísérőm. Itt is van egy kliensvécé, nem lehet bezárni, fontos szabály ugyanis, hogy a központban senki sem lőheti be magát.
Újra kilépünk az udvarra, jól esik a friss levegő. Nyáron bográcsozások, csoportfoglalkozások zajlanak itt. Kapocs a külvilághoz, a "normális" élethez. A Leálló-Sáv "szeretet alapon" működik.
Szabó Attila három éve tiszta, hálás a városnak a helyért, ahol "lehet újrakezdeni bármilyen mocsokból." A központ egy éve működik, ez alatt 350 ügyféllel kerültek kapcsolatba Érdről és környékéről, a legfiatalabb 15, a legidősebb 54 éves, 95 százalékban kábítószerfüggők. Az épület az önkormányzat tulajdona, a működés valamennyi költségét pályázati forrásból fedezik.
Lassan elkezdődik az író-olvasótalálkozó. Kubiszyn Viktor könyve 2011-ben jelent meg, és mostanra megérte a második kiadást. Szerzője harminchárom éves 16 éves politoxikomán "karrierrel" a háta mögött. Más társaságban valószínűleg kínos feszengést okozna őszintesége, itt azonban megilletődés nélkül hallgatják a történeteit. "Harminc évesen, egy csomó drogos között tanultam meg segítséget kérni. Azóta felvállalom, hogy nem vagyok akkora király, adott esetben sóvárgok, vagy szét vagyok borulva."
A beszélgetésből kiderül, nem feltétlenül azért lesz valaki szenvedélybeteg, mert nem szeretik eléggé, vagy nincs elég programja. "Akárhány éves vagyok, nem várhatom, hogy az életem kívülről legyen megoldva – vélekedik Viktor. Meg kell találnom, ami örömet okoz, amiben kiteljesedhetek és értelmet lelek."
Ennyi. Hogy mennyi, azt nyilván az tudja igazán, aki belepillantott már a földi pokolba – például egy tizenöt éves drogos vagy egy ötvenes alkoholista szemében.
A cigarettáról leszokni nem könnyű, ám az elhatározás melletti kitartás mindenképpen javasolt. Most úttörő módon hazánkban először, egy ingyenesen letölthető mobil applikáció segíti a leszokni vágyó dohányosokat!
A dohányzás nemcsak a bőr korai öregedését, hanem asztmát, szív-és érrendszeri betegségeket, COPD-t és daganatos megbetegedéseket is okoz, és a felsorolásban nem utolsóként elősegíti a fogíny sorvadását hozzájárulva akár a fogak idő előtti elvesztéséhez. A leszokás nehézségeit számba véve különösen hatékony segítség lehet dohányzásról leszokást támogató új, magyar nyelvű telefonos alkalmazásunk.
Mindenki életében fontos lépés tehát, mikor úgy dönt, végleg leteszi a cigarettát. Több ok vezethet az elhatározáshoz, egyesek egészségügyi, mások anyagi szempontból döntenek a füstmentes élet mellett. Egy dolog azonban mindkét esetben biztos: a dohányzásról leszokni nem könnyű.
Szokjon le a dohányzásról telefonalkalmazás segítségével
Az első, magyar nyelvű dohányzásról való leszokást segítő applikáció azoknak segíthet akik elhatározták megszabadulnak káros szenvedélyüktől. Mivel a dohányzásról mind a testi függőség okán, mind a rögzült káros szokásminták miatt sem könnyű, a leszokáshoz ideális mankót jelenthet az alkalmazás.
Lépésenkénti motivációs ötletekkel, hasznos tanácsokkal látja el a felhasználót. A „Kell a dohány” nevezetű alkalmazás, nem csak a leszokással elérhető egészségügyi előnyökkel motiválja a leszokni vágyó dohányosokat, hanem amint neve is sugallja, kiszámíthatóvá teszi a káros szenvedély elhagyásával járó megtakarított pénzösszeget is.
Miért érdemes leszokni? Női és férfi dohányosok rizikófaktorai
A dohányzás a koszorúér betegségek rizikótényezője (nők esetében ez magasabb, mint férfiaknál), a leszokás csökkenti az infarktus kockázatát.
Nőkben emellett nagyobb eséllyel jelenik meg az agyi ereket érintő, és ezáltal megjelenő stroke eseménye. Nagyobb a valószínűség a cukorbetegség kialakulására. Nem is gondolnánk, de a dohányzás következtében több ránc jelenik meg az arcbőrön, így a cigarettázó nők idősebbnek tűnnek saját korosztályuknál, emellett még nagyobb a bőrrák kialakulásának kockázata is. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy dohányosok esetében erősebbek a menstruációs fájdalmak, korábban jelentkezik a menopauza jelensége, illetve az ezzel járó csontsűrűség csökkenése erősebb fokú.
Férfiak esetében csökken a spermiumszám, illetve azok mozgási képessége, impotencia okozója is lehet a dohányzás. Meddő házaspárok 17 százaléka a dohányzás miatt nem jut gyermekáldáshoz. A dohányzó apa ondósejteit károsítja a dohányzás, és a rákos hajlamot átörökítheti gyermekébe.
Döntse el, töltse le, szokjon le!
Ha eldöntötte, hogy leszokik, töltse le alkalmazásunkat, hogy hasznos tippeket és segítséget kapjon szenvedélye elhagyáshoz:
Megtudhatja, hogy milyen egészségügyi előnyök jelentkeznek időrendben az utolsó elszívott cigaretta után Önnél,
Kiszámolhatja, hogy mennyit spórol, ha leszokik
Ha megkísérti a rágyújtás gondolata, az alkalmazás segítséget nyújt a krízis elhárításában,
Az applikáció segítségével megtalálhatja az Önhöz legközelebb eső gyógyszertárat, ahol dohányzásról való leszokást támogató vény nélküli készítményt tud vásárolni, és gyógyszerészek segítségét kérheti elhatározásához,
Hasznos orvosi tartalmakat találhat az alkalmazásban, mely segíti, hogy Ön végre csak „volt dohányos” legyen.
Az elmúlt fél évben már nem nyúlnak olyan nagy számban a dizájner drogok után a pécsi fiatalok, mint korábban. Az ok, hogy tiltólistára kerültek az addig legális vegyületek is. Ezzel együtt nem csökkent jelentősen a droghasználók száma, hanem inkább a bevált, tiltott szereket választják.
A pécsi drogambulancia szerint nem szorította vissza jelentősen a pécsi kábítószerező fiatalok számát az a tavalyi rendelet, amely az úgynevezett dizájner drogok alapvegyületeit helyezte tiltólistára. Bár vannak, akik az eddig legálisan hozzáférhető, akár interneten is rendelhető anyagokkal leálltak, s nem választanak illegális szereket, a használók túlnyomó többsége továbbra is keresi a bódulatot.
- Nagyjából minden harmadik pécsi középiskolás kipróbált már valamilyen kábítószert, ezek tizede rendszeresen nyúl a szerekhez, míg a függők egy százalék alatt vannak – mondja Szemelyácz János, a pécsi drogambulancia vezetője. Szerinte a fogyasztók túlnyomó része visszakanyarodott a jól ismert, bevált, hatásaiban könnyebben kiszámítható marihuánához és a feketepiacra visszatérő amfetamin-származékokhoz.
„Visszatértek a bevált szerekhez”
- Ennek részben a tiltás, azaz a hozzáférhetőség korlátozódása az oka, másrészt a dizájner drogok eredete, összetevője, minősége rendkívül tág keretek között mozgott, mozog. Sok fiatal ezektől – például a korábban elterjedt MDPV-től – néhány hetes használat után paranoid, skizofrén tüneteket produkált; emiatt tavaly rengetegen kerültek be hozzánk. Az ő számuk mára töredékére esett vissza.
- A dizájnerekkel leállók kilencven százaléka továbbra is keresi a szereket, de mivel nehezebb hozzájuk jutni, mint a korábbi rendelhető anyagokhoz, jelentős az alkoholt választók aránya is. A „legális drog” ugyanis folyamatosan hódít a fiatalok körében – von mérleget Szemelyácz.
Roland, az egyik pécsi szakközépiskola végzőse azt mondta lapunknak, társai már a tiltás előtt abbahagyták a dizájner drogok használatát a különböző kórházi esetek, az anyagok bizonytalan hatásmechanizmusai miatt érzett félelmükben.
– Akiket én ismerek, leggyakrabban füvet használnak, azt persze több formában, no meg a különböző tömény szeszeket fogyasztják a bulikban – mondja.
Több pécsi tanárt is megkérdeztünk, vettek-e észre jelentősebb változásokat a fiatalokon az elmúlt fél évben, de nem számoltak be ilyesmiről, vagy nem figyeltek fel rá.
– A másnaposság általános jeleit látom olykor, de hogy a gyűrött arcokat az alkohol fogyasztása váltja-e ki, vagy a drogoké, nem tudom. Komolyabb eset szerencsére nálunk nem történt szeptember óta – mondja Gabriella, egy harmincas pécsi középiskolai tanár.
Mennyibe kerül, mi a jel?
A leggyakrabban használt marihuána grammja a feketepiacon ma 2 és 3 ezer forint között mozog, míg az amfetamin-származék speedé 4-6 ezer forint körül jár, egy-egy extasy 1500-2000 forintba kerül. S hogy miből lehet megállapítani, hogy gyermekünk fogyasztja-e a szereket? A tünetek szinte mindegyiknél megegyeznek: a használók fáradékonyak, levertek, ok nélkül heves érzelmeket nyilváníthatnak ki, jel lehet a beesett szem, a hamuszürke arc, s a fokozott pénzköltés, a barátoktól való kölcsönkérés.
„Nagyobb valószínűséggel mutatnak depressziós tüneteket azok az emberek, akik sok időt töltenek az internet előtt.” – derült ki egy felmérésből. Egyes felhasználók szociális hálózatépítő portálokon és chat-szobákban helyettesítik a társadalmi interakciókat. Az eredmények arra utalnak, hogy ez a fajta addiktív szörfözés súlyos hatással van a mentális egészségre.
„Óriási szerepet játszik az internet a modern életben, de sötét oldala is van.” – mondta el Catriona Morrison, a kutatás vezetője, a Leedsi Egyetem munkatársa. Majd hozzátette, „Sokan számlák kifizetésére, levelezésre használják, de nem lehet ellenőrizni, ki mennyi időt tölt a számítógép előtt. Mennyi az az időmennyiség, ami már zavarja a napi tevékenységet.”
Ezek a függők általában a szexuális, online szerencsejáték és közösségi weboldalak előtt töltik el a legtöbb időt. Nagyobb gyakorisággal fordul elő depresszió az ő esetükben. „Kutatásaink kimutatták, hogy a túlzott internethasználat depresszióval jár, azonban nem tudjuk, melyik jön előbb, a függőség vagy a betegség. Egyértelmű, hogy az emberek egy kis részénél a túlzott böngészés depressziós tendenciák felé mutat.” – közölte Morrison.
Sok kérdést vetett fel a rengeteg tinédzserkori öngyilkosság a walesi Bridgendben. Milyen mértékben járulnak hozzá a szociális oldalak a depressziós gondolatokhoz? Milyen mértékben veszélyezteti ez a tinédzsereket?
„Megerősíti a felmérés azt a közvélekedést is, mely szerint a közösségi portálok felváltják a hagyományos társadalmi szerepeket, ez is összekapcsolható olyan pszichés zavarokkal, mint a depresszió vagy a függőség.” – jegyezte meg Morrinson, hozzátette továbbá, „át kell gondolni az internet szélesebb társadalmi hatásait, valamint meg kell állapítani egyértelműen, hogy milyen hatással van a mentális egészségre.”
A Leeds tanulmány által végzett felmérés kimutatta, hogy a fiatalok nagyobb valószínűséggel válnak internet függővé, mint a középkorúak, az átlag életkor 21 év.
Ez volt az első nagyszabású vizsgálat, amelyben az internet és a depresszió kapcsolatát vizsgálták. A kutatásban 1319, 16 és 51 év közötti személy vett részt. Közülük 1,2 százalék mondható internetfüggőnek. Az érték kevésnek tűnhet, azonban magasabb, mint a szerencsejáték függőség előfordulási aránya az Egyesült Királyságban.
Dr. Parádi József ideggyógyász, pszichiáter, pszichoterapeuta beszél az álmokról, mint életünk racionalitáson túl lévő jelzéseiről, a szorongásos álmok hasznáról, a szenoi nép tanításairól, a normalitás embertelenségéről, az Álomszínház gyakorlatáról, s arról, hogy mielőtt a betegeinek felírt volna egy gyógyszert, azt kipróbálta magán...
Megoldatlan a közveszélyes pszichiátriai betegek gyógykezelése, több száz család szenved a megfelelő törvényi rendelkezés hiányától.
Z. Dávid egy családi házas övezetben veszekedés közben megszúrta édesanyját. A nőt a mentők és rendőrök még életben találták, de később a gondos ellátás ellenére életét vesztette. A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított 34 éves Z. Dávid elmenekült a helyszínről.
A hír nem különbözik a hetente megjelenő rendőrségi sajtóközleményektől, Z. Dávid azonban pszichés beteg. A férfi kezelést nem kapott, mert családja nem kezeltethette a betegségtudattal nem rendelkező férfit, a törvények ezt nem teszik lehetővé.
Nem tudják kezeltetni az agresszív hozzátartozókat
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) 2007-es bezárásakor több száz beteg került az utcára. A szakemberek armageddont vizionáltak, az utca embere pedig arról beszélt, hogy az agresszív betegek ártatlan embereket fognak lemészárolni. Bár szerencsére a rendőrségi statisztikák szerint az intézet bezárásával nem változott a kényszergyógykezelésre ítéltek száma, több ezer család néz szembe nap mint nap azzal, hogy beteg hozzátartozóját nem tudja kezeltetni. Magyarországon ugyanis a kényszergyógykezelés elrendelése nem egyszerű, a betegek nagy részének viszont nincs betegségtudata, ezért nem megy orvoshoz.
Az OPNI feladatát a Semmelweis-terv alapján az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet vette át, a Nyírő Gyula Kórházban létrehozott új országos centrum azonban az OPNI 840 ágya helyett mindössze 350-el fog üzemelni.
Ugyanakkor az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala még 2012 februárjában bejelentette, hogy elkezdték egy, az agresszív magatartást tanúsító pszichiátriai betegek tartós gondozását biztosító speciális intézet létrehozásának tervezését.
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012 I.-XI.
Ideiglenes
kényszergyógykezelések
száma
7
7
9
5
9
4
9
8
Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) adatai az erőszakos bűncselekményt elkövetők körében elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelésekről
Szabó Máté ombudsman még 2011 novemberében írta jelentésében, hogy a jogszabályok nem adnak egyértelmű utasítást arra, hogy melyik intézménynek a feladata a súlyosan agresszív pszichiátriai betegek kezelése, illetve hogy milyen hosszan kezeljék őket. A jelentés szerint jelenleg nincs olyan intézmény, amelyik akár életük végéig gondozná a pszichiátriai betegeket.
A sürgősségi gyógykezelés lényege, hogy a beteg köz- vagy önveszélyes, és a mentők, ha úgy ítélik meg, hogy kórházi kezelést igényel, beszállítják a pszichiátriára. A sürgősségi gyógykezelés lezárultáról azonban nem kell értesíteni a családot, a kórháznak egy esetben van ilyen kötelezettsége, ha a beteg meghal, mondta el Simon Zsuzsanna, a Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ munkatársa.
„Azok a pszichiátriai problémákkal küzdők, akiknek nincs betegségtudatuk (a paranoidok általában ilyenek), de önmagukra vagy a környezetükre közvetlenül nem veszélyesek, nem kötelezhetőkintézményi ellátásra. Ha környezetükben sok problémát okoznak, ezt a gyámhatóságnak lehet jelezni, ahol elindíthatják a bírósági eljárást, és a bíróság rendelheti el a kényszergyógykezelést. Agresszivitás miatt a rendőrséget is lehet értesíteni” – mondta Simon.
Jó biztonsági fokkal működő osztály még nincs Magyarországon, annak ellenére, hogy Szabó Mátétól függetlenül az egész szakma szerint szükség lenne rá. „10–15 éves problémáról beszélünk, ugyanis a pszichiátriai betegek egy része szenvedélybeteg, akiknél a betegség mellett a szerhasználat is fent áll. Ezek a betegek gyakran agresszívek, ezért lenne szükség egy olyan intézményre, ahol a kórházi dolgozókon kívül biztonsági őrök is vannak. Az egészségügyi törvény jelenleg nem teszi lehetővé, hogy ilyen osztályt hozzanak létre, de tudomásom szerint a törvényváltoztatás folyamatban van, és a Nyírő Gyula Kórházban tervezik egy ilyen osztály nyitását.” Ilyen osztályok Nyugat-Európában és Amerikában is vannak, mivel a szokványos pszichiátriai osztályok nem alkalmasak az agresszív betegek kezelésére. Ezeken a helyeken vannak speciális szobák, a speciálisan képzett személyzet is nagyobb létszámú.
A dokumentációs központ munkatársa szerint a gyerekpszichiátriai ellátás helyzete még problémásabb, főleg a serdülőkorúak ellátása megoldatlan. Jelenleg Magyarországon négy akut eseteket ellátó gyerekpszichiátria van, kettő Budapesten, egy-egy Szegeden és Debrecenben. A dunántúli gyerekek kezelése körülményes, pedig egyre többen szorulnának ilyen ellátásra, mondta el Simon Zsuzsanna.
Egyre több a nehezen nevelhető kamasz
Vaskuti Pál klinikai szakpszichológus, a Chance Program vezető pszichológusa szerint a felnőttkori pszichiátriai zavarok nagy része gyerek-, illetve kamaszkorban alakul ki, a fejlődés korai szakaszában jelennek meg az első – jellemzően még nem pszichiátriai – tünetek. „A Chance Programmal azoknak a családoknak igyekszünk segíteni, akik nem találtak megfelelő ellátást a nehéz helyzetbe került gyereküknek. A kórformák rögzülését egy megfelelően kiépített rendszerrel meg lehetne előzni, de a gyermekpszichiátriai ellátás Magyarországon nem működik megfelelően, a páciens és családja többnyire legfeljebb a diagnózisig jut el. Eleve nagyon kevés a gyerekpszichiáter, másrészt az egészségügynek ezen a területén nincs eléggé kidolgozva, hogy bizonyos kórformákra milyen terápia szükséges” – mondta Vaskuti.
A diagnózis és az esetleges gyógyszerbeállítás után általában ráírják a zárójelentésre, hogy „pszichoterápia javasolt”. A pszichoterápia azonban akkor tudna igazán jól működni, ha egy kézben lennének a kezelések, és a gyermekpszichiátriai osztályok végeznék a pszichoterápiát, illetve az egyéni- és családterápiát is, így a kivizsgálást követő ambuláns kezelés részeként szükség esetén be lehetne feküdni az osztályra, fejtette ki véleményét a szakpszichológus.
„Nagyon fontosnak tartom az osztályos hátteret és a gyerek kezelésében részt vevők egységes szemléletét. A hozzánk érkező gyerekek és fiatalok többségét már kezelték kórházakban, illetve alapítványi kórházakban, és nem kapták meg ezt a fajta teljes, komplex ellátást” – mondta a program vezetője.
Fotó: Keith Philpott
Vaskuti szerint a „nehezen nevelhető” kamaszok száma rendkívüli módon megnőtt, a problémák minősége és a mennyisége is változott. Generációk alól csúszott ki a talaj, rengeteg gyerek környezetében nincs következetesen képviselt értékrend, sok család széthullott. A problémák és feszültségek súlyosbodása mellett megjelentek a kamaszoknak is könnyen hozzáférhető drogok, és nincsenek fékek, vagy nem működnek megfelelően. „A problémák korai felismerése az iskolák feladata lenne, azonban az iskolapszichológus intézménye nem tud megfelelően működni. Egy, az intézményen beüli belső pszichológus helyzete igen nehéz, mert vagy a gyerekek felé fog húzni, vagy a rezsim felé, és ezt az ellentmondást nem lehet feloldani” – mondta Vaskuti Pál.
A közoktatási törvény szerint jelenleg ötszáz fő alatt fél, felette egy teljes státuszú alkalmazott iskolapszichológusra van szükség. Ez nem azt jelenti, hogy a pszichológus napi négy órában tudna a gyerekekkel foglalkozni, ebbe a négy, illetve nyolc órába bele kell férniük más feladatoknak (adminisztráció, esetmegbeszélés) is.
2006
2007
2008
2009
2010
2011
A bíróság által elrendelt
kényszergyógykezelések száma
29
32
34
28
30
36
Az elrendelt kényszergyógykezelések száma a BVOP adatai alapján
Z. Dávidot két hét után fogták el, és döntöttek az előzetes letartóztatásról. A meghallgatás után azonnal Budapestre szállították az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI).
A rendszeres számítógép-használóknak akár a 30 százaléka komputerfüggő lehet Magyarországon – hangzott el a Magyar Pszichiátriai Társaság győri vándorgyűlésén.
A számítógép-függőség változó trendjeiről tartott előadást Rappant György a pszichiátriai társaság győri vándorgyűlésének addiktológia szekciójában.
A szakember szerint nehéz pontosan meghatározni, hogy hányan szenvednek a komputerfüggőségben a világon és Magyarországon. Egyes számítások azt mutatják, hogy a rendszeres géphasználóknak akár a 30 százaléka függő lehet. Egy évvel ezelőtti adatok arra utalnak: a főiskolások 4 százalékát mindenképpen érinti ez a pszichiátriai jelenség.
Melyek is a függőség tünetei? – vetődik fel a kérdés. Az előadásból kiderült, hogy a tevékenység kényszeres, rituális jellege, az időérzék elvesztése, a szorongás, a düh, a sóvárgás, az indulat, ha nincs on-line kapcsolat, a fontos tevékenységek elhanyagolása mind-mind figyelmeztető jele lehet ennek az állapotnak.
Formája szerint beszélhetünk a számítógéptől, a felnőtt tartalomtól, a chattól, s az on-line szerencsejátékoktól való függésről. Előfordul az is, hogy valaki a hardverek és a szoftverek gyűjtésének a szenvedélybetegségében szenved.
Nem könnyű meghúzni a határt a számítógépek rendszeres használata és a függőség kialakulása között. Függőségről akkor beszél a szaktudomány, ha használója érzelmet érez a számítógépezés iránt, képtelen lemondani róla, egyre több időt akar a komputer előtt tölteni.
Az addiktológus arra is kitért, mi okozza, idézi elő a függő állapotot. Szerepet játszik benne többek között a genetika, a szociális kapcsolatok hiánya, a virtuális személyiség csábítása, de bizonyos pszichiátriai kórképek – depresszió, szorongás, fóbia – is felelősek lehetnek érte.
A függőséggel azért kell foglalkozni – hangsúlyozta az előadó -, mert sok veszélyt hordoz magában. A kisgyerekek a chat révén olyan emberekkel kerülhetnek kapcsolatba, akik kifejezetten veszélyesek lehetnek a számukra. Az állandó és függő komputerezés, internetezés az egyén szociális izolációjához vezet. Aki a számítógép előtt ül, az elhanyagolja egyéb tevékenységét, például a mozgást, vagy egyéb iskolai, családi, munkahelyi kötelezettségeit.
Komoly veszély, hogy a közösségi oldalakon az ember egész élettörténete és kapcsolatrendszere visszakövethető.
A szakember a nevelés fontosságát hangsúlyozta, korlátozni kell akár önmagunk számára is a napi géphasználatot. A súlyos függőség esetén csoportterápiára vagy akár gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
A szenvedélybetegség (más néven kóros szenvedély) kényszeres viselkedési mintákból áll, melyben a viselkedés irányítása, abbahagyása sikertelen. Arra a kérdésre, hogy mikor forduljon segítségért, nehéz pontos elfogadható választ adni.
Mondhatjuk azt, akkor, amikor az egyén érzi, egyedül szenvedélyétől nem tud megszabadulni. Viszont ez az állítás nem minden esetben megfelelő, hiszen, sok beteg nem is jut el arra a szintre, hogy beismerje (akár magának, akár másoknak), hogy baj van.
Mondhatjuk azt, akkor, amikor a környezet úgy érzi, az egyén nem tudja kontrollálni viselkedését. (Ebben az esetben az egyén még nem minden esetben motivált a változásra. A hozzátartozók ilyenkor motiváció kialakításában támogathatják a függőségben szenvedőt, azonban minden esetben szakember segítsége indokolt a felépülésben.)
A Rév Szenvedélybeteg – Segítő Ambulancia az alkohol-, a drog-, a nikotin-, a gyógyszerfüggők és játékszenvedély-betegek, illetve bármely más szenvedélybeteg (internet, koffein stb.) és hozzátartozóik ellátására vállalkozik.
Foglalkozások egyéni és/vagy csoportos formában zajlanak, igazodva az egyén személyes igényeihez. A jelentkezés önkéntes, a foglalkozások térítésmentesek. Az egyéni terápia fókuszában az egyén és problémája áll. A csoportos terápia a csoportmegtartó ereje miatt illetve a „nem vagyok egyedül a problémámmal” érzés miatt ajánljuk.
Kik lehetnek a hozzátartozók?
Bárki kérhet segítséget, aki a szenvedélybeteg környezetben él, s aki a terápiás folyamat során támaszként segítséget tud nyújtani: a közvetlen családtagokon kívül, osztályfőnök, osztálytárs, munkáltató, munkatárs, vagy a szomszéd is.
Kérdés esetén a Rév munkatársai örömmel állnak rendelkezésére személyesen telefonon, vagy emailen munkanapokon 8:30-16:30-ig
Alba Caritas Hungarica Alapítvány Rév Szenvedélybeteg – Segítő Ambulancia 8000 Székesfehérvár, Gyümölcs utca 14. sz. Telefon: 22/506-606 Mobil: 06-30/742-8137 Web: www.revfehervar.wix.com/revfehervar
Utolsó kommentek