A drogügyi szakpolitika szerint minden rendben van, a drogterápiás szakemberek szerint semmi sincs rendben: éles az eltérés a szenvedélybetegség megelőzésére-kezelésére biztosított eszköztárat illetően.  

A hivatalos megítélés cáfolatánál is fontosabb azonban, hogy a veszélyeztetett csoportokkal foglalkozni kellene. Ez időt és pénzt kíván, s persze nem ártana mindehhez az erőforrásokat és a szemléletet rendszerbe foglaló stratégia. Ez immár két éve nincs. Ami van, az a tűzoltás. Ezt a kifejezést használta egymástól függetlenül minden megkérdezett szakember, aki a tudatmódosítók és a fiatalok kapcsolatát nap, nap után közelről látja.

A somogyi drogambulancia munkatársai az első vonalban küzdenek, és a prevenciós munka első hallásra drámainak tűnő változásról számoltak be. Pályázatok híján a jövőben csak térítés ellenében, és csak teljes iskolai évfolyamoknak végzik a prevenciós munkát. A néhány fiatal miatt „problémás osztályokra” szorítkozó tűzoltás ugyanis megbélyegzi a többieket is. Legalább ne ártsunk, ha használni nem tudunk, mondta Futó Katalin pszichológus, intézményvezető. A díjszabással, költséggel azt is jelzik, az oktatási intézményeknek komolyabban kell venniük a kábítószer-problémát. És ha az államosítás miatt nincs pénzük, álljanak ki érte, hogy legyen. Elmondták ismét: nemcsak a nehéz szociális helyzetű gyerekeket oktató szakképzők fertőzöttek droggal, hanem a gimnáziumok is. A szakmunkások megdolgoznak a droghoz szükséges pénzért, a középiskolások zsebpénzként kapják.

Vészharangot kongat a szenvedélybetegségekkel, közte a kábítószerekkel foglalkozó szakma egésze. Csak a politika nyugodt, Téglássy Kristóf minisztériumi főosztályvezető szerint van elég pénz, a szakma szerint a 2004-es dotáció tizedénél járnak. A politikus szerint a megelőzés fontosabb az ártalomcsökkentésnél, a szakma szerint az iskolai prevenció soha nem látott mélyponton van. Futó Katalin, az INDIT somogyi Tükör drogambulanciájának vezetője azt mondja, új pályázatok két éve nincsenek. Ami erejükből tellett, megtették. Ingyen járták az iskolákat, jótékonyságból szervezték az éjszakai sport- és a kreatívklub-foglalkozásokat, de a Bulisegély-programot is térítésmentesen látogatták. Mivel a prevenciós stábtól nem várhatnak el sem éjszakai, sem szabadság alatti térítésmentes munkavégzést, mostantól díjtétel mellett mennek el az iskolákba.

– Fertőzött a terület, a fiatalok egy része használ valamilyen drogot, szórakozóhelyeken, magánpartikon, és szúrják is magukat – mondja a szakember. – A diákok révén minden iskola érintett. A veszélyes dizájnerdrogokat tiltó C-lista közel sem oldotta meg a problémát. A korábban legális, ma már tiltott vegyületeket tartalmazó pszichoaktív szereknek annyi következményük lehet, hogy Btk.-szigorítással a szocializáció könnyen mozdulhat deviáns irányba; a börtön ritkán idéz elő más hatást...

Vörös Ildikó, az alacsonyküszöbű szolgálat, a kaposvári nappali ellátó vezetője éppen a börtönben járt a minap. Ezt a programot pályázat támogatja, már csinálták javában, amikor megnyerték. De az elérésre, az információszolgáltatásra, a Buli-segélyre semmi pénzük. Amint fix támogatást tavaly óta a drogambulancia sem kap; az OEP-finanszírozásból dolgoznak, a kifizetett volumen fölött – hogy máshogy – ingyen. 

Futó Katalin kiemeli, a probléma összetett, rendszerszintű szemléletet kíván. Ha a szereplők, a politika, a szakma, az iskola, a család, a fiatalság közül bármelyik változik, minden változik. A felelősség közös, megoldást is együtt találhatnak. A szakpolitika moralizáló attitűdje, kimondva, hogy „nem lehet mindenkit visszahozni abból a helyzetből, ahová amúgy is önmagát sodorta”, a szakma minden zsigerével ellentétes magatartás, mondja.
– Ennek ellenére vannak pozitívumok, és ezt éppen a szenvedélybetegektől kapjuk – így a pszichológus. – Egyre több alkoholproblémával küzdő kliensünk van, amit azért örömteli, mert Magyarországon az alkohol a leggyakoribb drog! A terápiánkon a szenvedélybeteg fiatalok száma is növekedett, számítógépfüggő eseteink is vannak; ezek a gyerekek iskola helyett a neten lógnak. És fontos az is, hogy a hozzátartozók – a szenvedélybetegek rendkívül nehéz helyzetű családtagjai – egyharmaddal többen vannak, mint egy éve.
Rehabilitáció, önsegélyező klub, sok a lehetőség. A rendszer gyógyítaná magát, ha segíthetnék, de akadályozni semmiképpen sem kellene.

Depressziós mellékhatás: rájár a gyerek a szülő gyógyszerére

A dohányzás, a füves cigi, a pszichoaktív tabletták és az energiaitalok mellett előfordul, hogy a fiatalok antidepresszánssal élnek, vagyis rájárnak a szüleik depresszió elleni gyógyszerére. Ezt Pátkai Beáta kaposvári védőnő, az iskola-egészségügyi szolgálat munkatársa mondja, aki szerint a szerhasználat nem iskolatípusfűggő. Legfeljebb a motivációs út más. A szakiskolákban a nehéz szociális háttér, az abból következő csavargás visz „rossz társaságba”, míg a gimnáziumból a szimpla kíváncsiság, a sikk.

A pszichoaktív szerek használata iskolaidőben sem ritka, de ritkán derül ki. A „szövődményes” esetek, a csetlésből-botlásból adódó balesetek válnak láthatóvá, vagy éppen a hiperaktivitásból és a padon alvásból: a használt anyagtól és az átvirrasztott éjszakáktól függően. A fiatalok kölcsönkéregetnek, esetleg zsebpénzből vesznek tudatmódosítót, de a dílerek vevőérzékenysége is példás: az első néhány amfetamin-származékot gyakran ajándékba adják.
– Az általános droghelyzet stagnál, de bizonyosan nem javul, és a felvilágosítómunkára alig van kapacitás, mert elviszi az energiát a tűzoltás – mondja Pátkai Beáta. 

Sonline - Balassa Tamás 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.