Míg az 1990-es évek elején még csak mákteát ittak, pár éven belül már gyakorlatilag bármit be lehetett szerezni.

A máktea egyeduralma

„Ez egy presztízs, hogy nekem van füvem, szívjunk egy jót. És akkor tekerünk, és akkor az egész brigád be van tépve, és de kurva jól érezzük magunkat! És nem arról szól, hogy akkor én most ott bizniszeljek, mert ez nem erről szólt, hanem összejöttünk, szívogattunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Voltak ilyen kedd délutánok, amikor (…) Einstürzende Neubauten-t hallgattunk…” – beszélt az 1990-es évek elejének füvezési szokásairól egyik visszaemlékezőnk.

Hogyan kábítószereztek a magyar fiatalok a rendszerváltás után? Hogyan szerezték be az anyagot? Mit jelentett számukra ez az életforma? Hogyan vált Magyarország tranzitországgá?

A korabeli rendészeti források is változásban levő korszakként jelenítették meg az 1990-es évek elejének világát szerhasználati szempontból. Egy, a Rendészeti Szemlében 1991-ben megjelent cikk írója még azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek – melyeknek száma csekély – nagy része nem az ún. klasszikus kábítószerek (pl. heroin) használata miatt következnek be.

Ebben az időszakban a magyar fogyasztók nagy része még mákteázott. A cikk szerzője szerint a máktea előállítása rendészeti szempontból értelemszerűen nem veszélyeztette a közbiztonságot és nem alakult ki az általa „beszerzési bűnözésnek” nevezett jelenség, amely a szerhasználók napi adagjához szükséges pénz előteremtésére végrehajtott vagyoni bűncselekményeket jelentett volna. A cikk szerzője szerint „robbanás előtti” helyzet van Magyarországon, tehát ha korábban az ország területén elsősorban tranzitkereskedelem folyt, hamarosan kábítószer-fogyasztókká válnak a magyarországiak.

Úgy vélte, a magyarok 25 év fáziskésésben voltak Nyugat-Európához képest és a drámai változás akkor fog bekövetkezni, amikor a kábítószer-kereskedők olcsó kábítószerrel elárasztják az országot. A szerző azt a félelemkeltő narratívát részesítette előnyben a jelenség értelmezésekor, miszerint ezek a dealerek be fogják etetni az iskolásokat úgy, hogy az iskolák és „ifjúsági szórakozóhelyek” környékén speciális cukros bácsiként ingyen osztják a kemény drogokat.

A marihuánát, hasist (elsősorban gyengébb minőségű marokkói eredetűt), LSD-t a szerző szerint magyar fiatalok hozták haza hollandiai turistaútjaikról. A cikk közölte a korabeli árfolyamokat is: egy marihuánás cigaretta 2-300 Ft-ba, egy gramm hasis 700-1000 Ft-ba, egy adag LSD 6-800 Ft-ba került. A kockaformába rendezett hasisadagokat a szerző szerint Kindertojás-dobozokban árulták. A hasist dohányszerűvé aprították és pipába tömve szívták el, az LSD-t nyalókás kiszerelésben forgalmazták, bélyegformában, a képes oldalán például sárkánymintával.

E cikk szerint a megváltozott nemzetközi helyzetre tekintettel a rendőrség 1990-ben létrehozta az ORFK Nemzetközi Szervezett és Kábítószerbűnözés elleni szolgálatát és annak Kábítószerbűnözés elleni alosztályá a budapesti mellett pécsi, szegedi, debreceni és győri kirendeltségekkel, a már akkor is működő BRFK Gazdaságvédelmi Osztály Idegenforgalmi Alosztályának Kábítószercsoportja mellett. A cikk szerzője szorgalmazta a fedett nyomozók tevékenységének és a nyomozók „álvásárlási akcióinak” jogi szabályozását, valamint sürgette az 1988-as bécsi egyezmény (a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása ellen) ratifikálását.  

Magyar kábítószercsempészek a 90-es évek elején

Egy 1993-ban, a Rendészeti Szemlében megjelent cikk szerint az a szóösszetétel, hogy „magyar kábítószercsempész” 1989 előtt nem is létezhetett volna. Az első „magyar kábítószercsempészt” a rendőrségi források szerint 1988. december 8-án Rómában fülelték le G. Sándor budapesti lakos Ford Taunus gépkocsijában – amely akkoriban különlegesnek számított a hazai közegben. A cikk szerzője szerint G. Sándor a heroint Budapest-Rábafüzes-Graz-Klagenfurt-Tarvisio-Milánó útvonalon szállította Olaszországba. Az eset nagy sajtóvisszhangot kapott a korabeli médiában, mivel a vele együtt utazó, azonban vétlen útitársnőjét 10 hónapig tartották fogva olasz börtönben.

A korabeli sajtó gerjesztette morális pánik szerint tehát – a nemzeti identitáshoz kapcsolva a csempészetet – a magyarok is bekapcsolódtak a nemzetközi hálózatba. Persze nagy valószínűséggel magyar nemzeti identitású személyek korábban is részt vettek kábítószer-csempészetben, azonban ők elsősorban külföldre szakadt hazánk fiai köréből, a „disszidáltak” közül kerülhettek ki.

A cikk szerzője szerint az áttörést azonban az 1991-es év jelentette, akkortól kezdtek tömegesen bekapcsolódni magyarok a Balkán-útvonalon folyó heroincsempészetbe: 17 hónap alatt 15 magyar csempész 64 kg heroint szállított – ez csak a rendőrség által megtalált mennyiség volt. A lefüleltek között volt többek között B. József, akinek Citroenjében 26,5 kilogramm heroint találtak a jugoszláv határon. K. Zoltán és Cs. Sándor Trabantjuk lökhárítója feletti üregébe rejtettek 1,8 kg heroint, amelyet a vámosok 1991. július 20-án találtak meg.

A cikk szerzője egy Trabant-tulajdonosokkal megtörtént trükkös történeteket is megismertetett a szakmai közvéleménnyel, amelyet úgy ábrázolt, hogy Isztambulban turistáskodó magyarokkal történt meg. Eszerint Isztambulban karambolozik egy magyar Trabant egy török autóssal. Az eset egyértelmű, koccanásos baleset, amelyben a török fél a vétkes, aki felajánlja, hogy a helyi adminisztrációt kikerülve egy-két hét alatt megjavíttatja a gépkocsit. Ez így is történik, a felek a legnagyobb barátságban elválnak, de miután az autó tulajdonosa hazatért Magyarországra, a Trabantot ellopták. Ennek oka, hogy a Trabant lökhárító feletti üregét átalakították, oda heroint csempésztek, így a gépkocsi a továbbiakban is alkalmas csempészésre. 

Másik módszernek azt írta le a szerző, amikor a turista a szálloda parkolójában hagyja autóját, elmegy vásárolni és azalatt az idő alatt csempészik autójába a heroint. A cikk szerzője rendkívül veszélyes helynek írta le a török fővárost, ahol nagyon elővigyázatosnak kell lenni a magyar turistáknak, nehogy kábítószert csempésszenek az autójukba.

A szerző ismertette cikkében a csempész útvonalakat is. A kis-Jugoszlávia elleni ENSZ embargóig a leggyakoribb útvonal Isztambul-Plovid-Szófia-Nis-Belgrád-Röszke volt. Az embargó bevezetése után előtérbe került Isztambul-Sztara Gora-Rusze-Bukarest-Arad-Nagylak (vagy: Bukarest-Kolozsvár-Ártánd). A magyar csempészek megbízói Magyarországon élő törökök, arabok, jugoszlávok voltak. A csempészek egy utazásért 2-5000 német márka közötti összeget kaptak. 

Változások az 1992-es évben

A Rendészeti Szemle cikkírója az 1992-es helyzetről beszámolva, morális pánikot is keltve a kábítószerbűnözés robbanásszerű növekedéséről számolt be. Mindezt a következtetést abból vonta le, hogy a rendőrség által lefoglalt kábítószer-mennyiség látványosan megnövekedett.

1990-ben 4, 1991-ben 16 esetben foglaltak le jelentős mennyiségű kábítószert. Ezek mennyisége 1990-ben 6 kilogramm volt, 1991-ben 22 kilogramm. 1990-ben 5 fő ellen, 1991-ben 19 fő ellen rendeltek el nyomozást. A cikk szerzője változást észlelt a hazai termelők számának növekedésében, akik általában Hollandiából beszerzett hasis-kendermagokból hoztak létre ültetvényt. Például idézték G. Istvánt, aki Kunszentmártonban élt. Egyik barátja, B. István tanyáján termesztett vadkendert, akárcsak K. János, aki Sopronban élt és akitől 3 darab cigarettatöltő készüléket is lefoglaltak. Ugyanígy a cikkben beszámolták a máktermesztésről is.

A rendőrök B. Andrást hozták példaként, aki házilag morfint állított elő mákfejekből és a békéscsabai piacon árulta, 1 grammot 1300 Ft-ért. 1992. február 7-én leplezték le B. Jánost, a Chinoin Gyógyszergyár vegyészmérnökét, aki 1991 márciusától állított elő munkahelyén illegálisan amfetamint. A kokain azonban továbbra is külföldről érkezett. Magas ára és presztízse miatt (1 gramm 8-10 ezer forintba került) elit közegben – testőrökkel védett éjszakai szórakozóhelyeken – terjedt el, ezért a cikk rendőr szerzője úgy vélte, hogy terjesztői ellen még sokáig szívós küzdelmet kell folytatni.  

Bajzáth Sándor, Tóth Eszter Zsófia és Rácz József cikkének folytatása a transindexen 

Múlt-kor 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.