Újra az öngyilkosok országa lettünk

Feltehetően a gazdasági válság egyik velejárója, hogy újra növekedni kezdett hazánkban az öngyilkosságok száma - évente 2500 magyar választja ezt a végzetes megoldást, ennek több mint tízszerese lehet a sikertelen próbálkozások mennyisége. A Péterfy Sándor Kórház évente körülbelül 3200 olyan pácienst kezel, akik öngyilkosságot kíséreltek meg. A különösen veszélyeztetett csoportok a rendezetlen körülmények között élő 15- 25 év közötti fiatalok, a magukra maradt, beteg 70 év feletti idősek és a középkorú, elvált, vidéki, esetleg alkoholbetegséggel is küzdő, iskolázatlan férfiak.

 

A statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon naponta hatan lesznek öngyilkosok, azaz négyóránként valaki önkezével vet véget életének (a világon minden 40. másodpercben történik ilyen eset). A rendszerváltozás előtti időszakban ez a szám 4000 fölött volt, utána lecsökkent 2300 köré, az elmúlt három évben kezdett újra növekedni. Ezzel a nem túl pozitív második helyen állunk Európában, csak Litvánia előz meg minket, a világ összes országát tekintve pedig hazánk az 5-6. Hozzánk hasonlóan magas a statisztika Lettországban, Fehéroroszországban és Oroszországban is, továbbá nagyon magas Japánban és Dél-Koreában.

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) próbálja szabályozni az öngyilkosságok sajtóban történő megjelenítését, de kevés ország tartja be ajánlásait. Elvileg tilos lenne bemutatni az öngyilkosság módját, helyszínét, lehetséges okát, illetve a holttestet, az esemény pedig nem kerülhet címoldalra. A nyolcvanas években Ausztriában a média négy évig nem számolt be a metróban történt öngyilkos eseményekről, feltételezhetően ennek hatására a szerelvény alá ugrók száma 70%-kal csökkent…

 

Az egész országot tekintve átlagosan háromszor több férfi lesz öngyilkos, mint nő, gyakran a fentebb említett problémákkal küzdők a születésnapjukon vetnek véget életüknek. Kockázati tényező, ha a családban már előfordult öngyilkosság (hússzorosra növeli az esélyt), továbbá a munkanélküliség (2,5-3-szoros növekedés). Fontos tudni, hogy egy sikertelen öngyilkossági próbálkozás 30%kal megnöveli a későbbi, úgynevezett befejezett öngyilkosság esélyét! A sikeres öngyilkosságok elkövetőinek 90%-a pszichés betegséggel küzd, amit a hozzátartozók, ismerősök észlelhetnek először. A legnagyobb veszélyforrás a nem kezelt depresszió – a 25 év alattiak esetében a fiatalkori depresszió.

 

A Bács-Kiskun megyei városban, Kecskeméten évente átlagosan hétszer több nő lesz öngyilkos, mint Vas megyében, egyre többen vetnek véget önkezűleg életüknek Dél-Somogyban is. Tavaly egész évben nem volt annyi öngyilkos a megye déli részében, mint az idei első félévben.

Tévhit az, hogy az ünnepek idején ugrik meg az öngyilkosságot elkövetők száma, az esetek többsége ugyanis a tavaszi-koranyári hónapokban történik, legtöbbször a hét első napján. Az egész világon jellemző, hogy a falusi környezetben élők között gyakoribb az öngyilkosság, a nagyvárosokban, nálunk a fővárosban a legkedvezőbb a helyzet.

 

A szakma kétféle krízist állapított meg. Egyik a baleseti krízis, ami előre nem kiszámítható, és nem szükségszerű, esetleg egy hozzátartozó baleseti halála, vagy a munkahely elvesztése. A másik típus az életciklus-váltás, például a nyugdíjba vonulás. A leggyakoribb ok a szerelmi a csalódás, újabban az esetek 30%-ában pedig a gazdasági válság miatti egzisztenciális kilátástalanság.

 

Az éves szinten körülbelül 2500 halálesettel végződő öngyilkosságból 150-et 25 év alatti fiatalok követnek el, ebből évente 35 kamaszkorú – nemzetközi összehasonlításban ez a középmezőnyt jelenti. A kamaszkor egy speciális életszakasz, a leggyakoribb öngyilkossági okok között szerepel az első szakítás, a szülők válása, az iskolai kudarcok, ezek közvetlen kiváltók. Közvetett lehet a később ezek szövődményeként kezdődő depressziós folyamat. Lényeges információ, hogy a 20-29 évesek között nagyjából háromszoros a fiúk aránya.


Két csoportra lehet bontani az öngyilkosságot elkövetőket: egyik az elmebetegségben szenvedők, másik a segélykiáltók csoportja – utóbbi esetben az illető nem az élettől, hanem egy adott helyzetből menekül. Azt már megállapította az orvostudomány, hogy nincs az öngyilkosságért felelős gén, közvetlenül tehát nem örökletes, viszont egyes pszichés betegségeknél, például súlyos depresszió vagy skizofrénia esetén lehet erre vonatkozó hajlam. A pszichológia szerint nincs olyan, aki az öngyilkosságra immunis lenne. A hozzátartozói mintakövetés rizikója mindig fennáll, az öngyilkosság sok esetben tanult magatartásminta. Ezt felerősítheti az is, ha a társadalom kirekesztő, és megbélyegző módon fordul a hozzátartozókhoz.

 

A depresszió egy mentális zavar, kiválthatja hosszan fennálló probléma, külső körülmény, vagy váratlan esemény (lásd: baleseti krízis), mely megváltoztatja az egyén életét, értékrendjét. Árulkodó jelek az általános hangulatromlás, apátia, befelé fordulás, feltűnő fogyás, változó kommunikáció, kialakulhat alkohol- vagy drogfüggőség. Az egyén elveszíti a reális értékítéletét, tudatállapota beszűkül. Egyre többször beszél halálvágyáról, egyre többet gondol az öngyilkosságra, mint megoldásra, megtervezi, elpróbálja, végül megteszi.

 

A telefonos lelkisegély-szolgálatok arra építenek, hogy amíg valaki beszél, addig él. Jelenleg 22 ilyen vonal él hazánkban, 50-60 ezer érdemi hívást fogadnak évente, ezek 25%-a krízisben lévőktől érkezik. Már mobiltelefonról is hívható az ingyenes a 116-123 segélyvonal is. De legfontosabb, hogy a hozzátartozók, barátok, ismerősök ne menjenek el az árulkodó jelek mellett. Akinek vannak szoros kapcsolatai, tartós barátságai, annak több esélye van arra, hogy időben segítséget kapjon. Aki egyedül van és magába fordul, azon kollégái, szomszédai segíthetnek – figyeljünk oda egymásra!

 

Hírhatár

 

Amikor Edinát hallgattam vegyesen kavargott bennem a sajnálat, a megvetés, a meg nem értettség és a felfoghatatlanság.

Edina 33 éves. Túl jólképzett és túl tehetséges. Emellett túl szép és túl kedves. Sok már ez a túlon túl? Nem? De igen! Lehet, hogy a gondjai egy részét pontosan ez okozza.


3 évvel ezelőtt kezdett nagyon keményen inni, ami azt jelentette, hogy napi rendszerességgel és sokat. Ez egyik napról a másikra jött. Kérdeztem tőle, hogy mi a gond, de ő mindig azt válaszolta, hogy semmi csak túlzottan nagy rajta a nyomás és meg kell felelnie mindenhol.

A végén már megivott napi 1 liter töményet és kezdett a feje, alakja eltorzulni. Felszedett jópár kilót és elderomálódott mindene.


Unszolásomra kért szakorvosi támogatást és 7 napig nem ivott egy kortyot sem. Akár hihetetlen akár nem, de a szesz elhagyása utána kezdte visszanyerni az arcának kontúrjait és gyönyörűbb volt mint valaha.

Ez 7 napig tartott. Utána visszaesett. Újra csak a tömény jelentette a reggelit, az ebédet és a vacsorát egyben. Normális kaja egyenlő a nullával.

Az állása már nincsen meg és a szakmai karrierjét is hátul tette. A családja elfordult tőle, de valahol belül nem adta fel. Csak még nem volt itt az idő a teljes változásra.

A sikeres munkatársból úgy lett alkoholista, hogy maga sem tehetett róla csak a rossz útról amit választott.

facepress

Fiatalok, egészségesek, diplomások – mégis depresszióval küzdenek. Minden harmadik huszonéves nő naponta küzd szorongásos tünetekkel. Hazánk ebben is „élenjár”.

 

Háromból egy diplomás fiatal nő (és négyből egy férfi) küzd Angliában az úgynevezett életnegyedi válsággal – írja a Daily Mail. Egy friss kutatásra támaszkodva a lap azt állítja, a fiatalok napi jelleggel sírnak, rettegnek a holnapoktól, és a szorongás gátolja őket párkapcsolatok kialakításában. A probléma nem csak a szigetországra igaz.

A fejlett országok mindegyikében, így Magyarországon is megfigyelhető a fiatal felnőttek körében az úgynevezett kapunyitási válság – magyarázza lapunknak Ságvári Bence ifjúságszociológus. Vannak államonként különbségek, de a probléma gyökerei azonosak: „a fiatalok munkanélkülisége, a korosztályt érintő kiszámíthatatlanság és bizonytalanság érzete, a jövőkép hiánya, a felnőtt élet és az önálló egzisztencia megteremtésének nehézsége.” Ez ma az Európai Unió egyik legsúlyosabb társadalmi problémája.

A jelenség bizonyos formában korábban is létezett, minthogy – az adott korszak gazdasági környezetétől függetlenül – az önálló élet elkezdése (álláskeresés, elköltözés a szülői házból, pénzügyi önállósodás, házasság satöbbi) mindig komoly pszichés-lelki kihívás volt. A különbség a szakember szerint abban van, hogy ezt a folyamatot mennyiben segíti – vagy épp gátolja – a környezet.

Egy helyen toporognak

„Jelenleg Magyarországon nagyon sok fiatal gondolja úgy, hogy nem képes megtervezni a jövőjét. Ez még egy kiszámítható gazdasági környezetben is nehéz lenne, hiszen olyan döntéseket kell meghozni ebben a korban – például a munkával, karrierrel kapcsolatban – ami egy ember egész életpályájára kihat. Jelenleg ebben a korosztályban nagyon sokan érzik úgy, hogy csak sodródnak, egy helyben toporognak, nem tudnak a végzettségüknek megfelelő állást találni, vagy éppen most döbbennek rá arra, hogy amit eddig tanultak, az tulajdonképpen nem is annyira érdekli őket. Arról nem is beszélve, amikor azzal szembesülnek, hogy arra a típusú végzettségre, ami nekik van, a gazdaságnak nincsen szüksége, kialakítva így a feleslegesség egyént romboló érzését.” Az ifjúságszociológus elmondta: ez a korosztály már abba szocializálódott, hogy semmi sem tekinthető állandónak, folyamatos alkalmazkodási kényszerben élnek, ami sokak számára jelenthet nehezen feloldható belső konfliktusokat.


Mi a következő lépés?
Fotó: MTI / Mohai Balázs

Ságvári Bence szerint részben ennek a folyamatnak a következménye, hogy az elmúlt néhány évben ugrásszerűen megnőtt azoknak a fiataloknak az aránya, akik külföldre mennek, vagy készülnek dolgozni. (Egy nemrég megjelent Tárki-felmérés szerint minden második fiatal külföldön képzeli el a jövőjét). Sokuk esetében a motivációt egyértelműen az itthoni perspektívák hiánya, illetve a külföldi élet – vélt vagy valós – kiszámíthatóságának, a kisebb mértékű stressznek a vágya jelenti. Mint mondta: a fiataloknak a szegényebb, kevesebb perspektívával rendelkező országokból a gazdagabbak felé irányuló migrációja Európában már több évtizede megfigyelhető jelenség – a magyar fiatalok esetében azonban ez a folyamat viszonylag új.

A nőket a családalapítás is frusztrálja

Arra a kérdésünkre, hogy vajon miért érintettebbek a nők az életnegyedi válságban, mint a férfiak, Ságvári azt mondta: fiatal férfiak és nők között a különbség talán abban van, hogy a két nem eltérően éli meg ezt a helyzetet, illetve eltérően próbálja meg kezelni is. A nők számára pedig természetesen további frusztráció és stressz forrása lehet a családalapítás és a gyerekszülés vágya, gondolata.

A nemrég elhuny magatartáskutató, Kopp Mária mondta korábban lapunknak, hogy nem csak a fiatalokra jellemző a depresszió, a magyar felnőtt népesség 18 százaléka olyan mértékben szenved depressziós tünetektől, ami már komolyan rontja a munkaképességet. A nemzetközi kutatásokban vizsgált összes ország közül hazánk a leginkább bizonytalan, szorongó ország. A szakemberek szerint ott jellemző ez a lelkiállapot, ahol jogbizonytalanság van. Évek óta éppen ezt látjuk, a jogbizonytalanság fokozódik, állandóan átszabják a normákat, új szabályozókat építenek be a jogrendszerbe.

Kopp Mária azt is említette, hogy a világ 90 országában vizsgálták a boldogság-háttértényezőket. Az derült ki, hogy hat ilyen tényező magyarázza az országok közötti boldogságszint-különbség 80 százalékát: a válások aránya, a munkanélküliség, a társadalmi tőke vagy bizalom, a civilszervezetek erőssége, a politikával való elégedettség és a vallásos emberek aránya. Ugyanez a hat tényező az öngyilkossági különbségeket is 60 százalékban magyarázza. Tehát ezek a mutatók jelzik döntő mértékben egy ország általános lelkiállapotát. Egyikben sem állunk túl jól – tette hozzá a magatartáskutató.

Értékelvárások és a valóság

És van egy olyan tényező is – mutatott rá Kopp Mária –, amit sehol máshol nem tapasztalunk. Magyarországon óriási az eltérés az értékelvárások és a valóság megélése között. A magyarok döntő többsége egyszerre mondja, hogy nem szabad adót csalni, és hogy rákényszerül arra. Sehol nem mondják például azt ilyen sokan (a fiatalok 75 százaléka), hogy az ember nem lehet igazán boldog, ha nem lehet gyereke. Közben majdnem nálunk születik meg a legkevesebb gyerek. Számtalan ilyen eltérés van. A pszichiátria szerint a neurózis alapja, ha az ember énideálja és az aktuális énje között nagy az eltérés. Ez óriási belső feszültséget jelent, ami szorongáshoz, depresszióhoz vezet. A Gallup néhány éve kimutatt, hogy a világ 120 országa közül csak a harmadik világ egyes országaiban ítélik meg olyan rossznak a - jelenlegi és 5 év múlva elképzelt – életminőségüket, mint nálunk.

Mindez különösen igaz a fiatalokra.

Szerző: Szakács Borbála 

Forrás:  fn.hir24.hu 

A szociálisan szorongó fiatal férfiak, akik attól félnek, hogy negatívan értékelik őket, hajlamosak agresszíven viselkedni - derült ki a Maine Egyetem kutatásából.

 

Ez a viselkedés különösen a romantikus kapcsolatokban jellemző, vagyis ha attól félnek, hogy párjuk elutasítóan ítéli meg őket. Ilyenkor kétféleképpen nyilvánulhat meg agresszív hajlamuk: jelentkezhet fizikai agresszió, vagyis fizikai és akár szexuális bántalmazás, illetve pszichés erőszak formájában, amikor a férfi lelkileg zsarolja a nőt, például nem hajlandó vele beszélni.


Félnek a nők elutasításától

A kutatók 361 főiskolás, 18-23 év közötti férfit vizsgáltak meg. A fiatalokat megkérték, hogy meséljenek arról, milyen kapcsolataik vagy kapcsolatuk volt az elmúlt egy évben, valamint általános pszichológiai kérdéseket tettek fel nekik. Az eredményekből kiderült, hogy a fiatalok negatív önértékelése és félelmeik összekapcsolódtak az agresszív viselkedéssel. A kutatók szerint ráadásul azok a férfiak, akik szorongóak, félnek a nők elutasításától is, ami generálja ezt a viselkedést. Az eredményekből egyébként az is kiderült, hogy a nők esetében az ilyen szorongás kevésbé kapcsolódik össze az agresszív viselkedéssel. Ők ugyanis a kutatók szerint a negatív megítélés során érzelmi gátlással és konfliktuskerüléssel reagálnak. A tanulmány a Journal of Interpersonal Violence oldalain jelent meg.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

Az éjszakai világosság egy bizonyos fehérje fokozott termelődését eredményezi, így depresszió kialakulásához vezethet.

 

A kísérlet során a négy héten át éjjeli félhomályban tartott hörcsögök a depresszió jeleit mutatták: nem érdekelte őket a környezetük, és az egyébként kedvvel fogyasztott cukros víz sem. Sötétben alvó társaik ezzel szemben nem produkáltak ilyen tüneteket. A kísérletben résztvevő hörcsögöket 16 órán át nappali fényben, illetve 8 órán át halvány mesterséges fényben tartották. Utóbbi körülbelül a televízió nyújtotta fénymennyiségnek felelt meg. A kontrollcsoport ugyanazt a 8 órát teljes sötétségben töltötte. Az állandóan fényhatásnak kitett állatok kevesebb nappali aktivitást kezdtek mutatni, valamint alig mozogtak, amikor vízbe helyezték őket. A kutatók felfedeztek egy fehérjét a rágcsálók agyában, amely kulcsszerepet játszhat a fény és a depresszió összefüggésében.

Felborítja a természetes időérzékelési ciklust

Az Ohiói Állami Egyetem kutatása alapján az éjszakai mesterséges fény az 50 éven felüli emberek körében egyre gyakrabban kialakuló hangulatzavar egyik fő okozója lehet. „Felborítja a természetes időérzékelési ciklust, hiszen a szervezetnek sötétben történő pihenésre van szüksége” – magyarázta a vizsgálatot irányító Tracy Bedrosian. A szakértők ugyanakkor arról is beszámolnak, hogy a negatív folyamat mindössze két hét alatt visszafordítható volt az állatok esetében a lámpák lekapcsolásával. „A sokáig ébren lévő emberek, akik a számítógép vagy a televízió előtt időznek, tehetnek azért, hogy visszatérjenek a normális kerékvágásba és csökkentsék a mesterséges fénynek való kitettségüket” – tette hozzá Bedrosian.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

Az ember nemcsak a drogok, az alkohol, a gyógyszerek vagy a szex függője lehet, félelmei is átvehetik élete felett az irányítást. A félelemfüggőségről dr. Csernus Imre mesél. 

 

„Amióta az eszemet tudom, mindig félek valamitől. Nem telik el úgy nap, hogy ne lenne valami, amin görcsölhetek. A legkomolyabb félelmem, ami gyerekkorom óta elkísér, hogy elveszítem a szüleimet. Ez olyannyira kínoz, hogy minden telefonhívásnál eszembe jut: lehet, hogy ez volt a legutolsó beszélgetésünk. Aktuálisan azon aggódom, hogy a pasim megcsal, de a munkahelyemen is csak azért nem bírok felmondani, mert nem merem meghozni a döntést" – meséli Emese (33), akit félelme tart vissza attól, hogy változtasson, hogy végre azt csinálja, amit igazán szeretne. Ő tipikus függő, mégpedig félelmeitől függ, életét azok irányítják.

 

A félelmet gyerekkorban csepegtetik belénk: „Ne nyúlj  hozzá, mert megégeted magad!” – mindenki számára ismerősen csengenek anyánk szavai. De mi van, ha mégis megtesszük? Marhára fog fájni, de egészen biztos, hogy megtanuljuk, a tűzhelyen fortyogó lábas forró dolog. Legtöbbször mégsem ez a forgatókönyv, a kemény lecke helyett anyánk félelme vésődik belénk, s ahogy felnövünk, a gyermekekre jellemző bátorságunk szépen lassan elhalványodik. Elanyátlanodunk – és ez most nemcsak a forró lábasról szól.

A gyerek a szüleitől megörökli a pesszimizmust és gyávaságot, ami folyton arra emlékezteti: „Nem kell abba belekezdeni, úgysem fog sikerülni.” A lányok meg megtanulják az anyjuktól, hogy „Az összes pasi csak szexet akar, minden férfi egyforma, úgyis mindegyik félrelép... nézd meg apádat, az se különb!” S mielőtt ez a gyerek bármit is megtapasztalna a kérdésben, már előre megvan a véleménye – ami nem más, mint az anyja félelme. De persze ez csak egy példa.

Félelmeink halmaza óriási, rengeteg mindentől félhetünk, komoly és egészen egyszerűnek tűnő dolgoktól is. Félünk az elmúlástól, félünk, hogy döntést kell hozni. Félünk szembemenni a főnökkel, félünk, ha vizsgahelyzetbe kerülünk, félünk megvédni a saját igazunkat, mert attól rettegünk, hogy hülyeséget mondunk. Ám amitől a legtöbben félünk: hogy egy adott élethelyzetből kiugorjunk. Félünk kockáztatni. Félünk. Félünk. Félünk. 

Az emberek többsége azonban nem ismeri fel ezt a belső függő folyamatot, ehelyett kifogások egész tárházát gyűjti össze, gyávaságára mindig minden helyzetben talál magyarázatot. Arra törekszik, hogy körbebástyázza magát óvintézkedéssekkel, hogy megvédje magát. Az élet azonban mindig más forgatókönyvvel áll elő, képtelenség minden élethelyzetre felkészülni, éppen ezért előbb-utóbb szétesik a rendszer – ez pedig komoly mentális és fizikális bajokhoz vezethet, kialakulhat például pánikroham, gyomorfekély és sorolhatnánk. 

A félelem legyőzéséhez sikerélményekre van szükség, olyan helyzeteknek, megmérettetéseknek kell kitennünk magunk, amelyek erőt és önbizalmat adnak. Fokozatosan kell beleengedni magunkat azokba az élethelyzetekbe, amelyek a félelmet generálják. A kis kockázat kis sikerélményt fog adni, a nagy nagyot. Persze ésszel kell csinálni ezt is. Ugorjunk bele a medencébe, hajrá, de csak akkor, ha abban víz is van. Aki nem így tesz, az ostoba. Tudnunk kell, hogy mi az, amihez megvan a képességünk, amit meg tudunk oldani, és mi az, ami képtelenség. 

Az is rendkívül fontos, hogy a félelmeinkről beszéljünk, hogy kimondjuk, ha a haláltól rettegünk, ha a lámpaláz kínoz bennünket, ha nem tudjuk átadni magunkat a szexnek. Meg kell keresni azt az embert, szakértőt, közösséget, ahol a félelmeinkkel járó terhet lepakolhatjuk. Érdemes más függőkkel kapcsolatba lépni, és előttük megfogalmazni, kimondani és leírni a félelem tárgyát, mert amíg a félelmek erősebbek, amíg függünk tőlük, nem tudunk teljes életét élni.  

Forrás: nlcafe.hu 

Azok a nők, akik nem képesek leszokni a dohányzásról, jól teszik, ha gyermekkori élményeik közt kutakodnak a válaszért. A kutatók ugyanis összefüggést fedeztek fel a korai traumák és a rossz szokás között.

 

A személyiség formálódása során elszenvedett negatív élmények egy életen át elkísérhetnek minket. A fizikailag vagy érzelmileg bántalmazott nők 1,4-szer gyakrabban válnak dohányossá. Azok is gyakrabban füstölnek, akiknek valamelyik szülője börtönbe került. „Mivel a rossz gyermekkori élmények (ACE) növelik a pszichés terheltség kockázatát férfiak és nők esetében egyaránt, ezért ésszerűnek tűnt feltételezni, hogy az ACE-n átesettek gyakrabban szoknak rá a cigarettára” - magyarázta a kutatás vezetője, Dr. Tara Strine. A szakember szerint a jelenség egyébként főként nők esetében figyelhető meg, ami arra utal, hogy a férfiak más megküzdési módszereket választanak. A megrázó események származhatnak érzelmi, testi vagy szexuális bántalmazásból, elhanyagoltságból és a diszfunkcionális családmodellből, mely igen sok embert érinthet.

Az eredmények segíthetnek a leszokásban

Mivel a depresszióhoz és szorongáshoz hasonló pszichiátriai betegségekről közismert, hogy növelik a dohányzásra való rászokás kockázatát, a kutatók Amerika-szerte összefogtak, hogy megvizsgálják az ACE és a káros szenvedély kapcsolatát. A felmérésben több mint 7000 ember vett részt, több mint fele részben nők. 60 százalékuknál is több számolt be legalább egy gyermekkori negatív eseményről, amelyet összefüggésbe lehetett hozni az egészségre káros megküzdési mechanizmussal. Az egyéb hajlamosító tényezőket a kutatók előzetesen rögzítették.

Évente 120 000 ember veszti életét idő előtt a dohányzás miatt

Az Egyesült Királyságban a becslések szerint mintegy 10 millióan dohányoznak, emiatt évente 120 000 ember hal meg idő előtt. A füstölés rendkívüli módon károsítja az egészséget, közismerten fokozza a szívinfarktus, az agyvérzés, a tüdőtágulat és a tüdőrák kockázatát. A kutatócsapat szerint az eredmények segíthetnek hatékonyabb leszokási stratégiákat kidolgozni. „A jelenlegi leszoktató kampányok és stratégiák sokat meríthetnek a gyermekkori traumák és az ebből következő pszichés elváltozások, valamint a dohányzás szerepének összefüggésével kapcsolatos fejleményekből” – jegyezték meg a szerzők. A tanulmány a Substance Abuse Treatment, Prevention and Policy oldalain jelent meg.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

 

Az emberek egyre kevésbé mozognak, olyannyira, hogy ez a mozgásszegény életmód szerte a világon lassan már legalább annyi ember halálához vezet, mint a dohányzás - derült ki egy, a Lancet folyóiratban megjelent kutatásból, amelyben 33 tudós vett részt.

 

A cikk időzítése nem véletlen, Angliában ugyanis éppen zajlanak az olimpiai játékok, amely a szakértők szerint kiváló alkalom, hogy felhívja a mozgás fontosságára az emberek figyelmét. A kutatók becslései szerint az emberek egyharmada inaktív, ami világviszonylatban évente körülbelül 5,3 millió ember életét követeli, többet, mint a dohányzás. A szakértők azonban vitatkoznak ezzel az állítással, hiszen sokkal kevesebb dohányos él a világon, mint ahány inaktív ember, vagyis a cigaretta sokkal károsabb az egyénre nézve.

Járványként kellene kezelni

A kutatók szerint a helyzet azonban már olyan súlyos, hogy járványként kellene kezelni. Az angliai adatok különösen aggasztóak, a brit felnőttek körülbelül kétharmada nem végez semmilyen fizikai tevékenységet. "A közelgő 2012-es olimpiai játékokat világszerte óriási figyelem kíséri. Mégis hiába nézik az emberek a legjobb sportolókat, ahogy versengenek, a legtöbb néző inaktív marad" - magyarázta a problémát Pedro Hallal, az egyik kutató. A tudósok szerint a kormányoknak meg kellene könnyíteniük az emberek lehetőséget arra nézve, hogy mozogjanak. Például, ha valaki fél a helyi parkban, nem valószínű, hogy kimegy oda sportolni.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

Világszerte fokozódnak az egészségügyi és társadalmi gondok

Ritkán voltak túlsúlyosak az elmúlt évszázadokban a szegény emberek, de napjainkban a társadalom szegényebb rétegeiben sokkal nagyobb arányban találunk túlsúlyos vagy kövér embereket.

 

Ritkán voltak túlsúlyosak az elmúlt évszázadokban a szegény emberek, de napjainkban a társadalom szegényebb rétegeiben sokkal nagyobb arányban találunk túlsúlyos vagy kövér embereket – állapítja meg az agromonitor.hu számára készített elemzésében Szabó Roland táplálkozástudományi szakértő.

Az ok nem csak a testmozgás hiányában keresendő, hanem a megfizethetőbbnek tűnő, alacsony értékű, főleg ipari élelmiszerek fogyasztásában is. A szakértő szerint a silány minőségű élelmiszerekben található adalékanyagok toxikus hatását a test többek között kövérnagy mennyiségű zsír felhalmozásával igyekszik kivédeni. Ehhez hozzájárul a nagymennyiségű szénhidrát bevitel, és az emésztőrendszer, illetve a méregtelenítésért felelős szervek nem megfelelő működése is. Magyarországon a túlsúly és az elhízás problematikája a lakosság több mint 60 százalékát közvetlenül érinti, de gazdasági és szociális következményei az egész társadalmat sújtják. A felesleges kilók számos betegség kialakulásáért lehetnek felelősek, amelyet fogyókúrával előzhetünk meg. A legtöbben azonban a diétával kudarcot vallanak, mert nem fordítanak kellő figyelmet a helyes táplálékok, és étrend-kiegészítők kiválasztására, a mozgásprogram kialakítására és a mentális felkészülésre.

Az elhízás kialakulásában életmódbeli és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak – állapítja meg Szabó Roland. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a kövérséget a világ tíz legjelentősebb egészségügyi problémája közé sorolta. Míg például 1995-ben 200 millió felnőtt volt túlsúlyos vagy kövér világszerte, 2000-re ez a szám mintegy 300 millióra nőtt, és e csoport látványos bővülésének lehetünk tanúi azóta is.

A túlsúly és az elhízás együttes előfordulása az egyes európai országokban 30-80 százalék között változik, és e probléma gyakoriságában jelentős társadalmi egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A kórkép és szövődményei gyakoribbak az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű csoportoknál a fejlett országokban. Ez az összefüggés erőteljesebb nőknél és gyermekeknél, mint férfiaknál. Számos európai országban megfigyelték, hogy az elhízás gyakorisága gyorsabban emelkedik az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű csoportokban, és ez tovább mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. A túlsúly és az elhízás problematikája a magyar lakosság több mint 60 százalékát közvetlenül érinti, azonban annak gazdasági és szociális következményei az egész társadalmat sújtják.

Az előző századokból fennmaradt képek azt mutatják, hogy a tehetős embereket általában kövérnek ábrázolták. Ennek a legfőbb okát a bőséges, időnként féktelen lakomák adták, illetve hozzájárult ehhez az átlagemberhez képest jelentősen kisebb fizikai megterhelés is.

Korábban a szegény ember ritkán volt túlsúlyos, de napjainkban azt tapasztaljuk, hogy a társadalom szegényebb rétegeiben sokkal nagyobb arányban találunk túlsúlyos vagy kövér embereket – hívja fel a figyelmet a szakértő. Ez esetben az ok a megfizethetőbbnek tűnő, alacsony értékű, főleg ipari élelmiszerek fogyasztása, és a testmozgás hiánya. A silány minőségű élelmiszerekben található adalékanyagok toxikus hatását a test többek között nagy mennyiségű zsír felhalmozásával igyekszik kivédeni. Ehhez hozzájárul a nagymennyiségű szénhidrát bevitel, és az emésztőrendszer, valamint a méregtelenítésért felelős szervek nem megfelelő működése is.

A testsúlygondok ugyanakkor nagyon fontosak, mert amellett, hogy önértékelési zavarokat okoznak és akadályokat teremtenek a mindennapi életben, rengeteg súlyos szövődménnyel járhatnak, amelyek az elhízás mértékének és eredetének függvényében változnak. A nagymennyiségű lerakódott zsír megterheli a szívet, az érhálózatot és magas vérnyomást, trombózist, valamint agyvérzést is okozhat. A túlsúlyos embereknél nagyobb esélye van a depresszió, a rák, a cukorbetegség, az érelzáródások, a vese- és májelégtelenség kialakulásának. Az elhízás mértékétől függően nő a szív- és érrendszeri betegségek, a hipertónia, a második típusú diabetes, a zsíranyagcsere-zavarok, egyes daganatos betegségek, krónikus mozgásszervi betegségek, mentális kórképek, sőt a halálozás kockázata is.

Sokan próbálkoznak különböző fogyókúrákkal a helyes testsúly elérése érdekében, de Szabó Roland szerint a legtöbb esetben kudarcot vallanak. Szinte minden fogyókúrázó tapasztalta már, hogy a hosszas koplalás során a súlyvesztés egyre kisebb mértékű lesz, amelynek oka az éhezés-adaptációnak nevezett folyamat: ennek során az anyagcsere alacsonyabb szintre áll át, és csökkenti a lebontó folyamatokat – teszi hozzá.

Ráadásul, akik koplalással akarnak megszabadulni súlyfeleslegüktől, egyéb gondokkal is szembe kell nézniük. Például azzal, hogy a szervezet nem kap meg minden létfontosságú anyagot, amelyre szüksége van és így hiányállapot alakul ki. Megfelelő készítmények rendszeres használatával viszont megelőzhető az anyagcsere számára nélkülözhetetlen enzimrendszereket érintő nyomelem- és vitaminhiány. A nyomelemek, növényi hatóanyagok és vitaminok segítik az anyagcserében részt vevő enzimrendszerek megfelelő működését.

Tartós eredmény csak hosszú távú testsúlycsökkentő programtól várható, amely életmódváltozással jár. Első lépésként érdemes intenzív tisztító és méregtelenítő programmal kezdeni, hogy helyreállítsuk a megfelelő bélműködést, illetve a méregtelenítésért felelős szervek működését. A sikeres súlycsökkentő program alapja a felvett és leadott energia egyensúlya, ezért a napi táplálékbevitel helyes összeállítása mennyiség és minőség szempontjából is nagyon fontos.

A mozgás az emberi élet ugyanolyan fontos része, mint az étkezés. Aki mozog, biztos módon érheti el ideális testsúlyát, ugyanakkor erős izmai lehetnek, és tele lehet energiával.

Ha valaki naponta 30-40 percig intenzív­ mozgásgyakorlatokat is végez, ez segít abban, hogy teste elérje természetes zsírszintjét, fizikai állapota és egészsége javuljon. Megfelelő mennyiségű és minőségű víz nélkül azonban nincs sem tisztítás, sem zsírégetés – hívja fel a figyelmet a szakértő.

A jó minőségű, tiszta forrásból származó étrend-kiegészítők segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a szervezet számára szükséges összes vitamin, ásványi anyag és más fontos tápanyag elfogyasztása minden nap megtörténjen. Fontos a nyomelemek bevitele is: például a króm a májban a zsír lebontása felé irányítja a folyamatokat. Így bárki elérheti és megtarthatja normális, egészséges testsúlyát. A zöldgabonák pedig kitűnő lúgosító hatásúak, így segítik a toxikus, savasító anyagok semlegesítését, és nagy rostanyag-tartalmuk révén támogatják a méregtelenítést.

Szabó Roland szerint a mentális felkészülés és hozzáállás is nagyon fontos a jó eredmény elérése érdekében. Ha valaki meghozta a döntést, hogy a testsúlyán változtat, feltétlenül kérje megfelelő szakember segítségét a helyes táplálékok, és étrend-kiegészítők kiválasztásában, illetve a mozgásprogram kialakításában és a mentális felkészülésben.

Forrás: elelmiszer.hu

A mozgásszegény életmódot és magas kalóriaértékű étrendet okolják leginkább a szakértők a járványszerűen terjedő elhízásért, egy nemzetközi kutatás viszont azt bizonyította be, hogy a kevés mozgás nem sok szerepet játszik, mivel a vadászó-gyűjtögető népesség és a nyugati lakosság energiafelhasználása nem különbözik egymástól.

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2015-re minden tizedik ember elhízott és minden harmadik túlsúlyos lesz. Az amerikai, brit és tanzániai tudósokból álló kutatócsoport a Tanzánia északi részén élő, körülbelül ezerfős hadza törzs energiafelhasználását vizsgálta, amelynek tagjai vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. Állatokra portyáznak, bogyókat, gyümölcsöt, gumókat, gyökereket gyűjtögetnek, és felszerelésük mindössze íjból, kis fejszéből és ásóbotból áll, nem használnak semmiféle modern fegyvert vagy eszközt.

A tudósok a hadza törzs harminc tagjának - 18-75 év közötti férfiaknak és nőknek - az energiafelhasználását mérték. Mind a nők, mind a férfiak fizikai aktivitása egyaránt lényegesen magasabb volt a nyugatiakhoz képest, mivel naponta sok kilométert gyalogoltak. Figyelembe véve azonban olyan tényezőket, mint a hadzák testmagassága és súlya, kiderült, hogy a test energiafelhasználásának sebességét mutató metabolikus ráta semmiben sem különbözött a nyugati paraméterektől.

„Ahhoz, hogy lefogyjunk, kevesebbet kell ennünk"

Herman Pontzer, a New York-i Hunter College antropológiai intézetének docense hozzátette, hogy meglepőek az eredmények, hiszen mindenki azt várta volna, hogy a vadászó-gyűjtögetők több száz kalóriával többet égetnek el, mint a felnőttek Európában vagy az Egyesült Államokban. A vizsgálati eredmények azonban óriási meglepetéssel szolgáltak, rávilágítva, hogy milyen összetett folyamat az energiafelhasználás.

"A nyugati lakosság azért túlsúlyos, mert túl sokat eszik, nem pedig azért, mert túl keveset mozog. A fizikai aktivitás rendkívül fontos egészségünk szempontjából, de nem biztosíthatja a karcsúságot. Ahhoz, hogy lefogyjunk, kevesebbet kell ennünk" - összegezte Herman Pontzer. A tanulmány a PLoS ONE folyóiratban jelent meg.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

Átlagosan háromból két elhízott gyereknél már fennáll a súlyos szív- és érrendszeri megbetegedések esélye - derült ki egy holland tanulmányból.

 

A vizsgálatok során 307 kórosan elhízott, 2 és 18 év közötti holland gyereket vizsgáltak meg a szakértők a szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorai: a diabétesz, a magas vérnyomás, valamint a magas vércukor- és koleszterinszint szempontjából. A fiúknál általában fiatalabb korban jelentkezik a jelentős túlsúly, míg a lányokra ennek épp az ellenkezője jellemző. Kiderült, hogy a gyerekek kétharmadánál (67 százalék) a vizsgálat idején már legalább egy, a szív- és érrendszeri betegségekre jellemző rizikófaktor kialakult: 56 százalékuknak volt magas a vérnyomása, 54 százalékuknak az LDL koleszterinszintje, 14 százalékuknál mértek abnormális vércukorszintet és kevesebb, mint egy százalékuknál már kialakult a kettes típusú diabétesz.

Csak egy gyerek hízott el betegség miatt

A 12 éves és annál fiatalabb gyerekek 62 százalékánál is jelentkezett legalább egy kockázati tényező. "Körülbelül minden harmadik gyerek csonka családból érkezett és mindössze egyetlen olyan résztvevő volt, aki valamilyen betegség miatt volt túlsúlyos" - nyilatkozta Dr. Joana Kist-van Holthe, az amszterdami VU Egyetemi Orvosi Központ munkatársa. "Nemzetközileg elfogadott irányelvek szerint kellene meghatározni a kóros elhízás jellemzőit és kezelési módszereit. Minél hamarabb felismerjük az elhízásra utaló jeleket, annál nagyobb az esély a járulékos betegségek megelőzésére." A kutatás részletes leírása az Archives of Disease in Childhood című szaklap júliusi online kiadásában olvasható.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

A hőképalkotás technikájának alkalmazásával, a Nottinghami Egyetem tudósai szerint hatékonyan fel lehet venni a küzdelmet az elhízás ellen. Az új technológia segítségével ugyanis látni lehet az emberi testen belül a barna zsírszövetek elhelyezkedését, melyek kulcsszerepet játszanak a kalóriaégetés hatékonyságában.

 

Az emberi szervezetben található barna zsírszövet körülbelül háromszázszor több hőt termel, mint bármely más szövet. Elméletileg minél több barna zsír található egy szervezetben, annál kisebb a valószínűsége, hogy a felesleges energia fehér zsír formájában rakódjon le, magyarázta Michael Symonds, a Klinikai Tudományok Intézetének fejlődésélettan professzora. Ezzel az új hőképalkotási technológiával egyébként a kutatónak elsőként sikerült megállapítania a világon, hogy mennyi barna zsír található a szervezetben, és pontosan mennyi hőt termelnek ezek a zsírszövetek.

Az élelmiszereken nem csak a kalóriát tüntetnék fel

„Ez a teljesen non-invazív, azaz műtéti beavatkozást nem igénylő eljárás, rendkívül fontos szerepet játszhat az elhízás elleni küzdelemben. A jövőben az üzletekben vásárolható élelmiszerek címkéjén a termogén indexet is fel lehetne tüntetni, amiből meg lehetne állapítani, hogy az adott termék növeli, vagy csökkenti a barna zsír hőtermelését, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a folyamat felgyorsítja, vagy éppen lelassítja kalóriák elégetését” - nyilatkozta Symonds professzor. A Nottinghami Egyetem kutatásának részleteit a Journal of Pediatrics című orvosi szakfolyóirat legutóbbi számában publikálták.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

A fiatal lányok, hogy vékonyak maradjanak de az esti buliban se kelljen lemondaniuk az ivásról, az alkoholban lévő kalóriákat vacsorájuk kihagyásával spórolják meg.

 

A drunkorexia leggyakrabban a főiskolás korú lányoknál fordul elő, de a gimnazista tinédzser lányok körében is terjed. A kifejezés az anorexia és az ivás szó kombinációja, mivel a drunkorexiás lányok azért, hogy az esti bulikra megspórolják a kalóriákat, napközben jóval kevesebbet esznek. A jelenség hátterében az szociális nyomás állhat, miszerint a fiatal lányoktól elvárják kortársaik, hogy vékonyak maradjanak, ugyanakkor a bulikban fogyasszanak alkoholt is.

Az alkohol rengeteg kalóriát tartalmaz

Az alkohol ugyan zsírt nem, de rengeteg kalóriát tartalmaz. Közülük is főként a röviditalok kalóriadúsak, amelyek többnyire a legnépszerűbbek az ilyen bulikban. Nem ritka ezért, hogy a lányok kihagyják például a vacsorát és üres gyomorral vetik bele magukat az éjszakába. Így persze gyorsabban is hat az alkohol, ami a fiatalok szerint még plusz pozitívum is, hiszen pénzt spórolhatnak meg. A szakértők azonban ezzel a veszélyes trenddel kapcsolatban aggályaikat fogalmazták meg.

Alkoholmérgezést is kaphatnak

A Missouri Egyetem kutatói azt találták, hogy a megkérdezett egyetemisták 16 százaléka „takarékoskodik” ilyen módon a kalóriákkal. Victoria Osborne közegészségügyi szakember hozzátette, hogy ez a módszer azért is nagyon veszélyes, mert hosszú távon kognitív viselkedési problémákat, koncentrációs zavart okozhat, ráadásul bármelyik italozás alkalmával előfordulhat, hogy alkoholmérgezést kapnak a fiatalok, vagy kockázatos szexuális viselkedésük bajba sodorja őket. A szakértők szerint ezért nem éri meg kihagyni azt a három szem kekszet - amiért cserébe 3 vodkát ihatnak - vagy egy kis tál bolognai spagettit, ami helyett 4-5 ital is belefér, hiszen így lehet, hogy vékonyabbak maradnak, de komoly veszélyeknek teszik ki magukat. A tanulmány az American Journal of Biological Psychiatry oldalain jelent meg.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

 

  A mérsékelt alkoholfogyasztás is megnövelheti az időskori demencia kialakulását, ami ellentmond a korábbi kutatási eredményeknek, miszerint az alkohol kis mennyiségben jótékony hatással van az idősebb emberek agyának működésére. Az új kutatást amerikai tudósok végezték.

 

A tanulmány során összesen 1300, hatvanas évei közepén járó nő egészségi állapotának változásait követték figyelemmel több, mint 20 éven keresztül. Az enyhe kognitív gyengüléstől a teljes demenciáig a szellemi leépülés előfordulási aránya magasabb volt azoknál, akik több alkoholt ittak.

A mérsékelt alkoholfogyasztók, akik hetente legfeljebb 7-14 alkoholos italt ittak, azok között is jóval nagyobb számban jelentkeztek memória- vagy egyéb agyfunkciókkal kapcsolatos problémák, amik sok esetben a demencia első jelei. A tanulmányt csak nők körében végezték, így egyelőre nem állítható, hogy a jelenség férfiaknál is ugyanígy jelentkezne-e, mondta el Tina Hoang, a San Francisco-i Veterán Egészségügyi Kutatóközpont munkatársa.

Ajánlatos csökkenteni a bevitt alkoholmennyiséget

Abban egyetértettek a brit kutatók, hogy ajánlott a napi alkoholmennyiséget csökkenteni az idősebb generáció tagjainak, mivel az agyuk egyre sérülékenyebb és védtelenebb a károsító hatásokkal szemben. Az alkoholfogyasztás hatására megemelkedhet a vérnyomás és a vércukorszint, aminek következtében károsodhatnak az agyba friss vért szállító véredények, ami hosszú távon olyan problémákat is okozhat, mint amilyen a vaszkuláris demencia. A tanulmány részleteit az Alzheimer Szövetség Nemzetközi Konferenciáján mutatták be.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

Az alkohol akár az egészséges emberek vércukorszintjét is kritikus szintre csökkentheti, ha azonban cukorbetegként italozik valaki, fokozottabb veszélynek teszi ki magát.

 

A szakértők szerint ha valaki cukorbetegként alkoholt fogyaszt, amellett, hogy kikéri az orvosa véleményét, jó, ha valamilyen rágcsálnivalót is ropogtat. Az alkohol ugyanis vércukorszint-csökkentő hatású. Ezért fordulhat elő például az is, hogy baráti körben italozva, majd hirtelen felállva megszédülünk. A cukorbetegek esetében azonban ez akár halálos következményekkel is járhat. Főként, ha egyes típusú diabéteszben szenved valaki, amit inzulinfüggő cukorbetegségnek is neveznek. Az állapot kezelésének részeként ugyanis a betegnek folyamatosan ellenőriznie kell a vércukorszintjét, és annak értékétől függően inzulint kell beadni magának.

Az egyes típusú cukorbetegségben szenvedő Cynthia Zuber majdnem az életével fizetett egy átmulatott éjszakáért. Amikor 18 éves korában bekerült a főiskolára, gólyaként frusztráltnak érezte magát, ezért csoporttársaival sörözni kezdtek. ”Azt sem tudtam, hány sört ihattam, és a vércukromat sem teszteltem az éjszaka folyamán” - mondta a lány. Ezután már csak arra emlékezett, hogy sokat hányt és el is ájult. Később, amikor megmérte a vércukorszintjét, az rettentően alacsony volt, de olyan rosszul volt, hogy semmit sem tudott enni. Végül Cynthia a sürgősségin kötött ki, ahol az orvosok elmagyarázták, milyen veszélyes az ő állapotában a mértéktelen ivás.

A szakértők szerint ha valaki cukorbeteg, akkor alkalmanként maximum egy italt fogyasszon, és lefekvés előtt mindenképpen mérje meg a vércukorszintjét.

Forrás: mno.hu

Ihatunk, de csak mértékkel

A rendszeres, de mértékletes alkoholfogyasztás pozitív hatással van a középkorúak egészségi és lelki állapotára - állapította meg egy nagyszabású kanadai kutatás.

 

A mértékletes alkoholfogyasztás jót tesz testnek és léleknek egyaránt.
A Portland Állami Egyetem kutatói a québeci és ontariói egészségügyi központokkal együttműködve 5400 kanadai lakost vizsgáltak 14 éven keresztül.

A kutatás során az akkor már középkorú résztvevők esetében az alkoholfogyasztás életminőségre gyakorolt hatását vizsgálták – írja a Borkultusz.com.

piaRögzítették tehát a résztvevők aktuális egészségügyi állapotát, és összevetették azt az alkoholfogyasztási szokásaikkal.

Utóbbi alapján a kutatók több kategóriába sorolták a kísérlet alanyait, hogy megállapítsák, milyen ivási szokások milyen hosszú távú hatást gyakorolnak az egészségi állapotra.

A szakemberek visszafogott fogyasztásnak minősítették a nők esetében azt, ha az illető nem lépte túl a heti 14, férfiaknál pedig a heti 21 egységet. (egy alkoholegység = 10 ml tiszta alkohol = 1 pohár sör = 1 dl bor = 3 cl tömény).

A kutatók meglepő módon azt tapasztalták, hogy a rendszeres, de mérsékelt italozás eredményezi a legjobb életminőségi mutatókat az absztinensekhez és a többi csoporthoz képest.

Forrás: elelmiszer.hu

A Bezzeganyán (is) sokszor kerül elő az alkoholizmus problémája. Magyarországon különböző becslések szerint hétszázezer-egymillió alkoholista él, alig akad ember, aki valamilyen módon ne lenne közeli kapcsolatban alkoholistával. Ugyanakkor nagyon sok a tévhit az alkoholizmussal kapcsolatban, a társadalmi megítélése pedig jellemzően vagy az elnézés – „hát igen, iszik, de hát ki nem” – vagy az undorodó elítélés – „akaratgyenge, jellemtelen disznó az árok szélén”. Ha pl. valaki kimondja magáról, hogy ő alkoholista, az – Magyarországon – megütközést, undort vált ki. Holott az, aki ezt ki tudja mondani, nagy valószínűséggel ismét képes a normális életre, valószínűleg józanabb, mint a megütköző többiek nagy része. A reálisabb kép nem is elsősorban azért fontos, hogy ne legyenek az alkoholisták kitaszítva, hanem sokkal inkább azért, mert mind az alkoholista, mind a környezete számára megkönnyítheti a gyógyulást, a családnak a helyzet feldolgozását, illetve az abból való kilépést.

A tények:

Az alkoholizmust a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyértelműen a betegségek közé sorolja. Olyan idült betegségnek tartják, melynek kezdete alattomos, felismerhető tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmus fogalmához még a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függőségben lévők, ill. családjuk életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak.

Az első dolog, amit tudni kell az alkoholizmusról, az az, hogy nem egyéni gyengeség vagy morális tökéletlenség. Ez szenvedélybetegség, melyben az áldozatok fizikailag és pszichológiailag is függnek egy vegyszertől – az alkoholtól. Az alkohol a vegyi háztartásuk részévé válik, és befolyásolja a viselkedésüket és gondolkodásukat. Egyszóval az alkoholisták csapdába estek. Az alkoholizmus jelenlegi ismereteink szerint lényegében gyógyíthatatlan, progresszív (súlyosbodó), halálos betegség. Nem várható (bár egyes szakemberek szerint nem teljesen kizárt), hogy egy alkoholistává vált ember ismét képes legyen normálisan inni. Az egyetlen lehetőség a tünetmentesen tartás, ami a teljes absztinencia révén érhető el. Ezzel lehet kilépni az említett csapdából.

Az előbbi két bekezdésből egyrészt következik, hogy az alkoholistát magáért a betegségéért elítélni körülbelül olyan bölcs, mint mikor az óvodában a lisztérzékeny gyerekre azt mondja a korlátolt óvónő/dada, hogy válogatós a nyavalyás, tessék megenni a kenyeret. Másrészt viszont, az a tény, hogy az alkoholizmus betegség, egyetlen alkoholistát sem mentesít az ivászata KÖVETKEZMÉNYEITŐL, nem teheti szét a két kezét, hogy „mit csináljak, beteg vagyok”!

Az alkoholisták magatartása és a részegség alatti csökkent értelmi képessége alaposan érintheti a környező családot és barátokat, házassági konfliktusokhoz és váláshoz vezethet, illetve hozzájárulhat a családon belüli erőszakhoz:

AZ ALKOHOLIZMUS CSALÁDI BETEGSÉG!

Az alkoholizmus olyan betegség, amely az egész családra hatással van. Megpecsételi az alkoholistát és elszigeteli a családtagokat egymástól és a körülöttük lévő világtól. Mivel a családban mindenki érzéseit, gondolatait, cselekedeteit az alkoholista ivása határozza meg, ezért ez nem egy ember betegsége, hanem a családé.

Nagyon fontos, hogy azzal nem segítünk az alkoholistának, hogy eltűrjük az ivászatát, vagy ellenkezőleg, megpróbáljuk megváltani tőle, esetleg kisegítjük az alkohol okozta pénzzavarból. Sokszor az alkoholistának éppen az segít, ha magára hagyják. Jellemzően ahhoz, hogy az alkoholista belássa alkoholizmusát, egy nagy pofonra van szüksége az élettől. Hogy mi ez a pofon, az személyenként változik.

Gyakran a családtagok sincsenek tisztában azzal, hogy alkoholistával élnek együtt. Ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztázzuk, segíthet a következő füzet.

Sok tévhit is van az alkoholizmussal kapcsolatban. Pl. "De ő olyan jó ember."; "De túl intelligens ahhoz, hogy alkoholista legyen." "De ő nem csavargó." Sem személyiségtípussal, sem intelligenciával nem áll kapcsolatban az alkoholizmus. Ami még érdekesebb: a tartós józanság esélye sem függ szorosan ezektől a tulajdonságoktól.

Amikor az alkoholizmus uralkodik a családban, a családtagok önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy a saját viselkedésüket ehhez igazítják. Hogy csökkentsék rossz érzésüket, vagy az alkoholista iránti szeretetből, a családtagok különféle szokatlan szerepeket vállalnak. Bárki vállalhatja valamely szerepet vagy ezek kombinációját. Elég ironikus, de ezekkel a szerepjátszásokkal a családtagok valójában segítenek az alkoholistának az ivásban.

Amikor a családtagok azzal vannak elfoglalva, hogy ellenőrizzék az alkoholistát, a saját életüket sem tudják normálisan élni. Beleegyeznek az ivásba ők is, mivel a gondolataikat és tetteiket ugyanúgy befolyásolja az alkohol, mint az alkoholistáét. Ez egy nagyon nehéz élethelyzet, és ez az ő mentális egészségüket is ártalmasan befolyásolja.

Szerencsére a legjobb megoldás az, hogy a nem-alkoholista családtagoknak kell megváltozniuk, nem pedig az alkoholistáknak. Azzal, hogy nem "falaznak" az alkoholistának, és saját szükségleteikre koncentrálnak, továbbá igénybe veszik a családon kívüli segítséget, elindíthatják a családot a gyógyulás útján.

Nagyon fontos az is, hogy az alkoholista helyett senki nem józanodhat ki. Lehet támogatni ebben, de az ő aktív részvétele nélkül eredményt elérni nem lehet!

Mind az alkoholisták, mind az érintettek, családtagok segítséget kaphatnak mind szakemberektől – ezekből néha úgy tűnik, több is van a kelleténél, és szakértelmük sajnos néha megkérdőjelezhető, de lehet találni megfelelőt – mind különböző szervezetektől. Ezek között a legismertebb és leghatékonyabb az Anonim Alkoholisták közössége és a hozzájuk szorosan kapcsolódó, az alkoholisták családtagjaiból álló Al-Anon, amelynek része az alkoholisták gyermekeivel foglalkozó Alateen.

BLaci

Forrás: bezzeganya.postr.hu


Ingyenesen használható e-learning rendszer szülőknek: A Kevice Táborok Kiemelten Közhasznú Egyesület, a Szülők Háza és a WebKontakt Internet Studio közreműködésével, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával elkészítette a No Para E-learning "szülő tanácsadó" rendszert.

 

A program célja egy ingyenes e-learning oktatási csomag kialakítása, amely szülőknek segít a "saját úton való tanulás" metodikájával megismerni a függés, a függőség természetét. Lehetőséget kapva ez által a saját negatív függőségeinek felismerésén keresztül a függés-pszichológiájának, működésének a megismerésére, majd az azokkal való megküzdésre, valamint a pozitív függőségeinek erősítésére.

A program feladata tehát a szülők önismeretének fejlesztése, stressz- és feszültségcsökkentő technikák megtanítása oldása. Ezáltal a szülők saját öntanulásai folyamatán keresztül válnak saját gyermekük segítőivé. A képzés szakmai anyagait Regős Judit gyermekszakértő és Lakos Adrienn gyermekpszichológus állították össze. A képzés hanganyagaiban többek közt Bayer István gyógyszerész professzor, Dr. Zacher Gábor toxikológus, Dr. Kamuti Jenő sportoló, sportdiplomata és Dr. Németh Zsolt rendőrezredes szólalnak meg.   Amennyiben a program felkeltette az érdeklődéseteket, nem kell mást tenni, mint regisztrálni és elkezdeni az első leckét.   A felvehető kurzusok és a részletek megtalálhatók a No Para honlapján: http://nopara.c4c.hu

 

nopara e-learning
Ingyenesen használható e-learning
rendszer szülőknek

 

Forrás: csaladivilag.hu 

A tinédzserkori szociális problémák árthatnak az egészségünknek, sőt svéd kutatók szerint még évekkel később, felnőttkorunkra is kihathatnak.

 

Úgy tűnik, már csak egészségünk miatt is megéri népszerűnek lenni a gimiben. Svéd kutatók ugyanis megállapították, hogy az egyén számára a kamaszkor alatt érzékelhető népszerűtlenség, valamint szociális elszigeteltség szerepet játszhat a későbbi, felnőttkori metabolikus szindróma kialakulásában. A metabolikus szindróma olyan állapotok (magas vérnyomás, magas vércukorszint, felesleges testzsír főként deréktájon, magas koleszterinszint), amely növeli a stroke, a szívbetegség és a cukorbetegség kialakulásának a kockázatát.

Károsodást okozó tinikor

A kutatók 800 résztvevőt vizsgáltak meg, és 27 éven átkövették nyomon egészségi állapotukat. A diákok retrospektív népszerűségének meghatározása a tanárok és diákok értékeléseiből származott. Ezen kívül egészségükhöz való hozzáállásukról is további információkat gyűjtöttek, valamint egyéb klinikai és társadalmi adatokat is felhasználtak. Az eredményekből kiderült, hogy akik 16 éves korukban népszerűtlenek voltak, azoknál 31 százalékkal nagyobb volt az esély, hogy 43 éves korukra kialakuljon a metabolikus szindróma. A kutatók szerint ezért fontos a kortársak együttműködése és pszichés támogatása, és nagyobb figyelmet kellene fordítani a pozitív kapcsolatok létrehozására.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

A blog szerzői már a cím után megbánták, hogy belekezdtek ebbe a témába. Unalomig ismételt kérdések és válaszok, mégis, évek óta nem történik változás ezen a téren. Mire is gondoltunk?

Tudjuk, a „munkafüggőség egészségtelen, én is csak a karrierem miatt dolgozom ennyit, ha elértem a vágyott pozíciót, majd lassítok”, „hitelem van, törlesztenem kell, utána csak a családomnak élek”, „bármikor abba tudom hagyni’, „nem vagyok függő”, az ilyen és ehhez hasonló mondatok mindennaposak.

Példának hoznám egy aktív alkoholista megnyilvánulásait betegségével kapcsolatban: „bármikor le tudok állni”, „mások többet isznak”, „ma feszült voltam, csak oldottam egy kicsit a nyomást, ez ugye még nem baj’, „még ezt az egyet megiszom, és holnaptól vége”. Mi a közös? A függőség tagadása, ami az első tünete lehet a betegségnek.

Igen, minél többet dolgozunk, szerencsés esetben annál többet keresünk, nő a megbecsültségünk, kevésbé optimális esetben ez a feltétele a munkahelyek megtartásának, a válság beköszönése óta pedig még inkább igaz ez. És ezekben a nehéz időkben ki mer arra buzdítani bárkit is, hogy lassítson, tudjon nemet mondani, esetleg legyenek határok? Én ugyan nem. (Már csak azért sem, mert én is nagyon könnyen csúszok bele ebbe a hibába, és engem a dicséret még több munkára sarkall, a negatív kritika önvizsgálatra, majd még több munkára késztet. Tehát én egy jó alanya tudok lenni ennek a fajta addikciónak.)

Sokat foglalkozunk a burn-out szindrómával, a stressz káros hatásaival, a munkahelyek gyakran költenek ilyen jellegű tréningekre, csapatépítésre, látszólag azért, hogy a munkavállalóknak jobb legyen. (Rosszindulatú vagyok, mert sokszor jobb is lesz egy rövid időre.) Ám arra a legritkább esetben buzdítják őket, hogy dolgozzatok kevesebbet, ne vigyetek haza munkát, 8 óra után ne vegyétek fel a telefont, ne nézzétek meg az e-mailjeiteket. És ilyenkor a tréningek csupán tűzoltásra jók. A kolléga kiég, a hatékonyság csökken, a bevétel szintén, és jönnek a kérdések a munkáltató felől. Mi ennek az oka? Tud-e változtatni, vagy keressenek a helyére mást? Szeretne-e még itt dolgozni?

Nem értik, ők mindent megtettek, amit a vállalat megtehet. Lehet, hogy ez a valóság. Változtatni mindig a függőnek kell, az igénynek benne kell megszületni. Ha ő nem motivált, akkor nyitva hagyja az utat az energiavámpíroknak, a lelketlen elvárásoknak. Ha kiugrani nem is, változtatni és enyhíteni a szorongáson mindig lehet.

Mi is a munkafüggőség? Következzen blogtársam példája, mert mi lehetne plasztikusabb egy valós történetnél!

„2003-ban ért az a szerencse, hogy felvettek egy bankhálózat budapesti fiókjába hitelügyintézőnek. Mindig is az volt a vágyam, hogy hivatalos környezetben, szépen felöltözve, óriási felelősséggel a hátamon megmutathassam, ki is vagyok valójában. Itt az első perctől megkaptam ezt a lehetőséget, mélyvízbe dobtak, sok mindent a gyakorlatban tanultam meg és a lelkes idősebb kollégák türelmes válaszaiból. Az elért eredményeket anyagilag kevésbé ismerték el, a teljesítmény-versenyeken elért előkelő helyezések viszont meghozták a kívánt hatást. Büszke voltam teljesítményemre, kaptam kisebb jutalmakat és elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy megfelelek a főnökeim elvárásainak, rám bármikor lehetett számítani.

Akkor is, ha egy kolléganőnek hirtelen beteg lett a gyereke, és visszahívtak a szabadságomról, vagy amikor 10-12 órát kellett egy huzamban lenyomni. 8 órában ügyfelezni, majd a háttérmunkát is elvégezni, hiszen a sok ügyfél miatt csak a fiókzárás után volt erre lehetőségünk. Félreértés ne essék, nem én voltam az egyetlen, aki így élte a húszas évei elejét. Majd közel 2 év után kevésnek bizonyult az eddig elért eredmény. Még több felelősséget akartam, még több fizetést, másik munkahelyet ahol szintén megmutathatom, hogy mit tudok. Ezekkel a gondolatokkal és elvárásokkal csináltam végig a következő hat évet. Munkahelyről munkahelyre vándoroltam, de mindig én mondtam fel egy jobb és kielégítőbb állás reményében.

Közben kialakult egy párkapcsolatom, a mai napig nem értem hogyan, hiszen annyit dolgoztam, hogy szinte alig láttuk egymást hét közben.   Az utolsó munkahelyemmel elértem azt, amire mindig is vágytam, vezető lettem. Igen ám, de akkora már egészségügyi gondok is jelentkeztek az állandó túlhajszoltságtól. A koleszterinszintem az egekbe szökött, a pajzsmirigyem elkezdett rendetlenkedni és az egyébként is túlpörgött agyamat még jobban túráztattam. Állandóan ingerült voltam, a fejem minden nap szét akart robbani, fogytam 7 kilót a 180 cm-es magasságomhoz és a 63 kilómhoz képest és semmi sem csigázott fel. Sem egy jó étel, sem a sport, sem egy jó könyv, holott imádtam olvasni. Napközben nem ettem meg semmit csak folyadékot ittam, sokszor délután négy órakor vagy csak este ettem először.   Akkor már hónapok óta álmatlansággal küszködtem.  Engem mindig irigyeltek a családtagjaim, hogy 5 perc alatt bárhol el tudtam aludni. Ez megszűnt. Este tíz órakor ugyan kidőltem, de hajnali 2-3 óra között felébredtem és onnantól nem volt megállás. Nem tudtam visszaaludni. Folyamatosan a tervek elérése, a kollégákkal, a főnökömmel folytatott előre legyártott párbeszédek kattogtak az agyamban. Szorongtam a másnaptól, hogy meg fogom-e tudni oldani a felmerülő problémákat, elég jó vagyok-e abban, amit csinálok stb.

A párkapcsolatom megromlott, eltűnt az életünkből az intimitás, a szex. A kedvesem sokszor próbált programokkal meglepni, de soha nem örültem semminek és soha nem is mentem sehova. Elfelejtettem keresni a barátaimat, ideiglenes ismeretségeim, amit barátságnak gondoltam, a munkahelyemről, hasonló pozíciót betöltő személyekből álltak és nem meglepő, hogy a munkán és a kollégák közötti hirtelen fellángoló majd ugyanilyen gyorsan el is hamvadó viszonyokon kívül semmi másról nem beszélgettünk.

A csapatépítő tréningeknek, sportnapoknak is pontosan ez volt a célja. Soha nem vihettük a családtagjainkat, de szinte mindig volt a közelben egy-egy boros pince vagy gondoskodtak koktélsarokról, pálinkakóstolásról, különleges szivarokról. Elhitették velünk és mi alig vártuk, hogy el is higgyük, hogy igenis ez nekünk jár.

Manapság már arra gondolok, hogy miért nem járt a tudatos életmód választási lehetősége, miért nem wellness hétvégére mentünk ,ahol minden az egészséges életről szólt volna, miért nem kaptunk lehetőséget szupervízióra stb.? A mostani gondolkodásmódommal már látom, hogy mit tagadtam meg magamtól, de ehhez először tönkre kellett mennie mindennek körülöttem.

A jelen: hosszú és kitartó munkával párkapcsolatunkat megmentettük, a pajzsmirigyem rendben van, a leadott 7 kg-ból 5-öt visszaszedtem, a barátaim megbocsájtottak és egy emberként lélegeztek fel, mikor felmondtam a munkahelyemen és örökre hátat fordítottam a versenyszférának.

A fejem még gyakran fáj és beleesek abba a hibába is, hogy nem mindig eszem rendszeresen, de haladok. Mindez szakember, a családom és a barátaim segítsége nélkül nem ment volna.” (Rita)

Tehát vannak pozitív példák előttem a határok betartására, és vannak intő jelek, amit a szervezetem küld, ha mégis beleesnék ugyanabba a hibába. És addig a pillanatig, amíg ezek a testi tünetek csak zavaróak voltak, de nem tették lehetetlenné a munkahelyre bejutást és a 10-12 óra munkát, addig életemmel és véremmel szolgáltam a vállalatot. Majd beütött a krach, feküdtem a kórházban, nem használhattam a telefonomat, sem a számítógépet, és úgy éreztem, hogy menten felrobban a gyomrom a görcstől, nekem be KELL mennem dolgozni, muszáj, minden félbemaradt, nélkülem nem tudják megoldani, mit fog szólni a főnököm stb. És nem maradt időm, energiám, gondolatom sem arra, mi történt éppen velem, hogy elveszítettem a régóta vágyott babát. Féltem ezen gondolkozni, így azonnal menekültem vissza a munkába. Másfél év telt el ebben az őrületben, és nem értettem, miért nem sikerül újra teherbe esnem, biztosan beteg vagyok. Igen, csak nem úgy, ahogy gondoltam, nem szervi eredetű a probléma, inkább lelki. Nem tudtam elengedni, hogy egy nőnek karrier kell, majd baba, és amíg nem jön a baba, addig még többet dolgoztam, hogy még nagyobb karriert fussak be.

Ekkor jött a történetben a fordulópont, mint a mesékben. Angyal, tündér, gonosz manó, törpe, ki minek gondolja. Váratlanul kiugrottam, és belevágtam egy újba, ami félévnyi biztonságot nyújt csupán, egyedül kell dolgoznom, nem tudom, merre induljak, csak hiszek benne, mindig is erre vágytam. És elnapoltam az anya-kérdést, ez az igazi kihívás számomra, végre, kiteljesíthetem magam.

És köszönöm, jól vagyok, 3 hónap után elmúlt az émelygés, februárra várom első lurkóm megszületését. (Nem tudom, ki minek látja ezt, éppen szomorú vagy boldog történetnek, én pánikot éreztem, dolgozni szeretnék, mindig, örökké, újra életemet és véremet stb. És mégis örülök nagyon. Legalább megtanultam lazítani, az a gyomorgörcs, és az első bekeményedett has érzése, ami egy stresszes helyzetnél jelentkezett, rögtön figyelmeztet, hogy felelős vagyok valaki másért. Lettek határok, és folyamatosan erősödik bennem az önérvényesítés igénye, mert „csak 6 hónapom van”, nem érek rá. Olyanná váltam, amilyen lenni szerettem volna.)

 Forrás: hrblog.hu 

Már Freud óta tudjuk, hogy a bűntudat a depresszió igen gyakori tünete lehet, nemrégiben azonban arra derült fény, hogy a depresszióval küzdők esetében a két bűntudathoz kapcsolódó agyterület közti kommunikációban zavar észlelhető.

 

Amint arról Roland Zahn, a kutatás vezetője, a Manchester Egyetem idegkutatója beszámolt, ha az agy területei nem megfelelő módon kommunikálnak egymással, az illető hajlamos lesz mindenért önmagát hibáztatni. Zahn és munkatársai vizsgálatuk során az agy azon két területére összpontosították figyelmüket, melyek akkor lépnek aktivitásba, amikor olyan dolgokkal foglalkozunk, melyek erkölcsi kérdéseket érintenek, illetve bűntudatot vagy megbotránkozást kelthetnek. A kutatók azt feltételezték, hogy a két terület közti kommunikációs csatornák segítik az embert abban, hogy az „én mindig mindent rosszul csinálok” érzése helyett az „elrontottam, de legközelebb nem így lesz” érzése kerekedjen felül.

Bűntudat és megbotránkozás

A kísérlet során a kutatók 25 depresszióval kezelt, ám jelenleg tünetmentes egyént figyeltek meg, akiknek agyát MRI segítségével térképezték fel, miközben olyan mondatokat olvastattak velük, melyek bűntudatot vagy megbotránkozást szándékoztak kiváltani belőlük, és saját magukról, illetve egy közeli barátjukról szóltak. A szakemberek ezután az alanyok agyáról készült felvételeket összevetették 22 egészséges emberével, akik még sosem voltak depressziósak, és megállapították, hogy míg utóbbiaknál a két agyterület mindkét esetben közösen dolgozott, addig az egykor depresszióval küzdőknél csak a megbotránkozást kiváltó mondatok olvasása közben történt így, a bűntudatot ébresztők esetében nem.

Amint arról Zahn és munkatársai beszámoltak, a legnagyobb kommunikációs szakadék a két agyterület között azoknál mutatkozott, akik a leghajlamosabbak voltak arra, hogy mindenért saját magukat hibáztassák, emellett az is világossá vált, hogy azok, akik valaha depressziósak voltak, nem tettek különbséget a bűntudat és a megbotránkozás érzése között. A szakemberek szerint az agy trenírozásával lehetőség van arra, hogy a depresszióra hajlamos emberek túllendüljenek az állandó bűntudat érzésén, ezért Zahn és Jorge Moll, a Rio de Janeiro-i D’Or Intézet tudósa most azon igyekeznek, hogy minél hatékonyabb programot dolgozzanak ki, mellyel lehetőség nyílna az érintettek ilyen célú kezelésére.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

Amerikai kutatók laboratóriumi körülmények között, tesztitalozással igazolták, hogy egy kisebb csoporton belül a mértékletes alkoholfogyasztás növeli a pozitív érzelmeket és erősíti a kötődést.

 

A Pittsburgh-i Egyetem pszichológusai azt is megállapították, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás csökkenti a negatív érzéseket, legalábbis jóval kevesebb összeszorított szájat, ráncolt homlokot vagy némán üldögélő résztvevőt láttak ilyenkor a kísérletek videofelvételein.

A Psychological Science című szakfolyóiratban ismertetett tanulmányba 720 önkéntest vontak be, akiket véletlenszerűen osztottak be háromfős csoportokba, hogy az alkoholfogyasztás csoportot érintő hatását vizsgálják. A csoportokba egymás számára ismeretlen férfiak és nők kerültek minden típusú összetételben (3 férfi, 2 férfi-1 nő, 1 férfi-2 nő, 3 nő).

A csoportok tagjai vagy alkoholos koktélt kaptak, vagy placebo koktélt, illetve alkoholmentes italt. Az alkoholos koktélba egy rész vodka és 3,5 rész vörösáfonyalé került, a placebo koktélból pedig kihagyták az alkoholt, de a poharat bekenték vodkával. Az alkoholmenetes ital egyszerű vörösáfonyalé volt. A tesztek alatt egy kör alakú asztalnál ültek a résztvevők, akik 36 perc alatt 3 adag italt kaptak az éppen esedékes változatból. Minden egyes italozós körről videofelvételt is készítettek a kutatók, majd kockáról kockára elemezték a csoport tagjainak viselkedését, arckifejezését és a tapasztalt interakciókat.

Kiderült, hogy az alkoholos koktél erősítette a szociális kötődést és növelte a beszélgetéssel töltött időt. Gyakoribbak lettek az őszinte mosolyok is, mint Michael Sayette kutatásvezető írta, amikor mind a három csoporttag alkoholt ivott, akkor a többi csoporthoz képest nagyobb valószínűséggel mosolyogtak egyidejűleg. Ugyanezekben a csoportokban volt nagyobb annak esélye is, hogy minden tag részt vett a beszélgetésben.

Az alkohol azt is befolyásolta, hogy a résztvevők mennyire értettek egyet a kérdőívben elhelyezett „kedvelem ezt a csoportot” és „ennek a csoportnak a tagjait érdekli, amit mondok” kijelentésekkel – idézte a tanulmányt a HealthDay című ismeretterjesztő portál.

Forrás: index.hu

Fotó: Phoney Nickle

Hazánkban nemzetközi összevetésben sajnos még mindig igen magas az öngyilkosságok száma. Különösen fontos, hogy ezeket a tragikus eseményeket megelőzzük – erre a szakértők szerint gyógyszeres elkövetés esetén jó lehetőség van.

 

Az öngyilkosság módjának megválasztását olyan körülmények befolyásolják, mint azok megvalósíthatósága, kulturális elfogadottsága, az öngyilkosság célja és az egyén személyisége. A gyógyszer-túladagolással elkövetett esetekre eddig kevesebb figyelmet fordítottak a nemzetközi kutatások. A 2000 és 2004 közötti időszak elemzésével 16 országra kiterjedő vizsgálat indult, melyben nemre és korcsoportra jellemző eltéréseket vizsgáltak, valamint összehasonlították más önmérgezéses módszerekkel és szándékos önsértéssel. A Semmelweis Egyetemről a nemrégiben elhunyt Kopp Mária és Székely András vettek részt a kutatócsoport munkájában.

A férfiak durvábbak

A választott metódus, magától értetődően erősen befolyásolja a kimenetelt. A durvább, „biztosabb” módok (fegyver, fulladás, akasztás, magasból ugrás) általában valóban öngyilkosságot céloznak, míg a kevésbé biztosak (csukló felvágása, mérgek) többször végződnek „pusztán” öngyilkossági kísérletként. A nők előnyben részesítik a gyógyszerek túladagolását, míg a férfiak hajlamosabbak „halálosabb” eszközökhöz folyamodni.

Ez részben magyarázatot ad a nemek között különbségekre. „Noha nőknél sokkal nagyobb arányban diagnosztizálnak depressziót és öngyilkossági kísérlet is sűrűbben fordul elő köreikben, a férfiak öngyilkossági aránya mégis jóval magasabb a legtöbb vizsgált országban.” – írják a kutatók eredményeiket összefoglaló tanulmányban. Korábbi kutatások azt találták, hogy a nőknek kevésbé határozott célja a tényleges halál, inkább csak fel szeretnék hívni magukra a figyelmet. Egyes szakértők szerint a nők által előnyben részesített gyógyszeres öngyilkosság egyik oka az, hogy számukra fontos, hogy milyen állapotban találnak majd testükre haláluk után, valamint a fájdalommentesség is meghatározó szempont, míg a férfiak körében gyakoribb pl. a fegyverviselési engedély, ezért ők inkább ezt az utat választják.

Veszélyes gyógyszerek?

A módszerek területén végzett kutatások korábban a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosságot legtöbbször csak a számtalan lehetőség egyikeként említették. A speciális gyógyszerek használata azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy elérhetőségüket korlátozni kell. Néhány tanulmány kapcsolatot vélt felfedezni az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma és bizonyos gyógyszerek eladási statisztikái között. Az Európai Depresszióellenes Szövetség (EAAD) korábbi vizsgálatai arra mutattak rá, hogy az önmérgezés férfiak és nők között is a 2. ill. 3. leggyakoribb módja az öngyilkosságnak. Egyes országokban, pl. Finnországban, Írországban, Angliában és Skóciában az összes, nők által elkövetett öngyilkosság egynegyedét teszik ki, míg férfiak körében ez az arány 10% körül van.

Sokféle gyógyszert használnak

Évente átlagosan 2511 férfi és 2580 nő követ el öngyilkosságot önmérgezéssel a 16 országban, más módszerek esetén a férfiak száma 3-4-szeresen meghaladja a nőkét. Legtöbbször nem specifikus gyógyszereket és biológiai anyagokat használtak, ezt követik az antiepileptikumok, a szedato-hipnotikus (nyugtató-altató) szerek, a Parkinson-ellenes és pszichotróp gyógyszerek. Az autonóm idegrendszerre ható szereket használták a legkevésbé. Az „egyéb” kategóriába sorolt gyógyszereket használták a leggyakrabban, Franciaországban, Luxemburgban, Portugáliában és Spanyolországban a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosságok több mint 70%-át teszik ki. Finnországban inkább a pszichotrópok, Skóciában a narkotikumok és hallucinogének, míg Angliában a nem ópiát alapú fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók és reumaellenes szerek e célból történő felhasználása felülmúlta a többi országét.

A középkorúak a leginkább veszélyeztetettek

A férfiak között a 35 és 54 év közötti korosztály, míg a nők esetén az 55 és 64 közöttiek a leginkább veszélyeztetettek. Mindkét nemben a 15 és 24 év között csoport aránya volt a legkisebb. A 65 év felettiek Svájcban voltak a legtöbben, bár ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy ott az asszisztált öngyilkosság (tulajdonképpen az eutanázia bizonyos formája) szélesebb körben elfogadott. A magyar adatok arra utalnak, hogy az idősek életminőségének javításával lehetne javulást elérni.

Gyors segítséggel megelőzhető a baj

A gyógyszerrel elkövetett öngyilkosság megelőzhető, bár más módszerekkel összehasonlítva kevesebb figyelmet kap, mivel „nem olyan veszélyes.” Ez abból a szempontból valóban helytálló, hogy az elhatározás, a tett és a végzetes kimenetel között viszonylag hosszabb idő telik el, így lehetőség nyílik felfedezésükre és a mihamarabbi segítségnyújtásra, amit az aggódó családtagoktól a mentőszolgálat tagjain át a jól felkészült toxikológus szakorvosig többen nyújtanak számukra.

A különböző európai országokra jellemző különbségek nagyon fontosak lehetnek a diagnosztika javításában és a specifikus megelőzésben. Az a tény, hogy a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosság leggyakrabban az egyéb kategóriába nem sorolható gyógyszerekkel történik, arra mutat rá, hogy a probléma nagyobb figyelmet és részletesebb vizsgálatot igényel, hogy adott országok megfelelőbb öngyilkosság-megelőző stratégiát alakíthassanak ki. Elsősorban a mentális, pszichés eredetű betegségek kezelése a cél. Ezt már a háziorvosok, gyógyszerészek szintjén meg kell kezdeni.

Nem helyettesítik mással, ha nem lehet beszerezni

Egyes vélemények szerint, ha egy módszert nehezebben elérhetővé teszünk, akkor helyette másikat választanak, de ezt számtalan vizsgálat cáfolta. Ausztráliában, Angliában és Wales-ben például kimutathatóan csökkent az önmérgezéssel elkövetett öngyilkosságok száma, mióta a barbiturátok elérhetőségét korlátozták, és Magyarországon is hasonló következményekkel jártak a pszichotróp gyógyszerekkel kapcsolatban hozott biztonsági intézkedések.

A megfelelő gyógyszerválasztás segíthet

„A túladagolást megnehezítő biztonsági intézkedések között a gyógyszerválasztás a döntő szempont, pl. a triciklusos antidepresszánsok helyett célszerűbb a szelektív szerotonin vissza-vétel gátlókat felírni a betegnek.” – véleményezik a tudósok. A közegészségügy, a felvilágosítás, a betegek és családtagjaik megfelelő informálása, a gyógyszerek elérhetőségének korlátozása, a felhasználásra nem került tabletták visszavétele adja a prevenciós programok kulcs-pontjait. A szoros követés és értékelés is nagyon fontos.

Mindez persze az állam és a biztosítási rendszer támogatása nélkül nehezen, sőt szinte nem is kivitelezhető. Észtországban bevezetésre került az „e-klinika”, melynek keretein belül az orvosok on-line oszthatják meg egymással betegeik állapotát és a felírt gyógyszereket. Nyilvánvaló előnyein túl ez a rendszer persze igen komoly etikai, valamint személyiségi jogokkal kapcsolatos kérdéseket vet fel. Végeredményben a kutatók arra jutottak, hogy noha az elmúlt években némi javulás mutatkozik, valódi eredményeket csak prevenciós programok kidolgozásával és megfelelő megvalósításával lehet elérni.

Horváth Lilla

Az eredeti cikk itt olvasható: Värnik et al. BMC Public Health 2011, 11:61 http://www.biomedcentral.com/1471-2458/11/61

Forrás: semmelweisfigyelo.hu

Ruzsa Dóra pszichológus arról beszélt a Csak csajok műsorában, hogy vajon okozhat-e függőséget a siker, és ha igen hogyan, és milyen következményekkel jár ez az állapot 

Ha valaki az élet bármely területén sikereket ér el, elismerést szerez, jó érzés tölti el. A sikeres emberek sokat hajtanak, de fáradozásaikat azzal a jó érzéssel jutalmazza az élet, amit úgy nevezünk elismertség. Minél többet dolgozunk, annál sikeresebbek lehetünk, de vigyázni kell mert akár függővé is válhatunk ettől az érzéstől.

„Manapság nem készíti fel a társadalom arra az embereket, hogy a sikert fel kell dolgozni.” - kezdi Ruzsa Dóra pszichológus, sikertrének. Sem a kultúránk, sem a társadalmunk nem tanítja meg, hogy az elért sikerrel tudni kell mit kezdeni.

A szakértő szerint gyakran előfordul - mivel a siker is csak egy lépcsőfok - hogy nem találjuk meg a helyes utat. Elmúlik a sikerélmény, újból elbizonytalanodunk, és akár önbizalomhiányos állapot alakulhat ki.

Gyakran a nyugdíjazással is veszélyes helyzetbe kerülünk, hiszen az addigi felpörgetett életritmusunk, a fokozott adrenalin „életben tartott minket”. Ennek megszűnte gyakran depresszióhoz vezet, akár betegségek kialakulásához, ami addig csak lappangott testünkben.

Fontos, hogy mindig legyen egy célunk, amiért kűzdünk, amiért menetelünk előre az életben. Ennél is fontosabb azonban, hogy a cél elérésekor, tudjunk találni egy újabb álmot, amit „kergethetünk”.

Forrás: napidoktor.hu 

Saját erődből szeretnél megszabadulni a függőségtől, hogy bizonyíts önmagadnak és másoknak? 

A Józan Mámor program egy olyan egyedülálló eszköz, amelynek segítségével te is könnyen és gyorsan megvalósíthatod a célodat. 

A Józan Mámor program speciális hanghatásai révén egyfajta módosult tudatállapotot idéz elő, amelyben az elméd sokkal befogadóbb, mint éber állapotban, így hatékonyan tud segíteni abban, hogy megtartsd a fogadalmaidat.

 

süti beállítások módosítása