Az öngyilkosság módjának megválasztását olyan körülmények befolyásolják, mint azok megvalósíthatósága, kulturális elfogadottsága, az öngyilkosság célja és az egyén személyisége. A gyógyszer-túladagolással elkövetett esetekre eddig kevesebb figyelmet fordítottak a nemzetközi kutatások. A 2000 és 2004 közötti időszak elemzésével 16 országra kiterjedő vizsgálat indult, melyben nemre és korcsoportra jellemző eltéréseket vizsgáltak, valamint összehasonlították más önmérgezéses módszerekkel és szándékos önsértéssel. A Semmelweis Egyetemről a nemrégiben elhunyt Kopp Mária és Székely András vettek részt a kutatócsoport munkájában.

A férfiak durvábbak

A választott metódus, magától értetődően erősen befolyásolja a kimenetelt. A durvább, „biztosabb” módok (fegyver, fulladás, akasztás, magasból ugrás) általában valóban öngyilkosságot céloznak, míg a kevésbé biztosak (csukló felvágása, mérgek) többször végződnek „pusztán” öngyilkossági kísérletként. A nők előnyben részesítik a gyógyszerek túladagolását, míg a férfiak hajlamosabbak „halálosabb” eszközökhöz folyamodni.

Ez részben magyarázatot ad a nemek között különbségekre. „Noha nőknél sokkal nagyobb arányban diagnosztizálnak depressziót és öngyilkossági kísérlet is sűrűbben fordul elő köreikben, a férfiak öngyilkossági aránya mégis jóval magasabb a legtöbb vizsgált országban.” – írják a kutatók eredményeiket összefoglaló tanulmányban. Korábbi kutatások azt találták, hogy a nőknek kevésbé határozott célja a tényleges halál, inkább csak fel szeretnék hívni magukra a figyelmet. Egyes szakértők szerint a nők által előnyben részesített gyógyszeres öngyilkosság egyik oka az, hogy számukra fontos, hogy milyen állapotban találnak majd testükre haláluk után, valamint a fájdalommentesség is meghatározó szempont, míg a férfiak körében gyakoribb pl. a fegyverviselési engedély, ezért ők inkább ezt az utat választják.

Veszélyes gyógyszerek?

A módszerek területén végzett kutatások korábban a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosságot legtöbbször csak a számtalan lehetőség egyikeként említették. A speciális gyógyszerek használata azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy elérhetőségüket korlátozni kell. Néhány tanulmány kapcsolatot vélt felfedezni az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma és bizonyos gyógyszerek eladási statisztikái között. Az Európai Depresszióellenes Szövetség (EAAD) korábbi vizsgálatai arra mutattak rá, hogy az önmérgezés férfiak és nők között is a 2. ill. 3. leggyakoribb módja az öngyilkosságnak. Egyes országokban, pl. Finnországban, Írországban, Angliában és Skóciában az összes, nők által elkövetett öngyilkosság egynegyedét teszik ki, míg férfiak körében ez az arány 10% körül van.

Sokféle gyógyszert használnak

Évente átlagosan 2511 férfi és 2580 nő követ el öngyilkosságot önmérgezéssel a 16 országban, más módszerek esetén a férfiak száma 3-4-szeresen meghaladja a nőkét. Legtöbbször nem specifikus gyógyszereket és biológiai anyagokat használtak, ezt követik az antiepileptikumok, a szedato-hipnotikus (nyugtató-altató) szerek, a Parkinson-ellenes és pszichotróp gyógyszerek. Az autonóm idegrendszerre ható szereket használták a legkevésbé. Az „egyéb” kategóriába sorolt gyógyszereket használták a leggyakrabban, Franciaországban, Luxemburgban, Portugáliában és Spanyolországban a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosságok több mint 70%-át teszik ki. Finnországban inkább a pszichotrópok, Skóciában a narkotikumok és hallucinogének, míg Angliában a nem ópiát alapú fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók és reumaellenes szerek e célból történő felhasználása felülmúlta a többi országét.

A középkorúak a leginkább veszélyeztetettek

A férfiak között a 35 és 54 év közötti korosztály, míg a nők esetén az 55 és 64 közöttiek a leginkább veszélyeztetettek. Mindkét nemben a 15 és 24 év között csoport aránya volt a legkisebb. A 65 év felettiek Svájcban voltak a legtöbben, bár ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy ott az asszisztált öngyilkosság (tulajdonképpen az eutanázia bizonyos formája) szélesebb körben elfogadott. A magyar adatok arra utalnak, hogy az idősek életminőségének javításával lehetne javulást elérni.

Gyors segítséggel megelőzhető a baj

A gyógyszerrel elkövetett öngyilkosság megelőzhető, bár más módszerekkel összehasonlítva kevesebb figyelmet kap, mivel „nem olyan veszélyes.” Ez abból a szempontból valóban helytálló, hogy az elhatározás, a tett és a végzetes kimenetel között viszonylag hosszabb idő telik el, így lehetőség nyílik felfedezésükre és a mihamarabbi segítségnyújtásra, amit az aggódó családtagoktól a mentőszolgálat tagjain át a jól felkészült toxikológus szakorvosig többen nyújtanak számukra.

A különböző európai országokra jellemző különbségek nagyon fontosak lehetnek a diagnosztika javításában és a specifikus megelőzésben. Az a tény, hogy a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosság leggyakrabban az egyéb kategóriába nem sorolható gyógyszerekkel történik, arra mutat rá, hogy a probléma nagyobb figyelmet és részletesebb vizsgálatot igényel, hogy adott országok megfelelőbb öngyilkosság-megelőző stratégiát alakíthassanak ki. Elsősorban a mentális, pszichés eredetű betegségek kezelése a cél. Ezt már a háziorvosok, gyógyszerészek szintjén meg kell kezdeni.

Nem helyettesítik mással, ha nem lehet beszerezni

Egyes vélemények szerint, ha egy módszert nehezebben elérhetővé teszünk, akkor helyette másikat választanak, de ezt számtalan vizsgálat cáfolta. Ausztráliában, Angliában és Wales-ben például kimutathatóan csökkent az önmérgezéssel elkövetett öngyilkosságok száma, mióta a barbiturátok elérhetőségét korlátozták, és Magyarországon is hasonló következményekkel jártak a pszichotróp gyógyszerekkel kapcsolatban hozott biztonsági intézkedések.

A megfelelő gyógyszerválasztás segíthet

„A túladagolást megnehezítő biztonsági intézkedések között a gyógyszerválasztás a döntő szempont, pl. a triciklusos antidepresszánsok helyett célszerűbb a szelektív szerotonin vissza-vétel gátlókat felírni a betegnek.” – véleményezik a tudósok. A közegészségügy, a felvilágosítás, a betegek és családtagjaik megfelelő informálása, a gyógyszerek elérhetőségének korlátozása, a felhasználásra nem került tabletták visszavétele adja a prevenciós programok kulcs-pontjait. A szoros követés és értékelés is nagyon fontos.

Mindez persze az állam és a biztosítási rendszer támogatása nélkül nehezen, sőt szinte nem is kivitelezhető. Észtországban bevezetésre került az „e-klinika”, melynek keretein belül az orvosok on-line oszthatják meg egymással betegeik állapotát és a felírt gyógyszereket. Nyilvánvaló előnyein túl ez a rendszer persze igen komoly etikai, valamint személyiségi jogokkal kapcsolatos kérdéseket vet fel. Végeredményben a kutatók arra jutottak, hogy noha az elmúlt években némi javulás mutatkozik, valódi eredményeket csak prevenciós programok kidolgozásával és megfelelő megvalósításával lehet elérni.

Horváth Lilla

Az eredeti cikk itt olvasható: Värnik et al. BMC Public Health 2011, 11:61 http://www.biomedcentral.com/1471-2458/11/61

Forrás: semmelweisfigyelo.hu