Feltehetően a gazdasági válság egyik velejárója, hogy újra növekedni kezdett hazánkban az öngyilkosságok száma - évente 2500 magyar választja ezt a végzetes megoldást, ennek több mint tízszerese lehet a sikertelen próbálkozások mennyisége. A Péterfy Sándor Kórház évente körülbelül 3200 olyan pácienst kezel, akik öngyilkosságot kíséreltek meg. A különösen veszélyeztetett csoportok a rendezetlen körülmények között élő 15- 25 év közötti fiatalok, a magukra maradt, beteg 70 év feletti idősek és a középkorú, elvált, vidéki, esetleg alkoholbetegséggel is küzdő, iskolázatlan férfiak.

A statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon naponta hatan lesznek öngyilkosok, azaz négyóránként valaki önkezével vet véget életének (a világon minden 40. másodpercben történik ilyen eset). A rendszerváltozás előtti időszakban ez a szám 4000 fölött volt, utána lecsökkent 2300 köré, az elmúlt három évben kezdett újra növekedni. Ezzel a nem túl pozitív második helyen állunk Európában, csak Litvánia előz meg minket, a világ összes országát tekintve pedig hazánk az 5-6. Hozzánk hasonlóan magas a statisztika Lettországban, Fehéroroszországban és Oroszországban is, továbbá nagyon magas Japánban és Dél-Koreában.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) próbálja szabályozni az öngyilkosságok sajtóban történő megjelenítését, de kevés ország tartja be ajánlásait. Elvileg tilos lenne bemutatni az öngyilkosság módját, helyszínét, lehetséges okát, illetve a holttestet, az esemény pedig nem kerülhet címoldalra. A nyolcvanas években Ausztriában a média négy évig nem számolt be a metróban történt öngyilkos eseményekről, feltételezhetően ennek hatására a szerelvény alá ugrók száma 70%-kal csökkent…

Az egész országot tekintve átlagosan háromszor több férfi lesz öngyilkos, mint nő, gyakran a fentebb említett problémákkal küzdők a születésnapjukon vetnek véget életüknek. Kockázati tényező, ha a családban már előfordult öngyilkosság (hússzorosra növeli az esélyt), továbbá a munkanélküliség (2,5-3-szoros növekedés). Fontos tudni, hogy egy sikertelen öngyilkossági próbálkozás 30%kal megnöveli a későbbi, úgynevezett befejezett öngyilkosság esélyét! A sikeres öngyilkosságok elkövetőinek 90%-a pszichés betegséggel küzd, amit a hozzátartozók, ismerősök észlelhetnek először. A legnagyobb veszélyforrás a nem kezelt depresszió – a 25 év alattiak esetében a fiatalkori depresszió.

A Bács-Kiskun megyei városban, Kecskeméten évente átlagosan hétszer több nő lesz öngyilkos, mint Vas megyében, egyre többen vetnek véget önkezűleg életüknek Dél-Somogyban is. Tavaly egész évben nem volt annyi öngyilkos a megye déli részében, mint az idei első félévben.

Tévhit az, hogy az ünnepek idején ugrik meg az öngyilkosságot elkövetők száma, az esetek többsége ugyanis a tavaszi-koranyári hónapokban történik, legtöbbször a hét első napján. Az egész világon jellemző, hogy a falusi környezetben élők között gyakoribb az öngyilkosság, a nagyvárosokban, nálunk a fővárosban a legkedvezőbb a helyzet.

A szakma kétféle krízist állapított meg. Egyik a baleseti krízis, ami előre nem kiszámítható, és nem szükségszerű, esetleg egy hozzátartozó baleseti halála, vagy a munkahely elvesztése. A másik típus az életciklus-váltás, például a nyugdíjba vonulás. A leggyakoribb ok a szerelmi a csalódás, újabban az esetek 30%-ában pedig a gazdasági válság miatti egzisztenciális kilátástalanság.

Az éves szinten körülbelül 2500 halálesettel végződő öngyilkosságból 150-et 25 év alatti fiatalok követnek el, ebből évente 35 kamaszkorú – nemzetközi összehasonlításban ez a középmezőnyt jelenti. A kamaszkor egy speciális életszakasz, a leggyakoribb öngyilkossági okok között szerepel az első szakítás, a szülők válása, az iskolai kudarcok, ezek közvetlen kiváltók. Közvetett lehet a később ezek szövődményeként kezdődő depressziós folyamat. Lényeges információ, hogy a 20-29 évesek között nagyjából háromszoros a fiúk aránya.

Két csoportra lehet bontani az öngyilkosságot elkövetőket: egyik az elmebetegségben szenvedők, másik a segélykiáltók csoportja – utóbbi esetben az illető nem az élettől, hanem egy adott helyzetből menekül. Azt már megállapította az orvostudomány, hogy nincs az öngyilkosságért felelős gén, közvetlenül tehát nem örökletes, viszont egyes pszichés betegségeknél, például súlyos depresszió vagy skizofrénia esetén lehet erre vonatkozó hajlam. A pszichológia szerint nincs olyan, aki az öngyilkosságra immunis lenne. A hozzátartozói mintakövetés rizikója mindig fennáll, az öngyilkosság sok esetben tanult magatartásminta. Ezt felerősítheti az is, ha a társadalom kirekesztő, és megbélyegző módon fordul a hozzátartozókhoz.

A depresszió egy mentális zavar, kiválthatja hosszan fennálló probléma, külső körülmény, vagy váratlan esemény (lásd: baleseti krízis), mely megváltoztatja az egyén életét, értékrendjét. Árulkodó jelek az általános hangulatromlás, apátia, befelé fordulás, feltűnő fogyás, változó kommunikáció, kialakulhat alkohol- vagy drogfüggőség. Az egyén elveszíti a reális értékítéletét, tudatállapota beszűkül. Egyre többször beszél halálvágyáról, egyre többet gondol az öngyilkosságra, mint megoldásra, megtervezi, elpróbálja, végül megteszi.

A telefonos lelkisegély-szolgálatok arra építenek, hogy amíg valaki beszél, addig él. Jelenleg 22 ilyen vonal él hazánkban, 50-60 ezer érdemi hívást fogadnak évente, ezek 25%-a krízisben lévőktől érkezik. Már mobiltelefonról is hívható az ingyenes a 116-123 segélyvonal is. De legfontosabb, hogy a hozzátartozók, barátok, ismerősök ne menjenek el az árulkodó jelek mellett. Akinek vannak szoros kapcsolatai, tartós barátságai, annak több esélye van arra, hogy időben segítséget kapjon. Aki egyedül van és magába fordul, azon kollégái, szomszédai segíthetnek – figyeljünk oda egymásra!

Hírhatár