Az intézet leendő vezetője, Németh Attila, a szakmai kollégium pszichiátriai és pszichoterápiás tagozatának vezetője arra vállalkozott, hogy az intézményt országos addiktológiai és pszichiátriai központtá fejleszti. Úgy fogalmazott, együttes munkájuk eredményeként a kormány által tervezett Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) is létrejöhet.

A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtótájékoztatóján megfogalmazódott – írja a Magyar Hírlap  –, elkészült az OPAI megvalósíthatósági tanulmánya, az anyagi fedezet viszont hiányzik. „A magyarországi pszichiátriai ellátás és lelki egészség javítására hosszú távú, több kormányzati cikluson átívelő stratégiára van szükség, ezzel párhuzamosan pedig minden szinten fejleszteni kell a pszichiátriai ellátást” – hangsúlyozta Németh Attila. 

Forrás: medicalonline.hu 

Újabb kerületben válhat biztonságosabbá a bántalmazott nők élete: a főváros IX. kerülete után már a XII. kerületben élő nők is biztonságosabban érezhetik magukat annak a vészjelző készüléknek köszönhetően, amely veszély esetén a riasztást és a tartózkodási helyet egy gombnyomásra képes a rendőrséghez eljuttatni.

A Vodafone a nők biztonságáért elnevezésű program február közepén a IX. kerületben indult el egy kísérleti projekt részeként, a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal és a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesülettel együttműködésben. 

A flyerek szövegei itt olvashatók:

1. Műfüvek, biofüvek

Aroma, Spice, K2, Dream, Chill Zone, Sensation, Chaos.

Designer drog - szintetikus kannabinoidokkal dúsított növényi származék. Legtöbbször füstölőként van forgalomban, leginkább cigarettában, vízipipában szívják. Az elnevezés megtévesztő: ezek nem természetes, növényi anyagok! A JWH vagy a CP betűjelű származékok alkotják a legnagyobb csoportot.

Hatások: az egészségügyi kockázatok részben a kenderhez hasonlóak. Szív és érrendszeri problémák: magas vérnyomás, szapora pulzus, szívritmuszavar; rosszullét, pszichológiai problémák: pl. szorongás, félelem és pánikroham, erőszakosság, paranoid gondolatok, pszichotikus állapotok. Nem tudjuk, hogy ezek a szerek, illetve az anyagcsere során létrejövő bomlástermékeik (amik között rákkeltőek is lehetnek) hosszútávon milyen hatással vannak a szervezetre.

Kimutathatóság: nem mutathatók ki a hagyományos vizelettesztekkel.

Kezelési 1x1: a szorongások és a paranoid gondolatok enyhébb esetekben nyugodt környezet biztosításával, beszélgetéssel csökkenthetők. Súlyosabb esetben: mentő, kórházi megfigyelés és kezelés.

Amire figyelni kell! A használat során hirtelen nagy mennyiségű, a szokásos dzsointnál jóval erősebb kannabinoidok kerülnek a szervezetbe. Erre fel kell készülni, pl. a használat azonnali abbahagyásával. Az autóvezetés rendkívül veszélyes a hatásuk alatt – főleg, ha alkohollal együtt fogyasztják ezeket az anyagokat.

2. "Fürdősók", „Növényi tápsók”

Kati, Kata, Zsuzsi (mefedron), emdé, empé, dodó (MDPV: metiléndioxi-pirovaleron), formek (4-MEC), Emma (etilkatinon), penta, kristály

Designer drogok: a kifejezés azokat az amfetamin- és katinonféléket (a "khat" növényből szintetikus úton kinyert stimulánsokat) jelöli, amiket „álcáztak”, hogy forgalomban maradhassanak. Leggyakoribb aktív hatóanyaguk az MDPV és a mefedron.

Hatások: a pörgető szerekhez (stimulánsok) és az Ecstasy-hoz hasonló: testi-lelki felpörgés, fokozott,aktivitás szorongás, paranoid gondolatok, erőszakosság, pszichotikus állapotok. Szapora pulzus, magas vérnyomás, izzadás, remegés, lejövetelkor vagy hosszabb távú használatkor súlyos drogéhség, pszichotikus tünetek. A hatás hossza kiszámíthatatlan. Sokszor kényszeres használat alakul ki, ami a függőség egyik jele.

Az átlagos dózis szájon át: 100—200 mg, nagy egyéni különbségekkel. Orron át szippantva: 50-100 mg. De ne felejtsd el, soha nem tudhatod, hogy pontosan mit használsz és milyen töménységben! Alkohollal együtt fogyasztva rendkívül veszélyes lehet, kóma vagy akár halál is bekövetkezhet.

Kimutathatóság: egyes amfetaminok kivételével, a vizelettesztek nem mutatják ki őket.

Kezelési 1x1: ha a megnyugtató, biztonságos környezet nem segít, akkor mentőt kell hívni: kórházi megfigyelés és orvosi kezelés szükséges.

Amire figyelni kell!„Ismertnek” hitt helyről származó por/tabletta tartalma és koncentrációja sem biztos, hogy azonos. A kis adag, vagy társaságban történő használat kevésbé kockázatos. Egy órán belüli ismételt használata nem ajánlott. Az erőszakos késztetésekre oda kell figyelni.

3. Porok és tabletták

Piperazinok: BZP, mCPP, TFMPP, MDBP

Fenetilaminok: 2C család

A drogok megkülönböztetése kívülről lehetetlen. A tasakokon található elnevezések félrevezetőek, hamisak.

Piperazin származékok

Élénkítő, esetenként hallucinációt okozó hatása van. Korábban „legális ecstasy” néven is futottak: amfetamin- vagy stimuláns-szerű hatásuk miatt.

Hatások: fokozott aktivitás, pörgés, eufória és felfokozott jóérzés. Egyes piperazinoknál hallucinációk. Agitáció, hányás, gyomortáji-hasi fájdalom, szívritmuszavar, allergiás reakció, láz. A „másnaposság” akár 24 órás is lehet, rossz hangulattal, fenti tünetekkel.

Kimutathatóság: egyes amfetamin-vizelettesztek pozitív választ adhatnak.

Kezelési 1x1: súlyos esetben, illetve elhúzódó hatásnál (24 óra) mentő, kórházi kezelés.

Amire figyelni kell! 6-8 órás hatás, hosszú „másnaposság”. Alkohollal együtt fogyasztva és egyedül használva különösen veszélyes!

Fenetilaminok

Az amfetaminokhoz hasonló szerkezetű anyagok, élénkítők és hallucinációt okozó drogok. 2C család: bróm-szitakötő (bromo-dragonfly), 2C-B-fly; 2C-I.

Hatások: eufória, jó hangulat, élénkítő hatás, fokozott észlelés (látás, tapintás): az LSD-hez hasonlító hatások. Negatív hatások: magas testhőmérséklet, fejfájás, alvászavar, kellemetlen víziók és egyéb érzések, szapora pulzus, paranoid gondolatok, félelem, pánikroham.

Kimutathatóság:vizelettesztekkel nem kimutathatók.

Kezelési 1x1: fenyegető hallucinációk és paranoid gondolatok esetén mentő, kórházi megfigyelés.

Amire figyelni kell! A biztonságos, megnyugtató környezet csökkenti a fenyegető hatásokat. Egyedül használva különösen veszélyes lehet.

Soha nem tudhatod, hogy a név mögött milyen vegyület és milyen erősségben (koncentrációban) rejlik! Nem tudhatod, hogy az ugyanazon néven futó anyagok ugyanabból az online shop-ból megvásárolva ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák-e, a korábbiakhoz hasonló erősséggel. Lehet, hogy valamilyen keveréket használsz, amit nem tüntetnek fel a tasakokon, mert maga az árusító sem biztos, hogy tudja.

Az új pszichoaktív anyagok egy része ma már kábítószernek számít (pl. mefedron – Kati), más esetekben a terjesztést és a forgalmazást tiltó és büntető úgynevezett C-listára kerültek fel anyagok (pl. műfüvek). A C-listán szereplő anyagok fogyasztását azonban a törvény nem bünteti.

Forrás: kekpont.hu 

Amerikai kutatók kísérleteikben úgy találták, hogy a mosolygás fizikailag is segíti, hogy túljussunk nehéz, stresszes helyzeteken. 

Kábítószerek – A szakember szerint felvilágosító kampányokra lenne szükség a dizájnerekről

„A lefoglalásokban továbbra is jelennek meg újabbnál újabb, korábban nem ismert hatóanyagok. Az újonnan megjelenő hatóanyagok jelentős része a C lista hatálya alá esik, de előfordul néhány új – korábban a dizájner drogokban nem alkalmazott – szerkezeti részt tartalmazó vegyület is” – ez áll a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet júliusi hírlevelében. Vagyis a hatóságok és a drogok készítői, illetve a drogkereskedők közötti küzdelem a C lista tavaszi hatálybalépése után is folytatódik. 

Vizsgálják a dizájner drogok összetételét, újabb és újabb vegyületek jelennek meg Fotó: Kurucz Árpád

A Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet anyaga azonban hangsúlyozza: az új szabályozás hatása még nem értékelhető egyértelműen, hiszen az elmúlt negyedévből még nem áll rendelkezésre elég vizsgálati eredmény. Az azonban látszik, hogy a kábítószer-készítők léptek: ahogy például az egyik legelterjedtebb hatóanyag, az AM-2201 C listára került, máris megjelent a lefoglalásokban egy másik, a listán nem szereplő, tehát egyelőre legális hatóanyag, az UR-144. Az elmúlt negyedévben több hasonló hatóanyagot azonosítottak, amelyek szerkezetileg részben hasonlóak a C listás vegyületekhez, de a listán nem szereplő, újfajta alapvázat tartalmaznak. Az újonnan azonosított vegyületeket bejelentették, így ezek a megfelelő vizsgálatok után felkerülhetnek a listára.

– A listának igazán akkor lenne értelme, ha dinamikus lenne, azaz folyamatosan kerülnének fel rá az új hatóanyagok. Április óta azonban nem került fel új elem – mondja Rácz József, a Kék Pont Alapítvány vezetője. Új szerből tapasztalataik szerint bőven akad: hullámokban jelennek meg a listán szereplő és nem szereplő hatóanyagokból álló drogok. Sokszor azt sem tudni, hogy az egy hónappal ezelőtt azonos néven forgalmazott szer most is ugyanolyan hatóanyagokból áll-e, mint korábban. Éppen ezért Rácz József szerint kulcsfontosságú lenne, hogy felvilágosító kampányok induljanak a dizájner drogokról.

Minél több fiatalhoz kell eljuttatni, hogy mennyire veszélyes ismeretlen hatóanyagú szereket beszedni. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a C lista bevezetésének eredménye, hogy nehezebb lett beszerezni a dizájner drogokat, több webshop bezárni kényszerült. Vandik Erika, az Országos Addiktológiai Centrum vezetője közölte, hogy a listára vételi eljárás folyamatos. Hozzátette, hogy a teljes folyamat megvalósítása, a szakértői munkacsoportok koordinálása, a jogi és szakmai dokumentáció vezetése „új elem az államigazgatás rendszerén belül, tehát újszerű működési módot és többletkapacitásokat igényel”. Szerinte a C jegyzék beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a rajta lévő anyagokkal kapcsolatos lefoglalások száma jelentősen csökken.

Továbbra is stratégia nélkül

Szabó Máté általános ombudsman nemrég jelezte, hogy az új drogstratégia elfogadásának elhúzódása miatt a kábítószerügyekben már két éve stratégiai útmutatás, egyértelműen megfogalmazott szakmai célok nélkül folyik a munka. (A korábbi stratégiát a kormány vállalhatatlannak tartotta, ezért készítettek egy új, de még el nem fogadott anyagot.) Arra is felhívta a figyelmet, hogy a stratégia hiánya és a forráshiány együtt azt okozza, hogy korábban jól működő szolgáltatások szűnnek meg, nem foglalkoznak a megelőzéssel az iskolákban, és hiányoznak a droghasználat változásait nyomon követő kutatások. Egyetért a C lista bevezetésével, de továbbra is gondnak tartja, hogy nincs olyan, gyors reagálást lehetővé tevő, sürgősségi eljárás, amellyel rövid idő alatt tiltólistára vehetnék az új szereket. (M. D.) 

Forrás: nol.hu - Matalin Dóra 

Kelet-Európában terjed a HIV A HIV-fertőzés robbanásszerű terjedése Kelet-Európában az elmúlt tíz évben beárnyékolta a hétvégén Washingtonban véget ért AIDS-világkonferencián feléledő derűlátást.

A szerzett immunhiányos betegség halálozási aránya 35 százalékkal csökkent világszerte, és az új fertőzések gyakorisága több mint 20 százalékkal esett vissza, leszámítva hét országot, amelyek közül öt Kelet-Európában és Közép-Ázsiában található - hangoztatta sajtótájékoztatóján Michel Kazatchkine francia AIDS-specialista, az ENSZ kelet-európai különmegbízottja. Ezekben az országban a halálozás és az elterjedtség több mint 25 százalékkal nőtt - mondta a Globális AIDS Alapítvány januárban leköszönt igazgatója. 

Ez a térség nagyon lemarad a kezelések területén. Míg az alacsony és közepes jövedelmű országokban élő 15 millió HIV-pozitív átlagosan 54 százaléka részesül antiretrovirális (a vírus szaporodását több ponton gátló) kezelésben, addig Kelet-Európában és Közép-Ázsiában ez az arány mindössze 23 százalék. Oroszországban gyakorlatilag nem létezik tűosztás a kábítószeresek számára, míg az Egyesült Államokban a drogosok különböző programok keretében évente fejenként 140 steril tűt kapnak. A megelőzés és a kezelés hiánya együttesen okozza, hogy Kelet-Európában az AIDS miatti halálozási arány hatszor magasabb, mint tíz éve, és 2011-ben elérte a 90 ezret. 

Ehhez jönnek még a tűhasználó kábítószeresek közötti egyéb fertőzések, akiknél 23 százalékkal nagyobb a tébécés megbetegedés kockázata, mint a lakosságban általában. Jelentősen megnőtt az AIDS-fertőzöttek körében a hepatitis C-fertőzés. Az egyik francia virológus a konferencián bírálta, hogy "az orvosi fellépést akadályozza a betegség kriminalizálása és a betegek megbélyegzése" az adott országokban.

Magyarországon valamivel több, összesen 50 HIV-fertőzöttet regisztráltak idén az év első három hónapjában, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az első negyedévben hárman haltak meg, tavaly 4 áldozatot regisztráltak. Eddig összesen 666 betegnél állították fel az AIDS diagnózisát, 583 férfinál és 83 nőnél. Közülük - beleszámítva az idei 3 áldozatot is -, 330-an haltak meg. Az utóbbi 5 évben nem jegyeztek fel vérátömlesztéssel vagy kábítószeres tűvel átvitt fertőzést. A nyolcvanas évek közepétől összesen 2165 HIV-fertőzöttet regisztráltak, zömében férfiakat (1653). Az anonimitás miatt több mint 500 esetről közelebbi adatok nincsenek, 1207 fertőzöttről viszont tudható, hogy a homoszexuálisok rizikócsoportjába tartozott.

A patológiás részegség akár egy korty ital elfogyasztása után is kialakulhat, ha valaki túlzottan érzékeny az alkoholra. De mi is ez pontosan? 

A függőségek körében jól ismert a szerencsejátékok okozta kényszeres hazardírozási vágy, de mit veszíthetünk pontosan? 

A fiatal lányok, hogy vékonyak maradjanak de az esti buliban se kelljen lemondaniuk az ivásról, az alkoholban lévő kalóriákat vacsorájuk kihagyásával spórolják meg.

A Vodafone a nők biztonságáért elnevezésű program február közepén a IX. kerületben indult el egy kísérleti projekt részeként, a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal és a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesülettel (NANE) együttműködésben. A Vodafone Magyarország és a NANE átfogó biztonsági programja a párkapcsolati erőszak áldozatainak támogatására dolgozott ki egy mobiltechnológia segítségével támogatott rendszert - olvasható a NANE és a cég közleményében.

A program során az arra rászorulók egy gyufásdoboz méretű, GSM-hálózaton működő mobil vészjelző készüléket kapnak, amely veszély esetén egy gombnyomásra elküldi a vészjelzést és a pontos földrajzi koordinátákat is a központba, lehetővé téve, hogy a hatóságok azonnal beavatkozzanak.

A riasztást után a rendőrség azonnal kimegy a helyszínre, hogy a párkapcsolati erőszaknak kitett nők minél előbb segítséget kapjanak. A riasztás során a műveleti központban megjelennek a készülék használójának adatai, valamint a tartózkodási helye, így megindítható a rendkívül gyors hatósági beavatkozás. Amellett, hogy az eszköz segíti a külső segítségnyújtást, már a rendszer puszta léte is visszatartó erőt jelenthet.

A kezdeményezés sikerét mutatja az újabb kerület bevonása mellett az is, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2011-es éves jelentése "ígéretes gyakorlatként" emelte ki, követendő példának állította.

Statisztikák szerint Magyarországon hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében, élete során pedig minden ötödik magyar nő lesz legalább egyszer módszeres és rendszeres erőszak áldozata párkapcsolatában, legyen az fizikai vagy szexuális bántalmazás, lelki kiszolgáltatottság vagy anyagi fenyegetettség. A párkapcsolati erőszak minden esetben veszélyezteti a családban élő gyermekek jólétét is. A magyarországi kutatási adatok rámutattak arra, hogy legalább tízszer több, a kriminális erőszak mértékét elérő párkapcsolati erőszakos esemény történik, mint amennyi a rendőrségi feljegyzésekben szerepel. 

Forrás: hvg.hu 

„És miért nem beszélünk arról, hogy a szexmunkások és a drogfogyasztók nem vehetnek részt a konferencián?” – kiabálja be egy fiatal aktivista a Nemzetközi AIDS konferencia hivatalos nyitó sajtótájékoztatóján a washingtoni St. Vernon konferencia-központban, majd több tucat társaival felállnak a székükből, és az újságírók vakuinak kereszttüzében transzparenseket emelnek a magasba. Arra próbálják felhívni a média és a világ figyelmét, hogy az Egyesült Államok jogszabályai értelmében nem utazhatnak be az országba olyan személyek, akik az elmúlt 10 évben dolgoztak a szexiparban vagy fogyasztottak illegális szereket. De vajon miért is olyan fontos az AIDS-járvány szempontjából, hogy a világ egyik legnagyobb, 23 ezer résztvevővel rendelkező konferencián részt vegyenek a szexmunkások és a drogfogyasztók képviselői? Azért, mert jelenleg a HIV vírus a társadalom perifériájára sodródott csoportok körében terjed a legnagyobb sebességgel.

Az Afrikán kívüli világban minden harmadik HIV-fertőzés az intravénás drogfogyasztás következménye. A tudományos kutatások egyértelmű kapcsolatot tártak fel egy adott társadalmi csoport kirekesztettsége, kriminalizáltsága és a HIV terjedésnek kockázata között, márpedig ezek a csoportok nem légüres térben élnek, így a fertőzést az általános népességnek is továbbadhatják. Azzal kapcsolatban is rengeteg vizsgálat és ajánlás született, hogy a járvány megfékezése nem lehetséges a legnagyobb kockázatnak kitett közösségek aktív bevonása nélkül. Ezen tények tükrében már érthető az aktivisták frusztrációja, akik méltán hányták a konferencia szervezőinek a szemére, hogy egy szót sem szóltak a sajtótájékoztatón az utazási tilalomról, sem pedig kriminalizáló politikákról.

Két évtizedet kellett várni

Természetesen a konferencia szervezőinek is megvannak a maguk szempontjai. 22 éve nem került sor nemzetközi AIDS konferenciára az Egyesült Államokban, ugyanis egészen mostanáig nem csak a drogfogyasztók és szexmunkások, de a HIV pozitív emberek beutazását is tiltották az amerikai törvények. Az Obama-kormány feloldotta ezt a tilalmat és valóban nagy erőfeszítéseket tesz nemzetközi szinten is arra, hogy még a gazdasági válság körülményei között is kiszélesítsék a gyógykezelés hozzáférhetőségét a mintegy 34 millió HIV-el élő ember számára.

A szervezők mindent megtesznek tehát azért, hogy támogassák az Obama-kormányt, még azt is, hogy szőnyeg alá söprik annak kevésbé pozitív vonásait. Míg az Obama-kormány sokat tesz a HIV-kezelés kiszélesítéséért, nem hajlandó szembenézni azokkal a politikai hibáival, amelyek benzint öntenek a HIV-járvány tüzére, így például azzal a katasztrofális drogpolitikával, aminek következtében az USA börtönnépessége arányaiban is a legmagasabbá vált a világon.

Alig egy hónapja volt elnökökből és a világ vezető üzletemberiből, íróiból álló Globális Drogpolitikai Bizottság egy jelentést adott ki arról, hogy a kriminalizáló drogpolitika ma a HIV-járvány terjedésének egyik fő mozgatórugója. A HIV konferencia nyitóülésén azonban a szónokok kínosan kerülték a hasonló kényelmetlen politikai témákat, és ragaszkodtak ahhoz a koncepcióhoz, hogy elsősorban a gyógykezelés kiterjesztésével meg lehet fékezni a járványt, és az „AIDS-mentes generáció” már a küszöbön áll.

A „kezelés mint megelőzés” elve valóban nem ostobaság: akit anti retrovirális gyógyszerekkel kezelnek, annak a szervezetéből gyakorlatilag eltűnnek a vírusok, így nem képes továbbadni a fertőzést másnak. Ha tehát a szűrést kiszélesítjük, és egyre több embert motiválunk arra, hogy minél hamarabb kezdje meg az ARV-kezelést, akkor elviekben a járvány visszaszorítható. A probléma azonban az, hogy a marginalizált csoportok, így az intravénás szerhasználók esetében a büntetőjogi fenyegetés és a társadalmi kirekesztettség rejtőzködést eredményez, így ezeknél a csoportoknál a járvány megfékezéséhez szükség lenne a dekriminalizációra és az olyan ártalomcsökkentő programokra, amelyek megkeresik és bevonják őket – ilyen például a tűcsere, vagy a gyógyszeres helyettesítő kezelés.

A kanadai Brit-Kolumbiában, ahol egy évtizede még a legtöbb droggal kapcsolatos HIV fertőzést és halálesetet regisztrálták az egész világon, ma már sikerült megállítani a járványt a hasonló programok és a drogfogyasztók dekriminalizálása segítségével. Ezzel szemben Kelet-Európában és Közép-Ázsiában a szigorú drogpolitikák és az ártalomcsökkentés hiánya együttesen oda vezetett, hogy jelenleg ott terjed a leggyorsabban a HIV-járvány az egész világon. Az USA-ban az AIDS-esetek egyharmadát a drogfogyasztók körében regisztrálták.

Jönnek a nagy gyógyszergyártók

Kedden több ezer aktivista tüntetett a Fehér Ház előtt, hogy egyéb problémákra is felhívja a figyelmet. Ilyen például a Trans-Pacific Partnership program, amelynek keretében az amerikai kormány megpróbál tíz másik országban is bevezetni olyan szabadalmi jogvédelmi szabályozást, ami egyes amerikai gyógyszercégek monopóliumát erősítené, ennek következtében a HIV-gyógyszerek ára emelkedne – akárcsak a gyógyszercégek profitja és az AIDS-ben meghalt páciensek száma.

Egy HIV-gyógyszer tablettánkénti előállításának költségei fillérekben mérhetők, és egyes országokban olcsó generikus gyógyszereket állítanak elő, amelyek a multicégek szabadalmaztatott termékeivel szemben olcsón hozzáférhetők. A gyógyszercégek ezekkel a generikus gyógyszerekkel kívánnak leszámolni. A szerződést élesen kritizálta az ENSZ HIV-ellenes szervezete (UNAIDS) és a Doktorok Határok Nélkül is, ez utóbbi jelentésében rámutat, hogy a TPP szerződés következtében milliók HIV-kezelése válik bizonytalanná. A Fehér Ház előtt tüntetők ezért Ron Kirk kirúgását követelték Obama elnöktől, aki a szerződés kidolgozását felügyeli a Fehér Házban. A szabadkereskedelmi egyezmények helyett a tüntetők az ún. Robin Hood adó bevezetését szorgalmazzák, ami a nemzetközi pénzügyi tranzakciókra 0,005%-os adót vetne ki, és ezt a pénzt az egészségügyi ellátás fejlesztésébe fektetné be.

A nagyvállalati lobbiérdekek (amit a tüntetők egy hatalmas Big Pharma feliratú bábúval jelenítettek meg) nagyobb befolyással vannak a politikára, mint a szakmai szervezetek vagy a civil társadalom hangja: a megállapodási szerződést az amerikai kormány titkolja a nyilvánosság elől, de annak előkészítésébe 600 nagyvállalati lobbistát vont be. A gyógyszercégek szerint az indokolja a gyógyszerek árának növelését, hogy így több pénzt fektethetnek be az új gyógymódok kutatásába, ami nagyon sokba kerül – az aktivisták azonban rámutatnak arra, hogy a cégek kétszer annyit költenek a termékeik marketingjére, mint amennyit kutatásra, tehát fő motivációjuk egyáltalán nem a járvány befejezésének filantróp vágya, hanem a profitéhség, akár milliók élete árán is.

A kirekesztés csak ront a helyzeten

A HIV járvány azért válhatott a 21. század egyik legégetőbb globális problémájává, mert terjedését nagyban elősegítette a szociális és gazdasági egyenlőtlenség, a kisebbségek kirekesztése, a hibás törvények és a megbélyegzés. A járvány aránytalanul sújtja a szegényeket és kisebbségi sorsban élőket – és ez nem csak a melegekre vagy az intravénás drogfogyasztókra igaz. Az Egyesült Államokban például a feketék a lakosság 14%-át teszik ki, de a HIV-pozitívokon belüli arányuk 44%!

Washingtonban a legmagasabb a HIV-el élők aránya az egész országban, bár a hivatalos adatok megbízhatósága nem kielégítő, egyes becslések szerint 10-ből két HIV-pozitív nem tud róla, hogy fertőzött. Ennek csak egyik oka a HIV-szűrés elégtelensége, egy másik ok, hogy számos államban súlyos börtönbüntetéssel fenyegetik azt, aki tud a HIV-státuszáról és azt nem mondja el a szexpartnerének – így sokan jobbnak látják nem elmenni a szűrésre.

Csak részben igaz tehát, hogy azért nem vagyunk képesek visszaszorítani a járványt, mert hiányoznak ehhez a pénzügyi erőforrások – valójában a világ országainak vezetői akár már ma is megtehetnének egy sor olyan intézkedést, ami nem kerül semmibe, mégis rengeteg életet mentene meg hosszú távon. Szociális igazságosság és esélyegyenlőség, az emberi jogok tiszteletben tartása, a tudományos bizonyítékokon alapuló, nem-moralizáló megelőzés támogatása, a kriminalizáló törvények eltörlése – enélkül nem lehet a következő generáció AIDS-mentes.

Bár az erősen alkoholizáló anyák többségének gyermeke nem rendelkezik az úgynevezett alkoholos embriopátia (FAS) tipikus külső tüneteivel, a központi idegrendszer zavarai azonban riasztóan sok esetben jelentkeznek náluk – írják amerikai kutatók az Alcoholism: Clinical & Experimental Research című szaklapban.

Devon Kuehn és Edward Riley, az amerikai Maryland államban lévő Bethesda nemzeti egészségügyi intézet kutatói munkatársaikkal tízezer chilei terhes anya közül 101 nőt választottak ki, akik bevallottan napi legalább négy italt – 48 gramm alkoholt – fogyasztanak el. Ez a mennyiség négy pálinkának felel meg. A kontrollcsoportba 101 absztinens várandós nőt válogattak.

Az alkoholizáló nők nyolcvan százalékának gyermeke legalább egy rendellenességgel jött világra. A központi idegrendszer zavarai a gyermekek 44 százalékánál jelentkeztek, az absztinens anyák esetében viszont csak 14 százaléknál. Az anyaméhben nagy mennyiségű alkohol hatásának kitett gyerekeknek ezenkívül sokkal gyakrabban voltak tanulási és beszédproblémáik, valamint viselkedési zavaraik.

A külső tüneteket – például kisebb fejkörméret, lapos arc és keskeny felső ajak – kevesebbszer tapasztalták a kutatók a korábban feltételezettnél. A jellegzetes arcvonások az italozó anyák gyerekeinek 17 százalékánál mutatkoztak, míg az antialkoholistáknak csak egy százalékánál.

Az alkoholt fogyasztó kismamák gyerekeinek 27 százalékánál volt tapasztalható a normálisnál lassabb növekedés – kétszer gyakrabban, mint az absztinenseknél.

A gyerekeket 8,5 éves korukig vizsgálták az anyák alkoholfogyasztási szokásairól nem informált orvosok.

Mivel a külső jegyek az orvosok számára fontos támpontot jelentenek az alkoholos embriopátia diagnózisának felállításában, előfordulhat, hogy sok gyereket tévesen diagnosztizálnak neurológiai problémákkal – vélik a kutatók.

A tanulmányban figyelembe vették az anyák képzettségének szintjét, kapcsolati viszonyait és az alkoholizálás kezdetét is. Az elfogyasztott alkohol mennyiségét a terhesség alatt a kutatók helyszíni szemlével is ellenőrizték az otthonokban.

Forrás: mno.hu

A Gallup felmérése szerint több amerikai tartja súlyosabb problémának az elhízást, mint a dohányzást vagy a túlzott alkoholfogyasztást.

A tavalyi évben a korábbiakhoz képest enyhén nőtt a drogfüggőséggel kezelt személyek száma Szlovákiában – derül ki az Egészségügyi Információk Nemzeti Központjának kimutatásából.

Viktor persze éppen eleget fetrengett száradt fostól páncéllá kövült gatyában, lépcsőházban, kapualjban, kartondobozokkal takargatva porhüvelyének maradványait ahhoz, hogy a kedves olvasó igazolva érezze sztereotípiáit. Aztán borzongjon egy kiadósat, és megnyugodjon: a narkós az emberi faj akaratgyenge mutációja, nem ismer sem törvényt, sem szeretetet, mások sajnálatáért kuncsorog, mint egy alattomos kutya, mely azonnal a kezünkbe mar, ha nincs benne táplálék.

Miért, hát nem ilyenek a drogosok? Dehogynem! Éppen erről számol be a Drognapló – de nem pusztán erről. Mert ha valóban ennyiről szólna csupán, nem nyújtana mást, mint azok az iskolai drogprevenciók, amelyeken komolykodó képű előadók igyekeztek elhitetni velünk, gimisekkel, miképp óvhatnánk meg magunk azon ördögtől való matériáktól, amelyeket már rég kipróbáltunk − s így tudtuk, micsoda sületlenségekről magyaráz −, míg mi a hátsó padsorban tervezgettük kuncogva, mekkora trombitát kéne hajtani a legközelebbi maszlagolás előtt: ha már használható információval nem szolgál a láthatólag tökéletesen tapasztalatlan előadó, legalább mulassunk egy jót.

Pontosítok tehát: Kubiszyn könyvének legfőbb erénye nem egyszerűen az, hogy sokat próbált, a nyolcker szutykából feltámadott szerzőtől származik, hanem, hogy a narrátor belső szemszögből szól az olvasóhoz. A szöveg főhőse új életet kezdett, megtalálta önmagát a vallásban, az írásban, a másokra való odafigyelésben. Ugyanakkor narkós maradt, hiszen mindenki, aki valaha áttépte, átrántotta, átlőtte magát ama láthatatlan, párhuzamos valóságba − a Zónába, amint hősünk nevezi −, élete végéig testében-lelkében fogja hurcolni egykori anyagtól átitatott énjét. „Itt vagyunk, drogosok vagyunk, bár tisztán. / Lelkünkön mutáció, amit a szer varrt rá, átírt idegrendszer, átírt agy, ez van haver, akárhol vagy. Tetovált lélek.” (208.)

Narrátorunk, ha moralizál is olykor, nem játszik amnéziást, nem igyekszik minél távolabb taszigálni magától terhes múltját. Szembenéz tetteivel, de azt vallja, lélekromboló volna egy életen át vezekelnie. Lekattant drogosként eszébe sem jut erkölcsi prédikációt tartani az útjába vetődő hernyós csöveseknek – ehelyett pénzt ad nekik, motyós testvéreinek, hiszen tudja: csak a tiszták képzelik, hogy egy függő jó szóra, szeme felnyitására, az igazságra áhítozik. Tudja: egy anyagos nem ostoba, sőt, bántóbb élességgel látja tulajdon helyzetét, mint bárki más. Tudja: az elvonásban reszkető ember a pokol legkiúttalanabb krekháuzába tanácsolná a fentről lefelé beszélő, szenteskedő józanokat, valamennyi külső szempontú érvükkel együtt. „A legrosszabb az egészben, hogy el kell viselni a süket dumájukat. Fogalmuk sincs semmiről, vergődnek a saját mátrixukban.” (122.) Hősünk van olyan bátor, hogy ne rejtőzzön ezen érvek mögé: hiszen mind hártyavékony, egyetlen tűszúrás átlyukasztja őket.

Nem azért nevezem tehát belsőnek azt a perspektívát, melyből a szöveg megszólal, mert narrátora elutasítja a józan világ értékeit. Ellenkezőleg: a könyv éppen attól izgalmas, hogy képes mindvégig fenntartani a tiszta és megreccsent dimenziók közt vibráló feszültséget, utóbbitól sem vitatva el értékeit. Elbeszélőnk őszintén elgyászolja szerelmeit, a szereket. Mert anyagozni jó, még ha egy idő után rettenetes is – ez a narkós lét feloldhatatlan paradoxona, és ezt a tudatot hasogató kettősséget képes hitelesen ábrázolni Kubiszyn szövege.

A könyv szerkezete ennek megfelelően szakadozott, miként a hazavágott elme: többféle szólam, többféle nézőpont kergetőzik lapjain. Az, hogy voltaképpen milyen műfajú alkotással állunk szemben, hadd maradjon nyitott kérdés: a módosult tudatállapot nyelvi közvetítése, ha önéletrajzi ihletettségű is, hatványozott fikció. Szükségtelennek tartom bármiféle irodalmi kategóriába gyömöszölni víziók, csodák, csonthasogatások, reflexiók és rádöbbenések eme füzérét: ember legyen a talpán, aki képes beszámolni arról, milyen is saját tudata ágas-bogas szinapsziserdejében merengeni, barangolni, menekülni észvesztve – az emberi nyelv, mely szigorúan véve bármely tapasztalat leképezésére elégtelen, a droghatások leírásának esetében végképp csődöt mond.

A Drognapló mégis képes átmenteni valamit – nem is keveset − az érzékelés túlpartjáról, legsikerültebb részeiben a narrátor „fejben anyagozás”-ra invitálja olvasóját: óriási kenderrakéták robbantása és kiélesedő érzékelés, plasztikus és vicces híradás az LSD növényországából, nyállal kicsurranó avantgárd-nitrohigítós versek; az egyik alfejezetben pedig egy szpídtől tekergő, szétszteroidozott epizódfigura kattogó gondolatai közé nyerhetünk bepillantást. Amint persze a heroin bársonyos, barna anyaméhébe is, ahonnan, mintha gennyes sebből, lökődik ki a szilánk, a szertől csócsált ember, a városi dzsungel utcáin sodródó, senkinek sem kellő szemét.

A saját élmények szuggesztív, gyakran teljesen széteső narratívájú leírásai közé változatos szövegek keverednek: részletek tudományos munkákból, a rehabilitációs otthon portfóliójából, vagy éppen a szerző saját cikkeiből, de feltűnnek zenei, irodalmi, filmes utalások is. Ez a heterogenitás kaleidoszkópszerűen sokoldalúvá teszi a könyvet, időnként azonban kárára is van. Az utolsó, a tisztulás folyamatát és a rehabon szerzett tapasztalatokat tárgyaló nagyfejezet helyenként kifejezetten ellaposodik, és egy narkósoknak íródott önsegítő könyvre kezd emlékeztetni. Számos alfejezet a mindennapi életbe való visszaintegrálódáshoz nyújt tippeket és tanácsokat – a korábbi, színes-szagos-arcbamászó nyelvhasználattól eltérő, meglehetősen unalmas stílusban −, melyek azonban életszerű példák hiányában nem sokat jelenthetnek az olvasónak. Ahelyett például, hogy végig kelljen böngésznünk egy a szerző által tartott szeminárium témavázlatát, sokkal érdekesebb volna megtudnunk, miről beszélgettek a szeminárium résztvevői. Ugyanilyen felesleges az egyik rehabos társ meglehetősen zavaros irományán végigrágnunk magunkat, pláne, mivel maga a főhős sem biztos abban, hogy bárki egy kukkot is ért belőle. Kár az utolsó nagyfejezet ilyetén felhígulásáért, hiszen remekbe szabott, rövid, frappáns snittekkel is találkozhatunk benne; bármiféle körmönfont pszichologizálásnál többet mond az a jelenet, melyben hősünk körül megfagy a levegő a könyvtárban, vagy amikor egy-egy a rehabon elhangzott párbeszéd – s a beszélgetők megannyi útkeresési kísérlete − elevenedik meg előttünk.

Mindezt részben a gyönge szerkesztésnek tudom be, mely – a korrektori munkával egyetemben − különben is éppen elég kívánnivalót hagy maga után. Igazán nem szeretnék kukacoskodni, belső idézőjelek, hivatkozások vagy soremelések hiányával okvetetlenkedni, ám ha egy jó szöveg efféle hibákkal van felütve, az minduntalan megakaszt zavartalan magunkba fogadása közben. Eldönthetetlen maradt a számomra, miféle logika szabja meg a vesszőhasználatot: hol túl sok van belőle, hol túl kevés, talán az élőbeszéd-szerűséget hivatva ábrázolni, ám, mivel ez nem válik egyértelművé, funkciótlan marad, csak a szemet szúrja. Arról már nem is szólva, hogy legalább egy drogos könyv írja helyesen a kábítószerek nevét (konkrétan az MDPV kétszeri elírására gondolok – nem tudom, akad-e más efféle is).

Végezetül kanyarodjunk vissza írásunk első mondatához. A kedves olvasót, már ha abból a fajtából való, akit megnyugtatnak a fentebb említett, budisarokban kucorgó sztereotípiák, nyilván felbőszíti a kérdés: egyáltalán miként lehetséges, hogy egyesek nem tolják rommá magukat ideglelős világunkban? Az efféle olvasó egzotikus állatként, kíváncsisággal vegyes borzongással tekint a dzsánkira, hogy aztán megnyugodva konstatálja: szerencsére semmi köze az egészhez, a Zóna valóban egy másik bolygón található – ilyenformán pedig csak az idejét rabolta a könyvvel, semmit sem értett meg belőle. „Miért lesz valaki narkós?” A szólamtörmelékek sokféleségéből tudományos és személyes magyarázatok egyaránt kihalászhatók, de a végső – és magam is úgy gondolom, a leghitelesebb – válasz mégis az marad: „Csak. Nincs minta.”

A tisztaság és józanság fogalmát a tiszták és józanok találták ki, őrültnek, deviánsnak, visszataszítónak bélyegezve mindazt, amitől valójában – rettegnek. „A világ beteg, a narkósok a tünethordozók. Ők viszik el a balhét a te szaros képmutatásod miatt az Isteni Játékban. De övék lesz a kegyelem is.” (96.) Övék – és mindazoké, akik beismerik emberi gyengeségüket, sérülékenységüket, akik megértik: mindannyiunkban ott rúgkapál és vinnyog az űzött vad, és az hogy mivel lakatjuk jól, hogy legyen ereje lankadatlanul futni, menekülni, végigvágtatni az életen – gyakran csak a vak véletlenen múlik.

Szendi Nóra

(Kubiszyn Viktor: Drognapló. Jószöveg Műhely Kiadó, Bp., 2011.)

Forrás:  apokrifonline.wordpress.com 

A toxikológus szerint a mai helyzet már össze sem hasonlítható a tavaly nyárival, amikor iszonyú mennyiségű szerhasználóval találkoztak.