Majer Balázs szenvedélybeteg-segítő a nyerőgépek betiltásáról 

Elenyésző visszatartó ereje lesz annak a kormánydöntésnek, amely múlt szerdától három helyszín kivételével megtiltotta a nyerőgépek üzemeltetését az országban – véli a korábbi, jelenleg szenvedélybeteg-segítőként dolgozó játékfüggő. Interjú. 

magyarnarancs.hu: Mikor kerültél kapcsolatba a szerencsejátékokkal?

Majer Balázs: Húsz éve, még kamaszkoromban. Borítékos sorsjeggyel kezdtem, később már jártam kaszinózni is. Pókereztem, blackjackeztem, nyerőgépeztem. A kedvencem a rulett volt.

magyarnarancs.hu: Mikor álltál le?

MB: Nyolc éve. Ekkor értem el a mélypontomat, és teljesen padlót fogtam. Elvesztettem magam körül mindent, családot, munkahelyet, iskolát, barátokat. A hajléktalanság szélére kerültem, és be kellett látnom, hogy nem tudom az életemet megoldani.

magyarnarancs.hu: A játéktermeket, a játékipart felelősnek tartottad ezért?

MB: Azért csak én voltam a felelős, hogy játszottam. Persze, ha nincsenek játéktermek, akkor én sem játszom, legalábbis nem a játéktermekben. Soha életemben nem snowboardoztam, de ha olyan helyzetbe kerülnék, kipróbálnám. Kábé ennyi az összefüggés.

magyarnarancs.hu: Mi segített felállni?

MB: Egyrészt a mélypont elérése, a betegség belátása, másrészt más játékfüggők tapasztalata, valamint a már bevált felépülési programok alkalmazása. Én ma már szenvedélybetegek rehabilitációjával foglalkozom, szenvedélybeteg-segítő vagyok. A sorstársakkal azonban a mai napig tartom a kapcsolatot – ez kell is ahhoz, hogy ezt a betegséget kordában tartsam. Ez ugyanis betegség: BNO-kóddal rendelkezik, az orvosok is így kezelik már egy évtizede.

magyarnarancs.hu: Hány embert érint ez Magyarországon?

MB: Biztos szám híján több saccolás is létezik. Pár éve készült egy felmérés, akkor 120 ezerre tették ezt a számot. Ám könnyen lehet, hogy ez ennél több: egy európai tanulmány 1-3 százalékra teszi a játékfüggők arányát egy társadalmon belül, és ismerve a hazai viszonyokat, nem kizárt, hogy ez a szám nálunk 2-300 ezer főre tehető. És ez nem az összes játékost takarja, csak a kóros játékosokat, függőket.

magyarnarancs.hu: A kormány döntése értelmében múlt szerda óta három kaszinót leszámítva nincsenek legálisan működő nyerőgépek az országban. Mekkora érvágás ez a hazai szerencsejáték-rendszernek?

MB: Fontos a dolgokat pontosítani! A korábbi 26 ezer játékgépet a tavalyi módosítás során 4-5 ezerre csökkentették, idén már ennyi gép üzemelt papíron. Ezekből most azokat állították le, amelyek vendéglátóhelyeken, kocsmákban működtek. A három – kettő fővárosi és egy soproni – kaszinóban viszont maradt nem kevés, több mint ezer játékgép. Magyarán nem szűnt meg minden gép. Ez az egyik. Másfelől pedig érdemes úgy megközelíteni a kérdést, hogy ezzel a lépéssel mennyivel csökkentek a szerencsejáték-lehetőségek? Megjegyzem: nem olyan drasztikusan, a nagy része – szelvény, sportfogadás, kártya, rulett, online – továbbra is megvan. Azaz nincs arról szó, hogy szerdától nem lehet Magyarországon szerencsejátékot játszani. Csupán a piac egy szegmensét zárták be. Egyébként nem is olyan nagyot.

magyarnarancs.hu: Mit csinálnak azok, akik évek óta nyerőgépeztek a sarki kocsmában, egy hete viszont már nem tehetik meg ezt?

MB: Én csak a függőkről beszélek most. A budapesti játékosoknak ez a döntés annyi változást hoz, hogy két helyre szűkült a játéktér. Tehát, ha játszani akarnak, ők ezentúl ezt a két helyet fogják felkeresni.

magyarnarancs.hu: A kaszinó nívója nem lesz visszatartó erő? Például az, hogy – már bocsánat, de – ott meg is kell jelenni valahogy?

MB: Tíz éve már feloldódtak ezek a szabályok. A kilencvenes években még nem lehetett egy kaszinóba sportcipőben bemenni, de ez ma már nincs. Én már nyolc éve nem jártam ilyen helyen, de úgy tudom, hogy a kaszinókba ma már nem csak öltönyös emberek járnak.

magyarnarancs.hu: És a távolság? Ha például egy órát kell buszozni a belvárosba, majd vissza? Ez se akadály?

MB: Mind a saját életemből, mind mások tapasztalatai alapján azt kell mondanom: ez sem lesz probléma. Nagy utat képes egy függő megtenni azért, hogy játsszon, akár az éjszaka közepén is. A legtöbb játékos, noha preferálja valamelyik műfajt, játszik még mellette mást is. Én például főleg ruletteztem, de közben előfordult, hogy párhuzamosan, már a rulettezés közben dobáltam a pénzt nyerőgépbe is. Egy függő többféle játékon játszik, és fontos a váltási lehetőség. Nekem is megvoltak a periódusaim: póker, rulett, kártya, gépek. Hogy mikor mivel játszottam, az függött az aktuális munkahelyemtől is, hogy mennyit kerestem, vagy attól, épp hol éltem, mi volt a leggyorsabban elérhető. Amikor krupiéként dolgoztam…

magyarnarancs.hu: Amikor függő voltál?

MB: Igen. Azt azért kezdtem el, mert kíváncsi voltam, hogy mit csinálok rosszul, mi van az asztal túloldalán… Krupiéként viszont nem járhattam kaszinókba, ekkor kezdtem el látogatni az elektromos játéktermeket. Ott egyszer előfordult, hogy elromlott a rulettasztal – erre átültem „kicsit” gépezni. Csakhogy mire megjavították az asztalt, én már rég elvesztettem az összes pénzt. Hogy mondjam? A játék az játék. Ha nincsen különösebb okod rá, megeszed a rizst meg a krumplit is. Azt eszed, ami van.

magyarnarancs.hu: Szóval a nyerőgépek megtizedelése nem feltétlen „védi meg” a – kormány által olyannyira féltett – segélyeket?

MB: Nem hiszem. A játékosok egy része át fog váltani szelvényes játékra, tipp-mixre vagy az online játékokra.

magyarnarancs.hu: Azaz a Szerencsejáték Zrt. is nyer a betiltáson?

MB: Biztosan. Olyan játékok forgalma nőhet, amelyek adják ezt a „gyors érzést”. A lottó ebből aligha profitál.

magyarnarancs.hu: Mi lesz a falvakban, kistelepüléseken?

MB: Az intézkedés nem gyógyít meg senkit, a függőség más formát fog találni. Átvált például egy másik játékra, vagy talál magának egy másik szenvedélybetegséget. Egy faluban, akik a játékgépezés mellett inni jártak a kocsmába, ők vélhetően ezután többet költenek majd italra. Egy városban, ahol működik játékterem, ott többet fognak rulettezni, kártyázni, vagy megnő a sportfogadás. És az online, ami – a póker mellett – egyre népszerűbb, még erősebb lesz. Segítőként én is tapasztalom, egyre több az olyan függő, aki online játszik.

magyarnarancs.hu: Ha a magyar állam egyszer tényleg komolyan gondolná, hogy kezdeni akar valamit a szerencsejáték-függők problémáival, mit kellene tennie?

MB: Terápiás és kezelési lehetőség biztosítására lenne szükség annak érdekében, hogy a szerencsejáték-függőségből minél többen fel tudjanak épülni, az állami egészségügyben azonban kifejezetten játékfüggők számára kezelési helyszín nincs. Pár éve még volt a Nyírőben rehabilitáció, de ma már nincs. Ahol én dolgozom, ott főleg alkoholistákkal foglalkozunk – persze, ha jön egy játékfüggő, akkor felvesszük. De ez nem optimális állapot. A speciális játékfüggő-terápia ma hiányzik a magyar egészségügyből. Ezen kéne mielőbb változtatni.

Magyarnarancs - Nagy Gergely Miklós 

Az, hogy a szoláriumozás addiktív viselkedés, nem új keletű gondolat: a Photodermatology, Photoimmunology & Photomedicine című folyóirat már 2009 januárjában irodalmi áttekintést közölt erről, számos hivatkozással. Ekkor azonban még agyi képalkotó vizsgálatokról nem tudtak beszámolni. 

Emmi: több mint 1,3 milliárd forint támogatás a hajléktalanok ellátására. 

Országszerte összesen több mint 1,3 milliárd forint jut a hajléktalanok ellátásával foglalkozó szervezetek támogatására az Új Széchenyi Terv keretében tavaly kiírt pályázat alapján - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) hétfőn az MTI-vel. A Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság közleménye szerint tizenkét vidéki szervezet 680,7 millió forintot nyert, további öt budapesti pályázó 446,5 millió forint támogatásban részesült. 

Mint írták: a támogatás többi között pszichiátriai, addiktológiai tanácsadásra, terápiára, önálló lakhatásra való felkészítésre, munkavállalásra, az olvasás, a szövegértés és az önértékelés fejlesztésére, a szakképzésbe bekapcsolódás támogatására, továbbá lakó- és munkahelyi beilleszkedésre fordítható.

A támogatott szervezetek megkötötték a szerződést, és megkezdődött a vállalt feladatok megvalósítása is - tették hozzá.
A közlés szerint a nyár elején az Új Széchenyi Terv keretében megjelent egy 105 millió forint összegű pályázat is, amelynek fő célja a hajléktalanok társadalmi integrációjának erősítése, az utcán élők számának csökkentése. A nyertesek szakmai konzultációkkal segítik majd a helyi szervezeteket és projektjeik megvalósítását, emellett továbbfejlesztik a korábban már kialakított szakmai hálózatot.

A pályázatra kecskeméti, soproni és budapesti szervezet adott be anyagot, ezek értékelése jelenleg is tart.

A hajléktalanokat segítő utcai szolgálatok támogatásával együtt a kormány 2012-ben összesen csaknem 8,5 milliárd forintot fordít a hajléktalan emberek ellátására - olvasható a közleményben.

A depresszió igen is jelen van a fiatalok között is, csak sok esetben nehéz felismerni.

Mi is a depresszió? Jelen van-e a gyermekeknél? Egyáltalán mitől alakul ki, és előreláthatólag ki szenved majd ebben a lelki zavarban? Milyen tünetek jellemzik, és vajon lehet-e összefüggés a felnőttek és a fiatalok hangulatváltozásai között? A depresszió korai megjelenésével is foglalkozott előadás szeptember 28-án este, a Kutatók Éjszakája eseménysorozat keretein belül. Ez alkalommal Dr. Baji Ildikó, a Semmelweis Egyetem Családgondozási Módszertani Tanszékén dolgozó gyermek és felnőtt pszichiáter igyekezett közelebb hozni az érdeklődőket a gyermekkori depresszióhoz, e meglepően gyakori lelkiállapot mivoltához. Egy közérthető, rendkívül jól felépített előadásnak lehettünk szem- és fültanúi, mely a laikusoktól a szakértőkig mindenkinek nyújtott újat. A Semmelweis Figyelő tudósítása. 

Más az orvosi, mint a hétköznapi definíció 
A depresszió a mindennapokban előszeretettel, de gyakran ellentmondásos értelemben használt – már-már – divatszó, de sokan talán nem is sejtik, hogy mit jelent valójában. Orvosi szempontból, ha rövid ideig van jelen, tekinthetjük egyszerűen tünetnek, mely leginkább rossz hangulatban és levert lelkiállapotban nyilvánul meg. Szindrómáról beszélünk, ha több tünet jelentkezik együtt, illetve betegségről van szó, ha a beteg jelentős funkciós kárról tesz tanúbizonyságot. (A funkciós kár nem más, mint az illető mindennapi tevékenységében bekövetkező zavar, legyen szó akár a gyermekek testi fejlődéséről, növekedéséről, az iskolában vagy a családban betöltött szerepéről, vagy csupán az érdeklődés, nyitottság hanyatlásáról.)

Gyermekek is szenvedhetnek ebben a zavarban 
Számos kutató, immáron 100 éve foglalkozik a kérdéssel, ebből kifolyólag az erre vonatkozó irodalom ma már hatalmas méreteket ölt. Az 1960-as években arra a következtetésre jutottak a tudósok, hogy a gyermekek szellemi érettségük hiányában nem válhatnak a depresszió áldozatává. Ez a nézet a pszichoanalitikai irányzat virágkorában vált elfogadottá, de mára megdőltnek tekinthető.

Az 1970-es évek óta, a mélyreható kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a szóban forgó zavar igen is jelen van a fiatalok között is, csak sok esetben nehéz felismerni. Ennek az a magyarázata, hogy a betegség sokszor „elmaszkírozza" magát, melynek oka a gyermekek folyamatos fejlődésében, és ennek megfelelően a tünetek állandó változásában keresendő.

Mikor merüljön fel bennünk a depresszió gyanúja? 
Általában a legkifejezettebb és egyben vezető tünet a levert hangulat. Nem szabad azonban, hogy megtévesszen bennünket, ha például gyermekünk a korábban megszokotthoz képest ingerültebbé válik, esetleg nehéz vele szót érteni, kommunikálni. Ez ugyanis az említett zavar egyik maszkírozási formája lehet, keresnünk kell tehát a további tüneteket, melyek a következők: örömtelenség, üresség-érzet, testsúlyváltozás, mely étkezési zavarral társulhat, alvási szokásokban való eltérés (túl kevés vagy éppen túl sok alvás), fáradtság, összpontosítási nehézség (akár 2-3 jeggyel rosszabbul is teljesíthet a gyermek az iskolában), értéktelenség érzése, önvádolás és a legkülönbözőbb testi tünetek színesítik a palettát.

Másik nagyon súlyos jel a bűntudat megjelenése. „Nem vagyok méltó a szeretetre!", „Nem vagyok olyan jó, mint mások!"- mind-mind segélykiáltások, melyek a józan logika elvesztéséből erednek, és amelyek a halál gondolatával való túlzott foglalkozásban, az öngyilkosság gondolatában, tervezgetésében, illetve megkísérlésében csúcsosodhatnak ki. 18 éves kor alatt az öngyilkosság a harmadik leggyakoribb halálok a daganatok és a balesetek után!

Hogyan alakul ki a betegség, illetve ki válik áldozatává? 
Ebben a kérdésben a családi kórelőzmény nagyon fontos. Számos kutatás irányul ugyanis a különböző pszichiátriai zavarok genetikai hátterének felderítésére, sok esetben sikeresnek is bizonyultak a kísérletek. Ezen kívül igen jelentős a családi halmozódás ténye is (ez alatt azt a jelenséget értjük, melyben egy szűk rokoni kör több tagjánál is fellelhető ugyanazon betegség). Érthető tehát, hogy azon gyerekek, akiknek közeli rokonai között több a depressziós, illetve egyéni érzékenységet is mutatnak, nagyobb rizikónak vannak kitéve, nagyobb valószínűséggel lesznek önmaguk is lelkileg sérültek.

Az érzelmi regulációról is említést kell tennünk. Az érzelmi reguláció egy, általában a szülőktől, közeli hozzátartozóktól tanult folyamat, melynek segítségével a hangulatunk javíthatóvá válik. „ Ha rosszul érzem magam, én magam tehetek azért valamit, hogy jobban legyek!" – így lehet leginkább megragadni az említett mechanizmus lényegét. Ez a tevékenység megnyilvánulhat önkényeztetésben, figyelemelterelésben, a fizikai vagy emocionális közelség keresésében, különböző aktivitások gyakorlásában (zenehallgatás, olvasás, sportolás), hatékony problémamegoldásban.

Sajnos olykor ez a nevelési forma elmarad vagy nem teljes, ilyenkor a gyermekek nem képesek kibillenni negatív hangulatukból, visszatérően rágódnak az elszenvedett traumán és nem találnak ki semmit a helyzet megoldására. Ilyenkor elengedhetetlen, hogy időben megfelelő segítséget kapjanak!

A genetika, a családi halmozódás, az egyéni érzékenység, a neveltetés, mind-mind kulcsfontosságú tényezők a depresszió kialakulásában. Ha mégsem tudjuk őket kiiktatni, természetesen akkor sincs veszve minden. Habár tudományosan igazolt tény, hogy a serdülőkori depressziósok közel 100%-a felnőtt korában is cipelni fogja lelki zavarának terheit, a megfelelő küzdési stratégia megtanításával, illetve segítségnyújtással megelőzhetjük a legrettegettebb szövődményt, az öngyilkosság bekövetkeztét. 

Weborvos 

Megjelentek a boltok polcain az elrettentő fényképpel ellátott cigarettásdobozok. A leszokást segítő szakember szerint nincs visszatartó erejük, az áremelésnek viszont van.

– Nem akkor kell nemet mondani egy lánynak, amikor már meztelenül fekszik előtted. Meg kell előzni a bajt, jelezni kell, hogy nem vágysz rá – ezzel a hasonlattal érzékeltette az immár 7 éve „tiszta" Zoltán, hogyan kell leszokni a dohányzásról.

Nem használnak a morbid képek, az árcímke annál inkább. Fotó: Frank Yvette

Szerinte tehát fel kell készülni azokra a helyzetekre, amikor az ember rágyújtana a nap folyamán. Leszokott emberként azt mondja, a nemrégiben megjelent cigisdobozok, amelyekre elrettentő fényképeket tettek, valójában nem hatásosak. Egy szenes tüdő vagy a sárga fogak nem riasztanak el senkit, hiszen a dohányos pontosan tudja, így fog járni.

Egyetért ezzel a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum munkatársa, Nagy Katalin, leszokást segítő szakember, bár szerinte preventív hatásai lehetnek a képeknek. Ő inkább a személyes kezelésben, terápiában hisz.

– A Drogcentrumban a napokban indult el kezelésünk. Egyénileg vagy csoportos formában foglalkozunk dohányosokkal – magyarázta a szakember. Függőket fogadnak, akik valamiért eljutottak odáig, hogy leszokással próbálkozzanak. Az első találkozón megbeszélik a leszokás okát, majd a legjobb módszert. Ezután együtt kijelölik a függetlenség napját, azt a momentumot, amikor lerakják a cigit.

– A statisztikák igazolják, hogy 100-ból mindössze 4 embernek sikerül külső segítség nélkül, teljesen önmagától leszoknia. Nálunk is van egy második fázis, a gyógyszeres kezelés – mondta a szakember. Szerinte egyénenként változik, de a függetlenség napja után általában egy év elteltével lehet azt mondani valakiről, hogy leszokott. – Mi sem tudunk csodát tenni, csak segíteni a leszokás fázisait – hangsúlyozta. – Ha a szenes tüdőnek, sárga fogaknak nincs is különösebb meggyőző ereje, az áremelésnek általában van. Szerintem a jövő évi drágulások után sokan akarnak majd leszokni.

drogcentrumszeged - Horváth Attila

Az alkoholizmus veszélyesebb a nőkre 

Egy német tanulmány szerint a nőket jobban veszélyezteti a mértéktelen alkoholfogyasztás, mint a férfiakat. Sok esetben már az elvonókúra sem segít; a statisztika azt mutatja, hogy itt a legmagasabb az alkoholisták halálozási aránya.

Egy német tanulmány szerint a nők kétszer nagyobb valószínűséggel halhatnak bele az alkoholizmusba, mint a férfiak. A 14 éves kutatási periódus alatt az alkoholfüggő nők ötször nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a lakosság fennmaradó része. A férfiak körében az alkoholfüggőséggel összefüggő halálozás aránya kétszerese volt az átlaghoz viszonyítva.

A tanulmány arra is kitért, hogy a szakorvosi kezelés, az alkoholelvonó terápiák vagy a méregtelenítési programok nem növelték a nők körében a túlélés esélyét. Az elvonókúrán részt vett nők halálozási aránya ugyanolyan magas volt, mint azoké, akik nem szoktak le az italról. A tanulmány vezető szerzője, Ulrich John, a Greifswald Medical School epidemológusa szerint a kezelések nem hosszabbították meg a vizsgált alanyok életét.

A nők nagyobb veszélyben vannak

A korábbi tanulmányokban az alkoholizmussal összefüggő halálozási arány vizsgálata többnyire a már kezelés alatt álló alkoholistákra koncentrált, de az új tanulmányt 4070 személyen végezték Németországban. A kutatók a résztvevőket az alkoholfogyasztási szokásaikról is kérdezték. A válaszokat és az alkoholizmus kritériumait figyelembe véve megállapították, hogy a vizsgált személyek közül 153 mondható alkoholistának. Tizennégy évvel később 149 alkoholista állapotát követték nyomon.

A kutatók szerint az alkoholisták ötöde 14 éven belül meghalt. A csoportban eredetileg 30 nő és 119 férfi volt; közülük hét nő és huszonegy férfi hunyt el az alkoholfüggőség miatt. Ezt a mintát alapul véve az alkoholista nők körében az éves halálozási arány 1,67 százalék, az általános népességhez viszonyítva 0,36 százalék. Férfiaknál ez az érték 1,26 százalék, a teljes lakossághoz viszonyítva pedig 0,66 százalék.

John szerint az adatok alapján a nők körében magasabb az alkoholizmus egészségügyi kockázata, de az okokat nem sikerült tisztázni. John elmondta, hogy a nőknél jóval rövidebb idő alatt alakulnak ki olyan, az alkoholizmussal összefüggő betegségek, mint a májcirrózis; a májsejtek pusztulását követő gyulladásos reakció az utóbbi években kevesebb halálesethez vezetett, de az elmúlt húsz évben több mint hússzorosára növekedett a számuk. A szakértők szerint ez egyértelműen az alkoholfogyasztás növekedésének számlájára írható.

A német kormány harmincnégy alkoholistának biztosított kezelést. Az orvosok azt szerették volna elérni, hogy a páciensek hosszú távon is kibírják ital nélkül; ehhez függőségi tanácsadást és csoportterápiát használtak. Tíz másik alkoholistát detoxikálóba küldtek, ahol a résztvevők nem tudták többé eszméletlenre inni magukat, és ahol addig biztosították számukra a kezelést, amíg nem szabadultak meg az elvonási tüneteiktől.

A megelőzés lehet a megoldás

Ennek ellenére a halálozási arány ugyanakkora volt azoknak az alkoholistáknak a körében, akik segítséget kaptak, mint azokéban, akik nem kaptak kezelést. A detoxikálóba küldött alkoholisták körében ráadásul magasabb volt a halálozások száma, mint azokéban, akik nem jelentkeztek elvonókúrára. A kutatók feltételezik, hogy a résztvevők alkoholizmusa annyira előrehaladott állapotban volt, hogy az további egészségügyi problémákat okozott, például májkárosodást és általános egészségromlást.

John szerint a statisztikai adatokból nem érdemes arra következtetni, hogy a kezelések nem javíthatnak az alkoholisták állapotán. Sokaknál az alkoholfogyasztás már kezelhetetlen károkat okoz, de közülük sokan kerülnek elvonókúrára. Ez megmagyarázhatja, hogy ezeken a helyeken miért magasabb a halálozási arány. Susan Foster, a Columbia Egyetem függőségekkel foglalkozó kutatóintézetének igazgatója szerint jellemzően az alkoholisták legbetegebb 11 százaléka szokott elvonókúrára jelentkezni.

Jürgen Rehm, aki epidemológusként dolgozik egy torontói központban, úgy véli, hogy az alkoholizmus megelőzése megoldást jelenthet a problémára. Rehm elmondta, hogy a háziorvosok továbbképzésével még időben kiszűrhető lenne az alkoholizmus.

Index

"A függés az függés. A tárgy változik, de a lényeg, nemcsak érzelmileg, még biokémiailag is azonos" - állítja a neves tudós, vancouveri kórház orvosa, Dr. Máté Gábor, aki a függőségeket kutatja, illetve most A sóvárgás démona címmel írt könyvet.

Fotó: Valuska Gábor

Miért kezdett el foglalkozni drogfüggőkkel? A honlapján egy belső hang sugallatát említi.

Az orvosi pályám kezdetén is ilyen betegekkel foglalkoztam fél évig. Aztán eltértem ettől a területtől, más irányba akartam menni, úgy éreztem, hogy ez nem elég, de mindig tudtam, hogy vissza fogok jutni ide. Tulajdonképpen Vancouvernek azon a részén dolgoztam, ami a legsűrűbben koncentrált, mármint a drogfüggők számát tekintve. Nyolc-tíz háztömbnyi területen több ezer drogos él és hal. A visszatérés érzése pedig mindig bennem volt. Azt hiszem, ennek két oka van. Az egyik, hogy egész életemben zavart az emberi szenvedés és nyomorúság, és mint orvos láttam, hogy ezek az emberek többet szenvednek, mint az átlag. A másik pedig, hogy sokszor magamra ismertem bennük. Szerencsésebb vagyok - a lelki és érzelmi zavaraim nem olyan szélsőségesek, mint az övéik, de sok szempontból felismerem magam bennük.

Sok interpretációját és értelmezését ismerjük a szónak, de ön szerint mi a drog? Mit ért a kifejezés alatt?

Érdekes kérdés, mert egy anyag, amit valaki drognak akar használni, azt mások teljesen máshogy is értékelhetik. Például az észak-amerikai bennszülöttek a fehér invázió előtt fogyasztottak ugyan dohányt, de nem drogként. Nem akarták kábítani vele magukat, inkább szertartási eszközként tekintettek rá. Mi pedig ma ugyanezt az anyagot használjuk arra, hogy elkábuljunk, mert igen, a cigaretta is egy kábítószer. Ez így van a peyote-tal többek között, amit szintén Észak-Amerikában fogyasztanak, de mondjuk az alkohollal is. Tehát én azt mondanám, hogy a drog az, amivel kábítani akarjuk magunkat. Tudományosan is meg lehetne vizsgálni, hogy az agy hogyan reagál ezekre a szerekre és láthatnánk, hogy az alkohol, a szex - függőség esetén -, a dohányzás, de akár még a vásárlási mánia, vagy a kóros evés is ugyanarra a területre hat. Mert a függés az függés. A tárgy változik, de a lényeg, nemcsak érzelmileg, még biokémiailag is azonos.

Van a könyvében egy anekdota a forró vízben szörnyet haló békáról (aki a víz melegítése során szépen lassan hozzászokik a hőmérséklethez, s ezért nem menekül a biztos halálból), ami a drogtól szabadulni nem kívánó szenvedélybeteggel állítható párhuzamba, aki megszokta saját sanyarú sorsát, s épp ezért képtelen, vagy tán nem is akar kilépni belőle. Ez a példa összefüggésbe állítható ön szerint a társadalommal, amely addig nem vesz tudomást a problémás fogyasztóról, amíg valami extremitást nem hall vissza a hírekből, vagy nem kerül előtérbe valami kiugró probléma?

Pontosan. A legtöbb fogyasztói társadalomban borzasztó sok függőség van. Én a függést a következőképpen definiálom - az a viselkedés, amit addig kívánunk és ami után addig sóvárgunk, míg valami örömet, enyhülést okoz nekünk, de emellett negatív hatásai vannak, melyek miatt képtelenek vagyunk abbahagyni. Ez a valami lehet kémiai szer, de lehet egészen más is. Ilyen definíció mellett ki az, akinek nincs ebben a világban valamilyen addikciója? Sokan csak a drogfogyasztóra fókuszálnak és kijelentik, hogy "ez más, mint én vagyok", pedig nem így van. Rendkívül hétköznapi, már-már normálisnak mondható a mai világban az, hogy az emberek külső segítséggel próbálják magukat boldoggá tenni, a fájdalmukat enyhíteni.

És milyen nézőpontbeli váltásra lenne szükség ahhoz, hogy ezt, amit mondott többen megértsék?

Ennek a társadalomnak mélyen bele kéne néznie magába. Meg kéne vizsgálnunk, hogy mit utálunk annyira saját magunkban, amiért elítéljük a másikat. Mert mit mondunk a drogfüggőnek? Azt, hogy miért löksz saját magadba olyan anyagokat, amik téged megmérgeznek, vagy talán meg is ölnek. Ezzel szemben mi, ipari társadalom, mit teszünk a környezettel? Mit teszünk a földdel? Tele lőjük mérgekkel, amik elpusztítják az élőlényeket és megváltoztatják a klímát. Na, ki a nagyobb függő? Az az egy ember, aki a saját kis szobájában belő magának egy adag kokaint, vagy az a társadalom, ami tudatosan pusztítja a környezetét?

Mindezen segítene a drogok dekriminalizálása?

Az igazi kérdés itt is az, hogy mi annak az ára, hogy kriminalizálva vannak a drogok. Amerika világvezető az úgynevezett drogellenes háborúban. Mexikóban ezen háború égisze alatt több mint ötvenezer embert gyilkoltak meg az elmúlt egy évben. Persze ehhez mindig hozzáfűzöm, nincs olyan, hogy drog elleni háború, mert anyagok ellen nem lehet hadat üzenni. Ez a droghasználó elleni háború. És hogy mik ennek a következményei? Az amerikai lakosság a világ lakosságának öt százalékát képviseli, de a börtönlakosság, a világ börtönlakosságának 25 százalékát. Tehát minden negyedik ember, aki a világon börtönben ül, paradox módon, de polgára a "szabadság földjének", Amerikának. Oda jutottak, hogy akik börtönben vannak, vagy adott esetben kijutnak onnan még több szert használnak, s így elmondható, hogy az anyag családokat szakít szét, kapcsolatokat számol föl, egészségügyi problémákat jelent, félelmet okoz, vagyis életeket tesz tönkre. A drogok kriminalizálása csak a bűnözést növeli, ezzel bizonyíthatóan inkább kárt okoz, mint használ. Ha megnézzük Portugáliát, ahol nem törvényellenes, hogy magamnál tartsak egy kis marihuánát, vagy mondjuk kokaint saját használatra, ott nem növekedett a drogfogyasztás, sőt. Több ember van kezelés alatt, s emiatt sokkal kevesebb a szenvedés és nincsenek annyian börtönben. Kriminalizálás helyett inkább abba kéne belegondolnunk, hogy milyen mély sebek vannak a droghasználó lelkében. Mert a droghoz az nyúl, akinek fájdalma van. Ne okozzunk nekik fájdalmat, ez a megoldás.

Súlyos élettörténetekkel találkozott Vancouver függői közt, minden női páciensét megerőszakolták, olykor a férfiakat is, a súlyos testi-lelki bántalmazások mellett. Hogy volt képes megbirkózni napról-napra ezekkel a megrázó esetekkel? Írja is egy helyütt, szinte papnak érezte magát, amikor egy betege meggyónta önnek, hogy évekkel ezelőtt meggyilkolt egy fiatal fiút. Hol ér véget az orvos és hol kezdődik a magánember, aki azt mondja, elég, ezt már képtelen vagyok feldolgozni?

Ehhez arra van szükség, hogy magamra is vigyázzak. Ügyelni kell a lelki egyensúly fenntartására, mert bizony bele lehet törni ebbe a sok szenvedésbe. Fontos, hogy ne azonosítsam magamat a pácienseimmel, inkább valamiféle emberi együttérzéssel kell szerepeljek az ő életükben, de ne vegyem a vállamra azt a feladatot, hogy megváltoztassam őket. Nem vagyok felelős a szenvedésükért. Az senkinek nem okoz kárt, ha türelmesen meghallgatja a másikat. Én csakis akkor állítottam meg ezeket a beszélgetéseket, ha a páciens olyan állapotban volt, hogy nem tudott velem emberként viselkedni, kifordult magából. Ilyenkor is csak annyit mondtam neki, hogy inkább jöjjön vissza holnap.

Találkoztam olyan volt függővel, aki Istenben találta meg azt, ami egyedül képes kitölteni a drog által elfedett vagy a drogokkal helyettesített ürességet. Írja, hogy ön is talált magának egy ösvényt. Miről van itt szó?

Leszögezném, hogy senki nem mondhatja meg a másiknak, hogy melyik ösvényen induljon el, ezt én sem szeretném. A vallásosságot is túlzásba lehet vinni, attól is lehet ám függeni, bár tény, hogy ez sokkal jobb, mint mondjuk a heroinfüggőség. De lehet a vallásban igazi szabadságot is találni. Blaise Pascal mondta azt, hogy mindannyiunk szívében van egy Isten alakú vákuum. Ott van tehát a sóvárgás, hogy ráleljünk az életben valami egységre, valami nagyobbra, mint a saját kis egóink és gondolatmenetünk. Magammal kapcsolatban abszolút nem állítom, hogy én egy spirituális értelemben megérkezett ember lennék, de merem remélni, hogy előbbre vagyok ezen az úton, mint mondjuk fél évvel ezelőtt, vagy öt évvel ezelőtt. Meditálok, sok spirituális irodalmat olvasok buddhista, keresztény, szúfi, indiai bölcseletet. Nem jelenteném ki tehát, hogy csak egyetlen helyes út van.

Magyarország egyik leghíresebb toxikológusa, Zacher Gábor írja a könyvében, hogy a társadalom elég nagy része fogyaszt drogot, ám ennek nagy százaléka teljesen átlagos ember és csak nagyon kis hányada az, aki problémás droghasználó. Ez Vancouverben hogy néz ki?

Például vegyük a marihuánát. Kevés fiatal van, aki ott ne használná, akár rendszeresen is, nem beszélve azokról, akik isznak is, anélkül, hogy alkoholisták lennének. Emellett sokan szednek különböző receptre feliratható altatókat, nyugtatókat. Nagyon addikt társadalomban élünk. Ez pedig szociális szenvedést jelent. Mi mint társadalom nagyon kábítani akarjuk magunkat. Nem csak drogokkal.

Hol lehet megállapítani a határt szociális drogfogyasztó és függő között?

Az egyszerűbb válasz az, hogy amikor a szerhasználatnak káros következményei vannak, akkor már függő vagy. Tehát ha iszol és ez zavarja a viszonyodat a pároddal, vagy a munkádat, az egészségedet, de nem hagyod abba. Nem számít, hogy mennyit fogyasztasz, az a fontos, hogy mindez hogyan hat rád testileg-lelkileg. Továbbgondolva azt mondanám, hogy azon kéne elmerengeni, hogy mi az, amit megtehetne a szerhasználó, ahelyett, hogy drogozik. Ha én leülök minden este és úgy nyugtatom magam, hogy TV-t nézek és egyik hülyébb programot nézem a másik után, mi az, amit nem teszek meg? Nem olvasok jó könyveket, nem sétálok a levegőn. Ezzel mind vesztek valamit.

A legalizációról mit gondol?

Mindig azt kell végigvenni, hogy egy adott törvénynek mi az értelme. A cél, amit el akarunk vele érni értelmes-e és logikus-e, illetve, hogy a törvény életbelépésével elérhető-e ez a kitűzött cél. Mert ha akármelyik kérdésre negatív a válasz, akkor ne tegyük. A marihuána legalizálásának mi a célja? Hogy csökkentse a marihuána fogyasztását? Ez nevetséges. Ahol én lakom, akármelyik iskolás korú gyerek szerez magának annyit, amennyit akar, mindenféle törvényen kívül. Akkor tehát mi a cél? Amikor az alkoholt betiltották Amerikában a húszas években, akkor is ittak, csak mellé felvirágzott a maffia és a feketekereskedelem. Gengsztervilágot építettünk ki. Ez történik ma is.

Végigvonul a könyvén egy fontos gondolat, miszerint "a szülő agya programozza a gyerek agyát". Ha valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol nem kapta meg a megfelelő támogatást és törődést, esetleg még stressznek is ki volt téve, majd évek múltán lesz belőle egy érzelmileg labilis felnőtt, aki alkalmas arra, hogy belecsússzon valamilyen függőségbe, hogy lehet rajta segíteni? Vagy hogyan segíthet ő saját magán, ha mindezt felismeri?

Egy személyes példával kezdem. Ma reggel öt percet sétáltam és eljutottam a Vadász utca kilencbe, az egykori Üvegházhoz, ami a '30-as években üveggyár volt. Itt a gettóban laktak náci idők alatt a zsidók, én is anyámmal, még kisbabaként. Nagyszüleimet elhurcolták Auschwitzba, apám munkaszolgálaton volt. Anyám ideges volt, terrorban volt, depressziós volt. Az éhség és az elkeseredettség dacára megtett mindent, hogy engem ellásson. Aztán '44 decemberében, pont itt a Vadász utcában, ahol délelőtt jártam, átadott engem egy idegen keresztény nőnek, aki épp látogatóba jött valakihez, és mondta neki, hogy vigye ezt a kisbabát, mert ő nem képes életben tartani. Nem is láttam őt egy jó ideig. Emiatt az életemen végigvonult egyfajta elutasítottság érzés, egy mély lelki fájdalom. Idén nyáron részt vettem egy tíznapos meditációs folyamatban, ami alatt nem olvashattam, hallgathattam zenét, vagy tévézhettem, mert ott a saját lényét tapasztalta mindenki, egyedül. Éreztem, hogy 68 éves vagyok, családapa, író és sikeres orvos, de mégis rengeteg szorongás van bennem. Hogy ez honnan ered? A csecsemőkori tapasztalatból. Nem mintha anyám valaha is bántott volna, inkább azért, mert az ő lelkiállapota annyira borzalmas volt, hogy ezt én gyerekként megéreztem és magamévá tettem egy életre. A gyerek-szülő kapcsolat ezért nagyon fontos. Ám ez nem azt jelenti, hogy az emiatti károkat nem lehet megszüntetni. Csak előtte tudatosítani kell. Az ember ne féljen magát megnézni, megtapasztalni, elfogadni az érzéseit. Ne fussunk el saját magunktól. Mert az ember épp azért hajlamos a függőségre, mert nem bírja ki a saját belső szorongását és el akar futni előle.

Saját függőségével milyen a viszonya (Dr. Máté Gábor saját bevallása szerint vásárlás - azon belül is zenei album - függő)? A könyv írása közben (2007) megfogadta, hogy 2009 tavaszáig nem vásárol új lemezeket. Sikerült betartani?

Nem. De azóta teljesen tiszta vagyok. Már egy éve, még ha be is megyek a boltba és látom a cd-ket, akkor sem veszek semmit.

Mikor döbbent rá arra, hogy zeneszeretete és vásárlási vágya már túlmutat az egészségesen?

Mindig tudtam, hogy sok, de az elméleti tudás nem mindig elég ahhoz, hogy megállítsa a viselkedést. Eljutottam egy pontra, ahol ráeszméltem, ahelyett, hogy csökkentené a szorongást, inkább feszültté tesz az, amikor azzal töltöm az időmet, hogy szaladok rögtön és megveszem, ami eszembe jut.

Mit gondol arról a kijelentésről, hogy a dzsanki dzsanki marad? Azaz, a függő tulajdonképpen sosem lesz teljesen egészséges, még akkor is csak absztinens addikt-ként kell magára gondolnia, ha már évek óta nem nyúlt a szerhez.

Ez sokszor igaz, de alapvetően nem az, nem kell annak lennie. Ha alkoholista vagy heroinista vagyok és abbahagyom az adott szert, akkor valóban absztinens vagyok, hisz nem használok semmit. De mi lenne, ha megkérdezném magamtól, hogy az anyag milyen szerepet játszott az életemben? Mi volt az a fájdalom, amit el akartam nyomni? Mi volt a hiány, az üresség? Mit kerestem? A nyugalmat, a békét, a kielégülést? Ezt csak droggal lehet megszerezni ebben az életben? Ennek más módja is van. A nagy kérdés, hogy erre miként találok rá. Hogyan fedezem fel magamban azokat az értékeket, amik mindehhez hozzásegítenek. Ha ezt megtalálom magamban, rálelek az ösvényre és betöltöm az ürességet, akkor nem igaz, hogy a dzsanki dzsanki marad.

Tehát ön szerint teljesen leküzdhető a függőség?

Én nem függésnek nevezem. Az ember ki tud belőle nőni. A függő egy gyerek, aki nem tud megnyugodni, akit szoptatni kell, vagy cumit rakni a szájába, ringatni kell, tehát kívülről nyugtatni. Ha ebből ki tudok nőni, akkor már nem lesz szükségem külső nyugtatásra. A függés úgy jön az ember életébe, mint egy hülye barát, aki gyors segítséget ajánl egy súlyos sebre. Ne küzdjünk vele, hanem próbáljuk meg megérteni, miért van ott, miért jött és mi szükség van arra, hogy velünk maradjon.

 KönyvesBlog - Lukács Barbara

Kedves Résztvevők! Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan eljöttetek a 10.25-én megrendezett, "ÖNGONDOSKODÁS, A VÁLTOZÁS ÉS MEGÚJULÁS SZÜKSÉGESSÉGE" c. MADÁSZSZ konferenciára, reméljük hasznosnak ítéltétek a programot! Minden visszajelzést, kritikát örömmel fogadunk. Külön köszönet előadóinknak, akik az ügy iránti elkötelezettségből vállalták felkéréseinket, és a TASZ videós munkacsoportjának együttműködéséért! A diskurzus nem ért véget, az elhangzott igényeket és javaslatokat összegezzük és tervezünk tovább a jövőre is... Utózöngék a konferencia témáihoz a Civil Rádió november 13-án 19-20 óra között  elhangzó, Kapocs Ifjúságsegítő magazinban, FM 98!

A videóra rögzített előadások is hamarosan elérhetőek lesznek itt az oldalon, az előadások pdf változatai itt tekinthetők meg:

1. A szociális munkások, mint a Változások Ügynökei - Jász Krisztina, szociológus, PTE IGYK docens

2. A droghasználói csoportok bevonhatóságának esélyei Magyarországon- Móró Levente, DAATH.hu

3. Nemzetközi jó gyakorlatok a droghasználói klientúra bevonásában- Prof. dr. Rácz József, ELTE PPK Pszichológia Intézet Tanácsadás Pszichológiája Tanszék

4. "Adomány bolt" Magyarországon - Kovách Eszter, Közösségi Szociális Szövetkezet

5.Társadalmi Vállalkozásfejlesztés a NESsT-nél - Tóth Laura vállalkozásfejlesztési munkatárs, NESsT

6.Üzleti szemlélet érvényesítése egy stigmatizált társadalmi csoportot képviselő szervezetnél- Mészáros Mercédesz, Váltó-Sáv Alapítvány

 madaszsz

Folytatódik Kubiszyn Viktor Drognapló című regényének körútja, ezúttal a Kárpát-medencében. A nagy sikerű tavaszi könyvbemutató-körút után, a nyári fesztiválokon túl október végétől Erdélyt, Felvidéket, Vajdaságot, Csehországot és Kárpátalját veszi célba a Drognapló.

Kubiszyn Viktor kíméletlenül őszinte és hatásos műve egy 16 évig tartó, elhúzott drogfüggőség története, annak minden lelki, szellemi, egzisztenciális és fiziológiai vonatkozásával együtt. A könyv végigköveti, hogyan lesz az ember drogoktól szabadulni akaró, ám többször is visszaeső függő. A szlengektől a kábítószerlistákig mindenbe bevezeti az olvasót különös részletességgel, és teszi mindezt drámaian és húsba markolóan.

A Drognaplót sokan emlegették a „magyar Trainspottingként”, ám Irvine Welshkultregényével ellentétben Kubiszyn saját élményei alapján írja le a kábítószerek hatását az emberre, kapcsolatainak alakulására, és ennek szépirodalmi visszatükröződése a Drognapló. Bemutatja a függőség kialakulásának rémséges egyéni és társas útját, a visszaesésekkel szabdalt pokoljárást, s végül a tisztává válás gyötrelmeit és eredményeit. 

Az őszi körút elsősorban az iskolákban tartandó előadásokra, a megelőzésre és az ártalomcsökkentésre fókuszál, célja, hogy a regényen keresztül, illetve annak ürügyén a szerző és a megjelentek kötetlenül beszélgethessenek a szenvedélybetegség problémájáról, folyamatáról és az attól való megszabadulásról. Ugyanakkor, ahogy eddig is, lesznek “tanármentes”, nyilvános irodalmi események is.

A prevenciós-irodalmi témájú beszélgetések kiterjesztése azért is lényeges, mert a határokon nem áll meg a drogprobléma. Épp ezért a kétoldalú párbeszéd ebben a témában mindenhol szükséges és fontos. A beszélgetések adta tapasztalat sem egysíkú, hiszen ahogy a szerző gazdagítja a hallgatóság ismereteit, úgy ők is aktív részeseivé válhatnak egy olyan eszmecserének, amelynek megléte és fenntartása fontos lenne egy olyan társadalomban, ahol a mértéktelen fogyasztás helyett a döntésbeli és használatbeli tudatosság lenne az érték. A cél továbbra is az őszinte kommunikáció a függőség témájáról és a fogyasztás lehetséges veszélyeiről.

A körút programja:
Torda, Jósika Miklós Elméleti Líceum – Október 24.
Marosvásárhely, G Café, 10. Látó Irodalmi Játékok – Október 24.
Marosvásárhely, Bolyai Farkas Elméleti Líceum – Október 25.
Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium – Október 26.

Szakmai partnerek: Litera.hu, Kék Pont Alapítvány, Magyar Református Egyház – KIMM Drogterápiás Otthona

ÚjKönyvek - Veres Szilárd

Miskolc – Dr. Vas József Pál európai pszichoterápiai szakorvos bízik az emberi kapcsolatok megtartó erejében.  

Évente nagyjából 25 ezer öngyilkossági kísérlet történik hazánkban, ezeknek a tizede végződik halállal. Magyarország az öngyilkossági statisztikákban mindig is kiemelkedő helyen állt, a hatvanas évektől a nyolcvanas évekig listavezető volt.

A gyengék követik

– Már évtizedekkel ezelőtt bebizonyosodott Amerikában, hogy ha az öngyilkosságokkal részletesen foglalkoznak a médiumok, az mintegy kedvet csinál az elkövetéshez, mert a gyengéket negatív módon befolyásolja – vetette előre dr. Vas József Pál főorvos, a megyei kórház Szent Ferenc telephelyén működő pszichoterápiás rehabilitációs osztály vezetője. – Ez is alátámasztja azt a 42 éves szakmai tapasztalat alapján egyre erősödő meggyőződésemet, hogy nem az szolgálja a célt, ha a negatívumokat emeljük ki, hanem ha az eredményekkel mutatunk példát.

Nem mérhető számokban

A főorvos elmondta: bár a 60 ágyas osztályra minden orvosi területről (háziorvosi és szakorvosi beutalóval egyaránt) küldhetnek be betegeket, járó- és fekvőbeteg-ellátásra egyaránt, amióta a Csanyikból beköltöztek a városba, ahol kellemes, de mégsem ugyanolyan vonzó környezetet tudnak biztosítani, kisebb az érdeklődés. Holott eredményesen működnek, csak épp az eredményt nem számokban mérik.

– A betegeink jórészt depressziósak, ami nem feltétlenül jár együtt az öngyilkossággal, de alapos az összefüggés közöttük. A depresszió gyökere pedig mindig a családban keresendő. Ahogy napjainkra a család védőburkának folyamatos erózióját éljük meg, egzisztenciális, erkölcsi értékrendje tekintetében, egyre jellemzőbb lesz a kötődés hiánya. Nem élik meg a kötődés élményét az emberek, ami pedig a túlélés alapját jelentené. Az osztályunkon ezt igyekszünk kiépíteni, elsősorban a csoportos terápiás foglalkozások révén. Félreértés ne essék: nem az a célunk, hogy új párok alakuljanak ki, itt nem a biológiai kötődésen van a hangsúly, sokkal inkább a szellemi érzelmi kötődésen. Ezek a foglalkozások, természetesen egyéni beszélgetésekkel kiegészítve, alkalmat adnak arra, hogy a páciensek megtapasztalják, hogy a saját gondolataik visszhangot keltenek másokban és viszont. Ez az élmény képessé teszi az egyéneket arra, hogy újjá tudják éleszteni a külső kapcsolataikat.

Eredmény

– Sokan számolnak be arról, nem csak a visszajáró betegek, de a régen „meggyógyultak” is, hogy a család érzelmi légkörét kedvezően tudják a továbbiakban befolyásolni – ecsetelte a főorvos.

Mon - Szalóczi Katalin

Bejegyezte: eva

eva-horvath.blogspot 

Nem titok, hogy az alkohol komoly egészségkárosodást okozhat, például a májelégtelenség, vagy az autóbaleset is ide tartozik. De az alkoholnak nemcsak ez a kétfajta veszélye létezik. Kutatók bebizonyították, hogy az alkoholhoz több mint 60 betegség köthető. Íme, a mértéktelen ivászat 12 leggyakoribb következménye.

Anaemia

A mértéktelen ivászat okozhatja azt is hogy az oxigént szállító vörös vértestek száma abnormálisan lecsökken. Ezt az állapotot nevezzük anaemiának (avagy vérszegénységnek). Ennek különféle jelei lehetnek például a fokozott fáradtság, a lélegzet rövidsége és szaporasága, fejfájás.

Rák

Kutatók szerint a rendszeres alkoholfogyasztás növeli a rák kockázatát. A veszély akkor áll fenn, mikor a test átalakítja az alkoholt acetaldehiddé, ami egy potenciális rákkeltő anyag. Az alkohol számos szervet fenyeget rákkal, ilyen a száj, a torok, a máj és a mell és az emésztőszervek. A rák kialakulásának veszélye sokkal nagyobb azoknál az embereknél, akik isznak, és dohányoznak is.

Kardiovaszkuláris betegségek

A mértéktelen ivászat következtében a vérlemezkék összeállhatnak, és vérrögöket képezhetnek. A vérrögök szívrohamot és agyvérzést okozhatnak. Kutatások igazolták, hogy azoknak az embereknek, akik már átestek egy szívrohamon, és rendszeresen alkoholt fogyasztanak, 50%-kal magasabb az elhalálozási arányuk, mint azoknál, akik nem isznak. A kemény ivászat cardiomyopathiát okozhat, ami azt jelenti hogy a szív izmai legyengülnek, olyannyira, hogy szívritmuszavar keletkezik, ami halálos veszélyt jelenthet.

Májzsugorodás

Az alkohol mérgező anyag, ami közvetlenül a májon fejti ki kártékony hatásait, roncsolja a májszöveteket, melynek következtében a máj annyira megsérül, hogy képtelen lesz a működésre. Erre a betegségre úgy tűnik, hogy a nők érzékenyebbek a férfiaknál.

Szellemi leépülés

Ahogy öregszünk, elménk fokozatosan leépül (tíz évente 1,9 százalékkal zsugorodik az agy). Ezt normálisnak tartják, viszont azoknál az embereknél, akik rendszeresen isznak, ez a folyamat jóval gyorsabb. Az alkohol károsítja az agy egyes részeit, ezért a gyakori, rendszeres, nagymértékű ivászat emlékezet-kimaradáshoz, és szellemi leépüléshez vezethet.

Depresszió

Ismert, hogy a kemény ivászat gyakran társul depresszióhoz, viszont kérdéses az, hogy melyik volt előbb? A depresszió vagy az ivászat? Gyakori az, hogy az emberek azért fordulnak az alkoholhoz, hogy enyhítsék érzelmi fájdalmukat. Viszont egy kutatás szerint ez a feltevés fordítva is igaz. Sokan az alkohol miatt esnek depresszióba. A kutatás azt is kimutatta, hogy ez a fajta depresszió elmúlik, ha abbahagyjuk az ivászatot.

Epilepszia

A kemény ivászat epilepsziát okozhat azoknál az embereknél is, akik nem hajlamosak az epilepsziára.

Köszvény

Ez egy igen fájdalmas betegség. A köszvény annyit jelent, hogy az ízületekben húgysav kristályok képződnek, ezáltal a végtagok mozgatása rettenetesen fájdalmas lesz. Noha a köszvényre való hajlam öröklődik, kiderült, hogy az alkohol is hatalmas szerepet játszik a betegség kialakulásában.

Magas vérnyomás

Köztudott tény, hogy az alkohol növeli a vérnyomást.  Az alkoholtól az erek fala merevebb és kevésbé ellenálló lesz. A magas vérnyomás hosszútávon számos betegséghez vezethet, például vesebetegség, szívinfarktus, agyvérzés.

Fertőző betegségek

Az alkohol hosszútávon gyengíti az immunrendszert, ennek következtében háromszor könnyebben kapunk el fertőző betegségeket, beleértve az STD-ket is. Ebben az is nagymértékben szerepet játszik, hogy alkoholos befolyás alatt hajlamosak vagyunk szexuális kalandokba bocsátkozni.

Idegsérülések

A kemény ivászat egyfajta ideggyengeséget ( alkoholos neuropathia) okozhat, ami extrém esetekben olyan érzést válthat ki, mintha gombostűkkel szurkálnának a test különböző pontjain. Mindemellett izomgyengeséget, inkontinenciát (vizeletvisszatartási nehézség), merevedési zavart is okoz. 

Hashártyagyulladás

Az alkohol irritálja a gyomrot. Ilyenkor gyomorhurut alakulhat ki, melynek következtében begyulladhat a hasnyálmirigy. A krónikus hashártyagyulladás hatással van az emésztésre, gyakori hasfájást és állandó hasmenést okozva.

Kamaszpanasz

Kedves Testvéreink, Barátaink!

A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon ebben az évben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját.

Ebből az alkalomból egy kis fotókiállítást is útjára bocsátunk, melynek első állomása a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája lesz.
A fotókat Buzák Noémi (MTI) készítette.

A kiállítást november 14-én délután 4 órakor szeretnénk megnyitni.

Helyszín:
1114 Budapest, Abonyi utca 21. fszt. tanácsterem

Program:
16:00 a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakóinak éneke, egy felépült szenvedélybeteg bizonyságtétele és beszélgetés
16:45 Victorné Erdős Eszter és egy felépült szenvedélybeteg rövid bizonyságtétele

Kérjük, hogy részvételi szándékát az alábbi e-mail címen jelezni szíveskedjen:
kimm.andi@archi.hu

Szeretettel: Victorné Erdős Eszter és munkatársai

http://www.drogterapia.hu/

Régóta létezik, de alig több mint negyven esztendeje kapott nevet az a lelki betegség, ami elsősorban nőket érint. A borderline személyiségzavarról Dr. Ternován Szilvia pszichiáter és pszichoterapeutával beszélgettünk.

- Borderline Personality Disorder (BPD) magyarul talán határeseti kórképnek fordítható. Borderline személyiségzavar néven inkább egy tünetegyüttest értünk. – magyarázza jelentését dr. Ternován Szilvia. - A pszichoanalitikus Adolf Stern használta először a határeseti személyiségzavar fogalmát 1938-ban, maga a borderline meghatározás Otto. F. Kernberg nevéhez fűződik.

Mondhatjuk, hogy a leggyakoribb személyiségzavar, hiszen a népesség kb. 2-3 százalékát érinti. Egyes statisztikák szerint a kórképben szenvedők 4/5-öde nő. Meghatározása röviden: kora felnőttkortól jelentkező, számos, különböző helyzetben megnyilvánuló általános instabilitás a személyközi kapcsolatokban, a hangulatban, az énképben (identitásban), melyet jelentős impulzivitás kísér.

– Hogy lehet felismerni?

– Jellemző a kifejezett és állandósult identitászavar az önkép, a szexuális orientáció, a hosszú távú célok, a pályaválasztás területén, barátok megválasztásában, és az értékrendben. A borderline személyiségzavarra jellemző viselkedést leginkább a kaotikusság és a kiszámíthatatlanság jellemzi, hiszen a viselkedés szélsőséges, az egyén az érzéseit heves és intenzív formában fejezi ki, indokolatlan düh, depresszív hangulat mellett gyakori lehet a szorongásos gátoltság. Máskor színes, élénk hangulat, átmeneti magabiztosság váltakozhatnak. Kapcsolatokban vagy felszínes távolságtartás, vagy bizonyos személyektől való függés, tapadó viselkedés, csüggeszkedés, majd elutasítás jellemző. Ugyanakkor gyakran magányosnak és elszigeteltnek érzik magukat.

Gyakoriak az önsértések, az öncsonkítás, és az öngyilkossági kísérletek aránya kiugróan magas. A borderline személyiségzavarban szenvedők között ez akár az 5-10 százalékot is elérheti, ha pedig drog és/vagy alkoholfogyasztással párosul, akkor a kockázati tényező jelentősen megnő.

– Mikor mondhatjuk valakire, hogy borderline személyiségzavara van?

– Néha nem könnyű elkülöníteni más pszichés zavaroktól, mivel látható, hogy nagyon komplex tüneti képe van. A pszichiátriai munkában ma meghatározott diagnosztikus rendszereket használunk, melyek rendszerezett, pontosan körbeírt tüneti kritériumok alapján határoznak meg egy-egy betegség csoportot, vagy állapotot. A borderline személyiségzavar diagnosztizálása folyamatos kapcsolatot igényel, bár már az első találkozás során kirajzolódhat a lehetősége, de inkább a hosszmetszeti kép dönti el a pontos diagnózist.

– Mik a lehetséges okai a betegségnek?

– Sokféle megközelítés létezik, de mint sok mentális betegségben, a borderline személyiségzavar kifejlődését sem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni. Vannak kutatások, melyek a biológiai okokat keresik, de emellett pszichológiai és társadalmi veszélyeztető tényezők együttesen játszanak szerepet. A kutatások igazolták, hogy a betegek mintegy felénél gyerekkori traumák - bántalmazás, szexuális zaklatás - történtek, vagy/és súlyos veszteség, instabil szülő-gyerek kapcsolat állt fenn.

– Miként kezelhető ez az állapot?

– A probléma természetéből adódik, hogy nagyon nehéz, talán a legnehezebb feladat hatékonyan és megfelelően kezelni a borderline személyiségzavarban szenvedőket. A terápia komplex: gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésre épül. A gyógyszeres kezelés célja kettős: a veszélyeztető állapotokban a tünetek enyhítése, illetve a páciens alkalmassá tétele a pszichoterápiás folyamatra. Elsősorban hangulatjavító, hangulatstabilizáló és antipszichotikumok használata szokott előfordulni a megfelelő módon.

A legfontosabbnak tartom a hosszú távú pszichoterápiás kezelést, amennyiben a páciensnek módja van erre.

– Bármilyen pszichoterápiás módszer választható a kezelésre? Akár a pszichoanalízis is?

– Természetesen többfajta pszichoterápiás módszer közül választhatunk, de a pszichoanalitikus megközelítésben érthető talán legjobban meg a borderline betegek működése. A pszichoanalitikus elméletek fejlődése hozott eredményeket a borderline betegek kezelési stratégiájában.

A mentalizáló képességek fejlesztése során a terápiában a betegeknek meg kell tanulniuk a saját érzéseiket megfigyelni, megérteni, valamint megnevezni az érzelmi állapotaikat. Segítségre van szükségük, hogy a belső állapotaik és a viselkedések közötti tudatos és tudattalan kapcsolatot megértsék. Cél az impulzuskontroll erősítése és az önszabályozás fejlesztése.

A terapeuta irányításával, a gondolkodásban létrehozott apró változások segítségével a valóság összetettsége, a frusztrációk és konfliktusok érthetőbbé válnak, általuk a beteg túlléphet a konfliktusos kötődési kapcsolatain.

– Úgy hírlik, József Atillának, Marylin Monroenak és Lady Di-nek is ez volt a betegsége.

– Őszintén: nem tudok szenzációt keltő válaszokat adni. Monroe esetében elképzelhetőnek tartom a BPD-t, ha a fel- és lehangoltságnak látszó hangulatingadozásait, érzelmi labilitását, öngyilkossági kísérleteit, alkoholizálását, drogozását tekintjük. Diananak – úgy tudom – bulímiás tünetei, depresszív periódusai voltak. Nem ismerem a részletesebb anamnézisét, így róla nem tudok nyilatkozni. József Attila pathológiáját sokan kutatták. Skizofréniának, depressziónak, újabban borderline személyiségzavarnak is gondolják.

Természetesen sokakat érdekel, hogy a nagy alkotók, művészek milyen problémával küzdöttek, hiszen ami a kínjuk, az a kreativitásuk forrása is volt. Mindennek ellenére én maradnék a jelenben, és a pszichoterápia bűvös, küzdelmes világában.

Kiskegyed 

A társadalomnak irreális elvárásai vannak a gyászolóval szemben. 

A szakember szerint egy év mindenképpen kell egy családtag halálának feldolgozásához Fotó: Móricz Simon

„A gyász folyamata nagyon sok érzéssel jár együtt. Húsz-harminc azonosítható érzelem kavarog ilyenkor a gyászolóban – céltalanság, reménytelenség, bűntudat, önvád, tagadás, szorongás, düh, önsajnálat. A sajnálat irányulhat a közösen megélt múltra, a meg nem élt közös jövőre – ez különösen fájó a gyermek elvesztése esetén –, illetve sajnálhatjuk magát az embert, aki szenvedések árán hunyt el” – összegezte tapasztalatait dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézet munkatársa.

Nagyjából a nyolcvanas évek közepén kezdték el vizsgálni, hogy miként dolgozzák fel a nők és a férfiak a gyászt. A kutatók azt tapasztalták, hogy a nők érzelmi oldalról közelítik meg a gyászt, és erőteljesen megélik érzelmeiket, amelyeket sokszor ki is fejeznek. Kibeszélik fájdalmukat, ritkábban menekülnek italhoz, droghoz, cigarettához. Könnyebben megtalálják azokat, akik segíthetnek nekik. A férfiak ellenben sokkal racionálisabbak, inkább magukba fojtják érzéseiket, gondolataikat.

Ez a különbség nagyon sok problémát jelent abban az esetben, amikor közös veszteség ér két embert. Ha például egy szülőpár a közös gyermekét veszti el, ugyanazt a fájdalmat másként élik meg. Emiatt nő meg a válások száma – akkor is, ha nem egyetlen közös gyermekét vesztette el az anya és az apa –, miközben éppen egymást kellene segíteniük egy ilyen helyzetben. Minden gyász megélése hasonló lélektani folyamatokon alapul, de a gyermek halálának számos specifikuma van. Ilyen, hogy a gyerekek, a fiatalok elvesztése sokkal kevésbé elfogadható, mint az időseké.

Ezt igazságtalannak és méltatlannak érzi mindenki. Ezzel összefüggésben megindul a bűnbakkeresés: kinek a felelőssége, ki tehet erről? A családtagok kölcsönösen vádolják egymást, miközben titkon úgy érzik, hogy ők maguk sem tettek meg mindent a tragédia elkerüléséért. Sok ilyen típusú tragédiát megélt családdal találkozott Pilling János, aki úgy látja, hogy ezek az események az esetek nagy részében elkerülhetetlenek voltak. Találkozott olyan szülőpárral, aki biciklibalesetben vesztette el gyermekét. A szülők magukat vádolták, pedig korábban a gyereket a rendőrség által szervezett közlekedésbiztonsági tanfolyamra is beíratták, hogy ne történjen vele baj.

A pszichiáter nem ismert rajtuk kívül olyan szülőt, aki ennyire előrelátó és gondoskodó lett volna – és ez sem volt elég. A gyász időtartama jelentősen függ attól, hogy kit és milyen körülmények között veszítettünk el. Egy idős hozzátartozó természetes halála könnyebben feldolgozható, mint egy gyermeké, akit meggyilkoltak.

Általánosságban elmondható, hogy egy év mindenképpen kell a gyász feldolgozásához. Nem véletlen, hogy régebben az emberek megtartották a gyász évet, ennyi időn át hordtak fekete ruhát. A gyászév fogalmában egy ősi bölcsesség tükröződik. Ennyi idő alatt minden fontos évforduló lejátszódik a másik nélkül. Elmúlik egy születésnap, amikor nem lehet őt köszönteni, egy karácsony, amikor foghíjas a család. Amíg ezeket nem éli meg a gyászoló, nem tudja túltenni magát.

Napjainkban azonban a társadalomnak irreális elvárásai vannak a gyászolóval szemben.Azt éreztetik vele, hogy minél hamarabb feledje a történteket, már a temetést követő napokban, hetekben olyan életet éljen, mint korábban. Olyan közhelyekkel bombázzák, mint hogy tegye túl magát a tragédián, térjen vissza a munkájához, legyen elég az önsajnálatból, hiszen mások sokkal rosszabb dolgokon mentek keresztül, az élet megy tovább, majd az idő mindent megold. A legrosszabb, amit mondanak, hogy ideje lenne abbahagyni az önsajnálatot. Ezzel a mondattal kétségbe vonják az érintett gyászhoz való jogát, és azt fejezik ki, hogy csak önmagát sajnálja. Szinte stigmatizálják, megszégyenítik ezzel a közléssel. „Egyetlen olyan gyászolóval sem találkoztam, aki néhány nap, esetleg néhány hét alatt fel tudta dolgozni gyászát” – mondta Pilling János.

Napjainkban egyre inkább magánügy hazánkban a gyász. A közelmúltig nem így volt. Pilling János gyerekkorában – a hetvenes években, egy nyírségi faluban nőtt fel – még háznál ravataloztak, virrasztottak, sirattak, a halottat a falu főutcáján kísérték a temetőbe. A temetést halotti tor követte. Mára ezek a szokások megszűntek, sőt sokan abszurdnak érzik már ezeket, vagy primitív reakciónak tartják a hangos sírást, jajveszékelést.

„Akik primitívnek állítják be a hangos sírást, siratást, azok saját felmenőiket bélyegzik meg, hiszen őseink azért hívtak siratóasszonyokat a halottas házhoz, hogy még hangosabb legyen a sírás, mert ezzel adták meg a halottnak a tiszteletet.”

A közelmúltig nyilvános volt, ma elrejtjük a gyászt. Ez általános jelenség a nyugati kultúrkörben, ahol a halálnak intenzív hárítása, tagadása alakult ki, ami megnehezíti a gyász feldolgozását. Manapság például nem illik feketében járni. A fekete ruhának lélektani szerepe volt és lenne manapság is – ezzel tudatosította magának az ember, hogy még nem telt le a gyásza. A keleti kultúrában sokkal természetesebb az elmúlás. A buddhisták szerint az életünk szenvedés, a halál megváltás a szenvedéstől – az ottani temetések ezért tűnnek nekünk örömünnepnek. A nyugati ember számára a halál veszteség, szomorúság.

Szerencsére hazánkban is növekszik a gyászfeldolgozó csoportok száma. A közösségek tagjai egymásnak nyújtanak segítséget – azért jönnek össze, mert azonos élethelyzetben vannak. Hitelesek a másiknak, hiszen ugyanazt élik meg. A csoportok tagjai nyíltan beszélhetnek érzéseikről. A legtöbb, csoporton kívüli helyzetben ez nem így van. Ha egy gyászoló belép egy helyre, a többiek elfordulnak, zavarba jönnek, témát váltanak. Senki sem meri megkérdezni tőle, hogy van, mert attól félnek, hogy választ kapnak.

Ugyanakkor a gyászfeldolgozó csoportok nem mindenkinek jók – csak akkor tudnak segíteni, ha a gyász normál mederben zajlik. Ha például egy szülőnek meggyilkolták a gyermekét, neki nem hatásos az önsegítő csoport, neki pszichológusra, pszichiáterre lenne szüksége.

Az emlékezésbe az internetet is bevonták, ahol már számos segítő információt találhatnak a gyászolók, sőt elektronikus formában is emléket állíthatunk szeretteinknek – ilyen például a Gyaszportal.hu honlap. Leírjuk az elhunyt életét, kiemelve, hogy miért volt nagyszerű az elhunyt. Pilling János szerint ez a forma segíti az emlékezést, az érzések kifejezését, de veszélye is lehet: a temető szimbolikusan ugyan, de bekerül a lakásunkba. Régebben ki kellett menni ahhoz a temetőbe, hogy rendbe tegyük szerettünk sírját. Ma virtuális sírokat gondozhatunk a karosszékből. 

nol - Ötvös Zoltán 

Négy, eddig nem szabályozott dizájnerdrog kerülhet C-listára, ha a kormány legalább részben elfogadja az emberen végzett orvostudományi kutatásokról szóló kormányrendelet előterjesztést - írja a Magyar Nemzet.

Kóros állapotról akkor beszélünk, ha olyankor is jelentkezik, mikor nincs vészhelyzet.

Kétszer-háromszor is visszaszalad megnézni, hogy biztosan bezárta-e az ajtót, kikapcsolta-e a kávéfőzőt? Ha csak elvétve fordul elő ilyesmi, nem kell aggódni, ám amennyiben rendszeressé válik a kényszeres ellenőrzés, célszerű orvoshoz fordulni. A szorongás a stresszhelyzetre adott normális válasz. Fontos túlélési funkció, mely a félelemérzésben gyökerezik, s veszély esetén menekülésre vagy harcra ösztönöz. Kóros állapotról akkor beszélünk, ha olyankor is jelentkezik, mikor nincs vészhelyzet. vagy olyan erővel, hogy a rendes életvitelében is zavarja az embert – írja a Szabad Föld – online. 

A szorongásos zavarok különböznek a hétköznapi értelemben vett idegességérzéstől – emelte ki Farkas Edit pszichiáter. Gyakori a minden egyéb érzést elsöprő pánik, a rögeszmés gondolatok, a fájdalmas, tolakodó emlékek, az ismétlődő rémálmok, s nem hiányoznak a fizikai tünetek sem: hevesen dobogó szív, izomfeszültség, a gyomor fájdalmas összerándulása.

A szorongásos zavarban szenvedők állandóan aggódnak, fáradtnak, levertnek érzik magukat. Egészen hétköznapi dolgok keltik fel bennük ezt az érzést: aggódnak a munkájuk, egészségük, anyagi biztonságuk, esetleg valamilyen rendszeresen elvégzendő tevékenység mint például az autóvezetés vagy az ebédfőzés miatt – sorolta a szakember, aki azt is hozzátette, hogy ezek az emberek a kellemetlenségek elől gyakran az alkoholban vagy a drogokban keresnek menedéket. A tünetek azonban nem múlnak, sőt az idő elteltével egyre inkább romlik a munkahelyi vagy az iskolai teljesítmény, s a személyes kapcsolatok is sérülnek. Ezek tovább fokozzák a betegek szorongását, ami végül elmagányosodáshoz, depresszióhoz is vezethet. Segítség híján sajnos nem ritka az öngyilkosság sem – jegyezte meg a pszichiáter.

A leggyakoribb a pánikroham, amikor rövid ideig tartó, szélsőséges szorongás tör rá az emberre. A tünetek ijesztőek: légszomj, izzadás, reszketés, zsibbadás, mellkasi fájdalom – nem csoda, hogy gyakran gyanakszik szívinfarktusra az elszenvedőjük. A másik gyakori szorongásos zavar a fóbia, ami indokolatlan, túlzott félelmet jelent bizonyos tárgyaktól, helyzetektől, személyektől – húzta alá Farkas Edit.

A kényszerbetegségek is a szorongásos zavarok közé tartoznak. A betegnek felkavaró és megmagyarázhatatlan gondolatai támadnak, kényszert érez rá, hogy újra meg újra elvégezzen bizonyos mozdulatokat, melyekkel enyhíteni véli a feszültséget – ilyen lehet például a gyakori kézmosás vagy az ajtó bezárásának állandó ellenőrzése. A poszttraumás stressz olyan embereknél fordul elő, akik valamilyen súlyos vagy félelmetes érzelmi eseményt „éltek túl" – legyen az a közeli hozzátartozó halála, a munkahely elvesztése, esetleg egy baleset.

A szorongásos zavarok eredete egyértelműen nem tisztázott, de az öröklött tényezők és a környezeti stressz mindenképp szerepet játszik a kialakulásukban. A tünetekkel sokan nem fordulnak orvoshoz. Ennek egyik oka, hogy a betegségük nem tudatosul bennük, másrészt attól tartanak, hogy a család, a barátok, a munkatársak megbélyegzik őket. A kezelés során a gyógyszerek mellett fontos a pszichoterápia, valamint a stresszoldó módszerek alkalmazása – írja a lap. 

Weborovos

November elsejétől új fenntartóhoz kerül a VÁLASZ Szenvedélybeteg-segítő és Drogprevenciós Központ. Az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány tervei szerint olyan speciális lakásotthont alakítanának ki a városban, elsősorban állami gondozottaknak, ahol szakemberek kezelhetnék a drogfüggőket és segítenék őket a leszokásban. A fenntartóváltásnak köszönhetően a félegyházi ellátóhely az ország második legnagyobb hálózati rendszerévé nőtte ki magát.

Az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány két évvel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy segítséget nyújtson a kallódó, szenvedélybeteg, vagy épp drogfüggő fiataloknak. A Kiskunfélegyházán működő VÁLASZ Szenvedélybeteg-segítő és Droprvenciós Központ munkatársai már évek óta jó kapcsolatot ápolnak az alapítvánnyal, ezért gondoltak arra, hogy a szorosabb együttműködés érdekében november elsejétől csatlakoznak a szervezethez. Az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány számos tervvel készül. Szeretnék elérni, hogy minél nagyobb, országos lefedettségű szervezetként működhessenek. Balcsik-Tamás Zsolt, a kuratórium elnöke elmondta, Kiskunfélegyházán mindenképpen szeretnének létrehozni lakásotthont, ahol szakemberek kezelhetnék a drogfüggőket és segítenék őket a leszokásban. Nem ritka, hogy már 10-12 éves korú gyermekek is tudatmódosító szerekhez nyúlnak. A Félegyházán működő intézmény is egyre népszerűbb a szenvedélybetegek és a droghasználók körében. Jelenleg 82 embert látnak el, ami miatt a nyitva tartás meghosszabbítására is szükség volt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Bajza utcai központban egyre többen jelentkeznek intravénás szerhasználók, illetve a legális drogokat, alkoholt, cigarettát, gyógyszert fogyasztók. A drogprevenciós központban rendszeresen szerveznek közös és egyéni foglalkozásokat annak érdekében, hogy segítsék azokat, akik meg szeretnének szabadulni függőségüktől – mondta el Varga Judit Barbara, a félegyházi intézmény vezetője. Az elmúlt hétvégén Fülöp-kurzust tartottak az intézményben, ahová nem csak a szenvedélybetegeket, hanem a félegyházi lakosokat is várták. A kurzuson az érintettek előadásokkal, énekekkel és imákkal kerültek közelebb Istenhez, így kapva segítséget a leszokáshoz. A programon közel negyven fő vett részt.

Gulyás Zsuzsanna

Sokféle szexfüggő létezik - mániája talán már számára is kellemetlen, de szabadulni nem tud tőle. Hányféle szexfüggő van és mit kell róluk tudni? 

A szexfüggés tulajdonképpen egy betegség. A szexfüggőnek is vannak típusai - ami közös bennük, hogy mindegyik akadályt emel a függő és a többi ember közé. A szexfüggő ember kapcsolataiban aligha lehet ugyanis szerelemről beszélni. Ő valóban függ a szextől, attól, hogy hány alkalommal és milyen módon részesül testi örömökben.

Hogy mi okozza a függést, arról más véleménnyel vannak a szakemberek és a közvélemény. Ugyanakkor vannak a szexfüggésnek olyan fajtái - például a fantázia szex - melyek gyakorlatilag még jól beleférnek egy normális, harmonikus párkapcsolatba. És vannak, amelyek egyáltalán nem...

Dr. Patrick Carnes szexológus tíz féle típust különböztet meg. A fantázia szex esetében az illető a szexuális fantázia megszállottja, jobban érdekli, mint az őszinte érzelmek, a normális szexuális viselkedés és szexuális kapcsolat. A fantáziák igen intenzívek és megterhelőek lehetnek, a függő annyira belefeledkezik, hogy ez válik élete fő mozgatórugójává.

Amennyiben ez a fantázia egy menekülést jelent számára a valós világból, meggátolja őt abban is, hogy valós érzelmek bontakozzanak ki benne valaki iránt, ami ugye azon alapul, hogy elfogadjuk a másik embert - a partnert -, olyannak, amilyen valójában.

A csábító szerep megszállottja arra törekszik, hogy a másikat sármjával, vonzerejével manipulálja, szexre csábítsa. Arra használja őt, hogy saját magát erősebbnek, vonzóbbnak lássa, a partner csak egy „tárgy”, egy használati eszköz. Hódításnak tekinti őt, legyőzöttnek, aki által erősebb lesz. Aki ilyen szexfüggő, hajlamos több kapcsolatot fenntartani egyszerre, egymással párhuzamosan és állandóan afférokba keveredik, de komoly kapcsolata zátonyra fut.

Más az „Anonymus szex”: az ilyen típusba tartozó szexfüggő abban élvez, hogy ismeretlenekkel létesít szexuális kapcsolatot, leggyakrabban egyéjszakás kalandjai vannak. Gyakorlatilag ez is lehetetlenné teszi, hogy jobban kötődjön valakihez, hiszen ha már nem teljesen ismeretlen számára a másik, könnyen elveszíti az érdeklődését iránta.

Annak a szexfüggőnek, aki szeret fizetni a szolgáltatásokért, szintén vajmi kevés esélye van rá, hogy érzelmi kötődése alakuljon ki valaki iránt. Szórakoztatja, ha fizethet prostituáltnak, vagy szextelefon-szolgáltatást vesz igénybe. Számára a szex egy üzleti dolog.

Ennek a típusnak másik fajtája is van: az, aki éppenséggel pénzt gyűjt a szex-el, vagyis szexuális szolgáltatásáért pénzt kér. Számára is „biznisz” a szex, egy árucikk, amit el lehet adni. Amint rosszabb anyagi helyzetbe kerül, nem sok tartja vissza tőle, hogy gyakorlatilag prostiként viselkedjen. Az érzelmi töltés lassan ki is veszik nála a testi érintkezésből.

Van kukkoló szexfüggő is. Ő az, aki élvezi, ha másokat nézhet aktus közben. Ez a típus könnyen izgalomba jön bármilyen pornólaptól, könyvtől, vagy a számítógépes szextől. Szereti a peep-show-t, és kukkolni jár. Hajlamos túlzásba vinni az önkielégítést, akár sérülést is okozva magának.

Az exhibicionista szexfüggő előszerettel mutogatja testrészeit mások előtt. Nem áll távol tőle a pornófilmben szereplés, az aktképeken pózolás, és olyan helyen szeret szexelni, ahol mások is láthatják. Őt mások reakciója izgatja fel, nem pedig a szexuális kontaktus a partnerrel: ez szintén kizárja, hogy erősebb érzelmi kapcsolata alakuljon ki.

A tolakodó szexfüggőnek szokása másokat olyan módon megérinteni, ami őt izgalomba hozza. Minden további nélkül képes hozzányúlni más nemi szervéhez, melléhez vagy fenekéhez. Ezt valamiféle „hőstett”-nek fogja fel, szeret hatalmaskodó, kioktató szerepben tetszelegni. Ezek a típusok gyakran tanárok, papok, szülők, akiknek valójában a nevelés a dolga.

Vannak továbbá olyan szexfüggők, akiknek a fájdalom a lényeg. Fájdalmat okozni saját magának vagy másnak, ez hozza izgalomba: tulajdonképpen a szado-mazo szex képviselői. Ez csak akkor „jó”, ha mindkét fél partner ebben, és egyetértenek a vágyaikat illetően. A másnak fájdalmat okozni szerető ember is aligha alakít ki intim és meghitt viszonyt szexuális partnerével...

Végül, a tolakodó szexfüggőhöz hasonló típus az a függő, aki másokat kényszerít szexuális kapcsolatra, netán gyerekekkel és nála sebezhetőbb, gyengébb emberekkel létesít szexuális kapcsolatot. Általában erőszakról van szó, ezért ebben az esetben sem beszélhetünk semmiféle érzelem kialakulásáról.

Napidoktor 

Az alkoholizmus jobban hozzájárul a korai halálozáshoz

Az alkoholfüggő emberek, különösen a nők, még a dohányosoknál is rövidebb életre számíthatnak - állítja egy új német kutatás. 

"Kimutattuk, hogy az alkoholfüggő nők esetében 4,6-szer, az alkoholista férfiak esetében pedig 1,9-szer magasabb az éves halálozási arány, mint az általános népesség körében" - mondta John. "Másodszor az derült ki, hogy a halálozási átlagéletkor a nőknél 60, a férfiaknál pedig 58 év, ami körülbelül 20 évvel alacsonyabb, mint az általános népesség esetében. Végül azt is kimutattuk, hogy a kórházi elvonókúrán való részvétel nem jár hosszabb túléléssel azokhoz képest, akik nem vettek részt ilyen kezelésben, vagyis ez nem gyakorol elegendő védőhatást a korai halálozással szemben."

Az adatok alapján az alkoholizmus nagyobb mértékben hozzájárul a korai halálozáshoz, mint más kockázati tényezők, köztük a dohányzás. A dohányzással összefüggő halálozást gyakran daganatos betegség okozza, ami általában idősebb korban jelentkezik, mint az alkoholizmus eredetű halálozás. Ráadásul az ivás más kockázati tényezőkhöz, így a dohányzáshoz és az elhízáshoz is hozzájárulhat.

Bruce Goldman, az amerikai Glen Oaks-i Zucker Hillside kórház addiktológusa szerint éppen ezért minden alkoholfüggőnek mielőbb segítséget kell kérnie, ha nem akarja szó szerint elinni életének jó néhány évét.

A neurózishoz kapcsolódó panaszok akár a lakosság 30 százalékát is érinthetik. 

„A 'neurosis' fogalma William Cullen alkotása. 1769-ben megjelent könyvében a betegségeket az akkoriban felvirágzó növényrendszertan mintájára próbálta osztályozni" – nyitja sorait tanulmányában Prof. Dr. Tringer László, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának korábbi igazgatója. A korabeli skót orvos négy kategóriába sorolta az emberek egészségügyi problémáit: lázakra, cachexiákra (az idült betegségek miatti leépülést kísérő panaszokra), lokális betegségekre és neurózisokra. Utóbbi az úgynevezett „idegenergia" túltengése vagy hiánya miatt következik be a XVIII. századi nézőpont szerint - olvasható a Semmelweis Figyelőn. 

1896-ban egy német pszichiáter, Emil Kraepelin dolgozta ki máig ható rendszertant, amelyben a pszichózisok, tehát a lelki eredetű kórképek elhatárolódnak az idegi forrású neurózisoktól. A XX. században leírt hisztéria, neuraszténia és pszichaszténia kifejezések közül kettő magában hordozza az „asthenia", azaz az erő, energia szót – tehát továbbra is él az elképzelés, miszerint ennek ingadozó szintjére vezethetőek vissza az ide tartozó betegségek.Sigmund Freud neurózistanának alapján a fogalom olyan problémákat takar, amelyek nem szervi elváltozásra vezethetőek vissza, de nem is elmebetegségek. A diagnózisban is a tagadásnak van kulcsszerepe: a fizikai tényezők kizárására terelődik a hangsúly.

Egy helyett több fogalom

Dr. Tringer László kutatása során 1980-tól napjainkig követte nyomon a nemzetközi és a hazai szakirodalomban a neurózis, a neurotikus zavar és a neurotikusság címszó alatt közzétett tanulmányokat, s az eredményeket kiegészítette saját fél évszázados tapasztalataival.

A neurózis fogalmának hanyatlása 1969-ben kezdődött, amikor Howard M. Knoffkijelentette, hogy a definíció nem felel meg a kor elvárásainak, hiszen nincsenek egyértelmű diagnosztikai kritériumai, elméletek és ideológiák kötődnek hozzá, valamint negatív értékítélet övezi. A nyolcvanas évektől kezdve a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) újabb változatai már alig vagy egyáltalán nem használják a neurózis kifejezést, az Amerikai Pszichiátriai Egyesület pedig gyűjtőfogalomként kezeli.

Hisztéria helyett pánikbetegség és depresszió

Az orvosi szakmában és a köztudatban egyaránt olyan árnyaltabb definíciók váltották föl a neurózist, mint a pánikbetegség vagy a depresszió. „Míg 1980 előtt a leggyakoribb pszichiátriai diagnózis a 'neurotikus depresszió' volt, ma ezek a betegek nagyrészt a 'dysthymiás zavar' kategóriában jelennek meg, ami affektív, tehát érzelmi kórkép" – pontosít a Semmelweis Egyetem szakértője.

Középpontban a neuroticizmus

Az elmúlt évtizedekben megjelent azonban a neuroticizmus fogalma, ami személyiségi tényezőket és a hozzájuk kapcsolható genetikai hátteret vizsgálja. Erre azért van szükség, mert a jelenség lényege nem merül ki a tünetekben. „A neurotikus idegrendszer úgy reagál, mint a túlérzékenyre állított riasztóberendezés. Veszélyt jelez és riaszt idő előtt, illetve veszélyt nem jelentő szituációkat is veszélyként érzékel" – él találó hasonlattal Dr. Tringer László.

A neuroticizmus ugyanakkor nem egy konkrét betegséget vagy kórképcsoportot jelöl, hanem mentális kockázati tényezőként képezi a folyamatosan fejlődő orvostudomány részét. A korábban neurotikusnak bélyegzett, ma már azonban magas fokú neuroticizmussal jellemezhető egyének ingerlékenyek, sértődékenyek, szorongóak, aggódóak, szomorúak, s negatívan látják a világot, illetve saját magukat.

Fiatal felnőtteknél és nőknél magasabb az erre való hajlam, de a környezeti hatások is jelentősen befolyásolhatják. A fokozottan érintetteknél nagyobb a személyiségzavar kialakulásának kockázata, különösen a határeseti („borderline"), az elkerülő és a függő változaté.

Utódfogalmakban él tovább a neurózis

A modern diagnosztikában kiemelt szerepe van a neuroticizmusnak: az orvosilag megmagyarázhatatlan tünetek, úgymint az irritábilis bélszindróma (IBS); vagy a szív- és érrendszeri, illetve más krónikus betegségek mellett a személyiség neuroticizmusmutatói magasabb értéket adnak, így kockázati és előrejelző tényezőként is alkalmazható. Az ide tartozó, diagnosztikailag nem elkülöníthető állapotokat a szakirodalom újabban „általános mentális zavarok" (common mental disorders – CMD) néven foglalja össze, ami azonos a korábban használt neurózisfogalommal.

Tringer László professzor összegzése alapján a neuroticizmus mint személyiségvonás a szervezet „riasztórendszerének" korai reagálásával jellemezhető, amely általános egészségkockázati tényezőként vehető figyelembe. A klasszikus neurózisok lényegében ennek a tendenciának betegséggé való súlyosbodásai. 
A neurózis fogalma alá sorolható az utódkategóriaként említhető perfekcionizmus, ami azt jelenti, hogy az érintett személy nagyobb teljesítményt vár el önmagától és másoktól, mint amit a helyzet megkövetel. Ilyen még az újra és újra jelentkező, kellemetlen képzetekkel járó kényszeres-rögeszmés tünetcsoport (OCD), valamint a feszültséghez köthető poszttraumás stressz-zavar (PTSD). A neurózis „utódainak" száma roppant nagy, de mindenképpen érdemes megemlíteni még a krónikus fáradtság szindrómát is (CFS).

A definíciók tengere látszólag bár pontosabb osztályozást tesz lehetővé, a határok valójában most sem tekinthetőek tisztának minden esetben. „A neurózis sem dekonstruálható, hiszen végső soron a személy, és nem a személyiség jellemzőjeként határozhatjuk meg" – fogalmaz a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika szakértője, aki szerint a neurózis szó alkalmas arra, hogy átfogó értelmezési keretet adjon az említett jelenségeknek.

A teljes publikáció itt olvasható: Tringer L.: A neurózis fogalmának rehabilitációja. Orvosi Hetilap 2012. 34. szám. 1327–1333. 

Sándor Alexandra Valéria

Weborvos