Kedves Kollégák !

Az ADDICTUS Műhely legközelebbi összejövetelét 2012. október 30-án, kedden,  délután 15 órától tartja.

Helyszín: „Dózsa Szoc. Büfé”  -1134 Budapest, Dózsa György út 152.

Spiritualitás és felépülés

Előadó: Dr. Magyar Balázs pszichiáter, addiktológus

Úgy gondolod, nőként mindent meg tudsz oldani, nincs lehetetlen számodra? Próbálod összetartani a családot, építeni a karriered, lépést tartani az otthoni teendőkkel, figyelemmel kíséred a gyerekeid tevékenységét (edzés, különórák stb.)? Sportolsz munka előtt vagy után, s ezen felül még a barátnőidre is szakítasz időt? Folyamatosan úton vagy? Szoktál szünetet tartani? Adsz magadnak egy kis pihenőidőt? Vagy állandóan csak adsz, és közben soha semmit nem kapsz vissza? Lehet, hogy te is az úgynevezett szupernő szindrómában szenvedsz. 

Mi is az a szupernő szindróma?
Gondoljuk végig egy átlagos nő teljes napját - főleg, ha anya is az illető. Próbál zsonglőrködni  a munka, család, barátok között, úgy, hogy mindenütt a legjobban teljesítsen, de ez túlnyomórészt lehetetlen. Mi, nők próbálunk a legjobb anyák, szeretők, feleségek, barátok, munkatársak, főnökök lenni, és  ebből  soha nem engedünk, mindig ez irányít bennünket. Természetesen nemcsak anyákról van itt szó, hanem egyedülálló nőkről is, akik a munkában teljesítenek túl, a magánéletükre pedig az állandó túlzsúfoltság  jellemző. Amerikában már megjelentek a szupernő tinédzserek is.

A szupernő szindróma pontosan arra utal, hogy  a nők azért próbálnak meg szupernők lenni, mert meg akarnak felelni mindenki elvárásának, úgy érzik , hogy képesek mindent megcsinálni, ami a feladatuk, és hogy ezt a terhet, nyomást képesek is feldolgozni.  A gyakorlatban azonban ezek a nők túlhajszoltnak, túlterheltnek és  túlságosan elkötelezettnek érzik magukat. Nem kell nagyon aggódni, nagyon sokan vagyunk, akik hasonlóan érezzük magunkat.

A szupernőre  jellemző, hogy

• mindig jó akar lenni
• hajlamos az emberek kedvében járni
• keresi a figyelmet
• szeretné úgy érezni, hogy mindent meg tud csinálni
• nem tud nemet mondani
• tökéletesnek gondolja magát
• alacsony az önértékelése
• maximalista

A szupernők  jó emberek, feladatorientáltak, nagy felelősségérzetük van, és valódi vágyunk, hogy  jót, jól csináljanak. Ők a karrier és család kettősében kimagaslóan teljesítenek, mert képesek több funkciót is ellátni egyszerre. Azonban nagy hányaduknál előfordul, hogy túlzott terhelés esetén vényköteles gyógyszerekhez vagy akár alkoholhoz nyúlnak,

Természetesen nem feltétlenül igaz ez minden olyan nőre, aki hasonlóan éli az életét. Ez még nem jelenti azt, hogy az illető nő automatikusan gyógyszereket fog kapkodni, hogy erőt gyűjtsön, ellazuljon vagy feszültséget oldjon. Vannak azonban olyan nők, akik több mint valószínű, hogy így fognak viselkedni – ők azok, akik jó eséllyel családalapítás előtt is könnyebben nyúltak gyógyszerekhez, alkoholhoz, drogokhoz.

Sajnos nem csak Amerikában (ahonnan a superwoman szindróma fogalma is származik), de hazánkban is egyre  nővekvő tendenciát mutat a vényköteles gyógyszerekkel való visszaélés a férfiak és nők körében egyaránt. Ez érinti a serdülőket, mivel az elmúlt évek (ESPAD) vizsgálatai is kimutatták, hogy hazánk élen jár a 16 éves korosztályt érintő együttes gyógyszer és alkoholfogyasztásban. Az  EMCDDA-nek küldött éves jelentésből is kiderül, hogy a felnőtt korosztályon belül a nőkre jellemző leginkább a gyógyszerek visszaélésszerű használata.

A kulcstényező: a stressz
Egyik oka, hogy a szupernő szindróma veszélyes lehet a nőkre, az az általa gerjesztett stressz. A túl sok stressz egészségtelen és a stressz által előidézett betegségek közé tartozik a fekély, a migrénes fejfájás, a magas vérnyomás, szívproblémák és még számos további betegség. A túl sok stressz egészségtelen megküzdési mintákat is előidézhet.
Egy új vizsgálatból, amely 25 és 34 év közötti nők stresszre adott reakcióit mérte fel,  kiderült, hogy a résztvevő nők harmada az ételfogyasztást választotta a problémákkal való megbirkózás eszközéül. A fiatalabb nők gyakrabban számoltak be a stressz fizikai és érzelmi tüneteiről, mint az idősebbek. A 25 év alatti lányok és asszonyok körében igen gyakori kísérő jelenség volt az anorexia vagy a bulimia.

Dr. Madeline Ann Lewis szerint a stresszt az okozza, amikor az emberek bizonyos szituációkban a tökéletességre törekszenek. A meghatározás szerint a szupernő szindróma egy sor fizikai, pszichológiai és interperszonális stressztünet, melyeket azok a nők élnek meg, akik megpróbálnak tökéletesen teljesíteni többféle, olykor egymással is ütköző szerepben. Gyakori, hogy egyik vagy másik szerepükben túlzásokba esnek.

Néhány érzelmi és kognitív tünet:

• Ingerlékenység
• Koncentrációra való képtelenség
• Memóriaproblémák
• Hangulatingadozás
• Gyakori negatív gondolatok
• Érzelmi kitörések
• Döntésképtelenség
• Humorérzék hiánya

A stressz fizikai tünetei között előfordul:

• Izomfeszültség
• Gyomor-, illetve alhasi fájdalom, „pillangók a gyomorban” érzés
• Hirtelen izomösszehúzódás, görcs vagy tikkelés
• Rejtélyes kiütések vagy bőrirritáció
• Izzadás annak ellenére, hogy fizikailag nem aktív
• Álmatlanság vagy kóros túlalvás
• Légzési elégtelenség

Visszaélés a gyógyszerekkel
A szupernő szindrómában szenvedők gyakori reakciója a stresszre a gyógyszerszedés - ez veszélyes lehet az egészségükre nézve és komoly függőséghez vezethet.

Az orvos által felírt gyógyszereket (altatók, nyugtatók, szorongáscsökkentők, antidepresszánsok) a szupernő szindrómások a stressz oldására, a feszültség csökkentésére, kimerülésre, szorongásra, idegeskedésre használják. Természetesen ezen tünetek oldására is valók ezek a gyógyszerek, ám a probléma akkor kezdődik, amikor valakinek csak ez az egy megküzdési eszköze van a stresszel szemben, mert például a génjeiben hordozza, vagy a családi szociális háttérre jellemző ez a minta. 

Az ebben a szindrómában szenvedő nők általában most 30-50 év közöttiek. Én például emlékszem arra, amikor anyukám ideges volt, akkor rendszeresen Eleniumot szedett, és ki volt borulva, amikor elfogyott és éppen nem volt kéznél. Természetesen ez egy rövid időszaka volt, de akkoriban minden problémára kézenfekvő és divatos megoldás volt az Elenium, Válium szedése.  Ez a példa is mutatja, hogy mennyire meghatározza a család, és az adott társadalom attitűdje a túlzott mértékű gyógyszerszedést. 

Ez a folyamat általában nem úgy indul, hogy az illető hölgyek azonnal súlyosan „kiütik magukat” például egy levél xanax-szal. Az elején még csak annyit jelent – és vannak, akik itt meg is állnak -, hogy  a felírt mennyiséghez képest szednek be többet pár szemmel, vagy a gyógyszerek mellé esténként vagy délutánonként pár korty alkoholt is  lecsúszik.  A gond akkor kezdődik, ha nem az orvos által előírt mennyiséget kezdik el szedni, hanem először pár szemmel többet, aztán emelnek a mennyiségen és a gyakoriságon is.

A másik hazánkra nagyon jellemző dolog, hogy sokszor nem is az orvos írja fel a receptet, hanem mondjuk a játszótéren az egyik anyuka elkotyogja a másiknak, hogy mit szed és neki bevált, ezért szívesen ad kipróbálásra és így tovább. Sokszor orvos nem is látja a gyógyszerfüggő nőt.

A leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak: az opioid fájdalomcsillapítók és a központi idegrendszeri depressziót enyhítő szerek. Ezek a gyógyszerek hasznosak, ha szükség van rájuk, leginkább alkalmanként, de rendszeres szedés, illetve túladagolás esetén előfordul, hogy épp azokkal a mellékhatásokkal járnak, amelyekre felírták őket: az alvási szokások felborulásától kezdve a szabálytalan szívverésen keresztül egészen a szívhalálig!

A visszaélésszerűen leggyakrabban használt gyógyszerek: Oxicontin, Coderit, Codeine, Tavlonsilen Forte (kombináció), Erigon (kombináció) (dihidrocodein) Hydrocodin, Morphinum HCL, Fentanyl, Jurnista, Ritalin, CNS depresszánsok: Seduxen, Librium, Elenium, Xanax Alprazolam, Orion, Frontin, Helex, Clonazepam, Tarchomin, Signopan, Barbiturátok: Zolpidem, Hypnogen, Sanval, Somnogen, Stilnox, Zolep, Zolsana, Zalepton.

Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?
Az első lépés, hogy megteremtjük  a munka és a magánélet egyensúlyát. Fontos  felismerni,  hogy sokan közülünk stresszesek vagyunk, ám csakis rajtunk múlik, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy hogyan vezetjük le a feszültséget. Fontos, hogy időt szánjunk arra, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő „gyógyszermente” módszereket a lazításra. Például alakítsd ki annak a szokását, hogy minden nap jutalmazd meg magad valamivel (ami nem feltétlenül egy szelet sütemény vagy egy új ruha), hanem inkább egy „mert megérdemlem” pillanat, ami neked örömet okoz -  és ezt kezeld is prioritásként.

Gelsei Bernadett
addiktológiai konzultáns

Képek: FreeDigitalPhotos.net 

harmonet 

Ne a múlton változtass, hanem a jelenen 

Ha olyan házasságban, kapcsolatban élsz, ahol a párod rendszeresen használ valamilyen szert (alkohol, marihuána, gyógyszer), akkor ez valószínűleg a mindennapi életetekben nagyon sok problémát okoz. A szerhasználónak el kell ismernie a problémát, foglalkoznia kell vele, azonban vannak dolgok, amiket te is megtehetsz érte és önmagadért. 

Íme néhány javaslat:

1. Törd át a saját ellenállásodat!
Fel kell ismerned és elfogadnod azt a tényt, hogy olyan párkapcsolatban élsz, ahol a párodnak függőségi problémája van, ami negatívan hat a kapcsolatotokra. Ez az első lépés: a beismerés. Sokan énvédelmi mechanizmusokból fakadóan nem akarnak ezzel a ténnyel szembesülni, illetve nagyon lassan jutnak el odáig,hogy reálisan lássák a kapcsolataikat. A leggyakrabban használt énvédő mechanizmusok a hárítás, tagadás , bagatelizálás, támadás, intelektualizálás ebben a témában. Menj el Al-anon vagy egyéb hozzátartozói csoportba, mert első körben saját magadon kell segítened, hogy aztán tudj a házastársadnak is segíteni.

2. Tanulj minél többet a szenvedélybetegségekről!
Olvass el könyveket ebben a témában, keresgélj az interneten függőség, sóvárgás, drogfogyasztás témakörökben, hogy minél tisztább és átfogóbb képet tudj kapni a problémátokról!

3. Tartsd fent a kommunikációt!
Ez azt jelenti, hogy soha nem tudhatod, mikor fog a partnered magától leállni, vagy segítséget kérni. Ezért fontos, hogy  bármennyire is nehéz időszakot élsz meg te magad is, tudj ezekben a helyzetekben is támogató lenni vele - ha nem is vagy hajlandó támogatni a szerhasználatát, de az érzelmeidet illetőe biztosíthatod őt.

4. Ösztönözd a házastársadat, hogy kérjen segítséget!
Hazánkban már szinte minden városban megtalálhatók az AA (Anonim Alkoholisták), NA (Narcotics Anonymous – Anonim Drogfüggők) csoportok és ülések. Akár naponta több ülésre is el lehet járni, de sok egyéb kezelőhely is létezik, illetve magánrendelések is, ahol szenvedélybetegekkel foglalkoznak. Próbáljátok közösen megtalálni a számára legszimpatikusabb helyet. Olvassatok együtt sikertörténeteket.

5. Készíts kezelési tervet!
Azaz, ha mégsem jut el a felismerésig, beismerésig  a partnered és számodra már elfogadhatatlan a szerhasználata, készíts tervet a hogyan továbbra. Beszélj meg találkozót szakemberekkel, próbáld meg elhívni ezekre vagy hívd meg a barátait, családtagjait és - időnként ez tud segíteni - mindenki adjon visszajelzést neki, hogy milyen negatív hatással van rá a szerhasználata.

6. Vegyetek részt párterápián!
Miután megtörtént a beismerés, érdemes és hasznos szinkronban eljárni párterápiára. A szerhasználat nagyon sok feszültséget, problémát és kárt tud okozni a párkapcsolatban, ezért érdemes az egyéni kezelés mellett közösen, kifejezetten a kapcsolatotokra fókuszálva megoldásokat találni.

7. Megbocsátás és kibékülés
Nagyon fontos lépés, hogy a szerhasználat okozta házassági veszteségeket, sérüléseket meg tudjátok egymásnak bocsátani és ki tudjatok békülni. Ha ezeket kimondjátok és feldolgozzátok, akkor lehet újraépíteni a párkapcsolati bizalmat és új alapokra helyezni  a kapcsolatotokat. Ezek miatt fontos és nagy segítséget tud adni a párterápia.


Gelsei Bernadett
addiktológiai konzultáns

Képek:
Ambro - FreeDigitalPhotos.net
Maggie Smith - FreeDigitalPhotos.net

Az alkohol- és játékfüggőség nem egy mumus, ami hozzánk soha, csak a szegény szomszédhoz költözhet be. Tények a belátásról és a családtagok lehetőségeiről.
Magyarországon óvatos becslések szerint is közel 800 000 embert érint közvetlenül az alkoholfüggőség és hiba lenne azt hinni, hogy ez a probléma pusztán az átlagpolgárt érinti. A magasabb színvonalon élő társadalmi csoportok képviselői éppúgy érintettek és statisztikai arányainak megfelelően képviseltetik magukat a betegek között. Hozzátartozóik száma jócskán meghaladja a fenti adatot, hiszen minden beteghez tartozik egy család. Feleség, anya, gyerek, testvér. Érintettek ők is, akikről kevesebb szó esik. Érintett pedig lehet az is, akinek barátja, közeli ismerőse, kollégája az, aki a játék vagy az alkohol függésében él.

Jenei-Nagy Gabriella, egy olyan program vezetője, melyben kiemelten fontos szerep jut a a családtagoknak. Mivel a függőség rendszerprobléma, azaz a függő kapcsolatrendszerében, családi viszonyaiban is zavar áll be, ezért ennek a „kijavítása” is feladat, amiben nagy szerepük lehet a hozzátartozóknak.

Jenei-Nagy Gabriella

2003-ban diplomázott a Szegedi Tudományegyetem Általános Szociális Munkás szakán, majd 3 évig egy pszichiátriai betegek számára fenntartott intézményben dolgozott terápiás munkatársként. 2006-2008-ig a szenvedélybetegek közösségi ellátásában először koordinátorként, majd szakmai vezetőként folytatta munkáját. 2009-2011 végéig egy integrált, Minnesota-modellre épülő szenvedélybeteg ellátó intézmény vezetője volt, ahol főként alkohol-, és játékszenvedély-betegekkel és családtagjaival foglalkozott. Részt vett az intézmény és a Phoenix-program komplett kezelőprogramjának át-, és kidolgozásában, ismeri a modellt és a szenvedélybetegségek tüneteit, jellemzőit, lefolyását.

Mitől lehet sikeres ez a program? Rengeteg függő van, aki egy-egy elvonókúra után újra-és újra visszaesik.

“A Nyugaton már bevált Minnesota-modell egyike az igazán működőképes programoknak, és ezt alkalmazza a Phoenix Program is, ami alkohol-és játékfüggő páciensek kezelésére szakosodott. A modell lényege, hogy viselkedésváltozást indít el egy nagyon fókuszált, intenzív és viszonylag rövid ideig tartó terápiával, mely megalapozza a későbbi felépülési folyamatot. Mivel a függőség a tagadás betegsége, ezért a hangsúly itt a betegség belátáson, és a változási folyamat, a „józanságmunka” beindításán van. A visszaesés a felépülési folyamat része lehet, ám nagyon fontos, hogy ebben a programban nem pusztán a józanodás az eredmény, hanem a hangsúly az említett betegség belátáson van.“– mondja Gabi.

Mégis mit tehet egy hozzátartozó, egy barát, egy ismerős, aki már sejti, látja, hogy nagy a baj? Mi a felelősségünk, hogyan tehetünk bármit is?

“A családtagoknak sokkal nagyobb a mozgásterük, mint azt hinnék, rengeteget tehetnek azzal, ha nem vádlón, vagy a függőség működtetését elősegítve viszonyulnak a szenvedélybeteghez. A program 2 hétvégéjén hozzátartozói napokat tartanak, ahol a családtagok megtanulhatják, hogyan kell viselkednünk beteg hozzátartozójukkal, miként kerüljék el a tipikus játszma helyzeteket. Ez a 2 hétvége segítséget nyújthat abban is, hogy az alkoholbeteggel együtt élő hozzátartozók hogyan tehetik le az eddig magukra vállalt érzelmi terheket, végre megfogalmazhatják az eddig átélt nehézségeiket, szenvedéseiket.”

A kéthetes program elégséges a változáshoz?

“Az alkoholizmus és a játékszenvedély halálos, gyógyíthatatlan betegségek. Ez a program azért is lehet képes hatékonyan elindítani egy felépülési folyamatot, mert szerves részét képezik az Anonim Alkoholisták és a Névtelen Szerencsejátékosok lépései, gyűlései. Annak, aki részt vesz ezen a kéthetes programon az életében tulajdonképpen „váltó átállítás” történhet és hosszú távon a kezelés az említett önsegítő rendszerekben folytatódik.”

A szakember szerint mindannyiunknak személyes felelőssége, hogy a környezetünkben élő, számunkra fontos emberekre, barátokra, családtagokra odafigyeljünk és észrevegyük azokat a jeleket, melyet a függőségre utalhatnak, majd a megfelelő módon támogassuk a beteget abban, hogy szakértőhöz forduljon.

Részletek a Phonix Programról>>

Moksha - Kárpáti Judit

Az alkohol egészségre károsító hatása egyénenként eltérő mértékű, ám egy biztos: a nők fokozottabban ki vannak téve az alkohol veszélyeinek.

Az alkoholisták szinte száz százaléka már csak akkor szembesül saját függőségével, ha a betegséggel járó problémák teljesen a fejére nőttek. A legtöbb alkoholista számára a függőség nem csak egészségi, hanem szociális következményekkel is jár, hiszen esetükben az alkoholfogyasztás életmóddá vált, amelyhez képest minden más mellékes jelentőséget kap az alkoholista életében.

Külső jelzés szükséges!

Az alkoholisták életében az alkohol folyamatosan háttérbe szorít minden egyebet, amelynek tudatára az érintettek általában már túl későn ébrednek rá. „A függőknek nem csupán az esik nehezükre, hogy belássák saját függőségüket, hanem az sem egyszerű, hogy egyáltalán a tünetekre felfigyeljenek. Ehhez általában egy drasztikus, kívülről jövő jelzés szükséges” – mondja Herbert Fleischmann, a Német Függőségi Központ vezetője és a Wöllersdorfi Körzeti Kórház Pszichiátriai Osztályának vezetője.

Az egészségi szempontból kockázatosnak számító alkoholfogyasztás a nők esetében napi 20, a férfiaknál napi 30 grammnál kezdődik. Egy német felmérés szerint a 14 és 59 év közötti generációk 14 százaléka az ajánlottnál jóval több alkoholt visz be szervezetébe.

Nem lehet ugyanakkor pontosan meghatározni, mennyi az az alkoholmennyiség, amelyet egyénenként következmények nélkül elfogyaszthatunk. „Nem létezik olyan, hogy kockázatmentes alkoholfogyasztás” – hangsúlyozza Fleischmann – „már az egészen kis mennyiségek is járhatnak egészségi és pszichés panaszokkal” – teszi hozzá. Mindebben annak van óriási jelentősége, hogy egyénenként különböző, hogy a szervezet milyen gyorsan dolgozza fel a bevitt alkoholt.

Sokaknak ez a céges ünnepségről is ismerős lehet: míg egyesek egyik korsó sört isszák a másik után anélkül, hogy magatartásuk látványosan megváltozna, mások már a welcome drink után spiccesnek érzik magukat.

A nők esetében nagyobb a kockázat

Az alkoholra adott reakció szempontjából két tényező játszik kulcsfontosságú szerepet: a sebesség, amellyel a máj enzimei reagálnak az alkoholra, és annak felszívódásának gyorsasága. Utóbbi szempontból főleg a nők vannak kitéve az alkohol veszélyének, mivel testük nagyobb arányban tartalmaz zsírt, mint a férfiaké, s ezzel párhuzamosan kisebb százalékban található meg benne a víz is. Ugyanaz a mennyiségű alkohol tehát nagyobb alkoholkoncentrációhoz vezet a vérkeringésben.

Ennél fogva a nők nemcsak annak a veszélynek vannak kitéve, hogy rendszeres alkoholfogyasztás során függőség alakulhat ki esetükben, hanem annak a kockázata is igen magas, hogy egyéb egészségi károsodások következzenek be. A rendszeresen alkoholt fogyasztó nők esetében jóval hamarabb alakulnak ki máj- szív- vagy agykárosodások, mint a férfiak esetében.

Egy friss német kutatás szerint a saját bevallásuk szerint is alkoholfüggő nők és férfiak aránya 3,5:1, azaz míg százból átlagosan több mint 3 férfi vallja be, hogy problémái vannak az ivással, a nők között ez egy százalékot tesz ki, ám a tendencia folyamatosan emelkedik.

-welt.de-

A Magyar Pszichiátriai Társaság XVII. Vándorgyűlése – a tavalyi vándorgyűléshez hasonlóan – számos tudományterületet érintett: neurobiológia, biológiai pszichiátria, családterápia, kifejezéspszichológia, igazságügyi pszichiátria, sportpszichiátria, gyermek- és serdülőpszichiátria, közösségi pszichiátria, addiktológia és szuicidológia mellett határterületi kérdések. 

(2-AG útvonal, MTA KOKI-tól kapott és az Intézet engedélyével közölt ábra)

(MTA KOKI-tól kapott és az Intézet engedélyével közölt ábra, Nyiri Gábor)

(Frecska Ede, a DE OEC Pszichiátria Tanszék igazgatója. EGIS Gyógyszergyár Nyrt. engedélyével felhasznált fotó)

(Harangozó Judit, az SE Közösségi Pszichiátriai Centrum vezetője, Szabó Sándor fotója)

(Janka Zoltán, az SZE ÁOK Pszichiátriai Klinika vezetője, Szabó Sándor fotója)

(Pléh Csaba, a BME Kongitív Tudományi Központ vezetője, Szabó Sándor fotója)

(Csábi kutatási eredményének egyik ábrája, közölve a szerző engedélyével)

Mivel a gyógyszer legális, mi pedig nagyon stresszes világban élünk, a háziorvosok könnyedén felírják a különböző nyugtatókat, szorongáscsökkentőket és antidepresszánsokat - főként a nőknek, ők pedig észrevétlenül adják tovább a káros mintát generációkon keresztül.  

Amikor elkezdtem szenvedélybetegekkel, főként drogos fiatalokkal foglalkozni, azt tapasztaltam, hogy a drogokkal való első találkozásuk élményét nem mástól, mint saját anyjuktól kapták. Akkor még zömmel heroinista ópiátfüggők kezelésével foglalkoztam, akiknek több mint a fele úgy szokott rá a drogra, hogy először az anyjuk adott nekik nyugtatót vagy valamilyen szorongáscsökkentő tablettát. Aztán rájöttek, hogy alkohollal keverve, vagy nagyobb mennyiségben egy újfajta kábulatot érhetnek el, és az élmény fokozása érdekében magától értetődő volt valamilyen illegális nyugtató hatású szerhez (pl. heroin, máktea, morfium stb) nyúlni.

Az elmúlt évek középiskolai kutatásai továbbra is azt mutatják, hogy Magyarország élen jár  az alkohol és gyógyszer együttes fogyasztásában a 15-17 éves korosztály vonatkozásában. Ha másért nem, hát ezért kifejezetten fontosnak tartom, hogy beszéljünk a gyógyszerfüggőségről, ami zömmel hazánkban a nőket érinti. Mivel a gyógyszer legális, mi pedig nagyon stresszes világban élünk, a háziorvosok könnyedén felírják a nőknek a különböző nyugtatókat, szorongáscsökkentőket és antidepresszánsokat. Ha éppen egy nő úgy érzi, hogy anyaként, feleségként és alkalmazottként nagyon kimerült, kétségbeesett, fáradt és nem bírja már a vállát nyomó felelősséget, könnyű elkezdeni gyógyszerekhez nyúlni. Már csak azért is, mert a családi mintázatainkban nagyon elfogadott és gyakori, hogy ha egy nő kimerült, akkor nyugtatóval éljen. Ezt a mintázatot  természetesen adják át a nők egymásnak generációkon keresztül úgy, hogy közben nagy valószínűséggel nincsenek is tudatában annak, hogy valójában milyen  stresszleküzdési módra tanítják meg gyerekeiket.

A nők ugyanúgy, mint az alkohol esetében, a túlzott gyógyszerszedést is vagy látványosan elbagatellizálják vagy éppen titkolják, ezért nagyon nehéz a környezetnek felismerni, hogy hol alakult ki a függőség.  A kezdeti egy tabletta szedéséből észrevétlenül lehet elcsúszni a gyógyszer gyakrabban történő szedésébe, a mennyiségek emelésébe és mellé egy kis alkohol fogyasztásába. Mígnem azt veszi észre az illető, hogy remeg, még feszültebb lesz, ha nem veszi be a gyógyszeradagját (amit önmagának állított be), vagy ha elfogyott a tablettája, szorong, hogy hogyan szerezzen be utánpótlást stb.  Éppen ezért fontos beszélni arról, hogy milyen élethelyzetek kedveznek a nőknél a gyógyszerfüggőség kialakulásában (persze a teljesség igénye nélkül). Ilyen lehet például a kismamaság, a szülés utáni depressziós állapot, a bizonytalan anyagi helyzet, a munkahelyi leépítések, vagy éppen a munkahelyi túlterheltség, boldogtalan párkapcsolat, gyász, szexualitás hiánya, elhízás stb.

Az elmúlt években az Európai Unió már minden országtól kér éves jelentést a gyógyszerfüggőségben szenvedőkről és szigorították is a visszaélésre alkalmas gyógyszerek felírását, de mégis igen magas számban vannak gyógyszerfüggők. Ami nehezíti a kezelésbe kerülésüket, hogy nagyon nehezen szembesülnek azzal, hogy valójában problémás gyógyszerfogyasztokká váltak.

A média és a különböző reklámok is csak ráerősítenek a gyógyszerfüggőségre, úgy ,hogy azt sugallják szedjél akár természetes alapanyagú, bio stb. tablettát és ettől jókedvűbb, vidámabb, vékonyabb, boldogabb stb leszel. Könnyű befolyásuk alá kerülni, ha amúgy is instabilak vagyunk és éppen rosszabb időszakot élünk meg. Ilyenkor könnyebb a rövidebbnek, gyorsabbnak tűnő utat választanunk, azaz élni ezekkel a szerekkel, ahelyett, hogy kicsit lassúbb, de személyiségünkben, élethelyzetünkben jelentős változást előidéző magatartásunkon, problémánkkon változtatnák.

Érintettnek érzed magad? Töltsd ki a tesztet, hogy megtudd, hányadán állsz a gyógyszefüggőséggel >>


Gelsei Bernadett
addiktológiai konzultáns

Képek:
graur razvan ionut / FreeDigitalPhotos.net
YaiSirichai / FreeDigitalPhotos.net 

Harmonet 

A magyarok háromnegyede érzi úgy, hogy túl sok stressz hatása alatt él, ezen belül is elsősorban a nőket érinti ez a probléma - derült ki a KutatóCentrum felméréséből. A feszültséget a legtöbben a hobbijuk űzése során vezetik le, de a megkérdezettek közel egytizede gyógyszerekhez is nyúl.

Nagy a nyomás a magyarokon

A 18-64 évesek háromnegyede látja úgy, hogy gyakran éri túl sok stressz a mindennapokban, közülük 22 százalék folyamatosan túl nagy nyomás alatt érzi magát - derült ki a KutatóCentrum felméréséből. Mindössze a megkérdezettek 2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy sosem érzi magát túl stresszesnek. 
Inkább a nők panaszkodnak a sok feszültségre, mivel a gyengébbik nem majdnem 80 százaléka érzi legalább gyakran úgy, hogy túl sok stressz éri a hétköznapokban, míg a férfiaknál ez az arány 70 százalék.
"Ha a korosztályokat vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy egyedül az 55 év felettiek veszik kicsit könnyedebben a mindennapokat" - mondta el Sütő Anna, a KutatóCentrum kutatási projekt menedzsere. "Mivel ebben a korosztályban jellemzően már nyugdíjasok is vannak, az eredmény azt sugallja, hogy a stressz egyik legfőbb forrását a munka jelenti" - tette hozzá a kutatási szakember.

A hobbiba menekülünk

A válaszadók többségének (91%) van bevett módszere a feszültség levezetésére. A legtöbben (76%) a szórakoztató kikapcsolódást választják, a második helyezett sporttal ugyanakkor már csak a megkérdezettek 28 százaléka vezeti le a feszültséget. A különböző szerek használata sem ritka: 18 százalék szed vitaminokat vagy étrend-kiegészítőket, 12 százalék bízik a gyógyteákban, míg 8 százalék gyógyszert is szed a stressz kezelésére.
A nemek között nem csak a stressz érzékelésében, de annak kezelésében is különbség mutatkozik: míg a nők nagyobb arányban keresnek maguknak olyan hobbit, ami kikapcsolja őket, addig a férfiak körében másfélszer annyian választják a sportot (35%) a feszültség levezetésére, emellett a vitaminok és étrend-kiegészítők is népszerűbbek a körükben (21%).

Fotó: Máté Krisztián 

KutatóCentrum 

Az elhízás a szív- és érrendszeri betegségek egyik jelentős kockázati tényezője, az elhízással összefüggésben jelentősen nő a halálozás is. Ezen elrettentő tények ellenére a magyar lakosság kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. 

A Magyar Elhízástudományi Társaság (MET) és a Harcosok Étrendje (HÉ) éppen ezért indított figyelemfelkeltő kampányt, mellyel a helytelen táplálkozási szokásainkra, egyben az időszakos – napszaki – böjtölés fontosságára hívják fel a figyelmet.
Orvosok, kutatók többször is kifejtették, hogy az elhízás nem csupán esztétikai probléma, de számos betegség okozója is lehet: az elhízás számos betegség, például a hipertónia, a diabétesz, illetve mozgásszervi betegségek kockázati tényezője.
A szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői közül, a magas vérzsírszint, az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérnyomás szorosan összefügg a táplálkozással. Ezek a szív- és érrendszeri betegségek 30-80%-ában játszanak szerepet. 
Az elmúlt évtizedekben a hatékony megelőzés és részben a gyógyszeres segítség hatására a nyugati országokban a koleszterinszint és a vérnyomás jelentősen csökkent, az elhízás aránya - hazánkban is - viszont több mint 10%-kal nőtt. 
Az elhízás mára népbetegség, férfiakat, nőket és gyerekeket is érint. A magyar lakosság közel kétharmada túlsúlyos, minden negyedik gyerek elhízott. A plusz kilók betegségekhez, végzetes esetben halálhoz is vezethetnek.
Az egymás mellett elinduló figyelemfelkeltő kampányok eredménytelenségét, sikertelenségét bizonyítja az elhízás előfordulásának növekvő trendje, amelyet csak társadalmi összefogással lehet megállítani. E nélkül 2050-re az elhízottak száma a világon elérheti a 2,5 milliárdot is.
A MET ÉS HÉ által indított figyelemfelkeltő kampány által bemutatott forradalmian új étrend alapja az időszakos, napközbeni böjtölés, vagyis minimális energiatartalmú étkezések a nappali órákban. 
Számos elmélet van arra, hogyan kellene ennünk a fogyás és a jó közérzet érdekében. A statisztikák azonban azt bizonyítják, hogy a fogyásban vagy az egészség megtartásában hosszú távon a jelenlegi módszerek zöme megbukik, mert képtelenség beépíteni azokat a mindennapok rutinjába.
Prof. Halmy László, a MET elnöke elmondta: "Testünk tudja mire van szüksége, de csak szokásaink miatt érez már reggeltől éhséget, pedig az emberi történelem során harcosok, nagy gondolkodók, kiemelkedő művészek is a napi, időszakos böjtöléssel, és egy, a napot lezáró vacsorával élték túl a legnehezebb napokat is. Napközben az energiákat a napi teendőkre kell összpontosítani, ebben az időszakban testünk zsírt éget és méregtelenít, emésztőrendszerünk pedig pihen, ezért ilyenkor elegendő zöldség, gyümölcs, esetleg némi fehérje fogyasztása."
Jilly Dávid, a Harcosok Étrendjének magyarországi szakértője elmondta: "Igazodnunk kell testünk természetes, ösztönös táplálkozási ritmusához! A Harcosok Étrendjének alapja egy olyan napi ciklus, mely ellentmondva az ismert diétáknak, de igazodva a testünk természetes működéséhez az esti étkezésre helyezi a fő hangsúlyt. Az eredmény egész napon át tartó kirobbanó energia és koncentráltság lesz, eltűnik az ebéd utáni bágyadtság és fáradtság.

mixonline

Az öreg kontinens polgárai a 21. században átlag 12,5 liternyi tiszta szesznek megfelelő mennyiségű alkoholtartalmú italt hörpintenek fel. Hazánkban különböző források 13-16 literre teszik az éves fogyasztást, s a 60 esztendősnél fiatalabb magyar férfiak halandóságában főszerepe van a részegeskedésnek.

„Az európai alkoholkonzum több, mint kétszerese a globális átlagnak” - állapította meg  Jürgen Rehm. A drezdai Műszaki Egyetem pszichológusa szerint, az elmúlt évtizedben ebben a trendben nem történt változás. De egyes államok, vallási közösségek ivási szokásai között komoly eltérések mutatkoznak. Németországban például évi 12,9 liternyi tiszta szesznek megfelelő alkoholtartalmú pia megy le – statisztikailag – egy-egy polgár torkán. Ez sörben mérve 800 korsónak felel meg! Hm, ez még az őszi, müncheni Oktoberfest elmúltával is döbbenetes mennyiségnek tűnik. 

„Az egész dél-európai régióban az elmúlt 30-40 évben legalább felére csökkent az alkoholfogyasztás, míg a kontinens keleti tájain egyre többet isznak az emberek” - állapítja meg a német szakember. A skandinávok sem akarnak kiszáradni – tesszük hozzá. De, ha az európaiak világbajnokok is italozásban, jó hír, hogy a piálási szokásaik nem annyira veszélyesek, mint például Dél-Amerika és Afrika egyes területein. A nyomor persze nem mindig ad magyarázatot az eszméletlenségig való ivászatra, hiszen a 25 év alatti svájci fiatalok mintegy harmada is havonta legalább egyszer hullarészegre issza magát. 

.mixonline.hu

Nem kívánt reagálni az Állami Számvevőszék (ÁSZ) pszichiátriai ellátást feltérképező vizsgálatának eredményeire Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az ÁSZ csütörtöki sajtótájékoztatója után, amelyen bemutatták a tanulmányt, az egészségügyért felelős államtitkárság azt közölte, a kormány elrendelte az új Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését. Úgy tűnik azonban, ennek munkálatai elég lassan haladnak, hiszen a szakpolitikusok két éve beszélnek az OPAI felállításáról, ám az egyelőre várat magára. Pedig Szócska Miklós államtitkár tavaly júniusban, a Parlament egészségügyi bizottságának ülésén azt mondta: „hamarosan elkészülhet az új intézet megvalósíthatóságának tervezete”.

Nagy hiba volt az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása – derült ki a számvevők vizsgálódásának nyomán, amely a pszichiátria helyzetének változásait vette górcső alá a 2006-2011 közötti időszakban. A WHO szerint a pszichés megbetegedések száma olyannyira megnőtt, hogy mára népbetegség lett, hazánkban pedig a krónikus pszichiátriai betegségben szenvedők általános állapota rosszabb, mint az Unió többi országában – indokolta a vizsgálat miértjeit Makkai Mária az ÁSZ felügyeleti vezetője. 2006-2010 között a megtakarítás reményében átalakítás és kapacitáscsökkentés történt a pszichiátriai ellátásban. A reform jegyében 11 kórházban szűnt meg az aktív ellátás, bezárták a pszichiátria csúcsintézményét, az OPNI-t, feladatai más kórházakba kerültek. Az ÁSZ szakemberei arra keresték a választ, valóban, költséghatékonyabb lett-e mindezek után az ellátás.

Az öngyilkosságok számában tendenciózus emelkedés van, hosszúak a várólisták, az OPNI bezárása pedig a szakmai előkészítés hiánya miatt hiba volt. Így egyértelműen megállapítható, hogy nem jött létre a hatékonyabb rendszer – állapította meg Böröcz Imre, a vizsgálat vezetője, hiszen tizenegy vizsgált indikátorból kilenc a helyzet romlását bizonyítja. Míg az aktív ágyak száma 2006-ban 3881 volt, 2011 szeptemberében már csak 3026. Ugyanebben az időszakban csupán 208 ággyal növelték a rehabilitációs és krónikus ágyszámot. Az adatok szerint ugyancsak nem valósult meg az a 2007-es terv, mely szerint a járóbeteg ellátás megerősítésével pótolnák a kieső aktív kapacitásokat.

A pszichiátriai betegellátásra fordított finanszírozás az intézményi struktúra átalakítása után csökkent - forrás: OEP 

---

Romlott a pszichiátriai ellátás költséghatékonysága és eredményessége, sem a Népegészségügyi, sem a Gyermekegészségügyi Programban meghatározott célok nem teljesültek – áll a számvevők intézkedést igénylő megállapításai között. Itt szerepel az is, hogy az egészségügyi és szociális ellátások kapacitásai nem összehangoltak, a betegregiszterek hiányában azt sem lehet tudni, hány pszichiátriai beteg van hazánkban. Hiányos az ellátásszervezés, így kiegyenlítetlen a hozzáférés.

További nehézségeket jelent, hogy hiányzik a megfelelő szakembergárda, a területen dolgozó orvosok és ápolók száma nagy arányban csökkent 2007 után. Míg a fekvőbetegellátásban 2006-ban 423 pszichiáter gyógyított, 2009-ben már csak 375. A szakápolók száma ugyanebben az időszakban 675 fővel csökkent. A gondozóhálózatból 150 orvos, asszisztens, pszichológus és szakgondozó tűnt el három év alatt. Különösen kevés a gyermekpszichiáter és a képzett szakápoló. 

Az elmúlt években számos szervezet, többek között az ombudsman több ízben is vizsgálta a pszichiátriai ellátás helyzetét. A szakminiszterhez is eljuttatott észrevételek – s most az ÁSZ vizsgálat is – mind a terület sürgősen orvosolandó problémáira hívták fel a figyelmet. A Semmelweis Terv is célul tűzte ki a „szétzilált, korábban világszínvonalú pszichiátriai ellátórendszer megerősítését”.

A szakállamtitkárság is látja a pszichiátriai ellátás hiányait, amelyekről két éve beszél. Cserháti Péter helyettes államtitkár 2010 júniusában úgy vélte, a problémák gyökere az OPNI bezárása, amely után a tisztességes szakmai átszervezés nem történt meg. Nem csak az ágyszámok csökkentek, hanem szakemberek kerültek ki a rendszerből, egyes területeken megszűnt a stroke és az addiktológiai ellátás, a krónikus pszichiátriai betegek sorsa megoldatlan, a gyermekkorúak kezelése nehézkes. Cserháti már akkor tragikusnak nevezte a helyzetet a romló öngyilkossági statisztikák, a kiugróan sok alkoholbeteg, s a kiemelkedő nyugtató és antidepresszáns forgalom ismeretében.

Néhány hónappal később, 2010 decemberében Cserháti Péter már arról beszélt, hogy a szakmai szervezetekkel egyeztetve a jövőben elsődleges lesz a pszichiátriai rehabilitáció fejlesztése, és egy magas biztonsági fokozatú osztály kialakítása is, ami minden valószínűséggel egy új, a Budakeszi úton létrehozandó 205 ágyas pszichiátriai központban alakítanak majd ki. Akkor dr. Németh Attila, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatójaként arra figyelmeztetett, hogy az idő sürget, „már holnaptól életbe kellene léptetni az intézkedéseket”, pénzt kell biztosítani az ellátás újraindításához, s a legjobban annak örülne, ha a szakma által támogatott, új pszichiátriai központ már az OPNI megszüntetésének 4. évfordulóján, 2011. április 1-én megnyílhatna.

Ez azonban a mai napig nem történt meg, bár egy évvel ezelőtt, amikor a kormány programként elfogadta a Semmelweis Tervet, Szócska Miklós arról beszélt, hogy „hamarosan elkészülhet az OPAI megvalósíthatóságának tervezete.” 

Egy évvel később, az ÁSZ vizsgálati eredményeinek ismertetése után az egészségügyi államtitkárság azt közölte: a Semmelweis Terv alapján a kormány elfogadta azt a kormányhatározatot, amelyben elrendelte az új OPAI megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését, kiemelt figyelmet fordítva a magas biztonságú és elmemegfigyelő részleg kialakítására.

A pszichiátriát is érintő 2007-es egészségügyi reform célja, hogy minél kevesebb ráfordítással hatékonyabb rendszert hozzanak létre: nem sikerült. Az ÁSZ szerint mind a szakterület, mind pedig a betegek rosszabbul jártak. Mivel az erőforrás miniszter nem tett észrevételeket a vizsgálat eredményeit illetően, Böröcz Imre úgy vélte, elfogadták megállapításaikat, s ennek tükrében megteszik a szükséges lépéseket.

A Számvevőszék jelentése.

eLitMed.hu, - Tarcza Orsolya

A Forum Humanum, a Szegedi Pszichológiai Napok idén tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre Szegeden 2012. október 19-én és 2012. október 20-án. A rendezvény keretein belül nemcsak a pszichológus hallgatókat vagy a szakmabelieket célozzák meg előadásaikkal és sajátélményű workshop-okkal, hanem fontos cél az is, hogy a pszichológia, mint tudomány a rendezvény ismeretterjesztő jellegénél fogva minél szélesebb közönséghez eljusson.
A Forum Humanum - Szegedi Pszichológiai Napok a vidék legnagyobb, pszichológushallgatók által szervezett rendezvénye. A rendezvénysorozatot 2002-ben indították el a szegedi pszichológushallgatók, mely évről évre egyre nagyobb látogatottságot élvez. A rendezvényt a helyszín által (SZTE BTK) a város szívébe helyezik, így lehetőség nyílik arra, hogy akik részt vesznek rendezvényen, megismerhessék azt az épületet, melyben a Szegedi Pszichológiai Napok rendszeres megszervezését elősegítő gondolatok fogantak meg.

További információ, jegyárak, jelentkezés a műhelyekre:  http://www.forumhumanum.hu

Program: 

2012. október 19. péntek:

9:00
Csábi Eszter: Az alvás és a média kapcsolata 
Bilkei Pál: Média és a fiatalkori bűnözés
Balogh Lujza: "... az őssejtig vagyok minden ős..." A család hatásai életünk alakulásában - Műhely
Kuba Péter: Önismereti tréning Műhely

10.00
Masszázs

10:30
Dr. Almás Kitti: Bizalmatlanság a párkapcsolatokban
Mohácsi Ágnes: A médiapszichológia társadalmi haszna 

14:00
Pleskovics András:  "Drog-rock-történet" - módszertani bemutató egy sikeres drogprevenciós előadás sorozatból
Tóth Borbála: Genodráma - Műhely
Hoppál Bori: Test/ Tudat műhely nőknek - Műhely 

15:30
Sas István: Elmevírusok a közösségi térben
Dr. Kiss Orhidea Edith: Útban az ember-számítógép interakciójának gördülékenysége felé 

17:00
Harsányi Szabolcs Gergő: A csoportlélektan Loch Ness-i szörnyének megjelenése a különböző filmekben - Mi is az a csoportgondolkodás? 
Dr. Czigler István: Egy "primitív intelligencia" a látásban 

18.00
Csapatépítő dobolás

18.30
Improvizációs Színház
Könyvbemutató: A szépség eredete


2012. október 20. (szombat)

9:00
Kozma-Vízkeleti Dániel: Család a sci-fiben
Koronczai Beatrix: A problémás internethasználat személyiségpszichológiai és pszichopatológiai együttjárásai
Bárdos Adrienne: Feldenkrais- testtudatosság és mozgásműhely 
Kékes Szabó Marietta: Komplex művészeti terápia - Műhely

10:30
Mannhardt András: Információs tolvajtársadalom? Az illegális letöltés lélektanáról 

14:00
Benák-Tömöri Judit: Szex-Pornó-Függőség
Székely Zsófia: Találkozások - A Gyűrűk Ura c. regény pszichoanalitikus szemmel
Horváth Örs: Integrálszemlélet - Műhely 
Reinhardt Melinda: Speciális rajztesztek - Sajátélményen alapuló műhely 

15:30
Vásárhelyi Orsolya: Közösségi média rejtett hálózatai - szuperhősöktől az Internetes trollokig
Hackl Mónika: Sajtókommunikáció és a vállalati reputáció kölcsönhatása 

17:00
Németh Gergely: Élsportolók felkészítése és a média világa 
Dr. Merkovity Norbert: A politikusok választók felé mutatott képe az ókortól napjainkig 

19:00
Záróest 

pszichologia.com - Bereczki Ágnes 

Vizi János pszichiáter, jogász arról beszél, hogy a hatályos BTK-nak a beszámítási képességről szóló rendelkezései, az ehhez kapcsolódó bírósági határozatok nagyjából az '50-es évek pszichiátriájának a színvonalát tükrözik. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szakmabéliek által a diagnosztizálásban a leginkább közkedvelt DSM-IV az öngyilkosság 'betegséget' nem ismeri. 

.

Rendre nem járnak sikerrel a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány (LOKA) partnerséget kereső kezdeményezései az állami intézményekkel. Az Alapítvány 5 éves, az öngyilkosságot elkövetők hozzátartozóinak, környezetében élőknek segítésére irányuló pályázatot adott be 100 millió forintnyi uniós forrásra. A társadalmi felvilágosítást és megelőzést is célzó pályázatukat azzal az indokkal utasították el, hogy az öngyilkosok hozzátartozói nem áldozatok.

Az egészségügyi államtitkárság megbízásából felállt egy, az öngyilkosságok megelőzéséért dolgozó team, Perczel Forintos Dóra, a Szakmai Kollégium Klinikai szakpszichológia és Klinikai Szakpszichológus Pszichoterapeuta Tagozat elnökének vezetésével. Ebben szerepet kapott a LOKA is, ám Oriold Károly, az alapítvány alapítója szerint a csoport inkább orvosi szempontból közelíti meg a prevenciót, holott hazánkban a társadalom hozzáállásán kellene nagyon sokat változtatni. Rendszerszinten nehéz megnyerni a megelőzéshez a háziorvosokat, mint kapuőröket, a társadalmi segítségnyújtás pedig éppen az orvoshoz való eljutást támogatná. Nemzetközi, így skót és svéd példák is arra utalnak, hogy azokban az országokban sikerült az öngyilkosságok számát jelentősen csökkenteni, ahol erős volt a társadalmi felvilágosítás.

„Úgy tűnik, a magyar kormányzatnak és a döntéshozóknak egyáltalán nem fontosak azok a honfitársaink, akik öngyilkosságot követnek el. Az azonban érthetetlen, hogy ha ők nem foglalkoznak a problémával, akkor miért nem támogatják azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek szakmailag megalapozott és a gyakorlatban is megvalósítható programot tesznek az asztalra, és tenni akarnak az öngyilkosságok csökkentéséért.” – mondja az alapítvány képviselője.

Az öngyilkosság „fertőz”, hiszen ha elharapódzik, akkor többek számára problémamegoldó eszközzé válik. A legtöbb öngyilkosság hazánkban 1983-ban történt, azóta évről évre csökken azok száma, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Azonban Szász Áron, a LOKA képviselője arra figyelmeztet, hogy az időseknél érezhető növekedés indult a korábbi évekhez képest.

Kevesebben követik el tettüket önakasztással vagy mérgezéssel, a fegyverrel elkövetett és a leugrásos öngyilkosságok száma ellenben nem változott. A fegyveres és rendvédelmi dolgozók körében sem csökken az öngyilkosságok száma, aminek az oka valószínűleg az, hogy esetükben „kéznél van” az elkövetés eszköze. Hazánkban 100 ezer lakosra 24 öngyilkosság jut, a befejezett tettek száma Zala Megyében a legkevesebb, Csongrádban a legtöbb.

Százezer főre jutó öngyilkosságok száma (2002-2010) - forrás: KSH 

Hosszú tervezés és fantáziálások előzik meg az öngyilkosság elkövetését, a nők több kísérletet tesznek, de a befejezett öngyilkosságoknál a férfiak száma magasabb. A legtöbb öngyilkosság nyáron történik és nem télen vagy ősszel. Oriold Károly azt is elmondja, a legveszélyeztetettebbek azok, akiknél a családban már történt öngyilkosság, az ő esetükben 26- szor nagyobb az esélye annak, hogy ezt választják valamilyen probléma megoldásaként. A legtöbb férfi egyébként 45 és 65 éves kora között oltja ki saját életét. Leggyakrabban az idős emberek keresik fel a háziorvost a tettük elkövetése előtti egy hétben, aki azonban vagy nem veszi észre a vészjeleket, vagy nem tud segíteni páciensének.

Segíteni és felismerni a jeleket, ez lenne a lényeg – mondja Szász Áron, hiszen azokban az országokban, ahol tendenciózus csökkenést sikerült elérni az öngyilkosságok számában, éppen azt erősítették, hogy a veszélyeztetett ember környezetében élők felismerjék a segélykérést.

Az öngyilkosság okozta fájdalom és a „fertőzés” ellen küzdene a LOKA, többek között azzal, hogy önkénteseket képez a hátramaradó hozzátartozók segítésére, akik a tapasztalatok szerint nem azonnal, hanem fél- egy év elteltével kérnek segítséget a történtek feldolgozásához. A képzett szakemberek személyesen találkoznak a gyászoló családtaggal, hogy segítsék a sokszor érthetetlen, szégyennel övezett tragédia feldolgozását. A média számára elkészítettek egy, az öngyilkosságok kommunikációjáról szóló irányelvet, amelyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság be is épített hasonló elnevezéssel kiadott anyagába.

Az elutasított TÁMOP pályázat a civil szervezetek és az igazságügyi szakszolgálatok együttműködését célozta az áldozattá válás megelőzésében. „A pályázatban szereplő igazságügyi szolgálatok, rendőr-főkapitányságok, mentők, tűzoltók és börtönőrök mind egyetértettek abban, hogy az öngyilkosságot elkövetők vagy azzal próbálkozók, illetve azok családtagjai áldozatok, és fokozott veszélyben vannak. A fenti szervek nagy örömmel vették egy hálózat kialakítását, amelyben ők is megtanulhatják az olyan helyzetek kezelését, amivel naponta találkoznak.”

A pályázat elutasítása ellen az alapítvány fellebbezett, mivel az általuk kidolgozott program a Magyar Pszichiátriai Társaság, az SE Magatartástudományi Intézete, és a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve támogatását is élvezi.

A fiatalkori öngyilkosságok megelőzésére szervez konferenciát az alapítvány, Budapesten, októberben, ahová Japántól Angliáig érkeznek az öngyilkosság-megelőzés legnagyobb nemzetközi szaktekintélyei, olyan országokból, ahol természetes, hogy a kormány egészségprevenciós programja foglalkozik az öngyilkosság-megelőzéssel is. A szakmaközi konferencia az elméletek helyett a gyakorlati lehetőségekre és feladatokra koncentrál, ennek megfelelően nem csak pszichiáterek és pszichológusok, hanem háziorvosok, szociális munkások, tanárok, szülők is részt vesznek rajta.

eLitMed.hu, - Tarcza Orsolya

Szükségszerű velejárója a pszichiátriai kezelésnek a páciens alávetettsége, vagy meg lehet haladni az önrendelkezés és a terápiában való kiszolgáltatottság feloldhatatlannak tűnő ellentmondását? Kell-e gyógyítani a depressziót? A jó lélekgyógyászatnak van érvényes, elfogadható válasza ezekre a dilemmákra - állítja a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának főorvosa, az Ébredések Alapítvány vezetője. 

Magyar Narancs: Napjaink meghatározó törekvése visszaszerezni a medicina fennhatósága alól az élet korábban természetesnek tartott jelenségeit - legyen szó a hospice-ról vagy a háborítatlan szülés lehetőségéről. Ide tartoznak-e a pszichiátriakritikus irányzatok, amelyek azt mondják például, hogy igenis van balsors, és ezt félreértés antidepresszánsokkal kezelni? 

Harangozó Judit: Az vitathatatlan, hogy az utóbbi években túl sok emberi probléma kapott orvosi diagnózist - a medikális ellátás intézményes formáit elutasító irányzatoknak, így az antipszichiátriának is van egy nyilvánvaló ellenhatás jellege. De a kérdésben rejlő állítással kapcsolatban azt azért szögezzük le, hogy hamis az a nosztalgia, miszerint a régebbi korokban alapvetően humánusan bántak volna a mentális problémákkal élőkkel. Az előadásaimon be szoktam mutatni egy fotót, amin egy afrikai törzsi fekete ember látható, lánccal kikötve egy fához: ő ugye egy "integrált, közösségi ellátott beteg", hiszen a varázsló naponta gyógyítja, és ha éppen nincs ijesztő állapotban, akkor a törzs tagjai etetik, és valamelyest tisztogatják is. Ezt a "természetességet" nehéz lenne ideális állapotként felfogni. A mi kultúránk is hagyományosan inkább devianciaként kezelte a mentális betegségeket, sokáig egy kalap alá véve a mentális problémával élőket a bűnözőkkel - óriási előrelépés volt, mikor ezt a kriminalizáló szemléletet felváltotta a medikális nézőpont. A modern orvosi technológiák sokat tudtak és tudnak tenni a betegek humánusabb és hatékonyabb gyógyításáért - mint ahogy az is tagadhatatlan, hogy sok tekintetben még ma is megmaradt egy kontrolláló, méltánytalan, nem mindig emberséges gyakorlat az ellátásban, és létező jelenség a medikalizáció: tehát sok ellentmondás jellemzi ma is a pszichiátriát. Lehetünk kritikusak a gyógyszeres terápiák dominanciájával kapcsolatban, és lehetnek fenntartásaink az antipszichotikumokkal szemben, de azt tudni kell, hogy amikor az ötvenes években az első antipszichotikus készítmény, a Hibernal megjelent, a Lipóton a lakóosztályok egy része hetek alatt kiürült, mivel soha nem látott mértékű javulás állt be számos beteg állapotában. 'ket tehát éppen a gyógyszeres terápia szabadította meg az állapotuk "bilincseitől". 

MN: Korántsem látja mindenki ilyen egyértelmű sikertörténetnek a medikális pszichiátria történetét. 

HJ: Minden fejlődés a kultúra-ellenkultúra mechanizmus hatása alatt bontakozik ki, és én különösen ilyennek látom a lélekgyógyászat történetét. Ma is nagyon sokféle hagyomány és szemléletmód van itt jelen: nyilván másképp értékel egy adott jelenséget a biológiai pszichiáter, aki a megoldást a biokémiai folyamatokba való beavatkozásban keresi, mint a szociálpszichiáter, aki például azt látja, hogy a stigmatizáció hogyan rontja a beteg esélyeit. Akárcsak a szüléssel kapcsolatos álláspontok esetében, itt sem mondhatja meg néhány orvos, hogy mi a helyes, hogy mi az "igazság" - maga az igény is egy olyan paternalisztikus szemléletből fakad, aminek ma már nem nagyon van létjogosultsága. Túlhaladottá vált az a megközelítés is, miszerint az orvoslás pusztán valami "objektív", tudományos tény végrehajtása a páciensen. A posztmodern megközelítés nyíltan kezeli ezt az igazságproblémát, miszerint nincs "objektív", kizárólagos igazság, hanem többféle dologból rakhatjuk össze azt a valamit, amit elfogadhatunk ilyennek. Különösen igaz ez a pszichiátriára, amely számos eltérő kulturális meghatározottsághoz és társadalmi attitűdhöz kötődik. Ezek valamiféle együttese adja ki azt, amit ma jó lélekgyógyászatnak nevezhetünk, és ebben éppúgy helye van a biológiai pszichiátria eszközeinek, mint az antipszichiátriai kritikának. 

MN: Ezek szerint vannak érintkezési pontok az antipszichiátriai szemlélet és a klinikai praxis között? 

HJ: Az antipszichiátria eleve tagadja az intézményesült, a jelenségeket tipizáló és így értelmező megközelítést, ezért mint iskola, mint önálló irányzat nehezen képzelhető el az ellátásban. De az az egzisztencialista szemlélet, ahogyan az antipszichiátria értelmezi a gyógyulási folyamatot, tehát hogy nincs tipizálható sem az ember és a világ kapcsolatában, sem az emberi viselkedés biológiai meghatározottságában, hanem minden egyedi - vagyis a terápia is egyszeri, megismételhetetlen találkozás két ember között -, nos ez a szemlélet sok igazságot hordoz. Ennek az érvényességét sokszor mi is megtapasztaljuk, amikor a közösségi pszichiátria módszertana szerint dolgozunk egy családdal. Ennek a módszertannak van szakirodalma, és vannak mögötte általánosan elfogadottnak tekintett kutatások, amelyek alátámasztják a relevanciáját, sokszor mégis azt mondja a páciens, hogy azért szeretek önhöz járni, mert mindig mosolyog, mindig jókedvű. Tehát a folyamatban nagyon sok minden van, ami egyszeri, ami az én személyem és az ő személyének a találkozásáról szól, vagyis az egzisztencialista megközelítésnek van jelentősége, és jó, ha ez néha az eszünkbe is jut. 
A másik gyakran emlegetett kritikus pont a depresszió megítélése - hogy hol van az "eleje és a vége", miképp lehet elkülöníteni azokat a szenvedéseket, amiket jobb, ha megélünk, és hol van az a pont, ahol már jobb lenne beavatkozni. Nyilván máshol vannak a határok egy rutinellátásban dolgozó orvos és egy, mondjuk a Soteria elvei iránt elkötelezett segítő számára. Az előbbi mentségére legyen mondva, hogy az az idő, ami nálunk ma egy betegre jut a járóbeteg-ellátásban, valóban csak a gyógyszer felírására elég. Bár nekünk az Ébredések Alapítványnál ennél jóval szélesebb lehetőségeink vannak, sokkal inkább tekintetbe tudjuk venni a hozzánk segítségért fordulók egyedi igényeit, azért nálunk is van egyfajta céltudatosság és hatékonyságra törekvés, hiszen alapvető, hogy a páciens minél gyorsabban és minél tartósabban kerüljön ki abból az állapotból, ami neki magának is szenvedést okoz, és akadályozza őt a céljai megvalósításában. 

MN: Az antipszichiátria éppen ezt a "megmondó", hatalmi aspektust kárhoztatja a pszichiátriai ellátásban - épp ezt elkerülendő tételez fel egyfajta radikális egyenrangúságot páciens és terapeuta között. Ha nem itt, akkor hol vannak az önrendelkezés határai? 

HJ: Azt azért hadd mondjam el, hogy amikor a hagyományos, intézményes pszichiátriai ellátást bíráló vélemény jelenik meg, gyakran érzem úgy, hogy a kritika a több évtizeddel ezelőtti állapotokra reflektál. Sokszor olyan példákat kapunk, olyasmikkel azonosítják a pszichiátriát, ami a harminc-negyven évvel ezelőtti gyakorlat volt: hogy a beteget százszor megsokkolták, esetleg akarata ellenére - mintha ma azt hánynák a szülészek szemére, hogy önök megölik az édesanyákat, mert nem mosnak kezet a szülés előtt. 

MN: Nem lehet, hogy a pszichiátriai ellátottak túlnyomó többsége mégis valami hasonlót él meg? 

HJ: Abban teljesen egyetértünk, hogy ma Magyarországon nagyon sok mentális problémával élő ember nem humánus, nem méltányos és nem korszerű ellátást kap, és hogy a humanitás csökkenése, maga az embertelen gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy a páciens mentális problémái rosszabbul alakuljanak. A mai jó szolgáltatásoknál épp az önrendelkezés az egyik nagyon fontos tényező, hiszen az olyan ember, aki a kezébe tudja venni az élete irányítását, a legtöbbször felépül. Jogi értelemben az önrendelkezés biztosítottnak is látszik, hiszen senkit nem lehet akarata ellenére kezelni - hogy ez miképp működik a mindennapokban, azzal kapcsolatban már vannak kérdőjelek, hiszen sokféle módon valósulhat meg a páciens kiszolgáltatottsága. A jog szerint mindenesetre cselekvőképességében nem korlátozott embert csak akkor lehet akarata ellenére kezelésbe venni, ha veszélyessé válik a viselkedése másra vagy önmagára nézve. 

MN: Jogvédők azt a 72 órás intervallumot szokták kritizálni, amíg bírói döntés nélkül is folyhat egy páciens kényszergyógykezelése, hiszen így előfordulhat, hogy mire bíró elé kerül az illető, már a gyógyszerek által erősen befolyásolt tudatállapotban van. 

HJ: Szerintem ennél nagyobb baj, hogy ezek a bírói szemlék a legtöbbször teljesen formálisak. Az ügy kimenetele nem a kezelésben eltöltött három napon múlik, hiszen a megkezdett terápia ellenére az esetek többségében meg lehet azt ítélni, hogy mennyire veszélyeztető a beteg állapota, és a páciens sem veszti el három nap alatt az akaratát. Teoretikusan persze ez is egy nehezen eldönthető kérdés. Az Egyesült Államokban például bírói jóváhagyás nélkül nem lehet megkezdeni a páciens gyógykezelését - így aztán előfordul, hogy a beteget 72 órára bezárják egy "gumiszobába", ahol adott esetben három napon keresztül mindenféle orvosi segítség nélkül kínlódik, mivel semmilyen kezelést nem kaphat. Kérdés, hogy ebben az esetben például mennyire helyeselhető, hogy az önrendelkezés joga fölülírja a gyógyításhoz való hozzáférés jogát. Visszatérve a pszichiátriával szemben megfogalmazott kritikákra, szerintem az intézményrendszer egészét támadó látványos, "forradalmi" gesztusok helyett inkább a mindennapi működésre kellene összpontosítani: a jó gyakorlat kialakításához nagyon sok hétköznapi, gyakorlatias, civil érdekvédelmi munkára van szükség - ahogy ezt például a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum teszi. 

MN: Mire számíthat az, aki önöket, azaz a közösségi pszichiátriai ellátást választja? 

HJ: Mi abból indulunk ki, hogy csak azt gyógyítsuk, amit a páciens maga is gyógyíttatni akar, ami neki is gondot okoz - számos olyan élménye lehet valakinek, ami nekünk talán furcsa, de neki nem jelent problémát. Ha valakihez az angyalok beszélnek, és számára ez egy pozitív misztikus tapasztalat, akkor ezt mi miért ne fogadnánk el? Kicsit szlogenszerű, de mi nem tünetekkel és diagnózisokkal, hanem emberekkel foglalkozunk. Ennek jegyében először is megpróbáljuk felmérni a páciens személyes életcéljait - ezekből alakul ki aztán a gondozási munka vezérfonala. Ebbe a folyamatba igyekszünk bevonni a páciens természetes segítőit - ők legtöbbször az illető családja, esetleg a barátai -, ésmegpróbálunk együtt dolgozni velük. Gyakran mi megyünk ki a páciens lakására, mert számára fontos lehet, hogy ott találkozzunk. Ha összegyűlt ez a csapat - részünkről orvos, pszichológus, szükség szerint szociális munkás -, akkor megkérdezzük, hogy mik azok a célok, amiket ők, e kis közösség tagjai szeretnének elérni. Ezekkel a célokkal dolgozunk aztán egészen addig, amíg nem találunk olyan jó kompromisszumot, ami reális, örömteli, és amivel mindenki jól jár, nemcsak a páciens, hanem a környezete is. Nagyon fontos, hogy mindnyájan úgy érezzék, nyereséget könyvelhetnek el a közös munkával, mert a páciens állapotának javulása azon is múlik, hogy milyen az ő fogadó közege; ezért is hívják ezt a módszertant közösségi pszichiátriának. 

MN: Ebben a folyamatban mire terjed ki a páciens önrendelkezése? 

HJ: Lényegében minden kérdésben ő dönt. Miután megismertük a céljait, megállapodunk abban az útban és azokban a módszerekben, ahogyan ezeket el lehet érni. Ebből kiindulva építjük fel a gondozási tervet. Mi javaslatokat teszünk, de a döntéseket a páciens hozza meg: így a lehető legteljesebb marad az önrendelkezése. De legalább ilyen fontos, hogy ha az állapota roszszabbodása miatt valaki visszajön hozzánk, az esetek többségében mire leülünk megbeszélni a szükséges teendőket, ő maga a terápia során elsajátított eszközökkel és módszerekkel, az így megszerzett képességgel már meg is kezdte a maga gyógyítását. Szerintem a mentális problémával küzdő ember szabadságának, az önrendelkezésnek ez a legmagasabb foka. 

Becker András - MagyarNarancs 

Országos konferenciát szerveznek az egészségügyben dolgozó szociális munkások. 

Október 17-én, szerdán 9-től 16 óráig, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Államtitkárságának épületében (1051 Bp., Arany János u. 6-8.) tartja első országos konferenciáját az Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete. A szervezők az egészségügyben végzett szociális munkát és ennek az egészségügyi ellátással való kapcsolatát állították a tanácskozás fókuszába. 

Nagy izgalommal várnak minden szociális és egészségügyi szakembert egy közös gondolkodásra a jó gyakorlatokról éppúgy, mint dilemmákról, kompetenciahatárokról, protokollokról és team-munkáról. A kórházi szociális munka során tapasztalják, hogy nagyon nagy szükség van arra, hogy a hozzájuk fordulók EGÉSZ-SÉGE érdekében együtt tegyenek.

A konferencia akkreditációja egészségügyi végzettségű szakemberek számára folyamatban van. A szociális szakemberek részére a konferencia nem akkreditált.

A nap programjáról részletek az www.eudszm.hu honlapon találhatók.

A debreceniek részvételével megvalósult program a dohányzás visszaszorítására irányult. 

Kilenc ország részvételével zajlott az a nemzetközi, európai uniós támogatással megvalósuló program, amely a fiatalok dohányzásának megelőzésére és a dohányzásról való leszoktatásra irányult. Magyarországot a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Magatartástudományi Intézete képviselte a projektben. 

Hazánkban minden harmadik fiatal dohányzik. Bár az utóbbi években a serdülőkorú dohányosok száma nem emelkedett jelentősen, ám a diákok egyre fiatalabb korban kezdenek el dohányozni, és közöttük egyre több a lány. Az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság támogatásával három évvel ezelőtt indított „Az európai családok és serdülők leszoknak a dohányzásról" című program ("euFAQT": www.eufaqt.eu ) idén októberben fejeződik be - közölte az egyetem.

A projekt során a dohányzás megelőzésére és a leszoktatás módszereire olyan rendszert fejlesztettek ki, amely a serdülőket a családjukkal együtt közelíti meg. Így pszichológusok vezetésével a tanulók, a szülők és a tanárok együttesen működtek közre interaktív beszélgetéseken, önismereti és kommunikációs játékokban – tájékoztatott dr. Molnár Péter, a DE OEC Magatartástudományi Intézet egyetemi tanára.

A résztvevő intézmények: az athéni Környezetvédelmi és Foglalkozás-egészségügyi Intézet, a lengyel Jagelló Egyetem Orvosi Kara, a román ROMTENS Alapítvány, a szlovák STOP Smoking Egyesület, társult partnerek: a Ciprusi Nemzetközi Közegészségügyi Intézet, a Prágai Egyetem Orvosi Fakultása, az ankarai orvosi egyetem, hazánkból pedig a DE OEC Magatartástudományi Intézete és az Innovamed Orvosi és Oktatásfejlesztési cég. 

Weborvos 

Mániás depresszió, - mintha ellentmondás lenne. Nem illik össze a két kifejezés. Hiszen a mánia a cselekvés, aktivitás képzetét kelti, a depresszió pedig a csöndet, a letargiát. Pedig létezik így együtt, mániás depresszióként a manapság egyre gyakrabban emlegetett pszichiátriai betegség, amit feltűnő hangulatingadozások kísérnek, a mély depressziótól a túláradó vidámságig, végigkísérve a beteg egész életét. 

A Nyírő kórház pszichiátriai központ lesz, de megmarad a többi ellátás is. Az elmeosztályt már kialakították, de épül egy részleg, ahol a sürgősségi eseteket fogadják majd. 

Attól, hogy a fővárosi Nyírő Gyula Kórházban alakítják ki az új Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetet, a többi ellátás sem szorul majd háttérbe, sőt azokat is továbbfejlesztik - jelentette be Németh Attila, az intézmény főigazgatója. Nem igaz, hogy megszűnne a gasztroenterológiai rendelés, vagy jól működő osztályokat zárnának be. Olyan komplex kórházat szeretnének, ahol az osztályok sokkal szorosabban működnek majd együtt - tette hozzá.

Németh elmondta, hogy a központhoz szükséges fejlesztések közül az elmeosztályt már kialakították, és a tervek között szerepel egyebek mellett egy pszichoszomatikus betegeket kezelő osztály és a sürgősségi pszichiátriai betegfogadó részleg kialakítása, valamint az ambulanciák fejlesztése is.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), amelyet 2007-ben zártak be, mintegy 840 ággyal működött. A Nyírő Gyula kórházban jelenleg a pszichiátriai ellátásra 350, addiktológiaira pedig mintegy 90 ágy áll rendelkezésre - mondta Németh Attila. 

Az új központ kialakításában külső szakértőként Füredi János, az egykori OPNI pszichiátriai igazgatója is részt vesz. A sajtótájékoztatón ő azt mondta: egy "jobb Lipótot" szeretne, ahol lehetőség van például a szenvedélybetegeket, a szexuális, valamint az étkezési zavarokkal küzdőket kezelő specializált osztályok létrehozására.

Füredi János szerint az OPNI-nak is megvoltak a maga hibái, például az, hogy több ellátást csak más intézmények segítségével tudtak biztosítani. A Nyírő Gyula Kórházban viszont az olyan osztályok, mint a szülészet vagy a gasztroenterológia helyben megvannak - emelte ki.

doki.net

A korlátozás segítheti a szenvedélybetegek gyógyulását? A nyerőgépek számának korlátozása hatékony módszer lehet, hogy megelőzzék a Magyarországon egyre súlyosbodó problémát jelentő játékszenvedély terjedését, és a szenvedélybetegek gyógyulását is nagyban segítené - mondta Németh Attila pszichiáter az MTI-nek.

A parlament kedden kivételes sürgős eljárásban elfogadta azt a törvényt, amely megtiltja a játéktermek és az elektronikus kaszinók működtetését; pénznyerő gépek így csak játékkaszinókban üzemeltethetők a jövőben, máshol - például vendéglátóhelyeken - nem. A korábban kiadott engedélyek hatályukat vesztik. A törvény a kihirdetését követő napon lép majd hatályba.

Németh Attila, a budapesti Nyírő Gyula Kórház főigazgatója azt mondta: a magyar lakosságnak jelenleg nagyjából egy százalékát érinti a játékszenvedély, de a betegek száma növekvő tendenciát mutat. Ez is súlyos betegség, akár az alkohol- vagy a drogfüggőség, gyógyításához speciális terápia szükséges - emelte ki.

Kifejtette, hogy bár szerencsejáték régóta van Magyarországon, de amíg még a lóversenyeken is csak devizában lehetett fogadni, az erősen korlátozta a játékosok körét. A pszichiáter elmondta, hogy az 1990-es évek elejéig nem is volt ilyen problémával küzdő betegük, de amikor nálunk is elterjedtek a nyerőautomaták, félkarú rablók, egyre többen tették kockára a pénzüket a lehetséges nyeremény reményében, köztük olyanok is, akik hajlamosak a szenvedélybetegségekre.

A pszichiáter kiemelte: a szerencsejáték lényege, hogy minél könnyebben lehessen meggazdagodni, ezért jelentenek nagy veszélyt a félkarú rabló típusú gépek, ahol az ember egy karrántással veszítheti el a pénzét.

Németh Attila emlékei szerint már 1998 óta napirenden van a játékgépek működtetésének szigorúbb szabályozása. A pszichiáter szakma az elmúlt években számos javaslatot is készített erre. Ezek között szerepelt az is, hogy ahol alkoholt árusítanak, ott tiltsák be a nyerőgépek működtetését. Bizonyított tény ugyanis, hogy az alkohol és a játékfüggőség egymást erősíti, és ha az egyikből sikerülne is kigyógyulnia a betegnek, a másik függősége miatt könnyebben visszaeshet.

Ezen felül a játékszenvedéllyel párhuzamosan a depresszió és az öngyilkosság kockázata is megnő, továbbá a játékfüggő nemcsak önmaga, hanem környezete helyzetét is veszélyezteti. A pszichiáter elmondta: találkozott már olyan beteggel, aki addig játszott, amíg lenullázta a számláját, olyannal, aki milliós kölcsönöket vett fel, és "aláírt bármit" a veszteségei miatt. De előfordult az is, hogy nem milliós, hanem már akár tízezer forintos veszteségek miatt is segítséget kért a játékfüggőséggel küzdő ember családja, mert nem volt mit enniük.

Németh Attila kiemelte: a játékszenvedély jövedelmi helyzettől függetlenül bárkit érinthet amíg a nyerőgépek az elit kaszinóktól az olcsó kocsmákig számos helyen megtalálhatók.

A pszichiáter azt is elmondta, hogy például az Egyesült Államokban bevett módszer, hogy a játékszenvedélyből kigyógyulni vágyók kitiltatják magukat a kaszinókból, hogy elkerüljék a kísértést, és ezáltal a visszaesés lehetőségét.

Németh Attila szerint ha Magyarországon korlátozzák a nyerőgépeket működtethető egységek számát és szigorítják az ellenőrzésüket, a szenvedélybetegek könnyebben elkerülhetik azokat a helyeket, ahol pénzüket, anyagi helyzetüket kockáztatják.

A Lelki Egészség Világnapjáról a Mentális Egészség Világszövetsége kezdeményezésére 1992 óta emlékeznek meg minden év október 10‐én, az idén 20‐ik alkalommal.

Meg kell érteni, mi okozza a drogfüggőséget – mondja a Kanadában dolgozó magyar származású orvos. Vancouverben nem kriminalizálják a drogfüggőket, hanem megpróbálják megérteni a problémáikat. 

„A drogfüggőség csak tünet, az emberi fájdalom és szenvedés tünete, és nagyrészt a gyerekkori traumák az okozói.” Máté Gábor családorvos, drogfüggőkkel foglalkozó specialista (fotó: Kálló Péter)

Egykor családorvosként dolgozott, ma már drogklinikákon és egészségügyi központokban gyógyít Kanadában a magyar származású orvos. A függőségek természetére újszerű nézőpontból világít rá a múlt héten hazánkban is megjelent könyvében, A sóvárgás démonában.

Van olyan ember, aki minden függőségtől mentes?
– A fogyasztói társadalomban nagyon kevesen vannak ilyenek. Persze ez attól is függ, hogy mit tekintünk függőségnek. Szerintem a függőség az a viselkedés, amelyben az ember pillanatnyi örömöt keres, de hosszú távon kárt okoz vele magának. Ez lehet droggal, szexszel, internettel, evéssel, munkával vagy szerencsejátékkal kapcsolatos. Bármi lehet a függőség tárgya. Ha így definiáljuk a függőséget, akkor látjuk, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik minden függőségtől mentesek.

Az, hogy fogyasztói társadalomban élünk, rontja a helyzetünket?
– Igen. A függő ember nem érzi magát teljesnek, és nem is elégedett, és a fogyasztói társadalom is azt mondja az embernek, hogy ő nem teljes. Valamit el kell érnie, így vagy úgy kell kinéznie, ezt vagy azt kell fogyasztania, különböző dolgokat meg kell szereznie, bizonyos státuszt el kell érnie. Mindenkiben ürességérzetet épít ki. Ezt az űrt kívülről próbálják betölteni, így alakul ki a függőség.

Vagyis nyugatabbra rosszabb a helyzet, mint keletebbre?
– Nem feltétlenül. Nemcsak a fogyasztói társadalom határozza meg a függőséget, hanem az is, amit az ember életében elszenved. Minél több a szenvedés, annál inkább jön a függőség. Ilyenkor az ember elkeseredetten próbálja a fájdalmát csillapítani. Amerikában valóban jóval több a heroinista, mint Magyarországon, itt viszont sokkal több iszákos ember van. Ők mind fájdalmukat akarják csillapítani.

Azért több itt az alkoholfüggő, mert nálunk ehhez könnyebb hozzájutni?
– Nagyrészt függ a függőség jellege attól, hogy mi kapható meg könnyebben. Akinek függőségi beállítottsága van, az előbb-utóbb talál magának valamit, épp ezért elhibázott a drogok elleni harc. Ha megtiltjuk a függőknek a drogok használatát anélkül, hogy tennénk bármit is azért, hogy a traumát megértsük vagy kezeljük, addig nem tudunk nekik segíteni. Sőt! Minél keményebben bánunk velük, annál jobban bántjuk őket, annál inkább fogják használni a szereket.

Viszont a drog nemcsak egészségügyi, hanem bűnözési kérdés is...
– Mi a bűn? Az Magyarországon nem bűn, hogy valaki pálinkával megöli magát. Az viszont igen, ha akár csak a kezében tart egy marihuánás cigarettát. Ki határozza meg és milyen alapon, hogy az egyik megengedhető, a másik törvények kívül áll? Ebben logika, tudomány és emberi érzés nincs. A húszas évek Észak-Amerikájában az alkoholt tiltották be, de csak annyit értek el, hogy komoly feketepiaca lett, és jöttek a gengszterek. Az ivást nem lehetett megállítani. Nem a függés okozza a bűnözést – a törvény okozza a bűnözést.

Milyen drogpolitikát tartana helyesnek?
– Meg kell érteni, mi okozza a drogfüggőséget. A kemény drogosok gyerekkori trauma után váltak azokká, amik, nemcsak azért, mert csillapítani akarják a fájdalmukat, hanem mert agyműködésüket is befolyásolja a trauma. Ezek a folyamatok már a méhben kezdődnek: ha egy terhes nő stressz alatt van, az nagymértékben befolyásolja a gyermek agyfejlődését. Most azokat büntetjük, akik életük kezdetétől szenvednek. Ezt megértve a tények egészen más drogpolitikára vezetnek minket. Mi Vancouverben úgy dolgozunk, hogy egy helyszínen tiszta tűt és fertőtlenítőszereket, tiszta vizet biztosítunk a drogosoknak, hogy nővérek szeme előtt lőhessék be magukat. Így sokkal kevesebb az AIDS, a fertőzés, a hepatitis, a túladagolás. Ezzel kezdjük, emberien bánunk velük, elfogadjuk, hogy azért csinálják mindezt, mert fájdalmuk van. Ez nem elég arra, hogy kikúráljuk őket, de kiindulópontnak megfelelő.

Érdemes lenne tehát dekriminalizálás mellett jobban figyelni a gyerekkori traumák megelőzésére?
– A könyvem függelékében a függőség megelőzéséről beszélek. Ennek már a terhesség alatt meg kell kezdődnie. Ha egy terhes nőt bánt a párja, az stresszhormont vált ki belőle, ez is károsan hat a gyermek fejlődésére. De azok, akik bántják a gyereküket, ugyanezt élték át gyerekként, így tanulták. Őket sem csak fenyegetéssel kell kezelni, velük is dolgozni kell, hogy megértsük a viselkedésüket, hogy mi okozta ezt a sok fájdalmat és haragot. Ha a szenvedés többgenerációs mivoltát megértjük, máshogy látjuk az egész helyzetet.

Névjegy – dr. Máté Gébor
• Családja  1957-ben vándorolt ki Kanadába.
• Családorvosként dolgozott, később drogfüggőkkel kezdett el foglalkozni.
• Könyvében saját magát is függőnek írja le: klasszikus zenei lemezek vásárlása és munkája a „drogja”. Az előbbi függőségtől már megszabadult...
• Szerda este hattól  a Mammutban található Libriben, csütörtök este
hattól a debreceni Alexandra áruházban mutatja be a könyvet.
• Ma délután négytől az ELTE Pszichológiai Intézetében tart előadást, este hattól pedig az Akváriumban vesz részt beszélgetésen.

Metropol - Krezinger Szonja