Családi élet és halálos szenvedély 

Ma már közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy aki túlságosan belekeveredik a drogok, főleg azok keményebb változatainak élvezetébe, eljegyzést köt a halállal, amely frigy csak kínkeserves szenvedések árán bontható fel. A szenvedély kialakulásában és leküzdésében fontos szerepe van a családnak, a hozzátartozók áldozatokhoz való viszonyulásának, s negatív hatású a "rossz baráti kör" vagy a hibás társadalmi modell. Erről beszélgettünk dr. Szemelyácz Jánossal, a pécsi drogambulancia vezetőjével. A baranyai intézményről tudni kell, hogy azon kevés jól működő megelőző-gyógyító helyek egyike, ahová az ország minden részéről érkeznek kliensek.

- Milyen családi háttér jellemzi leginkább a drogfogyasztó fiatalok táborát? Merthogy tudjuk, általában fiatalokról van szó, hiszen e szörnyű szenvedéllyel nem élnek sokáig az emberek.
- Mindenekelőtt ott alakulnak ki a különböző devianciák, így a narkománia is, ahol gyenge a kommunikációs készség, a családtagok érzelmileg nem kötődnek erősen egymáshoz, s szinte alig tudnak egy nyelven beszélni.
- Ez az adott család anyagi, egzisztenciális helyzetével mennyiben függ össze?
- Azt mondhatjuk, nincs közvetlen összefüggés. A legszegényebbektől kezdve az új középosztálybelieken át a leggazdagabb családok gyermekei körében is előfordul. Nem az anyagi helyzet függvénye, hanem a felületes emberi kapcsolatoké, az érzelem- és ingerszegény környezeté, rohanó életformáé, a törődést pénzzel pótló szülői viselkedésmodellé.
- Gondolom, a tizenévesek életkori sajátosságai - ha nem megfelelően állnak hozzá a felnőttek - szintén veszélyforrást jelenthetnek...
- Igen, ebben az életkorban a tinik egyszerűen bosszantani akarnak mindenkit. Szülőt, pedagógust, általában a felnőtteket, a társadalmat. Ha olyan a szociális közeg, hogy ez a bosszantás eredményes, úgy könnyen kialakul a drogfüggőség, mégpedig számos egyéb devianciákkal párosulva. Egy fiatal testileg-lelkileg újat akar, érvényesülni szeretne. Jelenlegi átmeneti, zavaros korunkban erre sokszor nincs lehetőség; nagy tévutak vannak, zagyva politikai, világnézeti, vallási eszmék, alkohollal, droggal párosulva. A család gyenge visszatartó ereje esetén a baráti kör, a társadalom elszívja, rossz irányba befolyásolja az ifjúságot. A túlzott óvás és a nemtörődömség egyaránt káros lehet.
- A közvélemény hozzáállása közismert. Vannak szánakozók, mások egyenesen elpusztítanák a szerencsétlen, súlyos kábítószereseket, fölös nyűgnek tartván őket, legtöbben viszont egyszerűen legyintenek a problémára azzal, hogy aki belekeveredett annak szegénynek úgyis vége, mert erről nem lehet leszokni, inkább elfordítják a fejüket. Magam is sok súlyos drogfogyasztót látok itt az ambulancia környékén, hisz elég központi helyen van. Valójában milyen esélyei vannak egy drogosnak a talpra állásra, arra, hogy valaha tiszta legyen, és egyáltalán befogadja-e majd a társadalom?
- Az orvosi kezelés eredménye attól függ, mennyire van benne a páciens a kábítószer fogyasztásban, milyen erős anyagot használ, milyen gyakran, és mennyi ideje. Ambulánsan és főleg rehabilitációs intézményekben ma már komoly eredményeket érünk el.
- Gondolom, a probléma következő, hasonlóan súlyos része akkor kezdődik, ha valaki tisztán kikerül az intézményből, de az előítéletek miatt nem kívánatos sem a munkahelyén, sem a normális ismeretségi körében, legfeljebb egykori drogos társai között fogadják szívesen és próbálják meg "visszarángatni".
- Így van, de a dolog nem ilyen egyszerű. Már ott kezdődnek a gondok, hogy a veszélyeztetett, illetve már hellyel-közzel "anyaggal" élő fiatalt el kell juttatni a megfelelő intézménybe, ahol segítenek rajta. Így megint csak a családnál kötünk ki. Több szülőt ismerek, akinek még kezdő anyagos gyermeke viszonylag könnyen menthető lenne, de miután láttak már néhány súlyos esetet, mély borzadállyal

utasítják el, hogy csemetéiket ilyen emberekkel egy helyen kezeljék. Szégyellnek szembenézni a dologgal, amíg tudják eltussolják, s csak akkor jelentkeznek, ha komoly a baj. Ez részben azért van, mert a deviáns magatartás sokszor a rossz családi háttér, általános, kölcsönös egymás iránti értetlenség, más családtagok egyéb deviáns magatartása vagy az érzelmi elhanyagoltság következményei. Itt az eltussolás nem csak arról szól, hogy a gyerek kipróbálja a kábítószert, hanem arról is, hogy például a szülők alkoholisták, érdektelenek a gyerekkel, esetleg szorgalmas és tisztességtelen pénzhajhászok, a szülők erkölcstelenek, vagy naponta veszekszenek, a gyerek már régen hasonlóan sérült, és deviáns baráti körhöz menekült otthonról. Tehát egy óriási problémahalmaz végeredménye az ő magatartása, ami a családban fennáll, ismerősök és ismeretlenek előtt szégyelleni való és nem szívesen vallják be. Márpedig a kezelésnél ismerni kell a bajhoz vezető okokat, hiszen azok megszüntetésénél lehet a drogtól is megszabadítani annak áldozatát. Ami a súlyos esetektől való borzongást illeti, inkább arra kéne gondolni, hogyan kell megelőzni azt, nehogy a saját gyermekünk is ilyen állapotba kerüljön. Egyébként, ha a gond még nem olyan nagy, nem is szükséges azonnal a drogközponthoz fordulni. A háziorvosnál, gyermek- és ifjúsági pszichiáternél vagy a nevelési tanácsadónál kell kezdeni, s az ő javaslatukra - ha súlyosnak látják az esetet - jöjjenek csak hozzánk. Eltitkolni a dolgot azonban mindenképpen merénylet a gyerek, a fiatalok ellen.
- Ezek szerint az ilyen családok légkörében a gyógyulásra is kevés az esély, minden orvosi, pszichiáteri erőfeszítés ellenére.
- A gyógyulásra ott van jó esély, ahol felvállalják a szülőpár-gyermek-család hagyományos identitást, ha a külvilág felé is vállalják önmagukat végtelen türelemmel egymás és főleg a narkomán fiatal iránt. Amikor a család célja az általános boldogság és a jó közérzet elérése mindenféle egyéb eredményhajhászás - pénz, pozíció stb. - helyett, amikor igazi kulturális, erkölcsi, emberi értékeket vallanak, ott eredményes a terápia is. Nem pedig akkor, ha a gátlásoktól, szégyenérzettől remegő kliens azt várja, hogy csodát műveljünk vele.
- Tehát egy ilyen idillikus családi körben, ahol azért baráti, társadalmi hatásra megcsúszhat egy fiatal, a gyógyulásnak is csaknem tökéletes esélyei vannak?
- Amennyiben ez az idill, ha már így fogalmazunk, valóságos. Ugyanis egy súlyos eshetőséget nem hagyhatunk figyelmen kívül. Akadnak amolyan "magukba szálló" családok, ahol a már felsorolt problémák teljes halmaza megtalálható. Aztán ha a gyermek belekerül a rossz társaságba, züllésbe és a drogfogyasztás poklába, amitől szabadulni ma már köztudottan keserves mind pszichésen, mind fizikálisan, a szülőkön, testvéreken hirtelen erőt vesz a legnagyobb lelkifurdalás. Azonnal törődni kezdenek az áldozattal, felhagyva a meggazdagodásért és híressé válásért folytatott kétes értékű küzdelmet. Számos esetben le is szokik családtagjuk a szenvedélyéről a hozzátartozók segítségével. Csakhogy hosszas küzdelem után a probléma megszűntével kiüresedik kapcsolatuk, amit csak a drog teremtett meg, fogott össze. A családtagok visszatérnek érzelemszegény, eredményhajhászó életformájukhoz, vagyis újra kialakul az a szociális közeg, mikroközeg, amely a gyereket előtte a devianciába, szenvedélybe vitte. Így ő - kegyetlen leszokási küzdelem után - ott folytatja, ahol abbahagyta. Avagy, ha nem ő, akkor mondjuk a testvére.
- Ez nagyon reménytelenül hangzik. Így egy eleve rosszul működő család soha nem képes hosszú távon jó irányba hatni tagjaira?
- Csak akkor, ha ez a család rendkívüli önkritikával és önuralommal véglegesen magába száll. Ha végleg föladja rossz értékrendjét, van ereje belátni, hogy évtizedeken át rosszul működött, és fölfogja, hogy ha visszatér az eredeti viselkedésmintákhoz, újratermeli azokat a problémákat, amelyek egyszer már a gyermeküket, sőt gyakorlatilag ezáltal csaknem mindannyiukat tönkretették. Világos, hogy ehhez óriási lelkierő kell, meglett embereknek szembe kell nézniük egész elhibázott életmodelljükkel, melynek szellemében egész eddigi életüket leélték. Erre sokan nem képesek, mások igen, de csak így megy, a család csak így funkcionál normálisan és mentheti meg szerencsétlenné vált hozzátartozóját.
- Mivel lapunk általában a párkapcsolatokkal, a házastársakkal és a gyerekek kapcsolatával foglalkozik, még nem említettük az intézeti fiatalokat, a magányos embereket...
- Ez a szakma legnehezebb területe, és a legszomorúbb esetek is innen kerülnek ki... Szülők vagy "normál" házastársak minden megtesznek a másikért általában, még ha - mint már említettük szégyenkezve, takargatva is. Akiknek nincsenek hozzátartozói, sokszor a legrosszabb élettársi kapcsolatokba keverednek. Pontosabban a drogos fiúk és lányok előbb találnak egymásban partnert, minthogy szenvedélyektől mentes társra lelnének. Így pedig egymást rántják minél mélyebbre, megélhetésükhöz nem csak fogyasztják, árulják is a drogot, és közösen bűncselekményeket is elkövetnek.
- A börtönbe került drogfogyasztók egyéb cselekményeikért vagy csak a drogtartás-árusítás miatt jutnak oda?
- A magyar drogtörvények szigorúak és ellentmondásosak, sokszor logikátlanok. Adott mennyiségű drog tárolásáért már éppúgy lecsuknak valakit, mint mondjuk betörésért. Sőt, tudunk olyan esetről, ahol az illető ítéleténél sokkal nagyobb súllyal esett latba, hogy x mennyiségű fehér port tárolt odahaza, mint a belőtt állapotban okozott anyagi kár, amikor autókat meg kocsmaberendezést tört össze. Holott egy szolid drogrejtegető talán mégsem olyan veszélyes, mint aki kábítószer hatása alatt tör, zúz, verekedik. A büntetési tételek pedig csaknem azonosak.
- Főleg, ha az illető nem tud drága ügyvédet fogadni, mert nincstelen és hozzátartozója sincs. Azaz visszakanyarodtunk a családtalanokhoz. Ők, ha kikerülnek egy rehabilitációs intézményből, mihez kezdenek?
- Nemrégiben alakultak a "Félutas" házak. Ezekben ingyen lakhatnak a gyógyultak, míg munkát találnak és keresnek annyit, hogy albérletbe menjenek, vagy egyéb úton oldják meg lakásproblémáikat. Működnek önsegítő csoportok, foglalkozásaikra minden gyógyult drogos eljárhat, és sokan el is járnak. Aztán pedig a terápia sem fejeződik be azzal, hogy valaki nem fogyaszt kábítószert, tisztává válik. Családosok és családtalanok egyaránt további terápiára járnak, mely már nem a drogról szól, hanem arról, hogyan alakult ki náluk e szenvedély, és mi segíti, segítette elő a leszokást. Ezekre az emberekre még nagyon hosszú ideig oda kell figyelnünk, hiszen olyan szenvedélyről van szó, melyre nagyon könnyű újra rákapni. A régi társaság visszahúzó ereje, a társadalmi előítéletek, korunk érvényesülési lehetőségeinek korlátai, lelki kiüresedés, új életforma megszokásának nehézségei. Nem utolsósorban az, hogy némelyik dealer, aki nem csak fogyasztotta, hanem árulta is a drogot, sokkal jobban állt anyagilag, mint abbahagyva azt, nehéz munkával kell szerényebb keresettel beérnie. Az úgynevezett erkölcsi meggyőzés nehéz és kényes dolog.
- Igen, láttam már idejönni jól öltözött klienst oldalán márkás rádiótelefonnal és drágább autóból szállt ki, mint amilyet doktor úr valaha is meg tud venni. Mit lehet az ilyennek mondani?
- Legfeljebb azt, hogy a várható élettartamom a duplája az övének, normális gyerekeket tudtam összehozni, nem a pénzemért meg a fehér porért "szeretnek" hanem valódi szeretettel és nem zagyva hallucinogén álomvilágot teremtek magamnak, hanem a valóságban élek, mely épp oly színes és szép tud lenni, mint a drogos vad álomvilág. Egy színházi előadás, mozi vagy kirándulás a természetben, szebb, mint az "anyaggal való utazás" nem létező tájakon és világban.
- Volt már, hogy ez hatott erre a típusra?
- Természetesen, hisz a halál közelsége mindenkit elrémiszt tömött pénztárcával is, de ezek a legnehezebb emberek.
- Visszatérve a rehabilitáltakra, a félutas házakon kívül milyen konkrét segítséget kapnak még?
- Megemlítendő az "újra dolgozom" program, mely megváltozott munkaképességűeknek nyújt munkahelyet. Speciális pénzkereső foglalkoztatás sorstársaknak, tehát nincsenek előítéletek. Figyelembe veszik az illető képességét, érdeklődési körét, így lassan megtalálják magukat.
- Tudok olyanról, hogy gyógyult drogosok éppen főhivatású segítőkké váltak. Ez egy kissé sikamlósnak tűnik.
- Ha a visszaesés veszélyére gondolok, az bárhol, bárkivel előfordulhat, nem jelent nagyobb veszélyt egy gyógyult drogos a segítő szakmában sem, mint másutt. Ugyanakkor ki más volna a legalkalmasabb a kliens problémáinak felismerésére, a beleérzésre, az adott helyzetben és pillanatban való segítségnyújtásra, mint aki maga is megjárta ezt a poklot. A legjobb szociális munkásokká válhatnak ezek a fiúk és lányok.
- Feltűnt, hogy az ország minden részéből jönnek segítségért a pécsi drogközpontba. Mi ennek az oka?
- Kevés a drogszakember, aki hosszú távon vállalja ezt a munkát. Számos orvoskolléga idegenkedik tőle, nem látják a kézzel fogható eredményeket. Sok a tragikus sorsú kliens és sokan tönkremennek, meghalnak fiatalon.
- Én viszont úgy gondolom, egy sebésznek sem sokkal jobb a körzete, aki mondjuk súlyos daganatos betegeket műt. Életüket fél vagy egy évvel meghosszabbítja, és sokkal tehetetlenebb a rákkal szemben.
- Igen, de ott egy-egy eset mégis egyértelműbb, és lezárhatók a kórlapok. A drogterápiának - ha úgy tetszik - soha nincsenek lezárt dossziéi, itt csak örök küzdelem van és a visszaesés állandó. Damoklész kardja folyton ott lebeg a fejünk felett. Az orvostudománynak nehéz, de mégis szomorúan szép, s talán a legszebb területe ez...

pkm - Gyenis Pál  

Az addiktológus

Az alkohol- és drogproblémákkal küzdők, vagy épp a videójátékfüggők az addiktológus szakorvostól kaphatnak lelki és gyógyszeres segítséget.

 

Ha nem tud lemondani róla...

Szenvedélybetegségek (addiktológiai kórképek) fogalmába tartoznak azok a magatartászavarok, amelyek bizonyos kémiai anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magukba. Ezektől a kémiai szerektől: alkohol, cigaretta, drog, nyugtatók, altatók, kávé, rendszeres használata során függőség (dependencia) alakul ki. A személy nem tud lemondani e szerek használatáról akkor sem, ha a szer fogyasztását környezete ellenzi vagy tiltja. Megváltozik az egyén közérzete, hangulata, magatartása - azaz átalakítja a személyiséget.

Mint dr. Peti Erzsébet addiktológus a HáziPatika.com-nak elmondta, hozzá első sorban alkoholproblémákkal fordulnak betegek, túlnyomó részt olyanok, akik maguk határozták el, le akarnak szokni. A szakember hozzátette: ha valaki a család nyomására keresi fel az addiktológust, de ő maga nem akar valójában leszokni, az szinte reménytelen helyzet.

Így dolgozik az addiktológus

Ha a beteg addiktológus segítségét veszi igénybe, legelőször a függőség lelki okát, a pszichés hátteret tárják fel. Ezzel együtt - laborvizsgálatok segítségével - az esetleges testi károsodást is feltérképezik, majd ha ez szükséges, más szakorvosokat is bevonnak a kezelésbe.


A kezelés első lépése a páciens segítése abban, hogy "tiszta" tudjon maradni. "A megvonási tüneteket kell kezelni, például a megvonást, sóvárgást csökkentő gyógyszerekkel, illetve ezzel párhuzamosan a szervi károsodásokkal is foglalkozni kell. Alkoholfüggők esetében például a vitaminpótlás, vagy a májproblémák gyógyítása a feladat" - mondta dr. Peti Erzsébet.

A következő lépés az elért absztinencia megtartása. Egyfelől pszichoterápiával, a pszichés tényezők feltárásával támogatja az addiktológus szakember a beteget, de bizonyos esetekben - ha valami pszichés betegség áll a háttérben - gyógyszeres kezelést is elrendelhetnek.

Névjegy: Dr. Peti Erzsébet

1977-ben végzett a Semmelweis Egyetemen. Hosszú szakmai gyakorlata során először kórházi osztályokon (pszichiátriai és addiktológiai osztályokon), majd a járóbeteg-ellátásban pszichoterápiás ambulancia, pszichiátriai és addiktológiai gondozóban is dolgozott.

 

Házipatika

Moldávia és Csehország után Magyarországon fogy évente a legtöbb alkohol a világon. Ráadásul szinte minden tizedik honfitársunknak akad problémája az ivással.  

Elképesztő mennyiségű szesz csúszik le a magyarok torkán. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO statisztikája szerint csak a moldávok és csehek isznak nálunk többet a világon. Minden honfitársunk (a statisztika beleérti a csecsemőket is) évente 16,3 liter százszázalékos alkoholnak megfelelő piát gurít le a torkán. Vagyis minden magyar megiszik egy évben 81, félliteres üvegbe töltött, 40 fokos pálinkát.

– Az elmúlt években előretört a pálinkafogyasztás – tájékoztatott kérdésünkre válaszolva Halász Róbert, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács igazgatója. – Néhány éve még az elfogyasztott töményszesz-mennyiségnek negyedét tette ki a pálinka, ez mára megduplázódott – szögezi le Halász.

Nem meglepő, hogy egyes becslések szerint egymillió embernek adódik problémája a piálással, és évente nyolcezer ember hal meg olyan alkoholfogyasztás miatt kialakult betegségben, ami megelőzhető lett volna.

– Ez a szám még magasabb is lehet – állítja dr. Szentesi Péter addiktológus, a szenvedélybetegekkel foglalkozó Félút Centrum főorvosa. – A statisztikák nem vesznek figyelembe minden szövődményt. Az alkoholfüggőséget a tehetetlenség érzése alakítja ki, és úgy vélem, a dohányzásnál több embert öl meg hazánkban az ivás, ami kiemelt stratégia kidolgozását indokolná az egészségügyi kormányzat részéről – hangsúlyozza a szakember.

Alkohol-világranglista

1. Moldova (összesen:) 18,22 liter/fő/év

2. Csehország: 16,45 l/fő/év

3. Magyarország: 16,27 l/fő/év

4. Oroszország: 15,76 l/fő/év

5. Ukrajna: 15,60 l/fő/év

*tiszta szeszben. Forrás: WHO

Egy nemrég végzett kisebb felmérés tanúsága szerint az alkoholista férfiak nem empatikusak és nem képesek felismerni az iróniát sem, ez pedig abból fakadhat, hogy gondjaik vannak a komplex kommunikációs formák megértésével.

Az empátia a másokkal való együttérzés képessége, az irónia pedig egy olyan kommunikációs technika, amivel az elhangzott mondat szó szerinti jelentésének éppen az ellenkezőjét fejezhetjük ki.

A mostani kutatásban 22 alkoholista és 22 nem alkoholfüggő férfi vett részt. A résztvevőknek különböző történeteket kellett olvasniuk, amelyek némelyike erős ironikus töltettel rendelkezett, majd egy kérdőívet kellett kitölteniük a történet szereplőinek érzelmi állapotáról és a történet üzenetéről.

A résztvevők iróniára való érzékenységét a kutatók összehasonlították empatikus képességükkel. Az eredmények szerint az alkoholisták sokkal kevésbé voltak empatikusak, mint a kontrollcsoportban lévő férfiak és az irónia kritikai célzatát sem fogták fel úgy, mint a nem függők. ”Amíg a kontrollcsoportban lévő férfiak érezték, hogy a történetben szereplő irónia negatív érzelmeket és tulajdonságokat tükröz, addig az alkoholisták a történetnek ezeket az elemeit pozitívként értelmezték” - írják a kutatók.

”Az eredmények alapján úgy tűnik, az alkoholistáknak súlyos gondot okoz a komplex kommunikációs formák megértése” - nyilatkozta Simona Amentra, a Milano-Bicocca Egyetem kutatója és a Milánói Katolikus Egyetem előadója. ” Bár számtalan kutatás készült már arról, hogyan ismerjük fel az érzelmeket a testbeszédben és arckifejezésekben, a verbális nyelvről szinte egyáltalán nem készült hasonló tanulmány még. Véleményünk szerint ez egy nagyon fontos kutatási terület, hiszen az esetleges problémák hátterének feltárásával többet tudhatunk meg az olyan függőségi betegségekről is, mint az alkoholizmus.”

A kutatás részletes leírása az Alcoholism: Clinical & Experimental Research című szaklap online kiadásában jelent meg először, nyomtatásban pedig a lap februári számában kerül majd publikálásra.

Betegszoba

November harmadik csütörtöke a "Ne gyújts rá" világnap  

A "Ne gyújts rá!" mozgalom világnapját idén november 15-én rendezik meg. A mozgalom 1974-ben az Amerikai Egyesült Államokból indult útjára, azzal a céllal, hogy legyen egy olyan nap, amikor mellőzzük ezt a szenvedélyt, és a veszélyekről is szót ejtünk. 

 A halálesetek közül minden ötödik, a rák miatt bekövetkezett halálesetek közül minden harmadik a dohányzás számlájára írható. A tüdőrákos halálozás több mint 80 százaléka tulajdonítható a dohányzásnak, és szerepe van az egyre nagyobb népegészségügyi problémává váló krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kialakulásában is. A dohányzás szerepet játszik továbbá a gége-, szájüreg-, garat-, nyelőcső- és húgyhólyagdaganatok kialakulásában, és feltételezhető kapcsolata számos egyéb (hasnyálmirigy-, méhnyak-, petefészek-, vastag- és végbél-, vese-, gyomorrák és néhány leukémiafajta) daganat kialakulásával is. A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának egyik jelentős kockázati tényezője: az érelmeszesedés folyamatának elősegítésével magasvérnyomás-betegség, szívinfarktus, agyi érkatasztrófa kialakulásának esélyét teremti meg. Hatással van a termékenységre és a születendő gyermekre is, ezáltal a jövő generációt is veszélyezteti.

Vajon szégyen-e, ha a lelkünk betegszik meg? És miért mumus a „lélek orvosa”? Dr. Harangozó Judittal, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátria Centrumának főorvosával arról beszél­gettünk, hogy van-e felépülési lehetőség a pszichiátriai beteg­­sé­gekből, és hogy hátráltató tényező-e a stigmatizáció. 

A „félkegyelmű”-től a „fullba nyomja a kretén”-ig szinte kifogyhatatlan a köznyelv eszköztára a lelki problémával küzdő emberek kifigurázására. Felmerül a kérdés, hogy a magas vérnyomást vagy akár az aranyeret miért hagyja szinte érintetlenül?

– Vannak azért más vicces és megbélyegző elnevezések is, például a „bélpoklos”, a „cukros”, a „sánta” vagy a „rákos”. Ezek is olyan kifejezések, amelyek nem éppen semlegesek. A mentális problémák persze kicsit mások: sokszor nehezen különíthető el egy mentális zavar okozta viselkedésváltozás egy deviáns viselkedéstől. Ezért is fontos az ilyen problémák megismerése. Nagyon sok terhet rakunk egy depressziós emberre, ha „lusta disznónak” gondoljuk. A mentális problémák nagyon gyakoriak, mégis tabuként kezeljük őket, ez pedig tévhiteket és felnagyított félelmeket eredményez. A stigma és a diszkrimináció aztán megjelenik a nyelvi kifejezésmódban is. 

Honnan lehet felismerni, hogy orvosi segítségre van szüksége valakinek?

– Jó, ha ismerjük, hogy melyek a fontosabb mentális problémák jelei. Sokat tudunk a meghűlésről, a fejfájásról, az allergiákról, a pszichés problémákat azonban gyakran tabuként kezeljük. Pedig az ismeretük az általános tájékozottsághoz hozzátartozik. A tabuként való kezelés hátránya, hogy nem ismerjük fel a problémákat időben, és előítéletesebbek is lehetünk. Ha például valaki elhúzódóan szomorú, reménytelennek érzi a helyzetét, nem tud örülni azoknak a dolgoknak, amelyeknek régebben szokott, vagy a halált emlegeti, akkor ezek a tünetek komoly depresszióra utalnak, amikor már nem mindig elég a pihenés.

Miben tudjuk egyéni szinten támogatni egy lelki betegséggel küzdő embertársunkat?

– Ilyenkor szelíden beszélgessünk erről, támogassuk az illetőt. Nem jó a problémát „lepasszolni” az orvosnak: a depressziós és más mentális problémával élő emberek számára létfontosságú a szeretetteljes és tapintatos emberi támogatás és a jó kapcsolatrendszer. Sokat ártunk viszont akkor, amikor arra biztatjuk, hogy „szedje össze magát”, vagy hogy „ne nyavalyogjon”.

A tapintatos segítséghez hozzátartozhat, hogy segítünk neki szakembert találni, informálódni, figyeljük, hogy méltányosan bánjanak vele. Látogassuk meg a kórházban is, ha esetleg ott kezelik. Az az ember, akit a pszichiátrián nem látogatnak a hozzátartozói, barátai, különösen átérzi, hogy ő „másmilyen”. Sok mentális probléma van, amelyek nehezen gyógyulnak orvosi és pszichoszociális segítség nélkül, de azt is ki lehet mondani, hogy a családi, baráti, emberi támogatás is elengedhetetlen a felépüléshez.

A lélek betegségei gyógyíthatók, vagy együtt kell élni velük?

– A saját gyakorlatunkban mindent megteszünk azért, hogy a hozzátartozókat bevonjuk, és őket is segítsük, partnerként kezeljük. A tabukat is szeretnénk ledönteni: a mentális problémák mindegyike érvényes és gyakran előforduló emberi tapasztalatokat jelent, amelyeket együttérzéssel megérthetünk, és a megismerés eloszlathatja a félelmeinket, előítéleteinket. A lélek betegségei sokszor meggyógyulnak, máskor a tartós egyensúly, tünetmentesség lehet a gyógyulás.

Mikor kell pszichológushoz és mikor pszichiáterhez fordulni?

A legtöbb mentális probléma esetén egyaránt indokolt lehet az orvosi és a pszichológiai segítség, és legtöbbször együtt hatásosabbak, mint külön-külön. Pszichológiai segítség elégséges lehet élethelyzeti problémáknál, például amikor valaki egy válás után nehezen kezdi újra az életét, vagy nehezen birkózik meg a gyásszal. Persze ilyenkor is előfordul, hogy átmenetileg csökkenteni kell gyógyszerrel is a feszültséget. Ebben a háziorvos is segíthet. Szorongásos és nem súlyos depressziós tünetek esetében is elég lehet a pszichoterápia, de a gyógyszeres kezelés tovább javíthat a gyógyulási eredményeken. Pszichotikus tünetek, súlyos depresszió, esetleg felfokozott aktivitással járó úgynevezett mániás állapotok esetében ritkán kerülhető el a pszichiátriai segítség, és ezt egészítheti ki a pszichoszociális gondozás és a rehabilitáció, amelyben pszichológus és más segítő szakember, például szociális munkás is hatékonyan részt vállalhat. A jó pszichoszociális gondozás sokat segíthet abban, hogy tartósan jól legyen a beteg, és ne legyen visszaesés. Az időskori pszichiátriai problémák esetében a belgyógyászati és neurológiai ismeretek is nagyon fontosak.

dr. Harangozó Judit

 

Könnyű felismerni a problémát?

– A mentális problémák megítélése nem könnyű, hiszen nem különülnek el élesen a szokványos lelki bajoktól. Nehéz megmondani, hol a szomorúság és a depresszió határa. Általában útba igazíthat, ha arról tájékozódunk, milyen mértékű a szenvedés, és mennyi ideig tart, mennyire korlátozza az illetőt a céljai elérésében, az életvitelében, illetve mennyire gátol másokat. Ezek a szempontok az orvosi vélemény kialakításában is alapvetőek.

Mennyire gátolja a beteg gyógyulási esélyeit egy akár öntudatlanul stigmatizáló családi vagy tágabb értelemben vett baráti, munkahelyi közösség?

– Nagyon. A mentális zavaroknál meghatározóak a stresszhatások a kórkimenetel szempontjából. A legerősebb stressztényezők közé tartozik a szemrehányó, kritikus vagy a majomszeretettel jellemezhető kommunikáció, vagy ha nem mondják ki és nem kezelik hatékonyan a konfliktusokat. És fordítva is igaz: a jó családi, baráti, munkahelyi támogatás és légkör gyógyír. Ehhez persze a betegnek is hozzá lehet járulnia.

Az emberi lélek olyan, mint a nádszál: eltörik, ha túl van terhelve. Erre a mai kor ezer okot ad. Mennyire törünk mostanság?

– Fokozott terhelést jelent a gyors világ, a túlzott „hajtás”, az ingerek erőssége és frekvenciája. Sokszor kevés a védőfaktor: a családi nyugalom, a nagy család élménye, a zavartalan beszélgetés, a közösség, az ünnep, a természet közelsége, a testmozgás stb. Amikor gyógyítunk, ezeket is szeretnénk helyreállítani. Sok családban újra kell tanulni, hogyan üljenek le beszélgetni egymással úgy, hogy közben nem megy a tévé, és nem csinálnak semmi mást.

A betegek sokszor azért is kerülik a pszichiátereket, mert tudják, hogy úgyis csak gyógyszereket ír fel, és az csak részben oldja meg a problémát. Sok a mellékhatás, nehezen tűrik a kezelést. Van változás ezen a területen?

– Félek, hogy nem nagyon. A finanszírozott egészségügyi ellátásokból fokozatosan kiszorulnak a pszichoterápiák, kevés a szakember is. Így sokszor a gyógyszerek foglalják el azt a területet is, ahol nem gyógyszerrel kellene segíteni. A nagyobb gyógyszeradag több mellékhatással jár, de ezekre alaposan odafigyelni nincs mindig kellő idő és energia a tömegellátást végző, sokszor inkább a katasztrófaellátásra, mintsem a modern lélekgyógyászati munkára emlékeztető szolgáltatásoknál.

Az amerikai társadalomban elfogadott dolog, ha valaki pszichiáterhez vagy pszichológushoz fordul. Miért jár a magyar ember a kertek alatt, titokban az orvosához?

– A pszichiátrián való megjelenés megbélyegző a számukra. Félhetnek a „zárt osztálytól”, a kiszolgáltatottságtól. Én azért azt tapaszalom, hogy a jó szolgáltatásokat keresik. Az általam vezetett Ébredések Alapítványhoz Záhonytól Mosonmagyaróvárig érkeznek betegek. Itt mindenki biztos lehet abban, hogy csak az történik vele, amit ő is akar. Én ezt a problémát nem érzem annyira erősnek.

Mi lehet az oka annak, hogy ha valakiről kiderül, hogy járt már a pszichiátria háza táján, akkor valahol tudat alatt felsejlik a darabolós gyilkos képe? Van összefüggés a pszichiátriai beteg és a gyilkosság között?

– Egyes megzavart mentális állapotokban előfordul a kriminális viselkedés. Ez nem gyakori, sokkal veszélyesebb például a fokozott alkoholhasználat, de a közéletben mégis súlyosabbnak gondolják az előbbi problémát. Pedig az ilyen esetben a kezelésbe vétel után a bűnismétlés kockázata minimális. A hírek azonban sokszor torzítanak: egy gyilkosról még akkor sem lehet kijelenteni, hogy pszichiátriai probléma miatt követte el a tettét, ha tudjuk, hogy ilyen betegség miatt kezelik. Adott esetben egy beteg ember is lehet ugyanolyan bűnöző, mint a többi. Alapos szakértői vizsgálatok, néha hosszabb megfigyelés is szükséges lehet ahhoz, hogy nagy valószínűséggel ki tudjuk mondani, hogy egy adott tett mivel magyarázható. Amúgy egyes gyilkosságok kiterjesztett öngyilkosságok, amikor az elkövető a családot is „magával akarja vinni” a halálba. Ennek az előzménye nem mentális betegség az esetek jelentős részében, hanem olyan élethelyzeti krízis, amikor az ember már nem lát maga előtt más kiutat, és nem akarja a szeretteit magukra hagyni. Egészséges emberek másképp is „kikattanhatnak”, azaz előfordulhat, hogy bizonyos hatásokra olyan beszűkült tudatállapotba kerülnek, amikor nem ismerik fel a tettük következményeit, ilyenkor beszélünk „rövidzárlatról”. Azok az emberek, akik ilyenkor bajt csináltak, igazából áldozatok, utólag maguk sem értik, hogyan fordulhatott ilyesmi elő velük. A megzavart mentális állapotban elkövetett veszélyes cselekmények elkövetőit tehát alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt ítélkezünk felettük, és gyakran megérdemlik a részvétünket is, mert óriási teher, bűntudat teheti élhetetlenné a további életüket. Ne higgyünk azoknak a „szakértőknek”, akik az újsághírekből diagnosztizálnak. Ők inkább a jósokhoz hasonlítanak.

Milyen a magyar lakosság lelki egészsége?

– Nem jó. A tragédiákat sokszor megelőzhetnénk, ha stresszkezelést tanítanánk az iskolában, ha az emberek beszélgetnének lelki dolgokról és problémákról, ha szolidaritás és odafigyelés uralkodna a közösségekben, és persze ha nagyobb számban volnának jó közösségek. Ma Magyarországon sokszor versengünk, és ritkán dolgozunk össze, gyakran bizalmatlanok vagyunk egymással, és inkább elrejtjük a fájdalmunkat, esetleg „leküldünk” egy-két sört a nehéz helyzetekben. A családi szeretet néha azt jelenti, hogy „még ezt is elviseljük egymástól”, és nem azt, hogy kölcsönösen örömöt szerzünk egymásnak. Hiányos továbbá a segítő szolgálatok elérhetősége, és minőségi problémák is vannak ezen a területen. Ezek mind összefüggnek a magasabb betegségkocká­zatokkal.

Ha egy tízes skálán kellene összehasonlítani a börtönviseltség vagy a pszichiátriát megjárt beteg szinte élethosszig tartó stigmáját, akkor azok hol foglalnának helyet?

– A kutatások ezzel kapcsolatban eltérő eredményeket mutatnak. Az összehasonlítás azért is lehet torz, mert vannak, akik mind a börtönviseltekkel, mind a mentális problémával élőkkel toleránsak, így az eltérés a két csoport megítélésében nem sokat mond. A gyakorlatban én nagyon sok megértést és szolidaritást is látok mind a saját, mind a betegeim környezetében. Mindnyájunk családjában, baráti körében vannak, akiknél volt vagy van (vagy lesz) mentális probléma, és mi magunk is bármikor lehetünk érintettek. Együtt élünk ezzel, csak valahogyan kevesen és keveset beszélünk erről, ezért látszik olyan ritkának és távolinak az ilyesmi. Vannak kutatások, amelyek kicsi-közepes szintűnek találták a stigma jelenlétét és erősségét Magyarországon. Én is így látom.

Tudta, hogy az Ön által vezetett Ébredések Alapítvány tevékenységét már egyetemen is oktatják? 60 százalékos a munkaerőpiacra visszaintegrált „betegeik” aránya, ez országosan is kiugró adat. Valamit másképp csinálnak?

– Valóban 15-20 százalékról 55 százalékra emelkedik a foglalkoztatottság egy év gondozás után a skizofréniával, bipoláris zavarral vagy alkoholproblémával gondozott betegcsoportokban. Az eredmények annak köszönhetők, hogy „felhasználóbarát” módon dolgozunk, azaz követjük a betegeink és a családok szükségleteit, és nem akarunk helyettük dönteni. A döntésükhöz megadjuk a megfelelő szakmai információkat, és segítjük őket a hiányzó készségek elsajátításában. Legtöbbször alkalmazunk kisebb adag gyógyszeres kezelést, együtt a pszichoszociális segítségformákkal. Sokszor dolgozunk olyan célok érdekében, hogy javuljon a családi légkör, vagy a páciens jobban tudja kezelni a kellemetlen főnökét, de a villanyszámla-befizetésben is adhatunk néha segítséget. 

Hetek - Nádor-Virág Anikó 

Hazánkban egyes becslések szerint 100.000 ember fertőzött hepatitis C vírussal, más vélemények alapján ez a szám 200.000-re is rúghat. Pontos eredményt azért nem tudunk, mert a vírus sokáig nem okoz tüneteket, ám végső stádiumában májzsugorhoz és májrákhoz vezethet.

Az igen virulens hepatitisz C vírus vér, vérkészítmények útján, valamint fertőzött vérrel szennyezett tűvel terjed. A vérkészítményeket ma már szigorúan ellenőrzik erre a vírusra is, továbbá az egyszer használatos eszközök elterjedése révén a kórházi fertőzések valószínűsége elenyészően kicsi. Az apró bőrsérüléseken bejutó, parányi mennyiségű vér is fertőzést tud okozni. Fennállhat a fertőzés veszélye tetoválás, akupunktúra vagy testékszer felhelyezésekor. A szexuális úton történő fertőződés valószínűsége kicsi. A vírust hordozó anya nem veszélyezteti újszülöttjét, ilyen eredetű megbetegedést eddig nem észleltek, ám az intravénás droghasználók erős kockázatnak vannak kitéve.

Fontos tudni, hogy a vírust csak 1989-ben fedezték fel, a vérkészítményeket csak 1992-től kezdődően ellenőrzik. Jelentős azon fertőzöttek száma, akik azt megelőzően kaptak vért. Sokan éppen a hosszú tünetmentesség miatt csak sokkal később szereztek tudomást állapotukról.

Átfogó szűrőprogram nincs, a diagnosztikai eredményekre akár 3-4 hetet is várni kell.

Sok esetben előfordul, hogy a hagyományosan alkalmazott terápia ellenére (interferon és ribavirin kombinációja) a beteg nem gyógyul meg.

2011 nyarán törzskönyvezték a fentiek kiegészítésére adható proteáz-gátló gyógyszert, mely a terápia hatékonyságát jelentősen növeli. A jelenleg elérhető kettős kezeléssel a gyógyulási arány 30-40 százalék, míg a hármas kombinációval 70-80 százalék is elérhető.

Az orvosok nagy örömmel fogadták, a szakmai protokollba is felvették, továbbá nemzetközi ajánlások is rendelkezésre állnak a terápia eredményességének és költséghatékonyságának igazolására. A magyar szakmai vezetők egyeztettek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP), a Gyógyszerészeti és Egészségügyi és Minőség-és Szervezetfejlesztési Intézettel (GYEMSZI). Minden szerv elismerte a gyógyszer szükségességét és szakmailag indokolt voltát, a bevezetés mégis elmaradt. Ezért az Összefogás a Vírusos Májbetegekért Egyesület (ÖVEM) és a Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete (VIMOR) az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkárságához fordult.

„A petícióban foglalt javaslatok olyan kiemelkedő, fontosságú, kérdéseket vetnek fel, amelyet tárgyában további szakértői szintű egyeztetések szükségesek” – olvasható a minisztérium válaszában.

A szakma nem érti, milyen szakértői állásfoglalásra van még szükség, hiszen mind egyetértenek abban, hogy az új gyógyszer hatásos, nagyban javítja a gyógyulás esélyeit és költséghatékony is.

Reménytelenségükben október 12-én demonstrációt tartottak. A megjelentek Balog Zoltán miniszternek és Szócska Miklós államtitkárnak címzett petíciót adtak át a tárca képviselőinek, akik egyetlen szót sem szóltak a tüntetőkhöz.

A kabinet egyeztetésre hívta a VIMOR és az ÖVEM elnökét, eredmény nem született. A betegek várnak, az idő fogy.

Bence Rita, a TASZ Betegjogi Programjának vezetője

Nem az emberi gyengeség jele! 

Mindannyian éreztünk már szomorúságot, és előfordult, hogy időnként elvesztettük érdeklődésünket. Ám a depresszió több, mint levert hangulat, és nem az emberi gyengeség jele.

Úgy érzi, hogy túl fáradt az élethez, érzéketlenné vált a család és szerettei problémái iránt? Nem örül már azoknak az embereknek és tevékenységeknek, amelyeknek korábban igen? 


Reménytelennek látja a mindennapokat, és hirtelen túl nehéznek és megoldhatatlannak tűnik mindaz, amivel korábban megbirkózott? Eszébe jut, hogy mi lenne, ha már nem élne és talán az is, hogyan szabadulhatna meg az életétől? Nem alszik jól, mert nem tud elaludni, éjjel felriad, vagy reggel elgyötörten, hamarabb ébred? Vannak visszatérő testi fájdalmai? Fáj a feje, a végtagjai, a dereka vagy a nyaka? Megváltozott az étvágya? Nem eszik, esetleg éppen fordítva, az étkezésben lel vigaszt? 

Ha igen, úgy minden bizonnyal rosszul érzi magát. Forduljon orvoshoz, keresse gyógyító segítségét. A depresszió gyógyítható, van kiút a reménytelennek tűnő állapotból.

A pszichoszomatikus betegségek

Vaskos orvosi kartonok, számos kivizsgálás és negatív leletek ellenére sem szűnnek panaszai. Nem képzelődik, mégis tünetei megmagyarázhatatlanok - nem ritka eset. Ha szerencsénk van, van, valaki kideríti: pszichoszomatikus a panasz... Hát az meg mi?

Egy új elemzés szerint a születéskor várható élettartam tekintetében dobogós helyen álló Japánban akár 10 évvel is rövidítheti az élethosszt a dohányzás. A korábbi becslések tíz helyett "csak" négy évvel számoltak. 

Ellentmond a korábbi eredményeknek az az új kutatás, amely a dohányzás és a várható élettartam összefüggéseit vizsgálta. A most közzétett eredmények alapján a káros szenvedély a korábbi kutatások által megállapított 4 helyett akár 10 évvel is rövidítheti a dohányosok életét. A kockázatok zömét azonban jó eséllyel elkerülheti az, aki mielőbb leteszi a cigarettát - olvasható a bmj.com orvosi szakportál cikkében.

A több mint 100 ezer fő bevonásával végzett élettartam-kutatás 1950-ben indult Hirosimában és Nagaszakiban, és eredeti célja az atombomba-támadások utóhatásainak regisztrálása volt. Mivel a nukleáris sugárzás a résztvevőket viszonylag kis mértékben érintette, így az eredmények alkalmassá váltak más összefüggések, többek között a dohányzás és az élettartam korrelációjának vizsgálatára. A résztvevők közül 68 ezer emberről sikerült dohányzási szokásaikra vonatkozó adatokat gyűjteni, őket követték figyelemmel az elmúlt 23 évben.

Kiderült, hogy minél fiatalabban kezdett valaki cigarettázni, annál kedvezőtlenebb hatással volt a dohányzás az élettartamára. A vizsgált idősek általában a felnőttkor vége felé szoktak rá, és beérték naponta pár szál cigarettával, azaz kisebb eséllyel váltak erős dohányossá. 

A dohányzási szokásokat jól tükrözte a várható élettartam: az 1920 előtt született férfiak élete mindössze pár évvel volt rövidebb a dohányzás miatt, míg az 1920 és 1945 között született, 20 éves kor előtt dohányossá váló generáció esetében az egész életükben nemdohányzókhoz képest duplájára emelkedett a halálozási ráta.

Ne a dohányos nagypapából induljunk ki

A korábban mért pár éves élettartam-rövidüléssel szemben most kimutatott 10 év annak lehet a következménye, hogy a régebbi vizsgálatok általában a múlt század elején születettekre koncentráltak, akik később kezdtek dohányozni. A most rászokó, többet dohányzó fiatalok azonban sokkal kedvezőtlenebb életkilátásokkal rendelkeznek.

A kutatás a káros hatások mellett a dohányzásról való leszokás előnyeit is vizsgálta. Mint mindenütt a világon, a 35 éves koruk előtt leszokók a nikotinszenvedély szinte minden káros hatásától mentesültek, sőt, a 40 éves koruk előtt füstmentessé válók is megúszták a legtöbb extra kockázatot. 

Origo 

Pillanatok alatt elterjedhet a HIV- és a hepatitis C vírus, ha nem találnak megoldást a tűcsereprogram finanszírozására. 

Hír24 - Balogh Marcsi 

Az INDIT Közalapítvány és a Kék Pont Alapítvány közös közleménye 

• Tiltakozunk a TASZ november 6-i kozmetikázott drogjelentés c. blogbejegyzése kapcsán született államtitkársági közlemény tartalma és cinizmusa ellen.

• Tiltakozunk az ellen, hogy miközben a dizájner drogok terjedésének gátat vető C-lista kezdeményezés miatt saját vállát veregeti a kormány, a végtelen variációjú és ismeretlen összetételű dizájner drogok okozta, tömegesen kritikus helyzetbe kerülő, ám lehetőségek híján az egészségügyi ellátórendszerbe jelenleg semmilyen módon nem integrálható, kezelésbe nem vonható, de segítségre szoruló, dizájner drogot használókról nem vesz tudomást.
• Tiltakozunk az ellen, hogy miközben a kormány "a célzott prevenciós munka, illetve a teljes felépülés-központú kezelés" fontosságát hangsúlyozza, amely, mint írja: "egyedüliként adhat reményt a droghasználóknak", az e célokat szolgáló és a civil szakmai szervezeteknek már megítélt támogatásokat sem biztosítja, vagy jellemzően fél-háromnegyed éves csúszással. Egyben felhívjuk a döntéshozók figyelmét arra, hogy ez esetben is a remény hal meg utoljára, a súlyosan beteg droghasználó előbb.
• Tiltakozunk az ellen az álságos és cinikus döntéshozói kommunikáció ellen, amely miközben azt üzeni, hogy "a stratégia lényeges eleme a drogpolitikának, de az eredményeket az emberek, a terepen dolgozó elkötelezett szakemberek, az önkéntesek érik el", a valóságban a kormány, aláírt szerződései, ergo kötelezettségvállalásai ellenére sem biztosítja a civil szervezeteknek járó pénzügyi forrásokat, a változásokról nem tájékoztatja őket, az őket ért anyagi kár miatt felelősséget nem érez, a jogosan felmerülő kárpótlási igény kielégítése fel sem merül benne.
• Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány – a kutatási adatokkal ellentétes tendenciákat állítva – még mindig elmúltnyolcévezik, és ezzel politikai síkra tereli a szakmapolitikai vitát.
• Tiltakozunk az ellen, hogy a kábítószerügyi koordináció semmilyen szakmai érvvel nem indokolja, hogy miért volt szükség – egyebek mellett - az „elkötelezett szakemberek és önkéntesek” körében szerzett információk kikozmetikázására az ország jelentésből?

2012. november 9.

Prof. dr. Rácz József                                                dr. Szemelyácz János

igazgató,  kuratóumi elnök                                         szakmai vezető, a kuratórium elnöke

Kék Pont Alapítvány                                                   INDIT Közalapítvány

Minden széthullott körülötted? Változtatni szeretnél, de nem tudod, hogyan? A most a legmegfelelőbb pillanat: rakd össze az életed, kezdd el, folytasd középiskolai tanulmányaidat! A Megálló Csoport Alapítvány tanulási lehetőséget kínál azoknak, akik függőségi problémájuk, másságuk, viselkedésük miatt kihullottak az általános képzési rendszerből.

Az iskolában a tananyagot nem évfolyamokra, hanem tematikus kurzusokra bontjuk. Az oktatás kiscsoportos és egyéni foglalkozásokon történik, sok személyre szabott feladattal, konzultációval.

Iskola és józanság. Érdekel?

Várunk november 14-én, szerdán délelőtt 10-kor a Megállóban! 

Helyszín: 1084 Budapest, József u. 49.

További információkért kérjük, vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy csak egyszerűen: gyere el. 

Megálló Csoport Alapítvány

A párterápia mint kapcsolatsegítő módszer  

Magyarországon minden második házasság felbomlik. A pár- és családterápia segíthet megoldani a konfliktusokat és begyógyítani a sebeket.

 

Mi a párterápia?

A párterápia segít a pároknak - házasoknak és nem házasoknak egyaránt - megérteni és feloldani konfliktusaikat, és javítani a kapcsolatukat. Segít a sikeresebb kommunikációban, a nézeteltérések megbeszélésében, a problémamegoldásban, sőt még a hatékony vitatkozásban is. 

Dr. Komlósi Piroska, család- és párterapeuta szerint: "A párterápia sokat tud segíteni, ha olyankor kérnek segítséget, amikor a párok úgy érzik, az általuk közösen kialakított családi életük, s mindaz, ami számukra értékes, veszélybe került. Ha átérzik, hogy az anyagiakat el lehet osztani, de a gyerekeket, a barátokat, az emlékeket nem, és egy sor szép dolog elvész, amikor két ember kapcsolata megfeneklik. Ezt nem akarják elveszíteni. Ha érzik, hogy kellene még gondolkodniuk, mérlegelniük, hogy mentsék, ami menthető. Sokakban a jövő megfelelőbb alakítása érdekében erős az igény, hogy megértsék, ami velük történt, és történik. A párterápia vagy a párkapcsolati konzultáció abban segíti, hogy még mielőtt a dolgok visszafordíthatatlanul elromlanának, megértsék, hogy az életüknek ez a krízise egy szerencsétlenül kialakult 'érzelmi betegség', ami miatt a pár képtelen az előttük álló családi élet-szakasz fejlődési feladataihoz felnőni". 


"Megéri, mert minőségileg megváltozik a párok élete. Egy hosszabb párterápia alatt megtanulják, hogyan kell hatékonyabban kommunikálni, jobban együttműködni. Hogy kell leülni és megbeszélni, ami bántja őket. Megtanulnak újfajta konfliktuskezelési módokat is. Megtanulnak bízni a kapcsolatukban, megérzik, hogy ők ketten képesek kimászni egy krízisből, hogy ketten együtt képesek megújulni, változni, fejlődni. Megélik, hogy a kapcsolatuk egy más minőségben, mélységben működik tovább" - teszi hozzá a szakember.

 

Mire számítsunk?

Pár- és családterápiát képzett terapeuták végezhetnek. Más terápiákhoz hasonlóan itt is a lelki egészség javítása a cél, csak itt kiemelten a párkapcsolatra összpontosít a segítő szakember. A párterapeuta elsősorban a jelenre és a jövőre összpontosít. Feladata, hogy új szempontok szerinti viselkedést ösztönözzön, olyan új megoldásokat kínáljon, amit a pár tagjai nem éreznek teljesen idegennek. A párterápia az ún. aktív terápiák közé tartozik. Vagyis: a terapeuta nem kiváróan, hanem beavatkozóan viselkedik annak érdekében, hogy a résztvevők egymáshoz való viszonya megváltozzon. Eredményessége az alkalmazott módszertől, a terapeuta személyiségétől, és a kellően motivált pártól is függ. 

A párterápia időtartama nagyon változó lehet. Előfordulhat, hogy csak néhány találkozás - ülés - szükséges, hogy megbirkózzanak a krízissel. Ebben az esetben 5-10 alkalom elég lehet. De előfordulhat, hogy több hónap is szükséges lehet, mert több éve mélyülő problémáikat szeretné a pár tartósan kiküszöbölni. Ilyenkor 15-25 alkalom az, ami a kapcsolatban már tartós változást be tud indítani. A találkozások, ún. terápiás ülések sűrűsége is változó, lehet szó egy- vagy kéthetenkénti, sőt néha havonkénti rendszerességről is.

 

Megváltozott minden

A legtöbb házasság és párkapcsolat nem tökéletes. Minden egyes ember saját eszméivel, értékeivel, véleményeivel és "személyes élettörténetével" vesz részt egy kapcsolatban, és ezek gyakran nem illenek össze a partneréjével. A nézeteltérések azonban nem jelentik szükségszerűen azt, hogy a kapcsolatra harc és küzdelem vár. Éppen ellenkezőleg, a különböző emberek kiegészítik egymást. Ismerjük a mondást, miszerint az ellentétek vonzzák egymást. Ha elfogadjuk, hogy különbözőek vagyunk, meg kell értenünk, méltányolnunk és elfogadnunk a miénkkel ellentétes nézeteket, véleményeket. 

De a kapcsolatok próbára vannak téve. Azok a különbözőségek és szokások, amelyeket egyszer megnyerőnek találtunk, most az idegeinkre mehetnek. Néha sajátos események - mint például egy házasságon kívüli viszony - idézik elő a konfliktust a kapcsolatban. Más esetben viszont a kommunikáció és az egymással való törődés fokozatosan megszűnése okozza a bajt. 

Nem számít, hogy mi az oka, egy gyötrődő kapcsolat nagyon sok stresszt, feszültséget, szomorúságot, nyugtalanságot, félelmet és egyéb problémát okozhat. Néha azt reméljük, hogy a kapcsolati problémák csak úgy maguktól megszűnnek. De ha gyűlik a harag, egy rossz kapcsolat csak még rosszabbá válhat, és végül testi vagy lelki problémákat okozhat, például depressziót. Egy rossz párkapcsolat munkahelyi problémákat is okozhat, és hatással van a többi családtagra is, legfőképpen a gyerekekre. De a barátokra is, akik arra vannak kényszerítve, hogy állást foglaljanak valamelyik fél mellett.

Problémát okozhatnak a párkapcsolatban az alábbi események: házastársi hűtlenség, válás, káros szenvedélyek (alkohol vagy drog), testi vagy pszichés megbetegedések, kulturális különbségek, anyagi gondok, munkanélküliség, két korábbi család eggyé válása (mostohatestvérek és mostohaszülők együttélése), kommunikációs problémák, szexuális problémák, gyermeknevelési problémák, meddőség, indulatok, szerepváltások, mint például a nyugdíjazás. 

A párterápia szintén hasznos lehet családi és nemi erőszak esetén is. Ha azonban a bántalmazás vagy erőszak addig fokozódik, hogy az már saját vagy gyermekei biztonságát veszélyezteti, lépjen kapcsolatba a rendőrséggel, vagy egy helyi átmeneti otthonnal, krízis központtal. Ebben az esetben ne csak a párterápiában bízzon! 

Nem kell azonban egy zűrzavaros kapcsolatban élni ahhoz, hogy a párterápiához forduljon valaki. Ez a terápiás módszer azoknak a pároknak is segít, akik egész egyszerűen meg akarják erősíteni köteléküket, és nagyobb összhangban kívánnak lenni egymással. Segíthet azoknak is, akik azt tervezik, hogy összeházasodnak, és mielőtt egybekelnének, el akarják simítani a nehézségeket.

 

Hogyan működik a párterápia?

A párterápia jellemzője, hogy "összehozza" a partnereket a terápiás ülések ideje alatt. A tanácsadó vagy terapeuta segít a pároknak, hogy megtalálják és megértsék a konfliktusaik okát, és sikeresen megoldják őket. A párok a terapeutával való munka során "boncolgatják" kapcsolatuk jó és rossz oldalát egyaránt. Eközben a terapeuta természetesen nem áll egyik fél mellé sem, pártatlan marad. 

A párterápia segíthet készségeket tanulni, melyek segítségével egy kapcsolat megszilárdítható. Ilyenek az alábbiak: nyílt kommunikáció, közös problémamegoldás, és a nézeteltérések higgadt megbeszélésére való képesség. Némely esetben - ilyenek a pszichés megbetegedések vagy szenvedélybetegségek - a párterapeuta együtt dolgozhat egy, a klienssel foglalkozó más szakemberrel is, hogy a kezelés sikeressége maximálisan biztosítva lehessen. A terápia során megtanulhat sokkal elfogadóbb és toleránsabb lenni más álláspontokkal szemben. 


Egy kezdetben idegen embernek beszélni a problémáinkról nem könnyű feladat. Előfordulhat, hogy a terápiás ülésekre nagy hallgatások és csendek jellemzőek, mert a pár csupán magában háborog a problémáikon. De előfordulhat, hogy nagyon nyíltan és hevesen képesek az érzelemkifejezésre: kiabálnak és vitatkoznak a találkozások során. Mindkét eset normális. A terapeuta közvetítőként viselkedik, és segít megbirkózni az érzésekkel és a felbőszült indulatokkal. 

Már néhány ülés után érezheti úgy, hogy javult a kapcsolata. Ezzel szemben arra is ráébredhet, hogy nézeteik valójában összeférhetetlenek, s kibékíthetetlen ellentétek állnak a harmonikus kapcsolat útjában, az a legjobb, ha a kapcsolatot befejezik. 

Mi a helyzet akkor, ha a partnere nem hajlandó részt venni a párterápiában? Elmehet egyedül is. Természetesen, ha csak a pár egyik tagja hajlandó terápiára járni, nagyobb lesz a kihívás, hogy befoltozzák a kapcsolaton lévő sebet. De ennek ellenére hasznos lehet, ha többet tud meg a kapcsolatában megmutatkozó reakcióiról és viselkedéséről. Nem ajánlható a párterápia akkor, ha az egyik fél annyira nem motivált, hogy csak erőszakosan, zsarolással lehetne rábírni, hogy menjenek el együtt szakemberhez. Ilyenkor kevéssé lesz hatékony a páros segítés, s inkább ajánlható a motiváltabb, illetve szenvedőbb félnek az egyéni pszichológiai segítés.

 

Hogyan válasszunk pár- és családterapeutát?

Legyünk óvatosak, amikor párterapeutát vagy tanácsadót választunk! Keressünk olyan szakembert, aki képzett ebben a terápiás módszerben, és valóban tapasztalt. Ma Magyarországon pár- és családterápiát pszichoterapeuta szakvizsga vagy módszerspecifikus végzettség birtokában lehet végezni. A hazai családterápiás központokban, mind Budapesten, mind a vidéki városokban kórházi osztályokon (pszichiátria, gyermekpszichiátria, pszichoszomatikus belgyógyászat stb.) pszichiátriai gondozókban, családsegítő központokban, alapítványi illetve magánrendelések keretében működnek kiképzett pár- és családterapeuták, család-pszichoterapeuták. A család és párterápiában a terápiás rendszer szigorú szakmai konzultációval (ún. szupervízióval) működik. Általában a kettős vezetés biztosítja ezt a konzultációs lehetőséget, vagyis: a terápiát két szakember egyidejűleg végzi. 

Nyugaton a 60-as évektől egyre elterjedtebben alkalmazták a család- és párterápia módszerét, amivel az együttélő embereknek segítettek a kapcsolataikat elviselhetőbben, jobban, örömtelibben működtetni. Hazánkban a 70-es évek középétől kezdett el néhány lelkes szakember - árral szemben úszva - foglalkozni e módszerrel. A 90-es évektől hazánkban is beindult az érdeklődés a szakemberek között a család- és párterápia megtanulása iránt, és kezdett terjedni a módszer híre a közgondolkodásban is. 
Így ma már csak rajtunk múlik, hogy igénybe vesszük-e a segítséget, és megpróbáljuk-e menteni, ami menthetetlennek tűnik. Ha megtesszük az első lépést, és párterápiába fogunk, látni fogjuk, hogy semmi sem lehetetlen. 

 

Házipatika - Hajós Anett, pszichológus

Mindennapi függőségeinkről ír a Kutatók Éjszakájának egy előadását - az alvásfüggők számára is - felidézve a semmelweisfigyelo.hu. 

A téma szinte parttalan, hiszen tulajdonképp bármitől függővé válhatunk, hiszen újabb és újabb viselkedési formák jelennek meg, melyek aztán addikciót válthatnak ki. Mostanság ilyen például a facebookozás. A kérdés leginkább az, hogy hol húzható meg a határ a még egészséges, a rossz szokás és a függőség között.

„A leginkább jellemző tünet, hogy az egyén sóvárgást érez, és addig fokozódik ez benne, míg a cselekvés iránti vágyát ki nem elégíti, ami aztán rövid, átmeneti enyhülést okoz némi bűntudattal, de aztán ismét kialakul a sóvárgás és folytatódik tovább az ördögi kör. Az illető tehát, hiába van azzal tisztában, hogy már nem egészséges amit csinál, elveszíti a cselekvés feletti kontrollját”- mondta dr. Rácz József, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara, Addiktológiai Tanszékének vezetője.

Fontos, hogy a cselekvésnek kevés befektetéssel gyors eredménye legyen. Tehát míg egy lottófüggőség elég ritkán alakul ki, mert elég sokat kell befektetni ahhoz, hogy az embernek egyáltalán egy kettes összejöjjön, addig egy kártyánál vagy rulettnél szinte azonnal meglesz a befektetett energia (összeg) eredménye, akár pozitív, akár negatív az, mivel sokszor még a vesztés is motivál, hogy az elvesztett pénzt visszanyerje.

„A medikalizáció eléggé átesett a ló túlsó oldalára, tehát már mindentől lehet betegesen függeni. Ennek egyik eredménye az, hogy egy nemkívánatos vagy erkölcsileg helytelen viselkedésből betegség lesz, viszont leveszi a felelősséget az illetőről, és az orvosokra hárítja”- idézi a tanszékvezetőt a semmelweisfigyelo.hu. 

Medicalonline 

Kedves Olvasóink!

Minden kollégát, a pszichiátriai betegek gyógyításáért, segítéséért elkötelezett szakembert és érdeklődőt szeretettel várunk 

Nagykanizsán, 2012. november 15-16-án,

a Hevesi Sándor Művelődési Központban a 

Pszichiátriai Betegek VIII. Országos Színjátszó és Művészeti Találkozójára

Üdvözlettel: Völgy Alapítvány munkatársai és segítői 

Kínai kutatók 18 internetfüggő tinédzser agyi képét hasonlították össze másik 18, nem-internetfüggő társáéval. Különbséget 20 agyterületen találtak, a fehérállomány sűrűségében. Valamennyi kamasz agyáról felvételt készítettek, ebből ismerték meg a kutatók a fehérállomány sűrűségét és struktúráját.  

A Kínai Tudományos Akadémia és más kutatóközpontok tudósai az agyi felvételekkel párhuzamosan olyan magatartás-jegyeket is értékeltek, mint a függés, a szorongás, az érzelmi rendellenesség mértékét, a társas kapcsolatokat, a család funkcionálását és az időbeosztást.

A két csoport eredményeit - az internetfüggőkét és a nem-internetfüggőkét - összevetették egymással.

Az internetfüggők és a magatartás

Az internetfüggők rosszabbul szerepeltek több magatartás-értékelésnél: az addikció mértékében, az érzelmi viselkedésben, a társas kapcsolatokban, a szorongással összefüggő érzelmi problémákban, és a rosszabb pontszámokat összekapcsolták két specifikus agyterület fehérállományának alacsonyabb sűrűségével. 

A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy "az internetfüggőket a fehérállomány idegrostjainak rosszabb kapcsolatai jellemzik azokkal az agyi régiókkal, amelyek az érzelmek keletkezésével és feldolgozásával, a végrehajtási figyelemmel, döntéshozással és a kognitív kontrollal függnek össze."

Mivel a kísérletben résztvevők száma alacsony volt, statisztikai szignifikanciáról nem beszélhetünk. Ráadásul az internetfüggés viszonylag új rendellenesség, és a fogalmat a tudomány még nem definiálta világosan, a pszichológiai rendellenességek legfrissebb kiadásában sem szerepel. (Viszont a pszichológus társadalmat már felkavarták az eredmények olyannyira, hogy többen saját maguk is meg akarják ismételni a kísérletet.)

Ebben a kutatásban internetfüggőknek számítottak, akik 'igen'-nel válaszoltak a kérdőív első 5 kérdésére, plusz még egyre a fennmaradó 3-ból. 

A kérdőív kérdései:

• 1. Úgy érzed, nagyon elfoglal az internet (most is előző online aktivitására gondolsz. vagy a következő online elfoglaltságodra)?
• 2. Szükségét érzed, hogy egyre több időt tölts az interneten, mert ez elégedetté tesz?
• 3. Megpróbáltad már - sikertelenül - korlátozni, csökkenteni az internethasználatod?
• 4. Nyugtalan, lehangolt, depressziós vagy ingerlékeny vagy, ha csökkenteni vagy abbahagyni próbálod az internethasználatot?
• 5. Hosszabb ideig maradsz az interneten, mint ahogy szándékoztál?
• 6. Kockáztatod fontos társas kapcsolataid, munkád, tanulmányaid vagy karriered az internet miatt?
• 7. Hazudtál már családtagjaidnak, a pszichológusnak vagy másoknak, hogy eltitkold internettel való elfoglaltságod mértékét?
• 8. Használod az internetet arra, hogy elmenekülj a problémák elől, vagy rossz hangulatod javítására (például tehetetlenség, bűntudat, szorongás, depresszió oldására)? 

DrPortál

Egy kis altatótörténelem a barbiturátoktól a Z-szerekig 

Az altatókkal kapcsolatos előítéleteink még az ún. barbiturátok idejéből származnak, holott a felfedezésük óta eltelt másfél évszázad alatt jóval korszerűbb szerek váltották fel őket. Az altatótörténelem legfontosabb fejezetei.

 

Tudta-e?

A barbiturátok jelenleg is megtalálhatók az altatók között, de már csak a kórházakban, műtétek előtti altatóként használatosak, a közforgalomban már nem kaphatók.

A barbiturátoktól a benzodiazepinekig

Az altatók története még a 19. századra nyúlik vissza: 1864-ben szintetizálták ugyanis a barbitursavat, melyet különféle hatóanyagokkal kombinálva először alkalmaztak altatóként. Az első altatót, a Veronált 1903-ban hozták forgalomba. Ez a szer arról híresült el, hogy sokan követtek el vele öngyilkosságot, így valószínűleg innen ered sok alvászavarban szenvedő beteg kényszerképzete, hogy az altatók veszélyesek lehetnek. 

A következő nagyobb fejezetet az 1912-ben kifejlesztett fenobarbitál nevű anyag írta, amely az epilepszia kezelésében használatos görcsgátló hatással is rendelkezett. 1932-től a hexobarbitál segítségével már lehetőség nyílt az intravénás narkózis alkalmazására, azaz a műtéti altatás és érzéstelenítés már nem gázzal, hanem intravénás injekcióval is történhetett. A barbiturátok fejlesztésének legutolsó lépése a tiobarbiturátok bevezetése volt. 

A következő állomás a benzodiazepinek felfedezése volt. Ezt a vegyületcsoportot már 1933-ban szintetizálták, de csak 1950-ben kezdtek nagyobb mértékű fejlesztésbe, melynek eredménye a hatóanyag klórdiazepoxid librium néven való (1960-as) forgalomba kerülése volt. Ezek a vegyületek az altató hatás mellett rendelkeztek görcsgátló, feszültségoldó, izomlazító hatással is, ami számos nem kívánt mellékhatást is eredményezetett. 

A modern Z-szerek

Az alvást elősegítő szerek legújabb csoportját a "Z"-szerek alkotják, tagjai a zolpidem, a zopiclon és a zaleplon. Ezen hatóanyagok ma már különböző néven vannak forgalomban, és egyesítik magukban mindazokat a kedvező tulajdonságokat, ami az előző szerek hiányossága volt. Gyors elalvást biztosítanak, segítik az éjszaka átalvását, ugyanakkor - mivel gyorsan kiürülnek a szervezetből - nappali álmosító hatásuk már nincs, és megfelelő alkalmazás mellett nem alakul ki hozzászokás. 

Kedvező alkalmazhatóságuk miatt idős emberek is biztonsággal szedhetik őket, sőt a Z-altatók alkalmilag is bevehetők: egy nehéz, stresszes nap után bevételük éppúgy segítség a nyugodt alvás biztosításában, mint akkor, ha valaki például hosszabb repülőúttal több időzónát lép át (ún. jet-lag), és ezáltal eltolódik a megszokott napi ritmusa. 

 

Alvásnapló

Alvásának adatait rögzítse naplóba a HáziPatika.com-on! 

 

Előbb a háziorvos!

Mivel az alvászavarok hátterében számtalan ok állhat, semmiképpen nem ajánlatos "öngyógyítással" próbálkozni, hanem azonnal a háziorvoshoz kell fordulni. Elsőként mindig tisztázni kell, mi áll az alvászavar hátterében, és csak ennek ismeretében, orvosi és szakorvosi vizsgálatok után kerülhet sor a megfelelő altató alkalmazására. 

Az altatók használata előtt mérlegeljünk, hogy az életmódunkon nem kell-e változtatni, és nem hangsúlyozható eléggé a rendszeresség szerepe: keljünk és feküdjünk ugyanabban az időben, délután és este kerüljük a serkentőket (kávé, kóla, csokoládé), a nehezebb ételeket és az alkoholfogyasztást is. Ez utóbbiak bár elálmosíthatnak, gyakran vezetnek éjszakai felébredéshez, és depressziót keltő hatásuk is van. 

 

Házipatika - Kiss Verus 

 

Nem volt nő idén az első félévben jelentett új AIDS betegek között.

Idén január és június vége között 116 új HIV-fertőzöttet regisztráltak, ami 30 százalékkal több, mint tavaly az első fél évben. Az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) legfrissebb adatai szerint a fertőzöttek közül már megbetegedett AIDS-esek száma is nőtt, a legfőbb különbség pedig az, hogy az idei fél évben nem volt nő az új betegek között. 

Az OEK adatai szerint Magyarországom az idén bejelentett 116 HIV-fertőzöttel (102 férfi, 5 nő, 9 ismeretlen) együtt 1985. óta összesen 2231 ember kapta el a vírust: 1709 férfi és 249 nő. Idén az első és második negyedévben megfertőzöttek közül 86-an homoszexuálisok, 11-en heteroszexuálisok voltak, 19 fertőzöttről a névtelen szűrés miatt nem érkezett adat.

2012. első fél évében 25 új AIDS beteget jelentettek be, csak férfiakat. Egy évvek korábban, 2011. első félévében ez a szám 21 volt. Magyarországon 1986. óta egyébként összesen 681 AIDS-est tartottak nyilván: 598 férfit és 83 nőt.

Idén január és július között összesen 4-en haltak meg AIDS-ben, ez kevesebb mint fele a tavalyi adatnak (9). Az összes halálos áldozat száma 1987. óta 331, 303 férfi és 28 nő. 

Weborvos