Fény- és pszichoterápia, valamint más alternatív módszerek 

Az évszakok változása jelentős befolyást gyakorol kedélyállapotunkra. Ez nem csak az emberek esetében figyelhető meg, hanem az állatvilágban is épp úgy jelen van. 

Már több ezer évvel ezelőtt őseink is alkalmaztak téli hangulatjavítókat, közösségi rituálékat tartottak és különféle hangulatjavító gyógynövényeket fogyasztottak. Pánikra semmi ok, a téli depresszió legyőzhető!

A depresszióra hajlamos személyek tíz százalékát fájdalmasan érinti az évszakváltás, őszi hangulatzavaruk téli depresszióvá mélyülhet. A pontos ok még vitatott, de abban egyetértenek a szakemberek: akik szezonális kedélybetegségtől szenvednek, különösen érzékenyek a fényre, illetve annak hiányára.

A téli depresszió szerencsére csak szezonális tünet, de mégis érdemes foglalkozni a problémakörrel, hiszen a téli évszak által kiváltott hangulatingadozásaink nagyban befolyásolják teljesítményünket, életminőségünket, sőt súlyos esetben testi panaszokat is okozhat. Sajnos a mai civilizált kultúránk nagymértékben járul hozzá ehhez a szezonális betegséghez. A téli időszakban az ébren töltött órákból egyre kevesebb időt töltünk a szabadban, a nap nagy részében mesterséges fényviszonyok között vagyunk.

A téli depresszió tipikus tünetei közé tartozik a megnövekedett étvágy - fokozottan kívánjuk ilyenkor a csokoládét, a szénhidrátokban gazdag élelmiszereket - és az állandó nappali álmosság, fáradékonyság.

„A biológiai alap jól körülírható” - mondja Dr. Lakatos László, a Dr. Rose Magánkórház pszichiáter szakorvosa - „Az idegrendszer biokémiai folyamatai, pszichológiai hatások, de a genetika is egyaránt közrejátszhat abban, hogy valaki letargiában éli meg a telet. Kontrollált vizsgálatok bizonyították, hogy a betegek többsége jobban érzi magát, ha fényhatásnak teszik ki, legyen az akár mesterséges - de a napsugárzásnak megfelelő minőségű - fény is. A legjobb eredmény a reggeli órákban érzékelt fénnyel érhető el” – fűzi hozzá a pszichiáter.

Egyértelmű, hogy mindennek köze van a téli reggelek sötétségéhez. Az óra szerint már fel kell kelnünk, szervezetünk belső órája azonban mást jelez, hiszen odakint még "éjszaka" van. Ezért a napot fáradtan töltjük, ami idővel inaktivitáshoz vezet. Önkéntes bezártságba vonulhatunk, beszűkülnek szociális kapcsolataink, kevesebbet tartózkodunk szabad levegőn, így még kevesebb fényhez jutunk.

A panaszokat a melatonin hormon túlzott jelenléte okozza, ami a fényhiánynak köszönhető. „A téli depresszió tünetei változatosan kezelhetők fényterápiával - mely hatására a melatonin szint normalizálható, és megszüntethetők a tünetek -, depresszió elleni gyógyszerekkel, vagy mély mágneses agyi stimulációval, pszichés támogatással”– magyarázza dr. Lakatos – „Első lépésben tehát mindenképp érdemes a fényterápiával próbálkozni. Ez azonban nem mindenkinél egyformán sikeres, egy "éjszakai bagoly" esetében a túl korai időpontban alkalmazott fényterápia akár rosszabbodást is okozhat. A páciensekre általában jellemző az alacsony önbecsülés, a gondolkodás negatív irányú változása is, ezért a kezelés fontos része a pszichoterápia.” A fény energetizáló, hangulatjavító hatását már régen felismerték, és napjainkban is hatékonyan használjuk a mindennapokban nem csak a fényhiányos tünetek enyhítésére, hanem egyéb betegségek kezelésében is.

Természetesen a beteg is sokat tehet önmagáért és kedélyállapotának javításáért. Íme 10 hasznos tipp a téli depresszió leküzdésére:

• Étkezzen egészségesen, fogyasszon kevesebb cukrot, több Omega-3 zsírsavat.
• Ápolja tudatosan szociális kapcsolatait, járjon társaságba.
• Az aktív kikapcsolódás, a sport is sokat segít.
• Ha csak teheti, induljon hosszú sétákra, főleg a délelőtti órákban. Szervezzen barátaival, családjával hétvégi kirándulásokat, hogy feltöltődjön.
• Ne szürküljön bele a télbe, hordjon színes ruhákat.
• Otthonában is tehet hangulatának javításáért, piros és narancsszínű gyertyákkal máris jobb kedélyállapotot varázsolhat magának.
• Kösse le a figyelmét olyan tevékenységekkel, amik örömmel töltik el.
• Ha mindez mégsem elég, érdemes pszichiáter szakorvossal konzultálni a konkrét terápiás lehetőségekről (pl. fényterápia, antidepresszív gyógyszer, pszichoterápia).

Forrás: www.drrose.hu

Kép forrása: www.gettyimages.com

 

Dr. Pintér Zsolt

Dr. Rose Magánkórház

Elérhetőségeim: 
Cím: Dr. Rose Rendelő és Magánkórház
1051 Budapest, Széchenyi tér 7/8. (Roosevelt tér 7/8.) C torony, 6. emelet
Telefon: 06-1/377-67-37 „DR ROSE 7”
E-mail: zsolt.pinter.dr@gmail.com
Honlap: http://www.drrose.hu 

Kedves Barátunk!

Betegség lett a rohamszerű evés, a kényszeres felhalmozás és az akut hangulatkontroll-zavar.

Számos ponton megváltoztatta az Amerikai Pszichiátriai Társaság a mentális rendellenességekről szóló referenciakönyvét a hétvégén megtartott éves konferenciáján. Kikerült az autizmus enyhe változata, az Asperger-szindróma mint önálló kórkép, valamint nem számít többé betegségnek a transzneműség, ugyanakkor bekerült például az evésroham és a kényszeres felhalmozás. 

A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve című alapmű - amelynek idáig érvényes kiadását DSM-IV néven ismerték a szakemberek - 1994-ben esett át legutóbb komolyabb változtatásokon. Az Asperger-szindróma nem a kötetből került ki, csak az autizmus spektrumzavar címszava alá sorolták. Bekerült a rendellenességek közé a rohamszerű evés, a kényszeres felhalmozás és az akut hangulatkontroll-zavar, amelyet olyan gyerekek esetében diagnosztizálnak, akik legalább egy éven keresztül, hetente legalább háromszor súlyosan "hisztiznek". Ezt, a röviden DMDD-nek emlegetett állapotot korábban már számosan kritikával illették, mivel az olyan "zsák" lehet, amelybe számos viselkedéstípus belegyömöszölhető, akár például az is, ha egy gyerek kiborul egy elvesztett tárgy miatt, ha nem írta meg a házi feladatát, vagy ha dühös, mert szétbomlott a copfja.

A depresszió meghatározása szélesebb értelmezést nyert, mivel a közeli hozzátartozó elhunyta immár nem kizáró tényező.

Bekerült a DSM-V-be egy rendkívül ritka jelenség, a bőrcsipkedés - vagyis a bőr kényszeres és obszesszív tépkedése, mely szövetkárosodással jár. Az ennél sokkal gyakoribb trichotillomania, vagyis hajtépés már nagyon régen szerepel a listákon.

Annak ellenére, hogy a pszichiátriai kamara tagjainak nagy része szorgalmazta, mégsem lett önálló kórkép a "hiperszexuális zavarból", vagyis a szexfüggőségből.

A mostani változtatásnak hosszú távú hatásai lesznek: az a kérdés ugyanis, hogy mi számít mentális betegsének, sok millió ember - elsősorban amerikai - életét befolyásolhatja.

David Kupfer pszichiáter, a DSM-V szerkesztőbizottságának elnöke megállapította, hogy a jelenlegi kézikönyv szám szerint ugyanannyi zavart listáz. Ezzel cáfolta a korábbi kritikákat, amelyek szerint a pszichiátria a DSM-5-tel növekvő számban megjelenő személyiségtulajdonságot és viselkedést patologizál, és ezzel szükségtelenül gyógyszeres kezelésre ítéli ezeket az állapotokat.

"Túlságosan is betegségként kezeli az emberi fájdalmakat" - mondta Frank Farley, a philadelphiai Temple Egyetem pszichológusa, aki több más szakemberrel együtt készül a Diagnosztikus Alternatívák Nemzetközi Csúcstalálkozójára, amely egyfajta válasz a DSM-V-re.

Kupfer visszautasít minden vádat, szerinte mítosz, hogy a pszichiátrai a normalitás határain belüli viselkedést patoligizálná. 

Weborvos 

A szakirodalom 1981t-től használja az Acquired Immunedeficiency Syndrome (AIDS) elnevezést, magát a Humán Immundeficiencia Vírust (HIV) azonban csak három évvel később tudták azonosítani. Ezután rohamosan nőtt a felfedezett az altípusok száma, az első izolátumhoz hasonlóakat sorolták az egyes csoportba, míg a többit, a nyugat-afrikai törzseket a kettes csoportba. A HIV-1 vírusok altípusai nem csak földrajzilag különülnek el egymástól, hanem a terjedési mód preferenciája tekintetében is. Európában és Észak-Amerikában a B alcsoportú vírusok fordulnak el leggyakrabban, ez elsősorban a melegek és biszexuálisok között terjed. Thaiföldön az E altípus, Zairében, Brazíliában és Romániában az F altípus terjed, amely elsősorban heteroszexuálisok útján terjed.

Egyes felmérések szerint eddig összesen 50 millióan fertőződtek meg a vírussal, és ebből 30 millióan el is hunytak Ma évente valamivel több mint 2,5 millió új esetet és 2 millió halottat jelentenek. Magyarországon 2009-ben összesen 140 HIV fertőzöttek, 23 AIDS esetet és ehhez kapcsolódóan 9-en halálesetet jelentettek be. Nálunk többnyire a meleg férfiak között terjed, anyáról-magzatra, illetve kábítószerezéssel történő átvitel évente egy-egy eset fordul elő.

A másodlagos prevenció legfőbb célja, hogy könnyen elérhető, megbízható gyors teszteredmények álljanak rendelkezésre. Az alábbi intézmények megfelelő feltételekkel rendelkeznek ezen feltételek tekintetében:

-Országos Epidemiológiai Központ 
- a volt regionális ÁNTSZ laboratóriumok
- Szent László kórház
- Országos Vérellátó Szolgálatnál

A szűrések önkéntesek, ingyenesek, név nélkül igénybe vehetők, akár többször is. Különösen a rizikó csoportba tartozók figyelmét kell felhívni a szűrés lehetőségére. A pozitív eseteket jelenteni kell az Országos Epidemiológiai Központnak. A fertőzött gondozásba vétele, ellátása már a betegek adatainak az ismeretében történik.

Bár folyik a kutatás különböző oltások kidolgozására, ez egyelőre még sikertelen. A betegség teljes mértékben nem gyógyítható, azonban a progressziója lassítható, és az új kezeléseknek köszönhetően a betegeknek nem csak az életkilátásai javultak, hanem életszínvonaluk is. 

Prevenció az egészségért

A szexuális betegségek primer prevenciós programok két fő téma körül tömörülnek, az óvszer használat, illetve a felelő szexuális magatartás szorgalmazása. A becslések szerint világszerte évente 330 millió érintkezik valamilyen szexuálisan terjedő betegséggel. A legnagyobb számban a Trichomonas-fertőzés fordul elő, mely 120 millió főt érint, ezután jön a Chlamydia 50 millióval, valamint a Gonorrhoea 25 millió megbetegedéssel. A HIV-fertőzöttek számát ma 42 millió főre becslik. Magyarországon a következő módon alakulnak a számok. A Chlamydia 754, a Gonorrhoea 872, a nem gonorrhoea eredetű nemi gyulladások 12 837, míg a HIV 1771 főt érintenek.

Sok primer prevenciós program fókuszában az óvszer használatának szorgalmazása áll. Bár használata sok betegség ellen véd, de mégsem az összes ellen. Az óvszer nem nyújt védelmet azon bőr-bőr-, seb-bőrterjedésű fertőző források ellen, amelyek olyan területeken helyezkednek el, amelyet az óvszer nem takar, ilyen lehet a humán papillóma vírus, a herpesz szimplex vírus, a szifilisz okozta elváltozás. Az óvszer további problémája az, hogy sérülékeny, főleg akkor, ha nem megfelelő típust választanak vagy nem tartják be az alkalmazási utasításokat. Kutatások kimutatták, hogy ezen programok nem befolyásolták a serdülők szexuális szokásait, és ezek után sem alkalmaztak rendszeresen óvszert. 
Egyéb eredmények tükrében azon programok, amelyek a partnerszám csökkentésére irányulnak viszont jelentős sikereket értek el, így nem csak csökkent az alkalmi szexpartnerek száma, de mérséklődött az olyan szexuálisan terjedő betegségek pervalenciája, amelyek terjedését az óvszer sem volt képes megakadályozni.
A programok egy másik csoportja a közösülés nélküli szexuális együttlétet szorgalmazzák. Ennek két problémája is van, egyrészt ez nem véd a szexuálisan terjedő betegségek ellen, másrészt a felfokozott izgalmi állapot igen könnyen közösüléshez vezethet, úgy hogy a résztvevők már aligha gondolkoznak tiszta fejjel.
A szexuálisan terjedő betegségek komoly terheket rónak az egészségügyre. Bár továbbra is kell/kellene szorgalmazni az óvszer használatát, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni azon programokra, amelyek a megfelelően felelős szexuális magatartást célozzák meg, hogy a szereplők ne csak a fertőzést kerüljék el, hanem az egyéb súlyos komplikációkat is, mint a meddőség.

Prevenció az egészségért 

Jeffrey Weeks angol szociológus szerint „…az AIDS jóval több kísérteties és kíméletlen betegségnél. Egy olyan kor szimbólumává vált, amelyben a félelem, az előítélet és az irracionalitás küzd az értelem, a felelősség és a közösségi erőfeszítések ellen”. 

Megfelelő tudás hiányában félnek és előítéletesek a magyarországi középiskolások a HIV-vel élőkkel szemben, derült ki egy friss kutatásból. A felmérést (pdf) a Visegrádi Alap támogatásával, magyar, szlovák és cseh 10. évfolyamos diákokkal végezték, a magyarországi partner az Egészséges Ifjúságért Alapítvány volt. Magyarországról váci középiskolások vettek részt a kutatásban, a HIV/AIDS kérdéskörrel kapcsolatos tudásukról kérdezték őket.

Érdekli őket a téma, de kevés a tudásuk

A kérdésekre adott válaszokból az derült ki, hogy a diákokat foglalkoztatja a szexualitás és a szexuális úton terjedő fertőzések, köztük a HIV és megelőzésének a módja, de 91.7 százalékuk saját és kortársaik tudását sem tartja megfelelőnek. 46,6 százalékuknak semmilyen információja nincsen a magyarországi AIDS probléma kezeléséről, azaz a prevenciós programokról és a kezelési lehetőségekről. Bár Magyarországon elméletileg minden középiskolában tartanak egészségfejlesztési programokat, amelyeknek részét képezi a HIV-prevenció is, a TASZ felmérése szerint a gyakorlatban sajnos ez egyáltalán nem, vagy csak kevés óraszámban valósul meg. A megkeresett iskolák közül alig több mint a fele, 58 százalék válaszolt a kérdéseinkre, közülük is mindössze 14 százalék építi be a HIV/AIDS prevenciót az egészségfejlesztési programjába. A többi válaszadó iskola külön óraszámban foglalkozik a HIV/AIDS kérdéssel, jelentős részük, 45 százalék azonban tanévenként mindössze 1-2 órát biztosít erre a célra.

A „Youngsters against AIDS” (Fiatalok az AIDS ellen) felmérés adatai szerint is a diákok mindössze 42,8 százaléka szerzi be a HIV-vel kapcsolatos információit iskolai prevenciós programokból, ugyanakkor több mint 60 százalék szívesen fogadná ezeknek a programoknak az információit.

Szexuálisan aktívak a 13-14 évesek

Az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) 2010-es kutatása (pdf) is rámutatott, hogy a fiatalok korán kezdik szexuális életüket: fiúknál 13,5, lányoknál 14 év az átlagéletkor. A mostani felmérés is megerősíti ezeket az adatokat, a megkérdezettek több mint a felének, 50,8 százaléknak volt már szexuális kapcsolata, a HIV-ről ugyanakkor hiányos információkkal rendelkeznek. Azt, hogy az óvszerhasználat véd a HIV-fertőzéstől a megkérdezettek több mint 90 százaléka helyesen tudta, ennek ellenére óvszert 3-ból csak 2-en használnak rendszeresen. Arról viszont, hogy anyáról magzatra is átvihető a vírus (vertikális fertőzési mód) kevesebb mint a felük hallott, illetve azt, hogy az egyéb szexuális úton terjedő fertőzés jelenléte megnöveli a HIV-fertőzés esélyét, csak minden 5. diák tudta. A HIV-szűrésről is viszonylag keveset tud ez a korosztály, a válaszadók csupán 9,5 százaléka van tisztában azzal, hová forduljon, ha HIV-szűrésen szeretne részt venni, és csak minden negyedik tudja, hogy 16 éves kortól már nem kell szülői beleegyezés ehhez a vizsgálathoz sem.

Szolidárisak, de félelmeik miatt előítéletesek

Egy korábbi felmérésből (pdf), amelyben azt vizsgálták, hogy mennyire van jelen a kirekesztés az iskolákban, arra a kérdésre, hogy kiket nem választanának semmiképpen padszomszéduknak, a válaszadó diákok a HIV-fertőzötteket tették a harmadik helyre. Mindezt annak ellenére, hogy a HIV nem fertőz hétköznapi kapcsolatok, így az iskolai vagy óvodai élet során sem, és a vírus felfedezése óta egyetlen olyan esetről sem tudunk, ahol valaki oktatási környezetben fertőződött volna meg. Az irreális félelmeket a HIV estében is az információ hiánya, illetve a tévhitek keltik. Bár a válaszadóknak nagyon kis része ismer HIV-vel élőt vagy AIDS-beteget, tehát személyes tapasztalatuk nincs, mégsem szeretnének egy padban ülni egy HIV-pozitívval. Ugyanakkor a HIV-ről szóló kérdőívben már a diákok 77,6 százaléka védené a HIV-vel élőket a kirekesztéstől, ezzel az idősek és a fogyatékkal élők után a harmadik leginkább védendő társadalmi csoportnak tekintik őket. Alapvetően tehát nem utasítják el a HIV-vel élőket, de a fertőzéstől való félelmükben kerülnék velük a hétköznapi érintkezés minden formáját.

Egészségfejlesztés, szexuális nevelés és HIV-prevenció

A fiatalok az egyik célcsoportja a UNAIDS, az ENSZ HIV/AIDS-szel foglalkozó szervezete programjainak is, mivel az újonnan regisztrált HIV-fertőzéseknek az egyharmadát a 14-29 éves korosztályban diagnosztizálják (UNAIDS - 2007). A nemrég indult CrowdOutAIDS projekthez több mint 5000 fiatal véleményét és javaslatait használták fel, hogy a UNAIDS hatékonyabban tudjon együttműködni velük az AIDS elleni küzdelemben. Az ajánlások között szerepel, hogy a fiatalokat minél szélesebb körben be kell vonni a prevenciós programokba, és megfelelő forrásokat kell biztosítani ezeknek a programoknak a megvalósításához. A dokumentum fontos területként jelöli meg az információhoz való hozzáférést. A megfelelő információk birtokában a fiatalok egyrészt könnyebben tudnak jó döntést hozni, így elkerülhetik, hogy megfertőződjenek HIV-vel, másrészt csökken a félelmek és tévhitek okozta előítéletesség, mely hosszú távon a HIV-vel élők mindennapjait megnehezítő stigma csökkenéséhez vezet.

Ehhez viszont szükség van friss és a fiatalokat is érdeklő információ átadására, azokon a felületeken, amelyeket a fiatalok szívesen használnak. A kutatásból is kiderült, hogy egy ilyen fórum lehet az iskolai egészségfejlesztésen belül végzett HIV-prevenció.

Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője 

Van úgy az életben, hogy a gödör aljára kerül az ember. Van úgy, hogy vissza is tud onnan mászni, sőt, magasabbra, mint előtte járt. És van úgy, hogy erről könyv is születik. Kubiszyn Viktor most 33 éves. Gimiben elkezdett sörözni, majd a spektrumot tisztességesen végidva-szívva-nyalva-lőve. pár év alatt a heroinig jutott. Egy nem túl sikeres leállást követően visszaesett. 2009-es, második leállása óta tiszta. A drogok mentek, Isten jött, a cigi maradt.

Tavaly pedig világrajött a könyv is. A Drognapló nevet kapta. A szerzővel Prágában Őszi Károly beszélgetett.

Mi a drogkarriered története?

Nyilván sose akartam függő lenni. Kamaszkoromban két dolog hajtott: a kíváncsiság és szorongásoldás. ’94-ben szívtam először füvet, aztán hasist, majd relatíve hamar – 15-16 éves koromtól – végigmentem a különböző hallucinogéneken. Emellett rendszeresen ittam, szipuztam és gyógyszereket is használtam. 18-19 éves koromban jutottam el a heroinig. Aztán 22 éves koromig fokozatosan kezdtem leépülni. Hivatalosan ekkoriban váltam drogfüggővé, mert a kémiai szerfüggőség definíciója szerint akkor függő valaki, ha vannak elvonási tünetei. Ezt általában fizikai függőségre szokták redukálni, tehát pl. olyan, hogy marihuánafüggőség sokak szerint nem létezik, mert nem okoz fizikai elvonási tüneteket.

2002-ben, 22 évesen álltam le először. Különböző önsegítő csoportokba jártam, és teljesen szermentes voltam 2,5 évig. Viszont átváltottam viselkedési függőségre: munkamániás lettem. 2005-ben visszaestem, és 4 évig éltem a nyolckerben. Ekkor voltam úgy igazából utcai drogos – főleg kannásbort, heroint és gyógyszereket fogyasztottam, ezek voltak a bázisdrogjaim, de alapvetően mindent betoltam, ami szembejött. 2009-ben kerültem Ráckeresztúrra, ahol egy egyéves drogterápiás programban vettem részt. Azóta vagyok tiszta.

Honnan volt pénzed cuccra?

Gimiben a környezetemnek folyamatosan hazudtam a pénzszerzés érdekében. Édesanyámtól teljesen kamu dolgokra kértem zsebpénzt. A suliban pedig elég sok jópénzű srác volt, és tudtam őket úgy manipulálni, hogy adjanak nekem pénzt. Barátnőmet is állandóan lehúztam. Ez már aktív függő drogosra jellemző viselkedés: hazugság, manipuláció, terelés, az emberek kihasználása. Ez a függőség súlyosbodásával egyre fokozódott, képbe jött a lopás és a betörés. A visszaesésem után elkezdtem eladogatni a saját, majd mások cuccait – megélhetési bűnöző lettem.

A környezeted hogy viszonyult mindehhez?

Kamaszkorban két társaságban mozogtam. Az egyik a gimis társaság volt, a másik pedig egy punk banda. A kettő közt nem igazán volt átjárás, így egyik közeg sem tudta, mit csinálok a másikban. Édesanyámnak az elejétől kezdve folyamatosan hazudtam. Legjobb példa erre a „Kinek hiszel, nekem vagy a szemednek?”, tehát hiába látta rajtam hogy mi van, mivel szeretett, inkább elhitte a hazugságaimat. Ezzel pedig nyilván önmagát csapta be. Más családi hátterem nem volt: édesapám alkoholista volt, édesanyám épp emiatt hagyta ott 6 éves koromban. Noha voltak körülötte férfiak, egyiket sem érzékeltem apaként, tehát kvázi apa nélkül nőttem fel.

A „pályafutásod” során a különböző szerektől bizonyára komoly magasságokban és mélységekben is jártál. Volt-e meghatározó élmény, amire a mai napig emlékszel?

Nagyon sok ilyen élmény van, viszont a szerhasználat annyira eltorzította az idő- és valóságérzékelést, hogy konkrét helyre és konkrét időre nem mindig emlékszem. Ezen élmények nagy részét én a terápia első hónapjaiban, a múltfeltárás során újraéltem, és sokszor újraélem a mai napig.

Tisztán emlékszem például az első heroinozásomra, úgy éltem meg, mint egy mozifilmet. A körülmények megvannak, viszont nincs meg az az érzés, hogy „áh, mekkora fless volt”. Arra emlékszem, hogy hánytam utána. Van egy meghatározó, 2001 körüli élmény, amikor egy nagyon jó barátom a haverjaival megkéselt egy taxist. Nekem aznap ott kellett volna lennem velük, csak annyira kész voltam, hogy nem találtam oda. Én ezt csak pár héttel utána tudtam meg, mert én közben pörögtem. Nagyon odavágott. Ez egy komoly trigger volt az első leállásomhoz, más egyéb történések mellett.

Biztos voltak olyan pontok, amikor úgy érezted, valami megjavíthatatlanul elromlott. Hogy reagáltál ezekre, elhatároztad hogy leállsz, vagy inkább elindultál cuccot hajtani?

Amikor még függő voltam, akkor az utóbbi. Függőként úgy éreztem, hogy nincs választási lehetőségem. Nincs az, hogy most leállok. Nem tudtam elképzelni, hogy mást csináljak. Ezen a ponton már nem az örömszerzés a cél. Valamilyen szinten mindenki azért kezd el tudatmódosító szert használni, mert valami pozitív érzést vár tőle – örömöt, szorongásoldást, hallucinációt, tökmindegy, szertől függ. Viszont a függőségben ez az örömérzés már nincs meg, sőt az is csak az öröm illúziója volt, amit korábban kaptam. Már csak azért használ az ember szert, hogy ne legyen rosszul. És ezzel mókuskerékbe kerül.

Mikor Ráckeresztúrra kerültem, nem a leállás volt a motivációm. El se tudtam képzelni, hogy valaha tiszta leszek, és az emberek szemébe tudok nézni. Azért mentem el, mert menekültem, haldokoltam a nyolckerben. Itt Prágában is láttam olyan arcokat, akik rottyon vannak. És nem lehet nekik azt mondani, hogy mától ne anyagozz, mert el sem jut hozzá. Fel sem merül benne, hogy ez lehetne másként. Tehát ez olyan szintű érzelmi és szellemi halálállapot, hogy ingerek sincsenek már, csak egy kényszerű mókuskerék van, amiből nagyon nehéz kimozdulni, ezért nagyon fontos a környezet szerepe.

A függőségben nem is elsősorban a fizikai roncsolódás a durva, hanem a lelki és szociális. A rehabon sem arról van szó, hogy az elvonási tünetek megszűnnek, és akkor menjél valahova, mert az 1-2 hónap alatt vége az elvonásnak, hanem hogy mi lesz utána. A reintegrálódás hosszú folyamat, mivel a függőség annyira leépíti az ember szociális kapcsolatait, a pszichéjét, a fizikumát, hogy azt csak fokozatosan lehet újjáépíteni. Az absztinencia csak a legelső lépcsőfok. Nem cél, hanem eszköz. Nekem az első leállásomnál itt csúszott el a dolog, azt hittem, ha szermentes vagyok, akkor minden oké. De a személyiségem nem változott semmit. Nem volt önismeretem, meg sok minden nem volt az első időszakban, és akkor átváltozott az egész viselkedési függőséggé.

Van-e Istennek helye a képletben?

Tizenéves koromban a punk értékrend szerint éltem, az egész egyházat és a hozzá tartozó külsőségeket nevetségesnek tartottam, és azt gondoltam, hogy ha van is Isten, akkor nem a templomban tudok vele találkozni. Emellett Nietzsche volt a kedvencem, tehát hogy az Isten halott és hogy Übermensch a cél, vagyis az embernek tökéletesebbé kell válnia, míg meg nem haladja önmagát. Persze abszolút fogalmam sem volt hogy ez mit jelent. Annyi jött le Nietzschéből, hogy Jézus Krisztus egy nagyon béna csávó volt, Isten meg halott.
Emellett nagyon sokat olvastam, főleg anyagos vonalon. Sokáig ezzel a szellemi háttérrel igazoltam le az anyagozásaimat, hogy én tudattágítok és megtalálom a valóságon túli valóságot meg a bölcsek kövét. Eléggé szánalmas voltam igazából…

A terápián sem volt Isten annyira fontos. Egy keresztény rehabról volt szó, de nem volt térítés. Hívő emberek csinálták az egészet, evangéliumi alapon próbálnak működni, tehát: szeretet, pozitív megerősítés, semmi ítélkezés, semmi aggresszió, elfogadás, nyitottság. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy így viszonyul egy csomó drogos felém. És ez nagy fless volt, mert korábban az utcán vagy előtte sehonnan nem kaptam pozitív megerősítést, teljesen érthető módon. Ez a jelenség tehát nagyban hozzájárult a felépülésemhez, hogy biztonságban érezzem magam ott.

A megtérésem, az Istennel való kapcsolat számomra egy bizalmi állapot visszaszerzése, megélése. Ha spirituális szinten nézek a drogkarrieremre, akkor azt látom, hogy egy olyan világban élek, amiben nem vagyok otthon, tehát egy bűnbeesett világban. Egy elveszett paradicsom után sóvárgok, egy édenkert után, amit kábítószerekkel próbáltam megtalálni. Azt a hiányt, amit csak Ő tud kitölteni, azt én mással próbáltam. És ez a hiánypótlás, a pótcselekvések jellemzőek a nem anyagosokra is.

A másik része az, hogy egy függőnek a spiritualitás nagyon erős tisztán tartó dolog. A megtérésem fokozatos volt, tudatos elfogadása annak, hogy az Isten nyújtotta állandóság semmilyen droggal nem pótolható. Persze ez nem egy zárt folyamat, hanem egy máig tartó érés.

Jelenleg 3 éve vagy tiszta. Levontál-e valamilyen tanulságot ebből a 15-16 évnyi drogkarrierből? Vetettél-e számot magaddal?

A számvetés megtörtént többször is, és máig történik. A terápián kötelező volt számot vetni nagyon sok mindennel, majd a könyv kapcsán, az írás során is, és egészen máig vonom le a tanulságokat a drogos életemből. Ezek viszont kizárólag személyes tanulságok, valamiféle univerzális tanulságokat nem vonok le. Aztán nyilván vannak olyan következmények is, amik máig hatnak.

Járod most az országot, nemcsak Magyarországot, de a környező országokat is a könyvvel. Saját állításod szerint ezt misszióként éled meg. Mit értesz ez alatt, mi ezzel a célod?

Hát ez eléggé sokrétű. Azt vettem észre, hogy nagyon sok ember igényli a szenvedélybetegségről, a függőségről vagy úgy általában a drogokról való kommunikációt. A legelején ez számomra is meglepő volt, de kellemesen meglepő. Nekem az a fontos, hogy ezeken az eseményeken nyíltan lehessen bármiről – drogról, alkoholról, függőségről, leállásról – tehát erről az egész nagyon összetett problémáról beszélni. Nem nagyon vannak olyan jellegű fórumok, ahol ezt ilyen nyíltsággal meg lehetne beszélni. Én azt érzem ezeken az esteken, hogy igény van arra a típusú kommunikációra, amit én a terápián megtanultam. Az önreflektív és őszinte beszédre. Egy ilyen stigmatizált dologban, mint a drogfüggőség, pedig pláne ritka az ilyen típusú beszéd. Én ezt tartom az egyik fontos dolognak, hogy mindazok akik eljönnek ezekre az eseményekre, lehetőséget kapjanak arra, hogy egy más szemszögből tudjanak eszmét cserélni vagy beszélgetni ezekről a dolgokról.

A másik pedig, hogy elég sok tapasztalatot szereztem a függőségről a saját bőrömön és úgy érzem, hogy a személyes beszéd erről és a személyes tanúságtétel erről nagyon fontos, tehát hogy az ember élőben beszél és kérdezhetnek tőle. Az interaktivitás a legfontosabb ezeken a találkozókon, és épp ezért nincs két egyforma találkozó. És ez számomra személyes szinten is nagyon építő, és nagyon sokat ad. Legbelsőbb szinten pedig talán az üzenet sorstársaimnak, azoknak a srácoknak, akikkel ugye itt is találkoztunk a tűcserében [Viktorral meglátogattunk egy prágai kontaktközpontot], és ők nem tudnak magukról beszélni, mert ők most másban vannak. De minden függőségből lehetséges a kiút. És ez elsősorban a környezet felelőssége. Nagyon fontos egy problémás szerhasználó, egy függő esetében, hogy a környezete hogyan tud segíteni, hogyan néz erre az emberre. Nekem nem az észosztás a célom, hanem az eszmecsere. Másrészt fontosnak tartom elmondani, hogy engem mi tart meg, mert úgy gondolom, hogy Istenre mindenkinek szüksége van, nemcsak a drogosoknak.

Most, az interjú készítése közben is lóg a cigi a szádból. Mi ez a sok cigizés?

14 évesen kezdtem el dohányozni, és azóta nem hagytam abba. Ez kémiai szerfüggőség, és igazából azért sem hagyom abba, mert szeretem, jólesik. Még ad bizonyos élményeket, ami miatt nehéz lenne letennem, és nincs meg a motivációm arra, hogy abbahagyjam. Nyilván jobb lenne, ha nem dohányoznék, de van annyi önismeretem, hogy tudjam, nem lennék képes rá. Vagy képes lennék, csak lusta vagyok abbahagyni. Szeretek dohányozni.

Nagyjából 1,5 éve írtad a Drognaplót, és most egy új könyvön dolgozol. Hogy élted meg a Drognapló írását, és úgy általában mit jelent neked az írás?

A Drognapló írása során nagyon sok érzés jelent meg, pozitív és negatív egyaránt. A megidézés során sokszor gyakorlatilag újraéltem az egészet, és ez néha elég kellemetlen volt. Másrészt volt egy pozitív flesse annak, amikor az ember formát ad valamilyen formátlan élménynek.

A Drognapló elég gyorsan íródott. Ez az akkori életkörülményeim miatt volt így, és mert le kellett adnom időre a könyvet. Nagyon sokat dolgoztam akkoriban, volt főállású munkahelyem, tehát a szabadságaim alatt írtam gyorsan és töményen a könyvet. Éppen ezért nem volt idő arra, hogy elhatalmasodjanak rajtam bizonyos állapotok, hanem azokon sikerült túllendülnöm azzal, hogy láttam, mennyi minden áll még előttem a kész könyvig.
Az írás maga számomra egy nagyon fura tudatállapot. Hasonlít bizonyos mesterségesen előidézett állapotokra, kicsit módosult tudatállapotban van olyankor az ember, mikor belehelyezkedik bizonyos múltbeli élménybe. Olyan, mintha fejben anyagoznék.

Számomra misztérium, nem tudom hogyan formálódik, születik egy szöveg. Azt gondolom, ha nekem van is valamiféle írói tehetségem, az azért van, hogy azt használjam. Csatornaként tekintek magamra, akin keresztül formát kap egy bizonyos élmény, aminek a végeredménye egy szöveg lesz. A Drognaplóban sem az én személyem, az én személyes történetem az érdekes, hanem inkább az ebből felfejthető minta. Tehát a szöveg nem rólam mint egyszeri személyről szól, hanem valami másról, sokkal mélyebbről.

A második leállásodat követő egyéves rehab után visszakerültél a „való életbe”. Mennyire volt nehéz visszailleszkedni a társadalomba?

Ez egy máig tartó folyamat, és ez egy fokozatos visszarendeződés volt a terápia utolsó fázisától. Voltak, máig vannak nehézségek a folyamatban. Úgy érzem, hogy lehetett volna sokkal nehezebb. A terápiám óta, és én ezt összekötöm a megtérésemmel, szóval azóta olyan emberekkel találkozom, olyan lehetőségeket, ajándékokat kapok az Istentől, hogy nem érzem ezt kimondottan rögös útnak. Viszont a hétköznapi dimenzióban nyilván rengeteg nehézséggel találkozom, amit viszont muszáj megoldanom. És ez erősít. Úgy gondolom, a nehézségek azok erősítik az embert, építik a személyiséget. Ami nem öl meg, az megerősít.

Mi most a bázisdrog?

Ha így fogalmazunk, akkor nyilvánvalóan az Isten. De ezt az egész élményt, az Istennel való kapcsolatot nem lehet, nem tudom drogként tekinteni, mivel ez sokkal gazdagabb, sokkal gyümölcsözőbb, mint bármilyen általam ismert szer. Annyiban lehet analógiát vonni, hogy az ember teljes egzisztenciáját mindenféle szinten átalakítja ez a kapcsolat, csak nem negatív, hanem pozitív irányba. Ami persze nem jelenti azt, hogy tökéletes lennék, sőt, rengeteg hibám van. Vannak dolgok, amiket csinálhatnék sokkal jobban, és ha nem is megy, legalább törekszem a változásra.

A képeket Jancsó Panka készítette az Ady Endre Diákkör november 16-ai klubestjén. 

Közbeszéd 

Az anonim szűrés

Mit jelent az anonimitás?

Az AATSZ szűrővizsgálatán megjelent személyeket orvosaink kérés esetén nemre, nemzetiségre, szexuális viselkedésre, egyéb betegségre, droghasználatra és egyéb élvezeti cikkek használatára való tekintet nélkül megvizsgálják. Tanácsot adunk a nekünk feltett kérdésekre. Kérésre elvégezzük a HIV tesztet név és személyi adatok elkérése nélkül.

Az anonim adatbiztonság kétszeres: jelige, valamint személyes vonalkód. Így a névtelenség megtartása mellett az összecserélés teljes mértékben kiküszöbölhető. A vizsgálati eredmény negativitás esetében természetesen anonim marad.

A vizsgált személy anonimitása minden esetben biztosított és megtartott!

Mi történik az anonim szűrésen?

Az első találkozás a szűrésen

Az első találkozás feladata egy úgynevezett kockázatfelmérés, vagyis a szűrést végző orvos és az anonim jelentkező megbeszélik, hogy az adott esetben mekkora valószínűsége lehete a HIV pozitivitásnak. Amennyiben szükségesnek látszik, és ha a jelentkező kéri, elvégzik a vérvételt, amelynek alapján az együttműködő laboratóriumban elvégzik a szűrőtesztet.

Ehhez a vizsgálathoz a jelentkezőnek sem nevét, sem bármilyen személyes adatát nem kell megadnia, erre vonatkozó kérdéstl az orvos nem tesz fel.

A tesztvizsgálat

A vérvételt minden alkalommal és kizárólag egyszerhasználatos eszközökkel végezzük. Egyetlen orvosi eszközt sem sterilizálunk újra.

A HIV tesztet vénából vett vérrel végezzük szaklaboratóriumban, ahol a legmodernebb tesztanyagokkal dolgoznak orvos munkatársaink.

A levett vért egy személyi vonalkóddal ellátott, egyszerhasználatos vákuum csőben tároljuk.

Az eredményeket elektronikus úton kapjuk vissza. Kóddal védett adathordozón tároljuk, amelyeket kizárólag személyesen adunk át a vizsgált személynek.

A negatív vizsgálati eredmény

Ha a szűrővizsgálat negatív eredményt ad, a vizsgált személy HIV negatívnak minősül. Ebben az esetben, ha szükséges, és a jelentkező igényli, az orvos tájékoztatja arról, mit kell tenni ahhoz, hogy ezt a negativitást továbbra is megőrizze.

A pozitív vizsgálati eredmény

Amennyiben az első vizsgálat során pozitív eredményt kapunk, az a HIV pozitivitás alapos gyanújaként értelmezendő. Ilyenkor további vizsgálatra van szükség, amely vagy igazolja a pozitivitást, vagy cáfolja azt. Ez az úgynevezett verifikáció.

Ennek oka, hogy a szűrőteszttel az esetek egy részében ál-pozitív választ kaphatunk. Ál-pozitív eredmények születhetnek a HIV-vel azonos családba tartozó vírusfertőzés (retrovírusok) egyidejű jelenléte, vagy más, a vizsgálattal egyidejűleg zajló betegség eseteiben, esetleg a közelmúltban beadott védőoltás miatt.

Ezért pozitivitás gyanúja esetén további vizsgálatra van szükség. Az AATSZ a HIV pozitivitás diagnózisát nem állítja fel, ez csakis és kizárólag a szaklaboratórium feladata.

A valódi pozitivitás bizonyítását hosszadalmas vizsgálat előzi meg, éppen azért, hogy a fent említett ál-pozitív lehetőségeket kiszűrjük. Mindez szakorvosi feladat, amelyet a szaklaboratórium végez.

Figyelem! A pozitív eredményt adó szűrővizsgálat nem a vizsgált személy HIV pozitivitását jelenti, csak a HIV pozitivitás alapos gyanúját!

Nevesítés – a HIV pozitív beteg biztosítéka a terápiához

Azokban az esetekben szükséges a vizsgálatokat nevesíteni, amikor az együttműködő labor értékei szerint bizonyítottan pozitív eredményt kapunk a szűrővizsgálat után.

Ez természetes, hiszen a beteg érdeke, hogy a további, a társadalombiztosító által finanszírozott vizsgálatokban és terápiában részesülhessen.

A HIV pozitivitás alatti terápiát és az AIDS betegség kezelését hazánkban a Szent László Kórházban végzik.

Pozitivitás esetén a nevesítés csakis és kizárólag a további betegellátás, a beteg érdekében történhet.

A nevesített vizsgálat adatait (név és TAJ szám) kizárólag a vizsgáló orvos ismerheti meg, akit ebben az esetben is köt a titoktartási kötelezettség.

Fontos!

• A vizsgálati eredmény biztosságát az orvos aláírása támasztja alá!
• A vizsgálati eredmény csak személyes használatra készül!
• A szűrővizsgálat eredménye nem minősül hivatalos igazolásnak!
• Amennyiben hivatalos – munkahelyi, alkalmassági, bevándorlási, spermabankhoz, lombikbébi programhoz szükséges – vizsgálat alkalmából igénylik a szűrést, azt csak az arra hivatott labor végezheti el nevesített formában!

Szűrővizsgálatok, tesztek

Az AIDS betegség eredményes kezelése szempontjából döntő fontosságú a mielőbbi diagnózis, amely a vérben lévő HIV vírusok, pontosabban az ellenük a szervezet által termelt ellenanyagok kimutatásán alapul.

Az ellenanyagokat kimutató laboratóriumi vizsgálatokat nevezik röviden tesztnek. A teszteknek két alapvető típusa van: a szűrésre alkalmas (“screening”) tesztek és a diagnosztikus szempontból bizonyító erejűnek tekintett konfirmációs, azaz igazoló tesztvizsgálatok.

A szűrő tesztek – mint általában a szűrővizsgálatok – módszereik miatt elsősorban arra alkalmasak, hogy nagyobb mennyiségben, viszonylag gyorsan, pontosan és lehetőleg nem túl nagy költséggel kiszűrjék, hogy a vizsgált személyek közül kinél lenne szükséges egy alaposabb vizsgálat. Más szóval, a szűrővizsgálatok – és ide tartozik az anonim szűrés is – nem a diagnózis felállítására alkalmasak, hanem arra, hogy a HIV fertőzöttség gyanúját megerősítsük vagy elvessük.

A HIV fertőzöttség diagnózisát csak több, egybehangzóan pozitív eredményű vizsgálati eredmény esetén lehet kimondani.

Lásd még videofelvételeinket, ahol Dr. Bánhegyi Dénes, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa többek között a szűréssel kapcsolatos további kérdésekre válaszol.

Fontos tudnivalók Egyesületünk szűrővizsgálatáról

Minimum 4 hét után gyere tesztre!!!

A fertőzést követően leghamarabb 4 hét után, de kb. 12 hét elteltével mindenképpen kimutatható megfelelő laboratóriumi vizsgálattal.

Ez azt jelenti, hogy egy esetleges fertőzési kockázat után minimum 4 hetet kell várni a teszt elvégzésével, vagyis az úgynevezett ‘ablakperiódus’ letelte után!

Mi az „ablak” periódus?

„Ablak” periódusnak azt az időszakot nevezzük, amíg a HIV vírus jelenlétét senmmilyen laboratóriumi vagy egyéb eljárással nem lehet kimutatni. Ez az időszak a fertőződést követő 2-4 hétig tart. Ez alatt a vírus hordozója már továbbadhatja a fertőzést.

Olvasd el a Gyakran Ismételt Kérdéseket!

Eredmény 7-10 napon belül!

A vérvétel után 7-10 nap múlva, elkészül az eredmény, ezután bármelyik rendelési időben átvehető személyesen a rendelőnkben.

Levélben és telefonon nem közlünk eredményt, a visszaélések elkerülése miatt, védve a Te érdekeidet! Az egészségügyi adat, szigorúan bizalmas adatnak minősül!

Nincs feltétele a vérvételnek!

A teszt különbözik a normál laborvizsgálattól, előfeltétele  nincs!

Nyugodtan egyél-igyál előtte!

 Milyen esetben indokolt a HIV szűrés?

• Tartós kapcsolat, vagy házasság, gyermekvállalás  előtt mindkét félnek
• Gyakori partnerváltás esetén
• Védekezés nélküli szexuális együttlét, illetve óvszer elszakadása, lecsúszása esetén 4 hét múlva
• Közös tű, fecskendő használata után 4 hét múlva

Mikor érdemes HIV tesztet végeztetni?

Hol végeztethet térítésmentesen, önkéntes és anonim HIV tesztet?

Budapesten

Anonym AIDS Tanácsadó Szolgálat

1113 Budapest, Karolina út 35/B., tel.: 466-9283
(Rendelési idő: hétfő, szerda: 17-20h, kedd, péntek: 9-12h)
www.anonimaids.hu

Országos Epidemiológiai Központ
1097 Budapest, Gyáli út 2-6., tel.: 476-1100/2471 m.
(Rendelési idő: kedd 11-12h, csütörtök: 14-15h)
www.oek.hu

Országos Epidemiológiai Központ portaépületében,
bejárat az utcáról.

Rendelési idő:      Kedd :        11.00 – 13.00

                                  Szerda:      16.00 – 18.00   

                                  Csütörtök: 13.30 – 15.30

•  Anonim szűrést végeznek, kérésre névre szóló, illetve térítés ellenében angol nyelvű igazolást is adnak. 

              Gyorsabb eredményre (24 óra múlva) 3000 Ft térítés ellenében van lehetőség.  A vizsgálat díját a helyszínen  kell befizetni.

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
Közép-magyarországi Regionális Intézete
XIII., Váci út 174., tel.: 465-3820.
(Rendelési idő: hétfő, szerda, péntek: 8 -12h, kedd, csütörtök: 12-16h)

Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika,
STD Centrum
VIII., Mária utca 41., tel.: 215-7300/5764 m.
(Rendelési idő: hétfő-péntek: 8-12h)

Fővárosi Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézetek

Vidéken

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Regionális Intézetei
által működtetett  HIV/AIDS Tanácsadókban

valamint

Vidéki Bőr és Nemibeteg-gondozó Intézetekben

anonimaids

A HIV járvány a 80-as évek elején ütötte fel a fejét, amikor sorra jelentettek tipikus immunhiányos állapot következtében kialakult megbetegedéseket a San Fransico-i meleg közösség körében. Először azt hitték, hogy egy ’meleg betegség’-ről van szó, ám hamarosan kiderült, hogy ez a vírus sem válogat: nemtől, kortól, szexuális irányultságtól és rassztól függetlenül bárki megfertőződhet az immunhiányos tüneteggyüttes, közismertebb nevén az AIDS-ért felelős emberi immunhiányt okozó vírussal: a HIV-vel.

Bár a vírus valóban nem válogat, a leginkább érintett emberek azokból a közösségekből kerülnek ki, akik a társadalom szélére szorultak. Ők azok, akik számos esetben hátrányos megkülönböztetés áldozatai, jogaikat nem tudják érvényesíteni, vagy akár kriminalizáció is sújtja őket.

Gyorsan ráébredtek a szakemberek is, hogy a hagyományos járványügyi megközelítéssel a HIV/AIDS helyzetre nem lehet hatékony választ adni, helyette az emberi jogi megközelítés működik, amelynek alapjai az információs önrendelkezéshez és a diszkriminációmentes bánásmódhoz való jog, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőségének a követelménye.

A TASZ…

 

A TASZ a prevenció szempontjából is rendkívül károsnak tartja a HIV-vel élők kriminalizációját, mert a célzott csoportok így láthatatlanná válnak, és az egészségügyi szolgáltatásokkal nem, vagy csak nehezen lehet elérni őket.

 

A TASZ minden esetben a dekriminalizáció mellett áll ki, hiszen ez nemcsak az egyén szabadságjogait, de a közösségek, a közegészségügyön keresztül pedig az egész társadalom javát szolgálja.

 

A TASZ szerint az információhoz való hozzáférés joga sérül, amikor vallási vagy ideológiai indokkal kitiltják mind a szexuális felvilágosító, mind a stigma csökkentésére irányuló programokat az iskolákból.

 

A TASZ számos olyan esettel találkozik, amikor HIV-vel élőket, illetve hozzátartozóikat a hatályos jogszabályok ellenére nem látták el az egészségügyben vagy egészségügyi adataikat nem megfelelően kezelték.

 

A TASZ szerint a HIV-vel élők és a HIV szempontjából leginkább érintett társadalmi csoportok jogainak tiszteletben tartása kulcsfontosságú a HIV/AIDS elleni küzdelemben.

A témáról bővebben (angol nyelven) itt olvashat>>

Kriminalizáció

Globális szinten az egyik legnagyobb problémát a kriminalizáció jelenti. Szűkebb értelemben ez a HIV-fertőzés nem szándékos átadásának, a HIV-státusz eltitkolásának vagy a HIV-fertőzéssel való veszélyeztetésnek a büntetőjogi szankcióját jeleneti, tágabb értelemben viszont az azonos neműek közti kapcsolatokat, a szexmunka és a szerhasználat kriminalizációját is ide sorolhatjuk.

A témáról itt tájékozódhat>>

Magyarországon szerencsére csak elvétve fordulnak elő a HIV-fertőzés átadásához vagy veszélyeztetéshez kapcsolódó perek, a TASZ által ismert összes perben, ahol több esetben a jogi képviseletet is mi vállaltuk, eddig mindig felmentés született. Svédországban, Kanadában vagy az USA-ban azonban szinte mindennaposak az ilyen estek. Legtöbbször a vádlottakat bosszúból cipeli a bíróság elé egy volt feleség vagy férj, sokszor előfordul, hogy a HIV-fertőzés lesz perdöntő egy gyerekelhelyezési perben vagy lakáshasználati jog ügyében. A legtöbb esetben a HIV-vel élőt még súlyos anyagi kártérítésre is ítélik, még akkor is, ha a fertőzés átadása nem történt meg. Szélsőséges esetre példa, ami az USA számos államában előfordult már, hogy valakit azért ítéltek több év börtönbüntetésre, mert a vele szemben intézkedő rendőrt arcon köpte.

A kriminalizációs esetek amellett, hogy megbélyegzik a HIV-vel élőket és a környezetük számára veszélyes bűnözőként tüntetik fel őket, a prevenciós szűrőprogramokra is rossz hatással vannak. A fentiekből sajnos az következik, hogy észrevehetően csökken a tesztelési kedv azokban az országokban ahol a HIV-státusz nem ismerete felmentést ad egy perben, míg az, aki tisztában van HIV-státuszával azonnal felelősségre vonható.

A tágabb értelemben vett kriminalizáció még súlyosabb gondot jelent a prevenciós munkában. Azokban az országokban, ahol a szexmunkások kénytelenek illegalitásba vonultan dolgozni, ahol az azonos neműekkel folytatott szexuális kapcsolatot börtönnel vagy akár halálra kövezéssel büntetik, nem lehet prevenciós munkát sem végezni, illetve az esetleges megtűrt szolgáltatások nem, vagy csak nehezen érik el a célzott csoportokat. Dekriminalizáció, tehát a büntetőjogi fenyegetettség megszüntetése esetén viszont könnyebben elérhetőek ezek, a ma még a közegészségügyi hatóságok látóköréből kikerült „nehezen elérhetőnek” definiált csoportok, bevonhatóak a prevenciós munkába, és ezzel csökken az előítélet és nő a társadalmi tudatosság. A TASZ minden esetben a dekriminalizáció mellett áll ki, hiszen ez nemcsak az egyén szabadságjogait, de a közösségek, a közegészségügyön keresztül pedig az egész társadalom javát szolgálja.

Szexuális egészség és reprodukciós jogok

A tudománynak és a HIV-gyógyszereknek köszönhetően ma már a HIV-vel élők is teljes szexuális életet élhetnek, és akár természetes módon is szülhetnek az újszülött veszélyeztetése nélkül, mégis számos problémával szembesülnek, amikor a reprodukciós jogaikat gyakorolnák. HIV-vel élő kismamákat lebeszélik a terhességük kihordásáról vagy éppen kényszersterilizálásra kötelezik őket, és számos ország szakmai protokollja szerint a mesterséges megtermékenyítő programokban való részvételnél kizáró ok a HIV-pozitív státusz.

Az iskolai szexuális egészségre nevelés többek között Magyarországon is gyenge lábakon áll. Az információhoz való hozzáférés joga sérül, amikor vallási vagy ideológiai indokkal kitiltják mind a szexuális felvilágosító programokat, mind a stigma csökkentésére irányuló programokat az iskolákból.

Stigma és diszkrimináció

A HIV-vel élők számos esetben áldozatai a hátrányos megkülönböztetésnek. A stigma a munkahelyeken és az oktatási intézményekben a megélhetés, illetve a továbbtanulás lehetőségétől fosztja meg a HIV-vel élőket. A közösségen, családon belüli előítéletek pedig gyakran az egyén társadalmi ellehetetlenüléséhez és megsemmisüléséhez vezetnek.

A TASZ jogsegélyszolgálatához számos esetben fordultak HIV-vel élők, illetve hozzátartozóik, mert a hatályos jogszabályok ellenére nem látták el őket az egészségügyben vagy egészségügyi adataikat nem megfelelően kezelték. Egy szülő arra keresett megoldást, hogy HIV-vel élő gyermekét nem tudja beiskolázni, mert egy közoktatási intézmény sem hajlandó felvenni.

A HIV-vel élőknek a hitélet területén is számos hátrányban van részük, van, ahol szexuális orientációjuk miatt bélyegzik meg őket, de Afrikában olyan is előfordul, hogy a pap csak negatív HIV-teszt esetén hajlandó összeadni a házasodni kívánókat.

A HIV-vel élők a legsúlyosabb diszkriminációs problémákkal éppen az egészségügyben szembesülnek. Megfelelő képzés hiányában az egészségügyi ellátók személyzete hiedelmekre, előítéletekre és alaptalan félelmekre hivatkozva próbálnak megszabadulni a HIV-vel élőktől más intézménybe irányítva őket, vagy akár meg is tagadják ellátásukat.

A magyar jogszabályok és nemzetközi szerződések is tiltják az egészségügyi állapotból adódó hátrányos megkülönböztetést. Az egészségügyi ellátás során és a kórházhigiénés szabályok betartása mellett teljes biztonságban lehet kezelni bármilyen fertőző beteget. Az egészségügyi ellátók számos esetben a felszerelés, az eszközök hiányára és forráshiányra hivatkoznak, amikor elutasítják a HIV-vel élők ellátását. 

HIV-specifikus utazási korlátozások

A világon számos olyan ország van, köztük Magyarország is, amely rendelkezik valamilyen HIV-specifikus beutazási vagy tartózkodási korlátozással. Ezek az intézkedések azt sugallják, hogy a HIV minden esetben külföldről érkezik hozzánk, és hogy a kötelező szűrés vagy bejelentés védenek a fertőzés ellen. A valóságban azonban ezek a korlátozások csak akadályozzák a szabad munkavállalás és költözés jogát, sok esetben megfosztják a HIV-vel élőket, hogy tanulmányokat folytassanak, esetleg találkozzanak külföldön élő családtagjaikkal.

Emellett ezek a korlátozások különösen súlyosan érintik az egyébként is kiszolgáltatott bevándorlókat, akik HIV-pozitív státusz esetén deportálás vagy elzárás áldozatai is lehetnek. Előfordul olyan eset is, hogy a HIV-vel élők a lebukás veszélye miatt gyógyszereiket otthon hagyva utaznak külföldre, ezzel veszélyeztetve egészségüket és kockáztatva a kezelés sikerességét.

Magyarországon a hosszabb távú – 3 hónapnál hosszabb – tartózkodási vagy letelepedési kérelem benyújtása során kell nyilatkozni, hogy nem szenvedünk-e – egyéb betegségek közt – HIV-fertőzésben. Amennyiben úgy nyilatkozunk, hogy igen, úgy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat javaslatot teszt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak a kérelem elutasítására vagy elfogadására. A kérelem elutasításának egyik oka lehet, ha a kérelmező nem működik együtt a hatóságokkal. A TASZ még 2009-ben utánajárt, hogy ez körülbelül hány embert és hány esetet jelenthet Magyarországon, illetve, hogy milyen sors is vár az esetleges pozitív státuszt beismerő külföldiekre. Sajnos egyértelmű választ nekünk sem sikerült kapnunk, az érintett hivatalok egymásra mutogattak.

Számos esetben teszik fel azt a kérdést, hogy egy jogvédő szervezet mint a TASZ miért foglalkozik a HIV/AIDS kérdéskörrel, hiszen erre ott vannak betegszervezetek illetve a prevenció területén dolgozó civilek. A fenti példákból azonban egyértelmű, hogy a HIV-vel élők és a HIV szempontjából leginkább érintett társadalmi csoportok jogainak tiszteletben tartása kulcsfontosságú a HIV/AIDS elleni küzdelemben, ezért is van létjogosultsága az emberi jogi szervezetek, köztük a TASZ által végzett munkának. Amennyiben a prevenciós programok és információ eléri a társadalom egészét, csökken a stigma és a diszkrimináció, ennek rövid és hosszútávon is számos haszna van a közegészségügy számára. Így elérhetőek válnak a UNAIDS célkitűzései: zéró új HIV-fertőzés, zéró AIDS-okozta elhalálozás és zéró diszkrimináció.

Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője 

Mit gondolnak a HIV-vel élők?

 

A GNP+ (Global Network of People Living with HIV) úgy döntött, hogy a 2012-es washingtoni AIDS konferencia előtt szervez egy konzultációt HIV-vel élőknek, amelynek célja az, hogy kialakítsanak egy globális tervet. A Living2012 találkozót megelőzte egy online kérdőív, amely meghatározta a terv főbb irányvonalait. A HIV-vel élők globálisan 16 témát határoztak meg, amelyek a legsúlyosabb problémákat fedik le. A GNP+ a december 10-i Emberi Jogi Világnapra tervezi, hogy megjelenteti a GAA-t.

Háromrészes cikksorozatunkban azt járjuk körül, hogy a HIV-vel élők által meghatározott három területen milyen problémák jelentkeznek globálisan, és hogy Magyarországon hogyan állunk ezekben a kérdésekben. 

December 1. az AIDS világnapja

A nemzetközi AIDS világnap alkalmából az A-HA! Országos Szexuális és Mentálhigiénés Felvilágosító Program és a Durex egy budapesti középiskolában tartott szexuális felvilágosító órát annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a felelős szexuális magatartás fontosságára, valamint arra, hogy a kellő ismeretek birtokában és megfelelő védekezéssel az AIDS és számos szexuális úton terjedő betegség  megelőzhető.

Az AIDS egy szexuális úton terjedő szerzett immunhiányos betegség, mely jelentős százalékban halállal végződik. A fiatalok, akik kellő szexuális ismeret hiányában kezdik meg szexuális életüket és nincsenek tisztában a nemi úton terjedő betegségekkel, nagy rizikónak teszik ki magukat. A szexuális felvilágosítást minél előbb célszerű elkezdeni tekintve, hogy a nemi élet megkezdése egyre korábbra tevődik. Manapság nem ritka, hogy egy fiatal már 13 évesen túl van első szexuális élményén. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a Durex Nemzetközi Szexuális Jóléti Kutatása szerint a magyar válaszadók csupán 28% volt érzelmileg felkészülve erre a lépésre. A kutatás ugyanakkor rávilágított arra is, hogy a hazai válaszadók kétharmada (64%) szüzessége elvesztésekor egyáltalán nem védekezett HIV/AIDS, vagy egyéb nemi úton terjedő megbetegedések ellen. Ez sajnos sokszor a későbbiekben sem változik, ugyanis a válaszadók csupán 8%-a védekezik minden együttlét során.

Fontos, hogy az emberek már fiatalon tisztában legyenek a nemi élet veszélyeivel és tudják, hogy miként óvhatják saját és partnerük egészségét. E felvilágosító tevékenység mellett kötelezte el magát az A-HA! mindennapi munkája során, akik a Durex támogatásával  igyekeznek növelni a fiatalok szexuális ismeretét és tudatosságát. „Az A-HA! 2002-es indulása óta közel 5.200 magyarországi iskolába jutott, el, ahol több mint 26.000, a maihoz hasonló tanórát tartottunk. Ez 650.000 szétosztott diákcsomagot jelent, melyben nagy segítséget jelentenek számunkra a Durex által biztosított óvszerek” – mondta Dr. Szőnyi György, Szülészeti-Nőgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság elnöke,  A-HA! Program programigazgatója.

Az AH-A! és a Durex közös célja a felelős szexuális magatartás terjesztése és ehhez kapcsolódóan a társadalmi szemlélet megváltoztatása. Ezért a Durex rendszeresen segíti az A-HA! program tevékenységét, első sorban a felvilágosító csomagokba kerülő óvszerek biztosításával, másrészt egyéb aktivitások támogatása kapcsán. A vállalat idén nyáron egy látványos módját választotta a figyelemfelhívásnak. A Balaton Soundon megrendezett láncmasszázs rekord kísérletét ugyanis jótékonysággal kapcsolta össze, és a résztvevők számával megegyező számú óvszert adományozott az A-HA! programnak. Az itt összegyűlt 500 óvszeradományt az AIDS világnapja alkalmából adta át a Durex a felvilágosító program munkatársainak.

„Ahogy a Durex globális Szexuális Jóléti Kutatásából is kiderült, még sok dolgunk van szexuális felvilágosítás terén. Ezért támogatjuk az A-HA! tevékenységét is, mivel fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok tisztában legyenek a nemi úton terjedő betegségek veszélyeivel és az ellenük való védekezéssel. Így reményeink szerint a kellő ismeretek birtokában lévő generációk felnőtté válásával talán egy új, AIDS-től mentes társadalom kialakulását segíthetjük elő” – mondta az átadáson Somlai Anna, a Durex kategóriamenedzsere.

Az iskolai aktivitás mellett a Durex idén globális kampánnyal is készült a világnapra. A legnagyobb közösségi portálon csupán egy kép megosztásával bárki adományozhat óvszert egy lokális AIDS prevenciós szervezetnek. A www.1share1condom.com weboldalon pedig percről percre nyomon követhetjük, hogy világszerte mennyi adomány gyűlt össze. A Durex globális célja, hogy elérje a 2.500.000 darab óvszeradományt, mely a 2011-ben újonnan regisztrált AIDS betegek számával egyezik meg.

Az AIDS leginkább szexuális úton terjed a nyálkahártyán és a testnedveken keresztül

Az AIDS azaz Acquired Immune Deficiency Syndrome, magyarul annyit jelent, hogy szerzett immunhiányos tünetegyüttes, mely az immunrendszer sejtjeit pusztítja. Az AIDS-et először 1981-ben azonosították, és ugyanazon év december 1-jétől jegyzik önálló betegségként. Erre vezethető vissza, hogy a máig ezen a napon tartják a nemzetközi AIDS világnapot.

A betegség leginkább szexuális úton terjed a nyálkahártyán és a testnedveken keresztül, így a felelős szexuális magatartás és a megfelelő védekezés nagy szerepet játszhat az AIDS terjedésének megakadályozásában. Csupán Magyarországon 2012 első két negyedévében 116 új fertőzött beteget regisztráltak, ezzel 2 230 fölé nőtt a hazai érintettek száma. A legtöbb regisztrált fertőzött Budapesten él (1047), melyet Pest megye és Fejér megye követ a sorban.[1]

Az A-HA! Országos Szexuális és Mentálhigiénés Felvilágosító Program (www.ahaprogram.hu) egyik kiemelt feladatának tekinti az AIDS és a szexuális úton terjedő megbetegedések elleni küzdelmet. Ennek egyik legfontosabb pillére a szexuális felvilágosítás.  Az AHA! munkájának célja, hogy a fiatalok már a szexuális életük megkezdése előtt tisztában legyenek a felelős szexuális magatartás fontosságával, felkészüljenek az ehhez kapcsolódó kockázatokra és veszélyekre. A Durex évek óta támogatja az AHA! 14 és 18 év közötti korosztálynak tartott szexuális felvilágosító tevékenységét, elsősorban a tanórákon kiosztott felvilágosító csomagban elhelyezett óvszeradománnyal és a program iskolán kívüli munkájának segítésével.  Az A-HA! 2002-es működése óta közel 5.200 magyarországi iskolába jutott el, és tartott felvilágosító órákat. Ez több mint 26.000 tanórát és 650.000 szétosztott diákcsomagot jelent. A Durex igyekszik évről-évre segítséget nyújtani a programnak, ezért  az idei Balaton Soundon láncmasszázs rekordkísérletét jótékonysággal kapcsolta össze, és a résztvevők számával megegyező számú óvszert adományozott az A-HA! programnak . Ezt az adományt a vállalat december 1-jén az AIDS világnap alkalmából adja át egy iskolai felvilágosító óra keretein belül, hogy ezzel is hangsúlyozza a szexuális tájékozottság fontosságát.

E mellett a Durex idén globális kampánnyal is készült a világnapra. A legnagyobb közösségi portálon csupán egy kép megosztásával bárki adományozhat óvszert helyi AIDS prevenciós intézetek számára. A magyarok által összegyűjtött óvszeradományt a Durex szintén az A-HA! Programhoz fogja eljuttatni. A www.1share1condom.com weboldalon pedig percről percre nyomon követhetjük, hogy világszerte mennyi adomány gyűlt össze.

#1share1condom

Ossza meg a képet és adományozzon egy óvszert

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=494830233872136&set=a.135223066499523.16403.133474593341037&type=1&theater

LoveSexDurex

http://www.facebook.com/LoveSexDurex?fref=ts

Bevezetem

 AIDS-stratégiára vár a TASZ 

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint Magyarországon az elmúlt öt évben megduplázódott az új HIV-fertőzések száma, ennek ellenére továbbra sincs AIDS-stratégiája az országnak. Az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében kifejtették: míg 2007-ben 119 esetet regisztráltak, addig 2012 első 6 hónapjában 116, szeptember 30-ig pedig már 166 új HIV-fertőzöttet jelentettek. Idén tehát már szeptember végén meghaladtuk a tavaly egész évben regisztrált 162 új fertőzés számát - emelte ki a TASZ. 

A TASZ szerint a kormány tavaly december elsején, az AIDS világnapján arról beszélt, hogy kidolgozott egy stratégiát a 2011 és 2015 közötti időszakra, melynek célja az új HIV fertőzések számának csökkentése. Később viszont azt állították, hogy csak egy tervezet volt - tették hozzá.

A magyarországi adatok még nem tekinthetőek robbanásszerűnek, sem járványnak, "de nagyon közel járunk hozzá, főleg ha az egészségügyi kormányzat, csak úgy, mint az elmúlt 10 évben, továbbra is elbagatellizálja a hazai HIV/AIDS kérdést" - idézte a szervezet közleménye Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetőjének szavait, aki azt is megjegyezte: "az sem elég tehát, ha a stratégiát megalkotják, azt meg is kell valósítani".

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy felvilágosító, tájékoztató kampányokkal lehet javítani a tudatosságot. Ennek kapcsán viszont felhívták a figyelmet arra, hogy idén a prevencióval foglalkozó, így az állami feladatokat végrehajtó civil szervezetek sem kaptak költségvetési támogatást. A Nemzeti AIDS Bizottság is, amelynek a HIV/AIDS elleni küzdelem koordinálása, továbbá a stratégia kidolgozása lenne a feladata, 2011-ben ülésezett utoljára.

Mindeközben viszont Magyarországon folyamatosan nő az AIDS megbetegedések száma. Az adatokból az következik, hogy a fertőzöttek későn kerülnek gondozásba, azaz magas azok aránya, akik nem is tudnak betegségükről. A TASZ közleményében azt írta: "optimista álláspont szerint ez az arány 50-50 százalék, ami legkevesebb 2000 nem diagnosztizált embert jelent, de ez az arány lehet akár 30-70 százalék is, ami 4500-5000 nem diagnosztizált HIV-vel élőt jelenthet". 

Weborvos 

Pszichoszomatikus betegség 

A lelki egészség összefügg-e a testi egészséggel? 

 Hetente jelennek meg új szerek a piacon ©Belga/ANP/L. Van Lieshout

Különböző orvosi képalkotó módszerekkel is kimutatható változás történik azoknak a gyerekeknek az agyi szerkezetében és anyagcseréjében, akik magzatkorukban alkohol hatásának voltak kitéve. 

A várandós nők alkoholfogyasztása problémákat okozhat a születendő baba mentális és fizikai fejlődésében, a kialakuló állapotot magzati alkoholos szindrómának nevezik. Az Egyesült Államok járványügyi hatósága, a CDC kutatási adatai szerint ezer élve születésre 0,2-1,5 ilyen eset jut.

A mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) fejlődése lehetővé tette, hogy az alkoholnak az érintett gyerekek központi idegrendszerére gyakorolt hatását a korábbiakhoz képest példátlan pontossággal vizsgálják. Lengyel kutatók három különböző MRI-technikát alkalmaztak legutóbbi kutatásukban, hogy minél pontosabban állapíthassák meg a várandós nők alkoholfogyasztásának hatását a magzat idegrendszerének fejlődésére.

A tanulmányba 200 gyereket vontak be, akik magzati korukban alkohol hatásának voltak kitéve, illetve 30 olyan gyereket, akiknek az édesanyja nem ivott alkoholt terhessége idején és a szoptatás alatt. Az MRI-vizsgálatok során feltérképezték a kérgestest méretét és alakját. (A kérgestest - Corpus callosum - egy idegrostokból álló vaskos köteg, amely a fő kommunikációs kapcsolatot szolgáltatja az agy jobb és bal fele között.)

A születés előtti alkoholhatás a vezető oka a kérgestest hiányos fejlődésének vagy akár teljes hiányának. Az MRI-vizsgálatok azt mutatták, hogy az alkohol hatásának kitett gyerekek agyában a kontrollcsoporthoz viszonyítva jelentősen elvékonyodott a kérgestestet alkotó idegköteg.

"Ezek a változások szoros kapcsolatban vannak a gyerekek pszichológiai problémáival" - idézte Andrzej Urbanik kutatásvezetőt, a krakkói Jagello Egyetem munkatársát a ScienceDaily című tudományos ismeretterjesztő portál.
A kutatók az úgynevezett diffúzió súlyozott MRI módszerével további hat agyterületet is vizsgáltak a gyerekeknél.

Ez a módszer a víz diffúziós folyamatait térképezi fel az agyszövetben, és a hagyományos MRI-hez képest pontosabban azonosítja a szövetek rendellenességeit. Ez a vizsgálati technika jelentős eltéréseket jelzett a két csoport között, az alkohol hatásának kitett gyerekeknél emelkedett a diffúzió mértéke, ami Urbanik szerint a neurológiai rendellenességeket vagy az agyszövet károsodását jelzi.
A harmadik vizsgálati módszer, a proton mágneses rezonanciás spektroszkópia segítségével a gyerekek agyi anyagcseréjét térképezték fel. Ez az elemzés az eltérések egész sorát mutatta az alkohol hatásának kitett és ki nem tett csoport tagjai között. 

Napidoktor 

A májzsugor a májszövet kötőszövetes átalakulása, melynek fő kiváltó oka a túlzott alkoholfogyasztás. Egy amerikai kutatás felvetette, hogy az alkohol károsító hatását a kávéfogyasztás kivédheti. A májzsugor világszerte gyakori megbetegedés, hazánkban évente mintegy hatezren halnak meg májzsugor következtében. 

A betegséget ugyan okozhatja vírusfertőzés vagy mérgezés is, de az esetek mintegy kilencven százalékában a túlzott alkoholfogyasztás áll a háttérben. Sokan vannak azonban azok is, akikben hosszú ideig tartó, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás dacára sem alakul ki a betegség. A jelenség hátterében rejlő okokat próbálta meg felderíteni egy kaliforniai kutatócsoport. A vizsgálatban részt vevők kérdőívet töltöttek ki arra vonatkozóan, mennyi alkoholt, kávét és teát fogyasztottak naponta az elmúlt év során. Néhányuknál a májenzimek szintjét is meghatározták a vérből (az emelkedett érték májkárosodásra utal). 330 betegnél diagnosztizáltak májzsugort, ebből 199 volt alkoholos eredetű. Azok májzsugoros megbetegedési valószínűsége, akik legalább napi egy csésze kávét fogyasztottak, 22 százalékkal alacsonyabb volt, mint nem kávézó társaiké. Azoknál, akiknél vérvizsgálatot is végeztek, azt tapasztalták, hogy a májenzim értékek magasabbak azoknál, akik csak alkoholt fogyasztottak, szemben azokkal, akik kávéztak is mellette.

"Noha a kávé védő hatásúnak bizonyult a májzsugorral szemben, a megoldás a betegség elkerülésére nem a fokozott kávéivás, hanem az alkoholfogyasztás csökkentése; - fogalmazott a tudományos közleményben a kutatás vezetője, Dr. Arthur L. Klatsky. Eredményeink azt sugallják, hogy részben találtunk választ arra, miért nem betegszik meg mindenki májzsugorban, de a koffeinen kívül is lehetnek további faktorok, amik befolyásolják a betegséget. Szükségesnek látjuk az alkohol és a koffein sejtszintű kölcsönhatásának vizsgálatát is; - tette hozzá." 

Egészségtükör 

A világon jelenleg több mint 34 millióan élnek HIV-vel, közülük a kezelésre szorulók alig fele jut csak gyógyszerhez, derül ki a UNAIDS, az ENSZ HIV elleni harccal foglalkozó szervezetének adataiból. A legrosszabb helyzetben lévő régiók között ott van Kelet-Európa és Közép-Ázsia, ahol a gyógyszeres kezelésre szoruló HIV-vel élőknek mindössze 23 százaléka jut kezeléshez.

Bár az 1996 óta használt kombinációs antiretrovirális terápiának köszönhetően az HIV-fertőzés ma már nem kell, hogy halálos, AIDS okozta megbetegedéssel végződjön, és a hatékony terápiában részesülő HIV-vel élők amellett, hogy a nem HIV-vel élőkhöz hasonló életminőséget élhetnek meg, a drasztikusan lecsökkentett vírusszámnak köszönhetően nem is fertőzőek; globális szinten mégis óriási problémák vannak ezekhez a gyógyszerekhez való hozzáféréssel.

A leginkább érintett társadalmi csoportok estén még rosszabbak ezek az adatok. Az őket sújtó előítéletek és gyakran büntetőjogi szankciók miatt nehezebben vehetik igénybe a szolgáltatásokat, és vannak olyan országok, ahol akár feltételekhez is kötik a gyógyszeres kezeléshez való hozzájutást.

A gyógyszerhez való hozzáférést nagymértékben befolyásolja az adott ország egészségügyi rendszerének fejlettsége és a rendelkezésre álló források, a gyógyszerek ára, a kereskedelmi egyezmények befolyása. Fontos tényező, hogy egy országban elérhetőek-e maguk a gyógyszerek és a diagnosztikai eszközök, valamint, hogy a kezelésről szóló szakmai protokollok mit határoznak meg.

A TASZ…

 

A TASZ az emberi jogi szempontok figyelembevételével Magyarországon a terhesgondozás részeként tartott kötelező tanácsadást és felajánlott választható szűrést tartja megfelelőnek

 

A TASZ több éve szorgalmazza a HIV-vel élők gondozásának és kezelésének decentralizációját

 

A TASZ szerint a HIV-megelőzés szempontjából a leghatékonyabb szűrés és tanácsadás anonim, ingyenes, és minden esetben tájékozott beleegyezésen alapszik

 

A TASZ szerint a HIV-szűrések elvégzésekor számos esetben sérül az anonimitáshoz való jog, a vérvétel és az eredményközlés között pedig gyakran hosszú hetek telnek el, miközben már léteznek gyorstesztek

 

A TASZ az Egyenlő Bánásmód Hivatalnál kezdeményezte eljárás indítását a Központi Stomatológiai Intézet valamint a Magyar Állam ellen, mert nem biztosítják az ellátáshoz való egyenlő hozzáférést a HIV-vel élők számára

Magyarországon a gyógyszerhez való hozzáférés szempontjából elég kedvező a helyzet. Jelenleg kb. 800-an részesülnek antiretrovirális terápiában, a kezelés mindenki részére ingyenesen hozzáférhető, a társadalombiztosítás terhére.

Problémát jelent azonban, hogy jelenleg csak egy kórházban, a budapesti Egyesített Szent István és Szent László Kórház HIV-osztályán lehet feliratni és a kórház gyógyszertárában kiváltani ezeket a gyógyszereket. A vidéki lakóhelyű HIV-vel élők helyzetének javítására megindult a HIV-gondozás és kezelés decentralizációja, amit a TASZ több éve szorgalmaz.

Anyáról gyermekre

A hatékony gyógyszeres kezelés amellett, hogy jó minőségű életet jelent a HIV-vel élők számára, a HIV-fertőzés átadásának lehetőségét is csökkenti. A világban az egyik legjelentősebb fertőzési mód az anyáról gyermekre átvitel, amely történhet terhesség, szülés vagy szoptatás közben.

A fertőzés megelőzésének alapfeltétele, hogy a nők megfelelő tanácsadást kapjanak a terhesgondozáskor, és a pozitív teszteredmény után hozzáférjenek a gyógyszeres kezeléshez és diagnosztikához. Az egyre több országban kiterjesztett programoknak köszönhetően, a UNAIDS adatai szerint jelentősen csökkent a HIV-fertőzés anyáról gyermekre való átadása. Míg 2000-ben 540,000 újszülött fertőződött meg, addig 2010-re ez a szám már 390,000-re csökkent.

Ugyanakkor a HIV-vel élő nőket még mindig számos esetben lebeszélik a gyermekvállalásról, terhes nők gyakran esnek áldozatául kényszerabortusznak, illetve kényszersterilizálásnak, ilyen esetek jellemzően Fehéroroszországban, Észtországban, illetve számos afrikai országban fordulnak elő (forrás: GNP és Stigma Index).

Magyarországon minden HIV-vel élő kismama részére elérhető a prevenciós kezelés, de mivel a HIV-tanácsadás és szűrés nem részei a terhesgondozásnak, előfordulhat, hogy valaki úgy hordja ki a terhességet és szüli meg gyermekét, hogy nem tud saját pozitív HIV-státuszáról. A nem kezelt HIV-vel élő kismamák esetén a fertőzés átadásának a veszélye több mint 30 százalék. Magyarországon néhány évente születik kisbaba HIV-fertőzéssel, legutóbb 2009-ben találtak két ilyen esetet (forrás: Országos Epidemiológiai Központ – Epinfo). A TASZ az emberi jogi szempontok figyelembevételével Magyarországon a terhesgondozás részeként tartott kötelező tanácsadást és felajánlott választható szűrést tartja megfelelőnek. A II. Nemzeti AIDS Stratégia tervezetéhez többek között ebben a témában is elküldtük álláspontunkat az Emberi Erőforrás Minisztériumnak.

Gyógyszer mint prevenció

Az antiretrovirális kezelés nemcsak az anyáról gyermekre való fertőzés, hanem a szexuális úton történő fertőzés valószínűségét is jelentősen csökkenti. A már ismert – óvszer, steril fecskendő és tű – és a jelenleg kísérleti stádiumban lévő – hüvelyi és anális gélek - prevenciós eszközök alkalmazása mellett az egyébként a HIV-fertőzés kezelésére használt gyógyszereknek is jelentős szerepük van a megelőzésben. Különböző HIV-státuszú párok, rizikós magatartású egyének, vagy foglalkozásukból adódóan nagyobb kockázattal rendelkezők esetén jelentős szerepet játszhat, hogy a gyógyszeres kezelés megelőzi a fertőzés átadását. Ilyenkor az immunrendszer és az általános egészségi állapottól függetlenül kezdik el a gyógyszerszedést. Ezt sok esetben kritizálják, főként a lehetséges hosszútávú mellékhatások miatt, de sokaknak megnyugtató a tudat, hogy a terápiának köszönhetően nem is fertőznek.

Magyarországon szakmai protokoll írja elő, hogy mikor kell felajánlani a gyógyszeres kezelést, ez jellemzően a beteg immunrendszere állapotának függvényében történik, azonban a László Kórház HIV-osztályának orvosai is egyre inkább alkalmazzák a gyógyszeres kezelést prevenciós céllal.

Szűrés és tanácsadás

Ahhoz hogy egy HIV-fertőzött teljes és hosszú életet tudjon élni, elengedhetetlen a HIV-pozitív státusz mielőbbi diagnózisa. A HIV-szűrés és tanácsadás megelőzési szerepe mellett kulcsfontosságú a gondozásba és kezelésbe való bekerüléshez is.

Világszerte súlyos problémát jelent, hogy bizonyos társadalmi csoportokat kötelező, akár büntetőjogi szankciókkal sújtó szűrésre köteleznek. A leginkább érintett csoport a szexmunkások köre, akiknek például Ausztriában hetente kell teljes szűrésre járniuk (HIV és más nemi úton terjedő fertőzések), hogy legálisan dolgozhassanak. Ez amellett, hogy súlyos anyagi terhet ró a szexmunkásokra, egyáltalán nem biztosít védelmet, sőt a biztonság hamis érzetét is keltheti a szexmunkásban és az ügyfélben is, ezzel megnövelve a HIV-fertőzés szempontjából kockázatos magatartásokra való esélyt.

A HIV-megelőzés szempontjából a leghatékonyabb szűrés és tanácsadás anonim, ingyenes, és minden esetben tájékozott beleegyezésen alapszik. A kötelező szűrések amellett, hogy legtöbbször a megcélzott társadalmi csoportoknak csupán a töredékét érik el, erősen stigmatizálnak is, azt sugallva, hogy csak bizonyos társadalmi csoportok veszélyeztettek és veszélyesek.

Magyaroszágon jogszabály biztosítja mindenki számára az anonim, önkéntes és ingyenes szűrés lehetőségét. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) adatai szerint viszont alig élünk ezzel a lehetőséggel: 2010-ben mindössze 89,137 tesztet végetek Magyarországon, amellyel mind az Európai Unió országai, mind a környező országok között az utolsók között kullogunk.

A kevés és egyre csökkenő szűrésszám mellett ugyanakkor egy stabil emelkedés figyelhető meg az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzések számában. Öt év alatt megduplázódott a diagnosztizált HIV-fertőzések száma: míg 2007-ben összesen 119 új esetet, addig 2012 első félévében 116 esetet diagnosztizáltak. Ez a szám idén szeptember 30-ra már 166-ra emelkedett, amely több mint a 2011-ben felderítésre került esetek száma. (forrás: Országos Epidemiológiai Központ – Epinfo)

Ugyanakkor jelentős aggodalomra ad okot az AIDS esetek magas aránya: 2007-ben még csak 23 megbetegedést jelentettek, ez a szám 2011-re már 32 lett és az idei év első 9 hónapjában már 33 AIDS esetet regisztráltak (forrás: Országos Epidemiológiai Központ – Epinfo). Az AIDS esetek száma és a gondozásba későn, leromlott állapotban kerülő betegek aránya azt mutatja, hogy sok a diagnosztizálatlan beteg. A legoptimistább becslések szerint is legalább annyian nem tudják a HIV-státuszukat Magyarországon, mint ahány diagnózis eddig született. A kevésbé optimista vélemények szerint ez akár 30-70 százalékos arányt is jelent a nem ismert esetek jelentős többségével.

A késői diagnózis nemcsak rosszabb életminőséget és sajnos sok esetben akár halált is jelenthet, hanem nemzetközi adatok szerint a státuszukat nem ismerő HIV-fertőzöttek felelősek a járvány terjedéséért. Az USA-ban, ahol a fertőzöttek nagyjából 20-30 százalékát nem ismert, az új fertőzések több mint a fele tőlük származik. Ez az arány Magyarországon, ahol a felderítetlen esetek száma magasabb, még rosszabb.

Ahhoz hogy többen járjunk el szűrésre Magyarországon, szükség lenne felvilágosító kampányokra, amelyek amellett, hogy a korai diagnózist elősegítenék, megfelelő információ átadásával csökkenthetnék a HIV/AIDS-szel kapcsolatos előítéleteket és félelmeket. Emellett fontos lenne javítani a jelenlegi szűrőállomások területi lefedettségén, valamint a szűrés és tanácsadás minőségén. Tapasztalataink szerint számos esetben sérül az anonimitáshoz való jog és a vérvétel és az eredményközlés között gyakran hosszú hetek telnek el. Európában közben számos olyan szűrőállomás létezik, ahol ujjbegyből vett vérrel vagy akár nyálmintával dolgozó gyorsteszteket alkalmaznak, és ahol az eredmény megvárható, pozitív eredmény esetén pedig a gondozásba vételhez is segítséget nyújtanak. 

Mentális támogatás

A HIV-vel élők ellátása sok esetben kimerül a gyógyszerek felírásában és rendszeres kontorollvizsgálatokban. A pszichoszociális támogatás azonban létfontosságú egy HIV-vel élő sikeres kezelésében. A gyógyszerszedés pontossága és esetleges mellékhatásai, valamint a HIV-vel élőket érintő előítéletek és hátrányos megkülönböztetés miatt a legtöbben szorulnak valamilyen segítségre, támogatásra az életük során. A TASZ az Egyenlő Bánásmód Hivatalnál kezdeményezte eljárás indítását a Központi Stomatológiai Intézet valamint a Magyar Állam ellen, mert nem biztosítják az ellátáshoz való egyenlő hozzáférést.

Magyarországon sajnos ebből a szempontból sem a legjobb a helyzet, a HIV-vel élők gyakran magukra maradnak a problémáikkal, amelyek megoldatlansága további lelki problémához, súlyos esetben pszichózishoz vagy öngyilkossági kísérlethez is vezethetnek.

Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője

Mit gondolnak a HIV-vel élők?

 

A GNP+ (Global Network of People Living with HIV) úgy döntött, hogy a 2012-es washingtoni AIDS konferencia előtt szervez egy konzultációt HIV-vel élőknek, amelynek célja az, hogy kialakítsanak egy globális tervet. A Living2012 találkozót megelőzte egy online kérdőív, amely meghatározta a terv főbb irányvonalait. A HIV-vel élők globálisan 16 témát határoztak meg, amelyek a legsúlyosabb problémákat fedik le. A GNP+ a december 10-i Emberi Jogi Világnapra tervezi, hogy megjelenteti a GAA-t.

Háromrészes cikksorozatunkban azt járjuk körül, hogy a HIV-vel élők által meghatározott három területen milyen problémák jelentkeznek globálisan, és hogy Magyarországon hogyan állunk ezekben a kérdésekben. Az első bejegyzésben a prevenció, a kezelés és a gondozás területén fellépő problémákkal ismerkedhettek meg, a folytatásban az emberi jogok témakörrel foglalkozunk, stigma és diszkrimináció, a HIV-fertőzés átadásának kriminalizációja, HIV-specifikus utazási korlátozások, a szexuális egészség és a reprodukciós jogok lesznek a téma. 

A kábítószer minden olyan anyag, akár legális (gyógyszerek), akár illegális, amely az egyén testi és/vagy szellemi funkcióit kis mennyiségben is erőteljesen befolyásolja, az agy kémiai működését módosítja, veszélyes magatartást produkál, a szer hiánya vagy a megszokott adag jelentős csökkentése hiánytüneteket (megvonási tüneteket) idéz elő, amelyek az egyént a szer ismételt bevételére készteti. Nem ritka, hogy a kábítószer mellett az illető alkohollal, illetve az orvos által szedett nyugtatókkal keveri. Magyarországon a kábítószer élvezők felmérése nehéz, de az elmondható, hogy 2009-ben 13 140 egyén jelent meg kezelésen, ebből 3 802 egyén jelentkezett első alkalommal. A kábítószerek közül a nyugtató típusú kábítószerek azok, amelyek halálos áldozatot követeltek 195 eset, második helyen állnak az opiátok 32 esettel.

Különösen aggasztó a fiatalok érintettsége. A Nemzeti Drog Fókuszpont szerint: „az elmúlt négy évben mintegy másfélszeresére nőtt a 9. és 11. évfolyamos diákok drogérintettsége. A tanulók közel egyharmada (30,7%) fogyasztott már valamilyen tiltott vagy legális drogot (2006: 20,3%). A legnagyobb változás az amfetaminok használata esetében volt megfigyelhető, ahol több mint másfélszeresére nőtt a kipróbálók aránya (2006: 5,7%, 2010: 8,7%). Bár a visszaélésszerű gyógyszerhasználat korábban a lányok körében volt elterjedtebb, a jelenlegi adatok szerint a nemek közötti különbség eltűnni látszik.” Leggyakrabban kannabiszt fogyasztanak (23,7%), a második helyen áll a gyógyszer, illetve az alkohol gyógyszerrel párosított abúzus (12,1%). Az összes többi kábítószer együttvéve szintén magas értékre rúg (14%).

Az idősebb korosztályban a következőket lehet elmondani a Nemzeti Drog Fókuszpont szerint: „A 2007-es felnőtt népesség országos reprezentatív mintáján készült kutatás (Paksi és Arnold 2007) alapján a megkérdezett 18-64 éves korosztály 9,3%-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert. Az éves prevalencia érték 2,6%, az előző havi prevalencia érték pedig 1,3%. A fiatal felnőtt populációban a szerfogyasztás a 18-64 éves népességben tapasztalthoz hasonló, csak gyakoriságában tér el attól. A 18-34 éves korosztály 20,9%-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert, az elmúlt évben 6,4%-uk, az elmúlt hónapban pedig 3%-uk.” A felnőtt korosztályban a következőképpen alakulnak a leggyakrabban alakult szerek: kannabisz származékok (életprevalencia 8,5%), az ecstasy (2,4%), az amfetamin (1,8%) és a hallucinogének (1,4%).

Az elsődleges prevenció kiemelt fontosságú, nem csak a kábítószereknél, hanem az alkohol és dohányzás esetén is. Ide azok a programok tartoznak, amelyek a szerhez kapcsolódó különböző információkat közölnek, főleg annak veszélyeiről. Emellett motiválni kell a hallgatóságot a nemet mondásra. Nem szabad megfeledkezni, hogy a felnőtt egy serdülő szemében mindig „gyanús” lesz, így törekedni kell kiképzett kortárssegítők toborzására, akik valamilyen szinten a negatív kortárshatást enyhíteni. Tartalmilag az elrettentés nem bizonyul sikeresnek. Az effajta csoportfolyamatoknál azok, amelyek nem interaktívak nem érnek el túl jó eredményt, ezzel szemben interaktív foglalkozásokkal a hatáserősség elérheti a 15-40%-ot. Kutatások bebizonyították, hogy a hallgatóknak fontosabb a program kivitelezése, mint maga a tartalmi elemei. A legeredményesebbek a készségfejlesztésen alapuló foglalkozások, például ’Mondj nemet a kipróbálásra’. Erről azonban nem csak beszélni kell, hanem különböző szerepjátékokkal kell szemléltetni. A programok másik fontos eleme maga a foglalkozás hossza. Összességében el lehet mondani, hogy a minimális hossz, amelynél eredményt lehet elérni az a 10 óra. Legjobb, akkor, ha 3 éven keresztül, évi 10-30 órás foglalkozásokon vesznek részt a hallgatók.

A kábítószerezésnél további fontos elem azoknak a helyeknek az ellenőrzése, pályaudvarok környéke és szórakozóhelyek, ahol könnyen lehet szerhez jutni. Természetesen ehhez megfelelő ellenőrzés szükséges, hisz olykor az utcán sétálva lépnek oda az emberhez megkérdezni, hogy „Kell-e valami? Fű, speed, eki?”, mindezt úgy, hogy a különböző rendfenntartó kocsik ott haladnak el tőlük néhány méterre.

A kábítószer áldozatai leggyakrabban a serdülők, akik a kábítószer használatát státusz-szimbólumként élik meg és gyakran nincsenek tisztában, hogy olykor egyetlen kipróbálás is elegendő, hogy életük egy olyan lejtőn induljon le, ahonnan már sohasem fognak visszakapaszkodni és a végén egy sötét sikátorba végzik megkéselve. 

Prevenció az egészségért 

Felvinczi Katalin egyetemi docenst választotta a lisszaboni székhelyű Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) igazgatóságának póttagjává kedden az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága. A szakember megbízatása három évre szól.

Az EMCDDA igazgatósága a tagállamok egy-egy képviselőjéből, az Európai Bizottság két képviselőjéből, a kábítószerek területén különösen hozzáértő, az Európai Parlament által kijelölt két független szakértőből, illetve döntés esetén harmadik országok képviselőiből áll. A póttagok a teljes jogú tagokat segítik, és távollétükben képviselik. A Megfigyelő Központ elsősorban tájékoztatást nyújt és megkönnyíti a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a kábítószer- és a kábítószerfüggőség problémájáról. 

A szakembert Göncz Kinga, a parlamenti szakbizottság alelnöke jelölte az EMCDDA igazgatóságába. "Felvinczi Katalin tapasztalt szakember, aki jól ismeri az európai ügynökség tevékenységét is, hiszen évekig az Megfigyelő Központ igazgatóságában képviselte Magyarországot. Megválasztása hosszú és tartalmas szakmai tevékenységének elismerése" - mondta a szocialista képviselő.

Felvinczi Katalin pszichológus, egyetemi docens korábban a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatója, majd a kábítószerügyekért felelős miniszteri biztos volt.  

Stop