Idén ünnepli fennállásának 25. születésnapját a szegedi Farkasinszky Terézia Drogcentrum, így kézenfekvő volt a választás, hogy idei konferenciájának Szeged városa adjon helyszínt. A kétnapos esemény első napja a szubsztitúciós kezelési formát járta körül, melyen belül a fő szerepet a Suboxone terápiás alkalmazásával szerzett tapasztalatok adták. A második napot a szenvedélybeteg ellátásban alkalmazott alternatív terápiák elméleti és gyakorlati bemutatására szánták.

1. nap  

Az első előadást a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa, Dr. Csorba József tartotta, aki klinikáján a 2000-es évek eleje óta alkalmaz a metadon mellett Suboxone-t terápiás céllal. A főorvos ismertette a szubsztitúciós kezelés filozófiáját, klinikai előnyeit, a terápiában leggyakrabban alkalmazott szereket és azok működési elvét. A Suboxone-ra térve ismertette a szer összetételét, működését és beszámolt a tapasztalatokról, miszerint alkalmazásával kisebb a visszaélésszerű használat és a túladagolás kockázata.

Farkas Judit egy nyertes pályázat révén tekintette át a magyarországi szubsztitúciós kezelésben részt vett, összesen körülbelül 1500 személy terápiás adatait a 2001-2009 közötti időszakban. Az eredményeket egy adatbázisba gyűjtötte, melyekből többek között kiderült, hogy itthon messze elterjedtebb a metadon alkalmazása, mint a Suboxone-é. Véleménye szerint az adatbázis hasznos eszköz lehet a jövőbeli helyettesítő terápiák monitorozásában és az előadást követő beszélgetésen megfogalmazódott az igény, hogy az egyes ellátó központok hasonló adatait egységesíteni kellene az adatbázisban. A soron következő előadás előtt több kezelőközpont megosztotta a tapasztalatait a Suboxone-nal, melyek többnyire pozitívak voltak: biztonságos, kevés mellékhatás, a páciensek jól tudnak működni mellette, képesek munkavégzésre és egyes esetekben autót is vezethetnek. Hátránya, hogy a metadonnal ellentétben pénzbe kerül, így sokan nem tudnak átváltani, illetve a metadonnál jóval csekélyebb pszichoaktív hatása ellenére is akadnak páciensek, akik intravénásan használják és kialakult már a feketepiaca is.

A következő blokk az opiátokat a dizájner drogokkal terelte egy platformra. Dr. Rácz József, a Kék Pont Alapítvány igazgatója azzal a kérdéssel indította előadását, hogy vajon beszélhetünk-e Magyarország tekintetében az opiátkorszak végéről? A dilemma azért releváns, mert 2009 óta meredeken csökken a heroin hazai elérhetősége, az opiáthasználók csoportja idősödik és már csak egy részük használ metadont vagy más opiátot, többségük áttért amfetaminra és az utóbbi években elterjedt dizájner drogokra. A nemzetközi trendekre kitekintve megtudhattuk, hogy Magyarországon az európai átlagnál nagyobb arányban csökkent a heroin elérhetősége, cserébe viszont nálunk elterjedtebb az új pszichoaktív szerek injekciós használata. A Kék Pont tűcsere szolgáltatásának felmérése kimutatta, hogy az intravénás használók körében 2010 körül terjedtek el a dizájner drogok és meglepő módon a heroint használók köréből is sokan áttértek a stimuláns szerekre, elsősorban az olyan katinonokra, mint a mefedron és az MDPV. A mefedron tiltólistára vételét követően az MDPV lett a domináns szer az amfetamin mellett, amelyre a korábban opiátokat használó fiatalabb csoport zöme áttért. A heroin helyettesítésével kapcsolatosan egy ausztrál példáról hallhattunk, ahol a 2000-2001 közötti ideiglenes heroinhiány során a fiatalabb használók nagy része áttért a kokainra és az amfetaminra, míg az idősebbek nagyobb sikerrel maradtak meg az opiátoknál. A kábítószerpiac visszarendeződésével a használók zöme is visszatért a heroinhoz.

Az előadást követő kerekasztal beszélgetésen megfogalmazódott a kérdés, hogy a dizájnerdrogok használóit be lehet-e vonni szubsztitúciós terápiába, illetve hogy a helyettesítő kezelést résztvevők körében előfordul-e az új pszichoaktív szerek használata. A szegedi drogambulancia részéről Dr. Kovács Zsuzsanna elmondta, hogy a metadon kezelésben résztvevők nagyobb eséllyel fordulnak a dizájner drogokhoz, amihez Dr. Csorba hozzátette, hogy ezekben az esetekben jelentős egészségügyi romlással kell számolni, illetve olyan pszichés tünetekkel, mint a paranoia vagy az agresszió.

Petke Zsolt addiktológus egy hathónapos vizsgálat eredményeiről számolt be, mely a metadon és a suboxone terápiában résztvevők közötti különbségeket vizsgálta. Nagy általánosságban az rajzolódott ki, hogy a metadont használók motivációja a jutalomfüggés, míg a suboxone-t használóké az ártalomkerülés és az absztinencia orientáció. Az előadás után a szegedi drogcentrum részéről Dr. Juhász Zsuzsanna, a budapest Nyírő Gyula klinika részéről pedig Dr. Csorba József osztott meg pozitív tapasztalatokat a metadon terápiából suboxone-ba lépők felépüléséről és életkörülményeik rendeződéséről.

A nap utolsó prezentációját Marcella Fajtova tartotta a Reckitt Benckiser gyógyszergyár részéről, aki a Suboxone-nal kapcsolatos friss tudományos eredményekről számolt be. Először klinikai kutatásokra támaszkodva cáfolta azt az addiktológus és opiáthasználó körben elterjedt tévhitet, hogy a Suboxone csak a fiatalabb, nem súlyos függők számára ajánlható és emlékeztetett, hogy a metadonhoz hasonlóan a Suboxone fő hatóanyaga, a buprenorfin is szerepel a WHO legfontosabb gyógyszereit tartalmazó listán. Ezután a metadon és buprenorfin terápiákat összehasonlító vizsgálatok konklúzióján keresztül ismertette, hogy utóbbi szer éppoly hatékony, mint a metadon, ám használata kevésbé kockázatos, majd áttért a megfelelő terápiás dózis meghatározására és az eredményes kezelés hosszára irányuló kutatásokra. Végül a terápia hatékonyságának összegzésével zárta mondandóját és vele a konferencia első napját.

2. nap

A második nap az alternatív terápiáké volt. Nyitányként a szegedi drogcentrum egy rövid beszéddel és egy 10 perces filmmel emlékezett meg az elmúlt 25 évről, illetve az intézményt alapító Farkasinszky Terézia munkásságáról, akinek ma már a nevét viseli a drogcentrum.

A nap első előadását Kovács Miklós a Magyar Családterápiás Egyesület elnöke tartotta, aki ismertette a családterápiás tevékenység szerepét a prevencióban, a rehabilitációban és általában az addiktológiai problémák kezelésében és üdvözölte, hogy országszerte már 390 végzett családterapeuta tevékenykedik, közülük egy tucat az addiktológusként vagy addiktológus konzultánsként és további ötvenen szociális munkásként.

Lacsán Katalin előadásával érkeztünk el az alternatív terápiák gyakorlatához, aki módszere középpontjául a mesék, a mitológiák és a pszichológia inspirációi nyomán a szimbólumokat választotta. A körülbelül két éve alkalmazott és még mindig csiszolódó módszerben a kliensek élettörténetére a mitológiákban és a mesékben előforduló sémákat próbálják ráilleszteni, hogy egy jól körülhatárolható történeten belül ismerjék fel tetteik körülményeit, hatásait és ezek tükrében hozzák meg a kilábaláshoz szükséges megfelelő döntéseket. A Minótaurosz mitológia hasonlatával élve – melyet a terápia során a térben meg is jelenítenek – mindenkinek meg kell találnia a labirintusból kivezető aranyfonalat és meg kell küzdenie saját démonaival, avagy a Minótaurosszal.

Varga Gyöngyi a pszichodráma alkalmazásáról beszélt általánosságban, illetve a pécsi és a kovácsszénájai kliensekkel végzett tapasztalatairól. A kialakulás és alapok ismertetését követően beszámolt a pszichodrámából kinőtt irányzatokról, a különböző technikák szerepéről és alkalmazásáról néhány személyes példán keresztül.

A terápiás foglalkozások előtti utolsó előadást Kovács Attila a Váltó-ház belső modelljét ismertette, ahol a Minnesota modell alapján a józanodók kreatív tevékenységekbe fektetik az energiáikat. A csoportos foglalkozások kialakítják a kohéziót és az olyan kreatív tevékenységek, mint a festés, a főzés, az asztalosmunkák, az agyagozás vagy éppen a közös kemence megépítése nagyban támogatja a felépülés folyamatát.

A délutáni blokkban három workshop és terápiás előadás közül lehetett választani. Jómagam már egyszer részt vettem a Megálló Csoport zeneterápiás foglalkozásán és Varga Gyöngyi előadásából sokat megtudtam a pszichodrámáról, ezért a színház tréninget választottam. A foglalkozást vezető Mózes Sándor igyekezett felhasználni a szűkre szabott időt, hogy a csoport tagjai a saját bőrükön tapasztalják meg a színészet örömeit és nehézségeit, önismereti jellegét és a színpadra állás érzését. Jó érzékkel csupán az egy órás közös gyakorlatozás után fogott annak elmesélésébe, hogy mindez milyen hasznos tapasztalatokkal gyarapítja a felépülőben lévő drogfüggőket. A csoportban a délutáni színdarabban játszó két színész is jelen volt, akik a csoport kérdéseire maguk is elmondták, hogy milyen kedvező energiákat és a visszailleszkedésüket segítő élményeket kapnak a színházas munkától és az előadásoktól. A konferenciát végül stílszerűen két rehabilitációs csoport által előadott színdarab zárta.

Kardos Tamás
Drogriporter