A tűcsere program a legismertebb ártalomcsökkentő program, melynek létjogosultsága megosztja a közvéleményt. A kábítószer élvezők ingyenesen vehetik igénybe a Humán Immundeficiencia vírusra (HIV) és a Hepatitis C vírusa (HCV) irányuló szűrővizsgálatokat a korábbi ÁNTSZ regionális laboratóriumaiban. A tűcsere program ismertetése előtt érdemes kitérni a különböző fertőzött tű útján terjedő betegségek szűrési módszereire és statisztikáira. 

Amennyiben egy adott intézményben meg vannak az intravénás vérvétel lehetőségei, az orvos a vizsgálatkérő adatlappal együtt küldi be a vérmintát vizsgálathoz. Azokban az intézményekben, ahol ez nem lehetséges, ott fel lehet ajánlani a különböző HIV/AIDS tanácsadókat, illetve valamelyik Bőr és Nemi gondozók egyikét. Érdemes megemlíteni, hogy 2006 óta az Országos Epidemiológiai Központ évente két hónapig tartó kampányszűrést végez, általában szeptemberben és októberben, ahol ujjbegyből történik a vérvétel, és szárított vérminta útján történik a vizsgálat. Ezekben az esetekben az adatvédelemhez, adatbiztonsághoz való jog nem sérül, tehát anonim módon, egy generált kód segítségével történik az azonosítás. 

A Nemzeti Drog Fókuszpont 2010-es jelentése szerint a vizsgált 676 kábítószerélvező közül, 163 volt Hepatitis C fertőzött, négyen voltak Hepatits B fertőzöttek, míg egy sem volt HIV pozitív. A Hepatitis C vírusara érdekes megállapításokat lehet tenni: szignifikánsan magasabb volt a fertőzöttség arány azoknál, akiknek az első intravénás kábítószerélménye 10 évvel korábban történt, illetve azoknál, aki elsősorban opiátokat használtak.

A tűcsere program legfőbb célja a HIV és HCV terjedés megakadályozása. A használt eszközöket, tűket, fecskendőket, szűrőket, begyűjtik, ezzel megakadályozva a terjedést, majd ingyenesen kicserélik, sokszor párosítva ezeket a biztonságos szerhasználatra és szexuális magatartásra vonatkozó felvilágosítással. A tűcsere program megvalósulásának módja sokrétűek, állandó telephelyű intézetek, a mobil tűcsere programok/létesítmények, az utcai megkereső programok, a tűcsere automaták és a gyógyszertári tűcsere programok keretében valósul meg. 2009-ben 18-ról 21-re növekedett az ezzel foglalkozó szervek száma. Az adatokat a Nemzeti Drog Fókuszpont gyűjti össze és minden évben elkészíti éves jelentését. 2009-ben 392 336 tűt osztottak ki, a hozott+gyűjtött fecskendők száma elérte a 248 881 értéket, ez az előző évhez képest 32%-os, illetve 41%-os emelkedést jelent.

A rendőrség és a tűcsere program között kötött együttműködési megállapodás értelmében a rendőrség célirányosan nem vizsgálja a megjelenteket, nem indít eljárást, ha az illetőknél használt vagy steril tűket találnak, hogy a fecskendők akadálymentesen visszakerülhessenek a programba.

A terjedő betegségek gyógyíthatatlanok, a számos szövődmény és mellékhatás többszörösére duzzasztják a kezelésre fordított anyagi javakat. Ugyan a program nem oldja meg a problémát, viszont a közös tűhasználat útján terjedő fertőzések valószínűségét mérsékli. Ártalomcsökkentő hatása bizonyított, létjogosultsága igazolt, sőt bővítése is indokolt. 

Prevenció az egészségért

Ilyenkor mindenkinek jut egy ölelés

Hogy telik a karácsony egy gyermekkórházban? Milyen a szenteste egy női hajléktalanszállón? Hogyan ünnepelnek egy pszichiátriai rehabilitációs intézetben? Család híján is lehet szeretetet adni.

„Szeretjük feldíszíteni a kórházat”

Bethesda Utcai Gyermekkórház
Rideg Gyula kórházlelkész

„Szentestére nálunk a kórház rendszerint kiürül, mert azon vagyunk, hogy mindenkit hazaengedjünk az ünnepekre, aki már csak egy kicsit is jól van. Akinek mindenképp maradnia kell, az vagy lélegeztetőgépen van, vagy baleset utáni kómából lábadozik, esetleg befolyásolhatatlanul rohamozó epilepsziás, aki az állapota miatt amúgy sem vesz tudomást az ünnepről. Családjuk rendszerint ott van mellettük, és az ügyeletes orvos meg a nővérek gondoskodnak arról, hogy amennyire lehet, meghitt legyen számukra az együttlét. Az istentiszteleteinket még az ünnepek előtt megtartjuk, amelyre természetesen szívesen látunk minden családot, nemcsak a munkatársakat.
Az egész adventi időszak teli van ünnepi programokkal. Volt adventikoszorú- és ajándékkészítő alkalmunk, Mikulásból több is szokott jönni, egyre-másra érkeznek magánszemélyek, gyülekezeti csoportok, akik szeretnének valami jót tenni, vagy valamit adni a kórházban gyógyuló gyerekeknek, például ágy mellett báboznak, énekelnek, mesélnek. Kétszer is vendégünk volt a Momentán Együttes, egy lelkes és tehetséges fiatalokból álló zenés rögtönzőszínház, de katechétánk (hitoktató-foglalkoztató pedagógus) és önkéntesei is segítenek: betlehemest színeznek, és közben elhangzik egy-egy karácsonyi történet. Nagy „divat” a jótékony falfestés, kedves mesefigurákkal festik ki a folyosókat, köztereinket lelkes munkahelyi csoportok, diákok. Élelmezésvezetőnk mindent elkövet, hogy a szűkre szabott norma ellenére ünnepi legyen az ebéd, de egész adventben a sok adománynak köszönhetően bővebben jut déligyümölcs, édesség, és Piroska néni cukrász-szakácsunk keze nyomán igazi házias mákos-diós kalács is kerül az asztalra. Az osztályokon általában a nővérek díszítik fel a kórtermeket, de a kert fenyőire és a bejáratra is jut világító füzér, fenyőág. Szeretjük feldíszíteni a kórházat, hiszen ettől családiasabbnak érezzük mi magunk is a kórházi közeget. Nemsokára szétosztjuk a Nyilas Misi-cipős dobozokat, amelyeket a református egyház gyűjtéséből küldenek hozzánk. Ilyenkor rendszerint szívesebben adakoznak az emberek.”

„Tenniük kell magukért”

Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Végh Anikó ápoló

„Hozzánk pszichiátriai érintettségű emberek és szenvedélybetegek kerülhetnek be. A bentlakók az általános szabály szerint hat hónapot tölthetnek nálunk, és gyakran előfordul, hogy ebbe az időszakba az ünnepek is belekerülnek, és olyasmit sosem érzékeltünk, hogy karácsonyhoz közeledvén többen hagynák abba a terápiát. Aki bejön hozzánk »fekvőbetegnek«, az háromhetes izolációt is vállal a kezelése elején, ami azt jelenti, hogy hétköznap és hétvégén is bent marad, de azt támogatjuk, hogy akinek van családja, és szívesen megy haza hozzájuk, ezt megtehesse az ünnepeken. Aki marad, annak próbáljuk a körülményeket meghitté és családiassá tenni. Mivel nálunk a terápiás egység a közösség – persze úgy, hogy mindenkinek van egyéni kezelője, akihez fordulhat –, ezért közösségi szellemben gondolkodunk, és ez az ünnepekre is igaz. Nálunk a páciensek nem úgy fekszenek, mint egy kórházban, és nincs hagyományos értelemben vett kiszolgálószemélyzet, ezért a lakóinknak tenniük kell magukért – ezzel próbáljuk a társadalmi normák felé irányítani őket. Karácsonykor például közösen sütünk süteményt, és összeállítunk egy közös műsort, ahol mindenki megmutathatja, hogy miben ügyes. Gyertyát gyújtunk, ünnepelünk, sütit eszünk, tapsolunk, közösségben vagyunk. Kifejezett ajándékozási rendszer nem működik nálunk, de nyilván ha valaki szeretne a másiknak ajándékot adni, akkor ad. Ünnepi menüsort készítünk, hogy mi legyen ez, azt mindig közösen beszéljük meg. Együtt készítjük a díszeket, az adventi koszorút és az adventi naptárat is, és magát a házat is együtt dekoráljuk.”

„Van, aki saját magának állít fát”

Az Oltalom Karitatív Egyesület Női Átmeneti Szállója
Kissné Erdélyi Erzsébet intézményvezető

„Év közben nálunk nincs étkeztetés, de ünnepekkor egy szerény vacsorát tudunk adni az ajándék mellé. A karácsony várása nálunk az advent kezdetével indul. Kirakunk egy adventi naptárat, amelynek minden egyes csizmácskája egy verset rejt, amit december 24-ig minden este felolvas egy-egy lakó a többieknek, majd kifüggesztjük, hogy aki nem tudott eljönni a felolvasásra, az is elolvashassa. Ha van rá lehetőségünk, akkor édességet vagy aprósüteményt osztunk ilyenkor. Fokozatosan díszítjük fel a szálló közösségi szobáit, mindig kicsit többet teszünk ki, először csak egy csillagot, aztán fénysort, és így tovább. Karácsonyra teljes ünnepi díszt kap a társalgó és a tévészoba. Az asszonyok koszorút vagy ajtódíszt készítenek, a lakószobákat díszítik vele, és bizony van, aki saját magának állít egy icipici karácsonyfát. Látszik rajtuk, hogy hiába magányosak, számukra is fontos ünnep ez, még akkor is, ha fizikálisan nincsenek egyedül, de lélekben bizony igen.
Az ünnepségre, aki akarja, hozzátartozóját, gyerekét meghívhatja, s így számukra bensőségesebbé válhat az ünnep, de sajnos el kell hogy mondjam: erre nagyon ritkán kerítenek sort az itt élők. Nagyon magányosak, akiknek van külső kapcsolatuk, esetleg a családjukkal, gyerekeikkel még nem romlott meg véglegesen a viszony, azok többsége az ünnepre kimenőt kér, és csak utána jön vissza. Elszomorító tény, hogy évről évre egyre kevesebben mennek el az ünnepekre a szállóról. Ott töltik magányosan, a szálló falai között a szeretet ünnepét.
A karácsonyi ünnepséget december 20-án tartjuk, és azért aznap, hogy aki elutazik vagy kimenőt kér az ünnepekre, az is részt vehessen az ünnepségen. A dolgozók, mint a szülők sürgölődnek-forgolódnak, díszítik a szállót, a fát, készítik elő a vacsorát. A műsort a szálló dolgozói és lakói adják, lesz közös éneklés, zene, vers és novella. Ezután egy tányér kocsonyát varázsolunk ünnepivé, feldíszítjük a tányért, és lesz diós és mákos bejgli is. A teát „felturbózzuk” naranccsal, almával, fahéjjal, szegfűszeggel. Az idén két különböző kisebb vallási közösségtől kaptunk segítséget ahhoz, hogy ajándékot tudjunk adni a lakóinknak. Sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy személyre szabott ajándékot adjunk, de arra törekszünk, hogy olyan dolgok kerüljenek a csomagba, amikre ők kevesebbet, vagy egyáltalán nem költenek.” 

nlcafe

A karácsonyi időszak nem csak a fagy miatt a legnehezebb a hajléktalanok számára: sokan magányosan, az utcán töltik az ünnepet. Az Üdvhadsereg Rákoscsabai szociális otthonában dolgozik azonban Rózsi, aki kitört a hajléktalanságból. 

„Én is hajléktalan voltam, közülük jöttem. Mára már kimásztam belőle, de nem akarom magukra hagyni őket, segíteni akarok rajtuk” – ez motiválja Újháziné Rózsát, aki az Üdvhadsereg Rákoscsabai Gyülekezetének szociális munkása.

A hajléktalanok télen vannak a legnehezebb helyzetben. Az éjjeli fagyok mellett az is hozzájárul ehhez, hogy a hidegben idénymunkát találni is sokkal nehezebb. „Ebben az időszakban fokozottan oda kell figyelni azokra az emberekre, akik az utcán élnek vagy nincsen állandó lakhatásuk. Fontos, hogy az ünnepek alatt legyen hova menniük, nekik is szükségük van a családias légkörre, szeretetre” – mondja Rózsi. A kormány a valódi segítség helyett büntetéssekkel próbálja megregulázni a hajléktalanokat (erről részletesebben olvassa el keretes írásunkat). A Város Mindenkiért csoport tüntetett is a Kossuth téren, a hajléktalanok hatósági üldözése ellen.

Az Üdvhadsereg Rákoscsabai Gyülekezetében jártunk, hogy megtudjuk, hogyan töltik az itt élők és a melegedőkbe járó fedélnélküliek idén az ünnepeket. Ebédidőben érkeztünk, a szokásos ima után – amit Rózsi tartott – főzeléket és kolbászt kaptak az idejáró férfiak.

Négy évig az utcán

„Sokan nem tudják, hogy nem is olyan nehéz hajléktalanná válni, én négy évet töltöttem az utcán” – meséli. Rózsi nevelőintézetben nőtt fel, majd szakmunkásképzőbe járt, férjhez ment és négy lánya született. Trolivezetőként dolgozott a kilencvenes években, de egy nap hibát követett el, ami egy balesethez vezetett, hét hónap fogházra ítélték, a gyerekeit állami gondozásba kellett adnia. „Amikor kijöttem a börtönből, senkitől nem kaptam segítséget, nem tudtam visszamenni dolgozni, elkezdtem inni.” Rózsi egyre többet ivott, minden pénzét alkoholra költötte. A lakásmaffia átverte: elcserélte lakását, „végül nagyjából semmire” – mondta.

Rózsának sikerült: négy évig élt az utcán, az alkohol rabjaként, de kitört a hajléktalanságból Fotó: Fazekas István

Miután utcára került, 1998-tól 2001-ig élt a Mechwart Liget parkos részén: egy padon aludt, Fedél Nélkült árult, amiből volt némi pénze, ám azt is leginkább alkoholra költötte. „Egy kartonpapírt tettem a padra és nagyon bebugyoláltam magam, de fagyos időben nehéz volt, kétóránként felébredtem, ilyenkor bementem a közeli kocsmába felmelegedni.” Elmondása alapján szerencséje volt, mert egy közeli nevelőintézetbe – ahova a gyerekeit helyezték el – járt tisztálkodni. Gyerekei sosem ítélték el az életformája miatt, végig jó kapcsolatban volt velük. Rózsi ez alatt a négy év alatt egyszer sem találkozott utcai szociális munkással és nem volt melegedőn, nem vett részt hajléktalanellátásban.

Volt kiút

Ám egy idő után nem bírta a teste a folyamatos alkoholizálást és az utcai életet, 2001-ben agyvérzést kapott és kórházba került, 3 hónap alatt épült fel. „Akkor változott meg gyökeresen az életem, egy ivócimborám eljött a kórházba és elmondta, hogy imádkozunk érted a gyülekeztben, később elmentem oda, mert kíváncsi voltam. Itt találkoztam egy lelkésszel, aki nagyon sokat segített nekem, úgy éreztem végre befogadnak” – emlékezik vissza Rózsi. Az ivást abbahagyta, egyre többet járt a gyülekezetbe, majd kapcsolatba került a Kiút Egyesülettel, ahol eleinte önkéntesen, majd fizetésért végzett utcai szociális munkát. Közben a segítők tanácsára leérettségizett levelezőn, majd elvégzett egy négyéves szociálissegítő- és teológusképzést a Baptista Teológiai Akadémián. Pár éve dolgozik a rákoscsabai nőotthonban, a Kiút Egyesületet ott kellett hagynia „forráshiány” miatt. A Kiút Egyesület alelnöke elmondta, hogy 2012-ben nem kaptak pénzt az államtól az utcai szociális munka ellátására, most ezt önkéntesen végzik a belvárosban, ám kevesebb időben, mint eddig.

„Nagyon szeretem az itteni munkámat Rákoscsabán, úgy érzem, jól végzem a feladatomat, sokszor tudom, kinek mire van szüksége” – meséli az egykor utcán élő asszony. Rózsi folyamatosan segít az itt élőknek és a melegedőbe járó férfiaknak, adminisztratív feladatokat is ellát, ügyel a rendre és a tisztaságra, ezek mellett teológiai kört is vezet. Jelenleg lányával él egy albérletben Mátyásföldön. Mint mondja, elégedett, van elég pénze, és még a környezetén is tud segíteni. Az ünnepekre süteményt süt a melegedőbe járó hajléktalanoknak, ha szükség van rá, kávét is fog venni nekik a saját pénzéből. „Az unokáimnak is kitaláltam már, mit veszek” – meséli büszkén. Rózsi feltűnően derűs, az otthonban mindenkivel szót ért, szívesen fordulnak hozzá az emberek. „Leginkább a hitem ad erőt, máshogy nem tudtam volna megváltoztatni az életemet, most megpróbálok másokba is lelket önteni” – tette hozzá.

Befogadják őket

A rákoscsabai nőotthonban egyébként 24 nő él, nekik nyújt ellátást, programokat és személyi segítséget az intézmény, a bentlakók a jövedelmük 25 százalékát fizetik az ott tartózkodásért. Emellett melegedőként is üzemel a helyiség, a hajléktalanok reggel nyolctól délután négyig maradhatnak itt, délben ingyen kaphatnak ebédet, és részt vehetnek az intézmény által kínált programokon: filmnézés, teológiai beszélgetések, de ingyen használhatják az internetet és telefont is. Rózsi elmondta, hogy itt mindenkit elfogadnak, ha alkalmazkodik a szabályokhoz, az alkoholt és a szemetelést nem tűrik meg. „A hajléktalanokon csak az Isten tud segíteni, én azt gondolom, soha nem szabad feladni, mindenkinek sikerülhet újra normális életet élni” – mondta Újlakiné a hvg.hu-nak.

A szentestét is itt tölthetik a hajléktalanok, Rózsi istentiszteletet fog tartani, majd körbeállják a karácsonyfát, énekelnek. „Sokaknak nincs otthonuk, rokonaik, máshol nem tudnák tölteni a karácsonyt, itt van már a családjuk” – mondja Újlakiné. Rózsi szerint ez az egyik legjobb ellátóhely, itt nem csak szállást kapnak a hajléktalanok, de napi kapcsolatban lehetnek a szociális munkásokkal. „Nem rossz egyébként az ellátórendszer az országban, de nem segít a kimászásban, csak szinten tart. A legfontosabb az lenne, hogy a kormány teremtsen munkahelyeket, nem elég a közmunkaprogram.”

Hvg- Ivanyos Judit 

KELLEMES KARÁCSONYI

ÜNNEPEKET ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁN 

AZ ADDICTUS STÁBJA!  

                  Várjuk az érdeklődő lakosságot Budapest új hajléktalan szállóján, és várjuk a társszervezetek érdeklődő kollégáit is!

 20 év után méltó helyre költözik a BMSZKI egészségügyi részlege. Az egykori Szabolcs utcai kórház évekig kihasználatlanul álló, pusztulásra ítélt épületében megnyílt a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) új hajléktalanellátó intézménye. Az épület adottságait kihasználva azoknak a hajléktalan, fedél nélküli embereknek nyújtunk itt szolgáltatásokat,  akik állandó vagy rendszeres egészségügyi ellátásra, ápolásra, különösen védett környezetre szorulnak. A betegeket orvosi rendelő és 93 ágyas belgyógyászati részleg várja, a kórházból elbocsátott, de önellátásra még nem képes embereket pedig az ún. lábadozó fogadja. Ide költözött a szociális, idős otthoni elhelyezésre várakozó hajléktalan emberek átmeneti szállása is.

2013. január 4-én pénteken 13 és 15 óra között az intézmény nyitva áll minden érdeklődő előtt.  Várjuk a környék lakosságát, a helyi képviselőket, és mindazon budapesti polgárokat, akik szeretnék megtekinteni az európai színvonalú intézményt. A látogatás során Győri Péter szakmai igazgató ismerteti az épület történetét, egyedülálló múltját és tervezett jövőjét, Pelle József igazgató tájékoztatást ad a most megvalósult beruházás érdeklődésre számot tartó históriájáról.

Az intézmény hivatalos címe: 1139 Budapest, Szabolcs utca 33-35, de valójában a Vágány utca felől közelíthető meg. (A Vágány utca - Dózsa György út saroktól 50 m.)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

És várjuk a társszervezetek érdeklődő kollégáit is!

További információ:  e-mail:  modszertan@bmszki.hu, tel: 238-95-25  

Győri Péter 

Az ünnepek közeledtével megnő az öngyilkosságok száma. A szakértő szerint az elkeseredett emberek többsége nem súlyos depressziós, segíthetünk rajtuk.

Fényhiány, hideg, tél – ellenségei a jó kedvnek, és termőtalajai a különféle kedélybetegségeknek. Sajnos nem pusztán statisztikai legenda, hogy az ünnepek közeledtével megnő az öngyilkosságok száma decemberben – mondta a Kossuth Rádióban Bagdy Emőke pszichológus.

Az ünnepek alatt a magány elkezd fájni és sírni. 
A szakértő szerint az elkeseredett cselekedetek többsége akkor következik be, amikor javában tartanak az ünnepek. Azokra jellemző az öngyilkosság, akik elveszítették szeretteiket, magányosak. A helyzet ugyanakkor mintha javulna, ez pedig szoros összefüggésben áll azzal, hogy egyre szorosabbá válnak az emberi kapcsolatok, a pszichológia iránt is egyre többen érdeklődnek.

Alapvető szükséglet, hogy legyen egy társunk
A téli depresszió - ez a nagyjából körülírt pszichiátriai tünetekkel rendelkező kedélyállapot - mindenkire hatással van, az öngyilkosság előtti állapot pedig pszichiátriai kóros tünetnek minősül, a lényeg azonban az, hogy aki elveszve érzi magát, az jelt adjon. Ezeket a jeleket pedig kezdjük észrevenni, mert jobban figyelünk egymásra, ez pedig életet.

Figyeljünk, segítsünk egymásnak, mert akár életet is menthetünk!
Az ilyenkor bekövetkező öngyilkosságok többnyire lelki tényezőkkel függnek össze, nem mindenki súlyos depressziós, aki végez magával, de az ünnepek alatt a magány elkezd sírni és fájni.
Az emberek nem tudnak egymás nélkül élni, alapvető szükséglet, hogy legyen egy társunk, akivel megoszthatjuk gondjainkat, problémáinkat. Ezért kell figyelni a másikra, mert mindig van valaki, akin segíteni tudunk.

MR1 

A művészi hajlam és a skizofrénia genetikai háttere igen hasonló lehet, erre utal a svéd Karolinska Institute tanulmánya, amely összefüggést fedezett fel a skizofrénia, a bipoláris zavar és a kreativitás között. Magyarországon is kutatják a kérdést, itt a molekuláris genetikai és agyi eltéréseket vizsgálják, és azt, hogy ezek miként kapcsolódnak azok a kreativitáshoz. 

A kreativitás gyakran egy mentális betegség kísérője, különösen az írók körében – állítják svéd kutatók, akik több mint egymillió ember tanulmányozásából következtettek erre. A Karolinska Institute tanulmánya szerint az íróknál nagyobb az esély a szorongásra és a bipoláris zavarokra (korábbi nevén mániás-depresszióra), skizofréniára vagy unipoláris depresszióra. A társadalomban megfigyelt átlaghoz képest kétszeres az esély arra, hogy egy író öngyilkos lesz. 

A tanulmány szerint a táncosok és a fotóművészek körében is gyakoribb a bipoláris zavar, csoportként azonban a kreatív szakmát választók nem hajlamosabbak a pszichiátriai zavarokra, mint más emberek. Ugyanakkor a művészek családi hátterében az átlagosnál többnek található olyan rokon, akinél fellépett valamilyen pszichiátriai probléma (olyanok, mint az anorexia vagy az autizmus).

Simon Kyaga, a kutatás vezetője szerint mindez új megvilágításba helyezi a mentális zavarokat, és az eddigiektől eltérő módszerekkel kellene kezelni őket. Például a skizofrének látszólag kusza gondolatai egy mestermunka részei is lehetnek. Ha máshogy közelítünk az ilyen típusú zavarhoz, akkor újfajta kezelési módszereket is meghatározhatunk, az orvos és a beteg közösen döntheti el a kezelés módját, ennek kockázatait is felmérve.

 

A pszichiátriában gyakran feketén-fehéren szemlélik a betegségeket, és arra törekednek, hogy a páciensből minden károsnak ítélt dolgot eltávolítsanak. Beth Murphy, a brit National Association for Mental Health egyik vezetője úgy véli, hogy még idén elérjük azt az arányt, hogy négy emberből egyet valamilyen mentális zavarral fognak diagnosztizálni. Ezek az emberek teljesen más környezetből jönnek, más háttérrel, más szakmából és más életkörülmények között élnek – a legfőbb feladat, hogy megkapják a nekik járó figyelmet és kezelést.

Itthon is kutatják

Magyarországon Kéri Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem Élettani Intézetének professzora, az amerikai Rutgers Egyetem vendégprofesszora foglalkozik a témával, több tanulmánya is megjelent a kérdéskörben (Kéri korábban a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterapeutás Klinikáján is dolgozott). Már három éve megjelent tanulmányában leírta, hogy a Neuregulin 1 gén biológiailag releváns többrétűsége magas intellektuális teljesítményt fölmutató emberek esetében összefügg a kreativitással. A legkiemelkedőbb kreatív teljesítményt nyújtók a T/T (a mutációt tartalmazó allélt két példányban hordozó) genotípushoz tartoznak, amiről korábban kimutatták, hogy rizikótényezőt jelent a pszichózis (skizofrénia és bipoláris zavar) előfordulása szempontjából.

A kreativitás és a mentális zavarok kapcsolatának kutatásában három fő irányvonal van – magyarázza Kéri Szabolcs. Az egyik a klasszikus vonal, amikor híres emberek életrajzait vizsgálják. Ilyenkor művészek és tudósok kisebb csoportjait vizsgálják, hogy esetükben milyen mértékben vannak jelen mentális zavarok vagy olyan gondolkodási, érzelmi és társas extremitások, amelyeket általában már kórosnak tartunk.

Nagy mintán bizonyított kapcsolat

A második irányvonalba a nagy, populációszintű vizsgálatok tartoznak. Ide tartozik a svéd kutatók tanulmánya is. Az ilyen vizsgálatok ott lehetségesek, ahol nagyon részletes regiszter áll rendelkezésre a lakosságról – Svédország ilyen hely. Kyaga és munkatársainak tanulmánya több mint egymillió páciens követésére alapult, ez a teljes svéd populációt jelenti. Azt nézték meg, hogy a páciensek és elsőfokú rokonaik körében milyen gyakran van kreatív foglalkozás (művészetek, tudomány), összehasonlítva a kontrollpopulációval (nem betegek).

Gulácsy Lajos önarcképe

 

A betegek körében a bipoláris zavar és a kreatív foglalkozások között volt egyértelmű összefüggés. Kivételt képeztek az írók, akiknek a körében gyakorlatilag az összes vizsgált mentális zavar gyakrabban fordult elő (skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió, szorongásos zavarok, droghasználat, öngyilkosság).

Kéri Szabolcs korábbi tanulmányában Salvador Dali, Sylvia Plath amerikai költő, József Attila és Gulácsy Lajos életét és művészetét hozza fel példaként. Gulácsy Lajos például a Moravcsik-klinika (a SE pszichiátriai klinikájának elődje) neves betegei közé tartozott. Zseniális festményein Gulácsy sokszor bolondnak ábrázolta magát, majd azonosult a szereppel. Sylvia Plath húszéves kora óta szenvedett depresszióban, 31 évesen ölte meg magát.

A betegek rokonai körében olyan esetben is gyakrabban fordult elő kreatív foglalkozás, ha a beteg rokon skizofréniában, bipoláris zavarban, anorexia nervosában vagy autizmusban szenvedett. A rokonoknál elvileg nincsenek tünetek, vagy sokkal enyhébbek, nem betegek, viszont hordozhatnak olyan génvariánsokat, amelyek a betegséggel kapcsolatosak. Ez azért érdekes, mert arra utal, hogy a kreativitás és mentális zavarok között ugyan van kapcsolat, de ha a súlyos betegség (például skizofrénia) kifejlődik, az kettétöri az egyén életét, és így a kreatív képességeit sem tudja kibontakoztatni.

Ezzel szemben, ha a tünetek enyhébbek, akkor a kreatív kapacitás kifejlődhet. Ezek lehetnek a mindennapi élet bolondságai, amiket sokan hordozunk kisebb-nagyobb mértékben. A kérdés az, hogy ez mennyiben függ össze a betegségekkel kapcsolatos génekkel és mennyiben alakítja a közös környezet, amiben a beteg és a rokona felnőtt. Maga a svéd vizsgálat fő következtetése egyébként nem új: ugyanez a kutatócsoport 2011-ben hasonló következtetésre jutott egy kisebb mintán (300 ezer emberrel).

A család segít a kreativitás kifejlődésében

A kutatások harmadik irányvonala közvetlenül azt szeretné megtudni, hogy a betegségekkel kapcsolatos molekuláris genetikai és agyi eltérések hogyan kapcsolódnak a kreativitáshoz, illetve, hogy a figyelem és a tanulás terén melyek azok az alapmechanizmusok, amelyek kapcsolatban állnak a kreatív potenciállal.

.

Ezzel a harmadik irányzattal kezdett el Kéri Szabolcs is foglalkozni (ebből lett a nagy médiavisszhang 2009-ben), és azóta két dologra jött rá. A szoros társas kapcsolatok (barátok, család) jelenléte nagyban elősegíti a sikeres kreativitás társadalmilag is elismert megjelenését.

A másik fontos felfedezés, ha valaki elkezd olyan placebót szedni, amiről azt hiszi, hogy növeli a kreativitást, akkor tényleg kreatívabb asszociációi lesznek, és olyan dolgok között is összefüggéseket fedez fel a tanulás alatt, amelyek között valódi kapcsolat nincs is. Ez a furcsa, irreális kapcsolatfelismerés a valójában független dolgok között nagyon hasonlóan alakul drogok hatására vagy a skizofréniában. 

Index 

Mintegy 50 alkotó, köztük értelmi fogyatékos és pszichiátriai kezelésben részesülő művészek munkáiból látható kiállítás csütörtöktől a Csók István Antikvitás Galériában Budapesten.

A Budapest Art Brut Galéria szeptember utolsó hétvégéjén harmadik alkalommal rendezte meg a Psychart24 elnevezésű művészeti maratont. A 24 órás eseményen 184 alkotó 264 képet készített el, ezekből válogatták ki a tárlat anyagát. A kiállítók között vannak értelmi fogyatékosok és pszichiátriai kezelés alatt állók, valamint hivatásos művészek is. Bemutatják például Papp Norbert grafikáját, V. Szabó Noémi, Gellért Marianna és a színész Esztergályos Cecília festményeit – közölte Kovács Emese, a Budapest Art Brut Galéria munkatársa az MTI-vel.

A kiállítás célja a pszichiátriai kezelés alatt állókkal szemben kialakult előítéletek csökkentése mellett az, hogy bemutassák az alkotó munka jótékony hatását és a betegek művészi tehetségét.


A Budapest Art Brut Galéria 2009 óta nyújt megjelenési és kiállítási lehetőséget a magyarországi művészetterápiás és art brut műhelyek számára. A műhelybe rendszeresen meghívják a művészképzésben résztvevő hallgatókat és tanárokat, akiknek továbbképzéseket is szerveznek. A galéria üzemeltetésében olyan emberek vesznek részt, akik pszichiátriai betegségük miatt a munkaerőpiacon nem tudnak munkát vállalni – mondta Kovács Emese. A tárlat december 29-ig tart nyitva.


Psychart24 - képgaléria

A Magyarországon egyedülálló rendezvény célja, hogy a művészet kifejező erejét felhasználva hozzájáruljon a mentális fogyatékkal és lelki betegséggel élők ellen irányuló előítéletek és diszkrimináció csökkentéséhez, a társadalom által, a pszichiátriai betegségek köré emelt falak lebontásához.

Bővebb információ:
3. PsychArt24 kiállítás

A kiállítás megtekinthető december 29-ig, minden munkanap 10 és 18 óra között.

DrInfo

A magyarországi rossz egészségi mutatók közül, az alkohol és a dohányzás a legfontosabbak. Országunk igen előkelő helyet foglal el az egy főre jutó tiszta alkoholfogyasztással. A 11,6 liter/fő értékkel csupán Csehország és Luxemburg előzi meg országunkat az európai régióban. Az alkoholisták számát nehéz pontosan meghatározni, de egyes becslések szerint 559 000 alkoholista él ma Magyarországon, ebből csupán 15 000 van nyilvántartva.

Az alkohol hosszútávú fogyasztása biológiai, pszichológiai és szociális anomáliákhoz vezet, ezért szemléletesebb, ha az alkoholizmus helyett követjük a WHO ajánlását és alkoholbetegség fogalmat használjuk. Az alkohol betegségnek több típusa van, az alfa csoport elsősorban feszültségcsökkentésre fogyaszt alkoholt, a béta csoportba tartozók rendszeresen, de mérsékelten fogyasztanak alkoholt, a gamma csoportba tartoznak a tipikus iszákosok, akiknek csak idő kérdése a káros hatások kialakulása, végül a delta csoportba tartoznak azok, akik folyamatosan isznak. A vészhelyzet nem csak a testi és szellemi leromlás formájában jelentkezhet, hanem egyéb vonatkozásokban, így kapcsolatvesztésként és a létérdektelenségként.

Mivel a betegség hátterében a motivációs szükséglet kielégítése áll, így elsősorban ezt kell megcélozni. Vissza kell állítani az egészség valamennyi aspektusát, így a mentális (stressz elviselés fokozása, konfliktusok megoldása), érzelmi (megfelelő hangulat, öröm, a szorongás csökkentése), fizikai (megfelelő gyógyszerelés, egészséges életmódra való ösztönzés, sport), szociális (visszailleszkedés kapcsolat kialakítás), intellektuális (felelősségtudat, problémamegoldás) és spirituális (életcélok kialakítása) komponenseket. A kezelés egy része arra irányul, hogy a betegnek ne súlyosbodjon az állapota, maradjon életbe, stabilizálja a helyzetét, majd teljes absztinenciát fogadjon, végül a társadalomba reintegrálódjon. 

A visszailleszkedés előtt fel kell térképezni és elemezni az illető szociális, jogi hátterét (pl. család, személyi okmányok, lakhatás, munkahely, jövedelemforrás, iskolai végzettség, egyéb tanulmányok, bírósági, hatósági és más jogi ügyek), majd egy egyéni tervet kell a beteggel együtt összeállítani, amely tartalmazza a rövid- és hosszútávú célokat a fent említett egészségaspektusok figyelembevételével. Ez gyakran szocioterápia különböző formái segítségével valósul meg, melynek fő célja az eltorzult személyiség helyreállítása. A kis- és nagycsoportos foglalkozások elősegítik a résztvevők személyiségfejlődését, javítják az önértékelésüket és segítik a visszailleszkedést. A tematikus csoportfoglalkozások egy adott témát dolgoznak fel, mely legfontosabb aspektusa a résztvevők aktivizálása. A helyzetgyakorlatokkal a résztvevők megtanulják a különböző élethelyzeteket, konfliktusokat kezelni. A végső fázis az utógondozás és nyomonkövetés, amelynek legfőbb célja a visszaesés megakadályozása különböző tréningekkel, klubfoglalkozásokkal, utógondozó közösségekkel, szabadidőfoglalkozásokkal. Ezek mellett említést érdemelnek a különböző csoportos irodalomterápiák és kreatív foglalkozások is.

Kilábalni a betegségből nagyon nehéz, és gyakran a kísértés végigkíséri a betegek életét, akit a társadalomnak a nem megfelelő befogadóképessége gyakran visszataszít az árokba, ahonnan egyre nehezebb kimászni. Ez egy betegség, a betegek helyzetét nem lenne szabad súlyosbítani kirekesztéssel. Végezetül íme az anonim alkoholisták főbb stádiumait, amelynek módszere szerte a világon elterjedt már:

1) Beismerjük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szembe.
2) Meggyőződtünk arról, hogy csak egy nálunk hatékonyabb Erő képes helyrealítani lelki egészségünket.
3) Elhatároztuk, akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerint Isten gondjaira bízzuk.
4) Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5) Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embernek hibáink lényegét.
6) Teljesen felkészültünk arra, hogy Isten megszabadítson a jellembeli hiányosságoktól.
7) Alázatosan kértük őt fogyatékosságaink felszámolására.
8) Sorba vettük mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készek vagyunk jóvátételre mindnyájuk felé.
9) Közvetlen jóvátételre törekedtünk mindazokkal, akikkel erre lehetőség nyílott
10) Tovább folytatjuk az önvizsgálatot, és amikor hibásnak találtuk magunkat, ezt haladéktalanul beismertük.
11) Igyekeztünk ima és elmélkedés útján fejleszteni tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerint Istennel, kérvén velünk kapcsolatos akaratának felismerését és erőt annak kivitelezésére.
12) E lépések követésének eredményeként nyert szellemi ébredés után igyekeztünk továbbadni ezt az üzenetet más alkoholistáknak és gyakorolni ezeket az alapelveket életünk minden megnyilvánulásában. 

Prevenció az egészségért 

Az előző cikkekben főként a klasszikus értelemben vett családról, a férfi/apa szerepről szóltam. Azonban az életben nem csak ilyen családokkal találkozunk. Mi vezethet a váláshoz? Mit jelent a gyermek láthatása? Hogyan élik meg a szülők a válást? És hogyan élik meg a gyermekek? Most ezekre a kérdésekre keressük a választ 

Házasság-gyermekvállalás

Amikor egy férfi és egy nő családot alapít, általában azzal a szándékkal teszi, hogy ez egy életre szóló esemény lesz. Gyermeket is úgy vállalnak, hogy terveik szerint azt a gyermeket közösen nevelik fel. Ez a klasszikus példa, persze vannak kivételek, például, amikor egy házasság azért köttetik meg, mert a gyermek már útban van. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy ezek a házasságok nagyobb számban bomlanak fel.

Egy amerikai felmérés megdöbbentő adatai szerint a mai kisgyerekes szülők, vagyis a 18 és 34 év közötti korosztály egynegyedét már egyedülálló anya vagy apa nevelte fel.

Itt szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint téves fiatal hölgyeknek az az elképzelése, hogy gyerekkel férjet lehet fogni. Ugyanis akinek már van gyereke, az tudja, hogy ez nem így működik, sőt. A szülést követő időszak az egész család életében igen nehéz. Az élet ekkor nem csak fenékig tejfel, annak ellenére, hogy az egyik legcsodálatosabb szakasza annak. Új feladatok, kialvatlanság, kirekesztettség érzése, esetleg szülés utáni depresszió, elhidegülés a párok között, olyan problémák, melyeken csak akkor lehet szakítás nélkül túllenni, ha a gyermeket közösen, örömmel vállalták, kapcsolatuk elég stabil.

A válás folyamata

Maga a válás nem ott kezdődik, hogy a bíróság kimondja a felek szétválásának a tényét. Ez egy sokkal hosszabb folyamat, mely ott kezdődik, hogy a felek/szülők felismerik, hogy a házasságuk már nem működik, problémáikat nem tudják közösen megoldani. Vannak párok, akik még - nagyon helyesen - megpróbálkoznak párterápiával, családterápiával, vannak azonban, akinél már ekkor megfogalmazódik a válás lehetősége, mint számukra egyetlen kiút.

És természetesen a válás nem ér véget a bíróságon, különösen nem, ha közös gyermek is van. Hiszen a láthatások, az ünnepek alkalmával mindenképpen találkoznak, ezért nem mindegy, hogy a válás hogyan zajlik le. 

A gyermek láthatása

A gyermek láthatása azt jelenti a gyakorlatban, hogy meghatározott időnként, például hetente, kéthetente a különélő szülő egy-két napig együtt lehet a gyermekével, sőt az iskolai szünetek, illetve az ünnepek időtartamából is jár neki egy meghatározott hányad.

Az a legjobb eset, amikor a szülők közösen, megegyezve tudnak arról dönteni, hogy a gyerek/gyerekek kinél maradjanak, ki mikor viheti el és láthatja a gyermekeket stb. Ha "szép" válásról beszélünk, ezt a szülők szinte zökkenőmentesen el tudják intézni, sokszor nem is ragaszkodva a pontos időpontok megjelöléséhet (kéthetente, karácsonykor stb.).

Amikor a szülők válóperben állnak egymással, a bíróság mindenképpen gondoskodik arról, hogy a gyermekek láthatása rendezett legyen.

Ha válóper ugyan nincs, de rendszeres nézeteltérések adódnak a gyermek láthatása kérdésben, akkor a gyámhivatal dönt a kérdésben.  Ez alól kivételt jelent, ha viszont válóper vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a bíróság dönt! 

Apa szerepe a válás után

Tapasztalataim szerint - bár erről semmilyen adatot nem olvastam - az esetek nagy részében a gyermek az anyához kerül. Ilyenkor a már korábban vázolt apaszerep, illetve apai feladatok csorbulhatnak, még kevesebb lehetősége van az apának, hogy gyermekével legyen. Nagyon fontos, hogy az anya soha ne használja eszköznek a gyermeket a volt férje ellen.

Kutatások szólnak arról, hogy a válást követő időszakban még a gyermekek nagy része jónak tartja a kapcsolatát az apával, ahogy azonban múlik az idő a válás után, az anyánál maradt gyermekek egyre kisebb része mondja jónak kapcsolatát az apával. Ez elgondolkodtató.

Sokan azt gondolják, hogy a válás következtében kialakult csonka család ténye befolyásolja negatívan a kamaszok életét, azonban kutatások azt mutatják, hogy nem a csonka család, hanem sokkal, inkább maga a válás folyamata, az azt megelőző, illetve az azt követően kialakult helyzet okolható ezért.

Gyermeke helyzete

Sokat hallom emlegetni, hogy nem probléma a válás, nem viseli meg a gyermeket, ha azt a szülők intelligensen intézik. Véleményem szerint ez nem így van. Bármennyire jól vállnak el egymástól a szülők, az a gyermek életében mindenképpen nyomot hagy.

Kezdve attól, hogy a gyermekek esetleg magukat okolják a válásért, folytatva azzal, hogy kevesebb figyelem jut rájuk ebben e helyzetben, és befejezve azzal, hogy nem mindegy milyen példát fognak későbbi életükben követni. Fokozottan előtérbe kerül az alkohol, a drog, a dohányzás, mint problémamegoldó eszköz kérdése. 

Egészségtükör 

Napjainkban egyre többet beszélünk az apák családban vállalt, s egyben megváltozott szerepéről. Egyre nagyobb részt vállalnak a mindennapokból, már egészen kicsi korban gondoskodnak a gyermekről. Tény, hogy az apára ugyanúgy szükség van, mint az anyára. Jó apának is ugyanolyan nehéz lenni, mint jó anyának. Mik az elvárások a mai apákkal szemben? 

Bevezetőnek álljon itt néhány fontos, lényeget megragadó idézet:

"Apátlan társadalomban él a mai gyerek, vagyis életének a nagyon érzékeny első tíz évében a gyerekeknek 50-60%-a kizárólag nőkkel találkozik. Nincs férfi a közelükben, sőt a társadalom sugallja is azt, hogy az apaság nem igazán fontos dolog..A társadalomnak segítenie kellene abban, hogy az apa,  apa lehessen, mert a nővel vele születik az anyaság, a kislányban már ott van. A férfiakkal ez nem így történik, szocializálni kell őket az apaságra, és sajnos a társadalom nem adja meg a lehetőséget, hogy apává váljanak.. /Ranschburg Jenő/

Az apa-gyerek kapcsolat: pszichológiai jellegzetességei csak a közelmúltban kerültek az érdeklődés középpontjába, míg korábban az apa elsősorban, mint az egyébként igen fontos determináns, a család gazdasági-társadalmi helyzetének meghatározója szerepelt a szocializáció fontos környezeti változói között. Mai ismereteink szerint azonban az apa már az első hónapokban éppúgy lehet az elsődleges kötődés tárgya, mint az anya, minden szempontból egyenrangúan tud gondoskodni a gyerekről.  /- Ir. Berman, P. W.-Pedersen, F. A. (szerk.): Men"s transition to parenthood. New Jersey, 1987.; Vajda Zs.: Nevelés, pszichológia, kultúra. Bp. 1994./

"Aki gyereket vállal legyen az nő vagy férfi felelősséggel tartozik a gyerek biztos fejlődéséért. Értem ezalatt a biológiai, pszichés és szociális fejlődést egyaránt. Egy gyerek fejlődéséhez szükség van az anya modellen kívül az apa modell szerepére is, még akkor is, ha az apa és az anya nem kívánnak egy házasságban élni!"

Tudatos gyermekvállalás fontossága

A fenti idézetek nagyon fontos megállapításokat tartalmaznak. Egyrészt rámutatnak arra, hogy a gyermekvállalásnak tudatosnak kellene lennie mindkét fél részéről. Hiszen nem elég csak a biológiai szükségleteit kielégíteni egy gyermeknek, hanem az érzelmi szükségleteiket is, akár egy életen át. És erre a szerepre mind a nőnek, mind a férfinak készülnie kell. Sok minden működik ösztönösen, de rengeteg dolgot tanulni kell.

Megváltozott apaszerep

Mint arra már korábban is kitértem, az elmúlt évtizedekben a férfi/apa szerepe megváltozott. Ennek a folyamatnak a kezdete már a terhességre visszavezethető. Az apa elkíséri a kismamát az ultrahangos vizsgálatokra, részt vesz a szülés-felkészítőn, bent van a szülésnél, otthon fürdet, altat, mesét olvas, esetleg etet, óvodába viszi a gyermeket stb. Nagyon fontosnak tartom azonban, hogy ez ne a "mai divat" miatt legyen így, hanem egy közös megegyezés eredményeképpen.

És álljon itt ismét egy érdekes információ:

"Úgy tűnik, hogy a férfiak családi elkötelezettségét (más tényezők mellett) az szabja meg, hogy hol helyezkednek el a társadalmi ranglétrán. A relatíve alacsonyabb státusú férfiak átlagosnál többet törődtek a gyerekeikkel, mint a vezető beosztásúak ill. vállalkozók. ( Csathó és Bereczkei, 2003) Több vizsgálat azt mutatja, hogy az apai gondoskodás mértéke és minősége pozitív korrelációt mutat a későbbi iskolai előmenetellel és a foglalkozással.. (Kaplan et al. 1998, Cabrera et al. 2000 idézi Bereczkei, 2003) 

Milyen a jó apa?

Sokan teszik fel a kérdést, hogy milyen is a jó apa? Mitől lesz jó egy apa-gyermek kapcsolat? Én ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy nem csak az a fontos, hogy az apa mennyi időt tölt el a gyermekével, hanem az is, hogy az milyen. Lehet, hogy egy apa a munkája miatt kevés időt tud gyermekére szakítani, az is előfordulhat, hogy ez csak hétvégén lehetséges, számomra azonban az a fontos, hogy az minőségi legyen.

Mit is értek ezalatt? Lehet, hogy egy apa egész délután együtt van a gyermekével, hallja, amit ő mesél - de nem figyeli - kiviszi a játszótérre - de közben újságot olvas - fürdetés közben ül a kádja mellett - de közben telefonál - és még sorolhatnám.

Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy csak este ér haza, de odafigyeléssel meghallgatja azt, amit a gyermek szeretne elmondani, csak hétvégén ér rá, de akkor a gyermek igényeinek megfelelően alakítják a tartalmas programokat (ez lehet egy közös társasjáték vagy múzeumlátogatás is).

A fentiek természetesen egy "normálisan" működő családra igazak, de mi a helyzet a csonka családokkal? Erről legközelebb szólnék pár szót az "Az apa szerepe a válás után" c. cikkben. 

Egészségtükör 

Magyarországon egyes becslések szerint hatszázezer alkoholista férfi és kétszázezer alkoholista nő él. Milyen hatással van a családtagokra, ha az egyik, esetleg mindkét szülő az alkohol rabjává válik? Erről beszélgettünk Kemény Katalin klinikai szakpszichológussal. 

Hepatitis C, vírusos májgyulladás, életmód, diáta, testmozgás

A krónikus C vírus hepatitises betegek számára a vírusellenes kezelés hozhat gyógyulást. Általános állapotukon azonban mind a kezelés előtt, mind alatta, mind a sajnálatosan előforduló sikertelen kezelés után lényegesen javíthat az egészséges életmód. Ennek fontos része a májkárosító szerek kerülése, a kiegyensúlyozott étrend és a pihenés és aktivitás megfelelő egyensúlya.

A májkárosító szerek közül az alkohol az egyik legerősebb májméreg, önmagában is súlyos májbetegséget okozhat a rendszeres fogyasztása, a hepatitis C vírus miatti krónikus májgyulladás esetén azonban ez a hatás megsokszorozódik, sokkal gyakrabban és rövidebb idő alatt alakulhat ki májzsugorodás és májrák, ezért csak a teljes alkoholtilalom elfogadható. Az alkohol mellett kerülni kell a májkárosító gyógyszerek szedését és a májkárosító vegyszerek használatát. Gyógyszerek felírásánál mindig fel kell hívni az orvos figyelmét a májbetegségre és ha nem kerülhető el a potenciálisan toxikus készítmény szedése, akkor a laborvizsgálat, májfunkció rendszeres, az addiginál gyakoribb ellenőrzése szükséges. 

A változatos, kiegyensúlyozott étrend biztosítja a szervezet minél jobb működéséhez szükséges energiát, tápanyagokat és vitaminokat. Káros mind a túl kevés táplálék, ami kóros soványsághoz, hiánybetegségekhez, mind a túl sok táplálék bevitele, ami túlsúlyhoz, majd elhízáshoz és ezek kísérőjeként úgynevezett zsírmájhoz vezet. Szintén zsírmáj kialakulásához vezethet a tartós koplalás, éhezés, hirtelen fogyáshoz vezető fogyókúrák, egyes májkárosító szerek, így az alkohol is, valamint egyes társbetegségek, mint pl. a cukorbetegség és a zsíranyagcsere zavarok. A zsírmáj az alkoholos májbetegséghez hasonlóan megsokszorozza a májzsugorodás és májrák kialakulásának esélyét és mindkettő akadályozza a vírusellenes kezelés hatékonyságát, sikerét.

Az egészséges étrend a testmagasságnak, testalkatnak, nemnek, kornak, aktivitásnak megfelelő kalória- és tápanyagtartalmú, gyakrabban, naponta 5-6 alkalommal, kisebb adagokban fogyasztott étkezést jelent. 

A sok zöldség, gyümölcs, jó minőségű fehérjék, sovány sajtok, túró, kefir, joghurt, húsok közül a sovány, inkább fehérhúsok és halak fogyasztása javasolt. A zsírok közül a telítetlen zsírsavakat, pl. olívaolajt, finomított liszttel szemben a teljes kiőrlésű gabonaféléket kell előnyben részesíteni.

Kerülni kell a túl zsíros, sós, finomított cukrokat és a tartósítószereket, káros adalékanyagokat tartalmazó ételeket, instant, félkész és konzerv termékeket, üdítőket. 

Nagyon fontos a kellő mennyiségű, átlagosan 2 liter körüli folyadékbevitel, főként víz vagy gyümölcstea, zöldtea formájában.

A jó minőségű, megfelelően pörkölt kávé mértékkel fogyasztva, napi 1-2 adagban az egészséges étrend része lehet. Az instant kávék közül csak a fagyasztva szárított technikával készült javasolható, a többi rákkeltő anyagokat is tartalmazhat. 

A táplálék kiegészítőkkel, gyógynövénykészítményekkel óvatosan kell bánni, ezek között is gyakran előfordul májkárosító készítmény.

A szervezetnek nincs szüksége a manapság divatos méregtelenítő kúrákra, még a krónikusan beteg máj is sokáig el tudja végezni ezt a feladatát. Elégtelen máj- vagy veseműködés esetén sem erre, hanem speciális, orvosi kezelésre van szükség. 

A rendszeres, könnyű testmozgás javítja a közérzetet, erőnlétet, az agyi keringést, ezáltal memóriát, és más agyi funkciókat, ráadásul az immunrendszert is erősíti. Az elhízás megelőzésében is fontos szerepe van. Hetente legalább háromszor 30-40 percet sportoljunk, de a naponta 1-2 alkalommal végzett 10 perces torna is nagyon hasznos. Ne kezdjünk hirtelen megerőltető sportolást, először elég 1 alkalommal 10 percig könnyű gyakorlatokat végezni, csak fokozatosan emeljük az időtartamot és a terhelést, és később sem, soha ne végezzük kifulladásig. Nagyobb testsúly esetén az ízületet kímélő mozgást válasszunk, mint az úszás, biciklizés. Nagyon hasznos a mozgás kiegészítése légzőgyakorlatokkal, főként a friss levegőn. 

A rendszeres testmozgás mellett a betegeknek szükségük van megfelelő mennyiségű pihenésre és ugyancsak kellő mennyiségű és jó minőségű alvásra is. 

A kezelésmentes időszakban is fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés, laborkontroll, hasi ultrahangvizsgálat. 

Dr. Szabó Olga

Szent László Kórház V. Belgyógyászat-Immunológia 

Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása című, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2010. évi felméréséről készült nemzeti jelentés adatai alapján. 

A reprezentatív felmérés 5-11. évfolyamos gyermekek (7387 fő) szokásait vizsgálta.

A vizsgált fiatalok 29,2%-a soha nem reggelizik rendesen hétköznapokon (tehát nem eszik szilárd táplálékot), míg majdnem felük (48,5%) minden tanítási napon fogyaszt reggelit. Hétvégén kicsit jobb a helyzet: (77,2%) mindkét napon fogyaszt reggelit. A kor előrehaladtával egyre romlik a reggelizési arány: az ötödikeseknek még 60%-a eszik hétköznap reggelenként, a 11-dikeseknek már csak 44%-a. Érdekes módon a fiúk néhány százalékkal jobban állnak a kérdésben, mint a lányok.

A zöldség- és gyümölcsfogyasztással kapcsolatos adatok: összességében a tanulók 31,1%-a válaszolta, hogy napi rendszerességgel fogyaszt gyümölcsöt. Több mint 13% azoknak az aránya, akik még heti gyakorisággal sem esznek gyümölcsöt.

A napi zöldségfogyasztás aránya még kisebb, mindössze 23,6% állította ezt magáról a teljes mintában. Jelentős azonban azoknak az aránya, akik még hetente sem esznek zöldségféléket (17,0%).

Jellemzően a 11-dikesek (23%) már rosszabb zöldség- és gyümölcsevők ötödikes társaiknál (36%), és mindkét táplálék esetében a lányok (32%) gyakoribb fogyasztók a fiúkhoz (25%) képest.

A cukrozott üdítőitalok és az édességek napi fogyasztása a diákok kevesebb, mint harmadára (29,1% illetve 30,6%) jellemző. Érdekes módon a szénsavas üdítők fogyasztói inkább a fiúk, az édességeké inkább a lányok.

Az elemzések sok esetben mutattak ki szignifikáns összefüggést. Általában mindkét nemre igaz, hogy az egészségesebb táplálkozási szokások szorosan együtt járnak. A rendszeresen reggelizők nagyobb arányban fogyasztanak gyümölcsöt és különösen zöldséget, mint a ritkán reggelizők. A gyakran reggelizők általában ritkábban fogyasztanak üdítőitalokat és édességeket, mint a ritkán vagy soha nem reggelizők. A gyakori gyümölcs- és zöldségfogyasztás, valamint ugyanezek és a ritkább édesség- és üdítőfogyasztás között is kapcsolat van.

A kutatás rákérdezett a diákok saját testkép-megítélésére is. Ez alapján a diákoknak mintegy fele (52,3%) tartja testalkatát (tápláltsági állapotát) átlagosnak, míg közel harmada (30,8%) kövérnek látja magát. A lányok minden életkorban szignifikánsan nagyobb arányban gondolják magukat kövérnek, mint a fiúk, középiskolásoknál a fiúk pedig jóval nagyobb arányban vélik soványnak magukat, mint a lányok.

A tényleges testsúly és magassági adatok ismeretében a teljes mintában 70,8% a normál tápláltságúak aránya. A túlsúlyosaké 12,5%, míg az elhízottaké 2,6%. Jelentős az alultápláltak hányada is: 14,1%. Az alultápláltság rendre kétszer annyi lányra jellemző, mint fiúra, sőt, a 17 évesek között több mint háromszor annyi alultáplált lány (22%) van, mint fiú (6,7%).

Az Egészségügyi Világszervezet 6 éves kortól végzett kutatása szerint a gyerekek 20%-a túlsúlyos vagy elhízott ma Magyarországon. Az elmúlt 20 évben pedig megháromszorozódott az elhízott gyerekek létszáma.

A 7 évesek körében is a lányok 25%-a, fiúk 20%-a túlsúlyos vagy elhízott.

Európa többi országában hasonlóan rossz a helyzet, de Franciaországban és Svédországban tudatos programokkal megállították a növekedést.

Az igazolt utánpótlás sportolók létszáma Magyarországon kb. 200.000 fő, ennek nagyságrendileg az 50 százaléka a labdarúgást választotta. A látvány csapatsportágak a legnépszerűbbek. A népességi adatok alapján a 6-18 évesek létszáma 2012-ben 1.318 ezer. Ezen adatok alapján a gyerekeknek kb. mindössze 15%-a sportol sportegyesületekben. 

Családinet 

Nagy hangsúlyt kap, hogy a képek nem csak a szemet, hanem a lelket is gyönyörködtetik.

Budapest belvárosában, elegáns környezetben a Csók István Antikvitásban állították ki a szeptember végén rendezett PsychArt24 művészeti maratonon készült legjobb alkotásokat. A december 12-29. között megtekinthető 70 festményről valószínűleg senki nem mondaná meg, melyiket készítette profi művész és melyiket pszichiátriai beteg.

A Moravcsik Alapítvány és a Budapest Art Brut Galéria idén már harmadik alkalommal szervezte meg a 24 órás művészeti maratont, ahol profi festőművészek, s az utcáról betért hétköznapi emberek együtt ragadtak ecsetet pszichiátriai betegekkel. Mint Simon Lajos, a Moravcsik Alapítvány elnöke a keddi kiállítás-megnyitón elmondta, a PsychArt24 célja, hogy a személyes élményen keresztül megváltoztassa a mentális betegekkel szembeni előítéleteket. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy ez a legjobb módszer a stigmák elleni küzdelemhez.

A szeptemberi rendezvényen összesen 184 alkotó összesen 264 képet festett, ezekből válogatták ki a legjobb 70-et, amelynek csaknem felét mentális betegek alkották. Simon Lajos szerint ezek a művek nem csak a közönség számára jelenthetnek sokat, hanem kiállításuk fontos lépés lehet az alkotók gyógyulásában. Egy ilyen élmény ugyanis „segítheti a meggyengült énkép megerősödését".

A kiállítást hivatalosan Dr. Bitter István, a SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója, a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli elnöke nyitotta meg kedden. Köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a professzionális és mentális beteg művészek ilyen közös munkája nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában egyedülálló. 

Weborvos 

A hepatitisz C fertőzés kórokozója egy vérrel terjedő vírus, aminek kimutatására 20 éve van lehetőség hazánkban. Magyarország a közepesen fertőzött országok közé tartozik, a fertőzöttek száma a becslések szerint 70 – 100 ezer lehet.

Napjainkban a terjedés leggyakoribb módja az intravénás droghasználat. A nem steril, más személy által már használt injekciós tű, illetve egyéb a drogozáshoz használt eszköz, vagy maga az anyag terjesztheti a fertőzést. Az orrüregbe juttatott kokain is fertőzést okozhat , amennyiben a felszíváshoz használt eszközt , ami vérrel szennyeződött, többen is használták. 

A múltban leggyakrabban a vérátömlesztés és a vérkészítmények adása volt a vírus forrása. Manapság a véradók olyan kiterjedt és precíz szűrővizsgálatokon mennek keresztül, hogy az ilyen módon fertőzöttek száma szinte nullára csökkent. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos hepatitisz C vírus átvitel lehetősége még mindig előfordul a művese kezeltek körében, bár számuk csökkenő tendenciát mutat. 

Az egészségügyi dolgozóknál előfordulhat, hogy az ismerten hepatitisz C vírust hordozó beteg vérvétele, vagy injekció beadása kapcsán a vérrel szennyezett tű sérülést okoz. Ezekben az esetekben ritkán, kb. 1-2 % valószínűséggel alakul ki fertőzés. A nyálkahártyákra, szembe, szájba fröccsenő vér és testváladék is fertőződést okozhat. 

A vírus szexuális úton átvihető, de ennek lehetősége csekély . A fertőzés rizikója azoknál a heteroszexuálisoknál fokozott, akik gyakran váltogatják partnereiket. A homoszexuális férfiak körében szintén az átlagosnál több fertőzés tapasztalható. A szexuális aktus bármely formája során átvihető a vírus, de az átvitel lehetőségét leginkább az anális szex növeli meg. A vírus terjedése kondom használattal megelőzhető. A monogám, heteroszexuális kapcsolatokban évtizedek elteltével sem igazolták a vírus átvitelt, ezért a kis fertőzési lehetőség miatt a kondom használata ezekben a kapcsolatokban nem szükséges. 

A tetoválás, testékszerek és az akupunktúra is forrása lehet a fertőzésnek, amennyiben a beavatkozás során nem steril eszközöket használnak. 

A hepatitisz C vírussal fertőzött anyáról az újszülöttre a szülés során juthat át a C vírus. Ennek előfordulása 5 % körüli. Emiatt azonban nem szükséges császármetszést választani, a szülés normál úton is végbemehet. A hepatitisz C vírussal fertőzött anyát a szoptatástól eltiltani nem szükséges. 

A mindennapi életben a hepatitisz C vírussal fertőzött személy családtagjai nincsenek fertőzési veszélynek kitéve. Az éles tárgyak használata során (ami sérülést, vérzést okozhat) pl. kés, olló azonban fokozott óvatosság szükséges. Hangsúlyozott fontosságú a vírust hordozó személy számára a saját fogkefe és manikűrkészlet használata. 

A rendszeres alkohol fogyasztás fokozza a hepatitis C vírus okozta májbetegség súlyosságát. Sőt az alkoholisták körében gyakoribb a C vírus előfordulása egyéb rizikótényező nélkül is . 

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy néhány extrém élethelyzetet kivéve az átlag lakosság nincs kitéve a hepatitisz C vírus fertőzésnek. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ne féljünk a C vírus okozta májbetegségben szenvedő rokonainktól, munkatársainktól, nem jelentenek veszélyt számunkra. 

Dr Fried Katalin

Szent László Kórház, Budapest 

A túlsúly és elhízás az egyik legnagyobb probléma az iparilag fejlett társadalmakban. A felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8%) túlsúlyos vagy elhízott a testtömeg index (BMI) alapján. A BMI normál értéke 18,5-24,9 között húzódik. Magyarországon az átlagos felnőtt lakosságban ez az érték 27,3 kg/m2. Ezek alapján az országunk túlsúlyos kategóriába tartozik. Minden harmadik felnőtt túlsúlyos (BMI 25-29.9) és további 28,5% elhízott (BMI 30 felett). Az ELEF 2009 eredményei szerint a 15 év feletti lakosság több mint felének (53,7%) a kívánatosnál magasabb a testsúlya.

A túlsúly és elhízás prevalenciája különbözik az eltérő korcsoportokban, de összességében elmondható, hogy a túlsúly és elhízás gyakorisága mindkét nemnél nő az életkorral. A 18-34 éves korú fiatal férfiak 41%-ának magasabb a testtömeg indexe 25-nél, a 65 feletti korcsoportban ez az arány már 76%. A fiatal nőknél a túlsúly és elhízás együttes előfordulása 30%, alacsonyabb, mint a hasonló korú férfiaknál, ugyanakkor idős korra ez az arány a nőknél 83%-ra nő, meghaladva a férfiakét / OTÁP 2009/.

További összefüggés mutatható ki az iskolázottság és elhízás között. A férfiaknál a túlsúly és elhízás gyakoriságában nincs lényeges különbség, míg nőknél az iskolázottság szintje jelentősen befolyásolja a gyakoriságot. Míg az alapfokú végzettségűeknél 72% túlsúlyos vagy elhízott, középfokú végzettség esetén 55%, a felsőfokú végzettségnél csak 43 %.

A súlyfelesleg igen nagy problémát jelent az egészségügyben annak szerteágazó következményei miatt. Mindenkinek célul kellene kitűzni a megfelelő testsúly elérését, amit sokkal könnyebb fenntartani, mint diétával leadni. A súlyfelesleg számos betegség kockázati tényezőjeként szerepel, így a magasvérnyomás-kialakulásában, a szív- és érbetegségek létrejöttében, az agyi érrendszer betegségeiben, a II. típusú diabetes kifejlődésében, de számos daganat kialakulásában is szerepet játszik. Emellett kimutatták, hogy a súlyfelesleg rontja a sebészeti és szülészeti beavatkozások eredményét, illetve közrejátszik bizonyos ízületi betegségek kifejlődésében. 

A primer prevenciót nem lehet elég korán elkezdeni. Bizonyos kutatások kimutatták, hogy az anyatejjel táplált csecsemők körében minden szoptatással eltöltött hónap 4%-al csökkenti az elhízás kialakulásának valószínűségét, természetesen figyelembe véve az egészséges szoptatási időintervallumot. Gyermekkorban, illetve később felnőttkorban is csökkenteni kell a TV, számítógép előtt eltöltött időt, de mindenekelőtt a nassolást kell megszüntetni. Kiemelkedően fontos a magas zsírtartalmú és cukortartalmú táplálékok kiiktatása az étrendből. Az egészséges táplálkozásról és mozgásról külön pontban lehet olvasni a honlapon, így erre részletesen ott térünk ki. 

Az elhízás számos betegség hátterében áll, és számuk így is növekszik. A megfelelő súlyt fenntartani sokkal könnyebb, mint diétázni, ezt bárki tanúsíthatja. Kis odafigyeléssel sokat tehetünk egészségünk javításáért.

A karácsony ünnepe igen kritikus a depressziósok körében, hiszen ez az időszak mindenki számára azokat a fogalmakat hívja elő, mint a szeretet, család, együttlét. Mindezek hiánya súlyos hangulatváltozást idézhet elő, továbbá sok esetben a veszteségélmény feldolgozásának nehézsége öngyilkossághoz is vezethet.

Hallottak-e már arról, hogy karácsonyi depresszió? Kimondani is furcsa, azonban valós jelenség. Az advent időszakában, vagyis a karácsonyt megelőző egy hónapban, az emberek többet mosolyognak, az utcák, plázák ünnepi ruhába öltöznek. Mégis megnő az öngyilkosok száma, továbbá az ünnep alatt sokan depresszív tünetekről számolnak be.

Depresszió vs. karácsonyi depresszió

Mint pszichológus, nap mint nap találkozom depressziós beteggel a rendelőben, azonban egyre többet hallom az utcán, vagy akár a baráti körömben hogy „depressziós vagyok”. A depresszió nem azonos az átmeneti rossz hangulattal, szeszéllyel, vagy akár a rosszkedvvel. Az egészséges ember hangulata széles spektrumon változhat, melyet számos tényező befolyásolhat, mint pl. az időjárás, életesemények, különböző stresszt kiváltó helyzetek.

A depresszió az affektív zavarok közé sorolandó, melynek számos fajtája van, azonban mindegyiknél elmondható, hogy a hangulat szélsőségesen, valamint tartósan megváltozik, eltolódik egy irányba. Ennek az a következménye, hogy az érzelmek feletti kontroll csökken, számos esetben elvész. Mindez együtt jár a magatartás változásával, továbbá fizikai és szellemi teljesítmény, szociális kapcsolatok károsodásával. A pszichológusok a karácsonyt is egy stresszt keltő eseménynek tekintik. A karácsonyi ünnepek alatt felerősödő depresszív hangulat más, mint a tartós hangulatzavar, azonban tüneti szinten azonos.

Az ünnep nyomása mint negatív tényező

A médiumok és a társadalmi normák azt sugallják, hogy a karácsony a legnagyobb ünnepünk, amikor mindenkinek ajándékozni és szeretni „kell” egymást. Az emberek többségére óriási nyomásként nehezedik a társadalom által diktált elvárás, továbbá görcsösen meg akarnak felelni mindezeknek. Ugye ismerős a karácsony előtti nagy rohanás a plázákba, zsúfolt áruházakból ki-be, óriási dugók az utakon, tömegközlekedési eszközökön, és persze a faállítás, díszítés? Az emberek kapkodnak és egyre nagyobb feszültséget élnek meg, így a szeretet ünnepe feszültségforrássá válik: ilyenkor lehet karácsonyi stresszről beszélni. A karácsony előtt, de leginkább az ünnep alatt a stressz mellett megjelenik a depresszió is. Az általános vélekedés szerint az ünnepek alatt, aki család nélkül van az sajnálatra méltó, szerencsétlen. Azok az emberek, akik hajlamosak a depresszióra, érzékenyen reagálnak erre a hangulatra. Felerősödnek bennük a depresszív jegyek, sokszor szembesülnek azzal a ténnyel, hogy szeretteik távol vannak vagy nincsen körülöttük se barát se családtag.
A magányosság, reménytelenség érzését élik meg, végül kilátástalannak látják az egész világot. Szembesülnek azzal, hogy képtelen nevetni, örülni.

Az öngyilkosság veszélye

Az öngyilkosság gondolata is felszínre törhet, amit komolyan kell venni. Egy magyar kutatás szerint a karácsonyi ünnepekkor kétszer annyi magányos ember kér segítséget és hívja a lelkisegély-vonalat, mint például a nyári hónapokban.
Az ünnepeket átvészelve a tünetek spontán módon enyhülhetnek, ezért fontos minden olyan kezdeményezés akár egyházi, akár szervezetek által nyújtott lehetőség, mely az ünnepek alatt csökkenti az egyedül élő emberek magányosság érzését. Segíteni kell a környezetünkben élő embereken, még ha ez a segítő számára áldozattal is jár.

A huzamosabb ideig fennálló, szélsőséges módon megnyilvánuló negatív hangulat magától nem múlik el, ilyenkor többről van szó, mint karácsonyi depresszió. A depressziót komolyan kell venni és nem szabad moralizálni.

Segítséget kell kérni, mert van segítség! 

Csak az első lépés nehéz. A pszichológus az aktuális életnehézségek feltárásában és megoldásában segít, a beteg erőforrásaira, konfliktusmegoldó készségeire építve. A terápiás cél a depresszív tünetek csökkentése és a lelki eredetű problémák megértése, ami lehetővé teszi, a személy normális életvitelét a hétköznapokban.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
makai.pszichologus@gmail.com
www.makaigabor.hu

Patikamagazin

Nem csupán a gyereket, de az egész famíliát megterheli, ha a családban valaki drogot fogyaszt. Mégis a gyerekek azok, akik közvetve, a legártatlanabbul vesznek részt a dologban, s tenni sem tudnak ellene. A szerfogyasztás családon belüli hatásairól Geist Gábor addiktológiai szakértővel beszélgettünk.

– Amikor az ember drogfogyasztó, családban élő emberről hall, úgy érzi, ez csak amerikai filmekben kedvelt sztereotípia, de sajnos nem csupán a filmekben létező jelenségről van szó. Sok ilyen eset, ilyen helyzetben vergődő család van Magyarországon?

– Nehéz erre válaszolni, mert kevés az adat erre vonatkozóan, és az elmúlt években sem készült átfogó kutatás szerhasználattal küzdő, gyermeket nevelő családokról.  Adatok elsősorban a kezelésbe kerülő droghasználókról vannak, közülük is azokról, akiknek gyerekük van. Ez viszont csak a jéghegy csúcsa, a tényleges szerhasználók jóval többen lehetnek, különösen, ha kiszélesítjük a témát, és nemcsak a drogfogyasztást, hanem a problémás alkoholfogyasztást, a nem orvosi rendelvényre vagy attól eltérő módon, droghasználati céllal szedett altatókat, nyugtatókat, antidepresszánsokat használókat is ideszámítjuk. Ebben az esetben azt lehet mondani, hogy nagyon sok családot, több százezres nagyságrendben érinthet ez a probléma. Ha csak az alkoholból indulunk ki, ami egy szűkebb metszet, ott is a becslések szerint félmillió-kilencszázezer olyan érintett lehet, ahol a családban van ilyen probléma, ehhez képest az illegális szereket használók kevesebben vannak. Adatokat csak a kezelésben megjelenő droghasználókra vonatkozóan tudok mondani, 8-9 százalékuk nevel gyermeket. Ez az arány évek óta nem változik, 2010-ben a kezeléseken megjelent 4771 főből 408 olyan volt, akinek gyereke van.

– A szülők vagy a testvérek drogfogyasztása a gyakoribb?

– Erről sincsenek konkrét adatok, de feltételezhetően a drogproblémás családok közül nagyobb arányban vannak olyanok, ahol a testvérek az érintettek, különösen ha abból a felmérésből indulunk ki, mely szerint a megkérdezett  magyar középiskolások harmada már kipróbált valamilyen illegális szert. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy ők rendszeres drogfogyasztók vagy drogfüggők.

– Ki ilyenkor a felelős? A szülők, esetleg a nagyszülők? A pedagógus, aki látja, hogy baj van, vagy a tágabb család, a szűkebb környezet?

– Felelőst keresni – ez nagyon kézenfekvő reakció a droghasználat, vagy más probléma előfordulása esetén is. Nekem mégis az a személyes szakmai tapasztalatom, hogy a probléma kezelésének első időszakában semmiképpen, de talán a későbbiekben sem az a fő kérdés, hogy kit, kiket tehetünk felelőssé a droghasználat kialakulása miatt. Már csak azért sem, mert a rendszeres droghasználat szokása több tényező együttállása miatt alakulhat ki. Ha már felelősségben gondolkodunk, arra érdemes helyezni a fókuszt, hogy ki mit tehet a probléma kezeléséért, és ebben vállalják-e a szereplők a felelősséget. Mit tehet a család, a szülők, vagy akár maga az érintett szerhasználó azért, hogy valamilyen változás meginduljon? Ha valaki ebben vállalja a felelősséget, az sokkal célravezetőbb, mint ha bűnösöket keresünk.

– És mi van akkor, ha az illető családtag tagadja a problémát?

– Ez nagyon sokszor valóban így van, ennek a jelenségnek is vannak fázisai. Általában amíg valaki eljut a tagadástól a beismerésig, annak belátásáig, hogy nem uralja a szenvedélye tárgyát, s ezért segítségért fordul, hosszabb folyamaton kell keresztülmennie.

- Mit lehet ilyenkor tenni, amivel nem csak mélyítünk a kialakult válságon? Értesítsük a hatóságokat, vagy figyelmeztessük a szülőt?

Erre nagyon nehéz nem általánosságban válaszolni. Minden eset egyedi és a konkrét helyzet dönti el, hogy milyen esetben kell a hatóságokat értesíteni, mikor van esetleg a pedagógusnak feladata, mikor milyen szakemberhez kell fordulni.

 - Fel vannak készítve a pedagógusok arra, hogy felismerjék, kezeljék ezeket a helyzeteket?

Vannak olyan képzések, amik kifejezetten ebben a tárgykörben, pedagógusok számára próbálnak segítséget nyújtani, akár a vonatkozó jogszabályokban is eligazítanak, hiszen az oktatási intézményekre vonatkozó törvény is változóban van. Léteznek ugyanakkor erre vonatkozó segédanyagok, és vannak szakemberek is, akiktől a pedagógus segítséget kérhet, hogy tudja, hogyan kell eljárni ilyen esetekben. Egyre több pedagógus van tisztában azzal, hogy neki ilyenkor mi lehet a szerepe.

 - Milyen hatása lehet a gyerekre, ha drogfogyasztást tapasztal maga körül? Okozhat ez maradandó lelki sérülést? Lehet, hogy ő is drogos lesz, ha megnő?

Azt egy csecsemő is érzékeli, ha elhanyagolják, vagy rendszertelenül gondoskodnak róla. Az óvodás és általános iskoláskorú gyerekek már sok mindent észrevesznek abból, ha szüleik, vagy más a környezetükben rendszeresen kábítószert használ és ettől viselkedése, beszéde, reakciói megváltoznak. A gyerekekben a rendszertelenség, elhanyagoltság, a szülő önkontroll vesztése ijesztő lehet, ez félelmet, szorongást kelthet a gyerekben, különösen, ha emiatt konfliktusok, veszekedés is van a családban.  

Ha a családban van droghasználó vagy alkoholista, akkor azt veszélyeztető tényezőként tartjuk számon. Ez persze nem jelenti azt, hogy törvényszerű, hogy a gyerek is hasonló problémákkal küzdjön majd.

 - A tudatmódosító szerekkel élők általában ezt a viselkedésformát, mint problémamegoldó módszert használják. Előfordulhat, hogy a fiatalban sem fejlődik ki a problémamegoldás képessége?

A családi minták mindenképpen öröklődnek – ha nem is genetikailag – a szülők adnak egyfajta mintát. Általában az a probléma, ha valaki nem rendelkezik arra vonatkozó stratégiákkal, hogy a frusztrációt, a stresszt hogyan lehet legyőzni. Ha ezt próbálja alkohollal, droggal oldani, az a következő generáció számára is mintát adhat.

- A filmekből nagyon jól értesültnek gondoljuk magunkat, de mi a valóság? Milyen nem pszichés hatásokkal lehet számolni ezekben a családokban, gondolok itt erőszakra, az értékek pénzzé tételére vagy a gyerek illegális munkába fogására?

A filmek alapján valóban általános sztereotípia, hogy ahol droghasználó van a családban, ott az illető mindent pénzzé tesz, és a kábítószer megszerzése érdekében semmitől sem riad vissza.  Valójában, a droghasználat nem feltétlenül párosul agresszióval, brutalitással, de azért ezt számos tényező befolyásolja. Ahogyan nem lehet azt mondani, hogy ahol cukorbeteg vagy fogyatékkal élő családtag van, azok a családok mind egyformán működnek, úgy itt sem lehet leegyszerűsíteni a dolgot. Általánosságban talán annyit lehet mondani, hogy azokban a családokban, ahol kontrollálatlan, rendszeres drogfogyasztás vagy alkoholfüggőség van, ott a rendszertelenség, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, vagy a társfüggőség jelenhet meg gyakori problémaként.

 - A drogfogyasztás mely típusai a leggyakoribbak családon belül?

A drogszcéna most átalakulóban van: az úgynevezett dizájner drogok újra rajzolják a fogyasztói piacot. De azt lehet mondani, hogy ha legális szerekben is gondolkodunk, akkor az alkohol vezet, utána a kannabisz használata a legelterjedtebb. Most már az opiátokat (heroint), a korábbi stimulánsokat (amfetamin, speedet, extasyt) leváltják a dizájner drogok, melyek folyamatosan változnak: bizonyos anyagok tiltólistára kerülnek, de nyomban mások jelennek meg helyettük.

 - Milyen társadalmi réteget fenyeget jobban a drogfogyasztás? Veszélyeztetettebbek azok a családok, ahol például nincs munka? Vagy ennél általánosabb jelenségről van szó?

A rendszerváltás óta változóban van a társadalom is. Korábban az volt a tapasztalható, hogy a társadalom alsó, és felső rétegeiben jelent meg a szerhasználat. A szociális hátránnyal küzdő családokban (akár generációk óta tartó) alkoholhasználat egyébként is jelen volt, az új generáció viszont már más szerekhez nyúlt: csavarlazítóhoz, hígítóhoz, vagy visszaélésszerűen használt altatókat. A társadalom felsőbb rétegében pedig, ahol a kannabisz-használat nyugat-európai mintái kulturálisan is hatottak, elérhetővé is váltak más szerek is: heroin, kokain. Ma a társadalmi rétegződés is bonyolultabb, mint korábban, s így ez sem ennyire egyértelmű, azt lehet mondani, hogy az egész társadalmunkat jobban áthatja a szerhasználat, ami mindenféle társadalmi rétegben megjelenhet. A kutatások és tapasztalatok alapján azért számon tartunk védőfaktorokat és kockázati tényezőket is.

-  Említene ilyen faktorokat?

Egy olyan család például, ahol szeretetteljes, jól működő családrendszer van, ahol a családtagok oda tudnak egymásra figyelni, ahol az egzisztenciális feltételek és az érzelmi klíma gondoskodó, de egyszerre kereteket szabó, ott kevésbé vannak kockázatnak kitéve a gyerekek. Nyilván fontos a szülői minta is: ha a felnőttek következetesek fogyasztási, élvezeti szerhasználati szempontból, kevésbé vannak ilyen veszélynek kitéve a gyerekek. Ahol ezek a feltételek kevésbé állnak fenn, és a környezetből több olyan hatás, minta érkezik, ami a droghasználatot hétköznapi, pozitív jelenségként tűnteti fel, ott nagyobb a kockázat.

- Említette, hogy a 16 éveseknek milyen nagy százaléka próbálta már ki a kábítószert. Meg tudjuk ezt egyáltalán szülőként akadályozni?

Nem azt kell a szülőnek célul kitűzni, hogy a droghasználatot megakadályozza. Általában serdülőkorban jelentkezik az első drogkipróbálás (ami napjainkban egyre korábra tevődik), de a család hatása, már a születés előtt kezdődik, és számos tényező befolyásolja: az anya-gyerek kapcsolat, a szülő-gyerek kapcsolat. Ha kezdetektől biztonságot adó, meleg-elfogadó, határokat, szabályokat meghúzó a nevelés, ahol a szülők saját magatartásukkal is hitelesek a gyerek előtt, azzal mintegy meg is előzik, hogy a fiatal serdülőkorban esetleg belecsússzon valamilyen szerhasználatba. Ha mégis van szerkipróbálás, lehet róla beszélni, a jól működő családok észlelik ezeket a jelenségeket, korán felismerik, ha valamilyen kockázat van.

 - Térjünk vissza a szülő szerfogyasztására. Milyen életkorban tud segítséget kérni egy gyerek és kitől? Észreveszi egyáltalán, ha „valami nincs rendben anyával”?

A gyerek nagyon kis korban nagyon sokat észlel már a környezetéből, és a saját szintjén meg is tudja ezt fogalmazni. Az ellátatlan csecsemő is jelez a maga módján, hiszen sír, de a kicsit nagyobbak is látják, ha a szülő hirtelen furcsán viselkedik. Sajnos gyakran elő szokott fordulni, hogy a szülő titkolni akarja a problémát, akár meg is fenyegetheti a gyereket, hogy ne mondja el senkinek, amit látott. Ez egy gyerek számára érzelmileg nagyon nehéz helyzet, de a saját környezetében más, közel álló családtagnak, vagy az oktatási, nevelési intézmények munkatársai, a pedagógus felé adhatnak jelzéseket. Ezek mindig nehéz ügyek.

- És van egy ennél is nehezebb, ha a szülők a terhességet megelőzően, esetleg alatta is éltek tudatmódosító szerekkel. Milyen hatása lehet ennek a gyermek egészségére?

A túlzott mértékű alkohol, gyógyszer, vagy szerhasználat a potencia, a fogantatás szempontjából is problémát jelent. Mindegyik szer más-más módon okozhat bajt a férfiak és a nők esetében is. A férfiaknál főleg a potencia csökkenéséről beszélhetünk, de a nőknél ennél bonyolultabb a helyzet. Lassan szülő korba lép az a generáció, akik a rendszerváltás után nőttek fel, és számunkra már hozzáférhetőbbek voltak az illegális szerek is. Ezért aztán növekvő mértékben vannak azok a fiatal felnőttek, akik gyereket vállalnak, de volt kábítószer-használat az előéletükben. Sajnos egyre többen vannak azok az anyák is, akik droghasználat alatt esnek teherbe. A heroin-baby jelenség az egyik legszélsőségesebb eset, ilyenkor a gyerek maga is kábítószerfüggőként jön a világra. A droghasználó, alkoholt fogyasztó anyák esetében nagyobb arányban fordulhat elő vetélés, koraszülés vagy, hogy a gyerek kis súllyal, fejletlenebbül születik, esetleg valamilyen szellemi, vagy egyéb fogyatékossággal jön a világra. Azoknál, akik ezt megússzák, szintén történhet a fejlődésben való lemaradás, vagy a teljesítményében léphetnek fel problémák, esetleg figyelemzavar, hiperaktivitás fordulhat elő.

Családháló - Czefernek Léna

Amikor a gyógyszer nem használ, a "beszélgető" terápia segít a depresszión. Ha az antidepresszáns szerek nem javítanak a depressziós páciensek állapotán, akkor a kiegészítésként alkalmazott kognitív viselkedésterápiának (CBT) nevezett "beszélgető" pszichoterápia még segíthet - állapították meg tanulmányukban a Bristoli Egyetem kutatói.

A The Lancet című orvosi folyóiratban közzétett tanulmány az első nagyméretű vizsgálat, amelyben a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát a depresszió kezelésében párhuzamosan vizsgálták a gyógyszerezéssel. A kutatók szerint eredményük azt mutatja, hogy a két kezelési mód kombinációja hatékonyan működik azokban az esetekben, amelyekben a gyógyszerek önmagukban kudarcot vallottak.

Nicola Wiles kutatásvezető hangsúlyozta: megállapításaik aláhúzzák annak szükségességét, hogy növeljék a pszichoterápia elérhetőségét a depressziós páciensek számára.

Vizsgálati csoportjukba közel ötszáz felnőttet vontak be, akiknek az állapota legalább 6 hetes antidepresszánssal való kezelés után sem javult. A páciensek egyik fele változatlanul folytatta a gyógyszer szedését, míg a másik fele pszichoterápiában is részesült mellette. Hat hónap, illetve 12 hónap elteltével értékelték a résztvevők állapotát.

Hat hónap elteltével a beszélgetésekben is részt vett páciensek 46 százalékának javult az állapota úgy, hogy legalább felére csökkentek depresszív tüneteik, miközben a kizárólag gyógyszert szedők csoportjában ez az arány csak 22 százalék volt. A 12 hónap után elvégzett értékelés hasonló eredményt mutatott.

A klinikai depresszió világszerte az emberek ötödét érinti valamikor életük folyamán. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint 2020-ra a depresszió a szívbetegségek mellett a legnagyobb terhet fogja jelenteni globálisan.

Egészségkalauz

A magyarországi rossz egészségi mutatók okai közül, az alkohol második helyet foglalja el a dohányzás után. Magyarország igen előkelő helyet foglal el az egy főre jutó tiszta alkoholfogyasztással. A 11,6 liter/fő értékkel csupán Csehország és Luxemburg előzi meg országunkat az európai régióban. Az alkoholisták számát nehéz pontosan meghatározni, de egyes becslések szerint 559 000 alkoholista él ma Magyarországon, ebből csupán 15 000 van nyilvántartva. Az elfogyasztott alkohol mennyiség önmagában is aggasztó tény, de még aggasztóbb a rosszminőségű, kétes eredetű égetett szeszesitalok fogyasztása. A mediterrán országokban rendszeresen fogyasztanak bort, mégis alacsony az alkoholisták száma, azok társadalmi elutasítottsága miatt. Magyarországon körülbelül 7 millió fogyasztóval kell számolni, akik közül minden tízediknek problémája van a mértékletességgel.

A túlzott alkoholfogyasztásnak igen szerteágazó hatásai vannak. Szerepet játszik bizonyos idegrendszeri és mentális betegségek kialakulásában, a májcirrhosis, szájüreg-, garat-, gége- és nyelőcsődaganatok kialakulásában. Emellett emeli a vérnyomást, fokozódik a stroke és cardiomyopathia kialakulásának kockázata is. Az alkoholos májzsugor talaján tízszer olyan gyakran alakul ki májdaganat. Súlyos pszichoszociális következményei vannak, főleg a családon belüli erőszak és a bűnözés terén. A alkohol okozta betegsége aránya az alkoholspecifikus halálozásban a következőképpen alakul: májbetegség és cirrhosis (41,9%), gyomor-, nyelőcső, szájüregdaganatok (19,1%), agyér betegségek (5,9%), alkoholos mentális betegségek (6,8%), öngyilkosság (6,3%). 

A sok káros hatásai miatt sem szabad az alkoholt betiltani, egyébként se lehetséges annak mély kulturális gyökere miatt, ugyanis kis mennyiségben csökkenti az ischaemiás szívbetegségek kialakulásának mennyiségét és növeli a várható élettartamot. Ez a mennyiség nőknél 120-350 ml bort, 250-600 ml sört, 40-80 ml röviditalt, férfiaknál 350-600 ml bort, 700-1200 ml sört, 60-100 ml röviditalt jelent.

Az utóbbi években a magyarok ivási szokásai elkezdtek változni. Csökkent a sör- és rövid-italfogyasztás mennyisége, ezzel szemben a boré nőtt. További bíztató trend, hogy évente körülbelül 2-3%-kal csökkent az alkoholfogyasztás, azonban nem örülhetünk, mert jelentősen megnőtt a húsz év alattiak körében. Nem sikerült elérni, hogy a kiskorúakat ne szolgálják ki alkohollal. A nemek között számos a különbség italfogyasztás területén. A férfiak általában több alkoholt fogyasztanak, gyakrabban isznak röviditalok. Továbbá a férfiak átlagosan 3-5%-a válik alkoholistává, a nőknek viszont csupán 1%-a

A primer prevenció egyik fontos elme a megfelelő egészség politika. Nem csak az alkoholok minőségét kell ellenőrizni és javítani, hanem ki kell alakítani megfelelő adópolitikát, szabályozni kell az árakat, meg kell tiltani a hirdetéseket, korlátozni kell az árusítás helyeinek számát, illetve időtartamát.

Kiemelkedően fontos a megfelelő nevelés, foglalkozni kell a terhesekkel, gyermekekkel és ifjúsággal. A lehető legkorábban kell megkezdeni az okítást. Ide azok a programok tartoznak, amelyek dohányzáshoz kapcsolódó különböző információkat közölnek, főleg annak veszélyeiről és következményeiről. Emellett motiválni kell a hallgatóságot a nemet mondásra. Nem szabad megfeledkezni, hogy a felnőtt egy serdülő szemében mindig „gyanús” lesz, így törekedni kell kiképzett kortárssegítők toborzása, akik valamilyen szinten kompenzálhatják a negatív kortárshatást. Tartalmilag az elrettentés nem bizonyul sikeresnek. A kivitelezés módja igen fontos aspektus a különböző programok kidolgozása során, így azok csoportfolyamatok, amelyek nem interaktívak nem érnek el túl jó eredményt, ezzel szemben az interaktív foglalkozásokkal a hatáserősség a 15-40%-ot is elérheti. Kutatások bebizonyították, hogy a hallgatóknak fontosabb a program kivitelezése, mint maga a tartalmi elemei. A legeredményesebbek a készségfejlesztésen alapuló foglalkozások, például mondj nemet a kipróbálásról. Erről azonban nem csak beszélni kell, hanem különböző szerepjátékokkal is szemléltetni kell. A programok másik fontos eleme maga a foglalkozás hossza. Összességében el lehet mondani, hogy a minimális hossz, amelynél eredményt lehet elérni az a 10 óra. Legjobb akkor, ha 3 éven keresztül, évi 10-30 órás foglalkozásokon vesznek részt a hallgatók.

Fontos, hogy az alkohol okozta problémák csökkentésénél részt kell venni a családnak, az iskolának, a közösségnek és az általában vett társadalomnak és döntéshozóknak. A jó példamutatást kell előnybe részesíteni, hogy a gyermek a megfelelő mintát követve kialakítsa magában az egészséges alkoholfogyasztás kultúráját. 

Prevenció az egészségért 

Minden széthullott körülötted? Változtatni szeretnél, de egyedül nem megy? A most a legmegfelelőbb pillanat: rakd össze az életed, kezdd el, folytasd középiskolai tanulmányaidat! A Megálló Csoport Alapítvány tanulási lehetőséget kínál azoknak, akik függőségi problémájuk, másságuk, viselkedésük miatt kihullottak az általános képzési rendszerből. 

Az iskolában a tananyagot nem évfolyamokra, hanem tematikus kurzusokra bontjuk. Az oktatás kiscsoportos és egyéni foglalkozásokon történik, sok személyre szabott feladattal, konzultációval.

Iskola és józanság. Érdekel? Ebben az évben utoljára, december 12-én, szerdán délelőtt 10-kor várunk a Megállóban!

Helyszín: 1084 Budapest, József u. 49.

További információkért kérjük, vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy csak egyszerűen csak: gyere el.

Megálló Csoport Alapítvány

A mentálhigiéné a lelki egészséggel és annak védelmezésével foglalkozó tudományág. A lelki egészség képessé teszi az embert, hogy az élet mind előrelátható, mind előre nem látható eseményeit kezelni tudja önbecsülése és jóléte révén. Ennek védelme, illetve fejlesztése nagyon fontos feladat, hisz a nem megfelelő pszichés állapot számos betegség okozója, legyen szó akár testi betegségről, akár lelki anomáliáról. A prevenció valamennyi szintje közül, itt a primer prevenció a legfontosabb, tehát a lelki egészség megfelelő kialakítása és erősítése. 

A primer prevenció során törekedni kell a belső és külső védőfaktorok kialakítására. Belső faktornak számít a megfelelő egészség és fizikai jólét mellett a pozitív énkép, a problémamegoldó és tanulási képesség, de ide tartozik a megfelelő neveltetés, az adekvát ember közötti kapcsolatok, akár a családról, akár a barátokról vagy tanárokról legyen szó. Ennek alapfeltétele szükséges a megfelelő kommunikációs képesség. Mindezek hozzájárulnak az elfogadottság és megelégedettség érzés kialakulásához. Külső védőfaktoroknak számítanak a kielégített szükségletek (lakhatás, élelem, ruha, iskola, munka), a megfelelő szociális védőháló és a pozitív szerepmodellek jelenléte.

Kutatások kimutatták, hogy a fent említett faktorok mind a lelki, mind a testi betegségek megelőzésében szerepet játszanak. A LiViCordia tanulmány értelmében bizonyos védő lelki vonások csökkentik egyes kardiovaszkuláris megbetegedések előfordulását. 

Az elsődleges megelőzésbe tartozik a krízisintervenció is, tehát, hogy megelőzzük a betegség kialakulását egy meglévő krízisállapot után (izolálódó személy, csonkacsaládban élők, nyugdíjasok, munkanélküliek, hajléktalanok, beteg gyermeket nevelő szülő, szexuális zaklatásnak kitett egyének, veszélyeztetett gyermekek).

A közösségi mentálhigiénés programok kidolgozásának első lépése a lakosság lelkiállapotának felmérése. Meg kell ismerni a fizikai, a pszichoszociális és szociokulturális létfeltételeket. Az előbb említett tényezők javíthatók például a környezetszennyezés mérséklésével, a családi kapcsolatok erősítésével, de ugyanilyen fontosak a csonkacsaládok támogatása, illetve az ott nevelkedő gyermekek negatív stigmatizációjának az eradikálása, a megfelelő szociopolitikai döntések, az oktatási és közművelődési programok.

Miután a kibillentett lelki egyensúly megszámlálhatatlan betegség közreműködő okozója lehet, a megelőzést a lehető legkorábbi időpontban kell elkezdeni. A legköltséghatékonyabb eljárás a megfelelő személyiség fejlődés elősegítése, amelyben fontos szerepet játszanak mind a szülők, mind a tanárok. 

Prevenció az egészségért