A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport egy önkéntes szemész főorvos segítségével szemészeti vizsgálatot tart, ahol a lehetőségeinkhez mérten olvasószemüvegeket is ki fogunk osztani a vizsgálaton átesett hajléktalan emberek számára.
Mikor?
2013. január 12. (szombat) 11-14 h.
Hol?Könyves nappali melegedő
(Budapest, VIII. ker. Könyves Kálmán krt. 84)
A rendelkezésre álló időben max. 25 embert tudunk fogadni, ezért kérjük, időben érkezzetek, hogy ki tudjuk osztani a sorszámokat.
Piásan követik el a legtöbb gyilkosságot Magyarországon – ezt támasztják alá a statisztikai adatok. Az addiktológus szerint határozott intézkedésekre lenne szükség.
Eleinte vicces, amikor valaki annyira részeg, hogy a sajátja helyett a szomszéd házába megy be aludni. Egyszer még talán azon is lehet mosolyogni, amikor valaki ittas állapotban túl heves érzelmekkel és mozdulatokkal fejezi ki egy nőnek vagy férfinak, hogy mennyire tetszik neki. De amikor az ital hatása alatt valaki kezet emel a másikra, ne adj’ isten, meg is öli, akkor bizony el kell gondolkozni: az alkohol nem egy veszélyes kábítószer?
– Az egyik, ha nem a legveszélyesebb drog az alkohol. Nem csak azért, mert rendkívül súlyos élettani hatásai vannak, és függőséget okoz. A hivatalos statisztikai adatok is azt mutatják, hogy az erőszakos bűncselekmények hatvan százalékánál az italnak fontos szerepe van – kezdte dr. Funk Sándor addiktológus a Borsnak.
Fotó: Bors
Dr. Funk Sándor szerint a kóros alkoholista hajlamos az erőszakra
Az Országos Rendőr-főkapitányságtól (ORFK) 2007-ig visszamenőleg megkaptuk azoknak a regisztrált bűncselekményeknek az adatait, amelyekben az elkövető valamilyen tudatmódosító szer vagy alkohol hatása alatt állt. Az eredmény döbbenetes: az egy évben elkövetett gyilkosságok nyolcvan százalékánál szerepe volt a szesznek. De az is elrettentő, hogy egy évben egy kisebb településnyi embert vernek össze a részegek. 2007-ben 1781 alkoholos állapotban elkövetett testi sértést regisztráltak, 2008-ban pedig már 2046-ot. Azóta ugyan folyamatos a csökkenés, de az adatok még így is elrettentôek.
– Kétféle alkoholproblémákkal küszködő egyént különböztetünk meg: az egyik mindennap iszik. Elég neki egy kevéske is, hogy szintre kerüljön. Ha viszont azt nem kapja meg, elvonási tünetei jelentkeznek. Viselkedése elég jól kiszámítható – folytatta dr. Funk Sándor. – De az alkoholizmusnak van egy sokkal sötétebb oldala. Vannak olyan egyének, akik általában nem isznak.
Hosszabb időszakok is eltelhetnek anélkül, hogy pohárért nyúlnának. De aztán egyszer elkezdik, és onnantól kezdve nem bírják abbahagyni az ivást. Ezt abuzív, azaz kóros alkoholizmusnak nevezzük – magyarázta az addiktológus, hozzátéve: ez a típusú alkoholfogyasztás kifejezetten hajlamossá teszi a függőt a törvényellenes cselekedetek elkövetésére.
Az alkoholisták tíz százaléka tartozik ez utóbbi csoporthoz. Ezek az emberek hihetetlen állapotba tudják hozni magukat. Az addiktológus elmondása szerint volt olyan betege, aki három hétig nem evett, csak megállás nélkül ivott, mielőtt bekerült hozzá a kórházba. Gyakorlatilag teljesen leamortizálta magát, amíg részegen keringett a városban: kifosztották, megverték, felfázott, és csontsoványra fogyott. Elsőre hihetetlennek tűnik, de dr. Funk szerint az összes elfogyasztott alkoholmennyiség kilencven százalékát az ebbe a tíz százalékba tartozó alkoholisták isszák meg. Ilyenkor felmerül a kérdés: mit tudnak tenni a rendőrök, amikor súlyosan ittas egyénekkel szemben kell intézkedniük?
– A kiképzés során külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy a rendőrök tisztában legyenek a különböző szerek klinikai tüneteivel. Arra persze nincs lehetőség, hogy egy intézkedés során pontos diagnózist állítsanak fel egy bűnelkövető állapotáról. De amennyire lehet, figyelembe veszik a különböző anyagok hatásait egy rendőri fellépés esetén – fejtette ki a Borsnak dr. Balogh János dandártábornok, a Készenléti Rendőrség parancsnoka. Kiemelte: a rendőrség elsődleges célja az, hogy megakadályozza a törvénysértések elkövetését. Ha ennek során olyan bűnözővel akad dolguk, aki ittas vagy be van drogozva, akkor úgy tesznek ennek eleget, hogy ne essen kár senkiben – még az elkövetőben sem. A rendőrök dolga tehát nem egyszerű.
Az addiktológus szerint jobban kellene korlátozni a hozzáférést az alkoholhoz. Példaként hozta fel Amerikát, ahol szintén súlyos gondokat okoz a szesz. Odaát már csökkent is a kocsmák száma, és 21 éves kor alatt nem vásárolhat senki italt. – Sokan úgy vélik, hogy az amerikai szigorítás értelmetlen volt, mert aki akar, az úgyis megszerzi magának az itókáját. – mondta dr. Funk.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság nem sorolja többé a mentális rendellenességek közé a transzneműséget sem, ellenben felkerült a listára a kritikus gyerekhiszti, a falási roham, a kóros gyűjtögetés.
Számos ponton megváltoztatta az Amerikai Pszichiátriai Társaság a mentális rendellenességekről szóló referenciakönyvét. A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve 1994-ben esett át legutóbb komolyabb változtatásokon.
Helyet kapott a „pszichátriai bibliában” az akut hangulatkontroll-zavar is, amelyet olyan gyerekek esetében diagnosztizálnak, akik legalább egy éven keresztül, hetente legalább háromszor súlyosan "hisztiznek". Ezt, a röviden DMDD-nek emlegetett állapotot korábban már számosan kritikával illették, mivel az olyan "zsák" lehet, amelybe számos viselkedéstípus belegyömöszölhető, akár például az is, ha egy gyerek kiborul egy elvesztett tárgy miatt, ha nem írta meg a házifeladatát, vagy ha dühös, mert szétbomlott a copfja.
A depresszió meghatározása szélesebb értelmezést nyert, mivel a közeli hozzátartozó elhunyta immár nem kizáró tényező.
Bekerült a mentális betegségek könyvébe egy rendkívül ritka jelenség, a bőrcsipkedés - vagyis a bőr kényszeres tépkedése, mely szövetkárosodással jár. Az ennél sokkal gyakoribb hajtépés már nagyon régen szerepel a listákon.
Annak ellenére, hogy a pszichiátriai kamara tagjainak nagy része szorgalmazta, mégsem lett önálló kórkép a "hiperszexuális zavarból", vagyis a szexfüggőségből.
A mostani változtatásnak hosszú távú hatásai lesznek: az a kérdés ugyanis, hogy mi számít mentális betegségnek, sok millió ember - elsősorban amerikai - életét befolyásolhatja.
David Kupfer pszichiáter, a DSM-V szerkesztőbizottságának elnöke megállapította, hogy a jelenlegi kézikönyv szám szerint ugyanannyi zavart listáz. Ezzel cáfolta a korábbi kritikákat, amelyek szerint a pszichiátria a DSM-5-tel növekvő számban megjelenő személyiségtulajdonságot és viselkedést patologizál, és ezzel szükségtelenül gyógyszeres kezelésre ítéli ezeket az állapotokat.
"Túlságosan is betegségként kezeli az emberi fájdalmakat" - mondta Frank Farley, a philadelphiai Temple Egyetem pszichológusa, aki több más szakemberrel együtt készül a Diagnosztikus Alternatívák Nemzetközi Csúcstalálkozójára, amely egyfajta válasz a DSM-V-re.
Kupfer visszautasít minden vádat, szerinte mítosz, hogy a pszichiátria a normalitás határain belüli viselkedést patoligizálná.
A fiatalabb felnőtt korban szélütést kapott emberek között magas a nagyivók és a kábítószer-használók, illetve a dohányosok aránya - állapították meg tanulmányukban amerikai kutatók.
A szélütésre gyakran az idős emberek betegségeként gondolunk, ám a kutatók szerint a kábítószerekkel való visszaélés vagy a súlyos alkoholfogyasztás miatt a szívben és az erekben hosszabb távon kialakuló elváltozások erőteljesen növelik a betegség kockázatát fiatalabb korban is.
Brett Kissela kutatásvezető, a Cincinnati Egyetem munkatársa csoportjával közel 1200 szélütésen átesett páciens adatainak elemzése után jutott arra a megállapításra, hogy "az anyagokkal való visszaélés gyakori a szélütést elszenvedett fiatal felnőttek körében".
Mint a Stroke című szakfolyóiratban közzétett tanulmányában írta, az 55 évnél fiatalabb korban szélütést elszenvedett pácienseket szükséges lenne tanácsokkal ellátni az alkoholfogyasztással és a droghasználattal kapcsolatban is.
Az amerikai járványügyi hatóság, a CDC adatai szerint évente közel 800 ezer embert ér szélütés az Egyesült Államokban, egy tanulmány szerint az összes érintett körülbelül öt százalékának kora esik 18 és 44 év közé.
Kissela csoportja mostani kutatásában a vér- és vizeletmintákból kimutatott, alkohol- és droghasználatra vonatkozó adatokat vette figyelembe. Elemzésük szerint 2005-ben a szélütést elszenvedett fiatal páciensek több mint fele aktív dohányos volt, minden ötödik pedig kábítószert használt. A szélütésüket megelőző 24 órán belül a páciensek 13 százaléka fogyasztott alkoholt vagy használt kábítószert.
Hogyan előzzük meg az internetfüggőséget? Manapság elég sok ember érint a probléma, különösen a fiatalokat.
Napjainkban az internet oly mértékben része lett az életünknek, hogy valóban nehéz elszakadni tőle. Jóval túlment már használata azon, hogy jól jön a levelezéshez és a munkához, az információk gyors megkereséséhez.
A közösségi oldalak megjelenése óta különösen sokan használják baráti kapcsolataik fenntartására, a chatelés lehetősége sok esetben kiszorítja a személyes találkozókat. Ha mértéktartóak vagyunk az internet használatát illetően - ennek megfelelően nem ülünk olyan sok órát a számítógép előtt -, nincs ezzel semmi gond, ám egyre többen nem tudnak maguknak megálljt parancsolni, s olykor éjszakába nyúlóan a világhálón lógnak.
Hogyan lehetne ezen segíteni, lehetséges a megelőzés? Akik bajban vannak, sokszor maguk is tudják ezt, s tisztában vannak a függőség jeleivel. Másoknak azonban nem jut eszükbe az önvizsgálat, annyira életük részévé vált a netezés.
Amennyiben tisztában vagyunk a függőségünkkel, a legcélszerűbb először elismerni azt, majd átgondolni, hogy mit tehetünk ellene! Először is gondoljuk át, hogy milyen tevékenységeket végezhetünk el az internet nélkül is! Mennyi az az idő, amit teljesen feleslegesen töltünk a világhálón, akár számítógép előtt, akár mobilon keresztül?
Csökkentsük le a szükségtelenül gép előtt töltött időt, illetve redukáljuk le a számítógéppel történő tanulás idejét! A szükséges internet előtt töltött idő magába foglalja, hogy elektronikusan olvasunk el egy jegyzetet, kötelező olvasmányt, e-könyvet.
Olykor teszteket kell kitöltenünk az interneten, tanfolyamon kell részt vennünk. Ez is rendben van. Esszék, dolgozatok, tanulmányok írása, feladatok elvégzése, e-mailek elolvasása és megírása: ez szintén szükséges, különösen, ha azok munkánkhoz, tanulmányainkhoz tartoznak.
Gondoljuk azonban át: ha egy olvasmány, egy jegyzet nem csak elektronikus formában érhető el, miért ne maradjunk a hagyományos olvasásnál? Össze lehetne-e jönni a többi diákkal kitölteni egy tesztet, megvitatni egy tanulmányt, megoldani egy feladatot közösen, ahelyett, hogy interneten keresztül kommunikálnánk?
A szerzőkkel is lehet beszélni előadások után, e-mail küldés helyett. Jöjjön akkor a feketeleves, azaz a lényegében teljesen szükségtelenül internet előtt töltött idő, amely már a függőséghez vezet! Ilyenek például a számítógépes, internetes játékok, a közösségi oldalak használata, az online randizás és cyberszex oldalak használata.
E-mailek küldése és fogadása, amelyeknek semmi közük sem a munkához, sem a tanulmányokhoz: mindezekbe beleértendő a mobilon keresztüli internetezés is. Mit lehetne tenni a számítógép előtt üldögélés helyett? Nos, számos dolgot: például, elmenni sportolni, csatlakozni egy sportklubhoz, táncklubhoz, vagy bármilyen csoporthoz, esetleg művészkörhöz.
Egész biztos, hogy a Facebookot is le tudjuk cserélni a barátainkkal való személyestalálkozásokra, ha nem is minden héten. Ismerkedni személyesen is jó, és azonnal megvan a személyes találkozás hatása, s megtudjuk, hogy akarunk-e attól a fiútól/lánytól valamit, vagy sem.
Ez az interneten csupán néhány levélváltás után fog kiderülni. Az e-maileket cseréljük le személyes beszélgetésekre: nem csak nyitottabbá tesznek bennünket ezek a találkozások és feltöltenek élményekkel, de az internetes kommunikációban gyakori félreértéseket is elkerülhetjük.
Egyébként pedig, bár már divatjamúlt, egy kézzel írott levél sokkal személyesebb és sokan jobban is örülnek neki, mint egy e-mailnek. Ami pedig azokat illeti, akik állandóan úgy érzik, minden üzenetre azonnal reagálniuk kell, gondolkodjanak el azon, hogy valóban szükséges-e ez!
Felesleges stresszt okoznak maguknak, ráadásul a telefon pittyegése, mert új üzenet érkezett, még a személyes találkozókat is megzavarhatja. Nem rossz ötlet lenémítani a telefonunkat, ha valakivel beszélgetünk, hogy teljes mértékben rá figyelhessünk, különösen, ha egy baráti találkáról van szó, és főleg, ha egy randiról!
Betegségnek minősül már a bőrcsipkedés és a rohamevés is. Ezek a mindennapi rossz szokásnak tűnő beidegződések az Amerikai Pszichiátriai Társaság jóváhagyásával kerültek be a mentális zavarokat osztályozó új könyvbe.
Utoljára 1994-ben változtatták meg az amerikai könyvet, amely leírja a mentális zavarokat, de most újabb módosítás következhet. Hazai szakembereknek is nagy segítséget nyújt ez az osztályozás.
Szigeti Mónika, pszichológus: - Ez egy hihetetlenül fontos könyv a számunkra, merthogy minden terápiás munkának az alapja az, hogy valamilyen diagnózist fel tudjunk állítani, és ebben a diagnosztikai statisztikai kézikönyvben azok a pontok szerepelnek, ami alapján egy diagnózis felállítható. Tehát enélkül mi pszichológusok nem is nagyon tudunk dolgozni, tehát nagyon nagy szükségünk van rá.
Az újonnan betegségnek minősített viselkedések között van a bőrcsipkedés, a kényszeres felhalmozás, és a rohamevés vagy akár a kényszeres vásárlás. De vajon mi okozza ezeket a viselkedési formákat, szokásokat, és miért minősülnek betegségnek?
Szigeti Mónika, pszichológus: - Betegségnek akkor tekintünk pszichológiai szempontból valamilyen problémát, hogy ha az a szociális kapcsolatokat aláássa, hogy ha a társadalmi megfelelést, beilleszkedést, munkát, a szokásos életvitelnek a minőségét, befolyásolja, megváltoztatja.
Bár a probléma nem tűnik túl súlyosnak, ezek a viselkedési szokások családi konfliktusokhoz, akár kapcsolatok, házasságok felbomlásához is vezethetnek.
Szigeti Mónika, pszichológus: - Időben és térben is nagyon meghatározza ezeknek az embereknek a többi emberrel való kapcsolatát. Nagyon sokszor, ezek a kényszerek, nagyon sok időt vesznek igénybe, ezek az újabb kényszerek, mint például vásárlási kényszer, anyagilag megboríthatja a családot, merthogy tényleg nem tudnak megálljt parancsolni maguknak ezek az emberek.
Ha pedig így van, vajon hogyan szoktatható le valaki emberi kapcsolatokat romboló rossz szokásáról?
Szigeti Mónika, pszichológus: - Ez nem egy könnyű menet, sem a terápiája, sem pedig a belátása ennek a problémának, nagyon sokszor a személyiség fejlődésének a korai szakaszában bekövetkező nehézségek vagy traumák az okai, egy akár felnőtt korban megjelenő viselkedési zavarnak vagy viselkedéses tünetnek.
A könyvbe bekerülnek, kikerülnek betegségek, ami azt jelzi, lépést tart a társadalom változásával, hiszen a társdalom megítélése is változik idővel az egyes betegségek tekintetében. Az új könyv például a korábban önazonosítási betegségként leírt transzneműséget már nemiség szorongásnak tekinti. 1973-ban pedig még a homoszexualitást is betegségnek tartották, mint később kiderült, helytelenül.
a II. munkamegbeszélésre a fagyhalál ellen december 15-én indított országos életvédő kampány keretében.
Kérjük, hogy csak azok a Személyek és Szervezetek jöjjenek el, akik, és amelyek készek tettekkel is kiállni a krízishelyzetbe került emberek életének védelmében, másokkal összefogva, és másokat is mozgósítva a célért! Közös célunk az élet védelme a fagyhaláltól. 2012. októbere óta 113-an fagytak meg. (Tavaly télen több mint 330-an, tavalyelőtt pedig több mint 400-an.)
A munkamegbeszélés helyszíne:Budapest, VIII. kerület, Baross utca 61. 6- ik emelet (Népi Írók Klubja)
Időpontja: 2013. január 11. (péntek) 14.00 óra
Kérjük, továbbítsák a meghívót mindazoknak, akik akarnak és tudnak segíteni!
Várunk mindenkit, aki tettekkel akar és tud segíteni!
A 011 Alkotócsoport Meanwhile in Kansas címmel mutatja be az Óz, a csodák csodája című mese elemeire épülő, drogokról és függőségről szóló kísérleti előadását január 10-én, csütörtökön a Bárka Színházban.
A drogokról és függőségekről szóló fikciós, dokumentarista darab úgy témaválasztásában, mint kendőzetlenségét tekintve progresszívnek számít. Több színházban a nézők tűréshatára még mindig messze elmarad a mozifilmektől kapott hatásoktól. Amit a színházban a néző kikér magának, azt egy filmnél nem teszi - mondta Radnai Márk rendező az MTI-nek.
A darab egy fiatal lány élettörténetéből pillanatokat, életének egy-egy szeletét meséli el, azt a 7-8 évet, amíg heroinfüggő volt. A színpadon a reális világ eseményei mellett L. Frank Baum Óz, a csodák csodája című meséje fut párhuzamosan. "A heroinaddikció a függők által is leírhatatlan állapot, olyan súlyos téma, amelyet mindenképpen szerettünk volna feldolgozni"- tette hozzá.
Dorka Kansas - vagy Budapest - fekete-fehér világából - ahol nem történik semmi - kerül be a színes világba, ahonnan haza akar menni, de onnan nem lehet visszatérni. Találkozik a Madárijesztővel, akinek a marihuána miatt nincs esze, de szeretné visszakapni. A Bádogember a stimuláló szerek miatt elvesztette a szívét, és nem tud szeretni, az Oroszlán pedig, aki nem tudott megszabadulni az LSD-függőségétől, még magánál is nagyobb és veszélyesebb állatokat lát maga körül. Mind a négy szereplőnek Óz, az orvos mondja el, mit kell tenniük, hogy elérjék céljaikat.
"A fiatalok, akik a budapesti éjszakában mozognak, pontosan tudják, hogy nincs olyan hely, ahol nem kerülnek szembe olyan helyzettel, amikor vagy neki akarnak eladni valamit, vagy tőlük akarnak venni, vagy egyszerűen csak látják a droghasználat nyomait például a mellékhelyiségben. Ezért sem lehet a drogfüggőségre úgy tekinteni, mintha nem lenne" - hangsúlyozta a rendező.
A darabban a különböző drogok nem mint pokoli szerek jelennek meg, hanem magára a függőségre helyezik a hangsúlyt, amely minden emberben valamilyen hiány pótlására alakul ki. Az emberek más dolgoktól - így például a munkájuktól, sporttól, párkapcsolatoktól és a számítógéptől - is függhetnek. A drogfüggőséget manapság démonizálják, miközben használata mögött csak emberi tulajdonság és különböző személyiségi alkatok húzódnak meg.
Több függővel beszélgettek a darab elkészítése alatt, a szövegek egy részét az alkotócsoport tagjai írták, de Kubiszyn Viktor saját élményeit feldolgozó Drognapló című könyvét (Jószöveg kiadó, 2011) is alapul vették, felhasználták Pesti László három heroinistát bemutató Budapest, végállomás című dokumentumfilmjét, Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című játékfilmjét és Uli Edel Christiane F. - Az elveszett generáció című nyugat-berlini, tizenéves heroinfüggőkről szóló, 1981-ben készült filmjét is.
A darab látványvilága a színházi vizualitásban áttörést jelentő úgynevezett videomapping (architekturális vetítés) technikával készült, amelyben Bordos Zsolt és Járfás Zoltán az AV Control igazgatója nyújtott segítséget a csapatnak. A különleges technika segítségével létrehozott fényeffektusokkal mutatják be többek között a beheroinozott lány érzéseit, a hangeffektekkel pedig néhol a nézők tűréshatárával játszva keltik a feszültséget - magyarázta a rendező.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tíz millió forint értékben pályázatot hirdetett egészségfejlesztési-drogmegelőzési programok támogatására a gyermekvédelmi szakellátás területén. A kábítószer fogyasztás megelőzésben ugyanis az egyik legfontosabb a gyermekek megóvása a káros szerektől. Kiemelt védelmet és figyelmet kell fordítani azokra a gyermekekre és a fiatalokra, akik mögött nem áll ott a család, mint természetes védőbástya.
A pályázat célja a gyermekvédelmi szakellátás területén, a családjából hatósági intézkedéssel kiemelt, nevelőszülőknél, gyermekotthonban elhelyezett gyermekek, utógondozói ellátott fiatal felnőttek, valamint nevelőszüleik, és a nevelőszülői hálózatban, gyermekotthonban személyes gondoskodást nyújtó munkakörökben foglalkoztatottak számára egészségfejlesztési-drogmegelőzési programok támogatása. A hagyományos prevenciós célok mellett fontos, hogy felerősödjön a nevelőszülőkben, gyermekvédelmi munkatársakban az az odaforduló, gondoskodó attitűd, mely csaknem olyan biztonságot tud nyújtani a fiatalok számára, mint szerencsésebb sorsú társaiknak a család.
A pályázat keretében a gyermekek, fiatal felnőttek szerhasználatának megelőzését, a nevelőszülők szülői készségeinek, a személyes gondoskodást nyújtó munkakörökben foglalkoztatottak célirányos szakmai kompetencia fejlesztését elősegítő programok támogatására van lehetőség, különös tekintettel a szemléletformáló, a társas és életvezetési készségek fejlesztését célzó, a szerhasználattal szemben pozitív alternatívát nyújtó programokra.
A pályázat lebonyolítását a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet biztosítja. Részletes információk a www.ncsszi.hu honlapon találhatók. A pályázatok benyújtásának határideje 2013. január 31.
(Emmi, Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság)
Debrecen – Közel két és fél millióan isznak Magyarországon. Hinnénk, hogy fejenként 336 liter sört tolunk le évente? S azt, hogy az alkohol 70 százalékkal több áldozatot szed nálunk, mint a franciáknál?
Ha igazat mond Zacher Gábor, akkor elég nagy a baj. A népszerű toxikológus ugyanis azt nyilatkozta a napokban, hogy Magyarország tízmillió lakosából 800 ezer alkoholista, másfél millió pedig nagyivó. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az ország negyede durva és bensőséges kapcsolatot ápol a szesszel. Még a nagyivók szolidabb életet élnek, ők ugyanis képesek arra, hogy néha megszakítsák az ivási folyamatot, és egy-egy buliszezont követően tartsanak némi szünetet. De ott van az a 800 ezer alkoholista, akik nem tudnak csak egy pohár sört vagy fél (vagy inkább egy) deci pálinkát inni.
Igyunk! (Illusztráció)
Függők, számukra az alfa és az omega (nem az, amelyik a Főnix Csarnokban játszott…) a szesz. Azzal indul és zárul minden napjuk. Az alkohol körül forog minden gondolatuk. Nyilván nem véletlen ez, oka van annak, hogy a statisztikák azt mondják, mi, magyarok évi 14 liter 96 százalékos alkoholnak megfelelő italt kortyolunk be. Ami 4 és fél százalékos sörre átszámítva 300, a kicsit hígabb, 4 százalékossal kalkulálva pedig 336 liter sörnek felel meg. Vagyis, majdnem mindenki megiszik minden nap két üveg sört. Sok ez? Nem, dehogy. Csak ha figyelembe vesszük, hogy a statisztikában a csecsemők és a gyerekek is benne vannak. Meg a magatehetetlenek, a minimálbérből élők, a hajléktalanok, és persze azok a kisnyugdíjasok is, akiknek a rezsi meg a gyógyszerek árának kiköhögése után már legfeljebb csirkeaprólékra futja. (Jó esetben.) Így már mindjárt más mennyiséget lehet egy főre vetíteni az alkoholisták illetve a nagyivók esetében.
Mi öl meg több embert: a szesz vagy a füst?
Az persze jól hangzik, mint érv, hogy az alkoholhoz képest még mindig a dohányzás az agresszívabb gyilkos. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a dohányzás több embert öl meg, mint az alkohol, a balesetek, a kokain és az AIDS együttvéve. Magyarországon évente 28 ezer embert visz el a cigi. Hol van ehhez képest az alkohol pusztítása? Például ott, hogy hazánkban a második vezető haláloknak az emésztő szervrendszeri betegségek számítanak. Ezek kialakulásában jelentős szerepe van a szeszfogyasztásnak. Konkrétan például a krónikus májbetegségek – elsősorban a májzsugor! – okozta halálozásban is erős növekedés érzékelhető az utóbbi évtizedekben: 100 ezer lakosra számítva 66 haláleset jut, ez pedig éppen hétszerese az uniós átlagnak. De az alkoholhoz közvetlenebbül köthető halálozások tekintetében egyébként is előkelő helyen állunk: itt a helyzet 70 százalékkal rosszabb nálunk, mint a franciáknál, akik szintén sokat isznak (annyit, mint mi). Bár ők legalább minőségi alkoholt fogyasztanak. Azért gondoljuk végig: míg Magyarországon lehet kapni olyan olcsó olasz, spanyol és francia (vagy annak tartott bort), aminek literje nem drágább, mint 3-400 forint, és szőlőt nyilván sosem látott, fordítva ez nemigen fordul elő. De elég bemenni egy-egy lassan elnéptelenedő kis falu kocsmájába – akár Debrecen környékén is –, s megnézni, mit isznak ott a népek. Sört? Ugyan már, legyint a kocsmáros, nem telik itt arra senkinek. S tölt a műanyag flakonból a három decis jaffás pohárba – valamit, amire azt mondja, bor.
Részeg sofőrök, ittas fiatalok
Az alkohol másképpen is ártalmas az egészségre. Hajdú-Bihar megyében évente több mint 100 balesetet okoznak a részeg sofőrök. Mindemellett pedig nem csupán a sör, a bor, a pálinka meg a whisky és társaik kerülnek pénzbe, hanem a nagyfogyasztók is. Most szilveszterkor például Debrecenben csaknem 150 esethez hívták a mentőket: minden harmadik riasztásra a túlzott alkoholfogyasztás miatt volt szükség. Ne legyen illúziónk: a kiszállásnak és a kezelésnek is vannak költségei. Arról nem beszélve, hogy néha a túlzott szeszfogyasztás közben elborul az agy, és végzetes események történnek: akár gyilkosság is.
A statisztikák abban a tekintetben is elég nyomasztóak, egyre fiatalabb korban válnak alkoholistává a debreceniek is. Míg három évvel ezelőtt 380 fiatalt kezeltek a drogambulancián ilyen problémával, addig ez a szám mára meghaladta 500-at. A páciensek többsége 20 és 24 év közötti férfi, viszont minden ötödik függő 15 és 19 év közötti nő. De nem kell ahhoz nagyon messzire menni, hogy gyakorlati tapasztalatokat is szerezzünk erről. Elég egy sétát tenni péntek és szombat éjszaka a debreceni belvárosban. Meglepően sok az olyan fiatal, akit ránézésre nem saccolnánk többnek, mint 15-17 évesnek. Nem egy közülük atomrészegnek tűnik. (A legfinomabb fogalmazással élve.) S hogy mit keresnek az éjszakában? Ezek a srácok meg lányok legfeljebb azt mondanák erre, hogy azokat a helyeket, ahol kiszolgálják őket akkor is, ha még nincsenek 18 évesek. Van ilyen hely? Van. Nem egy és nem kettő. Aztán hajnalban lehet látni a következményeket: felrugdosott kukák, törött üvegek, hányás- és vizeletfoltok. Az alkohol hatása természetesen nem csak a belvárosban fedezhető fel: ha kitör a nyár, a játszótereket és parkokat éjjelente kisebb-nagyobb társaságok lepik el, ott élik világukat a mászókák és akár tűzrakásra is alkalmasnak ítélt padok környezetében. Esznek, isznak, jókat röhögnek. (Jókedvükben persze a környékbeliek nem feltétlenül osztoznak.)
Mindenki másképp csinálja
Betegség az alkoholizmus? Szenvedély? Vagy társadalmi tünet? Sok mindent lehet rá mondani, de tény: nem árt felvenni vele a küzdelmet. Van rá recept, mások hogy csinálják, bár nem biztos, hogy az a módszer számunkra is üdvözítő lehet. A túlzott szeszfogyasztás visszaszorításának szándékával a brit kormány például olyan törvényt akar életbe léptetni, amely megemeli az alkoholos italok minimális árát.Egy 7 decis vodka ára így 8,66 fontról 10,45-re (3700 forint) ugrik – alapból. Az oroszok pedig – Gorbacsov után húsz évvel – ismét szesztilalommal próbálkoznak. Náluk nagyjából minden harmadik ember alkoholizmusban szenved, és évente félmillióan halnak ennek a következtében. A tiltás – mely a sörre is vonatkozik! – 23 órától másnap reggel nyolcig érvényes. Ám mint a hírekben olvastuk, az Ural menti Jekatyerinburg környékén a 66.ru hírportál munkatársai 100 kilométeres körzetben nem találtak olyan utcai árusító helyet (kioszkot), ahol ne lehetett volna sört kapni. Vagyis, úgy vannak ezzel az oroszok, mint a 18 éven aluli debreceniek: ha akarnak, tudnak venni…
A fiatalok nem vetik meg az alkoholt. Sőt, a legtöbb tizen- és huszonéves valamilyen erős gyógyszerre alkoholt is iszik, hogy aztán bódult állapotba kerüljön. Ezért ennek megelőzésére nagy hangsúlyt kell fektetni - mondták a Kábítószer Egyeztető Fórum résztvevői Kaposváron. Az elmúlt években ugyan számos előrelépés történt a drogpolitika terén, de a prevenció háttérbe szorult.
Nagy előrelépés volt a C-lista, amelynek köszönhetően már a sokat emlegetett dizájnerdrogokkal is felvehetik a harcot a szakemberek. De vannak még lyukak a hazai drogpolitikában - mondta Szemelyácz János.
dr. Szemelyácz János, elnök, INDIT Közalapítvány: - Nehéz a helyzet aktuálisan igazi drogstratégiánk sincsen, a szakma nehezen illeszkedik. Közben szigorodik a Btk. számos félelmünk van ezzel kapcsolatban ugyanakkor meg tényleg úgy tűnik hogy prevencióban nagyon nagy visszalépés történt.
A sokat emlegetett dizájnerdorogokon kívül az elsőszámú közellenség az alkohol - mondták a fórum résztvevői.
dr. Szemelyácz János, elnök, INDIT Közalapítvány: - Az alkohol és a gyógyszerrel való ivás nagyon elterjedt ez kevesebb figyelmet kap, nyilván azért mert alapvetően egy alkoholfogyasztó ország vagyunk.
Ezért hajlamosak vagyunk szemet hunyni az alkoholizálás felett. Pedig az alkohol gyógyszerrel, vagy egy erősebb nyugtatóval együtt fogyasztva kiszámíthatatlan hatásokat eredményezhet.
dr. Szemelyácz János: - Nyilván a fiataloknak nem pálinkától kellene jól érezniük magukat és a gyógyszertől, ami a nagymama házipatikájában ott van őrizetlenül. Tehát azt gondolom, hogy ezek a legális szerek sokkal veszélyesebbek. De nyilván ez a médiának nem szenzáció, ha valakinek alkoholmérgezése van.
Pedig egyre gyakoribbak az ilyen esetek, ezért is van szükség helyi megoldásokra és minél szélesebb körű felvilágosításra. - mondják a szakemberek.
Kovács Gergely, elnök, Kaposvári Kábítószerügyi Egyeztető Fórum: - A középiskolákba szeretnénk prevenciót vinni, hogy a fiatalabbak minél jobban tájékozottak legyenek, hogy milyen működő szervezetek vannak Kaposváron. És, hogy a Kábítószer egyeztető fórum minél szélesebb réteget tudjon elérni.
Ehhez azonban az kell, hogy a fiatalok szokásait kihasználva azokon a csatornákon juttassák el az információkat az ifjúsághoz, amelyek érdeklik is őket.
„A lépések egy lelki természetű ébredéshez vezetnek minket. Ennek az ébredésnek a bizonyítékai, a változások az életünkben.” (Basic Text, 48. o)
Néha még mindig össze vagyok zavarodva. Nem érzem magam jól, de igazából rosszul sem. Vagyok. Néha egy kis bizonytalanságban, néha meg olyan erőt érzek magamban, amivel bármire képes lennék.
Visszajönnek régi érzések - negatívak -, elutasítás, leginkább önmagam felé. Aztán kilépek belőle, mert ebben nem jó még kis ideig sem fürdőzni. Átfordulok, és mindent pozitívan élek meg. Mintha egy libikókán ülnék: egyszer fent, egyszer lent.
Vajon miért van ez a kettősség? Csak én érzem ezt, vagy más életében is előfordul?
Kiszorítani nem akarok semmit az életemből, mert azt már tapasztaltam, hogy elnyomni nem érdemes semmit. Annál nagyobb lesz a kitörés. Meg kell engedni, vagy el kell engedni. A pozitívot, vagy a negatívot. Mikor minek jön el az ideje.
Ma már többször érzem magam a hinta tetején. De akkor is, ha éppen lent „pihenek”, mosolygok magamra és mosolygok a világra. Hálás vagyok a létezésért. Hálás vagyok, azokért a csodákért, amit az élet már eddig is adott nekem. Hálás vagyok az érzésekért. Azokért is, amiket sokan nem szeretünk. Hálás vagyok magáért az életért. A máért. Mosolygok.
Minden körülmények között Te vagy életed börtönőre. Amikor rájössz, hogy a szabadságod kulcsát mindig is ott szorongattad a kezedben, a szabadság valóban elérkezik hozzád.
Olyan ez, mint egy lelki ébredés, amikor minden pillanatot élvezünk, és át akarjuk adni a szeretet érzését minden embernek.
„Csak a mai nap. A legfőbb vágyam, hogy lelki ébredésem legyen. Figyelni fogom a tüneteit, és örülni fogok, amikor felfedezem őket.”
Ezzel a néhány sorral kívánok Nektek Boldog Új Évet!
"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük." (Paulo Coelho)
Hazudozás, lopás, önámítás. Pokollá váló életek, amelyek nyomán családok hullanak darabokra. Egy anya és egy feleség története mond el mindent arról, mit jelent, ha a szeretett ember a szenvedély rabja lesz. Ők megtalálták a kiutat.
Furcsa hangulatváltozások, sejthető vagy nagyon is szembetűnő fizikális, lelki jelek, és talán a legnehezebben kezelhető gond: a hazugság. A szeretett ember kifordul magából, sok esetben még csak nem is emlékezve arra, miket tett a függőség csapdájában. A tehetetlen düh, a hiábavaló küzdelem és a folyamatos önvád – mindennapi érzések, amelyek végigkísérik egy szenvedélybeteg családjának életét. Mikor teszek jót? Hogyan avatkozzak közbe, hogy ne lökjem el közben azt az embert, aki talán a legközelebb áll hozzám? A legfontosabb kérdések, amelyekkel az érintettek szembesülnek.
„Féltem, mikor rúgják ki”
Zsuzsa férje súlyos alkoholproblémákkal küzdött hosszú-hosszú évekig.
„Mindig éreztem, hogy valami nem stimmel, mert a férjem minden nap ivott, nem is keveset.Azokra a gyógyszerekre is, amiket az orvos írt fel. Nem értettem, miért nem veszi ezt észre a pszichiátere, hogy nem lehet ezt kezelni. Eleinte én is csak akaratgyengeségnek hittem, de később már láttam a férjemen, hogy őszintén szenved, fizikailag és lelkileg is, ha nem ihat. Gyűlöltem, hogy nem tudok neki segíteni. A munkáját sem tudta ellátni; többször kapott új esélyt a főnökétől, és én mindig attól rettegtem, hogy a következő alkalommal ki fogják rúgni. A kapcsolatunk tönkrement, nem tudtam megbízni benne, dühös voltam rá, és helyette is szégyelltem magam. Már nem hívtam át a barátainkat sem, mert a férjem soha nem tudott egy-két pohár után megállni. Már össze sem tudtam számolni, hányszor fogadkozott, hogy abbahagyja az ivást. Szörnyű éveken mentünk keresztül. Csak a férjem felesége voltam, aki minden nap attól rettegett, hogy mi fogadja majd otthon. Próbáltam titkolni a barátok és a család előtt is, hogy komoly gondjaink vannak. Elkezdtem kutatni az interneten. Segítségre volt szükségem nekem is.”
„Mit rontottam el?”
Mary két élsportoló fiú édesanyjaként szembesült azzal, hogy a gyerekek rossz útra tévedtek, ráadásul mindketten, szinte egy időben kerültek a drogok fogságába.
„Gyermekeink már egészen pici korukban túl mozgékonyak voltak, nem kötötte le őket semmi. Cselgáncsozni vittük őket. Nagyon tehetségesek voltak, de karrierjüket a drog törte ketté. Nagyobbik fiam 20, kisebbik fiam 23 éves korában abbahagyta a sportot. Addig az edzés egy olyan monotonitást és teljesítménykényszert vitt az életükbe, amellyel nehezen birkóztak meg. A feszültség feloldásra a drogot választották. Kezdtem észrevenni, hogy egyre nyúzottabbak, hol túlságosan jókedvűek, hol indokolhatatlanul ingerültek. Néha váratlanul elrohantak otthonról, s a tanulással is komoly gondok jelentkeztek. Egy ismerősöm finoman meg is kérdezte, nem drogoznak-e a gyerekek? Éreztem, hogy így van, de a problémára nem voltam felkészülve, elfogadtam a fiúk hazug válaszát, hogy NEM. Nagyobbik fiam 17 éves korában abbahagyta a gimnáziumot, talán azért, hogy pénzt keressen az anyagra. Aztán szembesültem a hatásokkal is: látványos, folyamatos fogyás, zavart beszéd, slampos öltözék, napszemüveg, hosszú ujjú pulóver, hogy takarja a tűszúrások nyomát, pénznélküliség, a lakásán zárcsere. Ki kellett húzni a fejemet a homokból, sarokba szorítottam, bevallotta. Azt ígérte, abbahagyja, de a problémák csak torlódtak. Nagyon kemény küzdelem kezdődött. Könyörgések, ígéretek, hazugságok, elvonási tünetek, elrohanás, napokra eltűnés, bocsánatkérés, majd ismét elölről. Drogambulanciára mentünk, ahová már a kisebbik fiamat is magammal vittem, bár ő ekkor még tagadott. Pár nappal később az osztályfőnöke felhívott azzal, hogy a gyerek rosszul van, furcsán viselkedik...”
A családban a legnagyobb erő
A családtagok azok, akik észreveszik, hogy valami probléma van, sokszor ugyanis ebből a külvilág semmit sem lát. Más-más módszerekkel, de több helyen is tudnak segíteni a rászorulókon: a családok nincsenek egyedül.
„A függő ember tünete, hogy tagadja betegségét. Bagatellizálja a történteket, hárít, és azzal védekezik, hogy »hiszen mindenki megiszik egy-két pohárral, sokan totóznak, pókereznek a barátai közül, mégsem szenvedélybeteg egyik sem«. A függőséggel küzdő nem érzi, hogy »pótszere« már kontrollvesztéssel jár - mondja Jenei-Nagy Gabriella, a program vezetője. - Elsősorban azt kell elérni a betegnél, hogy beismerje, a szenvedélye miatt az élete egyes vagy akár minden területe irányíthatatlanná vált. Az esetek többségében a szenvedélybetegek külső nyomás hatására kérnek segítséget, például a házastárs válaszút elé állítja a partnerét: „vagy segítséget kérsz egy szakembertől, vagy elválok tőled, elviszem a gyerekeket...”. Ez is egyfajta motiváció lehet, de a józanodási munka, a felépülés könnyebbé válhat, ha az érintett tudja, hogy mellette állnak. Tudjuk, hogy ez óriási erőfeszítést jelent a családtagok részéről, hiszen »megint« tőlük várják a megértést, de ez egy családi betegség, amit rendszerben kell kezelni – magyarázza a programvezető.
A visszaesés a felépülési folyamat része lehet, ám nagyon fontos, hogy ebben a programban nem pusztán a józanodás, hanem az életminőség javulása a lényeg.
Önkontroll – szülői segédlettel
Pusztaházi Ili, az Önkontroll Klub vezetője is naponta látja, mit jelent egy drogfüggő, vagy más szenvedéllyel élő hozzátartozójának lenni. Fájdalmas állapot ez, amelynek több, egymással összefüggő következménye hatást gyakorol egész létünkre.
„Hozzátartozónk szenvedélye számunkra gyász, erős veszteségérzés, amelyben látjuk, hogy szerettünk hogyan veszíti el fokozatosan önmagát. A bánatot gyakran kíséri a gyűlölet és a szeretet keverékének érzése. A gyűlölet abból a tehetetlenségérzésből fakad, melybe a sorozatos kudarcok miatt kerülünk. A szeretet a legerősebb kapocs, ám sokszor meggátol minket a tisztánlátásban. Ez a kettősség, az állandó erős érzelmi hullámzás nagyon megviseli a szülőt” – mondja a vezető. A szülő is megéli, átérzi drogfüggő gyermeke fájdalmait, ám jó esetben ő képes meglátni a kivezető utat is.
„A szülőre gyakran tekint úgy a környezet, mint a probléma keletkezésének egyik okozójára - mondja Ili. "Pedig a család igazi erőforrás! Egy fontos és erős tartalék. Ha részünk lehet józan szeretetében, akkor együtt eredményesebb minden gyógyító program."
„A legjobb, amit tehetünk, hogy közösséget keresünk hozzánk hasonló helyzetben lévőkkel - mondja az egyik páciens hozzátartozója. "Meg kell akadályoznunk, hogy gyerekeink belecsússzanak a drogfüggésbe, vagy ha ez már bekövetkezett, harcolnunk felépülésükért. Ezt fel kell vállalnunk a környezetünk előtt is, hiszen lehetsz közvetlen rokon, szomszéd, tanárnő az iskolában vagy házi orvos – téged is érinthet egyszer ez a probléma!”
Zsuzsáék története végül happy enddel végződött, nekik a Phoenix Program segített.
„Sokat töprengtem azon, hogy rosszul választottam-e, látnom kellett volna már a jeleket a kezdetektől fogva? El kellene hagynom a férjem és új életet kezdeni, nélküle? Rossz ember ő egyáltalán? És én rossz ember vagyok, amiért néha csak azt kívánom, hogy legyen már vége, mindegy hogyan? Találtunk egy olyan helyet, ahol a szakemberek felvilágosítottak, és ma már tudom: az alkoholizmust gyógyszerekkel nem lehet kezelni. Szerettem a férjemet és láttam, hogy min megy keresztül ő is, hogy nem akar inni, de muszáj. Ezért az első perctől kezdve nem esett nehezemre elfogadni ezt a tényt és azt sem, hogy nekem is változnom kell, ha még együtt szeretnék megöregedni vele.”
Maryék is rátaláltak a megfelelő szakemberekre, majd létrehozták a Magadért Alapítványt, az egyik legrégebben működő „Hely”-et, ahol azóta is személyes tapasztalatokkal és a területre specializálódott pszichiáterekkel, segítőkkel dolgoznak a tisztulásért.
„A drog olyan élményt nyújt, olyat láttat, amit a nem drogos nem tud elképzelni. Ezért válnak rabjává e szereknek az emberek, ami azután szépen lassan belülről felfalja őket, végül akár az életüket is elveszi. Tudom, nem csak velem történt ez meg, sok szülő gátolja szeretetből, segítő szándékból a gyermeke önállóságát, felelős döntésé. Talán ennél is nehezebb tudni azt, hogy a folyamatnak nincs vége: a gyermekeim, amíg élnek, drogosok lesznek, csak most tiszták, és csak remélni tudom, hogy ez az állapot életük végéig fog tartani.”
A Phoenix Program elmélete szerint a szenvedélybetegségeket önálló kórképekként kell kezelni, amelyeknek testi, lelki, szociális és spirituális tényezői is vannak. Korábban azt gondolták, a függőségek más pszichés folyamatokat hivatottak „orvosolni", egy egyszerű példával élve: az alkoholbeteg azért iszik, mert depressziós, és ha megfelelően kezelik a depresszióját, akkor az alkoholhoz kapcsolódó függőség is magától megszűnik. A Phoenix Program látásmódja segít felmenteni a beteget a társadalmi „megbélyegzés" terhe alól, és kikerülni a bűntudat, önvád csapdájából. Nem csupán a függővel foglalkozik, hanem családját is bevonja a józanodási munkába. A betegek csoportfoglalkozásokon vesznek részt két héten át, bentlakásos formában. Az első cél, hogy az illető az önsegítő csoportba illeszkedjen be, majd második lépésként a társadalomba.
A legrosszabb, ha elszigetelődünk
A Önkontroll Klub és egy svéd szülői szervezet (FMN) tapasztalataira építve „többlépcsős" munkában azért dolgoznak, hogy a „szülői erő" felszabaduljon. Erről szólnak a szülőklubokban a sorstárs-találkozások, a gondolatcserék, az önsegítő esték - tapasztalt, hiteles érintettek részvételével: hogy a szenvedélybeteg gondviselője megtudja, mi az, ami számára és családja számára segítséget jelenthet.
Január 1-től megszűnt a főváros két detoxikálója, ezentúl a sürgősségi osztályokra viszik az alkoholmérgezetteket. A változás Zacher Gábor toxikológus szerint jobb ellátást jelenthet majd a pácienseknek.
A szakember szerint a beszállítottak körülbelül fele 18 év alatti volt. Zacher arról is beszélt, hogy a szerencsésebbek, akik ha berúgnak, nem egy bozótban, elfeküdve ébrednek, illetve nem rabolják ki őket, vagy nem lesznek másfajta bűncselekmény áldozatai, hanem bekerülnek a kórház védett környezetébe, ahol az egészségügyi állapotukon is lehet javítani.
A főorvos hozzátette, munkájukban döntő változást hozott, hogy január 1-én reggel 8 órától bezárt a két fővárosi detoxikáló állomás. Ezentúl az ittas betegek ellátása az öt budapesti sürgősségi osztályhoz tartozik, a súlyos alkoholmérgezettek és a 14-18 év közötti páciensek kezelése pedig a Péterfy Sándor utcai kórház feladata.
Zacher Gábor szerint ez üdvözlendő pozitív változás. Hozzátette, a detoxikálókban eddig pszichiáterek látták el a súlyosan ittas embereket, holott a részegség etanol okozta mérgezés, ami nem pszichiátriai, hanem sürgősségi feladat.
1. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei találgatják, hogy mi a normális.
2. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen visznek véghez egy tervet elejétől a végéig.
3. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani.
4. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei kíméletlenül ítélik meg önmagukat.
5. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen szórakoznak.
6. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nagyon komolyan veszik önmagukat.
7. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén.
8. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei túlzott mértékben reagálnak olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani.
9. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei állandóan elismerésre és megerősítésre vadásznak.
10. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei általában úgy érzik, hogy mások, mint a többi ember.
11. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei vagy nagyon felelősségteljesek, vagy nagyon felelőtlenek.
12. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei rendkívül hűségesek, még akkor is, ha szembesülnek annak bizonyítékával, hogy hűségüket nem érdemlik meg.
13. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei impulzívak. Hajlamosak anélkül cselekedni, hogy komolyan megfontolnának más viselkedésformákat, vagy a lehetséges következményeket. Ez az impulzív viselkedés zavarodottsághoz, önutálathoz, és a környezetük felett gyakorolt irányítás elveszítéséhez vezet. Ennek eredményeként több energiát használnak fel a zűrzavar megszüntetéséhez, mintha először megfontolták volna a választási lehetőségeket és a következményeket.
Másnaposság, katzenjammer, macskajaj – a mértéktelen alkoholfogyasztásnak 75 százalékos eséllyel ez a vége. De miért jelentkeznek éppen akkor a tünetek, amikor a vér alkoholszintje éppen csökken? Egy kis tudomány (nem csak) másnaposoknak.
Nagy mennyiségű alkohol fogyasztása másnapra jó eséllyel színes tünetegyüttest okoz, melyben fejfájás, szédülés, émelygés, remegés és szorongás éppúgy előfordulhat, mint szomjúságérzés vagy szapora szívdobogás.
A másnaposság okát illetően nincs még teljes tudományos egyetértés, de az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a tünetektöbb, egymással egyidejűleg fennálló okra vezethetők vissza.
Az első ok: a dehidráció
Az etanol – az antidiuretikus hormon (ADH) termelődésének gátlásán keresztül − diuretikus hatású, azaz fokozza vizelettermelést. Ennek eredményeként másnapra dehidrált állapot jön létre ennek megfelelő tünetekkel: szájszárazsággal és fejfájással.
Ennek megelőzésére azt javasolják a szakemberek, hogy a szeszes ital fogyasztása közben és/vagy a hosszúra nyúlt este után lefekvéskor megfelelő mennyiségű vizet is fogyasszunk. Ez azonban – éppen a másnaposság már említett soktényezős háttere miatt – nem képes teljesen kivédeni a másnaposságot, legfeljebb mérsékelni azt.
A második ok: az acetaldehid
Az etilakohol a vérárammal az agyba jut, ennek hatására a szervezet ellazul, a gátlások oldódnak. Eddig az alkoholfogyasztás jó oldala. A májba került etanolt azonban a máj alkohol-dehidrogenáz enzimje acetaldehidre bontja, mely aztán az acetaldehid-dehidrogenáz enzim hatására ecetsavvá alakul. De még mielőtt ez utóbbi lépés bekövetkezne, az erősen toxikus acetaldehid hat a szervezetre, mely a másnaposság tüneteinek többségéért − a fejfájásért, az émelygésért és a hányásért – felelős.
A harmadik ok: a NAD+ depléciója
Az alkohol és acetaldehid lebomlása során NAD+ használódik fel. A NAD+ a sejtek működéséhez szükséges, ahhoz, hogy a vízből, oxigénből és piruvátból energia képződjön. Amennyiben az alkohol lebontásához túlságosan sok NAD+ fogy, úgy a piruvát felhalmozódik a sejtekben, ez pedig több szempontból is kedvezőtlen. Először is, a piruvátfelesleg tejsavvá alakul, mely fokozza a vér savasságát és hosszú távon akár vesekárosodáshoz is vezethet. Másodszor, a glükózháztartás szabályozásának elégtelensége folytán leesik a vércukorszint.
A negyedik ok: a reaktív oxigéngyökök és a sejtkárosodás
E két tényező nem is igazán a másnaposságért felelős, hosszantartó, rendszeres alkoholfogyasztás esetén azonban nagyobb veszélyt jelent, mivel hosszú távú károsodást eredményez.
Az alkohol lebontása során keletkező acetaldehid olyan helyeken kötődik a sejtekben, ahová normális körülmények között nem kapcsolódna, ilyen például a glutation nevű fehérje. Ennek hatására a glutation nem tudja ellátni feladatait a sejt működésében, melynek egy idő múltán sejtkárosodás lesz a következménye. Ennél is fontosabb azonban, hogy az acetaldehid a DNS-hez kötődve az örökítőanyagot is károsíthatja, melynek nyomán fokozódik a rosszindulatú daganatok kialakulásának esélye.
A máj nemcsak az alkohol-dehidrogenáz segítségével képes lebontani az alkoholt, hanem a citokróm P450 rendszer révén is, melynek kapcsán az acetaldehiden kívül reaktív oxigéngyökök is keletkeznek. Ezek – ahogyan nevük is mutatja – jó eséllyel reakcióba lépnek a fehérjékkel és a DNS-sel. Jó a rosszban, hogy az alkoholnak csak jóval kisebb része metabolizálódik ezen az úton, mint alkohol-dehidrogenáz segítségével, ezért minél kisebb az elfogyasztott alkohol mennyisége, annál kevesebb képződik a reaktív oxigéngyökökből is.
A másnaposság megelőzhető
A macskajaj multifaktoriális háttere miatt sajnos csak egyetlen módszer van a tünetek teljes és biztos megelőzésére: ha egyáltalán nem iszunk szeszes italt. A tünetek azonban csökkenthetők: a fentiek alapján az alkoholfogyasztás közben/után víz vagy más, nem alkoholtartalmú folyadék fogyasztásával, illetve a hipoglikémia megelőzésével.
Emellett az alkoholfogyasztással közvetlenül össze nem függő − de sajnos a bulik szerves részét képező − tényezők is fokozhatják a másnaposság esélyét, mint amilyen például a harsogó zene, a dohányzás, a villódzó fények és a nem kielégítő alvás.
Nem lehet túl jó érzés a toxikológián ébredni, de 69 embernek azért sikerült összehoznia a dolgot. A Péterfy Sándor utcai Kórház toxikológiai osztályán erős szilveszteri forgalom volt - írja az MTI. A beszállítottak nagy része az alkoholtól ütötte ki magát, néhányat pedig a drogok intéztek el. A toxikológiára beszállítottak egy része már önállóan vagy szüleivel együtt elhagyta az osztályt - nyilatkozta Zacher Gábor, toxikológus.
Ezt a pohárkát csak megengedhetem magamnak - Zacher Gábor az alkoholfüggőségről
Napi két sör még nem alkoholizmus? Mit tehet a szülő a gyerek piálása ellen? Elviheti-e a házastárs szakemberhez a párját, ha úgy gondolja, italproblémája van? Csak az absztinencia a megoldás a függőségre? Zacher Gábor toxikológussal beszélgettünk az alkoholizmusról, népbetegségről és generációs különbségekről.
Mikortól tekinthető valaki alkoholistának?
Amikor már az életébe annyira beletartozik a pia, hogy befolyásolja azt. Erről beszélhetünk már akkor is, ha valaki csak naponta két sört iszik meg. Egész nap egy kortyot sem iszik, de tudja, hogy ha hazaér, már nem kell vezetnie, és ott van a söröcske, amit kiszisszenthet, aztán a másodikat is, utána már alhat. Nem veri meg az asszonyt, nem üvölt a gyerekkel, csak egyszerűen a részévé válik a napjainak az alkohol. A probléma ebben az, hogy az ember értékrend-változáson megy keresztül - a fontossági sorrendben előre kerül az alkohol -, de ő maga nem is érzi. Hiába mondja az asszony (vagy a férj, hiszen az alkoholisták 40 százaléka nő), hogy legalább ma ne igyál. A "mit szólsz te ebbe bele?", "ezt csak megengedhetem magamnak" és az "éppen te mondod?" mondatok klasszikusak egy alkoholista szájából.
Mit tehet a hozzátartozó vagy barát, ha úgy látja, hogy baj van?
A kérdés, hogy van-e az életünkben egy ember, aki lehet fék; aki ha elmondja, nemcsak meghallgatjuk, de el is fogadjuk a véleményét. Ha van ilyen, akinek elhisszük, hogy nem csesztetni akar, akkor működhet a rendszer. Nem régen látott barátra gondolok, mert ilyen esetben ritkán van ekkora bizalom. Férj-feleség, szülő-gyerek kapcsolat inkább működhet. Ha viszont nincs ilyen kapcsolat, akkor nagyobb az esélye a kontrollvesztésnek.
És van olyan, amikor már a hozzátartozó sem tehet semmit?
Egy alkoholbeteg családjában általában nem harmonikus az élet. Egy házastárs - szülő, gyerek stb. - különböző praktikákkal megpróbálhatja rávenni ugyan a függőt, hogy ne igyon, vagy menjen el szakemberhez, de mindenképpen kell, hogy az illető hajlandó legyen tükörbe nézni, felfogni és elfogadni, hogy valami nem stimmel, és ha a rokonokat nem is, de a terapeutát hajlandó legyen segítőnek elfogadni.
Ha felhív egy feleség, hogy elhozná hozzám a férjét, nemet mondok. Ez felesleges. Ha viszont a férj jön, és azt mondja, hogy alkoholista vagyok, akkor már lehet mit kezdeni. Az sem megoldás ugyanakkor, ha a beteg a hozzátartozóját kéri, hogy hívjon fel, mert áthárítja valakire a megoldás keresését.
Tehát, ha nem működik a rábeszélés, nem jönnek be a praktikák, akkor el kell engedni?
Sok hozzátartozó kérdezi meg tőlem ilyenkor, hogy "akkor nézzem végig, hogy meghal"? Akit már nem lehet zsarolni, nem lehet rá hatni, van, hogy el kell engedni. A másiknak is fel kell ismernie, hogy már nem tud segíteni. Ma már ugyanis nem lehet kényszerből kezelni valakit. A bíróság kivételes esetekben ugyan elrendelheti, de előbb-utóbb a beteg visszakerül a valóságba, és jó eséllyel folytatja tovább ott, ahol abbahagyta.
Mi legyen a gyerekkel? Sok kamasz eszméletvesztésig iszik, ha buli van.
Ez a mérhetetlenül berúgós dolog, valljuk be, szinte mindannyiunknak megvolt. De ne gondoljuk, hogy egy 16-17 éves gyereknek meg kell innia egy üveg vodkát ahhoz, hogy berúgjon. Ha azt mondja egy kislány, hogy megivott két koktélt, plusz egy sört, és nem emlékszik semmire, valószínűleg igaza van. Neki pont ennyi elég az 55 kilójával és az üres gyomrával, hogy felboruljon. Én két deci keverttől hánytam végig egy éjszakát az építőtáborban tizenvalahány évesen. Leginkább a mai gyerekek bulizási szokásaival nem tudunk mit kezdeni. Nekünk még érettségi előtt haza kellett mennünk 11-re, ma pedig már egy valamire való buli el sem kezdődik 10 előtt.
És a kamaszok mindig próbálgatják a határaikat. Sok gyerek feszültséget old az ivással, legalábbis azt gondolja. A hétköznapi rengeteg tanóra, különóra és edzés után kiengedi a gőzt. Azt pedig, hogy honnan gondolja, hogy így kell csinálni, nem nehéz megfejteni. A felnőttek is ezt teszik. Ha azt látja otthon, hogy apa megiszik egy üveg bort minden este a munka után, az válik természetessé. Ugyanúgy, mintha azt látja, hogy az apja állva pisil, a fiúgyerek is állva fog pisilni, ha viszont az apa ülve végzi a dolgát, jó eséllyel a gyerek is így fogja.
Mit csinálhat a szülő?
Kommunikálhat. Mindenhol igyekszem hirdetni, hogy elrettentő a statisztika, amely szerint napi hét percet beszél a szülő a gyerekével. Ez marha kevés. Ráadásul ezek a beszélgetések is általában arról szólnak, hogy mi volt az iskolában, mikor jön haza a gyerek, és mit kér enni. Szokták kérdezni a szülők, hogy miről lehet még beszélni. Mindenről. Az időjárástól kezdve a kézilabdameccseken keresztül a napi politikáról, zenéről, könyvekről, csajokról, mindenről. Sokkal okosabbak ezek a kölykök, mint mi voltunk ennyi idősen, folyamatos információáradatban élnek, egy mai gyerek hat-hétféle dologra is tud egyszerre figyelni, elképesztőek. És ha beszélgetünk, ha olyan az apa, akkor már nem lesz ciki néha apával menni koncertre sem.
Örökölhető az alkoholizmus?
A függőségre való hajlam örökölhető, ennek már ismerjük a bázispárjait, de a minta és a genetika is hozzátesz. Az egyik szülő alkoholizmusa esetén hetven százalékkal nagyobb az esély arra, hogy a gyereknek is lesz alkoholproblémája. Ráadásul az, hogy a génjeiben benne van valakinek a függőség, még nem menti fel semmi alól. Két alkoholista szülővel is dönthet úgy valaki, hogy nem iszik.
Függ valamitől az, hogy ki mennyire bírja az alkoholt?
Egyéni toleranciakülönbségek is vannak, de nézzünk meg egy gyakorló alkoholistát. Ugyanolyan ez, mintha azt mondanám magának, hogy fussa le holnap a maratont. Ha nem sportol semmit tíz éve, akkor esélye sem lenne, ha viszont nekiállna naponta edzeni, jövőre már le tudná futni. Az alkoholista is ilyen - mert sokat gyakorol -, persze csak egy darabig. Egy idő után már nemcsak pszichés elváltozásokat okoz a folyamatos alkoholfogyasztás, de testi betegségeket is. Energiahiány, vérszegénység, májzsugor, alultápláltság stb. Ilyenkor már eltűnik a vidám alkoholista nagyivó, tulajdonképpen visszatér a kezdetekhez, és már elég neki egy feles a bódultsághoz.
Valóban népbetegség az alkoholizmus Magyarországon?
A körülbelül tízmillió emberből 800 000 alkoholista és másfél millió nagyivó (a nagyivónál még nem jelentkeznek elvonási tünetek, de vannak periódusok, amikor sokat iszik, utána jellemzően kihagy egy időszakot). Évente 14 liter 96 százalékos alkoholnak megfelelő italt (5 százalékos sörben ez körülbelül 260 liter) iszunk meg fejenként - a számításban a csecsemők is benne vannak. Emellett az alkoholhoz köthető halálozások száma 70 százalékkal rosszabb Magyarországon, mint a nagyjából ugyanennyit ivó franciáké, mert ők legalább minőségi alkoholt isznak. Tehát igen, népbetegség.
Miért elnézőbb mégis a közvélemény az alkoholistával, mint a drogfüggővel?
16-20 ezer drogfüggő van Magyarországon, tehát nem a függőségen és a függők számán van a hangsúly, hanem azon, hogy keveset tudunk kábítószerekről. Az én generációm miről hallott? A nitrohígítóról, mákteáról, seduxenről és nagyjából itt van vége a történetnek. Persze láttuk a Hairt, és lehet, hogy olvastunk Kerouacot, de nagyjából ennyi, egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a drogokkal, mert a mi időnkben az egy-egy nyilvánosságot kapó kábítószeres probléma leginkább szenzáció volt. Az alkohol viszont mindig ott volt az életünkben, ivott körülöttünk mindenki.
A mai fiatalok viszont képben vannak. Ugyanúgy, ahogyan mi is röhögtünk a nagyapán, hogy csodálkozva nézi a dobozt, hogyan kerül bele a focista, a gyerek minket röhög ki, hogy nem tudjuk kezelni a számítógépet vagy készségszinten az okostelefont. Ma már ők itt az őslakosok, mi csak a betelepültek, és csodálkozva nézhetünk, hogy mennyi új dolog van; a drogok és a drogozás terén is.
Visszatérve az alkoholra, gyógyszeres vagy terápiás kezelést javasol?
A gyógyszer és a terápia párhuzamosan működik. És nem igaz, hogy csak a gazdagok tehetik meg, hogy kezeltessék magukat. Rengeteg lehetősége van az alkoholbetegnek arra, hogy segítséget kérjen és kapjon. Ott van az averzív kezelés (kellemetlen feltételes reflexek társítása, például olyan gyógyszert kap a beteg, amely rosszullétet idéz elő alkoholfogyasztás esetén, vagy hánytatják a beteget), a pszichoterápia, az anonim alkoholisták stb. Tény, hogy lehetne javítani a rendszeren, de aki igazán szeretne, az megszabadulhat a függőségétől.
Az alkoholproblémák esetében csak a teljes absztinencia lehet a megoldás?
Szerintem igen. Minden alkoholbetegemnek elmondom, hogy számomra ez az egyetlen elfogadható megoldás. Nem miattam kell nem innia, úgyhogy ha ezt el tudja fogadni, határozni, akkor rendben van. A legtöbb alkoholista akár tíz év kihagyás után is elkezdheti csak egy pohárral, azonnal visszaesik. Mert azt mondja, az elsőtől nem lesz bajom, a másodiktól sem, a harmadiktól pedig már mindegy, ugyanott van, ahol elkezdte. Az alkoholbetegségből nem lehet kigyógyulni, azt tudni mondani, hogy alkoholista vagyok, és tíz éve nem ittam, ez már szép eredmény. Absztinencia nélkül nem lehet kitörni ebből az ördögi spirálból.
Szilveszterkor buli van, mindenhol és legfőképpen mértéktelenül. Hiába érzed úgy, hogy szinte már kötelező a szórakozás, egy dologra azért ügyelj: ha alkoholt fogyasztasz, tudd, hol a határ, hiszen te sem szeretnél egy csillogó buli helyett a detoxikálóban kikötni, ahogyan Katával is megesett.
Kata, 20 éves:
"Pár éve szilveszterkor egy kicsit sokat ittam, kettőt-hármat láttam mindenből és forgott velem a szoba. A barátaim már a WC padlóján találtak rám, és úgy döntöttek, nem várnak, amíg rosszabbra fordul az állapotom, segítséget hívnak. Mindvégig magamnál voltam, csak éppen megszólalni nem tudtam. Próbáltam persze a tudtukra adni, hogy annyira nem is vagyok rosszul, de hiába, már úton voltam a detoxba. Közben pedig átkoztam a barátaim jó szándékát, ezért még megfizetnek - gondoltam.
Amikor megérkeztem, rögtön levágták rólam a ruháimat, majd egy szörnyen nagy csövet dugtak le a torkomon, és miközben szintén a tudatomnál voltam, átestem a borzasztó gyomormosáson. Másnap meztelenül ébredtem, de azért, hogy ne fázzak meg, a gondos ápolók félig becsavartak egy lepedőbe. A reggel persze nem volt kellemes, és miután nagy keservesen összeszedtem magam és a ruháim, az elbocsátás előtt ráadásként még hivatalossá is tették a dolgot. Jegyzőkönyvet vettek fel, amihez az illetékes megkért, hogy a saját szavaimmal mondjam el a történteket, ő pedig szó szerint leírta mindazt, amire egyáltalán emlékeztem. Tegnap este egy kicsit sokat ittam... így kezdődött a jegyzőkönyv."
Ahová sohase kerülj...
A Nyírő Gyula Kórház Kijózanító Állomása, vagy közismertebb nevén a detox is készül a szilveszterre. Dr. Funk Sándor, a Nyírő Gyula Kórház Kijózanító Állomásának főorvosa a Life.hu-nak elmondta, hogy amíg egy átlagos hétköznapon 3-4 esettel találkoznak, a hétvégén ez a szám körülbelül 10-12-re emelkedik. Szilveszterkor pedig úgyszólván telt ház van, akkor ugyanis 30-40 részeget is behoznak a mentősök. Bár minden évben készülnek a szilveszteri ivókra, az orvosok létszámát nem tudják növelni, így az állandó 6 fős orvosi stáb mellé reggelente más osztályok orvosai is beugranak, hátha kell a segítség. Ilyenkor előfordulhat, hogy egy-egy betegre a kis létszámból adódóan nem jut annyi idő, és az is megesett már, hogy csak órák múlva vették észre, hogy valakinek a lába is eltörött.
Szilveszteri hullám
Éjfél előtt amolyan vihar előtti csend honol a detoxban, majd hajnali 3-4 körül elindul a hullám, és egészen reggelig hozzák a pácienseket a mentősök. "Volt, hogy a mentősök sorban álltak kint, és épphogy letették a beteget, már mentek is vissza a következőért. Mi pedig bokáig gázoltunk a hányadékban." A főorvos elmondta, hogy szilveszterkor elsősorban a gyakorlatlan ivókkal van a legnagyobb probléma, akik úgy érzik, hogy ilyenkor korlátlanul ihatnak és "iszonyatos állapotba kerülhetnek".
Főként 3 típussal találkoznak az osztályon:
Nagyivók: Hangulatuktól függően jókedvűek, de agresszívakká válhatnak. Gyakorlatlan ivók: Elsősorban velük van a probléma: úgy érzik, korlátlanul ihatnak, és iszonyatos állapotba kerülnek. Abusive: Ők azok, akiken nem látszik, hogy mennyit ittak, azonban agresszívak is lehetnek.
Alkoholos italok, valamint azok szervezetre gyakorolt hatásainak összefoglalója.
Hamarosan búcsúztatjuk az évet, és ezzel hagyományosan együtt jár Szilveszterkor az éjféli koccintás. Bár az alkoholról sokat lehet olvasni, a köztudatban gyakran összemosódnak a mennyiségre és minőségre vonatkozó, a szervezetre gyakorolt jótékony és a romboló hatásokról szóló információk. Sokan nem tudják, hogy 1-2 pohár (nők esetében 1 dl, férfiaknál 2 dl) pezsgő elfogyasztásával már szinte kimerítették az egészségi szempontból ártalmatlannak tartható alkohol napi mennyiségét. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének összefoglalója segítheti Önt abban, hogy a szilveszteri jókedv után is „tiszta fejjel" kezdje el az újesztendőt.
C2H2OH Az alkohol, vagy más néven etil-alkohol a cukortartalmú növényi (pl. sör, bor, pálinka) és állati nedveknek (pl. kumisz, méhsör) élesztőgombák okozta erjedésekor keletkezik. Színtelen, víztiszta, égető ízű folyadék, melynek nagy az energiasűrűsége. Az alkohol 1 grammja 7,1 kcal energiát ad a szervezetnek. (Összehasonlításul a fő tápanyagok jellemzői: 1 g fehérjéből és 1 g szénhidrátból 4,1 kcal, 1 g zsiradékból 9,3 kcal energia szabadul fel a szervezetben.)
Az éhgyomorra fogyasztott alkohol csökkenti a vércukorszintet, és emeli a vérnyomást. Hatására a bőr kipirul, melegebbé válik, és a megnövekedett hőképződés és hőleadás emeli az alapanyagcserét. Erőteljes vízhajtó hatása befolyásolja a szervezet ásványi anyag háztartását. Az alkohol lebontása alapvetően a májban történik, mely összefüggésben van a zsírsavak égetésével. Minél nagyobb az alkoholfogyasztás mértéke, annál inkább nő a szabad zsírsavképződés, és ezáltal, a vér triglicerid-szintje (vérzsír-szintje).
A józanság fokozatai A legjobb hangulatú ünneplés, mulatás mellett is érdemes emlékezni a következő felsorolásra, amely a különböző töménységű és mennyiségű alkoholos italok, valamint azok szervezetre gyakorolt hatásainak összefoglalója.
A kevés, híg alkoholos ital (1 dl bor vagy 2 dl sör) fogyasztása többnyire fokozza a gyomornedv elválasztást, az étvágyat, kóros elváltozást azonban nem okoz az idegrendszerben. • Kis mennyiségű alkoholos ital (1-2,5 dl bor vagy 2-5 dl sör) bevitele mellett már csökken az érzékszervek működése, károsul az izommunka koordináltsága, csökkennek az agyi gátlások és a koncentrálóképesség. • Közepes mennyiségű alkoholos ital (4,5-8 dl bor vagy 9-17 dl sör) ivását követően gyengül az izomerő, a mozgások szabálytalanná válnak, jellemző az önkritika elvesztése, a vidámság, bőbeszédűség. • Nagy mennyiségű alkoholos ital (2 l bor vagy 4 l sör vagy 3 dl pálinka) elfogyasztása után bizonytalan járás, hányás, mély alvás, akaratgyengeség, erőszakos magatartás jelentkezhetnek. • Igen nagy mennyiségű alkoholos ital (3 l bor vagy 5 l sör vagy 0,5 l pálinka) ivása viszont már heveny mérgezést okoz, mély kábulatot és eszméletvesztést von maga után, életveszélyt jelent.
Az alkohol, mint sportital? A maratoni futókat – abban a hitben, hogy ezzel sportteljesítményüket javítják – az 1900-as évek elején még brandyvel itatták. Elvileg az alkohol a teljesítményfokozók közé tartozhatna, hiszen nagy az energiatartalma és képes gyorsan felszívódni, de valójában mégis csökkenti a sportteljesítményt. Ennek oka egyfelől, hogy a nagyobb mennyiségű alkoholbevitel kedvezőtlenül hat a reakcióidőre, a kéz-szem koordinációra, az egyensúlyozásra. Másfelől az alkohol csökkenti az izomerőt, gyorsaságot, az izmok és a szív-érrendszer állóképességét.
Az alkoholfogyasztás vízhajtó hatású, jelentős vizeletmennyiséget eredményez, folyadék-elvonást vált ki a szervezetben, így a sportoló hamarabb megszomjazik. (Egyes sportolók sörivással próbálják pótolni a szervezet folyadék- és szénhidrátveszteségét, mellyel azonban nem érik el a kívánt hatást. A sör szénhidráttartalma ugyanis nem jelentős, energiatartalma nagyrészt az alkoholból származik, melyet az izmok szinte egyáltalán nem tudnak hasznosítani.) Mindemellett a sportolás utáni regeneráció-idő is megnyúlik az alkoholfogyasztás következtében.
Még manapság is akadnak sportolók, akik úgy vélik, hogy az alkohol magabiztossá tesz, és fontos szerepe van a verseny előtti drukk leküzdésében. Tény, hogy az alkohol bizonyos mennyiségének elfogyasztása – idegrendszerre kifejtett hatása miatt – egyes sportágakban (pl. lövészet, íjászat, öttusa, stb.) doppinglistán szerepel. Más sportágaknál azonban – mint ahogyan a fentiekből is kiderül – az alkohol egyértelműen kedvezőtlenül befolyásolja a sportteljesítményt.
Jó szívű franciák A különböző sajtokat, libamájat, kacsasültet, stb. felvonultató hagyományos francia konyha bővelkedik koleszterinben és telített zsiradékokban, amely – a franciáknál elterjedt dohányzás és mozgásszegény életmód mellett – a szív-érrendszeri betegségek szempontjából fokozott kockázatot jelent. A szív-érrendszerrel összefüggő halálozások száma azonban – más, hasonló kockázatú országokhoz viszonyítva – a franciáknál jóval kevesebb. Ez az ún. francia-paradoxon, melynek magyarázatát sokan a franciákra jellemző rendszeres, mértékletes vörösborfogyasztásban látják.
A kis mennyiségű alkoholnak önmagában is van egyfajta szívvédő hatása, mivel emeli a vér jótékony HDL-koleszterinszintjét, és csökkenti a vérrögök kialakulásának esélyét. A borban – kiváltképp a vörösborban – azonban mindemellett sok olyan polifenol típusú antioxidáns (flavonoidok és rezveratrol) is található, amely a szív-érrendszerre további védő hatást fejt ki, s amelynek nagyon jó a szervezetben való hasznosulása. A vörösbor gátolhatja a káros LDL-koleszterin oxidációját, az érfalon való lerakódását, valamint a vérlemezkék összecsapódását.
Az eddigi tudományos vizsgálatok alapján elmondható, hogy a jó minőségű vörösborok mérsékelt fogyasztásával a 45 év feletti férfiak és az 55 év feletti nők esetében csökkenhet a koszorúér-betegség kialakulásának kockázata. Mindezek alapján azonban az egész lakosságra vonatkozó, a vörösbor rendszeres fogyasztását szorgalmazó ajánlás nem indokolt, mivel a mérsékelt fogyasztást nem lehet garantálni, valamint meggyőző, teljes körű tudományos felmérésekre is szükség van még.
Hazai helyzetkép A különböző évi élelmiszermérlegek adatai alapján elmondható, hogy hazánkban az egy főre jutó szeszesital vásárlás évi mennyisége 100 %-os alkoholban kifejezve viszonylag stabil, 10-11 l /fő/év, ami napi szinten kb. 31 g-nak felel meg. Ez a mennyiség meghaladja a nemzetközi ajánlásokban megfogalmazott mérsékelt alkoholfogyasztás (20 g/nap) határértékét. Az adatok azonban csak átlagértékek, vagyis a lakosság egy része ennél nagyobb mennyiségű alkoholt is fogyaszt. (Mindemellett az átlagértékek számolásánál csak a kereskedelemben eladott italok mennyiségével kalkuláltak, így ehhez még hozzáadódik az otthon készített és fogyasztott italok alkoholtartalma is.)
Megfontolandó tanácsok és kockázatok 1. Aki alkoholos italt iszik, csak mértékkel tegye, aki nem, az ne építse ki ezt a szokást!
2. Alkoholt tartalmazó italokat kizárólag kis mennyiségben, étkezéshez fogyasszunk, így lassabb az alkohol felszívódása. A tisztázatlan eredetű, ellenőrizetlen minőségű, mennyiségi alkoholfogyasztás helyett kívánatosabb a minőségi borok mérsékelt mennyiségben való, kulturált fogyasztása.
3. A mértékletesség férfiak számára naponta legfeljebb 20 ml tiszta alkoholnak megfelelő mennyiséget jelent (4 dl sört vagy 2 dl l bort vagy 4 cl égetett szeszesitalt.)
4. Nők esetében a mértékletesség naponta maximum 10 ml tiszta alkoholnak megfelelő mennyiség (a fenti példák fele engedhető meg: 2 dl sör vagy 1 dl bor vagy 2 cl égetett szeszesital). Fontos azonban megemlíteni, hogy nők egy részénél már a mérsékelt alkoholfogyasztás mellett is megnőhet a mellrák kockázata.Valószínűsíthető, hogy a heti 1-3 alkalommal történő mérsékelt alkoholfogyasztás nem jár ilyen veszéllyel. A gyermekre vágyó, várandós és szoptató nőknek viszont legjobb, ha kerülik az alkoholos italt, hogy ne tegyék ki gyermeküket különböző kockázatoknak!
5. A mérsékeltnél nagyobb mértékű alkoholivás mindkét nemben növeli a közlekedési-, és munkahelyi balesetek előfordulási gyakoriságát. A krónikus alkoholfogyasztóknál a hozzászokás veszélye miatt szervi- (máj, hasnyálmirigy, szívizom) és idegrendszeri károsodások, pszichés zavarok kialakulásával is számolni kell. A hosszú időn át tartó, nagy mennyiségű alkohol fogyasztása fokozza az agyvérzés, az idült májbetegség, az erőszakos cselekedetek, öngyilkosság, valamint néhány daganatos megbetegedés (szájüreg-, garat-, nyelőcső-, vastagbélrák) kialakulásának veszélyét.
6. Fiatalok számára még a mérsékelt alkoholfogyasztás sem ajánlott, mivel az esetleges kockázatcsökkentő hatásnál jóval erőteljesebb a rendszeres iváshoz való hozzászokás veszélye. Gyermekek számára az alkoholfogyasztás tilos!
7. Teljes alkoholtilalom javasolt még azoknak, akiknek a családjában már előfordult alkoholprobléma, vagy bizonyos gyógyszerekkel való kezelés alatt állnak, vagy nagy koncentrációt igénylő tevékenységet folytatnak (pl. autóvezetés).
A fentiekből kitűnik tehát, hogy az alkoholfogyasztás nem tekinthető ugyan az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen, egészségvédő elemének, de – megfelelő feltételek mellett, kellő önmérséklettel – része lehet annak.
Mit tehetünk, ha azt gyanítjuk, hogy egy családtagunk, ismerősünk szkizofrén? Hova fordulhatunk segítségért, kitől kérhetünk támogatást? Milyen fontos lépéseket kell megtennünk ahhoz, hogy az érintett a lehető legjobb kezelést kaphassa?
Mivel a szkizofréniához hasonló tünetei lehetnek nem szkizofrén pszichiátriai zavaroknak, gyógyszereknek, alkoholnak vagy kábítószereknek, illetve belgyógyászati, ideggyógyászati betegségeknek is, ezért az első lépés, hogy a gyanús beteget teljes körű kivizsgálásban részesítik, amelyhez többek között fizikális, neurológiai (szemmozgás-, mozgászavarok, beszéd vizsgálata), vérkép-, EEG-, EKG- és CT-vizsgálat is tartozik.
A legfontosabb természetesen a pszichiátriai vizsgálat. A betegség klinikai megnyilvánulásai alapján a szakemberben megfogalmazódik valamilyen gyanú, melyet aztán a beteggel, illetve annak hozzátartozóival történő beszélgetés követ. A diagnózis felállítása a tünetek sokfélesége és a betegség különböző lefolyása alapján nem egyszerű feladat. A biztos véleményhez legalább fél éven át meg kell figyelni a beteget. A betegség jellege miatt gyakran előfordul, hogy a beteg megpróbálja elfedni, letagadni vagy lényegtelennek, jelentéktelennek beállítani a tüneteket.
Egyértelműen szkizofréniáról van szó, ha a gondolkodás zavarai, a külső erők általi irányítottság, érzékcsalódások, hallucinációk, téveszmék közül valamelyik határozottan vagy legalább kettő részben észrevehető, illetve a további tünetekből is legalább kettő jellemző, valamint, hogy a tünetek legalább egy hónapon keresztül fennállnak. A diagnózis felállításának alapja ezért a beteg megfigyelése és a tünetek időtartamának és súlyosságának értékelése. A neuropszichológiai vizsgálatokkal, tesztekkel pedig jellegzetes figyelemzavarokat, egyéb gondolkodást érintő rendellenességeket lehet kimutatni.
A diagnózis felállítása után a legfontosabb a beteg és a hozzátartozók pontos és részletes tájékoztatása. Az orvosnak felvilágosítást kell adnia a betegség természetéről, a kezelés irányelveiről és a betegség lefolyásáról.
Miután a szkizofréniának biológiai, pszichés és szociális tényezői is vannak, a terápia is összetett; a gyógyszeres kezelés önmagában "félkarú óriásnak" tekinthető, mellette pszichoterápia, család- vagy csoportterápia is részét kell, hogy képezze. Ez utóbbiak jelentősen növelik a komplex terápia hatékonyságát is, azáltal, hogy a beteg sokkal együttműködőbb, ami a kezelés beállításához és következetes véghezviteléhez elengedhetetlen.
A pszichoterápiás foglalkozások, beszélgetések célja, hogy az érintett megismerje betegségét, és ennek megfelelően tudja szervezni életét, kezelni az ezzel járó nehézségeket. A terápiának nem célja, hogy a pácienst meggyőzze az akut fázisban átélt élmények valótlanságáról, de segít azokat személyes problémaként feldolgozni, a kezdeti tünetek felismerésével az akut fázisokat megelőzni, az aktív tünetek veszélyesre fordulását megfelelő módszerrel kivédeni. A család- vagy szociálterápia lényege a kapcsolatteremtés és a szociális háttér problémáinak felderítése és azokra a megoldás keresése.
Hazánkban sajnálatos módon kiugróan magas az öngyilkosságok száma. Az sem ismeretlen tény, hogy a karácsonyi ünnepek alatt az öngyilkosságok, illetve öngyilkossági kísérletek száma kismértékben megnövekszik, különösen az egyedül élők körében. Ismerjük fel az árulkodó jeleket és szükség esetén segítsünk bajba jutott ismerőseinken!
Az öngyilkosság egy olyan cselekedet, amelynek során a személy saját maga életét oltja ki. Sajnos hazánkban az öngyilkosságok száma kiugróan magas, az EU-n belül minden évben benne vagyunk az első ötben, míg világviszonylatban az első háromban. Az öngyilkossági kísérletek száma a befejezett öngyilkosságok hatszorosára tehető. A hitelesség kedvéért azonban kiemeljük, hogy a karácsonyi ünnepek alatt szerencsére nem jelentős mértékben emelkedik meg az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma, csupán elenyésző százalékban.
Szomorú tények
A statisztikák alapján a következő személyek körében gyakoribb az öngyilkosság vagy annak kísérlete:
55 éves kor felett,
férfiaknál,
depresszióval, krízissel küzdők,
egyedül élők,
hajléktalanok, szegények, tartozással bírók,
alkohol vagy egyéb függőbetegségben szenvedők,
fogyatékossággal élők,
korábban öngyilkossági kísérletet elkövetők,
családban, ismeretségi körben elkövetett sikeres öngyilkosság.
Szerencsére a felnőttek körében elkövetett öngyilkosságok száma csökkenőben, azonban a serdülőkoriak száma stagnál, a serdülők öngyilkossági kísérlete pedig kissé emelkedő tendenciát mutat.
Figyelemfelhívó jelek
Az öngyilkossági kísérletnek számos figyelemfelhívó jele lehet. Ezek észlelésével akár mi magunk is segíthetünk a bajbajutotton. A legáltalánosabb árulkodó jelek a következők:
érzelmi beszűkültség,
társas kapcsolatok hanyagolása,
sikertelennek, feleslegesnek, haszontalannak érzi magát,
megkeseredett, depressziós,
szorongó, stresszes,
öngyilkosságról, halálvágyról beszél,
nő az alkohol vagy drogfogyasztása,
napról napra hangulatváltozásokon megy keresztül (sírás, veszekedés, öröm),
étvágycsökkenés, fogyás,
elutasító.
Az öngyilkosok nem ritkán tettük előtt felhívnak egy közeli ismerőst. Nem az öngyilkosságról beszélnek, hanem érdeklődnek felőlük, váratlanul érzelmeket fejeznek ki, elköszönnek.
Mit tehetünk?
Ajánljunk alternatívákat a problémákra, hívjuk meg magunkhoz, beszélgessünk vele. Javasoljuk, hogy vegye fel szakemberrel a kapcsolatot, hívjon fel krízisvonalat, akár mi magunk is segíthetünk ebben.
A gyógyszermérgezett ellátása
Az öngyilkossági módszerek közt a gyógyszerhasználat a legnagyobb mértékű. Szerencsére ezek többségében figyelemfelhívó próbálkozások csak, a bajba jutott nem ritkán a gyógyszer elfogyasztását követően orvost/mentőt hív.
Próbáljuk mielőbb kideríteni milyen gyógyszert és abból mennyit vett be. Abban az esetben, ha a beteg eszméletlen biztosítsunk szabad légutat neki (stabil oldalfektetés), majd hívjunk mentőt. Légzését percenként ellenőrizzük!
Ha magánál van, próbáljuk megnyugtatni és ne késlekedjünk a mentőhívással. Sok helyen olvasható a hánytatás. Ne hánytassuk!A legújabb irányelvek szerint a gyógyszer bevételét követő 30 perc elteltével a méreganyag (gyógyszer) 2-40 százaléka távozik csupán. A hánytatáshoz alkalmazott módszer (pl. sósvízzel itatás) csak segíti a hatóanyag felszívódását és eredményessége szintén 50 százalék alatti. A hánytatás, laikusok általi kivitelezésének korlátozásai mellett, a mentőellátásban alkalmazott gyomormosás szükségessége is jelentősen csökkent.
A Mátrix Közhasznú Alapítvány felmérése szerint az ünnepek idején az izgatottságból eredően infarktus – agyvérzés, a pszichés terhelés akár végzetes öngyilkossághoz is vezethet.
Fehér Attila szociológus, az alapítvány munkatársa elmondta: a december sokak számára az év legmeghittebb hónapja. Az adventi időszakban mindenki igyekszik a lehetőségeihez mérten lelkiekben is felkészíteni magát az ünnepekre. Ezekben a hetekben felerősödik az emberek egymás iránti szolidaritása. Azok az ismerősök, rokonok, barátok is felkeresik egymást, akik egyébként az év többi részében alig találkoznak. Szerves részét képezi az ünnepi készülődésnek az ajándékok, a karácsonyfa, a vacsora és ebéd alapanyagainak beszerzése.
Sajnos azonban nagyon nagy számban vannak olyanok, akik nehéz anyagi helyzetükből adódóan nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan körülmények között tölthessék ezeket a napokat, ahogyan szeretnék. Sokuk egyedül élő, magányos, idős, vagy éppen beteg ember, akik még egy kedves szóra sem számíthatnak. Számukra ez az időszak lelkileg fokozottan nyomasztó. Ezek az emberek szinte kizárólag csupán a jótékonysági szervezetek segítségére támaszkodhatnak.
A Mátrix Közhasznú Alapítvány az elmúlt hetekben számos formában támogatta a rászorulókat, magányosokat, nélkülözőket. A segítségnyújtás ezen formája azonban nem képes helyettesíteni azokat az emberi viszonyokat, amelyek a karácsonyi időszakban lelki feltöltődést és vigaszt nyújtanak az elkeseredettségben és reménytelenségben vergődőknek
Budapest – A média- és hírközlési biztos kilencszázezer forinttal támogatja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét annak érdekében, hogy a szervezet karácsony előtt társadalmi célú televíziós hirdetésben hívhassa fel a figyelmet az ingyen hívható 116-123-as telefonos segélyvonalra.
A szövetség és Bodonovich Jenő médiabiztos együttműködési megállapodásának eredményeként a segítő szervezet stabilan működhet tovább – közölte az MTI-vel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Szóvivői irodája.
A civil szervezetnek nyújtott támogatás lehetővé teszi a szám további biztonságos üzemeltetését is. A magányos, válságban lévő, érzelmi traumát átélő emberek ezáltal esélyt kaphatnak arra, hogy segítséghez, lelki támaszhoz jussanak, és kikerüljenek a gödörből.
A média- és hírközlési biztos álláspontja szerint a civil szervezet tevékenysége alapvetően hozzájárul az öngyilkosságok megelőzéséhez. A szövetség idén eddig több mint negyvenötezer hívást fogadott, az hívások harmadában krízishelyzetben lévő emberek kértek támaszt.
A 2011 óta Európa-szerte egységes, rövidített lelkisegély-hívószám idén júliustól már mobilszámról is hívható. A 116-os szám a közérdekű szolgáltatás elérési kódja, a 123 pedig a lelki segélyvonal. A 116-000-ás szám az eltűnt gyermekek felkutatását segíti, a 116-111-es a gyermekek segélyvonala, míg a 116-123-as vonalon lelki segítségnyújtás kérhető.
A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetség telefonszolgáltatásait éjjel-nappal ingyenesen hívhatja a 116-123-as telefonszámon vezetékes telefonról és mobilról egyaránt.
Nem minden kipróbáló válik függővé, gyógyult szenvedélybeteg viszont nincs - mondja Telek Ervin salgótarjáni addiktológus. A 23 éve a pályán lévő szakember az ENSZ kábítószer-ellenes világnapján Elige Vitam (Válaszd az életet)-díjat vehetett át Balog Zoltán emberierőforrás-minisztertől. Interjúnkban arról is beszél, hogy Nógrád megyében évente több fiatal is meghal drogfogyasztás következtében, de a szomorú tény mégsem jelent visszatartó erőt: továbbra is tenni kell például azért, hogy végzős középiskolások ne kábítószer befolyása alatt menjenek érettségizni.
Telek Ervin regionális szakértő, az Országos Szakértői Munkacsoport tagja korábban pedagógusként dolgozott, az első olyan osztállyal, amelynek tagjai kisegítő általános iskola után speciális szakiskolába jártak. Osztályfőnökként akkor találkozott az alkohol-, nikotin- és kábítószer-fogyasztás kezdeti szakaszával. 1989 táján mindenütt azt mondták, nincs kábítószer-probléma, de ha van is, nincs senki, aki segítsen.
Kapóra jött neki egy Soros-ösztöndíj, majd több más képzés után elsőként végzett a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetemen addiktológiai konzultáns szakon. Munkahelyén, a Salgótarjáni Kistérség Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltató Központban beszélgetünk, ahol az addiktológiai szolgálat szakmai vezetőjeként dolgozik.
- Visszatekintve úgy tűnik, hogy 23 évvel ezelőtt tényleg nem volt komoly probléma a drog.
- Jelei, tünetei voltak. A szipuzás már gyakori volt, megjelent a gyógyszer és az alkohol együtt való fogyasztása, és megjelentek az első marihuánás gyerekek. Azóta minden felborult. A legutóbbi vizsgálatok azt mutatják, hogy a mai magyar középiskolások dohányzása, alkohol- és kábítószer-fogyasztása jóval felülmúlja az európai átlagot. A dohányzás már alsó tagozatban beindul, az alkoholfogyasztás az 5-6. osztályban már természetessé válik, a "rohamivás" középiskolás történet. Trendi az is, hogy fogalmam sincs, mit fogyasztok, ha lehet, akkor mindent. És a legszörnyűbb, hogy a lányok élen vannak.
- Amikor trendről beszél, milyen arányokról van szó?
- Ha az arányokat nézzük, abból tudunk kiindulni, hogy kik jelennek meg nálunk két olyan kategóriában, akikkel csak mi foglalkozunk a megyében: az alacsony küszöbű addiktológiai szolgálatnál és az elterelésnél. Az alacsony küszöbnél nem kérjük, hogy feddje fel a kilétét, és bejöhet akár intoxikált állapotban is. Ők önként - családi, baráti, iskolai hatásra - jönnek be vagy hozzák be őket. Itt az átlagéletkor nem éri el a 18 évet, nagyon ritka az a fölötti. Az elterelésnél ügyészségi vagy bírósági szakaszban lévő, vádemelés elhalasztását kapott fiatalok jelennek meg kötelezően, hat hónapra. Vannak 18 év alattiak és fölöttiek, de nagyon ritka a 20-25 év fölötti. Mérhető, hogy egyre lejjebb szorul az átlagéletkor. A szenvedélybetegek közösségi ellátásában 46 folyamatosan ellátott betegünk van. Az alacsony küszöbű ellátottak között több százat tartunk nyilván, az elterelésben évente száz körüli droghasználót regisztrálunk.
- Általánosíthatók a családi körülmények?
- Valamikor olyan szépen megfogalmaztuk, hogy miként működik a család hajlamosító tényezőként. Én már ebben nem hiszek. Középiskolában felmértük, hogyan fogadják el a gyerekek a szülőt, a pedagógust, a szakembereket, a barátokat. Az első három együtt nem érte el azt a százalékot, mint a barátok. Azt kell mondjam, hogy a legjobb családban is előfordulhat drogprobléma, ha a társaság normáihoz hozzátartozik a kábítószer-használat vagy az alkoholfogyasztás. Szoktuk tanácsolni, hogy menjenek sportkörbe vagy szakkörbe. Az utóbbi időben megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a fiatalok saját bevallásuk szerint egy jó kis foci után "tépnek valamit". Egy húzós táncpróba után "lecsengetőt" használnak. Szinte tudható, hogy melyik kategóriának melyik a preferált szere. A tánccsoportoknál a marihuána, a petting és az alkohol a levezető. Sportcsoportoknál az amfetamin-metamfetamin a kezdőrúgás, majd le kell csengetni, tehát belép a kannabisz az alkohollal. Képzőművészeti csoportoknál hallucinációs anyaggal kell kezdeni, majd levezetni némi kis relaxációs kannabisszal. Ha ez a kultúra már így kialakította önmagát, akkor tényleg azt kell mondanunk, hogy jelen van a mindennapjainkban.
- Amit mond, ez Salgótarján környékére igaz?
- Egész Nógrád megyére, de régiós szakértőként merem mondani, hogy ezt tapasztaljuk Heves és Borsod megyében is.
- Ez ijesztő.
- Valóságos.
- Elolvastam az addiktológus szakma leírását, és aszerint ez olyan embernek való munka, aki képes egy adott problémával újra és újra felvenni a harcot. Kudarcos szakma ez?
- Igen. Amikor felvettem a kollégákat - pszichiátriai, addiktológiai és a fogyatékos ellátás tartozik hozzám -, azt mondtam nekik: vigyázzatok, mert ez nem sikertörténet. Minden esetért meg kell harcolni, és a szenvedélybeteg elsődleges alapállása a tagadás: én nem, én csak délután, csak hétvégeken, én bármikor abbahagyom... Lehetetlennek tűnik a jövőtervezésre vállalkozni, akár fél hétre előre. Fel kell készítenünk a pácienst, hogy létezik visszaesés és botlás. Aki valóban függővé vált, az nem gyógyítható, nincs gyógyult szenvedélybeteg. Tünet- és anyagmentes van.
- Legfeljebb annyit lehet elérni, hogy nem csinálja. De bármikor újra csinálhatja?
- Így van. És ezt a bármikort kell minél tovább, egy-két nappal vagy évvel elcsúsztatni. Ha valaki idejön, már van motivációja. A többieknél arra kell nagy hangsúlyt fektetni, hogy fogadják el, hogy segítségre van szükségük. És hogy megértsék - és ez kőkemény munka -, hogy egy kémiai vegyülettel, egy molekulával vannak viszonyban. Ha már idáig eljutnak, rájönnek arra, hogy nem ők gyengék, hanem az anyag erős.
- A szakember szerint a függésig nagyon hosszú lépcsősoron lehet eljutni. Ugyanis nem minden kipróbáló válik függővé. Két izgalmas kérdés van: a kipróbálás motivációja, és hogy mi tartja fenn?
- Az anyagozás közösségben történik - magyarázza. - Senki nem magától jön rá, hogyan kell sodorni egy dzsointot, hány milligrammot kell feloldani, és miben. Megtanítják neki. Közösség érték- és mértékvesztéséről van szó. A másik, hogy mit érünk el az anyagokkal. Minden kémiai anyag valamilyen változást okoz az idegrendszerben, tudatot módosít. A folyamatosan feszültségben, stresszben lévő ember igyekszik lenyugtatni magát.
- Annyira stresszes lenne egy tizenéves?
- Miért ne? Nem tanítjuk meg a stresszt kezelni. Mit lát tőlünk, felnőttektől? Rágyújtunk, kávét iszunk, behajítunk néhány nyugtatót, dühöngünk, szidunk mindent, negatív megbirkózási technikákat mutatunk. Másrészt a szülő hivatásos tudatlan. Az én gyerekemmel ez nem történhet meg, hajtogatja. Ha meg lezajlik az első vizsgálat, és a szülő értesül arról, hogy a gyerekében négyféle kábítószer van - na, látni kell azokat a szülői arcokat! A szótlan anyákat, apákat. És a megdöbbenésnek nem az az elsődleges oka, hogy drogozik a gyerek, sokkal jobban fáj az, hogy hazudott. Mi játszódhat le abban a családban, ahol másfél év után derül ki, hogy a gyerek ez idő alatt 400 ezer forintot lopott el otthonról? Beszélni kell az össztársadalmi reménytelenségről is. Milyen jövőképet tudok adni a gyereknek? Ígértük-e neki azt, hogy ha tanul, akkor nem pályakezdő munkanélküli lesz? Apányi, anyányi gyerekek élnek a szülőkkel, sokszor munka nélkül. Azzal is számolni kell, hogy a hozzánk forduló fiúk 80-90 százalékának nincs barátnője. Az egyikük azt írta, neki a drog volt a mindene; ő volt a barátnője, a holdfény, a ragyogás, a jókedv. Mennyi hamis dolog. Össze szoktuk írni, mire vágynak. Persze mindenért meg kell dolgozni, ami időbe, pénzbe, energiába kerül. Ezzel szemben ott van ez a fránya anyag, amely ugyan pénzbe kerül, de nagyon alkalmas az önbecsapásra.
- Ha valaki már kórházi kezelésre szorul, rendben van itt az ellátás?
- Dehogy van! Nincs serdülő és ifjúsági drogellátó kórházi osztály, megoldatlan a rehabilitáció is. A felnőtteket nézve a kórházi addiktológiai osztályok csak az alkoholproblémát tudják kezelni. A rehabilitáció foltokban van meg az országban, egyházak és alapítványok tartják fenn az intézményeket, ahol sorba kell állni, vagy egymillió forintot kell fizetni féléves kezelésért. Teljes egészében hiányzik a prevenciós rendszer. Megszűnt az iskolai prevenció, mert nincs rá pénz és motiváció. A pénzt még megértem. Tizenegy éve kezdtük el a pedagógusképzést, hogy minden iskolának legyen drogkoordinátora. Nem tudom, hol vannak. Egyre ritkábban hívnak minket iskolákba, folyamatos együttműködésre sincs igény. Annak idején szülői értekezleteket is tartottunk, de ők is mind kevesebben jelentek meg. Úgy gondolják, ha részt vesznek ilyenen, akkor beismerik, hogy az ő gyerekük érintett.
- Összességében mit lehet elérni a drogfogyasztókkal?
- Nem kívánunk megmentők lenni, csak segítők. A prevenció többnyire nagy létszámot céloz meg, és jó is lenne, ha "szüzekhez" szólna, de ilyen homogén csoport már nincs. Az egyéni, személyre szóló kezelés a legfontosabb. A siker az, ha valaki visszajön, és eldicsekszik azzal, hogy munkát talált, jól van. Be is vesszük önkéntes segítőknek, de ügyelünk arra, hogy a program ne a szenvedéstörténetről szóljon. A szép lassan felépített jövőkép azzal kezdődik, hogy az illető írjon magáról 17 pozitív állítást. Ez bizony nem könnyű. A továbbiakban is arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mikor érez örömöt és sikert, mire büszke, mit szeretne a leginkább elérni. Nem azt keressük, hogy miért szokott rá, hanem vissza akarjuk adni az önbizalmát és önértékelését. A cél a személyiség teljes megerősítése, és akkor már nincs szüksége arra, hogy mesterséges bódulatba kergesse magát.
- De mi van, ha ott áll megerősödött személyiséggel, és esetleg azzal szembesül, hogy nincs munkája, pénze, nincs mire családot alapítania? Mindent nem vállalhat fel az addiktológia.
- Nem, nem is vállaljuk fel. De segíthetünk az álláskeresésben. Most arra gyúrtunk nagyon sok gyereknél, hogy sikerüljön tisztának maradnia az érettségire. Egy lány kivételével sikerült is, ő úgy be volt tépve, hogy nem tudott elmenni az angol vizsgájára.
- Ilyen tendenciával mi lesz itt tíz év múlva?
- Meg fog változni a helyzet. Annyiféle anyagot használnak már, hogy nem lehet úgy rájuk kapaszkodni, mint a régi, klasszikus szerekre. Nincs szakirodalmi bizonyítéka, de a tapasztalat azt mutatja, hogy aki többfélét kipróbál, kevésbé válik függővé, mint aki egyetlenegy szerhez ragaszkodik. Nem vagyok jós, de attól félek, inkább előtérbe kerül az alkohol. Ez sem jó, de visszafogja az illegális szereket. Ugyanakkor előtérbe kerülhet a gyógyszerfogyasztás is. Hadd mondjam viszont, hogy a drogmentes társadalom elképzelése olyan, mint a veszekedés nélküli házasság. Ilyen nincs...
Teleki Ervin elmondása szerint a halálesetek nem túladagolás, hanem a szer okozta megváltozott tudatállapot miatt történtek. Önakasztás, megfagyás, hídról való leugrás; volt, aki autó alá zuhant.
- Ez nem visszatartó erő - fedi fel az addiktológus. - Sőt találkoztunk olyannal, aki azt mondta, legutóbb éppen előző nap drogozott elhunyt barátja emlékére. Ugyanazt "nyomta", amivel a barátja öngyilkos lett. Visszatartó erőt nem nagyon látni, mert mindenki arra büszke, hogy ő erős. Vele nem fordulhat elő... Hát, ez nem biztos.
Utolsó kommentek