A karácsonyi időszak nem csak a fagy miatt a legnehezebb a hajléktalanok számára: sokan magányosan, az utcán töltik az ünnepet. Az Üdvhadsereg Rákoscsabai szociális otthonában dolgozik azonban Rózsi, aki kitört a hajléktalanságból. 

 

„Én is hajléktalan voltam, közülük jöttem. Mára már kimásztam belőle, de nem akarom magukra hagyni őket, segíteni akarok rajtuk” – ez motiválja Újháziné Rózsát, aki az Üdvhadsereg Rákoscsabai Gyülekezetének szociális munkása.

A hajléktalanok télen vannak a legnehezebb helyzetben. Az éjjeli fagyok mellett az is hozzájárul ehhez, hogy a hidegben idénymunkát találni is sokkal nehezebb. „Ebben az időszakban fokozottan oda kell figyelni azokra az emberekre, akik az utcán élnek vagy nincsen állandó lakhatásuk. Fontos, hogy az ünnepek alatt legyen hova menniük, nekik is szükségük van a családias légkörre, szeretetre” – mondja Rózsi. A kormány a valódi segítség helyett büntetéssekkel próbálja megregulázni a hajléktalanokat (erről részletesebben olvassa el keretes írásunkat). A Város Mindenkiért csoport tüntetett is a Kossuth téren, a hajléktalanok hatósági üldözése ellen.

Az Üdvhadsereg Rákoscsabai Gyülekezetében jártunk, hogy megtudjuk, hogyan töltik az itt élők és a melegedőkbe járó fedélnélküliek idén az ünnepeket. Ebédidőben érkeztünk, a szokásos ima után – amit Rózsi tartott – főzeléket és kolbászt kaptak az idejáró férfiak.

Négy évig az utcán

„Sokan nem tudják, hogy nem is olyan nehéz hajléktalanná válni, én négy évet töltöttem az utcán” – meséli. Rózsi nevelőintézetben nőtt fel, majd szakmunkásképzőbe járt, férjhez ment és négy lánya született. Trolivezetőként dolgozott a kilencvenes években, de egy nap hibát követett el, ami egy balesethez vezetett, hét hónap fogházra ítélték, a gyerekeit állami gondozásba kellett adnia. „Amikor kijöttem a börtönből, senkitől nem kaptam segítséget, nem tudtam visszamenni dolgozni, elkezdtem inni.” Rózsi egyre többet ivott, minden pénzét alkoholra költötte. A lakásmaffia átverte: elcserélte lakását, „végül nagyjából semmire” – mondta.

Rózsának sikerült: négy évig élt az utcán, az alkohol rabjaként, de kitört a hajléktalanságból

Fotó: Fazekas István


Miután utcára került, 1998-tól 2001-ig élt a Mechwart Liget parkos részén: egy padon aludt, Fedél Nélkült árult, amiből volt némi pénze, ám azt is leginkább alkoholra költötte. „Egy kartonpapírt tettem a padra és nagyon bebugyoláltam magam, de fagyos időben nehéz volt, kétóránként felébredtem, ilyenkor bementem a közeli kocsmába felmelegedni.” Elmondása alapján szerencséje volt, mert egy közeli nevelőintézetbe – ahova a gyerekeit helyezték el – járt tisztálkodni. Gyerekei sosem ítélték el az életformája miatt, végig jó kapcsolatban volt velük. Rózsi ez alatt a négy év alatt egyszer sem találkozott utcai szociális munkással és nem volt melegedőn, nem vett részt hajléktalanellátásban.

Volt kiút

Ám egy idő után nem bírta a teste a folyamatos alkoholizálást és az utcai életet, 2001-ben agyvérzést kapott és kórházba került, 3 hónap alatt épült fel. „Akkor változott meg gyökeresen az életem, egy ivócimborám eljött a kórházba és elmondta, hogy imádkozunk érted a gyülekeztben, később elmentem oda, mert kíváncsi voltam. Itt találkoztam egy lelkésszel, aki nagyon sokat segített nekem, úgy éreztem végre befogadnak” – emlékezik vissza Rózsi. Az ivást abbahagyta, egyre többet járt a gyülekezetbe, majd kapcsolatba került a Kiút Egyesülettel, ahol eleinte önkéntesen, majd fizetésért végzett utcai szociális munkát. Közben a segítők tanácsára leérettségizett levelezőn, majd elvégzett egy négyéves szociálissegítő- és teológusképzést a Baptista Teológiai Akadémián. Pár éve dolgozik a rákoscsabai nőotthonban, a Kiút Egyesületet ott kellett hagynia „forráshiány” miatt. A Kiút Egyesület alelnöke elmondta, hogy 2012-ben nem kaptak pénzt az államtól az utcai szociális munka ellátására, most ezt önkéntesen végzik a belvárosban, ám kevesebb időben, mint eddig.

„Nagyon szeretem az itteni munkámat Rákoscsabán, úgy érzem, jól végzem a feladatomat, sokszor tudom, kinek mire van szüksége” – meséli az egykor utcán élő asszony. Rózsi folyamatosan segít az itt élőknek és a melegedőbe járó férfiaknak, adminisztratív feladatokat is ellát, ügyel a rendre és a tisztaságra, ezek mellett teológiai kört is vezet. Jelenleg lányával él egy albérletben Mátyásföldön. Mint mondja, elégedett, van elég pénze, és még a környezetén is tud segíteni. Az ünnepekre süteményt süt a melegedőbe járó hajléktalanoknak, ha szükség van rá, kávét is fog venni nekik a saját pénzéből. „Az unokáimnak is kitaláltam már, mit veszek” – meséli büszkén. Rózsi feltűnően derűs, az otthonban mindenkivel szót ért, szívesen fordulnak hozzá az emberek. „Leginkább a hitem ad erőt, máshogy nem tudtam volna megváltoztatni az életemet, most megpróbálok másokba is lelket önteni” – tette hozzá.

Befogadják őket

A rákoscsabai nőotthonban egyébként 24 nő él, nekik nyújt ellátást, programokat és személyi segítséget az intézmény, a bentlakók a jövedelmük 25 százalékát fizetik az ott tartózkodásért. Emellett melegedőként is üzemel a helyiség, a hajléktalanok reggel nyolctól délután négyig maradhatnak itt, délben ingyen kaphatnak ebédet, és részt vehetnek az intézmény által kínált programokon: filmnézés, teológiai beszélgetések, de ingyen használhatják az internetet és telefont is. Rózsi elmondta, hogy itt mindenkit elfogadnak, ha alkalmazkodik a szabályokhoz, az alkoholt és a szemetelést nem tűrik meg. „A hajléktalanokon csak az Isten tud segíteni, én azt gondolom, soha nem szabad feladni, mindenkinek sikerülhet újra normális életet élni” – mondta Újlakiné a hvg.hu-nak.

A kormány bírsággal küzd a hajléktalanság ellen

A Fővárosi Közgyűlés 2011 májusban hozta meg azt a rendeletet, amely szerint szabálysértés miatt pénzbírsággal lehet sújtani azt, aki a közterületet életvitelszerű lakhatás céljára használja, illetve erre a célra használt ingóságait a közterületen tárolja. Ugyanebben az évben pedig bekerült a szabálysértési törvénybe, hogy az úgynevezett életvitelszerű közterületen való lakhatás tilalmának ismételt megszegése már szabadságelvonással – elzárással – vagy 150 000 forintos pénzbírsággal sújtható. Számos civil szervezet tiltakozott a törvény hatálybalépése ellen, többek között a Menhely Alapítvány, emellett Szabó Máté ombudsman is úgy foglalt állást, hogy az Alkotmánybíróságnak (Ab) meg kellene szüntetni a rendelkezéseket. Ezt követően az Ab 2012. november 12-én alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a hajléktalanok ellen született jogszabályokat.

Orbán Viktor december 3-án jelentette be a parlamentben, hogy a hajléktalanság kérdésében is nemzeti konzultációt kezdeményez a kormány. A kormányfő szerint az Alkotmánybíróság életszerűtlen döntést hozott a hajléktalanok büntethetőségéről. "A hajléktalanság mint élethelyzet nem ok arra, hogy elviselhetetlenné tegyék más, nem hajléktalan emberek életét" – mondta Orbán.

A szentestét is itt tölthetik a hajléktalanok, Rózsi istentiszteletet fog tartani, majd körbeállják a karácsonyfát, énekelnek. „Sokaknak nincs otthonuk, rokonaik, máshol nem tudnák tölteni a karácsonyt, itt van már a családjuk” – mondja Újlakiné. Rózsi szerint ez az egyik legjobb ellátóhely, itt nem csak szállást kapnak a hajléktalanok, de napi kapcsolatban lehetnek a szociális munkásokkal. „Nem rossz egyébként az ellátórendszer az országban, de nem segít a kimászásban, csak szinten tart. A legfontosabb az lenne, hogy a kormány teremtsen munkahelyeket, nem elég a közmunkaprogram.”

Akik még küzdenek

Mihály szintén 4 évig élt volt fedélnélküli, egy panelház liftaknájában lakott a fiával. Házukat elárverezték a fejük fölül, nem volt pénze új lakást venni, volt ugyan akkor még munkája, de végül az utcára kerültek. Hat gyermeke van, ám a legtöbbjük állami gondozásba, illetve nevelőszülőkhöz került, nem tartja velük a kapcsolatot. Alkoholista volt, de 3 éve abbahagyta az ivást, most egy hajléktalanszállón laknak egyik fiával egy 20 ágyas szobában: van saját szekrénye, ágya, lehetősége van tisztálkodni, kap enni. Segélyekből élnek, dolgozni szeretne, de csak rövid távú idénymunkákat talál. Előfordul, hogy a munkáltató felveszi egy napra, de nem fizeti ki a munkáját. A minimális jövedelmét dohányra, kávéra és a szállása kifizetésére költi, ajándékokra nincsen pénze. A szentestét az otthonban tölti, nincs hová menniük, mióta az édesanyja meghalt. „Itt végre elfogadnak minket, van kivel beszélgetnem, megoszthatom a problémáimat” – meséli.

Mátyás szintén évekkel ezelőtt vált hajléktalanná, elvesztette lakhatását és munkáját pár hét alatt. Élt az utcán is rövidebb ideig, most egy szálláson lakik egy négyágyas szobában, 7500 forintot fizet érte havonta. „Jók a körülmények, van konyhánk, saját fürdőszobánk” – mondta. Körülbelül 47 ezer forintból él, segélyekből és közmunkából szerzi meg a pénzt. Szeretne dolgozni, de nem talál állandó munkát. Ruhára és élelmiszerre nem kell költenie, dohányra és teára fordítja pénzét. A karácsonyt a rokonainál fogja tölteni, ajándékokra nincsen pénze. „A nyugdíjat várom, ami már csak tíz év” – tette hozzá. 

Hvg- Ivanyos Judit 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr874980215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása