Magdolna és Lujza Gyermekei - A Biopolitikai Műhely izgalmas éjszakai szemináriuma Budapest egyik szociális mélypontján.

Magdolna és Lujza Gyermekei

A droghasználat rejtett terei Józsefvárosban

A Kék pont Alapítvány hét éve végez ártalomcsökkentő tevékenységet a nyolcadik kerületben. Szociális munkásokból, pszichológusokból, szociológusokból és egyetemi hallgatókból álló szakmai stábunk a hét öt napján próbálja megakadályozni a HIV és a Hepatitis C vírusok (HCV) terjedését, a droggal telített nyomor legmélyén. Az itt élő, ezernél is több aktív intravénás droghasználó többgenerációs droghasználati mintázatokkal írható le, a HCV fertőzöttség a körükben közel 80%-os.  

A pár utcából álló kerületrészben, a szegénység sokszor az életben maradás határát súrolja, a prostitúció és a kriminalitás minden eddiginél rosszabb képet mutat. Az itt élő droghasználók nagy része cigány származású. A klienseink elsősorban ismeretlen eredetű designer drogokat szúrnak, aminek következtében az amúgy is nagyon rossz egészségi állapotuk folyamatosan romlik. A hirtelen bekövetkező AIDS robbanás okozta közegészségügyi katasztrófa esélye egyre nagyobb.

A nyolcadik kerületi tűcserébe szervezett rendhagyó éjszakai szemináriumon izgalmas Prezivel, drog térképekkel, videókkal, pontos droghasználati adatokkal és eddig sehol nem látott szociofotókkal segítjük majd a közös szakmai diskurzus kialakulását. Az este során három oldott hangulatú szemináriumot tartunk, melyek egyenként egy órásak.

A program során olyan elszánt kutatókat keresünk, akik nyitottak és egyben motiváltak is a szociográfia eszközének használatára a drognyomor legmélyén. A kutatás kizárólag tudományos munkára vonatkozik, a sajtó számára sem a rendezvény, sem a kutatási lehetőség nem nyitott!

A zártkörű, csak jelentkezéssel látogatható programot a Kék Pont Alapítvány Biopolitikai Műhelye szervezi.

Előadók: Dávid Ferenc, Gyékiss Roland, Csák Róbert

Fotók: Balogh Zoltán 

Jelentkezni kizárólag az alábbi linken lehetséges:
http://www.kutatokejszakaja.hu/2013/esemenynaptar/esemeny.php?id=2042&menu_id=4

Kutatók Éjszakája 

Józsefváros képviselő testülete, ma délután 14 igennel, 2 nemmel és 1 tartózkodás mellett megszavazta azt a  Dr. Kocsis Máté polgármester által tett előterjesztési javaslatot, amely a Kék Pont Alapítvány és az Önkormányzat között született 2010-es együttműködési megállapodás felmondására vonatkozott. A döntés értelmében a megállapodást  az Önkormányzat 2013 december 31-ei hatállyal felmondja. A Kék Pont alapítvánnyal előzetes egyeztetés nem volt,  a javaslatról értesítést nem kaptunk. A mai nyílt ülésen hívatlanul vettünk részt és kértünk szót a szavazás előtt.

(Fotó: Balogh Zoltán)

Hétfőn egy kerületi civil szakembertől jött a hír, hogy az önkormányzat honlapján nyilvánosságra hozott Humánszolgáltatási Bizottsági ülés tervezett napirendi pontjai között szerepel a Kék Ponttal kötött együttműködési szerződés felmondása. Telefonos érdeklődésünkre az önkormányzat megszokott csatornáin keresztül  és a polgármesteri kabinet irodában felvilágosítást nem kaptunk, mindössze annyi derült ki számunkra, hogy a bizottság aznap nem tárgyalta a kérdést. Kedden már magunk is olvashattuk a www.jozsefvaros.hu oldalon, hogy a mai képviselőtestületi ülésen  tárgyalják a kérdést. A délután 3 órakor kezdődő ülésen az alapítvány munkatársai közül  többen is résztvettek. Kérésünkre,  a Kék Pont Alapítvány kuratóriumi elnöke, Prof. Rácz József igazgató szót kapott, és az alábbi szöveget olvasta fel:

(Nem szó szerinti közlés.)

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Asszony, Tisztelt Képviselők!

Köszönjük, hogy szót kaptunk, annak ellenére, hogy hívatlanul jöttünk. Tegnap megdöbbenve értesültünk arról, hogy ma képviselőtestületi döntés várható a Kék Ponttal kötött együttműködés felmondására vonatkozó javaslat ügyében. Sem előzetes információ, sem egyeztetési megkeresés hozzánk e kérdésben, az Önkormányzat részéről nem érkezett. Ez sajnálatos, érvényben lévő partnerségi viszonyban igen barátságtalan gesztus.

Engedjék meg, hogy a benyújtott előterjesztésben olvashatókat, mivel a szöveg számos ponton pontatlan vagy javításra szorul, kommentáljuk, abban a reményben, hogy ez teljesebb képet adhat Önöknek a felelős döntéshez, illetve döntésük várható következményeiről!

Az előterjesztés előzményei között drogambulanciaként emlegetik a Kék Pont „problémás” telephelyét, holott jelenleg - többszöri javaslatunk és a riasztó intravénás drogfogyasztási és hepatitis fertőzöttségi mutatók ellenére – Józsefvárosnak nincs drogambulanciája. A Kék Pont, amely évek óta szorgalmazza egy komplex kezelési lánc, ellátórendszer kiépítését, drogambulanciával együtt, jelenleg, más pályázati forrásokból egy „ambulancia-szerű” szolgáltatást működtet, OEP óraszámok nélkül, szigorúan külön helyiségben a tűcserétől. Ezt a magasabb küszöbű ellátási formát pontosan a kliensek további kezelésbe juttatási esélyeinek növelése érdekében kezdeményeztük, hangsúlyozva, hogy a Kék Pont önerőből soha nem lesz egyedül képes a helyi drogproblémát felszámolni, ehhez kerületi összefogás és támogatás szükséges, átfogó koncepcióval.

E cél érdekében aktívan résztvettünk a kerületi drogstratégia kidolgozásában - magam akkor még a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum szakmai elnökeként is - és amely dokumentumról a Polgármester Úr  nyilatkozta azt a  sajtónak korábban, hogy elkészült, és hamarosan elindul a akcióterv, a kerület lakossága is érzékelni fogja a változásokat. Tudomásunk szerint a stratégia még nem került elfogadásra.

Az előterjesztés felsorolja a tűcsere-program köztisztasági és közegészségügyi negatív hatásait, de nem tesz említést a tűcsere programok elsőszámú feladatáról, a HIV/AIDS és hepatitis járványok megelőzéséről. Vagyis a tűcsere megszűnésével teljesen monitorozhatatlanná válik, hogy a vírusok bekerültek –e a közösségbe, és nem lesz esély korai jelzőrendszerként használva tapasztalatainkat, azonnali beavatkozásokat eszközölni, ami a többségi lakosság számára is közegészségügyi katasztrófát jelenthet.

Az együttműködésünk történetéhez és a kerületi probléma felszínre kerüléséhez hozzátartozik, hogy 2009 decemberében éppen a Kék Pont volt az, amely személyre szóló levelek formájában is tájékoztatta a képviselőket a kialakult illegális belövő szobák és a nyíltszíni drogszcéna kialakulásáról, majd Narkógettó címen konferenciát is szervezett, a helyzet közös kezelését kérve. Az Önkormányzat ezt követően fordult a probléma felé, és ennek egyik eredményeként született későbbi együttműködési megállapodásunk.

A tűcsere program közbiztonsági kérdései kapcsán megjegyezzük, hogy idén július 3-án magunk kezdeményeztük a rendőrkapitány úrral történő egyeztetést, jövő hét hétfőre kaptunk időpontot.

Az előterjesztés hivatkozik a köztünk kötött együttműködési szerződés 5.3 pontjában foglaltakra, miszerint „a Kék Pont kötelezettsége a szolgáltatást igénybevevő ellátottak számára nyitva álló helyiség mindenkori helyszínéről , valamint megkereső tevékenység során feltért – a rejtett droghasználói csoportok által használt – helyek és környékén található utcai drogszemét begyűjtése és biztonságos elszállítása”, miközben a szöveg nem tesz említést arról a hármas együttműködési megállapodásról, amely a  Kék Pont, a Közterületfenntartó Vállalat és a Városüzemeltetési Szolgálat között történt, pontos  feladatfelosztással. Ennek során a közterületi drogszemét begyűjtés feladata nem hozzánk került, míg mi a kevésbé látható lépcsőházakban, eldugott helyeken található drogszemétről érkező bejelentések nyomán kialakuló gyűjtést vállaltuk, aminek eleget is tettünk munkatársi kapacitásainkhoz mérten. Ugyanakkor jeleztük, hogy a terület jelentős forráselvonásai  miatt további utcai jelenlétre is szükség lenne, ezért javaslatunkra a Magdolna-negyed  Rehabilitációs Program III. körös pályázatába be is került az utcai asszertív munka erősítése, tőlünk kérve hozzá szakmai programot és árajánlatot. A nyertes pályázati döntés óta, többszöri tájékoztatási kérésünk ellenére sem kaptunk felvilágosítást arról, hogy a projekt erre irányuló terveinek megvalósítása hogy tart.

Idén július 10-én levélben kértük a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnökét, Balog István Szilvesztert, hogy kezdeményezze a hármas együttműködés újratárgyalását, levelünkre választ nem kaptunk.

A 2012-ben Önkormányzattól kapott Magdolna utcai bérleményt mi 2, 5 millió Ft-os egyéb pályázati támogatásból felújítottuk, szolgáltatásainkat bővítettük, a nyitvatartási időt megemeltük.

Az előterjesztés kitér arra is, hogy a döntés következtében az Önkormányzat más kerületi szervezetet is megbízhat a Kék Pont által elért kiemelten veszélyeztetett klientúra elérésével. Ám erre, a már 3000 fő feletti regisztrált kliensszámnál, és a kb. napi 100-150 megjelenő kliens esetében, reális esélyt nem látunk, a velünk kiépített bizalmi kapcsolat nem tekinthető jogfolytonosnak…

Mindezek miatt, tisztelettel kérjük a Képviselőtestületet, a kerületi drogszemét problémáját elismerve és annak megoldását továbbra is sürgetve részünkről, ezt az  előterjesztést ne szavazza meg, és kezdeményezzen azonnali egyeztetést a Kék Ponttal. Mi erre maximálisan nyitottak vagyunk és minden szakmai tudásunkra számíthatnak!

Köszönjük.

Ezt követően egy hosszú, sok megszólalós "vita" következett, többnyire a Kék Pont Tűcsere programja okozta ártalmakról szólva. Mivel a testületi ülésről szóló részletes és hitelesített nyilvános jegyzőkönyv csak későbbre várható, addig is  egy csokorral az  elhangzott érvek közül  a tűcsere program kerületi beszüntetés mellett, a teljesség igénye nélkül és nem (feltétlen) szó szerinti idézetként, ezúton kommentár nélkül:

-  a kerületi helyzet  tarthatatlanná vált, feldühödött szülők százai követelik, hogy tüntessük el a tűket az utcákról, amelyek a Kék Pont szolgáltatása miatt kerülnek oda

- a tűcserének köszönhetően főként más kerületek drogosait szolgáljuk ki, akik aztán itt dobálják el a  tűket

- ha minden kerületben lenne Bp-en ilyen program, akkor lenne ez itt is rendben

- a Kék Pont víziója arról, hogy komoly HIV/AIDS veszély alakulhat ki a tűcsere program megszűnése esetén, alaptalan, hiszen az évi kb 1200  HIV fertőzött között jelenleg egy sem intravénás úton kapta el a vírust. Ezért e helyett a mantra helyett, az alapítvány inkább óvszert osztogasson!

- a játszótereken, köztereken kint lévő használt tűk rendkívüli veszélyt jelentenek a lakosság számára. Józsefváros 80 ezer polgárának érdeke áll szemben 1600 drogos érdekével

- nem akkor lesz közegészségügyi katasztrófa a kerületben, ha a Kék Pont programja megszűnik, hanem most van az, hogy itt vannak

- tudomásunk van róla, hogy a programban elenyésző számban folyik valós tűcsere , sokkal inkább tűosztás történik

- Józsefváros eddig is túlterhelt volt a leszakadó rétegek problémáival,  a  tűcsere okozta problémát nem vállalhatjuk már fel

- amennyiben a droghasználat is büntetendő, felmerülhet a kérdés, hogy valójában egy jogszerű állapotot tartottunk -e eddig is fenn

- azért vannak itt az eldobott tűk, mert itt működik a Kék Pont

- ha nem alakul ki Budapesten legalább 30 tűcsere-pont, akkor nem kérünk mi sem ebből a szolgáltatásból

- a kerület drogproblémájának megoldásában helyt tudunk állni, de más kerületek problémáját nem  tudjuk felvállalni és nem is akarjuk

- Józsefvárosnak meg kell szabadulnia a kábítószerfogyasztás következményeitől

- egyáltalán nem kell tűcseréket létrehozni, mert a környezet életminősége ettől jelentősen csökkenni fog

- a tűcsere a drogfogyasztás elősegítése

- a tűcsere program működtetőinek érvei tipikusan álhumánus érvek, amelyek tulajdonképpen a droghasználatatot támogatják

- ha a drogosoknak akad napi több 10ezer Ft-juk is drogra, akkor talán 10 Ft is juthat fecskendőre

-  "A tett halála az okoskodás! ", tehát nem szociológiai felméréseket kell olvasgatni meg hatásvizsgálatokat kérni, hanem cselekedni!

A döntés fényében, holnaptól a Kék Pont rendkívüli stratégiai újratervezésbe kezd, melynek eredményeiről szintén tájékoztatni fogunk.

Nekünk most csak egy kérdésünk van a fenti érvek és valótlanságokra épülő, igaztalan vádak  fényében: a képviselő testület vajon miért fogadta el egyhangúlag a 2012-es, részletes szakmai beszámolónkat idén nyáron is?

Kékpont

Legalábbis erős az önkormányzati szándék a múlt idő használatára: a holnapi testületi ülés egyik ma nyilvánossá vált előterjesztése szerint év végével kiraknák őket a helyiségből, ahol dolgoznak. Jogilag valószínűleg rendben a dolog, csak igen randa történet. Hogy miért? Több okból is: egyrészt nem beszél az ellátottakról, mármint hogy mi lesz velük, csupán annyit, hogy átmehetnek Ferencvárosba, meg majd novemberben lesz polgármesteri előterjesztés a hogyan továbbról. Másrészt a mostani anyagból úgy tűnik, pont a bérlő szervezetet nem kérdezték meg sem a panaszokról, sem a munkájukról. Hivatkoznak a lakosokra, a JVSZ-re meg a közteresekre (helyzetértékelő leveleik az előterjesztés mellékleteként olvashatók), de ők kimaradtak. Persze lehet, hogy véletlenül.

És közben hosszasan fejtegetik az előterjesztésben, hogy mekkora a baj, milyen fertőzött a terület. Erre ugye logikus lépés elküldeni az ellátót. Mert akkor nyilván rend lesz.

Van, ahol más utakat keresnek.

 A Központi Bizottság Világa 

Meghatározni a függőség fogalmát nehéz... De ismertetni azt, hogy hogyan kezeljünk egy drogost vagy alkoholistát, még nehezebb. Ráadásul nemcsak ezek a szerek válthatnak ki kóros magatartást. 

Mi az anyagokkal való visszaélés és a függőség közti különbség?

A visszaélés és a függőség közti különbség nagyon csekély. Visszaélésről akkor beszélhetünk, ha egy illegális anyag használatáról vagy legális anyag helytelen használatáról van szó. A függőség mindig visszaéléssel kezdődik, általában vagy marihuána vagy kokain használatával.

Ha valaki néhányszor kábítószert vagy alkoholt fogyaszt, még nem válik automatikusan függővé. Például azért, mert valaki néhányszor elszív egy-egy marihuánás cigit, nem jelenti azt, hogy függősége van, de ez a szokás vezethet függőséghez is.

Az emberek mindenféle anyagnak lehetnek rabjai. Amikor függőségre gondolunk, általában az alkoholra és az illegális drogokra asszociálunk, de függővé válhatsz a gyógyszerektől, a cigarettától és akár a ragasztótól is! Egyes anyagok sokkal inkább függőséget okoznak, mint mások: például a crack és a heroin olyan addiktívak, hogy egy-kétszeri használat után a használó elveszti a kontrollt.

Függőség:  Az egyén elveszti az önkontrollt, amikor iszik vagy drogozik. A függőség lehet fizikai, pszichológiai, vagy mindkettő.

Fizikai függőség

Ez azt jelenti, hogy a szervezet függővé válik egy bizonyos anyagtól (például a cigizés is fizikai függőség). Amikor a toleranciaszint nő az adott anyaggal szemben, akkor az embernek egyre nagyobb adagra van szüksége ahhoz, hogy az addigi hatást elérje.

Ha valaki szenvedélybeteg, és leszokik az anyag (drogok, alkohol vagy cigi) használatáról, elvonási tünetek jelentkezhetnek. Gyakori ezek közül a hasmenés, a remegés, és az ember általában szörnyen érzi magát.

Pszichológiai függőség

Akkor beszélünk róla, ha a drog utáni sóvárgás pszhiológiai vagy érzelmi alapú. A pszichológiailag függőket hatalmába keríti a drog utáni vágy. Ilyenkor akár lophatnak vagy hazudhatnak is a drogokért.

A személy átlépi a visszaélés és a függőség közti határt, többé nem csak kipróbálja a drogot, a hecc vagy a felemelő érzés kedvéért, hanem már szó szerint függ tőle. A drog körül forog az élete. A szenvedélybeteg személy - legyen fizikai vagy lelki függő, akár mindkettő – nem érzi, hogy van esélye arra, hogy leálljon az anyag használatával.

A függőség jelei

A függőség legnyilvánvalóbb jele az anyag vagy drog szükségessége. Azonban sok más jel is utalhat a függőségre, mint például a hangulatingadozás, fogyás vagy hízás. (Ezek azonban lehetnek tünetei egyéb állapotoknak is, mint a depresszió és az evési zavarok.)

Az alkohol- illetve drogfüggőség jelei

Pszichológiai jelek

• pihenésnek és a problémák megoldásának fogja fel a kábítószerezést vagy az alkoholfogyasztást
• visszavonulás a családtól vagy titoktartás a család előtt
• csökkent érdeklődés azok iránt a tevékenységek iránt, melyek korábban fontosak voltak
• probléma az iskolai munkával, például a jegyek romlása vagy lógások
• barátok változása: csak azokkal a barátaival lóg együtt, akik kábítószer-fogyasztók
• a beteg sok időt tölt azzal, hogy azon gondolkodik, hogyan lehetne drogokat szerezni
• lopnak vagy eladják tulajdonukat, azért hogy megengedhessék maguknak a drogokat
• sikertelen leszokási kísérletek (akár drogról, akár alkoholról)
• szorongás, harag, depresszió
• hangulatingadozás

Fizikai jelek

• alvási szokások megváltozása
• remegés és betegség, amikor megpróbál leállni
• több anyagra van szüksége ugyanahhoz a hatáshoz
• evési szokások megváltozása, beleértve a hízást vagy fogyást

Segítség 

Ha úgy gondolod, hogy valaki, akit ismersz, alkohol- vagy drogfüggőséggel küzd, akkor a probléma felismerése a segítségnyújtás az első lépés. Sok ember azt gondolja, hogy egyedül is túl tud lépni a problémán, de ez ritkán működik. Keress valakit, akiben bízol! A legjobb választás egy megértő, támogató felnőtt, de segíthet egy barát vagy veled egykorú ember is. Ha nem tudsz a szüleiddel beszélni, akkor keress fel egy iskolai tanácsadót, rokont, orvost vagy kedvenc tanárt.

Sajnos leküzdeni a függőséget nem könnyű. Letenni a drogokat vagy az alkoholt: valószínűleg ez lesz a legnehezebb dolog, ami veled vagy a barátoddal valaha is történt. Nem a gyengeség jele, ha segítséget kérsz - ha szükséged van szakmai segítségre szakképzett tanácsadóhoz vagykábítószer-terapeutához fordulj! A legtöbb embernek, aki fel akar hagyni a drogokkal és alkohollal szakmai segítségre van szüksége, vagy kezelési programra.

Tippek a felépüléshez

Amikor elindulsz egy kezelési programon, próbáld ki ezeket a tippeket, hogy a felépülés felé vezető utad kevésbé legyen göröngyös.

• Mondd el a barátaidnak, hogy lemondasz a drogokról! Az igaz barátaid tiszteletben tartják majd ezt a döntést. Ez azt jelenti, hogy új baráti kört kell kialakítanod, akik 100%-ban támogatóak.
• Kérd meg a családodat és a barátaid, hogy legyenek elérhetőek, amikor szükséged van rájuk. Lehet, hogy fel akarsz majd valakit hívni az éjszaka közepén, mert beszélni szeretnél vele. Ha nehéz időszakon mész keresztül, akkor ne próbáld egyedül kezelni a dolgokat, fogadd el a barátok és a család segítségét!
• Csak olyan meghívásokat fogadj el, amelyekről tudod, hogy nem kapcsolódik hozzájuk drog vagy alkohol. Egy filmet megnézni elég biztonságos, de a péntek esti bulikat hagyd ki addig, amíg nem érzed magad jobban. Olyan programokat szervezz, aminek semmi köze a drogokhoz. Menj moziba, próbáld ki a bowlingot, vagy csatlakozz egy művészeti csoporthoz  a barátoddal.
• Legyen egy terved arra az esetre, ha olyan helyen találod magad, ahol van drog vagy alkohol. A kísértés felléphet, de ha tudod kezelni, akkor rendben leszel. Egyeztesd a tervet a szülőkkel, testvérekkel vagy támogató barátokkal, így ha telefonálsz, tudni fogják, hogy ki kell téged onnan hozni.
• Emlékeztesd magad arra, hogy a függőség nem tesz egy embert rosszá vagy gyengévé. Ha visszaesel, akkor beszélj egy felnőttel mihamarabb. Ez nem szégyellnivaló, de fontos, hogy gyorsan segítséget kapj, vagy a leszokásba fektetett kemény munka kárba vész.
• Ha aggódsz egy barátod miatt, akinek függősége van, akkor hasznosítsd tippjeinket, hogy segíthess neki. Például add barátod tudtára, hogy akármikor beszélhet veled, és teljesen támogatod őt. Ha észreveszed, hogy barátod visszaesett, akkor beszélj nyíltan, és kérdezd meg miben tudsz segíteni!
• Ha a barátod visszatért a drogokhoz  vagy az iváshoz, és nem fogadja el a segítségedet, akkor beszélj egy megértő felnőttel, mint a szüleid vagy az iskolai tanácsadó. Ez úgy tűnhet, mintha elárulnád a barátodat, de ez a legjobb, amit tehetsz.
• Mindenekelőtt dicsérd és bátorítsd a barátodat, aki szenvedélybetegséggel küzd. Elcsépeltnek hangzik, de a törődés az a fajta motiváció, amit a barátod igényel.

Maradj tiszta!

A kábítószer és az alkoholfüggőség nem ér véget a 6 hetes kezeléssel. Ez egy egész életen át tartó folyamat. Sokan csatlakoznak támogató csoporthoz, akik segítenek nekik tisztán maradni. Vannak kifejezetten tinédzserek és fiatalok számára létrehozott csoportok is. Itt találkozni fogsz olyan emberekkel, akik átélték ugyanezt a problémát, és olyan valós problémákról tudsz velük beszélni, amikről az egészségügyi osztályon nem lehet.

Sok ember találja úgy, hogy a másokon való segítés a legjobb mód arra, hogy önmagán is segítsen. A megértésed, mivel tudod mennyire nehéz felépülni, segíteni fog másokon, függőséggel küzdő felnőtteken és tinédzsereken egyaránt.
Ha visszaesel, mihamarabb észleld a problémát! Segíts magadon úgy, hogy nem becsülöd alá, és folytatod a nehéz munkát, amit a felépülésre eddig fordítottál. Ha már visszaestél, soha ne félj segítséget kérni!

S. A., kidshealth.org 

A szakember szerint a prevenció leghatékonyabb eszköze a család a kábítószer-fogyasztók körében.  

Egy olyan értékvesztett világban élünk, amelyben a könnyű örömszerzés előtérbe került, egy felgyorsult világnak ez egy természetes terméke – jelentette ki Zacher Gábor toxikológus az M1 Ma reggel című műsorában.

A szerek használata Magyarországon a rendszerváltást követően „indult be”, és átformálódott a piac az elmúlt három-négy évben a dizájnerdrogok megjelenésével. A szert használók száma ismét nő, de messze nem olyan ütemben, mint a 90-es évek elején. A prevencióról sokat beszéltünk, de túlságosan nagy változás nem történt ezen a területen – mondta a szakember. Zacher reményét fejezte ki, hogy az a stratégia, amelyet ősszel tárgyalhat a parlament, hatékonyan működhet legalább 9-10 évig, és ez alapján helyi tervek készülhetnek.

Arra a kérdésre, hogy bűn, vagy betegség-e a kábítószer-használat, azt válaszolta: egyik sem. A kábítószer-bűnözés alatt nem azt kell érteni, hogy a 17 éves gimnazista beleszív egy marihuánás cigarettába. A vita általában arról szokott szólni, hogy a használót hogyan sújtsák, vagy sújtsák-e egyáltalán. Ehhez szerinte a Btk. csak egy keretet ad, és nem ez fog bárkit is visszatartani.

Úgy vélte: a prevenció leghatékonyabb eszköze a család. El kell telnie azonban legalább egy fél generációnak ahhoz, hogy a család visszanyerje a régi értékrendjét. Zacher szerint lényeges, hogy ez tényleg burokrendszer legyen, amelyben értékrend, mintaszerű viselkedés van. Ma azonban a fiatalok legfeljebb papírcsatornák papírcelebjeit látják maguk előtt - adott hangot véleményének a szakember.

Akinek megbomlik a családja, az életéből hiányozni fog az apa- és az anyamodell, amit nem tud helyettesíteni egy "másodalomanya", vagy egy "másodalomapuka". Ha ezek a modellek hiányoznak, a gyermek egész pszichés fejlődésében problémák lesznek.

"Ha valaki elszív egy spanglit, amitől beáll hat órára, és „leszarja” a körülötte lévő világot, számára azt jelenti, hogy megoldotta a problémát. Pedig egy túrót oldotta meg. Elmúlik a hat óra, visszatér a való világba, és ugyanúgy szembesül a saját pszichoszociális gettójával"– érvelt a szakember.

Amikor elhangzik, hogy „miért”, a fiatalok sokszor azt mondják: mert legalább jól éreztem magam. A heti 168 órából 150 az iskola, a tanulás, satöbbi, és a maradék 16 óra, amikor „betolom a cuccot, és 160 BPM-mel tekerünk a Skrillexre”, és ez az, amiért megéri. Hol van ennek a gyereknek az életében az értékrend? – tette fel a kérdést.

Zacher Gábor szerint az iskola sem tud ezen érdemben változtatni, mert a probléma gyökere a család. Az új stratégia ezért épp a család fontosságát emeli ki – hangsúlyozta.  

Június 26-át az ENSZ döntése alapján 1987 óta a kábítószer-ellenes világnapként tartjuk számon. Az idei világnap hazai szlogenje: legyen a sport a szenvedélyed! Kampány indult azért, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a kábítószer-fogyasztás egészségre káros hatásaira. 

Híradó

Több évtizedes tiltás után, az 1990-es években új lendületet kaptak a pszichedelikus szerek (LSD, DMT, pszilocibin stb) lehetséges terápiás felhasználásai. "Új utak a XXI. század pszichiátriájában és addiktológiájában:pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználása a nemzetközi kutatások fényében " címmel, szeptember 20-án, kerekasztal beszélgetést szervez a MTPK (Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért) és a KRE BTK Pszichológiai Intézete. Részletes program itt. 

A kutatások olyan rangos intézményekben zajlanak, mint például a Harvard Medical School, Johns Hopkins University, Heffter Research Institute, Imperial College London, vagy a University Psychiatric Hospital, Zurich. Az eddigi eredmények alapján több lehetséges irány kezd kirajzolódni a pszichedelikus szerek klinikai felhasználására, ezek egyike a különféle függőségek kezelése. Máté Gábor ennek a területek világhírű szakértője.
A kerekasztalban a hazai helyzetet, a nemzetközi tapasztalatokat, a pszichedelikus szerek hatását, veszélyeit és lehetséges előnyeit járjuk körbe. A kerekasztal célja a szakmai párbeszéd elindítása a témában.

A beszélgetés résztvevői:
• Dr. Máté Gábor, magyar születésű, Kanadában élő orvos. (Nemzetközi hírű kutató: az
ADHD-val, valamint a függőségek kutatásával és kezelésével foglalkozik), díszvendég
• Dr. Frecska Ede, a Debreceni Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának
igazgatója, az MTPK elnökségi tagja
• Dr. Kapócs Gábor, Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthonának vezetője
• Dr. Rácz József, az Addiktológiai Társaság leköszönő elnöke
• Dr. Szemelyácz János, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője
• Dr. Szummer Csaba, a KRE BTK Pszichológiai Intézetének docense, az
MTPK elnöke
• moderátor: Bokor Petra, az MTPK elnökégi tagja

A kerekasztal szervezői: MTPK (Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért) és a KRE BTK Pszichológiai Intézete
Dátum: 2013. szeptember 20, 15-17h
Helyszín: KRE BTK díszterem, 1088 Budapest, Reviczky u. 4. 

Madászsz

Heti 300 helyett havi 2-3 roham. Korábban nemhogy nem nevetett, még beszélni sem tudott a kislány.”Beszél. Eddig nem beszélt, most pedig beszél” – mondja Charlotte Figi édesanyja.

A tipikus amerikai álmot élte Matt Figi és felesége, Paige Figi: a Colorado Egyetemen szerettek egymásba, összeházasodtak, vettek egy házat és Földkörüli utazásról álmodoztak. Ehelyett 2004-ben megszületett az első gyermekük, Max, majd 2006. október 18-án Paige ikreknek adott életet, világra jött Charlotte és Chase.

Anya és lánya: Paige és Charlotte Figi

S bár a nagy utazásról szóló tervek egy időre elhalványultak, mégis, a Föld megfordult a Figi család körül, amikor az ikrek 3 hónaposak lettek. Charlotte ugyanis egyik este különös dolgot produkált: a hátán feküdt, épp a bátyja pelenkázta, amikor a kislány szeme vibrálni kezdett, olyan volt, mintha nagyon sűrűn hunyorogna. Ez mintegy 30 percig tartott. A kórházban MR- és EEG-vizsgálat, gerinccsapolás következett – az orvosok nem találtak semmit. Az epilepszia szó el sem hangzott. Egy héttel később Charlotte-nak újabb rohama volt. Hosszabb, mint azt megelőzően, az elkövetkező hónapokban pedig sűrűsödtek ezek a rohamok, 2-4 óra közötti időtartamúak voltak. Az orvosok tanácstalanul álltak az eset előtt, a kislány vérképe és minden egyéb lelete ugyanis teljesen normális volt.

Charlotte állapota folyamatosan romlott, az orvosok tanácstalanok voltak

Ismét hazaküldték őket azzal, hogy nem lehet komoly baj, bár szokatlanok a tünetek, de a kislány ki fogja nőni. De nem nőtte ki, sőt, az egyre sűrűbb rohamok miatt egyenesen a kórház bentlakója lett. Az egyik orvos ekkor előállt három lehetséges diagnózissal, ezekből a legsúlyosabb lehetőségként mutatkozott a Dravet-szindróma, (myoclonus epilepszia), vagyis akaratlan izomrángással együtt járó epilepsziás roham, ami a csecsemő esetében az első életévében lép fel.  Ez egy ritka és súlyos formája a makacs epilepsziának: több mint 30 perces rohamok követik egymást, sűrűn, akár több szakaszban.

A kislány hétféle gyógyszert kapott, gyakorlatilag ugyanúgy fejlődött, mint az ikertestvére, akinél semmilyen jele nem mutatkozott a betegségnek, Charlotte-nak viszont egyre sűrűbben jelentkeztek a rohamai és egyre súlyosabb formában. Hétféle gyógyszert szedett, köztük barbiturátokat  (altató, nyugtató, kábító, görcsgátló és oldó hatású gyógyszerek) és benzodiazepineket (pszichoaktív gyógyszerek) – ezek egy darabig hatásosnak bizonyultak, de a betegség egy idő után bosszút állt: még erősebb rohamokat küldött. 

Kétéves korától szembetűnően kezdett visszaesni, függetlenül attól, hogy ez a gyógyszereknek vagy a rohamoknak volt köszönhető, mondta el a kislány édesanyja.

Két és fél éves korában az idegorvosok egy SCN1A-génmutációs tesztet végeztek el, ami pozitív lett. (Két hónapig vártak az eredményre.) Biztosan kiderült, hogy a kislány Dravet-szindrómában szenved. Ennek ellenére, furcsa, de Paige megkönnyebbült – tudta a legrosszabbat, de legalább tudta.

A szülők azonban kifogytak a lehetőségekből. Ekkor megfontoltak egy újabbat: Franciaországból az orvosok egy kísérleti stádiumban lévő görcsoldó gyógyszert ajánlottak, ezt addig csak kutyákon tesztelték.

Ekkor az édesanyja egy Dravet-specialistához vitte, aki ketogén diétát ajánlott. (A ketogén diéta olyan magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú diéta, amelyet elsősorban az epilepsziás betegek, főként gyerekek kezelésére fejlesztettek ki, akik már nem reagálnak semmilyen kezelésre.) A diéta extra ketontermelést indít be a szervezetben (a ketonok a zsíranyagcsere melléktermékei), valamint növeli azokat a természetes vegyi anyagokat, amelyek visszaszorítják a rohamokat.

A diéta stabilizálta Charlotte állapotát, de sok volt a mellékhatás: csontritkulást tapasztaltak nála, az immunrendszere teljesen legyengült és új viselkedési problémák kezdtek mutatkozni. Például egyszer kiment a kertbe és fenyőtobozokat kezdett enni meg egyéb különböző dolgokat, mesélte Matt, a kislány édesapja.

A diéta megkezdésétől számított két évre rá a rohamok ismét visszatértek.

2000-ben döntő fordulat állt be : Colorado állam szavazópolgárai  jóváhagyták az orvosilag ellenőrzött marihuána programot.

Ebből kifolyólag nyolc esetben engedélyezték a kannabisz használatát: rák, HIV/AIDS-fertőzés, izomgörcs, rohamok, erős fájdalom, erős hányinger, cachexia, drasztikus testcsökkenés és izomsorvadás.

A programban résztvevők átlagéletkora 40 körül volt, ebből 39 páciens 18 év alatti. Figiék azelőtt abszolút elhatárolódtak a marihuánától. Mivel Matt Figi a tengerentúlon szolgált tisztként, majd leszerelése után mint magánvállalkozó tevékenykedett Afganisztánban az év egyik felében, ezért kevés szabadidejét arra használta, hogy az interneten utána keresett mindennek, ami csak a kislánya állapotával volt kapcsolatos.

Ekkor talált egy videót egy kaliforniai fiúról, akinek a Dravet-szindrómáját sikeresen kezelték kannabisz segítségével.

Az ő esetében alkalmazott kannabisznak csekély volt a THC-tartalma (THC: tetrahidrokannabinol – csak a kenderben fordul elő, és ennek fő pszichoaktív hatóanyaga), viszont erősebb a kannabidiol-tartalma (CBD: cannabidiol –  egy nem pszichoaktív kannabinoid molekula). A tudósok szerint a nem pszichoaktív CBD csökkenti a túlzott elektromos és kémiai aktivitást az agyban, ami rohamokhoz vezet.

Addigra Charlotte sem járni, sem beszélni nem tudott, mégcsak arra sem volt képes, hogy egyen. A szíve többször (!) is megállt. Egyik alkalommal otthon alkalmaztak rajta újraélesztést, amíg a mentők végül kiérkeztek. A következő alkalommal már a kórházban mondtak le szinte végleg a kislányról, amikor nem adott életjelet. Ekkor az orvosok mesterségesen előidézhető kómát javasoltak.

Charlotte 5 éves korára a szülők levonták a szükséges konzekvenciát: eddig tartott a közös történet az orvosokkal.

Paige Figi

Paige ekkor a marihuána terápiás alkalmazása mellett döntött. De találni legalább két orvost, akik alá is írják a kezelési javaslatot, nem volt egyszerű mutatvány. Charlotte volt ugyanis a legfiatalabb beteg Colorado államban, akin ezt a fajta terápiás módszert alkalmazni kívánták. 

A kutatók nem igazán támogatják a marihuána alkalmazását kiskorúak esetében, lévén, hosszú távú hatása nem ismert az ő esetükben; felnőtt marihuána-fogyasztóknál találkoztak már olyannal, hogy csökkent légzésfunkció vagy fokozott kockázatú szívroham. De egyes kutatások szerint a korai használat alacsonyabb intelligenciahányadost is eredményez, nagyobb a stroke és a pszichotikus rendellenességek kockázata. Kérdés volt, hogy Charlotte szervezetébe milyen úton-módon juttassák el a marihuánát.

“Mindenki azt mondta: ne, ne, ne, ne, ne és csak jöttek a telefonhívások” – mondta Paige. Végül, mint Poltergeist-ben az ideális médium, felbukkant Dr. Margaret Gedde.

Dr. Gedde szerint Charlotte akkorra olyan sokszor járt már halálközelben, valamint olyan mértékű agykárosodást szenvedett a rohamok és a különböző gyógyszerek hatására, hogy ebben a kontextusban a kannabisz nem jelentett valódi kockázatot.

A második, aki végül aláírta az ajánlást, Alan Shackelford, egy a Harvardon végzett orvos volt, akinek a klientúrájában több marihuánával kezelt beteg is szerepelt. De a Dravet-szindrómát illetően Shackelford sem volt mélyen meggyőződve a marihuánás lehetőség pozitív kimeneteléről, viszont azzal is tisztában volt, akárcsak Dr. Gedde, hogy a család már mindent kipróbált – kivéve a kannabiszt.

Paige Denverben talált egy gyógyszertári laboratóriumot, ahol alacsony THC és magas CBD-tartalmú marihuánát tartottak, ennek az a neve, hogy R4. 2 unciát vett (1 uncia = 28.35 gramm) 800 dollárért. Egy barátja pedig elkészítette belőle az olajkivonatot. Csináltatott még egy labortesztet és vitte is Charlotte-hoz. Teljesen úttörőnek számítottak ebben, Paige szívét elmondása szerint teljes rémület töltötte el arra a gondolatra, hogy ez voltaképpen illegális anyag az államban. És hogy ezzel próbál meg segíteni a lányán.

De az eredmény több volt, mint lenyűgöző.

Paige visszaemlékezése szerint az első jel az volt, amikor az első órában elmaradtak a görcsök és rohamok. Akkor még arra gondolt, hogy ez a véletlen műve. Még egy kis adag és a következő óra is tünetmentesen telt. És ez, mint a teremtésben, így ment egészen a hetedik napig. Ám fogytán volt az adag.

A Stanley-fivérek

Paige megkereste a Stanley testvéreket, az állam legnagyobb marihuána termesztőit és gyógyszertári laboratórium-tulajdonosait, akik több fajta keresztezéséből előállították a magas CBD- és alacsony THC-tartalmú  kannabiszt. De komoly fenntartásaik voltak, amikor szembesültek Charlotte életkorával. Ám az első találkozás meggyőzte őket. Josh Stanley hangsúlyozta, hogy az általuk termesztett növény valóban alacsony THC-tartalmú, a gyermekek kezelést illetően pedig sok a tévhit, ráadásul azóta Charlotte számára a legértékesebb kislány a világon, akiért bármit megtenne.

Azóta a testvérek létrehozták a Realm of Caring  Alapítványt, ami egy non-profit szervezet és főként az epilepszia, a rák, a szklerózis multiplex és a Parkinson-kór tüneteitől szenvedők kínjait enyhítik, s főleg azok számára, akik ezt a fajta kezelést nem engedhetik meg maguknak. Sokak szerint ők a marihuána Robin Hood-jai.

Charlotte naponta kétszer kap 3-4 milligramm kannabiszolajat az ételébe.

A most hatéves kislány pedig kivirult. A rohamok havi 2-3 alkalomról szólnak, a korábbi heti 300 helyett, akkor is szinte kizárólag álmában jelentkeznek. A kislány sétál, biciklizik, egészségesen étkezik, egyre többet beszél, egyszóval mindinkább kezd hasonlítani a kortársaira.

Az apja nem győz ámulni azon, ahogy a kislánya fokozatos mentális fejlődését látja. Azóta sem érti, hogy lehet, hogy az orvosok nem tudtak erről a gyógymódról, hogy mindezt nekik kellett kijárni. Paige azt is elmondta, olyan is előfordult, hogy a kislányt 6 hónapig nem hallotta nevetni. Néma volt és csak sírt. Paige elmondása szerint a szeme előtt végbement változás hihetetlen, s mindez a marihuánának köszönhető.

Matt még hozzátette: “Szeretném a háztetőkről széjjelkürtölni az embereknek, a többi szülőnek, hogy igen, ez egy járható út!”

A Stanley-fivérek által keresztezett marihuánát Charlotte-on kívül jelenleg 41 betegnél alkalmazzák.

Dr. Sanjay Gupta a WEED című filmben

Augusztus 11-én a CNN külön riportfilmben foglakozott a témával. Dr. Sanjay Gupta, aki korábban igencsak kételkedett a marihuána gyógyhatásában, Miért változott meg az álláspontom a marihuánárólcímmel közölt egy tanulmányt, a csatornán sugárzott WEED (Marihuána) című dokumentumfilmben pedig beszélt Charlotte Figi esetéről is, akinél a Dravet-szindrómát, vagyis a jelentős mentális károsodást okozó súlyos epilepsziát diagnosztizálták. A híres amerikai idegsebész mindenkit megkövetett azért, mert korábban ellenezte a kannabisszal való gyógyítást. Ma már tökéletesen ellentétes az álláspontja: teljes nyitottsággal áll a dolog elé, bocsánatot kért az amerikai közvéleménytől.

Charlotte tehát teljes mértékben levált a csövön keresztüli táplálásról, nincs többé autisztikus viselkedése és nem küzd súlyos alvászavarral sem. De ami a legfontosabb: “Beszél. Eddig nem beszélt, most pedig beszél. Ez egy teljes életet megváltoztató esemény és egy teljes életet megváltoztató gyógyszer!”- mondta el Charlotte anyja, Paige.

Forrás: HírMa - CNN, blogs.westword.com, elitmed.hu, meszotar.hu, Wikipedia 

Az Egészségügyi Világszervezet friss tanulmánya szerint Magyarországon viszonylag olcsón lehet szeszes italhoz jutni; talán emiatt van, hogy több százezer alkoholista él az országban. Norvégiában kész anyagi csőd a lerészegedés, de a spanyol bor mindennél olcsóbb.  

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közzétett egy tanulmányt, ami az európai országok alkoholfogyasztási szokásait, illetve annak egészségügyi vonatkozásait vizsgálta. Ebből kiderült, hogy a legtöbb alkoholt a közép- és kelet-európai tagállamokban fogyasztják; a tavalyi egészségügyi jelentés szerint ezekben az országokban az a közös, hogy viszonylag újnak számítanak az EU-ban, és a gazdasági erejük átlagos, illetve gyengébb, mint a többi tagállamnak.

A tanulmányban szereplő grafikonokon az is látszik, hogy az alkoholfogyasztás az ezredforduló környékén visszaesett, de azóta ismét növekedik; most magasabb, mint a kilencvenes években volt. Ez a tendencia csak erre a térségre jellemző: 1990 és 2010 között 7,3 százalékkal nőtt a szeszfogyasztás mértéke. Nyugat-Európában az egy főre eső alkoholfogyasztás a kilencvenes évek elején magasabb volt, mint most, de ez azóta egyértelműen csökkent.

A probléma persze nem csak Európát érinti. A WHO szerint világszerte kétmilliárdan küzdenek alkoholproblémákkal, közülük 76,3 millióan betegek. A halálos kimenetelű alkoholizmus évente 1,8 millió embert öl meg. Magyarországon évente 6-7 ezren halnak meg alkoholizmus okozta májzsugorodás miatt, és a hasnyálmirigy-gyulladás is átlagosan 1500 emberrel végez.

Nálunk a leggyakoribb a rák

Európában az alkoholizmus az egyik leggyakoribb haláloknak számít, bár nem mindig lehet pontosan meghatározni az alkoholfogyasztásból fakadó egészségügyi szövődményeket. Az alkoholfogyasztás és a halálesetek között nincs egyértelmű összefüggés; ebben nyilván fontos szerepe van az egészségügyi ellátás színvonalának is.

A tanulmány szerzői megállapították, hogy az EU-ban igen magas az alkoholfogyasztáshoz köthető halálesetek száma. A kutatók elsősorban három jellemző halálokot – a rákot, a májzsugort és a balesetekből fakadó sérüléseket – vizsgáltak. Az adataik alapján egyértelműnek tűnik, hogy a legmagasabb halálozási arány – 75 a 100 ezerhez – Magyarországon, Romániában és a balti államokban figyelhető meg.

Az alkoholizmusból fakadó rákbetegségek aránya Magyarországon a legmagasabb: ezek 100 ezer emberből 16–20-szal végeznek. Májkárosodás terén holtversenyben vagyunk Litvániával és Romániával (26–46 haláleset), és csak balesetek terén jobb valamivel a helyzet: ezek ugyanannyi embert ölnek meg, mint a rák.

Hogy Magyarországon pontosan hány alkoholista van, nehéz megmondani. 2003-ban, amikor elindult a Johan Béla program (amit később az Egészség Évének Népegészségügyi Programja névre kereszteltek át), az akkori kormány még azzal számolt, hogy 2012-re sikerülhet félmillió alá szorítani a magyarországi alkoholisták számát. Akkor úgy becsülték, hogy Magyarországon 718 ezer alkoholista lehet. Ezt a Jellinek-módszerrel számolják ki; ennek az a lényege, hogy az alkoholos májzsugorban meghaltak számát 144-gyel szorozzák meg. Nyilvántartott alkoholistának az számít, aki addiktológiai vagy pszichiátriai kezelésben részesül, és évente legalább egyszer megjelent a kezeléseken.

A toxikológusok azonban másként látják a helyzetet. Zacher Gábor korábban elmondta, hogy ez a módszertan csak a kórházi adatokra vonatkozik, de figyelmen kívül hagyja az eladott szeszesital-mennyiséget és az egyéb, alkoholos problémákkal küszködő betegek számát. Ha őket is beleszámoljuk, a magyarországi alkoholisták száma akár a 800 ezret is elérheti.

Index - Hegyeshalmi Richárd 

Csaknem negyven százalékkal többen kapták el a HIV-vírust idén az első negyedévben, mint tavaly az első három hónapban. Az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint míg 2007-ben 119, 2012-ben már 219 HIV-fertőzöttet vettek nyilvántartásba. A friss fertőzöttek között legnagyobb mértékben a 20–30 évesek száma nőtt, csaknem a kétszeresére.

A pesszimista becslések szerint a fertőzések csupán 30 százalékáról van adat, ám az optimistább számítások szerint is csupán 50-50 százalék az ismert és a nem ismert fertőzések aránya, vagyis ma Magyarországon valójában nem 1855, hanem 3700–6100 HIV-fertőzött él, többségük a fővárosban.

A szakemberek szerint már nem is a droghasználók vannak veszélyben, hanem a fiatalok szexuális kultúrája felelős a fertőzés terjedéséért. Pásztor Timoteus, a Plusz Alapítvány vezetőségi tagja szerint ugyan mind többen mernek elmenni a szűrésekre, viszont pénz alig jut a vizsgálatokra és a felvilágosító programokra. Visszaüt most a szexuális felvilágosítás hiánya – mondja a szakember. A megelőzéssel foglalkozó szervezetek alig kaptak támogatást az elmúlt években, 10-13 szervezet osztozhatott a mindössze 15 millió forintos kereten.

A magyar HIV-fertőzöttek mintegy negyedét kiszűrő Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálatnál (AATSZ) csaknem 30%-kal kevesebb AIDS-szűrést végeztek tavaly, csupán 80 ezer vizsgálat történt, ennek ellenére regisztráltak ennyi új HIV-fertőzöttet Magyarországon. A szűrésekhez szükséges eszközöket, anyagokat az azokat gyártó- forgalmazó cégek jóindulatának köszönhetően hitelbe vásárolják. Magyarországon ráadásul érvényes AIDS-stratégia sincs: mióta 2010-ben visszavonták a 2004-ben elfogadott szöveget, azóta nincs irányadó programja az országnak, a támogatások elosztása és a feladatok megszervezése teljesen esetleges. 

MTI

Demetrovics Zsolt addiktológus a testedzésfüggőségről 

A viselkedési függőségek között új jelenségnek számít a testedzés-dependencia, amiről nemrégiben itthon is reprezentatív felmérés készült. Az addiktológia alapjai című szakkönyvsorozat szerkesztőjével a káros mértékű sportolásról, az edzésbe menekülésről, a monotonitás kereséséről és megküzdési kísérletekről beszélgettünk.  

Fotó: Simonyi Balázs

Magyar Narancs: Hogyan lehet közérthetően definiálni a testedzésfüggőséget?

Demetrovics Zsolt: Az a túlzott testedzés, ami problémákat okoz. Ugyanúgy, mint a kémiai addikcióknál, például az alkoholizmusnál sem csak a mennyiség alapján diagnosztizáljuk a függőséget, bár kétségtelen, hogy egy bizonyos szint felett egyértelműbb az ártalmasság. A dohányzásnál meg, ugye, bármilyen mennyiség káros. A testedzésfüggőség azért speciális, mert egy bizonyos mennyiség nemhogy nem káros, hanem a testi-lelki egészség egyik fő komponense. Hogy mennyi a sok, az egyéntől függ, nemtől, életkortól, edzettségi szinttől, családi körülményektől. Akinek öt gyereke van, és fél napot bármilyen edzéssel tölt, ott biztos komoly problémák lesznek ebből.

MN: Amatőröknél és a profiknál is?

DZS: A profi sportolót válaszszuk le, ő hivatásszerűen csinálja, neki ez munka, a függőség nála fel sem merül ebben a kontextusban.

MN: Sportkörökben van egy olyan mondás, hogy a kettőt csak az különbözteti meg egymástól, hogy a profinak több ideje van regenerálódni. Sok amatőr közel ugyanannyit és ugyanolyan szinten edz, mint egy profi - edző és szponzor nélkül.

DZS: A profi a munkán kívüli idejében regenerálódik. Egy amatőrnek maga a sportolás kellene, hogy regeneráció legyen, mivel a sport célja alapvetően a kikapcsolódás, közérzetjavítás. De ha valaki 8 órát munkára, 8 órát alvásra és a maradék 8 órát sportolásra, az azzal kapcsolatos gondolkozásra szán, akkor ki fognak esni dolgok - párkapcsolat, család, hobbi -, amik az egészséges életvitel részét képezik. A függőség alapvető komponense, hogy valami más helyett csinálom a dolgot, hogy elkerüljek egy olyan tevékenységgel való foglalkozást, ami számomra problémát jelent. Ha valaki azért fut, hogy kikapcsoljon a mindennapokból, és például ne azon kelljen gondolkoznia, hogy miért nincs párja, miért van valakivel konfliktusa, akkor már nem valamiért, hanem valami elől fut.

MN: Akár egy alkoholista?

DZS: Igen, de itt még inkább a mértéken van a hangsúly. Aki meg tudja tenni, hogy futás közben kimossa magából a sok feszültséget, az oké, mert amikor másnap bemegy melózni, akkor frissebb, erősebb lesz. A sport ebben az esetben a testi-lelki rekreációt szolgálja, és akár a probléma felszámolását is segítheti, hisz akad, aki sport közben jól át tud gondolni mindent. Az alkoholnál sosem megoldás az ivás, ellenben a futásnak lehet egy megoldást segítő funkciója.

MN: Hol fordul át a dolog egészséges mértékből függőségbe?

DZS: Aki kevésbé tudja oldani magában a feszültséget, más eszközt keres. Alkoholt, játékot, drogot. A gondokat ezek a szerek és viselkedések nem oldják meg, csak átmenetileg enyhíthetik a velük kapcsolatos szorongást. Eltérítik az embert, kikapcsolják. Minden addikció akkor ártalmas, amikor azt a módosult tudatállapotot csak azért keresem túlzott mértékben, hogy ne legyek jelen a mindennapi valóságban. Már nem az a jó, amikor csinálom, hanem az a rossz, amikor nem csinálom. Ezek közt lehet a sport egy egészséges kiút: de ez is csak akut stresszkezelés; nem problémamegoldás. És egy ponton túl már nem arról szól a sport, hogy a stresszt levezesse, sőt, magától a sporttól leszek stresszes. Azon jár az agyam, mikor tudok menni edzeni, nézem a weboldalakat a sporteszközökről. A testedzés ebben az értelemben - az egyéb addikciókhoz hasonlóan - hibás megküzdési kísérlet. Átmenetileg enyhíthet a problémákon, ezért vonzóvá válik, és ismétlésre serkent, hosszú távon azonban a problémák elmélyüléséhez vezet. Mindig az a kérdés, hogy az adott viselkedés hozzáad a testi-lelki jólétünkhöz, vagy elvesz belőle. Ezért nehéz megítélni a testedzésfüggőség mértékét. Nem az a helyzet, hogy ha valaki szenvedélyesen el akar érni egy eredményt, azt megbeszéli a feleségével, hozzárendel bizonyos időt, és az életét amúgy rendben tartja. Ez az elkötelezett amatőr típusa, aki "odaszánja" magát a sportjának, komolyan csinálja, fontos neki, mert ettől teljesedik ki. A függőnek csak látszólag van egyéni célja, ám ettől felborul az élete.

MN: Testképzavar is állhat a testedzésfüggőség hátterében?

DZS: Van elsődleges, önmagában álló és másodlagos, evészavarra épülő testedzés-dependencia. Ilyenkor testsúlykontrollálás címén jelenik meg az edzés, majd a dolog elszabadul. Ezek kölcsönösen tudják erősíteni egymást. A testedzésfüggők közt is akad evészavaros, és fordítva.

MN: Miként fest a testedzésfüggő "pályaíve"?

DZS: Elkezdenek sokasodni a gondok, amit fokozatosan a sporttevékenységgel söpör a szőnyeg alá. A sport kiemelkedik, és fontosabb lesz minden másnál. Lényeges faktor az idő és monotonitás. Ha valami időigényes, akkor a függő gondolkozása szerint több időt lehet vele eltölteni. És ő pont ezt akarja. A monotonitás is fontos lehet, mert aki el akar szakadni a gondoktól, az általában hosszan tartó tevékenységet keres. Megjelenik az obszesszív jelleg is: amikor az illető nem sportolhat, fejben akkor is folyamatosan erre készül, tervezgeti. A ciklikusság alapvető jellemző; gyakorlatilag nincs nyugvópont, egy edzés vagy verseny után a kielégültség csak átmeneti, és előjön a késztetés. És ez az igazi addiktív komponens: sosem lehet hátradőlni, hogy "most jó". Amikor túllépsz a határon, az nem kellemes dolog. Ez is az ismérve a függőségeknek - eljön a pillanat, amikor nem az élvezetről van szó, a tevékenység elveszti az önmagáért való örömöt.

Ha valami megakadályozza a függőt a tréningben, akkor a szokásos megvonásos tünetegyüttest lehet megfigyelni: irritált, ingerlékeny, ideges lesz. Fontos a tolerancia is: hogy ne legyen megvonásérzet, egyre nagyobb téteket kell tenni, nagyobb célok és még extrémebb edzésmennyiségek kellenek a megnyugváshoz.

MN: Hogyan lehet ezt az addikciót feltérképezni, mérni? Magát a problémát sem ismerik, és sokan önismerethiány miatt nem is tudják, hogy baj van velük. Ráadásul az edzettség pozitívan hat az énképre, életvezetési kontrollt is nyújt. Sőt a sportolásnak nagy a respektje.

DZS: A testedzésfüggőség azért is sajátos addikció, mert nem stigmatizált, sőt, elfogadott, társadalmilag jutalmazott dologról beszélünk. Ezért sem fordul orvoshoz az amatőr. Fel sem merül benne, hogy ez betegség lenne. Régen pozitív addikciónak gondolták a testedzésfüggőséget, mert rövid távon vannak jó hatásai, például tekintélyt és elismerést lehet vele szerezni. De klinikai értelemben a függőség betegség, s így végeredményben mindenképp negatív. A testedzés-dependencia a munkafüggőséghez áll közel, az is "megbecsült" dolog. A Nobel-díjas feláldoz dolgokat, mégis élvezi a munkálkodást, eredményekre tör. A munkafüggő nem kap Nobel-díjat, holott ő is húsz órát dolgozik. De azért vállal sok, akár unalmas, örömtelen munkát, mert számára nem az az elsődleges cél, hogy eredménye legyen, hanem hogy ne kelljen mással foglalkoznia. És nem nehéz megfogni, ki a problémás. Az, akinek az életét rosszabbá teszi a testedzés: testi-lelki egészségében, egzisztenciális vonatkozásokban, párkapcsolati, családi vagy munkaviszonyaiban. A kérdőíves felmérések elég pontosan megmutatják az addikció mértékét.

MN: Mennyire gyakori a testedzésfüggőség?

DZS: Országos reprezentatív mintán végzett kutatásunk szerint - ilyet a Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központjával együttműködésben a világon mi csináltunk először normál felnőtt populáción - 0,3-0,5 százalékunknak van ilyen típusú addikciója. Ha a heti rendszeres edzést végzőkre vonatkoztatjuk ezt a számot, akkor közöttük ez Magyarországon 2-3 százalék.

MN: Hogyan lehet kezelni?

DZS: Nincsenek specifikus kezelési módok, de léteznek különböző gyógyszeres és pszichoterápiás eljárások. Az első, nagyon fontos lépés mindig az, hogy a személy felismerje és elismerje, hogy gond van, amit egyedül nem tud megoldani. 

MN: A magunk által kreált irreális elvárás, a megfelelni akarás, a csoportnyomás - legyen az egy Facebook-csoport vagy egy futóklub - vezethet a testedzésfüggőséghez?

DZS: Ez is lehet tényező, de enélkül is kialakulhat függőség. A kulcskritérium, hogy az illető - annak ellenére, hogy sérült, fájdalmai vagy épp családi problémái vannak, szenved minden szinten - mégis tovább csinálja. Ehhez a motivációhoz kevés egy hasonszőrű közösség, bár tudja stimulálni. A közösségnek lehet beszippantó, megerősítő, fenntartó hatása, de olyan függőség, amit csak egy külső társas környezet tart fenn, nem nagyon létezik. Nem tudsz akárkiből testedzésfüggőt, de heroinistát sem csinálni csak azért, mert heroinisták között van. Akinek "nem éri meg", hogy ne nézzen szembe a problémákkal, az nem lesz testedzésfüggő. Amikor fennmarad a függőség, abban mindig van egy nagyon erős személyiségkomponens.

MN: Mi van azokkal a sportolókkal - és ilyen sok van -, akik szeretnek szenvedni, akiknek az így szerzett teljesítmény az érték?

DZS: A kérdés mindig az, hogy mit nyer ezáltal, és mi az, amit nem tesz akkor, amikor ezt teszi. Ha az ember többször, sok órán át, komolyan edz, de a fennmaradó időben "normálisan" él, dolgozik, szórakozik, akkor erőfeszítéseket tesz, hogy elérjen és megtartson fontos dolgokat. Nem felállított, hagyományos értékekről beszélek, de azt gondolom, hogy van egy kulturális norma, ami szerint az ember rendben van, vagy nincs rendben. A "normális" változó dolog, de bizonyos aspektusai mégis megfoghatók. Vannak objektív kritériumok, amik a világhoz való alkalmazkodás sarokpontjai. Aki nem tudja elvégezni a munkáját a testedzés miatt, azzal baj van. Aki nem tudja ellátni a családját, nem tud bevásárolni, mert a fizetését sportszerekre, kiegészítőkre, speciális étrendre költi azonnal, azzal baj van. Olyan, mint a szerencsejátékos, csak nem eljátssza a pénzét, hanem a sokadik karbontalpas bringáscipőt veszi meg. Akinek sorban tönkremennek a párkapcsolatai, mert az ápolásuk helyett több száz hosszt leúszik, azzal baj van. Nem azt mondom, hogy ne adjunk fel időlegesen dolgokat egy szép kihívás érdekében, de ez a célkitűzés úgy meg tud borulni, hogy egészségtelen lesz. Kell, hogy legyen cél és szenvedély az ember életében, de nem szabad, hogy ez az élet más fontos területeit rombolja.

Magyarnarancs  

A játékszenvedélyt nem lehet gyógyítani, csak megelőzni. Kassai Zsuzsanna pszichiáter elmondása szerint a játékfüggő nem érzi magát betegnek, a családja viszont belerokkan. 

– A szenvedély hozzátartozik az ember életéhez. Vannak normál szenvedélyeink, amelyektől színesebb az életünk. Ilyen a sport vagy a horgászat. Nagyon vékony a mezsgye, hogy a szenvedély mikortól válik betegessé, kórossá, mikor veszi át az uralmat a személyiség fölött, mikor csúszik át az ember a normálból a patológiásba, ahonnan már nincs visszaút – mondta elöljáróban Kassai Zsuzsanna pszichiáter, pszichoterapeuta, a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának főorvosa.

Michelangelo Merisi da Caravaggio: Kártyacsalók (olajfestmény, 1594 körül, Kimbell Art Museum, Forth Worth, Texas, reprodukció). A szerencsejáték és a hozzá tartozó csalások és csalódások majdnem egyidősek az emberi civilizációval.

Ami miatt újra és újra játszik

– Olyan ez, mint a kényszeres viselkedés. A kóros magatartás irányítja az ember életét, teszi tönkre a kapcsolatait és családját, idővel pedig elszegényedik, elszigetelődik, és lecsúszik a játékfüggő. Hogy miért lesz az egyik ember betegesen játékfüggő, a másik pedig nem? Ennek genetikai alapja is van, de nem úgy, hogy a kóros szenvedélyt, hanem például a szorongásra való hajlamot örökli az ember, és rájön, megkönnyebbül, ha elmegy játszani. Ez olyan mámoros érzést okoz számára, mint az alkohol vagy a drog. Akik hajlamosak a szorongásra, azoknak túl nagy a különbség a két érzés, a normál alapérzés és a nyerő állapot között, így nagy a megerősítés is, amely miatt újra és újra játszik – folytatta Kassai Zsuzsanna.

Akár 10 milliót is nyerhet. A kaparós sorsjegyekre milliárdokat költenek a szerencsevadászok. Fotó: Schmidt Andrea

– A szorongásra való hajlam mellett ott van a függőségre való hajlam. Ez összefügg a neveltetéssel, azzal, hogy elegendő szeretetet kapott-e valaki gyermekkorában, megtanították-e neki, hogyan tudja magát jól érezni az életben. Hiszen ezer olyan dolog van, amely kikapcsolja az embert. Ha erre nem tanították meg, akkor önjáró módon rátalál a játékszenvedélyre. Ezért is lenne fontos, hogy a gyermekek megkapják a kellő figyelmet és szeretetet, ne adják be őket 1 évesen bölcsődébe, az anyák otthon legyenek velük az első 3 évben, hiszen ekkor alakulnak ki a személyiség alapjai. Ha egy háznak ingatag az alapja, összeomlik. Az ember személyisége is ilyen.

Az élet mégiscsak arról szól

– A számítógépen is lehet játszani, amely még inkább kontrollálatlan. Szoktam mondani, azt már megtanulták a szülők, hogy pálinkát nem adnak a gyereknek, de azt még nem, hogyan adagolják a számítógépet. Döbbenetes, mennyire vonzza a gyerekeket a vizualitás. Sok szülő bébicsősznek használja a számítógépet és a televíziót. Meg kell mondani, mennyit játszhatnak a gépen, mert különben rászoknak. Hetente jönnek hozzám szülők a huszonéves gyermekeikkel, akik otthon egész nap számítógépeznek. Mivel már nem tudnak velük mit kezdeni, segítséget kérnek. Egyre gyakoribb, hogy huszonéves fiúk nem tanulnak, nem dolgoznak, hanem otthon játszanak. Ez korjelenség. Mi a megoldás? Kínában, az Egyesült Államokban és Svájcnak Afrikában is van már olyan tábora, ahol átnevelik a gyerekeket. Minimum fél évig el vannak zárva mindentől, hajnalban fel kell kelniük, állatokat kell gondozniuk, földet kell művelniük. Megtanítják őket élni. Merthogy a szülőnek nemcsak az a dolga, hogy agyonkényeztesse a gyerekét, hanem az is, hogy feladatokat adjon, korlátokat szabjon, mert az élet mégiscsak arról szól, hogy vannak feladataink.

Gyógyíthatatlan betegség

– A szorongásra és függőségre való hajlam mellett a környezeti, társadalmi hatások is számítanak, az, hogy milyen kultúrában élünk. Nemrégiben bezárták a játéktermeket, így nem olyan könnyű hozzáférniük, a játékgépekhez a fiataloknak. Persze aki keresi a lehetőséget, megtalálja – mondta Kassai Zsuzsanna, aki hangsúlyozta: a játékszenvedélyt nem lehet gyógyítani, csak megelőzni. – Kevés szerencsejáték-függő keresi a pszichiáter segítségét. Másfél évtizede foglalkozom a kóros függőségek pszichoterápiájával. Ez idő alatt két játékfüggő páciensem volt, akiket a feleségük hozott el, miután milliókat vertek el. Ők nem érezték magukat betegnek. A családjuk viszont belerokkant.

* * *

Akinél háznál van a szerencse

A bánathoz hasonlóan a nagy örömöt is nehéz feldolgozni Kemecsery György szerint. A 30 éve szerencsejátékban utazó férfinál egyszer 275 millió forintot nyert egy társaság.

– Az 1990-es évek közepén területi képviselőként dolgoztam a Szerencsejáték Zrt.-nél. Egy vidéken élő idős asszony nem akarta átvenni a nyereményét, mint mondta, nem tud vele mit kezdeni – meséli Kemecsery György. A 30 éve a szerencsejáték világában dolgozó férfi jelenleg saját lottózót üzemeltet az Árkád Szegedben.

Kemecsery György. A tippmixelő szerencsemágus. Fotó: Schmidt Andrea

– A hölgy totón nyert akkor még óriási összegnek számító 1 millió 200 ezer forintot, de azt mondta, nem kéri, nincs bankbetétje és rokona sem, akire hagyhatná. Nem akarta a párnája alatt tartani a pénzt, így le akart mondani róla. Sikerült meggyőznöm, hogy nyisson folyószámlát. Néhány év múlva arra jártam, megnéztem a házát. Lefestette a kaput, és megcsináltatta a ház rossz falát – emlékszik vissza Kemecsery György. Több nagy összeget nyert játékossal találkozott, akiknek aztán követte a sorsát.

– Volt, aki értelmetlen vállalkozásba fogott, más alapítványoknak, barátoknak, ismerősöknek adott rengeteg pénzt. Olyat is láttam, aki egyszerűen elherdált több száz millió forintot. A bánathoz hasonlóan az óriási örömöt is nehéz feldolgozni, nem mindenki képes erre – mondja.

* * *

Jobban rabol az online félkarú?

A játékgépek eltűnése a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnöke szerint nem megoldotta, hanem tovább mélyítette a függők problémáját.

– Hazánkban 2 millió háztartásban van számítógép, emellett 2,4 millió mobileszközzel rendelkeznek Magyarország lakosai. Ezzel szemben 22 ezer játékhely volt a nyerőautomaták időszakában, a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt a függők lehetősége arra, hogy játsszanak – vallja Schreiber István, a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnöke.

A játékgépek több mint egy éve tűntek el a magyar kocsmákból egy 2011-es törvénymódosításnak köszönhetően. Schreiber István szerint a gépek szerepét az online szerencsejáték vette át, amely sokkal veszélyesebb, mint a félkarú rablók.

– A játékosok kora semmilyen hiteles formában nem ellenőrizhető, nem tudjuk, ki ül a gép előtt. A játéktermekben ezt rendszeresen ellenőrizte a hatóság és az üzemeltető, mivel komoly büntetés járt a kiskorúak veszélyeztetéséért – mondja.

Szerinte az online szerencsejátékok esetében minden külső kontroll nélkül lehet játszani, akár egyedül is, visszatartó erő hiányában. Játékosvédelmi szempontból veszélyes, hogy a pénz csak virtuálisan mozog, a játék hevében a hitelkártyáról vagy a virtuális számláról pillanatok alatt elveszítheti bárki a teljes havi fizetését.

– Magyarországon több mint tíz éve működik az online szerencsejáték adó, járulék vagy egyéb, a közterhekhez, a függők gyógyításához való hozzájárulás befizetése nélkül. Ellentétben a hazai játékgépes cégekkel, akik a tételes adót 100 százalékban befizették. Az online cégek döntően offshore területről kiindulva és az ottani szabályoknak megfelelve, a működés helyéről a játékosok elvesztett pénzét gibraltári vagy máltai bankokba utalja. Ezt az illegálisan szerzett vagyont tudják majd legális vállalkozásba áttenni, ha a parlament legalizálja a cégek hazai működését. Mindenki jobban járna, beleértve a költségvetési szempontokat, a hazai játékosok és vállalkozások érdekeit is, ha a szerencsejátékból származó bevételeket itthon tudnánk tartani, nem pedig külföldi cégek vinnék el a befolyt pénzt – magyarázza.

Az elnök szerint főleg a vidéki kocsmárosokat érintette rendkívül hátrányosan a gépek megszűnése. Több tulajdonos kényszerült a pult mögé, mert el kellett küldenie alkalmazottait a bevételkiesés miatt. Mint mondja, az üzemeltetők, gyártók tönkrementek, becsődöltek.

– A szerencsejáték mostohagyerek a sajtóban, az újságírók nem szívesen írnak róla. A legtöbben károsnak tartják, ezért nem foglalkoznak vele. A kérdés azonban nem az, hogy veszélyes-e, mert úgyis mindig rengetegen fogják játszani. A kérdés az, hogy kinek mekkora bevétele származik belőle. 

Horváth Attila - Szabó c. Szilárd - delmagyar 

Debrecen - A szenvedélybetegeknek és családtagoknak segítenek. Második alkalommal rendezték meg a „józanság napját” a Forrás Lelki Segítők Egyesülete a Debreceni Kábítószer Egyeztető Fórum segítségével. 

A szenvedélybetegségektől érintettek, valamint a családtagok és érdeklődők pénteken és szombaton pillanthattak be az öngyógyító csoportok életébe, munkájába: NA (Névtelen Anyagosok), Kék Kereszt Egyesület (iszákosmentő misszió), AA (Anonim Alkoholisták), Al-Anon (szenvedélybetegek családtagjai), GA (szerencsejátékos betegek), illetve bemutatkozott a Fordulópont Szenvedélybetegek Rehabilitációs Intézménye is. – A csoport abban segít a szenvedélybetegeknek, hogy életük végéig „tiszták” maradhassanak. Szombaton a Széchenyi kerti református templomban párhuzamosan zajlottak a programok: egyrészt a függőségben szenvedők közösség előtt saját életútjukat tárták fel, másrészt a külső érdeklődők nyerhettek betekintést a csoportfoglalkozás folyamatába – tudtuk meg Gesztelyi Tamás mentálhigiénés szakembertől.

Manapság sajnos egyre többször halljuk azt a szót, hogy szenvedélybetegség. De vajon tudjuk-e, hogy mit jelent ez? Vagy csak nagyvonalakban rámondjuk az összes alkoholistára és játékgépezőre?

A szenvedélyek, függőségek sokfélesége lehetetlenné teszi, hogy egységes és konkrét terápiáról lehessen beszélni. A szenvedélybetegségek közös eleme többnyire a menekülés motívuma, és ezen a nyomon indulva visszafelé kell keresni a gyógyulást.

 Kapcsolódó videónkat IDE KATTINTVA nézhetik meg.

Fotó: Marcali Gábor 

Győrplusz

Szekeres Erzsébetnek halmozottan sérült gyermeke született a ’70-es években. Amikor a fiúcska 6 éves lett, édesanyját elkezdte foglalkoztatni a kétségbeejtő gondolat: mi lesz vele, ha felnő? Mi lesz vele, ha ő, az anyukája már nem él? Látta, hogy a gyermekéhez hasonlókat embertelen intézményekben, ingerszegény életre kárhoztat betegségük, nem lesz sem magán-, sem társasági életük, nem végezhetnek munkát, sem más, a teljes élethez elengedhetetlen tevékenységet. Támadt egy víziója: olyan bentlakásos otthont álmodott meg, ahol saját és közös élettere is van a bent lakó fogyatékos embereknek, ahol képzik őket és munkavégzésre is van lehetőségük. A ’80-as években, amikor még a civil vállalkozások teljesen ismeretlenek voltak, területet, pénzt szerzett, és egy évtizeddel később, a több mint 100 fő befogadására alkalmas, az országban egyedülálló csömöri intézménybe már az ország minden tájáról érkeztek lakók. Erzsébet fia felnőtt, 37 éves ember lett, akit édesanyja immáron – saját álmának megvalósításával – biztonságban tudhat.

Mihaldinecz Csaba is saját élettapasztalataiból merítve döntött úgy hogy alkohol- és drogfüggő emberek terápiás gyógyítását szeretné új alapokra helyezni itthon. Szakítva az akkor még hagyományosan a detoxikálásra szűkülő kezelésekkel terápiás közösséget hívott életre, amelyben a függők maguk is aktív résztvevői felépülésüknek. Az olasz Leo Amici Alapítvány segítségével létrehozott Komlón egy olyan intézményt, amelyben a munka-, színház-, csoport- és egyéb terápiás módszerek ötvözésével biztonságos és építő közösségben gyógyulhatnak a függők. Azóta kollégáival már több száz fiatalnak segített a talpraállásban.

Szigeti Ildikó a ’90-es évek közepén, még az internet berobbanása előtt alkotott meg egy netes diákcsere programot, amely akkor egyedülálló lehetőséget nyújtott a kelet-európai diákoknak, hogy Nyugatra utazhassanak. Mára ez a program beolvadt a csereotthon.com-ba, melynek ő a magyarországi képviselője. Azóta életre hívta a botsport.hu-t, amely a nordic walking sport, valamint közösségépítő, egészség- és környezettudatos játékok együttese, és megjelenés előtt áll mesekönyve, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a változás belőlünk indul el.

Van egy „klub”, amelynek mindhárman a tagjai. Ide nem szokás jelentkezni, nem toboroz tagokat, nincs tagsági díja. Figyel és nyomoz, hogy milliárdnyi emberből megtalálja, és tagjai közé emelje azokat az innovátorokat, akik vállalkozásukkal pozitív társadalmi változást idéznek elő a világban. Ötletük és annak megvalósítása egyedülálló, ők maguk pedig afféle született „motorok” – ha úgy tetszik: megszállottak – akik természetükből adódóan egész életükön át a világ jobbításán fáradoznak – eredményesen. Ez a szervezet az Ashoka, amely nevében hordozza vállalt küldetését. Szanszkrit nyelven azt jelenti: gond nélkül, nyugodtan – az Ashoka kiválasztottjainak hároméves ösztöndíjat ad és egy életen át tartó támogatást, hogy vállalt küldetésüket zavartalanul teljesíthessék. A szervezetet 1980-ban az amerikai Bill Drayton hívta életre, aki korábban tanácsadóként dolgozott az üzleti életben. Felismerte azt, hogy a civil szektornak hasonló struktúrára van szüksége, mint a kockázati tőke piacának. A társadalmi vállalkozások esetében „filantropikus kockázati tőkéről” beszélhetünk, amelynél a vállalkozó személyébe kell befektetni. Ugyanolyan alapossággal kell tehát megválasztani a befektetés tárgyát, azaz ezekben az esetekben a személyét, mint a piaci világban. „10 millió emberre jut egy ilyen változáshozó személy, így nagyon nehéz megtalálnunk” – mondja Demeter Zsazsa, az Ashoka magyarországi képviselője. Zsazsa korábban fejvadászként dolgozott, de egy idő után úgy érezte: nem cégeknek akar megfelelő embereket keresni, hanem a világ jobbítására. Az 1995-től hazánkban is működő szervezet már 32 magyar tagot támogat, Magyarországon volt azonban egy 8 éves „alvó állapot”, amelyből 2011 végén ébredt fel, hogy újra nekilásson a magyar változáshozók felkutatásának és ösztönzésének.

Olyanokat keresnek, akik már zajló és sikeres programot tudnak felmutatni, regionálisan, majd világszinten ellenőrzik, hogy van-e hasonló működő projekt. Ezt követi egy többfordulós interjúztatás, ahol egészen a gyerekkorig „érnek” a kérdések. Ilyenkor arra derül fény, hogy az adott személy vajon született motoregyéniség-e, aki egész életében képes lesz megújulni és társadalmilag hasznos tevékenységet folytatni. Így találtak rá a ’90-es években a fent említett három emberre és társaikra, például Gera Pálra, aki vidrákat ment, vagy Nagy Zoltánra, aki az orvoslás Keleten elterjedt alternatíváit vezeti be a magyar gyógyításba.

A megújulás szimbolikus eseménye zajlott pénteken, a Toldi moziban, ahova Csabán, Erzsin és Ildikón kívül egyéb inspiráló személyeket is meghívtak, hogy forgószínpadszerű beszélgetéseken átadják tapasztalataikat. Bombera Krisztina képviselte a kommunikáció, Tari Annamária klinika pszichológus az empátia, Somlai- Fischer Szabolcs, a prezi.com megalkotója a kreativitás és Gerely István vízilabdázó a kitartás fogalmát, melyek mindegyike elengedhetetlen kelléke a társadalmi vállalkozásoknak.

Az Ashoka számos programmal tesz azért, hogy segítse a jótékony fertőződést. Tavaly zajlott a Fiatalok a változásért elnevezésű programjuk, amelynek keretében 22 középiskolásnak nyílt lehetősége arra, hogy a maguk által kitalált programot megvalósítsák. A függőségekkel foglalkozó csoport volt a diákok körében a legnépszerűbb, Mazsi mégis egyedül maradt a feladatra. Ő azonban nem adta fel akkor sem, amikor az első programjára senki sem jött el. A lány bátyja játékfüggőségben szenved. Másodszorra is nekivágott, két zalaegerszegi középiskolába szervezett beszélgetést, ahova meghívta a noszlopi rehabilitációs intézmény – ahol bátyja is gyógyul – vezetőjét, Vitainé Kulman Ibolyát és három szenvedélybeteg fiatalt, hogy tapasztalataikról meséljenek. A diákokra nagy hatással voltak a hallott történetek – a program elérte célját. A most 12. osztályos lány később börtönben szeretne dolgozni pszichológusként. Talán egykor ő lesz majd az újabb egy a tízmillióból. 

Vasárnapihírek - Kertész Anna 

Az alkohol öl 

A rendszeres, nagy mennyiségű italozás ártalmai nem múlnak el a másnapi rosszulléttel, fejfájással. Több súlyos, halálos betegség hátterében is a túlzott alkoholfogyasztás áll. 

A szervezetbe jutott alkohol sorsa

Az elfogyasztott alkohol normál körülmények között 15-90 perc alatt szívódik fel a gyomorból és a vékonybélből. Éhgyomorra ennél még gyorsabban jut el a vérrel a szövetekbe. A tömény italok irritálják a gyomor nyálkahártyáját és lassítják a felszívódást, ezért a 20-30%-os alkoholtartalmú italok szívódnak fel a leghamarabb.
A máj hivatott lebontani a szervezet számára mérgező anyagok, így az alkohol nagy részét is; ő a beépített detoxikáló. Kapacitása azonban véges, ezért a mértéken felül fogyasztott etilalkoholnak lassan "megadja magát". Értelemszerűen ugyanolyan mennyiségű alkohol elfogyasztása több napra elosztva kevésbé terheli meg a májat, mint az egyszeri nagy mennyiség. 

Az elvonási tünetek

Az elvonási tünetek nem társult bajok, hanem az alkoholizmus betegség részeként jelennek meg és kezelendők. A legenyhébb tünetek az alkoholszomj, a kézremegés, izzadás, feszült lelkiállapot. Akkor jelentkeznek, amikor az alkohol már kellőképp kiürült a szervezetből, rendszerint az utolsó pohár alkohol elfogyasztása után 12-48 órával.
Gyakran éjszaka zajlik, amikor alvás közben biztosan nem fogyaszt a beteg újabb adag alkoholt. A hiányt zavaros rémálmok is jelzik, amikre a beteg fölriad.
Az elvonásos epilepsziás roham is nagyon ijesztő, mindenképpen orvost kell hívni.
Hallucinációk kínozhatják az alkoholistát, akik sokszor vádló, fenyegető hangokat hallanak, nyugtalanság, rettegés vesz rajtuk erőt, amit a kezelőorvos nyugtatókkal tud megszüntetni.
Kiszámíthatatlan, hogy az egyre erősödő elvonási tünetek mikor csapnak át az életveszélyes, lázas, tudatvesztéses delírium tremens nevű állapotba. Akár egy ártatlannak látszó külső inger is kiválthatja. Ha például a súlyos elvonási tüneteket mutató beteg szobájába betéved egy kismacska, a terráriumban megnézi a gyerek hörcsögét, vagy félhomályos helyen nem tudja kivenni a tárgyakat. Többnyire nem azonnal, hanem az utolsó adag alkohol után 1-2 nap elteltével jelentkezik, sokszor teljesen tünetmentes időszakot követően. A delíriumos hallucinációk tipikus elemei az apró mozgó lények, egerek, patkányok. A beteg elveszti a kapcsolatát a környező világgal. Idegrendszere, anyagcseréje, immunrendszere teljesen felborul. Kezének remegése az egész testre kiterjedhet, viselkedése kiszámíthatatlan lesz. Mindenképpen mielőbbi orvosi segítségre van szükség, a beteg pszichiátriai vagy belgyógyászati intenzív osztályra kerül. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel 12-24 óra után állapota stabilizálódik. Az intravénás folyadékkal pótolják a hiányos táplálkozás miatt nélkülözött anyagokat, többek között a C- és B1-vitamint, glükózt, magnézium inokat tesznek.
Az alkoholizmus halálos betegség, de maga az elvonás, az alkoholhiány is lehet hirtelen halálos. Nagyon fontos tudni, hogy az alkoholista ehhez nem nélkülözheti szakember segítségét.

A mostanság illegális pszichostimulánsok közül tán az amfetaminfélék futották be a legváltozatosabb karriert. Egy ideig bárki recept nélkül is tömhette magába őket, s meglehet, hogy a számunkra fájdalmas 1954-es futball-vb-döntő sorsa is a speeden fordult meg - ráadásul legálisan!  

Az amfetaminfélék felhasználásának története egy Eurázsiában, sőt az amerikai kontinens jelentős részén is elterjedt növénycsalád, a csikófarkfélék (Ephedra) gondos, tudományos alapú analízisével kezdődött. A nyitvatermő (a páfrányfenyők közé tartozó) csikófarkfű nemzetség különböző fajait széles körben használták gyógyhatásuk miatt: asztmás-allergiás tünetekre éppúgy javallotta a népi orvoslás, mint "közönséges" megfázásra. Nem fogják elhinni, de a csikófarkfélék legfontosabb alkaloidja, az efedrin volt egészen a közelmúltig a leggyakrabban felhasznált orrcsepphatóanyag (s azóta sem hatástalansága miatt koptatják ki a használatból...).

Bern

Hej, csikó, csikó

Egy japán vegyész, bizonyos Nagajosi Nagai a csikófarkfűből (adott esetben az Ephedra dystachiából) készült hagyományos kínai orvosságot, a Ma Huangot vizsgálta, s ebből sikerült szintetizálnia először 1885-ben az efedrint. A szerves vegyészet fénykorát írtuk akkoriban, s minden efféle felfedezés újabb szintézisekre inspirálta a kollégákat. Két évvel később egy Berlinben élő román kémikus, Lazar Edeleanu állított elő a világon elsőként amfetamint, amit akkoriban fenil-izopropil-aminnak nevezett el (az "amfetamin" kifejezés a későbbi, hivatalos nevéből, az alfa-metil-fenetil-amin rövidítéséből származik). Meglepő, de a húszas évekig nem is kutatta senki az amfetamin pontos hatásmechanizmusát: 1927-ben azután egy Gordon Alles nevű pszichofarmakológus újraszintetizálta a szert, és - önfeláldozó tudós elődei nyomdokán haladva - saját magán próbálta ki. Miután elmúlt az amfetamin hatásának eksztatikus szakasza (amit - modern partikultúra nem lévén - kénytelen volt hagyományos szórakozóhelyeken, ne adj' isten a laborban eltölteni), rögzítette a tapasztalatait. Ezek szerint az amfetamin jobb szolgálatot tesz, mint az efedrin - s nem csupán orrcsöpphatóanyagként, hanem kedélyjavítóként, fáradtságűzőként vagy akár étvágycsökkentőként.

Az amfetamin rövid és hosszú távú hatásának teljes körű leírásához azután hosszú évtizedek álltak az orvostudomány rendelkezésére: a Smith, Kline & French például már az 1933-34-es szezontól piacra dobta a később elhíresült márkanevű Benzedrine inhalálószert - az eltömődött orrjáratok, elkínzott nyálkahártyák felszabadítására. A harmincas években számos Benzedrine-kísérletet végeztek el, s mind nyilvánvalóbb lett, hogy a kiváltott eufóriaközeli állapot, s a teljesítőképesség növekedése fontosabb lehet, mint a gyógyhatásúnak vélt drog érösszehúzó funkciója. A többnyire továbbra is Benzedrine néven forgalmazott amfetamin (pontosabban amfetamin-szulfát vagy -klorid - mert csak a sói oldódnak jól vízben) legnagyobb sikerét kétségtelenül a II. világháborúban érte el: a szövetséges katonák - különös tekintettel a vadászpilótákra és a légierődök legénységére - többnyire alaposan bespurizva indultak bevetésre. Sem fáradtság, sem éhség nem kínozta őket, így azután kellően feldobódott állapotban figyelhették alant az összedőlő házakat és a gyújtóbombák okozta lángtengert. Egyes becslések szerint pusztán a brit haderő 72 millió efféle, "energetizáló" tablettát fogyasztott el - az amfetamin stratégiai anyag lett. Ráadásul későbbi konfliktusokban sem került ki a forgalomból: a koreai háborúban éppúgy hasznát vették, mint Vietnamban.

Soha, soha meg nem áll

Az amfetaminnak hamar támadt konkurense az amúgy szintén a fenetil-amin-félék családjából: a metamfetamin (az alapvegyület fenetil-amin fontos, a szervezetünkben is termelődő agykémiai, ingerületátvivő anyag). A "meth" (precízen leírva: N-metil-1-fenil-propán-2-amin) hasonló hatású rokonaival együtt szintén az agyi aminok, a dopamin, szerotonin és a noradrenalin szintjét növeli - két optikai izomerje van, de közülük csak a jobbra forgató (a dextrováltozat) fog ütni. Előállítása még az amfetaminhoz képest is pofonegyszerű: ma is úgy gyártják a világon sok-sok ezer illegális laborban, ahogy először Akira Ogata, egy másik japán vegyész tette 1918-ban. Ő a patikában is (manapság már kicsit nehezebben) beszerezhető efedrinből jód és vörös foszfor segítségével redukálta ki a (később többek között crystal meth néven forgalmazott) metamfetamint. Ebből viszont 1938-tól Németországban gyártottak Pervitin néven kedélyjavító, étvágycsökkentő, élénkítő hatású gyógyszert, amit a változatosság kedvéért a Wehrmacht, a Luftwaffe vagy a Waffen SS (s más fegyveres alakulatok) használtak a II. világháborúban. Igen ám, de a metamfetamin utóhatásai, a "másnap" és "harmadnap" még súlyosabbak, mint az amfetaminnál: hamarosan kénytelenek voltak korlátozni a használatát, mivel az állományt néha másnap is be kellett vetni.

A Pervitin fontosabb használói között megtaláljuk Hitlert, akit élete utolsó három évében rendszeresen injekciózott orvosa, Theodor Morell, illetve Göringet, aki egészen a nürnbergi tárgyalásig "tolta" a morfintól a kokainon át a Pervitinig sok mindent felölelő drogkoktélját. A japánok Philopon néven gyártották és alkalmazták, mégpedig tömegesen ugyanezt a szert mind katonai, mind civil használatra - jellemző módon a japán kapituláció után hatalmas mennyiség maradt raktáron, amellyel azután a helyi bűnszervezetek árasztották el a piacot. Ennek köszönhetően több tízmillióan kaptak rá a Philoponra, amit a japán kormány gyorsan törvényen kívül helyezett.

Ennek ellenére az amfetamin-, illetve metamfetamintartalmú szerek használata a háború után "vidáman" folytatódott. Kedélyjavítóként, fáradtságűzőként, koncentrációfokozóként és étvágycsökkentőként, ezáltal fogyasztószerként egyaránt népszerű volt - nem beszélve a főbb hatásokat kombináltan kihasználó, pusztán rekreatív droghasználatról. Háziasszonyok, diákok, teherautó-sofőrök, zenészek, egyéb művészek s bárki más kedvtelve használta, míg csak bírta, a legváltozatosabb formákban: orron, szájon át, intravénásan - tán csak kúp formában nem. Még politikusok is: a brit Anthony Eden például miniszterelnöksége (1955-57) idejére teljesen az (orvosok által javallott!) Benzedrine hatása alá került: a gyógyszer mellékhatásai alapvetően befolyásolták pl. a szuezi válság idején hozott hibás döntéseit. Pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az amfetaminfélék súlyosan depresszív, levertséggel teljes, kellemetlen fizikai tünetekben gazdag másnapot okoznak. Az ennek elkerülésére alkalmazott "rátöltés" pedig könnyedén (legalábbis pszichikai) addikciót alakít ki a fogyasztójában. Hosszú távú hatásai között éppúgy előfordult a szív- és érrendszer károsodása, mint a notórius júzerek között gyakori pszichózis, avagy a manapság is "meth mouth"-nak nevezett tünetrendszer: a spuris száj, tele tönkrement fogakkal. Ennek oka, a legendákkal szemben, korántsem az, hogy az amfetamin "kihúzná" a fogakból a kalciumot. Sokkal végzetesebb a szájszárazság (a fogakat védő nyálréteg hiánya), a spuris életmódra jellemző előnytelen táplálkozás (junkfood plusz szénsavas üdítők), alkalmanként a fogcsikorgatás, illetve a rendszeres fogápolás elmaradása (aki ritkán alszik, az nem sűrűn mos lefekvés előtt fogat...).

Az amfetaminfélék fent leírt hatásaiknál fogva persze ideális, bár nem túl szofisztikált doppingszerek - a hatvanas évekig talán éppen ezek voltak a leggyakrabban alkalmazott serkentőanyagok. Akkor is csak néhány profi kerékpáros halála hívta fel a figyelmet arra, hogy egyes sportágakban nem csupán a hosszú, de a rövid távú hatások is igen kockázatosak. Egyre több publikáció állítja, hogy az 1954-es futball-vb döntőjének szünetében több német játékos kapott Pervitin-injekciót - a hipotézist (több állítólagos tanú mellett) erősíteni látszik az a történet is, amely szerint a világbajnokok közül többen is kórházba kerültek a döntő után, rejtélyes (ezek szerint spuris másnapos) tünetekkel. S ezzel - papíron - nem is vétettek az akkor hatályos szabályok ellen, elvégre a FIFA 1966-ig (!) nem is csatlakozott a doppingellenes küzdelemhez. Amúgy kevéssé közismert, de Magyarországon is gyógyszertári használatban volt az amfetamin - mégpedig Aktedron néven. Igaz, nálunk (a hetvenes-nyolcvanas évekről van szól) inkább a korábban Svédországban és Németországban is rekreációs slágerdrogként fungáló fogyasztószer, a nálunk Gracidin néven forgalmazott fenmetrazin volt a sláger. Érdekes adalék, de erre az amfetaminfélék mellékhatásainak kiküszöbölésére alkalmazott szerre még a Beatles-fiúk is rákaptak karrierjük hamburgi szakaszában. 

Az amfetaminkérdés kezelése, nézzünk körül bárhol a világon, valóságos, albumba illő állatorvosi ló. Előbb (az Egyesült Államokban például 1965-ig) nyakra-főre lehetett venni a patikában, majd receptkötelessé tették, hogy azután 1971-ben végleg betiltsák, s megkezdődjön az erre a szerre is kiterjesztett, teljesen hasztalan drogháború. Ennek folyománya a lehetséges prekurzorok (előanyagok) kiszorítása: az önmagában is pszichoaktív efedrint manapság csak a legritkább esetekben írja fel az orvos. Az amfetaminfélék (például a gyógyszerként sosem használt, ezért összeállításunkból kimaradt MDMA, alias ecstasy) pedig hiába kerülnek tiltólistára: az illegális matériákat tovább gyártják - iparszerűen és sufniban, kis és nagyobb kiszerelésben, a piaci igényeknek megfelelően. Ráadásul naponta kerülnek elő rokon hatású vagy szerkezetű vegyületek (dizájner drogok), mint a most reflektorfénybe került, szintén eme, ék egyszerűségű vegyületcsaládba tartozó mefedron (alias kati) - s néha a gyógyszeripar újabb leleményeire is érdemes fogadni. 

A partizás közösségi élmény, amely fontos része az ifjúsági kultúrának – többek között erről is beszélt lapunknak Hegedűs Attila, a Bulisegély Szolgálat koordinátora.  

– A Bulisegély munkatársai szeretnek bulizni?
– Persze, a múlt hétvégén jöttem vissza SUN fesztiválról, s oda nem dolgozni mentem. Gimnazista voltam, amikor elkezdtem hasonló munkát végezni, aztán egyetemistaként rájöttem, hogy a bulizás mellett segíteni is szeretnék azokon, akik rászorulnak.

– Fontos, hogy a segítőknek legyen saját élményük?
– Igen, de ennél fontosabb, hogy profik legyenek, hogy úgy tudjanak beszélgetni, hogy abból a kliensek tényleg kapjanak valamit. Az országban mi vagyunk a legrégebbi olyan szervezet, ahol csak olyanok dolgoznak, akiknek ez a hivatásuk – azaz szociális munkások, pszichológusok, orvosok.

– Nem elég a tapasztalat?
– Ez a terület hónapról hónapra változik, új szerek bukkannak fel, klasszikusok tűnnek el, ezt a legjobban amúgy a klienseink tudják, meg persze azok, akik velük napi szinten együtt dolgoznak. Tehát mindenképpen fontos ez a tapasztalat, de ezen túl ehhez a munkához is szükséges szakmai tudás, hogy valódi segítséget tudjunk adni.

– Gyakorta hallani olyan védekezést, hogy minden ilyen probléma megelőzhető lenne, ha a rendőrség keményebben lépne fel.
– Ez butaság, sőt kifejezetten kontraproduktív. Tönkreteszi a szórakozóhelyeket, amik a mi szemléletünkben kulturális intézmények. A problémás szerhasználók még rejtőzködőbbek lesznek, félő, hogy egy ilyen bizalmatlan légkörben már csak akkor kerülnek a látóterünkbe, ha tényleg nagy a baj. A partizás az ifjúsági kultúra része, és úgy tűnik, stabilan megőrzi azt a szerepét, hogy feszültségforrás maradjon a különböző generációk között.

– Az INDIT Bulisegély és a Drogprevenciós Munkacsoport aktívan részt vett a Party-Busz-projektben. Sikertörténetről beszélünk?
– Szerintem mindenképpen. Az, hogy a közönség jól fogadta, az egy dolog – egy másik meg az, hogy tényleg létrejött egy városi összefogás azok között a partnerek között, akik a leginkább képesek voltak tenni valamit a város biztonságosabb éjszakai életéért.

Tíz éve a Bulisegélynél

HEGEDŰS ATTILA 1979-ben született Budapesten, s itt is élt egészen tizennyolc éves koráig. Az érettségi után került a Pécsi Tudományegyetemre, a Bölcsészettudományi Karra – pszichológia szakon 2005-ben, kommunikáción két évvel később végzett. Évek óta dolgozik az INDIT Közalapítvány Baranya Megyei Drogambulanciáján, a Bulisegélynek 2003 óta munkatársa, négy éve a szolgáltatás koordinátora. 

 Fülöp Zoltán - Dunántúli Napló 

A hozzáadott ízanyag vonzóbbá teszi a terméket 

A mentollal ízesített cigaretta ízesítő anyaga korábbi rászokásra ösztönzi a fiatalokat, és megnehezíti a leszokást - figyelmeztet egy friss kutatás alapján az egyesült államokbeli Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA). 

Az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) az eredmények közzététele utáni 60 napban várja a szakértői adatokat, kommentárokat és kapcsolódó információkat, hogy döntsön a szabályozó intézkedések szükségességéről. "A mentolos cigaretta komoly közegészségügyi kérdéseket vet föl. Az FDA célja, hogy tudományos megközelítés alapján megválaszolja azokat, és hozzájáruljon a lakosság tájékoztatásához" - mondta Dr. Margaret Hamburg, a szervezet munkatársa.


A mentol évek óta vitatott összetevő a cigarettákban. Egy másik friss tanulmány felvetése alapján az anyag olyan hatást idéz elő az agyban, amely vonzóbbá teszi a vele ízesített termékeket. Amennyiben ez igaz, a mentol elősegítheti a nikotinfüggőség kialakulását. Ha így áll a helyzet, a szabályozó szervezeteknek érdemes megfontolniuk bizonyos intézkedések bevezetését - fogalmazott a szerzőként közreműködő Nadine Kabbani, a George Mason Egyetem professzora. Az eredmények a Frontiers in Pharmacology című szakfolyóirat legutóbbi számában jelentek meg. 

Szentes - Közel 72 millió forintból fejleszti pszichiátriai osztályát a szentesi kórház. A projekt eredményeként 10 ágyas addiktológiai rehabilitációs részleget különítenek el, hogy segítsék a szenvedélybetegek visszavezetését a társadalomba és a munkahelyekre. 

Jelenleg 70-75 százalékos kihasználtsággal működik a rehabilitációs és az aktív pszichiátriai ellátás a szentesi kórházban, ahol összesen 50 beteget tudnak kezelni. Az aktív ellátáshoz 20, míg a rehabilitációshoz 30 ágy áll rendelkezésre. A járóbetegellátásban működő szentesi Addiktológia és Drogambulancia viszont száz százalékos kihasználtságú: érkeznek oda betegek nemcsak Csongrád, hanem Békés megyéből is. Mint megtudtuk, 2010-ben a pszichiátriai osztály által ellátott betegek negyedét addiktológiai diagnózissal vették fel.

A Szegedi Tudományegyetem Klinikai Központja által vezetett 11 tagú regionális konzorcium összesen 2 milliárd 360 millió forint uniós támogatást nyert arra a projektre, amelynek a pszichiátriai rehabilitáció keretein belül az addiktológiai rehabilitációs foglakoztatás fejlesztése a legfőbb célja. A Csongrád Megyei Dr. Bugyi István Kórház ebből a keretösszegből tervei megvalósítására 71 815 089 forintot kap – tájékoztatta lapunkat Várkonyi Katalin főigazgatónő. Hozzátette, a beruházás révén a pszichiátriai-addiktológiai rehabilitációhoz szükséges megfelelő helyiségek kialakítására nyílik lehetőség, így a különböző terápiás technikák elvégzéséhez az ideális környezetet biztosított lesz. Mindezek mellett a szakmai program megvalósulásával az Addiktológia és Drogambulancia által gondozott betegek rehabilitációja is megoldhatóvá válik. 

A meglévő, közel 100 éves épületből terület leválasztással egy foglalkoztató termet hoznak létre. Ebből a részből nyílik a jövőben az új addiktológiai szárny, ahol elkülönítőt, 2 darab 3 ágyas, saját vizesblokkos kórtermet, tornatermet, betegfogadót, akadálymentesített szociális blokkot alakítanak ki. A projekt eredményeként a meglévő 30 ágyból 10 ágyas addiktológiai rehabilitációs részleget különítenek el. Az új addiktológiai szárnyban kialakított 6 ágyas fekvőbeteg részleg, az elkülönítő, valamint a sikeres terápiás tevékenységhez nélkülözhetetlen foglalkoztató és tornaterem együttese az eddiginél jobb kihasználtsággal működtethető. Ezen kívül az addiktológiai rehabilitációhoz szükséges tárgyi eszközök (többek között kombinált lejátszó készülék, vizsgáló ágy, defibrillátor, PC munkaállomások, kórtermi ágyak, stb.) is beszerzésre kerülnek a projekt keretében.

Az addiktológiai rehabilitációs foglakoztatás megnyitja az utat és átmenetet jelent a kórházi kezelés és a mindennapi életben való elhelyezkedés között. Fő célja a szenvedélybeteg visszavezetése a társadalomba és a munkahelyre. Ehhez szükségesek az olyan jellegű foglalkoztatók, melyek munkaterápiás lehetőséget biztosítanak, és elősegítik a szenvedélybetegek önállóságát – fogalmazott lapunknak az intézményvezető. – Ahhoz, hogy a kiscsoportos és nagycsoportos foglalkoztató helyiségeket és a kiszolgáló helyiségeket kialakítsuk, feltétlenül fontos a meglévő épület bővítése. Az addiktológiai rehabilitációs részleg kialakításával elérhetővé válik az akut pszichiátriai betegek szükségszerű elkülönítése a rehabilitációra szoruló szenvedélybetegektől. Az addiktológiai rehabilitáció fejlesztésével már az osztályos kereteken belül el lehet indítani a szenvedélybetegek reintegrációját szűkebb környezetükben, a családban, a közösségben és a társadalomban. A foglalkoztatásokra a már a társadalomba részben visszaintegrált betegek a későbbiekben is visszajárhatnának, egészen addig, amíg teljes önállóságot nem nyernek – részletezte a főigazgatónő, aki szerint a fejlesztés révén az osztály működtetése gazdaságosabbá válik, a rehabilitációs foglalkoztatás feltételei megteremtődnek, a kihasználtság nő, a bentfekvő betegek számára a mozgás lehetősége biztosítottá válik egy korszerű épületben, és az elbocsátott betegekkel való kapcsolattartás keretei is megvalósulnak.

Május 8-án jelentették be, hogy eredményes volt a kórház vezetői pályázata, de azóta sem történt változás az intézmény élén, ezért megkérdeztük a fenntartót, mikor lép munkába az új vezető. A GYEMSZI-től azt a választ kaptuk, hogy Kalmár Mihály főigazgatói kinevezése a szentesi Dr. Bugyi István kórház élén 2013. június 15. napjától él. A gazdasági igazgatói pályázat pedig előkészítés alatt van.

Délmagyar 

 
Az Addictus című könyvből készült darab különlegessége, hogy az író, a rendezők és a szereplők is felépülőben lévő függők - mondta el Kiss András, a Mérföldkő Egyesület szakmai vezetője az MTI-nek. Szücs Zoltán kötetében - amely az idei könyvhétre jelent meg - egy rehabilitáció történetét írta meg, amelyet a szereplők saját "megosztásaikkal", élményeikkel egészítenek ki.

"Ez egy nagyon súlyos történet, ahogy maga Zoltán is nagyon súlyos állapotban volt, amikor a kezelést végigcsinálta - csakúgy, mint általában a rehabilitációs otthonokban lévő függők. A többség gyakorlatilag halál közeli állapotban érkezik. Ezeket az elemeket szőtték bele a darabba" - részletezte a vezető.

 A kábítószerfüggők kezelésével foglalkozó intézményben 12 éve képezi a terápia részét a színház és a mozgástréning. Minden második hétvégén, évente háromszor pedig kéthetes intenzív tréninget tartanak a bentlakóknak, és évente egy, maximum két alkalommal előadást is rendeznek a feldolgozott művekből.

"Ez a módszer a terápia része, ezenkívül van nálunk pszichodráma, sportfoglakozás, munka-rehabilitáció, edukatív tréning, pszichoterápiás csoport is. Ez így alkot egy szerves egészet. A színház- és mozgásterápia nélkül sokkal szegényebbek lennénk" - foglalta össze Kiss András. A szakember kifejtette, hogy az előadásoknak elsősorban terápiás céljuk van, erősíti a csoportösszetartást és jól támogatja a kommunikációra alapuló pszichoterápiát.

"Nem tervezünk vendégszereplést a darabbal, hiszen mi nem színházi társulat vagyunk. Nekünk elsősorban a kezeltjeink terápiája a fontos. Az elvégzett munka eredményét bemutatjuk, ami éppúgy a kezelés részét képezi, mint az alkotás folyamata" - részletezte Kiss Andás.

Az előadást Kiss Norbert, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára nyitja meg szerdán a II. kerületi kulturális központban.

 MTI

Debrecen – Csatári József nem titkolja, hogy 20 évig az alkohol fogságában élt, szinte minden nap a pohár után nyúlt.  

Csatári József kiállítása Debrecenben - © Fotó: Matey István 

Ennek hatására szép lassan kicsúszott a talaj a lába alól, elveszítette a családját, a munkáját, majd hajléktalan lett. Bő 1 évvel ezelőtt azonban úgy döntött, megpróbál megállni a lejtőn. Most büszkén meséli, hogy egy szenvedélybeteggel foglalkozó egyesület segítségének is köszönhetően 14 hónapja absztinens. Azt mondja: úgy sikerült megkapaszkodni, hogy bekerült egy Nagyhegyes közelében működő úgynevezett „rehabilitációs tanyára”, ahol a sorstársak mellett, szakemberek, például pszichológus, orvos segítenek a leszokásban. A kanadai mintára működő terápia részeként földet művelnek és állatokat gondoznak, miközben többen művészeti alkotásokat készítenek, elsősorban rajzolnak, festenek. Csatári József, fiatalabb korában Csatesz néven már foglalkozott ezzel, több kiállítása is volt, egy időben ebből is élt. Úgy véli, hogy ez az önkifejezési mód sokat segít neki a leszokásban, abban, hogy ne essen vissza, hogy újra tudja kezdeni. 

A kiút keresése

Csatári József és a rehabilitációs tanyán élő társai munkáikat „Árnyékból a fényre” címmel április végéig kiállítás keretében mutatják be a debreceni Simonffy utcai Ifjúsági Házban. A tárlókban egyebek mellett grafikákat, festményeket, fotókat, irodalmi művek részleteit, verseket láthatnak, olvashatnak az érdeklődők. A tárlatra elsősorban olyanokat várnak, akik úgy érzik, hogy valamilyen szenvedély rabjai, vagy azzá válhatnak. A megelőzés jegyében ugyanakkor középiskolai csoportok jelentkezésére is számítanak. A fiatalok figyelmét arra szeretnék felhívni, hogy kezdetben az alkohol, a drogok „jó bulinak tűnnek”, de később ezek könnyen vezethetnek izolációhoz, a család, a barátok a kapcsolatok elvesztéséhez, egy olyan betegség kialakulásához, amelyből soha nem lehet teljesen meggyógyulni.

A kiállítás emellett a szenvedélybetegek mentesség felé vezető útjának nehézségeit is igyekszik bemutatni. Azt, hogy az ilyen emberek is értékes tagjai lehetnek a társadalomnak és van lehetőség a társadalomba való visszailleszkedésre.

Sokakban ott él a szenvedélybeteg?

A kiállítás megnyitója után, prevencióval foglalkozó helyi szakemberektől azt kérdeztük, hogy vajon hányan lehetnek jelenleg Debrecenben szenvedélybetegek ? Növekszik, vagy csökken a számuk ? Erre azt a választ kaptuk, hogy képtelenség pontosan megmondani, mivel nincsenek arra vonatkozó szabályok, hogy mikortól tekinthető szenvedélybetegnek az aki, mondjuk egész nap a mobilját piszkálja, hosszú órákig játszik, esetleg hosszan internetezik. Úgy vélik, mindenkinek magának kell elsősorban éreznie, hogy mikortól kóros a dolog, bár a család és a környezet jelzése is nagyon fontos. Ha pedig erre fény derül, minél hamarabb érdemes szakemberhez fordulni.

HBN – OCs. 

A lakók nem akarnak beletörődni a szombathelyi Hársfa-ház bezárásába, megpróbálják jobb belátásra bírni az egyházmegyei karitászt. 

Példaértékű segítség

Horváth Antal, aki közel egy éve lakója a Hársfa-háznak azt mondja, hogy betegtársaival együtt képtelenek megérteni és elfogadni a végleges bezárás tervét. Nekik ez a ház - még ha hihetetlenül hangzik is - a szó szoros értelmében az otthonuk, s el nem tudják képzelni, hogy mi lesz velük a felszámolás után, hogy hol találnak egyáltalán fedelet a fejük fölé.

 

Horváth Antal lassan már egy éve a ház lakója. Még nem tudja, mihez kezd később

Azt meg végképp nem képesek felfogni, hogy miért kell egy olyan intézményt megszüntetni, amely eddig majdhogynem egyedülálló módon és példaértékűen segítette a rászorulókat. A ház működtetője, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász ugyanis valóban nemes feladatot vállalt magára, olyat, amilyet csak kevesen az egész országban.

A megyeszékhely anyagi támogatásával olyan embereknek ad - egyelőre maradjunk a jelen időnél - átmeneti otthont, vagy részesíti őket nappali ellátásban, akik az alkohol, a drog, a játék, a gyógyszer, vagy éppen a számítógép rabjaiként éltek-élnek napról napra, de szeretnének megszabadulni a függőségüktől.

Teljes ellátás - akár ingyen is

A Hársfa-házban 16 szenvedélybeteget képes elhelyezni a karitász. A lakók négyágyas szobákban élnek, s teljes, mindenre kiterjedő ellátást kapnak. Akinek van munkája - keresetétől függően - fizet valamennyi pénzt a napi háromszori étkezésért és a lakhatásért, akinek nincs, annak ingyen jár az étel és a szállás. A betegek tisztálkodására két fürdőszoba - több zuhanyozóval - szolgál, de a ruháit is kimoshatja itt, aki akarja, hiszen ez a részleg mosógéppel és centrifugával is fel van szerelve.

 

Takaros szoba, tiszta ruhák

A karitász arról is gondoskodik, hogy a lakók hasznosan tölthessék a szabadidejüket: tévét, videót nézhetnek, számítógépezhetnek, sőt, az olvasósarokban újságot, de akár könyvet is olvashatnak. S ami talán a legfontosabb: az otthon személyzete az iratpótlásban, a munkakeresésben és a rehabilitációban is segíti őket, amennyire csak tudja. A Hársfa-házban egy évig lakhatnak a betegek, de az intézményvezető - indokolt esetben - újabb egy év hosszabbítást is adhat.

S ezt az intézményt akarja megszüntetni a karitász, mondja Horváth Antal, hozzátéve, hogy neki áprilisban jár le az egy éve. Arról, hogy mihez kezd később, egyelőre fogalma sincs. A havi jövedelme - négyórás foglalkoztatottként - 80 ezer forint, s ennyi pénzből nem futja albérletre és megélhetésre egyszerre. Vagy csak az egyik, vagy csak a másik jöhet szóba. Éppen ezért mostanában azon gondolkodnak a lakótársaival, hogy ketten-ketten összeállnak, s így próbálnak meg albérletet találni. Hátha párban könnyebben megy.

Korai öröm

Az otthon megszűnésének lehetőségéről először a tavalyi év végén értesültek a lakók Tuczainé Régvári Mariettától, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatójától, idézi fel a borús történet kezdetét Horváth Antal. Persze nem közvetlenül, személyesen tájékoztatta a betegeket az igazgató, hanem a ház intézményvezetőjén és dolgozóin keresztül.

 

Étkezősarok az emeleten

Tuczainé Régvári Marietta akkor állítólag azt hozta fel a megszüntetés indokaként, hogy nincs elég pénz a működtetésre, mert a szombathelyi önkormányzat úgy döntött, hogy nem támogatja tovább a Hársfa-házat. Nagyon megijedtek akkor a betegek, elkészültek a legrosszabbra, de hamarosan megnyugodhattak, hiszen - miért, miért nem - egyszer csak nem várt, de annál jobb hírről értesülhettek.

Kiderült, hogy a város mégis hozzájárul az otthon fenntartásához, mégpedig 30 millió forinttal. Korai volt azonban az öröm, folytatja az elbeszélést meglehetősen szomorkásan Horváth Antal. Március 12-én ugyanis - egy befektető kíséretében - megjelent a házban az igazgató, s igen alapos terepszemlét tartottak, akkurátusan szemügyre vették az épület minden zugát.

Később azt az információt kapták a lakók dolgozóktól - Tuczainé Régvári Marietta ugyanis akkor sem tájékoztatta őket semmiről -, hogy azt mérlegelték, miként lehetne átalakítani az intézményt úgynevezett szociális foglalkoztatóvá. Az egyházmegyei karitász ugyanis állítólag úgy határozott, hogy az átmeneti otthon helyén megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat majd.

Levelek fontos embereknek

A betegek azt is megtudhatták, hogy az átmeneti otthont fokozatosan ki kell üríteni, éppen ezért hosszabbítani senkivel sem lehet, s - magától értetődően - új lakót sem vehet fel az intézményvezető. S afféle ráadásként decemberben vagy novemberben annak a négy nővérnek is megszűnik a munkaviszonya, aki eddig a lakókat gondozta, segítette nap mint nap, 12 órás váltásban.

 

Az átmeneti otthont fokozatosan ki kell üríteni

A lakók természetesen nem fogadják el ezt a döntést, szögezi le Horváth Antal, sőt, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy jobb belátásra bírják az egyházmegyei karitászt. Eddig sem tétlenkedtek, levelet írtak dr. Veres András megyés püspöknek, dr. Puskás Tivadar szombathelyi polgármesternek, a városrész önkormányzati képviselőjének, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal ellátottjogi képviselőjének, sőt, magának Tuczainé Régvári Mariettának is, hátha segít nekik valaki. S most még reménykednek, bizakodnak egy kicsit.

Tuczainé Régvári Mariettával nekünk sem sikerült találkoznunk, pedig nagyon szerettünk volna tőle is - hiszen mégiscsak ő a legilletékesebb ebben a históriában - választ kapni arra, hogy miért zárják be az átmeneti otthont, hogy milyen terveik vannak az épülettel, s hogy mit szól a lakók akciójához. Az igazgató asszonyt azonban hiába kerestük napokon keresztül telefonon, azután több ízben személyesen is a hivatalában, nem értük el. A hét elején végül azt üzente egyik munkatársával, hogy - felsőbb utasításra (?) - nem nyilatkozik az ügyről. De vajon miért? 

Nyugat