Ma egy kicsit bepillantunk (a beteg szemszögéből) az angliai egészségügybe. Előrebocsátom, hogy semmilyen extra dologra nem kell gondolni, Alex története egy viszonylag egyszerű (de neki nyilván fájdalmas) műtété, és nyilván lesz olyan hozzászóló, amiben ez fel is merül majd, de én úgy gondoltam, érdekes lehet egy ilyen történet is. Íme. (A legszebb az egészben, amit a szerző nem is írt le, de egyértelmű: a hálapénz gondolata fel sem merült.)

„Meglepve szoktam olvasni, amikor szidják az angol egészségügyet. Jómagam is átestem egy rendkívül hosszú procedúrán, mégis csak pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam.

Kicsit több mint egy éve történt, hogy nagyon furcsa érzés fogott el. Fájt a fenekem, alig bírtam ráülni, konkrétan a sétálás is fájt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen előtte sosem történt ehhez hasonló velem.

Aznap még végigdolgoztam a napot, de amikor hazaértem, akkor kezdődött az igazi pokol. Belázasodtam, nagyon rosszul volta. Gondoltam, elmúlik, így vártam egy napot, de nem javult semmi.

Irány a kórház

Égett és fájt a fenekem, lázam volt, nem tudtam se enni, se inni. Mivel már este volt, úgy voltunk vele, másnap megyünk el a kórházba. Aznap éjszaka nem aludtam egy percet sem, csak hason tudtam feküdni. Egyszer csak valami kifakadt, nagyon megijedtem.

Másnap reggel bementünk a kórházba, felvették az adataimat, kb. 10 percet kellett várnom, mire behívtak. Elég sokan voltunk a váróban, de gyorsan dolgoztak.

Kértem az orvost, hogy csak óvatosan nézze meg, mert nagyon nagy fájdalmaim vannak. Egy szavam sem lehet, nagyon precíz és figyelmes volt. Azt mondta, tályog keletkezett, és még szerencse, hogy elmentem és nem vártam vele.

Amikor újra megnézte már üvöltöttem a fájdalomtól. A nővérke nagyon kedves volt, bátorított és fogta a kezem. Kiderült, hogy az orvos ott helyben felvágta, hogy ki tudja tisztítani. Mondta, hogy sajnos nem járt sikerrel, így műteni kell.

Az orvos elmagyarázta, hogy biztosra kell menni, hogy ne maradjon ott semmi. Ott helyben azonnal vettek is vért, mindent megkérdeztek, bármi allergiám van-e, családi betegségek, rendszeres gyógyszerszedés, stb...

A diszkréció

A nővér átkísért engem és a barátnőmet, hogy befeküdjek, azonnal infúzióra kötöttek, majd újra felvették az adataimat. Nagyon precízen jártak el, még karszalagot is kaptam, amin a nevem illetve a születési időm volt feltüntetve.

Nem sokkal később áttoltak a végleges helyemre, egy 6 ágyas kórteremben voltam. Nagyon tiszta és csendes volt, pont szemben a mosdóval, illetve a nővérek pultjával.

Külön kiemelném, hogy rendkívül tetszett, hogy ha jött pl. hozzám egy orvos vagy nővér, akkor le tudták választani az ágyamat egy függönnyel, ugyanúgy ahogy másét is. Így legalább esélyt kapnak a betegek, hogy megőrizzék az emberi méltóságukat.

A nővérekről

Első este elképedve figyeltem a nővéreket. A főnővér odajött hozzám, elmondta, hogy ma éjszaka ő figyel mindenre, és ha bármikor szükségem lenne rá, csak nyomjam meg az ágyam melletti gombot és jön.

Este 6-7 körül volt a váltás (nem emlékszem pontosan) de este 11-kor még mindig mászkáltak, és csinálták a dolgukat, 20 percenként benézve a kórtermekbe.

A műtétem eltolódott 2 napot, addig újra vettek vért, és az altatóorvossal is találkoztam. Bemutatkozott, elmondta ki ő, és az ilyenkor szokásos kérdéseket tette fel (volt-e már műtétem, bármilyen betegség, gyógyszert szedek-e, alkoholt fogyasztok...).

Eljött az idő, és letoltak a műtőbe. Eléggé ideges voltam már. Kb. fél órát beszélgettem az előkészítőben egy nővérrel, akinek ennyi a dolga, hogy a műtét előtt és után beszélgessen és figyeljen a betegre.

Műtét után is nagyon kedvesek voltak, megengedték a barátnőmnek, hogy megvárjon, hiába nem volt látogatási idő.

A háziorvos és a kötözések

Miután kiengedtek, még járnom kellett a háziorvoshoz kötözésre, hétvégén pedig – mivel akkor nem volt nyitva a rendelő – házhoz jöttek kötözni.

Ez ment kb. másfél-két hónapig. Később már csak 3-4 naponta, utána hetente kellett mennem kontrollra. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen csak és kizárólag türelmes orvosokat és nővéreket kaptam ki. Ha esetleg valamit nem értettem elsőre elmagyarázták másképpen.

Nem volt részem megkülönböztetésben. Nincs okom panaszkodni, hiszen remek ellátást kaptam. De azért elég volt ebből egyszer..." 

Határátkelő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.