Volt állami gondozott, többnyire roma származású, egyszerre akár több függőségtől is szenvedő fiatalokon segítenek azok a szakemberek, akik elvégezték a norvég támogatással tartott speciális "mesterkurzust" - közölte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szerdán az MTI-vel.

A programot szociális, egészségügyi, oktatási szakembereknek, büntetés-végrehajtási intézményekben dolgozó nevelőknek, felügyelőknek, civil és egyházi, valamint alapítványi szervezetek képviselőinek indította az ÁNTSZ, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) és a Diótörés Alapítvány.

A 18 hónapon át tartó kurzust a norvég-magyar projekt támogatta 280 millió forinttal. A mesterkurzus során a norvég Tyrilli Alapítvány munkája alapján olyan rehabilitációs technikákkal ismerkedhettek meg a szakemberek, amelyek hátrányos helyzetű, veszélyeztetett fiatalok egészségfejlesztését, egészségmegőrzését szolgálják.

A szerhasználó, alkoholista, szenvedélybeteg, hajléktalan emberek egészségi állapota megromlik, alultápláltak, könnyen kapnak el fertőző betegségeket, és mentális problémáik vannak - mutatott rá az ÁNTSZ, hangsúlyozva, hogy ezek az emberek sokszor egyáltalán nem tartanak fenn családi kapcsolatokat, gyakori bűnelkövetők, alacsonyan képzettek. Külön problémát jelent, hogy 18 év alattiak számára Magyarországon nincs drogrehabilitációs lehetőség - tették hozzá.

A közlemény szerint a mesterkurzuson a szakemberek olyan kommunikációs technikákkal ismerkedhettek meg, amelyekkel egyenrangú félként tudnak szólni a segítségre szorulókhoz. Büntetés-végrehajtási alapismereteket tanultak, valamint megtudhatták, hogyan lehet felismerni, illetve megelőzni egyes fertőző betegségeket, járványokat.

A komplex egészségügyi, szociális és foglalkoztatási támogatást célzó intézményt szerdán avatta fel Siri Ellen Sletner, Norvégia magyarországi nagykövete és Paller Judit országos tiszti főorvos Budapesten, a VII. kerületi Kertész utcában. 

Forrás: hazipatika.com

A testképzavar néven ismert pszichiátriai kórképekben a betegek mást látnak a tükörben, mint a valóság: sok fiatal még akkor is kövérnek találja magát, amikor az éhezéstől már az izmokat bontja le a szervezetük, míg mások nem érzékelik saját túlsúlyukat. Mahbubur Rahmannak és munkacsoportjának korábbi tanulmányában több ezer egészséges nő adatait dolgozták fel.

A vizsgálatban szereplő csaknem minden negyedik túlsúlyos nő teljesen megfelelő testalkatúnak véli magát. Ezzel szemben a tökéletes testtömegindexűek 16 százaléka úgy látja, hogy elhízott. A kutatók szerint a kövéredő társadalomban, minél több kövéret látnak maguk körül, annál könnyebben torzul az emberek testképe önmagukra vonatkozóan is a felsőbb súlyarányok irányában.

A laborleletek tanúsága szerint az önmagukat tévesen megítélők "rossz" koleszterinszintje (LDL) 47 százalékkal gyakrabban magasabb, mint az egészséges testképűeké. A kóros érték a vérzsírok többi részére is vonatkozott. "Fontos az embereket ráébreszteni arra, hogy hamis testképet látnak, ha ez bizonyítható, mert ezzel súlyos szövődményeket lehet megelőzni" - hangsúlyozta a munkacsoport vezetője.

Forrás: 50plusz.hu

 Az anorexiások agyában a szorongással összefüggő központ aktiválódik az ételektől - mutatta az MRI.

A nők körében a kannabisz a legelterjedtebb illegális drog, ám - főleg a 18-64 éves felnőtt korosztályban - gyakori a legálisan beszerezhető altatók és nyugtatók használata- derül ki a Nemzeti Drog Fókuszpont Független Hírügynökséghez eljuttatott elemzéséből. Az anyag rávilágít, hogy a 35 évnél fiatalabb korosztály gyakorlatilag az "illegális szerekre váltott" az elmúlt tíz évben.

Az elemzés középpontjában a nők drogfogyasztásának alakulása állt, amelyről elmondható, hogy a tiltott drogok kipróbálása a lányok körében jellemzően a kannabisz kipróbálását jelenti 1-2 alkalommal társaságban, a szórakozás kiegészítéseként. Az iskoláskorú lányoknál az illegális szerek kipróbálásának gyakorisága az évtized közepéig nőtt, majd 2007-ig stagnálást, illetve csökkenő tendenciát mutatott. A kábítószert életükben valaha kipróbálók aránya 8 százalékról 2003-ban 14 százalékra, majd 2007-ben 13 százalékra változott.

A nyugtatók, altatók orvosi javaslat nélküli használata mindvégig szinte azonos szinten, 13 százalékon volt jelen az évtized során és kezdetben egyértelműen elterjedtebb volt, mint a legnépszerűbbnek számító illegális drog, a kannabisz.

Nemzetközi viszonylatban elmondható, hogy a magyar lányok körében a gyógyszer és alkohol együttes fogyasztása kétszer gyakrabban fordul elő, mint az európai országok összességében. Ugyanebben a körben a nyugtatók visszaélésszerű, azaz nem receptre történő fogyasztásának aránya az európai átlag másfélszerese, míg az orvosi rendelvényre történő nyugtatófogyasztás tekintetében a hazai és az európai adatok között nincs jelentősebb eltérés.

Kedves érdeklődők !

Az ADDICTUS Műhely legközelebbi összejövetelén,

2011. június 28-én kedden,

A szerencse foglyai

c. filmet dolgozzuk fel.

A szerencsejáték által gazdaggá válhat akinek mázlija van, megváltoztathatja az életét, de ugyanúgy tönkre is teheti azt. A főnyereményhez nagyot kell kockáztatni, de ebben az óriási bukás lehetősége is benne van. És akit egyszer magába szippant a rulett asztal világa, többé nem ereszti, örökre a fogja marad. Ahogy a film főhősei is mind a szerencsejáték megszállottjai, akik nem csak saját életüket, de a körülöttük élőkét is veszélybe sodorják. A játékszenvedély több ismeretlen ember életét összekapcsolja: egy testvérpárt (Forrest Whittaker és Nick Cannon) akik kosárlabda meccseket próbálnak megbundázni a tuti nyeremény reményében, egy a házasságát megóvni próbáló írónőt (Kim Basinger), egy bukott bűvészt (Danny DeVito), egy pitiáner bukmékert (Grant Kramer), egy szadista bűnözőt (Tim Roth), valamint egy nyomozót (Kelsey Grammar), aki egy rejtélyes gyilkossági ügyet próbál felgöngyölíteni.

Kezdés: intézményi referenseknek 10 h, egyéb érdeklődőknek 11 h

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kérjük az intézményi referenseket, hogy esetleges távolmaradásukat jelezzék a főreferensek felé!

A magyarok vagy nagyon isznak, vagy absztinensek

A daganatos férfiak tíz százaléka rendszeres alkoholfogyasztó − derül ki egy új vizsgálatból. A tumoros megbetegedések átlagosan hatszor gyakrabban fordulnak elő szeszfogyasztók, mint absztinensek körében.

A közelmúltban 350 ezer személy alkoholfogyasztását elemezték angliai kutatók, az eredményekből kiderült, hogy a nők három, a férfiaknak viszont a tíz százaléka rendszeresen fogyasztott szeszt, mielőtt daganatos megbetegedését diagnosztizáltak. Az arány az egyes tumortípusok esetében még beszédesebb: a száj- és garatrákosok közt a férfiak 44, a nők 25 százaléka alkoholizált, a májráknál ez az arány 33 és 18 százalék, a béldaganatoknál 17 és négy százalék.

Az alkoholbevitel kóros küszöbét a kutatók a férfiaknál napi 24, a nőknél 12 grammban határozták meg (egy deciliter bor átlagosan 12 gramm alkoholt tartalmaz), s a limitet túllépő fogyasztókat függőnek titulálták. Érdekes összefüggést találtak: Spanyolországban, Görögországban a daganatban szenvedők zöme sohasem ivott sokat, északabbra haladva az összefüggés nagyobb, az alkohol és a rák együttes megjelenése Dániában és Németországban a legszembetűnőbb. Sajnos a vizsgálatból nem derül ki, van-e különbség a bort és a tömény italokat fogyasztók között. Az észak−déli különbség magyarázata az lehet, hogy a mediterrán országokban az étkezések elengedhetetlen tartozéka a mértékletes borfogyasztás, de kizárólag mértékkel.

A vizsgálatból kiderül: a nők daganatrizikó szempontjából már kisebb mennyiségű alkoholra is érzékenyebbek, mint a férfiak. A mértékletes (nőknél esténként egy, férfiaknál két deciliter) borfogyasztás bizonyos egészségügyi szempontokból kedvezőnek tartható, a gond a mértékletesség hiányában keresendő. Vizsgálatok arra utalnak, hogy a magyarok vagy egyáltalán nem, vagy túlságosan nagy mennyiségben isznak alkoholt. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a dohányzásról való leszokás mellett az alkoholbevitel csökkentésével is visszaszoríthatók az úgynevezett haláloki rangsorban a szív- érrendszeri után hazánkban a második helyen álló daganatos megbetegedések.

Forrás: mindennapi.hu - Becher Péter

Az alkohol nem csak másnaposságot, hanem allergiás tüneteket is okozhat a rá érzékenyeknél. Az allergia okáról, és tüneteiről itt olvashatsz.

Ma már tudjuk, hogy vannak olyan kiütések, melyek alkoholfogyasztás után, az alkohol miatt jelennek meg a bőrön. Ezt alkohol allergiának is nevezhetjük, mivel hasonló más allergiás reakciókhoz, amikor a szervezet túlérzékenységet mutat bizonyos anyagokkal szemben. Az alkohol allergia nem túl gyakori jelenség, mégis érdemes vele foglalkozni.

Alkohol allergia esetén az immunrendszer túlzottan reagál az alkoholos ital egyes komponenseire, amelyek az alkohol előállítása során kerültek az italba (az etilalkoholon  kívül, amely nem szokott allergiás tüneteket kiváltani). Ez okozza a bőrön megjelenő kiütéseket, pörsenéseket. Az alkohol ezen kívül fejfájást, orrdugulást és hányást is okozhat azoknál, akik túlságosan érzékenyek rá.

A legfőbb allergiát kiváltó anyagok lehetnek: a bor tartósításához használt szulfitok, a vörösborban lévő hisztamin, szőlőszemek, az élesztő, a komló, búzaszármazékok, hozzáadott enzimek és a tartósításhoz használt szalicil. 

Sokszor előfordul, hogy a szervezet nem képes lebontani az alkohol alkotórészeit. Ez a jelenség normális, és teljes mértékben az egyén immunrendszerétől függ. Ha tehát az immunrendszer azt mondja egy adott anyagra, hogy az egész szervezet számára ártalmas, akcióba lép – és már meg is jelent a kiütés.

A legjobb mód, hogy megszüntesd az allergiás panaszokat az, ha nem fogyasztasz alkoholt.

Vedd komolyan, ha légzési nehézséget, hányást, bőrpírt vagy kiütéseket tapasztalsz. A tea, a gyümölcslevek, a kávé helyettesítse az alkoholos italokat.

Forrás: kamaszpanasz.hu - M. N.

Az egészségügyért felelős államtitkár a Semmelweis-terv ismertetése kapcsán azt mondta: immár biztosnak látszik egy Országos Addiktológiai és Pszichiátriai Intézet felállítása, bár annak idejéről és helyéről még nincs döntés. A Hírszerzőnek nyilatkozó szakemberek szerint ugyanakkor inkább a járóbetegrészleget és a kutatási laborokat kellene fejleszteni, pluszágyakra nincsen szükség.

Az már tavaly év végén biztosnak tűnt, hogy a kormány valamilyen intézményt életre akar kelteni az egykori "Lipót", az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) hamvain. Korábbi tervek szerint ugyanis az OPNI 2007-es bezárása óta eltelt időszak igazolta, hogy az országos intézeti feladatokat ellátó egységek nem tudták pótolni az intézményt. A tervek szerint ebben kapna helyet egy úgynevezett "magas biztonságú osztály", amely az ország egész területéről speciális körülmények között fogja fogadni a pszichiátriai, illetve addiktológiai okokból ön- és közveszélyessé vált betegeket.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár a Semmelweis-terv kapcsán azt mondta: szükség van egy Országos Addiktológiai és Pszichiátriai Intézet felállítására is. Erről egyelőre annyit tudni, hogy egy budapesti intézet bázisára tervezik, annak pontos helyszínéről viszont még nem született döntés. Az intézet létrehozásával párhuzamosan megoldás születik a belügyi, az igazságügyi, illetve a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó ellátásról is - mondta Szócska Miklós.

Egyeztetés? Az persze megint nem volt

Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke a Hírszerzőnek azt mondja: ez utóbbiról nem egyeztettek a szakmával, sőt annak részleteiről sem tudnak semmit. "A tervek elkészültek, ennyit mi is tudunk, de nem láttuk." Radó szerint ugyanakkor a majdani új intézetre nincsen szükség, a pszichiátriában ugyanis nem az ágyak hiányoznak. "Ettől függetlenül akceptálható, ha a szakma szerint szükség van egy olyan központra, ahol összpontosul a kutatási, oktatási, módszertani központ, de ez még a gyakorlati kérdéseket nem fogja megoldani" - mondta. Szerinte az ágazaton belül elsősorban a járóbeteg-szakrendelőket és a rehabilitációt, valamint a nappali kórházat kellene fejleszteni, de az új intézménynek is akkor lenne csak jelentősége, ha valódi jogkörrel rendelkezne.

“Az OPNI bezárása óta tény, hogy vannak ellátási zavarok”- fogalmaz Bitter István egyetemi tanár. Ő azt is hozzáteszi: ezzel kell is foglalkozni, ám az Országos Addiktológiai és Pszichiátriai Intézet nem ezekre a kérdésekre reflektál. "Az OPNI bezárásával eltűnt többek között az agy anatómiájával foglalkozó labor, de számos más labor sem kapott helyet az országban azóta. Nem új Lipótra van szükség, hanem egy olyan intézményre, amely a XXI. század kutatási kapacitásait koncentrálja."

Három és fél millióért őrzik a semmit

Bitter szerint ugyanakkor jogos a döntéshozók részéről az elvárás, hogy ezen túl bizonyos ellátásokat is ebben az intézményben végezzenek, "de ehhez nem kell ágyakat létrehozni". A professzor úgy látja: a döntő kérdés az, hogy ha nincsen megfelelő laboratóriumi hátterünk, akkor számos új technikát sem leszünk képesek átvenni.

Az egykori OPNI-t ma sem pótolták semmivel Fotó: Járdány Bence

Arra egyébként már korábban is utalt Szócska Miklós, hogy a kiürített, bezárt kórházak eladásából vagy hasznosításából is remél bevételt a kormány. Ugyanakkor az egykori OPNI-nál is behatárolja a hasznosítás lehetőségeit  a II. kerületi szabályozási terv, amelyet 2009 decemberében fogadott el a helyi képviselő-testület, és 2010 januárjában hatályba is lépett. 

Az Index ennek kapcsán azt írja: a rendelet többek közt rögzíti, hogy a területen üzemanyagtöltő állomás, autós étterem, gyorsétterem, sorgarázs, parkolóház, önálló raktárépület, bevásárlóközpont vagy bármely, jelentős autó-, illetve szállítási forgalmat indukáló tevékenység nem helyezhető el. Az OPNI-t - addig is, amíg eldől az ingatlan sorsa - körülbelül havi három és fél millió forint plusz áfáért őrzik.

Forrás: hirszerzo.hu - Dreissiger Ágnes 

Nem lehet büntetőjogi szigorításokkal érdemben visszaszorítani a droghasználatot - mondta az InfoRádiónak Zacher Gábor toxikológus azután, hogy a Fidesz a Btk. módosítását tervezi, és csak egyszer engedné meg a kábítószer-bűnözésnél az elterelést. A Péterfy Sándor utcai kórház osztályvezető főorvosa arról is beszélt, hogy számos tudatmódosító anyag legális szernek számít.

Zacher Gábor toxikológus Fotó: HVG

A büntető törvénykönyv szigorítása érdemben nem tudja visszaszorítani a kábítószer-használatot - mondta az InfoRádiónak Zacher Gábor. A toxikológus kiemelte, hogy a büntetéstől való félelem nem jelent visszatartó erőt.

Sok legális kábítószerhez lehet hozzájutni, így aki tudatmódosító-szert akar használni, az megteheti, és a büntetőjogi helyett "csak" az egészségügyi következményekkel kell számolnia - fejtette ki a Péterfy Sándor utcai kórház osztályvezető főorvosa az InfoRádióban. Hozzátette: a rendőrség és az ügyészség nem tehet semmit, mert az emberek zömében olyan szereket használnak, amelyek nincsenek rajta a tiltólistán.

A tervek szerint 2013-tól hatályba lépő új büntető törvénykönyv a kábítószer-bűnözésnél csak az első esetben engedné meg az elterelést, a második vagy harmadik alkalomnál már büntetés kiszabását írná elő. Zacher Gábor szerint heterogének az eltereléssel foglalkozó szervezetek, nincsenek egységes szakmai elvárások és koncepciók, így ez a változtatás érdemben nem fogja megváltoztatni a szerhasználatot.

Forrás: hvg.hu

A gyermekek, a tinédzserek és a fiatal felnőttek körében is a mentális problémák okozzák a legtöbb gondot - állítják a kutatók. A 2004-ben gyűjtött globális adatok szerint ugyanis a 10–24 éves korosztályt sújtó betegségek 45 százalékát a depresszió, a skizofrénia, a bipoláris zavar és az alkoholfüggőség teszi ki.

A helyzet tarthatatlanságát jelzi az is, hogy a második leggyakoribb problémaforrást a balesetek jelentik (12 százalék), a harmadikat pedig a fertőző és parazitás betegségek (10 százalék). Mindkettő jócskán lemarad tehát a mentális betegségekhez képest – olvasható a The Lancet című lapban.

A kutatók ugyanakkor azokat a körülményeket is összegyűjtötték, amelyek a fiatalok egészségét életük későbbi szakaszaiban is nagy mértékben befolyásolhatják. Ezek között szerepelnek a felelőtlen szexuális magatartásformák, az alkoholfogyasztás, a vashiány és a fogamzásgátlás hiánya.

A fiatalok védelme a WHO szerint is nagyon fontos, éppen azért a jövőben megelőző programokat dolgoznak ki, amelyek segítségével reményeik szerint visszaszorítható lesz a mentális betegségek és az egyéb káros magatartásformák aránya.

Komolyan kell venni a túlzásba vitt ivászatot

Egy féktelen party gyakran vezet alkoholmérgezéshez - mit tehetünk ilyenkor? Először is: a jeleket komolyan kell venni, mert a mérgezésben szenvedőnek könnyen lehet ez az utolsó napja...

A nagy ivászat ahhoz vezet, hogy túlzott mennyiségű alkohol lesz a véredben, más néven magas lesz a véralkohol százalékod, ami azt okozza, hogy az idegrendszered lelassul.

Az alkoholmérgezés az alkohol túladagolása
 

Minél magasabb a véralkohol szinted, annál inkább érinti majd szervezetedet, az elfogyasztott alkohol. Az, hogy mennyi alkohol okoz alkoholmérgezést, egyénfüggő. Egy sor tényező van itt, az egyén neme, súlya, a gyomorban lévő élelmiszer mennyisége, az, hogy milyen gyorsan fogyasztotta az alkoholt, és persze a genetika.

A gyors alkoholfogyasztás, ami előfordul ivásos játékok, fogadások esetében különösen veszélyes, hiszen súlyos és esetleg halálos mérgezés is felléphet!

Minden egyes jelet komolyan kell venni!

Ezek közé a jelek és tünetek közét tartozhatnak az alábbiak: zavartság, eszméletvesztés, kóma, lassú vagy szabálytalan légzés, hypothermia, (hideg, sápadt, vagy kék bőr alacsony testhőmérséklettel) hányás, és öntudatlan alvás.

Ha ezek közül bármelyiket tapasztalod valakin, akkor az a bizonyos személy alkohol-túladagolásban szenved. Ezek közül bármelyik lehet alkoholmérgezés tünete, soha ne hagyjátok figyelmen kívül, menjetek orvoshoz!

Hívjatok segítséget, ha valakin ilyen jeleket tapasztaltok!

Az alkohol-túladagolás súlyos, és nemegyszer visszafordíthatatlan károkat okozhat. Ha valaki ilyen jeleket mutat, akkor itassatok vele kávét, használjátok a hideg zuhanyt, esetleg sétáljatok kicsit a levegőn. Ha valaki sok alkoholt ivott, attól még nem fog „kinyúlni”, ha valaki kidől, akkor csípjetek bele, vagy kérdezzétek a nevét.
 

Ha nem kel fel, vagy nem válaszol, és egyéb tüneteket is tapasztalsz, azaz súlyosabb problémára gyanakszol, akkor mindenképpen hívjátok a 112 – őt, vagy a mentőket. Ne aggódj, egy barátod, nem lesz mérges azért, mert segítséget hívsz hozzá.

Még mindig jobb óvatosnak lenni, minthogy valaki komoly károsodást szenvedjen, esetleg valami rosszabb történjen vele.

A hányásos tünetek is lehetnek halálosak!

Hányás esetén a szervezet dehidratálódik, ami nagyobb mértékben halált is okozhat. A lehelet és a szívverés megmutatja, hogy mikor lesz komoly, de hányás után itassatok vizet az alannyal, így óvjátok a dehidratációtól! Emellett az alkohol hypoglükémiát, azaz alacsony cukorszintet is okozhat. Bár ezek nem halálosak, de ettől függetlenül súlyosan károsíthatják a szervezetet, vagy az agyat.

Te is tudsz segíteni, amíg meg nem érkezik a segítség!

Ne menj sehová! Várj, amíg meg nem érkezik a segítség. Közben az alkoholmérgezéses alanyunknak segítsünk, támasszuk meg a hátát egy párnával, maradjunk mellette.

Mivel egészségügyi dolgozók lesznek ott, mondd el a fogyasztott alkohol mennyiségét, azt, hogy a beteg részeg volt. És fontos, sose hagyj egyedül valakit, akinek alkoholmérgezése van!

Forrás: eletmod.hu

Szeretettel várjuk „Nő Létünkre…” c. nyilvános programsorozatunk következő, a nyári szünet előtti utolsó eseményén,

 június 16-án, csütörtökön este 6 órától, a Zacc Cafeban 

Budapest, IX. Köztelek utca 4., (Ráday saroktól 1 percre) 

A vásárlással sokszor az önbecsülés növelése a célunk, és különösen igaz lehet ez a nem tervezett, hirtelen felindulásból elkövetett vásárlásokra. Az ilyen felindulásokat gyakran megbánjuk az esemény után. Így karácsony táján a legtöbbünknél előfordul, hogy átmenetileg torzul a vásárlási ítélőképességünk, de ha ez túl gyakori vagy extrém formát ölt, az túlzott vásárlási viselkedésbe csaphat. Ez az ún. vásárlás-függőség vagy vásárlási kényszer a nyugati társadalmak lakosságának mintegy 2-5%-át érinti, és komoly anyagi csőddel és stressz-hatásokkal járhat. A kutatók megvizsgálták, vajon az impulzív vásárlás hátterében valóban az önbecsülés növelésének vágya áll-e. A vizsgálatban kényszeres vásárlókat hasonlítottak össze átlag fogyasztókkal.

„Diamonds are the girls' best friends?"

Az eredmények azt mutatják, hogy egyrészt nem minden termék számít egyformának a vásárlás szempontjából. Bizonyos termékek, mint a ruhák, ékszerek és dísztárgyak sokkal jobban vonzzák az impulzív vásárlást, mint mások.

Másrészt, a magas impulzivitást kiváltó termékeket más okból vásároljuk meg, mint az alacsony impulzivitást kiváltó termékeket. Az „alacsony impuzivitású" termékek esetében fontosabb az adott dolog funcionális haszna: a vásárló ilyenkor azt mérlegeli, hogy megéri-e a terméket megvenni és hogy elég praktikus vagy hasznos-e. Ez egy kvázi-racionális döntéshozói helyzet. Ellenben a „magasan impulzív" javak megvásárlásakor a racionális ár-érték-hasznosság helyett inkább olyan pszichés tényezők vezetik a kezünket a pénztárca felé, mint hogy „jobb lesz a kedvem, ha megveszem", vagy „jobban illik ahhoz, aki lenni szeretnék" és hogy „jobban kifejezi egyéniségemet".

A vásárlás gyógyír-e az önbecsülési problémákra?

Azonban az a vágyunk, hogy növeljük önbecsülésünket vagy jobb hangulatba kerüljünk a vásárlástól, sokszor nem teljesül be. A vásárlók bevallásai szerint többször bánják meg a hirtelen felindulásból elkövetett vásárlásokat, mint azokat, amiket megterveztek, sőt, minél inkább az volt a cél, hogy önbecsülésüket emeljék, annál többször számoltak be megbánásról.

A kényszeres vásárlók és a normál vásárlók számos más tekintetben is különböznek. Az impulzív vásárlóknak gyakrabban volt az önbecsülés növelése a céljuk, és nagyobb a szakadék aközött is, hogy milyennek látják és milyennek óhajtják magukat látni (előbbit aktuális szelfnek, utóbbit ideális szelfnek nevezik). A kényszeres vásárlók továbbá nagyobb értékek tulajdonosai voltak, mint a normál vásárlók, ami mögött az a hitük állhat, hogy az anyagi javak halmozása egyenes út a siker, az identitás és a boldogság eléréséhez. Többször vásároltak hirtelen felindulásból és többször meg is bánták, mint az átlagosan vásárlók.

Mindez arra enged következtetni, hogy az átlagos vásárlás és a vásárlási kényszer között nem két különálló kategóriaként kell elképzelnünk, hanem azok a vásárlási viselkedési dimenziónak olyan két végei, melyek hátterében az önbecsülés és annak problémái állnak.

Mutasd meg, ki vagy és ki szeretnél lenni, és én megmondom, hogyan vásárolsz!

Végül, a kutatónak sikerült bizonyítani, hogy ismerve adott személy aktuális és ideális self-je közti szakadék nagyságát, bejósolható, milyen az illető vásárlási viselkedése, és mik a mögötte húzódó motivációk. Azok, akiknek nagy a self-diszkrepanciája (az aktuális és vágyott énképe közti távolság), de anyagilag nem állnak olyan jól, a vásárlás helyett gyakran másféle tevekénységgel kompenzálnak: túl sokat isznak (alkoholizmus), túl sokat/keveset esznek (evési zavarok) vagy túlzásba viszik a testedzést. Az anyagilag jobb státuszban állók esetében minél nagyobb volt ez a self-diszkrepancia, annál gyakrabban voltak impulzív vásárlásaik, és annál valószínűbben volt céljuk a hangulatjavítás és az önbecsülés növelése. Ez az összefüggés a nőknél erősebb, mint a férfiaknál, feltételezhetően azért, mert a vásárlás még mindig egy a nők számára kulturálisan elérhetőbb és elfogadhatóbb tevékenység.

Ezen vizsgálatoknak praktikus és elméleti implikációi is vannak. A közgazdaságtanban jelenleg létező racionális döntési modelleket szükséges volna kiterjeszteni olyan szociálpszichológiai motivációkkal, mint az önbecsülés növelésének vágya.

A kényszeres vásárlás kezelésénél a hagyományos kezelések aligha vezetnek eredményre, ha nem veszik figyelembe a vásárlási kényszer mögött húzódó személyes motivációkat. 
 

Forrás: pszichologia.com - Dr. Helga Dittmar cikke alapján 

 A játék alapvető emberi szükséglet ebből indul ki mindenki, aki a szerencsejátékokkal próbálkozik. A magyar fogadóknak az a több mint 3 százaléka is, akik elvesztették a kontrollt, és talán már orvosi segítségre is szorulnának. A szerencse pszichológiája azonban kiszámíthatóbb, mint maga a játék, ezért az biztos: aki függő, magától nem jön ki belőle. 

Kevesen vannak, akik nem kacérkodtak még Fortunával. Akin betegesen elhatalmasodik a játékszenvedély, az a családját is tönkreteheti

Számos veszélyt rejt magában manapság a szerencsejáték, tekintve, hogy megszámlálhatatlan formája létezik Magyarországon: a sorsjegytől kezdve a tippmixen át a lottóig mind lázban tartja a játékosokat, akik sokszor egy életen át reménykednek az álomnyereményben. 
De vajon mitől válik valaki függővé, s hogyan veheti észre magán a szenvedélybetegség jeleit? A Szerencsejáték Zrt. pszichológiai szakértője a napokban tartott előadást a megyeszékhelyen a témáról, s elmondta: minél rövidebb a tét és eredmény között eltelő időtartam, annál mohóbbá válhat az ember  - lásd a sorsjegyet. Ha kiderül az eredmény, azonnal folytatnánk. A lottónál viszont egy hetet várni kell, ezért ez a türelmesebbeknek való. Demetrovics Zsolt említette még a tét jellemzőit is: ha nagysága növelhető, akkor vonzóbb. Persze a főnyeremény mértéke is komoly befolyásoló tényező, nem véletlenül játsszák meg oly sokan a lottót, amelynek több mint 758 millió forintos nyereményét épp október 23-án nyerte meg valaki vagy valakik.

Nem szabad függővé válni, a játék maradjon játék vélekedik Steltzer Ferenc, aki mértékkel lottózik (Fotó: Pati-Nagy Bence)

Persze számos más tényező is közrejátszik abban, hogy mennyire veszi komolyan a játékot a fogadó: minél többször érzi úgy, hogy szinte biztosan nyer, annál többször tesz újra tétet. Sőt, minél inkább úgy érzi, ő kontrollálja a játékot, annál veszélyesebb lehet. De a játék gyakorlati elemei is lényegesek: ha nem kell sokat tenni a játékért, mert elérhető közelségben van (on-line vagy a sarki fűszeresnél), ha olyan könnyű fizetni érte (átutalással vagy mert apróval is könnyen kifizethető), annál inkább hajlandó valaki a játékra.
 A játékfüggőség kialakulása fokozatos, szinte észrevehetetlen, ezért is állított össze egy tesztet a Szerencsejáték Zrt., amely alapján, ha az ember őszinte magához, kiderítheti, vajon beletartozik-e ebbe a körbe. Így az, aki az alábbi kérdések közül csak egyre is igennel válaszol, veszélyeztetettnek számít, és érdemes elgondolkodnia: 
 1. Fektetett már több pénzt a szerencsejátékba, mint amit az anyagi helyzete egyébként megengedett? 
 2. Volt már sikertelen kísérlete a játék abbahagyására?
 3. Nyugtalan vagy izgatott akkor, ha nem játszhat?
 4. Kritizálta már környezete a túlzott mértékű játék miatt?
 5. Érezte már magát hibásnak a játék vagy annak negatív következményei miatt?
 6. Próbálkozott már azzal, hogy a játékban elvesztett pénzt újabb játékkal nyerje vissza?
 7. Vett már igénybe kölcsönt, hogy játszani tudjon?
 8. Hazudott valaha a szerencsejátékáról, illetve ezzel kapcsolatos veszteségeiről?
 9. Követett el valaha illegális cselekményt azért, hogy játszhasson?
10. Volt már arra példa, hogy pénzért könyörgött valakinek, hogy a játékból eredő adósságait rendezhesse?
 Ezek közül egyre sem válaszolna igennel Steltzer Ferenc, aki a fogadójátékosok klasszikus táborába tartozik: 
-  Amióta önálló keresettel rendelkezem, tehát évtizedek óta, azóta játszom. Hetente többféle játékon is kipróbálom a szerencsémet, noha eddig még sosem nyertem komolyabb összeget  - árulja el a székesfehérvári férfi, aki mindennek ellenére minden héten újra próbálkozik. Ahogy a játékosok többsége. Ám ő, saját állítása szerint, mindig tudja, hol a határ: -  Számomra mindig játék marad, és a legfontosabb mindig az lesz, hogy eltartsam a családomat. A szerencsével csak ezután próbálkozom. És a másik, amit fontosnak tartok, az, hogy soha nem játszom nagy tétekkel, csak amekkorák még beleférnek a költségvetésbe. 

Demetrovics Zsolt pszichológus, a szerencsejáték-függőség szakértője úgy véli, a genetika is közrejátszhat a betegség kialakulásában

A szenvedélybetegeknél épp ez utóbbi kitétel hiányzik: mindig többet költenek, mint amennyit kellene, és adósságaik törlesztéséért sok mindenre képesek: nem rég tudósítottunk például annak a 42 éves szabadegyházai férfinak az esetéről, aki nem csak saját apja, de testvére házába is betört, s pénzt lopott, hogy játékadósságait törleszthesse. A maradékot pedig természetesen eljátszotta. 
A családtagok, hozzátartozók  azonban nem tehetetlenek, ha észreveszik a játékfüggőség jeleit   - hangsúlyozta a pszichológus: segíthetnek az orvosok által felírt gyógyszerek, a pszichoterápia, a családterápia, az önsegítés például szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezeteknél (Anonim Szerencsejátékosok), és az információnyújtás magának a játékosnak. A gyógyuláshoz azonban több kell, a szerencse sajnos nem elég...

 Forrás: fmh.hu - S. Töttő Rita 

Emberséges kezelés a modern lélekgyógyászat lehetséges módja

Sajtóközlemény

Kiadja az Ébredések Alapítvány

2011. június 3.

A közösségi pszichiátriával foglalkozó Ébredések Alapítvány Budapesten rendezte meg a GAMIAN-Europe (Global Alliance of Mental Illness Advocacy Networks-Europe) - mentális problémákkal küzdők érdekeit képviselő nemzetközi ernyőszervezet - regionális találkozóját. Az eseményen megszületett Ajánlás arra szólít fel, hogy a GAMIAN-Europe dolgozza ki a felépülés-alapú, jó gyakorlatok felmérésére szolgáló módszereket, segítse továbbá a gyógyulást szolgáló, példaértékű európai kezelési módok feltérképezését és elterjesztését. A szervezet díjjal ismeri el a kontinens kimagasló pszichiátriai eljárásainak megvalósítóit.

Az összesen 37 országból származó, több mint 80 tagszervezettel bíró GAMIAN Europe regionális találkozóját idén az Ébredések Alapítvány rendezte meg május utolsó hétvégéjén, Budapesten.  A konferenciára számos országból, többek között Belgiumból, Litvániából, Törökországból, Horvátországból és Máltáról is érkeztek szakemberek, akik ezúttal a pszichiátriai betegek felépülésének kérdéseit járták körül.  Az eseményen mentális zavarral élő emberek és több szakma képviselője is felvonult. A modern lélekgyógyászat fontos eleme ugyanis, hogy a szolgáltatások ne csak orvosok révén, hanem pszichológusok, szociális szakemberek és önsegítő, sorstársi segítő munkát megvalósító betegek, hozzátartozók csapatmunkájának köszönhetően valósuljanak meg.

„A mentális problémák orvosi modelljei önmagukban nem tudják a legjobb segítséget biztosítani a betegek számára. Mára már a kutatások is bebizonyították, hogy a pszichiátriai esetek kialakulása és lefolyása is folyamatos összefüggést mutat a környezeti hatásokkal. A szeretet, az emberi kapcsolatok, a közösségbe való befogadás, a személyes méltóság megléte, valamint a szabadság és a teljes élet elérése legalább annyira segíti a gyógyulást, mint az orvosi terápiák. A betegek többsége ma azonban csak a gyógyszeres kezelésekhez jut hozzá. A felépülésnek a betegek személyes életének kiteljesedését is szolgálnia kell. Ez lehet a XXI. századi lélekgyógyászat új megközelítése, amelyet az Ébredések Alapítvány zászlójára tűzött. Csaknem 20 éve működő szervezetünknél megvalósult a felépülés-alapú, személyre szabott segítségnyújtás. Sok olyan páciensünk gyógyult meg, akik korábban már elvesztették a reményt” – hangsúlyozta dr. Bodrogi Andrea pszichiáter, az Ébredések Alapítvány egyik vezető munkatársa.

A konferencián több beteg is felszólalt, illetve előadást tartott, hogy segítse a felépülés útjainak megismerését és annak megértését.  „A felépülés olyan személyes út, amelyet nem találhatunk meg, ha csak a tüneteinkkel foglalkoznak. Nem akarjuk, hogy diagnózisokat gyógyítsanak rajtunk. Szeretnénk, ha emberként foglalkoznának velünk. A konferencián sorstársak beszámolóiból is megtudhattuk, hogy a biológiai kezelések mellett az önsegítés, a stresszkezelés és a mentális problémánkkal kapcsolatos pontos tájékoztatás kezünkbe adhatja a felépülés kulcsát. A találkozó reményt nyújtott számunkra” – mondta Gecse Andrea, az egyik résztvevő.

Dolores Gauci, a GAMIAN-Europe vezetője elmondta, hogy az eszmecsere résztvevői egyetértettek abban, hogy a felépülés értékei nagyon fontosak a mentális problémákkal élők számára. 

A budapesti találkozón a szakemberek megállapodtak arról, hogy a nemzetközi ernyőszervezet kidolgozza a felépülés-alapú, jó gyakorlatok felmérésére szolgáló módszereket, és segíti a gyógyulás értékein alapuló jó európai módszerek megtalálását és elterjesztését. A téma jelentőségére való tekintettel a GAMIAN díjat tűzött ki az európai jó gyakorlatok megvalósítói számára. A szervezet célja továbbá, hogy felhívja a döntéshozók figyelmét arra, a – gyakran elszigetelten működő – hasznos pszichiátriai eljárások lehetnek a tényeken alapuló döntéshozás alapjai is.

További információ:
* Dr. Bodrogi Andrea, pszichiáter, Ébredések Alapítvány, 06-20-825-0206, abodrogi@gmail.com, ebredesekalapitvany@gmail.com,            www.ebredesek.hu
* Kristóf Róbert, ügyvezető, Ébredések Alapítvány, 06 20-825-0209, , robert.kristof@gmail.com, ebredesekalapitvany@gmail.com,  www.ebredesek.hu 

* Gecse Andrea, résztvevő, 06-70-585-3015 andrea.gecse@gmail.com

 Forrás: ebredesek .hu - Ébredések Alapítvány 

Ma Magyarországon minden negyedik ember pszichiátriai problémával küzd. Azoknak a családoknak, ahol mentális beteget ápolnak, nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. Mit tehetnek, hogy megkönnyítsék közös életüket?

Hazánkban, akárcsak a nyugati világban, sok ember szorong, küzd pánikkal, fóbiákkal, alvászavarral, állandó lehangoltsággal. A feszültséget alkohollal, nikotinnal, droggal, nyugtatókkal oldja, kényszeresen koplal vagy zabál, hánytatja magát, emberi kapcsolatai szétzilálódnak. Sokkal több embernek kellene segítség, mint ahányan kapnak, mint ahányan egyáltalán felismerik, hogy baj van.

A pszichiátriai betegség tág fogalom. Ide tartoznak a mentális (gondolkodásbéli) és a pszichés (érzelmi és a viselkedési) zavarok is. A kialakulásért testi, lélektani, szociális, kulturális és örökletes tényezők bonyolult kölcsönhatásai a felelősek. Mint a krónikus betegségek általában, a pszichiátriai problémák is komoly terhet jelentenek a családnak, a barátoknak és persze leginkább a szenvedőnek. Megváltozik a mindennapok rendje, átalakulnak a kapcsolatok, extra költségek és feladatok jelentkezhetnek, elmaradnak a megszokott társas tevékenységek. Mindezeken felül a pszichiátriai betegségekhez kapcsolódó tévhitek és előítéletek még jobban megnehezítik az életüket. 

Szilvi, a négy évvel fiatalabb testvér úgy emlékszik, nővére szép volt, tehetséges, verseket írt, jól tanult, versenyeket nyert, mindenki nagy jövőt jósolt neki. Aztán egy nap telefonáltak, hogy az iskolából a zárt osztályra szállították. Állítólag a pad tetején táncolt. A kórházból kikerült, de az iskolát csak magánúton tudta befejezni. Memóriája, koncentrálóképessége leromlott. Nem tanult tovább. Édesanyjuk öt évvel ezelőtti haláláig – leszázalékolva ugyan – viszonylag kevés gyógyszeren „elvolt”. Amikor azonban az édesanyját pár hónap alatt elvitte egy daganatos betegség, Ildikó összeomlott. Kétszer fél év kórház következett. Most jól van, egyedül lakik. Szilvi, a gyámja mindenben segíti, intézi a hivatalos ügyeket, beszél az orvosaival, kétnaponta látogatja, folyamatos a telefonkapcsolat. Ő az, aki észreveszi, ha nincs jól.

– Fontos, hogy időben elcsípjük a bajt, mert akkor állítanak a gyógyszereken, és megúszhatjuk a kórházat. Ha nem figyelünk oda, belecsúszhat egy mániás állapotba, amikor elveszti a kontrollt maga felett, napokig nem alszik, nekiindul a világnak, egyszóval veszélyes önmagára.
A betegségében a magány a legrosszabb, mondja Ildikó. Betegségét titkolja, mert tart az emberektől. Kint az egészségesektől, bent a betegtársaktól. Most szerencsére találtak egy jó helyet, a Merényibe jár, nappali kórházba. Anyagilag se mindegy, hogy ott ételt kap, gyógyszereket – mindössze 33 330 forint a havi jövedelme, amit a testvére szokott kiegészíteni, hogy fizetni tudja a rezsit –, de ami a legfontosabb, nincs egyedül egész nap. Foglalkozásokon vehet részt, van festés, angol, Biblia-óra. Telik az idő.
Szilvia helyzete is könnyebb lett így. Nem kell annyit aggódnia, jó helyen tudja a testvérét, amíg ő dolgozik. Munka után találkoznak, beszélgetnek, elviszi a nővérét fodrászhoz, vásárolni, mikor mire van szükség. Sokan mondták neki, hogy ne vállalja a gyámságot nővére felett, gondoljon a saját boldogulására is, de Szilvia azt mondja, tartozik ennyivel az édesanyjuknak. A hivatalosan kirendelt gyámnak húsz-harminc gondozottja van egyszerre, nem tudna elegendő figyelmet fordítani Ildikóra. A visszaesést pedig el kell kerülni!

Betegség kontra család

A pszichés problémákkal küzdők jelentős részének nincs betegségtudata, nem veszi észre, hogy megváltozott a viselkedése, vagy külső okokkal magyarázza. Ha azonban a hozzátartozó felfigyel a tünetekre, akkor javasolhatja, hogy forduljon szakemberhez. 
– Kényszerkezelést csak különlegesen indokolt esetben lehet végezni – az ön- és közveszélyes állapot megállapításának szigorú feltételei vannak, amelyeket törvény szabályoz a visszaélések elkerülése érdekében – mondja Lőrik Dóra, a Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet pszichológusa.

– Az esetek nagy részében a beteget akkor lehet sikeresen bevonni egy terápiába, ha ezt ő is akarja. A modern gyógyszerek és a pszichoterápia ma már az esetek legnagyobb részében csökkenti a tüneteket, bizonyos betegségekben gyógyulást is hozhat. A család szeretete, támogatása révén könnyebben rávehető a beteg, hogy elfogadja a számára létfontosságú kezelést. Viták, erőszakos érvelés helyett hatékonyabb a beteg érzéseinek megértése, a számára biztonságot nyújtó légkör kialakítása és az iránta tanúsított tisztelet. Aki segíteni akar, ne akarjon mindenáron (meg)győzni, inkább keressen olyan közös pontokat (a gyerekek érdeke, satöbbi), amire felépíthető az együttműködés. 

Félnek tőlük, kinevetik őket 

Sajnos a pszichiátriai betegeket alapvetően még ma is ellenségesen kezeli a társadalom, holott épp nekik lenne leginkább szükségük az elfogadásra. A Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés több szakmai és civil szervezet közreműködésével harcol a kirekesztés ellen. Mint honlapjukon olvasható, a pszichiátriai betegséggel élő emberekkel kapcsolatban még mindig élnek a tudatlanságból fakadó bántó általánosítások, félnek tőlük, vagy kinevetik őket. A megbélyegzéstől való félelem miatt az érintettek sokszor nem is kérnek segítséget. Félnek a kiközösítéstől, a gúnytól, munkájuk elvesztésétől.

Mire lenne szükségük?

Félelemkeltés helyett változásra. És több figyelemre. Az ellátórendszer hiányosságai miatt még fontosabb az összetartó közösség szerepe. 
A pszichiátria komoly gondokkal küzd, ezt mindenki tudja. (A politikusok is, végre tárgyalások kezdődtek a támogatási rendszer átalakításról.) A hírek nyomán könnyen az a kép alakulhatott ki bárkiben, hogy a „Lipót” (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) három évvel ezelőtti bezárása a fő probléma. Holott sokkal komolyabb gond az országos pszichiátriai gondozóhálózat elsorvadása.

Az átszervezések miatt néhány intézmény bezárt, a meglévők pedig kevesebb beteget tudnak ellátni. Egy-egy páciensre alig pár perc jut. A magánpszichiátert, -pszichológust pedig kevesen tudják megfizetni. A munkaerőhiány is komoly problémát jelent: kevés a szakember, sok fiatal pszichiáter külföldön dolgozik. 
A szocializmus idején a súlyos állapotú vagy magukra maradt pszichiátriai betegeket a fővárostól messze lévő, jobbára régi kastélyokból kialakított intézetekbe „száműzték”. A szemlélet változott, ma már az integráció (lenne) a cél, 1998-ban törvény is született erről. Eszerint legkésőbb 2010. január 1-jéig az intézményeket lakóotthonná kell(ett volna) alakítani. (Melyekben kis csoportok élnek együtt városi környezetben, önmagukat ellátva, az ép emberek közelében.) A határidő letelt, a tömegintézmények, ha felújítva is, de maradtak. Ma körülbelül nyolcezer pszichiátriai beteg él bennük, többségük egész életében. Lakóotthonhoz mindössze 310-en jutottak – írja tanulságos elemzésében Wirth Zsuzsanna az Origo internetes portálon. Az intézményekbe ennek ellenére várólista alapján lehet bekerülni. Ha valakiről nem tudnak vagy nem akarnak otthon gondoskodni, és magát képtelen ellátni, akkor marad a kórház, a szociális gondozó segítsége heti pár órában, vagy a privát ápolóé, már persze annak, aki meg tudja fizetni.

Közösségben a helyük!

Fontos, jó kezdeményezések szerencsére akadnak. Alapítványok, civil szervezetek jöttek létre a rendszerváltás óta, amelyek segítenek a bajba jutott családoknak. Az internet megkönnyíti a megfelelő intézmények, klubok, önsegítő csoportok megtalálását. Az Ébredések Alapítvány húsz éve küzd a közösségi pszichiátria magyarországi elterjesztéséért. E szemléletmód lényege, hogy igyekszik elkerülni az elkülönítés minden formáját. A tartós intézeti tartózkodást lehetőség szerint megelőzi. Munkatársai házhoz is mennek, krízisvonalat tartanak fenn, és a terápiás, rehabilitációs igények szerint bevonnak más segítőket is. A házi ápolást a hozzátartozók (szomszédok, barátok) bevonásával végzik. Gondozott betegeik több mint fele dolgozik, alig fordul elő köztük öngyilkosság.
– Fontos volna, hogy Magyarországon a gondozóhálózat megmentése mellett bővítsék az efféle, lakóhelyhez közeli ellátásokat, hogy minden rászoruló hozzájusson pszichoszociális gondoskodáshoz, amely a gyógyszeres kezelésekkel együtt igen eredményes – mondja Gallai Veronika szociális munkás, az alapítvány munkatársa.

Lőrik Dóra, (aki elsősorban pszichotikus kórképekkel és súlyos személyiségzavarral, valamint függőségi problémákkal küszködő páciensek terápiáját végzi) pszichológus is kiemelten fontosnak tartja a családok támogatását, de elmondja azt is, van, amikor épp az ideiglenes távoltartás vagy elszakadás szolgálja a beteg javát. 
– Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a különféle pszichiátriai betegségek eredete és kezelésének módja különböző. Van, ahol a mikroközösségben megtalált értelmes élet a kívánatos, főként a krónikus, súlyosabb zavarok esetén, máskor az intenzívebb rehabilitáció a célravezetőbb, itt lehet hatékonyabb egy új, gyógyító közösség – mondja szakértőnk.

– De szempont lehet az is, hogy az évekig tartó ápolásba belefáradt családnak is jót tesz, ha szusszanásnyi időt hagyunk nekik. Egyes esetekben számukra is hasznos lehet a pszichoterápia. Megkönnyítheti a családtagok együttélését, viszonyuk harmonikusabbá válhat, ha mindannyian jobban látják saját határaikat, felelősségüket, így könnyebben tudnak változtatni kapcsolatukon, amely korábbi formájában megbetegítő volt.

– A pszichiátriai betegek rehabilitációjának fontos eleme, hogy segítsük munkába állásukat – mondja Gallai Veronika –, hiszen az anyagi nehézségek, az értelmes (képzettségüknek megfelelő) tevékenység hiánya feltétlenül ront az állapotukon.

Ildikó, a riportalanyom arról számolt be, hogy nem is álmodik rendes munkáról. 
– Még az epilepsziás ismerősömet is elküldik mindenhonnan, ha kiderül a betegsége, miben reménykedjek én, a zárt osztályos múltammal? – mondja. Szakértőnk szerint ebbe a helyzetbe márpedig nem szabad beletörődni. Az ő tapasztalataik azt mutatják, hogy van esély az elhelyezkedésre. Pedig alapítványuk nem a védett foglalkoztatás hagyományos formáira (borítékolás, kosárfonás) tréningezi a hozzájuk fordulókat, hanem a normál munkahelyeken való elhelyezkedésre.

2010-től felemelték a rehabilitációs hozzájárulás összegét, melyet a húsz főnél több dolgozót foglalkoztató munkáltatóknak kell befizetniük, ha nincs legalább egy megváltozott munkaképességű alkalmazottjuk. Ez talán javítani fog a pszichiátriai betegek elhelyezkedési esélyein is. Ami nagyon fontos társadalmi beilleszkedésük, jóllétük szempontjából.

Honnan kaphatok segítséget?

• Ébredések Alapítvány: Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum, központi telefonszám: 06-1-334-1550, www.ebredesek.hu
• A Segély Helyett Esély Alapítvány által működtetett „Thalassa Ház – Budatétény” Tel.: 06-1-226-8433, www. thalassahaz.hu
• A Bura segítség, fórum, melyen rengeteg hasznos infó, például a lelki elsősegélyvonalak számai is megtalálhatók. www.bura.hu
• A Nyitnikék internetes oldal felvilágosító, tájékoztató anyagokkal segíti a pszichiátriai betegséggel élőket mindennapi problémáikkal kapcsolatban. www.nyitnikek.hu

Forrás: nlcafe.hu - Kurucz  Adrienn 

Kislány koromban a zöld almás szappan illata olyan csábító hatással volt rám, hogy annak ellenére, hogy tudtam, nagyon furcsa, hogy egy szappanba akarok belekóstolni, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és beleharaptam. Istenem, hogy csípte, égette a számat! Ennek ellenére rendszeresen megkóstoltam az illatos, zöld szappant.

Felnőttként tudom, hogy ez nem csak furcsa, hanem egészségtelen szokás is volt. Nem csak azért, mert káros egészségügyi hatásai lehettek (volna), hanem mert mint kiderült, egy furcsa táplálkozási zavarról van szó, mely neve Pica. Az elnevezés a szarka latin nevéből származik, mely madár köztudottan nagy étvágyú és bármit megeszik.

A Pica olyan termékek iránti sóvárgást jelent, melyek nem emberi fogyasztásra valók. A leggyakoribb dolgok, melyeket a Pica jeleit mutató gyerekek megesznek a következők: homok,  kosz, kréta, vakolat, szén, cigaretta hamu vagy csikk, papír, haj, széklet, gomb, ragasztó, fogkrém, szappan és így tovább, a lista szinte végtelen.

A  csecsemők és kisgyermekek azáltal ismerik meg a világot, hogy szájukba vesznek dolgokat, így körükben a Pica meglehetősen gyakori. Másfél éves korra ez a viselkedés megszűnik, ám ha a gyermek ezt követően is, vagy újra elkezd nem étkezésre való dolgokat fogyasztani, az problémát jelezhet. Nagyobb gyerekeknél gyakran előfordul, hogy a ceruza végét vagy a radírt rágcsálják, ami egyrészt a tanórai unalom, másrészt az erős gondolkodás (főként dolgozatírás közben), koncentrálás jele.

A táplálkozási zavar gyakran viselkedési zavarral társul

Gyermekeknél gyakran előfordul, hogy a Pica az érzelmi stressz, vagy érzelmi elhanyagoltság, gyakori egyedüllét jele. Ilyen esetekben gyakran nem kívánt viselkedés is társul a Pica-hoz, mint például csúnya beszéd vagy halandzsázás, új, furcsa, addig nem használt viselkedésminta játék közben, illetve a kortársakkal való viselkedésben.

Előfordul, hogy a gyerek a haját vagy szemöldökét tépi, ami egy másik szindróma jele. Ha bármi hasonló furcsaságot tapasztal gyermekén, kérje szakember segítségét!

Találja meg a Picát kiváltó okot!

Segíthet a probléma feltárásában, ha naplót vezet arról, mikor evett a gyerek nem élelmiszernek számító dolgot, mi történt azt megelőzően. Ha rendszeresen lejegyzi ezeket az alkalmakat, észrevehető, milyen mintát követnek azok. Egy kistestvér érkezése, iskola/óvodaváltás, társak általi bántalmazás, költözés mind olyan stresszt jelentenek egy gyermek életében, mely átmenetileg visszavetheti a normális fejlődésben. Beszéljen problémájáról a gyerekorvossal!

A Pica veszélyes állapot, mert gyakran valamiféle mérgezés vagy bélfertőzés a következménye, illetve az is előfordul, hogy a lenyelt tárgyat csak műtétileg lehet eltávolítani. Mindez kamaszkorban bulimiára teheti hajlamossá a gyermeket.

A Pica mindemellett jelezhet rögeszmés-kényszeres betegséget is, de ezt csak szakember tudja megállapítani.  

Vashiányos vérszegénység, ólom expozíció

Felnőttek közül a terhes nők gyakran számolnak be hasonló jellegű furcsa sóvárgásról, emellett a szellemileg visszamaradottaknál és a bipolárisoknál is gyakori a kórkép. A Pica első számú okozója a vashiányos vérszegénység, így általában rendszeres vaspótló készítmény fogyasztása után a sóvárgás eltűnik. Másik gyakori kiváltó oka a vér magas ólomtartalma.

Az ólom expozíció leginkább a régi házakban érhető tetten, ahol még ólomtartalmú festéket használtak. Ezek az épületek az 1970-es évek előtt épültek, és az ólomtartalmú festék csak jó 10 évvel később lett kivonva a forgalomból. Ugyanakkor bizonyos gyógyszerek, kerámiák is okozhatnak emelkedett vér ólomszintet.

A pica kezelése

Nem minden esetben szükséges kezelés, de mindenképpen beszéljen orvosával, hogy erről dönthessen. A Pica kezelése attól függ, mi okozta a tüneteket és a kapcsolódó szindrómákat. Elsőként a Pica-t kiváltó, illetve az annak következményében kialakuló fizikai elváltozásokat vizsgálják, gyógyítják.
Amennyiben pszichológiai háttere van a betegségnek, az szakképzett terapeuta bevonásával gyógyítható. 

A táplálkozás magatartási zavarai

Az evés alapvető ösztönkésztetés, de jóval több is annál. A táplálkozás örömforrás, szorongáscsökkentő hatással bír, emellett a társas kapcsolatok fontos színtere is. A testsúlyproblémák alapja, hogy genetikailag a tápanyagok raktározására vagyunk kódolva, hiszen az emberiség fennállása óta alapvetően nélkülözésnek, éhezésnek volt kitéve. A jelenkor emberének azonban már az jelent kihívást, hogy hogyan tud ellenállni az ezerféle kísértésnek és bőségnek. Ez a konfliktus sokaknál pszichés táplálkozási rendellenességhez vezet.>>

Forrás: WEBBeteg - Cs.K.

Miért éppen épen kötődni a legnehezebb? - erre a kérdésre kereste a választ a Női létünkre programsorozat legutóbbi előadása a Stúdió K színházban egy hete, május 26-án. Számos asszony, nő, lány és férfi (!) volt kíváncsi a Kék Pont alapítvány által szervezett rendezvényre, nem hiába: egész életünket kötődések hálójában éljük, a téma mindenkit érint és érdekel. Komáromi Éva addiktológiai szakpszichológus beavatta a közönséget pár alapvető, fontos igazságba.

Komáromi Éva előadását teltház hallgatta végig. Többnyire nők, idősek, fiatalok, de mind néma méltóságban ültek, mialatt a pszichológusnő ízekre szedte a kötődés különböző patológiás (és nem patológiás) eseteit. Amikor a beszámolója végén elhangzott a kérdés: ki érzi ezek után egészségesnek magát, senki sem jelentkezett. Aztán megjelent egy félénk kéz, majd egy másik, és a nézőközönség hangos nevetésben tört ki.

Meggyőződésem, hogy még egy ásványvizes palackhoz is lehet kötődni. Hogy ez a fajta függőség mennyire mozog egészséges keretek között, arról inkább nem nyilatkoznék. Tény, hogy mindannyian megéltük már a kötődés különböző fajtáit, ezért mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy kezeljük vagy megelőzzük életünkben a kötődési zavarokat és függőségeket.

A Kék Pont Alapítvány célja, hogy legyen egy hely, ahová elsősorban drog- de minden más függőségben (alkohol, cigaretta) szenvedők fordulhatnak. A „Női létünkre” programsorozat ezen belül a szenvedélybeteg női közönséget célozza meg, de nyitva tartja kapuját minden egészséges nő előtt is. 

Barna Erika, az alapítvány vezetője igyekszik minél sokszínűbb és változatosabb témát felsorakoztatni. A kötödés problémaköre telitalálat volt, hiszen ez a téma leginkább a női közönséget érinti.

Komáromi Éva szakpszichológus előadása kellően megalapozta az este hangulatát. Szó esett családról, szülői kötődésmodellekről és arról, hogy családtagjainkhoz való kötődésünk egész életünkre, későbbi párkapcsolatainkra is rányomhatja a bélyegét. Az előadást kötetlen beszélgetés következett Barna Erika vezetésével, aki a pszichológusnő mellett másik meghívott vendégét, Shermann Márta színész-rendezőt faggatta személyes kötődési tapasztalatairól. Szó esett gyerekkori biciklizési szokásokhoz, asztalterítéshez és rajzfilmfigurákhoz való kötődésről egyaránt, majd a közönség kérdéseivel a hallgatóságot is sikerült bevonni a kötetlen tapasztalatcserébe. Vajon képes-e egy árvaházban felnőtt anya kellően szeretni gyermekét? Feltétlenül jó-e az, ha szigorúan az ellentétévé akarunk válni egy negatív szülői mintának? Mi alapján képes egy unoka-lány értékelni a nagyanyai mintákat?

Nem kell feltétlenül pszichológiát tanulnunk ahhoz, hogy magunk is amatőr pszichológusaivá váljunk életünknek. A Női létünkre előadássorozat résztvevői nemcsak az előadótól, de egymástól is sokat okosodtak. A Kék Pont Alapítvány szeretettel vár minden lányt, nőt, asszonyt a soron következő alkalomra, június 16-án, csütörtökön, izgalmas témája pedig a szorongás.

Forrás: amaino.hu - Jász Veronika

Egyelőre még mindig nem tudni, hol és mikor nyílik az új országos pszichiátriai intézet.

Tavasszal megnyithatja kapuit az OPNI örökébe lépő OPAI, vagyis az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet – hangzott el tavaly év végén az egészségügyi bizottság ülésén. A szakma képviselői azt szerették volna, ha április 1-jéig – épp az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárásának évfordulójáig – kormányzati döntés születik az új intézmény ügyében. Cserháti Péter helyettes államtitkár már akkor jelezte, hogy az említett dátumot nem tekintik határidőnek, de egyetértenek azzal, hogy a döntést mielőbb meg kell hozni. A nyitás, alapítás azonban egyelőre késik.

Jelenleg ugyanis még egyeztetéseket folytat a szakállamtitkárság a fővárosi önkormányzattal és a Belügyminisztériummal, tájékoztatta lapunkat a késlekedés hátteréről a szakállamtitkárság. Az utóbbival a magas biztonsági fokozatú, úgynevezett high security, valamint az elmemegfigyeléseket és határterületi feladatokat ellátó forenzikus egységek kialakítása miatt folynak a tárgyalások.

Még decemberben arról volt szó, hogy az új intézet kialakítását a Budakeszi úton az országos intézmények szomszédságában, a MÁV kórház épületében tervezik, ám ez információnk szerint ellenkezést váltott ki szakmai körökben, ugyanis sokkal közelebbi helyszínt szeretnének a pszichiáterek. A Weborvos információi szerint a Nyírő Gyula Kórház is szóba került, ami támogatottságot élvez részükről.

A tervezett országos intézet létrehozásának időpontja függ attól is, hogy mikor készül el a végleges szakmai koncepció, illetve ezt a koncepciót tartalmazó előterjesztést mikor fogadja el a kormány. Az OPAI profilját a szakmai egyeztetések során közösen alakították ki a szakemberek és az államtitkárság. A jelenlegi elképzelés szerint az OPAI egy korszerű, szervezési, módszertani, oktatási és tudományos feladatokat is ellátó, a betegfolyamatokat követő és bizonyos speciális területeket kiemelt módon ellátni képes központ lesz.

Az új intézet speciális járó- és fekvőbetegellátó egységei révén biztosítja majd a legmagasabb progresszivitási szintet jelentő ellátásokat, amelyek jelenleg nem vagy csak korlátozott mértékben érhetőek el.

A pszichiátria presztízsét jelentősen lerombolták az egészségügyi reformok, az fekvőbetegellátásban az akut ágyak 26 százalékát vesztette el a szakterület. Mindezt ráadásul olyan helyzetben, amikor már eredetileg is kevés volt a pszichiátriai ágyszám. Az ágazatot orvoshiány is sújtja, és hiányzik a fiatalító utánpótlás is. Mintegy nyolcszázötven pszichiáterből kétszázötven külföldön dolgozik, döntő többségük az utóbbi három-négy évben távozott a hazai ellátásból. Pszichiáterből tízezer lakosra számítva feleannyi jut, mint kellene, az EU országai között az utolsó előtti helyen állunk. Az OPAI várhatóan feleakkora lesz, mint az OPNI volt, részben pótolni fogja az egykori intézményt, de a rombolást rövidtávon nem tudja teljesen helyreállítani a szakma szerint.

 A függőségekről sok embernek az alkohol-, a drogfüggőség vagy a dohányzás jut az eszébe, pedig ebben a sorban a társfüggőség is megállja a helyét. A pszichológusok pedig lázasan keresik az okait. Talán nem is olyan meglepő, hogy a szakértők épp az anya-gyerek kapcsolat háza táján kutakodnak.

 "A humor nem más, mint tragédia plusz idő. "            Mark Twain

Képregény: Egy ember kétségbeesetten ecseteli a rendőrfelügyelőnek, hogyan vált a háza vihar áldozatává, hogy mosta el az ár, le a hegyről, át a főúton, egészen az óceánig. A rendőrfelügyelő erre azt feleli: „Ok, pajtás, csak annyit jegyzek le: Nincs állandó lakcím."

A humor az egyik legegészségesebb és legerőteljesebb módszer, mely átsegíthet az élet nehézségein, és akár krízishelyzetekben is felbukkanhat. A krízishelyzetben megjelenő humorizálás azonban gyakran érzéketlenségnek, akár bántónak hathat. Mi tehát a különbség az egészséges és ártó humor között a krízishelyzetben? 

Önirónia: mindenkor jó

Általában az önironizálást mások is jól fogadják. Amikor saját magunk vagyunk humorizálásunk céltáblái, a többiek is részt vesznek a derűben, anélkül hogy fenyegetve vagy sértve éreznék magukat. Hasonló a helyzet adott szituációkkal való humorizálásnál, mivel a humor forrása ott sem a hallgató, hanem egy 3. ember vagy egy különböző csoport. Azonban a jelen lévő másikra vagy közös csoportra vonatkozó humor bántó, lesújtó lehet, inzultálásként vagy degradálásként hathat. 

Humor kontra empátia

Ha a szituációs humor elfogadott, miért van az, hogy a krízis-szituációkban elejtett humoros megjegyzések bánthatják a krízisben érintetteket? A válasz a krízisre adott emberi reakcióban keresendő. Pszichológiailag a krízis az ember érzelmi jóllétét veszélyezteti. Lényegében tehát a krízisben érintettek nem tudják különválasztani a krízis történéseit a belső érzelmi történéseiktől. Másrészt viszont, azok, akiket a krízis nem érint közvetlenül, kevésbé élik meg a történéseket énjüket érintő fenyegetésnek. Ezért ők hajlamosak humorral eltávolítani maguktól a krízist. A krízisben érintettek viszont, mivel a történések és személyes érzéseik összemosódnak, a szituációra vonatkozó humort saját személyük ellen való támadásnak élhetik meg. 

Az idő szerepe

Az idő múlásával, ahogy nő a krízistől való távolság, elfogadottabbá válik a krízist megélőkkel a történtekről humorizálni. Bizonyára mi is sokszor hallottuk már, hogy „Az akkor nem volt vicces." Azért nem volt vicces akkor, mert még túl friss és közeli volt a megterhelő esemény. Bizonyos idő eltelte után azonban a krízist átélők is elfogadják, akár még értékelik is az eseménnyel kapcsolatos humort. 

A humornak az a szerepe krízis-helyzetekben, hogy segítségével más perspektívából nézzünk rá a történtekre, és hogy átsegítsen az érzelmi megrázkódtatáson. A krízisben lévők ott és akkor azonban képtelenek a belső érzéseik és a történtek közti ilyesfajta távolságtételre. Adott személy értelmetisztában lehet a krízistől való távolságával, de érzelmileg összemosódnak a történtek és a énképe. Ez az érzelmi elárasztottság az oka annak, hogy az illető nem tudja értékelni a humort a krízis-helyzetben. Ám adott helyzetben a krízist átélő sokszor nincs tudatában annak, mennyire sebezhető, ezért az ilyen helyzetekben lévőkkel a humort óvatosan kell alkalmazni, mert érzéketlenségnek tűnhet.

A krízis-humorra való fogékonyság az illető krízis-helyzettől való távolságától függ. Minél nagyobb az illető és a krízis közti távolság, annál valószínűbb, hogy a humor terápiás értékű lesz, és nem bántó, érzéketlen. A távolság attól függ, mennyire érzékelhető az illetőnek a krízis okozta kár. Azok, akiket érintett a krízis, de nem éltek át károsodást, sokkal receptívebbek lesznek a humorra, mint azok, akik saját bőrükön tapasztalták az eseményeket. Pl. egy földrengést éppen csak megérzők nagyobb távolságban vannak a történtektől, és így könnyedebben reagálnak a humorra, mint azok, akik a földrengésben elvesztették házukat vagy sérülés érte őket. 

Érzelmi távolság

Az, hogy a történtekhez képest milyen az érzelmi távolság, bármely helyzetnél elsősorban az egyén értékelésétől függ, nem pedig az objektív helyzettől. Például a katasztrófában házukat elvesztett emberek ugyanarra a helyzetre különbözően reagálhatnak, attól függően, hogyan értékelik személyes életükre vonatkozóan a veszteséget. Valószínűleg mindketten fájdalmas és nehéz helyzetnek élik meg a krízist, de az, aki a veszteséget átmenetinek érzékeli, mely egyben lehetőség a fejlődésre, valószínűleg fogékonyabb lesz a humoros megküzdésre, mint az, aki a veszteséget visszafordíthatatlan és állandósult kárnak éli meg.

Ezért a krízisben alkalmazott humornál figyelembe kell venni, hogy ugyanazt átélt emberek különbözőképpen fognak reagálni attól függően, milyen jelentőséggel ruházzák fel a történteket. A krízisre vonatkozó humor némelyeknek segíthet, másoknak árthat. 

Az időbeli távolság

Az idő múlásával, ahogy az illető jobban kezdi látni a krízis következményeit, változik a krízis életére gyakorolt hatása is. A korai, kétségbeesett gondolatokat fokozatosan felváltják a reális, problémafókuszú gondolatok. A krízis jelentőségének változásával együtt az illető vele kapcsolatos érzelmei is változnak, és így egyre fogékonyabb lesz a helyzetre vonatkozó humorra is. Az időbeli távolság az idő múlásával együtt nő tehát. A krízis-helyzet az idő múlásával folyamatosan veszít jelentőségéből. Erre vonatkozik „Az idő minden sebet begyógyít" mondás. Ahogy a krízis a múlt részévé válik, egyre kevésbé lesz része az illető self-jének, belső érzelmi világának. 

Összegezve

A humor a történteket más perspektívába helyezve segíthet a krízis feldolgozásában. Ugyanakkor nagyon fontos a humor időzítése, tekintettel kell lennünk a krízist átélt illető belső, érzelmi világára. Amikor a humor mégis sértőnek bizonyul, a mi felelősségünk, hogy helyrehozzuk a bántó helyzetet. Ezt pl. úgy tehetjük meg, hogy figyelmesen meghallgatjuk a krízist átélt embert, és megértjük a helyzet okozta dühét és fájdalmát. 

A terápiás humor, Amerikai Humorterápia Egyesület publikációja alapján

Forrás: pszichologia.com - Csarnó Nelli    

 A bulimiát, az anorexiát és az orthorexiát a köztudatban tipikus női betegségként emlegetik, ám ezek a problémák egyre gyakrabban fordulnak elő a férfiak körében is.

 A dohányzás a legismertebb és legveszélyesebb függőségeink egyike. Bár következményeiről már sokat tudunk, arról ritkán beszélünk, miért is válik valaki láncdohányossá. Egyesek azt rebesgetik, a szülői minta áll a hátterében - utánajártunk, igaz-e a feltevés.

 Soós Mária - addiktológiai főreferens - figyelmünkbe ajánlja a következő cikket : 

A játék kikapcsol és szórakoztat - jó esetben. Ha viszont életünket - egzisztenciánkat, családunkat, baráti kapcsolatainkat, munkánkat - áldozzuk fel az oltárán, az már nem játék, hanem betegség.

 Egy budapesti plébánia hittantermében ülök. Hétfő este van, a Névtelen Szerencsejátékosok ilyenkor nyitott gyűlést tartanak. A résztvevők egytől egyig férfiak, de mint megtudtam, nők is szoktak lenni, bár sokkal kevesebben. Mindannyian azért járnak az önsegítő csoportba, hogy mások tapasztalataiból erőt merítve kigyógyuljanak függőségükből, illetve fenntartsák játékmentes életüket. Mert van élet a játék után - vallják. Ez sokuknak korábban nem volt egyértelmű, hiszen a legtöbben a poklok poklát is megjárták, mielőtt idekerültek. A történetek nagyon hasonlóak: hazugságokról, kölcsönökről, megromlott kapcsolatokról, anyagi és érzelmi válságról beszélnek egymásnak a sorstársak.

 - Tizenöt évig játszottam a "félkarú rablón" - kezdi történetét Gábor. - Amikor eljöttem a Névtelen Szerencsejátékosokhoz, a börtön és az öngyilkosság határán álltam. Az utolsó öt évben már kezdtem érezni, hogy valami gond van, de nem ismertem be, hogy játékfüggő vagyok. Amikor veszítettem, azzal magyaráztam, hogy túl nagy tétet tettem meg, vagy rosszkor álltam fel a játékgép mellől. Hiába voltam sikeres az életben, amint beszippantott a játékszenvedély, mindent tönkretettem. Titkolóztam, hazudoztam, és akitől csak lehetett, kölcsönkértem. Egy idő után már senkinek sem mertem a szemébe nézni. Sokszor reggel 9-kor mentem haza a játékteremből, mert akkor már nem volt otthon se a feleségem, se a gyerekem. Menekültem mindenki elől, a kérdéseik elől. Akkor jöttem el a Névtelen Szerencsejátékosokhoz, amikor már nem tudtam kihez fordulni. Minden kapu bezárult. Anyagilag, érzelmileg és erkölcsileg is padlót fogtam. A sorstársaim között döbbentem rá, hogy ez betegség, és egyáltalán nem a pénzről szól. Saját magunkon, a személyiségünkön kell rengeteget dolgoznunk ahhoz, hogy játék nélkül tudjunk élni.

A lét a tét

- A játékkal önmagában nincs semmi gond, hiszen számos pozitív hatása van az életünkre. Amikor játszunk, elfelejtjük a napi gondokat, kikapcsolódunk és elűzzük a stresszt. Baj akkor van, ha a játék mindennél fontosabbá válik, és negatívan befolyásolja az 

életünket. Amikor valaki a játék miatt nem tudja ellátni a munkáját, elhanyagolja a tanulmányait, sérülnek az emberi kapcsolatai, jogi, pénzügyi és egzisztenciális problémái keletkeznek, evési vagy alvási zavarokkal küzd, addigi hobbijait feladja, akkor már problémás vagy súlyosabb esetekben patológiás játékszenvedélyről beszélünk - mondja Demetrovics Zsolt pszichológus, az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoportjának vezetője. - Olyan ez, mint az alkohol- vagy drogfüggőség. A játékfüggő nem azért játszik, hogy jó legyen neki, hogy kikapcsolódjon, hanem azért, hogy ne kelljen részt vennie a valós világ problémáiban. Amikor dobálja be a pénzt, megszűnik körülötte a világ: játék közben nincsenek munkahelyi nehézségek, nincs házassági konfliktus, nincs depresszió.

Ördögi kör

A játékfüggőség attól kóros, hogy a játék átveszi az uralmat a játékos felett, és beindul egy ördögi kör, amiből szinte lehetetlen kiszállni. A játékos nem azért játszik el vagyonokat és nem azért hazudozik a környezetének, mert velejéig rossz ember, hanem azért, mert beteg, és nem tud szabadulni szenvedélyétől. 

 - A kóros játékszenvedély kialakulása egy folyamat, aminek megvannak a jól beazonosítható szakaszai - magyarázza a pszichológus. - Az első időszak a nyerésről szól: az illető vagy nyer, vagy azt éli meg, hogy nyer. A játékfüggőkre jellemző egyfajta gondolkodásbeli hiba: a nyereségeket általában felnagyítják, a veszteségeket pedig elbagatellizálják. Az első időszakban azt élik meg, hogy mindenre képesek. Az jelenti nekik az igazi élményt, hogy nagyot kockáztathatnak, hiszen így átélhetik a játék adta mámoros mindenhatóság-érzést. Általában ezt követi a veszteség időszaka, ami többnyire egy nagy, mellbevágó veszteséggel indul. 

A játékfüggő ezt sem úgy fogja fel, mint egy normál játékos. Nem azon gondolkozik, hogy hogyan spórolja meg következő hónapban az elveszített pénzt; a veszteséget nárcisztikus csapásként éli meg. Abban a hitben él, hogy ő birtokában van a nyerés képességének, és személyes krízisként fogja fel a veszteséget, amit minél előbb vissza akar nyerni. Ezzel belekerül egy ördögi körbe, és a veszteségei egyre fokozódnak. A játékot pénzkeresetként éli meg, a kölcsönöket pedig nyereségként azonosítja. A gyógyuláshoz az kell, hogy a veszteséghajszolásból ki tudjon lépni a játékos, és beismerje, hogy függő.

 

Kiből lesz függő?

Fontos honlapok: 

www.eski.hu, illetve a 

Névtelen Szerencsejátékosok 

honlapját is érdemes meglátogatni

Nem válik mindenki függővé, aki kipróbál valamilyen szerencsejátékot. Sok múlik a játék típusán és a játékos személyiségén. - Az impulzív személyiségtípusok, tehát azok, akik hirtelen döntenek, és nem gondolják át a döntésük hosszú távú következményeit, hajlamosabbak a játékfüggőségre - magyarázza a pszichológus. - A játékfüggők általában azt hiszik, hogy befolyásolhatják a játék kimenetelét, pedig a szerencsejátékok nagy többségénél minden a véletlenen múlik. Sokan például meg vannak győződve arról, hogy van egy nyerő stratégiájuk a lottóhoz.
Azt mindenesetre leszögezhetjük: a legtöbb játékfüggő férfi. Három-ötször több a problémás játékosok között a férfi, mint a nő, bár tény az is, hogy a nők rejtőzködőbbek - mondja Demetrovics Zsolt. 

Arról, hogy az egyes szerencsejátékok miatt kialakuló függőségen hogyan segíthet a család, további hasznos információkat olvashat a Nők Lapja Egészség májusi számában. Keresse az újságárusoknál, vagy fizessen rá elő a www.mc.hu oldalon!

 

Forrás: hazipatika.com - Zádrovich Aliz 

A magyar lányok körében a gyógyszer és alkohol együttes fogyasztása kétszer gyakrabban fordul elő, mint az európai országok összességében - közölte elemzésérehivatkozva a Nemzeti Drog Fókuszpont.

A nők körében legelterjedtebbnek számító illegális drog a kannabisz, de népszerűek a legálisan beszerezhető altatók és nyugtatók is - közölte a Nemzeti Drog Fókuszpont csütörtökön.

A 35 évnél fiatalabb korosztály gyakorlatilag az illegális szerekre váltott az elmúlt tíz évben a nők körében végzett elemzés szerint. A kezelési adatok azt mutatják, hogy az egyes szertípusok szerint kialakuló problémáik miatt különböző korosztályok kérnek segítséget. Az ilyen nők kezelése viszont csak akkor lehet igazán hatékony, ha speciális igényeiket az ellátók figyelembe veszik - áll a közleményben.

Magyarországon az elmúlt tíz évben a középiskolások (1999, 2003, 2007) és az általános lakosság (2001, 2003, 2007) körében végzett felmérések szerint a fiatalok jellemzően 14 éves kor körül próbálnak ki először legális szert, és átlagosan egy évvel később fogyasztanak először alkoholt gyógyszerrel, illetve tiltott szereket. A tiltott drogok kipróbálása a lányok körében jellemzően a kannabiszt jelenti egy-két alkalommal, kifejezetten úgynevezett szociális-rekreációs célzattal, azaz társaságban, a szórakozás kiegészítéseként.

Az iskoláskorú lányok (16 éves) körében az illegális szerek kipróbálásának gyakorisága az évtized közepéig nőtt, majd 2007-ig stagnálást, illetve csökkenő tendenciát mutatott. A kábítószert életükben valaha kipróbálók aránya nyolc százalékról 2003-ban 14 százalékra, majd 2007-ben 13 százalékra változott. Ugyanakkor - legalitásuk okán - keveset lehet hallani arról, hogy a nyugtatók, altatók orvosi javaslat nélkül történő használatának elterjedtsége mindvégig szinte azonos szinten jelen volt az évtized során (13 százalék), és kezdetben egyértelműen elterjedtebb volt, mint a legnépszerűbbnek számító illegális drog, a kannabisz.

Nemzetközi viszonylatban elmondható, hogy a magyar lányok körében a gyógyszer és alkohol együttes fogyasztása kétszer gyakrabban fordul elő, mint az európai országok összességében. Ugyanebben a körben a nyugtatók visszaélésszerű - azaz nem receptre történő - fogyasztásának aránya az európai átlag másfélszerese, míg az orvosi rendelvényre történő nyugtatófogyasztás tekintetében a hazai és az európai adatok között nincs jelentősebb eltérés.

A nyugtatókhoz, illetve altatókhoz való hozzáférést 2007-ben hazánkban minden második lány könnyűnek vagy nagyon könnyűnek ítélte, míg ugyanez az arány Európában mindössze 27 százalék. A felnőtt (18-64 éves) nők körében az évtized kezdetén egyértelműen a legálisan kapható nyugtatók, altatók voltak közkedveltek: míg a valaha illegális szert fogyasztók aránya 3,7 százalékot ért el, addig az altatót, illetve nyugtatót már életükben egyszer is kipróbálók aránya 41,7 százalékra volt tehető. Az illegális szerek elterjedtségének tendenciája megegyezik a középiskolások körében tapasztaltakkal, tehát kezdetben nőtt, majd stagnált.

Összességében némi arányeltolódás figyelhető meg: bár 2007-ben a felnőtt nők 6,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy fogyasztott már tiltott szert, és 19 százalék vallotta be, hogy vett már be altatót, nyugtatót orvosi javaslat nélkül, a legális szerek még így is lényegesen népszerűbbek. A 18-34 éves nők körében az illegális szerek elterjedtsége hasonló tendenciát mutat.

A Nemzeti Drog Fókuszpont szerint levonható egyik fő következtetés az, hogy bár a 35 évnél idősebb nők körében jelentősen csökkent a legális szerek népszerűsége, azok a tiltott drogoknál mégis elterjedtebbek, viszont a 35 év alatti generációk nő tagjai illegális szerre váltottak az évtized folyamán. A szerhasználó nőknek speciális igények vannak, így kezelésbe vételük és ellátásuk akkor lehet hatékony, ha az ellátórendszer ezeket az igényeket figyelembe veszi és reagál rájuk. Az utóbbi években hazánkban is elindult néhány, kifejezetten a nők, szerhasználó várandósok segítésére, ellátására specializálódott program, számuk azonban rendkívül alacsony - írták.

A Nemzeti Drog Fókuszpont a drogmonitorozás európai uniós intézményrendszerének hazai központja: a saját kutatások mellett más intézményekben keletkező adatokat, információkat gyűjt, dolgoz fel és szolgáltat hazai és nemzetközi szervezeteknek a kábítószer-probléma feltárásával, kezelésével és megoldásával kapcsolatos döntéseikhez.

Forrás: hirszerzo.hu