A játék alapvető emberi szükséglet ebből indul ki mindenki, aki a szerencsejátékokkal próbálkozik. A magyar fogadóknak az a több mint 3 százaléka is, akik elvesztették a kontrollt, és talán már orvosi segítségre is szorulnának. A szerencse pszichológiája azonban kiszámíthatóbb, mint maga a játék, ezért az biztos: aki függő, magától nem jön ki belőle. 

Kevesen vannak, akik nem kacérkodtak még Fortunával. Akin betegesen elhatalmasodik a játékszenvedély, az a családját is tönkreteheti

Számos veszélyt rejt magában manapság a szerencsejáték, tekintve, hogy megszámlálhatatlan formája létezik Magyarországon: a sorsjegytől kezdve a tippmixen át a lottóig mind lázban tartja a játékosokat, akik sokszor egy életen át reménykednek az álomnyereményben. 
De vajon mitől válik valaki függővé, s hogyan veheti észre magán a szenvedélybetegség jeleit? A Szerencsejáték Zrt. pszichológiai szakértője a napokban tartott előadást a megyeszékhelyen a témáról, s elmondta: minél rövidebb a tét és eredmény között eltelő időtartam, annál mohóbbá válhat az ember  - lásd a sorsjegyet. Ha kiderül az eredmény, azonnal folytatnánk. A lottónál viszont egy hetet várni kell, ezért ez a türelmesebbeknek való. Demetrovics Zsolt említette még a tét jellemzőit is: ha nagysága növelhető, akkor vonzóbb. Persze a főnyeremény mértéke is komoly befolyásoló tényező, nem véletlenül játsszák meg oly sokan a lottót, amelynek több mint 758 millió forintos nyereményét épp október 23-án nyerte meg valaki vagy valakik.

Nem szabad függővé válni, a játék maradjon játék vélekedik Steltzer Ferenc, aki mértékkel lottózik (Fotó: Pati-Nagy Bence)

Persze számos más tényező is közrejátszik abban, hogy mennyire veszi komolyan a játékot a fogadó: minél többször érzi úgy, hogy szinte biztosan nyer, annál többször tesz újra tétet. Sőt, minél inkább úgy érzi, ő kontrollálja a játékot, annál veszélyesebb lehet. De a játék gyakorlati elemei is lényegesek: ha nem kell sokat tenni a játékért, mert elérhető közelségben van (on-line vagy a sarki fűszeresnél), ha olyan könnyű fizetni érte (átutalással vagy mert apróval is könnyen kifizethető), annál inkább hajlandó valaki a játékra.
 A játékfüggőség kialakulása fokozatos, szinte észrevehetetlen, ezért is állított össze egy tesztet a Szerencsejáték Zrt., amely alapján, ha az ember őszinte magához, kiderítheti, vajon beletartozik-e ebbe a körbe. Így az, aki az alábbi kérdések közül csak egyre is igennel válaszol, veszélyeztetettnek számít, és érdemes elgondolkodnia: 
 1. Fektetett már több pénzt a szerencsejátékba, mint amit az anyagi helyzete egyébként megengedett? 
 2. Volt már sikertelen kísérlete a játék abbahagyására?
 3. Nyugtalan vagy izgatott akkor, ha nem játszhat?
 4. Kritizálta már környezete a túlzott mértékű játék miatt?
 5. Érezte már magát hibásnak a játék vagy annak negatív következményei miatt?
 6. Próbálkozott már azzal, hogy a játékban elvesztett pénzt újabb játékkal nyerje vissza?
 7. Vett már igénybe kölcsönt, hogy játszani tudjon?
 8. Hazudott valaha a szerencsejátékáról, illetve ezzel kapcsolatos veszteségeiről?
 9. Követett el valaha illegális cselekményt azért, hogy játszhasson?
10. Volt már arra példa, hogy pénzért könyörgött valakinek, hogy a játékból eredő adósságait rendezhesse?
 Ezek közül egyre sem válaszolna igennel Steltzer Ferenc, aki a fogadójátékosok klasszikus táborába tartozik: 
-  Amióta önálló keresettel rendelkezem, tehát évtizedek óta, azóta játszom. Hetente többféle játékon is kipróbálom a szerencsémet, noha eddig még sosem nyertem komolyabb összeget  - árulja el a székesfehérvári férfi, aki mindennek ellenére minden héten újra próbálkozik. Ahogy a játékosok többsége. Ám ő, saját állítása szerint, mindig tudja, hol a határ: -  Számomra mindig játék marad, és a legfontosabb mindig az lesz, hogy eltartsam a családomat. A szerencsével csak ezután próbálkozom. És a másik, amit fontosnak tartok, az, hogy soha nem játszom nagy tétekkel, csak amekkorák még beleférnek a költségvetésbe. 

Demetrovics Zsolt pszichológus, a szerencsejáték-függőség szakértője úgy véli, a genetika is közrejátszhat a betegség kialakulásában

A szenvedélybetegeknél épp ez utóbbi kitétel hiányzik: mindig többet költenek, mint amennyit kellene, és adósságaik törlesztéséért sok mindenre képesek: nem rég tudósítottunk például annak a 42 éves szabadegyházai férfinak az esetéről, aki nem csak saját apja, de testvére házába is betört, s pénzt lopott, hogy játékadósságait törleszthesse. A maradékot pedig természetesen eljátszotta. 
A családtagok, hozzátartozók  azonban nem tehetetlenek, ha észreveszik a játékfüggőség jeleit   - hangsúlyozta a pszichológus: segíthetnek az orvosok által felírt gyógyszerek, a pszichoterápia, a családterápia, az önsegítés például szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezeteknél (Anonim Szerencsejátékosok), és az információnyújtás magának a játékosnak. A gyógyuláshoz azonban több kell, a szerencse sajnos nem elég...

 Forrás: fmh.hu - S. Töttő Rita 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.