Párkapcsolatban élni nagy munka, ezt jól tudjuk. Amellett, hogy szeretjük és elfogadjuk a másikat, szorgosan gyakoroljuk mellette a női szerepeinket is: gyerekeket nevelünk, inget vasalunk, porszívózunk, és ha időnk engedi, megfőzzük a pasink kedvenc ételét. Elvárjuk, hogy viszontszeressen és tiszteljen bennünket, de van saját életünk is: dolgozni járunk, kollégákkal ebédelünk, barátnőkkel kávézunk, és az is belefér, ha néha külön bulizunk. Ha konfliktusra kerül a sor, igyekszünk megbeszélni a problémákat, megfogalmazni saját érveinket, meghallgatni az övét is, és a tányértörős verzió helyett próbálunk olyan megoldást találni, ami mindkét félnek megfelelő.  
 

Mi jellemző a társfüggő személyre?

A társfüggő személy élete ezzel szemben kizárólag egyetlen dologról szól: hogy boldoggá tegye a partnerét. Feladva önállóságát, saját vágyait, igényeit, kényszeresen próbál megfelelni a másiknak. Ezért cserébe dicséretet, elismerést vár, ami után intenzíven sóvárog, ha valamelyiket nem kapja meg. Ha szeretne elérni valamit, azt nem a higgadt beszélgetés eszközével, hanem manipuláció, célozgatás, fenyegetőzés segítségével igyekszik kicsikarni a másikból. Feltétel nélkül rábízza magát a partnerére, hiszen önállótlannak érzi magát, így elfogadja, hogy mások jobban tudják, mire van szüksége. Extrém módon féltékeny, nincsenek barátai, saját hobbija, gyakorlatilag létezni is csak akkor képes, ha a párja mellette van. Nincs önbizalma, önmagát jelentéktelen személynek tartja, aki - ha rosszra fordulnak a dolgok - eltussolja a konfliktusokat, és hogy el ne veszítse, inkább hagyja, hogy a "kedvese" kihasználja, megbántsa. Nem meglepő módon ezek a személyek életük során bármilyen egyéb függőségre (drog, alkohol, dohányzás) is hajlamosak.

Mi az oka a társfüggőség kialakulásának?

Látva a tüneteket, azonnal felvetődik bennünk a kérdés, mi válthatja ki belőlünk a társaktól való függőséget. Negatív élmények? Egy markáns csalódás, vagy a bizalmatlan személyiség okozza? A pszichológusok ennél mélyebben, a korai anya-gyerek kapcsolatban vélik megtalálni az igazi okokat. Az anya-gyerek kötődés, a szüleinkkel való kapcsolatunk és a tőlük látott minta egész életünkre szóló útravaló: meghatározza a későbbi társas életünket, a baráti és párkapcsolatunk minőségét és milyenségét. Azoknál a gyerekeknél, akik életük első hónapjaiban nem élvezhetik a gondoskodó anyai szeretet biztonságát, sérül a kötődés. Ha a mama a babát saját pszichés problémái, függősége vagy egyéb akadályok miatt nem tudja megfelelően gondozni, úgy érzi, nem tudja szeretni, esetleg elutasítja, a gyermek számára lehetetlenné válik, hogy megtapasztalhassa a biztonságos kötődés élményét. Ő lesz aztán majd az a felnőtt, aki huszon-harminc évesen is ezt a gyermekkor óta keresett biztonságot keresi, így könnyen társfüggővé válik.
 

Mit tehetsz?

Első látásra bizarr, ha azonban jobban belegondolunk, felismerhetjük, hogy a lelki fejlődésre és testi egészségre egyaránt ártalmas függőséggel állunk szemben, ezért a társfüggést a diagnózist követően nyomban kezelni kell. Abban az esetben, ha a partnerünkön vélünk hasonló jeleket felismerni, érdemes óvatosan közelíteni a témához. Egyrészt azért, mert a szakértelem nélküli "házi diagnózis" gyakran lát súlyos problémát ott, ahol valójában csak apró konfliktusok vannak. Másrészt azért, mert ha valós függőségről van szó, a fejére olvasott pszichés zavarral csak megalázó helyzetet teremtünk a párunknak, aki egyből elutasítja majd a segítséget. Ne fenyegessük, erőszakoskodjunk, és ne bántsuk meg! Próbáljunk kedvesen, toleránsan közelíteni a témához, ajánljuk fel támogatásunkat, kérjük meg, hogy adjon egy esélyt a szakértői segítségnek.

Forrás: life.hu - Oláh-Szíjjártó Linda, pszichológus