2009.05.06. 01:13
A depressziós tünetegyüttes, amiről nem lehet eleget beszélni
Az orvosi értelemben vett depresszió nem azonos a mindennapi élet során gyakran átélt kellemetlen társadalmi, munkahelyi, családi viszonyok okozta elkeseredéssel, szomorúsággal, vagy bosszúsággal. Fennállásához meghatározott tüneteknek meghatározott ideig kell fennállniuk, s ezen tüneteknek elég súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy a beteg mindennapi életét megzavarják.
Az ember hangulata széles skálán változhat, és számos tényező – például időjárás, életesemények, stresszorok - befolyásolják. Az egészséges ember azonban többé - kevésbé képes kontrollálni hangulatváltozásait és érzelmi kifejezéseit.
Az orvosi értelemben vett depresszió ennek megfelelően nem azonos a mindennapi élet során gyakran átélt kellemetlen társadalmi, munkahelyi, családi viszonyok okozta elkeseredéssel, szomorúsággal, vagy bosszúsággal. Fennállásához meghatározott tüneteknek meghatározott ideig kell fennállniuk, s ezen tüneteknek elég súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy a beteg mindennapi életét megzavarják (lásd: Táblázat alul).
Jelenleg olyan okot, amely a hangulatzavarok kiváltásáért egyedül felelős, nem ismerünk. Számos tényező játszik azonban szerepet a hangulatzavarok kialakulásában.
A genetikai vizsgálatok az öröklődés jelentős szerepét támasztják alá a hangulatzavarok létrejöttében. Bizonyos károsító tényezők (sérülések, károsító anyagok) az agyat érve depressziót válthatnak ki. A korai életévek tapasztalatai, a családi légkör, a nevelési módszerek azok a tényezők, amelyek szintén befolyásolhatják (elősegíthetik vagy gátolhatják) a depresszió megjelenését, s felelősek lehetnek az azonos genetikai háttér (pld egypetéjű ikrek) ellenére tapasztalható különbségek megjelenéséért. Számos esetben a depresszió megjelenését stresszt okozó életesemény előzi meg, s ezért azt gyakran a depresszió okaként jelölik meg. Mai tudásunk szerint az esemény csak felszínre hozza a bujkáló (és előbb-utóbb úgyis megjelenő) depressziót.
Annak ellenére, hogy a depresszió igen gyakori és kezelés nélkül akár súlyos szövődményekkel járó állapot, felismerése nem mindig könnyű. A depressziós betegek jelentős hányada nem fordul orvoshoz, mert sem ők, sem családtagjaik nem is gondolják, hogy gyógyítható betegségről van szó, és a panaszokat sokszor egyszerűen csak kifáradásnak, elfásultságnak, vagy a majdnem mindenki életében gyakran előforduló élet-eseményeknek, konfliktusoknak tulajdonítják. Ha mégis orvoshoz fordulnak, a szégyenérzet miatt sokszor nem pszichiátriai betegségük, hanem testi tünetek miatt kezeltetik magukat, s így relatíve gyakori vendégei a háziorvosi rendeléseknek.
A kezeletlen depresszió igen veszélyes állapot, mivel ilyen esetekben jelentősen megnő az öngyilkosság rizikója, valamint annak az esélye, hogy a beteg szorongásait, rossz hangulatát alkohollal, vagy illegális drogokkal próbálja mintegy „öngyógyítás" révén enyhíteni.
Mit tehetünk tehát a depressziós betegek érdekében?
Legfontosabb a betegség felismerése. Gyanú esetén mindig irányítsuk az illetőt szakemberhez. Amennyiben a beteg orvoshoz menni nem hajlandó, magunk is kérhetünk segítséget, tanácsot. Számos ismeretterjesztő kiadványból tájékozódhatunk, illetve ezek segítségével szembesíthetjük a beteget tüneteivel. Legyünk megértők. A pszichiátriai betegség elfogadása nem könnyű, azonban az első lépés a gyógyulás felé.
Második lépés a betegség gyógyítása. A depresszió akaraterővel nem győzhető le, ezért felesleges, sőt káros ilyesmire („szedd magad össze” stb) biztatni a beteget. A kezeléssel való együttműködés azonban igen fontos dolog. Depressziós beteget akarata ellenére, illetve együttműködése nélkül meggyógyítani szinte képtelenség. Magunk is tájékozódjunk ezért az alkalmazott kezelés felől, hogy segíthessük a beteget az előírtak betartásában.
A depresszió gyógykezelésének alapját az antidepresszánsok, azaz hangulatjavítók képezik. Ezek azok a gyógyszerek, amelyekre a depresszió összes tünete (pl. étvágytalanság, felerősödött testi fájdalmak) is javul, ennek megfelelően az első hetekben alkalmazott nyugtatókon kívül más gyógyszerek szedése nem indokolt. Bár a feszültség rögtön csökkenthető, a depresszió gyógyítása időigényes feladat, érdemi javulás kb 2 hét után várható, ezért legyünk türelmesek a beteggel. Higgyük el, ő valószínűleg még jobban várja a gyógyulást, mint mi.
Főleg a kezelés kezdetén az alkalmazott terápiának mellékhatásai lehetnek, melyek az estek nagy részében pár nap alatt elmúlnak. Igen fontos az orvos objektív tájékoztatása a mellékhatásokról. Ezek eltitkolása vagy túlzott előtérbe helyezése rossz irányba befolyásolhatja az orvos döntéseit.
A depressziós betegek döntő többsége megfelelő kezeléssel teljesen panaszmentes állapotba hozható.
A sikeres gyógyulás után meg kell beszélni az orvossal a további terápia szükségességét. A depressziók nagy része visszatér folyamatos megelőző kezelés nélkül. Az orvos kompetenciája eldönteni, hogy szükség van-e fenntartó kezelésre. Amennyiben a kezelés megszakításra kerül, figyeljünk a tünetek visszatérésére és már kisebb jelek esetén is ne szégyelljünk mihamarabb ismét segítséget kérni.
|
Forrás: lelekbenotthon.hu - Dr. Rihmer Zoltán
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek