Az elektrosokk néven ismert kezelést sokan kezdetleges eljárásként tartják számon. 

A pszichiátrián használatos elektrokonvulzív terápia (ECT) és a kardiológián alkalmazott, szívritmus szabályozására alkalmas elektromos kardioverzió (ECV) eszközigényt és hatásmechanizmust tekintve hasonlít egymásra, társadalmi megítélésük mégis eltérő. 

Előbbi elektrosokk néven terjedt el a köztudatban, és sokan kezdetleges pszichiátriai eljárásként tartják számon. Lényege, hogy a beteg testébe elektródák segítségével áramot vezetnek, s az így létrejövő görcsrohamok befolyásolják az idegi folyamatokat. Azon depressziós pácienseknél, akiknél sikertelen a gyógyszeres kezelés, kiváló eredménnyel használják napjainkban is, a feszültséget pedig jelentősen csökkentették az idők során - írja a Semmelweis Figyelő.

A negatív attitűd elsősorban a tömegmédia és a hagyományos orvoslás ellenérdekeltjeinek számlájára írható, hiszen az elektrosokkot kórházi körülmények között történő gyógyítás helyett horrorfilmbe illő kínzásként ábrázolják. Az elektromos kardioverzió ezzel szemben a szívritmus szabályozására használt eljárás, a köznyelvben „a szív újraindítása", melynek során a szervre mért rövid elektromos ütéssel helyreállítják a normál működést.

„Rágugliztak" a szakértők

Takács Rozália és Gazdag Gábor, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának munkatársai az Ausztráliában is tevékenykedőUngvári S. Gáborral arra kerestek választ, hogy az ECT, valamint az ECV megítélése milyen volt a magyar nyelvű internetes portálok körében 2000-től 2010-ig. A laikusoknak szóló és a professzionális tartalmakat egyaránt figyelték. Az eredmények tanúsága szerint az elektrosokkra vonatkozó kommunikáció elsősorban fegyvereket, büntetési módszereket és idegenkedve bemutatott eljárásokat taglalt. A defibrillátor kapcsán pedig többnyire az eszköz technikai leírása került terítékre.

A kutatók a következőképpen osztották meg a munkát: Takács Rozália a keresési eredményeket figyelte, majd Gazdag Gáborral egyszerre, ám egymástól függetlenül csoportokra osztotta a szövegeket azok tartalma szerint. Eltérő álláspontok esetén Ungvári S. Gábor volt a mérleg nyelve. Egy weboldalt akkor minősítettek nem szakmainak, ha orvosi szakkommentár nélküli, egyoldalú véleményeknek adott helyet. Az orvosi – nem orvosi halmazokon belül öt kategóriát hoztak létre: külön vették górcső alá az egészségügyi portálokat, a hírportálokat, az online magazinokat, az ismeretterjesztő honlapokat, továbbá a fentiek egyikébe sem sorolható egyebeket. Hangvétel szerint megkülönböztették a pozitív, a negatív és a semleges információt közlő oldalakat. Javallatok és hatékonyság méltatása esetén a mellékhatások említése mellett is pozitívnak minősült a tájékoztatás.

Javítani kellene a közmegítélést

Az ECT-re vonatkozó keresés 1 044 találatot hozott, amelyből 66 felelt meg a kritériumoknak. Többségük negatívan (36%) vagy semlegesen (38%) számolt be a terápiás lehetőségről. Az ECV-ről pedig 716 találatból 146-ot nézve túlnyomórészt pozitív (82%) vagy semleges (13%) hangvételű anyagokat találtak. Bár az eredmények megfelelnek a korábbi nemzetközi trendeknek, a felmérés korszakalkotónak számít a vizsgált médium szempontjából, mivel az internet a huszonegyedik század legrelevánsabb tájékozódási eszköze. Az ECT-vel kapcsolatos közvélekedést olyan tényezők befolyásolhatták, mint a Száll a kakukk fészkére című filmben büntetésként megjelenített elektrosokk, vagy az Ernest Hemingway öngyilkosságát e terápiához kötő érvelések sorozata.

A Google-találatok fényében az elektrokonvulzív módszer tehát primitív, nem tudományos, régimódi, sőt: morálisan kifogásolható, így nincs helye a modern pszichiátriában. Fontos megjegyezni, hogy míg a negatív álláspont forrásai főleg az egyéb kategóriájú, nem szakmai portálok voltak, a professzionális egészségügyi oldalak inkább pozitívan vagy semlegesen nyilatkoztak a témában.

Az elektromos kardioverzióról már lényegesen nagyobb számban írtak a hírportálok és a magazinok, jelezve az életmentésre és újraélesztésre épülő témák népszerűségét.

Magyarországon különösen fontos volna a pszichiátriai területen alkalmazott elektromos beavatkozás megítélésének javítása, mivel a depresszió előfordulása jóval meghaladja a nyugat-európai átlagot. Míg 1992-ben összesen 1 605 beteg kapott ilyen kezelést hazánkban, számuk 2002-re 315-re csökkent, mert az érintettek gyakran visszautasítják azt. A Semmelweis Egyetem kutatói kiemelten fontosnak tartanák a szakmai szempontok érvényesítését a közvélemény formálóinak részéről az ECT esetében is, hogy a páciensek nyitottabban állhassanak az egyik leghatékonyabb terápiás lehetőséghez. 

Forrás: weborvos.hu 

A dizájnerdrog-fogyasztás visszaszorítása érdekében fiatalok bevonásával drogprevenciós kisfilmpályázatot hirdetett az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. 

A III. Országos Drogprevenciós Kisfilm-készítő versenyen a 35 éven aluli fiatalok saját korosztályuk számára megfogalmazták, hogy nem ciki NEM-et mondani a drogra. Bemutatták, hogyan lehet a dizájnerdrogoktól teljesen függetlenül élni, helyette milyen egészséges, értékes alternatívákat látnak, szeretnének a saját életükben. Elmondták, mit várnak a felnőttektől, a családtól, az iskolától, barátaiktól a szermentes élet érdekében.

fotó: Botár Gergely

A legfeljebb 15 perces kisfilmek lehettek animációk, videó-, báb-, rajz-, gyurma- vagy dokumentumfilmek.

A filmek megtekinthetőek a www.designerdrog.hu illetve a www.dizajnerdrog.hu internetes címen egyaránt elérhető honlapon, amely az információk átadását, a tanácsadást és a személyes konzultációk megszervezését is segíti.

A győztes film címe Szintetika, alkotója pedig Mike-Sötét Denisz.

(kormany.hu) 

Dívány a Dunán – európai pszichiáterek és pszichoanalitkusok találkozója: május 15-18.

Május 15-18. között ismét izgalmas konferenciára kerül sor olyan európai pszichiáterek és pszichoanalitikusok részvételével Budapesten, akik a mentális problémákkal élők segítése során megvalósuló társadalmi kontroll és kirekesztés helyett a külső és belső szabadság növekedésében látják a helyes megközelítést. 

Meg kell szabadítani a betegeket a felépülésüket akadályozó béklyóktól, amelyeket bizony erősíthetnek a túlzott intézményes kontroll, és a néha túlzott, pszichoterápiás segítség nélkül megvalósuló gyógyszeres beavatkozások. Béklyó persze a mentális probléma is, amelynek hatékony kezelése csak az emberi méltóság és kiteljesedés útját támogató orvosi és pszichoszociális szolgáltatásokkal lehetséges. Ezeket az utakat keresi ez a konferencia is, amelynek idén kiemelt témája a közösségi pszichiátria, a művészetterápia, a kényszerkezelések, és Szondi Lipót munkássága - írják a konferencia szervezői.

„A XXI. században meg kell újulnia a pszichiátriának. Látnunk kell, hogy a pszichiátria sok embertelen gyakorlatot is szentesített az elmúlt évszázadokban, ami a betegek ártalmára szolgál. Újra meg kell találni minden mozzanatában a humanista értékeket és a betegnél a külső és belső szabadság útjait kell segíteni. A Pjotr Tchadajev Társaság, - amely nevét arról a filozófusról kapta, aki Puskin barátja volt, s aki egy, a cárt bíráló írása miatt elítélték, s ő lett az első ember, akit politikai okokból elmebetegnek nyilvánítottak -, minden évben Budapesten rendezi meg a Dívány a Dunán c. konferenciát. Ez a tudományos ülés a pszichoanalízis bécsi és budapesti képviselői előtt tiszteleg, s felkarolja a XXI. Századi pszichiátria korszerű vonulatait.

Sok európai szakember és civil kezdeményezés kapcsolódott az elmúlt években hozzánk. Magyarországon is sok jó gyakorlatot találunk, közöttük vezető partnerünk az ilyen szemlélettel dolgozó Ébredések Alapítvány. Számos pszichiáter-kollégával találkoztam, akik pl. a közösségi pszichiátria elkötelezettjei."- mondja Jean-Yves Feberey, francia pszichiáter, a konferencia szellemi atyja, rendíthetetlen szervezője, a Pjotr Tchadajev Társaság elnöke.

„Sokat tanulunk egymástól. Olasz kollégáinktól például azt, hogy a nagy pszichiátriai intézmények bezárását követő évtizedekben hogyan találták meg a segítés más útjait és hogyan épülnek ki olyan civil, önkéntes és szociális szolgáltatások, amelyek a pszichiátriai intézményrendszertől jelentős mértékben távol tartják a nehéz helyzetben lévő embereket. Magyarországon a nehéz életű, egzisztenciális, vagy más krízisekkel élő emberek könnyebben lesznek az alkohol rabjai, mely aztán a problémákat tovább tetézi, és az is előfordul, hogy leginkább az egészségügyi ellátás keretében „akadnak fenn", és nem a rossz lelkiállapot okát „kezelik". A nehéz életű embereknél gyakrabban alakulnak ki testi és lelki problémák. Sokszor az ilyen ember előbb kap hangulatjavító, vagy vérnyomáscsökkentő gyógyszert, mint baráti, közösségi, civil támogatást, amely az életét rendbe hozná.

Szakmai nyelven ezt hívjuk medikalizációnak. Olaszországban nem így van: az élet nehézségei a lehető legkevésbé csapódnak le az egészségügyben, köztük a pszichiátrián, a problémás embereket pedig a közösségek nem kirekesztéssel büntetik. „– mondja Harangozó Judit pszichiáter, a konferencia első napjának helyszínt adó Ébredések Alapítvány vezetője.

„A 20 éves Ébredések Alapítvány nagy múlttal rendelkezik a humanisztikus értékeket előtérbe állító, a XXI. századi pszichiátria alapját adó szakmai modellek és módszertan kidolgozásán. A konferencia első teljes napján, máj. 16-án vendégeink lesznek a résztvevők. Velük és az alapítvány által gondozott betegekkel együtt töltjük majd az időt, ahol művészetterápiás workshopra, közös versmondásra, muzsikálásra kerül sor. Büszkék vagyunk arra, hogy klienseink egyenrangú partnereink, akik sokan kiemelkedő művész teljesítményt is nyújtanak, mindnyájunk örömére. A felépülésüket segítő, a humanista értékeket a legmagasabb színvonalú szakmai módszertannal ötvöző közösségi gondozás a társadalom az érintett személy és hozzátartozói számára is a legeredményesebb, legbiztonságosabb és leginkább költség-hatékony megoldás az esetek többségében. „ – mondja Kristóf Róbert, HR szakértő, az Ébredések Alapítvány vezető munkatársa.

A konferencia a résztvevőket is tiszteli: ingyenes a részvétel és magyar nyelven szinkrontolmácsolást biztosít. Mindezt nem gyógyszeripari támogatással, hanem a Francia, az Olasz, a Román Intézet és az Ébredések Alapítvány ingyenesen felajánlott segítségével. 

Forrás: weborvos.hu 

 Amerikában az öngyilkosok negyede kimutathatóan alkoholos befolyás alatt állt, ráadásul az alkoholfogyasztás és az öngyilkosságok száma Magyarországon is nőtt a válság hatására. A jelenség azonban nem új.

Portland állam egyetemének kutatása során 16 államban közel 58 ezer öngyilkos esetnél vizsgálták meg a páciensek véralkoholszintjét és kimutatták: az áldozatok 22 százaléka ittas volt, amikor meghalt. Az öngyilkos férfiak 24 és a nők 17 százalékának véralkoholszintje legalább 0,08 g/dl volt, ami több államban is vezetési küszöbértéknek számít - írja a Fox News.

A szakértő szerint nem új jelenségről van szó. Mint Dr. Kurimay Tamás pszichiáter, addiktológus a HáziPatika.com-nak kifejtette, az alkoholos, valamint drog általi befolyásoltság növeli az öngyilkosság kockázatát azoknál, akiknél fennáll valamilyen mentális sérülés, vagy egy krízishelyzet (például a munkahely elvesztése). "Ráadásul a gazdasági válság során mind az alkoholfogyasztás, mind az öngyilkosságok száma megnőtt" - mondta a szakértő. Dr. Kurimay Tamás hangsúlyozta azt is, hogy alkoholos és/vagy drogos befolyásoltság alatt annak kockázata is nagyobb, hogy valaki bűncselekmény vagy baleset áldozatává válik.

A WHO statisztikái szerint a világon átlagosan minden 40. másodpercben, Magyarországon négyóránként lesz valaki öngyilkos, döntően 45-54 év közötti férfiak, valamint 70 év feletti idősek. Évente átlagosan 2500-an vetnek véget önkezűleg életüknek, a kísérletek száma ennél tízszer magasabb. Általában elmondható, hogy a falusi környezetben élők között a leggyakoribb az öngyilkosság, és a fővárosban a legkedvezőbb a helyzet. A százezer főre jutó öngyilkosok számát tekintve Magyarországot az EU-ban csak Litvánia előzi meg, de világszinten is az első tízben vagyunk.

Szabó Győző színművész és Kubiszyn Viktor újságíró közös pontja, hogy mindketten éveken át heroinfüggők voltak, és mindketten könyvben írták meg történetüket. Pszichológus és pszichiáter kutató segítségével boncolgattuk, mi vezethet függőséghez, és miért olyan nehéz megszabadulni a szertől – segítségül hívva az agykutatás legújabb eredményeit. 

Szabó Győző

Szabó Győző és Kubiszyn Viktor: egy ismert színész és egy filmkritikus-újságíró. A közös pont: mindkettőjük életét a heroin – és olykor más szerek is – határozták meg hosszú éveken keresztül. Szabó Győző tíz év után, a Valami Amerika forgatása előtt tette le végleg a heroint Csernus Imre segítségével, Kubiszyn Viktor 13-14 éves korától 30 éves koráig volt függő kisebb-nagyobb megszakításokkal. Tény: 1994 óta vizsgálják Magyarországon a különböző csoportok társadalmi megítéltségét, és a leginkább kirekesztett csoport a szerhasználóké. E két volt függő mégis könyvben írta meg a közelmúltban küzdelmét az „anyaggal". Terápiaként, na és okulásul azoknak, akik még nem léptek rá erre az útra.

Van-e drogfüggő személyiség?

– Ez egy személyiségszerkezet, egy olyan hajlam, ami az emberben folyamatosan benne van – magyarázta Szabó Győző Hajdú Péter műsorában. A legújabb tudományos kutatások szerint úgy tűnik, hogy ebben van igazság, persze nem ennyire egyszerű az ügy. Az agykutatás technikai lehetőségeinek fejlődésével mindenesetre az utóbbi tíz évben számos kutatást sikerült elvégezni, amelyek megmagyarázzák, miért nem sikeres az „egyszerűen mondj nemet!-módszer". A közhiedelemmel ellentétben nem csupán arról van szó a függők esetében, hogy akaratgyengék. A szerfüggőséget az agy betegségeként is fel lehet fogni – cikkünkben azt járjuk körbe, mi vezethet a legújabb eredmények tükrében a drogfüggőséghez, és mi teszi pokolian nehézzé a leszokást.

Kimondottan drogfüggő személyiség nincs. Ám vannak hajlamosító tényezők, rizikófaktorok, mondta el dr. Andó Bálint, a szegedi pszichiátriai klinika pszichológusa, akinek kutatási témája a szerhasználat, a szerhasználók. Például az, mennyire keressük a változatos, újszerű, komplex élményeket, az azonnali nagyobb jutalmat részesítjük-e előnyben, figyelmen kívül hagyva döntéseink hosszú távú következményeit. Rizikófaktort jelenthet még a normálistól, átlagostól való eltérés, a beilleszkedési vagy normakövetési nehézség is. Szabó Győző Nyírbátorról került fel a fővárosba, az osztályban, ahová járt, mindössze hárman voltak vidékiek. Úgy élte meg: ott vannak a „vagány pesti srácok", a három nem fővárosinak pedig a „vidéki bunkó" szerepe jutott. Meg akart felelni – az első pár alkalommal még nemet mondott, aztán már nem volt elég a fű, másra vágyott. – Folyamatosan pörgök ma is, 26 óra nem lenne elég egy napra. Olyan cucc kellett, ami belassít, ha nem akarom, hogy az agyam katapultáljon a világűrbe. Ilyen például a heroin – így írta le, hogy az energiái lekötésére használta a szert tíz éven keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal, hiszen, ahogy fogalmazott, „vagy százszor" próbált leállni. Pontosabban a szer kezdte el használni őt. Ahogy Andó Bálint összefoglalta, a szerhasználat megszüntet egy nem kívánt állapotot – az elvonási tüneteket – és létrehoz egy kívánt állapotot. Ez a kettősség vezet a nagyon erős ragaszkodáshoz.

Illusztráció: streetroots.wordpress.com

Megváltoztatja az agyat

Nora Volkow, a Nemzeti Drogabúzus-kutató Intézet (NIDA) igazgatója a függőséggel kapcsolatos neurobiológiai kutatások egyik úttörője az Egyesült Államokban – mellesleg Trockij dédunokája. Amikor függők agyán végzett szkennelési vizsgálatokat, megfigyelte, hogy a függők agyában jóval kevesebb dopamin-receptor található. Szerinte ezáltal a függők képessége csökken az öröm átélésére, amit az olyan hétköznapi dolgok adhatnak, mint például egy finom étel, a szex vagy akár egy jó könyv. A dopamin olyan közvetítő – neurotranszmitter –, amely az agy természetes jutalmazó rendszerének része. A szerhasználat felülvezérli, átírja a természetes jutalmazó rendszert, így tudattalanul is további drogkeresést indikál: függetlenül attól, mennyire volt kellemes a droghasználat. A pszichés elvonás az igazán veszélyes, mondja Szabó Győző is. Ahhoz az élményhez képest, amit keresel, minden unalmas.

Kubiszyn Viktor

A függők szabad akaratért, döntéshozásért felelős agyterületén, a frontális kortexben is alapvető változások következnek be, emiatt a függőséget nem lehet csupán akaraterővel leküzdeni. Volkow agybetegségnek tekinti a drogfüggőséget, amely fizikailag is megváltoztatja az agy szerkezetét. Ugyanerről beszélt Álmos Péter pszichiáter-kutatóorvos is Kubiszyn Viktor könyve kapcsán. Az utóbbi tíz év fontos felismerése továbbá, mutatott rá a kutató, hogy mennyire lényeges, mikor találkozik először a droggal a szerhasználó. A kutatások azt mutatják, hetven százalékuk életének abban az ötéves periódusában ismerkedik meg a szerekkel, amelyik a serdülőkorra esik: a kamasz kísérletezik, kockázatvállaló, keresi az újdonságot, érzékeny a közösségi nyomásra. Ám az idegrendszere másként reagál, ha ebben a korban kerül kapcsolatba a droggal, mint később. Kritikus pontokon következhet be károsodás, amit állatkísérletek is bizonyítottak. – A „drogkarrierem" úgy alakult, hogy 13-14 évesen kezdtem a szereket használni. Szokásos módon alkohol, marihuána, aztán nem szokásos módon nitrohígító, szipu, majd ópiátok. 21-22 éves koromban leálltam egyszer. Szermentessé váltam, de nem voltam képben azzal, mennyire megváltozik a függőségtől a személyiség, főleg ha kamaszkorban kerül kapcsolatba a drogokkal az ember – mesélte Kubiszyn Viktor, aki országos irodalmi és drogprevenciós körútra indult könyvével.

Szociális stressz: hajlamosít

Már csak azért sem beszélhetünk függő személyiségről, mert bár a genetika hajlamosíthat arra, hogy az azonnali jutalmazást részesítsük előnyben, a környezeti tényezőket is figyelembe kell vennünk. Majomkísérleteknél derült ki például, mekkora rizikófaktor a szociális stressz. Amikor összezárták a domináns és az alárendelt egyedeket, az alárendelt helyzetben lévő majmok teljesen „rákattantak" a szabadon hozzáférhető szerre, a domináns egyedek ellenben kipróbálták, de aztán nem igazán nyúltak hozzá. A szociális stressz ahhoz vezethet, hogy az ember olyan droghoz nyúl, amely mesterséges megerősítést ad az idegrendszeri struktúrának, és az egykori függő is visszaeshet stressz következményeképpen. A családi helyzet, a rossz példa is belejátszhat. 

Benne ragadni pedig már csak azért sem nehéz, mert az válik referenciacsoporttá, ahol a szerhasználat a legkisebb zavarokkal működhet – Kubiszyn Viktor például a punk szubkultúrában mozgott éveken keresztül. – Van olyan szubkultúra, ahol bizonyos szerek használata elfogadott – mondja maga is. A szerhasználó beilleszkedik egy olyan csoportba, amely hozzá hasonló, ám kívülről negatívan ítélik meg, és ez „önbeteljesítő jóslatként" működik. A csoport, a szerhasználó olyanná kezd válni, amilyennek tartják.

Elmagányosodás, megromló kapcsolat a szeretteinkkel, agresszió, hazugságok: mindez nehezíti a függő helyzetét, aki szabadulna. Hiányzik a pozitív megerősítés is, hiszen egy drogos olyan dolgokat tesz, amelyek elítélendők. Ráadásul az absztinencia nem elég, nem cél, hanem eszköz – ezt Viktor is megtapasztalta. Két és fél év szermentesség közben a függősége ugyanis megmaradt: munkamániássá vált. Az egyetem mellett kezdett el dolgozni, a tanulást végül abba is hagyta, és rengeteget írt a filmes sajtóban. Volt a filmhu moziportál rovatvezetője, a Filmvilág folyóirat szerkesztője, rövid ideig az Index munkatársa. – A függőségre hajlamos személyiségnek van egy tulajdonsága: a kontrollvesztés, magyarul nem ismeri a mértéket – emelte ki. Lelki szinten utólag nem érezte a különbséget, hogy amikor a nyolcadik kerületben kábítószert szerzett, mennyire volt rosszabb, mint akkor, amikor társadalmilag elfogadott dolgot csinált.

Az absztinencia eszköz

– A személyiségnek meg kell változnia a leállás után, mert ha ugyanaz marad, pótfüggőséget keres – hangsúlyozta az újságíró, megerősítve a pszichiáter megállapítását. Első pozitív megerősítéseként azt említi, amikor a rehabilitációs otthonban örömmel üdvözölték: le akar állni. Sok önsegítő csoport, terápia mellesleg a transzcendenciát is segítségül hívja – Viktor, akinek azelőtt a heroin jelentette az istenélményt, már Jézusban találja meg azt. Hallottunk olyan leállt ópiátfüggőről, aki a zenélésben, egy új zenekar beindításában találta meg azt, ami segített, terápia nélkül. „Mert ilyen vagyok" – ennyivel magyarázta Szabó Győző, hogy évekre függővé vált, de hozzátette a kérdésre, mi a garancia, hogy nem fog újra droghoz nyúlni: „...de tudom, hogy erős vagyok". Kijelentette: amikor leállt a heroinnal, az a magánéletében már a harmadik újrakezdése volt, és azóta felépített egy egzisztenciát. Mentálisan is nullára jutott, és ez még egyszer nem fog megtörténni.

Forrás: delmagyar.hu - Farkas Judit 

A barátok mindig számíthatnak egymás segítségére, de amikor egy barátnál észrevesszük a függőség első jeleit, már nem biztos, hogy számíthat ránk, hiszen nem tudjuk, mit kell ilyenkor tenni. Carry Bekker, a dél-afrikai Stepping Stones Addiction Centre programigazgatója a közelmúltban megjelent cikkében foglalta össze, mit kell tudni a függőségtől szenvedő emberekről.

A függőség több, mint egy megoldásra váró probléma, hiszen a függőség betegség, ráadásul nem csupán egy kezelendő betegség, de akár az életet is veszélyeztetheti. A legtöbb betegségnek fizikai tünetei vannak csupán, a függőségeknek azonban a külső jelei mellett érzelmi és szociális tünetei is jelentkeznek. A függőségektől szenvedők ugyanis a más betegségekben szenvedőktől eltérően gyakran a családtagjaikat, barátaikat vagy kollégáikat is megsértik, nem csupán maguk szenvednek a tüneteiket okozó kórképtől. Éppen ezért különösen veszélyes a függőség, hiszen a függőségben szenvedőkkel - az ellenséges, tagadó és bántó magartartásuknak köszönhetően - akkor van a legkevésbé késztetése beszélni egy barátnak vagy családtagnak, amikor annak éppen a legnagyobb szüksége volna a segítségre.

Ráadásul, még ha ezzel tisztában is van egy barát, vagy családtag, gyakran úgy gondolják, a beavatkozással talán csak tetézik az amúgy sem kicsi bajt. Ilyenkor azonban érdemes arra gondolni, mit tennénk egy vadidegen emberrel, aki éppen balesetet szenvedett: segítenénk neki, vagy megpróbálnánk segítséget hívni. Ha egy rokonunk vagy barátunk függőségben szenved, akkor sem kell másképp gondolkodnunk, mert alapvetően ugyanarról van szó, hiszen a függőség felismerésének és kezelésének elmulasztása ugyanolyan végzetes eredménnyel járhat, mint a balesetet szenvedett idegentől megtagadni a segítséget.

Egy baráti beszélgetés gyakran életmentő lehet, és az is, ha mással, például egy szakemberrel megosztjuk, mit tudtunk meg a hozzánk közel álló problémáiról - ez a lépés az, amit viszont a legtöbben etikátlannak éreznek, és úgy érzik, ezzel tönkretennék a kapcsolatot a barátjukkal. Ez általában igaz is, de a hullámvölgy csupán időleges, mert a függőségtől szenvedők általában titokban abban reménykednek, végre valakivel őszintén beszélhetnek, és valaki megmenti őket saját maguktól. A statisztikák szerint a függőségben szenvedők 65-70%-a azért jut végül segítséghez, mert egy rokonuk vagy barátjuk képes volt őszintén beszélni velük és feltárni, valami nincsen rendben velük.

Az esetek többségében inkább a barátokra számíthatnak a függőséggel élők, mivel a családok gyakran igyekeznek inkább eltussolni, elrejteni az ilyen problémák létezését.

Az addikció, a függőség felismerhető a következő jelek alapján:

• a kontroll elvesztése, a függőség tárgyát tekintve nincs olyan mennyiség, amit elégnek gondolna a függő beteg

• a negatív következmények ellenére sem hagy fel a tevékenységével

• megemelkedett ingerküszöb, illetve erősebb elvonási tünetek az adott szer használatával kapcsolatban

• belefeledkezés a függőségbe - amikor az addikciót kiváltó szer, anyag használata, vagy a használat előkészítése, megtervezése tölti ki a függőségben szenvedő szabadidejét is.

Forrás: egeszsegtukor.hu

A dohányosok nikotintartalmú tapasszal és rágógumival próbálják meg legyőzni a cigaretta utáni vágyat - gyakran sikertelenül. A Tel Avivi Egyetem kutatóinak új tanulmányából kiderül ennek oka, sőt az eredmények új, pszichológiai alapokon nyugvó leszoktatási programok kidolgozásához is alapot adhatnak.

A Journal of Abnormal Psychology folyóiratban közzétett tanulmányban Dr. Reuven Dar pszichológus azt állítja, a cigaretta utáni sóvárgás erőssége nem a függőséget okozó nikotin élettani hatásaival, hanem a dohányzás pszicho-szociális összetevőivel van összefüggésben. "Vagyis nagyobb szerepe van az elhatározásnak, mint magának a dolognak" - mondja Dr. Dar.

A kutatók férfi és női légiutas-kísérőkön vizsgálták a dohányzási szokásokat és a sóvárgás mértékét két út során, kérdőívek segítségével. Az egyik egy tengerentúli, 10-13 órás repülőjárat volt, a másik pedig rövidebb, 3-5 órás. A repülés időtartama nem befolyásolta a sóvárgás mértékét, azonban a rövidebb járatok esetén ahogy közeledett a landolás, úgy erősödött a sóvárgás, ezt a tengerentúli járatok esetében nem tapasztalták. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a sóvárgást nem a nikotinmegvonás, hanem a pszichológiai tényezők okozzák.

Egy 2005-ös vizsgálatban Dr. Dar hívő zsidókat tanulmányozott, akiknek szombaton tilos volt rágyújtaniuk. Aznap reggel a sóvárgás kicsinek bizonyult a résztvevők körében, mivel tudták, hogy még legalább 10 órán át nem dohányozhatnak, azonban a nap végére a vágy egyre erősödött. Normál hétköznapokon a sóvárgás nem különbözött az ünnepnapitól, azaz nem függött a nikotinmegvonástól.

A kutatók szerint a nikotin kevésbé addiktív, mint például a heroin, amely valódi, biológiai alapokon nyugvó megvonási tüneteket hoz létre. Az emberek olyan rövidtávú hatások miatt kezdenek dohányozni, mint az orális fixáció vagy az összetartozás érzése, később pedig azokra a jelzésekre reagálnak, amelyeket a dohányzással hoznak összefüggésbe. Dr. Dar szerint ha megértjük, hogy a dohányzás nem függőség, hanem szokás, létrehozhatunk olyan leszoktató módszereket, amelyek a pszichológiai és viselkedési tényezőkre helyezik a hangsúlyt.

Forrás: egeszsegtukor.hu

Nem csupán a drogok okozhatnak függőséget, amerikai és svájci kutatók kiderítették, hogy a nyugtatók is lehetnek pont ugyanilyen addiktívak.

A szakértők a Xanaxot és a Valiumot vizsgálták, mivel ezek a legelterjedtebb nyugtatók jelenleg. Mindkét szer a benzodiazepinek családjába tartozik, és mindkettő a dopamin nevű idegi átvivő anyag felszabadulását váltja ki.

Ez a neurotranszmitter felelős a jutalomérzetért, azért a nyugodt, boldog, ellazult állapotért, melyet természetes körülmények között akkor érzünk, ha valamit jól csináltunk, és ezért jutalmat kaptunk. Ugyanezt a jutalmazási mechanizmust aktiválja a cannabis, és a heroin is, ez pedig azt jelenti, hogy pszichikai hatásukban is hasonlóak, és hasonló függőségi problémákat is okoznak.

A kutatók az eredményeket a Nature című tudományos magazinban tették közzé, majd a Daily Mailnek is nyilatkoztak. A napilap riporterének elmondták, hogy a felfedezés segíthet a gyógyszertervezőknek olyan nyugtatókat kialakítani, amelyek mentesek ettől a mellékhatástól, azaz a rászokás veszélye nélkül alkalmazhatók.

Már jelenleg is vannak törekvések arra, hogy ilyen anyagokat kifejlesszenek, de egyenlőre egyik gyógyszergyár sem tudott felmutatni kézzelfogható eredményeket.

Forrás: napidoktor.hu

Beszélgetés Kubiszyn Viktorral, a Drognapló szerzőjével

Azt mondják, nincsenek véletlenek. Azt is mondják, amint fenn, úgy lenn. És tudni vélik az okosok, hogy nincs olyan, hogy gyógyult drogos, gyógyult alkoholista. Mert aki egyszer az volt, az is marad, legfeljebb olyan drogos, olyan alkoholista lesz, aki évek, évtizedek óta nem szív, nem szúr, nem vedel. Mert ott a jel a homlokodon. És megtalál a zsaru az utcán úgyis, haver…

Mint ahogy megtalálták a rendőrök a már tiszta, rehab utáni Kubiszyn Viktort is, mert előítéletesen, öltözéke alapján döntöttek az igazoltatás mellett. Vannak, akiken a gyógyulás, az új élet kezdete külső jegyekben is megmutatkozik. A Drognapló írója nem ilyen.

Május 24-én este a debreceni Romkert Irodalmi Teaházban izgalommal vártam erre a krisztusi korban lévő fiatalemberre, s nem csalódtam. Felvállaltan nem akarja a „megváltoztam, nézzétek, milyen jólfésült lettem” attitűdjét körbehordozni az országban. A május 3-tól május 25-ig ívelő országos irodalmi és drogprevenciós program hetedik, egyben utolsó előtti állomásán, Debrecenben egy törékeny, rokonszenvesen tiszta tekintetű, de első, felületes látásra keménynek (?) tűnő fiatalember lép a helyiségbe: a dokumentumregényből ismert külső, ami irritálja az előítéletes közeget. Piros, magas szárú tornacipő, fekete sokzsebes vászonnadrág méteres lánccal az oldalán, baseball sapka, napszemüveg a tarkón, és az elmaradhatatlan, identitás-jelként hordott kapucnis felső, ráhúzva a sapkára.

A beszélgetést Juhász Anna vezette, a Hadik Irodalmi Szalon művészeti vezetője (nem mellesleg Juhász Ferenc költő leánya), előtte azonban egy rövidfilmet tekintettünk meg, amelyben Kubiszyn Viktor vall előéletéről, pokoljárásáról. Aki még nem olvasta a könyvet, most fogalmat alkothatott, miken is ment át ez a srác eddigi élete során, melynek csaknem felét drogfüggőségben töltötte. Látjuk az azóta lebontott házakat, a lepusztult dzsankipecót, ahol egymást váltják a drogosok, ahol nincsenek emberi kapcsolatok, csak a szer tartja össze úgy-ahogy a figurákat. A dzsankipecót, ahová Viktor is az ablakon keresztül jut be, mert vagy elhagyta a kulcsot, vagy lezárta az önkormányzat, kit érdekel… Beszél a pokolról, amikor talán meghalni volna jó, háttérben a nyócker figurái hangoskodnak, Viktor elmosolyodik, mintha azt mondaná, na, ez volt az otthonom.

Aztán mindez bővebben, élőszóban; a moderátor kérdéseit – nyilván nem először – megválaszolva mesél a kamaszkorban kezdődött kálváriáról. Az alkohol, a fű, a dizájner drogok. Nézem ezt a vékony srácot, aki a fiam lehetne, gesztusait, rebbenő kezét, hihetetlenül vékony és hosszú, zongorázásra termett ujjait. A tekintetét. A beszélgetésre nem nyomja rá a rutin a bélyegét, jóllehet sokadszor beszél nyilvánosság előtt a másfél évtizedes periódusról, egy olyan élethelyzetről, amelyből nem sokan térnek vissza, mert vagy maradnak, vagy meghalnak benne. De így ez sem igaz teljesen, mert amikor az ember azok között forog, akik visszajöttek, látja, többen vannak, semmint gondolná. Életének felét kitevő drogos korszaka egyszer szakad meg három tiszta évre, aztán következik a többéves visszaesés, a második pokoljárás.

Szó esik lenyúlásokról, hazugságokról, amikor az ember minden mozdíthatót elad édesanyja lakásából, barátok, szerelmek elárulásáról, mert kell a pénz, csak az hajtja előre a Zónában az embert, hogy meglegyen a következő adag. Ez a legrosszabb, amikor nincs pénz, csak reszketés és rettegés van. Aztán kerül zsozsó valahonnan, innen még mindig időbe telik, mire a díler előkerül, s hozza a cuccot. Addig kell túlélni.

Elmenni az orvoshoz Rivotrilért, mert haldoklunk, végighallgatni a lelki dumát, az intést, hogy fiatalember, álljon le, mert ebbe belehal, írjad már azt a rohadt Rivotrilt, mert tényleg itt fogok meghalni, vazze…

Nem tudni az időről, olykor a térről sem, csak a napról napra vegetálás van a következő adagig. Lenyúlni a haver mobilját a kocsmában, eladni az arabnak, majd belehazudni a haver szemébe, hogy nem te loptad el, de hát láttak, bazmeg, még fel is hívtál róla, s letagadni mindent, bele az arcába, hogy végül elhiggye, mert ilyen nincs, hogy valaki így tudjon hazudni…

Mert kell az anyag, csak az kell…

„Belefáradtam az állandó stresszbe. A rosszullétbe, abba, hogy haldoklok. Abba, hogy totális csőd minden, hogy megöl a ZÓNA, a folyamatos hallucinációk, a hangok, és nem tudok meghalni, hiába szeretnék, de gyáva vagyok élni is, nem tudok már lopni se, lehúzni senkitől semmi pénzt, kikerülnek a cigánygyerekek is. Élőhalott vagyok. Elvonásról elvonásra vergődök és szippant be a Fekete Lyuk. El kell mennem innen. Akárhová.”

Az első tiszta hónapok, évek, amikor munkába menekül az ember, ez is egyfajta függőség, megkapni ugyanazt vagy valami hasonló lebegő élményt, amit a drog adott. Workaholic-ká válni, aztán úgy vélni, ennyi erővel akár jöhetne egy kis fű is, társasági szinten, és persze a visszacsúszás.

Írni közben a filmkritikákat, nevet szerezni a szakmában, gimnáziumot befejezni, majd elvégezni végül az egyetemet is, ahol eleinte – bölcsész közeg, mondja félmosollyal Viktor – nem feltűnő különösebben a fless, a sztondulás.

Nem részletezném tovább a könyvre épült beszélgetést, mely – mint címében is utal rá – nemcsak rendhagyó irodalmi, de drogprevenciós céllal létrejött országos körút részeként érkezett Debrecenbe. Drogprevenciós, de nem mindenáron lebeszélni akaró, didaktikus elemekkel átszőtt beszélgetés volt ez, hanem a saját, megélt élet hitelességével megpecsételt sorsfelmutatás. Akinek szüksége volt rá, annak segített. S mint a körút előző állomásairól szóló beszámolók is megemlítik, sokan kifejezetten terápiás céllal hallgatták Kubiszyn Viktort.

Mert a beszélgetés második felében valódi párbeszéd alakult ki szerző és a kis létszámú közönség között. Talán éppen a szűk közeg miatt történhetett meg, hogy őszinte mondatok hangzottak el nemcsak az asztal túloldaláról. Negyven-hatvan fő körüli létszám mellett nem biztos, hogy mindenki megnyílt volna, mint ahogy csütörtök este tette.

E sorok írója – már csak személyes érintettség okán is – sikerrel abszolvált egy izgalmas, s folytathatónak tűnő párbeszédet. Mert csak az tud meggyőzően hatni ránk, aki maga is megjárta a poklot. Függők vagyunk mindannyian.

Amit sokan kínnak, lemondásnak, börtönnek éreznek, hogy tudniillik mától nem szívhatok el egy füves cigit, nem szúrhatok, nem ihatok meg egy pohár bort, azt Kubiszyn Viktor másként látja, láttatja. Szabad vagyok, mondja. Szabadságom abban áll, hogy eldönthetem, mit tegyek, melyik útra lépjek. És felmutatja a kólás palackot.

S nem az számít, mondja, hogy mit gondolnak rólad az emberek. (Jómagam hónapok óta hordozok a kulcstartómon egy üdítős kupakot, melynek belsején ez az üzenet áll: „Magad miatt csináld!”.) Egy évekig tartó s szomorú véget ért párkapcsolat, amikor szeretnénk magunkat megmutatni, hogy tiszták vagyunk, van már jó állásunk, megváltoztunk. És rádöbbenünk egy elejtett mondatból, hogy semmi nem lehet már ugyanaz: „én azt hittem, hogy te már rég meghaltál…”.

Mert a másik fél csak így tudja feldolgozni az ellene elkövetett bűneinket, ha számára meghalunk.

(Ez is olyan ismerős. „Nem kommunikálok veled – zárt be előttem a napokban minden ablakot-ajtót egy Viktorral csaknem egyidős bölcsészlány – eljátszottad minden esélyedet…” – ő így gyógyítja feltépett sebeit.)

Ahogy a háziorvos intelmei nem hatnak a drogosra, úgy hatni tud egy terápiás mentor, aki már megjárta előttünk az utat egy medve lépteivel. Amit nem sikerült elérnie az Anonym Alkoholisták csoportjának, drogambulancián a pszichiáternek, azt elérte Kubiszyn Viktor Drognaplója, megélt-megszenvedett sorsa, rátalálása Istenre. Ez is olyan – nem mellékes! – szál, amelyet nem kíván ráerőltetni senkire. Nem igét hirdetni jött. Csak halkan közölni, hol, kiben találta meg a szabadítót.

„Diplomás ember vagyok. Filmkritikus voltam, elég jó nevű abban a szűk körben, amiben ismertek. Lehetett volna erre építeni a rehab után, de inkább újból kezdtem az egészet.”

S ha azzal kezdtem, hogy nincsenek véletlenek, talán az sem véletlen, hogy épp aznap találtam rá a neten a Romkert esti programjára. Nem véletlen, hogy egy internetes irodalmi portálon rábukkantam a recenzióra a Drognaplóról, s ennek hatására olvastam el a könyvet:

„Megöleltük egymást, mert minden ember életében vannak meghatározó olvasmányok. Sorsfordító könyvek. A Drognapló pedig nekem ilyen. Nem is irodalmi, hanem inkább spirituális értelemben. Amikor először olvastam ugyanis, saját, hónapok óta tartó – az övéhez korántsem hasonlítható – feltartóztathatatlan zuhanásom éppen a végső becsapódás felé közelített. Nem máshol, mint egy Népszínház utcai hideg albérletben. Kubiszyn Viktor katartikus hatású könyve azonban segített kimászni a gödörből.” (Bajtai András: Félelem és reszketés a Népszínház utcában)

És nem véletlen, hogy az este végén, amikor elköszöntem, Viktor hozzám lépett, kezet fogtunk, aztán persze megöleltük egymást…

Beszélgetés Kubiszyn Viktorral, a Drognapló szerzőjével, Debrecen, Romkert Irodalmi Teaház, 2012. május 24.

A fotókat Petrik András készítette.

Forrás:kulter.hu - Nyirán Feren

Világszerte május 31-én tartják a Dohányzás elleni világnapot, melynek célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a dohányzás veszélyeire. Manapság már közismert tény, hogy a dohányzás rákos megbetegedéseket idézhet elő. Kevésbé ismert azonban, hogy a dohányzás elősegítheti egy visszafordíthatatlan vakságot okozó betegség kifejlődését is.

Egy közelmúltban publikált kutatás megállapította, hogy a dohányzóknak ugyanakkora esélyük van szemük világának elvesztésére, mint a tüdőrák kialakulására. A dohányzás következtében nagyobb eséllyel fejlődik ki időskori makula degeneráció, mely a retina központi részét károsítva az éleslátás elvesztéséhez vezethet. Az időskori makula degeneráció különböző súlyosságú formája 500 ezer embert érint Magyarországon. A diagnosztizált betegség tünetileg kezelhető, lefolyása lassítható, esetleg megállítható. Aki leszokik a cigarettáról, az csökkentheti az időskori makula degeneráció kialakulásának esélyét.

Egyértelmű összefüggést mutatott ki a nemzetközi Időskori Makula Degeneráció Szövetség (AMD Alliance) tanulmánya a dohányzás és az időskori makula degeneráció között. A szövetség jelentése szerint a dohányosoknál kétszer akkora eséllyel alakul ki az időskori makula degeneráció, amely a látás elvesztéséhez vezethet, mint a nem-dohányzók körében. A dohányzás, akár passzív formájában is, növeli az ún. szabadgyökök számát, amelyek károsítják a retina sejtjeit. A cigaretta füstje rontja a retina vérellátását is.

Az Időskori Makula Degeneráció Szövetség 2010-ben készített felmérése szerint nagyon kevesen vannak tisztában a dohányzás és a látás elvesztése közötti összefüggésekkel. Az EOS Gallup Europe által 14 országban megkérdezett 15 000 lakos közül azok körében, akik már hallottak az időskori makula degenerációról mindössze 32 százalék ismerte a dohányzás és az időskori makula degeneráció közötti kapcsolatot.

Aggasztó, hogy a köztudatból még hiányzik a dohányzás és a látáskárosodás összefüggésének ismerete. A cigarettáról való leszokás előnyei kézzelfoghatóak. A felmérések kimutatták, hogy a dohányzásról 20 évvel ezelőtt leszokott lakosoknak már csak akkora az esélyük az időskori makula degenerációra, mint nem-dohányzó kortársaiknak. Az időskori makula degeneráció rizikója már 10 év cigaretta-mentesség után csökken. A tanulmányok arra is felhívják a figyelmet, hogy az elszívott cigaretták száma arányban áll az időskori makula degeneráció kialakulásának veszélyével.

A túlhajszolt életmód kihatással van szemünk egészségére is. A szembetegségek és a látás elvesztésének veszélye a következő lépésekkel csökkenthető:

• Szokjon le a dohányzásról!
• Alakítson ki egészséges étrendet (amely tartalmaz leveles zöldségeket és abból készített ételeket, amelyekben sok a C- és E-vitamin, cink és karotinoid, pl. lutein és zeaxantin)!
• Szükség esetén szedjen étrend-kiegészítőket, amelyek megfelelő arányban tartalmazzák a szemorvosok által javasolt vitaminokat és antioxidánsokat - mint például a lutein és a zeaxantin, - amelyekkel megelőzhető az időskori makula degeneráció!
• Rendszeresen ellenőrizze vérnyomását és koleszterinszintjét!
• Éljen aktív életmódot!

Forrás: egeszsegtukor.hu

 Azt kérik a dohányzóktól, hogy legalább a világnapon ne gyújtsanak rá!

Holnap tartják a Nemdohányzók Világnapját, melyet az Egészségügyi Világszervezet /WHO/ 1987-ben hívott életre azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a dohányzás ártalmaira és a nemdohányzó életmód előnyeire. A dohányzás korunk legelterjedtebb szenvedélybetegsége, ha nem teszünk hathatós lépéseket ellene, a pusztítás tovább folytatódik - hívta fel a figyelmet a Világnap kapcsán a Magyar Kardiológusok Társasága. 

A világon mintegy 1, 3 milliárd ember fújja nap, mint nap a füstöt, szenvedélyük miatt évente 4 millióan vesztik életüket, ebből közel 20 százalék a nők köréből kerül ki. 151 országot tekintve a serdülőkorú lányok mintegy 7, míg a fiúk közel 12 %-a hódol ennek a káros szenvedélynek. Hazánk a dohányzást tekintve a világranglistán dobogós helyre került.

Évente 35 ezer ember veszíti életét a dohányzással összefüggő betegségek következtében. Ez az egy évben előforduló halálesetek mintegy húsz százalékát teszi ki. A személyenkénti cigarettafogyasztás duplája a világátlagnak, vagyis fejenként több mint háromezer szál évente. Ezeket, ha egymás mellé helyezzük, mintegy 250 métert tesz ki, ami annyit jelent, hogy a magyarok közel 2 millió kilométernyi "rudat" – az egyenlítő hosszának negyvennyolcszorosát – füstölik el évente.

Nemcsak a felnőttek, hanem sajnos a fiatalok is egyre többen váltak és válnak a cigaretta rabjává, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy minden ötödik 10 éves már elszívta az első cigijét. A 13 évesek között már 50 százalékos az arány, 10 kezdő középiskolásból pedig már 7 cigizett. Sokan a szülőktől látják, és szívják. Minden ötödik gyerek egy doboz cigit szív el passzív dohányosként egy hétvége alatt.

A dohányosok életében sokkal magasabb a kockázata a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, hiszen a dohányzás következtében a szívet tápláló koszorúereken úgynevezett plakkok képződnek, melyek előbb szűkítik, majd később elzárják az ereket, anginát illetve szívinfarktust okozva. A plakkok egy része azonban hirtelen, minden figyelmeztető tünet nélkül okozhat koszorúér elzáródást, és a betegek harmadánál hirtelen szívhalált. – hangsúlyozta Prof. Dr. Merkely Béla, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke.

A Professzor Úr hozzátette: a felmérésekből kiderül, hogy a magyar családok több mint fele hódol e káros szenvedélynek, ugyanakkor a dohányzók 75 százaléka szeretné abbahagyni a dohányzást. Akinek akár 40-50 éves korában is sikerül leszoknia a káros szenvedélyről, 10 évvel hosszabb élettartamra van kilátása, mint dohányzó embertársának. Ugyanakkor, mint hozzáfűzte, ha valóban sikerülne betartatni a január 1-jével életbe lépett, április óta büntetendő dohányzási szabályokat, akkor csökkenne a perifériás érbetegségek, az akut szívinfarktusok száma. Véleménye szerint három-négy év szükséges ahhoz, hogy észrevehető javulás legyen tapasztalható a statisztikai adatokat illetően.

Egy biztos: mindenkinek nagyobb figyelmet kell fordítania saját és családja egészségének megóvására. Érdemes letenni a cigarettát, hiszen már egy nap elteltével a hirtelen szívhalál kockázata jelentősen csökken, 3 hónap után a tüdő teljesítménye 30%-kal javul, 9 hónapot követően a krónikus köhögés megszűnik, 1 év után a szívinfarktus, 5 év után pedig a tüdőrák rizikója a felére csökken. Érdemes fontolóra venni, hogy ne csak ezen a napon, hanem egész évben tudjunk megálljt parancsolni káros szenvedélyünknek.

A Nemdohányzók Világnapja alkalmából a Magyar Kardiológusok Társasága azt kéri minden dohányzótól, hogy legalább csütörtökön ne gyújtson rá.

Forrás: weborvos.hu 

  Súlyos problémákkal küzd a hazai addiktológia, drogstratégia híján a szabályozatlanság ráadásul a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot idéz elő – állapította meg a többi közt a fiatalok drog- és alkoholfogyasztását vizsgáló jelentésében az ombudsman. 

A rendszeres, nagymértékű alkoholfogyasztás számos káros hatással jár belső szerveink állapotára: károsítja a májat, az idegrendszert, a szívet, a veséket, emeli a vérnyomást, ezenkívül idegrendszeri tüneteket, memóriazavarokat, elbutulást is okozhat. Az alkoholos májkárosodásnak többféle fajtája ismert. Az alkoholos májgyulladás az alkoholos májbetegségek legsúlyosabb formája. Férfiaknál a napi 50-60 g-ot, nőknél ennek a felét meghaladó alkoholfogyasztás 10-15 éven belül, 50 százalékos gyakorisággal májzsugorodást okoz. A kezelés orvosi felügyelet mellett, az alkohol megvonásával történik, májvédő szerek, vitaminkészítmények adagolásával, és a helyes étrend kialakításával.

Az alkoholos májgyulladás az alkoholos májbetegségek legsúlyosabb formája. Férfiaknál a napi 50-60 g-ot, nőknél ennek a felét meghaladó alkoholfogyasztás 10-15 éven belül, 50 százalékos gyakorisággal májzsugorodást okoz. A kezelés orvosi felügyelet mellett, az alkohol megvonásával történik, májvédő szerek, vitaminkészítmények adagolásával, és a helyes étrend kialakításával.

Az alkoholos italok ősidők óta ismertek és kedveltek. A túlzott alkoholfogyasztás és a májkárosodás közötti oki kapcsolatot pedig már évszázadokkal ezelőtt felvetették. Jó példa erre, hogy a májzsugorodást a XVIII. században a "ginivók májá"-nak nevezték. Bár az alkohol és a "zsírmáj" összefüggését az 1800-as évek közepén leírták (Addison), volt olyan kutató, aki még 1949-ben is azt állította, hogy "nincs több bizonyíték arra, hogy az alkoholnak a májra kifejtett toxikus hatása nagyobb lenne, mint pl. a cukorénak". A májkárosodást az alkoholistáknál észlelt rossz tápláltsági állapottal magyarázták.

Az alkohol kis mennyiségben növeli az étvágyat, elősegíti az emésztést és hozzájárul a jó közérzethez. Nagyobb mennyiségben fogyasztva először ingerli, majd csökkenti az idegrendszer működését. A rendszeres alkoholizálás károsítja a májat, az idegrendszert, a szívet, a veséket, emeli a vérnyomást, stb.

Alkoholos májkárosodás fajtái:

• zsírmáj: a krónikus alkoholisták 90 százalékánál kimutatható

• alkoholos májgyulladás

• májzsugorodás

• rosszindulatú daganat; májzsugorodásban nagy gyakorisággal alakul ki.

Növekszik az alkoholfogyasztás és nő a májbetegek száma

Az utóbbi évtizedekben a világ számos országában megnőtt az alkoholfogyasztás és ezzel párhuzamosan több lett a májzsugorodás miatt bekövetkezett halálozás: Angliában ez a szám megháromszorozódott, Németországban pedig négyszeresére emelkedett. Hazánk évtizedek óta "vezető helyet" foglal el az egy főre jutó alkoholfogyasztásban, s ennek megfelelően az "élvonalba" kerültünk az alkoholos eredetű májzsugorodás előfordulását tekintve is. A májzsugorodásos esetek 85-90 százaléka alkoholos eredetű.

Az alkohol májkárosító hatása az elfogyasztott alkohol mennyiségétől és az alkoholfogyasztás időtartamától függ.

Minél nagyobb a naponta elfogyasztott alkohol mennyisége, annál rövidebb idő alatt alakul ki májkárosodás. Az alkohol májkárosító hatásával szembeni fogékonyság egyénenként változó. Májzsugorodás a nagyivók (napi 160 g alkoholt fogyasztók) kb. 10-30 százalékánál fejlődik ki, 60 százalékuknál alkoholos májgyulladás, míg 70 százalékuknál májelzsírosodás kialakulása várható.

A nők sokkal érzékenyebbek az alkohol-toxicitásra, mint a férfiak, náluk kisebb mennyiség is, ráadásul rövidebb idő alatt májkárosodást okozhat. Alkoholból a mindenki számára ártalmatlan mennyiséget nehéz meghatározni. Általában napi 30 g körül lehet az az alkoholmennyiség - nőknél ennek a fele -, amely valószínűleg nem jár májkárosodással. Az alkohol toxikus hatása iránti érzékenységet öröklött adottságok és környezeti tényezők, pl. a táplálkozás, gyógyszerszedés és egyéb betegségek fennállása is befolyásolja. A rossz tápláltsági állapot növeli a májbetegség súlyosságát. A gyermekek számára az alkohol minden cseppje ártalmas.

Férfiaknál a napi 50-60 g-ot, nőknél ennek a felét meghaladó alkoholfogyasztás 10-15 éven belül, 50 százalékos gyakorisággal májzsugorodást okoz.

A sör 3-5 g, a bor 7-10 g, a pezsgő 10 g, a konyak és a pálinka 30-47 g alkoholt tartalmaz 100 ml-enként.

Egy "ital"-on 12 g alkoholmennyiséget értünk. Angliában heti 200 g, a nőknek 130 g alkohol fogyasztását tartják megengedhetőnek. Magyarországon a férfiaknak legföljebb napi két italt, nőknek napi egyet gondolnak még elfogadhatónak. Azok véleménye szerint, akik egy italon csak 8 g alkoholmennyiséget értenek, ennél is kevesebb alkoholbevitel viselhető csak el.

Az alkoholos májbetegség komoly egészségkárosodást jelent.

A májzsírosodásnak általában a tetemes májduzzanaton kívül nincsenek komoly tünetei, de a laboratóriumi vizsgálatok már jelzik a bajt.

Az alkoholos májgyulladás különböző súlyosságú lehet, halálozási aránya a10-30 százalékot is elérheti. Heveny formában legtöbbször nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztását követően alakul ki. Rossz állapotot jelez a mélyülő sárgaság, és zavartság fellépése.

Az alkoholos májzsugorodás az alkoholos betegség legsúlyosabb formája. Sokáig tünetmentes lehet. Fogyás, a vázizmok sorvadása, gyengeség, menstruációs zavarok, stb. fordulhatnak elő. A sárgaság lassan, fokozatosan, vagy hirtelen alakul ki, a hasban kimutatható folyadék, a májműködés elégtelenné válását jelzi. Drámai tünet a nyelőcsőben futó erek megrepedése, és a súlyos idegrendszeri elváltozások következtében mutatkozó memóriazavar, elbutulás és a májműködés elégtelensége miatt kialakuló zavartság.

Az alkoholos májbetegségek kezelése nem csak orvosi feladat.

A kezelés alappillére az alkohol megvonása és a teljes absztinencia elérése. Erre csak a beteg együttműködése, a család és a munkahely támogatása esetén van komoly remény. A megvonási tünetek kezelésére mintegy a betegek felénél van szükség.

Nagy súlyt kell helyezni a megfelelő energiát biztosító, fehérje és szénhidrát-dús, vitaminokban gazdag táplálkozásra. A beteg máj rendszerint nem képes nagymennyiségű zsírt feldolgozni, ezért mérsékelt zsírmegszorítás szükséges.

Májvédő szerek adása mellett vitaminkészítmények, nagy dózisú B1-vitamin adása indokolt. Hasi folyadékgyülem kialakulásakor sószegény étrendet alkalmazunk, s a vízhajtó terápiát káliumpótlással kell kiegészíteni. A májelégtelenség legsúlyosabb formájában (amikor a vér ammóniaszintje megemelkedik), azonnal fehérjeszegény étrendre térünk át.

A májkárosodás kimenetele nagyrészt azon múlik, sikerül-e a betegnek teljesen lemondani az alkoholról.

Dr. Barna Mária, A Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke

Forrás: egeszsegtukor.hu

Ki dönti el, mikortól számít problémának az alkohol vagy a fű? Sokan úgy gondolják, tudják kezelni az italozásukat vagy éppen a füvezést. Valóban? És ha mégsem, mit tehetnek a barátok, hozzátartozók? 4 tipikus kifogás és 4 tiltás, amivel biztosan nem érsz el eredményeket. 

„Tudom kezelni, akkor hagyom abba, amikor akarom!”  - Bizonyára ismerősen hangzik sokak számára ez a kijelentés, főleg, ha valamelyik hozzátartozónk mondja ezt, a számunkra szemmel látható függőségéről.

Még fiatal kezdő konzultánsként és talán egészen pár évig én is azt gondoltam, ha valaki használ valamilyen szert és még ott tart, hogy az számára vonzó és még aranynak látja azt, ami valójában rozsda, azzal nem lehet mit kezdeni. Maximum felgyorsítani lehet a folyamatát, de hagyni kell még anyagozni. Ami az ő szempontjából megerősítése annak, hogy ezzel a mennyiségű és gyakoriságú fogyasztásával nincs is gond és ez még nem függőség. Azonban a hozzátartozó szemszögéből ez a hozzáállás szinte elvárhatatlan és mentálisan nagyon is emésztő. Én annak idején ilyenkor szakemberként feltettem a kezem és azt mondtam, hogy sajnos várni kell, nincs mit tenni, hiszen egyelőre nem tudom az anyag adta érzést semmi más alternatívával überelni.

Mivel szakemberként is fontos, hogy folyamatosan képezzem magam, ma már tudom, van ezekben a helyzetekben is megoldás, lehet mit tenni, de ahhoz sok türelem, megértés és idő kell.

A felsorolás előtt azonban még szeretnék arra is kitérni, hogy valójában mi játszódik le ilyenkor azok fejében és szívében, akik még nem szembesültek a függőségükkel. Hogyan jutnak el odáig, hogy ezt problémaként kezeljék? Mit tehetnek a kívülálló segítők, hozzátartozók azért, hogy jobban megértsék őket és hitelesebben tudjanak hozzájuk viszonyulni?

Ezt a szakaszt a szakirodalom (Prochaska, Norcross, DiClemente) a fontolgatás előtti szakasznak mondja. Ami azt jelenti, hogy az itt lévő lévő emberek megrekedtek ebben a szakaszban a tagadásuk miatt. Például ha azzal vádolnak minket, hogy valami rosszat teszünk vagy tettünk, akkor a büntetést szeretjük elkerülni, ennek pedig a legegyszerűbb módja, ha letagadjuk azt, azaz a felelősség letagadása. Ez különösen igaz, ha még élvezzük is azt, amit teszünk.

Azért szeretnek benne ragadni ebben a szakaszban az emberek, mert biztonságos, úgy érzik, itt már nagy kudarc nem érheti őket, és a választott szerük (legyen az bármi) megmenti őket  a bűntudattól. Valójában ez egy aktív ellenállás a változással szemben, és addig maradnak benne, amíg valaki nem segít nekik. Nagyon sokan belenyugszanak ebbe a helyzetbe és a következőket gondolják: „Nincs elég akaraterőm”,  „Én már mindent megpróbáltam” stb. Ez addig fog tartani, amíg el nem kezd tudatosulni bennük, mit is tesznek valójában, vagyis elkezdenek dolgozni a hárításaikon és védekezéseiken. Ezeket kell megtanulniuk a környezetük segítsége és önmaguk által felismerni és lenullázni őket. Ezek a leggyakrabban használt hárítások a következők lehetnek:

• Tagadás és kicsinyítés: „Na jó, lehet, hogy néha eljárok kocsmázni, de ez egyáltalán nem gond, különben is mindenki eljár.”
• „Jó kifogások” – racionalizáció: „Nekem is kell valami kikapcsolódás, ami ellazít, miért ne lehetne ez a füves cigi?”
• Kifelé fordítás: projekció és áttolás, vagyis a legjobb védekezés a támadás.
• Befelé fordulás, internalizáció: „Nem tudom megtenni.” és ehhez hasonló mondatok.

Ha ezeket jól látjuk a rokonainkon, hozzátartozóinkon és felismerjük, milyen hárításokat, védekezéseket használnak, fogunk tudni hatékonyan segíteni nekik és elindítani őket a változás utján. Ám van néhány tiltás is, amit jobb, ha kerülünk.

A következőket semmiképpen ne tedd: 

1. Ne erőltesd a cselekvést. A változás nem egyenlő a cselekvéssel, ez a leggyakoribb hiba amit elkövetünk: azt hisszük, akkor történik változás valakiben, ha annak kézzelfogható látszatja van. Túl korán kényszerítjük a cselekvésre.
2. Ne nyaggasd! A folyamatos makacs visszajelzések visszafelé sülnek el.
3. Ne add fel! A közönyös vilekedés a segítő részéről olyan a függő személynek, mintha jóváhagynánk a problémás viselkedést.
4. Ne legyél tettestárs! Ne játssz össze a tagadásával, hárításával, mindig jelezz vissza neki, hogy éppen mit csinál, melyik hárítást használja. Ha nem teszed, akkor cinkossá válsz és pont a szerhasználatot erősíted benne. Ne félj attól, hogy ha konfrontálódsz vele, elveszíted!

Gelsei Bernadett
addiktológiai konzultáns

Képek: www.FreeDigitalPhotos.net

Forrás: harmonet.hu 

Ma délután 2 órakor, szerény ünneplés közepette, de várakozással telve, megnyitottuk Kontakt programunk új helyiségét, Budapest  VIII. kerületében, a  Magdolna-Lujza utca sarkán. A 69 nm-es önkormányzati helyiséget a Józsefvárosi Önkormányzatnak  köszönhetően és hosszú egyeztetéseket követően vehettük át. A minisztériumi támogatásból (NEFMI) felújított helyiségben a korábbi (Kálvária téri) helyszínünk, gyakorlatilag egylégteres adottságaihoz képest, már jóval több lehetőségünk lesz a komplex szociális és egészségügyi szakmai munkára. Keddtől péntekig, délután  2-6 ig a steril tűcsere eszközök kiadása mellett, amelyek elsődleges célja a HIV és hepatitis fertőzések megelőzése, ebben  a helyiségben segítünk továbbra is lakhatási ügyekben és munkakeresésben, lehetőség lesz számítógép-és internethasználatra, és folytatódik  a"közösségi médiahasználat" képzési programunk is, ahogyan itt is lesz  jogsegélyszolgálat, és kéthetente  hétfőnként "Csere Csak Csajoknak" is . A fejlesztés részeként, két  kapuval arrébb, a Magdolna utca 43-ban, 55 nm-en, kb. két hét múlva nyílik meg a központ másik része, ahol fogadóképes lesz az orvosi szoba - szűrések, orvosi vizsgálatok számára- és immáron már az alacsonyküszöbű szolgáltatásokról teljesen leválasztva működhet majd a szociális munkás és pszichológusi konzultáció azoknak a még aktív szerfogyasztó klienseknek, akik változtatni szeretnének.

A Kék Pont  Kontakt programja Budapest XI. kerületében indult el 2004-ben, akkor még tűcsere busz szolgáltatással kiegészülve. Előbbit a viszonylag alacsony kliensszám és forgalom, utóbbit az egyre  megterhelőbb fenntartási költségek (karbantartás, üzemanyag, garázs, biztosítás, stb.) miatt szűntettük be, és egy a szükségletek szempontjából jóval frekventáltabb helyre költöztettük  a programot, a nyolcadik kerületbe. 2006-tól ez év áprilisáig a Kálvária téren működtünk, az Ébredések Alapítvány együttműködő partnereként. Az új  helyiségnek is már van saját "civil múltja", hiszen ugyanitt  előttünk, másik partnerünk, a Magyar Ember Jogi Központ Alapítvány (MEJOK), szintén ártalomcsökkentő programot folytatott. Régóta szerettünk volna egy "saját" helyet és teret találni  a szakmai fejlesztési ötleteinknek, egy az addiginél még  jobban strukturált szakmai munkához. Ugyan az alacsonyküszöbű megnevezés az ambulanciák  gyakorlatához képest a kliensekkel szemben támasztott kisebb igényeket, követelményeket jelenti, amennyiben anonim a program és elfogadjuk azt, hogy a kliens egyelőre nem tud, vagy nem akar leállni, de életminőségében ez esetben is javulást lehet elérnünk. Távlati célként pedig mindig ott lebeg a szemünk előtt, hogy egy hosszútávú, bizalomra épülő segítői kapcsolat révén, megteremthetjük az esélyét is a változtatni akarásnak, a későbbi kezelésbe kerülésnek. A segítői kapcsolat pedig funkcióiban, eszköztárában nagyon sokszínű lehet már ezen az első szinten is. A legprogresszívebb külföldi ártalomcsökkentő- tűcsere központok is  nagy  figyelmet fordítanak a megfelelő térkialakításra, a funkciók célok szerinti szétválasztására. Ezen leszünk mi is.

Szakzsargonnal élve, a nyolcadik kerületi szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátására kapott támogatásunkból a ma megnyílt, sarki helyiségben fogunk ártalomcsökkentő szolgáltatásokat kínálni, míg a szenvedélybetegek közösségi ellátását segítő pályázati forrásból hamarosan  már a szomszédba várjuk az érintetteket...

Néhány mai kép még nyitás előtt a team egy részéről, és képek már bentről,  a klienstérből: (Fotók: Dávid Ferenc)

   A Kontakt programok 2011-es évi szakmai beszámolója itt tekinthető meg.

Forrás: kekpont.hu 

 A már sokat emlegetett anorexia és bulimia mellett létezik egy hozzájuk hasonló mentális betegség is: a falászavart a leggyakoribb étkezési zavarként tartják számon.

Mi a túlevés?

A falászavar a bulimia nervosa egyik fajtája, de különálló betegségként is ismerik. Az egyik legáltalánosabb evési rendellenesség, amely a nőknél gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál.

A falászavar nem mindig tudatos az adott személynél. Általában szorongásoldást, önvigasztalást, kompenzálófolyamatot jelent, amikor az illető már éppen jóllakott, már nem éhes, mégis további ételekhez nyúl, sőt, egészen a rosszullétig tömi magát. Egy mértéktelen evést jelent, amely elsősorban örömérzetet okoz. A falásrohamok gyakori velejárója a bűntudat, az elhízástól való félelem, esetenként a hánytatás. 

Mi okozza?

Szakértők általában gyermekkorra vezetik vissza a folyamat gyökerét. Ha a gyermekkorban az anya gyakran étellel próbálta megoldani a konfliktust, akkor ez a felnőttkorban is visszaköszön egy-egy stresszesebb időszakban, esetleg néhány negatív élmény hatására. Ekkor az illető a problémákat mértéktelen evésekbe fojtja. A túlevés zavarával küzdők általában nem rendelkeznek egy belső kontrollal, nem tudják megítélni, mennyi az elég. Még nem tisztázott, hogy a falászavar oka-e vagy következménye-e a depressziónak, mindenesetre szakemberek egy része úgy véli, összefüggésben állhat egymással a kettő. Gyakori, hogy a düh, a szomorúság, az unalom vagy az idegesség vált ki falási rohamokat.

Mik a tünetei?

Ha gyanítod, hogy valamelyik családtagod vagy ismerősöd ebben a betegségben szenved, figyelj oda a következőkre:
- korosztályának szükségleteihez képest túlzott mennyiségű ételt eszik
- nem éhes, mégis folyamatosan tömi magába az ételt
- elrejti, titokban eszik
- ha valamilyen negatív élmény éri, rögtön a hűtőhöz fordul.

Miért veszélyes?

A túlevés elhízáshoz vezet. Ezzel előidézheti az ezzel járó társbetegségeket, mint a 2es típusú diabéteszt, a magas vérnyomást, egyéb szív- és érrendszeri megbetegedések.

 Forrás: femcafe.hu - Cs. Nagy Anikó 

  Bár örömmel részt venne a Kábítószerügyi Egyeztető Fórummal szoros együttműködésben egy kerületi drog-prevenciós stratégia kidolgozásában az önkormányzat egészségügyi tanácsnoka, ennek ellenére 2012 januárjától a VII. kerület tűcsere programja három év után megszűnik. 

A fenti programot az Art Éra Alapítvány látta el, alacsony küszöbű szolgáltatásával elsősorban az ellátórendszeren kívül rekedt intravénás szerhasználókat célozta meg. Az alapítvány vezetője tájékoztatott arról, hogy a VII. kerületben és a környéken él egy jelentősebb intravénás szerhasználói populáció, akik a programnak köszönhetően ez ideáig lakóhelyük közelében férhettek hozzá ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz. Amint Bartusné Benedek Barbara, szociális és egészségügyi tanácsnok éves beszámolójából kiderül: míg 2009-ben 80 kliens vett részt a tűcsere programban, addig 2011 decemberében már összesen 616 regisztrált kliense volt a programnak. 2009-ben 542 db volt az összes kontaktszám, 2010-ben ez 3259-re emelkedett, 2011 már 5089 alkalommal nyújtott valamilyen alacsony küszöbű szolgáltatást a program az azt igénybe vevő klienseknek. 

Nincs több hely a párnában

Megdöbbentő az a tény, hogy 2009-ben 6418 steril fecskendőt, 2010-ben 53 865 darabot, 2011-ben pedig már 81 377 darabot hoztak vissza a kliensek. A program munkatársai minden nap járták Erzsébetváros utcáit, az utcai munka során összesen 909 eldobott fecskendőt gyűjtöttek össze. Az Art Éra alapítvány ártalomcsökkentő programja már 2010-re az ország 3. legnagyobb forgalmú tűcseréjévé nőtte ki magát, a Nemzeti Drog Fókuszpont által gyűjtött adatok alapján. Az alapítvány 2009 és 2011 között kizárólag alacsony küszöbű szolgáltatást végzett, a szervezet lényegében az alacsony küszöbű normatív finanszírozásból tartotta fenn magát. A normatív finanszírozás pályázati eredményeit 2011. december 16-án tette nyilvánossá a NRSZH. Mivel a korábbi finanszírozás 2011. december 31-ig biztosította a program működését, a pályázati döntést követően nem volt módja az Alapítványnak, hogy más finanszírozási lehetőséget találjon. 

Nem szakmai döntés született – véli az alapítvány vezetője

Ezért is érthetetlen, hogy az önkormányzat miért vonja meg a jelentős prevenciós eredményeket felmutató alapítványtól a támogatást. Maga Bartusné Benedek Barbara idézett beszámolója is világosan megállapítja, hogy a kliensek egy része valószínűleg nem lép kapcsolatba más szolgáltatóval, ami az ellátórendszerből való kiszorulást eredményezi. Az ellátatlanul maradt kliensek szociális helyzete romolhat, így körükben nőhet az esélye a hajléktalanságnak, a munkanélküliségnek, a bűnözésnek. A kiszoruló kliensek által korábban begyűjtött és visszaszolgáltatott használt fecskendők begyűjtésére és szakszerű megsemmisítésére nem lesz mód a jövőben. 

Ezen használt injektáló eszközök egy része a közterületekre, vagy a hagyományos háztartási hulladékok közé kerülhet. Mindkét lehetőség komoly kockázatot jelent Erzsébetváros lakói számára a fertőző betegségek szempontjából. Az új szereknek (szintetikus kationok) köszönhetően nő az intravénás szerhasználói populáció, az új szerhasználók nem, vagy nehezebben érnek el ártalomcsökkentő szolgáltatásokat, amennyiben megszűnik a lakóhelyük közelében működő program. Az új szerek miatt nő az injektálás napi gyakorisága, így növekszik a kockázati magatartások (fecskendő megosztás) előfordulási gyakorisága is. Amennyiben ezek a kliensek nem jutnak egyáltalán vagy megfelelő számban steril injektáló eszközökhöz, nő a fertőző betegségek terjedésének kockázata körükben – írja az egészségügyi tanácsnok.

Forrás: 168ora.hu 

 Egy újabb vizsgálat szerint a szorongás végső soron nem is annyira rossz dolog, legalábbis fejlődését tekintve együtt jár az intelligenciával. 

A szorongós emberek gyakran magasabb az IQ-juk, mint a többieknek, és az agy egyes részei közti kommunikációért felelős agyterülete is aktívabb náluk. Utóbbi kutatók szerint az ember evolúciós sikeréhez járultak hozzá.

Bár a szorongásra úgy tekintünk, mint ami nem előnyös számunkra, mégis, az intelligenciával van összefüggésben – mondja dr. Jeremy Coplan, New York-i kutató, a pszichiáter professzor.

Az erős szorongás bénító hatású, és az aggodalmak gyakran irracionálisak – mondja a szakember. –Néha azonban valóban kialakul vészhelyzet. Azok, akik veszik ennek a vészhelyzetnek a jeleit, életben maradnak, és fennmaradnak utódaik is.

A vizsgálat ugyan kis létszámú volt, és az eredményei megerősítésre várnak, azonban érdekes következtetéseket vontak le belőle. A szorongásos rendellenességben szenvedők körében minél magasabb volt a szorongás szintje, annál magasabb volt az IQ is. Ennek épp az ellenkezője volt megfigyelhető a nem szorongó vizsgálati alanyoknál, a magas IQ-val rendelkezők csak kismértékben szorongtak, míg az alacsony IQ-júak erős aggodalomról számoltak be.

Az aggodalom túl alacsony szintje gondot jelenthet mind az egyén, mind a társadalom számára. – Egyesek nem képesek meglátni a veszélyt még akkor sem, ha az már az életüket fenyegeti. Ha ilyen emberek vezető pozícióba kerülnek, azt közvetítik az általuk irányítottaknak, hogy nincs ok aggodalomra. – Ennek a hozzáállásnak, olyan helyzetekben, mint például a néhány évvel ezelőtt kitört ingatlanválság, óriási társadalmi hatásai lehetnek.  

Forrás: infomed.hu - Dobos, L.

A korábban alkalmazott elzárás helyett csoportos és egyéni foglalkoztatással javítanak a nehezen kezelhető pszichiátriai betegek állapotán a szentgotthárdi intézményben - állapította meg Szabó Máté alapjogi biztos utóvizsgálata. 

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében azt írta: a szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonának új vezetője márciusban megszüntette az elkülönítést szolgáló speciális részleget, és a helyén pszichoterápiás egyéni és csoportos rehabilitációs foglalkozásoknak helyet adó szobákat alakítottak ki.

Az alapvető jogok biztosának munkatársai helyszíni vizsgálatuk során azt a tájékoztatást kapták, hogy az orvosok, ápolók a betegekkel együttműködésben enyhítik azokat a problémákat, amelyek kezelését korábban elzárással szándékoztak megoldani. Az elkülönítés helyett alkalmazott munka- és művészetterápiás, egyéni és csoportos foglalkozások jelentősen javítják a betegek állapotát, és kedvezően befolyásolják a személyzet és a bentlakók viszonyát – olvasható a jelentésről készített összefoglalóban.

Az ombudsman üdvözölte, hogy az intézetben a március elején bevezetett változtatásokat hosszú távra tervezik, és ehhez új munkatársakat is felvettek. Egy, a nemzetközi előírásoknak is megfelelő, valóban vállalható bentlakásos intézmény működésének körvonalai már most kirajzolódnak abban az elképzelésben, hogy Európa legnagyobb pszichiátriai intézményét emberi léptékű, kisebb egységekre bontják – vélekedett a biztos.
 

Szabó Máté egy 2010-es jelentésében – akkor még az állampolgári jogok országgyűlési biztosaként – több alapjog sérelmét is megállapította a szentgotthárdi intézmény speciális részlegével kapcsolatban. Az ombudsman munkatársai a helyszíni vizsgálatuk során úgy találták, hogy többek között az emberi méltósághoz, a személyes szabadsághoz való joggal, valamint a jogbiztonság követelményével is ellentétes a részleg működése. Azt korábban azért hozták létre, hogy elkülönítsék a többi gondozottól a deviáns, időnként agresszív módon viselkedő bentlakókat.

Az alapvető jogok biztosa a héten több vizsgálatot is folytat a szentgotthárdi kistérségben: szerdán és csütörtökön felméri az ott élő nemzetiségek helyzetét, valamint a környezet állapotát, továbbá újabb helyszíni vizsgálatot tart a pszichiátriai betegek otthonában. Szabó Máté csütörtökön a szentgotthárdi polgármesteri hivatalban fogadóórát tart.

Forrás: mno.hu 

A szakértői vélemény enyhe módosításával máris bulvár-kompatibilisebb a történet

Szeged - A Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum egyre több játékkal, kampánnyal hívja fel a fiatalok figyelmét a biztonságos szórakozásra. Rengeteg a túladagolás az utóbbi időben. 

– Fontos, hogy a fiatalok tisztában legyenek a veszélyekkel, tudjanak biztonságosan szórakozni, vigyázzanak magukra és egymásra – véli Arany Zoltán, a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum vezetője. Kollégáival minden eddiginél keményebben törekednek a biztonságos szórakozás tudatosítására Szegeden. Az utóbbi hetekben több szórakozóhelyen is történt túladagolás az országban. Az is gyakran előfordul, hogy öntudatlan lányokat erőszakolnak meg.

– Próbálunk úgy működni, hogy a fiatalokat, szüleiket ne rettentsük el a szórakozástól. Éppen ezért – az országban egyedülálló módon – jelen vagyunk több szórakozóhelyen, ahol különleges játékokkal, tesztekkel hívjuk fel a fiatalok figyelmét, de nem álszent módon, csak akkor, ha őket is érdekli – magyarázza Arany Zoltán. Legújabb hasonló játékuk a Déli Party Bújócska. Egy kabalafigurával kell fotózkodni, és feltölteni a képet a Facebookra. A támogató cégek, vállalkozók nyereményeket ajánlottak fel, bögrét, tollat, pólót. Amióta a kabalafigura is a fiatalokkal bulizik, egyre több az érdeklődő a drogcentrum asztalánál, ahol bárki tesztelheti tudását, például a függőségekkel kapcsolatban. Tegnap a szegedi Rongy kocsmában mutatkoztak be a szakemberek, hétvégén pedig több szórakozóhelyen is akcióznak.

– Nemrég nyertünk pénzt egy pályázaton, 15 egyetemista képzését tudjuk finanszírozni, akik jelen lehetnek majd diszkókban, hogy felhívják a figyelmet: fontos, hogy ne hagyjuk őrizetlenül a poharunkat, és ne fogadjunk el mástól sem ellenőrizetlen poharat. A szórakozóhelyek személyzetének is tartunk foglalkozásokat, hogy tudják, mit kell tenniük, ha egy vendég rosszul lesz. Tudják, hogy hozzánk is fordulhatnak, ha hasonló esetet látnak, nem kell kidobni az ajtón a fiatalt. Ezt a módszert szegedi modellnek nevezik országosan, Pécsett és Budapesten van még hasonló kezdeményezés – mondta a vezető. 

Forrás: delmagyar.hu - Horváth Attila