Minden kábítószerhez hozzá lehet szokni, és mindegyiknek lehet súlyos hatása.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ifjúságügyi főosztályának vezetője szerint le kell számolni azzal a tévhittel, hogy létezik könnyűdrog és keménydrog. Téglásy Kristóf szerdán egy a témában rendezett budapesti kiállításon arra figyelmeztetett, hogy minden kábítószerhez hozzá lehet szokni, és minden drognak súlyos hatása lehet a későbbiekben.
A főosztályvezető elmondta, hogy a fiatalok egyre korábban próbálják ki a különböző, kábító hatású szereket, és a felmérések szerint a 14-17 éves korosztályban már minden harmadik fiatalnak van ilyen tapasztalata. Hozzátette: azt kell megértetni a fiatalokkal, hogy aki kábító hatású szerrel él, azt a szer megváltoztatja, és onnantól kezdve már nem ő irányítja az életét. Arról beszélt, hogy nem tudnak a fiatalok helyett dönteni, de fel kívánnak mutatni értékeket, kapaszkodókat, amelyek segítségével azok a szermentes élet mellett dönthetnek.
A dizájner drogok terjesztésének áprilisi betiltására utalva a főosztályvezető azt mondta, a kormány hatékony választ adott az úgynevezett C-lista megjelenítésével, és azzal, hogy már az új szereknek az országba való behozatala, továbbá átvitele, kereskedelme is büntetendő. Utalt arra is, hogy C-lista megjelenése utáni hetekben csaknem a tizedére esett vissza a toxikológiai osztályokra ilyen drogok miatt bekerülők száma. (A C-lista az április 2-i kormányrendeletben jelent meg, és a tiltott pszichoaktív anyagokat tartalmazza.)
Téglásy Kristóf minderről a Bodies2 kiállításhoz kapcsolt drogprevenciós kiállításon beszélt, ahol az újságíróknak bemutatták a témában meghirdetett országos kisfilmkészítő verseny egyik díjazott alkotását. A zsűrizett kisfilmeket awww.designerdrog.hu internetes oldalon tették közzé.
Fülöp Valter, Budapest rendőrfőkapitányának bűnügyi helyettese arról beszélt, hogy a rendőrség erre szakosodott egysége a fővárosban mintegy 150 eljárást indít évente kábítószer-terjesztők, -termesztők, -kereskedők ellen, és ezekben az eljárásokban tavaly ötven terjesztő került előzetes letartóztatásba. Elmondta, hogy a magyarországi drogpiacra jellemző a külföldi, főleg az afrikai és vietnámi terjesztők jelenléte.
Közlése szerint az előbbiek főként a marihuána alapanyagául szolgáló vadkendert termesztenek, illetve terjesztenek, utóbbiak pedig főképp kokaint. Fülöp Valter hozzátette, hogy mindkét kör zárt közösséget alkot, ezért nagyon nehéz ezekhez hozzáférni. Kitért arra: az afrikai drogterjesztőkre jellemző, hogy magyar nőkkel ismerkednek össze, hogy velük élettársi kapcsolatot, házasságot kössenek, és így letelepedhessenek Magyarországon. A nőket pedig arra "használják", hogy Dél-Amerikából futárként drogok csempésszenek. Tavaly Budapesten 18 kábítószer-terjesztő afrikait fogtak el.
Fülöp Valter arról is beszélt, hogy az elmúlt években a drogpiac átstrukturálódott, és a klasszikus drogok irányából a pszichoaktív anyagok, a dizájner drogok felé tolódott el a fogyasztás, ugyanakkor még nagymértékben jelen vannak a különböző amfetaminszármazékok és a marihuána is. Közlése szerint a bűnüldözőknek nem lehetnek illúzióik a dizájner drogokat árusító boltok bezárása után sem, mert a terjesztők feltehetően magánlakásokban kereskednek, és az interneten próbálnak drogokat kínálni, ez pedig a rendőrségnek újabb kihívásokat jelent.
A szervezők tájékoztatása szerint azért kapcsolták a Bodies2 kiállításhoz a drogprevenciós eseményt, mert az előbbi a testtudatosságra, az egészségre próbálja a figyelmet irányítani, míg az utóbbi azzal szembesíti, sokkolja a látogatókat, hogy hova vezethetnek a drogok, a függőségek.
Legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon.
Sikeres volt a családon belüli erőszak büntetéséért indított népi kezdeményezés; az Élet-Érték Alapítvány a szükségesnek csaknem a dupláját, közel 100 ezer érvényes aláírást gyűjtött össze; az Országos Választási Bizottság (OVB) szerdán ezért úgy döntött, hogy a kezdeményezés eredményéről tájékoztatja az Országgyűlést. Az OVB ülésén az Országos Választási Iroda arról tájékoztatta a testületet, hogy az alapítvány által két hónap alatt összegyűjtött több mint 106 ezer aláírás közül - ötszázalékos mintavétel alapján - mintegy 96 ezer lehet minden szempontból megfelelő.
Halász Pálma, a civil szervezet elnöke, a népi kezdeményezés elindítója és az őt támogató civilek azt akarják elérni, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre a kérdést, és a jövőben a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásként szerepeljen a büntető törvénykönyvben. A kezdeményező 2010-ben már elindított ugyanezért a célért egy aláírásgyűjtést, de akkor néhány száz hiányzott az 50 ezer érvényes aláíráshoz.
A civil szervezet aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát 2011. szeptember 26-án hitelesítette az OVB, de a testület határozatát az Alkotmánybíróságon megtámadták, így az aláírásgyűjtés csak március elsején kezdődhetett meg.
A népi kezdeményezés így szól: "Kezdeményezzük, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre azt, hogy legyen önálló büntetőjogi törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak Magyarországon." A jogszabály értelmében legalább 50 ezer érvényes aláírást kell összegyűjteni ahhoz, hogy a népi kezdeményezés eredményes legyen. Ezt az alapítványnak sikerült elérnie, amiről az OVB az Országgyűlést levélben tájékoztatja. A parlamentnek három hónapon belül napirendre kell tűznie a kérdést.
A parlamentet ugyanakkor a népi kezdeményezés nem kötelezi arra, hogy a kezdeményezők akaratának megfelelően módosítsa a jogszabályt. Ez csak akkor volna kötelező, ha egy legalább 200 ezer aláírással kezdeményezett népszavazás érvényes és eredményes volna.
Az alapítvány korábban azt közölte, hogy Magyarországon ma minden ötödik nőt érint a családon belüli erőszak valamilyen formája, de szabályozás hiányában a hatóságok sokszor csak akkor lépnek fel, "ha már vér folyik". A szervezet korábban közölte azt is, hogy a témában készült legutóbbi hazai kutatás szerint hetente legalább egy nő, havonta egy gyermek hal meg családon belüli erőszak következtében. Halász Pálma korábban beszélt arról is, az ENSZ főtitkára 2005 februárjában féléves határidőt adott a magyar államnak, hogy önálló büntető törvénykönyvi tényállásban szabályozza a családon belüli erőszakot, de ez azóta sem történt meg.
Kánikula -Az alkohol és a hőség külön-külön is megterhelő lehet, együtt viszont óriási mértékben megviseli a keringési rendszert, olyannyira, hogy az akár össze is omolhat. Extrém melegben az alkohol mellőzése és a folyamatos hidratáció elengedhetetlen.
Különösen az időseknek, a betegeknek és a gyenge egészségi állapotúaknak kell nagyon vigyázniuk. A legjobb, ha egyáltalán nem fogyasztunk alkoholt, de ha mégis, akkor is csak legfeljebb akkor, ha már lement a nap.
Mi történik ilyenkor a szervezetben?
Az alkohol (ahogy a tea és a kávé is) és a hőség fokozza a vesék működését, kitágítja az ereket. Ennek következtében csökken a vérnyomás, a vérkeringés összeomolhat, és eszméletvesztés következhet be. Mindemellett a szívet is megterheli. Az izzadás létfontosságú szerepet tölt be, a hőleadást és a túlhevülés megakadályozását szolgálja, ennek segítségével lehet szervezetünk hőmérséklete állandóan 37 oC körüli. Ám az izzadsággal vizet és ásványi anyagokat veszítünk, amit csak alkoholmentes italok fogyasztásával lehet pótolni.
A szív- és vesebetegségekben szenvedők nem fogyaszthatnak sok folyadékot, kérjenek tanácsot orvosuktól, a nyári folyadékpótlással kapcsolatban!
Mit fogyasszunk nagy melegben?
Alkoholos italok helyett igyon inkább ásványvizet, cukrozatlan gyümölcslevet vagy csapvizet. Ezek egészségesek, kalóriaszegények, és oltják a szomjúságot.
A kiszáradás (dehidratáció) első jele a szájszárazság, a koncentrációs képesség romlása és a fejfájás. Ezen segít, ha árnyékba húzódunk és iszunk valami egészséges italt. Az idős emberekre is figyeljünk oda, hogy elegendő folyadékot igyanak, és a gyerekekre is, hisz az ő testfelületük relatív nagyobb, mint a felnőtteké, ezért a nagy melegben sokkal több folyadékot veszítenek, amit pótolni kell.
Ahol már jártak, ott szívesen fogadják őket, de a bulihelyek többségén nem tudják, mi az, hogy biztonságos szórakozás. Jelen vannak a pécsi éjszakában és fesztiválokon, hogy szakavatott segítséget nyújtsanak, információkkal lássák el a fiatalokat, akik egyre bevállalósabbak, viszont egyre rosszabb minőségű hangulatfokozó szerekkel próbálnak lazulni. A pécsi Bulisegély Szolgálat koordinátorával beszélgettünk.
Az INDIT Közalapítvány szolgálataként létező Bulisegély 2000 szeptembere óta működik és a nyugati világban ismert Party Service típusú szolgálatok magyarországi adaptációját kívánja megvalósítani. Az ilyen típusú szolgálatok működésének színterei: a szórakozóhelyek, partik és fesztiválok, ahol a munkatársaik a fiatalokkal bulizás közben kerülnek kapcsolatba. A Bulisegély célja, hogy mind a drogokkal nem élők, mind pedig az aktív szerhasználók részére objektív és hiteles információkat közvetítsen a legális és az illegális kábítószerek használatával kapcsolatban, mérsékelje a szerfogyasztás okozta fizikai, pszichés és szociális ártalmakat. Ezen túlmenően a munkatársak információt adnak a kábítószer fogyasztáshoz kapcsolódó büntetőtörvénykönyv hatályos jogszabályairól is.
A szolgálat jelenleg hét állandó, teljes jogú tagot és tizenkét önkéntest számlál - mondta el a Pécsi STOP-nak Hegedűs Attila pszichológus, a Bulisegély Szolgálat koordinátora. A csapat teljes jogú tagjainak kötelező a felsőfokú szakmai képesítés és az addiktológia területén szerzett több éves szakmai gyakorlat. Az önkéntesek idén májusban érkeztek, ők a Bulisegély tanfolyam elvégzése után durván egy-másfél éves tanoncidényüket töltik, ezt követően csak a legjobbakat fogják közülük állandó taggá választani.
A szolgálat tagjainak feladata a droghasználat során fellépő akut lelki, fizikai tünetek, problémák kezelése, ami jelenthet krízisintervenciót vagy szélsőséges esetben életmentő beavatkozást, elsősegélyt, a mentőszolgálat szakszerű riasztását.
A Bulisegély munkatársai rendszeresen jelen vannak a pécsi éjszakában, elsősorban az elektronikus zenés helyeken fordulnak meg, rendszeresen látogatják például a V.I.P. Klubot, a Mediterrán Klubot, az Urániában és a Szenes Klubban is megfordulnak, illetve a Kaposvári Famous Clubot, és a dombóvári Revanst is látogatják. Fogadtatásuk azonban az esetek többségében nem túl szívélyes, számos tulajdonosból, üzemeltetőből inkább ellenérzéseket vált ki a jelenlétükA legtöbb tulajdonos még most is bizalmatlan, kevesen tudnak arról, hogy létezik ilyen szolgáltatás - mondta Hegedűs. Vannak viszont kellemes tapasztalatnak számító helyek is, ahol egyenesen örülnek annak, ha mennek, ezekben többnyire állandó asztaluk is van.
Rosszullét, bad trip, pszichózis
A szórakozóhelyeken is találkozni rosszulléttel, balul elsült szerhasználattal, azonban a fesztiválokon ezek hatványozottabban jelentkeznek - mondta a Bulisegély koordinátora. Utóbbi esetben ugyanis extrém módon változik meg a szórakozói magatartás, ami már okozhat és okoz is gondokat. A Bulisegély munkatársai nappali és éjszakai műszakban is dolgoznak. Nappal egy sátruk várja az érdeklődőket, ami információs pontként, pihenőként, illetve konzultációs helyszínként funkcionál, ahol hozzáértők fogadják a betérőket. Éjszaka a táncterek körül tartanak őrjáratokat és segítenek, ha szükséges. Van, hogy csak vizet adnak, rosszullét, pszichotikus állapot, rosszul elsült droghasználat, "bad trip" esetén viszont szakszerű segítséget nyújtanak. Cél, hogy a munkatársak folyamatos tájékoztatással és szakmai jelenléttel minimalizálják a balesetek számát, illetve adott esetben a gyorsan és szakszerűen nyújtsanak segítséget, kiküszöböljék a téves riasztásokat. A pécsi bulisegély hatáskörébe a baranyai, dél-dunántúli fesztiválok tartoznak, ott lesznek a szűk másfél hét múlva induló Fishing On Orfűn, illetve a júliusi Rockmaratonon is. Hegedűs hozzátette: az a tapasztalata, hogy a fesztiválok többsége még nem tud vagy nem akar fizetni egy ilyen szolgáltatásért. Törvény csak a megfelelő számú mentőautó jelenlétét írja elő, melyek sok esetben nincsenek felkészülve a drogokkal kapcsolatos speciális esetekre.
Egyre fiatalabbak, egyre bevállalósabbak
Hegedűs Attila szerint a fiatalok nagy része nem problémás droghasználó, rekreációs céllal élnek a szerekkel. Az elmúlt évek tükrében azonban megfigyelhető egyfajta tendencia. Egyre fiatalabbak járnak el bulizni, fesztiválokra, akik viszont egyre bevállalósabbak. Emellett sajnos egyre kevesebb a szórakozásra fordított pénzük, melynek hozadékaként egyre rosszabb minőségű szereket fogyasztanak. Illetve a drogpiacon is az egyre olcsóbb és egyre rosszabb minőségű, hatásukat tekintve egyre nehezebben bejósolható szereket kínálják. A drogfogyasztásnál azonban nagyságrendekkel súlyosabb probléma az alkoholfogyasztás. Magyarország e téren egyébként is borzasztó statisztikákkal bír, rengetegen oldják ivással a stresszt, ami meglehetősen rossz példát szolgáltat a fiataloknak. Terjedőben van hazánkban is az úgynevezett binge drinking, rohamszerű berúgás, vedelés, melyet legtöbbször a feszültségcsökkentés, a gátlások feloldása a cél. Nem egy esetben a költségtakarékosság miatt folyamodnak ehhez a módszerhez: beülnek valami olcsó helyre alapozni, vagy valahol - lakásban, utcán, téren - rohamtempóban isznak, hogy ott, ahová mennek bulizni, már jóformán csak a belépőre kelljen költeni. Az ilyen fogyasztói magatartásnak komoly egészségügyi kockázatai vannak, gyakoriak a balesetek, hoszzútávon pedig krónikus betegségekké fejlődhetnek.
Sokat romlott 2006 óta a pszichiátriai betegek helyzete, az OPNI bezárása óta nem tudta magát összeszedni a pszichiátriai ellátás. Drámaian kevés, és tovább csökken az orvosok és az ápolók száma, gyerekpszichiátria pedig az ország három régiójában egyáltalán nincs - derül ki egy friss ÁSZ-jelentésből. Pedig a gyerekek több mint 15 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben, és a felnőttek esetében is aggasztó a helyzet: hosszú idő után újra nőni kezdett az öngyilkosságok száma.
2011 végén a tekintélyes szakmai szervezet, az Európai Neuropszichofarmakológiai Kollégium (ECNP) meghökkentő adatokat tett közzé az európaiak (köztük a magyarok) mentális állapotáról. Eszerint az európai lakosság több mint egyharmada, összesen 164 millió ember szenved valamilyen mentális zavarban - ezek közé éppúgy oda tartozik a szorongás, mint az alkoholizmus, a depresszió vagy a demencia. A mentális zavarok Európa számára a 21. század legnagyobb egészségügyi kihívását jelentik az ECNP szerint. Ráadásul - mondta el erről az [origo]-nak Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke - a válság hatására Magyarországon növekszik az emberekre helyeződő mentális terhelés, és az öngyilkosságok száma is újra növekedni kezdett. Az emberek az esetek mindössze egyharmadában fordulnak orvoshoz.
A romló mentális helyzet és az embereken fokozódó lelki nyomás ellenére a hazai pszichiátriai ellátás egyre rosszabb helyzetbe kerül - derül ki az Állami Számvevőszék napokban közzétett jelentéséből, amely ezt a területet világította át. A jelentés arra koncentrál, hogy az elmúlt években - alapvetően 2006 és 2010 között - hogyan változott az ellátás színvonala.
Az igazán rossz világ a Lipót, azaz az OPNI bezárásával kezdődött
2006-ban nagy átrendezés történt az ellátórendszerben, ekkor zárták be az OPNI-t, és így csökkent 250 ággyal az aktív kapacitás a pszichiátriákon. A további átalakításokkal országosan az összes pszichiátriai aktív ágyszámot 777-tel csökkentették. "Nem készült felmérés a pszichiátriai betegségek területenkénti előfordulásáról, a döntések várható hatásairól, nem volt a szakmai és a betegek érdekképviseleti szervezeteivel egyeztetés. Az ellátórendszer átalakítása - benne az országos intézmény bezárása - az ellátás racionalizálását tűzte ki célul, de a megfelelő szakmai előkészítés hiánya miatt a pszichiátriai ellátás feltételeit rontotta. Az OPNI megszüntetése célszerűtlen volt, mert megszűnt a szakma csúcsát képviselő intézmény" - olvasható a jelentésben.
Régiónként óriási egyenlőtlenségek vannak, Heves megyében például 1,2 ágy jut tízezer lakosra, a Dél-Alföldön viszont háromszor ennyi. A gyerekpszichiátriákon sokkal rosszabb a helyzet: fekvőbeteg-ellátás a jelenlegi hét régióból háromban egyáltalán nincs, miközben e kétmillió fős korosztály érintettsége 15,6 százalékos a mentális betegségeket tekintve. Az ÁSZ jelentése szerint nincsenek összehangolva a pszichiátriai ellátások, amelyek egy részét az egészségügy, egy részüket pedig a szociális rendszer működteti. A rendszert a szokásjog, a szerteágazó intézményfejlesztések és a különféle szakmai érdekek és nézetek alakították. Nem jött létre fenntartható, modern szolgáltatási rendszer - állapítja meg a jelentés.
A jelentés szerint a férőhelyek fejlesztése és a gondozottak elhelyezése nehézkes. Egy bentlakásos helyre pszichiátriai osztályon átlagosan csaknem egy évet kell várni, mert a várólisták olyan hosszúak. Előfordult, hogy egy betegnek több mint 1000 napot kellett várnia.
Csaknem egy évet kell várni arra, hogy valaki helyet kapjon egy intézményben
A pszichiáterek, gyerekpszichiáterek száma drámaian alacsony, ahogy a pszichológusoké és a szakápolóké is. Utóbbiak száma néhány év alatt 1360-ról 631-re csökkent. A 2006-ban az OPNI pszichiátriai osztályain dolgozó orvosoknak csak mintegy 60 százaléka végzett 2011-ben is aktív gyógyító tevékenységet. 2011-ben a hiányszakmák között a pszichiátriát nevesítette a miniszter, 2012-re már a gyermek- és ifjúságpszichiátriát is.
Az Állami Számvevőszék jelentése egy 2006-ban készült átfogó vizsgálatot vett alapul, amely a pszichiátriai ellátórendszert vizsgálta. Az ÁSZ különböző kritériumokat határozott meg, amelyek alapján a jelenlegi (tulajdonképpen a 2010-es) és a 2006-os helyzetet összehasonlította. Megnézték például az öngyilkosságok számának alakulását, különösen a fiatalkorúak körében; az alkohol miatt májzsugor és egyéb alkoholos májbetegségek miatti halálozás változását; a drogfüggők számának változását; a depressziós betegek kezelési arányának alakulását. Azt is megvizsgálták, hogy hogyan változott azok száma, akik az öngyilkossági kísérletük előtti hónapokban valamilyen pszichiátriai kezelésben részesültek, és a várólisták hosszát is megnézték.
Az összehasonlítás alapján a pszichiátriai betegellátás költséghatékonysága jelentősen romlott 2006 óta. Kevesebb pénz jut például a skizofrén betegekre, és a bentlakásos pszichiátriai intézményekben élőkre, és az ellátásuk minősége is romlott (nőtt például a panaszok száma). Az egy depressziós betegre elköltött évi összeg a 2006-os 603 ezerről 2010-re 433 ezer forintra csökkent. Az ellátás minősége is rosszabb lett az ÁSZ-jelentés szerint, ami a rendszer átalakításának is köszönhető.
Az öngyilkosok száma hosszú idő után újra nőni kezdett
Nőtt például a befejezett öngyilkosságok száma (százezer lakosra 2010-ben már 25 ilyen eset jutott), és nem csökkent a drogfüggőké; egyre több olyan ember kísérel meg öngyilkosságot, aki nem sokkal korábban még pszichiátriai ellátásban részesült; a depressziós betegek közül egyre kevesebben jutnak el orvoshoz; nőttek a várólisták a bentlakásos otthonokba; és egyre több ember kerül be pszichiátriákra úgy, hogy "nem önként" ment oda. A pozitívumok közé tartozik, hogy tizedével csökkent a májzsugorban és más alkoholos májbetegségekben meghaltak száma.
Az előző kormányok idején nem született meg a terület fejlesztését vagy átalakítását célzó kormányprogram, a 2011-ben elfogadott Semmelweis-terv pedig ugyan előírta egy új pszichiátriai intézmény létrehozását, de annak megvalósíthatósági tanulmánya nem született meg a kitűzött határidőre, ráadásul a kijelölt feladatokhoz nem rendeltek pénzügyi forrást. Rontják a népegészségügyi célkitűzések elérésének esélyét, hogy a pszichiátriai ellátást is érintő speciális stratégiák közül a drogstratégiát többször átdolgozták, az alkoholstratégiát még nem fogadták el - olvasható a jelentésben.
2006 és 2010 között csaknem ötmilliárd forinttal csökkentette az OEP a pszichiátriai betegellátásban használt gyógyszerekre fordítható pénzt, viszont a bentlakásos, nappali és közösségi ellátásokra jutó összeg növekedett körülbelül ugyanennyivel. Vagyis összességében nagyjából ugyanannyi pénz jutott a pszichiátriai ellátásra 2010-ben, mint 2006-ban.
A rendszert a szokásjog irányítja, a kormányprogram várat magára
Az ÁSZ azt javasolja az Emmi (Emberi Erőforrások Minisztériuma) miniszterének, hogy most már intézkedjen arról, hogy a pszichiátriát érintő célkitűzések a Népegészségügyi Programban és a Gyermekegészségügyi Programban teljesüljenek. Utána pedig gondoskodjon arról, hogy megvizsgálják az intézkedések hatását. Arra is felhívja a minisztert, hogy tegyen valamit az ellátórendszer területi egyenlőtlenségei ellen. Azt is jó lenne eldönteni, hogy "a mentális problémákkal élők ellátása az intézményközpontú ellátórendszer vagy a területi, közösségi szolgáltatások rendszerének túlsúlya mellett történjen-e".
A nagy bentlakásos fogyatékos és pszichiátriai intézetek elmaradt átalakításáról szóló korábbi cikkünket itt olvashatja el.
A magyar kamaszok többet isznak, többet dohányoznak, mint az európai átlag, s a tiltott szereket fogyasztók aránya is jelentős mértékben nőtt körükben – derül ki az európai fiatalok alkoholfogyaztási és dohányzási szokásait vizsgáló ESPAD-kutatásból.
Az egészségre káros, fiatalok számára elvileg be sem szerezhető, mégis dohányoznak és isznak a magyar serdülők Népszabadság - M. Schmidt János
Az 1995 óta négyévente megismételt kutatás keretében tavaly 36 ország 100 ezer 16 éves diákját kérdezték meg. Az európai diákok több mint fele kipróbálta már a cigaretettát, negyedük havi rendszerességgel gyújt rá. Minden hatodik fiatal naponta dohányzik. A legrosszabb mutatókkal a kelet-európai országok, többek között Lettország, Csehország, Románia, Szlovákia és Magyarország rendelkeznek. Ráadásul míg az európai diákok között 2007-ig mérsélkődött, azóta pedig stagnál a dohányzók aránya, addig Magyarországon emelkedett. A magyar kamaszok 37 százaléka állította, hogy rágyújtott az előző hónapban.
Az európai 16 évesek 87 százaléka már ivott alkoholt életében, az előző hónapban közel 60 százalékuk. A magyarok adatai ebben is meghaladják az európai átlagot, itthon a 16 évesek 94 százaléka ivott már életében és 61 százalékuk a múlt hónapban. További negatívum, hogy míg Európában inkább a sör, nálunk a tömény italok népszerűek. Akárcsak a dohányzás esetében, az alkoholfogyasztásról is elmondható, hogy az európai fiatalok körében csökken, a magyaroknál viszont nő. A rendszeresen ivók aránya és az egy alkalommal elfogyasztott ital mennyisége is emelkedett az előző kutatás óta.
A magyar fiatalok 60 százaléka mondta, hogy volt már részeg életében (európai átlag 47 százalék), az előző hónapban pedig 23 százalékuk részegedett le (európai átlag 17 százalék). Ezzel a hazai diákok az ötödik legrosszabb helyen végeztek a 36 vizsgált ország közül.
A kutatók külön vizsgálták az úgynevezett nagyivást, amikor valaki legalább öt italt iszik meg egymás után. Az előző hónapban az európai fiatalok 39, a magyarok 45 százaléka tett így legalább egyszer. – Sajnos a magyar fiatalok a nagyivás tekintetében is az országok utolsó harmadában végeztek – mondja Elekes Zsuzsanna, a hazai kutatás vezetője. Ennél is aggasztóbbnak tartja, hogy a nagyivás legnagyobb mértékben Magyarországon nőtt az előző kutatás óta.
Ami a drogokat illeti, Európában a kamaszok 18 százaléka próbált ki már valamilyen tiltott szert, a magyar arány 20 százalék. Ezzel a hazai fiatalok drogfogyasztása először haladja meg az európai átlagot, igaz, még így is a középmezőnyben végeztek. 2007 óta Európában stagnál a drogokat próbáló fiatalok aránya, Magyarországon azonban egyértelműen nőtt. Az orvosi javaslat nélkül nyugtatókat, altatókat szedő fiatalok aránya szintén magasabb nálunk, ahogy a szipuzás (oldószer belélegzése) sem tud kikopni a káros szokások közül. A dizájnerdrogokat nem vizsgálták részletesen azok gyakori változása miatt.
– A családhoz és az iskolához való kötődés mindig visszatartja a fiatalokat a szerfogyasztástól. Ha ezeken a területeken problémák jelentkeznek, akkor megszűnik a védelem. Az általános elbizonytalanodás a dohányzás, az alkohol és a drogok felé tereli őket – magyarázza Elekes Zsuzsanna, hozzátéve, hogy az okokat ebben a kutatásban nem vizsgálták. Azt is kiemelte, hogy a fiatalok szokásai mindig tükrözik a felnőttek viszonyát a szerekhez, azt teszik, amit otthon látnak.
Egyedülálló drogprevenciós programot valósítottak meg nyolc veszprémi általános- és középiskolában az elmúlt kilenc hónapban. A diákok a foglalkozások alkalmával betekintést nyerhettek a pártfogói munkába, az elterelés folyamatába, leszokott drogosoktól hallhattak előadásokat - írja a Magyar Hírlap.
Virányi Judit, a Veszprémi Alkohol-Drogsegély Ambulancia Egyesület elnök-igazgatója a Magyar Hírlapnak azt mondta, hogy szerettek volna kitörni a drogprevenció unalmas kereteiből. Kiemelte, hogy az ambulancia munkatársai térítésmentesen tartották meg a foglalkozásokat. Mint mondta, aktív programokat igyekeztek szervezni, ahol partnerként kezelik a fiatalokat. Hozzátette, hogy elsősorban a 14-16 évesekre fókuszáltak. A tegnapi zárórendezvényen Porga Gyula polgármester elmondta, hogy a szülők aggodalma a kábítószer elleni harcban már kevés, társadalmi összefogásra van szükség. Dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos az újfajta drogokról beszélt, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a kábítószer olyan változást visz végbe az emberben, amit nem lehet irányítani. A rendezvényen ott volt Stohl András is, aki a nyilvánosság előtt beszélt problémáiról a drogambulancia pszichológusával.
Több ezer életet mentenek meg évente a telefonos lelkisegély szolgálatok, önkéntes alapon, saját költségre. Állami támogatás, megelőzési program nincs, miközben hazánkban négyóránként végez magával valaki.
Magyarországon naponta átlagosan hat ember lesz öngyilkos, ami egyúttal azt is jelenti, hogy többen halnak meg egy évben önkezük által, mint közlekedési balesetben. Jelenleg Európában a második helyen állunk az öngyilkosságok gyakoriságát tekintve. Különösen döbbenetes, hogy a fiatalkorú és gyermekkorú öngyilkosságok tekintetében is a második helyen végeztünk világviszonylatban egy friss felmérés szerint. Egyedül Dél-Korea előz meg minket.
Bilkei Pál kriminálpszichológus szerint ennek elsődleges oka: a depresszió, a család és a közösségek szétesése, valamint a létbizonytalanság. „Úgy látják, hogy összeomlott minden, vége mindennek, és akkor legyen vége neki is. Az öngyilkosságot elkövetők körülbelül 80 százaléka magányos" – mondta el korábban lapunknak a szakember.
Életeket mentenek telefonhívással
A többi közt ezeken az embereken kíván segíteni a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége(LESZ) egy, az ország egész területéről ingyenesen, előtag nélkül hívható lelkisegély-telefonszámmal. A 116-123-as vonal végén a szervezet önkéntesei fogadják azoknak a hívását, akiket öngyilkossági gondolatok, érzelmi válságok, súlyos problémák gyötörnek, és nincs a környezetükben olyan személy, akivel megosztanák ezeket. Kállai Klára, a szervezet elnöke megkeresésünkre közölte: az elmúlt fél év alatt körülbelül 100 ezer érdemi segélyhívás érkezett hozzájuk, és ezek közül hatezer esetben konkrét öngyilkossági szándékkal keresték meg őket. A szövetség munkáját igazolja, hogy az esetek több mint 90 százalékában sikerült jobb belátásra bírniuk az elkeseredett, kétségbeesett embereket, akik a beszélgetéseknek köszönhetően a halál helyett végül az életet választották.
Fotó: Szigetváry Zsolt
„A 23 év alatt egyetlen egyszer fordult elő, hogy valakin már nem volt lehetőségünk segíteni. Begyógyszerezve hívott fel minket, és bár alapelvünk, hogy ameddig lehet küzdjünk, és próbáljunk időt nyerni, előfordulhatnak sajnos olyan esetek, amikor már nincs mit tenni. Ilyenkor az a feladatunk, hogy emberhez méltó körülmények között, az akaratának eleget téve segítsünk neki elmenni" – mondta Kállai Klára, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy: „mindannyiunk élete megér egy telefonhívást, és adjunk magunknak egy esélyt még akkor is, ha úgy látjuk, nincs más kiút, és nincs erőnk tovább harcolni".
Stigma, bűntudat és szégyen
A LESZ-szel társszövetségben, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány (LOKA) a gyászoló családtagokra fókuszál, és – akár személyes találkozással, telefonos szolgálattal (06-20/464-8005), különböző összejövetelekkel és önsegítő csoportokkal - segít feldolgozni a sokszor érthetetlen tragédiát. Itt szintén önkéntesek fogadják a hívásokat, akiket előzőleg klinikai szakpszichológusok és terapeuták készítettek fel a sokszor lelket próbáló feladatra.
„A legtöbb szakember szerint az öngyilkosok nagy része megmenthető lenne. Úgy véljük, a megelőzés legfontosabb eleme az olyan kapcsolat, amely lehetővé teszi, hogy a sötét gondolatokat megossza az, aki attól szenved. Fontos lenne, hogy megértsék az emberek: nem ciki segítséget kérni, ha valakinek lelki problémája van. Ezért is kezdtünk el önkénteseket képezni, illetve szeretnénk a jövőben úgynevezett „civil kapuőröket" is foglalkoztatni. Míg előbbiek igény esetén meglátogatják azokat a családokat, ahol öngyilkosság történt, utóbbiaknak az lenne a feladata, hogy felfigyeljenek környezetükben az öngyilkosságra utaló jelekre. Ők lehetnek akár taxisok, fodrászok vagy kocsmárosok is" – mondta el lapunknak Szász Áron, az alapítvány képviselője.
„Rengeteg a tévhit az öngyilkossággal kapcsolatban. Például nem télen, hanem nyáron fordul elő a legtöbb ilyen eset, és az „áldozatok" többsége nem nő, hanem férfi. Bár valóban leginkább nők próbálkoznak, a férfiak drasztikusabb módszert választanak, és általában már nem lehet rajtuk segíteni" – magyarázta az önkéntes. Hozzátette: szinte minden nap hívják őket, azokat pedig, akiknél úgy látják, hogy további segítségre, terápiára szorulnak, szakemberhez irányítják.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hátrahagyott hozzátartozók többsége szégyent és bűntudatot érez, szinte minden egyes telefonhíváskor elhangzanak a „Ha akkor felhívom, megakadályozhattam volna!", és a „Mit szólnak majd a szomszédok és a munkatársak?!" mondatok. A segítségnyújtás ráadásul - a többi közt - azért is kiemelten fontos, mert ott, ahol korábban előfordult öngyilkosság, 26-szor nagyobb az esély arra, hogy családon belül később újra megtörténik a tragédia – hívta fel a figyelmet Szász Áron.
Hátat fordít a kormány
Mivel pályázati vagy állami forrás nem áll rendelkezésükre, mindkét szervezet saját zsebből kénytelen megoldani a segítségnyújtás során felmerülő költségeket. Míg Skóciában 10 éves kormányprogramot dolgoztak ki, és százezer önkéntest képeztek ki, - melynek köszönhetően tíz százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma a szigetországban - Magyarországon alig költenek a megelőzésre. „Úgy tűnik, a magyar kormányzatnak és a döntéshozóknak egyáltalán nem fontosak azok a honfitársaink, akik öngyilkosságot követnek el. Az azonban érthetetlen, hogy ha ők nem foglalkoznak a problémával, akkor miért nem támogatják azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek szakmailag megalapozott és a gyakorlatban is megvalósítható programot tesznek az asztalra, és tenni akarnak az öngyilkosságok csökkentéséért" – teszi fel a kérdést az alapítvány képviselője.
Mint elmondta, legutóbb egy olyan TÁMOP pályázaton nem nyertek pénzt, amely kifejezetten a civil szervezetek és az igazságügyi szakszolgálatok együttműködését célozta az áldozattá válás megelőzésében. „A pályázatban szereplő igazságügyi szolgálatok, rendőr-főkapitányságok, mentők, tűzoltók és börtönőrök mind egyetértettek abban, hogy az öngyilkosságot elkövetők vagy azzal próbálkozók, illetve azok családtagjai áldozatok, és fokozott veszélyben vannak. A fenti szervek nagy örömmel vették egy hálózat kialakítását, amelyben ők is megtanulhatják az olyan helyzetek kezelését, amivel – sajnos – naponta találkoznak".
A pályázat elutasítása ellen az alapítvány fellebbezett, mivel az általuk kidolgozott program a Magyar Pszichiátriai Társaság, az SE Magatartástudományi Intézete, és a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve támogatását is élvezi.
A LOKA 2012 őszén nemzetközi konferenciát tart az öngyilkosság megelőzéséről. Ezen a konferencián a pszichiáter és pszichológus szakemberek mellett megoszthatják tapasztalataikat a rendőrök, szülők, szociális munkások, tanárok gyermekorvosok is.
Egy 120 öngyilkosjelölttel végzett vizsgálat szerint az okok között kiemelt helyet foglal el a partnerrel vagy más személlyel való konfliktus – hangzott el a XII. Magatartástudományi Napok egyik szekcióelőadásán csütörtökön a SZAB-székházban.
Az öngyilkossági magatartás pszichés és szociokulturális háttértényezői címmel tartott előadást Tóth Mónika Ditta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetéből. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Miskolci Megyei Kórházban és Budapesten a Péterfy Sándor Kórház Toxikológiai Osztályán vizsgálták az öngyilkossági kísérletek hátterében meghúzódó tényezőket. Az öngyilkossági kísérletet kiválthatja egy helyzetből való menekülés, lehet figyelemfelhívó gesztusértékű, vagy állhat mögötte súlyos szándék.
Hogy mondjam meg a betegnek?
A magatartástudományok egy összefoglaló név, tulajdonképpen tudományterületet és tantárgyi füzért fog össze, az orvosképzés integráns része. Oktatásilag arra irányul, hogy milyen magatartású orvosokat neveljenek, illetve feladata az orvos-beteg kapcsolat kutatása. Tárgyai az orvosi pszichológia, szociológia, antropológia, etika, de emellett része a halállal foglalkozó tanatológia, vagy a szenvedélybetegségekhez fűződő (addiktológiai) témák is ide tartoznak – mondta el portálunknak Barabás Katalin szervező, a szegedi Magatartástudományi Intézet vezetője. A Magatartástudományi Napokat az idén elhunyt Kopp Mária orvos, pszichológus (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet) indította útjára. Vécsei László neurológus professzor, az Általános Orvostudományi Kar dékánja a megnyitón hangsúlyozta, a beteg először nem az orvos szakmai tudását látja, hanem azt, miként kommunikál vele, mennyire tud útmutatást adni neki a problémáiban, hiszen szenvedő emberekkel dolgoznak, akikkel sokszor rossz hírt kell közölni.
Konfliktus, pénz, gyász
120 szándékos önmérgezésen átesett pácienst vizsgáltak önkéntes és anonim alapon, az átlagéletkor 40,5 év volt, és a szakirodalmi adatoknak megfelelően a nemek aránya 77 nő és 43 férfi. 50 fő vallotta magát romának, 70 nem romának. A minta több mint fele, 52 százalék egyedülálló vagy elvált, 29 százalék házasságban él, 12 százalék élettársi kapcsolatban, 7 százalék özvegy. 30 százalék munkanélküli, és közel azonos arányban szerepeltek a teljes állásból, anyasági segélyből élők és a leszázalékoltak együtt.
A vizsgálatban résztvevők az öngyilkossági kísérlet közvetlen kiváltó okaként interperszonális konfliktusokat jelöltek meg nagy arányban és második helyen állnak az anyagi problémák. Harmadik kiváltó ok egy közeli személy elvesztése miatt érzett gyász, ezután alvásproblémák, illetve pszichés és fizikai betegségek állnak. Ezen belül a nem roma származásúaknál első helyen áll a partnerrel való konfliktus, majd a gyász és csak harmadik helyen szerepelnek anyagi problémák. A romáknál ez utóbbi a legnagyobb százalékban kiváltó ok, majd nem a partnerükkel, hanem másik családtaggal, vagy rokonnal való konfliktust találjuk a második helyen. A partnerrel, házastárssal való konfliktus a harmadik.
A reménytelenség megmutatja
Az öngyilkosjelöltek mintegy 40 százaléka súlyos depresszióban szenved. A teljes mintát vizsgálták a depresszió mellett a társas támasz és a reménytelenség foka szerint is, itt nincs szignifikáns különbség a roma és nem roma csoport között. Érdekesség, hogy nem a depresszió, hanem a reménytelenség mértékével függ össze, hogy megismételnék-e az öngyilkossági kísérletet hasonló helyzetben. A vizsgálatban részt vett romák fiatalabbak, és kevésbé tervezték meg az öngyilkossági kísérleteket, ugyanakkor korábbi kísérletekből több volt, mint a nem roma csoportnál. A magukat nem romának vallók viszont kétszer annyi gyógyszert vettek be, nálunk gyakoribb a súlyos öngyilkossági szándék. A különbségeket figyelembe kellene venni a minél hatékonyabb beavatkozás érdekében – hangsúlyozta az előadó.
Pikó Bettina szekcióelnök kiemelte, az eredmények tükrében – melyek rámutatnak a konfliktusok szerepére – komoly gondot jelent a coping, azaz a problémákkal való megküzdés. A lakosság nagy része – fiatalok, felnőttek egyaránt – továbbra sem rendelkezik megfelelő coping stratégiákkal sem az otthoni, sem a munkahelyi környezetben.
Magyarországon naponta átlagban több mint hat ember hajt végre befejezett öngyilkosságot.
Utólag már nem lehet tudni pontosan, hogy mi volt az ok (Fotó: Katona László)
A közvélekedéssel ellentétben nem karácsony és újév környékén, hanem éppen most, nyáron lesznek a legtöbben öngyilkosok hazánkban.
Ennek az okát nem tudhatjuk, mint ahogy arra sem lehet magyarázatunk pontosan, hogy miért követ el valaki öngyilkosságot. Ha van is búcsúlevél, az gyakran bosszúból születik, sok család pedig szégyenében megszabadul az utolsó üzenetet tartalmazó levéltől. Az öngyilkosság előtti beszűkült tudatállapotban megszületett írás nem tudja bemutatni azt a folyamatot, amely a tettig bekövetkezik.
Oda kell figyelni
Leginkább az időseket, a 45–65 év közti férfiakat és a serdülőket kell féltenünk attól, hogy önkézzel vetnek véget az életüknek, az öngyilkosság-prevenció mégis tabutéma ma Magyarországon. 2007-ig csökkent, azóta azonban stagnál a saját életüket elvető magyarok aránya, érdemes tehát újfajta megfontolásból nemcsak orvosi, hanem társadalmi kérdésként is tekinteni az öngyilkosságra.
A Lélekben Otthon Alapítvány szerint azokban az országokban, ahol sikerült alapinformációkat mindenkihez eljuttatni, sikeresen csökkentették az öngyilkosságok számát. Ezek az országok kiemelten figyelnek azokra, akiknek családjában befejezett öngyilkosság történt, mivel ők a legveszélyeztetettebbek közé tartoznak. Esetükben huszonhatszor nagyobb az esélye annak, hogy véget vetnek életüknek. Problémamegoldási módszerként beépül gondolataikba ez a tett akaratlanul is, ha közvetlen környezetük bármely tagja érintett volt, nehéz helyzetekben pedig eszükbe jut majd, hogy volt, aki így lépett ki egy helyzetből.
Árulkodó jelek
A legtöbben egyetlen pillanathoz, nem egy lassú folyamathoz kötik az öngyilkosság fogalmát, azt vélik, az öngyilkos könnyen kérhetett és kaphatott is volna segítséget valamilyen más megoldás választásához. Ezzel szemben a valóságban hosszabb ideig tart segíteni, ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen. Komolyan kell venni minden szóbeli, öngyilkossággal kapcsolatos kijelentést, fel kell figyelni arra, ha hirtelen megváltozik valaki viselkedése, ha már nem jár el otthonról, nem találkozik barátokkal. Ha azt mondogatja, „könnyebb lesz nektek nélkülem”, „nem lesz nekem már arra szükségem”, az ugyanúgy jel, mintha elkezdi szétosztogatni a dolgait.
Bizonyos tényezők emelik az öngyilkosság bekövetkeztének esélyét.
Mentális betegségek, mint a skizofrénia, ezek esetében betegségtudat sincs.
Öngyilkosság a közvetlen környezeten belül.
Alkoholizmus vagy rendszeres drogfogyasztás.
Az időskor férfiak esetében rizikófaktor: a társadalom nekik nem kínál alternatívát, szerepet, feladatot.
Érzelmek és gondoskodás
A legfontosabb, hogy ne hagyjuk ezeket észrevétlenül, kommunikáljunk az érintettekkel, vegyük figyelembe érzelmeiket, és ami a legfontosabb: figyeljünk oda rájuk, bármit mondanak, és vegyük komolyan őket. Kevesen tudják, de ha biztosak vagyunk abban, hogy valaki öngyilkosságra készül, értesíthetjük a mentőket, akiknek kötelességük kijönni, de fordulhatunk a rendőrség életvédelmi osztályához is.
Segíteni az itt maradóknak
A Lélekben Otthon Alapítvány saját forrásaiból önkénteshálózatot hozott lére. Az öngyilkosság után sérült hátramaradóktól befutó hívásokat önkéntesek fogadják, akik egyéves képzés után ülnek a telefon mellé. Felveszik az adatokat, majd az önkéntesek személyesen keresik fel az érintetteket, nem csak Budapesten.
(Fotó: Getty Images)
Az alapítvány emellett ősszel nemzetközi szakmaközi konferenciát szervez „Fiatalkori öngyilkosság megelőzése – lehetőségek és kihívások” címmel. Segítőhálózatuk fejlesztése érdekében, valamint figyelemfelhívó kampány létrehozására „Az áldozattá válás megelőzése, áldozatsegítés” TÁMOP-pályázatra nyújtottak be programtervezetet, azonban nem nyertek el támogatást, mert célcsoportjuk az értékelők szerint nem felel meg a pályázatkiírás célcsoportjának.
Baj esetén
• 116-123: A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének közös száma • 06-20-464-8005: A Lélekben Otthon segélyvonala az öngyilkosok után hátramaradottak segítésér
A család megvédhet
Interjú Moukhtar Lucia klinikai szakpszichológussal, az alapítvány önkénteseinek felkészítőjével
Általánosságban véve milyennek tartja a magyar lakosság mentális egészségi állapotát? – Nem túl jó a helyzet. A betegek a pszichiátriáról kikerülve nem kapnak megfelelő nyomon követést, utókezelést, így veszélyeztetettebbek. Nincs betegségtudatuk, maguktól nem kérnek segítséget. A mentális betegek nagy része nem is jut el a megfelelő kezelési helyre, hasznos lenne a háziorvosok ez irányú képzése. Magyarországon ráadásul nagyarányú az alkoholizmus, mostanában pedig az állás elvesztése, a bankkölcsönök miatt kialakult helyzetek is rontanak az állapoton.
Az egyes életkori csoportokban mi jelent veszélyeztető tényezőt? – A serdülők, fiatal felnőttek és az idősek a legveszélyeztetettebbek. A serdülők azért, mert sok pszichiátriai betegség ebben a korban indul, például a szkizofrénia 16–25 éves kor közt mutatkozik meg, időskorban pedig az agyi hormonháztartás felborulásával gyakran jelentkezik depresszió. Serdülőként a beilleszkedés, a magunkért való felelősségvállalás, az önálló kapcsolatteremtés, az életre szóló döntések jelentenek nyomást, időskorban a veszteségek, a nyugdíjazás, a partner elvesztése miatti gyász. A fiatal felnőttkor valamivel védettebb, a gyermekvállalás, az, hogy felelősek vagyunk másokért, segít. A jó családi háttér is protektív tényező.
Hogyan segíthetünk, ha felfedeztük az öngyilkosságra utaló jeleket? – Legfontosabb a kommunikáció, az érzelmekről is. Konkrétan rá lehet kérdezni arra, hogy vannak-e öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai valakinek, ha ez már konkrétan megfogalmazódott, akkor szakembert is be kell vonni. Tudatosítanunk kell beszélgetőtársunkban, hogy gondolatai nem a gyengeségre utalnak, hogy ezek akár egy betegség jelei is lehetnek. A veszélyeztető időpontoknál, mint karácsony, születésnap vagy egy haláleset évfordulója, még jobban figyelni kell.
Szabad konfrontálni olyan felvetésekkel, hogy ez nem jelent megoldást, hogy az itt maradóknak ez trauma? – Nem szabad semmit mondani, ami bűntudatot okoz, mivel ez egy beszűkült tudatállapot. A legfontosabb, hogy jelenléttel, figyelemmel ott legyünk, meghallgassuk őt.
A hátramaradottaknak hogyan lehet segíteni? – Elakadhat a gyászmunka vagy megjelenhetnek bennük is öngyilkossági gondolatok. Ambivalensek lehetnek az érzéseik az elvesztett személlyel kapcsolatosan, fájdalmat, elhagyatottságot, haragot érezhetnek. Az önkéntes támogató jelenlétével biztosítja őket arról, hogy ezeknek az érzelmeknek megvan a létjogosultságuk, hogy szabad haragot érezni.
Kiből lehet jó önkéntes? – Fontos, hogy egészséges lelkületű ember legyen, aki akár érintett is lehet, de fontos, hogy ezek az érzések feldolgozottak legyenek, különben segítő és rászoruló fokozhatja egymás krízisállapotát. Lényeges, hogy tudjon aktívan figyelni, jó az is, ha élettapasztalata is van, és dolgozott már emberekkel.
A kormány azt tervezi, hogy a budapesti Szent László Kórház területén egységes intézményt hoznak létre az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, a tököli Büntetés-végrehajtás Központi Kórház és a Szegedi Fegyház és Börtön krónikus utókezelő részlegének összevonásával. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet most a X. kerületi Korányi Frigyes utcában működik, egy meglehetősen leromlott állagú épületben.
Fotógalériánk az IMEI épületéről - kattintson a képre!
A Drogprevenciós Alapítvány a XIII. kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum támogatásával, „Tűvé tett (köz)terek"- helyi közösségi összefogással a drogfogyasztással összefüggő fertőző betegségek prevenciójáért elnevezéssel indított programot 2010. októberében. A projekt két fő eleme a közterületen (parkokban, tereken stb.) a droghasználatból származó, közegészségügyi szempontból veszélyes hulladék (használt fecskendők, tűk stb.), szervezett, szakszerű begyűjtése és megsemmisítése, és intravénás droghasználók (köztük romák), valamint prostituáltak körében végzett megkereső munka. E tevékenység alapvető célja a kezelésbe még nem került droghasználókkal való kapcsolatfelvétel, ellátásba jutásuk elősegítése. A projektet több szervezet, intézmény együttműködésével valósítjuk meg, közöttük több olyan is szerepel, melynek tevékenysége nem kapcsolódik közvetlenül a drogprobléma kezeléséhez, ellátásához. A programképzéssel indult, melynek keretében a Drogprevenciós Alapítvány munkatársaitól a résztvevők --köztük parkgondnokok, közterületeket takarítok -az intravénás droghasználat útján terjedő fertőző betegségekre, a veszélyes hulladék gyűjtésére, az ártalomcsökkentés lehetőségeire, és a helyi ellátórendszer ismeretére vonatkozóan kaphattak információkat. A közreműködők a megvalósítás során értékes adatokat is gyűjtöttek a kerületi droghelyzet feltérképezéséhez. Az utcai munka során beazonosításra kerültek azok a területek, melyek drogszemét szempontjából a legkritikusabbak, ahol nem csak a közterületeken, hanem a lakóházak udvaraiban, lépcsőházaiban is van drogszemét. Az önkormányzat és a programban résztvevő szervezetek munkatársaival a probléma kezelésére érdekében cselekvési tervet dolgoztunk ki, melynek első lépéseként, droghasználók, önkéntesek, a helyi lakosság, a helyi roma szervezetek képviselőinek bevonásával elkezdtük megtisztítani az egyik ilyen területet a droghasználatból származó hulladéktól és a szeméttől. A program modellértékűvé vált, elemeit más ártalomcsökkentő szervezetek is átvették. E program tapasztalatait, eredményeit összegezi és mutatja be az „Égig érô...tű" c. film (2011).
A kutatók immár kezdik érteni, mi lehet az összefüggés az őrület és a nagy kreatív teljesítmények között – írja a Medipress.
A gyakran emlegetett kapcsolat a zsenialitás és az őrület között már nem csak anekdotikus, a legújabb kutatások eredményei ugyanis kezdik tudományosan is alátámasztani az összefüggést. A Johns Hopkins Egyetem klinikai pszichológusa,Kay Redfield Jamison professzor állítása szerint a „megkínzott zsenik” elméletet az általa vizsgált 20-30 tudományos tanulmány is megerősíti. A pszichózis számos fajtája valamint a kreativitás is egyaránt erősen kapcsolódnak a hangulati ingadozásokhoz, különösen a bipoláris betegségekhez.
Az egyik tanulmány például 700 000 tizenhat éves svéd tinédzsert vizsgált meg, majd tíz évvel később újra felkeresték őket, hogy lássák, kiknél alakultak ki mentális betegségek. "A kutatók azt találták, hogyakik kiválóan teljesítettek 16 évesen a feladatokban, azoknál tíz évvel később négyszer nagyobb eséllyel alakult ki bipoláris betegség" – magyarázta Jamison.
A bipoláris zavar drámai hullámzással jár a boldogság és a szomorúság érzése között, ezt más szóval mániás depressziónak is nevezik. "A bipoláris emberek hajlamosak a kreativitásra, amikor éppen kifelé jönnek a mély depresszióból" - fűzte hozzá James Fallon, a California-Irvine Egyetem neurobiológusa. "Amikor a beteg hangulata javul, agyi aktivitása is megváltozik: az úgynevezett frontális lebeny egyik részében lecsökken, a lebeny egy másik részében azonban fellángol. Megdöbbentó módon ez akkor történik, amikor az embereket elönti a kreativitás.”
A tudósok szerint a skizofrén állapot is hasonló kreatív állapotot képes előidézni, mégis minden ilyen mentális betegség - hiába rendelkezik jó oldallal is - legyengítő és életveszélyes lehet a betegekre nézve. Ezért hát hiába élvezi a társadalom a "megkínzott zsenik" produktumait, azok mégis csak szenvedéseik egy-egy briliáns pillanatát tükrözik.
Az eredményekről az idei, New Yorkban megrendezett 5. World Science Festivalon beszéltek részletesen a kutatók.
Kubiszyn Viktor Drognapló című regénye (melynek elkészültében a Litera médiatámogatóként vett részt) immár hangoskönyv formában is megjelent. Ráadásul az érdeklődők személyesen a szerzőtől ingyen átvehetik.
Mindenki, aki eddig likeolta a könyv oldalát (https://www.facebook.com/drognaplo), kap egy Drognapló hangoskönyvet CD-n. Csak úgy. Ajándékba. - mondja Kubyszin Viktor.
"A Drognapló CD adatai: -6,5 óra hanganyag mp3-ban, a teljes könyv (tracklista hamarosan) -a könyvet felolvassa a szerző (néha belekommentál, elsírja magát, nem artikulál, de nagyon autentikus) -8 sessionben vettük fel áprilisban, hangmérnök/szerkesztő Balog Dani (Zovek), helyszín a Tilos rádió -annyi darab készül belőle ahány likeolója jelenleg van az oldalnak, ami egészen pontosan 442
Miért kapjátok? -Mert szeretünk Titeket, és örülünk, hogy szeretitek a könyvet. -Mert itt az ideje hogy kapjatok valamit az oldaltól, ami nemcsak webes tartalom, hanem kézzelfogható is. -Mert a Tilosban visszarendeződtünk az undergroundba', és azt nem adjuk pénzért. -Már miért ne?! "
(Kubyszin Viktor)
Átvehető a szerzővel történő egyeztetés után, minden infót megtalálható a Facebookon.
A dán parlament döntése értelmében július 1-től legálisan működhetnek a fogyasztói szobák Dániában
A dán parlament 63 igen és 43 nem szavazat mellett legálissá tette a drogfogyasztói szobák működését. Ezek a létesítmények arra szolgálnak, hogy a drogfogyasztók biztonságosabb és felügyelt környezetben használhassanak szereket, ezáltal minimalizálva a fertőzések és a túladagolásos halálesetek kockázatát. A döntés több évtizedes jogi vita előzte meg, az ártalomcsökkentő aktivisták szerint ugyanis a hasonló helyek idáig sem ütköztek törvénybe, míg ellenzőik szerint igen. Nanna Gotfredsen, a koppenhágai Utcajogászok nevű ártalomcsökkentő szervezet vezetője szerint “ami nem illegális, az legális egy jogállamban”, tehát a szobák eddig is törvényesek voltak, azonban a jelenlegi döntés minden kétséget eloszlatott efelől. A törvény július 1-től lép hatályba, és nem csak az injektálást, hanem a fogyasztás más módjait is lehetővé teszi - ami különösen progresszív szabályozásnak számít, hiszen a nem injektáló fogyasztás kockázatai jóval alacsonyabbak.
A Dánok belövőszobáért zajló küzdelméről két filmet is forgattunk. Az elsőt még 2009-ben, amikor bemutattuk az Utcajogászokat, azt a szervezetet akik a biztonságos használó szobáért küzdöttek. Ezt a filmet az Utcajogászok felhasználták a kampányukban, amely most sikeres lett. (A magyar feliratokat a videó elindítása után a "cc" gombra katttintva lehet bekapcsolni)
A második filmet tavaly forgattuk, egy mobil belövőszobáról. Ezt a buszt civilek indították el, akik megelégelték, hogy a kormányzat nem létesített még ilyen szobákat.
Kiút a kiúttalanságból: szuicid prevenció a mindennapi gyakorlatban
Az öngyilkossági kísérletet megelőző állapotot eddig leginkább a Ringel-féle „cry for help” jelenségével jellemezte a szakirodalom. Ennek nyomán a kilencvenes évektől kezdve számos szerző, így Teasdale, Williams, Zullinger és Nezu empirikus vizsgálatai egyre pontosabban beazonosították az öngyilkosságot megkísérlő személyekre jellemző a legfontosabb háttértényezőket., amelyek a következők: a depressziós negatív kognitív triád, a túláltalánosított önéletrajzi emlékezet, a problémamegoldó képességek alacsony szintje és a reménytelenség. Ismert, hogy a reménytelenség a jövőperspektíva lezárulásával jár, az illető nem lát kiutat helyzetéből és így az öngyilkossági veszélyeztetettség megbízható prediktora. Ha ez így van, kérdés, hogyan segíthetjük hozzá a személyt mégis, hogy felismerje a sötétből kivezető utat?
Williams „gátolt menekülés” modellje megpróbál mindezekre választ adni. A csapdábaesettség fogalma az evolúciós pszichológiából származik. Csapdábaesettség akkor fordul elő, amikor az egyén úgy véli, nem képes elmenekülni a számára averzív környezetből, ahol legyőzték, megalázták vagy veszteség érte (Williams, Crane, et al., 2004; Gilbert, Allan, 1998). Ennek nyomán egyre világosabban kirajzolódott, hogy a depressziós állapot feloldása mellett a problémamegoldó képességek fejlesztése rendkívül fontos feladat a szuicid prevencióban.
Az előadás az idevágó vizsgálatok ismertetése mellett a problémamegoldó képességek szintjét felmérő világszerte használt tesztnek, a MEPS-nek (Means End Problemsolving Inventory) hazai adaptációját mutatja be klinikai példákon keresztül. Emellett ismertetjük a problémamegoldó tréning felépítését és lépéseit. A készségfejlesztő tréningen olyan depressziós páciensek vettek részt, akiknek szuicid kísérlet szerepelt az anamnézisében. Eredményeink szerint a páciensek problémamegoldó képessége jelentősen javult, depressziójuk és reménytelenségük jelentősen csökkent. Ezek a tapasztalatok felhívják a figyelmet arra, hogy fontos lenne a problémamegoldó tréninget széles körben alkalmazni hazánkban a pszichiátriai és sürgősségi ellátásban a hatékonyabb szuicid prevenció érdekében.
A legkülönbözőbb kultúrával, háttérrel emberek milliói nézik hétről-hétre, estéről-estére. Rengetegen játsszák, szeretik, beszélnek róla, foglalkoznak vele, fogadnak rá, támogatják, követik nyomon. Szinte nincs olyan területe a világnak, ahol ne lelkesednének érte. Hatalmas indulatokat gerjeszt és szabadít fel, megszeretteti a „fair play-t”, győzni, veszíteni egyaránt megtanít, csakúgy, mint érdek, tét nélkül játszani. Így máris érthető, miért használható terápiás eszközként a futball, miért használja a Megálló Csoport és számos más szervezet is világszerte. De vajon honnan ez a varázserő?
Talán attól válik ennyire különlegessé, hogy terápiás felhasználásában nem a másik legyőzése a cél, sokkal nagyobb hangsúly esik a megtett erőfeszítésekre, intenzív élményekre, koncentrációra, kitartásra, a képességek kibontakoztatására, arra, hogy tisztán megfogalmazott, világos szabályokat kell betartani és betartatni. A játék így igazságossá, és minden könnyedsége, élvezetessége mellett morális küzdelemmé, fejlődési folyamattá lényegül.
A Megálló Csoport csapata hosszú évek óta aktívan részt vesz ebben a fejlődési folyamatban, a szokásos pénteki foci mellett rendszeres látogatója a nemzetközi drogellenes futball tornáknak is. 2011-ben Triesztben kapta a meghívást a mostani, dél-olaszországi versenyre, ahonnan ismét kupával tértek haza a drogfüggőségből felépülni akaró játékosok. A Leccében megrendezett Testa nel Pallone (Fej a focilabdában) futball-bajnokság – az ottani pszichológiai és mentálhigiéniai kutatóintézet szervezésében -, annak a versenysorozatnak a része, amellyel rendszeresen megemlékeznek Franco Basiglia pszichiáter „forradalmáról”. Basiglia volt az egyik legbefolyásosabb olasz szaktekintély a 20. században: az általa elindított pszichiátriai reform során az elmegyógyintézetek zárt ajtós, kizárólag gyógyszerekre építő rendszerén túllépve megjelentek Olaszországban a terápiás közösségek és ezzel együtt egy emberközpontúbb, hatékonyabb módszer a pszichiátriai és drogfüggő betegek kezelésében.
Ennek a „reformnak, határmegnyitásnak” – mely más és más formában szinte a világ minden táján lezajlott -, hosszú távú következménye az is, hogy immár a futball és az egyéb élmény-alapú technikák is beléphettek a terápiás formák közé, újra és újra sikerélményeket biztosítva a felépülőben lévőknek. Leccében most közel harminc csapat mérhette össze tudását, összetartását, kitartását. A nemzetközi esemény alkalmat biztosított a szociális integráció területén működő szervezetek közötti párbeszédre, egymás szakmai munkájának megismerésére, módszer- és tapasztalatcserére is. A szervezők célja az volt, hogy a legkülönbözőbb típusú csapatokkal támasszák alá a „játék mindenkié” alapelvet: nők, férfiak, kliensek, segítők, pszichiátriai betegek és drogfüggők egyaránt labdába rúghattak, az olasz tenger partján, perzselő napfényben.
A Megálló Csoport Alapítvány részvétele a leccei, nemzetközi futball-kupán nem valósulhatott volna meg nagylelkű adományok nélkül. Ezúton is köszönjük a VIII. kerületi Önkormányzatnak, a Magyar Addiktológiai Társaságnak és Kiss Tibornak, a Quimby együttes frontemberének, hogy játszhattunk, tanulhattunk, fejlődhettünk.
A Megálló Csoport Alapítvány „Mindenkinek megvan a maga Everestje” címmel szervezte az eseményt 14 és 18 év közötti veszélyeztetett fiataloknak.
A mászáshoz szükséges csapatmunkában erősödött a felelősségérzet is
Az alapítvány elsősorban szenvedélybeteg fiatalokkal foglalkozik, ezért a táborban részt vevő fiúk és lányok is abból a körből kerültek ki, amelynek tagjai már rendelkeznek valamiféle tapasztalattal a droghasználat terén.
A tábor célja az volt, hogy izgalmas és újszerű formában segítse a rászorulókat nehézségeik leküzdésében. A sziklamászó táborban 13 fiatal vett részt, akik az alaptáborból indulva a mászás és a kötéltechnika alapjainak elsajátítását követően mindennap kisebb-nagyobb sziklafalon tették próbára bátorságukat és ügyességüket. Eközben a hegymászókból, mentálhigiénés szakemberekből és pszichológusokból álló segítő csapat arra törekedett, hogy a részt vevő fiatalok önbizalma erősödjön, megtanuljanak jó döntéseket hozni kritikus helyzetekben, problémamegoldásuk fejlődjön. Bíznak abban, hogy a tábort követően a fiatalok ezeket a készségeket mindennapi életükben ugyanúgy alkalmazni tudják majd, mint a hegyekben. – Nagyon élveztem a magasságot és a szép kilátást. De nem csupán ez jelentett élményt. Sokkal inkább az, hogy megértettem, milyen fontos számomra a bizalom a társakban, végül is az életemet adtam a másik kezébe. Hét napig nem fogyasztottam semmit, folyton el voltunk foglalva, aminek örültem. Nem bántam meg, hogy elmentem – mondta a túra után az egyik résztvevő.
A Megálló Csoport következő élménytábora június 6-án kezdődik Lengyelországban, ahol a sziklamászás mellett hídról ugrás és kötélpályás csúszás is szerepel a programban.
A táborok a MOL Gyermekgyógyító Program támogatásával valósulnak meg.
Szeretem a folyamatokat. Amikor sok apró képkockából összeáll egy egész. Szeretem, amikor bemegyek valahová, és kicsit máshogy jövök ki: kicserélődik bennem néhány létfontosságú alkotórész, kapok egy gondolatot, egy mozdulatot, egy szempillantást, az pedig elindít bennem valamit, amit még nem tapasztaltam, elvisz felfedezetlen területekre önmagamban. Szeretem megfigyelni, hogyan változnak az emberek, hogyan változom én, mitől leszek felszabadult, mikor tudok megfeledkezni magamról, a külvilágról és igazán ott lenni valamiben. Szeretek rájönni, milyen helyzetben érzem magam kényelmetlenül, kínosan, feszengve, és elgondolkozni az okain. Szeretek emlékeket, asszociációkat, érzéseket, magyarázatokat találni. És azt is, amikor sok különböző energia vibrál egy térben, és mindenki érzi: éppen történik valami.
A Budapest Tánciskola és a Megálló együttműködése aSzevassz!Tavasssz! projekt égisze alatt pontosan ilyen volt: mindenki érezte, történik valami. Valami fontos. Nagy ugrással vetettük bele magunkat az elején, noha még nem tudtuk pontosan, mibe ugrunk bele, milyen érzéseket, gondolatokat, tapasztalatokat találunk ott. Csak azt tudtuk, hogy első pillantásra nagyon különbözőek vagyunk: egy csapatnyi profi táncos, akik mindent megtesznek az álmaikért, és egy csapatnyi Megállós fiatal, akik még nem tudják biztosan, mik is az álmaik. Talán egy kicsit féltünk is egymástól: milyen lesz sok ennyire különböző ember találkozása, mit kezdünk ezzel a szokatlan helyzettel, kiszabadulva a Mozgás Tréning biztonságos, intim közegéből.
Végül már első alkalommal egyértelművé vált, hogy különbözőségeink inkább építőleg, mint bénítóan hatnak, csoportként tudunk működni. Csak a zárókörben jutott eszünkbe megállapítani, egyáltalán nem figyeltünk arra, ki honnan érkezett és miért. Elpárolgott az aggodalom, a megilletődöttség, és csak az izgalom maradt: vajon mi mindent tanulunk majd egymástól a nyolc alkalom alatt, ha már elsőre is ennyire intenzív élményekben volt részünk? Az óra végén először nyitottuk ki a füzeteinket, amibe aztán végig, minden alkalommal írtunk. Az óráról órára szaporodó bejegyzések keretet adtak a közös munkának, segítettek megérteni (és folyamattá fűzni) azt, ami egyébként leginkább szavak nélkül, nonverbális szintjén zajlott.
Olyan volt ez, mint a testnek a különböző izomcsoportok megmozgatása: minden órán, minden feladatban más, régen elfelejtett vagy még fel sem fedezett lélekrészünket edzettük, egyik alkalom sem hasonlított a másikra. Visszautaztunk a gyerekkorunkba, kipróbáltuk, milyen érzés becsukni a szemünket abban a biztos tudatban, hogy vigyáznak ránk, mi pedig közben megtapasztalhatjuk a teljes szabadságot, elengedhetünk minden feszültséget és kontrollt. Volt, aki eufóriát élt át visszatérve játékos, huncut gyermeki énjéhez, volt, aki kiszolgáltatottságnak, védtelennek érezte magát: de mindenki megtudott valamit legmélyebb mozgatórugóiról, esetleges bizalmatlanságának okairól. A gyerekkor után a távoli jövőbe is tettünk kirándulást, megpróbáltuk megragadni, mit jelent számunkra az öregedés, elmúlás: elfogadás vagy lázadás van-e bennünk? Kísérleteztünk az intimitás határaival: hosszan, megszakítás nélkül néztünk a másik szemébe úgy, hogy különböző szerepekkel ruháztuk fel: anya, apa, gyermek, szerelmes, barát, testvér. Foglalkoztunk mindennapjaink rutinmozdulataival, megkerestük a három legjellemzőbbet és koreográfiává fűztük össze.
Az első alkalmak némileg játékosabb, lazább feladatai után egyre mélyebbre mentünk: kipróbáltuk, egyedül kiállva a többiek elé hogyan tudjuk megszerettetni magukat. Talán semmi sem mutatta ennél jobban, hogy a szakadékok, amelyek látszólag közöttünk tátonganak, valójában nem is léteznek, vagy apró mélyedések csupán. Legyünk bármilyenek, csináljunk bármit, legtöbben szorongunk attól, szeretnek-e, elfogadnak-e minket, mit gondolnak rólunk. Az utolsó közös workshopon érkeztünk meg problémáink legbelső magvához: a függőség egészen addig csak kimondatlanul lebegett körülöttünk, nem boncolgattuk, nem elemeztük. Ekkor, mintegy lezárásképpen ki-ki élőképet alkothatott arról, mit is jelent számára a függőség. A csoport megrázó-megdöbbentő-összekovácsoló tapasztalatként élte meg, hogy minden tagja mélyről jövő érzéseket tett bele ebbe a feladatba: élő, erős, emlékezetes képek születtek kizsákmányoló kapcsolatokról, ellentmondásos érzések szorításáról, anya-komplexusról, kapcsolatfüggőségről, anyagozásról, munkáról.
Utolsó felvonásként a Margit-szigeten, szabad ég alatt, a napozó-pihenő emberek között jártuk végig közönségünkkel egy gazdag tanulási folyamat különböző állomásait. Miközben csukott szemmel átvezettük őket a performansz külön világába, mi is újra rácsodálkoztunk az általunk megtett útra, ők pedig hozzánk hasonlóan megtapasztalhatták a másikra támaszkodó bizalmi állapotot. Végül egyedül maradva, immár önállóan áthaladva a függő-életképeinkkel kísért útszakaszon megérkeztek az előadás várrommal keretezett „színpadához”, ahol a két hónap legemlékezetesebb feladatait fűztük össze bemutatóvá. Az előadás után körben ülve a rét közepén táncosokkal, terápiásokkal, nézőkkel, félig-meddig már átintegetve a SzevasszNyárba, tartalmas beszélgetéssel tettünk pontot a program végére.
De csak az aktuális fejezetet zártuk le. Így vagy úgy, folytatása következik. Várjuk. Addigis, SzevasszT…ok!
Hatályba lépett a dizájner drogok visszaszorítását célzó rendelet, amely a konkrét szerek mellett az alapvegyületeket felsoroló úgynevezett C listát is tartalmazza.
A kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal, az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint az ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló rendelet a Magyar Közlöny hétfői számában jelent meg, s keddtől hatályos.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága januárban tájékoztatta az MTI-t arról, hogy elkészült a nemzeti drogstratégia új- már nem konkrét szereket, hanem az alapvegyületeket tartalmazó - úgynevezett C listája.
Zacher Gábortoxikológus az MTI-nek akkor nyilatkozva üdvözölte a szakma által régóta várt jegyzék elkészültét. Véleménye szerint a C lista elsősorban az internetes kereskedelmet szoríthatja vissza. Az eredeti tervek szerint a C lista március elsejétől lett volna hatályos, akkor az egészségügyi államtitkárság azt közölte: a kormány elfogadta a dizájner drogokról szóló rendeletet, de a közzététellel még meg kell várni az EU-bizottság visszajelzését.
Az államtitkárság hangsúlyozta: a rendelet elfogadására azért volt szükség, mert az utóbbi években ugrásszerűen nőtt a nagyrészt interneten forgalmazott újszerű vegyületek forgalma. Az úgynevezett dizájner drogok jelentős térnyerését igazolják a rendőrség tapasztalatai és a szerek miatt kezelésre szorulók számának fokozatos növekedése is. Ezért az Európai Unió számos országa elfogadta a megfelelő szabályozást a dizájner drogok ellenőrzése érdekében - tették hozzá.
Mint írták, a dizájner drogokat valamely kábítószernek minősülő, ezért szigorúan ellenőrzött anyag kémiai szerkezetének a módosításával hozzák létre, hogy azok hatásukban az eredeti kábítószerhez hasonlóak maradjanak, de legálisan forgalmazhatók, használhatók legyenek. A kémiai módosítások miatt a rendeletben szereplő listára ezért konkrét vegyületek mellett vegyületcsoportok is felkerültek.
Az államtitkárság felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az új anyagok a hagyományos szereknél rombolóbb hatásúak lehetnek. Hozzátették, fontos, hogy a dizájner drogok a tilalmazás szempontjából a kábítószerekkel azonos megítélés alá essenek, mert csak így akadályozható meg ezen anyagok ellenőrizetlen forgalmazása és terjesztése. Az ilyen anyagokkal engedély nélkül végzett tevékenység akárhárom év szabadságvesztéssel is sújtható.
A koraszülötteknél nagyobb a későbbi mentális problémák kockázata.
Svéd és brit kutatók 1,3 millió ember adatainak elemzésével arra a megállapításra jutottak, hogy a koraszülöttként világra jött embereknél későbbi életük során nagyobb a mentális zavarok megjelenésének kockázata. A The Archives of General Psychiatry című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerint a bipoláris zavar, a depresszió és a pszichózis is nagyobb gyakorisággal fordult elő az egykori koraszülöttek körében.
A londoni King's College és a stockholmi Karolinska Intézet munkatársai 1,3 millió, 1973 és 1985 között Svédországban született ember adatait tekintették át. Összesen 10 523 embert találtak, akiket pszichiátriai rendellenesség miatt kórházban kezeltek. Adataik elemzése azt mutatta, hogy a teljes időre világra jött gyerekeknél 2 ezrelék volt a valószínűsége az ilyen okból történt kórházi kezeléseknek, a 36 terhességi hétre születetteknél ennek duplája, 4 ezrelék, míg a 32 hétre születetteknél 6 ezrelék.
A nagyon korán világra jöttek körében hétszer gyakoribbnak bizonyult a bipoláris zavar és csaknem háromszor nagyobbnak a depresszió esélye. Mint Chiara Nosarti, a kutatók egyike a BBC hírportáljának (www.bbc.co.uk) elmondta, a valós számok ennél nagyobbak lehetnek, hiszen a tanulmányba csak a kórházi kezelésre szoruló esetek kerültek be. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a kockázat abszolút értéke még így is nagyon alacsony, és a koraszülöttek túlnyomó többsége teljesen egészséges.
Más szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy az 1970-es évek óta jelentősen fejlődött a koraszülöttek gondozása, például az agyuk hűtésével csökkenthető a károsodás mértéke, és agyuk elegendő mennyiségű oxigénnel való ellátását is számos új módszer segíti.
Egy séta a parkban segíthet a depresszióban szenvedő betegeken – derült ki egy új kutatásból.
A kutatás során azt vizsgálták, hogy a természetben tett séta javítja-e a klinikai depresszióban szenvedő betegek kedélyállapotát. A kognitív tudományból ismert úgynevezett figyelem-helyreállító elméletet (ART – attention restoration theory) is tesztelték, mely szerint az emberek jobban tudnak koncentrálni, miután a természetben töltenek némi időt, vagy a természettel kapcsolatos képeket nézegetnek. Az elmélet szerint ezeket a békés környezeteket nem bombázzák külső figyelemelvonó tényezők, amelyek megterhelik az emberek munkamemóriáját és figyelmi rendszerét. Ennek következtében az agy pihenni tud, az elmélkedés állapotába kerül, ami segít helyreállítani a kognitív kapacitást.
Depressziós embereken tesztelték az elméletet
Az új kísérletben 20 klinikai depresszióban szenvedő beteg sétált csendes természeti környezetben, illetve zajos városias környezetben. A séták előtt tesztekkel mérték fel kognitív és hangulati állapotukat, és arra kérték őket, hogy gondoljanak valamilyen megoldatlan, fájdalmas emlékre. Ezután arra kérték őket, hogy sétáljanak egy óráig egy erdei parkban, illetve egy forgalmas utcán. Útvonalukat GPS nyomkövetővel ellenőrizték. A séták után több mentális tesztet végeztek rajtuk, amelyek figyelmüket, valamint rövid és hosszú távú memóriájukat mérték. Egy héttel később megismételték a kísérletet, de mindegyik alany a másik helyszínen sétált, mint egy héttel korábban.
A parkban tett séta a hatásosabb
Az eredmények szerint mindkét típusú séta jelentős mértékben javította az alanyok kedélyállapotát. A résztvevők figyelme és munkamemóriája 16 százalékos növekedést mutatott a parkban tett séta után a városi sétához viszonyítva. A kutatás vezetője, Dr. Marc Berman elmondta, az eredmények azt bizonyították, hogy a klinikai depresszióban szenvedő alanyok memóriateljesítményük jelentősebb javulását tapasztalták a természetben tett sétát, mint a forgalmas városi sétát követően. A szakértő úgy véli, hogy a séta a természetben a klinikai depresszió jelenlegi kezeléseinek kiegészítéseként vagy javításaként szolgálhat. A tanulmány a Journal of Affective Disorders szaklapban jelent meg.
A téli hónapokban gyakran tapasztalunk fáradtságot, aluszékonyságot és étvágynövekedést. Az évszakhoz köthető hangulatzavar sokakat sújt, de nem mindenki mer beszélni róla, pedig többféle terápia is segíthet a legyőzésében.
„Alapvetően téli és nyári típusú depressziót különböztetünk meg. A zavarok kialakulásának hátterében összetett biológiai és pszichés folyamatok azonosíthatók, a betegségek középpontjában azonban az évszakok váltakozása áll” – írják a Semmelweis Egyetem kutatói. Molnár Eszter, Gonda Xénia, Rihmer Zoltán és Bagdy György azért tartja különösen fontosnak a szezonális affektív zavar vizsgálatát, mert korábbi felmérések akár a résztvevők 92%-ánál találtak évszakhoz kapcsolódó hangulatingadozást. Az angolul stílusosan szomorúnak, azaz SAD-nek (seasonal affective disorder) rövidített probléma betegségként még nem diagnosztizálható, küszöb alatti tünetegyüttest jelöl.
Sokkal több kutatás foglalkozik a mérsékelt égövben gyakori téli depresszióval, mint a nyárival, így az egyetem szakértői főleg az előbbire koncentráltak tanulmányukban. Az őszi hónapoktól megfigyelhető hangulatingadozást általában a napfényhiánnyal összefüggésbe hozható melatonintermeléshez és a D3-vitamin szűkösségéhez, illetve a korai sötétedés miatt összezavart biológiai órához kötik.
Téli álmot aludnánk?
Érdekes, hogy a téli típusú SAD fő tünetei a megnövekedett alvásigény és a fokozott szénhidrátbevitelnek köszönhető testsúlygyarapodás, amelyek hasonlóak a téli álmot alvó emlősök viselkedéséhez. Ezt akár a szervezetünk energiakonzerválásra tett kísérletként is értelmezhetjük. A rövidülő napok sötétsége fokozza a melatonintermelést, míg tavasszal az alvási ciklust irányító hormon elválasztása csökkenni kezd. Egy másik elmélet szerint a korai sötétedés eredményeként testünk az időzónákon átívelő utazások során tapasztalható jet lag-hez hasonló állapotba kerül, mivel a 24 órás napi ritmus fölborul. Akár délután is álmosnak és fáradtnak érezhetjük magunkat, és mire alkalmazkodnánk a kialakult helyzethez, beköszönt a tavasz, majd néhány hónap múlva az egész kezdődik elölről.
A „baglyok” hajlamosabbak rá
A biológiai óra természetesen nem mindenkinél működik egyformán. Az egészséges populációt tekintve körülbelül 60%-nak nincs preferenciája a napi ritmust illetően, 20% azonban úgynevezett reggeli cirkadián, azaz pacsirta, s megközelítőleg ugyanennyien tartoznak az esti cirkadiánok, tehát a baglyok közé. Az eredmények szerint utóbbiak hajlamosabbak a depresszióra. Talán nem hinnénk, de a születési évszaknak is köze van a napszakokhoz fűződő viszonyunkhoz: a tavasszal és nyáron születettek között több a bagoly, mivel belső órájuk eleve a hosszabb napokhoz alkalmazkodott – ezért érinti őket érzékenyebben azok rövidülése.
Fényterápia
„A fényterápia a téli szezonális depresszió kezelésének kulcsmotívuma, így a legtöbbet alkalmazott és kutatott természetes eljárás” – hívják föl a figyelmet a Semmelweis Egyetem szakértői. A megvilágítás-erősség mértékegysége a lux: egy erősen megvilágított szobában értéke körülbelül 500. A fényterápia naponta legalább 2-3 órán át tartó 2 500, vagy félórás 10 000 luxos fehér megvilágítást jelent, amely már 1-3 hét alatt képes befolyásolni a melatonin-háztartást. A reggeli fényterápiás kezelés egész napra feltölthet minket energiával, csökkentve a depressziós tüneteket. A mellékhatások között fejfájás, émelygés, hányinger, homályos látás és időszakos túlzott jókedv szerepel.
Ellenjavallata nincs, bár a szem kisereinek károsodása (retinopathia) esetén mérlegelni kell az alkalmazását. Ugyanakkor a fényterápia közel sem bizonyul mindenkinél hatékonynak: egyes eredmények arról tanúskodnak, hogy a páciensek felénél sikerült elérni a kívánt terápiás hatást. A legleleményesebb, fényterápiához hasonló megoldások között szerepel a hajnalt szimuláló lámpa, amely 90 perccel a tervezett ébredés előtt fokozatosan 250 luxig emeli a fényerősséget.
Gyógyszeres kezelés
A melatonin gyógyszeres adagolására vonatkozóan egymásnak ellentmondó eredmények születtek a szezonális affektív zavar kezelésében. Egyesek úgy vélik, 0,5 - 5 mg mérsékelheti a panaszokat, ám mások szerint nem hoz javulást a páciensek állapotában. Az agomelatin alkalmazása azonban szignifikánsan csökkenti a tüneteket. Mivel napszaki ritmus mutatható ki szervezetünk szerotonin, noradrenalin és dopamin szintjének változásában, összetettebb gyógyszerészeti megoldások is előtérbe kerültek, úgymint a fluoxetin- és a szertralintartalmú készítmények.
„Az egyik kritika a fényterápiával kapcsolatban, hogy szinte mindig az antidepresszáns kezeléshez viszonyítva határozzák meg a hatékonyságát” – hívják föl a figyelmet a Semmelweis Egyetem kutatói. A vizsgálati eredmények adatai alapján a betegek 67%-ánál mindkét eljárás esetében pozitív változás volt megfigyelhető, míg tünetmentességet 50%-os sikerrel értek el fényterápiával, fluoxetinnel pedig 54%-os arányban. A D3-vitamin étrend-kiegészítővel történő pótlása ugyanakkor eddig nem hozott mérhető eredményt, noha feltételezések szerint a természetes körülmények között UVB-sugárzás hatására keletkező anyag téli hiányának köze lehet a problémához.
Pszichoterápia
A fizikai folyamatok mellett a pszichés háttér vizsgálata is lényeges a SAD esetében. Két vizsgálat is kimutatta, hogy a kora ősszel fokozódó tépelődő, analizáló válaszadási stílus összefügg a téli depresszió súlyosságával. Az ilyenkor tapasztalható lelki érzékenység egyfelől alapulhat környezeti ingereken, például a napfényes órák számán, vagy akár negatív gondolati sémákon és viselkedésmintákon is. Egyéni jellemzőktől függ, hogy ezeket mennyire hagyjuk érvényesülni; a hangulatzavarra fogékony egyének rögtön rosszkedvűek és bosszúsak lesznek, amint észlelik a leghidegebb évszak közeledtét.
A pszichoterápia során célszerű az aktivitási lehetőségekre és a kellemes élményekre támaszkodni a „hibernált” állapotból történő kijutásra. A reggeli torna és a napközbeni kardio mozgás ennek hatékony kiegészítője lehet, mivel összehasonlító vizsgálatok szerint a páciensek 50%-ánál csökkentette az aluszékonyságot és a hangulatingadozásokat. „A legtöbb elemzés egyféle kezelés helyett különböző módszerek kombinációját javasolja a SAD enyhítésére” – összegzi Molnár Eszter és kutatócsoportja, hangsúlyozva, hogy a betegeknél egyénre szabottan kell kialakítani a felsorolt lehetőségeken alapuló terápiát.
Forrás: semmelweisfigyelo.hu - Sándor Alexandra Valéria
">
![Fotó: Hajdú D. András [origo]](http://static9.origos.hu/i/1206/20120621-lipotmezo-pszichiatriai-intezet-opni-orszagos.jpg "Fotó: Hajdú D. András [origo]")
Az öngyilkossági magatartás pszichés és szociokulturális háttértényezői címmel tartott előadást Tóth Mónika Ditta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetéből. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Miskolci Megyei Kórházban és Budapesten a Péterfy Sándor Kórház Toxikológiai Osztályán vizsgálták az öngyilkossági kísérletek hátterében meghúzódó tényezőket. Az öngyilkossági kísérletet kiválthatja egy helyzetből való menekülés, lehet figyelemfelhívó gesztusértékű, vagy állhat mögötte súlyos szándék.
(Fotó: Getty Images)
Kubiszyn Viktor 
Utolsó kommentek