Topolánszky Ákos szerint a tények nem támasztják alá a döntéseket 

Magyarországon évente tízezer halálos áldozatot követel a mértéktelen alkoholfogyasztás, további 23 ezret a dohányzás, miközben a félszázat sem éri el a különféle illegális drogok halálos áldozatainak száma. Ehhez képest a kormány a drogfogyasztást minden eddiginél szigorúbban bünteti, miközben a dohányzást csak kisebb mértékben korlátozza, a szeszesital-fogyasztást viszont az otthoni adómentes főzés engedélyezésével még ösztönzi is. Topolánszky Ákos, a Magyar ENSZ Társaság kábítószerügyi felelőse, az első Orbán-kormány volt kábítószerügyi államtitkára szerint a büntetőjogi szigor alkalmatlan eszköz a drogfogyasztás visszaszorítására. Ma már sem a megelőzésre, sem a gyógyításra, sem a kínálat csökkentésére nincs elég pénz. 

- Erről szó sincs. A heroin iránti igény, tartok tőle, még évtizedekig biztosítja az ottani ültetvényesek, és persze a heroin előállítóinak, szállítóinak és terjesztőinek a megélhetését. A fejlődő országok mellett Oroszországban is nőtt az intravénás drogfogyasztás, márpedig Afganisztánból lényegesen könnyebben és olcsóbban el lehet látni Oroszországot, mint eddig Európát. De a dél-amerikai kokainültetvény-tulajdonosoknak sem kell aggódniuk a megszűnő piacok miatt. Ha változnak is a fogyasztási szokások, ha egyes helyeken mérséklődik is a kereslet a kokain iránt, máshol nő, így marad szinten a fogyasztás.  Már ameddig így marad. Mert a harmadik világ új drogpiacai olyan országokban nyílnak, amelyekben már jó ideje egyfajta demográfiai robbanás tanúi lehetünk, azaz évről évre nő a potenciális fogyasztók, azaz a fiatalok száma.

- Miközben sokan egyenlőségjelet tesznek a drogkereskedelem és a szervezett bűnözés közé, sőt, azt is tényként állítják, hogy számos terrorszervezet is kábítószer-eladásból finanszírozza önmagát és akcióit, a világ országai semmit nem tudtak tenni a drogok terjedésének lassítása, visszaszorítása érdekében?

- Sajátos módon éppen a jó szándék lesz e tekintetben is a pokolba vezető út kikövezője. Minden árucikk, melyen extrapofit termelődik, valamint amelyre nagymértékű kereslet mutatkozik meg, szükségszerűen magával fogja vonni a szürke- és feketegazdaságot, az azzal együtt járó szervezett bűnözői környezetet, az erőszakot és a korrupciót is. A magas élvezeti értékű szerek esetében pedig az egyszerű tiltáson alapuló megoldás extrém módon növeli ezeket a kockázatokat. Ez olvasható ki a jelenlegi droghelyzetről az ENSZ éves jelentéséből, és hozzátehetjük, hogy ezek a legkevésbé sem kívánatos jelenségek immár nemcsak „kívül”, általában a világban, hanem konkrétan Magyarország vonatkozásában is megfigyelhetőek, habár a nagyságrend természetesen össze sem hasonlítható Oroszország, Mexikó vagy Bolívia példájával. A politika mentségére legyen mondva, a drogprobléma rendkívül összetett kérdés, rövid távon nem lehet látványos eredményeket elérni.

- Voltak olyan elképzelések, ötletek, hogy katonai eszközökkel el kellene égetni az afganisztáni mákültetvényeket…

Topolánszky Ákos
Népszabadság - Móricz Simon

- Afganisztánban állítják elő a világon forgalmazott heroin 90 százalékát. Jelenleg az időjáráson és a növényi betegségeken kívül semmi nem korlátozza komolyan az ottani máktermesztést. Nem lehet egy országot felégetni. Afganisztánban az ENSZ éves kábítószerriportja szerint a GDP 60 százaléka a drogtermelésből származik. A nemzetközi közösség csak akkor léphetne fel a siker reményében a mákültetvények megsemmisítése érdekében, ha komolyan vehető nagyságrendben egyidejűleg be tudna indítani olyan támogatási programokat, amelyek nemzetgazdasági szinten a drogbevételekkel összemérhető biztos jövedelmet biztosítanak az ott élőknek. És hadd emlékeztessem, hogy Kolumbiában tucatszám égeti fel a hadsereg a kokacserje-ültetvényeket. Minden erőfeszítés ellenére még annyit sem sikerült elérniük, hogy a kokain ára emelkedjen, nemhogy hiánycikk legyen belőle. Szóval, ha van is némi politikai akarat a drogkartellek felszámolására, a drogok terjesztésének megakadályozására, nem létezik annyi pénz, amivel ez elérhető lehetne. Ugyanakkor a kínálatcsökkentésre, azaz a drogok kínálatát megakadályozni hivatott eszközök önmagukban szinte semmit sem érnek, sőt a katonai és rendőrségi erőszak alkalmazásával jelentősen ronthatják is a helyzetet, ha nem egészülnek ki megfelelő és hatékony szakpolitikákkal, melyek a közösségeket, a megelőzést, az egészségügyi kezelést és a szociális ellátásokat erősítik.

- Ha lenne politikai akarat… Miért, Ön szerint nincs?

- A politikusok szeretnek saját döntéseik fényében sütkérezni, és többnyire el is hiszik, hogy amit tettek, azzal jó ügyet szolgáltak. Ha őket kérdezzük, akkor van akarat, és meg is tették a szükséges lépéseket, hiszen törvényeket alkottak, döntöttek, tanácskoztak, és a többi. Nyilván sok országban a politika elkötelezett a drogokkal szemben, hiszen az egészségügyi, kriminalisztikai, szociális kockázati forrást látja benne. Más kérdés, hogy mit tehet ellene. Nem létezik világméretű drogellenes koncepció. Nincs egységes drogpolitika. Ami valahol persze érthető. Afganisztán legfeljebb a nyilatkozatok szintjén léphetne fel a heroinkereskedelem ellen, hiszen, ha nem termelnének drogot, az ország éhen halna. Ráadásul a korrupt hivatalnokok úgyis elszabotálnának minden korlátozó intézkedést, hiszen az ő életszínvonaluk sokkal inkább függ a drogkartellektől, mint a kormánytól. Ugyanez igaz Kolumbiára is. És akkor még csak a termelésről beszéltünk. A drogokat el kell szállítani A pontból B-be, a bevételeket pedig tisztára kell mosni. Az ENSZ adatai szerint a világ drogforgalma 330 milliárd dollár. Ennyi pénzt csak nagy bankhálózatokon keresztül lehet tisztára mosni.

- Ha egyik napról a másikra bezárna Afganisztán és Kolumbia, megérezné a világgazdaság?

- A kérdés, ugye, elméleti csak, de ezzel együtt is a drogkereskedelem világának jellemzője, hogy rendkívül rugalmas, a megszűnő források helyett azonnal újak nyílnak meg. A piac kontrollja eddig mindig csak átmeneti nehézségekhez vezetett.

- A fejlett országok milliárdokat fordítanak határaik védelmére, a kamionokban, hajókban, különféle rakományok közé rejtett drogok felkutatására. Mégsem hallottunk még olyat, hogy valahol tartós droghiány alakult volna ki a hatóságok fellépése miatt.

- Becsült adatok szerint a világon útnak indított kábítószerek 90 százaléka célba is ér. Azaz minden tonnából kilencszáz kiló eljut a fogyasztókhoz, s csupán a tizede akad fenn az ellenőrzéseken. Nálunk valamivel rosszabb a helyzet, mivel a hazai lefoglalások jelentős hányada nemzetközi együttműködés keretében történik, és az úgynevezett ellenőrzött szállításokat érintik. Valójában valamelyik uniós tagállamba indították el az árut, amit a hatóságok titokban országról országra követtek, s valamilyen taktikai megfontolásból végül nálunk állították meg. Megjegyzem, ha lényegesen hatékonyabb volna a kínálatcsökkentés, azaz a megtermelt, legyártott drogok elkobzása, tartós hiányt akkor sem lehetne elérni. A drogpiac gyorsan alkalmazkodna a kialakult helyzethez, új szerekkel pótolná a lefoglalt anyagokat, és áthelyezné a termelést a védvonalakon belülre. Néhány éve még külföldről hozták be a Magyarországon értékesített marihuána döntő hányadát. Ma már itthonról látják el a hazai piacot, sőt, exportálunk is…

- A hazai drogpiacra is igazak az ENSZ-nek az Unióra tett megállapításai?

- Lényegében igen. Gyakorlatilag eltűnt a piacról a heroin, drasztikusan csökkent az egyébként is alacsony mértékű kokainfogyasztás is, a cannabis és a különféle szintetikus drogok iránti kereslet viszont jelentős, az utóbbi esetében jelentősen növekedett is.

- Hány fogyasztó van Magyarországon?

Topolánszky Ákos
Népszabadság - Móricz Simon

- Erre a kérdésre az a korrekt válasz, hogy nem tudom, és nem is lehet pontosan megmondani, de még csak hozzávetőlegesen sem. Azt tudni véljük, hogy hétvégéken úgy 200 ezren fogyasztanak valamilyen kábítószert. Nem tudni ugyanakkor, hogy közülük hányan nyúlnak hét közben is valamilyen anyaghoz, és hányszor. Ami viszont a felmérésekből világosan kiderül, hogy a hazai kábítószer-használók több mint 90 százaléka rekreációs fogyasztó. Ahogy az ország lakosságának nagy része iszik, főleg a hétvégén, amikor „jobban elengedheti magát az ember”, vannak akik kevesebbet, vagy egyáltalán nem isznak, mint mások, hanem elmennek egy buliba, beveszik a kedvenc anyagukat, jól érzik magukat, aztán másnap élik tovább a megszokott életüket. Nem bűnöznek a drog áráért, hiszen ezt a mennyiséget meg tudják venni a zsebpénzükből, annyi, mintha egy jobb üveg bort vennének.

- A kormány új drogpolitikája számukra sem ígér semmi jót. Ha egyetlen jointért nem is lehet még börtönbe kerülni, a mostani drogpolitika sokkal szigorúbb, mint korábban bármikor volt.

- A mostani drogpolitika, s általában, ami az elmúlt két-három évben ezen a téren történik, igen sajnálatos, és sok tekintetben felelőtlen. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy a megválasztott szakmai szervezetek egységesen és több alkalommal is állást foglaltak ez ügyben. Van egy mondás, „a büntetőpolitika a drogpolitika drága kudarca”. Már beszéltünk róla, hogy pusztán rendőrségi eszközökkel nem lehet hatékonyan fellépni a drogok terjedése ellen. Nálunk miért lenne ez másképp? A rendőrség – remélem, most nem hozom őket kényelmetlen helyzetbe – bizonyos szempontból nap mint nap elmulasztja teljesíteni törvényben előírt kötelességét, mert maga is tudja, hogy sok és költséges munkával lehetne elérni kevés eredményt szűkös erőforrásaik feláldozásával. Sok esetben nem lépnek fel a kábítószer-fogyasztókkal szemben. Tízezer esetből egyben indul eljárás, ha indul. Ha azt vesszük, hogy hétvégéken becsült adatok szerint 200 ezren fogyasztanak valamilyen illegális szert, akkor az évi 4000 eljárás, ami fogyasztók ellen indul, nem azt mutatja, hogy a rendőrség hanyatt-homlok üldözi a fogyasztókat. De a bíróságokról is elmondható ugyanez. Minden enyhítő körülményt figyelembe vesznek, mert tudják, hogy a szigor nem megoldás.

- Akkor mi a megoldás? Legalizálják a drogokat, lehessen otthon saját célra cannabist termeszteni, s receptre kaphasson heroin vagy kokaint, akinek arra van szüksége?

- Az államnak nem az a dolga, hogy eleressze a gyeplőt. Az lenne talán a legrosszabb megoldás. Úgy járnánk, mint a pancsolt borokkal, vagy a ki tudja, milyen úton-módon kotyvasztott, ellenőrizhetetlen minőségű pálinkákkal. Akkor még kevésbé tudnánk kontroll alatt tartani a folyamatokat. Ugyanakkor a másik szélsőség, a tiltáson és a büntetőpolitikai eszközök túlhangsúlyos, aránytalan és szükségtelenül igazságtalan alkalmazásán alapuló gyakorlat is csak a helyzet romlásához vezet.

- Tiltott szerekről van szó, amelyek termelését, terjesztését és fogyasztását a törvény büntetni rendeli. Ha nem legalizálja a szereket, akkor hogyan lehet kontroll alatt tartani a folyamatokat?

- Meggyőződésem, és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a drogprobléma terjedésével szemben csak egy olyan összerendezett politika alkalmas és hatékony, mely a keresletcsökkentés hangsúlyán alapul, abból indul ki, és ahhoz igazodnak a többi eszközök is. Amelyikben egymással összefüggésben jelenik meg a közösségek támogatása, a prevenció, a kezelés és ellátás, az ártalmak csökkentésének eszköztára és a drogkontroll mechanizmusai. A keresletcsökkentés területén, mely tehát a drogok használatához fűződő szokásokat, attitűdöket kívánja befolyásolni, számos hatékony beavatkozási lehetőség van. A jó, és szakmailag megalapozott megelőzésről pontosan tudható, mikor működik jól. A kutatások alapján elmondható, hogy a hatékony megelőzés az, amelyik minden pszichoaktív szer fogyasztására kiterjedően végzi munkáját, beleértve a legálisakat, az alkoholt és dohányzást is. Amelyik interaktív, azaz beszélget a fiatalokkal, nem nekik akar üzenni, hanem közösen akar megoldásokat kidolgozni. Éppen ezért komolyan veszi a célcsoportot, a képességeket és készségeket erősíti, és nem csak egyébként ellenőrizhetetlen minőségű, esetleges információkat közvetít. Fontos, hogy folyamatosan jelen legyen, az egyszeri alkalomra szóló programokra nem szabad pénzt adni. És elkerülhetetlen, hogy a szülőket és hozzátartozókat is próbáljuk bevonni. Annak gyakorlatilag semmi értelme, amikor a rendőr vagy a tanár kimegy az iskolába és elmondja, hogy miért nem szabad kábítószert fogyasztani, milyen betegségeket okozhatnak a szerek, s milyen büntetés jár annak, aki mégis megteszi, mert ez az út nem vezet sehova. Ha pedig információt közlünk, azoknak „helyükön kell lenniük”, hitelesnek kell lennie. Sem dramatizálni, sem bagatellizálni nem szabad. Sajnos egyrészt nem ezt a prevenciós megközelítést támogatjuk, de a pénz is kritikus mértékben megfogyatkozott ezen a területen.

- De mégiscsak a drog a veszélyesebb, a keményebb anyag…

- A kérdést nem érzem helyénvalónak. A drog orvosi, szakmai kifejezés. Mindazon anyagokat jelenti, melyek a szervezetbe jutva az agy működését befolyásolják. A kábítószer elsősorban jogi kategória, ahová a pszichoakítv szerek közül azokat soroljuk, melyek az ENSZ egyezményeinek jegyzékeiben szerepelnek. Mit jelent ez? Azt, hogy akár legális, akár illegális egy pszichoaktív szer, adott esetben súlyos és káros drog, befolyásolja az emberi szervezetet, az emberek egészségét. Magyarországon, mint egyébként a világon is a legális szerek fogyasztása jelenti kiemelkedően a legnagyobb népegészségügyi kockázatot. Hazánkban évente mintegy tízezren halnak meg az alkoholizmus következtében, további 23 ezer életet követel a dohányzás. Ez az éves halálozás megközelítően egyharmada. Ehhez képest a statisztikák szerint húszas nagyságrendben követelnek áldozatot a drogok. Több nagyságrendnyi a különbség. A közlekedési balesetek tízegynéhány százalékát még ma is az ittas vezetők okozzák; drogos sofőrt elvétve találnak, pedig már évek óta drogtesztet is készítenek a balesetben érintettekkel. A befejezett emberölések 47 százalékát szintén ittasan követik el. Ráadásul az esetek még nagyobb hányadában az áldozat is ittas volt a bűntény idején. És ha valaki elmegy egymás után egy addiktológiára, egy toxikológiára és egy tüdőgondozóba, arról is meggyőződhet, hogy nem a drogosok jelentik a legnagyobb terhet a három élvezeti szer fogyasztója közül az egészségügyre.

- Azért azt talán nem vitatja, hogy a drogok hatásmechanizmusa más, mint az alkoholé. Olyan szeszesitalt legalábbis még nem láttam, amelyből pár csepp úgy kiütné az embert, mint a GINA, hogy órákig azt sem tudja, hol van, mi történik vele…

- Van egy közös tulajdonsága a legális és az illegális szereknek: valamennyi tudatmódosító hatású. Kétségtelen, különböznek az egyes szerek hatásmechanizmusaik tekintetében. Mint ahogy más a hatása a pálinkának meg a bornak is. Találtak már olyan házi főzésű orosz vodkát, amelyből pár korty elég volt a halálhoz. És, ha abból indulok ki, hogy felmérések szerint a hazai piacon forgalomban lévő szeszesitalok harmada hamisítvány, pancsolt, kétes minőségű és eredetű áru, akkor nincs túl nagy különbség a dílertől vásárolt illegális drogokban vagy a bögrecsárdában vásárolt „pálinka” fogyasztásában rejlő kockázat között. Miről van tehát szó? Az állam bizonyos tudatmódosítókat tilt, sőt büntet, másokat korlátoz (zárt helyen nem lehet dohányozni például), de amúgy enged, megint másokat kifejezetten támogat (otthon adómentesen főzhet bárki pálinkát). Megjegyzem, az alkohollal összefüggő halálesetek 80 százalékáért az égetett szeszesitalok a felelősök, köztük a mostanában hungarikumnak, sőt nemzeti kincsnek tartott pálinka. Az Alkotmánybíróság 2004-es drogdöntése azzal indokolta a drogjogi szabályozás szigorítását, hogy az alkohollal megtanult együtt élni a magyar társadalom, míg az illegális szerekkel nem. Kár, hogy a taláros testület álláspontját a tények nem igazolják. Nem együtt élni, hanem meghalni tanultunk meg az alkoholtól, mégpedig úgy, hogy tudomást sem veszünk róla.

- Ha nem legalizálja az állam a nemzetközileg tiltott drogokat, akkor mi a megoldás? Mert az nem lehet cél, hogy az illegális szerek fogyasztása beérje a legálisakét…

- Magam a tudatmódosító szerek összességét a társadalmakkal együtt élő, szükséges és – sajnos – megszüntethetetlen rossznak tekintem, melynek mértékét azonban minimalizálni kell megfelelő, okos szakpolitikákkal, és elégséges források segítségével. Az én „drogpolitikám” nem változott egy hangsúlynyit sem, amióta a nagyrészt az én nevemhez kötődő és mindvégig nagy támogatottságot kapó első Nemzeti Drogstratégiát elfogadta a Parlament még 2000-ben. Én a megelőzésre és a kezelésre koncentrálnám az erőket. Pontosan tudjuk, hogyan lehet felkészíteni a fiatalokat a drogokkal való esetleges első találkozás során meghozandó helyes döntésre. A prevenció hármas célkitűzése: minél hatékonyabbnak lenni abban, hogy minél kevesebben fogyasszanak pszichoaktív szereket, köztük illegális drogokat, de alkoholt és dohánytermékeket is. Ha ezt nem tudtuk megakadályozni, akkor el kell érni, hogy minél később kerüljön sor rá, hiszen minél koraibb életkorban következik be, annál nagyobb kockázatokkal járhat. Ha pedig valaki már nemcsak kipróbálta, hanem rendszeresen fogyasztja is a szert, akkor meg kell adni neki minden esélyt, hogy a lehető legkisebb egészségi kockázattal tegye annak érdekében is, hogy minél hamarabb és minél kisebb ártalmakkal esélye legyen felhagyni szenvedélyfüggő magatartásával. Sem az egyénnek, sem hozzátartozójának, sem a társadalomnak nem érdeke, hogy a büntetőpolitikai eszközök túlhangsúlyozásával egy tiltott szert egyszer, kiváncsiságból, vagy a csoport nyomásának engedve kipróbáló fiatalt meghurcoljanak. Jó, egy a tízezerhez az esélye, hogy ez megtörténik, de akkor is. Nem lenne minden szempontból hasznosabb megtanítani őket, hogyan mondjanak nemet a kockázatos szerfogyasztásra, és hogyan mondjanak igent a produktív, a közösségbe beilleszkedő jövőjükre? Egyetlen problémát sem lehet tűzzel-vassal, hanem csak érzékeny és pragmatikus megoldásokkal oldani. Jó lenne, ha a politika az élethez szükséges gyakorlati szeretetként, és nem a hatalmi csoportok erőszakos üzeneteként valósulna meg.

- Az Országgyűlés most szigorította a büntető törvénykönyvet, és benne a kábítószeres jogszabályokat. Ezzel ön nem ért egyet?

- Ha a politika abbahagyná a gyönyörködést saját szelektív szigorában, és elgondolkodna, hogy a bevezetett és a jövőben bevezetendő intézkedéseivel nem okoz-e összességében nagyobb bajt, mint amekkorának a megelőzésére, megszüntetésére törekszik, akkor beláthatná, hogy a büntetőjogi szigor önmagában nem hogy kevés, de ártalmas is. Ha a politika a saját szenvedélyszerét [az alkoholt] mindenáron támogatja, a másokét - mellesleg saját gyermekei korosztályáét – [a drogokat] pedig minden eszközzel tiltani, büntetni rendeli, nem a helyzet javulásához, hanem romlásához járul hozzá. És ez az adatokból látható helyzet valóban.

- No, de ki mondta, hogy a drogokkal szemben csak büntetőjogi eszközökkel kívánnak „harcolni”?

- Természetesen eltér egymástól a politikai kommunikáció, valamint a valóság. Az állam a társadalmi valóságra alapvetően két eszközzel tud hatni. Egyrészt törvény- és szabályalkotással. Ez ingyen van, azért szűkös helyzetekben a politika e területen hiperaktív. Most is ez történik. Az irány pedig a szakmai szervezetek véleménye szerint pontosan a szükségessel ellentétes. A másik a források biztosítása. E tekintetben a felelőtlenség halmozódásáról számolhatunk csak be. Annak a felelőtlenségnek a folytatásáról, mely már a korábbi kormányok alatt kezdődött, de az utóbbi két évben gyorsult fel. A megelőzésre a nyolc évvel ezelőtti mértékhez képest már csak nyomelemi nagyságrendben áll rendelkezésre pénz, az egészségügyi és szociális kapacitások csökkennek, számos szakmai ellátó részben vagy egészben kénytelen volt befejezni tevékenységét. Pedig a drogfüggő ember, mégpedig beteg ember, akinek az alaptörvény értelmében jár az állapotának megfelelő, legmagasabb szintű egészségügyi ellátás. Ha valaki elissza a máját, haláláig kezelik a kórházban, aki párszor bedrogozott, azt nem? Míg forrásai és államigazgatási jelenléte gyakorlatilag elenyészett, a drogprobléma csak mint a kormányzati propaganda része jelenik meg. Az ingyen van. Majdnem.

- Törődnének bele, hogy van pár százezer ember, aki tiltott szerekkel él?

- Éppen ellenkezőleg. Felelős és hatékony szakpolitikára van a döntéshozónak felhatalmazása. Nagyon remélem, hogy a jövőben ez a mélyrepülés ezen a területen megszűnik. Nem komplikált, amit tenni kell, csak pont az ellenkezőjét annak, ami eddig történt. 

Forrás: nol.hu - Fekete Gy. Attila 

A Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány 2012. június 7-én sajtótájékoztatót tartott, melynek apropóját több örömteli hír adta: az alapítvány Akcióterv a magyarországi öngyilkosságok megelőzésére című programjában szereplő célok közül több megvalósult.

Jó hír, hogy az alapítvány önkéntesei, hosszas képzés után – akik igény esetén az öngyilkosságot elkövetett személyek hozzátartozóinak nyújtanak segítséget –, már elérhetőek a 06-20/464-8005-ös telefonszámon. Egyeztetés után egy erre felkészített önkéntes személyesen találkozik a gyászoló családtaggal, hogy segítse a sokszor érthetetlen, sok szégyennel övezett tragédia feldolgozását. Mivel pályázati vagy állami forrás nem áll az alapítvány rendelkezésére, ezért ezt a munkát saját, szűkös anyagi körülmények közepette végzik az alapítvány munkatársai.

Továbbá az alapítvány által szorgalmazott médiának szóló, az öngyilkosságok kommunikációjáról szóló irányelv elkészült, amit a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság be is épített hasonló elnevezéssel kiadott anyagába.

Rossz hír viszont, hogy a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítványnak az állami intézményekkel való sorozatos, partnerséget kereső kezdeményezései nem jártak sikerrel. „Úgy tűnik, a magyar kormányzatnak és a döntéshozóknak egyáltalán nem fontosak azok a honfitársaink, akik öngyilkosságot követnek el. Az azonban érthetetlen, hogy ha ők nem foglalkoznak a problémával, akkor miért nem támogatják azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek szakmailag megalapozott és a gyakorlatban is megvalósítható programot tesznek az asztalra, és tenni akarnak az öngyilkosságok csökkentéséért.” – mondták az alapítvány képviselői.

Az alapítvány legutóbb egy olyan TÁMOP pályázaton nem nyert pénzt, amely kifejezetten a civil szervezetek és az igazságügyi szakszolgálatok együttműködését célozta az áldozattá válás megelőzésében. „A pályázatban szereplő igazságügyi szolgálatok, rendőr-főkapitányságok, mentők, tűzoltók és börtönőrök mind egyetértettek abban, hogy az öngyilkosságot elkövetők vagy azzal próbálkozók, illetve azok családtagjai áldozatok, és fokozott veszélyben vannak. A fenti szervek nagy örömmel vették egy hálózat kialakítását, amelyben ők is megtanulhatják az olyan helyzetek kezelését, amivel – sajnos – naponta találkoznak” – hangzott el a sajtótájékoztatón. A pályázat elutasítása ellen az alapítvány fellebbezett, mivel az általuk kidolgozott program a Magyar Pszichiátriai Társaság, az SE Magatartástudományi Intézete, és a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve támogatását is élvezi. Az alapítvány erről a pályázat elbírálóit is tájékoztatta.

A sajtótájékoztató harmadik témája annak a nemzetközi konferenciának a bejelentése volt, amit az alapítvány szervez idén ősszel Budapesten, és a fiatalkori öngyilkosságok megelőzését szolgálja. „Mivel a konferencia is a pályázat egyik fontos eleme volt, így most nehéz helyzetben vagyunk. Ráadásul a konferencián a világ számos országából eljönnek, Japántól Angliáig, és az öngyilkosság-megelőzés legnagyobb nemzetközi szaktekintélyei vállalták el a felkérésünket. Olyan országokból jönnek, ahol természetes, hogy a kormány egészségprevenciós programja foglalkozik az öngyilkossággal is. Mit mondjunk, ha megkérdezik, hogy Magyarország mit tesz a nemzetközileg még mindig riasztóan magas öngyilkosságok számának csökkentéséért?” – jegyezték meg az alapítványtól. A konferenciát a World Psychiatric Association, a világ legnagyobb pszichiátriai szervezet is támogatja, és több nagykövetség is jelezte ebbéli szándékát. A szakmaközi konferencia az elméletek helyett a gyakorlati lehetőségekre és feladatokra koncentrál, ennek megfelelően nem csak pszichiáterek és pszichológusok, hanem háziorvosok, szociális munkások, tanárok, szülők stb. is részt vesznek rajta. Folyamatosan várják a konferencián résztvevő szakemberek, rendőrök, tűzoltók, börtönőrök, egészségügyi dolgozók, tanárok szociális munkások stb. jelentkezését és előadásait a konferenciára!

A sajtótájékoztatónak az elhangzottakon túl egy figyelemfelhívó apropója is volt, ugyanis ahogy az elhangzott, az öngyilkosságok száma a közvélekedéssel ellentétben nem ősszel vagy télen, hanem nyáron a legnagyobb. Ebben az időszakban kell a legjobban odafigyelni veszélyeztetett, elszigetelődött rokonainkra, barátainkra és szomszédainkra. Azok közül is a legnagyobb kockázatot hordozó csoportokat jelenik azok, akiknek családjában történt már öngyilkosság, akik már próbálkoztak korábban öngyilkossággal, akik kezeletlen depresszióban szenvednek, az alkoholisták, a 45-65 év közötti és 80 év feletti férfiak. Aki egyszerre több ilyen csoportba is tartozik, fokozott veszélynek van kitéve.

Akit öngyilkossági gondolatok gyötörnek, és nincs a környezetében olyan személy, akivel megosztaná ezeket, hívja fel az ország egész területéről ingyenesen, előtag nélkül hívható lelkisegély-telefonszámot: 116-123.

Forrás: lelekbenotthon.hu

A közösségek építésével és megtartásával lehet sikeresen küzdeni a szenvedélybetegségek ellen – mondta a miniszter, majd rámutatott: „akinek közössége van, annak embere van”. A prevenció és a drogellenes harc ugyanis elsősorban és leginkább ember-kérdés. Vannak-e, lesznek-e emberek, közösségek, szervezetek, lesz-e összefogás az ezen útvesztőbe kerültek megmentése érdekében? – fogalmazott a miniszter.

Balog Zoltán emlékeztetett arra, hogy Magyarországon van kultúrája a segítségnyújtásnak. Hazánkban ebben a kérdésben régen az egyházak voltak úttörők, hiszen amíg hivatalosan nem is létezett a „drogprobléma”, csak ők foglalkoztak az akkori szóval élve „kallódó” fiatalok felkarolásával. Mára számos szervezettel és hálózattal bővült e kör, így a nap üzenete egyértelmű: van segítség a bajbajutottaknak, van kihez fordulniuk. Van szabadulás – nyomatékosította a miniszter.

Az év második felében kormány elé kerül az új kábítószer-ellenes stratégia – tájékoztatott. Természetesen szükség van tervre, de ugyanekkora szükség van azokra az emberekre, akik elvégzik ezt a munkát. Az adminisztráció és e társadalmi szereplők közötti együttműködés nagyon fontos – hívta fel a figyelmet Balog Zoltán, hozzátéve: ennek elmélyítése érdekében, köszönetképp adományozza az EMMI ezeket az elismeréseket az ENSZ Kábítószer-ellenes Világnapján.

Asztalosné Zupcsán Erika pohárköszöntőjében rámutatott: amikor az ember hivatást választ, azt nem azért teszi, hogy dicséretet kapjon, hanem elhivatottságból, szeretetből. A szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár végül további sikeres munkát kívánt a kitüntetetteknek. 

Az Elige Vitam-Díjban, Miniszteri Dicséretben és Miniszteri Elismerő Oklevélben részesültek névsorát a kapcsolódó anyagok között olvashatják.

(kormany.hu) 

"Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt." 

15-20 férfi áll a színpadon, és József Attila-verseket énekelnek. Egy közös van bennük: mindannyian belecsúsztak a kábítószer csapdájába. Azért gyűltek össze, hogy megünnepeljék: 20 éve segít drogosokon a Zsibriki Drogterápiás Intézet, és hogy megajándékozzák azokat, akiknek - 1-2, 3, vagy akár 14 éve - sikerült kiszállniuk. 

Ennek szellemében változtattunk az első VOLT Fesztivál napunk után a Kék Pont Mértékletesség Tere sátrunk nyitvatartásán. Mivel tegnap sok hozzánk betérő jelezte, hogy 6 után már bulizni indul, s a fél 7-es koncerteken már szeretne ott lenni, mától délben nyitunk és este 6ig várunk midnnekit szeretettel, a Civil zónában!!

Gyertek, lássatok (csodát) Mértékletességet!! 

Forrás: kekpont.hu 

Kubiszyn Viktor Drognapló - Keressétek a VOLT Fesztiválon a Kék Pont Mértékletesség Sátrat, (Civil Zóna, 12-18) mert Drognapló könyvet és hangos könyvet nyerhettek nálunk!

Országos fesztiválkörút indul (forrás: Drognapló - Sajtóközlemény)

Drog. Irodalom. Hang. Zene. Kép. Függőség. - Június 29-én a VOLT fesztiválon kezdődik Kubiszyn Viktor Drognapló című önéletrajzi dokumentumregényének nyári fesztiválkörútja. A körút során az egyes helyszíneken olyan összművészeti programmal várjuk az érdeklődőket, amelynek célja a tudatállapot-váltás megidézése a zene, a film és az irodalom segítségével. A fesztiválkörút során a szervezők tágabb betekintést szeretnének nyújtani abba a szubkultúrába, melyben az anyagos élmények rengeteg kultuszteremtő művészt megihlettek. A cél emellett a minél őszintébb kommunikáció a függőség témájáról és a fogyasztás lehetséges veszélyeiről.

A nyári sorozat a sikeres tavaszi országos Drognapló körút folytatása. A tavaszi körút során a Drognapló szerzője Győrben, Pécsett, Szegeden, Szolnokon, Debrecenben, Miskolcon és Békéscsabán tartott rendhagyó drogprevenciós és irodalmi kötetbemutatókat.

A Drognapló nyári fesztivákörút állomásai:

Június 29. - Volt fesztivál, Medical Mental Alapítvány Sátor

Június 30. - Volt fesztivál, Irodalmi Sátor (Sopron) és Kék Pont Mértékletesség Tere sátor (Civil Zóna)

Július 7. - EFOTT (Velence)

Július 10. - Gombaszögi Ifjúsági Tábor (Krasznahorka, Szlovákia)

Július 19. - Hegyalja fesztivál, Ökoteátrum (Tokaj-Rakamaz)

Augusztus 1-5. - ÉlesztŐ Református Fesztivál (Kovácspatak, Szlovákia)

Augusztus 7-11 - OZORA (Dádpuszta)

Augusztus 12. - Sziget fesztivál, Életrevalók Karitatív Egyesülete Sátor

Augusztus 29. - JAK Tábor, Szigliget

Kubiszyn Viktor 1979-ben született Miskolcon. A kétezres évek elején filmes újságíró, filmkritikus. 1995-2002 és 2005-2009 között aktív kábítószerfüggő. Könyvei: Filmflesskönyv (egybegyűjtött filmes írások, Underground Kiadó 2011), Drognapló (Jószöveg Műhely Kiadó, 2011).

Film a Drognapló kapcsán Kubiszyn Viktorról itt.

Interjú Kubiszyn Viktorral a könyvről itt.

Beszélgetés a Petőfi rádióban a könyvről és a tavaszi körútról itt.

„Drogosnak lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az. Ne várd, hogy meghajoljon ezért előtted a világ. Viszont beszélni a kalandról hasznos lehet. Ha ezt izgalmasan teszed, még élvezetes is. Viktor könyve ilyen: hasznos és élvezetes.” (Kiss Tibi, a Quimby zenekar frontembere)

Támogató: Welt 2000 kft.

Szakmai partnerek: Litera.hu, Kék Pont Alapítvány, MRE – KIMM Drogterápiás Otthona,

További információ: www.facebook.com/drognaplo, www.drognaplo.hu 

Forrás: kekpont.hu 

Több esettel és szélsőségesebbekkel találkoznak a pszichiátriákon dolgozók, mint az ezredfordulón - mondta Feller Gábor, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa csütörtökön a városban, a szakdolgozók háromnapos országos konferenciájának megnyitója előtt tartott sajtótájékoztatón. 

Általában ritkán írok magyar reklámokról, de most több okból is kivételt teszek. Az első, hogy kifejezzem elismerésem annak a csapatnak – élén Sós Bálinttal – akik múlt héten a cannes-i Young Director Awards versenyen harmadik helyezést értek el. A második apropó pedig maga a pályamű, melyet látva először alig hittem, hogy magyar munkáról van szó. Félreértés ne essék, nincs bajom a hazai felhozatallal (NOT), de tény, hogy Magyarországon a jó reklámfilm olyan ritka, mint a fehér Zorró. E sajnálatos tény okait most nem szeretném kifejteni – azt meghagyom a fröccsözős, romkocsmában állós estékre.

A “Háztartási balesetek” című klipről viszont annál inkább beszélnék, hiszen tényleg egy igazi gyöngyszemről van szó. A NANE (Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület) és Sós Bálint rendező filmje szerencsére nem a közkedvelt sokkolásra és erőszakos jelenetekre, hanem a humorra és az önámításra épít. A filmben szereplő – a hatvanas évekbeli amerikai háztartásbelieket szimbolizáló – asszonykák tökéletesen testesítik meg azt az elnyomottságot, tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, melyet napjaink bántalmazott női is átélhetnek. A megmagyarázás, titkolózás és rettegés szomorú jelei pedig mesterien vannak palástolva a humor és irónia eszközeivel. A színes és vidámnak tűnő jelenetekben elrejtett apró kis utalások (kép egy síró nőről, jegygyűrű dörzsölése, elejtett üveg) végig olyan nyomasztó atmoszférát kölcsönöznek szpotnak, hogy szinte borsódzott a hátam. A zene pedig csak hab a tortán, hiszen ennél romantikusabb nótát aligha találtak volna a készítők egy ilyen témához.

Ami a reklámfilm fő üzenetét illeti, szerintem kétség nem fér hozzá, hogy mindenkit telibe talál. Még a sokat látott és fikázott Subba blogon is az elismerő kommentek voltak többségében. Ez pedig legalább annyit ér, mint egy cannes-i arany. De ha szeretnétek, hogy Bálinték még több elismerést kapjanak, osszátok meg a videót, vagy lájkoljátok ezt a poszot, és a film elnyerheti a Young Director Awards közönségdíját is, melyet a legnézettebb Youtube pályamű kap. Hajrá Bálint, hajrá Strawberry Film!

Egy nappal azután, hogy a magyar Országgyűlés szigorított a drogjogi szabályozáson, a drogellenes világnap alkalmából volt elnökök mellett a világ számos gazdasági és politikai vezetője sürgeti a drogfogyasztók dekriminalizálását. 

A Globális Drogpolitikai Bizottság június 26-án, a drogellenes világnapon Londonban ismerteti azt a jelentést, amely szerint a tiltó drogpolitikák a globális HIV-járvány terjedését gerjesztik, ezért a szabályozás azonnali, alapvető reformjára lenne szükség. A jelentés rámutat, hogy a drogellenes háború nem tudta csökkenteni a kábítószerek kínálatát – így például az illegális heroinkínálat 380 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedekben. Nem elég, hogy a szigorú drogpolitika eredménytelen, még nem kívánt káros hatásai is vannak. Az Afrikán kívüli világban minden harmadik új HIV-fertőzés az intravénás szerhasználattal függ össze, a drogfogyasztók kriminalizálása és megbélyegzése a járvány egyik fő motorja.

“Míg a világ egyre több országa ismeri fel a drogfogyasztók büntetésének károsságát, Magyarországon mintha visszafelé forgatták volna el tegnap az idő kerekét” – mondta Dénes Balázs, a TASZ elnöke. “Elkeserítő, hogy milyen érdektelenség övezte az egyik legjelentősebb, teljes egészében 1978 óta először megújuló törvényünk parlamenti vitáját, és mennyire lesöpörte a kormány a szakmai szervezetek érveit az asztalról, amelyek mind ellenezték a szigorítást.”

A világ 19 vezető személyiségét, köztük hat volt elnököt magába foglaló Globális Drogpolitikai Bizottság hangsúlyozza, hogy azokban az országokban, ahol a fogyasztókat nem büntetik, viszont jelentősen megnövelték a megelőzésre és ártalomcsökkentésre fordított pénzt, sikerült visszaszorítani a drogfogyasztás ártalmait, így a fertőzéseket és haláleseteket. Ezzel szemben azokban az országokban, így Oroszországban, ahol szigorú a szabályozás és a kormány nem támogatja az olyan programokat, mint például a tűcsere, a járvány elszabadult és a drogfogyasztás jóval több ártalommal jár az egész társadalomra.

“Bár Magyarországon jelenleg még alacsony a HIV-fertőzött drogfogyasztók száma, ez a helyzet hónapok alatt megváltozhat” – jelentette ki Sárosi Péter, a Társaság A Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője. “Romániában például éppúgy nőtt a szintetikus drogok injektálása, mint Magyarországon, éppúgy kriminalizálják a drogfogyasztókat, mint nálunk, és néhány éve éppúgy csökkentették a tűcserékre fordított költségvetést, mint jelenleg nálunk – mára több száz HIV-fertőzött drogfogyasztót regisztráltak.”

A mostani szigorítás a TASZ szerint éppen azokat a fogyasztókat érinti a legrosszabbul, akik a leghátrányosabb helyzetűek és a leginkább szükségük lenne a kezelésre: a függőket. A szervezet álláspontja, hogy a politikai döntéshozóknak meg kellene fogadniuk a Globális Drogpolitikai Bizottság javaslatait, dekriminalizálniuk kell a drogfogyasztókat és jelentősen növelni a megelőzésre és ártalomcsökkentésre fordított pénzt.

Újrakezdenéd, folytatnád vagy befejeznéd középiskolai tanulmányaidat? Nálunk megteheted! A Megálló Csoport Alapítvány tanulási lehetőséget kínál azoknak, akik függőségi problémájuk, másságuk, viselkedésük miatt kihullottak az általános képzési rendszerből.

Az iskolában a tananyagot nem évfolyamokra, hanem tematikus kurzusokra bontjuk. Az oktatás kiscsoportos és egyéni foglalkozásokon történik, sok személyre szabott feladattal.

Iskola és józanság. Érdekel? Várunk július 3-án, kedden délelőtt 10-kor a Megállóban!

Helyszín: 1084 Budapest, József u. 49.

További információkért kérjük, vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy csak egyszerűen: gyere el. 

Forrás: stopgroup.hu  

A drog és művészet szenvedéllyel és szenvedéssel teli találkozását egy különösen aktuális időpontra szerveztük. A Kábítószer-ellenes Világnap (június 26.) alkalmából olyan hazai filmekről, színművekről és könyvekről olvashatsz, amelyek hatására nagyot nézel, az anyagozásról pedig egy életre elmegy a kedved.

De akkor mégis miért…?

Ma már egy jó drogos műalkotás másképp „működik”, mint egy évszázaddal ezelőtt. Elénk tárja a lent és fent összes pszichikai és fizikai mélységét és magasságát. Ezért minden öncélúságon túlmutató drogos műben van valami drogellenes is, hiszen az feketén-fehéren bemutatja a droghasználók életét. A néző számára körvonalazódik: ez az élet gyötrelmes, önpusztító és nem tart sokáig. Akkor mégis miért nyúlnak olyan sokan a droghoz? Ezt megtudhatjuk más bőrén szúrt tapasztalásokból is. Az témával kapcsolatos itt következő művek ebbe a kérdéskörbe engednek bepillantást.

Film – korszimbólum és kilátástalanság

Fligeauf Benedek (Bence) Dealer című 2004-es drámája nyomasztó, a rendezőtől már megszokott lassúsággal folydogál emberi sorsok, droghasználók és az ő kilátástalan kapcsolataik medrében. A film szervezőelve maga a díler személye, aki minden érzelem nélkül szállítja az elmúlás óráját egyre közelebb a megrendelőknek. A drog a kor dekadens félelmeinek és vágyainak szimbóluma.

Azt hogy a drog mennyire nem tesz különbség társadalmi csoportok között, hogy az a szellemi és testi nyomor, amelybe a függőség dönt, mennyire érvényes mindenkire, megtudhatjuk a Lackáék heroinoznak című dokumentumfilmből. A történet egy hajléktalan párról szól, Adriennről, Balázsról és barátjukról, Lacikáról – csak erős idegzetűeknek ajánljuk. Pesty László filmje három fiatal heroinista mindennapjait mutatja be. Balázs biblialapból tekeri a cigit. Ha a szereplőknek nincs pénzük heroinra, akkor szipuznak. A szúrásról így mesélnek: „Ez tölti ki a napunk, felkelünk, kéregetünk, belőjük a cuccot és kezdődik minden elölről.” Nekik ez mégis minden erőfeszítést megér: „Ilyenkor még a hányást is élvezed. Még a rosszat is.” Adriennek két, heroinistaként világra jött fia van. Jövőképe nincs, a haláltól nem fél. A lehetetlenre tesz kísérletet a film, ezt a felfoghatatlan nihilt próbálja meg megtölteni a három fiatal életével.

Színház – kamaszok magánya

Németh Ákos A webáruház című darabja tizennégy esztendős iskolások elmagányosodásáról szól. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház ez év márciusától bemutatott darabja feszültséggel és konfliktusokkal teli. A webáruház öt fiatal történetét meséli el. Megismerjük a félénk, verssel udvarló Bálintot, a tolókocsis Melindát gyámolító sportos Lórántot, az önbizalomhiányos, féltékeny Martinát, és húgát, a mozgássérült Melindát. A darab főszereplője a drogdíler Marcella, aki egyre mélyebbre csúszik függőségében és magányában.

Könyv – dokumentált pokoljárás

Kubiszyn Viktor 2011-ben megjelent dokumentumregénye, a Drognapló arról számol be, hogyan vált a mű írója függővé, hogyan használta ki családtagjait és hogyan mászott ki éhezés, lopás és folyamatos visszaesés dacára a több mint 15 éve tartó függőségéből. Kubiszyn Viktor a könyv megírása után országos irodalmi és drogprevenciós körútra indult, hogy meséljen fiataloknak döntéséről, és annak előzményeiről – arról, hogy mi hozta vissza az életbe. „Bár kint már minden összeomlott körülöttem, és a működésem vége vagy az elmegyógyintézet vagy a temető lett volna, a legnehezebb számomra mégis a döntés meghozatala volt, hogy otthagyok mindent. Görcsösen ragaszkodtam a kinti életem morzsáihoz, a mélyponton lévő párkapcsolatomhoz, az anyagos életformámhoz. Nagyon meg kellett lépnem magam, hogy lejöjjek – de miután megvolt a döntés, felszabadultam.” Szimpatikus továbbá a Jószöveg Kiadó gondozásában megjelent regényben, hogy nélkülöz mindenfajta „Hádészt megjárt hajós”-féle gőgöt. Kubiszyn Viktor egyszerűen fogalmazva, lépésről-lépésre mondja el, mi mindenen ment keresztül. Nem kérkedik, nem oktat, csak reflektál. De azt kérlelhetetlen őszinteséggel teszi.

Magyarország második Trainspottingja, Szabó Győző Toxikoma című könyve fél évvel a Drognapló után jelent meg. Az ismert színész regénye szintén egy személyes hangú beszámoló, mégis másképp szólítja meg az olvasót: a sztáron keresztül, akciófilmes lendülettel, pörgős tempóban. Szabó Győző rodoszi pihenése alatt, egy skype-interjúban elmondta, könyvének megírásával elsődleges célja az volt, hogy minél több embert megszólítson.

Milyen volt a könyved fogadtatása, nem kaptál szemrehányást, hogy olyasmit propagálsz, amit nem kellene?

- Nem, ellenkezőleg. Miközben a könyvemet megírtam, rájöttem arra, hogy a könyv magában rejti a drogprevenciót is. Sok visszajelzést kapok, olyan kommenteket például, hogy minden tininek el kellene olvasnia. Voltak olyan javaslatok is, hogy a Toxikománt egyenesen bele kellene venni a kötelező anyagok közé a tanmenetbe.

Miért van az emberekre a könyved ilyen nagy hatással?

- Ez a könyv azért tud erős lenni, mert ügyesen, sokáig titokban tartottam ezt az ügyet, azután pedig egy igaz történetet írtam meg. Az is hozzá tartozik a sikerhez talán, hogy én hiteles embernek vagyok elkönyvelve. Én futárként megjártam ezt az utat és hírnökként elmondom. Ha valaki például visszajönne a halálból és elmondaná, hogy milyen ott, én megköszönném neki.

Neked segített volna egy hasonló mű, mikor a függőséged még kialakulóban volt?

- Nem hiszem. Egyszer csak észreveszed, hogy benne vagy a nagy slamasztikában. Utólag persze mindenki okosabb. Persze akkor semmire nem hallgattam volna. Az irodalomnak lehet szerepe, de a legtöbb embert egyetlen művészeti élmény nem fogja megakadályozni. Ki lehet nyitni az emberek szemét akár egy-két órára is. Meg lehet találni minden emberhez az utat, de ez nagyon nehéz.

Kispróza – Félelem és reszketés a vécécsészében

Utoljára álljon itt egy rövidebb, ám nem kevésbé figyelemreméltó írás a fiatal írónő, Szendi Nóra tollából. A Lápvidéki nyúlós napjaim című történet drogos főhőse saját vécéjébe egy virágfejet hallucinál. Lakását benépesíti képzelt és valós szereplőkkel, így megismerjük a visszataszító, ezoterikus havert, Ábrát, egy banánszerű hórihorgas figurát és a zöld virslit majszoló többi narkóst. Mindeközben manójelmezes papagájok szólnak be, a sajtszerűen süppedős földet pedig moha fedi: „Szóval látod, kiáltottam be ideges kappanhangon. Embeeer, ez mekkora fless, bődült vissza Ábra. Fless, gondoltam, persze, hogy savazná szét a papír a sovány eszed maradékát is, neked minden fless. Mire beértem, már a vécékagylóban szimatolt. Miért, fohászkodtam magamban, miért ezt a begombázott, ezotér barmot hívtam ide valóságellenőrzésre?”

Kicsit olyan mintha a Félelem és reszketés egyik magyar virtussal megírt forgatókönyvét olvasnánk. És amint az ebből az összeállításból is talán kiderül: ez a világ jobban körül vesz minket, mintsem gondolnánk. 

Forrás: kultography.hu - Várnagyi Márta 

HIVATALOS SAJTÓANYAG

Ha a legális – illegális, a tiltott és szabadon fogyasztható alternatívája önmagában képes lenne valós, hatékony megoldást nyújtani a drogprobléma kezelésére, akkor sem a fiatalkorúak között tapasztalható növekvő alkoholfogyasztás, sem a növekvő kannabisz-használat nem jelentene ekkora kihívást. A magyar fiatalok körében emelkedő tendenciát mutató nagyivás és rohamivás (binge drinking) jelensége rámutat a hazai alkohol-prevenció teljes hiányára és a felnőtt társadalmi minták attitűdformáló erejére.

A problémás kannabisz-használók számára két éve született Kannabiszpont online terápiás program iránti fogékonyságot jelentősen csökkentheti az immáron elfogadott Btk szigorítás, az illegális szerfogyasztókban fokozódó bizalmatlanság. A Kék Pont Alapítvány – másfél évvel a 2010-es Mértékletesség Éve kampánya után- ismételten a drogpolitikai paradigmaváltást jelentő egyéni és közösségi felelősségvállalást támogató, a MÉRTÉKLETESSÉG erényére építő és azt  erősítő egészségfelfogást szorgalmazza, a MERJ KEVESEBBET! szlogennel. Palackba zárt világnapi üzenetünket Dávid Ferenc prevenciós koordinátor dobta be a Dunába, az A38 hajón ma délelőtt megrendezett sajtótájékoztató zárásaként.

A napokban nyilvánosságra került, Európa országaiban négyévente megismételt ESPAD nemzetközi vizsgálat 2011-es eredménye szerint, a 16 éves magyar középiskolások körében, az európai átlaghoz képest nőtt a nagyivás mértéke, (az előző hónapban nagy mennyiségben alkoholt fogyasztók aránya 45% volt, ami az 1999-es adatokhoz képest több mint 2x-es növekedést mutat), és ezzel Európa felső egyharmadába kerültünk. Az ún. lerészegedési mutatók alapján Mo. az ötödik a rangsorban. (forrás: Elekes Zsuzsanna, Budapesti Corvinus Egyetem, ESPAD Mo. ) Míg a pálinka hungarikummá emelése megtörtént és a Nemzeti Pálinka Tanács, kormányzati támogatásának is köszönhetően, óriási ismertségre tett szert, a középiskolások nem ismerik a túlzott alkoholfogyasztás veszélyeit. A szenvedélypolitika döntéshozói mintha nem látnák, vagy nem akarnák látni a felnőtt társadalomban tapasztalt mértéktelen alkoholfogyasztás és milliós nagyságrendű alkoholizmus, illetve a fiatalok nagyivása közti összefüggéseket. Az állam továbbra is képmutató és ellentmondásos üzeneteket küld a legfiatalabbak felé, míg egyik oldalról megengedő és érthetetlenül bagatellizál, másik oldalról tilt és elrettentő szándékkal lép fel. A holisztikus szemléletű drogprevenciós programok – melyek az alkoholt is drognak tekintik, annak a központi idegrendszer működését befolyásoló hatása miatt - forráshiány miatt csak szórványosan vagy egyáltalán nem tudnak működni. Mivel az iskolai színtéren folyamatosan szűkülnek a szakmai szervezetek lehetőségei, így a Kék Pont Alapítványé is, a nagy tömegeket vonzó zenés - táncos szórakozóhelyek és fesztiválok még a korábbinál is fontosabb elérési és kapcsolatfelvételi lehetőséget jelentenek a nyári időszakban. A Kék Pont, idén is a Mértékletesség Tere és/vagy a Party Service elnevezésű ártalomcsökkentő programjával jelenik meg legnagyobb hazai fesztiválokon - VOLT, Balaton Sound, SZIGET - a Magyar Telekom stratégiai együttműködésének köszönhetően. A Mértékletesség Tere sátor, a tavalyi alapítványi megjelenéshez hasonlóan amértékletesség, tudatosság, hasznosság központi értékeire építve olyan információs pihenőhelyként működik majd, ahol a fesztiválozók bizalmi légkörben kaphatnak válaszokat a tudatmódosítással kapcsolatos kérdéseikre. A Kék Pont a nyári időszakban újraindítja a 2009-2010-ben Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával működtetett www.mertekletes.hu honlapját, ahol a tudattabló szolgáltatás naplószerű és tükröt kínáló funkciója praktikus eszközként is szolgál a kívánatos egyéni kontroll és öngondoskodás hangsúlyozásában.

Ugyancsak az ESPAD 2011 vizsgálat szerint, míg Európa legtöbb országában a 2007-es adatokhoz képest változatlan mértéket mutat a kannabiszt kipróbálók aránya, addig Magyarországon ez a szám 5 %-os növekedést mutat, 15%-ról 20%-ra emelkedett. Mivel ez a szám a valaha kannabiszt használók arányát mutatja, ez nem jelenti azt, hogy automatikusan növekedne a problémás marihuána használók aránya is, de a Kék Pont ambulanciáin 2011-ben megjelenő kliensek 57%-ban elsődleges szerként a kannabiszt jelölték meg. (14% Amfetamin, Ecstasy, 11% Designer drogok) Az alapítvány még 2010-ben, szintén a Magyar Telekom támogatásával- brit és holland modell alapján létrehozta a www.kannabiszpont.hu online terápiás oldalt, amelyen bárki, anonim módon segítséget kaphat. Az elmúlt szűk két évben 576 fő regisztrált az oldalon, hetente átlag 15-20 személy kezdi meg a 4 hetes programot. Az online önsegítő jellegű program tapasztalatai alapján elmondható, hogy az anonim regisztrálók 82%-a férfi, 38%-a 20 és 24 év közötti. 57%-a budapesti, és 18%-a városi, 51-a érettségivel, 17%-a főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezik, 36%-a tanul, 22 %-a saját vállalkozásában dolgozik. A kannabiszpont oldal látogatottságában jelentős emelkedést tapasztalható a nyári fesztiválprogramok és Party Service, vagy egyéb standos kitelepüléseket követően, ami azt jelzi a működtető Kék Pontnak, hogy a személyes kapcsolatfelvétel és közvetlen programnépszerűsítés erősíti az online programmal szembeni nyitottságot is. Ugyanakkor félő - hangsúlyozza az alapítvány - hogy a szigorodó büntetőpolitika, és annak manifesztációjaként a június 25-én elfogadást nyert parlamenti Btk módosítás ismét erősíteni fogja a kezelő-segítő helyek és programok iránti bizalmatlanságot. Az illegalitástól való félelem a kannabiszpont közösségi médiában történő megismertetését is nehezíti, miután az elmúlt két évben számos olyan visszajelzés is érkezett a szervezethez, hogy a program facebook profiljának „kedvencek” közé emelése, később problémát okozott felhasználóiknak. A fenti okok miatt és egy tapasztalt közösségi média ügynökség tanácsára, a Kék Pont az önálló kannabiszpont profilt júliustól megszünteti és a jövőben kifejezetten google hirdetésekkel tervezi ajánlani online segítő programját.

A Kék Pont Alapítvány – másfél évvel a 2010-es Mértékletesség Éve kampánya után- ismételten a drogpolitikai paradigmaváltást jelentő egyéni és közösségi felelősségvállalást támogató, a MÉRTÉKLETESSÉG erényére építő és azt  erősítő egészségfelfogást szorgalmazza, a MERJ KEVESEBBET! szlogennel.

Interjú Elekes Zsuzsával, az ESPAD Mo. vizsgálat vezetőjével:

A sajtóbeszélgetésen bemutatott prezentáció ESPAD és Kék Pont adatokkal itt tekinthető meg.

Mértékletes videók itt:

Kávé

Alkohol:

Forrás: kekpont.hu 

A magyar fiatalok felmérésék szerint egyre többet isznak, drogoznak. Azonban az állam még a tavalyi iskolai prevenciós programokra szánt pénzeket sem utalta át a pályázóknak. A Kék Pont Alapítvány munkatársai a nagyobb nyári fesztiválokon is ott lesznek parti-szerviz programjukkal, hogy segítsenek azoknak, akik igényt tartanak rá.

Egy thai alapítvány, a Thai Health videója csinált nagy karriert. A YouTube videomegosztóra június 21-én felkerült videót már majdnem egymillióan látták és a legmegkapóbb dohányzásellenes videóként aposztrofálják az internetezők.

Egy thai egészségügyi alapítvány, a Thai Health YouTube-ra feltöltött videójában egy kisfiú és egy kislány megy oda cigarettázó felnőttekhez az utcán és öngyújtót kérnek, hogy rágyújthassanak.

"A felnőttek tudják, hogy a dohányzás káros, de nem emlékeztetik magukat erre. Mit éreznének akkor, ha egy gyerek dohányozna?" - teszik fel a kérdést a videó elején. Az öngyújtót kérő gyerekeket minden felnőtt megpróbálja lebeszélni arról, hogy rágyújtsanak. "A dohányzás káros, rovarirtószert tartalmaz, öregnek nézel ki tőle" - hangzanak az elrettentő mondatok.

"Az összes lefilmezett dohányos figyelmeztette a gyerekeket arra, hogy a cigaretta veszélyes" - olvasható a videofelvételben. "Ha dohányzol, korábban halsz meg. Nem akarsz élni és játszani?" - kérdezi egy férfi az egyik kisgyerektől. "Ha dohányzol, tüdőrákos leszel, tüdőtágulást vagy stroke-ot kapsz" - figyelmeztet a másik.

"De nem felejtettek el valamit?" - kérdezik a videofelvétel készítői a dohányos felnőttekre utalva.

"De akkor miért dohányzol?" - kérdezik a gyerekek a jó tanácsokat osztogató dohányzó felnőttektől, majd átnyújtanak egy cetlit, amin a következő mondatok olvashatók: "Aggódsz értem. De mi a helyzet magaddal? A leghatékonyabb segítség a leszokáshoz, ha figyelmezteted magadat. Hívd az 1600-os számot, hogy leszokhass".

Majdnem az összes felnőtt, aki megkapta a cetlit, elgondolkodott egy pillanatra és eldobta a cigarettáját. A cetli azonban náluk maradt. A videó szerint az eset után 40 százalékkal több telefonos segítségkérés érkezett olyanoktól, akik le akarták tenni a cigarettát.

A videó június 21-én került fel a videomegosztóra és már majdnem egymillióan látták. 

Forrás: hvg.hu 

Európában általános tendencia a csökkenés, a magyar fiataloknál viszont nőtt a nagyivók és a kannabiszt kipróbálók aránya. Megvan az idei év partidrogja is, a "kristályról" viszont semmit nem tudni.

• 
• Szerző: Bihari Ádám

• Forrás:fn.hir24.hu 

Több ok miatt is úgy gondolták eddig, hogy a nők nehezebben szoknak le a dohányzásról, mint a férfiak: a statisztikai adatok szerint kevésbé hatékonyak nőknél a dohányzásról való leszokást elősegítő módszerek, a nők jobban félnek a leszokás utáni súlygyarapodástól, sőt, egyes vélekedések szerint a menstruációs ciklus is súlyosbítja a nikotinelvonási tüneteket.

Ezt cáfolja egy átfogó brit kutatás, amely nemrég jelent meg a Tobacco Control című szakfolyóiratban.

A brit University College London szakemberei korábbi felmérések adatait alapul véve több mint 100 ezer kanadai, brit és egyesült államokbeli dohányos adatait elemezték.  

Az eredményekből az derült ki, hogy az 50 év alatti nők - a korábbi feltételezésekkel szemben - nagyobb valószínűséggel szoknak le a dohányzásról, mint a férfiak.

A 60 év feletti korosztályban ugyan valóban a férfiak szabadulnak meg sikeresebben káros szenvedélyüktől, a kutatók szerint azonban ennek hátterében a korcsoport dohányzásból eredő magasabb halálozási aránya is állhat.

A kutatás vezetője kiemelte, hogy összességében tehát a dohányzásról leszokók aránya alig tér el férfiak és nők között. A legújabb eredményektől azt remélik, hogy azoknak a nőknek is erőt ad a leszokáshoz, akiket eddig a nehézségekről hallható mítoszok tartottak vissza ettől. 

Forrás: origo.hu