A kutatás során azt vizsgálták, hogy a természetben tett séta javítja-e a klinikai depresszióban szenvedő betegek kedélyállapotát. A kognitív tudományból ismert úgynevezett figyelem-helyreállító elméletet (ART – attention restoration theory) is tesztelték, mely szerint az emberek jobban tudnak koncentrálni, miután a természetben töltenek némi időt, vagy a természettel kapcsolatos képeket nézegetnek. Az elmélet szerint ezeket a békés környezeteket nem bombázzák külső figyelemelvonó tényezők, amelyek megterhelik az emberek munkamemóriáját és figyelmi rendszerét. Ennek következtében az agy pihenni tud, az elmélkedés állapotába kerül, ami segít helyreállítani a kognitív kapacitást.

Depressziós embereken tesztelték az elméletet

Az új kísérletben 20 klinikai depresszióban szenvedő beteg sétált csendes természeti környezetben, illetve zajos városias környezetben. A séták előtt tesztekkel mérték fel kognitív és hangulati állapotukat, és arra kérték őket, hogy gondoljanak valamilyen megoldatlan, fájdalmas emlékre. Ezután arra kérték őket, hogy sétáljanak egy óráig egy erdei parkban, illetve egy forgalmas utcán. Útvonalukat GPS nyomkövetővel ellenőrizték. A séták után több mentális tesztet végeztek rajtuk, amelyek figyelmüket, valamint rövid és hosszú távú memóriájukat mérték. Egy héttel később megismételték a kísérletet, de mindegyik alany a másik helyszínen sétált, mint egy héttel korábban.

A parkban tett séta a hatásosabb

Az eredmények szerint mindkét típusú séta jelentős mértékben javította az alanyok kedélyállapotát. A résztvevők figyelme és munkamemóriája 16 százalékos növekedést mutatott a parkban tett séta után a városi sétához viszonyítva. A kutatás vezetője, Dr. Marc Berman elmondta, az eredmények azt bizonyították, hogy a klinikai depresszióban szenvedő alanyok memóriateljesítményük jelentősebb javulását tapasztalták a természetben tett sétát, mint a forgalmas városi sétát követően. A szakértő úgy véli, hogy a séta a természetben a klinikai depresszió jelenlegi kezeléseinek kiegészítéseként vagy javításaként szolgálhat. A tanulmány a Journal of Affective Disorders szaklapban jelent meg. 

Forrás: semmelweisfigyelo.hu