Példaértékű segítség

Horváth Antal, aki közel egy éve lakója a Hársfa-háznak azt mondja, hogy betegtársaival együtt képtelenek megérteni és elfogadni a végleges bezárás tervét. Nekik ez a ház - még ha hihetetlenül hangzik is - a szó szoros értelmében az otthonuk, s el nem tudják képzelni, hogy mi lesz velük a felszámolás után, hogy hol találnak egyáltalán fedelet a fejük fölé.

 

Horváth Antal lassan már egy éve a ház lakója. Még nem tudja, mihez kezd később

Azt meg végképp nem képesek felfogni, hogy miért kell egy olyan intézményt megszüntetni, amely eddig majdhogynem egyedülálló módon és példaértékűen segítette a rászorulókat. A ház működtetője, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász ugyanis valóban nemes feladatot vállalt magára, olyat, amilyet csak kevesen az egész országban.

A megyeszékhely anyagi támogatásával olyan embereknek ad - egyelőre maradjunk a jelen időnél - átmeneti otthont, vagy részesíti őket nappali ellátásban, akik az alkohol, a drog, a játék, a gyógyszer, vagy éppen a számítógép rabjaiként éltek-élnek napról napra, de szeretnének megszabadulni a függőségüktől.

Teljes ellátás - akár ingyen is

A Hársfa-házban 16 szenvedélybeteget képes elhelyezni a karitász. A lakók négyágyas szobákban élnek, s teljes, mindenre kiterjedő ellátást kapnak. Akinek van munkája - keresetétől függően - fizet valamennyi pénzt a napi háromszori étkezésért és a lakhatásért, akinek nincs, annak ingyen jár az étel és a szállás. A betegek tisztálkodására két fürdőszoba - több zuhanyozóval - szolgál, de a ruháit is kimoshatja itt, aki akarja, hiszen ez a részleg mosógéppel és centrifugával is fel van szerelve.

 

Takaros szoba, tiszta ruhák

A karitász arról is gondoskodik, hogy a lakók hasznosan tölthessék a szabadidejüket: tévét, videót nézhetnek, számítógépezhetnek, sőt, az olvasósarokban újságot, de akár könyvet is olvashatnak. S ami talán a legfontosabb: az otthon személyzete az iratpótlásban, a munkakeresésben és a rehabilitációban is segíti őket, amennyire csak tudja. A Hársfa-házban egy évig lakhatnak a betegek, de az intézményvezető - indokolt esetben - újabb egy év hosszabbítást is adhat.

S ezt az intézményt akarja megszüntetni a karitász, mondja Horváth Antal, hozzátéve, hogy neki áprilisban jár le az egy éve. Arról, hogy mihez kezd később, egyelőre fogalma sincs. A havi jövedelme - négyórás foglalkoztatottként - 80 ezer forint, s ennyi pénzből nem futja albérletre és megélhetésre egyszerre. Vagy csak az egyik, vagy csak a másik jöhet szóba. Éppen ezért mostanában azon gondolkodnak a lakótársaival, hogy ketten-ketten összeállnak, s így próbálnak meg albérletet találni. Hátha párban könnyebben megy.

Korai öröm

Az otthon megszűnésének lehetőségéről először a tavalyi év végén értesültek a lakók Tuczainé Régvári Mariettától, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatójától, idézi fel a borús történet kezdetét Horváth Antal. Persze nem közvetlenül, személyesen tájékoztatta a betegeket az igazgató, hanem a ház intézményvezetőjén és dolgozóin keresztül.

 

Étkezősarok az emeleten

Tuczainé Régvári Marietta akkor állítólag azt hozta fel a megszüntetés indokaként, hogy nincs elég pénz a működtetésre, mert a szombathelyi önkormányzat úgy döntött, hogy nem támogatja tovább a Hársfa-házat. Nagyon megijedtek akkor a betegek, elkészültek a legrosszabbra, de hamarosan megnyugodhattak, hiszen - miért, miért nem - egyszer csak nem várt, de annál jobb hírről értesülhettek.

Kiderült, hogy a város mégis hozzájárul az otthon fenntartásához, mégpedig 30 millió forinttal. Korai volt azonban az öröm, folytatja az elbeszélést meglehetősen szomorkásan Horváth Antal. Március 12-én ugyanis - egy befektető kíséretében - megjelent a házban az igazgató, s igen alapos terepszemlét tartottak, akkurátusan szemügyre vették az épület minden zugát.

Később azt az információt kapták a lakók dolgozóktól - Tuczainé Régvári Marietta ugyanis akkor sem tájékoztatta őket semmiről -, hogy azt mérlegelték, miként lehetne átalakítani az intézményt úgynevezett szociális foglalkoztatóvá. Az egyházmegyei karitász ugyanis állítólag úgy határozott, hogy az átmeneti otthon helyén megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat majd.

Levelek fontos embereknek

A betegek azt is megtudhatták, hogy az átmeneti otthont fokozatosan ki kell üríteni, éppen ezért hosszabbítani senkivel sem lehet, s - magától értetődően - új lakót sem vehet fel az intézményvezető. S afféle ráadásként decemberben vagy novemberben annak a négy nővérnek is megszűnik a munkaviszonya, aki eddig a lakókat gondozta, segítette nap mint nap, 12 órás váltásban.

 

Az átmeneti otthont fokozatosan ki kell üríteni

A lakók természetesen nem fogadják el ezt a döntést, szögezi le Horváth Antal, sőt, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy jobb belátásra bírják az egyházmegyei karitászt. Eddig sem tétlenkedtek, levelet írtak dr. Veres András megyés püspöknek, dr. Puskás Tivadar szombathelyi polgármesternek, a városrész önkormányzati képviselőjének, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal ellátottjogi képviselőjének, sőt, magának Tuczainé Régvári Mariettának is, hátha segít nekik valaki. S most még reménykednek, bizakodnak egy kicsit.

Tuczainé Régvári Mariettával nekünk sem sikerült találkoznunk, pedig nagyon szerettünk volna tőle is - hiszen mégiscsak ő a legilletékesebb ebben a históriában - választ kapni arra, hogy miért zárják be az átmeneti otthont, hogy milyen terveik vannak az épülettel, s hogy mit szól a lakók akciójához. Az igazgató asszonyt azonban hiába kerestük napokon keresztül telefonon, azután több ízben személyesen is a hivatalában, nem értük el. A hét elején végül azt üzente egyik munkatársával, hogy - felsőbb utasításra (?) - nem nyilatkozik az ügyről. De vajon miért? 

Nyugat