A gyermekkorában átélt szexuális bántalmazásról nem beszélt senkinek, bűntudat és depresszió kísérte mindennapjait. Négy és fél évig tartó pszichoterápia eredményeképpen született meg tabudöntő könyve, a Bűn vagy bűnhődés. Az álneves szerzővel, Anoni Marával beszélgettünk. 

– Miért döntött úgy, hogy az önt ért gyerekkori családon belüli szexuális abúzus történetét, majd a harminc évvel később kezdődő és éveken át tartó pszichoterápiáját álnéven megírja és kiadatja?

– Elsősorban magamnak összegeztem, öngyógyítási céllal. A terápia vége előtt fél évvel kezdtem el írni, aztán abbahagytam, de olyan hiányérzetem támadt, hogy folytattam. Amikor a 70 százaléka megvolt, úgy éreztem, több ez annál, minthogy a fiókba rakjam. De nem volt egyértelmű, hogy meg akarom jelentetni. A férjem, aki a tényeket már tudta, de a részleteket a könyvből ismerte meg, javasolta, hogy jelentessem meg. Aztán mások is azt mondták, olyan dilemmák vannak benne, amelyek mindenkinek hasznosak lehetnek és segítséget is adhatnak.

– Hatéves korában kezdődött az abúzus és 37 elmúlt, amikor pszichológushoz kezdett járni. Addig sosem érezte, hogy szakemberre lenne szüksége?

– Nem. Olyan erős volt bennem a bűntudat, hogy megalapozottnak véltem a gyötrelmeimet.

– Miben segítette a könyv megírása és a terápia négy és fél éve?

– A férjemmel sokkal jobb, nyíltabb és bizalmasabb lett a kapcsolatunk. Leomlott egy fal köztünk, aminek nem is érzékeltük a meglétét. Ez a legnagyobb hozadéka a könyvnek, és az, hogy szembe tudok nézni a múltammal, látom, hogy csomó olyan hibát követtem el, ami az abúzusra vezethető vissza. Rengeteg muníciót kaptam a pszichológustól, de sok múlik a könyv fogadtatásán is, bár tudom, hogy nincs egyenes arány a terápia és a gyógyulás sikere, valamint a könyv eladási számai között.

– Milyenek a visszajelzések a könyvvel kapcsolatban?

– Rossz kritikát nem kaptam még. Azt nehéz elérni, hogy elolvassák, mert félnek ettől a témától. Tabuként kezelik, ami számomra nagy meglepetés volt. Az történik most, ami gyerekkoromban a mikrovilágomban: nem is vettem számításba, hogy esetleg nem lesz, aki meghallgatja a bajomat. A magyar társadalom nem jutott még el odáig, hogy ezt feldolgozza. Holott ez egy nagyon gyakori jelenség, „normális” családokban is előfordul, egyáltalán nem csak a hátrányos helyzetűeknél. A Facebookon tucatnyian kerestek meg minden korosztályból, hogy megosszák velem a történetüket. Azokból is az derül ki, sokkal többen érintettek, mint hinnénk.

– Miért titkolják jobban a szexuális erőszakot, mint a családon belüli agresszió többi formáját?

– Belülről bűntársnak tartja magát az ember, ezért nagy a szégyenérzet. Az eszével mindenki tudja, hogy egy hatéves gyerek nem tud beleegyezni egy ilyenbe, mégis a bűn érzése végigkíséri az életet. Az egész élet kisiklik ez ilyen abúzus után.

– Haragszik valakire?

– Azokra, akik nem akarnak meghallgatni. A történetem bonyolult, nem fekete vagy fehér. Nem lehet egyértelmű felelőst találni, az elkövető – aki szintén kiskorú volt még – és a szüleim – akik gyerekkoromban még semmiről nem tudtak – sem hibáztathatóak teljes mértékben.

– Volt, aki elfordult öntől?

– Van olyan, aki nem tud velem mit kezdeni a könyv elolvasása után, és kerül.

– Hányan tudják, hogy az álnév magát rejti?

– Tizenöt ember a szűk családomból és a barátaim közül. Jó lenne, ha le tudnám játszani, mi történne, ha saját névvel kiállnék, érdekelne, hogy a pozitív vagy negatív hozadéka lenne-e több. De az álnév mégis szükségszerű az érintettek és a gyerekeim miatt.

– El tudja képzelni, hogy megmutatja a könyvet majd valamikor a gyerekeinek vagy a szüleinek?

– A nagyobbik lányomról el tudom képzelni, hogy egyszer fel tudná dolgozni, a kisebbikről nem, és a szüleimről sem. Az utóbbi fél évben minden nap eljátszottam a gondolattal, hogy odaadom anyámnak a könyvet. Nagy áldozat a részemről, hogy megkímélem őket ettől.

– Holott kiderül a könyvből, hogy az édesanyja tudja, hogy önt bántalmazta az unokabátyja.

– Igen, kétszer is utaltam neki rá, egyszer huszonéves koromban, egyszer pedig néhány éve. Félek attól, hogy meghal anyám, és nem lesz esély arra, hogy kibeszéljük a történteket, holott őt is fel tudnám esetleg oldozni, ha beszélnénk róla. Utólag szembesültem azzal, hogy vádirat lett a könyv, ez engem is megdöbbentett, mert igazából nem tartom a szüleimet felelősnek, nem akarok nekik fájdalmat okozni. Mégis valószínű, hogy mindez így marad, ami megijeszt, mert tudom, hogy az elhallgatás a legrosszabb.

– Mit üzen sorstársainak?

– Azt, hogy beszéljenek, forduljanak szakemberhez és találjanak meg például engem, vagy más sorstársakat. Az áldozatoknál meglepően sok a hasonlóság a későbbi életvezetésben és a felmerülő problémákban: állandó lelkiismeret-furdalás, szégyenérzet, bűntudat, bezárkózás, zűrös szexuális élet. 

Krausz Viktória - VH - interjú 

A suicidium egy komplex, több tényezőre visszavezethető jelenség. Számos suicidium rizikófaktort ismerünk, pszichiátriai betegségek közül többek között a depresszió, a szkizofrénia és a szerfüggőségek tekinthetők elsődleges rizikótényezőknek.  

 A prospektív és retrospektív vizsgálatok alátámasztják a klinikai megfigyelést, miszerint a major affektív kórképben szenvedő betegek legtöbbször a major depresszív epizódban követnek el suicidiumot (79-89%), kevésbé diszfóriás mániában (11-20%), euthym állapotban pedig gyakorlatilag sosem (0-1%).

Antidepresszívumokat (továbbiakban AD) szorongásos kórképekben is gyakran indikálnak, ebben az esetben a komorbid depresszió növeli jelentősen a suicidium rizikót. Az affektív és szorongásos kórképek adekvát kezelése tehát részét képezi a suicidium prevenciónak. Az antidepresszívumok és suicidium közötti kapcsolat megértéséhez az átlagpopulációt és a klinikai beteganyagot vizsgáló study-k mellett az esettanulmányokból származó adatok járultak hozzá. Jelen cikkben a legfontosabb átlagpopuláció szintű vizsgálatokat tekintjük át. 

Az unipoláris depresszió és a bipoláris affektív zavar sikeres akut és hosszú távú kezelése jelentősen csökkenti a suicid morbiditást és mortalitást még ebben a magas rizikójú populációban is, azaz a kezelt depresszió arányának fokozatos növekedésével a suicidium ráta is csökken. A depresszió adekvát terápiájának hatása az öngyilkossági rátára leginkább azokban az országokban mutatkozik meg, ahol a suicidium és a kezeletlen depresszió aránya magas. A suicidium listát vezető országok közül Dániában, Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Észtországban, Svájcban és Szlovéniában az öngyilkossági ráta 24-57%-os csökkenését figyelték meg az utóbbi két évtizedben, az AD felírás a korábbi 6-8-szorosára emelkedett ugyanebben az időszakban Dániában, Magyarországon, Svédországban és Finnországban.

A munkanélküliség és az alkoholfogyasztás nem korrelált a suicidium rátával sem Svédországban, sem Magyarországon. Ugyanakkor azokban az országokban, ahol a suicidium ráta relatíve alacsony, pl. Ausztráliában, Észak-Írországban, Izlandon és Olaszországban, az AD-ok felírása közel ötszörösére emelkedett, az öngyilkossági ráta viszont nem csökkent jelentősen. 1985 és 1999 között az USA-ban 100 000 főre nézve a suicidium ráta 12,4-ről 10,7-re csökkent, míg az AD felírások (döntően SSRI-k és egyéb második generációs AD-ok) megnégyszereződtek. Az öngyilkossági ráta csökkenése szembetűnőbb volt a nők esetében, ez összecseng azzal a megfigyeléssel, hogy a nőbetegek körében kétszer annyi AD felírást regisztráltak, mint férfi páciensek esetében.

Egy másik vizsgálatban 27 országban tekintették át az éves SSRI (és egyéb AD) felírásokat 1980 és 2000 között, számos szociodemográfiai tényezőt (munkanélküliség, GDP, nem, életkor, válási ráta) figyelembe véve az SSRI felírás (1999 óta 13%-os) emelkedése egy főre nézve korrelált a suicidium ráta 2,5%-os csökkenésével. A növekvő AD használat és a csökkenő suicidium ráta közötti negatív korreláció nem jelent automatikusan ok-okozati kapcsolatot, de figyelembe véve a nem kezelt major affektív zavar és a suicid viselkedés közötti szoros ok-okozati kapcsolatot, a fent említett összes farmako-epidemiológiai vizsgálat eredménye arra utal, hogy az adekvát AD használat terjedése affektív kórképekben szignifikáns, de nem az egyedüli tényező, mely átlagpopuláció szinten hozzájárul a suicid mortalitás csökkenéséhez.

Irodalom 

1. Rihmer Z, Akiskal H (2006): Do antidepressants t(h)reat(en) depressives? Toward a clinically judicious formulation of the antidepressant–suicidality FDA advisory in light of declining national suicide statistics from many countries. J Affect Disord 94: 3–13ubois B, Feldman HH, Jacova C, Cummings JL (2010): Revising the definition of Alzheimer’s disease: a new lexicon. Lancet Neurol 9: 1118–27 

Dr. Falussy Linda - Dr.portál 

Igaz tavasz helyett ősszel, de megjelentek a hazai kábítószerügyi pályázatok. Ismét három nagy kategória van (bennük több alkategóriával): a felépülést támogató tevékenységekre, megelőző programokra, és a helyi kábítószerügyi egyeztető fórumok működtetésére és koordinációjára lehet támogatásért pályázni. Beadási határidő: október 30. További részletek a pályázatkezelő NCSSZI oldalán. 

Madászsz 

A szakemberek visszasírják azokat az időket, amikor még csak herointól, kokaintól vagy más hagyományos drogoktól függő embereket kellett kezelniük. Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy magatehetetlen embereket hoz be a mentő a toxikológiákra, az orvosoknak pedig fogalmuk sincs, hogy milyen szer hatásaival kéne megbírkózniuk. Az esetek többségében csak tüneti kezelést tudnak alkalmazni.

Az ártalomcsökkentéssel foglalkozó szakembereknek is egyre nehezebb dolguk van, ugyanis olyan gyorsan változnak a piacon lévő kábítószerek, hogy mire egynek megismernék a hatásait, legalább tíz másik jelenik meg helyette. Manapság már sem a szakember, sem a fogyasztó, de sokszor még a díler sem tudja, hogy mi van a pakettban. A kábítószerfogyasztás emiatt egyre inkább orosz ruletté válik.

A hatalom folyamatosan próbálja tiltani az újonnan megjelenő drogokat, de mára nyilvánvalóvá vált, hogy végképp kicsúszott a kezéből az irányítás. A Vegydesigner arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, miért vesztette el a politika a kábítószer-ellenes háborút. 

indavideo 

Michael Herzig, Zürich Város Önkormányzatának Szociális ügyekért felelős, a  droghasználókkal foglalkozó részlegének vezetője, levelet küldött Kocsis Máté józsefvárosi polgármesternek annak apropóján, hogy Józsefváros Önkormányzata szeptemberben határozott arról,  2013 januárjától felbontja a Kék Ponttal kötött együttműködési megállapodást. A levél másolatát mi is megkaptuk.

A svájci szakember levelében arról ír, hogy tavaly  személyesen is meglátogatta a nyolcadik kerületi tűcsere programot, tájékozódott annak céljairól és tapasztalatairól, ezért fontosnak és hiánypótlónak érzi a szolgáltatást.

A konzervatív Svájban már hosszú évek óta, a lakossági érdekekkel összhangba hozottan működtetnek olyan ártalomcsökkentő programokat, önkormányzati finanszírozással és szakmai vezetéssel, amelyek a tűcsere programokhoz hasonló nagy vitákat váltottak ki és alapos társadalmi egyeztetési folyamatokat kívántak meg, pl. a  szexmunkásokat elérő programjaik.

A tűcsere program mellett szóló támogató levelében Michael Herzig egyben személyes segítségét is  felajánlotta a VIII. kerületi vezetésnek, a témában szerzett minden tudását és tapasztalatát szívesen megosztva velük. A levél itt olvasható.

Köszönjük  a támogatást! 

Kékpont 

          A KAVICSOK PLAYBACK SZÍNHÁZÁNAK ELŐADÁSA „A HELY”-EN, 2013. október 16-án,  szerdán, 18.00-20.00-ig.

A Kavicsok Playback színház egy serdülő (főként szerhasználó) fiatalokból álló társulat, akik saját élményeiket felhasználva segítik a nézőket, saját történetük jobb megértésében.

A Magadért Alapítvány meghívója itt olvasható. 

Madászsz

Minden második 18 évét betöltött végzős diák kipróbált már valamilyen illegális drogot. A 16 évesek közül minden ötödik van már túl az első próbálkozáson. A megelőzés és ismeretterjesztés helyett az új szabályozással most mindinkább a szigorra és a megfélemlítésre kerül a hangsúly.  

"Rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, és az életet választom. Már alig várom" - teszi ezt a kijelentést Renton (Ewan McGregor) a Trainspotting című 1996-ban bemutatott kultuszfilmben. A választás lehetősége adott volt számára, ő dönthetett sorsáról. Ez a fajta ráhagyó szemlélet azonban inkább más európai országokra jellemző, mintsem Magyarországra. A parlament által elfogadott új drogellenes stratégia ugyanis szigorú és elutasító.

Büntetést szorgalmaznak

Sárosi Péter, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) drogpolitikai programvezetője szerint a korábbi, a 2009-es tervezet - amit a szakmai szervezetek is támogattak - a prevencióra, a kezelésre és támogatásra helyzete a hangsúlyt. Célja a segítségnyújtás volt, szemben a mostanival, ami elutasít és büntetést szorgalmaz. Az előző programot 2010-ben elutasította a kormány, azóta nem született másik. Az a tény, hogy most van, önmagában jó lehetne, de a civilek nem örülnek neki.

A Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen című dokumentum fő célja a droghasználat megakadályozása, és a drogok nélküli életmodell népszerűsítése. A szándékok szerint erősítik a rendőri intézkedéseket, hatékonyabban fogják alkalmazni "a korszerű bűnmegelőzési és bűnüldözési eszközöket" és jobban együttműködnek majd az iskolákkal. Szeretnék a minimumra visszaszorítani a szerhasználatot, sőt, ha lehet megelőzni. Kérdés, hogy rendőrségi, illetve büntetőeszközök alkalmasak-e arra, hogy a fogyasztók minden "típusát" (kezdve a kíváncsi gimnazistától) jó útra térítsék.

A dokumentummal azt kívánták üzenni a kipróbálóknak, hogy kockázatot vállalnak a drogok használatával, a függőknek meg akarják mutatni, hogy fel lehet épülni, az egyéneknek pedig azt üzennék, hogy mindenki felelős a környezetében élők sorsáért.

Sárosi Péter szerint a megfogalmazott célok egy része rendben is volna, de az már probléma, hogy nem rendeltek forrást ezekhez. Így az egész utópisztikus, nem megvalósítható. A jogvédő és jogfejlesztő civil szervezet szerint nem a drogfogyasztást, hanem a terjesztést kellene büntetni.

A Drogellenes stratégia heves politikai vitát gerjesztett a parlamentben is: az MSZP kifogásolta, hogy a kormány elmulasztotta végrehajtani a korábbi, parlament által elfogadott stratégiát, és cselekvési tervet sem készített ahhoz. A Jobbik is bírálta, hogy 2010 óta nincs hatályos drogstratégia. Az LMP szerint az ország hét éven belüli drogmentesítéséhez egyszerűen nem áll rendelkezésre megfelelő eszköz.

"Álszent és irreális"

"Már a stratégia neve is elkeserítő" - mondja Barna Erika, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány kommunikációs igazgatója - "mert ellenségkép helyett a segítségnyújtást  kellene sugallania. A drogmentes vízió álszent, irreális és hiteltelen, nem készült hozzá hatásvizsgálat, az ellátó rendszer részei nincsenek kiépítve.

Ugyan szó van benne ártalomcsökkentő programokról, de olyan fajsúlyos programot, mint például a tűcserét csak érintőlegesen kezeli." A Kék Pont nem elsősorban  az univerzális prevencióban hisz, szerintük célzottan lehet eredményeket elérni. Barna Erika azt mondja, hogy minden drogprogramnak együttműködésre és a bizalomra kellene épülnie.

A mostani hatósági attitűd szerinte szintén nem ezt a vonalat erősíti. "A családoknál most az első reakció a félelem és a bizonytalanság lehet" - tette hozzá az igazgató. Sárosi Péter szerint a szülők azon is aggódhatnak, hogy mi történik a gyerekkel abban az esetben, ha droghasználaton érik a középiskolást. A szankcionálás ugyanis egyértelműen büntetés. 

Bodnár Kriszta - Nők Lapja

Szedjem vagy ne szedjem? 

Az alváshiány jelentősen kihat másnapi teljesítményünkre. Nem tudunk figyelni munkánkra, ingerlékenyebbek vagyunk családunkkal szemben, és hosszú távon az egészségünknek is rosszat tesz. Sokan emiatt altatókat szednek, de tisztában vannak a veszélyekkel?

Milyen típusaik ismertek? 

Hogyan hatnak, és milyen nemkívánatos hatásaik vannak?

A nyugtatók, altatók és szorongáscsökkentők hatásukat úgy fejtik ki, hogy az agyban a gátló idegpályák aktivitását erősítik, így általános gátlást okoznak az idegrendszer működésére. Az egyes hatóanyagcsoportok némileg eltérő hatékonyságúak, ezért más-más javallatban alkalmazhatók. 

A rövid hatású szereket azoknál a pácienseknél alkalmazzák, akik nehezen alszanak el, ezek ugyanis gyors hatásukkal segítik az elalvást, majd a rövid hatástartam miatt nem okoznak másnap álmosságot. A közepes hatásidejű gyógyszerek 5-8 órás alvást biztosítanak, de nap közbeni szorongásoldásra is alkalmazzák. A hosszú hatástartamú altatók viszont akkor alkalmazhatók, ha a beteg éjszaka is többször felébred, rosszul alszik, valamint ha erősebb szorongáscsökkentőre van szüksége. 

Az altatók kis adagban szorongásoldó hatásúak, kevésbé befolyásolják a szellemi funkciókat, és alig álmosítanak, így nem zavarják a mindennapi teljesítményt. Ráadásul görcsgátló és izomellazító hatásuk is van. Közepes és nagyobb adagban már álmosítanak, altatnak, és eufóriát is okozhatnak. A szer hatásának időtartamára amnézia is létrejöhet.

Benzodiazepin típusú altatók esetén elég nagy adagok bevételére van szükség ahhoz, hogy központi légzésbénító hatás, kóma létrejöjjön, így viszonylag biztonságosnak tekinthetők. Ezek a szerek gyorsan felszívódnak, hatásuk 1-2 óra alatt kialakul. Bejutnak a magzatba és az anyatejbe is, ezért várandósság és szoptatás alatt nem ajánlott szedésük. A májban bomlanak le, ezért májkárosodás esetén csökkentett adagban kell alkalmazni. 

Időseknél a lebontó folyamatok lelassulnak, miközben a nyugtató hatás iránti érzékenység nő, emiatt szintén csökkenteni kell az adagot a kezelőorvos utasításának megfelelően. Az alvási apnoeban szenvedő pácienseknek is fokozott figyelemmel kell lenni, ugyanis a benzodiazepinek és más altatók - különösen alkohollal együtt alkalmazva - növelik az éjszakai légzészavarok gyakoriságát, és a légzési szünetek hosszát nyújtják. Ez már kihat az alvás minőségére, és pszichés zavarokhoz is vezethet. Az altatók ellentétes hatásokat, nyugtalanságot okozhatnak egyes betegeknél. 

A benzodiazepinek is rendelkeznek mellékhatásokkal, a legzavaróbb talán a szorongáscsökkentők szedésekor napközben jellemző álmosító hatás. Előfordulhat amnézia is, amely az új információ megértésének és megtanulásának nehézségében nyilvánul meg. Ritkán gyengeség, fejfájás, szédülés, nyugtalanság és vérnyomáscsökkenés fordulhat elő.

 

Függőség

Viszonylag gyakori vagy folyamatos altató és nyugtatószedés esetén a hatóanyag szervezetből való kiürülésekor elvonási tünetek léphetnek fel, mint a szorongás, a figyelemzavar és a szédülés. Az elvonási tüneteket sokszor félreértelmezik, az alapbetegség számlájára írják és "kezelésükre" a gyógyszer szedését folytatják, ami csak tovább növeli a függőség kialakulását. Fizikai és szellemi függőség egyaránt kialakulhat alkalmazásuk során, de inkább a szorongás, nyugtalanság, izomgyengeség és a vérnyomásesés a jellemző. A hosszú hatású szerekre kevésbé alakul ki függőség, mert azok hosszú idő alatt bomlanak le. 

Az altatókkal szemben tolerancia is kialakul, mely azt jelenti, hogy ugyanolyan hatás kifejtéséhez fokozatosan egyre nagyobb mennyiségű hatóanyagra van szükség. Ennek az az oka, hogy a folyamatosan jelenlevő hatóanyag miatt a gyógyszermolekulásat érzékelő receptorok száma csökken az agyban. 

Az eddigiek alapján megérthető, hogy ezek elég veszélyes szerek, melyek gyakran okoznak függőséget, így nem csoda, hogy csak orvos írhatja fel őket, vény nélkül nem kaphatók. Ha valaki a szorongás vagy az alvászavar enyhe tüneteit észleli magán, inkább próbáljon meg kikapcsolódni, más természetes módot keresni a probléma megoldására, mint rögtön gyógyszert szedni. 

Az altatók szedése esetén fokozottan érvényes az a felszólítás, hogy kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, hiszen nem olyan ártalmatlan szerek, mint gondolnánk. 

 

Dr. Kovács Anikó - Házipatika

A kodein, mint hatóanyag valahol azon a határvonalon helyezkedik el, mely a gyógyszerek és kábítószerek között húzódik. Az orvostudomány körültekintően használja, de a használat és rászokás veszélyeivel a pácienseknek is tisztában kell lenniük. 

Kinézet:

A kodein egy fenantrénvázas opioid fájdalomcsillapító, mely az ópium második legfontosabb alkaloidja, a mák tejnedvében 0,3-3 százalékban fordul elő. Tabletta, szájon át adható oldat és injekció formájában is létező gyógyszer.

Felhasználási mód:

A kodeint gyógyszerformától függően adagolják, orvosi utasításoknak megfelelően. Nálunk szigorúan vényköteles valamennyi formája. Egyes formái más hatóanyagokkal, például paracetamollal, acetil-szalicilsavval és ibuprofennel alkotott gyógyszer kombinációk, melyeket a műtét utáni, a poszt-traumatikus, neuropátiás vagy a fájdalomérző idegek fájdalmának csillapítására használnak. Függőséget hosszantartó adagolása okozhat, ezért a kodein tartalmú gyógyszerek szedését nem is lehet gyorsan abbahagyni, csak orvosi felügyelettel egyre csökkentett adagolása akadályozza meg az esetleges fizikai és mentális elvonási tünetek jelentkezését.

	Kodein: fájdalomcsillapító és drog (Képünk illusztráció!)

 

Hatása:

A kodein a fájdalomküszöb emelésével csökkenti a fájdalmat, lényegében a morfinnal egyező hatásmechanizmussal, melynek oka, hogy a szervezetben metilcsoportját "elhagyja", és ténylegesen morfinná bomlik, úgy kapcsolódik az agy opiátreceptoraihoz. A fájdalom elmúlása után a kodein fogyasztója egy álmos, nyugodt, jóleső, már-már eufórikus állapotba kerül, mely hatás 100 mg feletti dózisban jelentkezik (terápiásan egyszeri adagja 10-30 mg körül van, naponta pedig maximum 120 mg), és körülbelül hat óráig tart. Tartós szedése fizikai és mentális függőséget okoz, bár a hozzászokás veszélye kisebb, mint a morfinnál vagy a heroinnál. 

Túladagolás tünetei:

A kodein túladagolása annak légzéslassító-légzésleállító hatása miatt könnyen halálhoz vezethet, különösen gyermekeknél. Szoptatásnál az anyatejbe is átjuthat, és a légzés leállást okozhatja a csecsemőnél, ezért a szer fogyasztója magzata, illetve megszületett gyermeke életét is veszélyezteti. Más légzést lassító szerekkel, mint például alkohollal vagy diazepammal együtt fogyasztva még nagyobb veszélyt jelent. Halálos adagja 800-1200 mg.

Elvonási tünetei:

székrekedés, hányinger és hányás, hangulatváltozások, vakaródzás, izzadás, izomgörcsök, álmatlanság, sóvárgási rohamok a szer után.

Jogi vonatkozásai:

A magyar jogban enyhébb előírások vonatkoznak rá, mint a morfinra és annak származékaira: a gyógyászatban nem kábítószer, de innen kikerülve már a drogokkal azonosan ítélik meg, így a vele való visszaélés bűncselekmény. Jogrendszerünkben 1 grammja feletti mennyiség birtoklása jelentős mennyiségnek számít, de a vele való visszaélés már kisebb mennyiség esetén sem szabálysértés, hanem bűncselekmény. 

  A több szálon és több idősíkban futó történet középpontjában egy özvegyasszony és egy szerencsejátékos szenvedélyes kapcsolata áll. A férfi, miután minden pénzét elveszítette, öngyilkosságot akar elkövetni, de az asszony, aki véletlenül arra téved, megmenti, sőt a szerencsejáték-szenvedélytől is meg akarja szabadítani. A férfi látszólag belemegy a „játékba”, az asszony szeretője lesz, esküvel fogadja meg egy templomban, hogy felhagy a szerencsejátékkal. Az asszony megszervezi az orosz férfi hazautazását, és nagyobb pénzösszeggel bocsátja útjára. A búcsút követő este ösztönei levezérlik a játékterembe, ahol a legnagyobb megdöbbenésére a rulettasztal mellett találja a férfit. Ezt a jelenetet látjuk. Miután a férfi agresszíven elhárítja a nőt, aznap éjjel öngyilkosságot követ el. Nem sikerült megmenteni. Sorsa (zola-i vagy beckett-i értelemben) eleve elrendeltetett. A 24 óra egy asszony életéből című francia  film felhívja a figyelmet arra, hogy a szerencsejáték-szenvedély kizárólag laikus eszközökkel nem kezelhető. 

 Dr. Gerevich József  

Fotó: Valuska Gábor

Irodalomtanárként indult, de sosem gondolt fikcióírásra, mert nem hiszi, hogy van hozzá tehetsége. Írni akart, de ehhez arra volt szükség, hogy megismerje magát. A modern írókat felületesnek tartja, de Murakami írásait nagyon élvezte. Mindig klasszikusokat olvasna, sőt leginkább újraolvasna. Az Íliászt ötször, A varázshegyet háromszor, Solohov Csendes Donjába most végre magyarul is belekezdett. A bölcsészből végül világszerte ismert és elismert orvos lett, aki írt négy bestsellert, és In the Realm of Hungry Ghosts: Close Encounters with Addiction című könyvéért 2009-ben megkapta a Hubert Evans Non Fiction-díjat. A Szétszórt elmék – A figyelemhiány zavar új gyógymódja című könyvének bemutatójára Budapestre érkező Dr. Máté Gáborral beszélgettünk Európa „leginkább visszautasított és félreértett pszichiátriai állapotáról”, a kétféle stresszről, a tűcsere program bezáratásának következményeiről, és arról, hogy mi a baj a pozitív gondolkodással.

Szenvedélybetegségek, figyelemhiány zavar (ADD – attention deficit disorder), stressz. Látszólag nagyon különböző dolgokról szólnak a könyvei, de ezek tényleg annyira különbözőek?

Egyrészt igen, különbözőek, másrészt van köztük kapcsolat. Abban hasonlóak, hogy mindkettő a gyerekkorból ered, és az is igaz, hogy ha valakinek figyelemhiánya van, az sokkal hajlamosabb a szenvedélybetegségekre.

Hogyan jutott el odáig, hogy a betegségek, és a környezeti nyomás között kapcsolat van?

Ezt láttam magam körül. Amikor megvizsgáltam azoknak a pácienseknek a gyerekkorát, akik rákkal, ízületi gyulladással, vagy például szklerózis multiplex-szel jöttek hozzám, ugyanolyan mintákat láttam. Gyerekkori traumákat, a megértés hiányát, túl fájdalmas, ezért inkább elfojtott érzéseket. Ha nincs a gyerek mellett aki a fájdalmát megérti és enyhíti, akkor a gyerek csak úgy tud megküzdeni ezzel a fájdalommal, hogy tudat alatt elnyomja az érzéseit. A pszichét és a testet nem lehet elválasztani egymástól. Ha elnyomom az érzelmeimet, akkor az az immunrendszeremre is hatással lesz, és kialakul a betegség. Ezt nem csak én állítom, számos tudományos kutatás kimutatja, de az orvosi gyakorlat nem veszi tudomásul.

Ön tehát még mindig kívülállónak számít ezzel a már-már spirituális állásponttal egy olyan orvostársadalomban, ami csak a testre koncentrál? 

Ez nem spirituális kérdés. Minél több traumát tapasztal egy gyerek, például ha a szülei válnak, egyik szülője drogos, vagy alkoholista, ha verik, ha érzelmileg vagy szexuálisan bántalmazzák, vagy egyik szülője meghal, annál nagyobb az esélye arra, hogy drogfüggő lesz, rákos, depressziós, vagy öngyilkos. Persze az emberi életnek van egy spirituális oldala, de amiről most beszélek, az pusztán tudományos kérdés. A vitám az orvosi gyakorlattal nem az, hogy nem spirituálisak, hanem, hogy nem tudományosak. Nem figyelnek a tudományos bizonyítékokra, nem látják be az összefüggéseket, és ez az, ami zavar.

Stressz viszont mindenkit ér, mégsem mindenkinél idéz elő betegségeket.

Az vitathatatlan, hogy minél több stresszt tapasztal egy ember, annál nagyobb nála a betegség kialakulásának az esélye. Kétféle stressz van. Ha én most elkezdeném ön szidni, vagy sértegetni, tudná, hogy kívülről jön a stressz. Még ha nem is tudná magát teljesen megóvni tőle, de látná, hogy ez kívülálló. Ha fenyegetném, akkor ki tudna innen sétálni. Viszont az a stressz, ami az embert betegíti, általában belülről jön. A test lázadásának ezért az az angol alcíme, hogy A rejtett stressz ára (The Cost of Hidden Stress).

Mondhatjuk, hogy azoknak az embereknek, akik figyelemhiány zavarral élnek, a személyiségük is hasonlít egymáshoz?

Nagymértékben igen. Kapkodóak, gyenge impulzuskontrolljuk van, van egy állandó fájdalom bennük, aminek nem tudják az okát. Úgy érzik, hogy nem érték el a céljaikat, hogy különcök, hogy nem illeszkednek a társadalomba.

Mentális egészség szempontjából lát különbséget Észak-Amerika és Európa között?

Azok a folyamatok, amelyek a családokat összetörik, és az embereket elvágják egymástól, Amerikában sokkal előrehaladottabbak. Én a Hungária körúton laktam gyerekkoromban, ahol akkor nagyon széles volt a járda, és nagyon keskeny az autóút. Ott játszottunk az utcán, mindig a felnőttek szeme előtt voltunk, és minden felnőtt olyan volt, mint egy családtag, vagy egy szülőhelyettes. Biztonságban éreztük magunkat, mintha egy nagy törzsben éltünk volna. Ha az ember ma megnézi a Hungária körutat, azt látja, hogy a járda nagyon keskeny, gyerekek sincsenek az utcán. A házzal szemben, ahol laktunk, most egy gyorsétterem van. Az emberek kapkodnak, befalják az ételüket, és futnak is tovább, ez egy egész más világ. Ilyen körülmények között a gyermekkori fejlődés teljesen más vonalat fog követni, és Európa utoléri Amerikát. 

A magyarok hol helyezkednek el a mentális térképen?

Rengeteg önsajnálat, és depresszió van a magyarokban. Ennek persze megvan a történelmi oka, mert ez az ország tényleg nagyon sok stresszt tapasztalt a történelme során. Nem tudom, hogy tisztán látom-e, de amikor Budapestet látogatom, nem látok túl sok örömet, inkább csüggedtséget, elkeseredettséget. A gyerekeknek pedig ilyen környezetben kell felnőniük. 

Biztos hallott róla, hogy a nyolcadik kerületi önkormányzat megszakította az együttműködést a kerületben működő tűcsere programmal, mondván, hogy azért van annyi drogos a kerületben, mert ott működik a tűcsere. Szerintük nem az lesz a katasztrófa, ha megszűnik a program, hanem az, hogy most egyáltalán működik, és nem az 1600 drogos érdekét kell nézni, hanem a kerület lakóiét. Ön mit gondol erről?

Még ha igaz is lenne, hogy máshonnan jönnek a drogosok a kerületbe - ami egyébként nem igaz, a bizonyítékok nem azt mutatják -, akkor nem segítünk az embereknek, csak mert máshol élnek? Olyan korlátolt a hozzáállásunk, vagy a világnézetünk, hogy csak azoknak segítünk, akik közöttünk élnek? Ez emberietlenség! Ha igaz is lenne, ez akkor is helytelen lenne, de ennek semmi köze a tudományhoz. Ez csak előítélet, gyűlölet a lakosság legsérülékenyebb rétegeivel szemben. Se igazság, se emberiség, se tudomány, se semmi.

Mi lehet a következménye a program beszüntetésének?

Azt még egy jobboldali politikus is meg tudja érteni, hogy ha valaki piszkos tűt használ, akkor inkább kapja el a HIV-et, vagy adja át valaki másnak. Több lesz a betegség, ami a társadalomnak több pénzbe fog kerülni. Nemcsak több tragédiát és szenvedést okozunk, de több pénzt is költünk. Ha ezt valaki nem tudja felfogni, az csak azért van, mert a gyűlölettől nem látja a tényeket.

Hogyan jött rá, hogy önnek is figyelemhiány zavara van?

52 évesen a vancouveri kórház hospice (palliative care) osztályának voltam a vezetője. Egy ottani szociális munkás, egy 38 éves nő egyszer meghívott kávézni, és elmesélte, hogy ő most lett diagnosztizálva ADD-vel. Mikor leírta saját magát, magamra ismertem. Rebbenékeny figyelem, érzelmi kitörések, rendetlenség, türelmetlenség, hiperaktivitás, ez mind megvolt. Mikor magamban is felismertem a problémát, és hivatalosan is diagnosztizálva lettem, elkezdett érdekelni, hogy honnan ered, mi ennek az alapja. Mint orvos, nem ismertem az ADD-t, a legtöbb orvos még most sem ismeri.

Orvosként nagyon fontos az összpontosítás és a figyelem, milyen hatással volt erre a saját ADD-je?

Mikor másokra figyelek, a figyelem ott van.

Tehát a diagnózis előtt sem okozott volna gondot itt ülni, és interjút adni?

Ez egy szelektív hiányzavar, itt tudsz figyelni, ott nem, és csak nagyon nagy akaraterővel tudod befolyásolni. 28 éves koromban kerültem az orvosi egyetemre, mert azelőtt egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy koncentráljak. Olyan dolgokat tanultam, amit könnyűnek tartottam, a számtant, a kémiát nem tudtam volna. Ez a zavar nemcsak az ember szakmai életére hat ki, de a személyes életében is sok bajt okozott. Igaz, hogy végül orvos lettem, de mindig elkéstem mindenhonnan, és általában nem volt sok rend a rendelőmben. Ha volt, azt csak a türelmes, és rendszerető nővérnek köszönhettem.

A könyvben azt írja, hogy a saját elméjétől félt, „mindig óvakodott kettesen maradni vele”. Hogyan írná le, mi van egy figyelemhiány zavarral élő ember fejében?

A gondolatok ide-oda cikáznak, borzalmas sebességgel követik egymást. Az ember tényleg fél egyedül lenni, és hogyha nem olvas, nem hallgat zenét, vagy nem kezd valamit magával, akkor majdnem kibírhatatlan az unalom. Mindig úgy érzi, hogy valamit tenni kell, egy állandó kielégítetlenség van benne, és az érzés, hogy nem kapja meg az élettől azt, amit esetleg meg tudna kapni.

Egy amerikai professzort, Russel A. Barkleyt idézi, aki azt mondja, hogy „a figyelemhiány zavar nem abban áll, hogy nem tudod, mit tégy, hanem hogy nem teszed, amit tudsz”. Mi tart vissza attól, hogy megtedd?

Olyan ez, mintha az, amit akarok, ott lenne a Duna másik partján, de én itt vagyok, és nincs híd. Nem tudok odajutni, de nem tudom, hogy miért, csak érzem, hogy nem megy. Szeretnék mondjuk sportolni, vagy nyelvet tanulni, tudom, hogy jó lenne nekem, de mégsem teszem, és fogalmam sincs, hogy mi akadályoz ebben. 

Talán a szégyenérzet, attól hogy nem lennék elég jó abban, amibe belekezdenék?

Az emberben alapvetően van egy mély szégyenérzet, saját magát szégyelli, amiért nem az, aki lehetne.

Brené Brown írja, hogy ha felvállalom a sebezhetőségemet, akkor boldogabb leszek. De boldogabb lesz-e egy figyelemhiány zavarral élő ember attól, hogy tudja, mi a baja?

Az már nagy szó, ha az ember tudja, hogy ez a baja, mert sokkal mélyebben érti meg magát. Én például egész életemben író akartam lenni, de az ötvenes éveimig - amíg megtudtam, hogyan működik az agyam - képtelen voltam könyvet írni. A diagnózis óta négy bestsellert írtam, ez lehetetlen lett volna azelőtt.

Azt írja, hogy a genetikai determinizmus a legtöbbször csak egy indok, amit felelőssé tehetünk a betegségeinkért. De amikor a környezeti nyomásról beszél, az is olyan, mintha a környezetre hárítanánk a dolgot.

Nem, mert ha génekről beszélnek, akkor inkább azt hárítják el, hogy megvizsgálják, milyen körülmények között nevelték fel azt a gyereket. A gének hozták, mi tehetetlenek voltunk, semmi felelősségünk nincs. Az a baj, hogy ha ezt hisszük, akkor a gyereknek csak orvossággal tudunk segíteni. Ha viszont belátjuk, hogy a környezet a fő ok, akkor tudunk rajta változtatni. A genetikai álláspontot lelkileg könnyebb elfogadni, hiszen akkor nem kell változtatni semmin, ám nem is vezet sehová.

Ha kiragadjuk a beteget abból a környezetből, ami betegíti, akkor következhet be javulás?

Itt nem arról van szó, hogy kiragadjuk az embert, itt arról van szó, hogy megváltoztatjuk a környezetét. Ha egy apa és egy anya eljön hozzám a nyolcéves gyerekükkel, nem azt mondom majd nekik, hogy vegyék ki a gyereket a családból, hanem azt, hogy a családnak van szüksége segítségre. A szülőknek saját magukat kell megérteniük, hogy megértsék, honnan ered a gyerek magatartása. Ne támadják, ne büntessék, hanem értsék meg. Amint a szülő megértik, hogy milyen a belső élete, hogy mit érez, rögtön megváltoznak a gyerek körülményei. A gyerek nem okoz semmit, nem kezdeményez semmit, csak reagál. A viselkedése csak egy tünet. Ha én lennék az ön orvosa, és felkeresne egy köhögéssel, és egy köhögéscsillapító lenne a válaszom, anélkül hogy megkérdezném, hogy mit jelent ez a köhögés, mi ennek a belső oka, az semmit sem érne. Nem a tüneteket kell kezelni, hanem az okokat.

A szülő mégis gyakran kudarcként éli meg, hogy az ő gyereke kicsit problémásabb.

Ez nem kudarc. A szülők is magukban hordozzák a gyerekkoruk nyomait, ők is stressz alatt vannak, és egyszerűen nem látják be, hogy ez mennyire kihat a gyerekre. Amikor egy gyerek ADD-vel lesz diagnosztizálva, akkor az egész családnak kell segíteni. Nem a szülőket vádoljuk, hogy rosszul nevelték a gyereket, de magukba kell nézniük, hogy segíteni tudjanak neki.

Azt írja, a követező években a figyelemhiány zavarral élők száma nőni fog.

Legalábbis Észak-Amerikában ez a tapasztalat. A legutolsó tanulmányok szerint az USA-ban az iskoláskorú gyerekek körülbelül 10 és 20 százalék között vannak diagnosztizálva ezzel a zavarral. Ez nagyon magas szám, az Államokban most hárommillió gyerek szed gyógyszert. Feltételezem, hogy amint Magyarországon is egyre inkább felismerik a bajt, egyre több és több gyerek fog kezelést kapni. De nem azért, mert egy genetikai járványról van szó, mert a gének nem változnak, öt, tíz, vagy ötszáz év alatt sem. Hogyha igazam van, és ezt a stressz okozza, akkor a stressz növekedésével az ADD-vel élők száma is nőni fog. Az agy nem csupán genetikai alapon fejlődik, az érzelmi körülmények is nagyban befolyásolják. Evolúciós szempontból az sem normális, hogy a gyerek nukleáris családban nőjön fel. Van egy afrikai mondás, ami szerint egy egész falu szükséges ahhoz, hogy egy gyereket felneveljünk. Mi viszont elvesztettük a nagy családod, a törődést, a szülők otthon sincsenek egész nap, ez egy teljesen abnormális helyzet. Ilyen körülmények között a gyerekek nem kapják meg azt a stresszmentes, depressziómentes kapcsolatot a szüleikkel, ami az agyuk rendes fejlődéséhez szükséges. A legtöbb orvosnak fogalma sincs arról, hogyan fejlődik az emberi agy, ezt a tudományt még nem tanítják az orvosi iskolákban. Sokkal könnyebb a génekről beszélni, mintsem egy ilyen komplikált dolgot megvizsgálni. Mondok egy példát. Ha egy gyerek megszületik, jó génjei, és rendesen funkcionáló szemei vannak, de öt évig nem lát napvilágot, akkor vak lesz. Ahhoz, hogy a látási ideghálózatok kiépüljenek az agyában, fényre van szükség, nem elég, hogy megvan a genetikai kapacitás. Ha egy társadalomban sok a stressz, a magányosság, az elszigetelődés, az egyre több gyerek fejlődésében okoz majd problémát.

A diagnózis pedig már nem lehet az, hogy eleven a gyerek.

A tanárok egyre több olyan gyerekkel fognak találkozni, aki nehezen koncentrál. Arra lenne szükség, hogy a tanár a viselkedés mögé lásson, ehelyett az iskolában mit csinálnak? Büntetik a gyereket. Azért büntetik, mert nem fejlődött normálisan az agya. Nem tehet róla, mégis leszidják, sarokba állítják, megalázzák. Az a szerencse, hogy az emberi agynak megvan az úgynevezett plaszticitása, ami azt jelenti, hogy ha a körülmények megfelelőek, új hálózatok még később, felnőtt korban is növekedhetnek benne. De az agy fejlődéséhez bármilyen korban érzelmi biztonság kell. Ha egy gyereket megszégyenítek, megfenyítek, az csak aláássa a biztonság érzését, ront az érzelmi állapotán, és a viselkedésén. Büntetéssel nem érünk ezzel el semmit. Félre kell tenni a rövidtávú magatartási céljainkat, és a hosszú távúakra kell koncentrálnunk. Ha ezt belátnánk, akkor egészen máshogy bánnánk a gyerekekkel.

Említi a könyvében a Szezám utcát, amelynek eredeti célja az volt, hogy gettókban élő gyerekeket (akiknél feltételezhető a figyelemhiány zavar kialakulása) megtanítsák írni, olvasni. Lát-e ma olyan műsort, ami használható lenne a megelőzésben, vagy jótékonyan hathat a figyelemhiány zavaros gyerekekre?

A Szezám utcában csak rövid kis jelenetek vagy dalok voltak, hogy ne terheljék túl a gyerekek nagyon törékeny figyelmét. Most már mindenhol ez van. A televízióban a kamera ugrál, egy pillanatig marad csak egy helyben. Mikor egy rockkoncertet nézek felvételről, csak egy fél pillanatig tudom az énekeseket nézni, mert a következő pillanatban már mást mutatnak.

Talán már nem is lenne türelmünk egy kimerevített képet nézni.

Azok a társadalmi körülmények, amelyek az ember figyelmét aláássák, egyre inkább aktívak. A fiatalok már nemcsak a televíziót nézik, hanem egyszerre a számítógépet is figyelik, vagy a telefonjukkal játszanak. Valaminek állandóan kell stimulálnia őket kívülről, mert egy pillanatig sem bírják ki, hogy az agyuk egy helyben maradjon.

A gyógyszeres kezelés járható út az ADD kezelésében?

Mivel azt hisszük, hogy csak egy biológiai agybetegségről van szó, rettentően magas a stimulánsokat szedő gyereke száma. Ha belátnánk, hogy az agy biológiája a körülmények befolyása alatt épül és működik, akkor a környezetet változtatnánk meg, és nem kellene annyi gyereknek Ritalint adni. Nem azt mondom, hogy ne tegye senki, én is szedtem, és ki is írtam, de abszolút helytelennek találom, hogy ez az első vagy az egyetlen kezelés, amit adnunk. Csak rövidtávon, a tünetek kezelésénél segít, de ez megint olyan, mint ha én valakinek köhögés ellen csak köhögéscsillapítót adnák. Nincs ezzel semmi baj, ha emellett kikutatom, hogy mi okozza a köhögést, és az okát kezelem. Az orvosság nem az okot, csak a tüneteket kezeli.

Mi a helyzet a pozitív gondolkodással?

Bertold Brecht mondta, hogy csak az optimista, aki még nem hallotta a rossz hírt. A pozitív gondolkodás letagadja a valóságot, de semmit nem változtat a dolgokon. Inkább nézzünk szembe a negatív dolgokkal, ezt mondja Brené Brown is. Az igazi pozitív gondolkodás nem az, hogy nincsen fájdalom, hanem, hogy van, de el tudom fogadni. 

Könyves 

Gondolkodtál már azon, hogy az édesanyák miért képtelenek leállni újszülött babáik szagolgatásával? Talán azért mert elszállnak tőle. Szó szerint.

A legújabb tanulmány szerint, mely a szeptemberi Frontiers in Psychology című magazinban jelent meg, a babák illata ugyan azt az agyi területet aktiválja, mint mikor valami finom étellel végre csillapítjuk az éhségünket, vagy miután szerelmeskedtünk egy jót. A leírás szerint ugyan olyan érzést nyújt, mint mikor a függő drogozni kezd.

Doktor Johannes Frasnelli, a Montreal Egyetem munkatársa szerint a babák illata az agy azon részét aktiválja, ami a vágyakat és a kielégülést kezeli. A doktor csapata 15 nőt vizsgált meg, két csoportra osztva őket - az első csoport tagjai hat hete adtak életet kisbabájuknak, a többieknek még sosem volt gyermeke. Mindegyik nőnek egy kisbaba pizsamáját kellett megszagolnia.

Bár a baba nem az övék volt, az anyukák boldogság hormon, azaz dopamin szintje az egekbe szökött, közölte a tanulmány. Doktor Frasnelli ebből arra következtetett, hogy a szülés által felmerülő hormonális változások az agy rendszerét is megváltoztatják. Az viszont kérdéses maradt, hogy az apukákra és a nem-apukákra is így hat-e a kisbabák illata, mivel a kutatásban nem vettek részt férfiak. Ez lehet a következő lépés, de amíg rájövünk, szagolgassunk kisbabákat!

Románia az EU tizedik országa, amely orvosi célra engedélyezte a cannabis orvosi használatát - írja a Transindex. Ez egy újabb esély, amelyet nem szabad félreérteni, üzenik az orvosok.

Még nem kapott kérést orvosi célú cannabis engedélyeztetésére, de amennyiben kapna, és a kérés minden biztonsági és minőségi feltételnek megfelelne, sürgősségi eljárással engedélyeztetné azt - mondta egy kérdésre felelve dr. Marius Savu, az országos gyógyszerközpont (Agenţia Naţională a Medicamentului) elnöke.

Fotó: Rj Sangosti

 

A sürgősségi engedélyeztetés három hónapnyi időt jelent. A felvetés egy olyan szülői közösségtől származik, amely tagjainak gyerekei az epilepszia egy ritka és gyógyíthatatlan formájában szenvednek. Az orvosi cannabis már több gyerek életén könnyített, miután a hagyományos kezelések nem hoztak jobbulást.

A romániai orvosok még nem rendelkeznek konkrét tapasztalattal a marihuána gyógyászati célú felhasználásával kapcsolatban, bár a hatályban lévő törvények bizonyos körülmények között lehetővé tennék a használatát. 

Index 

Athénban és Bukarestben a drogmegelőzésre és ártalomcsökkentő programokra fordított állami források 2010-es csökkentése után két év alatt felrobbant a HIV-bomba. Az új HIV-fertőzöttek száma tízszereződött az intravénás droghasználók körében. Józsefváros önkormányzata szeptember közepén felmondta együttműködési megállapodását az ártalomcsökkentő tűcsereprogramot biztosító Kék Ponttal. Az alapítványnak van pénze, de a szakemberek szerint a program megszűnése esetén akár pár hónap alatt HIV-bomba robbanhat, és nemcsak a droghasználók körében.  

Ha egy több ezer klienssel dolgozó tűcsereprogram megszűnik, az elsőként az intravénás droghasználókat érinti, Athénban és Bukarestben legalábbis közöttük nőtt meg drámaian a HIV-fertőzöttek száma, amikor – elsősorban a válságnak, megvonásoknak köszönhetően – az állam jelentősen lecsökkentette a drogprevenciós támogatásokat. A legnagyobb bukaresti tűcsereprogramok idén nyáron meg is szűntek.

A Józsefvárosban nagyjából háromezer droghasználó klienssel foglalkozó, tűcsereprogramot üzemeltető Kék Pont Alapítvánnyal szeptember második hetében a kerület vezetése felbontotta együttműködési megállapodását, ami jelenleg annyit jelenthet, hogy nem adják a továbbiakban kedvezményesen a program helyszínéül szolgáló ingatlanokat. A tűcsereprogram nem szűnik meg, a Kék Pont Alapítvány egyéb forrásaiból fenntartja a programot, de mint Dávid Ferenc szociológus, az alapítvány főmunkatársa elmondta, fogalmuk sincs, meddig lesz elég a megmaradt pénz.

A kerületnek az eldobált fecskendőkből lett elege. „A Kék Pont azzal nem számol, hogy nemcsak a droghasználat közben áll fenn a fertőzésveszély, hanem az utcán heverő tűk miatt máskor és máshol is” – mondta Ferencz Orsolya, Józsefváros fideszes képviselője, aki szerint emiatt sok olyan helyi lakos van kitéve a HIV vírusnak, akik egyébként nem is találkoznának azzal.

A Kék Pont szerint viszont minden korábbinál komolyabb veszélyt jelentene, ha teljes egészében megszűnne a kerületben az ártalomcsökkentő tevékenység. A HIV egyébként rendkívül nehezen terjed eldobott fecskendőn keresztül.

Rácz József, a Kék Pont igazgatója azt mondja, a nemzetközi szakirodalom az egész világon tíznél kevesebb olyan esetről számol be, amikor valaki eldobott fecskendőtől fertőződött meg. Az fertőzésveszély tehát csekély, de nem kizárt, és azt az igazgató is elismeri, hogy az eldobott fecskendő valóban riasztó látványt nyújt. A Norvég Alap támogatásával éppen ezért idén ősztől utcai tűgyűjtő munkába kezdett az alapítvány telephelyének ötszáz méteres környezetében.

A rossz példa: Athén és Bukarest

Görögországban és Romániában a hazainál sokkal rosszabb a helyzet. Az EMCDDA európai drogmonitoring szervezet 2011-ben figyelt fel az athéni és bukaresti intravénás droghasználók között terjedő HIV-fertőzéshullámra azután, hogy évtizedekig minimális volt, évente ötnél kevesebb esetre korlátozódott az új fertőzöttek aránya.

Romániában a válság körüli megszorítások miatt 2009-ben még kétmillió, majd 2010-ben már kevesebb mint egymillió steril fecskendőt osztottak szét. Mivel a HIV például a közös tűhasználattal terjed, a negatív hullám nem sokat váratott magára. 2007-ben Romániában négy, 2012-ben már 231 új esetet regisztráltak. Az állami támogatások megvonását követően Bukarestben EU-s forrásokból igyekeztek fenntartani a tűcsereprogramot, de az anyagi segítség idén júniusig tartott, ekkor a legtöbb program bezárt.

Megelőzni olcsóbb, mint kezelni

Pedig a drogprevenciós szakemberek szerint a megelőzés és az ártalomcsökkentés jóval olcsóbb, mint a következmények kezelése. Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője szerint a tűcsere fenntartása 500 euró/év kliensenként, míg egy HIV-pozitív beteg kezelése 6000 euró/év páciensenként.

Görögországban a romániaihoz hasonlóan rossz a helyzet. Míg 2011 első nyolc hónapjában 161, 2012 első nyolc hónapjában 314 új HIV-esetet regisztráltak az intravénás droghasználók körében. A görögországi helyzetet elemző jelentés szerint a közös tűhasználat elsősorban a fiatal, 25 év alatti droghasználókat és azokat érinti, akik viszonylag újonnan, két éve kezdtek csak el intravénásan drogozni.

Válság + megszorítás + dizájnerdrogok = HIV

A fiatal injekciós droghasználók sokasága nem meglepő, ugyanis 2009 óta a droghelyzet az európai országokban hasonló. Nagyjából akkor váltották le, majd szorították ki az injektált drogok közül a heroint a sokkal olcsóbb és könnyebben hozzáférhető dizájnerdrogok. A dizájnerdrogok aktívabb tűhasználatot vonnak magukkal: míg egy heroinista napi 4-5, egy stimulánsokat fecskendező droghasználó naponta 10-15 alkalommal lövi magát.

Fotó: Máthé Zoltán

 

Ezért a közegészségügyi és járványügyi kockázat is nagyobb, így nem csoda, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az ENSZ AIDS-re szakosodott szerve, a UNAIDS, valamint az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala is a tűcsereprogramok hatékonysága mellett érvel. Az Európai Unió drogstratégiája is fontos szerepet szán az ártalomcsökkentésnek, így a tűcsereprogramok terjesztésének és fejlesztésének, sőt, a napokban tárgyalja a magyar Országgyűlés a nemzeti drogstratégiát, amelynek rendelkezései összhangban állnak az EU-s droghelyzeti iránymutatásokkal.

Még a teljes drogmentesség valóságtól elrugaszkodott célját kitűző magyar drogstratégia tervezetének szövege is kimondja, hogy a tűcsere olyan ártalomcsökkentő eszköz, ami „csökkenti a tűmegosztást és így a fertőző betegségek terjedését az intravénás kábítószer-fogyasztók között, míg más károkat nem befolyásol”. Józsefváros ennek ellenére vonta meg a programtól támogatását.

Romániában a támogatások megvonása után két évvel tízszereződött az új fertőzések száma: 2010 első félévében 12, 2012 első félévében 102 új HIV-esetet regisztráltak a román intravénás drogosok között. A Romániával foglalkozó jelentés azt írja, hogy a HIV-járvány oka egyértelműen a forrásmegvonásokkal magyarázható, valamint azzal, hogy nincs elfogadott román nemzeti HIV-megelőzésre vonatkozó stratégia. Az EU-s szervezet jelentése szerint egyelőre sem Athénban, sem Bukarestben 2013-ban sem csökkent a HIV-robbanás mértéke.

Magyarország tartja magát

Magyarországon az OEK adatai szerint 2012-ben összesen 219 HIV-fertőzöttet regisztráltak, és nincs közöttük egyetlen intravénás droghasználó sem, ahogy a korábbi években sem volt.

Mégis, az intravénás droghasználókkal foglalkozó szakemberek szerint ez a pozitív helyzet akár hónapok alatt megváltozhat, csakúgy mint Romániában és Görögországban. Dávid Ferenc, a Kék Pont főmunkatársa azt mondja, rengeteg a prostituált az intravénás droghasználók között. A tűcsereprogram ellehetetlenítésével így reális a veszély, hogy ha az injektáló prostituáltak HIV-fertőzöttekkel is érintkezhetnek szexuálisan, a közös tűhasználattal hónapok alatt megfertőzhetik a droghasználó és nem droghasználó népesség egy részét egyaránt.

 

Ferencz Orsolya józsefvárosi fideszes képviselő szerint a belövőszobák, hivatalos néven ellenőrzött fogyasztói szobák jelenthetnének megoldást, ám a droghasználókkal foglalkozó szakemberek szerint Magyarországon erre nincs reális esély. „Ezekben a helyiségekben egészségügyileg képzett személyzet felügyeli a droghasználókat. Működnek ilyen szobák Kanadában, Zürichben, Hollandiában is, de még ezekben az országokban is nagy ellenállás közepette. Se szakmai, se lakossági, se politikai támogatása nem lenne itthon ennek a megoldásnak” – mondja Rácz József. 

 

Munk Veronika - Index  

In Memoriam Őz Zsolt. Az elhunyt énekes egyik utolsó koncertjén az alkohol elleni küzdelméről beszél.

index.indavideo

• Józsefvárosnak elege van az utcán eldobott drogos fecskendőkből.
• A problémára a fideszes képviselő, Ferencz Orsolya a kormány politikájába nem illeszkedő belövőállomások felállítását javasolja.
• Nem kell kitalálni semmi újat. A nyugati nagyvárosok már a 90-es évek óta átálltak a rendészeti hozzáállásról az ártalomcsökkentésre.
• Az ott bevált módszereket kellene csak átvenni.

Józsefváros önkormányzata a múlt héten megszüntette az együttműködést a Kék Pont Alapítvánnyal, akik a tűcsereprogramot és más drogprevenciós feladatokat látnak el a kerületben. Az indoklásuk szerint Józsefváros közterein és utcáin ezrével vannak eldobált, veszélyes injektorok, amik már számtalan balesetet okoztak, és veszélyeztetik a nem drogozó többséget. A kerület Fidesz-KDNP-s képviselőjét arról kérdeztük, ők milyen megoldást javasolnak a kialakult helyzetre.

Ferencz Orsolya a kormány politikájával totálisan szembemenő javaslattal állt elő. Szerinte a belövőszobák létesítésével orvosolható volna a probléma. A megoldást számos nyugati országban alkalmazzák, és ezt üdvözölné a Kék Pont, a TASZ, a Baptista Szeretetszolgálat, és mindenki, aki a problémával szakmailag foglalkozik. De az ilyen típusú javaslatoktól a kormánypártok és a kormány teljesen elzárkózik.
Ferencz Orsolya a kerületben él, négy gyereket nevel, és úgy tűnt, hogy a kerület problémája egyben az ő családjának húsbavágó problémája is. Így kénytelen minden megoldási lehetőségen elgondolkodni. Nem valószínű, hogy véletlenül elszólta magát, az interjú alatt végig bent ült Józsefváros alpolgármestere, Sántha Péterné, és a kommunikációs iroda sajtóreferense, Hudák Anita is.

Józsefváros nyitott a belövőszobákkal együtt működő tűcsere állomásokra.

A 90-es évek elején a mostani józsefvárosi helyzethez hasonló problémával kellett szembenézniük több nyugati nagyváros lakóinak. Az utcákat és a parkokat sok helyen elárasztották a kábítószeresek, és veszélyes, potenciálisan fertőző fecskendőkkel, dorgszeméttel voltak teli a közterek. Hiába vitték be, csukták el a drogosokat, hiába hirdettek nulltoleranciát, hiába álltak ki a politikusok a sarkokra, hogy most azonnal fejezze be mindenki a drogozást, a helyzet csak tovább romlott. Terjedt a HIV vírus, sok volt a halálos túladagolás, és a probléma egyre láthatóbbá és a zavaróbbá vált minden városlakó számára. Rájöttek, hogy a drogfogyasztást nem lehet rendészeti eszközökkel megoldani.

Sok országban váltottak már, és átálltak ártalomcsökkentésre

Rájöttek, hogy drága és teljesen hasztalan a drogosakat büntetni, kirekeszteni vagy megpróbálni erőszakkal leszoktatni. Az ártalomcsökkentés egyik bevált formája a belövőszoba, ahol orvosi felügyelet mellett, steril körülmények között adhatják be maguknak a függők a szert. Svájcban, Kanadában, Hollandiában, Németországban, Spanyolországban, Norvégiában, Luxemburgban és még sok helyen működő hasonló intézményekben sikerült minimalizálni a halálos túladagolások, illetve a HIV és a hepatitis fertőzések számát. Az utcákról is eltűntek a droghasználók, valamint a szétdobált tűk is. A nem drogozó többséget sokkal kevésbé zavarják, és főleg nem veszélyeztetik tovább a drogozók. Ugyanis az a tapasztalat, hogy nem csak a drogszemét és a bűnözés veszélyeztette a nem drogozókat, hanem a vírusok is. Például a HIV vagy a hepatitis a prostitúció miatt nagyon hamar átterjedt a többségi társadalomra is. A belövőszobáknak köszönhetően a drogosok körülményei konszolidálódtak. Mivel nem menekültek a társadalom és a rendőrség elől, nem bűnözőként kezelték őket, nem voltak halálos betegségeik, sokan közülük néhány éven belül átmentek józanságot célzó terápiára is.

Idekattintva megnézhetik Sárosi Péter és Takáts István Gábor filmjét a a világ egyik legélhetőbb városának, a kanadai Vancouvernek  a belövőszobáiról.

A jelenlegi magyar hivatalos drogpolitika erkölcsileg felvállalhatatlannak tartja az ellenőrzött fogyasztói szobákat

A kormány a drogkérdést morális kérdésként kezeli. A drog rossz, a drogozás rossz, a drogosok rosszak. A kormányzat kiemelt célja, hogy 2020-ig beszüntesse a drogfogyasztást Magyarországon. De ehhez nem alkalmazza a Nyugat-Európában már elterjedt ártalomcsökkentő módszereket, inkább rendészeti kérdésként kezeli a problémát. A szakemberek szerint ez a megközelítés káros. A problémát nem enyhíti, csak ítéletet mond felette, ráadásul többe is kerül az országnak, mint az ártalomcsökkentés. Például a tömeges megbetegedések kezelése nagyon költséges.
Ráadásul a kormányéval szemben létezik egy másik morális megközelítés is: hogy erkölcsi kötelesség segíteni az elesetteknek, a bajbajutottaknak, és hogy mindenkinek joga van az egészséghez.

Barcs Miklós megrázó filmje, a Drogvilág mélyén pont egy ilyen józsefvárosi drogos család életét mutatja be.

Ferencz Orsolya képviselő véleménye azért adhat okot bizakodásra, mert a nyugati példák fő tanulsága, hogy akkor fordult jobbra mind a drogosok, mind a nem drogozók sorsa, mikor a különféle szereplők – döntéshozók, rendőrök, szociális munkások, pszichiáterek és drogfogyasztók – ráébredtek arra, hogy sokkal hatékonyabban tudnak működni, ha partnerként, és nem ellenségként kezelik egymást. Ha az ideológiai viták helyett a probléma valós megoldására koncentrálnak.

 Ács Dani - 444

Lőpornyomokat és drogokat kiszimatoló patkányok a holland rendőrség új, trenírozott munkatársai. A rendőrök két éve idomítják a különleges nyomozókat egy rotterdami épületben.  

“Információink szerint mi vagyunk az elsők a világon, akik rendőrségi nyomozáshoz patkányokat vetnek be” – mondta el Mark Wiebes, a holland rendőrség innovációs központjának vezetője.

No, melyikben van drog?

Egy patkány csupán tíz euróba kerül, míg egy nyomozókutya beszerzése és hónapokon át tartó kiképzése akár több tízezer euróra is rúghat.

A rágcsálók 2011 vége óta élnek ketrecben azon a területen, ahol egyébként kutyákat és lovakat is idomítanak. Mivel a patkányok elsősorban éjszaka aktívak, elsötétített ablakok mellett tartják őket. “Minél unalmasabb az életük, annál jobbak a detektívmunkában” – hangoztatta Monique Hamerslag projektvezető.

A patkányoknak alig 10-15 nap tanulásra van szükségük ahhoz, hogy egy bizonyos szagot megkülönböztessenek a többitől. A patkányok által szerzett információk ugyan nem használhatók fel a bíróságon, támpontokat adhatnak a törvényszéki szakembereknek például abban, melyik ruhadarabot teszteljék először. Bizonyíték nélkül a holland rendőrség csak legfeljebb hat hónapig tarthat letartóztatásban egy gyanúsítottat – a patkányok bevetése így abban segíthet, hogy megakadályozzák egy bűnös szabadon engedését.

A rágcsálók bevethetőségének tesztjei sokat ígérőek. Wiebes reményei szerint már a jövő év elején használhatják a patkányokat a nyomozások során.

A legnagyobb probléma egyelőre az, hogy ezek az állatok meglehetősen félénkek: új környezetben a kutyákkal ellentétben visszahúzódóak és nem túl engedelmesek. Erre megoldást az jelenthet, ha a szagot viszik a patkányokhoz, nem pedig fordítva – magyarázta Hamerslag. 

MTI 

Michael Lodberg Olsen szociális munkás Illegal! néven kábítószerfüggők által árusított magazint indított Koppenhágában.  

Sok szülő örül, ha gyermeke gyorsan tanul beszélni – lehet, hogy kamaszkorában viszont már aggódni fognak.  

 Egy finn kutatás összefüggést talált a gyermekkori nyelvelsajátítás és a tudatmódosító szerek használata között – számol be a Turun Sanomat. A tanulmány szerint azok, akik gyermekkorban az átlagosnál gyorsabban sajátítják el a nyelvet, fiatalkorukban az átlagosnál több alkoholt fogyasztanak. Ugyanakkor a kábítószerrel és a alkohollal kapcsolatos problémák felnőttkorban inkább azoknál jelentkeznek, akiknek nyelvi képességeik gyengébbek. 

A kutatás során olyan ikerpárokat vizsgáltak, akiknek nyelvi fejlődésében jelentős különbség mutatkozott. A kutatók úgy találták, hogy a nyelvileg tehetségesebb ikrek a testvérüknél kíváncsibbak, jobban vágynak a tapasztalatokra, és társaságukban több az alkoholfogyasztó. Antti Latvala, a Helsinki Egyetem kutatója szerint minden valószínűséggel ez magyarázza a helyzetet: mivel nyitottabbak az új tapasztalatokra, és baráti körükben is ilyen példával szolgál, hamarabb próbálják ki a tudatmódosító szereket. 

Nyelv és Tudomány 

Erdésznek, aztán papnak, majd csillagásznak készült, végül az orvosira ment – idézi fel a riporter dr. Szemelyácz János útkeresését a Magyar Rádió Arcvonások című portrésorozatában.  

Szülei legnagyobb meglepetésére és megrökönyödésére pszichiáter lett. Lassan húsz éve foglalkozik szenvedélybetegekkel; addiktológus főorvosként irányítja az Integrált Drogterápiás Intézet Közalapítványt és a Baranya Megyei Drogambulanciát. A csapatmunkában és a kreativitásban hisz, szereti a kihívásokat, nemcsak hivatásában, de az élet más területein is – írják a műsor felvezetőjében.

Magyar Rádió 

Rácz József, a Kék Pont Alapítvány kuratóriumi elnöke visszautasította, hogy tűcsereprogrammal odavonzzák a környékre a droghasználókat. A közterületeken eldobott tűk problémája miatt az alapítvány is többször egyeztetett a közterület-fenntartóval és a városüzemeltetéssel, sőt maguk is kezdeményezték a közös fellépést. Az önkormányzat szerint az alapítvány nem teljesítette a vállalásait. 

Nem teljesítette a vállalásait a Kék Pont Alapítvány, ezért a józsefvárosi önkormányzat december 31-el megszünteti az együttműködési megállapodást a szervezettel – tájékoztatta a kerületi önkormányzat csütörtökön az MTI-t.

Az Index korábban arról számolt be, hogy Józsefváros képviselő testülete szerda délután 14 igennel, 2 nemmel és 1 tartózkodás mellett megszavazta a Kocsis Máté polgármester által jegyzett előterjesztést, amellyel az önkormányzat felmondta a Kék Pont Alapítvánnyal 2010-ben kötött együttműködési megállapodást. A felmondás okát a polgármester abban jelölte meg, hogy a közterületeken továbbra is sok injekciós tűt találtak.

A képviselő-testület szerdai döntését ismertetve közölték, az alapítvány az önkormányzat támogatásáért cserébe szerződésben vállalta, hogy a Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálattal közösen részt vesz a "drogszemét" eltakarításában, vagyis gondoskodik arról, hogy ne legyenek eldobált tűk a kerület utcáin. Ez azonban nem történt meg – jelezte az önkormányzat, hozzátéve: a Kék Pont munkatársai nem gondoskodtak a használt injekciós tűk begyűjtéséről.

Az önkormányzat kiemelte: egyre több panasz érkezett a kerületben lakóktól az eldobott fecskendők miatt, s csak idén 2027 tűt találtak. "A józsefvárosiakat felháborította, hogy nemcsak az utcákon, hanem sokszor játszótereken, a homokozókban is találtak eldobált használt fecskendőket és tűket" – fogalmaztak a közleményben.    

A Kék Pont Alapítvány – a vállalásaival ellentétben – nem segített a drogprobléma megoldásában sem: a tűcsereprogram néven futó tűosztás ugyanis a kerületbe vonzotta a drogterjesztőket is – jegyezte meg a kerület, hangsúlyozva: Józsefváros többé nem tudja felvállalni, hogy a Budapest minden részéről érkező drogosok a steril tű átvétele után a parkokban, játszótereken szétdobálják a használt eszközöket, amelyek fertőzést és járványt okozhatnak, és ezzel veszélyeztetik több ezer józsefvárosi felnőtt és gyermek egészségét. Ha a főváros legalább harminc pontján lesz hasonló tűcsereállomás, akkor Józsefváros is kiveszi a részét a programból, egyedül azonban nem vállalja át mások terheit – szögezték le.

Rácz József, a Kék Pont Alapítvány kuratóriumi elnöke ezzel összefüggésben az MTI-nek visszautasította, hogy tűcsereprogrammal odavonzzák a környékre a droghasználókat. Elmondta: a szervezet állami támogatásból és magánadományokból végzi tevékenységét, az önkormányzat a helyiséget biztosította számukra a kerületben korábban a Kálvária téren, tavaly óta pedig a Magdolna és a Lujza utca sarkán. Rácz József megjegyezte: épp azért költöztek át, mert korábbi tapasztalataik szerint azon a környéken van a legtöbb intravénás droghasználó.

A közterületeken eldobott tűk problémája miatt az alapítvány is többször egyeztetett a közterület-fenntartóval és a városüzemeltetéssel, sőt maguk is kezdeményezték a közös fellépést. Rácz József elmondta, hogy korábban a lakossági bejelentések alapján az alapítvány munkatársai is több utcai munkát végeztek: a lépcsőházakban, kapualjakban összeszedték az eldobott a tűket. Az utóbbi időben viszont csökkent finanszírozásuk, így a klasszikus, köztéri utcai munkára nem tudnak vállalkozni, emellett a korábbinál kevesebb tűt tudnak kiadni, ezért is lehet, hogy vannak, akik nem viszik be hozzájuk az eldobott tűket, hanem inkább eldobják.

Az alapítvány kuratóriumi elnöke kiemelte továbbá azt is, hogy munkájuk nem csak a tűcsereprogramból áll. Konzultációkkal, fertőző betegségek megelőzésével kapcsolatos tanácsadással is foglalkoznak, de egészségügyi vizsgálatokat, fertőző betegségek szűrését is elvégzik. Napi szinten 100-150, évente körülbelül ezren fordulnak segítségért a Kék Pont Alapítványhoz – mondta az igazgató. 

Hvg 

Tarthatatlanná vált a helyzet  

Felmondta az együttműködési megállapodást Józsefváros Önkormányzata a tűosztóként ismert Kék Pont Alapítvánnyal. Kocsis Máté polgármester a döntés indoklásaként elmondta: Józsefváros nem tudja egyedül felvállalni, hogy Budapest minden részéről ide jönnek a drogosok steril tűért. Csak ebben az évben több, mint 2000 darab eldobott fecskendőt szedett össze a városüzemeltetési szolgálat a kerület közterein. Többet játszóterek mellett találtak.