Jelenleg háromféle gyógyszer segíti a leszokni vágyó, támogatást igénylő alkoholfüggőket abban, hogy józanok maradhassanak: a diszulfirám, a naltrexon és az akamprozát. A diszulfirám a legkisebb mennyiségű alkohol elfogyasztásakor is kellemetlen tüneteket – hányinger, hányás, fejfájás stb. – okoz. A naltrexon gátolja az alkohol által keltett kellemes érzés kialakulását. Az akamprozát csökkenti az alkohol iránti vágyat azáltal, hogy helyreállítja a normális NMDA-receptor-tónust a glutamátrendszerben. Írásunkban az ezekkel a szerekkel kapcsolatos friss vizsgálatokból szemezgetünk, és szót ejtünk néhány új megközelítésről is.
Jó, jobb, diszulfirám
Az alkoholizmus kezelésére jelenleg alkalmazott gyógyszeres terápiák közül a diszulfirámmal lehet a legjobb eredményeket elérni – állapították meg több mint 200, kognitív viselkedésterápiában is részesülő beteg 2,5 éves nyílt követéses vizsgálata kapcsán finn kollégák, akik a diszulfirám-, a naltrexon- és az akamprozát-kezelés hatékonyságát hasonlították össze (Alcohol. 2008;43(1):53–61). A vizsgálat Az akamprozát és a naltrexon az összes végpont szempontjából egyformán teljesített a vizsgálat mindegyik szakaszában.
Mutasd a génjeidet!
A személyre szabott orvoslás az alkoholfüggőség területén is hódíthat: a páciens dopamin-, GABA- és opioid-receptorait kódoló gének polimorfizmusainak ismeretében megjósolható, mennyire lesz hatékony nála az ezeken a rendszereken ható naltrexon-, illetve első 12 hetében folyamatosan, ezt követően célzottan adták a gyógyszert. A folyamatos gyógyszerelés időszakában mindhárom gyógyszer hatására mérséklődött az alkoholfogyasztás, de legnagyobb mértékben a diszulfirám csökkentette a nagyivó napok számát és a heti alkoholfogyasztást. Szintén a diszulfirám mellett volt a legtöbb absztinens napjuk a betegeknek, ám az első ivásig és az első nagyivásig eltelt idő tekintetében nem volt szignifikáns különbség a három szer között. akamprozát-kezelés – összegezték farmakogenomikai kutatásuk eredményét holland kollégák (Addict Biol. 2009;14(3):328– 37). Vizsgálatukban a betegek véletlenszerűen naltrexont vagy akamprozátot kaptak, és a kezelés megkezdése előtti napon, illetve a kezelés végeztével alkoholfogyasztásra csábították őket. Az erre a helyzetre adott reakciókat, illetve a sóvárgást mérték, majd összevetették azzal, hogy az illetőnél milyen opioid-, dopamin-, GABA- és glutamátreceptorpolimorfizmusok voltak jelen. Szignifikáns összefüggést találtak a viselkedés (vagyis a kezelésre adott válasz) és a dopamin D2-, a GABA6- és a GABA2-receptorgének, továbbá trend jellegű összefüggést a μ1-opioid receptorgén polimorfizmusa között.
Nem kell minden nap
Eredményesebb a súlyos alkoholisták naltrexonkezelése, ha célzottan, a nagyivó epizód bekövetkezése előtt veszik be, mint ha napi rendszerességgel szedik a szert – állapították meg amerikai kollégák 163 alkoholbeteg vizsgálata kapcsán (J Clin Psychopharmacol. 2009; 29(4):350–7). A betegeket négy csoportba osztották: placebót vagy 50 mg naltrexont kaptak napi rendszerességgel vagy célzottan, olyan alkalmakkor, amikor saját megítélésük szerint nagyivásra készültek. A naponta elfogyasztott italmennyiséget 12 héten keresztül, telefonos visszajelzés segítségével követték. A célzottan naltrexont szedők ittak a legkevesebbszer és összességében a legkevesebbet.
Dohányosok előnyben?
Ha súlyos alkoholista betegünk egyúttal dohányos is, akkor leszoktató hatást várhatunk a – jelenleg csupán dohányzásról való leszokást segítő szerként forgalmazott – vareniclintől is, erre utal legalábbis egy nemrég közölt, kis létszámú, kettős vak, randomizált placebokontrollos amerikai vizsgálat eredménye (Biol Psychiatry. 2009;66(2):185–90). A betegek egyhetes, napi 2 mg-os vareniclin- vagy placebo-előkezelés után kaptak egy kezdő adag (0,3 g/ttkg) alkoholt, majd 2 órán keresztül „önkiszolgáló” módon maguk választhatták meg – maximum nyolc, egyenként 0,15 g/ttkg-os adag ital erejéig –, hogy még mennyit isznak. A vareniclin-kezelésben részesülők szignifikánsan kevesebb italt fogyasztottak, mint a placebocsoport tagjai, továbbá nagyobb eséllyel tartózkodtak maradéktalanul az ivástól az „önkiszolgáló” időszakban. A vareniclin meggátolta az alkohol utáni sóvárgást és mérsékelte az alkohol által kiváltott kellemes szubjektív érzéseket, ugyanakkor mellékhatásai minimálisak voltak. Alkohollal együtt fogyasztva sem befolyásolta lényegesen az egyén reaktivitását, hangulatát vagy hányingerét.
A tünetek tükrében
Az sem mindegy, hogy szenved-e a beteg alkoholelvonási tünetektől vagy sem, amikor kezelni kezdik. A korábban az alkoholelvonási tünetek és az alkoholfüggőség kezelésében már bizonyító (J Clin Psychiatry. 2007 Nov; 68(11):1691–700) per os gabapentint (39 napig) most intravénás flumazenillel (2 napig) kombinálva adták 60 alkoholfüggő betegnek placebokontrollos vizsgálatukban a Medical University of South Carolina orvosai (J Clin Psychopharmacol. 2009;29(4):334–42). Attól függően, hogy a páciensnek mennyire komoly elvonási tünetei voltak a kezelés kezdetén, eltérő válaszokat tapasztaltak. Azok, akik súlyos elvonási tünetekkel vágtak bele a kezelésbe, több napon át nem ittak, és hosszabb idő telt el az első nagyivó epizódjukig, ha aktív gyógyszert kaptak, mint ha placebót. Ezzel szemben akiknél csak enyhe elvonási tünetek jelentkeztek, ez fordítva alakult: placebó hatására jobban nőtt a nem ivós napok száma és az első komoly lerészegedésig eltelt idő, mint a flumazenil/ gabapentin kombinációval. Ez a válaszmintázat ráadásul a kezelést követően 2 hónapig fennmaradt.
Régi szerek új köntösben
Aripiprazol és topiramát együtt adva – hatékony, biztonságos és jól tolerálható választásnak tűnik az alkoholfüggőség kezelésére egy előzetes nyílt vizsgálat szerint (Hum Psychopharmacol. 2009;24(6):465–72). Harminc, az alkoholizmusát egyébként kezeltetni nem akaró beteget 35 nap alatt fokozatosan napi 30 mg aripiprazolra és 300 mg topiramátra állítottak be. A mellékhatásokat és napi alkoholfogyasztásukat naplózták a résztvevők. Kiderült, hogy a két szer mellékhatásprofilja nem adódik össze, viszont a betegek alkoholfogyasztása csökken, így további vizsgálatok várhatóak ezzel a gyógyszerkombinációval.
Védd a májat
A leszoktatás mellett a beteg májára is gondolni kell. A májregeneráció nem gyógyszeres eszköztára kimerül az életmódváltásban (alkoholfogyasztás csökkentése, dohányzás abbahagyása, testsúlycsökkentés) és a táplálékkiegészítésben (kiegyensúlyozott étrend, B1-, B2-, B6-vitaminok pótlása, antioxidánsok). Kifejezetten az alkoholos májbetegség kezelésére törzskönyvezett gyógyszer jelenleg nincs a piacon, off-label azonban alkalmazzák a prednizolont és a pentoxifillint. Egy nemrég közölt vizsgálat eredményei szerint utóbbival kezelhető eredményesebben a súlyos alkoholos hepatitisz (World J Gastroenterol. 2009;15(13):1613–79). Hatvannyolc beteg kapott 3 hónapon keresztül prednizolont vagy pentoxifillint, ami után egy évig követték állapotuk alakulását. A pentoxifillin- kezelésben részesülők körében jóval alacsonyabb volt a halálozási arány és a hepatorenális szindróma kialakulásának esélye.
Egyre több a kokainfogyasztó a hazai, de leginkább a fővárosi elit szórakozóhelyeken. Pontos statisztika azonban nincs róluk, mert ritkán jutnak el a kórházi vagy sürgősségi ellátásig. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgató-helyettese szerint ennek a drága drognak a használata a yuppikra, fiatal menedzserekre, illetve a jó anyagi körülményekkel rendelkező családokból kikerülőkre jellemző.
Tagadhatatlan tény, hogy a kikapcsolódás színterein, vagyis a szórakozóhelyeken mindenféle gyorsítószert használnak a fiatalok. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgató-helyettese, Topolánszky Ákos azt mondja: ennek felpörgetésnek sokféle módszere lehet, de akiknek több a pénzük, azok leginkább a kokaint vásárolnak.
Alkohollal együtt hat igazán
Jó adataink nincsenek a kokainfogyasztók számáról, csupán élménybeszámolókból tudunk róluk. Ez a populáció nem tájékoztat a szer fogyasztásáról, ugyanakkor nem jelenik meg semmiféle intézményes ellátásban. Nagyon kevesen kerülnek kokainhasználat miatt orvoshoz, sürgősségi osztályra - tájékoztatott az igazgató-helyettes. Az alkohofogyasztás alap - tette hozzá Topolánszky Ákos - ugyanis több más szer hatása erre épül. Léteznek olyan kábítószerek, amelyekhez nem feltétlenül kell, vagy nem is lehet alkoholt adni, de ez kevésbé jellemző. Alapvetően mégiscsak az alkoholos kultúrában használnak illegális szereket is. Olyanokat is, amelyek mostanában nagy nyilvánosságot kaptak. Ilyen például a GHB, a GBL. Ezeket alapvetően alkoholos italokba keverik, és együtt érik el a hatásukat, amely veszélyes lehet - figyelmeztetett a szakember.
Alig titkolják a fogyasztók
Kétségtelenül bátrabbak lettek a kokainfogyasztók az utóbbi időben - jelezte Topolánszky Ákos. Ennek oka, hogy a droghasználat tömeges kultúrává vált hazánkban. A rendszerváltozás után nagyon megnőtt az addig alig ismert szerek fogyasztása, illetve ennek nyugat-európai mintái terjedtek el. De nem szabad elfelejteni, hogy korábban is voltak tipikusan magyarországi, vagy kelet-európai illegális szerfogyasztási módszerek. Emellett több szórakozási stílushoz kifejezetten hozzátartozik az illegális szerek használata.
Kispénzűeknek eszébe sem jut
A kokain azonban igen drága mulatság. Az igazgató-helyettes szerint ez a tény meghatározza a fogyasztók körét: a kokainhasználat kifejezetten a fizetőképes, tehát elit rétegre jellemző. A juppie, fiatal menedzser, vagy a jó anyagi körülményekkel rendelkező családokból kikerülőkre. A többiek ezt nem is akarják megfizetni, és nem is gondolnak rá, hogy megszerezzék a szert - állapította meg Topolánszky Ákos.
Forrás: inforadio.hu - Hanganyag: Szépvölgyi István
Manapság egyre inkább hozzátartozik egy bulihoz az alkohol, és az azt kísérő jelenségek. De hogy állnak ezzel a gyengébbik nem tagjai? Ők csak alkalmazkodásból vedelnek?
Alkoholpszichológia
Buli előző hétvégén egy budapesti, nyilvános szórakozóhelyen: nemdohányzó terem, mégis áll a füst. A zene annyira hangos, hogy a magyar szöveget érteni sem lehet a hangszórók torzításától, a terem pedig annyira tömve, hogy öt perc kell ahhoz, hogy az ember átszelje a helység 30 méterét. 16-és 30 év közötti testek alkoholmámorban úszva vonaglanak egy monoton ütemre - a nemek rég eltűntek, lány mászik lányra, fiú fiúra, néhol pedig ligthos gruppencsoportok alakulnak, akik félreérthetetlenül dörgölődznek egymáshoz. Elég alkohol bevitele után nem számít hogy ki(k) az illető(k) - ahogy sok más dolog sem.
Az alkoholról megannyi elemzés és gondolat született, de van néhány dolog, amelyekben ezek nagyrészt megegyeznek. Az alkohol egy szer, amely nem gátlásaink, hanem lelkiismeretünk feloldására szolgál. Bár alapvetően arra való, hogy feloldjuk a „gátlásainkat”, vagyis átlépjük a társadalom irányunkban megkövetelt normarendszerét, „kitörjünk az elvek és erkölcsök” börtönéből, valójában az alkohol egy olyan társ, akit beállíthatunk magunk helyett, hogy ő tette. Ő mászott rá arra a lányra, ő csalta meg a páromat, ő fetrengett más hányásában mosolyogva. Mert „én” ilyet sohasem tennék, csak részegen, azt pedig az alkohol okozza, tehát az alkohol a hibás.
Csakhogy sokan elfelejtik, hogy az alkoholizálás az esetek túlnyomó többségében szándékos: mindenki tisztában van az alkohol hatásaival, és azért fogyasztja, mert azt akarja elérni. Sőt fizet is érte, tehát olyan, mintha felbérelne valakit, hogy szegje meg helyette a társadalom törvényeit - az egész felelősség az ő vállán van. De mint sok minden másban, itt is képesek vagyunk bebeszélni magunknak és másoknak a hazugságot, csak mert az jobban hangzik, mint a valóság.
Gyerekek, fiatalok, lányok
Imitált részegség
Egy friss zürichi egyetemi felmérés ismét megerősítette azt a tényt, hogy a lányok gyakran csak imitálják a részegséget. Sara Landolt szociálpszichológus sok-sok órát beszélgetett 15–18 éves lányokkal, akik többsége bevallotta, hogy kedvük ellenére van a nagy ivászat, és sokszor csak megjátsszák a részeget. Egyrészt úgy érzik, „,muszáj” inniuk, mert erre kényszeríti őket a nyájszellem, a közösséghez tartozás kényszere és rituáléja, másrészt azért – a szó szoros értelmében – józanabbak a fiúknál.
Gyakran folyamatosan lóbálják vagány alkoholizálásuk szimbólumát – ugyanazt az egyetlen sörösüveget. Mert a berúgás imitálása bizonyos fajta alibit, védelmet jelent, falat emel a számukra túlságosan ijesztőnek tűnő „fiútámadás”, a párkapcsolat felvállalása ellen. (nol.hu)
A lázadó világnézet és depressziós társadalom egyértelmű velejárója, hogy az átlaghoz képest jóval többen akarnak szabadulni a valóságtól, vagyis gyakoribb az alkohol használata - és eme megállapítás tökéletesen igaz az „egymillió alkoholista hazájának” tartott Magyarországra, legfőképp azok fiataljaira. Egy napokban publikált cikk elszomorító adatokat közöl: az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) rendszer szerint a 16 évesek 59 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt, 15 százalékuk pedig kifejezetten sűrűn.
Azonban ennél is érdekesebb, hogy cikk szerint a hölgyek korántsem akkora ivók, mint a férfiak, csupán imitálják vedelést, hogy jobban beilleszkedjenek, és hogy megfeleljenek a „társadalmi elvárásnak”. A fő visszatartó erő a cikk szerint az, hogy a túlzott alkohol-telítettséggel rendelkező lányok könnyen szajhaként viselkednek, és ez a jelző akár hosszú évekig rajtuk maradhat - így ezt próbálják elkerülni. És bár közülük is egyre több a „nagyivó”, de sokan csak szimulálják az alkohol beütését, miközben mindössze egyetlen sört ittak. Így „beilleszkednek” a társaságba, de mégsem vesztik el az önkontrollt - vagy ha mégis, azt lehet mire fogni. Felmérés
A HirExtra szerkesztősége úgy döntött, hogy kíváncsi a miértekre, és arra, hogy ez az arány körülbelül mekkora lehet. Így felkeresett több tucat 16 és 25 év közötti, hivatalosan is fiatal hölgyet - az ország minden pontjáról, a lehető legtöbb zenei és szubkultúrából összeválogatva. Tehát a megkérdezettek közt ugyanúgy szerepelt diszkózenét kedvelő szőke hölgyemény, mint mély érzelmű góth, vagy bulikat megvető, otthon ülős bölcsész.
A megkérdezettek leggyakrabban a „bódultság, buli, gátlástalanság, részegség, felszabadultság, másnaposság, menekülés, szórakozóhely” szavakat társították az alkoholhoz - a válaszolók több mint 80 százalékának legalább négy szó szerepelt a fenti felsorolásból.
Meglepőbb volt a ritkábban szereplő, ám annál beszédesebb „gyengeség, szánalom, cigi, szex” szavak. Az első kettő az alkohol és következményeinek megvetésére, lenézésére irányul (ezek a válaszok 21 százalékában szerepeltek), míg az utóbbi kettő a bulikkal járó kocadohányzás, és szabados szexualitás megnyilvánulásai (a válaszok 18 százalékában utaltak ezekre). Igaz, akinek a kérdés kicsit is a szakirányába vágott, annak az „-OH,” és a „savakkal észtereket képez” kémiával kapcsolatos meghatározások is eszébe jutottak.
Különösen pikáns az az adat, hogy a megkérdezettek közül senki sem veti meg az alkoholt, és csupán 7 százalék volt, aki nem iszik többet havi 1-2 alkalomnál. A piát és az ivászatot a válaszolók mintegy 40 százaléka tartotta valamiképp kultuszszimbólumnak, egy bizonyos társasságot vagy kultúrát összekötő közegnek - legtöbbször az alkohollal fémjelzett kocsmakultúra, és a koccintással ünnepelt események (szülinap, szilveszter) kerültek elő.
Arra a kérdésre, „hogy mennyire elvárás baráti körödben az alkoholizálás bulizás közben?”, kis híján ötven százalék válaszolt úgy, hogy többnyire az. Az indokok szerteágazóak: „Azt mondják ivászat nélkül nincs buli…”, ”szeretik ha én is iszom...szóval elvárás” „a közös hányós-fetrengős bulival tekintenek a csapat részének”, de a helyzetet a legjobban a következő válasz fejezi ki: “csak így fogadnak be.” És a kirekesztés érzése nagy úr. Ennek ellenére csak a megkérdezettek 14 százaléka csinált már úgy, hogy kevesebbet ivott, mint amekkora mennyiségnek a hatását prezentálta, tehát a fenti cikkben említett jelenség korántsem átlagos.
Miért?
A miért mindig egy nagy kérdés, és sok válaszoló nem is igazán bírta megmagyarázni, hogy miért él az alkohol adta lehetőségekkel. Páran az egyes italok ízét jelölték meg indokként (legtöbbször bor, koktélok és likőrök), mások azt mondták, hogy a társaság miatt italoznak, vagy hogy “vagányság piázni és részegen randalírozni”, de a legtöbben kimondták, hogy a gátlásaikat így eresztik elegy időre, amivel egyben a feszültségekben és stresszben gazdag valóságtól is megszabadulnak.
Érdekes és komplex elméletet vázolt az egyik válaszoló miértre. E szerint a lányok sokkal inkább a pszichológiai hatás miatt fordulnak az alkohol felé, mint a férfiak. Tehát a hölgyek nem azért isznak, mert rá vannak kattanva és remegnek érte, hanem hogy a nemek egyenlőtlen szexuális megítélését kissé tompítsák. Hisz a társadalmi normák szerint más a megengedett viselkedés egy nőnek, mint egy férfinak: “ha egy pasi dug orrba-szájba, annak abszolút semmi negatív felhangja nincs - max. ritkán olyan nők szemében, akik komoly partnert keresnek. Azt szokták mondani, hogy náluk ez benne van a pakliban, nagyobb szexuális étvágy, nagyobb az igény a szexre stb.” De ha egy lány csinál ilyesmit, az rögtön ribanc vagy kurva lesz. Ám ha mindezt részegen, alkohol hatása alatt csinálja, akkor az sokkal jobban elfogadott már a lányoknál is - magyarán nagyot tompít az eset „súlyosságán”. Eme elmélet pedig tökéletesen ráillik, a kiinduló-cikk alapgondolatára.
A kockázati magatartások (tű- és fecskendőmegosztás) és a vér útján terjedő fertőző betegségek kapcsolata ismert tény. Egy 2006-ban Budapesten, 215 fő aktív intravénás szerhasználó körében végzett vizsgálat nem csak ezen magatartások előfordulására kérdezett rá, hanem kvalitatív információkat is gyűjtött a használt fecskendők típusáról, tisztításáról és a felhasználás egyéb jellemzőiről is. A kétórás strukturált kérdőívet HIV és HCV szerológiai vizsgálat egészítette ki.
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a hepatitis C vírus terjedése nem csak a tű- és eszközmegosztási kockázati magatartások gyakoriságával függ össze, hanem ezen belül az injektáláshoz használt fecskendő típusával és a fecskendő-tisztítási szokásokkal is - tudatta a Drogfokuszpont.hu.
A két részből álló fecskendő esetén a tű és a benyomott állapotú dugattyú között nagyobb a holttér, mint az egyrészes fecskendő esetén. Mivel a kétrészes fecskendőben több vér maradhat, a kórokozók nagyobb eséllyel okoznak fertőzést fecskendő-megosztás során. A kétrészes fecskendők és a HIV fertőzés magasabb kockázatának kapcsolata ismert, de a hepatitis C fertőzés terjedésével kapcsolatos összefüggés alaposabb feltárást igényel.
A fecskendő-tisztítási szokások is befolyásolják a vírusok terjedését. A CDC szerint a melegítés, a savas vagy alapos, vízzel történő tisztítás nagymértékben csökkenti a HIV fertőzés átadását. A hepatitis C terjedése és a tisztítási szokások összefüggései további vizsgálatok igényelnek.
További kvalitatív információkkal szolgál a fecskendő-megosztási szokásokról az átadás iránya. A receptív használat, azaz amikor a szerhasználó jellemzően átveszi a már használt fecskendőt kockázatosabb, mint a disztributív, azaz a jellemzően átadó magatartás. Ezek a kvalitatív információk tovább árnyalják a kockázati magatartások és a vírusfertőzések átadása között összefüggésekről szóló ismereteinket. Az éves jelentés részletesen a Drog fokuszpont.hu oldalon olvasható.
Tavaly a korábbiaknál valamivel több drogos beteget kezeltek a Péterfy Sándor Utcai Kórházban - mondta az InfoRádiónak a toxikológiai osztály főorvosa. Zacher Gábor arról is beszélt, hogy az utóbbi időben jelentősen nőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik kifejezetten kábítási célzattal egyszerre vesznek be nyugtatót vagy altatót és isznak rá alkoholtartalmú italokat.
Az elmúlt évben mintegy 1800 olyan beteget kezelt a kórház, akik valamilyen kábítószer miatt szenvedtek egészségkárosodást. Ezeknek mintegy 20 százaléka volt akut betegség - mondta az InfoRádióban a toxikológiai osztály vezetője. A szám magasabb a korábbiaknál.
dr. Zacher Gábor
Az utóbbi években ugyan csökkent az intravénás droghasználat, különösen a heroinhasználat, megjelentek azonban új szerek a piacon, mint például a Gina nevű partidrog, de növekedett a kokainfogyasztók száma is - mondta Zacher Gábor.
Egyre jellemzőbb azonban, hogy a fiatalok gyógyszerre fogyasztanak alkoholt, kifejezetten kábítás céljából. Ez egy 16 éves számára már kis mennyiségben is egészségkárosító lehet.
Zacher Gábor szerint ez főleg azon fiatalok körében fordul elő, akik szüleiktől azt látják, hogy az idegességre egyből valamilyen tablettát vesznek be.
Angol kutatók az eddigi legnagyobb szabású tanulmányt készítették el az országban kezelt kokainfüggők kezelése során elért eredményekről. A Nemzeti Gyógykezelési Társaság (National Treatment Agency) szakértői szerint a drog használata elsősorban a fiatalokra jellemző, és a számok évről évre aggasztóbbak – írja a Medical News TODAY.
Az elmúlt négy évben 4 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik azért jelentkeznek egy-egy elvonóközpontban, hogy le tudjanak szokni a fehér por használatáról. A leszokni vágyóknak több, mint 30 százaléka 18-24 év közötti, akik nem feltétlenül rendelkeznek rossz szociális háttérrel – gazdagtól a szegényig mindenféle ember képviselteti magát. A másik nagy csoporttal, a heroinfüggőkkel összehasonlítva ezek között a páciensek között sokkal több olyan van, aki biztos anyagi háttérrel és állással rendelkezik.
Esetükben az eredmények is nagyon biztatóak: 61 százalékuk 6 hónap alatt képes volt teljesen leszokni az anyag használatáról, további 11 százalékuknak pedig jelentősen csökkenteni tudták az adagját.
Paul Hayes, az NTA vezetője elmondta: egyre nő a kokainfüggők száma az országban – ezzel egy időben azonban egyre többen fordulnak a segélyközpontokhoz segítségért, így egyre több beteget tudnak sikeresen kezelni. A kezelés esetükben azonban elsősorban pszichológus által vezetett terápiát jelent, mivel a kokain sokkal inkább pszichológiai, és nem fizikai függőséget alakít ki.
Az őszi ködös, hűvös, szomorkás idő beköszöntével nemcsak a melankólia uralkodik el rajtunk, hanem statisztika adatok szerint az öngyilkosságok száma is megnő. A búskomorság, lehangoltság, kedvtelenség életünk természetes velejárója, hiszen nem lehetünk mindig életvidámak. Ám egyesek nehezen birkóznak meg a mindennapokban felmerülő nehézségekkel és próbatételekkel. Amennyiben ez az állapot tartóssá válik, depresszió kialakulásához vezet amit, ha nem kezelnek öngyilkossággal végződhet.
Pszichiáter szakértők az öngyilkosságot "meghívott halálnak" is nevezik.Az élet saját kezűleg való kioltásának hátterében súlyos lelki válság húzódik meg. A depressziós beteg nyugtalan, nem látja át élete értelmét, labilis és önértékelési problémákkal küszködik. Szakemberek már azt is kimutatták, hogy a depressziós emberek szervezetében kevesebb boldogsághormon található, ezért kezdetben kompenzációs pótcselekvésekhez folyamodnak (élvezetek túlzott hajszolása, zabálás, drog- vagy alkoholfogyasztás stb.), ám egy idő után ezek is elvesztik élvezeteket kiváltó jelentőségüket. Az érintettek ezt követően megutálják önmagukat, eluralkodik rajtuk a kétségbeesés és a reménytelenség érzése és úgy gondolják, hogy kizárólag az öngyilkosság vethet véget szenvedéseiknek.
A suicidum napjainkban az egyik legégetőbb népegészségügyi problémává vált. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az évente nyilvántartott öngyilkosságok száma világviszonylatban eléri az egymilliót. Ahhoz, hogy valaki önkezűleg vessen véget az életének számtalan tényező hozzájárulhat, ám az esetek túlnyomó részében a háttérben mindig kezeletlen depresszió áll. A tragikus esemény nemcsak az egyén családjára van negatív hatással, hanem súlyos társadalmi probléma is. Az önpusztító életforma valamint a "befejezett öngyilkosságok" aránya világviszonylatban jóval magasabb a férfiak körében, hiszen az áldozatok több mint 70%-a férfi. Az öngyilkossági módszerek között meglehetősen széles a választék: lőfegyver, mérgező szerek bevétele, önakasztás, magasból való leugrás, vonat- vagy autó elé ugrás, gyógyszertúladagolás, az erek felvágása stb. A módszertől függően, nem minden öngyilkosság végződik halállal.
Az áldozatok tettüket az életükben bekövetkező sikertelenségek, veszteségek miatt követik el (haláleset a családban, munkanélküliség, válás, boldogtalan párkapcsolat, anyagi problémák, súlyos negatív kimenetelű életesemények, drogfogyasztás, önutálat, alkoholizmus). Jelei: az emberi kapcsolatok fokozatos mellőzése, magányosság érzése, érzelmi labilitás és beszűkülés, az önszeretet hiánya, az egyéni értékrend elértéktelenedése stb. Orvosszakértők megállapításai alapján, a drasztikus lépést megelőzően az öngyilkosságot elkövetőek mintegy 35%-a fogyaszt alkoholt vagy drogot. A bűntudat megjelenését követően sokan búcsúlevelet is hagynak.
A nők körében gyakoribban az öngyilkossági kísérletek, melyeknek elsősorban figyelemfelkeltő szerepük van, míg a férfiak inkább a drasztikusabb megoldást választják. Természeten ez nem jelenti azt, hogy minden depressziós öngyilkos lesz. A kezeletlen, elhúzódó lelki válság azonban előbb-utóbb öngyilkossághoz vezethet. A nyilvántartott adatok alapján szakértők megállapították, hogy az öngyilkosságok száma tavasszal a leggyakoribb, de ősszel egy második öngyilkossági hullám is tapasztalható. Ezért figyeljünk a környezetünkben élő embertársainkra, mivel lehet, hogy az elbagatellizált melankólia vagy hangulatzavar hátterében súlyos lelki válság húzódik meg, aminek akár öngyilkosság is lehet a vége! Segítségünkkel és jelenlétünkkel pedig akár életet is menthetünk!
Indul a káros szenvedéllyel élő, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok komplex rehabilitációs programja.
A Diótörés Alapítvány és partnerei – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), valamint a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) – az elkövetkezendő 18 hónapban több mint 280 millió forintot fordíthatnak a veszélyeztetett fiatalok társadalmi integrációjára. Az Európai Uniós pályázati program fő célja, hogy volt állami gondozott – többnyire roma származású, egyszerre/felváltva több drogot is használó, szenvedélybeteg, egyedülálló, hajléktalan - fiatalok számára kiszélesedjen a Diófa Rehabilitációs Otthonban és a Kertész utcai központban nyújtott eddigi szolgáltatások köre, legyen szűrés, előgondozás, terápia, és utógondozás - tájékoztatott az ÁNTSZ.
A 18 hónapon át tartó, a káros szenvedéllyel élő fiatalok komplex rehabilitációját célzó programot a magyar kormány és az Európa Unió is kiemelt figyelemmel kíséri.
A tapasztalatok szerint a veszélyeztetett fiatalok nagy számban válnak állami gondozottakká, közülük sokan lesznek nagykorúságuk elérése után hajléktalanná. A konzorcium tagjai a projekt segítségével kívánnak gátat emelni e folyamat elé, illetve segíteni a visszaúton. A program indításaként 2010. január 19-én egy nemzetközi konferencia keretében vitatták meg teendőiket és osztották meg egymással az eddigi tapasztalataikat a konzorcium tagjai, valamint a norvég partnerek az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban.
Bill, az alkoholista olyan módszert talált a leszokásra, ami neki bevált. Ma kétmillió tagja van világszerte az Anonim Alkoholista szervezetnek, Magyarországon négyezer. Az országos találkozón jártunk hétvégén Kaposváron a módszert kutatni, és kiderült, hogy a mise és a szex is más józanon, és hogy ez a módszer háromszoros esélyt ad arra, hogy az elvonókúra után öt évvel is józanok maradhassunk.
Pénteken percre pontosan értem az AA (Anonim Alkoholisták) országos találkozójának délután öt órára meghirdetett sajtótájékoztatójára a kaposvári Klebersberg középiskolai kollégiumba. A meghívóban benne volt, hogy tudják, milyen nehéz anonim személyekről tudósítani, de miután az alkohol mégiscsak népbetegség, és nem holmi jellemgyengeség, ahogy még ma is sokan gondolják, így arra számítottam, hogy nem én leszek az egyetlen újságíró. Tévedtem.
Végül is N. Zsolt sajtófelelőssel, aki a sajtómeghívót küldte, abban maradtunk, hogy a sajtótájékoztató elmarad. A június 17-ig rendezett találkozó nyitott programjain úgyis mindent megtudok, amit az AA működéséről tudni érdemes. Kezdésnek átadta a bibliájukat, az Anonim Alkoholisták könyvét, és ajánlotta, hogy üljek be a hat órakor kezdődő megnyitóra. Figyelmeztetett, hogy ne lepődjek meg a szívélyességen, amivel a tagok egymás iránt viseltetnek. Ez utóbbival kicsit el is ijesztett, de azért beültem.
112 napos vagyok
"Ica vagyok, alkoholista - áll ki egy kicsi, vörös nő a tornateremben megrendezett egyórás megnyitón a mikrofon elé. - Szia Ica! - válaszolja a közönség. - 1996-tól józanodom, most 112 napos vagyok" - folytatja, és nagy tetszést, tapsot arat, aznap a legnagyobbat. Ica tehát 112 napja nem iszik megszakítás nélkül. Bár Anonim Alkoholisták a világméretű szervezet gyűjtőneve, a tagok már jó ideje megszakítás nélkül józanok és céljuk, hogy nem is vesznek magukhoz alkoholt. Mint a hétvégén résztvevőkről kiderült, ez az időszak egy naptól 30 évig is terjedt. (Az egynapos én voltam, meg is tapsoltak.)
260-an gyűltek össze már az első nap, főleg csoportvezetők. Magyarországon ugyanis rengeteg sejt működik, a létszámuk községtől, várostól függően 2-30 fős. A hétvégi rendezvényen összesen közel 500 tag regisztrált.
"A szigetvári nővérkékkel találkozom, és jön az egész kórház" - magyarázta nekem a megnyitó után a hétvégi terveit egy pesti anonim, aki éppen a recepciónál jelentkezett be, és a keresztnevével, városával feliratozott kék kitűzőt kitette az ingére, hogy mindenki számára kiderüljön, alkoholista, és nem családtag (nekik fehér kártyájuk volt). Miután egy órát beszélgettünk, őt választottam szponzoromnak, ami az AA-nyelven lelkisegítőt jelent, nálam konkrétan idegenvezetőt.
Nagykönyv James Woods-szal
700 ezer magyar alkoholista !
A KSH 2004-ben 691 ezerre becsülte Magyarországon az alkoholisták számát, a nyilvántartottak (valamilyen gondozásban már részt vettek) száma 31 ezer, ebből 23 ezer férfi és 8 és félezer nő. A becslést az alkoholos májbetegségben meghaltak számából számította ki a KSH. A magyar népegészségügyi program a droggal együtt kezeli az alkoholizmust. Prevenciós kampányokra több száz milliót fordítanak évek óta az érintett tárcák, ami egy friss felmérés szerint jórészt hatástalan. A legújabb (ex-Johan Béla) népegészségügyi program azt ígéri, 2012-re félmillió alá csökken az alkoholisták száma, ám a felismerésre, kezelésre évi 90 millió forint jut, és akkor még nem is beszéltünk az alkoholista magyar társadalom támasztotta egyéb nehézségekről.
Az újdonsült szponzorom elmondta, hogy az ország minden részéből jönnek az eseményre, sőt Amerikában élő magyarok is érkeznek. (Egyik kedvenc könyve amúgy egy amerikai magyar beszámolója: Kati vagyok, alkoholista.) Az országos gyűlés évente ilyenkor van, a budapesti áprilisban volt Csillebércen. "1990 óta működik ez a módszer Magyarországon, addig nem lehetett ilyen utókezelésen részt venni itthon, mert ez furcsának számított" - magyarázta. Az AA ma már világszerte több mint kétmillió anonim alkoholistából áll, és itthon 4000-re saccolják a tagok számát (azért nehéz a becslés, mert nem vezetnek nyilvántartást).
"Akik Magyarországon befejezik az elvonókúrát, azoknak 10 százaléka csatlakozik az AA-hoz - vetette közbe N. Zsolt, a hozzánk csatlakozó sajtóreferens, akiről közben kiderült, hogy már 4 és fél éve nem iszik, majd így folytatta: - A szigetvári addiktológiai gondozóból és a budapesti félút centrumból mindenkinek idevezet az útja, a többi terápia után azonban sajnos nem ajánlanak semmilyen utókezelést, így onnan csak véletlenszerűen találnak ide a páciensek. Viszont itt jelentősen megjavul a gyógyulási esélyük: az amerikai statisztikák szerint az elvonókúra után öt évvel az AA-soknak 60 százaléka nem esik vissza, míg enélkül csak a harmada: 20 százalék marad józan."
Az AA-t egyébként az Ohio állambeli Akronban Bill W. és Dr. Bob 1935-ben indította útjára saját leszokási tapasztalatai alapján, amit 1939-ben öntöttek könyvformába: a Nagykönyv szponzorom elmondása szerint onnan kapta nevét, hogy "először vastag WC-papírszerűségre nyomták". "A könyv születéséről szól a Nevem Billcímű film is" - tette hozzá. (Az 1989-es mozi főszerepében James Woods látható, de ezt Magyarországon még nem forgalmazták.)
Akik tudják, milyen reszketni a piáért
"A legnagyobb durranás, hogy olyan emberek közt vagy, akik tudják, miről van szó, milyen dolog reszketni a piáért" - foglalta össze kísérőm a komoly utókezelésnek számító módszert, aminek lényege az önsegítés, pontosabban hogy az alkoholisták maguknak és egymásnak segítenek józannak maradni.
A Nagykönyv 12 lépésre épül, ebből az első a legnehezebb: az alkoholizmus beismerése. A pontok amúgy úgy jöttek össze, hogy az alapító tagok összeírták, mik voltak a legfontosabb lépcsőfokok, amik a felépülésükben segítették őket. Ezeket az anonimek egyénileg csinálják végig, és a helyi csoportjaikban megosztják a tapasztalataikat. Itt az országos találkozón ugyanez történt nagyban. Szombat reggel elmondták a vállalkozóbb szelleműek saját kapitulációjuk (alkoholizmus beismerésének) történetét, majd a hétvégén a különböző gyűléseken a többi lépésük részleteivel is megismertették egymást.
"Ha nyitott vagy a változásra, itt mindenre választ kaphatsz. Mindenki elmondja, hogy neki hogy sikerült az egyes lépéseken túljutni, és mi megfogadjuk azt a variációt, ami szimpatikus" - magyarázta a kísérőm.
Felsőbb erő
Mindjárt a megnyitó után szembesültem azzal, amire figyelmeztetett a sajtófelelős és amire csak most térnék ki, miután a szponzorom már megismertetett az AA lényegével. A gyűlések vége előtt mindig kiléptem az ajtón annál a számomra ijesztő pontnál, amikor öten-hatan kinyújtott kézzel elindultak felém. A több száz ember ugyanis ilyenkor körbe állt kézen fogva egymást és imába kezdett:
"Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amit tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget!"
A lépések között is mindjárt a 2. és 3. pont az isteni gondviselésre vonatkozik. A kísérőm ezt a gyűlésen így foglalta össze nekem: "Két dolgot kell az Istenről tudni, azt hogy van, és azt, hogy nem te vagy az". A hitről a 2.,3. lépés gyűlésein különféle vallomások érkeztek, sokakat, függetlenül attól, hogy "gépszíjas ivók" voltak, vagy a pia mellett egész életükben anyagoztak is, a hirtelen megvilágosodás térített át a józan életmódra. Egy nő zokogva mesélte a mikrofonba, hogy csak akkor tudott a gyógyulás útjára térni, amikor letérdelt és bocsánatot kért Istentől a bűneiért.
De mielőtt úgy képzeljük el az egészet, mint egy fanatikus vallási csoport összejövetelét, felszólalt az Istenhívők között egy "tőről metszett ateista" is, aki nem tudott beszámolni drasztikus megtérésről, de mint mondta, kitárult a világlátása. "Előbb magammal kellett tisztába jönnöm, és csak utána álltam neki az irodalomnak". A Nagykönyv is egyetért azzal, "hogy nem kell lelkes Istenhívőnek lenni ahhoz, hogy meggyógyulj, az a fontos, hogy legyen hited valamiben, még ha az a Világszellem is".
Mise és szex józanon !
Megható élményekben nem is a vallásos témánál volt részem, hanem a kisgyűléseken, ahol ugyanaz a szeretet, egymás iránti érdeklődés, őszinteség, ami az egész AA-t jellemzi és életben tartja, jobban teret kaphatott.
Al-Anon-gyűlés
Az AA mellett Al-Anon családi csoport gyűlésekre is elmentem, ahol az alkoholisták családtagjai, hozzátartozói beszéltek nagy önismerettel, öniróniával a problémáikról. Elsőként arról, hogy hogyan ismerik fel a saját szerepüket az évtizedek óta fenntartott helyzetben (az alkoholizmus tagadása, a másik fél provokálása). Persze volt, aki vígjátékba illő sztorikat mesélt arról, hogy milyen új nehézségekkel kell szembenéznie most, hogy a férje több évtized után hirtelen leszokott. "Most szerelmet vall, én meg gyanakszom, mi lehet a háttérben?" vagy: "Eddig olyan trehányan nézett ki, most meg a munkaruháját is kivasaltatja velem".
Egy másik nő pedig arról számolt be, hogy véget akar vetni annak, hogy a saját munkaadója férje alkoholizmusa miatt megbélyegzi (hogy miért él együtt vele, és hogy biztos ő a hibás abban, hogy nem képes segíteni rajta), ahelyett, hogy a saját munkája szerint értékelné. Felszólalt egy szerzetesrend tagja is, aki viszont "munkahelyi főnökként" érzi magát felelősnek, mert, mint elmondta, takarja mások előtt az egyik szerzetesük iszákosságát, megtartja például helyette a reggeli miséket. "Most látom, hogy rám férne a csoportban való részvétel" - mondta.
Nemcsak hozzátartozóként jelentek meg nők a rendezvényen, de a kék kártyás részvevőknek is legalább a harmada nő volt: bevállalós negyvenesek, ötvenesek mellett több bombázó harmincévessel és három huszonévessel is találkoztam. Az alkohol nyomai többnyire már eltűntek az arcokról, vagy csak jól sminkelték magukat.
Az AA "Szex és az alkohol - nők" gyűlését például a szabadban tartottuk (míg a férfiak ugyanezt egy konferenciateremben). Persze itt is olyan önironikus, személyes hagvétel volt az irányadó, mint például: "amíg ittam, rengeteg szeretőm volt, tíz kezemen tudnám megszámolni. Nézem a határidőnaplómat utólag: Borisz, ki az a Borisz, erre olvasom tovább Borisz és barátja". A tanulság ebben az esetben az lett, hogy a szex nehezebb józanon, de legalább most már "minden érzékszervével" át is tudja élni, és csak azzal van kedve hozzá, akit szeret. Persze, mint hangsúlyozták, nem a tanulságért mondják el ezeket, hanem, mert itt olyan emberek ülnek, akik hasonló cipőben járnak és mindezt képesek megérteni.
Világtalálkozó Torontóban
"Szabad inni és szabad nem inni, és én az utóbbit választottam!" - mondta búcsúzóul a kísérőm. Vasárnap még indulás előtt N. Zsolt sajtófelelős bemutatta P. Györgyi választmányi tagot, akinek szintén az életét mentette meg a program, pedig - mint mondta - egy rosszindulatú félmondat miatt évekig nem is nézett az AA felé. P. Györgyi néhány kifogást emelt azzal kapcsolatban, hogy a beszámolómban idéznék az anonimoktól, de miután megtudtam, hogy múlt kedden érkezett vissza az Anonim Alkoholisták torontói világtalálkozójáról, kértem, írjon inkább erről egy rövid, és általa is elfogadhatónak tartott írást az Indexnek. Íme:
"Az Anonim Alkoholisták közössége június 30. és július 3. között tartotta a közösség fennállásának 70. évfordulóját ünneplő világtalálkozóját Torontóban. A találkozón közel 2 millió anonim alkoholistából 60 ezer ember vett részt, több mint 100 ország AA-tagságát képviselve. Az anonim alkoholisták üzenete röviden úgy foglalható össze, hogy az alkoholizmus betegség - a test, a gondolkodás és a lélek betegsége -, amely ma még nem gyógyítható, de van remény tünetmentesen, jó minőségű életet élni ezzel a betegséggel.
A torontói világtalálkozón a magyarországi AA-közösség is képviseltette magát, a monumentális megnyitó ünnepségen a magyar zászló is felvonult. A négy nap a szeretet, a jókedv, a 12 lépéses életvezetési programmal megalapozott életszemlélet és életvitel ünnepe volt. A találkozó jelszava: "Felelős vagyok: Ha bárhol és bárki segítségért nyújtja kezét, akarom, hogy az AA ott legyen. Ezért felelős vagyok!"
A magukat alkoholistának vallók, de az AA nyújtotta 12 lépéses felépülési programmal jó minőségű életet elő emberek közösségéről nehéz a hétköznapokban megszokott keretek között beszélni. A belső információkat, a személyes történeteket védi az anonimitás elve: a nyilvánosság előtt soha nem képviseli egy-egy személy a közösséget, a média-megnyilvánulásokat a közösség 12 Hagyománya szabályozza. Mégis érdemes közelebb kerülni ehhez a - nálunk ma még szokatlan - szemléletmódhoz, és erre vannak lehetőségek telefonon (06-1- 251-0051), interneten, levélben, hiszen rengeteg szenvedő vár valamilyen megoldásra, segítségre. A torontói világtalálkozó pedig meggyőző erővel bizonyította, hogy VAN SEGÍTSÉG!"
Számos jel árulkodik a gyermek- és fiatalkori evészavarról, amire a szülőknek oda kell figyelniük dr. Pászthy Bea pszichiáter szerint.
Egyre inkább terjednek, ráadásul egyre fiatalabb életkorban jelennek meg a gyermek- és serdülőkori evészavarok. A kórképek súlyossága, az életet veszélyeztető és hosszú távú szövődmények szükségessé teszik a róluk való átfogó gondolkodást – állítja dr.Pászthy Bea, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának osztályvezető főorvosa, akiTúry Ferenc professzorral együtt tavaly novemberben mutatta be az Evészavarok és testképzavarok című, közösen szerkesztett könyvét. Az általa irányított osztályon – hazánkban egyedüliként – külön részleg foglalkozik az evészavaros fiatalokkal. A neves gyermekpszichiáterrel a gyermekkori evészavarokról, a szülők számára árulkodó jelekről beszélgettünk.
– Kiket veszélyeztet leginkább az evés- és testképzavar?
– Az elmúlt négy évben kétszáz beteget kezeltünk az osztályon, és megfigyelhető, hogy a klasszikus evészavarok egyre korábban jelentkeznek és egyre nagyobb arányban kezdődnek gyermek- és serdülőkorban. Az anorexia és bulimia továbbra is főként a lányok betegsége, azonban megjelentek a fiúk is ezekkel a tünetekkel. Leggyakrabban a serdülőkorban kezdődik, általában a 14-16 éves korosztálynál találkozunk a betegséggel, de manapság sok gyermeknél a korai pubertásban is megjelenik, sőt, a ritkaságnak számító prepubertás időszakában is. A legfiatalabb betegünk nyolcéves volt!
Egyre több vizsgálat jelenik meg a média hatásáról az evészavarok kialakulásában, a vékony modelleket példaképül választó fiatalok, a zenei klipeket nézők, vagy például kora gyermekkorban a Barbie típusú babákkal játszók körében nagyobb arányban fordul elő a testtel való elégedetlenség és a soványság iránti vágy. A betegségre való hajlamban, a zavar kialakulásában és fenntartásában meghatározó szerepe van a biológiai eltéréseknek, a társadalmi-kulturális hatásoknak, gondoljunk például a karcsúságideálra, a pszichológiai vonatkozásoknak, ilyenek az egyéni és családdinamikai tényezők. Ezek jellemzően komplex módon jelenhetnek meg egy kórképben.
– Melyik kórkép a legveszélyesebb?
– A gyermekkori evészavarok klasszikus fajtái az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, megjelenési formájuk és súlyossága meglehetősen különböző. A gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia súlyos, életveszélyes pszichiátriai betegség, amely a felnőttkorban krónikus pszichés és szomatikus megbetegedésekhez, illetve korai halálozáshoz vezet. Ez a legnagyobb mortalitású pszichiátriai betegség, amelyet döntően szervi szövődmények okoznak.
– Milyen figyelmeztető jelek árulkodnak a szülőknek gyermekük betegségéről?
– A legszembetűnőbb, hogy megváltozik a gyermek táplálkozási magatartása. Kerüli a közös étkezéseket, csak alacsony kalóriájú ételeket fogyaszt, számolja a kalóriákat, étkezéssel kapcsolatos rituálékat fejleszt ki: például nagyon apró darabokra vágja az ennivalót, nagyon lassan eszik, előtte túl sokat iszik, rejtegeti, felhalmozza a meg nem evett ételt. Sok időt fordít a számára elfogadható, szigorúan kalóriaszegény ételek készítésével. Jellemző, hogy a gyermek fél a súlygyarapodástól, rendkívül elégedetlen a súlyával, alakjával, így túl sokat foglalkozik a testsúlyával, naponta többször méredzkedik. Számos érvet használ az étel visszautasításának magyarázatára: teltségérzése van, fáj a hasa, nem tudja lenyelni az ételt. A másik csoport tagjaira jellemző, hogy intenzív testedzést végeznek, állandó mozgáskésztetésük van, naponta több órát töltenek testmozgással. Egyenesen bűntudatuk van, ha nem edzhetnek. A fogyást esetleg önhánytatással, hashajtókkal is segítik. Látszatra ugyan egészségesek, energetikusak ezek a fiatalok, ám a betegség előrehaladtával egyéb tünetek is megjelennek: a gyerek ingerlékennyé válik, állandóan fáradt, spontán ájulásai vannak, ég a gyomra, székrekedésese van, depresszió keríti hatalmába, megromlanak a kortárskapcsolatai. Jelentős szövődményeket okoz az anorexia a fejlődő szervezetben. Bár nagyobb részük visszafordítható a táplálkozás helyre állításával, mégis hosszú távú szövődmény lehet a csökkent csontállomány, illetve a testmagasság kívánatostól való elmaradása.
– Mikor jelenhet meg a bulimia?
– A bulimiáról azt tartottuk, hogy ritka betegség gyermekkorban, inkább a serdülőkor vége felé jellemző a megjelenése, akkor azonban nem tér el a felnőttkori kórképtől. Az utóbbi időben azonban 13-14 éves bulimiás páciensek is érkeztek klinikánkra, jelezve, hogy e betegség kezdete is előbbre tolódik. Hasonlóan az anorexiához, a bulimiában szenvedő fiatal túlzott mértékben fél az elhízástól. Ugyanakkor jellemző rá, hogy falásrohamok törnek rá, a megevett ételtől önhánytatással, hashajtással igyekszik megszabadulni, sokszor olyan ügyesen titkolva, hogy a család nem veszi észre. A gyakori önhánytatás miatt a gyomorsav megrongálja a fogakat, a nyelőcsövet, a káliumhiány miatt szívelégtelenség, izomgyengeség mutatkozik, károsodik a vese.
– A túlságosan válogatós vagy éppen ehetetlen dolgokat fogyasztó gyerekek is evészavarral küszködnek?
– A gyermekkorban egyéb evészavarok is előfordulnak, ilyen például a pica: étkezésre nem alkalmas anyagokat – föld, festék, papír, kő, haj és a többi – fogyaszt a gyermek, és ez tartósan, legalább egy hónapon keresztül fennáll. Életet veszélyeztető állapotot idézhet elé, ha mérgező anyagokat vesz magához a gyermek. Számos ok állhat a háttérben, például a nyomelemek hiánya, fejlődésbeli elmaradás, szociálisan deprimált környezet. A kisdedkor után is fennmaradó pica hajlamosíthat a bulimia kialakulására serdülőkorban. Az ételelutasítással járó érzelemzavarnál nem jellemző a testképzavar, a betegek tudják, hogy soványak, szeretnének is gyarapodni, de mégsem fogadják el a táplálékot. Szelektív evésről akkor beszélünk, ha a gyermek nagyon szűk választékra korlátozza az általa elfogadott ételeket, és ez az állapot legalább két éve fennáll. Az ilyen gyermek tipikusan öt-tíz féle ételt fogad el, hevesen ellenáll, ha új ételféleséggel kínálják. Az elfogadott ételek legtöbbször magas szénhidráttartalmúak, kenyér, keksz, tészta, így a gyermekek nem soványak. A beszűkült ételválaszték miatt hiánytáplálkozás alakulhat ki, a rágóizmok fejletlenek maradnak, az evés körül állandó a feszültség. A probléma először a bébiételről a normális táplálkozásra való átszokáskor jelentkezik. A szülők, főleg az édesanya számára nagyfokú stresszel jár, ha gyermeke szelektív evő. A családtagok részéről az evés erőltetése elmélyítheti a tüneteket, mert fokozza a gyermek szorongását, tovább súlyosbítják félelmeit a fellépő émelygés, hányinger. A szakemberek túlevéses zavarnak hívják azt az evészavar fajtát, amikor ismétlődő falások jellemzik a gyermeket, aki elveszti az étkezési kontrollját. A pubertás előrehaladtával a lányoknál nő a túlevéses zavar előfordulási aránya. Kialakulása az elhízás rizikótényezőjének tekinthető.
– A gyerekkori evészavarok hogyan gyógyíthatók?
– Rendkívül fontos, hogy multidiszciplináris szemléletű legyen a terápia, hiszen az evészavarok érintik a mentális és a szomatikus egészséget is. A gyermekorvosok, -pszichiáterek, pszichológusok, belgyógyászok, dietetikusok, pedagógusok és a szülők széles körű együttműködése elengedhetetlen a beteg gyermek hatékony kezelése érdekében. Kulcskérdés a táplálkozási rehabilitáció, s ezen túl a klinikánkon leginkább bevált módszerek a családterápia, a csoportterápia, a testképzavarral foglalkozó tematikus művészetpszichoterápiás csoportfoglalkozások és a kognitív egyéni terápia integrált alkalmazása. A terápia nem ér véget a célsúly elérésével, a betegek hosszú távú követése kiemelten fontos a későbbi visszaesés, illetve tünetváltás megelőzése szempontjából. A nemzetközi vizsgálatok eredménye szerint azoknak a betegeknek, akik megfelelő orvosi ellátást, pszichiátriai gondozást kapnak, ötven százaléka meggyógyul, negyed részük állapota javul, és sajnos másik negyed részük krónikus evészavarossá válik, nem javul a terápia ellenére sem. Klinikánkon ennél jóval magasabb a gyógyult betegek aránya, köszönhetően az előbb említett komplex terápiának és a multidiszciplináris gyógyító közösségünknek: tanítványaimnak, kollégáimnak, akik elkötelezetten munkálkodnak a betegek gyógyulása érdekében.
A hosszú távú absztinencia segít visszanyerni az alkoholistáknak egyensúlyukat, ám a Stanford Egyetem orvosi karának legfrissebb vizsgálata szerint a teljes stabilitást sosem tudják elérni.
Józanul megszűnnek a járásproblémák, és visszatér az egyensúly. A hosszú ideig alkoholizmusban szenvedett beteg számára azonban még hosszabb absztinencia esetén is nehézséget okozhat az egyenesen állás. Összetett lábakkal lógó karokkal állni számukra még nehezebb, és megingásaik jelentősebbek, mint amit a többi ember normálisan tapasztal, magyarázta Edith V. Sullivan a pszichiátriai és viselkedéstudományi részleg professzora. Az instabilitás az alkohol okozta agykárosodásnak köszönhető, és elesésekhez vezethet, azok minden következményével.
Sullivanék 34 alkoholista férfit és 15 alkoholista nőt, valamint 22 egészséges férfit és 29 egészséges nőt vontak be vizsgálatukba. A résztvevőknél az állás közbeni ingadozásokat mérték. Az eredmények szerint az alkoholisták kilengései nagyobbak és hosszabbak, mint egészséges társaiké. Az alkoholisták instabilitásán azonban segíthet a villany felkapcsolása, a kis terpeszben állás, valamint lépcsőn járáskor a korlát használata.
A túlzott alkoholfogyasztás és a drogproblémák mindennaposak, és sajnos nagyon sok ember és család életét keserítik meg. Mindkét probléma igen drága mulatság, a szó anyagi értelmében is, és ami az egészséget illeti, úgy is.
Problémák az alkohollal... Ha valakinek az alkoholfogyasztásból egészségügyi problémái adódnak, és az ital már a mindennapok elválaszthatatlan részévé vált, akkor már alkoholbetegnek tekinthető. Az alkoholizmus kialalkulásakor már fizikai és pszichés függés áll fenn.
Folyamatosan nagy mennyiségű alkohol fogyasztása tönkreteszi a májat, az idegrendszert, a szívet, az agyat, magas vérnyomást, szexuális problémákat, daganatos megbetegedéseket okoz. A függő ember viselkedése agresszív lesz, tönkreteszi a környezete életét is, elszigetelődik a társadalomtól, nem tudja elvégezni a munkáját, és gyakran összeütközésbe kerül a törvénnyel. A alkoholbetegség jellegzetes tünetekkel jár. A személyiség megváltozik, furcsa "kihagyásai" vannak a betegnek, egyre többet és többet kell innia a megfelelő állapot eléréséhez, és tagadja, hogy bármiféle gondjai lennének az alkohollal. Sokszor "zugivók", otthon, egyedül isznak, vagy korán reggel, a kezük gyakran és egyre erősebben remeg. Az ivás hamar családi és munkahelyi problémákat okoz, és a beteg kriminalizálódhat is. Az alkoholproblémáknak több variációja van. Van, aki mindennap iszik, van, aki csak bizonyos alkalmakkor iszik, de akkor nagyon sokat, például hétvégén. Olyan is van, aki hosszabb-rövidebb ideig "száraz", majd ismét hetekig-hónapokig iszik, ezek a szakaszok váltogatját egymást. Sok alkoholbeteg szenved elvonási tünetektől, ha hirtelen hagyja abba az ivást; ilyen szimptómák a remegés, hallucinációk, tudatzavar, izzadás, rohamok, szorongás. Ha az alkoholtól való függés egyszer kialakult, nagyon nehéz külső segítség nélkül megszabadulni tőle. Mindenképpen összehangolt orvosi és pszichológiai kezelésre van szükség.
Szállni, de milyen áron... Droggal kapcsolatos problémák adódnak marihuána, kokain, heroin, a többi "utcai drog" és egyes gyógyszerek rendszeres használata esetén. A legálisan beszerezhető gyógyszerek; nyugtatók, altatók, fájdalomcsillapítók, amphetaminszármazékok szedése is vezethet függéshez, egyes esetekben észre sem veszi, aki rendszeresen szedi ezeket, hogy kialakult a szervezet dependenciája. Sok ember fordul a tudatmódosító szerekhez, hogy egyszerűen feldobja magát, vagy hogy könnyebben birkózzon meg a stresszes helyzetekkel, vagy oldja az érzelmi problémákból eredő feszültséget. Drogfüggésről, káros szenvedélyről akkor beszélhetünk, ha a szervezet és a lélek már nem tud létezni a szer nélkül, "követeli" a napi adagot. A legtöbb fogyasztóban igazából csak akkor tudatosul, hogy függővé vált, amikor hirtelen akar "lejönni az anyagról". A kábítószerek elvonási tünetei nagyon kellemetlenek lehetnek; erős izomfájdalmak, hasmenés, depresszió - gyakori az öngyilkossági kísérlet -, szorongás. A leszoktató kezelések rendszerint a szer fokozatos megvonásával próbálják elérni, hogy teljesen kitisztuljon a szervezet. A fizikai függőség mellett nem elhanyagolható és talán jelentősebb teher a pszichés függés; a sikeres gyógyuláshoz pszichológiai segítség is kell, amely lehet egyéni vagy csoportos terápiás kezelés.
A baj felfedezése... A legtöbb ember, akinek problémája van az alkohollal vagy a drogokkal, hárítja azt. Az alábbi táblázat - Lóg-e Ön a szeren? - állításai próbálnak segíteni Önnek, hogy eldöntse, szüksége van-e segítségre Önnek vagy a környezetében élőknek.
A drogfüggőség jelei:
Állandósuló tünetek: kivörösödött szemek, torokfájás, száraz köhögés és fáradtságérzés
Az alvási és evési szokások gyökeres megváltozása
Kedvetlenség, ellenséges és goromba viselkedés
Iskolai, munkahelyi problémák, lógás
Apátia, az érdeklődés elvesztése az eddig kedvelt dolgokkal, tevékenységekkel kapcsolatban is
Elszigetelődés, eltávolodás a régi barátoktól, új társaság
Lopás, rendszeres hazudozás, a családi kapcsolatok megszakítása
Megelőzés:
Figyeljen oda lelki eredetű problémáira. Próbálja megérteni és megfejteni a depresszió, szorongás, magányosság érzésének okát. Ne várja, hogy az alkohol vagy a drog oldja meg a problémáit.
Ha iszik, azt mértékkel tegye: férfiak napi két italnál, nők napi egynél ne igyanak többet. Egy ital lehet 3,5 dl sör, 1,5 dl bor vagy 3 cl tömény ital.
Kérdezze meg orvosát, hogy van-e olyan az Ön által szedett gyógyszerek között, amely függőséget okozhat. Különösen figyeljen oda a nyugtatókra, fájdalomcsillapítókra, altatókra. Az előírásokat gondosan tartsa be, és sose lépje túl a megengedett adagokat.
Ne szedjen rendszeresen altatókat, súlycsökkentő gyógyszereket, nyugtatókat ellenőrzés nélkül. Próbáljon gondjaira gyógyszermentes megoldást találni.
Orvosi ellenőrzés nélkül ne hagyja abba folyamatosan szedett gyógyszereinek szedését. Egyes gyógyszerek hirtelen elhagyása komoly megvonási tünetek jelentkezését eredményezheti.
Ha gyógyszereket szed, tartózkodjon az alkoholtól. Az alkohol és a gyógyszerek nem jó barátok, a kiszámíthatatlan reakciók komoly komplikációkat okozhatnak.
Mit tehetünk, ha már maga alá gyűrt a pohár vagy a kábítószer ?
Az alkohol- vagy drogfüggés korai jeleit igyekezzünk felismerni, ekkor még könnyebb megállni.
Ha aggódva figyeli, hogy környezetében valaki alkoholtól vagy drogtól válik függővé: - Ne tegyen úgy, mintha semmit sem vett volna észre. Beszélje meg az illetővel, beszéljen úgy a dologról, mint egészségügyi problémáról. - Próbálja megerősíteni társa önbecsülését, mondja el neki, hogy ő egy igazán értékes ember, próbálja meg elfogadni magát olyannak amilyen. Segítsen abban, hogy belássa, hogy az alkohol vagy drog nélkül is sikeres életet élhet. Biztosítsa őt, hogy minden Öntől telhető segítséget megad, hogy lebirkózza a problémáit. - Amikor az illető már elfogadja a segítséget, igyekezzen minél hamarabb szakszerű segítséget szerezni. Keressenek fel szakembert, az anonim alkoholisták csoportját, hívják fel valamelyik segélyvonalat.
Mindenképpen szakembertől kell segítséget kérni:
Ha a táblázat állításai közül kettőt vagy annál többet igaznak vél önmagára nézve.
Ha belátja, hogy problémái vannak az alkohollal vagy a drogokkal, és készen áll segítséget elfogadni, érzi, hogy egyedül már nem képes megbirkózni a problémákkal. Az egészségügyi intézményekben ambuláns és bent fekvő kezeléseket is igénybe lehet venni.
GYORSTESZT
Lóg-e Ön a szeren?
Olvassa el ezeket az állításokat, és válaszoljon őszintén. Ha az alábbi alkohollal, drogokkal - beleértve a felírt gyógyszereket és az egyszerű hangulatjavítókat is - kapcsolatos állításokat igaznak véli magára nézve, válaszoljon igennel.
Megtörtént már Önnel, hogy megpróbált felhagyni egy hétre az alkohollal vagy droggal, de csak egy pár napig bírta ki.
Előfordult már, hogy neheztelt valakire, aki azt tanácsolta Önnek, hogy kevesebbet kellene innia, vagy egyes szereket szednie, illetve jobb lenne, ha megpróbálna leszokni róluk.
Próbálta már kontrollálni alkohol- vagy drogfogyasztását úgy, hogy végül is az egyik fajtáról átváltott egy másikra.
Irigyeli azokat az embereket, akiknek nincsen problémájuk alkohol- vagy drogfogyasztás miatt.
Alkohol- vagy drogfogyasztási szokásai rontják viszonyát családjával, nehezítik a munkavégzést, rossz hatással vannak a biztonságos vezetésre, és életének más részeire is árnyékot vetnek.
Az elmúlt éveben előfordult, hogy alkohol vagy drog hatására olyan állapotba került, hogy nem tudott dolgozni, esetleg ki kellett vennie pár napot.
Mondogatni szokta magának, hogy bármikor le tudna állni a szerről, ha akarna.
Néha az alkohollal vagy droggal "kétszemélyes házibulit" rendez.
Alkohol vagy drog kapcsán volt már "kihagyása", azaz eszméletvesztés, pillanatnyi zárlat.
Érezte már azt, hogy élete sokkal könnyebb lenne alkohol, illetve drog nélkül.
Ha igennel válaszolt kettő vagy annál több kérdésre, akkor nyilvánvaló problémái vannak az alkohollal vagy valamely droggal. Ha így van, akkor egészsége érdekében minél hamarabb forduljon szakemberhez!
Sokak számára az alkoholfogyasztás mindössze az ellazulás egy kellemes módja. Az alkoholbetegek azonban túl sokat isznak, és mind saját magukra, mind másokra veszélyt jelentenek. Az alábbi kérdések és válaszok segítenek az alkoholproblémák megértésében, és bemutatják, hogyan segíthetik a pszichológusok a gyógyulást.
Mikortól tekintik problémának az ivást?
A legtöbb felnőtt számára a mérsékelt alkoholfogyasztás – férfiaknál nem több, mint két ital, nőknél és idősebbeknél nem több mint egy – viszonylag veszélytelen. (Egy ital kb. 0,5 dl. tömény italt, 1,5 dl. bort, 4 dl. sört jelent – mindegyik kb. 0,15 dl. alkoholt tartalmaz.) Azonban a mérsékelt fogysztás az egyik vége annak az ösvénynek, melyen az ember elindul az alkohol abúzuson át az alkoholfüggőség felé.
- Az alkohol abúzus(probléma-ivás) olyan ivási szokásokat jelent, amelyek visszatérő és ártalmas következményekkel járnak: munkahelyi, iskolai, családi kötelezettségek elhanyagolásával, kapcsolati problémákkal, esetleg jogi problémákkal (pl. ittas vezetés miatti sorozatos felelősségrevonással).
- Az alkoholbetegségben szenvedők (alkoholfüggők) elvesztették az ellenőrzést az alkoholfogyasztás felett. Nem számít, hogy milyen típusú italt fogyasztanak, sőt az sem, hogy mennyit: az alkoholfüggők gyakran képtelenek abbahgyni az ivást az első pohár után. Az alkoholfüggőség jellemzői a tolerancia (többet kell inni ugyanazon "eredmény eléréséhez") és az ivás gátlása esetén fellépő megvonási tünetek. A megvonási tünetek közt hányiger, izadás, nyugtalanság, ingerlékenység, remegés, hallucinációk és konvulzió (görcsös vonaglás) szerepelnek.
Bár a legtöbb nyilvánosságot a súlyos alkoholproblémák kapják, az enyhe és mérsékelt problémák is komoly károkat okozhatnak az egyénnek, illetve az érintett családjának, közösségének.
Az alkoholizmus Magyarországon népbetegség, súlyos népegézségügyi és társadalmi probléma: becslések szerint a felnőtt lakosság legalább 10 százalékát érinti. Az elmúlt fél évszázadban látványosan megnövekedett az egy főre jutó alkoholfogyasztás (bár az utóbbi években a statisztikák szerint némi csökkenés mutatkozik, de a szakemberek szerint ez csak látszólagos).
Mi okozza az alkohollal kapcsolatos betegségeket?
A problémás ivásnak többféle oka van: genetikai, élettani, pszichés és társas tényezők mind belejátszanak, de ezek az okok nem egyformán hatnak mindenkire. Néhány nagyivónál pszichológiai vonások, pl. impulzivitás, alacsony önértékelés, az elismerés igénye indítják a "helytelen" ivási szokásokat. Néhányan azért isznak, hogy megküzdjenek érzelmi problémáikkal vagy "gyógyítsák" azokat. Társas és környezeti hatások – például a társak felől érkező nyomás és a könnyű hozzáférés – is kulcsszerepet játszhatnak. A szegénység, a testi vagy szexuális bántalmazás elszenvedése növeli az alkoholfüggőség kialakulásának kockázatát.
Egyeseket genetikai tényezők tesznek különösen sérülékennyé az alkoholfüggőséggel szemben. A mítoszok ellenére az alkoholproblémák szempontjából nagyobb kockázatnak van kitéve az, aki bírja az italt. Mégis, a családban jelen lévő alkohol gondok nem szükségszerűen jelentik, hogy az alkoholizmussal küzdő szülő gyerekeinek ugyanez a problémája lesz majd, és fordítva: az ivási problémáktól mentes családok nem szükségszerűen óvják meg gyerekeiket az alkohol veszélyeitől.
Amint az emberek mértéktelenül kezdenek inni, problémájuk állandósul. A nagyivás olyan pszichés változásokat okozhat, amelyek miatt a még több ivás a kellemetlenség-érzet feloldásának egyetlen módja. Az alkoholfüggők részben azért isznak, hogy csökkentsék vagy elkerüljék a megvonási tüneteket.
Hogyan hat az alkoholfogyasztás az emberekre?
Egyes kutatások szerint kis mennyiségű alkohol jótékony hatással lehet a szív-érrendszerre, abban viszont széles körű az egyetértés, hogy a komolyabb ivás egészségügyi problémákhoz vezet. A közvetlenül az alkohol következményének tekinthető májcirrózisban (ezt hívja a könyelv májzsugorodásnak) Magyarországon évente nyolcezer ember hal meg, a közvetett szövődményekben még többen. Az alkohologyasztás rövid távú következménye lehet emlélezetkiesés, másnaposság, eszméletvesztés. A nagyivással összefüggésbe hozható hosszabb távú problémák közé tartoznak a máj megbetegedésén kívül a gyomorpanaszok, szív problémák, rák, agykárosodás, súlyos emlékezeti zavarok. A komoly ivóknál fokozott a baleseti, a gyilkossági és öngyilkossági halál veszélye is. Noha férfiak valószínűbben válnak alkoholistává, mint a nők, a nők egészsége jobban megszenvedi a káros hatásokat, még kisebb menyiségű fogyasztás esetén is.
Az alkoholgondok nagyon komoly negatív befolyással vannak a lelki egészségre. Az alkoholfogyasztás és az alkoholizmus ronthat a fennálló állapoton, például a depresszión, vagy újakat okozhat, például súlyos emlékezetzavart, depressziót, szorongást.
Az alkoholproblémák nem csak az ivót károsítják. A probléma-ivók társai, gyerekei valószínűbben találkoznak a családon belüli erőszakkal, gyerekeik gyakrabban szenvednek elhanyagolástól és/vagy bántalmazástól és valószínűbben sújtják őket pszichológiai problémák. Rokonok, barátok eshetnek az alkohollal összefüggő balesetek és erőszak áldozatául. A terhesség alatti alkoholfogyasztás pedig nagyon súlyosoan kockáztatja a magzat épségét.
Mikor kell segítséget kérni?
Az emberek gyakran rejtegetik az ivást és elutasítják, hogy bármilyen problémájuk lenne. Honnan lehet megállapítani, ha ön vagy egy ismerőse bajban van? A lehetséges probléma jelei, ha barátok vagy rokonok az ön alkoholfogyasztásával kapcsolatos aggodalmukat fejezik ki, ha ön ideges lesz, amikor az ivás miatt kritizálják, bűntudata van az ivás miatt és azt gondolja, csökkenteni kéne a mennyiséget, de nem képes erre, és/vagy ha szüksége van reggel egy italra, hogy megnyugtassa az idegeit vagy enyhítse a másnapot.
Néhányan az alkohollal küszködők közül komolyan dolgoznak azon, hogy megodják a problémát, és gyakran képesek önerőből, a családtagok és barátok támogatásával rendbejönni. Azonban az alkoholfüggők nagyon ritkán képesek pusztán akaraterő segítségével abbahagyni az ivást. Sokuknak külső segíségre van szüksége. Előfordulhat, hogy orvosi felügyelettel végzett detoxifikálásra szorulnak, hgy elkerüljék az esetleg életveszélyes megvonási tüneteket. Amint állapotuk stabilizálódott, szükségük lehet segítségre a probléma-ivással összefüggő pszichés gondok megoldásával kapcsolatban is.
Több megközelítés is rendelkezésre áll az alkoholproblémák kezelésére. Egyénenként változik, melyik vezethet sikerhez.
Hogyan tud a pszichológus segíteni?
Az alkoholproblémák kezelésére szakosodott, abban tapsztalatot szerzett pszichológusok több módon segíthetnek. Mielőtt az alkoholista támogatást keresne, irányíthatja a családot, hogy hogyan segíthetik az érintettet a változtatásra vonatkozó motivációjának növelésében.
A pszichológusok úgy kezdik a kezelést, hogy felmérik, milyen típusú és mennyire súlyos problémákkal küszködik az alkoholista. E felmérés eredménye kezdeti iránymutatást ad a paciensnek, hogy milyen típusú kezelést keressen, és motiválja a kezelésben való részvételt. Az alkoholproblémákkal küzdők gyógyulási esélyei javulnak, ha idejében segítséget kérnek.
A pszichológusok valamilyen pszichoterápiás módszer alkalmazásával segítik a probléma-ivás során fellépő lelki problémák feltárását. Több hatékony terápiás technika is létezik, amit pszichológusok fejlesztettek ki, ilyenek a kognitív-viselkedéses megküzdési képességeket fejlesztő kezelések, illetve a motiváció növelésére irányuló terápiák. További terápiás mód a 12 lépéses program, amely az önsegítő csoportok, például az Anonim Alkoholisták programján résztvevőknek nyújt támaszt. Mindhárom felsorolt kezelésmód hatékonyságát nagyszabású klinikai vizsgálatok bizonyítják. Ezek a terápiák segíthetnek az embereknek az ivás abbahagyására irányuló motiváció fokozásában, az ivást kiváltó helyzetek, körülmények azonosításában, az ivás kockázatát rejtő helyzetekkel való új megküzdési képességek elsajátításában, társas támogatás kiépítésében.
Sok alkoholista más pszichés problémáktól, például súlyos szorongástól, depressziótól is szenved. A pszichológusok segítséget nyújthatnak az alkoholprobléma mellett fellépő egyéb zavarok időben történő diagnosztizálásában és kezelésében is.
A pszichológusok házastársi, család- és csoport-pszichoterápiát is végeznek. Ez segíthet a társas kapcsolatok megjavításában, így támogatva a probléma-ivás hossútávú megoldását. A családi viselkedésmintázatok hatással vannak az ivásra, és az ilyen viszonyok gyakran megváltoznak a gyógyulás után. A pszichológusok segíthetik az alkoholistát és a számára fontos személyeket tájékozódni e bonyolult változások közepette, a családot, hogy megértsék az alkoholizmust és megtanulják, hogyan támogassák hozzátartozójuk gyógyulását, és bemutaják a családtagoknak az önsegítő lehetőségeket (Anonim Alkoholisták, Anonim Családok). Sokan a hivatalos kezelés befejeztével ilyen csoportokban találják meg a szükséges további támaszt.
Mivel az ember akár egyszer, akár többször visszaeshet a probléma-ivásba, kritikus fontosságú lehet, hogy olyan egészségügyi szakember legyen a segítségére, akiben megbízik, és akivel megbeszélheti ezeket az eseteket. Ha az alkoholista képetelen tökéletesen megoldani az alkoholproblémát, a pszichológus akkor is segítségére lehet az ellfogyasztott mennyiség csökkentésében, az ártalmak minimalizálásában.
Az alkohollal összefüggő betegségek súlyosan rombolják az ember életminőségét és egészségét. De a sikeres, hosszútávú megoldás esélyei jelentősen megnőnek azoknál, akik a megfelelő helyeken keresik a segítséget. A pszichológusok fontos segítői lehetnek az alkoholproblémákkal való megküzdésnek.
Az ADDICTUS Műhely legközelebbi összejövetelét 2010. február 23-án, kedden, délelőtt 10 órától tartja.
(Kezdés: Intézményi referenseknek 10 órától, egyéb érdeklődőknek 11 órától)
Helyszín: „Dózsa Szoc. Büfé” (1134 Budapest, Dózsa György út 152.)
Az ADDIKCIÓ SÚLYOSSÁGI INDEX (ASI)
Előadó: Kulcsár Pál szociális munkás, addiktológiai konzultáns
Az ASI egy több szempontú, féligstrukturált klinikai interjú, melynek célja alkohol illetve drogfüggő személyek helyzetének feltárása hét meghatározott problématerületen.
Az ASI által vizsgált életterületek a következők:
Testi-egészségügyi, munkával kapcsolatos, alkoholfogyasztásból eredő, drogfogyasztásból eredő, jogi, családi, illetve társas jellegű, valamint pszichiátriai problémák.
Egyre több áldozatot követel a megfeszített munka kiváltotta stressz és betegségek. A szívroham a végső állomás? Melyek a munkamánia tünetei és hogyan lehet legyőzni a függőséget? Szakembert és munkamániást faggattunk.
„Hét éve kezdődött. Akkor neveztek ki egy nemzetközi vállalat kereskedelmi igazgatójának. Jól emlékszem a napra, amikor hosszú évek hajtása, a rengeteg túlóra gyümölcse „beérett”: úgy éreztem, végre sikerült, megcsináltam. Ott vagyok a csúcson, innentől már könnyebb lesz. Mekkorát tévedtem! Bekerültem az ördögi körbe, aminek idegösszeroppanás lett a vége. Rájöttem, hogy függő vagyok, workaholic, vagyis munkamániás”– meséli arcán a kialvatlanság nyomaival a 38 éves Gergő, aki három éve saját cégét igazgatja. A férfi mára gyógyultnak tekinti magát, de mint mondja, nem kizárt, hogy egyszer újra kicsúszik lába alól a talaj.
„Először az 1990-es években találkoztam a szenvedélybetegségek körébe tartozó munkamániával, amikor olyan családokkal foglalkoztam, ahol szenvedélybeteg - drogfüggő - fiatal volt” – meséli a hvg.hu-nak Hoyer Mária klinikai és addiktológiai szakpszichológus. Mint mondja, főleg a családfenntartókra, az apákra volt jellemző a munkamánia, az édesanyáknál másfajta addikció jelentkezett: a társfüggőség.
A munkamánia a „nekem erre nincs időm”- magatartásban öltött testet: amikor az apának érzelmileg jelen kellett volna lennie a családban, minden intim kapcsolatot elutasított szeretteivel, arra hivatkozva, hogy dolga van, és minden zavarta, ami nem illett munkahelyi elképzeléseibe. Ha valaki a megélhetésért hajszolja magát, azért vállal másodállást, hogy eltartsa családját, túlórázik, ám mindez nem befolyásolja kapcsolatát a szeretteivel, nem munkamániás – húzza meg a határt a két viselkedésforma között Hoyer Mária.
„Azt éreztem, hajtanom kell, hogy megháláljam a főnököm belém vetett bizalmát. Hogy meg kell mutatnom magamnak és a többieknek, én vagyok a legjobb. Ehhez rengeteget túlóráztam, hogy mindig naprakész legyek, ne csak a vállalati ügyekkel, de a konkurencia piaci helyzetével és lépéseivel is tisztában legyek. Egyetlen pillanatra sem lazíthattam, nehogy elszalasszak egy bomba üzletet" – mondja Gergő, rávilágítva az okokra, amelyek függőségbe taszították. A férfi napi 16-18 órát dolgozott, néha még vasárnap is, hogy tartani tudja a saját maga által felállított ütemtervet. A szakpszichológus szerint a munkamániás embert a siker, hatalom, elismertség iránti vágy hajtja. Nem a munka szeretete vezérli, hanem a hatalom – illetve a hatalom érzetének - fenntartása, megtartása. A meggyőződés, hogy minden nem munkával töltött perc elvesztegetett idő.
„Ez egy kapcsolat, mint a játékszenvedély, szexaddikció vagy alkoholfüggőség -, nem egy másik személlyel, hanem egy helyzettel. Az illető nem tud lemondani bizonyos előnyökről, hajszolja az élvezetet, amit a munkamánia vélt vagy valós sikerei okoznak. Eltorzul a valóságérzete, elhiszi, hogy nélkülözhetetlen, és annyira belevonódik ebbe, hogy nem tudja kezelni mindennapi - emberi - kapcsolatait” – vázolja a helyzetet az addiktológus, hangsúlyozva, óriásit lehet zuhanni ebből az állapotból, és ha a függőség betegséggé válik, akár tragikus véget is érhet. (Egy kutatás szerint Japánban évente ezer emberéletet követel a munkamánia.) A tüneteket időben felismerve azonban – mint a többi addikciót – eredményesen lehet kezelni.
A munkamánia szervi tüneteként említi a szakirodalom a fejfájást, fáradtságot, emésztési zavarokat, hasfájást, allergiákat, fekélyt, mellkasi fájdalmat, légszomjat, szédülést. A függőségben szenvedőre jellemző az indulatkitörés, nyugtalanság, álmatlanság, hiperaktivitás, feledékenység, türelmetlenség, unalom, koncentrációs nehézségek, hangulatváltozások. Végső esetben mindez szívinfarktushoz, stroke-hoz vezethet, vagy a testi megbetegedéssel járó állapot tartós munkaképtelenséget eredményezhet.
Lefelé a lejtőn ...
„A barátaim figyelmeztettek, hogy beteg vagyok. A feleségem elhagyott. Még ekkor sem éreztem, hogy nagy a baj” – vallja be Gergő. Többször próbált lassítani, ám - ahogy lázas szemmel meséli - sosem sikerült teljesen elszakadnia munkájától. Éjjel-nappal a céges ügyek jártak a fejében, eltávolodott a feleségétől, két év leforgása alatt megszűnt közöttük mindenféle testi kapcsolat, majd eljött az idő, amikor a férfi esténként a pohár után nyúlt, hogy enyhítse a napközben felgyülemlett feszültséget. A szakpszichológus szerint egyre több fiatal, felnőtt munkavállaló keresi fel párkapcsolati, intimitás problémával a szakrendelőket, ám a betegek nemek közötti aránya nem mutat nagy eltérést. Ma már a nők ugyanúgy a munka megszállottjaivá válhatnak: nyomás nehezedik rájuk, hogy a teljesítmény- és siker orientált világban felvehessék a versenyt férfitársaikkal. A munkamánia gyakran tünetváltással is jár, ami azt jelenti, hogy könnyen átcsaphat más függőségbe: alkohol- drog vagy szexaddikcióba. A kör bezárul.
Minden terápiának, amely a szenvedélybetegségek kezelését szolgálja, van egy alapelve: addig nem kezdődhet meg a kezelés, amíg a páciens be nem ismeri, hogy beteg. Vagyis az első és legnehezebb lépés, hogy ne tagadja szenvedélybetegségét. Utána jöhet a mérlegelés fázisa: mit nyer, és mit veszít azzal, ha kilábal a függőségből.
„Ez nem mindig egyszerű, pénzt, pozíciót, ismerősöket lehet veszíteni, nyerni lehet viszont egy kiegyensúlyozott, józan életet” – beszél a dilemmákról Dr. Hoyer Mária Klinikai addiktológiai szakpszichológus(képen).A következő lépés, hogy a munkamániás eldöntse, vége, megváltozik, új életet kezd és hagyja, hogy ebben segítsenek neki. Pár hónap, de akár néhány év is eltelhet, mire valaki rászánja magát a döntésre. A józan állapot fenntartása küzdelmes, sokan újra és újra visszaesnek, ám a szakember szerint minden visszacsúszás után könnyebb talpra állni, míg végül az illető kiszabadul az ördögi körből, elszakad függőséget okozó életmódjától.
„Akkor tértem észhez, amikor idegösszeomlást kaptam. A saját káromon tanultam meg, milyen keserves kimászni ebből, fél évig tartott, amíg magamra találtam. Jártam kezelésekre, felmondtam a munkahelyemen, aztán saját céget alapítottam” – fejezi be történetét Gergő. Ha a munkáról beszél, most is csillog a szeme, de elmondása szerint soha nem hagyja, hogy a régi emlékek valósággá váljanak. „Néha nagyon nehéz megállni, hogy ne hajtsam magam agyon, a felelősség, meg a régi beidegződések – neveti el magát – de talán nyugodt öregkorom lesz. És sok munkám” – teszi hozzá.
Hogy ismerd az utat, Kérdezd meg akik visszajöttek !kínai közmondás
Senki nem nyújthat annyi segítséget az alkoholistáknak, mint amennyit saját maguknak nyújthatnak az Anonim Alkoholisták (AA) körében. Az AA világméretű szervezet, tagjai abba akarják hagyni az ivást. Nincs tagdíj vagy számla. A program a "Tizenkét lépésen" alapul, ezek segítségével az alkoholista új, alkohol nélküli életet kezdhet. A társaság tagjai általában egy támogató - már absztinens - tag segítségével dolgoznak, aki támogatást és iránymutatást nyújt. Az AA lelki irányultságú, azonban semmilyen ideológiával vagy vallással nem áll kapcsolatban. Léteznek viszont a vallásosabb megközelítést kedvelőknek alternatív szervezetek, például a Lifering Recovery (vallásos szervezet a józanságért).
Az AA más módon is segíti tagjait. Olyan helyet biztosít, ahol a gyógyuló alkoholista társaságban lehet, messze a kocsmától, nem ivó barátok között, akik mindig készek támogatást nyújtani, ha az italozás iránti vágy erősödik. A találkozókon a tagok megosztják egymással - az egész csoporttal - hogyan szenvednek nap mint nap, elkerülve az italozást. Végül, mivel az AA tagjai másokon is segíthetnek, olyan önbecsülésre és magabiztosságra tesznek szert, amit addig csak az alkohol adott meg számukra.
A legtöbb nagyvárosban a hét 7 napján, éjjel és nappal egyaránt tartanak AA gyűléseket. Az alkoholistának érdemes több gyűlést is meglátogatnia, ezek közül aztán kiválaszthatja a számára legkellemesebb társaságot.
Az Anonim Alkoholisták 12 Lépése
1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben –, hogy életünk irányíthatatlanná vált.
2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket.
3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.
4. Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársuknak hibáink valódi természetét.
6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól.
7. Alázatosan kértük őt hiányosságaink felszámolására.
8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.
9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetséges volt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk, vagy másokra nézve.
10.Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladéktalanul beismertük, amikor hibáztunk.
11.Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesítéséhez.
12.E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz eljuttatni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában érvényre juttatni.
Az Anonim Alkoholisták 12 Hagyománya
1. Közös boldogulásunk álljon az első helyen, személyes felépülésünk az A.A. egységétől függ.
2. Csoportügyekben egyetlen abszolút tekintély létezik – egy szerető Isten –, aki csoporttudatunkban megnyilvánulhat. Vezetőink csupán bizalmunkat élvező szolgálattevők, nem pedig irányítók.
3. Az A.A.-tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya.
4. Legyen minden csoport független, kivéve azokat az ügyeket, amelyek más csoportokat, vagy az A.A. egészét érintik.
5. Minden csoport egyetlen, elsődleges célja az, hogy eljuttassa üzenetét a még szenvedő alkoholistához.
6. Egy A.A.-csoport soha ne adja pénzét, nevét vagy támogatását semmilyen kapcsolódó intézménynek vagy külső vállalkozásnak, nehogy a pénzzel, tulajdonnal és presztízzsel kapcsolatos problémák eltérítsék elsődleges céljától.
7. Minden A.A.-csoport legyen teljesen önfenntartó, hárítsa el a külső hozzájárulásokat.
8. Az Anonim Alkoholisták Közössége maradjon mindig nemhivatásos, bár szolgálati központjaink alkalmazhatnak hivatásos szakembereket.
9. Az A.A. maga soha ne szerveződjék, de alakíthatunk szolgálati testületeket vagy bizottságokat, amelyek közvetlen felelősséggel tartoznak azoknak, akiket szolgálnak.
10. Az Anonim Alkoholisták Közösségének nincs véleménye külső ügyekről, ezért az A.A. név soha ne legyen bevonható nyilvános vitába.
11. A nyilvánossághoz való viszonyunk alapja elsősorban a vonzerő, nem a reklám. Személyes névtelenségünket mindig meg kell őriznünk a sajtóban, a rádióban és a filmekben.
12. Hagyományaink spirituális alapja, a névtelenség mindig emlékeztet bennünket arra, hogy az elvek előbbre valók az egyes személyeknél.
A zöld területek közelében élők körében jelentősen kevesebb a mentális betegségek előfordulása. A 24 nagy testi betegség közül 15-nek az éves előfordulási aránya sokkal kisebb azok között, akik zöldövezet közelében élnek.
Az amszterdami VU University Medical Centre kutatói Hollandia-szerte 195 háziorvos 350 ezer páciensének orvosi kartonját nézték át - ismerteti a BBC hírportálja (news.bbc.com) a Journal of Epidemology and Community Health című folyóiratban megjelent tanulmány megállapításait.
A kutatás során csak olyanok adatait vizsgálták, akik 12 hónapnál régebben jelentkeztek be a háziorvosuknál, mert legalább ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a környezet bármilyen hatása észlelhető legyen az embereken.
Depresszióra és szorongásra a legjobb
A zöld terület jótékony hatása a legtöbb betegség esetében csak akkor volt érzékelhető, ha a zöld terület a lakóhelytől egy kilométernyi távolságon belül volt. Ez alól kivételnek számítottak a szorongásos betegségekkel, az emésztőrendszer fertőző betegségeiben szenvedők és az orvosilag nem magyarázható testi tünetekkel élők esete, mert az ilyen betegeknél a javulás akkor is érzékelhető volt, ha lakóhelyük a zöld területtől három kilométeren belül volt.
A zöld felületek a legnagyobb hatással a szorongással élőkre és a depresszióban szenvedőkre vannak. A beépítettebb területen élők körében a depresszió gyakorisága 32 ezrelék, a zöldövezetekben viszont ez az arány csak 24 ezrelék.
Nem mindenre és nem mindenkire hat
A kutatók rámutattak, hogy a zöld területek és az egészség közötti kapcsolat a 12 éven aluliaknál még erősebb. A zöldövezetben élők között 21 százalékkal kisebb a valószínűsége annak, hogy depressziótól szenvedjenek.
Egyelőre nem tudják a magyarázatát annak, hogy a magas vérnyomásra nincs hatással az, ha valaki zöldövezetben él, és azt sem tudják megmagyarázni, mitől van, hogy a zöld terület és az egészség közötti hatás sokkal erősebb a 46-56 évesek esetében, mint az ennél idősebb korosztályban.
A kutatók azt gondolják, a zöld területek segítenek a stressz oldásában, és több lehetőséget kínálnak a társadalmi kapcsolatokra. Szerintük a szabadban végzett testgyakorlatok és a jobb minőségű levegő szintén hozzájárul a jobb egészségi állapothoz.
Dr. Kálló Antal cikkét Kulcsár Pál - addiktológiai referens ajánlja figyelmünkbe:
A Bristoli Egyetem nemrégiben megjelent tanulmánya a húsz legveszélyesebb kábítószer listáját is tartalmazza. A kutatás keretében többek között a kábítószer hatására bekövetkezett haláleseteket, a függőség fokát, a szervezetet érintő közvetlen veszélyeit és a drogfogyasztás társadalmi kihatásait is vizsgálták. Az alkohol ennek alapján bekerült az első öt helyezett közé. A dohány pedig 9. helyre került.
A szomorú tények:Magyarországon egy millió ellátatlan alkohol beteg nem tud segítséget kapni betegsége legyőzéséhez, kezeléséhez. A megelőzés, a még kezelhető stádium gondozásához az OEP –egészségbiztosító- úgyszólván semmi segítséget nem nyújt. Pedig az alkoholbetegség végső stádiumában lévő májbeteg kezelése akár heti több millió forintot is elvisz az OEP pénztárából, ennek megelőzésére viszont semmi áldozatot nem visel. Kis Herceg mikor az iszákosok bolygójára látogatott és megkérdezte az iszákost:
„Te mit csinálsz itt? –Iszok. - És miért iszol? - Miért szomorú vagyok. - És miért vagy szomorú? - Mert iszok. Bizony mondom néktek, a felnőttek fölöttébb furcsák!”
Az egymillió alkoholbeteg közül nagy számban szeretnének egy leszoktató programban együttműködve felül kerekedni betegségükön. Disulfirám tabletta: bőr alá beültetve egy évre visszatarthat az alkohol élvezetétől, hiszen ha „ráisznak” végzetes következményekkel járhat. Akik mégis ezt az utat választják, tisztában vannak a következményeivel is. Tudják jól: a beültetett tabletta helyettük is kimondja a nemet . Mert önmagukban, - talán nem véletlenül-, már nem bíznak. Egy év után a betegek újabb beültetést kérnek, két év után már remélhető a végleges abstinencia. Disulfirám tartalmú tabletta szájon át is szedhető. A hatóanyag megakadályozza az alkohol lebontását az acetaldehid szinten. Ha a beteg disulfirám hatás alatt mégis inna, bőre kipirul, keringése felborul, borzasztó rosszul érzi magát. Ha gyenge a szíve, akár bele is halhat. A szájon át szedett tabletta azért nem biztonságos, mert abbahagyható. A napi rendszerességgel végzendő tabletta szedését az alkoholista általában nem tudja vállalni. A beültetett tabletta hatóanyaga lassan, egy év alatt szívódik fel. Megfelelő technikával beültetve nem távolítható el. Magam nem metszéssel végzett feltárásban ültetem be a tablettát, hanem egy speciális csövet-, trokárt- vezetek be egy tüskével a zsírszövet megfelelően kiválasztott helyeire. A beteg nem tudja kipiszkálni, ha meggondolja magát. Szóban és írásban felvilágosítom a beteget, hogy magam sem tudnám a tablettákat eltávolítani. A szakmában megoszlanak a vélemények arról, célravezető-e ez a drasztikusnak tűnő megoldás. Nagyon fontos szempont, hogy a betegek között szelektálni kell, csak a megfelelő intellektusú alkoholbetegnél alkalmazható, aki tisztában van az esetleges következményekkel, azokat vállalja. Az állami egészségügyben kórházi befekvés körülményei között történik az alkalmazás. Járó betegnek általában nem áll rendelkezésre a módszer. Magas beosztású köztisztviselők, politikusok, sportolók nem vállalhatják a kockázatát annak, hogy híre menjen: „elvonókúrán fekszik elmegyógyintézetben”.
A titkolt alkoholizmus, zugivó esetében a maximális diszkréciót biztosítok rendelőmben. Reflektorfényben élők, akiknek politikai ellenfeleik vannak nem engedhetik meg maguknak, hogy iszákos hírébe keveredjenek. Hiába az adatvédelem, ezek az emberek nem bíznak benne. Nem fekszenek be az addiktológiai osztályokra, ahol nyilvántartásba veszik őket. A félelem nem indoktalan, a praxistörvény rögzíti, hogy családorvos nem lehet alkohol vagy drogfüggő. Ugyanakkor köztudott, hogy az orvosok között sem ritka az alkoholizmus. Az egészségbiztosító a tabletta beszerzését nem támogatja, ugyanakkor 91242 kód alatt „Esperal beültetés averziós kezeléshez” név alatt szerepelteti az ambuláns eljárást potom 700 ponttal honorálva a beültetést. (Egy pont kevesebb, mint 1 forintot ér.) A műszer sterilezése többe kerül /1.080 Ft/, és akkor a tabletta áráról és egyéb járulékos költségekről még nem is esett szó. Ha akarná az állami egészségügy az ambuláns alkalmazást preferálni keményen ráfizetne! Nehéz megérteni a biztosító rövidlátását. Nem áldoz arra, hogy a gyógyulni vágyó alkoholbetegeknek mentőövet nyújtson. Értékes emberekről van szó, akik nem akarják a munkaképességüket elveszíteni, betegállományba vagy kórházba vonulni. Az alkoholbetegség végstádiumában pedig sokszorosát költi a biztosító májbetegekre, akiket szerény költséggel időben megmenthetett volna…
Minél idősebbek az alkoholisták, annál többet isznak - derül ki egy amerikai tanulmányból.
A 60 évnél idősebb alkoholisták rendszerint hetente 42 és fél pohárnyi italt gurítanak le a torkukon, míg a fiatalabbak - a 22 és 39 közöttiek -, hét nap alatt beérik 28 pohárral az Amerikai Gerontológiai Társaság által november végén elvégzett tanulmány szerint.
"Úgy tapasztaltam, hogy az idős alkoholisták többet isznak, mint a fiatalok. Nem tudom, mi az oka, de úgy vélem, hogy a rászokás" - mondta Linda Gonzer, a kutatást végző Ohio állambeli egyetem munkatársa.
Linda Ginzer 2000 és 2001 között 43 ezer - közöttük 10 ezer 60 évnél idősebb - ember alkoholfogyasztási szokásait vizsgálta.
A kutatásban egy pohárnyi ital 14 gramm tiszta szesznek, illetve 1,4 deci bornak, 3,4 deci (1 doboz) sörnek vagy 0,4 deci töménynek felel meg.
A férfiaknál a 60 évnél idősebb korosztályon belül az alkoholisták aránya 0,4 százalék, míg a 25-44 évesek között 5,6 százalék.
A hosszú távú absztinencia segít visszanyerni az alkoholistáknak egyensúlyukat, ám a Stanford Egyetem orvosi karának legfrissebb vizsgálata szerint a teljes stabilitást sosem tudják elérni.
Józanul megszűnnek a járásproblémák, és visszatér az egyensúly. A hosszú ideig alkoholizmusban szenvedett beteg számára azonban még hosszabb absztinencia esetén is nehézséget okozhat az egyenesen állás. Összetett lábakkal lógó karokkal állni számukra még nehezebb, és megingásaik jelentősebbek, mint amit a többi ember normálisan tapasztal, magyarázta Edith V. Sullivan a pszichiátriai és viselkedéstudományi részleg professzora. Az instabilitás az alkohol okozta agykárosodásnak köszönhető, és elesésekhez vezethet, azok minden következményével.
Sullivanék 34 alkoholista férfit és 15 alkoholista nőt, valamint 22 egészséges férfit és 29 egészséges nőt vontak be vizsgálatukba. A résztvevőknél az állás közbeni ingadozásokat mérték. Az eredmények szerint az alkoholisták kilengései nagyobbak és hosszabbak, mint egészséges társaiké. Az alkoholisták instabilitásán azonban segíthet a villany felkapcsolása, a kis terpeszben állás, valamint lépcsőnjáráskor a korlát használata.
A vizsgálat részleteit leíró közlemény az Alcoholism: Clinical and Experimental Research decemberi online számában látott napvilágot.
Az alkoholt és a keményebb drogokat helyettesíteni lehetne cannabisszal, állítják kutatók. Ezzel lehetne segíteni a függőség legyőzését.
Amanda Reiman, a berkeley-i Kalifornia Egyetem munkatársa 350 embert kérdezett meg, hogy miért folyamodott a fűhöz. Az eredmények szerint a megkérdezettek 40 százaléka az alkohol iránti vágyát szerettevolna vele csillapítani. A felmérés azt is kimutatta, hogy 66 beteg a receptre kiadható gyógyszereket helyettesítette a marihuanával, míg 26 százalékuk más, sokkal erősebb tiltott kábítószert cserélt fel erre a drogra.
„Az alkohol kannabisszal történő helyettesítése radikális eljárás az alkoholfüggőség kezelésében" - szögezte le a kutató, hozzátéve: ennek ellenére ezzel a módszerrel lehetne kezelni a súlyos alkoholistákat. Mint mondja, ha társadalmilag elfogadnák, és elérhetővé tennék a marihuánát, biztonságosabb és kevesebb mellékhatást okozó szerrel lehetne helyettesíteni az alkoholt.
A kutató szerint a felmérés két fontos szempontot vet fel. Először is az önrendelkezést, vagyis az egyén jogát, hogy eldönthesse, számára melyik kezelés, szer hatékonyabb és kevésbé káros. Fontos továbbá a felismerés is, hogy a helyettesítés járható út lehet az absztinencia felé, főleg azok számára, akik nem képesek végleg felhagyni a pszichoaktív szerek használatával.
A tanulmány a BioMed Central folyóiratában, a Harm Reduction Journalban jelent meg.
A rendszeres alkoholfogyasztás mintegy egyharmadával csökkenti a koszorúér-betegségek kockázatát a férfiaknál egy csütörtökön megjelent spanyol tanulmány szerint.
A Heart című brit orvosi folyóirat online változatában ismertetett kutatásban több mint 41 ezer, 29 és 69 év közötti férfit és nőt (közöttük 15 630 férfit) kísértek figyelemmel átlagosan tíz éven át. Az adott időszak alatt 609 infarktust és más koszorúér-betegséget jegyeztek fel, ebből 481-et férfiaknál, 128-at nőknél.
Az alkoholt fogyasztó férfiaknál – a mérsékelt alkoholfogyasztóknál (napi 5-30 gramm alkohol), a nagyivóknál (napi 30-90 gramm), illetve a fokozottan nagyivóknál (napi több mint 90 gramm) egyaránt – kisebb volt a koszorúér-betegségek kockázata, mint az absztinenseknél. A túlságosan nagyivóknál a kockázat 10 százalékkal volt alacsonyabb, mint a nem ivóknál.
A kockázat 35 százalékkal volt kisebb a kismennyiségű alkoholt (napi 0-5 gramm) fogyasztóknál, 54 százalékkal a mérsékelt ivóknál és mintegy felével a nagyivóknál. (Egy 4,9 százalékos alkoholtartalmú, 285 milliliteres pohár sör például 11 gramm, egy pohár 12 százalékos alkoholtartalmú bor pedig 17,06 gramm alkoholnak felel meg.)
A tanulmányban a nők alkoholfogyasztásának hatása nem érte el a statisztikai jelentőség szintjét, valószínűleg azért nem, mert ebben a csoportban alacsony volt a koronáriás események száma. A tanulmányt az Európai Prospektív Rákkutatási Program (EPIC) keretében végezték el, amelyben 10 nyugat-európai ország félmillió felnőtt lakosa vesz részt.
Spanyolország, a világ harmadik legnagyobb sör- és bortermelője 2003-ban a hatodik helyen állt az egy lakosra jutó alkoholfogyasztás tekintetében, egyidejűleg az egyik legalacsonyabb koronária-betegségek okozta halálozási arányszámmal büszkélkedhetett – hangsúlyozza a tanulmány.
A szerzők – akik fontosnak tartották kiemelni, hogy egyáltalán nem kívánnak az alkoholfogyasztás mellett korteskedni – rámutattak a túlzott alkoholfogyasztás okozta kockázatokra is: a korai halálozásra, a májzsugorra, a daganatos és egyéb betegségekre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint világszerte 2 milliárd ember fogyaszt rendszeresen alkoholt, és 1,8 millióan halnak meg emiatt évente (az összes halálozás 3,2 százaléka).
Utolsó kommentek