A kialakult alkoholizmus visszaesésekkel gyógyuló betegség. Megelőzni fokozatos kialakulása és a velejáró problématagadás miatt nagyon nehéz. A prevenciót nehezíti, hogy mi, magyarok - sajnos - alkoholizáló társadalomban élünk.
Kiből és hogyan lesz tehát alkoholista?
Minden valószínűség szerint az alkoholizmus erős testi hajlamra ráépülő lelki indíttatás nyomán alakul ki. Függ tehát az öröklött és a környezeti tényezőktől is.
Az etilalkohol csak nagyobb mennyiség elfogyasztása után szívódik fel a vékonybélből a vérbe. Sejtméreg lévén a szervezet igyekszik minél gyorsabban eltávolítani. A lebontásakor keletkező köztes termék az acet-aldehid fejfájással, hányással járó rosszullétet okoz. Mivel az ázsiai népek mintegy felénél az acet-aldehidet tovább bontó enzim hiányzik, őket az ebből fakadó rosszullét rendszerint megóvja az alkoholizmustól.
Genetikai meghatározottságunkat bizonyítja az a meglepő eredményekkel záruló kísérlet is, ami felvetette az alkoholizmussal fenyegetett emberek szűrésének lehetőségét. Óvodások körében kezdték el vizsgálni az alkohollebontás képességét. A gyorslebontók ugyanis jobban bírják az alkoholt, ők azok, akik "asztal alá tudják inni" társaikat, és észrevétlenül, intő jelek nélkül meg tudják inni azt a mennyiséget, amitől egyszercsak alkoholistákká válhatnak.
Már az óvodások között is lehetett találni, mintegy 20%-nyi olyan gyereket, akiknek a szervezete gyorsan bontja le az alkoholt. Családjukban rendszerint van is egy vagy több alkoholista. Egy másik vizsgálat azt a megdöbbentő eredmény hozta, hogy a tinédzserkorban vizsgált gyors alkohollebontók 15 év elteltével 90 %-ban lettek alkoholisták, a lassú lebontóknál azonban ez az arány csak 10 % volt.
Mi készteti az alkoholt kevésbé és jobban bírókat, hogy valóban igyanak is?
A gyors alkohollebontás ún. "szociális nyereséggel jár", mert az ilyen ember az "asztal alá tudja inni" a többieket. A kisebbségi érzésekkel küzdőknek például, - ebből a szempontból különösen veszélyes a kamaszkor - ez legyezgetheti a büszkeségét. Azután az alkohol kétségtelenül nagyon jó stresszoldó, így a depresszióra, szorongásra hajlamosabbak is szívesen nyúlnak a pohár után, ha ez amúgy testileg - legalábbis látszólag - nem árt meg, sőt inkább kellemes. Ez a viselkedés erősödni fog, és egyszer csak észrevétlenül elfogyasztotta azt a mennyiséget, amitől már függővé vált.
Az említett okokon kívül a mindennapok monotonitása, örömök és élmények hiánya, a kulturális beszűkülés is lehet az alkoholizmus egyik kiváltója, ami főleg a vidéki kistelepüléseken fenyeget. Az értelmiségi alkoholfüggőkre is jellemző, hogy a mindennapok stresszében lemaradnak, elszoknak a kulturális programokról, és ezt az élményhiányt a legkényelmesebb módszerrel, az otthoni iszogatással pótolják. Természetesen a kiváltó okok általában komplexek, a genetikai meghatározottság mellett megjelenő pszichés és szociális problémák nagyon változatosak, és az alkoholizálással látszólag elfedődnek, valójában azonban felerősödnek. A környezet életvitelének példája is meghatározó.
Szorongásos betegségekkel is szokott párosulni az alkoholizmus. A kérdés, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Az, hogy az alkoholfüggőség következményeként alakult-e ki a depresszió, a szorongás, következett be a kudarcélmény, vagy fordítva, a szakemberek számára sem mindig tisztázható egyértelműen.
Milyen mennyiség elfogyasztása jelentheti az alkoholizmus kialakulását?
Az első időszakban inkább pszichés indíttatású vágyat érez az ember az alkohol elfogyasztására. Ez még nem függőség, de nagyon hamar azzá vállat.
A WHO adatai szerint komoly károsodás és a függőség kialakulásának veszélye nélkül a felnőtt férfi napi 40 g tiszta alkoholnak megfelelő mennyiségű italt ihat meg, vagyis legfeljebb egy deci töményet vagy 3-4 dl bort vagy két üveg sört. A nőknél ennek fele, tehát 20 g a határ, amit nem szabad túllépni.
A franciák közismert mindennapi bor és vörösbor fogyasztása is e határ alatt marad. A napi 50100 g közötti fogyasztókat tekintjük nagyivónak, ami azonban szinte törvényszerűen alkoholizmusba torkollik.
Ezek az értékek azonban nem abszolút értelemben igazak. Azt az embert tekintjük ugyanis függőnek, aki ivása fölött elvesztette a kontrollt. Ez a mennyiség nem feltétlenül azonos azzal, ami az alkoholizmussal járó egészségkárosító hatást is kifejti. Van, akinek már az első lerészegedés elég ahhoz, hogy beinduljon a kontrollvesztéses öngyógyítási folyamat, ami végső soron alkoholizmushoz vezet. Ilyen értelemben tehát nem beszélhetünk kicsit vagy nagyon alkoholistáról, attól függően, hogy ki mennyit iszik. A kérdés ott van, beindult-e az önkontroll elvesztése, és a problémákon belül magának az alkoholproblémának a tagadása. Természetesen a társasági ivás eleve sokkal kontrolláltabb, mint a "magányos bútemető" fajta.
A lejtő az egyre nagyobb mennyiségű szer elfogyasztása felé halad, hiszen egyre többet kell inni ugyanolyan hatásnak, azaz a tudatos és tudatalatti világ határának elmosódásával járó kellemes állapotnak az eléréséhez. Egy tizennégy éves gyerek egy pohár sörtől is berúg, egy negyvenéves férfinak már öt üveg sör kell a mámoros állapothoz.
Út a lejtő aljáig
A folyamat elején a tünetek még nem meggyőzőek a beteg számára, hogy bevallja magának: elvesztette az uralmat ivása fölött. Inkább megmagyarázza magának. Az egészségi problémákat is öröklött zavaroknak, egyéb, az alkoholtól független bajnak titulálja. Az alkoholizmus legfőbb tünete a tagadás. A lejtő egyetlen pontján sem lehet az érintett beteget kezelésbe venni addig, míg ő maga nem hajlandó szembenézni függőségével és nem akar változást. Sőt még akkor sem, ha akarja ugyan a kezelést, de maga akarja ellenőrzése alatt tartani alkoholfogyasztását. Hiszen a lényeg az, hogy tagadja, hogy erre már rég képtelen.
A környezet is részese a súlyos állapot tagadásának, ún. koodependens. "Ugyan miért nem ihatná meg azt az egy pohár sört? Amúgy, ha nem iszik, egy áldott jó ember" - mondják a hozzátartozók, akik a következményeket minden erejükkel próbálják elfedni: védik a munkaviszonyát, kifizetik a kölcsöneit, titkolják a barátok, gyerekek előtt. Mindent összevéve mégis talán valamivel előbb kap észbe a környezet, mint maga az alkoholista, és segítség után néz.
Az alkoholizmus egyértelmű jele, ha a szokásos adag alkohol hiányában elvonási tünetek jelentkeznek, amik a megfelelő mennyiségű itallal "leöblíthetők".
Az elvonási tünetek
A vér alkoholszintjének csökkenésével remegés, izzadás, rossz közérzet, idegesség jelentkezik. A rosszullét jellemző ideje az éjszaka, hiszen az alkohol is ekkor, alvás közben ürül. A beteg az elvonási tünetekre vagy alkoholistákra jellemző rémalmokra ébred.
A megvonásos tünetek erősödése az alkoholizmus előrehaladtával változó, és nagy változatosságot mutat a tünetek jelentkezésének "menetrendje" is.
Alkalmi megvonásos rohamként epilepsziás tünetek jelentkezhetnek, ami nem jelent valódi epilepsziás megbetegedést. Az elvonási tünetek legsúlyosabb formája a delírium tremens nevű állapot, betegség, ami zavartságot, szétesett tudatállapotot jelent. A beteg tipikusan apró, nyüzsgő lényeket lát, hallucinál, nem tudja, hol van és ki ő.
Életveszélyes betegségként kell számon tartanunk, aminek a túlélésére csak a mai korszerű gyógyszerek mellett van esély. Korábban 80 %-os volt a halálozás. Ma már csak 0,5%-ban kell a beteg elvesztésével számolnunk, de az induló delírium tremens kimenetele nagyon bizonytalan. Az anyagcsere teljesen felborul, és főként az immunrendszer válik működésképtelenné. Törvényszerű a tüdőgyulladás, amire ugyan van antibiotikum, de a gyógyító folyamatban az immunrendszerre nem lehet számítani, így a gyógyulás kimenetele megintcsak kétséges. Nem szabad tehát lebecsülni az elvonási tüneteket.
A társult betegségekről külön is szót ejtünk, de már itt is megemlítjük a cukorbetegséget, magas vérnyomást, az idegrendszeri károsodásokat és a zsírmájat, végül a májzsugort, melyek betegnek és környezetnek egyaránt intő jelek lehetnek.
Az alkoholista útja remélhetőleg itt nem ér véget, hanem a felismerés után szakemberek és segítő környezet segítségével elindul a gyógyulás, illetve a tartós "száraz" állapot felé, mellyel Az alkohol betegség kezelésének módszerei című cikkben foglalkozunk.
A cikk Dr. Gáspár Judit addiktológus szakorvos szakmai támogatásával készült.
Még az egészségügyi szakemberek körében sem egyértelműen elfogadott az, hogy valaki szexfüggőségben szenvedhet. Egyesek szerint ez ugyanis inkább kényszeres viselkedésnek számít, mint függőségnek.
Mi is ez? Becslések szerint a lakosság 6 százaléka szenved szexfüggőségtől. 5-ből 1 esetben ez nőket érint. Ha a testi károkat nézzük, a szexfüggőség másféle problémának tűnik, mint a drogok által okozott rombolás. A szexfüggőség azonban kétségtelenül megfelel a függőség néhány kritériumának. A személyt az a kényszer vezérli, hogy hajszolja vagy élvezze azt a viselkedést, mely egyfajta mámort idéz elő, ugyanakkor káros hatással is lehet az életükre, vagy felforgathatja azt. A szexfüggőnek jelentősen megnövekszik a nemi vágya.
Ez annyira makacsul tartós is lehet, hogy abnormális időt tölt a beteg az étvágya csillapításával. A függőség zavarhatja a munkát, a szabadidős tevékenységet, a családtagokkal és barátokkal való kapcsolatot. Nehézséget okozhat a viselkedés kontrollálása a lelki és testi károk ismeretében is.
Mik a tünetek? Természetesen a legtöbb ember élvezi a szexet, felpörgeti őket és szívesen töltik ezzel az idejüket. Vajon mikortól nevezhető ez már függőségnek? Az egyik elképzelés szerint, melyet a szakemberek gyakran alkalmaznak, bármely olyan szexuális viselkedés annak számít, amiről az adott személy úgy érzi, hogy nem tudja féken tartani. Egy másik fontos vonása, hogy az érintettek érzelmei nagyon ingadozóak, szélsőségesek. A szexuális beteljesedést követően érzelmi mélypont következik, melyet az alábbi érzések jellemezhetnek: - Szégyenérzet - Megbánás - Bűntudat - A viselkedés miatti szorongás - Vergődés a kielégítetlen szükséglet csapdájában - Gyakran a rossz érzést csak egy újabb szexuális kaland csillapítja, ezért még több kalandba bonyolódik a beteg.
A figyelmeztető jelek közé tartozhat: - többféle viselkedés, közte a gyakori alkalmi partnerrel létesített aktus, egyszerre több partnerrel fenntartott kapcsolat, kockázatos közösülés, a pornográfia gyakori használata. - Meg akarja változtatni, vagy fel akar hagyni a szexuális viselkedéssel. - Képtelennek érzi magát arra, hogy megálljon, akkor is, ha ezt akarja. - A szexszel igyekszik megoldani más problémákat. - Több szex szükséges ugyanahhoz az érzéshez. - Rosszul érzi magát utána, vagy bűntudat gyötri. - Sok időt tölt a szexuális aktus megtervezésével és lefolytatásával. - A szex hajszolása miatt fontos eseményekről marad le, akár a munkáját is hanyagolja.
A szexfüggőség árnyoldalai közé tartoznak azok a következmények, mint például a jelentősebb kapcsolatok elvesztése, munkalehetőségektől való elesés, nemi úton terjedő betegségek, nem várt terhesség. A depresszió gyakori a szexfüggők között (sőt, igazából ez is vezethet a függőséghez, vagy súlyosbítja a problémát). Öt szexfüggő közül egy minden valószínűség szerint kísérelt már meg öngyilkosságot is. A népesség körülbelül 6 százaléka szembesül a szexfüggőséggel élete során.
Segítségkérés Sokszor nehéz beismerni a szexfüggőséget, és szaksegítséget kérni. A legtöbb függő erősen szégyelli a viselkedését, és nem beszélnek róla. Néhányan azonban képesek arra, hogy megváltoztassák a viselkedésüket szakember nélkül is, meg tudják fejteni, miért alakult ki, és hogyan javíthatnak állapotukon. Első lépés a probléma felismerése. A második, hogy fel kell keresni a háziorvost, vagy egy tanácsadót. Akár valódi függőségről van szó, akár csak kényszercselekvés, a kezelés fő megközelítése mindkét esetben hasonló. Pszichológiai terápiából áll, elsősorban kognitív viselkedésterápiából, melynek során a betegek az állapotukról tanulnak, megértik a betegség lényegét, és megtudják, miként változtathatnak rajta.
Videókat a témakörben a HÁZIPATIKA oldalon nézhetnek:
Zaklatott korunk legtöbbünk idegrendszerét túlzottan megterheli. Sokan össze is roppannak a stresszhatások súlya alatt, vagy italhoz, narkotikumhoz menekülnek, azt remélve, hogy így könnyebben oldódik a feszültség.
Pedig csak a betegségnek tárnak kaput. Dr. Takách Gáspár osztályvezető főorvos, a pszichiátriai rehabilitáció szakemberként ezrével ismer ilyen eseteket.
- Melyek a leggyakrabban előforduló pszichiátriai betegségek a felnőttek körében?
- Elsősorban a szorongásos és depressziós panaszok a jellemzőek, és természetesen a szenvedélybetegségek, ezek közül is az alkoholizmus. A súlyosabb esetek közül a skizofréniát említeném, de az csupán a lakosság egy százalékát érinti - tesz már bevezetőben lényeges különbséget a pszichiátriai betegségek között a főorvos.
- A felsoroltak közül melyik tekinthető népbetegségnek?
- A depresszió és az alkoholizmus. Az alkoholisták száma hat- és nyolcszázezer fő közé tehető, és ehhez még hozzá kell venni az iszákosokat is.
- Őket miért említi külön csoportként?
- Különbséget kell tenni túlzott alkoholfogyasztás és alkoholfüggőség között. Rizikós ivás, ha valaki rendszeresen napi három üveg sörnél, egy üveg bornál többet fogyaszt, hiszen könnyen alkoholistává válhat. Ez természetesen függ az anyagcserétől, táplálkozási szokástól, testsúlytól, mert azonos szeszmennyiség nem mindenkire hat egyformán. Az iszákosok gyakorlatilag fizetésük nagy részét alkoholra költik, de ők biológiai értelemben nem alkoholfüggők. Az alkoholfüggőknél az ital megvonása súlyos tünetekkel jár, például remegéssel, izzadással. Ezek úgy szűnnek meg leghamarabb, ha az illető ismét alkoholt fogyaszt, az idők során egyre nagyobb mennyiségben. Ám létezik a spontán gyógyulás is, bár csak a betegek nyolc-tíz százalékánál következik be, ha magánéletében pozitív változás ösztönzi őt szenvedélye felhagyására. A többiek gyógyulásában nagyon fontos szerep jut az önsegítő közösségeknek, például a névtelen alkoholisták klubjának - ismeri el Takách doktor.
- Miért fordulnak napjainkban egyre többen pszichiáterhez?
- Ez leginkább az elmagányosodásnak, elidegenedésnek, egzisztenciális talajvesztésnek tudható be. Röviden megfogalmazva, terjednek a civilizációs betegségek. Az emberek többsége napi problémáit gyógyszerek segítségével igyekszik megoldani. Később persze kiderül, a gyógyszeres kezelés nem elegendő, pszichoterápiás ellátás szükséges. Ez a terület sokat fejlődött, helyes, ha a rászorulók inkább hozzánk fordulnak, mintsem a gyógyszerhez. Ahogy az embereknek jogi, adó, divattanácsadója van, úgy nem baj, ha pszichiátert is keres. De megelőző jelleggel, sőt: még rehabilitáció tekintetében is nagyon jól helyettesíthetik a civil szervezetek, különféle közösségi ellátások a pszichiátert.
- Ha egy család látja, hogy hozzátartozója beteg, de ezt ő saját magának nem hajlandó beismerni, mit tehetünk?
- Kényes kérdés. A hozzátartozó gyakran túlzásba viszi a segítést, társfüggővé válik, először csak segítő, később üldöző szerepben. Az is előfordul, hogy menteni akarnak egy beteget, ám ezt erőn felül teszik, s így saját problémáikkal nem foglalkoznak. Végül az a helyzet alakul ki, hogy a hozzátartozó maga is kezelésre szorul. Legszerencsésebb megoldás, ha engedjük, hogy társunk, ismerősünk maga lássa be, hogy egyedül nem tud úrrá lenni betegségén. A hozzátartozó a pszichiáter segítője legyen - ez a szakember álláspontja,
- Egyre több, a szociális alapellátás keretében szerveződő közösségi ellátással foglalkozó központtal, intézettel találkozhatunk. Mennyiben segítik az önök munkáját?
- Nagymértékben. Nemcsak szociális problémákat, hanem különböző mentálhigiénés gondokat is tudnak orvosolni, tulajdonképpen a betegek életvezetését segíthetik. A közösség, a csoport ereje rengeteget számít, nagyban befolyásolja a gyors gyógyulást. Itt a betegek megélik azt a biztonságot, szolidaritást, amire máshol nem számíthatnak.
- Megelőzhető a pszichiátriai betegség, illetve meggátolható súlyosbodása?
- Meg lehet előzni, ha elkerüli az illető a rizikótényezőket, nem italozik, nem esik depresszióba. Vannak azonban társadalmi csoportok, szakmák, ahol az egyén veszélybe kerül. Például, ha szinte kötelező a baráti kocsmázás munka után, vagy a droggal való ismerkedés. A skizofréniát, egyéb szervi eseteket azért nem említem, mert ezek a lakosság egy százalékát érintő, kimondottan pszichiátriai esetek. Az alkohol, depresszió viszont a civilizáció káros mellékhatása - állítja dr. Takách Gáspár.
- Sok beteg nem kerül kórházba, köztünk élnek. Naponta találkozunk velük. Látjuk, észleljük furcsa viselkedésüket, például látszólag ok nélkül sírnak, esetleg nevetnek. Mit ne tegyünk ilyen esetben?
- Legtöbbször meg sem tudja mondani egy laikus, hogy kezelés alatt álló beteggel áll szemben. Sajnos kiterjedt az előítélet a pszichiátriai betegekkel szemben. Ennek a leküzdése társadalmi feladat. Hogy az említett példánál maradjak, legtöbbet azzal segítünk, ha nem vesszük észre idegennél a pszichiátriai betegségre utaló jeleket, legalább is úgy teszünk. Ha a szakember helyesnek látta kiengedni a kórházból, biztos okkal tette. A túlzott figyelem, bámulás ön- és közveszélyes reakciót is kiválthat az illetőnél, ezt mindenképpen mellőzzük - kapjuk a tanácsot záró gondolatként.
A dohányzás sokkal inkább felelős a fej-nyak rákok kialakulásáért, mint az alkoholfogyasztás, de mindkettő káros - derül ki a Journal of the National Cancer Institute májusi számából.
A fej-nyak régió tumorainak legalább háromnegyede a dohányzás és az alkohol együttes hatásának köszönhető. A két rizikótényezőt nehéz külön vizsgálni, hiszen aki dohányzik, általában alkoholt is fogyaszt és viszont. Francia orvosok ennek ellenére megpróbálták kideríteni a rákok kialakulásának egymástól független rizikófaktorait.
Mia Hashibe, a lyoni Nemzetközi Rákkutató Központ orvosa által koordinált orvoscsoport olyan dohányosokat vizsgált, akik szinte soha nem fogyasztottak alkoholt és olyan betegeket, akik italoznak, viszont soha nem dohányoztak. A szakemberek 15 ún. eset-kontroll vizsgálat adatait elemezték, amelyekből összesen 10,244 fej-nyak tumorban szenvedő beteg mellé 15,227 nem tumoros pácienst vettek kontroll csoportnak. A betegek 16 százaléka soha nem ivott és 11 százalék nem dohányzott, a kontroll csoportban ezek az arányok magasabbnak, 27 illetve 38 százaléknak mutatkoztak.
Az elemzés kimutatta: a dohányzás jelentősebb szerepet játszik a fej-nyak daganatok kialakulásába. Az alkoholt nem fogyasztók körében a rákok negyedéért (24 százalék) a dohányzás tehető felelőssé.
Igaz ugyan, hogy az alkoholfogyasztás is megnövelte a fej-nyak daganatok kialakulási kockázatát azok körében, akik sohasem dohányoztak, de kisebb mértékben: csupán a daganatok 7 százalékáért okolható az ivás önmagában azok közt, akik nem dohányoznak.
Nőknél egy, míg férfiaknál két pohár bor, esetleg sör az, aminek az elfogyasztásával tulajdonképpen már ki is merítettük az egészségügyi szempontból ártalmatlan napi mennyiséget. De miért nézünk a pohár fenekére?
A mértéktelen ivászatra számtalan ok, magyarázat adható. Eszerint a részegesek kilenc kategóriája különítethető el, legalábbis brit egészségügyi szakemberek szerint. A besorolásnak megfelelően létezik a bánatos alkoholisták kategóriája. Ide azok tartoznak, akik éppen krízishelyzetben vannak: elvesztették hozzátartozójukat, elváltak vagy pénzügyileg kerültek padlóra. Az ilyenek vigaszt remélnek az alkoholtól, ami segíthet átvészelni a nehéz időket. A stresszes alkoholistákon túl nagy a munkahelyi vagy az otthoni nyomás. Ők csupán a szesz segítségével képesek elengedni magukat. Az elfoglalt iszákosok közé olyan egyének nyertek besorolást, akiknek percre be van osztva a napjuk. Esetükben az ital kapcsolatteremtő szerepet játszik, míg a konformista nagyivók a teremtés azon koronái, akik szentül meg vannak arról győződve, hogy a férfinak esténként a kocsmában a helye.
A társasági részegesek kiterjedt baráti kompániájukkal alkoholizálnak. Nekik a közös ivászat biztonságérzetet ad, és ezek a társasági események jelentik életük igazi értelmét. Az unatkozó alkoholisták általában azok az egyedülálló anyák vagy frissen elváltak, akiknek alig vannak barátaik, így az ital jelenti a társat, a társaságot. A macsó részegesek a vélt vagy valós mellőzöttségük okán alkoholizálnak, no meg azért, mert meggyőződésük szerint az igazi férfi iszik. A hedonisták kategóriájába a szinglik és az elváltak kerültek, ezenkívül olyanok, akiknek felnőtt gyermekei már kirepültek a családi fészekből. Ők azért fordulnak az italhoz, hogy saját maguk előtt bizonyítsák, mennyire szabadok, függetlenek vagy éppenséggel fiatalok. Végül a függőkhöz olyan férfiak sorolhatók, akik gyakorlatilag a kocsmába élnek, és a betegségük kialakulásában több tényező is közrejátszik.
Itt senki nem kérdez semmit, esetleg egy keresztnevet. Itt egyforma a takarítónő és az ügyvéd, a családos és a szingli, egy dolog azonban nagyon erősen összeköti az Al-Anon csoportokat: a hozzátartozójuk, barátjuk, jó ismerősök alkoholbeteg.
A legújabb állásfoglalások szerint ugyanis az alkoholizmus betegség. Nem lehet meggyógyulni belőle, de lehet kezelni. Azok a bátor emberek, akik ebbe a csoportba eljutnak, nem a könnyebbik utat választják. Nem menekülnek, hanem szembenéznek a gyakran egész életüket megkeserítő problémával. A 12 lépésre épülő programjuk segítségével lassan-lassan változnak ők is, a családjuk is.
Van, akit édesanyja, van, akit férje vagy felesége iránti aggodalom hoz ide. Sokan gyermeküket, barátjukat féltik.
A hozzátartozók csoportba járásának nem feltétele, hogy az alkoholista is járjon az AA-ba (Anonim Alkoholisták), az sem, hogy le akarjon szokni a családtag vagy barát.
Pusztán egyetlen dolgot kell "teljesíteni": bárki járhat, akinek valakije alkoholbeteg. És hogy ezt ne feledjék, minden felszólalásukat így kezdik:" Magdi vagyok, alkoholbeteg hozzátartozója".
Az alkoholizmust családi betegségként kezelik, és itt mind a két szó fontos: családi és betegség. Az Al-Anon nem szekta, nincs köze semmilyen valláshoz.
Mindenki abban az istenben vagy erőben hisz, amit saját meggyőződése diktál. Akik nem tudnak azonosulni ezzel a különleges hittel, még mindig találhatnak a programban egy derűs, boldog életutat, ha ők is elismernek valamilyen náluknál nagyobb erőt.
"Ami hasznos, vedd el, a többit hagyd itt!"
A gyűlésen senki ne számítson konkrét tanácsra, hiszen benne is van a szakirodalmukban: "ami hasznos, vedd el, a többit hagyd itt!" Azaz lehet okulni, tanulni mások történeteiből, tapasztalatából, de recept nincs, hiszen két ember sem egyforma, így két család sem. A gyűléseken erőt, reményt és hitet meríthetnek egymástól, egymás sikereiből. Hiszik, hogy az, amit a csoportban tanulnak, egész életüket befolyásolhatja pozitív irányban, nem csak az alkoholizmus problémáját oldhatják meg vele. A csoportba járás nem kerül pénzbe, legfeljebb az összejövetel alkalmával elfogyasztott ásványvíz, sütemény árát adják össze.
Az egyik résztvevő elmesélte, hogy ő eleinte az AA-ba járt, aztán alakult meg a debreceni Al –Anon, és ott is aktív részt vállal a csoport életéből. Nagyon sokan kezdték így, hogy először az AA-t figyelték és aztán találtak rá a többi hozzátartozóra. Az ország számos nagyvárosában működik a családi önsegítés, időnként országos találkozókon cserélnek tapasztalatot.
Nagyon fontos, hogy minden itt elhangzó információ bizalmas, nem véletlenül van középen a kis táblácska: "Akit itt látsz, amit itt hallasz, amikor elmész, hagyd itt!" És a találkozó végén, egymás kezét fogva elmondott kis ima mindent elmond: "Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget."
AZ AL-ANON TIZENKÉT LÉPÉSE
Beismertük, hogy tehetetlenek voltunk az alkohollal szemben -, hogy életünk irányíthatatlanná vált.
Meggyőződtünk arról, hogy csak egy nálunk hatékonyabb Erő képes helyreállítani lelki egészségünket.
Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bízzuk.
Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
Beismertük Istennek, magunknak és egy másik embernek hibáink igaz természetét.
Teljesen felkészültünk arra, hogy Isten megszabadítson e jellembéli hiányosságoktól.
Alázatosan kértük Öt fogyatékosságaink felszámolására.
Sorba vettük mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk és készek voltunk jóvátételre mindnyájuk felé.
Közvetlen jóvátételre törekedtünk mindazokkal, akikkel erre lehetőség nyílott, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve.
Tovább folytattuk az önvizsgálatot, és amikor hibásnak találtuk magunkat, azt haladéktalanul beismertük.
Igyekeztünk ima és elmélkedés útján tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel fejleszteni, kérve velünk kapcsolatos akaratának felismerését és erőt annak kivitelezésére.
E lépések követésének eredményeként nyert szellemi ébredés után igyekeztünk továbbadni ezt az üzenetet másoknak és gyakorolni ezeket az alapelveket életünk minden megnyilvánulásában.
Az evésről, evészavarról, elhízásról szóló videósorozatunk első részében az evészavarok szakértője, Dr. Túry Ferenc arról beszél, hogy akár a csecsemőkorba, sőt az édesanya gyermekkorába is visszanyúlhatnak az evészavarok, a bulimia és az elhízás gyökerei. Az interjúban választ találunk arra is, mi magunk mire figyeljünk gyermekneveléskor, hogyan próbáljuk megakadályozni ezt a problémát.
Az anya-gyermek kapcsolat, az anya étkezéssel kapcsolatos szorongásai, érzelmei, a szoptatási szokások egy életre eldönthetik, hogy a gyermekből később milyen felnőtt válik - mondja az interjúban dr. Túry Ferenc, a legnagyobb hazai evészavar-szakértő, aki azt is elmagyarázza, miért káros, ha a gyermek minden sírásnál enni kap.
Etetés időhöz és mérleghez kötve
Az éhség- és jóllakottságélmény nem teljesen veleszületett reflex, korai tanulást is igényel. Ha egy gyermeket szigorúan 3 óránként etetnek, és meghatározzák a táplálék mennyiségét is, akkor a gyerek nem tanulja meg felismerni az éhség és a jóllakottság fiziológiai jeleit, ehelyett külső ingerek vezérlik majd az étkezését. A szakirodalom ezt úgy nevezi, hogy külső kontrollos személyiséggé válik.
Ilyen külső inger például a kínálás-tukmálás, a reklám, a fogyasztásra-vásárlásra serkentés, a finom illat, a szép étel látványa. Az ilyen felnőtt hajlamosabb lesz többet enni akkor is, ha nem éhes. Csecsemő korában ugyanis nem tanulta meg, hogy enni akkor kell, amikor éhes, és csak annyit kell, amennyivel jól lakik - fogalmazza meg Forgács Attila, az Evészavarok és testképzavarok című tanulmánykötetben.
Manipulált éhség
Tipp
Az evéssel, étkezési zavarokkal, testképzavarokkal foglalkozik az a videósorozatunk, amelynek első részét ebben a cikkben láthatják. Hétről hétre újabb problémát mutatunk be - térjen vissza hozzánk a jövő héten is, az újabb rész megtekintésére!
Elhízáshoz vezethet tehát, ha valaki kisgyermekként nem tanulta meg, milyen jelzéseket ad a szervezet, ha táplálékot kíván. Több kísérlet is igazolta, hogy az ilyen emberek nem a gyomrukra figyelnek, hanem például az órájukat nézik, hogy éhesek-e már. Manipulált, például gyorsított órával fel lehetett kelteni bennük az éhségérzetet, míg lassítottal el lehetett odázni az ebéd idejét.
A külső kontrollos személyiség nem akkor fejezi be az evést, amikor jóllakott, hanem akkor, amikor a tányérja üres. Ezt úgy bizonyították, hogy leveses tányérjukba alulról, láthatatlanul mindig érkezett utánpótlás. Így akár 1 liternél is több levest megettek!
Az is kiderült, hogy egyes elhízottak számára nagyobb információértéke van az étel ízének, mint annak, hogy éhesek vagy jóllakottak-e. Egyes kövér emberek tehát a környezeti ingerek rabjai - és ezt a csecsemőkori táplálás, az anya táplálkozással kapcsolatos nézete határozza meg.
Forrás: HáziPatika
A témához kapcsolódó videoanyagot a HÁZIPATIKA oldalán tekintheti meg.
Az intravénás kábítószer használat elterjedtségéről szóló kutatási eredményeket is ismertették a szekszárdi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum és a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat szerdai ártalomcsökkentő kerekasztal megbeszélésén.
Kálóczi Andrea, a RÉV Szolgálat vezetője elmondta: a kilenc szekszárdi patika bevonásával végzett felmérés alapján, a szakemberek becslése szerint a megyeszékhelyen évente több, mint 4500 steril fecskendőt és tűt adnak el intravénás szert használók számára. Ez azt jelenti, hogy minimálisan ennyi a belövések száma. A gyakorlatban viszont feltehetően ennél sokkal gyakoribb, hiszen előfordul a közös tű és fecskendő használat.
Emiatt is nagyon fontosak az ártalomcsökkentő programok, amelyek közé a parti szerviz, azaz a szórakozóhelyeken, rendezvényeken történő felvilágosítás, a kockázatok tudatosítása éppúgy hozzátartozik, mint a szűrővizsgálatok.
Kálóczi Andrea elmondta, hogy szűréseket három éve végeznek. Tavaly tizenkilenc embert szűrtek HIV-re, hepatitis B-re és hepatitis C-re, amely betegségek összefüggésben lehetnek a közös fecskendő- és tűhasználattal. A szűrésre jelentkezettek közül senkinek sem volt pozitív a mintája.
A nők egy része azért csúszik bele falásrohamba, mert valamit megpróbál elfedni az evéssel: gyászt, szexuális vágyakozást, szeretetéhséget - mondja az interjúban dr. Túry Ferenc, evészavarokkal foglalkozó szakember. Ebben az esetben a "zabálás", és a túlzott csokoládéfogyasztás is a szorongás, depresszió leküzdési technikája. Csakhogy a rövid távon hatásos módszer hosszú távon tovább erősíti ezeket a lelki problémákat!
Csokoládéfüggőség
A csokoládé rengeteg olyan úgynevezett bioaktív anyagot tartalmaz, amelyek a kedélyállapotra hatnak, sok szakember szerint hasonló módon, mint a drogok. A csokoládéra tehát rá lehet szokni, kialakulhat a csokoládéfüggőség: így lesz valaki "chocoholic".
A csokoládé fogyasztása emeli az endorfin-szintet, és serkenti a szerotonin termelődését. A szerotonin olyan agyi hírvivőanyag, amely szex, orgazmus során is keletkezik, illetve befolyásolja az alvás-ébrenlét ritmusát, a fájdalomérzetet, az agresszivitást és az étvágyat. Megfigyelték, hogy csökkent mennyisége a depresszió kialakulásához is hozzájárul.
Tipp
Az evéssel, étkezési zavarokkal, testképzavarokkal foglalkozik az a videósorozatunk, amelynek második részét ebben a cikkben láthatják. Hétről hétre újabb problémát mutatunk be - térjen vissza hozzánk a jövő héten is, az újabb rész megtekintésére!
Számos pszichoaktív vegyületet tartalmaz, a szerotoninon kívül triptofánt, feniletilamint, tiramint, a kannabioidokat.
Pozitronemissziós tomográfiás vizsgálatnak vetettek alá éhes embereket, ételt mutattak nekik, és kiderült, hogy agyuknak ugyanazon területei aktivizálódtak, mint a kokainra gondoló kábítószerfüggőknél.
Csokoládé helyett
A banánban, datolyában és a citromfűből készült teában lévő anyagok ugyanolyan mértékben emelik a szerotoninszintet, mint a csoki.
Szerotonin van a paradicsomban, a szilvában, az avokádóban, az ananászban (amely egyben zsírégető hatású is), a padlizsánban és a dióban is.
A magnézium és a B6-vitamin stresszoldó hatású, érdemes étrendkiegészítőként is kipróbálni.
A mézes tejben ugyanolyan triptofán van (ami a szerotonin előanyaga), mint a csokoládéban.
Egyes illóolajok párologtatásával állítólag csökken a csokoládé utáni vágy. Ehhez a szakemberek levendula, citromfű, geránium, jázmin illóolaját ajánlják.
A legjobb csokipótló azonban az aktív testmozgás: legyen ez tánc, futás, (szoba)biciklizés vagy akár szex.
A lejátszás automatikusan elindul! Amennyiben ez mégsem történne meg, töltse le és telepítse a legújabb Flash lejátszót!
Az itt látható interaktív tartalom minden szerzői joga a HáziPatika.com Kft. tulajdonában áll. Bármilyen, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk törvénybe ütközik!
Miért híznak el egyesek?
Folytatódik interjúsorozatunk az evésről, evészavarról. Dr. Túry Ferenc pszichiátertől megtudjuk, mi okozza a csokoládéfüggőséget, miért eszünk többet a kelleténél, lehet-e ételfüggőségről beszélni.
A pszichiátriai (elmegyógyászati) betegségek közé a gondolkodás, az érzelmi élet és a viselkedés zavarai tartoznak. Hátterükben több tényező is állhat, leggyakrabban testi, pszichológiai, szociális, kulturális vagy örökletes tényezők bonyolult kölcsönhatásai idézhetik elő.
A pszichiátriai kórképek közül a többség által nem is betegségnek, hanem csak egy rossz szokásnak tekintett dohányzás, azaz a nikotinfüggőség a legelterjedtebb. Gyakorisága nagyon magas, a felnőtt korú nők 23, a férfiak 38%-a dohányzik napi rendszerességgel. Sajnos, a nikotinfüggőség korán alakul ki: a 11. osztályosok körében végzett felmérés szerint a fiúk 39,8, a lányok 34,5%-a cigarettázik.
A második helyen az alkoholizmus áll: az ismert alkoholbetegek száma a lakosság 10%-ára tehető, az utóbbi három évtizedben alkohol okozta az összhalálozás szintén 10 százalékát. A 35 és 64 év közötti férfi korcsoportban az alkoholnak tulajdonítható halálozások gyakorisága harminc év alatt a 3,2-szeresére nőtt.
Harmadikként a depressziót kell említeni: felmérések szerint a lakosság 15%-a legalább életében egyszer átesik egy súlyos depressziós időszaka és minden hónapban a népesség 3-5%-a tekinthető depressziósnak.
Elhízásról akkor beszélünk, ha az egyén testsúlya a kívánatosnál 20%-kal nagyobb. Orvosi értelemben túlsúlyosságról beszélünk akkor, ha a magasabb testsúly megoszlik az izmok, csontok, zsír és víz tömege között. Az "elhízás" szó a szervezet egészségesnél nagyobb zsírtartalmát jelenti. Sok sportoló, testépítők, nehézatléták általában túlsúlyosak anélkül, hogy elhízás állapotáról lehetne szó. Az elhízás azért jelentős probléma, mert jelentős rizikófaktor számos halálos kimenetelű betegség kialakulásában, de a vele járó csökkent munkaképesség és a társadalomra nehezedő fokozott gazdasági teher sem elhanyagolandók.
Az elhízás ma legáltalánosabban elfogadott mérőszáma a testtömeg-index (BMI = body mass index). Ezt úgy kaphatjuk meg, ha a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Egy 180 cm magas és 80 kg súlyú felnőtt esetében: 80 / 1,8 x 1,8= 24,96
Ha a kapott szám kevesebb, mint 18, kóros soványságról beszélünk. A BMI alapján további sovány, normális, túlsúlyos, elhízott, végül 35-ös index fölött kórosan elhízott állapotról van szó. A "kórosan elhízott" kategória létjogosultságát nem mindenki ismeri el, ilyenkor már az elhízás kategóriáját is kórosnak tekintik. Ez a gyakorlat az Egyesült Államokban is.
Névjegy: Dr. Túry Ferenc pszichiáter
Nyíregyházán született 1951-ben. Debrecen szerzett orvosi, majd pszichológusi diplomát. 1975-1990 között a DOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján dolgozott, 1990-2001 között Miskolcon, a Megyei Kórházban pszichiátriai osztályt vezetett. 2001 óta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének oktatója, 2007-től intézetvezető egyetemi tanárként. Kutatási területe a pszichoszomatika és a pszichoterápiák. Felesége fogorvos, két gyermeke van.
Az EU-polgárok közel egynegyede - pontosan 24 százaléka - egyáltalán nem ivott alkoholt az elmúlt egy esztendő alatt, ám azok körében, akik fogyasztottak alkoholt, 29 százalék hetente minimum egy alkalommal legalább öt pohárral is felhajtott - derül ki az Eurobarométer uniós közvéleménykutató intézet felméréséből. Az adatsor arról tanúskodik, hogy Portugáliában (42 százalék), Olaszországban (39 százalék) és Magyarországon (35 százalék) a legnagyobb azoknak az aránya, akik teljes következetességgel távol tartották maguktól a poharat - legalábbis az önbevallás szerint. A legkevesebb absztinens Dániában (7 százalék), Svédországban (10 százalék) és Hollandiában (12 százalék) él.
Azok körében azonban, akik nem tartóztatták meg önmagukat az elmúlt egy év során, uniós átlagban 29 százalék elismerte, hogy hetente legalább egy alkalommal megivott öt pohárral vagy még annál többel is. Ez tehát a nem absztinens 76 százaléknak a 29 százaléka, vagyis az összes megkérdezett 22 százaléka.
Az egy alkalommal legalább öt ital elfogyasztását az angol nyelvű szakirodalom "binge drinking" - nagyjából: "vedelés" - elnevezéssel illeti, és úgy definiálja, hogy ilyen esetekben a cél maga a leittasodás.
A vedelők aránya - a nem absztinensek körét tekintve - Írországban (44 százalék), Romániában (39 százalék), valamint "holtrészegversenyben" Németországban és Ausztriában (36 százalék) a legmagasabb, míg Lettországban (11 százalék), Svédországban (13 százalék), valamint Luxemburgban (14 százalék) a legalacsonyabb. Magyarországon az uniós átlagot jelentő 29 százaléknál markánsan alacsonyabb arányt, 24 százalékot mértek.
Május 8.-án, szombaton délután, az "Útnak indulsz" csoport a Vaspálya utcában a megszokottnál több lehetõséget kínál. 16 órától "Titkárnak lenni az A.A.-ban" témakörben mûhelygyûlést tartunk, 18 órától pedig a csoport szokásos gyûlése helyett ezúttal nyitott speaker gyûlés lesz. A mûhelgyûlésre A.A. tagokat várunk.
A nyitott speaker gyûlésen viszont szívesen látunk minden érdeklõdõt; családtagokat, barátokat, barátnõket, orvosokat, és más szakembereket.
Cím: Budapest X. ker. Vaspálya u. 56 Helyszín: a BMSZKI szálló könyvtárszobája
Elengedhetetlen a korszerű prevenciós tevékenység a hazánkban rendkívül gyakori öngyilkosságok esetében – hívja fel a figyelmet Harangozó Judit, a Magyar Antistigma Kezdeményezés és az Ébredések Alapítvány vezetője. A civilszervezetekből, elismert szakemberekből és magánszemélyekből álló „Nyitnikék” Magyar Antistigma Kezdeményezés feladatának tekinti a közegészségügyi problémához kapcsolódó ismeretek terjesztését, az előítéletektől mentes tájékoztatást. Az öngyilkossági halálozások kilencven százalékában jelentős szerepet játszik a depresszió. Ám ezt ma már fel lehet ismerni, és kezelni is lehet. A média nagy hatással van az emberek életére, viselkedésére, éppen ezért kiemelkedő szerepe van az öngyilkosságok megelőzésében is – állítják. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) információi szerint több, öngyilkosságot bemutató szépirodalmi mű, színdarab és televíziós riport hatására növekedett a szuicid cselekmények aránya. Ilyen volt a Werther-jelenség vagy például a magyar szépségkirálynő halála, amely járványos öngyilkossági hullámot indított el. A sajtóban megjelenő híradások azonban életeket menthetnek, amennyiben tényszerű, megbélyegzéstől mentes tudósításokat közölnek. A média jelentős mértékben hozzájárulhat az elkövetések számának csökkentéséhez a lelki gondozást végző szervezetek, telefonszolgálatok, segítő csoportok elérhetőségeinek megadásával, a betegség előjeleinek ismertetésével, valamint a depresszió kezelhetőségéről való tájékoztatással. A 2010-ben létrehozott Magyar Antistigma Kezdeményezés célja a pszichiátriai zavarral élők, többek között az öngyilkosságra hajlamos személyek segítése, továbbá a velük szemben gyakran megjelenő hátrányos megkülönböztetés, valamint a kirekesztés elleni küzdelem. A mozgalom keretében – felvilágosító, tájékoztató jelleggel – létrehozott nyitnikek.hu weboldalon pszichiáter szakértők tanulmányait, felhasználók észrevételeit egyaránt olvashatják a betegek. A lelki zavarok és az ezekkel gyakran összefüggésben álló öngyilkosság megelőzése mindannyiunk számára kihívás – mondta Harangozó Judit.
Forrás: vg.hu
Hazánk túljutott a mélyponton
A 19. század második felében százezer lakosra öt öngyilkos jutott, a századfordulón már 20, az első világháború után 28. A mélypontot 1973-ban érte el a magyar társadalom, amikor minden százezer emberből 45 vetett önkezével véget életének. Összehasonlításképpen: akkor ez a szám a szomszédos Ausztriában 26, az USA-ban 11, Görögországban pedig 4 volt. Ám az utóbbi pár évben stagnálást tapasztalnak a szakemberek, ez a pszichiátriai intézményrendszer 2007-ben történt átalakításával magyarázható. Mint ismert, akkor szűnt meg az OPNI.
"Úgy kell segíteni a drogfüggőkön, hogy azt ők is képesek legyenek elfogadni"
Április végén elindul a Virtuális Kannábisz Ambulancia. A Magyar Addiktológiai Társaság IV. tematikus konferenciáján többek között mérlegelték azt is, hogyan segítheti az internet a drogprevenciós tevékenységet.
Felgyorsult világunk egyik legnagyobb információs felületére, az internet szerepére irányult a szenvedélybetegekkel foglalkozó szakemberek figyelme. A világháló előnyei közül az egyik legfontosabb, hogy a fiatalok a szükséges információk legnagyobb részét itt keresik és találják is meg.
Ezért a drogfogyasztók kezelésének ma már világszerte elterjedt módszerét próbálják átültetni a magyar köztudatba a Kék Pont Drogambulancia szakemberei, akik hamarosan elindítják a Virtuális Kannábisz Ambulanciát, amelyen keresztül a fiatalok anonim módon kaphatnak segítséget.
A fiatalabb korosztályt is egyre intenzívebben érinti a drogkérdés, ők is egyre gyakrabban és egyre fiatalabb korban találkoznak a kábítószerekkel, ezért érdemes az ő „nyelvükön” is megkezdeni a megelőzési tevékenységet és a segítségnyújtást. „Tudósok megfigyelték, hogy a felépülést különböző szakaszokra lehet felosztani, és az igazán jó kezelés, az igazán jó ellátórendszer mindegyik pontra tud jó megoldást adni és megfelelő módon reagálni” – mondta el lapunknak Dudits Dénes, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársa.
„Az internetes tanácsadás helyét ennek a folyamatnak az elején határozhatjuk meg, és komplex rendszerbe beágyazva van haszna és értelme. Önmagában egy marihuánaambulancia, egy virtuális ambulancia ezt a kérdést nem oldhatja meg – mondta Dudits, aki korábban maga is hat éven át szenvedett kábítószer-függőségben. – Amikor a kábítószer-élvező megérzi, hogy valamit tennie kell a függősége ellen, elkezd információk után kutatni, és ezt az interneten fogja megtenni. A klienseim mintegy kilencven százaléka a világhálón keresztül jut el hozzám. Végeztünk egy utcai felmérést, megkérdeztük az embereket, hogy ha segítséget szeretnének igénybe venni, hol keresnének. Húsz megkérdezettből tizenkilenc gondolkodás nélkül vágta rá, hogy az interneten” – mutatott rá a világháló szerepére Dudits.
„Egy függő csak információt szeretne, nem akar megfelelni semmilyen elvárásnak, és nem akarja feladni az anonimitását, csak nézelődik, keresgél. A fogyasztót így el lehet indítani azon az úton, hogy a mérlegelési fázisból eljusson az előkészületi fázisba. Tehát elkezdje megtervezni a leszokását – aminek egyik eleme lehet, hogy a virtuális ambulancián kicsit szöszmötöl, s lehet, hogy ekkor már elmenne egy drogambulanciára, vagy csökkenti a szerhasználatot. És aztán jön a cselekvési fázis, amikor ténylegesen abbahagyja a szerhasználatot, és elkezd terápiára járni” – érvelt Dudits.
A szakember már eddig is több kábítószerfüggőnek segített a leszokásban az interneten keresztül. „Az általam működtetett Józanság hírlevélre feliratkozhatnak, akik a weboldalamat megtalálják. Ha egy szerhasználó regisztrál, háromnaponta küldök neki önsegítő anyagokat arról, hogy mi a függőség, hogyan kezelje a sóvárgást, melyek lehetnek az elvonási tünetek, és ennek eredményeként jönnek el hozzám az emberek. Azzal, hogy megkapják ezeket az önsegítő anyagokat, megismernek engem, a gondolkodásmódomat, kialakul a bizalmi viszony, amely a függő szempontjából nagyon lényeges, mivel eleve bizalmatlan. A kapott anyagok segítségével rájön arra, hogy én mit tudok neki kínálni, és ennek eredményeként jut el hozzám, tehát ő dönthet arról is, hogy ki kezelje” – mondta Dudits, aki jelenleg egy általa e-mentor programnak nevezett, szintén internetalapú tanácsadási formán dolgozik.
A szakember pozitív fejleménynek tartja, hogy a drogprevencióval foglalkozó szakemberek is készek változtatni eddigi hozzáállásukon. „Nem várunk a kliensekre, hogy majd besétálnak az ajtón, és akkor segítünk rajtuk, hanem eléjük megyünk. A szakma kilép az elefántcsonttornyából, és kinyúl a bajban lévőkért. Olyan formában kell segíteni az embereknek, hogy azt ők is képesek legyenek elfogadni.”
A HirExtra a magyar addiktológiai társaság konferenciáján elhangzott előadásokat gyűjtötte csokorba. Itt többek közt kiderül, hogy mi köze a drogoknak a skrizofréniához, vagy hogy miként lehet a világhálót drogprevencióra használni.
A konferencián neves hazai szakemberek számoltak be a pszichoaktív szer használatából származó rendellenességek, és más pszichiátriai zavarok kapcsolatáról, valamint kezelésük lehetőségeiről. Az előadások többek közt a drogprevenció internetes terjedéséről és egyéb addiktológiai kérdésekről szóltak. A népes hallgatóságot Portör Péter, a Nemzeti Kábítószerügyi Koordinációs Igazgatóság vezetője köszöntötte, az esemény levezetője pedig Dr. Rácz József, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke volt. Addikciók és receptorok
Dr. Nagy Ferenc, a Kaposi Mór Oktató Kórház Ideggyógyászat és Agyérbetegségek Osztályának orvosa több évig kutatta Amerikában a receptorok működését, és ezen ismereteit kötötte össze az addiktológiával. Előadása szerint a receptorok olyan ajtók idegrendszerünk számára, amiken keresztül felfogjuk a külvilágot. Idegrendszerünk alapjai az idegsejtek, amelyekből hatalmas mennyiség található testünkben, azonban ezek bizonyos folyamatok hatására - például alkohol hatására - pusztulnak, amikhez az agy folyamatosan alkalmazkodik.
Az idegsejtek működését több száz-féle neurotranszmitter serkenti, azonban mindössze egyetlen egy gátolja, a gaba receptor - legalábbis jelenlegi ismereteink szerint. Bizonyos gyógyszerek és az alkohol is úgy fejti ki kellemes, ellazító hatását a testre, hogy ezen gaba receptorok működését stimulálja, így az idegsejtek nem reagálnak annyi ingerre, s ekképp a test nem lesz olyan feszült - azon keresztül pedig pszichénk se. Az is kiderül, hogy a szenvedélyeinket, függőségeinket a dopamin nevű vegyület fűti, amely szintén megfelelő ingerrel elért receptorok hatásár szabadul fel - ezen vegyület szabályozásával a szenvedély, és a függőség is nagyban szabályozható. Ennek veszélye ugyanakkor, hogy bizonyos emberekre túlzott hatással van az ilyesfajta kezelés- szenvedélybetegekké, vagy szenvedélymentessé válhatnak.
Szkizofrénia és pszichoaktív szerek
Dr. Bitter István, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika részlegének igazgatója előadásában azt boncolgatta, hogy a pszichoaktív szereknek - pl.: marihuána - van-e kapcsolata a szkizofréniával. Annyi biztos, hogy a skizofréniás betegek jóval nagyobb mértékben vállnak ezen szerek függővé: az amerikai lakosság 28 százaléka nikotinfüggő, 12 (férfi) és 5 (nő) százalékuk alkoholfüggő, 5 százaléka a fűre kattant rá, 2 százalékuk pedig a kokain rabja. Ugyanakkor ezek számok az amerikai lakosság 1 százalékát kitevő skizofrének körében 70, 37, 23 és 13 százalék. Érdekes az is, hogy a mániás depressziósok körében hasonlóan változik az arány - kivétel a marihuána-fogyasztást, ugyanis a fű-szívók aránya náluk drasztikusan visszaesik.
A skizofrénia és a pszichoaktív szerek kapcsolatának fontos genetikai háttere is van. Ugyanis kutatások kimutatták, hogy bizonyos genotípusok sokkal hajlamosabbak pszichoaktív szerek használata után a pszichózisokra: a COMT gén valin-valin kapcsolódásánál például tízszer nagyobb az esély, mint a másik két kapcsolódás-variációnál. Azt is kimutatták, hogy valaki minél fiatalabb korban él a pszichoaktív szerekkel, annál nagyobb az esélye, hogy később pszichózis fog nála kialakulni. A kutatások azt is kimutatták, hogy a szkizofréniában szenvedők violensebbek az átlagnál, ami a szerhasználók körében is igaz - és a kettő, „találkozáskor” csak összeadódik. Összességében átlagosan átlagosan 10 százalék az esélye annak, hogy a rendszeres canabis használat pszichotikus problémákhoz vezet.
Az alkoholdependencia komorbiditása
Dr. Fodor Miklós - aki 30 évig addiktólógia vezető volt, jelenleg független pszichiáter - az alkoholizmus problémáját próbálta jobban felmérni. Egy kísérlet szerint azon alkoholista patkányok, akiket dopaminnal (lásd első előadás) kezeltek, átlagosan 43 százalékkal kevesebb alkoholt fogyasztottak, de olyan egyed is akadt, aki az előző mennyiség 20 százalékát vette csak magához. Ugyanakkor az emberi kísérletekben nem volt hatása önmagában a dopamin kezelésnek, csak akkor, ha azt gyógyszer formájában vették magukhoz az alanyok. Tehát mind az emberi függőség, mind annak kezelése igen komplex, összetett folyamat, amelyben a biokémia épp úgy szerepet játszik, mint a pszichológia.
Fodor arról is beszámolt, hogy 50 év fölött krónikusan növekszik az alkoholdemenciák veszélye (a reakcióidő, az IQ, és a pszichomotoros teljesítmény csökkenése, íz-érzék tompulása, viselkedészavarok megjelenése stb.). Egy átlagos alkoholista napi 100 gramm alkoholt vesz magához, ami 40 százalékkal növeli a májbetegségek kialakulást (120 g fölött ez a határ már 80 százalék). Ráadásul az alkoholmámorban fogant gyermekeknél 30-50 százalék az esélye annak, hogy a kicsivel születése után - vagy már magzatfejlődés közben - valami gond lesz.
A kábítószer-probléma igazságügyi orvosszakértői szempontja
Dr. Fülöp Zoltán igazságügyi orvosszakértő, a független Figori kft. vezetője saját szempontjából elemezte a drogok hatását. Felhívja figyelmet arra, hogy drogfogyasztás és a drog általi befolyásoltság állapota két különböző dolog - elvégre a canabist akár fél év múlva is ki lehet mutatni a szervezetből. A kábítószerek mennyiségének eldöntése az orvosszakértő feladata - a btk három mennyiséget ismer: csekély, átlagos és jelentős. A csekély 0,6 gramm heroin hatóanyag-tartalmáig tart, a jelentős pedig ennek hússzorosánál kezdődik. Azt is megjegyzi, hogy más a büntetési tétel a függőnek minősített személyre, mint arra, aki nem mondható függőnek - amit szintén az orvosszakértő állapít meg - azonban a függőség súlyosságára nem tér ki a btk. Azonban a bírót nem kötik az igazságügyi orvosszakértők véleménye.
Dr. Barth Ákos, szintén igazságügyi orvosszakértő a Mediapszicho Kft. vezetője azt fejtegeti, hogy az igazságügyi orvosszakértőnek néha hosszú évek távlatából kell eldöntenie, hogy valaki függő-e vagy sem - ami rettentő nehéz, és vagy a vád, vagy a védelem biztos megkérdőjelezi. Beszámol arról, hogy mi kell egy szakértőnek az érvényes véleményezésre, és hogy mik alapján kell elvégezni a véleményezést. Ám ebben nem lehet benne a „beteg” szubjektív véleménye, ami csak a kábítószeres eseteknél kitétel, minden más esetben a páciens véleménye is sokat nyom a latban. Azonban a rendőrség nem kérdezi ki az ismerősöket addiktológia kérdésben, csak a vádlottat kérdezi ki, az ő véleményét meg ugye nem lehet figyelembe venni... így gyakorlatilag sokszor lehetetlen ténylegesen megállapítani a függőséget. Figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar és komorbiditásai
Dr. Balázs Judit gyermekpszichiáter előadása a címben megfogalmazott mentális betegséget (rövidítve ADHD) igyekezett bemutatni. A betegségnek genetika okai éppúgy vannak, mint biológiai (dopamin) és környezeti generálói. A kutatások szerint a gyermekek 3-7 százaléka szenved ettől a pszichológiai zavartól, és ezen gyermekek 30-50 százaléka felnőttkorba is tovább viszi a tüneteket (figyelmetlenség, hiperaktivitás, impulzivitás). Ettől sérülnek a családi és kortárs-kapcsolatok, a tanulmányi eredmények, és munkahely-megtartási képesség is. Lelki oldalról az ilyen gyermekek- és felnőttek - önbizalma alacsony lesz, és gyakrabban/ könnyebben lesznek valamilyen szer rabjai - főleg ha az ADHD más viselkedészavarral is társul.
Egy vizsgálat szerint az ADHD-s gyermekek 86 százaléka szenvedett egy, vagy több komorbid zavartól - és ez az arány a korfán felfelé kúszva egyre csak nőtt. Az ADHD-s gyerekek 93 százalékánál jelen van valamilyen mánia, és a többi mentális zavar is gyakrabban jelentkezik náluk, mint az átlagnál. Ráadásul az egykori ADHD-s ok rosszabbul reagálnak a drogok - például a kokain - mellékhatására, korábban kezdik mint az átlag és durvábban is nyomják.
Az internet nyújtotta lehetőségek a drogprevencióban és a terápiában:
Dr. Rácz József, jelenleg a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia nevében szólalt fel arról, hogy miként lehet a világhálót drogprevencióra használni. Természetesen vannak oldalak, amik információkat adnak át, ám immáron olyanok is akadnak, amik a kezelésben játszanak szerepet. Az internet előnye, hogy olcsó, bármikor elérhető, és az immobilis függők is hozzáférnek. Ráadásul ad egyfajta privát szférát is, ami a legtöbb függőt segíti a feloldódásban - az anonimitás megőrzésén felül is. Hátránya viszont, hogy nem „face-to-face”, így megvannak a maga korlátai.
Az e-terápia különböző modulokból épül fel, amiket korcsoportokra, sőt akár egyénekre is könnyen át lehet szabni - amit a netes dizájn változtatása is segíthet. A weben lehetőség van segítők bevonására éppúgy, mint a segítő nélküli öngyógyítást segítő munkára is. Kitűnő példaoldalként hozza fel Rácz a stop-tabac.ch-t, a knowcannabis.org.uk-t, downyourdrink.org.uk-t, a checkyourdrinking.net-et, vagy a fizetős, de segítőkkel dolgozó lookatyourdrinking.com-ot. A Kék Pont pedig most tervez felhúzni egy hasonló, canabisszal kapcsolatos magyar oldalt - a béta verzió beüzemelétetését a hónap végére tervezik.
Genetikai hajlam? Vagy leküzdhetetlen problémák? Netán labilis lelki alkat? Az alkoholizmus kialakulásának okairól számtalan elmélet napvilágot látott már. A legújabb, témába vágó kutatás egy merőben új szempontot emel a vizsgálat körébe: a barátok, hozzátartozók szerepét.
A felmérés során több mint 12 000 ember életvitelét vizsgálták harminc éven át, azt figyelve, hogy a mindennapi szokások miképpen hatnak a betegségek kialakulására. A kutatás kiterjedt az italozási szokásokra, illetve a különböző szociális kapcsolatokra is.
A szakemberek meglepő összefüggést fedeztek fel az alkoholizmus és a baráti kapcsolatok között. Azok körében, akiknek közvetlen baráti vagy rokoni környezetében „komoly italozók” vannak, 50 százalékkal nagyobb az esélye az alkoholizmusnak, mint akiknek nincsenek ilyen kötődéseik. Talán még meglepőbb, hogy 36 százalékkal nagyobb eséllyel alkoholizál az, akinek nem a közvetlen környezetében, de a barátja barátai között találni alkoholista kapcsolatot.
– Azt a következtetést kellett levonnunk, hogy a barátok és az egyéb ismerősök legalább olyan komoly hatással vannak az alkoholizmus kialakulására, mint a családi környezet vagy a genetikai háttér – állítja Nicholas Christakis, a Harvard Egyetem orvos-professzora. – Az alkoholfogyasztásra ugyanakkor negatívan és pozitívan is hathatnak ezek a kapcsolatok, a körülményektől függően.
A kutatásban részt vevő szakemberek felismerték, hogy az alkoholizmus az eredmények tükrében már nem csupán az egyén problémája, így nem is lehet a környezettől elszigetelten vizsgálni. Így az esetleges kezelés során is figyelembe kell venni a környezetet, a baráti, munkahelyi, családi kapcsolatok befolyásoló hatását.
Szinte naponta értesülünk valamilyen illegális kábítószerrel kapcsolatos hírről. Akár egy nagy drogszállítmány lefüleléséről, túladagolásban meghalt fiatalról, vagy új és ismeretlen drogfajták feltűnéséről. A Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Bizottság (INCB) a Bécsben tegnap kiadott jelentésében arra figyelmeztet, hogy az úgynevezett "randi-erőszak drogok" egyre népszerűbbek.
A Magyar ENSZ Társaság és az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-Ellenőrző Szerve (INCB) sajtótájékoztatón tette közzé éves kábítószerjelentését. Az INCB megkongatta a vészharangot a könnyebben beszerezhető, enyhébb nemzetközi ellenőrzés alatt álló, új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban is. Nem csoda, hiszen Magyarországon is éppen az elmúlt hetekben jelent meg a híradásokban és ezáltal a köztudatban is, hogy betört a hazai kábítószerpiacra egy új, Mephedrone nevű "partidrog", melyet internetes forgalmazói porszívó-illatosítóként vagy növényi növekedést serkentő tablettaként árulnak. A hirdetésekben ugyan jelzik, hogy a készítmény emberi fogyasztásra nem alkalmas, ám a blogolók, fórumozók és a világhálót böngészők hamar rájöttek, hogy a szer "nem rendeltetésszerű használatával" a már ismert drogokhoz hasonló kábítóhatás érhető el.
A jelentés megállapította, hogy rohamos terjedésnek indult a "randi-erőszak drog" jelenség. Az efféle drogok használói szexuális erőszakot elkövető személyek, akik a szigorúbb kábítószer-ellenőrzést olyan drogok használatával próbálják kikerülni, amelyekre nem érvényesek a kábítószerekre vonatkozó nemzetközi egyezmények. A Flunitrazepámmal kapcsolatos bejelentések csökkenő száma azt mutatja, hogy a kormányok szigorúbb ellenőrzési intézkedései és a gyógyszeripar szoros együttműködése eredményesek voltak. A Flunitrazepámot, egy Rohypnol márkanév alatt futó benzodiazepint oly gyakran használtak szexuális erőszakhoz, hogy kiérdemelte a "randi-erőszak drog" elnevezést. Jelentésében az INCB minden kormányt felszólít, hogy alkalmazza a Bizottság 2009. márciusi, narkotikumokról szóló, 52/8-as számú rendelkezését, továbbá hogy amint lehet, szálljanak harcba a szexuális erőszak elkövetésére használt gyógyszerkészítményekkel elkövetett visszaélések ellen, hogy legyenek éberek a "randi-erőszak drogok" térnyerésével kapcsolatban.
A droghasználat megelőzése
A bécsi központú Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Bizottság elmondása szerint a társadalomnak mielőbb foglalkoznia kell a droghasználat megelőzésével. A bizottság körvonalazta a szükséges akciók és kötelezettségvállalások szerkezetét is. A jelentés első fejezete azoknak a megelőző akcióira fókuszál, akik vagy nem használnak drogokat, vagy akiket nem érint komolyan a drogok kérdése. Ez az úgynevezett elsődleges megelőzés.
Az INCB elnöke, Sevil Atasoy elmondta: " A droghasználat megelőzése kulcsfontosságú a kereslet csökkentésében. Az elsődleges megelőzés magában foglalja az intézkedéseket a társadalom azon rétegeiben, akiket nem jelentősen, vagy egyáltalán nem érintenek a drogokkal kapcsolatos ügyek." Fontos lenne, hogy a társadalom közös figyelemre méltassa a droghasználat megelőzését. Még a korai, egyszeri droghasználat is súlyos következményekkel (véletlen sérülésekkel, túladagolással, letartóztatással) járhat.
A jelentés arra kéri egyrészt a kormányzatokat, hogy a másodlagos megelőzés mellett állítsák vissza az elsődleges megelőzés szerepét, másrészt a politikaformálókat, hogy tegyék nyilvánvalóvá, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak az elsődleges megelőzésnek. Mivel azonban a kormányok által egyedül végrehajtott elsődleges megelőzés nem lesz elegendő, szükség van a nem kormányzati szervezetekkel (NGO) és másokkal való együttműködésre is. Az INCB elnöke, Atasoy elmondása szerint: "A civil társadalommal való összefogást helyi, nemzeti és nemzetközi léptékben, minden szinten meg kell valósítani ahhoz, hogy biztosítsuk a szűkös erőforrások minél hathatósabb felhasználását, és növeljük a gyakori droghasználat elleni harc eredményességét".
A jelentés kiemeli, hogy korlátozott erőforrások mellett a kormányzatoknak egyaránt figyelmet kellene fordítania a nem vagy csak elvétve drogokat használó fiatalokra, és azokra is, akik gyakran élnek kábítószerekkel. Ebben Magyarország teljes mértékben szerepet vállal, hiszen a jelentés célkitűzései szinte teljesen megegyeznek a 2010-2018-ig érvényes "Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma kezelésére" című stratégiai programmal.
Egyre népszerűbb a receptre kapott drog
Színes a drogok palettája Új hatóanyagok
Az INCB jelentése figyelmeztet, hogy a magasan szervezett, nagy hatalmú bűnszövetkezetek új eljárásokat, módszereket és hatóanyagokat használnak, hogy fenntartsák a kábítószer-előállítás szintjét. A vegyi anyagok szigorúbb ellenőrzése miatt a kereskedők új utakat keresnek, hogy fenntartsák törvénytelen üzelmeiket, ám még mindig képesek törvényes úton megszerezni a szükséges vegyi anyagokat.
Mérföldkövek a nemzetközi együttműködésben
2009 a többoldalú kábítószer-ellenőrzés centenáriuma volt. E törekvések a Nemzetközi Ópium Bizottság 1909-es, sanghaji összehívásával vették kezdetüket. Az elmúlt száz évben a nemzetközi kábítószer-ellenőrzés jelentős mértékben fejlődött. Egy egész sor többoldalú kábítószer-ellenőrzési megállapodás lépett életbe, amelyek végül elvezettek három nemzetközi kábítószer-ellenőrzési-egyezmény megszületéséhez. Ma ezek adják a nemzetközi kábítószer-ellenőrzési akciók keretét. Az INCB - tisztelgésül a nemzetközi kábítószer-ellenőrzésben elért eredmények előtt - éves jelentésének egy külön részét a Nemzetközi Ópium Bizottság 2009. február 26-27-én, Sanghajban tartott üléséről való megemlékezésnek szenteli.
Az INCB jelentésében külön térségekre lebontva is értékelik a droghasználat legfontosabb trendjeit. Magyarországi statisztikákat nem tartalmaz az INCB jelentés. A beszámolón a szakemberek elmondták, hogy az sajnos évek óta megfigyelhető tendencia, hogy nem csak a cigaretta és alkohol kipróbálásának életkora, hanem az illegális kábítószereket kipróbálók életkora is egyre lejjebb tolódik. Mostanában nem ritka, hogy 12-14- éves gyerekek már fogyasztottak valamilyen illegális drogot.
Forrás: nepszava.hu
A jelentés szerint egyes országokban komoly aggodalomra ad okot a receptre kapott drogok használatának növekvő mértéke. Az ilyen drogokat használók száma egyes országokban meghaladja a heroint, kokaint, MDMA-t (ecstasy) használók együttes számát. Néhány nagynevű híresség 2009-es halála azonban felhívta a figyelmet a receptre kapható drogok használatának veszélyeire. Az INCB szerint nagyobb figyelemre van szükség a receptre kapható drogok rejtett problémával kapcsolatban. Az INCB azt javasolja, hogy a kormányzatok - a törvénytelen terjesztésnek útját állva - tiltsák be, vagy vonják szoros ellenőrzésük alá a nemzetközi szinten szabályozott anyagok Internet-patikákon és telefonos callcentereken keresztül történő eladását.
A Patika Magazin és a Nemzeti Drog Fókuszpont közös cikksorozatot indít a kábítószer-fogyasztók kezelését célzó ártalomcsökkentő programokról, középpontba állítva a tűcsere-programokat. Az itt megjelenő írások egyik fontos célja a szélesebb nyilvánosság informálása.
A kezdeményezés annak reményében indult, hogy egy alapos, a szakmaiságot szem előtt tartó cikksorozat hozzájárulhat az ártalomcsökkentő programok működésének, céljainak jobb megismeréséhez és elfogadottságuk növeléséhez.
Az itt olvasható első írás az ártalomcsökkentő drogpolitikai szemléletet mutatja be, melynek alapelvei mentén a kábítószer-fogyasztók részére nyújtott, a drogfogyasztás következményeit kezelő programok megvalósulnak.
Az ártalomcsökkentés elméleti megközelítése1
Nem moralizáló szemlélet, közegészségügyi szempontokat érvényesít.
Kerüli a megbélyegzést, nem betegről, hanem kliensről szól.
Alulról felfelé építkező, a szakemberek együttműködésén alapuló szemlélet, felhasználóbarát, nem bürokratikus.
Támogatja az absztinenciát, DE a károk megelőzését, mérséklését is fontosnak tartja.
Az alacsony-küszöbű szolgáltatások preferálása a magas-küszöbűek mellett.
Az ártalomcsökkentő szemlélet
Az ártalomcsökkentés egy szemléletmód, gyakorlati beavatkozások összefoglaló neve, melynek célja a kábítószer-fogyasztás okozta egyéni, és makroszintű egészségügyi, szociális és gazdasági károk mérséklése. Az ártalomcsökkentés nem ad választ a kábítószer-probléma más kérdéseire (pl. prevenció, kínálatcsökkentés), nem deklarált célja a drogfogyasztók számának csökkentése.
Az ártalomcsökkentés a fogyasztók és a nem fogyasztók körében is hasznokat hoz, hisz egyrészt a szerhasználók kezelése vagy az általuk okozott társadalmi költségek fedezetéül a teljes lakosság adóforintjai szolgálnak, másrészről az anyagi érdeken felül a járványok, bűnözés vagy a halálozás emelkedésének megakadályozása szintén össztársadalmi érdek.
Az ártalomcsökkentő szolgáltatások jelentik a kezeléshez vezető út első lépését, így nagy szerepük van a fogyasztók számának csökkentésében azáltal, hogy a megfelelő ellátórendszer felé terelik a droghasználót.
Ártalomcsökkentő programok Magyarországon
Metadon programok
Tűcsere programok
Utcai megkeresés, közösségi ellátás
Parti szerviz
A metadon programok az opiátfüggő fogyasztók kezelésében játszanak nagy szerepet. A program lényege, hogy a kezeltek orvosi felügyelet mellett legálisan jutnak olyan szintetikus opiátokhoz (metadon, buprenorfin stb.), melyek nem okoznak eufóriát, de enyhítik az elvonás tüneteit. A kábítószer-fogyasztó így nagyobb eséllyel kezelésben marad, és nem követ el bűncselekményt a kábítószer megszerzéséért. A metadon programok szerepet játszanak a kábítószer-fogyasztással összefüggő halálozás megelőzésében is.
A tűcsere-programok ingyenesen steril, egyszer használatos fecskendőt juttatnak az intravénás kábítószer-fogyasztóknak, azért, hogy ezzel megelőzzék a vírusfertőzések terjedését. Az intravénás kábítószer-fogyasztás a közös fecskendőhasználat és a közös eszközhasználat (kanál, szűrő) miatt ma már az egyik legfontosabb tényező a HIV, és a hepatitis fertőzés terjedésében.
A kábítószer-fogyasztókra, és különösen a problémás kábítószer-fogyasztókra jellemző a kapcsolati rendszerük beszűkülése, életterük csökkenése és a bizalmatlanság a különböző közfeladatokat ellátó szervezetek felé. Az utcai megkereső munka proaktív ellátási forma, jellemzően alacsony-küszöbű feltételeket szab. Ebben az ellátási típusban a különböző szociális segítségnyújtáson túl (étkeztetés, segéllyel kapcsolatos ügyintézés) a következő törekvések jelennek meg: az életviteli készségek fejlesztése, a szabadidő hasznos eltöltésének strukturálása, a kliens egészségügyi ellátással való kapcsolatának követése, kapcsolattartás más szolgáltatási intézménnyel (munkaügyi központ), reintegráció, a környezetben való megtartás, a betegségállapot és az együttműködés nyomon követése valamint a visszaesések megelőzése. A gondozás kulcseleme lehet a családgondozás, illetve a természetes (kortárs) segítők bevonása, megnyerése.
A parti szerviz szolgáltatások abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a leginkább érintett korcsoportok kábítószer-fogyasztásának színtere jellemzően a zenés-táncos szórakozóhelyek. A parti szerviz szolgáltatások a diszkók látogatóit célozzák meg, szolgáltatásaik általában vízosztás, a kalcium-bevitel biztosítása, szőlőcukor osztás és szóróanyagok terjesztése. A biztonságos szórakozóhelyek létesítését célzó kezdeményezések ezeken felül javasolják a túlzsúfoltság elkerülését, az ivóvíz biztosítását a mosdókban, a biztonságos és gyors ruhatárat, az éjszakai közlekedés lehetőségeinek ismertetését, nyugodt szoba létesítését és elsősegély-nyújtásra kiképzett személy alkalmazását2. Ezekben a törekvésekben tehát az egészségügyi kockázatok elkerülése mellett az áldozattá válás megakadályozása is célként jelenik meg.
">
Az etilalkohol csak nagyobb mennyiség elfogyasztása után szívódik fel a vékonybélből a vérbe. Sejtméreg lévén a szervezet igyekszik minél gyorsabban eltávolítani. A lebontásakor keletkező köztes termék az acet-aldehid 
A környezet is részese a súlyos állapot tagadásának, ún. koodependens. "Ugyan miért nem ihatná meg azt az egy pohár sört? Amúgy, ha nem iszik, egy áldott jó ember" - mondják a hozzátartozók, akik a következményeket minden erejükkel próbálják elfedni: védik a munkaviszonyát, kifizetik a kölcsöneit, titkolják a barátok, gyerekek előtt. Mindent összevéve mégis talán valamivel előbb kap észbe a környezet, mint maga az alkoholista, és segítség után néz. 
Mi is ez?
Mik a tünetek? 
A szexfüggőség árnyoldalai közé tartoznak azok a következmények, mint például a jelentősebb kapcsolatok elvesztése, munkalehetőségektől való elesés, nemi úton terjedő betegségek, nem várt 
A fej-nyak régió tumorainak legalább háromnegyede a dohányzás és az alkohol együttes hatásának köszönhető. A két rizikótényezőt nehéz külön vizsgálni, hiszen aki dohányzik, általában alkoholt is fogyaszt és viszont. Francia orvosok ennek ellenére megpróbálták kideríteni a rákok kialakulásának egymástól független rizikófaktorait.
A társasági részegesek kiterjedt baráti kompániájukkal alkoholizálnak. Nekik a közös ivászat biztonságérzetet ad, és ezek a társasági események jelentik életük igazi értelmét. Az unatkozó alkoholisták általában azok az egyedülálló anyák vagy frissen elváltak, akiknek alig vannak barátaik, így az ital jelenti a társat, a társaságot. A macsó részegesek a vélt vagy valós mellőzöttségük okán alkoholizálnak, no meg azért, mert meggyőződésük szerint az igazi férfi iszik. A hedonisták kategóriájába a szinglik és az elváltak kerültek, ezenkívül olyanok, akiknek felnőtt gyermekei már kirepültek a családi fészekből. Ők azért fordulnak az italhoz, hogy saját maguk előtt bizonyítsák, mennyire szabadok, függetlenek vagy éppenséggel fiatalok. Végül a függőkhöz olyan férfiak sorolhatók, akik gyakorlatilag a kocsmába élnek, és a betegségük kialakulásában több tényező is közrejátszik.
Az evésről, evészavarról, elhízásról szóló videósorozatunk első részében az evészavarok szakértője, Dr. Túry Ferenc arról beszél, hogy akár a csecsemőkorba, sőt az édesanya gyermekkorába is visszanyúlhatnak az evészavarok, a bulimia és az elhízás gyökerei. Az interjúban választ találunk arra is, mi magunk mire figyeljünk gyermekneveléskor, hogyan próbáljuk megakadályozni ezt a problémát.
Elhízáshoz vezethet tehát, ha valaki kisgyermekként nem tanulta meg, milyen jelzéseket ad a szervezet, ha táplálékot kíván. Több kísérlet is igazolta, hogy az ilyen emberek nem a gyomrukra figyelnek, hanem például az órájukat nézik, hogy éhesek-e már. Manipulált, például gyorsított órával fel lehetett kelteni bennük az éhségérzetet, míg lassítottal el lehetett odázni az ebéd idejét. 
Miért híznak el egyesek?
Elhízásról akkor beszélünk, ha az egyén testsúlya a kívánatosnál 20%-kal nagyobb. Orvosi értelemben túlsúlyosságról beszélünk akkor, ha a magasabb testsúly megoszlik az izmok, csontok, zsír és víz tömege között. Az "elhízás" szó a szervezet egészségesnél nagyobb zsírtartalmát jelenti. Sok sportoló, testépítők, nehézatléták általában túlsúlyosak anélkül, hogy elhízás állapotáról lehetne szó. Az elhízás azért jelentős probléma, mert jelentős rizikófaktor számos halálos kimenetelű betegség kialakulásában, de a vele járó csökkent munkaképesség és a társadalomra nehezedő fokozott gazdasági teher sem elhanyagolandók.
Nyíregyházán született 1951-ben. 
Az EU-polgárok közel egynegyede - pontosan 24 százaléka - egyáltalán nem ivott alkoholt az elmúlt egy esztendő alatt, ám azok körében, akik fogyasztottak alkoholt, 29 százalék hetente minimum egy alkalommal legalább öt pohárral is felhajtott - derül ki az Eurobarométer uniós közvéleménykutató intézet felméréséből. Az adatsor arról tanúskodik, hogy Portugáliában (42 százalék), Olaszországban (39 százalék) és Magyarországon (35 százalék) a legnagyobb azoknak az aránya, akik teljes következetességgel távol tartották maguktól a poharat - legalábbis az önbevallás szerint. A legkevesebb absztinens Dániában (7 százalék), Svédországban (10 százalék) és Hollandiában (12 százalék) él.
Május 8.-án, szombaton délután, az 
A fiatalabb korosztályt is egyre intenzívebben érinti a drogkérdés, ők is egyre gyakrabban és egyre fiatalabb korban találkoznak a kábítószerekkel, ezért érdemes az ő „nyelvükön” is megkezdeni a megelőzési tevékenységet és a segítségnyújtást. „Tudósok megfigyelték, hogy a felépülést különböző szakaszokra lehet felosztani, és az igazán jó kezelés, az igazán jó ellátórendszer mindegyik pontra tud jó megoldást adni és megfelelő módon reagálni” – mondta el lapunknak Dudits Dénes, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársa.
Dr. Nagy Ferenc, a Kaposi Mór Oktató Kórház Ideggyógyászat és Agyérbetegségek Osztályának orvosa több évig kutatta Amerikában a receptorok működését, és ezen ismereteit kötötte össze az addiktológiával. Előadása szerint a receptorok olyan ajtók idegrendszerünk számára, amiken keresztül felfogjuk a külvilágot. Idegrendszerünk alapjai az idegsejtek, amelyekből hatalmas mennyiség található testünkben, azonban ezek bizonyos folyamatok hatására - például alkohol hatására - pusztulnak, amikhez az agy folyamatosan alkalmazkodik. 
Dr. Bitter István, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika részlegének igazgatója előadásában azt boncolgatta, hogy a pszichoaktív szereknek - pl.: marihuána - van-e kapcsolata a szkizofréniával. Annyi biztos, hogy a skizofréniás betegek jóval nagyobb mértékben vállnak ezen szerek függővé: az amerikai lakosság 28 százaléka nikotinfüggő, 12 (férfi) és 5 (nő) százalékuk alkoholfüggő, 5 százaléka a fűre kattant rá, 2 százalékuk pedig a kokain rabja. Ugyanakkor ezek számok az amerikai lakosság 1 százalékát kitevő skizofrének körében 70, 37, 23 és 13 százalék. Érdekes az is, hogy a mániás depressziósok körében hasonlóan változik az arány - kivétel a marihuána-fogyasztást, ugyanis a fű-szívók aránya náluk drasztikusan visszaesik.
Dr. Fodor Miklós - aki 30 évig addiktólógia vezető volt, jelenleg független pszichiáter - az alkoholizmus problémáját próbálta jobban felmérni. Egy kísérlet szerint azon alkoholista patkányok, akiket dopaminnal (lásd első előadás) kezeltek, átlagosan 43 százalékkal kevesebb alkoholt fogyasztottak, de olyan egyed is akadt, aki az előző mennyiség 20 százalékát vette csak magához. Ugyanakkor az emberi kísérletekben nem volt hatása önmagában a dopamin kezelésnek, csak akkor, ha azt gyógyszer formájában vették magukhoz az alanyok. Tehát mind az emberi függőség, mind annak kezelése igen komplex, összetett folyamat, amelyben a biokémia épp úgy szerepet játszik, mint a pszichológia.
Dr. Fülöp Zoltán igazságügyi orvosszakértő, a független Figori kft. vezetője saját szempontjából elemezte a drogok hatását. Felhívja figyelmet arra, hogy drogfogyasztás és a drog általi befolyásoltság állapota két különböző dolog - elvégre a canabist akár fél év múlva is ki lehet mutatni a szervezetből. A kábítószerek mennyiségének eldöntése az orvosszakértő feladata - a btk három mennyiséget ismer: csekély, átlagos és jelentős. A csekély 0,6 gramm heroin hatóanyag-tartalmáig tart, a jelentős pedig ennek hússzorosánál kezdődik. Azt is megjegyzi, hogy más a büntetési tétel a függőnek minősített személyre, mint arra, aki nem mondható függőnek - amit szintén az orvosszakértő állapít meg - azonban a függőség súlyosságára nem tér ki a btk. Azonban a bírót nem kötik az igazságügyi orvosszakértők véleménye.
Dr. Balázs Judit gyermekpszichiáter előadása a címben megfogalmazott mentális betegséget (rövidítve ADHD) igyekezett bemutatni. A betegségnek genetika okai éppúgy vannak, mint biológiai (dopamin) és környezeti generálói. A kutatások szerint a gyermekek 3-7 százaléka szenved ettől a pszichológiai zavartól, és ezen gyermekek 30-50 százaléka felnőttkorba is tovább viszi a tüneteket (figyelmetlenség, hiperaktivitás, impulzivitás). Ettől sérülnek a családi és kortárs-kapcsolatok, a tanulmányi eredmények, és munkahely-megtartási képesség is. Lelki oldalról az ilyen gyermekek- és felnőttek - önbizalma alacsony lesz, és gyakrabban/ könnyebben lesznek valamilyen szer rabjai - főleg ha az ADHD más viselkedészavarral is társul.
Dr. Rácz József, jelenleg a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia nevében szólalt fel arról, hogy miként lehet a világhálót drogprevencióra használni. Természetesen vannak oldalak, amik információkat adnak át, ám immáron olyanok is akadnak, amik a kezelésben játszanak szerepet. Az internet előnye, hogy olcsó, bármikor elérhető, és az immobilis függők is hozzáférnek. Ráadásul ad egyfajta privát szférát is, ami a legtöbb függőt segíti a feloldódásban - az anonimitás megőrzésén felül is. Hátránya viszont, hogy nem „face-to-face”, így megvannak a maga korlátai.
A felmérés során több mint 12 000 ember életvitelét vizsgálták harminc éven át, azt figyelve, hogy a mindennapi szokások miképpen hatnak a betegségek kialakulására. A kutatás kiterjedt az italozási szokásokra, illetve a különböző szociális kapcsolatokra is.
A Magyar ENSZ Társaság és az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-Ellenőrző Szerve (INCB) sajtótájékoztatón tette közzé éves kábítószerjelentését.
A bécsi központú Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Bizottság elmondása szerint a társadalomnak mielőbb foglalkoznia kell a droghasználat megelőzésével. A bizottság körvonalazta a szükséges akciók és kötelezettségvállalások szerkezetét is. A jelentés első fejezete azoknak a megelőző akcióira fókuszál, akik vagy nem használnak drogokat, vagy akiket nem érint komolyan a drogok kérdése. Ez az úgynevezett elsődleges megelőzés.
Az INCB elnöke, Sevil Atasoy elmondta: " A droghasználat megelőzése kulcsfontosságú a kereslet csökkentésében. Az elsődleges megelőzés magában foglalja az intézkedéseket a társadalom azon rétegeiben, akiket nem jelentősen, vagy egyáltalán nem érintenek a drogokkal kapcsolatos ügyek." Fontos lenne, hogy a társadalom közös figyelemre méltassa a droghasználat megelőzését. Még a korai, egyszeri droghasználat is súlyos következményekkel (véletlen sérülésekkel, túladagolással, letartóztatással) járhat.
2009 a többoldalú kábítószer-ellenőrzés centenáriuma volt. E törekvések a Nemzetközi Ópium Bizottság 1909-es, sanghaji összehívásával vették kezdetüket. Az elmúlt száz évben a nemzetközi kábítószer-ellenőrzés jelentős mértékben fejlődött. Egy egész sor többoldalú kábítószer-ellenőrzési megállapodás lépett életbe, amelyek végül elvezettek három nemzetközi kábítószer-ellenőrzési-egyezmény megszületéséhez. Ma ezek adják a nemzetközi kábítószer-ellenőrzési akciók keretét. Az INCB - tisztelgésül a nemzetközi kábítószer-ellenőrzésben elért eredmények előtt - éves jelentésének egy külön részét a Nemzetközi Ópium Bizottság 2009. február 26-27-én, Sanghajban tartott üléséről való megemlékezésnek szenteli.
A Patika Magazin és a Nemzeti Drog Fókuszpont közös cikksorozatot indít a kábítószer-fogyasztók kezelését célzó ártalomcsökkentő programokról, középpontba állítva a tűcsere-programokat. Az itt megjelenő írások egyik fontos célja a szélesebb nyilvánosság informálása.
A kábítószer-fogyasztókra, és különösen a problémás kábítószer-fogyasztókra jellemző a kapcsolati rendszerük beszűkülése, életterük csökkenése és a bizalmatlanság a különböző közfeladatokat ellátó szervezetek felé. Az utcai megkereső munka proaktív ellátási forma, jellemzően alacsony-küszöbű feltételeket szab. Ebben az ellátási típusban a különböző szociális segítségnyújtáson túl (étkeztetés, segéllyel kapcsolatos ügyintézés) a következő törekvések jelennek meg: az életviteli készségek fejlesztése, a szabadidő hasznos eltöltésének strukturálása, a kliens egészségügyi ellátással való kapcsolatának követése, kapcsolattartás más szolgáltatási intézménnyel (munkaügyi központ), reintegráció, a környezetben való megtartás, a betegségállapot és az együttműködés nyomon követése valamint a visszaesések megelőzése. A gondozás kulcseleme lehet a családgondozás, illetve a természetes (kortárs) segítők bevonása, megnyerése.
Utolsó kommentek