Egy friss amerikai kutatás szerint a közepes vagy nagy mennyiségű alkohol (legalább heti 3-4 ital) elfogyasztása 1,3-szeresére növeli az emlőrák előfordulásának valószínűségét. Valószínűleg a menopauza után lévő és a túlsúlyos nők a leginkább veszélyeztetettek.
Marilyn L. Kwan, a kutatás vezetője szerint azok a nők, akiknél korábban emlődaganatot diagnosztizáltak, heti három italnál többet ne fogyasszanak, különösen, ha a változókor után állnak vagy túlsúlyosak. Az alkoholfogyasztás és az emlőrák összefüggése régebb óta ismert volt, de keveset vizsgálták, miként hat a már diagnosztizált páciensek prognózisára és túlélési esélyeire.
A Life After Cancer Epidemiology (LACE) nevű vizsgálat során 1897, korai stádiumú emlőrákot túlélt nő állapotát követték, melynek során a résztvevők évente kitöltöttek egy kérdőívet egészségi állapotukról, valamint alkoholfogyasztási szokásaikról. A nyolcéves utánkövetés során Kwan és munkatársai 349 újabb emlőrákos esetet és 332 halálesetet regisztráltak. Az alkoholfogyasztók (a résztvevők 50 százaléka) között a bor volt a legkedveltebb ital (90 százalék), majd a tömény italok (43 százalék) és a sör következett (36 százalék).
A rák kiújulásának esélye azok között nőtt meg a leginkább, akik legalább két pohár bort fogyasztottak naponta. Az alkohol típusától függetlenül a menopauza utáni és a túlsúlyos nőknél észlelték a kiújulások legkifejezettebb növekedését, míg az alkoholfogyasztás nem befolyásolta a teljes halálozást.
Visszajön a hideg, figyeljünk az árulkodó jelekre: nem füstölő kémény, régen látott szomszéd...
A hivatalból illetékeseken túl az állampolgárokat is kéri a szociális tárca, figyeljék és segítsék a környezetükben élő, kihűléssel veszélyeztetetteket. Különösen nagy veszélyben vannak az utcán élő hajléktalan emberek és a saját, sok esetben fűtetlen lakásukban élő, nehezen mozgó, többnyire idős emberek. Árulkodó jel lehet a nem füstölő kémény, ha a szomszédot nem látjuk tüzelőt bevinni vagy a spórolós idős embernél folyamatosan ég a villany és jó ideje nem láttuk kimozdulni a lakásból. Mindenképpen segítségre van szükség, ha fekvő, mozdulatlan vagy reszkető, esetleg ittas hajléktalan emberrel találkozunk.
Ha olyan emberről tudunk, akit bármilyen okból kihűlés fenyeget, kérjünk segítséget az ingyenesen hívható 107-es vagy a 112-es telefonszámon vagy az alább felsorolt, a hajléktalanellátó szervezetek által működtetett regionális diszpécserszolgálatok telefonszámain vagy a polgárőrségen.
Diszpécserszolgálatok telefonszámai:
Budapest(Budapest, Pest megye) Menhely Alapítvány Diszpécserszolgálat, Budapest 1/338-41-86, Tatabánya (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye) Utcai Szociális Segítők Egyesülete, Közép–Dunántúli Regionális Diszpécserszolgálat, 34/511-028, Zalaegerszeg(Győr-Moson-Sopron, Vas,Zala megye) Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete, Regionális Diszpécserszolgálat, 92/323-000, Pécs(Baranya, Somogy, Tolna megye) Támasz Alapítvány, Dél-Dunántúli Regionális Diszpécserszolgálat, 72/233-169, Miskolc(Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye) Magyar Vöröskereszt, Észak-Magyarországi Regionális Diszpécserszolgálat, 46/323-260, Nyíregyháza(Hajdú-Bihar,Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Periféria Egyesület, Észak-Alföldi Regionális Diszpécserszolgálat, 42/504-618, Kecskemét (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megye) Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Dél-Alföldi Regionális Diszpécserszolgálat, 76/485-582. A diszpécserszolgálatok és a hajléktalanellátók működésével kapcsolatos információk megtalálhatók a www.diszpecserportal.hu oldalon, valamint a www.hajlektalan.info weblapokon.
A közvéleményben elterjedt vélekedés, hogy az az alkoholista, aki dülöngél az utcán, össze-vissza beszél, veri a családját, és néha fehéregereket lát futkosni a szeme előtt. A valóságban azonban a baj ennél már sokkal hamarabb elkezdődik.
Érdemes megismerni azokat a szakemberek által megfogalmazott kritériumokat, amelyek megléte esetén tenni kell valamit. Annál is inkább, mert ha a szenvedély még jobban elhatalmasodik, általában csökken az esélye az alkoholfüggőségtől való végleges megszabadulásnak.
Nem a mennyiség számít
Fizikai állapotuk, nemük, pszichés teherbíró képességük alapján az emberek nagyon különbözőképpen reagálnak az alkoholra. Ezért majdnem lehetetlen és kevés gyakorlati haszonnal jár mennyiségi értékeket meghatározni, amely fölött valaki már alkoholistának tekinthető. Ebben a kérdésben sokkal hasznosabb álláspont, hogy alkoholista az, akinek problémája van a saját ivásával. Vagy úgy, hogy ő aggódik emiatt, vagy úgy, hogy a környezetében mások teszik ezt és neki ez jelent problémát. Ilyen értelemben nincs jelentősége, hogy valaki mennyit iszik, az számít, hogy ez számára probléma, és mégis iszik.
Az addiktológusok szerint négy további kérdés igennel történő megválaszolása esetén egyértelműen meg lehet fogalmazni a diagnózist: az illető valamilyen mértékben alkoholfüggővé vált.
Ha az érintett személy komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy csökkentse az alkoholfogyasztását, valószínűleg már benne is tudatosult, hogy baj van. Az alkoholizmusnak ugyanis talán a legfontosabb ismérve, hogy elveszíthetjük a kontrollt az italfogyasztásunk fölött. Ez egyébként minden függőség, szenvedélybetegség esetén fennáll. Ha a beteg bevallja, hogy megpróbálta csökkenteni a fogyasztását, de ez nem sikerül, az a függőség egyik jele.
A másik kérdés, amit célszerű feltenni, hogy az ivás során, vagy azzal kapcsolatban érez-e dühöt, sértettséget magában. Ezek az érzések vagy saját magára vonatkoznak, vagy azokra, akik figyelmeztetni szokták, hogy túl sokat iszik.
A harmadik ismérv a bűntudat jelenléte. Az a visszatérő érzés, hogy valami nem helyénvalót tesz, amikor iszik, olyasmit, amit nem szabadna megtennie.
És végül a gyorsteszt döntő kérdése: szokott-e inni reggel felkelés után pusztán csak azért, hogy az előző esti italozás utáni rossz érzését csökkentse. Akinek szüksége van erre az utántöltésre ahhoz, hogy elfogadhatóan érezze magát, képes legyen a munkára, annak bizony haladéktalanul tenni kell valamint, mert ha a dolgok továbbra is így folytatódnak, alkoholizmusa elhatalmasodik, és romokba döntheti az életét.
Jóbarátnak öltözött ellenség
A kívülállók mindezt olvasva joggal kérdezik, hogy ha ilyen könnyű eldönteni, van-e valakinek alkoholproblémája, vagy nincs, miért nem kérnek segítséget az emberek, amikor a baj még kicsi. A válasz erre az, hogy az alkoholizmusnak sajnos fontos összetevője a probléma mindenáron való tagadása. Nagyon nehéz beismerni - akár csak saját magunknak is - hogy mibe keveredtünk. Ilyenkor ugyanis már szinte az egész élet az alkohol körül forog. Ebben a stádiumban sokan hétfőn később kezdenek dolgozni, pénteken pedig hamarabb befejezik a munkát és nem veszik észre, hogy nem több pihenésre van szükségük, hanem minél hosszabb időre akarják átadni magukat az ivásnak. Ilyenkor már az alkohol a legjobb barát, az segít megküzdeni a mindennapok nehézségeivel.
Még nem látszanak a hamarosan megjelenő pusztító hatások, ugyanakkor kétségkívül sok szubjektív öröm forrása az ivás. Szabadnak, lazának, barátságosnak, gátlásoktól mentesnek érzi magát, csupa olyasmi, amit egyébként képtelen elérni. Vagyis sok mindent kap az alkoholtól, amit nem könnyű, sőt nagyon nehéz feladni.
Mind a család, mind a környezet, beleértve az alkoholista háziorvosát, tehetne lépéseket, ám ezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Az alkoholizmusnak ez a "bevezető" fázisa is általában hosszú évek során alakul ki. A családtagok, ha eddig is korholták az ivásért, valószínűleg nem sokat érnek el, ha ugyanezt ismétlik tovább. Ha épp ellenkezőképpen, még sosem nevezték nevén a dolgot, és most kellene kimondani, hogy ez már sok, ettől általában mindenki ódzkodik. Ráadásul a folyamatos ivás bizonyos személyiség átalakulást is elindított, a környezet valószínűleg mind nehezebben tud őszinte kapcsolatot teremteni az illetővel. Hasonló a helyzet a kollegákkal, munkahelyi vezetővel. Sokszor csak akkor szólnak a láthatóan az alkoholizmus felé menetelő kollegának, ha az már valami súlyos fegyelemsértést, vagy hibát követett el.
Ha eljön az igazság pillanata
A legjobb helyzetben e tekintetben a háziorvosok lennének, hiszen a fehér köpeny tekintélyével felruházva, az egészség oldaláról közelítve nagyobb eséllyel bírhatnák "beismerő vallomásra" a szenvedélyét rejtegető alkoholistát. A valóságban azonban a legtöbb háziorvos nem vállalja fel ezt a kényelmetlenséget, és még az alkoholfogyasztásra vonatkozó kötelező rutinkérdést is inkább csak formálisan teszik fel.
Annak a családtagnak, barátnak, aki mégis vállalja, hogy szembesíti az illetőt a problémával, az addiktológus szakemberek azt ajánlják, hogy igyekezzen mondandójából minden ítélkező vagy támadó jelleget eltávolítani, próbálja meg kizárólag a saját aggodalmát megfogalmazni azzal kapcsolatban, amit a másik magatartásában megfigyelt. Hasznos lehet az az érv, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal, van szakszerű segítség az ilyen esetekben. Fontos azonban megjegyezni, hogy az alkoholfüggőségtől való megszabadulást mindig az érintettnek kell kezdeményezni, a hozzátartozók csak segíthetik ezen az úton. De erre nagyon nagy szüksége van.
Egy friss hazai felmérés szerint a fiatal felnőttek leginkább a baráti unszolásnak engedve emelgetik a poharakat. Egy másik kutatás szerint a hatvan év fölöttieknél sokkal súlyosabban jelentkezik az iszákosság.
Az alkoholfogyasztás alapvetően a társas élet, a szórakozás, a szabadidő eltöltésének szerves részeként van jelen, a fiatal felnőttek közel harmada társaságban barátai győzködésére fogyaszt alkoholt, s e tekintetben a férfiak befolyásolhatóbbak, mint a nők – derült ki egy közelmúltban lezárult kutatássorozatból, amely a fiatal felnőttek alkoholfogyasztási szokásait, ezen belül a közösség befolyásoló erejét vizsgálta. (A nyári fesztiválokra időzített felmérésben a szakemberek online és fesztiválhelyszíni kutatást folytattak.)
Többek között kiderült, hogy a megkérdezett magyar fiatalok számára az alkoholfogyasztás egy előre kódolt cselekvést és mintakövetést jelent, mivel a fiatalok társadalmi és családon belüli szocializációjában az alkoholfogyasztás egy elfogadott társadalmi jelenségként rögzül. Az iszogatás leggyakoribb indokai között a lazább, kellemes hangulat megteremtése, a gondűzés, és a társasághoz való alkalmazkodás szerepelt. Az alkoholfogyasztás a válaszadók 28 százalékának számára egy társas viselkedési kényszer eredménye, ugyanakkor a befolyásolhatóság pozitív hozadékaként jelentkezett, hogy a nyilatkozók többsége (63 százalék) külső figyelmeztetésre abbahagyja az alkoholizálást.
További pozitív jelenségként értékelhető, hogy a válaszadók kétharmada (67 százalék) mértéktartónak vallja magát: saját bevallásuk szerint éppen csak annyit fogyasztanak, hogy kissé ellazuljanak, jól érezzék magukat. Ennél többet jelent az italozás a fennmaradó egyharmad (33 százalék) számára, enyhébb vagy akár erősebb fokú ittasságot, részegséget okozva. A kutatás eredményei rámutattak arra is, hogy az adott szituáció nagymértékben befolyásolja az elfogyasztott alkohol mennyiségét.
Egy szokványosnak nevezhető alkalommal a válaszadóknak hozzávetőlegesen a fele (46 százalék) egy-két korsó sört fogyaszt, ezzel szemben a válaszadók 30 százaléka csak három vagy négy korsónál áll meg, míg a fennmaradó 24 százalék hat-hét korsó sört, vagy ennél akár valamivel többet is elfogyaszt. Az alkoholfajta kiválasztásában két tényező játszik kulcsfontosságú szerepet: egyrészt a már bejáratott, ismert italok élveznek előnyt, másrészt igen fontos a jó minőség, ugyanakkor a többség számára (80 százalék) nem különösebben fontos, hogy éppen milyen alkoholfajták szerepelnek a reklámokban.
Iszogatásból iszákosság lesz?
Az iszákosságot hajlamosak vagyunk a fiatalabb korosztállyal, különösen a tinédzserekkel és fiatal felnőttekkel összefüggésben emlegetni, holott egy szintén friss, külföldi felmérés eredményei azt mutatják, az idősek esetében az iszákosság és az alkoholfogyasztás mennyisége is jóval nagyobb, mint fiatalkorban. A kutatók szerint a legvalószínűbb oka ennek a jelenségnek az lehet, hogy esetükben már nagyobb mennyiségű italra van szükség, hogy a megszokott hatást elérjék.
A 60 évnél idősebb alkoholfüggők több mint 40 egységnyi alkoholos italt fogyasztanak hetente, míg az ugyanebbe a kategóriába tartozó fiatalabb alkoholisták esetében ez a mennyiség 25-35 egység. Az idősebbek emelett jóval hajlamosabbak az iszákosságra is, ami annyit tesz, hogy egyetlen alkalommal is nagymennyiségű alkoholos italt fogyasztanak el.
A tanulmány társszerzője, Linda Ginzer szerint az öregedéssel járó fiziológiai változások és a nagymértékű alkoholfogyasztás együttes hatása különösen veszélyes kombinációt alkotnak az idősebbeknél. A 60 év fölöttieknél az alkalmak száma a havi 19-et is elérte, míg a fiatalabb generációk esetében az átlag havi 13-15 között mozgott. Az amerikai kutatók az eredményei 43 ezer személy 2000 és 2001 között rögzített adatainak elemzése nyomán születtek.
A pszichiátria egyik legproblematikusabb területe az öngyilkosság. Nem önálló betegség, mégis talán az egyetlen olyan pszichiátriai vonatkozású esemény, ami a beteg halálával végződhet.
Sajnálatos tény, hogy a magyarok öngyilkossági hajlama magas. Ezen belül érdekes megfigyelés a lassan már 150 éve fennálló területi egyenetlenség, miszerint az Alföldön két-háromszoros gyakoriságú az öngyilkosság, mint a gazdaságilag fejlettebb nyugati megyékben.
Az öngyilkosság mint jelenség hátterének okaira számos elméletet dolgoztak ki a pszichiáterek, pszichológusok és szociológusok. A suicidium az emberi fajra jellemző komplex reakcióminta. Egyes mentális betegségek hajlamosító tényezőt jelentenek, de a stresszek és a személyes kapcsolatok, a társadalmi hatások legalább ennyire meghatározóak.
Az öngyilkos magatartás a társas viselkedési formák szélső pólusán helyezkedik el, a suicid kísérleten átesett, de túlélt betegek vizsgálatából megtudható: az elkövetők nem feltétlenül meghalni akarnak, hanem másképpen szeretnének élni.
Az öngyilkosságok jellemzően valamilyen pszichiátriai kórkép (depresszió, szorongás, skizofrénia) következtében, mintegy szövődményként történnek. A szorongásos betegségben szenvedők öngyilkossági kockázata az átlag lakosság rizikójának körülbelül harmincszorosa.
Okok és elkövetési módok
Az öngyilkosságot elkövetők 60-70 százaléka tette elkövetésekor depressziónak megfelelő állapotban van, ilyen betegségtől szenved, de nem elhanyagolható az ittas állapotban vagy droghatás alatt elkövetett suicid kísérletek aránya sem.
A háttérbetegségre jellemzők az elkövetés eszközei, a skizofrén betegek gyakran választanak akár brutálisan drasztikus, saját fizikai fájdalmukat nem figyelembevevő módszereket (pl. testük csonkolása) tettük elkövetésekor, míg személyiségzavaros, neurotikus betegeknél jellemzőbb a gyógyszerbevétel.
Ugyancsak jellemző, hogy alapbetegségtől függetlenül is a férfiak gyakrabban választanak "biztosabb" módszert, nőknél gyakoribb az enyhébb, akár eleve csak a figyelemfelhívást célzó öngyilkossági kísérlet.
Az elkövetett öngyilkossági kísérletek száma is utalhat a tényleges meghalási szándék súlyára. Vannak olyan betegek is, akik 40-50 öngyilkossági kísérleten is átestek már, esetükben felmerül, hogy tettük tényleg egyértelműen az elmúlás kereséséről szól-e, vagy csak egyfajta feszültség, stressz levezetését szolgálja az, ha például néhány újabb pengevágást ejt alkarján.
Speciális területet jelent a serdülőkorúak öngyilkosságainak kérdése, itt rosszul kezelt párkapcsolati konfliktusok, az útkeresés nehézségei állnak gyakran a háttérben, szerencsére a fiatalok által elkövetett kísérletek jelentős része a figyelemfelhívást szolgálja.
Az elkövetési módszerek esetében megfigyelhető, hogy ismert személy által elkövetett, a médiában nagy hangsúlyt kapott öngyilkossági kísérlet után az átlagemberek, köztük a fiatalok között is egy időre megszaporodnak az azonos módszerrel elkövetett öngyilkosságok.
Érdekes adat, hogy öngyilkossági kísérletük előtt a betegek kétharmada megfordul valamilyen orvosi rendelőben, elsődlegesen családorvosánál, de főként problémái eltitkolása miatt csak kis hányaduk kerül felismerésre.
"Cry for help"
A "cry for help" jelenség a később öngyilkosságot elkövető személy vívódását, ambivalens érzéseit tükrözi, egyfajta burkolt segélykiáltás, melyet ha tudunk meghallani, akár tragédia előzhető meg.
A búcsúlevél (levélvázlatok) írása, a tett elkövetéséhez való kellékek összeszedése (pl. gyógyszerek gyűjtögetése), halállal kapcsolatos gondolatok sűrűsödő felbukkanása a gondolkozásban mind olyan jelek, melyek figyelmeztethetnek a közelgő bajra.
Az öngyilkossági kísérlet elkövetése, mint potenciális krízisállapot egyértelmű ok a pszichiátriai vizsgálatra, sőt a fekvőosztályos kezelésre.
Akár első, akár sokadik kísérlet, nem szabad elbagatellizálni a történteket, különösen, ha a beteggel nem beszélhetők meg őszintén a történtek, és pláne ha nem megnyugtató a beteg öngyilkosságról lemondó szándéka.
Sajnos az öngyilkossággal szembeni előítéletek miatt sok család szégyelli a hozzátartozójuk tettét, és a kórházból való mihamarabbi hazavitelt erőlteti, ám a kezeletlenül maradt és így megoldatlan probléma gyakran válik rövid időn belül újabb suicid kísérlet forrásává.
Az öngyilkos betegek kezelése döntően pszichoterápiából áll, amit a pszichiátriai alapbetegségnek megfelelő gyógyszeres terápia egészíthet ki. Fontos jeleznünk, a depresszió egy jól kezelhető betegség, és az öngyilkosságra gondolva itt duplán igaz, az időben elkezdett megfelelő kezelés életet menthet.
Forrás: webbeteg.hu - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
Figyelmeztető jelek, amiből arra következtethet, hogy Ön vagy ismerőse depresszióban szenved. Kérjen segítséget, ha az alábbi tünetek legalább két héten keresztül fennállnak!
Mi utalhat arra, hogy Ön depresszióban szenved?
Rossz hangulat.A beteg szomorúnak, elhagyatottnak, reményvesztettnek érzi magát, időnként akár sírógörcsei is lehetnek. Jellemzően hajnalban, reggel a legsúlyosabb.
Az örömre való képesség elvesztése. A beteg korábban örömöt okozó dolgoknak, eseményeknek sem tud örülni. Fásultság érzése társul hozzá.
A napi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése.A beteg elveszti az érdeklődését, illetve nem tudja élvezni azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban élvezett vagy amelyeket maga vagy családja érdekében meg kellene tennie.
Az önértékelés alacsony szintje. A beteg elveszti önbizalmát, önértékelését, súlyosabb esetben egy kívülálló számára jelentéktelennek tűnő dolgokon rágódik, múltbeli cselekedetei miatt indokolatlan mértékű önvád kínozza.
Alvászavar. Tipikusan túl korai ébredés és visszaalvási képtelenség, de atípusos esetben aluszékonyság is lehet. Bővebben az alvászavarokról
Csökkent koncentrálás, akadályoztatott gondolkodás. A betegnek koncentrálási és memória problémái vannak, melyeket jellemzően súlyosabbnak érez, mint amekkorák ténylegesen. Az érintett nehezen tud döntéseket meghozni, aggályos és habozó lesz.
Testtömeg változás. Az étvágy csökken (típusos esetben), vagy nő (atípusos esetben).
Agitáció.A depresszió egy bizonyos fajtájában jellemző, nem minden esetben. A beteg nyugtalan, ingerlékenynek, könnyen felbosszantható.
Fáradtság, illetve a gesztusok lelassulása. Gyakori tünet, hogy a beteg nyúzottnak érzi magát, egyre kevesebb energiája van a tevékenységeihez. Lehet, hogy olyan fáradtnak érzi magát reggel, mint amilyen fáradt volt, amikor előző éjszaka lefeküdt, nincs kedve felkelni, súlyosabb esetben nem is kel fel. A beteg érzelemmentesen, monoton hangon beszél.
Kevesebb érdeklődés a szex iránt.Ha korábban aktív szexuális életet élt, drámaian csökken az érdeklődése a szexuális kapcsolat iránt.
Halállal kapcsolatos gondolatok. A beteg sötéten látja a jövőt, gyakran gondol a halálra vagy az öngyilkosságra.
A depresszió mindezek mellett számos testi panaszt is létrehozhat, így például emésztőrendszeri betegségeket (emésztési zavar, székrekedés, esetleg hasmenés, fejfájás, hátfájás). Nagyon sok depressziós ember szorong is.
Figyeljen családtagjaira, környezetére!
A gyerekek, a kamaszok, az idősebb felnőttek különbözőképpen reagálhatnak a depresszió kialakulására. Ezekben a csoportokban a tünetek különböző formát ölthetnek.
A gyerek lehet, hogy betegnek fogja tettetni magát, aggódni kezd, hogy a szülője meg fog halni, vagy rosszul teljesít az iskolában, nem hajlandó iskolába menni, illetve különböző viselkedési zavarai jelentkezhetnek.Idősebb emberek esetén nagyobb a hajlam a depresszió testi megnyilvánulásainak megtárgyalására, mint az érzelmi vonatkozás feltárására.
Mi utalhat arra, hogy ismerőse depresszióban szenved?
Járkálás, zaklatott viselkedés, gyakori hangulatváltozások, és alvásképtelenség több éjszakán keresztül.
A halálról, illetve öngyilkosságról való beszéd, illetve fenyegetőzés, pl. ilyen kijelentések: Engem ez már többet nem érdekel.
Visszavonulás. Elfordulás a tevékenységektől és a kapcsolatoktól.
Szokatlanul kockázatvállaló viselkedés, pl. fegyver vásárlása, viselése, vagy gondatlan, gyors vezetés.
A különböző folyamatban levő ügyek elrendezése, a barátoktól való búcsúzás, értékes tulajdonok elajándékozása, illetve végrendelet megírása.
Szilveszterkor még azok is könnyen felöntenek a garatra, akik egyébként nem hajlamosak a kilengésekre. Ám kénytelenek lehetünk szembesülni az alkoholmérgezés enyhébb-erősebb tüneteivel, ami a rövidre sikeredett éjszakai nyugalom után, másnap üti fel a fejét.
Szájszárazság, szomjúságérzet, étvágytalanság, levertség, fejfájás, kézremegés, émelygés, hányás – ezek a másnaposság jellemző tünetei az alkoholfogyasztás mértékének függvényében. A kijózanodás is leginkább a fogyasztott alkohol mennyiségétől függ, ami nyolc óra alatt bekövetkezhet, de eltarthat akár egy teljes napon át is.
Tévhit, hogy a másnaposság hatásos kezelése, ha „ráiszunk”. Könnyű belátni, hogy ezzel hozzáadunk a szervezetünkbe juttatott alkohol mennyiségéhez, s csak megnöveljük a kijózanodás idejét. Az egyik legjobb „gyógyszer” ilyenkor a tiszta víz, már csak azért is, mert az alkoholfogyasztás – bármilyen hihetetlen is – folyadékvesztéssel jár.
Ha a gyomrunk nem készült ki nagyon, kezdjük a másnapot komoly reggelivel, még akkor is, ha alig-alig van étvágyunk. A sonka tükörtojással, a rántotta ideális kijózanítók. De ha valaki kifejezetten savanyút kíván, egyen savanyú uborkát.
A kávé és a tea koffeintartalma izgatja a gyomor nyálkahártyáját, megnöveli a savtermelést, ami gyomorégést, émelygést, sőt hányást idéz elő, így ezeket kerüljük a másnaposság idején. Mint ahogy a hideg vagy meleg zuhany is teljesen hatástalan – legföljebb átmenetileg enyhít a rossz közérzeten, de ami a testben zajlik, arra nincs hatással.
Amerikai vizsgálatok alapján a lehető legrosszabb, amit a kijózanodásért tehet valaki, ha megiszik egy csésze kávét.
Egy egereken végzett kutatás szerint ugyanis a meleg ital elhiteti az illetővel, hogy visszatértek az érzékei, holott ez csupán illúzió: mindössze nehezebben veszi észre, hogy alkoholos befolyás alatt áll. A philadelphiai Temple Egyetemen (USA) folytatott kísérlet vezetője, Thomas Gould a BBC hírportálnak (www.bbc.co.uk) elmagyarázta, hogy aki fáradt, és rosszul érzi magát az alkoholfogyasztást követően, sokkal inkább beismeri, hogy ittas, mint az, aki az alkohol mellé kávét is ivott. Az utóbbi ugyanis ébernek hiszi magát, képesnek arra, hogy olyan kockázatos helyzetekben is elboldogul, mint amilyenek autóvezetés közben adódhatnak.
A kutatók azt vizsgálták, hogyan kerülnek ki kellemetlen ingereket - például vakító fényeket és hangos zajokat - felnőtt egerek, miközben útvesztőn haladnak át. Az állatok alkoholt és koffeint kaptak különböző variációkban, a kontrollcsoport pedig egy semleges sóoldatot. Az alkoholtól nyugodtabbak lettek az egerek, de kevésbé voltak képesek kivédeni a kellemetlenségeket. A koffeint fogyasztó állatok kicsit jobban teljesítettek az útvesztőben, de éberebbek és feszültebbek lettek. Az alkohol és a koffein kombinációja viszonylag éber és nyugodt egereket eredményezett, amelyek azonban nem kerülték ki jó hatásfokkal a "sokkokat".
A kutatók ebből arra következtettek, hogy emberek esetében az alkohol-kávé kombináció valószínűleg azt az érzetet kelti, hogy már nem ittasak, pedig még azok.Az egereknek adott koffein adag nyolc csésze kávénak felelt meg. Gould szerint a lényeg az: annak ellenére, hogy úgy érezzük, egész éjjel fenn tudunk maradni és inni, minden bizonyíték arra utal, hogy a koffein és az alkohol kombinációja komoly kockázatokat rejt.
Fejfájásra az aszpirines fájdalomcsillapítót ajánlják az orvosok, illetve a savlekötő készítményeket, amelyekkel csökkenthetjük a hasfájást, a hányingert.
A tiszta víz mellett a kiadós alvás tesz a legjobbat az „alkoholban áztatott” szervezet számára. De jó hatású a mozgás, a sport is – már ha van ehhez lelki ereje a másnaposnak. A futás vagy legalább egy kiadós séta a friss levegőn megdolgoztatja a szervezetet, felélénkíti a vérkeringést: meggyorsul az alkohol kiürülésének, a méregtelenítésnek a folyamata.
A magzat a terhesség teljes ideje alatt ki van téve a várandós anya szervezetébe kerülő minden értékes és káros anyag hatásának. Sajnos nem csak a vitaminok, ásványi anyagok jutnak át a placentán keresztül a magzat szervezetébe, hanem az olyan ártalmas anyagok is, mint az alkohol, a drog vagy a nikotin.
Bár ezzel a ténnyel a kismamák többsége tisztában van, mégis, egyes irodalmak szerint hazánkban évente legalább 300 gyermek jön a világra a terhesség alatti alkoholfogyasztás miatt kialakuló magzati alkohol szindróma tüneteivel!
Mivel a magzat szervezete nem rendelkezik még olyan enzimekkel, amelyek képesek lennének az alkohol lebontására, a placentán átjutott alkohol, annak mennyiségétől, rendszerességétől függően különböző mértékben károsítja a születendő gyermek szervezetét, elsősorban az idegrendszerét.
Terhesség alatt nincs biztonságos határ az alkoholfogyasztásban
Állandó viták folynak arról, hogy létezik-e a terhesség alatti alkoholfogyasztás kapcsán olyan határ, amelyet ha nem lép túl a várandós anya, akkor nem veszélyezteti a magzat egészségét.
Egyesek szerint a mértékletes alkoholfogyasztás, ami napi 2 egységnél, vagyis 2 dl bornál kevesebb alkoholmennyiség elfogyasztását jelenti, nem lehet ártalmas, mások viszont a fölött törnek pálcát, hogy a babavárás 9 hónapja – és természetesen a szoptatás alatt – az alkohol fogyasztása teljes mértékben kerülendő.
A „még biztonságos” határ meghúzása azért sem lehetséges, mert nem csak az elfogyasztott alkohol mennyisége, hanem az anya életkora, súlya, általános egészségi állapota, valamint az alkohol fogysztás rendszeressége is befolyásolja a magzatra kifejtett hatást.
A méhben fejlődő baba a terhesség első harmadában érzékeny leginkább mindenfajta káros hatásra, így alakoholra is, de a várandósság későbbi szakaszában fogyasztott alkohol is károsan befolyásolhatja a magzat növekedését. Az alkohol legfontosabb káros hatását a magzati idegsejtekre fejti ki.
Gátolja azok megfelelő fejlődését és szerveződését, ezáltal súlyos idegrendszeri károsodásokat okozva.
De az agyi károsodáson túl negatívan befolyásolja a magzat növekedését is.
Ha a terhesség alatt nem derül fény egyértelműen az anya alkoholfogyasztási szokásaira, akkor a magzat lassú méhen belüli fejlődése, meglassult növekedése keltheti fel a gyanút, de mivel ilyen jellegű eltérést számos más tényező előidézhet, ezért ez alapján nem mondható ki az egyértelmű diagnózis.
Fejlődési rendellenességek alakulnak ki
Születést követően a jellegzetes arcformára figyelhet fel az orvos. A magzati alkohol szindrómában szenvedő újszülötteknél ugyanis szembetűnő lehet a kicsi fejkörfogat (ún. microcephalia), keskeny felsőajak, az orr és a felsőajak közötti bemélyedés (ún. filtrum) hiánya, valamint a rövid szemrések. Az áll gyakran feltűnően kicsi.
Az arcdeformitás mértéke sok esetben jól korrelál az agyi károsodás mértékével. Az esetek 80%-ában az átlagostól elmarad a születési súly, és súlyos esetben a fej és a végtagok remegése is megfigyelhető.
A későbbiekben, az újszülött növekedése, fejlődése során észrevehetővé válnak az egyéb rendellenességek is. A baba mozgásfejlődése elmarad az átlagostól és beszélni is jóval később tanul meg. Nyilvánvalóvá válnak a viselkedés zavarok, az ingerlékenység, türelmetlenség, nyugtalanság, iskoláskorban pedig a tanulási zavarok kerülnek előtérbe. Ez utóbbiak rendszerint elég súlyosak ahhoz, hogy csak speciális iskolában vagy osztályban tudják a gyerekek megállni a helyüket.
A magzati alkohol szindrómával születő gyermekek mindössze egyötöde képes normál tanrendű iskolában befejezni tanulmányait. Nagyon gyakori a figyelemzavar, hyperaktivitás, ami sokszor önmagában is indokolja a speciális oktatási rendszer igénybevételét. A legsúlyosabb esetekben súlyos fokú mentális retardáció alakul ki.
Az értelmileg ilyen mértékben érintett gyerekek gyakran látás és hallássérültek is, és nem ritkán intézetben nevelkednek.
A fentieken túl egyéb eltérések is előfordulhatnak, melyeket összefoglaló néven magzati alkoholhatáshoz kapcsolható rendellenességekként szoktak említeni.
Ezek közé tartoznak pl. az olyan szívfejlődési rendellenességek, mint a kamrai vagy pitvari septumdefektus (a szív jobb és baloldali üregeit elválasztó fal fejlődési hibája) vagy a különböző szívzörejek, az ízületi rendellenességek, vesefejlődési problémák (pl. patkóvese), látászavarok (pl. kancsalság), vagy az olyan fejlődési rendellenességek, mint a szájpad- vagy ajakhasadék.
A magzati alkohol szindrómára nem gyógyítható
Bizonyos rendellenességeket, problémákat gyógyszeresen ugyan lehet kezelni, de az alapvető feladat e kórkép esetében nyilvánvalóan a megelőzés lenne! A legbiztosabb megoldás az, ha a várandós anya a terhesség alatt teljes mértékben kerüli az alkoholt!
Ha a megelőzésre nem fektetett kellő hangsúlyt a leendő anya, akkor a legtöbb, amit tehet, hogy őszintén bevallva kihágásait segíti az orvosokat abban, hogy mielőbb felállítható legyen a baba fejlődésirendellenességeit magyarázó diagnózis.
A korai diagnózis ugyanis lehetővé teszi, hogy kezdetektől megfelelő ellátásban részesüljön az újszülött, illetve így idejében elkezdhető az egyénre szabott fejlesztés, ami az életkornak megfelelően mozgás-, beszéd-, vagy viselkedés terápiát jelenthet. Indokolt esetben természetesen (súlyos fokú mentális retardáció, a gyermek ellátására képtelen anya, stb.) sor kerülhet a gyermek intézeti elhelyezésére is!
Ezúton szeretnénk megköszönni minden kedves Olvasónk, egész éves megtisztelő figyelmét !
És most egy kis statisztika:
A 2009-es év során mintegy 122 cikket közöltünk le az addiktológia és a pszichológia témakörében, átlagosan 3-4 naponta jelentettünk meg friss híreket oldalunkon.
Blogunk 2007-es indulása óta oldalainkat 65.736 alkalommal töltötték le.
A tavalyi év során legöbben október 2-án – összesen 293-an kerestek meg bennünket.
Legtöbben a google, a haléktalan.lap.hu, az alkoholizmus.lap.hu és a wikipédia oldalainak segítségével találnak ránk.
Olvasóinkat az év során elsősorban a családban előforduló alkoholizmusról, az elvonási tünetekről, a heroinfüggésről , a Minesota modellről, a Depresszióról szóló írásainkat ill. Dr. Zacher Gáborral készített interjúkat keresték legtöbben.
Naponta 44 – 97 internetező keresi fel blogunkat.
Kérjük, hogy 2010-ben is segítsék értékes tanácsaikkal és hozzászólásaikkal ismeretterjesztő törekvéseinket.
A köznyelvben ez a betegség a "mániás depresszió", és rengeteg tévhit, félreértés kapcsolódik hozzá. Egyesek bűnözőkkel azonosítják a betegséget, mások az őrület szinonimájának tartják, ám ezek általánosítások, téves hiedelmek.
A bipoláris zavar kétpólusú, hangulati betegséget jelent. Az egyén életében mély depressziós és erősen felhangolt, úgy nevezett mániás epizódok váltják egymást (mániás depresszió). Gyakran kezdetben évekig csak depressziós időszakokat észlelnek, míg egyszer csak megjelenik a felhangolt, mániás periódus. A kórkép megkülönböztetése az úgynevezett unipoláris depressziótól (csak depressziós epizódok fordulnak elő) mindenképpen indokolt. Más az előfordulási gyakorisága, háttere, kórlefolyása és a kezelése is.
A bipoláris zavar előfordulási gyakorisága nagyjából állandó, egy százalék körül mozog, a nemek között lényeges eltérés nincs. A betegség oka pontosan ma még nem ismert részleteiben, de genetikai tényezők mellett szól, hogy a beteg hozzátartozói között 8-18-szor nagyobb arányban fordul elő a bipoláris zavar, illetve az unipoláris depresszió is 2-10-szer gyakoribb, emellett pszichoszociális tényezők szerepe is fontos.
A betegség első tünetei általában 15-30 éves kor között jelentkeznek, és nagyjából 70 százalékban depressziós epizóddal indulnak a tünetek. A pontos diagnózis felállítását nehezíti, hogy sokszor akár 10 év is eltelik, míg az első mániás epizód is jelentkezik, addig "sima" depresszió kórjelzéssel zajlik a kezelés.
A mániás depresszió tünetei
A bipoláris zavarokat osztályozhatjuk a mániás epizódok súlyossága szerint is. A betegség lefolyása során depressziós és mániás időszakok váltják egymást, melyek tünettana lényegesen eltér egymástól. Bipoláris I. zavar esetén a depressziós tünetek mellett teljes mániás tünetcsoport jelentkezik, míg bipoláris II. zavarnál a depressziós tünetek mellett csak enyhébb felhangoltságot, úgy nevezett hipomán állapotot lehet észlelni, mely gyakran inkább csak pozitív hatásait érezteti, a beteg igen aktív, jókedvű, gyakran kreatív.
A hipomán állapotok emiatt ritkábban kerülnek orvos elé, gyakran csak a túl aktív betegtől már szellemileg kimerült hozzátartozók részletes kikérdezésre során derül fény a felhangoltabb periódusokra.
Depressziós tünetek
A betegség általában depressziós tünetekkel indul, gyakran több depressziós epizód is előfordul a mániás tünetek jelentkezése előtt. A depressziós epizódok hossza általában 6-8 hónap, gyógyszeres segítség nélkül kb. ennyi idő alatt oldódnak a tünetek.
A legjellemzőbb a nagyfokú lehangoltság, az érdeklődés elveszítése, az örömre való képesség jelentős csökkenése vagy teljes hiánya. Csökken az aktivitás, a beteg fáradékony, lelassult, koncentrációja, figyelme csökkent, gyakran memóriazavar is észlelhető. Önbizalma, önértékelése alacsony, negatív gondolkodási sémák jellemzik. Nagyon gyakori az alvászavar, étvágytalanság,öngyilkossági gondolatok jelentkezése. Megjelenése gyakran elhanyagolt, idősebbnek tűnik koránál, meglassult, nem szívesen kommunikál. Időnként kifejezett nyugtalanság (kéztördelés, járkálás) is előfordulhat. Társas kapcsolatai elsorvadnak, izolálódik, tevékenységeit félbehagyja, a legapróbb feladat is hatalmas energiájába kerül. Gyakran testi fájdalmak, diszkomfort érzések (fejfájás, gerincpanaszok) is társulnak, esetleg elfedik a depressziós tüneteket, súlyos esetben hallucinációk (pl. becsmérlő hanghallások), téveszmék (nihilisztikus, bűnösségi, hipokondriás) is jelentkezhetnek, gyakoriak az öngyilkossági kísérletek.
Mániás tünetek
A mániás epizódok kezelés nélkül átlagosan négy hónapig tartanak. A súlyos mániás állapotok életveszélyes állapotok, ilyenkor a betegek mind önmagukra, mind környezetükre veszélyesek lehetnek, állapotuk feltétlenül kezelést igényel.
Hipomán állapot során a tünetek még enyhébbek, a beteg munkahelyi tevékenysége kezdetben akár fokozódhat is, kreatívabbá válik. Kifejezett feldobottságot, "jóllét"-érzést él meg, gondolkodása felgyorsult, beszédes, akár túlzottan is barátkozó, szexuális igénye fokozott, alvásigénye csökkent. Koránál fiatalosabb a megjelenése, gyakran színes, szertelen a ruházata, mimikája, gesztusai élénkek. Már kezdetben jelentkezhet azonban ingerlékenység, gyakran visszatetsző a beteg öntelt, sokszor nehezen tolerálható viselkedése.
A hipomán állapotot úgy képzelhetjük el, mint amikor megiszik az ember egy erős kávét és ettől egy kicsit "pörög", ám ez az állapot a kávéval ellentétben tartós. Ez bizonyos szempontból lehet hasznos, a betegek ilyenkor energiával teltek, aktívak, több ismert művészi életmű hátterében állnak ilyen tünetek. Mégse irigyeljük őket a kétségkívül előnyösnek is látható "képességekért", mert ez az aktivitás gyakran nem produktív, a betegek szétszórtak, nem tudnak tartósan egy feladatra koncentrálni.
Súlyosabb állapotban (mánia) már az öltözék zilált, rendetlen, viselkedése zaklatott, izgatott, gyakran indulatos, esetleg agresszív, támadó. A szociális gátlások elvesznek, betegségbelátása nincs.Az ítélőképessége sérült, gyakori a nagyobb mértékű alkoholizálás, játékszenvedély, csalás. A beteg túl költekezik, adósságokba veri magát, ám ezzel sem szembesíthető, öntelt, önértékelése fokozott. Úgy érzi bármire képes. Rendkívül aktív, de csapongó, semmi nem köti le, munkáit nem képes befejezni, hatékonysága erősen lecsökken. Beszéde felgyorsult, alig követhető, minden érdekli, mindennek örül. Alvásigénye erősen lecsökkent, étvágya, szexuális késztetései viszont akár bizarr szintig felfokozottak.
Súlyos esetben pszichotikus tünetek is társulnak. Ilyenkor vallásos, politikai, nagyzásos, szexuális tévtartalmakról, hallucinációkról számolhat be, beszéde a gondolatrohanás miatt teljesen szétesik, érthetetlenné válik. A betegek teljesen elhanyagolják magukat, gyakran elfelejtenek enni, inni, agresszívek, ingerlékenyek.
Időnként előfordulnak úgy nevezett kevert epizódok is, mikor a depresszió és a mánia bizonyos tünetei egyidőben jelentkeznek. Ilyenkor leggyakrabban egyfajta aktivitásfokozódás észlelhető rosszkedvvel, ingerlékenységgel társulva.
Különösen télen vagyunk hajlamosak a depresszióra. Az ünnepi időszak nagyon megterhelő azok számára, akik egyedül élnek, családi problémáik vannak, vagy anyagi nehézséggel, munkanélküliséggel küzdenek. A karácsony utáni depresszió jelenségét olyan jól ismerik a szakemberek, hogy külön nevet is kapott ez a kór: ünnepnap-depresszió névvel illetik. (Egy amerikai felmérés szerint az emberek 32 százalékánál negatív érzések társulnak a karácsonyhoz, 22 százalékuk kifejezetten szorong az ünnepek miatt, s a megkérdezettek 7 százaléka pedig súlyos depresszióba esik ilyenkor.) A telefonos, illetve az internetes lelkisegély-szolgálatok, a krízisambulanciák forgalma a tetőfokra hág.
A köztudatban úgy él, hogy karácsonykor történik a legtöbb öngyilkosság. A valóság azonban az, hogy sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem tesznek magukban kárt az emberek, ellenben a január és a február a "legfeketébb" hónapok.
Az ünnep az újraértékelés, a számvetés ideje: fiatalkori álmainkat terveinket összehasonlítjuk a felnőttkor jelenbeli realitásaival, s nem egyszer fájdalmas eredményre jutunk. Karácsonykor sok ember vár valamilyen csodát, de ünnep végeztével belátja, hogy valójában nem sok minden változott meg.
Különösen szomorú ez az időszak azoknak, akik valamilyen égető szükséggel, az egyik szeretett családtag hiányával, komoly anyagi nélkülözéssel, azaz szegénységgel vagy valamilyen betegséggel küzdenek.
Magyarországon évente körülbelül 20 ezer gyermek válik "egyszülős" gyerekké, mert elváltak a szülei. Mintegy 30 ezer hajléktalan tölti a karácsonyt valamilyen szeretetkonyhán vagy az utcán. 18 ezer fogva tartott a börtönben lesz az ünnepen.
Karácsonykor a szokásosnál még kevesebbet mozgunk, és sokkal többet eszünk. Jelentősen megnövekszik a hashajtók és az emésztést serkentő gyógyszerek fogyasztási aránya. Az ünnepi szezonban kimutathatóan gyakoribbak az embereket ért állati harapások, valószínűleg azért, mert a szokatlan vendégjárás, a petárdázás, a felborult életritmus miatt megnő a kutyák agresszivitása.
A birtokháborítással, ingatlanügyekkel foglalkozó jogászok praxisa némileg fellendül a két ünnep között, illetve január első napjaiban. Állításuk szerint a rokonokkal, barátokkal való beszélgetések nyomán a sértett emberek felhergelődnek, hogy hosszabb ideje elhúzódó ügyeiket végre rendezzék. Egy brit felmérések szerint az év végi karácsonyi céges rendezvényeken különösen nagy számban történik szexuális kapcsolat a kollégák között. (A brit irodai dolgozók 41 százaléka állította, hogy ez az a rendezvény, ahol leginkább összemelegedhetnek a már régóta szimpatikus munkatárssal.)
Így látja a Ranschbourg Jenő pszichológus
"Manapság divatos jelenség, hogy a szülők saját maguk helyett ajándékot adnak. Tárgyakkal próbálják pótolni azt a hiányt, amit csak személlyel lehet: a szülővel magával. A szülő valahol érzékeli, hogy keveset ad saját magából, de ezt tárgyakkal igyekszik kiváltani, és akkor hihetetlen árakon mindent összevásárol a gyereknek, hogy lelkiismeret furdalását valahogyan csillapítsa. Ezeknél a gyerekeknél tényleg létrejön egy olyan telítettség, hogy már nem lehet nekik örömet okozni.
Természetesen vásárolhatunk egy gyereknek sok ajándékot úgy is, hogy azzal nem követünk el hibát. A lényeg azonban az, hogy amikor a gyereknek már nem vágyai, hanem követelései vannak, és azokat a szülő azonnal kielégíti - mintha egy recsegő rádiót kapcsolna ki, hogy nyugta legyen -, akkor már a gyereknek is inkább a zsarolás okoz örömet, nem pedig a kapott ajándék. Ezek kóros állapotok, és az ajándékozáshoz semmi közük.
Semmiképpen sem szabad az ajándékot a jutalommal összetéveszteni. Sok családban ezek összemosódnak, pedig alapvetően eltérő fogalmak. Három gyerekem van, de soha az életben nem jutalmaztam tárgyakkal. Olyan, hogy: "Ha kijavítod a hármast ötösre, akkor megkapod a biciklit" - nálunk nem létezett soha. Ez szerintem nem működik. Mint ahogy az sem, hogy: "Nem kapsz születésnapodra semmit, mert rossz voltál". Így azután az ajándékozást mi az év bizonyos napjaira korlátoztuk: a születésnapokat, a karácsonyt és a húsvétot szoktuk ajándékozással is megünnepelni. Ekkor viszont teljesen függetlenül attól, hogyan szerepelt éppen gyerekem az iskolában vagy a családi életben, azt a mérhetetlen örömet próbáltam kifejezni, hogy ő van nekem, hogy vagyunk egymásnak. Ezért a lehetőségeimhez képest mindig gazdagon ajándékoztam meg a gyerekeimet. Nem kérdeztem soha, hogy mit szeretnének, és azt sem szeretem, ha a gyerekem sugallja nekem, hogy mire vágyik. Az én dolgom ugyanis, hogy ismerjem őket annyira, hogy tudjam, milyenek. Számomra mindig is nagy kihívást jelentett, hogy kitalálom-e a vágyaikat."
Karácsonyi stresszforrások
A rokonság: A rokonok bármikor képesek konfliktust és stresszt okozni, de a feszültség az ünnepek során fokozódik, hála a többnapos együttléteknek, amikor mindenkinek mindenkihez alkalmazkodnia kell. Az érem másik oldala pedig éppen az, ha nem lehetünk azokkal, akiket szeretünk. Karácsonykor az emberek még többet gondolnak elvesztett szeretteikre, és mert az ünnepeket nélkülük töltik, különösen magányosak és szomorúak lehetnek.
Anyagiak: Pénzügyi helyzetünk miatt is aggódhatunk bármikor az év során, de az ünnepek miatti túlköltekezés - ajándékok, étel, ital, szórakozás - kiemelkedő stresszforrás.
Fizikai terhek: A megerőltető bevásárlások, a társas összejöveteleken való részvételek, az ünnepi ételek elkészítése, a magas elvárások, a testmozgás hiánya, a túlevés (és túlivás) - ezek mind "hozzávalói" az ünnepi stressznek. A kimerültség fokozza a stresszt, és beindít egy ördögi kört. Testmozgás és alvás - ezek a stressz és a kifáradás ellenszerei.
Mit tegyél és mit ne tegyél:
Ne feledjük, a karácsony azért van, hogy pihenjünk, és együtt legyünk a szeretteinkkel, ne vegyük túl komolyan a külsőségeket!
Kerüljük el a zsúfolt bevásárlóközpontokat!
Hagyjunk időt munka után egy kis lazításra, kikapcsolódásra mielőtt belevetnénk magunkat a karácsonyi feladatokba!
Az ünnepek alatt feltétlenül szakítsunk időt magunkra is!
Óvakodjunk a túlköltekezéstől!
Gondolkodjunk el azon, hogy vajon a karácsonyi készülődés örömet, vagy feszültséget okoz bennünk. Ha úgy érezzük, jókedvvel tölt el minket az ünnepi készülődés, akkor hagyjuk, hogy ez az érzés motiváljon bennünket!
Míg a többi európai országban csökken a gyógyszert alkohollal együtt kipróbáló fiatalok száma, Magyarországon folyamatosan nő az arányuk, sőt az orvosi javaslat nélkül nyugtatót, altatót szedő fiatalok száma Magyarországon az egyik legmagasabb Európában - derült ki a svéd ESPAD Intézet most nyilvánosságra hozott 2007-es jelentéséből.
A kutatás hazai vezetője csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta: a 16 éves korosztály körében végzett felmérés alapján a gyógyszert alkohollal együtt kipróbálók aránya csak Csehországban magasabb, mint nálunk; a 2007-es adatok szerint Magyarországon 9-12 százalék közé tehető. Ráadásul ez az arány folyamatosan nő, annak ellenére, hogy Európában 1990 óta csökken a fogyasztás - mondta Elekes Zsuzsanna.
A lányok 30 százaléka gondol öngyilkosságra
A felmérésben részt vevő 17 állam közül Magyarországon fordul meg a legtöbb fiatal fejében az öngyilkosság gondolata: a megkérdezettek közül csaknem minden negyedik azt válaszolta, felvetődött már benne hogy véget vessen az életének. A 16 éves magyar lányok körében még ennél is magasabb, 30 százalék körüli az arány. A listát tehát toronymagasan Magyarország vezeti, a következő csaknem 10 százalékkal lemaradva Ciprus, majd Lettország.
Az önbecsülés terén sem állunk sokkal jobban: Szlovákia után Magyarországon a leginkább jellemző a fiatalokra az önbecsülés, az egészséges önbizalom hiánya - mondta a kutatásvezető.
Csökkent a dohányzó fiatalok aránya
Ami a káros szenvedélyeket illeti, a dohányzás terén nagyjából a középmezőnyben találhatók a magyar fiatalok. Európában a diákok 58, Magyarországon 65 százalékuk kipróbálta már legalább egyszer a cigizést, havi rendszerességgel 28 illetve 33 százalék dohányzik. A naponta rágyújtók száma valamennyivel magasabb az európai átlagnál (18 százalék); nálunk legalább minden ötödik diák függő - emelte ki a kutatásvezető.
Magyarországon az alkalmi és a rendszeres dohányzás is elterjedtebb a lányoknál, mint a fiúknál, de szerencsére mindkét nem esetében lassú csökkenés figyelhető meg. Míg 2003-ban még átlagosan a fiatalok 39 százaléka dohányzott, 2007-re ez 33 százalékra mérséklődött.
Vezet a bor és a tömény alkohol
Az alkoholfogyasztás is viszonylag elterjedt a 16 éves fiatalok körében; 2007-ben 61 százalék vallotta magát rendszer fogyasztónak Európában. Magyarországon a diákok kicsivel ritkábban isznak (59 százalék), de ha igen, akkor a mennyiség az európai átlagot közelíti.
A magyar fiatalok kevésbé szeretik a sört az európaiaknál, viszont több tömény italt és kétszer annyi bort fogyasztanak, mint kortársaik.
Európa diákjainak fele volt már részeg életében és a kutatást megelőző hónapban legalább egyszer lerészegedett. A "nagyivás" - ami egymás után minimum öt ital legurítását jelenti - szintén elterjedt. Európában a fiatalok 43 százaléka, Magyarországon is minden harmadik diák legalább egyszer ivott ekkora mennyiséget a kérdezést megelőző hónapban. A kutatás szerint egyébként az alkoholfogyasztás egyre inkább a hétvégi nagy ivászatok irányába tolódik, ez a tendencia itthon is megfigyelhető - mondta Elekes Zsuzsanna.
Minden hetedik diák kipróbálta a drogot
A drogok továbbra sem olyan elterjedtek, mint a legális szerek, de így is minden ötödik diák kipróbált már valamilyen tiltott szert Európában. Magyarországon csak minden hetedik fiatal találkozott ezzel, 1995 és 2003 között azonban csaknem háromszorosára nőtt azok száma, akik legalább egyszer belekóstolták már a drogokba.
A legnépszerűbb szer továbbra is a marihuána -amelyet minden harmadik diák könnyen beszerezhetőnek tart- de 2007-ben valamelyest visszaszorult a többi tiltott szerhez képest - hangzott el.
A világháló előretörésével egyre többet hallani a cybertér függőkiről. Ennek kapcsán beszélgettünk dr. Funk Sándorral, a Nyírő Gyula Kórház addiktológus főorvosával, aki többek között ilyen betegekkel is foglalkozik.
– Mikor válik valaki netfüggővé? – Ez egy cselekvési függőség, kóros állapot, ami akkor válik problémává, ha a normális életvitellel nem egyeztethető össze. Ha az illető elhanyagolja saját magát, nem fordít kellő időt a személyi higiénére, az étkezésre, s elhanyagolja a személyi kapcsolatait is.
– Mennyire jellemző itthon ez a jelenség? – Nem sok ilyen esetről tudunk, de ennek hátterében leginkább az áll, hogy a net „házhoz jön”, ellentétben mondjuk a lóversenyekkel, ahol kinn kell lenni. Itt nem feltűnő, hogyha valaki a normálisnál többet ül a számítógép előtt. Nagyon ritka az, hogy valakit direkt ide hoznak, hogy ilyen függőségben szenved.
– Melyik korosztály a legveszélyeztetettebb? – Ez kizárólag a fiataloknál jelenthet problémát, de mondjuk, maximum 40 éves korig. Aki ilyen korban ebbe belemegy, annak feltehetően már korábban sem volt normális életvitele. A fiatalok között is leginkább a huszonévesek, vagy esetleg a magányos harmincasok körében fordulhat elő.
– Milyen lehetőségek vannak ezeknek a betegeknek a kezelésére? – Az addiktológiai és pszicihiátriai osztályok, rendelők vállalják a betegeket, de miután a kezelés ebben az esetben sokkal enyhébb, mint mondjuk a drogfüggőknél, nincs szükség kórházi befekvésre. Így a legtöbbször az egyéni vagy a csoportos pszichoterápia jelentheti a megoldást, gyógyszeres kezeléssel kiegészítve.
– Külföldön egyre több cyber-függőséget kezelő klinika megnyitásáról hallani, ahol olykor igen borsos áron kezelik a pácienseket. Mit tudnak ezek az intézmények? – Egy kezelés mindig két részre oszlik. Az egyik a szakmai tudásból származó tényleges kezelés, a másik maga az elhelyezés és az ahhoz tartozó luxus kiegészítők, amik igencsak meg tudják növelni a költségeket. Ezért ezek a magánklinikák nem csinálnak semmi különlegeset, csak hajkurásszák a szponzori és egyéb pénzeket. Ezzel szemben Magyarországon a szakmai színvonal magas, csak kevés orvos van, akik nagyon elfoglaltak, ez a függőség viszont igencsak időigényes és ez jelenti a problémát.
– A cyber-függőség esetében milyenek lehetnek az elvonási tünetek? – Az, hogy ki-ki milyen módon reagál a megvonásra, az alapszemélyiségétől függ. Reagálhat valaki agresszíven, de ha az osztályon elkezd törni-zúzni, az nagyon csúnya elhanyagoltságra mutat, s azt jelenti, hogy az illető nem kapott megfelelő gyógyszerezést. Másik esetben az beteg teljesen magába roskad és elveszti minden életkedvét, ez az inkább elképzelhető variáció.
– A magyarok általánosságban mennyire hajlamosak a függőségekre? – A magyarok sajnos nagyon hajlamosak mindenféle függőségre, elsősorban a dohányzásra, az alkoholra és a drogokra. De ami társadalmi szinten igazán veszélyes, az a játékszenvedély. Statisztikai adatot róluk nagyon nehéz találni, leginkább azért, mert a legtöbbjüknek nincs betegség-belátása és nem mennek el a kórházba, hogy kezeltessék magukat, hanem legjobb esetben is csak házi módszerekkel próbálnak kilábalni belőle.
– Korábban többször lehetett hallani arról, hogy különböző emberjogi szervezetek kifogásolták az addiktológiai osztályok működését. Történnek ilyenek mostanában is? – Mostanában nem zargatnak minket e szervezetek. Mondjuk, az Állampolgári Bizottság és a szcientológia elérte, hogy bezárták például a Lipótot. Azért csinálják mindezt, mert az az elképzelésük, hogy majd ők kezelnek mindenféle pszichés rendellenességet – de hát erre egyrészt képtelenek, másrészt az emberek nem is bíznak bennük, harmadrészt pedig meg kell fizetni az „árát".
– Miért szorul ennyire háttérbe a pszichiátria a prioritások sorában? – Ha ágymegszűntetési kampány van, akkor azt mindig a pszichiátriával kezdik. Ma már alig tudjuk lefektetni a betegeket. Míg keleten ezek nem kellenek, addig a fejlett nyugati országokban mindenhol óriási jelentőségük van. Nálunk minden rendszer gyűlöli a pszichiátereket, ugyanis ők azok, akik mindenkiről tudnak valamit, nevezetesen azt, hogy milyen a pszichéje. Ez pedig elviselhetetlen minden hatalom számára.
A mai orvostudomány az anorexia és a bulimia mellett az elhízást is az evési zavarokhoz sorolja.
Napjainkra a világ jelentôs részén az elhízás járványszerû méreteket öltött. Számos országban ma kutatók sokasága foglalkozik jól felszerelt laboratóriumokban a kérdés komplexitásával, azzal, vajon milyen tényezôk vezettek ide? (Szomorú ellenpont, hogy ugyanakkor Földünk számos más részén, például Afrika sok országában az éhínség szedi ezerszámra áidozatait!) Az Egyesült Államokban a biztosítótársaságok felmérése szerint az elhízottak több mint 70 milliárd dollárjába kerülnek évente a költségvetésnek. E költségek egy része a közvetlen gyógyítási kiadásokból, más része a kövér emberek csökkent termelékenységébôl tevôdik össze. Az elhízás hatalmas problémakörét áttekintve számos kérdéssel kell foglalkoznunk.
Valóban káros-e a kövérség? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához elôször is rendelkeznünk kell olyan megbízható paraméterrel, amelyik pontosan jelzi a szükségesnél magasabb testsúlyt. Önmagában a kilogrammban megadott tömeg ehhez nem elégséges. Az ún. testtömeg index a gyakorlatban széles körben használt elfogadható paraméter. Megkapjuk, ha a testsúly kg-ban mért tömegét elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével (Body mass index = kg/m2). Anélkül, hogy tudományos részletekbe mennénk, az ideális BMI férfiakra 25, nôkre 24 alatt van. Kérdésünk tehát úgy szól, káros-e, veszélyes-e a kövérség? Jól ismert, hogy az elhízás jelentôs mértékben növeli a magas vérnyomás, a szívelégtelenség, a cukorbetegség elôfordulásának gyakoriságát. Ezek az anyagcsere-, szív- és érrendszeri betegségek jelentôs mértékben felelôsek az iparilag fejlett országok magas morbiditási, mortalitási adataiért.
Kérdés továbbá az is, hogy a jelentôs fogyás vajon csökkenti-e a halálozást? Williamson és mtsai azt találták, hogy a jelentôs fogyás átlagosan 20%-kal csökkentette a halálozást középkorú nôkben. A testsúlyredukció a különféle rosszindulatú daganatok okozta halálozás 40–50%-os, míg a cukorbetegséggel összefüggésbe hozható mortalitás 30–40%-os csökkenését mutatta.
Az elhízás (obezitás) nem önmagában káros, hanem mert hajlamosít egy sor súlyos betegségre. A jelentôs fogyás ezen társuló betegségek javulását eredményezi, így vezetve a mortalitás csökkenéséhez.
A zsírszövet eloszlása Már régen megfigyelték, hogy a testsúly mérése önmagában nem jellemzi eléggé az adott egyént. A kövérség számos típusát írták le, a zsírszövet különbözô lokalizációja szerint. Az orvosi köztudatban ma leginkább két alapvetô elhízási típust tartanak számon:
a) Alma formájú, vagy férfias, újabban viscerális (zsigeri) jellegû elhízás. Itt a zsírszövet elsôsorban abdominálisan, a hasi zsigerek között helyezkedik el. Erre az elhízástípusra a csípô/derék hányados növekedése a jellemzô. Ha ez a hányados 1,0-nél nagyobb, akkor szokás ezen elhízástípusról beszélni. Pontosabb a zsíreloszlás feltérképezése izotóp-módszerrel, amikor pontosan láthatóvá válik a zsírszövet elhelyezkedése.
b) Körte formájú, vagy genitofemorális, nõies típusú obezitás. Itt a zsírszövet a farpofákon, a combokon rakódik le, a has "kötényszerûen" omlik le.
A klinikai gyakorlatban az a nézet uralkodik, hogy e két típus alapvetôen más kórformákra hajlamosít. Így az alma formájú obezitás elsôsorban magas vérnyomásra vezet, zsír- és cukoranyagcsere-zavart okoz, végsô soron súlyos szív- és érrendszeri károsodásokhoz vezet.
Különösen jelentôs az abdominális típusú elhízás kapcsolata a 2. típusú, ún. nem inzulin-dependens diabétesszel. E cukorbetegség forma a cukorbeteg populációnak több mint 90%-át teszi ki a fejlett országokban, így hazánkban is. Ezen betegekre jellemzô szöveteik, sejtjeik endogén inzulin iránti rezisztenciája. Sokan úgy vélik, hogy ez az inzulin rezisztencia a felelôs az ehhez a diabétesz formához szorosan kapcsolódó súlyos szív- és érrendszeri károsodásokért.
A körte formájú elhízás inkább mozgásszervi károsodásokat, visszérbántalmakat eredményez, nemritkán tüdôembóliát okoz.
A zsíreloszlás lokalizációja feltehetôen jelentôs tényezô a patogenitást tekintve, hiszen ismeretes, hogy pl. japán sumó birkózók nemritkán 200 kg-ra is meghíznak, ugyanakkor izotópvizsgálatokkal kiderült, hogy a hasi zsigerekben alig van zsírlerakódás, a zsír a bôr alatti kötôszövetben helyezkedik el. Amíg ezek a sportolók versenyben maradnak – hihetetlen energiát fogyasztó napi edzéseket végezve –, addig semmilyen metabolikus, vagy kardiovaszkuláris betegség nem mutatható ki.
Érdekes összefüggést talált Björntorp és kutatócsoportja Svédországban. Ôk úgy gondolják, hogy a hasi típusú elhízás a kortikoszteroid hormon túltermeléssel függ össze. Ennek hátterében pedig a tartós stressz-szituációk állnak. A stressz-érzékeny emberekben ezen hormon termelése állandóan extrém magas, a hasi zsírszövet sejtjeiben pedig sûrûn vannak specifikus kortikoszteroid hormonreceptorok. Ezen receptorokon kötôdô hormonok indítják el, illetve serkentik a hasi zsírszövet akkumulációját. Ilyen elképzelés szerint tehát az elhízásnak ezen típusa a stresszhelyzetek egyenes következménye lenne természetesen csak az erre reagáló egyénekben.
Az elhízás prevalenciája és az elhízás szaporodásának okai Az Amerikai Egyesült Államokban 1980-ban 14,5%-os volt a klinikailag elhízottaknak tekinthetô egyének száma, 1994-ben ez a szám már 22,5%-ra emelkedett (9). Az USA-n kívül is hasonló növekedésrôl számoltak be, például az Egyesült Királyságban ugyanezen idô alatt 6–15%-ra emelkedett az obezitás gyakorisága.
Hasonló a helyzet a világ számos országában. Ma a fejlett ipari országokban az elhízottak aránya 15–25% között mozog.
Kétségtelenül elsôsorban életmódi és étrendi hatások együttes szerepérôl van szó. Napjainkban világszerte elterjedt a gyorsétkezôk hálózata, ahol magas kalóriájú zsír- és szénhidrátdús ételeket szolgálnak fel. E kalóriagazdag étkezés, párosulva a mozgásszegény életmóddal, megfejelve a gyakori dohányzási és túlzott alkoholfogyasztási szokásokkal, nagymértékben felelôs lehet az elhízás járványszerû elterjedéséért. Az emberek jelentôs mennyiségû "luxuskalóriát" fogyasztanak, vagyis a szükséges anyagcsere-állapotuk fenntartásán túlmenô felesleges kalóriamennyiséget, mely azután zsír formájábam rakódik le szervezetünkben.
A környezeti tényezôk meghatározó szerepe mellett bizonyosan vannak genetikus okai is az elhízásnak. Ismeretes, hogy az elhízás egy-egy családban generációkon át öröklôdik és jól ismert az is, hogy ugyanazon étrendi és életmódi körülmények között a populáció bizonyos része súlyát megtartja, másik része hízik, esetleg súlyából veszít. Ezek a tények genetikai okok feltételezett szerepére utalnak. A kutatásokból az is világossá vált, hogy az egyszerû Mendel-féle egy gén öröklôdési séma nem magyarázhatja meg az elhízás rohamos terjedését.
Ezenkívül ismert, hogy zárt etnikai közösségekben, mint pl. a rezervátumokban élô amerikai indiánok, észak-ausztráliai bennszülöttek, vagy az óceániai szigetlakók stb. jelentôs %-ban elhízottak. Ezt a tényt Neel dán kutató 1962-ben a "takarékos gén" elmélettel magyarázta. Ennek lényege, hogy a kôkorszakban a primitív ember az éhség és jóllakottság periódusaiban élt. Persze utóbbira csak ritkán került sor, rendszerint csak akkor, ha sikerült közösen valami nagyobb vadat elejteniük. Ilyenkor a vad húsát saját szervezetükben tárolták, olyan gének vezérelte "tárolási hormonok" segítségével, mint az inzulin. Ezen gén(ek) biztosították tehát az egyén és a fajta túlélését. Ezt a koncepciót nevezte a dán kutató "takarékos gén elmélet"-nek (thrifty genotype). A hirtelen sokkal jobb életkörülmények közé került zárt etnikai közösségekben e génesoportok már nem a túlélést biztosították, hanem jelentõs elhízáshoz vezettek, annak minden patológiás következményével együtt.
Szociális körülmények Az állat étkezési szokásait szigorú élettani hatások szabályozzák. A kiürült gyomorból reflexek indulnak az agytörzsi központok felé, a hormonális rendszer hatásainak eredôje okozza az éhségérzést, majd a kellô táplálék felvétele után a "teltségérzést" okozó humorális anyagok megszüntetik az étkezést. Az állatokban tehát kizárólag csak megfelelô élettani hatásokra indul meg és fejezôdik be a táplálkozás. Emberben rengeteg olyan szociopszihés hatás is közrejátszik, mely eltér az élettani effektusoktól. Az ún. kefalikus fázis az étvágy kialakulásának periódusa. Ebben az idôszakban az embert olyan hatások érik, mint például a kívánatos étlap tanulmányozása, mások jó étvágyú étkezésének szemlélése, kívánatos étkekrôl folyó beszélgetés, a számos idevonatkozó hirdetés, a rengeteg szakácskönyv stb. Ellentétesen hatnak az undort keltô effektusok, akár csak verbálisan is.
Hasonlóan csakis emberi tulajdonság, hogy gyakran sokkal több kalóriát veszünk magunkhoz, mint amennyire a homeosztázis fenntartásához szükség lenne. Ez a mechanizmus vezet aztán idôvel elhízáshoz.
Kezelés, megelôzés Az elhízás nemcsak egészségügyi, szociopszichés, hanem súlyos anyagi terhekkel is jár, mind az elhízott egyénre, mind a társadalomra nézve. Az érintett egyén saját zsebének kiürítésén túl az elhízással szorosan kapcsolatos betegségek kezelésére fordított közös költségek valamennyi "fogyasztó" jellegû társadalomban jelentôsek.
Az étkezés az ôsember idejében hasonlatos volt az állatok táplálékfelvételi mechanizmusához. Az állatok éhségérzését a gyomor kiürülése indítja meg. Ilyenkor olyan humorális ingerek érik a megfelelô agytörzsi, agyi központokat, melyek éhségérzést indítanak meg, s az állat késztetést érez, hogy táplálékot keressen.
Korunk emberében a helyzet azonban merôben más. Az állattól eltérôen a táplálkozás befejezését sem feltétlenül az élettani ingerek szabályozzák. Gyakran sokkal többet eszünk, mint amennyit neurohormonális rendszerünk "helyesnek tart". A szervezet – sajnos – alkalmazkodik a megnövelt kalóriabevitelhez, a gyomor kitágul, nehezebben húzódik össze, a szabályozó rendszer egy idô után kórossá válik, mindez kedvez a további elhízásnak.
Mik a legfontosabb teendôk, ha fogyni szeretnénk? Étetmódi vá(tozások. A ma embere általában alig mozog, autón, vagy közhasznú jármûvön utazik, nem sportol, ebbéli tevékenysége rendszerint kimerül abban, hogy a tévé elôtt ülve megtekinti az aktuális sporteseményt. Kimutatták, hogy a rendszeres, intenzív testmozgás már akkor is javítja az elhízáshoz gyakorta kapcsolódó metabolikus, ill. szív- és érrendszeri eltéréseket, amikor az illetô még egy grammot sem fogyott. Így például csökken a vérnyomás, a vércukor szintje, a vérzsírok is kedvezôen változnak stb. Eredményes fogyókúra tehát aligha képzelhetô el intenzív testmozgás nélkül.
Étrendi változtatások. E két tényezôt természetesen csak együtt lehet sikeresen alkalmazni. A fogyókúrák alapelve egyszerû energetikai számolás. Akkor tud fogyni az ember, ha kevesebb energiát vesz magához, mint amennyit felhasznál. Vagyis a további fennmaradáshoz saját készletébôl kell az anyagcsere-folyamatokhoz további építôköveket lebontani. Ma általában annyi kalóriát engedünk meg, hogy az illetô lassan, de folyamatosan adjon le súlyából, s azt meg is tartsa! Általában a napi energiafelvétel így 1000 kalória körül mozog, nemenként és foglalkozásonként, valamint életkor és általános állapot szerint meglehetôsen tág individuális határok között.
A natív cukrokat, állati eredetû zsírokat, teljes mértékben felszívódó szénhidrátokat (pl. fehér kenyér, burgonya) lehetôleg mellôzzünk.
A gyógyszeres kezelés fontosabb lehetôségei:
1. Táplálékfelvételt akadályozó szerek, vagyis étvágyrontó hatásúak. Ezek csökkentik az éhségérzést, a táplálékfelvételt, általában az agyi központok közvetítésével fejtik ki hatásukat.
2. Zsírfelszívódást gátló készítmények. Ezek gyomor-bélrendszeri effektus útján hatnak, nem érintik az agyi receptorokat.
3. A táplálék hasznosítását növelô készítmények, melyek fokozzák a termogenezist, fizikai igénybevétel nélkül. 4. Zsírmobilizációt serkentô szerek, melyek periférikusan hatnak a zsírtömeg mozgósítása útján, vagy a trigliceridszintézis gátlása révén. Ezen hatásokhoz sem szükséges fokozott fizikai igénybevétel, ill. a felvett táplálék redukciója. E készítmények kombinációja is lehetséges, bár hosszú távú klinikai megfigyelések még javarészüknél hiányoznak. Mindenesetre az intenzív kutatómunka optimizmussal tölthet el. bennünket a jövôre nézve.
Nem önálló, de gyakori kórkép, a kóros folyamatos "nagyevés" (binge eating disorder - BED), mely nem önálló pszichés kórforma, kezelése sokkal könynyebb, bár ez is pszichiátriai szakellátást igényelhet.
Egyegészségesebb társadalom megteremtésének érdekében mindent meg kell tennünk a korszerûbb táplálkozásért, az egészségesebb életmód megvalósításáért.
Forrás: Magyar Tudomány - Részlet Halmosi Tamás tanulmányából...
A Józan Babák Klub Playback-színháza november 11-én, szerdán, a Dózsa György úti Átmeneti (hajléktalan-) Szállón szerepelt, a Global Playback Day 2009. világméretű előadássorozat eseményeként. Az est folyamán, rendhagyó módon, egy metróállomáson lakó hajléktalan barátunk elénekelte a Te rongyos életet, kórusban a szálló lakóival. Videónkat az énekesnek ajánljuk.
Az evészavarral küzdő betegek mintegy fele meggyógyul, egynegyedük javul, de még tünetekkel küzd, egynegyedük viszont krónikus betegségként viszi magával problémáit. Ezért sem mindegy, hogy ma Magyarországon a 14 éven aluliak közül országos szinten évente 100-140 ezer gyermek igényelne rövidebb-hosszabb ideig rehabilitációs ellátást. A gyógyítás olyan területéről van szó, ami kevéssé van fókuszban, ezért a K&H gyógyvarázs idei pályázati kiírásának egyik fókuszterülete az evészavar rehabilitáció.
„Az evés zavarainak két klasszikus formáját ismerjük. Egyikük a kóros lesoványodással járó anorexia nervosa, a másik pedig a túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető bulimia nervosa. Ezek a zavarok az utóbbi évtizedekben a pszichiátriai zavarok megkülönböztetett figyelmét élvezik, egyrészt mert gyakoriak (a súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4%-át érintik), másrészt az anorexia halálozása magas (a betegek 8%-a tíz éven belül meghal). Az anorexia 12-18 éves életkor között indul, a bulimia néhány évvel később jelentkezik – tudjuk meg dr. Túry Ferenctől,a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatójától.
Az anorexiában szenvedőket leggyakrabban a következők érhetik: a normális menstruáció elmaradása, kiszáradás miatti veseelégtelenség, izomgyengeség, gyomorproblémák, csontritkulás, szívritmuszavar. A bulimiás betegek pedig olyan egészségügyi ártalmakkal nézhetnek szembe, mint a fogzománc pusztulása, az erőltetett hányástól a torok, a nyelőcső, a gyomor kisebesedése, székrekedés, a hányás okozta káliumvesztés miatt szívritmuszavar. Nem elhanyagolható az a tény, hogy az anorexia és bulemia nervosa mellett az utóbbi időben már a túlsúlyosságot is az evés egyik zavaraként tartják számon, ugyanis az elhízásnak is sokkal inkább lelki, mint közvetlen testi okai vannak.” – teszi hozzá Dr. Túry Ferenc.
A fiúk mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg az evés zavaraiban. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, hiszen a lányok azok, akiket kulturális nyomás ér a karcsúságideál jegyében. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat betegnek. Korunk betegségének felismerését továbbá az is megnehezíti, hogy a régebbi időkben szinte egyértelmű volt, hogy míg a jómódúak pocakosak és kerek pirospozsgás orcával falják az életet, addig a szegény ember az, akin lóg a nadrág és arca beesett. Ma viszont az evészavarok a felső-középső társadalmi rétegek betegségei, ami szintén a társadalmi-kulturális háttér fontosságára utal.
„A szülők vagy más családtagok felfigyelhetnek a lesoványodásra, a furcsa étkezési szokásokra, vagy arra, hogy az étkezések után hosszú időt tölt a fiatal gyerek a WC-ben, esetleg hányás nyomai fedezhetők fel. A viselkedés is megváltozik, kényszeres szokások, tökéletességre törekvés, túlzott testedzés tűnhet fel. Ilyenkor pszichiáterhez érdemes fordulni elsősorban. Nagy szerepe lehet a felismerésben a nőgyógyászoknak, akikhez menstruációs zavar miatt fordulnak, vagy a fogorvosoknak is.” – mondja Dr. Túry Ferenc.
De vajon mi okozhatja az evés zavarait?
„Többféle tényezőnek van szerepe. Van, akinek hajlama van rá (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló problémák, vagy a fentebb említett karcsúságideál szerepe). Emellett az evészavart családi feszültségek (az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség stb.), vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás is kiválthatja. A már kialakult zavart pedig a betegségfenntartó tényezők, mint például az alultápláltság biológiai következményei stabilizálják”– adja a választ Dr. Túry Ferenc.
Az evészavarok kezelésében a legelső lépés, hogy megtaláljuk azt, aki segítségre szorul, ugyanis a legtöbben titkolják és tagadják problémájukat. Ezután jön az egyik legnehezebb lépés: az evészavarral küzdő fiatal motiválása és annak elfogadtatása, hogy kezelésre van szüksége. Ebben a családnak van nagy szerepe, hiszen aki éppen benne van a betegségben, nem képes reálisan megítélni, hogy állapota mennyire súlyos. Az enyhébb zavarok kezelése járóbeteg-ellátás formájában is sikeres lehet, de ha a fogyás nagymértékű, vagy naponta több falásroham-önhánytatás fordul elő, akkor a betegnek kórházban a helye.
„A kezelésben gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt szerepük van. Az előbbiek között a depresszióellenes gyógyszerek emelendők ki, ezek bulimiában hasznosak, de megfelelő pszichoterápiás ellátás mellett alkalmazva. A pszichoterápiákat tekintve több módszer lehet alkalmas a tünetek megfékezésére. Kiemelendő a családterápia, mert az evéssel kapcsolatos tünetek igen gyakran a családon belüli dac, indulatok kifejeződései. Ez különösen anorexiára érvényes. Igen lényeges a tünetek jelentésének, tudattalan céljának megfejtése.
A viselkedés- és kognitív terápiák viselkedésváltoztatással, az evéssel kapcsolatos szokások, gondolatok újraformálásával, újratanulásával dolgoznak hatékonyan. Ezeknek a terápiáknak hatékony kiegészítői lehetnek a testképzavart mérő szoftverek. Ezek lényege, hogy a digitális fotón készült egésztest-felvételt számítógéppel lehet torzítani (kövér és sovány alakot fokozatosan kialakítani), s valódi mérettel összevetve százalékosan kifejezni a félrebecslést. Sokszor a csoportterápiák is eredménnyel járnak.
Bulimiában a hipnózis is hasznos lehet, mert a bulimiások fokozottabban fogékonyak erre a megváltozott tudatállapottal működő módszerre. Bulimiások számára önsegítő csoportok is vannak, vagy önsegítő kézikönyvek is megtalálhatók.” – mondja el a kezelések lehetőségeit Dr. Túry Ferenc, majd hozzáteszi: „A kezelés minden formájában a kezelővel való folyamatos együttműködés és a család bevonása lényeges.
Az utógondozás teljes gyógyulás után már nem szükséges, ilyen esetekben a visszaesés kevéssé valószínű, a volt betegek teljes értékű életet élhetnek, szülhetnek, stb. Ha viszont még fennállnak bizonyos panaszok és tünetek, rendszeres pszichológiai tanácsadás szükséges lehet. Ennek modern formája az internetes tanácsadás, vagy az önsegítő csoportok működése.”
Józanul is hatással van az alvásra az alkoholizmus
Egy, a Sleep című szaklapban megjelent tanulmány kimutatta, hogy az alkoholizmusnak az alvásra kifejtett hosszú távú hatásai férfiak és nők esetében egyaránt megmaradnak hosszan tartó absztinencia után is.
Egy friss kutatás adatai szerint a lassú hullámú alvás aránya akár 719 napos alkoholmentesség esetén is szignifikánsan alacsonyabb lehet, mint a kontrollszemélyeknél.
Az alkoholbetegeknél jelentősen csökkent az első stádiumban a non-REM alvás, kevesebb a mély, lassú hullámú és több a felszínes alvás, ami az alkoholisták kognitív hanyatlását magyarázhatja.
"Korábban azt gondoltuk, hogy a detoxikálás alatt észlelt REM-elváltozások az alkohol REM-et csökkentő hatása alól történő felszabadulás miatt következnek be, de a változások tartóssága arra utal, hogy a REM-alvás szabályozásában maradandó strukturális és funkcionális változások állnak be alkohol hatására" - mondta Ian Colrain, a kutatás vezetője.
A kutatás során 42, ambuláns kezelésre járó alkoholista és 42 kontrollszemély adatait hasonlították össze.
Orvosi és pszichiátriai anamnézis felvétele mellett poliszomnográfiás módszerrel elemezték az alvásukat.
Az eredmények szerint az alkoholistáknál a lassú hullámú alvás mennyisége csökkent a REM-fázisban, de nem változott a non-REM alvás során.
APittsburgh Sleep Quality Indexalapján mért alvásminőség szignifikánsan rosszabb volt az alkoholbetegeknél, mint a kontrollszemélyeknél, és összefüggést mutatott az egész élet során elfogyasztott alkoholmennyiséggel: minél több alkoholt fogyasztott el valaki, annál kevésbé pihentető az alvása.
Ma Magyarországon szinte nincs olyan család, akit valamilyen formában ne érintene az alkoholizmus. Számtalan ember szenved ettől és a következményeitől, nem is beszélve az ittasan okozott balesetek áldozatairól.
Függőség, betegség, átok - nevezhetjük sokféleképpen, a lényeg: sokféle módszer létezik a leszoktatásra/leszokásra.Ha az elhatározás megszületett, számos módszer van arra, hogy az alkohol rabságából kiszabaduljon a függőségben szenvedő. Egyik lehetséges út az AA, azaz az anonim alkoholisták csoportja.
Hogyan néz ki egy Anonim Alkoholista gyűlés?
Aki bármilyen módon érintett, vagy csak érdeklődik, ellátogathat a nyitott gyűlésekre. Az, amelyiken én jártam, rendkívül barátságos és családias hangulatú volt.
Körülbelül 30, teljesen hétköznapi ember leül és beszélgetnek.
Van néhány szabály, amely azt szolgálja, hogy senki ne sérüljön és mindenkire sor kerüljön. Ezek nagyon egyszerűek: nem szokás mászkálni, telefonálni, egymás szavába vágni. Mindenki csak magáról beszél, nem adnak tanácsot, nem formálnak véleményt. Néhány gondolatébresztő, megdöbbentő történet után megindul a szó: aki szót kér, így kezdi mondandóját: „ Imre vagyok, alkoholista…”
Miért kell ezt mindig hangsúlyozni? A beszélgetés alatt kikristályosodott: aki az alkohol rabja, nem tud mértéket tartani, vagy nem iszik egyáltalán, vagy az első sörök után ugyanúgy a gödör alján lesz, mint előtte. A gyógyuláshoz elengedhetetlen ezt észben tartani… Nem kötelező megszólalni sem, egymásról gyakorlatilag csak egy keresztnevet tudnak, nem is kell többet elárulni. Nincsenek „kell”-ek és „tilos”-ok.
Van akinek a 17. próbálozása az alkohollal szemben
A megszólalók között volt, aki már 8 éve száraz, volt, aki 7 hónapja. Vannak férfiak és nők, fájdalmasan fiatalok és idősek.
A mondatok mindesetre egy gondolatra rímeltek: az Á (ahogy ők hívják az AA-t) nagyon sokat segített a szeretettel és a befogadással, és azzal, hogy itt sorstársakkal lehet beszélgetni. Egymást erősítik, tanulnak a többiektől. Egy hölgy arról számolt be, hogy most Budapesten vág bele egy új terápiába, ami több hetes.
Már hónapok óta száraz, de mégis szükségét érezte ennek a lépésnek. Volt, aki saját bevallása szerint már 17 alkalommal esett vissza, mégis újra és újra megpróbálja. Akadt, aki a hitét is megtalálta a leszokáshoz vezető úton, volt, akit támogat a családja, míg másokat teljesen magára hagytak.A harmadik felszólaló elmondja: nagyon szeret ide járni, itt meghallgatják, feltöltődik a következő alkalomig.
A csoport bárkinek segít, aki maga is esélyt ad egy szebb életre saját magának. Sokat tanulhat mások tapasztalataiból, akik elmondják, hogyan változott az életük az AA-val való találkozás óta.
Amit NEM tesz az AA
Nem kezdeményezi az alkoholista gyógyulását.
Nem toboroz tagokat.
Nem kezdeményez vagy támogat kutatásokat.
Nem vezet jelenléti ívet vagy kórtörténetet.
Nem csatlakozik szociális intézményekhez.
Nem követi vagy befolyásolja tagjait.
Nem készít orvosi vagy pszichológiai diagnózist vagy prognózist.
Nem nyújt elvonási vagy ápolási szolgáltatásokat, kórházi ellátást és semmiféle orvosi vagy pszichiátriai kezelést.
Nem nyújt vallási szolgáltatásokat.
Nem biztosít lakást, élelmet, ruházatot, állást, pénzt vagy más szociális juttatásokat.
Nem nyújt háztartási vagy szakmai tanácsokat.
Nem fogad el pénzt szolgálataiért, vagy más juttatást nem.
Nem ad ajánlólevelet bíróságoknak, ügyvédeknek, társadalmi szerveknek, munkaadóknak.
Józansági "évfordulók", száraz napok
A beszélgetés ideje alatt körbe megy egy kis kosár, mindenki annyit dob bele, amennyit jónak lát -a nagy összegű adományokat kifejezetten ellenzik-, sokan egy- kétszáz forintot dobnak bele, van, aki semmit. Közben egy kekszes kosárkát is körbeadnak.
Az aprólékos őszinteséggel megszólalók biztosak lehetnek abban, hogy titkaik nem kerülnek ki a falak közül.
Az AA elsődleges célja, hogy a felépülés üzenetét átadja a segítséget kérő alkoholistáknak. Megemlékeznek az egy hónapos, két hónapos, fél éves, éves józansági év-illetve hónapfordulókról. Napra pontosan számon tartják száraz napjaikat.
Az Anonim Alkoholisták 12 lépéses programja :
Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben-hogy életünk irányíthatatlanná vált.
Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyre állíthatja lelki egészségünket. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket- a saját felfogásunk szerinti- Isten gondviselésére bízzuk. Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítünk magunkról.
Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét.
Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket jellemi hiányosságainktól. Alázatosan kértük Őt fogyatékosságaink felszámolására.
Száma vettük mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készek vagyunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek tudtunk, kivéve, ha ez nekik, vagy másoknak sérelmes lett volna. Folytattuk az önvizsgálatot és amikor hibásnak találtuk magunkat, haladéktalanul beismertük azt. Igyekeztünk ima és elmélkedés révén tudatos kapcsolatunkat- a saját felfogásunk szerinti- Istennel fejleszteni, csupán azt kérve, hogy velünk kapcsolatos akaratát felismerjük, és erőt, hogy azt kivitelezhessük. E lépések eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk, igyekeztünk ezt az üzenetet más alkoholistáknak továbbadni, és ezeket az elveket életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni.
Az alkohol nem válogat: szenvedélybeteggé válhat idős, fiatal, hat elemit végzett segédmunkás és doktorátust szerzett értelmiségi. Általános gyógymód nincs, de a gondolkozás megváltozásával meg lehet találni a kiutat – mondja Fekécs Imre, a három évtizede működő Göcsej AM (Alkoholmentes) Klub titkára, aki éppen harminc évvel ezelőtt, egy országos alkoholellenes konferencián ivott utoljára alkoholt.
Az alkoholbetegek száma az országban a legóvatosabb becslések szerint is eléri a 800 ezret. Közülük csak nagyon kevesen és ritkán fordulnak gyógyintézményekhez, önkéntes segítő közösségekhez, pedig már interneten is lehetőség nyílik arra, hogy teljes titoktartás mellett részt vegyenek a kúrákon. Sok esetben kiderül, hogy nincs szükség sem gyógyszerre, sem infúziós kezelésre, elegendő, ha megváltozik a szenvedélybetegek gondolkozásmódja, amire a legszemélyesebb példa Fekécs Imre története.
– Az első pohár bort általános iskolás koromban kóstoltam meg, 17-18 éves koromban pedig már rendszeresen ittam. Minden szakmai, szakszervezeti, civil találkozón ott voltam. Az összejövetelek általában bankettel zárultak, ami alkalmat adott az ivásra, és a házasságom sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna... Egyre mélyebbre süllyedtem, általában naponta egy liter pálinkát is megittam. Nyolcra jártam dolgozni, néhány óra alatt végigjártam a közeli kocsmákat, és 10 órakor már részegen aludtam az íróasztalon. Kétszer-háromszor kerültem be a kijózanítóba, voltam ambuláns kezelésen, önkéntes fekvőbeteg-ellátáson, kötelező elvonókezelésen, de semmi sem használt. Az igazgató hosszú éven keresztül türelmes volt velem, munkakezdés előtt személyesen adta be a gyógyszert, de megunta az életmódomat, és kirúgott az állásomból. Az utolsó mondatára ma is emlékszem: nagyon jó munkaerő vagy, ha kell, megfordítod a Göncöl-szekér rúdját, átfested a Tejutat, de ha inni kezdesz, nem lehet bírni veled, és az, ami az utóbbi években történt, elviselhetetlen.
Imre a hetvenes évek végére, harmincévesen munkanélküli lett. Kitűnő diplomával végezte el az egyetemet, de az alkohol miatt olyan „hírnévre” tett szert, hogy sehol sem alkalmazták, főleg nem mezőgazdasági mérnökként. Volt, ahol három nap után megszabadultak tőle, mert már a második napon ittasan érkezett a munkába.
– Úgy tűnt, hogy bezárult minden ajtó, amikor a postás 1979 nyarán hozott egy tértivevényes levelet. Nem akartam átvenni, mert azt hittem, hogy már megint alkoholelvonó-kezelésre akarnak küldeni. Nem ez történt, a levélben az állt, hogy augusztusban megalakul a zalaegerszegi alkoholellenes klub, és a számítanak rám – meséli Fekécs Imre. – Akkor még hullámoztam, nem voltam stabil, de azért belevágtam. A szakemberekkel közösen több száz alkoholgondozott beteget hallgattunk meg, meghívtak egy országos alkoholellenes rendezvényre is. A szálloda éttermében ittam meg az utolsó pohár cseresznyepálinkát.
Másnap reggel a klubmozgalom vezetői egy órán keresztül beszélgettek velem. Ma már nehéz lenne felidézni, hogy mi hangzott el, de megtalálták hozzám a kulcsot. Azóta egyetlen pohárral sem ittam, megváltozott a gondolkodásom, ismét dolgozni kezdetem. Három évig voltam gépkocsirakodó, és miután már bizonyítottam, visszavettek a régi munkakörömbe is. 1994-ben megválasztottak az Alkoholizmus Elleni Klubok főtitkárává, és tagja vagyok az Alkoholbetegek Önsegítő Közösségei Európai Szövetségének (EMNA) is.
Ember módjára élni
Munkája során az utóbbi három évtizedben több ezer alkoholbeteggel találkozott, 10-15 százalékukat sikerült „megmenteni”. Irányítása mellett a göcseji szervezet néhány év alatt mamutklubbá vált, száz fölé emelkedett a tagok száma.
– A zalaegerszegi klub a nyolcvanas években gyorsan fejlődött. Kezdetben csak férfiak jártak a foglalkozásokra, de rájöttünk, hogy a családot is be kell vonni a segítő programba. Az alkoholbeteg szülők gyermekeinek korábban nem volt karácsonyuk, nem volt ünnepük, nem tudtak elmenni a szüleikkel együtt kirándulni. Sokan már 6-7 éves korukban túl voltak az első szál cigarettán, az első pohár boron. Amint a gyerekek, feleségek is megjelentek a klubban, családiassá váltak a foglalkozások, megnőtt a klub vonzereje, megalakultak az ifjúsági csoportok. Volt társasjáték, csocsó, csuszka, közös főzés, kirándulásokat szerveztünk, rendőrségi engedéllyel diszkókat tartottunk. Amikor videót is tudtunk vásárolni, a klubtagok nagy része három napon keresztül nézte egymás után a filmeket – sorolja a klub titkára.
A klub az ezredforduló környékén megszűnt. Lebontották az épületet, „hontalanná” váltak. Mindössze hat-nyolc klubtag maradt, a foglalkozásokat lakásokban, pincékben, kávéházakban tartották meg. Az önkormányzat három évvel ezelőtt átadott nekik egy klubhelységet, ahol most 30-40 fővel építik újra a közösséget.
– Egykori „klubos fiatalok” gyakran kérdezik tőlem, hogy alkalmanként megihatnak-e egy-egy pohár bort. Mindig elmondom, hogy megtehetik, csak legyenek mértéktartók, ne essenek át a ló túlsó oldalára – jegyzi meg Fekécs Imre, majd elgondolkozva hozzáfűzi: – A szakemberek szerint ebből a betegségből sosem lehet kigyógyulni, de ki lehet alakítani egy józan, száraz életvitelt.
Rájöttem, ha élni akarok, le kell tennem a poharat, de arra is rá kellett jönnöm, ha az életet választom, ember módjára kell élnem.
Mindnyájan hallottunk már az anorexiáról, a bulimiáról, sőt talán még a manorexiáról is (az anorexia férfi változata). A legújabb betegség, amely azokat érinti, akik megpróbálnak kilóiktól szabadulni, a drunkorexia.
A drunkorexia az Egyesült Államokban széles körben elterjedt módszer a fogyókúrázók körében, ám egyre népszerűbb Angliában is. Hátterében a fiatal nőkre nehezedő nyomás áll, mely elvárja, hogy adott alkalmakkor igyanak, ám maradjanak vonzók, karcsúak. Lényege, hogy a szilárd ételeket mellőzik, a szükséges kalóriamennyiséget alkohollal juttatják a szervezetbe.
Nagyon sok fogyókúrás módszer azon alapszik, hogy az ételeknek különböző pontszámokat ad, majd ez alapján húz egy napi pontlimitet a bevihető ételmennyiséget illetően. A drunkorexiában szenvedő nők az ételpontokat alkoholpontokkal helyettesítik, mivel inkább mondanak le a szilárd táplálékról, mint az alkoholos italokról az esti összejöveteleken. Egy nagy pohár bor pontosan annyi kalóriát tartalmaz, mint egy könnyű ebéd, a fiatal nők nagy része viszont az esti kalóriára gondolva inkább koplal délben.
Jeanet Treasure , a Londoni Pszihiátriai Intézet étkezési zavarokkal foglalkozó osztályának vezetőprofesszora szerint a drunkorexia azért is nagyon veszélyes, mert kombinálja a "sorozativást" (több mint öt pohár alkohol fogyasztása egymás után) és az étkezési rendellenességeket.
Az ivással jóllakottság érzet alakulhat ki
A betegek teljesen hozzászoknak, ami nagyon ártalmas, hiszen a bevitt kalóriában nincs igazán értékes tápanyag, ráadásul a részegséggel járó viselkedési kockázatokkal is számolni kell. Mivel 150 ml fehérbor általában 150-170 kalóriát tartalmaz, egy nagy pohár borral annyi "üres" kalóriát juttatnak a szervezetükbe, amennyit egy könnyű ebéd tartalmazna. Nem is beszélve arról, hogy egy adag sörben akár 250 kalória is lehet.
Egy alkoholmentes, kiegyensúlyozott étrend, időnként alacsonykalóriájú, kis alkoholtartalmú, könnyű koktélokkal (a vodka-tonik mix csak 100 kalóriát jelent) egészségesebb alternatívája a fogyókúrának, mint a drunkorexia.
A The New York Times cikke hosszan foglalkozik a jelenséggel, amely részben (ahogy az elnevezésből is sejthető) az anorexiához kötődik. Az anorexiás betegek szinte halálra éheztetik magukat attól való félelmükben, hogy túl sok kalóriát találnak elfogyasztani. A drunkorexiások jelentős része fiatal nő, aki egész nap koplal, hogy így az esti bulik (alkoholos) italainak javára "spórolja meg" a megítélése szerint lenyelhető napi kalóriamennyiséget.
Az anorexia és az alkoholfogyasztás
Az anorexiások egyébként általában kerülik az alkoholt magas kalóriatartalma miatt, ám akadnak közöttük, akik azért isznak egy kicsit, hogy "meg tudják maguknak bocsátani" az evést. Mások csupán azzal "táplálják" magukat, megint mások pedig éppenséggel nem is az alkoholhoz, hanem a drogokhoz (kokainhoz vagy metamfetaminhoz) nyúlnak, hogy elnyomják éhségüket. "Vannak olyan nők, akik nem mernek a szájukba venni egy szem szőlőt sem, de nem okoz nekik gondot egy sör legurítása" - foglalta össze a szimptómákat Douglas Bunnell, egy philadelphiai rehabilitációs központ igazgatója.
Soványság, drog, alkohol
Bunnell szerint a soványság iránti sóvárgás és a drogok valamint alkohol társadalmi elfogadottsága okolható az új betegség kialakulásáért:"Mindkét rendellenesség olyan viselkedés, amit manapság dicsőítenek és megerősítenek" - utalt a celebritások nyilvánosság előtt zajló életére. "A partikon való ivás sikkesnek számít, a fogyás és a soványság szinte kulturális követelmény a mai fiatal amerikai lányok számára. A kettő keveredése nem meglepő, ám mostanra elérte azt a pontot, ami már riasztó" - fogalmazott a szakértő. Az egyik amerikai kereskedelmi tévécsatorna műsorában elhangzott, hogy a felmérések szerint az egyetemista lányok 30 százaléka kész rá, hogy inkább ne egyen, de szabadon ihasson a barátaival.
A módjával fogyasztott alkohol egészségre gyakorolt üdvös hatását sok tanulmány kifejtette már, ám amerikai kutatók azt állítják, hogy egyébiránt annyira megnöveli például a daganatos betegségek kockázatát, hogy inkább káros, mint hasznos. Hogy senki ne ringassa magát tévhitekbe, azt is pontosan meghatározták: mi az a mérsékelt alkoholfogyasztás.
A naponta mérsékelt mennyiségben megivott alkohol - leggyakrabban bor - csökkenti a szív-és érrendszeri megbetegedések kockázatát, segíthet több időskori betegség, így az elbutulás, a csontritkulás és a mozgáskorlátozottság megelőzésében, sőt az élettartam meghosszabbításában is szerepe lehet - derítették ki többek között a témában folyatott korábbi tudományos kutatások.
Az Amerikai Rákkutatási Társaság és az Amerikai Kardiológus Társaság (AHA) azonban arra figyelmeztetett most közzétett tanulmányában, hogy az alkoholfogyasztásból eredő potenciális hasznot messze túlszárnyalja mindaz az egészségügyi kockázat, amit kiválthat - jelentette a HealthDay News online hírszolgálata.
Bármilyen alkohol fogyasztása kedvez egy sor rákos megbetegedés kialakulásának: többek között növeli a száj-, a torok-, a gége-, a nyelőcső-, a máj-, a vastagbél- és a tüdődaganat kialakulásának kockázatát. Susan Gapstur, a tanulmány egyik szerzője szerint, ha az alkohol ekkora szerepet játszik a daganatos betegségek terén, az embernek meg kell fontolnia, hogy mennyit iszik. Akárcsak a szívbetegségek megelőzésében, a rák megelőzésében is az életmód-változtatás lehet a recept - hangsúlyozta.
A mérsékelt alkoholfogyasztás egyéb bajokhoz is vezethet: májkárosodást okoz és szerepet játszik a lelassult reflexek miatt bekövetkezett balesetekben - sorolta Jennifer Mieres szívspecialista, az AHA szóvivője.
Miközben a vörösbort és a barna sört elsősorban antioxidáns és gyulladás-gátló hatásuk miatt javallják, Mieres szerint ezek a hatóanyagok más természetes forrásokban is megtalálhatók: például a grépfrút-dzsúszban.
Aki tehát eddig nem ivott alkoholt, ezután se tegye, inkább őrizze egészségét más módon - tanácsolta a doktornő.
Aki viszont a mérsékelt alkoholfogyasztás híve, az legyen tisztában vele, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent.
A kutatók meghatározása szerint napi egy ital 4 dl normál sört, illetve alkoholos üdítőt, vagy 2,5 dl malátasört, vagy másfél dl bort, vagy 45 ml 80 százalékos tömény szeszt jelent.
Mieres és Gapstur szerint aki ennél többet iszik meg naponta, az egy csomó olyan betegségnek teszi ki magát, ami csökkentheti az életkilátásait.
">
Egy friss amerikai kutatás szerint 
A Life After Cancer Epidemiology (LACE) nevű vizsgálat során 1897, korai stádiumú emlőrákot túlélt nő állapotát követték, melynek során a résztvevők évente kitöltöttek egy kérdőívet egészségi állapotukról, valamint alkoholfogyasztási szokásaikról. A nyolcéves utánkövetés során Kwan és munkatársai 349 újabb emlőrákos esetet és 332 halálesetet regisztráltak. 
Visszajön a hideg, figyeljünk az árulkodó jelekre: nem füstölő kémény, régen látott szomszéd... 
Érdemes megismerni azokat a szakemberek által megfogalmazott kritériumokat, amelyek megléte esetén tenni kell valamit. Annál is inkább, mert ha a szenvedély még jobban elhatalmasodik, általában csökken az esélye az alkoholfüggőségtől való végleges megszabadulásnak.
A kívülállók mindezt olvasva joggal kérdezik, hogy ha ilyen könnyű eldönteni, van-e valakinek alkoholproblémája, vagy nincs, miért nem kérnek segítséget az emberek, amikor a baj még kicsi. A válasz erre az, hogy 
Mind a család, mind a környezet, beleértve az alkoholista háziorvosát, tehetne lépéseket, ám ezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani. 
A legjobb helyzetben e tekintetben a háziorvosok lennének, hiszen a fehér köpeny tekintélyével felruházva,
Az alkoholfogyasztás alapvetően a társas élet, a szórakozás, a szabadidő eltöltésének szerves részeként van jelen, a fiatal felnőttek közel harmada társaságban barátai győzködésére fogyaszt alkoholt, s e tekintetben a férfiak befolyásolhatóbbak, mint a nők – derült ki egy közelmúltban lezárult kutatássorozatból, amely a fiatal felnőttek alkoholfogyasztási szokásait, ezen belül a közösség befolyásoló erejét vizsgálta. (A nyári fesztiválokra időzített felmérésben a szakemberek online és fesztiválhelyszíni kutatást folytattak.)
További pozitív jelenségként értékelhető, hogy a válaszadók kétharmada (67 százalék) mértéktartónak vallja magát: saját bevallásuk szerint éppen csak annyit fogyasztanak, hogy kissé ellazuljanak, jól érezzék magukat. Ennél többet jelent az italozás a fennmaradó egyharmad (33 százalék) számára, enyhébb vagy akár erősebb fokú ittasságot, részegséget okozva. A kutatás eredményei rámutattak arra is, hogy az adott szituáció nagymértékben befolyásolja az elfogyasztott alkohol mennyiségét.
Az iszákosságot hajlamosak vagyunk a fiatalabb korosztállyal, különösen a tinédzserekkel és fiatal felnőttekkel összefüggésben emlegetni, holott egy szintén friss, külföldi felmérés eredményei azt mutatják, az idősek esetében az iszákosság és az alkoholfogyasztás mennyisége is jóval nagyobb, mint fiatalkorban. A kutatók szerint a legvalószínűbb oka ennek a jelenségnek az lehet, hogy esetükben már nagyobb mennyiségű italra van szükség, hogy a megszokott hatást elérjék. 
Sajnálatos tény, hogy
Az öngyilkosságot 
Speciális területet jelent a serdülőkorúak öngyilkosságainak kérdése, itt
Az öngyilkossági kísérlet elkövetése, mint potenciális krízisállapot egyértelmű ok a pszichiátriai vizsgálatra, sőt a .jpg)
Mi utalhat arra, hogy Ön depresszióban szenved?.jpg)
Alvászavar.jpg)
Fáradtság, illetve a gesztusok lelassulása.jpg)
A gyerekek, a kamaszok, az idősebb felnőttek különbözőképpen reagálhatnak a depresszió kialakulására. Ezekben a csoportokban a tünetek különböző formát ölthetnek. 
Egy egereken végzett kutatás szerint ugyanis 
Bár ezzel a ténnyel a kismamák többsége tisztában van, mégis, egyes irodalmak szerint 
A 
Gátolja azok megfelelő fejlődését és szerveződését, ezáltal
.jpg)
Az értelmileg ilyen mértékben érintett gyerekek 
Bizonyos rendellenességeket, problémákat gyógyszeresen ugyan lehet kezelni, de az alapvető feladat e kórkép esetében nyilvánvalóan a megelőzés lenne! 
Ezúton szeretnénk megköszönni minden kedves Olvasónk, egész éves megtisztelő figyelmét !
A 
A bipoláris zavarokat 
A mániás epizódok kezelés nélkül 
.jpg)
A rokonság:
A kutatás hazai vezetője csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta: 
A felmérésben részt vevő 
Az alkoholfogyasztás is 
A drogok továbbra sem olyan elterjedtek, mint a legális szerek, de így is minden ötödik diák kipróbált már valamilyen tiltott szert Európában. 
– Mikor válik valaki netfüggővé?
– A magyarok általánosságban mennyire hajlamosak a függőségekre?
Napjainkra a világ jelentôs részén
A zsírszövet eloszlása 
Különösen jelentôs az abdominális típusú elhízás kapcsolata a
Ezenkívül ismert, hogy zárt etnikai közösségekben, mint pl. a
Kezelés, megelôzés 
Étetmódi vá(tozások.
Az evészavarral küzdő 
A fiúk mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg 
Az evészavarok kezelésében
A viselkedés- és kognitív terápiák viselkedésváltoztatással, az evéssel kapcsolatos szokások, gondolatok újraformálásával, újratanulásával dolgoznak hatékonyan.
A megszólalók között volt, aki már 8 éve száraz, volt, aki 7 hónapja. Vannak férfiak és nők, fájdalmasan fiatalok és idősek.
Amit NEM tesz az AA 
A beszélgetés ideje alatt körbe megy egy kis kosár, mindenki annyit dob bele, amennyit jónak lát -a nagy összegű adományokat kifejezetten ellenzik-, sokan egy- kétszáz forintot dobnak bele, van, aki semmit. Közben egy kekszes kosárkát is körbeadnak.
– Az első pohár bort 
Másnap reggel a klubmozgalom vezetői 
– A zalaegerszegi klub a nyolcvanas években gyorsan fejlődött. 
– Egykori „klubos fiatalok” gyakran kérdezik tőlem, hogy alkalmanként megihatnak-e egy-egy pohár bort. Mindig elmondom, hogy megtehetik, csak legyenek mértéktartók, ne essenek át a ló túlsó oldalára 
A drunkorexia az Egyesült Államokban széles körben elterjedt módszer a fogyókúrázók körében
Drunkorexia fogalma
Bunnell
A mérsékelt alkoholfogyasztás egyéb bajokhoz is vezethet: májkárosodást okoz és szerepet játszik a lelassult reflexek miatt bekövetkezett balesetekben 
A kutatók meghatározása szerint napi egy ital 4 dl normál sört, illetve alkoholos üdítőt, vagy 2,5 dl malátasört, vagy másfél dl bort, vagy 45 ml 80 százalékos tömény szeszt jelent.
Utolsó kommentek