Míg a városban elsősorban hajléktalanokat veszélyezteti a megfagyás, addig a természetben a téli kirándulások, sportok óvatlan vagy felelőtlen kedvelői a szenvedő alanyok.
Fagyási sérülések kialakulása
Fagyási sérülésről akkor beszélünk, amikor a hideg hatására szövetroncsolódás következik be. Elsősorban a test azon részei veszélyeztetettek, amelyek a hideg ellen nem kellően védettek, s így könnyen túlhűlnek, kisebb-nagyobb mértékben roncsolódnak. Különösen az orr, fül, illetve az ujjak érintettek. Sok tekintetben hasonló az égési sérülésekhez. Súlyossága függ a sérülést okozó hőmérséklettől, valamint attól, mennyi ideig hatott a hideg az érintett szövetekre. Míg a városban elsősorban hajléktalanokat veszélyezteti a megfagyás, addig a természetben a téli kirándulások, sportok óvatlan vagy felelőtlen kedvelői a szenvedő alanyok, de különböző vegyi anyagok, pl. folyékony nitrogén is okozhat súlyos fagyási sérülést.
A fagyási sérülés során a sejtekben lévő víz megfagy és a kialakuló jégkristályok súlyosan roncsolják a sejteket, amely az esetek többségében azok halálához vezet. Ennek megfelelően elsősorban azon szöveteink a legveszélyeztetettebbek, melyek víztartalma nagy, így az izmok és idegek különösen érzékenyek, míg a csontok kevésbé. Fagyási sérülés azonban nemcsak fagypont alatti hőmérsékleten következhet be. Fagypont felett néhány fokkal a hajszálerek összehúzódással védekeznek, melynek következtében a perifériákon jelentősen lecsökken, vagy akár meg is szűnik a vérellátás. Az így kialakuló oxigénhiány szintén sejthalált okoz.
A fagyási sérülés típusai
A fagyási sérüléseknek négy fokozatát különböztetjük meg:
Elsőfokú fagyás: A bőr felszínét érinti, elfehéredéssel, zsibbadással jár együtt. Az ujjak végén, a füleken, az orron, az állon, az orcákon lép fel gyakran. A felmelegedést követően égő fájdalom jelentkezik, és élénkpiros gyulladásos, viszonylag kis kiterjedésű folt vagy foltok láthatók a bőrön. A bőr regenerálódásával magától és jól gyógyul. Néhány nap elteltével hámló foltok emlékeztetnek a fagyás helyére.
Másodfokú fagyás: A bőrnél mélyebb szövetrétegeket nem érint. Az érgörcs miatt kékes színű lehet a terület. Jellegzetes jelei a bőrpír, a vizenyő és a mintegy fél nap múltán kialakuló hólyagok, melyek két-három hét alatt száradnak le.
Harmadfokú fagyás: A bőr teljes mélységig roncsolódik, így a bőralja is károsodhat. A fagyott területen a bőr viaszos színű, vérzéses hólyagok képződnek rajta. Idővel a mélyebb szöveti sérülés jeleiként fekete, kemény és száraz pörkök alakulnak ki rajta, a bőr kifekélyesedik. Lüktető, éles fájdalommal jár.
Negyedfokú fagyás: Mély szövetelhalást jelent, egészen az izomszövetekig és csontokig hatol. A terület kemény, felmelegítés után márványozott, kék, majd bíborszínű lesz, és igen érzékennyé válik, üszkösödni kezd.
A fagyási sérülések ellátása
A fagyási sérült ellátásának első lépéseként meg kell akadályozni a további lehűlést. Lehetőleg vigyük a sérültet meleg helyre, vagy legalább takarjuk be. Az esetleg vizes ruhadarabokat távolítsuk el, cseréljük őket szárazra. A legfontosabb teendő a sérült szöveti területen a vérkeringés helyreállítása. Ennek feltétele, hogy ha szorító, szűk ruhadarab akadályozza ezt, akkor azt a lehető leggyorsabban el kell távolítani. Ugyancsak el kell távolítani a testékszereket (gyűrű, karkötő stb.). A fagyott felszínt lassan, fokozatosan kell fölmelegíteni, de csak akkor, ha nem áll fönn az újrafagyás veszélye. Ehhez a fájdalmas és érzéketlen hideg területet egyáltalán nem szabad dörzsölni, különösen hideg, piszkos hóval nem, nehogy még nagyobb területen fagyást és mechanikai sérülést, sőt tetanuszos fertőzést okozzunk. A lehűlt testrészeket testmeleggel vagy langyos, fokozatosan testhőmérsékletűre melegített vízfürdővel kell felmelegíteni. A sérültet meg kell kérni, hogy végtagjait mozgassa. A fagyott embernek adjunk - alkoholmentes! - meleg italt.
Elsőfokú fagyásnál elegendő egy steril kötés felhelyezése. Magasabb fokú fagyás esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is járhat, ezért súlyosabb esetben mindenképpen orvosi segítségre van szükség. A pulzust és a légzést figyelni kell. Az eszméletlen fagyott embernek légutat kell biztosítani!
Mit NE csináljunk a fagyási sérüléssel:
TILOS a sérülést dörzsölni!
TILOS a sérülést meleg víz alá tenni!
TILOS a gyors, hirtelen felmelegítés!
Előzzük meg!
Mint mindig itt is hangsúlyoznunk kell a megelőzés fontosságát. A megfelelő, réteges öltözék nemcsak a fagyási sérülések, hanem a kihűlés veszélyét is csökkenti. Persze nem elegendő a sok ruha, ha azok nedvesek, mert a nedves ruha fokozza a test hőleadását. Ügyeljünk fokozottan fejünk és a gyermekek védelmére téli sportok vagy egyszerű séták alkalmával is. Mindenki legyen tisztában azzal, hogy az alkohol és a kábítószerek fokozzák a fagyási sérülések és a kihűlés kockázatát. Hosszabb autóút előtt mindig tegyünk pokrócot vagy izolációs fóliát gépjárművünkbe. Az izolációs fólia kiválóan alkalmas a további kihűlés megelőzésére, de egyes típusai a nyári meleg ellen is védenek.
Mit tesznek a kiérkező mentők?
A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátások csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet.
Naponta jönnek hírek a szabadban, az utcán vagy az otthonukban holtan talált emberekről, akiket a hideg ölt meg.
Beköszöntött az igazi téli hideg, ami ismét ráirányítja a figyelmet a fagyhalálra. Pedig nem is lenne szabad, hogy akár egykihűléses esetis megtörténjen. Ezen halálesetek közös vonása, hogy többnyire elkerülhetőek lehetnének kicsivel több odafigyeléssel, ha jobban tudnánk magunkra és egymásra vigyázni.
Veszélyeztetettek
A fagyhalál bizonyos körülmények közt bárkit elérhet - egy-egy téli túrán, síelés közben, autóbalesetben is kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy cselekvésre képtelenül van kitéve a hidegnek, egészen a végzetes kihűlésig. Ugyanakkor nem ez a jellemző: a veszélyeztetettek köre jól meghatározható. Igen könnyen kerülhetnek bajba azok, akiknek a hőérzékelését az alkohol mintegy kikapcsolja, így a veszélytudatuk sem működik, ezért például a hideg ellenére lefekszenek a szabad ég alatt vagy egy fűtetlen helyiségben. Városban afagy leginkább a hajléktalanokat fenyegeti, akik közterületek zugaiban, parkerdőkben felhúzott kalyibáikban húzzák meg magukat, fűtés nélkül, hiányos, könnyen átnedvesedő ruházatban, egyébként is rossz egészségi állapotban. Vidéken is a legszegényebbeket veszélyezteti leginkább: azokat, akiknek vagy nincs mivel fűteniük, vagy idős koruk, betegségük, fizikai, esetleg mentális korlátozottságuk miatt nem képesek meleg szobáról gondoskodni maguknak. Általában az extrém hideg a felsoroltakon kívül fokozottan fenyegeti az kisgyermekeket, a szív- és keringési betegségben szenvedőket és az időseket - rájuk ilyenkor a szokottnál jobban kell vigyázni, hogy elkerülhessék a fagyási sérüléseket illetve a kihűlést.
A kihűléshez még csak mínuszok sem kellenek
Súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy kihűlés csak extrém alacsony hőmérsékleten fordulhat elő. A fagy miatti szövetroncsolódás bekövetkezhet valóban úgy is, hogy a nagy hidegben lehűlt test sejtjeiben lévő víz jégkristályokká fagy. Többnyire azonban a fagyási sérülés közvetett módon következik be: az okozza, hogy a szervezet a hideg hatására összehúzza a vérereket, hogy csökkentse a hőleadást. Az összeszűkült erek nem tudják megfelelően ellátni vérrel a szöveteket, így azok oxigénhiányosakká válnak, roncsolódnak, elhalnak. Az ilyen fagyási sérülés bekövetkezhet akár már plusz hat Celsius fokos hőmérsékletnél is, különösen, ha a szervezet hőleadását más körülmény (például nedves ruházat vagy erős szél) is növeli. Kiemelten veszélyeztetettek azok, akiknek valami miatt nem megfelelő a vérkeringése, például a kisgyermekek, az idősek, a mozgáskorlátozottak és az érszűkületes betegek.
A kipirult bőrtől a fagyhalálig
Igaz lehet az a népi bölcsesség, hogy a melegben tartott láb az egészség egyik alapja, hiszen először a végtagok hűlnek át. A túl sokat hidegen tartózkodó a kezeit, lábait hidegnek, később merevnek, zsibbadtnak érzi. A bőr sápadttá, vértelenné válik, később érzéketlen lesz. A didergés, vacogás, vagyis az ajkak, kezek remegése azt jelzi, hogy a test hőmérséklete jelentősen lecsökkent. A fagyásnak kitett testrész (a végtagok mellett ez leggyakrabban az orr, a fül, az állcsúcs) nagyon fázik, majd erős fájdalmak jelentkeznek. Ez a fájdalom a tartós hideg hatására később megszűnik, de ez még rosszabb, hiszen annak a jele, hogy az idegek már érzéketlenné váltak a fagyott testrészben. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint "csontig hatol", a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak. A felszíni fagyási sérülés enyhe bőrgyulladással megúszható, néhány nap múlva hámló foltokkal gyógyul. A bőr mélyebb roncsolódása hólyagok, illetve súlyosabb esetben fekélyek kialakulásával jár, ezek igen nagy fájdalmat okoznak és csak hosszú idő alatt gyógyulnak, akkor sem nyom nélkül. Nemcsak a bőr felszíne mutatja később is az elszenvedett szöveti roncsolódást (sötétre "mumifikálódott" foltokkal, fekete, száraz pörkökkel) hanem sok esetben egyéb, idegi, ízületi károsodások is visszamaradnak. Előfordulhat, hogy amputáció is szükségessé válik. A legsúlyosabb fagyás esetén a testrész kemény, márványozott, kék, bíborszínű foltokkal. Ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani és a sérültet időben elsősegélyben részesíteni, akkor bekövetkezik a test teljes kihűlése, a fagyhalál. A testhőmérséklet csökkenésével a mozgás lelassul, a beteg tudata beszűkül, így az érzékei, agya nem riasztja a veszélyérzetét sem. Ha ilyenkor a hidegben elalszik, vagy elveszíti az eszméletét, akkor külső segítség nélkül nincs esélye a túlélésre.
Hogyan segíthet?
Az elsősegély-nyújtó első teendője, hogy megakadályozza a sérült további lehűlését: mielőbb meleg, száraz helyre kell vinni, vagy legalább száraz takarókkal betakarni. A felmelegítésnek fokozatosan kell történnie, ha van rá mód, akkor a legjobb langyosról lassan testmelegségűre melegített fürdővel. A fagyott testrészekben a normális vérkeringés helyreállítása fontos, de csak óvatosan: tévhit például, hogy dörzsöléssel (főleg hóval dörzsöléssel!) jót tehetünk. A fagyás miatt roncsolódott bőr és szövetek ugyanis nagyon sérülékenyek, így az erőteljes dörzsöléssel könnyen még nagyobb bajt okozhat a jó szándékú elsősegély-nyújtó. Súlyosabb fagyás esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is járhat, ezért orvosi segítségre van szükség.
Vigyázzunk egymásra!
A bajba jutott egy idő után már képtelen magán segíteni, így mindent meg kell tenni azért, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe. A "vigyázzon magára!" nem üres szó, de legalább ilyen fontos a "vigyázzunk egymásra!" embersége is. A fokozottan veszélyeztetettek, tehát az idősek, a betegek, a fedél nélküliek, a szegények, az alultápláltak, az alkohol- vagy drogfüggők élete múlhat azon, hogy valaki (családtag, szomszéd vagy más, segítő személy) figyel-e rájuk, ránéz-e, rákérdez-e, hogy vannak, befűtöttek-e, van-e meleg takarójuk, ennivalójuk. A jókor nyújtott segítség, kölcsön, tüzelő, meleg tea, jó szó életet menthet, annál is inkább, mert a fagyhalál-esetek egy része az öngyilkossággal rokon: az illető úgy érzi, nem bírja tovább, és a kihűléssel lassuló érzékeivel hamarabb eljuthat abba a lelkiállapotba, amikor már feladja a további harcot és szinte kívánja a halált. Ezért ha valaki olyan emberről tud, akit a kihűlés veszélye fenyeget, vagy a hidegben az utcán alvó embert lát, próbáljon meg segíteni maga, vagy szóljon a rendőrség, a katasztrófavédelem, a hajléktalanellátás vagy a mentőszolgálat illetékeseinek.
Alkohol, cigaretta, drog, szerencsejáték - ezek a leggyakoribb függőségek ma Magyarország. A szenvedélybetegeken próbál segíteni az Írisz Klub, ahova elsősorban alkoholproblémával küzdők járnak.
“A magyarországi HIV járvány megakadályozása közös felelősségünk”
(A Kék Pont AIDS -elleni küzdelem Világnapja alkalmából közölt sajtóközleménye)
Ugyan eltérő mértékben, de mindenkinek megvan a maga személyes felelőssége abban, hogy megakadályozzuk a HIV/AIDS vírus terjedését. A döntéshozóknak, szakmapolitikusoknak, szakmai szervezeteknek, a civileknek (szülőknek, pedagógusoknak), a megelőző kezdeményezéseket potenciálisan támogatni képes üzleti szektornak és a médiának közösen van csak esélye gátat szabni a Romániában és Görögországban már bekövetkezett HIV/AIDS robbanásnak. A különösen veszélyeztetett intravénás kábítószer fogyasztókat már nem csak elérni kell, de be is kell vonni a megelőző munkába, minél több ingyenes gyorsteszttel és felvilágosító tanácsadással, korszerű ártalomcsökkentő programokkal - hangsúlyozta a budapesti Kék Pont Alapítvány, az AIDS elleni közdelem Világnapja alkalmából megrendezett józsefvárosi szocio-kirándulásán.
„Magdolna és Lujza nyomában”címmel józsefvárosi szociotrip-re invitálta pénteken a sajtó képviselőit a Kék Pont Alapítvány, amely 2006 óta működteti tűcsere programját a Józsefvárosban. A rendhagyó sajtótájékoztató a nyolcadik kerület Palotanegyedéből indulva, egy buszosJózsefváros-nézés kapcsán mutatta be, hogy az alapítvány munkatársai és a velük kapcsolatban álló partnereik, miként látják személyes felelősségüket ártalomcsökkentő programjuk működtetése során. „Szerettük volna kerületi kontextusba helyezni a mostanában sokat emlegetett tűcsere programot, és megmutatni, hogy miért pont ott van a programunk, ahol van, a Magdolna és Lujza utca sarkán. Ezer szálon kötődünk ezekhez az utcákhoz, fontos nekünk a kerület egészségének és biztonságának ügye!”– mondta bevezetőjében Dávid Ferenc szociológus, a szocio-túra vezetője. Barna Erika kommunikációs igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy nem ők hozták ide a drogproblémát, ahogyan azt egyes döntéshozók állítják, ők mindössze reagáltak egy kialakult problémára, a saját eszközeikkel.„Nem akarjuk, hogy olyan negyed legyen a kerületben - amelyet összes színével, multikulturalitásával, hagyományaival együtt nagyon szeretünk - ahol a leszakadó csoportok elesnek a szükséges egészségügyi és szociális ellátástól, komoly és reális veszélyt jelent köztük a HIV járvány felbukkanása - tette hozzá. „Új korszakot kell nyitnunk. Az érintett, most mélynyomorban élő, kriminalizálódott csoportokat is be kell vonni az együttműködésbe. Olyan programokat kell kínálni nekik, amely a közös lakossági és társadalmi érdekekre összpontosítanak, a kirekesztéssel szemben, és amelyek vonzó életvezetési minták lehetnek számukra is, de amelyben ők is kötelezettségeket vállalnak” – hangsúlyozta Prof. Rácz József, a Kék Pont igazgatója. Atársasút egyes állomásain felszálló civilek és szakemberek meséltek a drogjelenséghez fűződő személyes viszonyukról, arról, hogy aktív polgárként mit tettek vagy tesznek a lakókörnyezetük biztonságosabbá tételéért. Bemutatkoztak olyan támogatók, akik társadalmi felelősségvállalásukból következően anyagi segítséget nyújtanak a civil szervezetnek.
Mit tesz a Kék Pont ártalomcsökkentő, tűcsere programja a HIV/AIDS járvány megelőzéséért?
A Kék Pont, a tűcsere programok között Magyarországon elsőként -az EMMI és a MAC Cosmetics támogatásának köszönhetően- idén ősszel beindította azonnali eredményt kínáló,nyálteszt-alapú HIV szűrését, tanácsadással. Jelenleg hetente két alkalommal van lehetőség szűrésre, egy ősztől megerősített, képzett önkéntes csapattal. Az utóbbi hetek szűrésein HIV pozitív klienst nem találtak, de a hepatitis fertőzöttségi arány továbbra is 80%.
a Norvég Civil Alap pályázati támogatásával, decemberben indul PEER Kapitányprogramjuk. A sorstársakat bevonó, a tűcsere programba járó intravénás fogyasztók közül kiválasztásra került kliensekkel együtt megkezdik munkájukat aHIV szűrést népszerűsítő, a drogszemét-begyűjtő, a jogi tanácsadást nyújtó, a prostituáltak kiszolgáltatottságán segítő, az adománygyűjtő és a nyilvánosság-média munkacsoportok. A program alakulásáról és eredményeiről az alapítvány honlapján, külön menüpontban, és egyéb közösségi média csatornákon keresztül fognak folyamatosan tájékoztatni.
a „Csere Csak Csajoknak”, speciálisan nőknek szóló program – melyben hétfőnként csak női segítők fogadnak csak női klienseket- egy svájci tanulmányút tapasztalataira építve és a MAC AIDS FUND támogatásának köszönhetően - igyekszik minél több információt és eszközt adni a korszerű fogamzásgátláshoz, erősíti a szex-edukációt, a nőknek szóló egészségügyi - és higiénés felvilágosítást.
Kérdésekre válaszolva, a Kék Pont képviselői elmondták, hogy szemben azzal a kerületi önkormányzati kommunikációval, miszerint "az év végén véget ér a tűcsere-program Józsefvárosban", mivel az önkormányzatfelbontottaaz alapítvánnyal az együttműködési megállapodást, a tűcsere program nem zár be.Érvényes szolgáltatási finanszírozási szerződésben a magyar állammal állnak, a szükséges hatósági engedélyek birtokában, melyek értelmében szenvedélybetegek alacsonyküszöbű -és közösségi ellátását végzik a kerületben.A Kék Pontnak sem korábban nem volt, sem jelenleg nincs olyan támogatási szerződése az Önkormányzattal, amelynek felmondásával az Önkormányzat megszüntethetné az alapítvány tűcsere szolgáltatását.
További csatolt anyagok:
- Prezentáció a Kék Pont adatairól: kliensek jellemzői, a fogyasztott szerek aránya, átlagos napi elvitt injektorok és visszahozott injektorok száma, a görög és román helyzet bemutatása.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) folyóirata, az Eurosurveillance Magyarországot járványügyi szempontból a legveszélyeztetettebb tagállamok közé sorolta
Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára az idei AIDS világnap alkalmából kiadott mai közleményébenoptimizmusának ad hangot, mivel a jelek szerint globális szinten a HIV járvány terjedését sikerült megfékezni. Emellett ugyanakkor aggodalmát is kifejezi azzal kapcsolatban, hogy a járványveszély bizonyos országokban és bizonyos kockázati csoportok körében továbbra is súlyos – és ennek az oka szerinte az, hogy ezeket a csoportokat az államok kriminalizálják és kirekesztik a társadalomból. Ilyen csoport például az intravénás droghasználóké. És ilyen ország például Magyarország is.
Az ENSZ AIDS-ellenes szervezete, a UNAIDS ideijelentéséből kiderül, hogy az intravénás droghasználók a világ népességének csupán 0,2-0,5%-át teszik ki, de a HIV pozitív népességen belüli átlagos arányuk eléri 10%-ot, sőt, Ázsiában a 28%-ot. Mit javasol a UNAIDS a járvány megfékezésére? Három dolgot: az önkéntes, névtelen és ingyenes HIV szűrés és tanácsadás elérhetővé tételét a drogfogyasztóknak, az utcai heroint metadonnal vagy buprenorfinnal helyettesítő gyógyszeres kezelő programok kiterjesztését és a steril fecskendők és tűk elérhetővé tételének növelését, mégpedig drogfogyasztóként legalább évi 200 steril fecskendő kiosztását.
Magyarország sajnos mindhárom mutató alapján rosszul teljesít a HIV megelőzés terén – sajnos rosszabbul, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ezt nem csak az én állítom, ezért senki ne vegye öncélú "riogatásnak". Az Eurosurveillance című szakfolyóiratban epidemiológus szakemberek tollából minap megjelent cikk ugyanezen szempontokból vizsgálta meg az egyes EU tagállamok járványügyi veszélyeztetettségét. Megvizsgálták az egyes tagállamokban, hogyan alakult 1) a HIV vírus előfordulása (prevalenciája) a drogfogyasztók körében; 2) az intravénás szerfogysztás trendjei, a hepatitis C vírus prevalenciája, mint a járvány kitörésének előjelei; 3) a helyettesítő gyógyszeres kezelés (ún. opiát szubsztitúciós terápia, avagy metadon és buprenorfin fenntartó kezelés) lefedettsége az intravénás szerfogyasztók körében; és 4) a tűcsere programok lefedettsége.
Az eredményeket három színnel osztályozták. Ha zöld a jelzés, nincs veszély. A sárga jelzés aggodalomra ad okot. A vörös jelzés járványügyi vészhelyzetet jelöl. Csupán két olyan ország volt, ami négyből három kategória esetében is vörös jelzést kapott: Ciprus és Magyarország. Mert bár Magyarországon még mindig mérhetetlen (alacsony) a HIV előfordulása az intravénás drogfogyasztók körében, ez a kutatók szerint nem ad okot arra, hogy elégedetten hátradőljünk, hiszen megtalálható nálunk a járvány kitörésének minden feltétele.
Először is, alacsony a szűrő és tanácsadó programok lefedettsége, hiszen megszűnt az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) fertőző betegségeket monitorozó programja, ami pedig alig pár millió forintba kerülne évente. Így tehát a jelenlegi trendekről gyakorlatilag nincs megbízható tudásunk, még azt sem tudhatjuk meg, ha kitört a járvány. Másodszor, rendkívül kedvezőtlen trendek játszódtak le az intravénás drogfogyasztói szcénában: a heroin eltűnőben van, helyette elterjedt a dizájner drogok injektálása. Míg a heroint 3-4-szer szúrták egy nap, addig ezeket a szereket akár 15-ször is, tehát nő a fecskendőmegosztás veszélye is. A hepatitis C előfordulása igen magas, különösen a fővárosi drogfogyasztók körében, ami a fertőzésveszély nagyságát jelzi. Harmadszor, az opiát szubsztitúciós programok lefedettsége alacsony (kb. 800 ember évente), a teljesítmény-volumen korlát miatt nem sikerült számukat növelni – pedig ha még időben megtették volna, talán most jóval kevesebben álltak volna át a dizájner drogok injektálására. A ma dizájner drogokat fogyasztóknál a metadon és buprenorfin már nem alternatíva. Negyedszerre, az elmúlt évben jelentősen (35%-al) csökkent a tűcsere programok lefedettsége a pénzügyi támogatások megcsappanása miatt. A 2011-es 114-ről 2012-re 74-re csökkent a kliensekre jutott évi kiosztott steril fecskendők száma. Ez jóval a UNAIDS által ajánlott évi 200 darab alatt van, 100 alatt pedig a tűcsere programok hatékonysága is kérdéses. Ha a Józsefvárosban megszűnik a tűcsere, még ennél is alacsonyabbra süllyedhet.
Abban a két európai országban, ahol néhány évvel ezelőtt hasonló folyamatok játszódtak le – Románia és Görögország – ma sajnos HIV járvány tört ki a drogfogyasztók körében. Ezekben az országokban most úgy tűnik, a kormányok végre megértették, hogy mi a megoldás, és azóta hathatós intézkedéseknek lehettünk szemtanúi a UNAIDS által javasoltak terén. Athénban nemrégen még ellenőrzött injektáló szobát is bevezettek, hogy így szorítsák vissza a fertőzéseket (olvass róla bővebben itt!) a mintegy 25 ezres intravénás drogfogyasztói populációban.
Egy a gazdasági válság sújtotta országban mindig nehéz erőforrásokat átcsoportosítani olyan területekre, mint a HIV-megelőzés. Számos példa bizonyítja azonban a világon, hogy ezt nem lehet megspórolni, mert hosszú távon nagyobb költséggel jár a tétlenkedés. A görögökön kívül ott van például egy nálunk jóval szegényebb ország, Mauritius, amelyet különösen sújtott az intravénás drogfogyasztás és a nyomában járó HIV-járvány. A UNAIDS éves jelentése mégis sikersztoriként emeli ki a mauritius-i példát, hiszen az ottani kormányzat a drogfüggők ellátásába és a tűcsere programokba fektetett pénz növelésével eredményesen visszaszorította a HIV járványt. Magyarországnak jelenleg még esélye van arra, hogy a járvány kitörését is megelőzze - ezt az esélyt nem szabad elszalasztani.
Egyre több az új HIV-eset és AIDS megbetegedés. A HIV-vel élőket még mindig erősen stigmatizálja a társadalom nagy része, rendszeres diszkrimináció áldozatai az egészségügyben. Magyarországnak 3 éve nincs AIDS stratégiája.
Fura sajtótájékoztatón próbálták meg a Két Pont Alapítvány munkatársai felhívni a figyelmet egy fenyegető HIV-járvány veszélyére. Két tucat újságírót egy méretes turistabuszba pakoltak, és körbeutaztatták őket Józsefvároson. Az egészből mégsem lett nagyon kínos etnoszafari, mert a Kék Pont tagjai ezer szállal kötődnek a kerülethez, az utolsó szögig ismerik ezt a környéket, és régóta próbálnak meg segíteni az itt élő kábítószer-fogyasztóknak.
Mert a környéken sokan élnek, akik lövik magukat. A probléma régóta jelen van, sosem volt titok, de az önkormányzatoknak mindig egyszerűbb volt félrenézniük. Az ártalomcsökkentéssel és konzultációval foglalkozó alapítványnak 2006-os ideköltözése óta 3000 regisztrált kliense lett, hatvan százalékuk a kerületben él.
A szociotrip célja kettős volt, egyrészt az AIDS világnapja miatt felhívni a figyelmet a létező veszélyre, másrészt pedig megmutatni az újságíróknak azt a környéket, ahol többségük valószínűleg még nem sokat mászkált. És mindezt bármiféle stigmatizálás nélkül. Ingoványos feladat, amit könnyen lehetne belevezetni a szegénységen való egzotikus elcsodálkozás csapdájába. De ezt a buszúton ügyesen kerülték el azzal, hogy sok olyan embert vontak be a beszélgetésbe, akik maguk is itt élnek, itt nőttek fel.
A Kék Pont koordinátora, Dávid Ferenc, aki a túrát is vezette pénteken. (Fotók: Botos Tamás)
Valaki itt katasztrófát teremt
A Kék Pont a közelmúltban azért került be ismét a hírekbe, mert a VIII. kerület polgármestere, Kocsis Máté látványosan nekiment a szervezetnek. Felmondta az együttműködést a civilekkel, majdkirakták őketa kábítószerügyi egyeztető fórumból is. Az önkormányzati érvelés szerint a Kék Pont főleg más kerületek drogosait szolgálja ki, tűcsere helyett tűosztást folytatnak, sok az eldobált fecskendő a köztereken, és a program jelenléte gyakorlatilag közegészségügyi katasztrófát jelent a kerület számára.
És bár a pénteki túrát az AIDS világnapja miatt szervezték meg, érezni lehetett, hogy az önkormányzat vádjainak megcáfolása is cél.
De a lényeg tényleg azon volt, hogy a Kék Pontnál valós közegészségügyi katasztrófától tartanak. Romániában és Görögországban is ugrásszerűen nőtt meg a válság óta a HIV-fertőzöttek száma az intravénás szerhasználók között. Éppen mert a megszorítások miatt nem volt pénz az olyan megelőző és ártalomcsökkentő programokra, mint amiket a Kék Pont is végez Budapesten.
Ma Magyarországon nem tudni HIV-fertőzött intravénás szerhasználóról.
De a Kék Pont szakértői szerint ez nem a szakellátás minőségének köszönhető, pusztán szerencse.
A Szabóékként bemutatott pár évek óta él Józsefváros közepén. És bár valóban látni szerhasználókat, soha semmiféle konfliktusuk nem volt senkivel, teljesen élhető környéknek tartják a kerületet. Viki pedig egy éve már önkéntesként dolgozik a Kék Pontnál, főleg a csak női klienseknek meghirdetett Csajnapokon szokott segíteni.
A túra végén a Kék Pont központjában Rácz József igazgató foglalta össze a legfontosabb adatokat. Például hogy tavaly az új klienseiknek 18 százaléka volt 19 éves vagy annál fiatalabb. Köztük sok az olyan fiatal, aki a belépő, azaz elsőnek kipróbált drogja is már intravénás szer volt.
Komoly veszélyt hordoz magában az a trend is, hogy míg a heroinfogyasztás 2006 óta szinte megszűnt, az amfetaminok pedig erősen szorulnak vissza, nagyon jönnek fel a vénásan lőtt designer drogok. Ezekkel több baj is van: egyrészt ha valaki függőségben szenved, sokkal több napi szúrásra van szüksége, mint a régi drogoknál. Itt akár napi tíz szúrás is előfordulhat, ez pedig jelentősen növeli a fertőzések kockázatát. Másrészt az ismeretlen, többször többféle összetevőkből összeállított designer drogokkal kiütött pácienseket kezelni is sokkal nehezebb, és nincs is hova tovább küldeni őket.
Rácz beszélt arról is, hogy a szakirodalomban és a nemzetközi szakmai értékelésekben soha nem számít indikátornak, hogy hány tű jut vissza egy tűosztó helyre. Ez ugyanis elsősorban nem a programon múlik, hanem a klienseken. Fontos szakmai szempont viszont, hogy hány tű jut egy kliensre egy évben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása a minimum 100 tű/kliens/év arányt írja elő, mint ajánlott követelményt, 200 tű fölött működik jól egy program. Ehhez képest a Kék Pont tűcseréjében ez az arány 2012-ben 87 tű volt. Ennyire volt pénz.
Tavaly amúgy 1410 kliens az év folyamán 122.892 tűt vitt el tőlük, ebből 78.559 darab került vissza a központba. A statisztikák azt mutatják, hogy az sem hozott változást, ha szigorították a kiadás feltételeit (erre financiális okokból volt szükség), ettől még nem került vissza több tű a szakemberekhez.
Barna Erika, a Kék Pont kommunikációs igazgatója. A VIII. kerületben született, itt is nőtt fel. Az egyetem elvégzése után a Magyar Rádiónál kezdett el dolgozni, itt lett alapító-szerkesztője a Drogéria című műsornak, 2007 óta a Kék Pont munkatársa.
Keleten már nagy a baj
Közben pedig aggasztó tendenciák látszódnak Európában. Görögországban és Romániában is megsokszorozódott a HIV-fertőzöttek aránya az intravénás szerhasználók között, Romániában három év alatt a tízszeresére, 11,6 százalékosra nőtt az arány. A külföldi példák is azt mutatják, hogy ha felüti a fejét a fertőzés a szerhasználó közösségen belül, nagyon nehéz megállítani. A görögök meg éppen a tűcsereprogram kiterjesztésével próbálják megfékezni a kórt.
Gyékiss Roland, az alapítvány koordinátora arról beszélt, hogy négy indikátor van, amit figyelni kell a HIV-fertőzés elterjedésével kapcsolatban. Egyrészt a designerdrogok terjedését, mert ezek a fajta kábítószerek jóval több szúrást igényelnek. Számít még a Hepatitis-C fertőzöttek száma. Országos átlagban amúgy ez az arány alacsony a maga 30 százalékával az intravénás használók között, de Józsefvárosban 2011-ig 80 százalék fölött mértek, ami viszont aggasztó szám. Azóta nem mérnek, mert az Országos Epidemiológiai Központtal közösen végzett szűrőkampányokra elfogyott a pénz.
Sokat számít, hogy hányan és milyen kezelésben, konzultáción vesznek részt. Itt is akadnak gondok, a Kék Pont évente 80-100 embert tud a konzultációs programjába bevonni, ennél persze jóval több embernek kéne segítség. És hiába ismerten fertőzött terület a Józsefváros több területe is, mégsem sikerült még itt drogambulanciát sem elindítania az államnak.
A negyedik indikátor pedig a HIV-fertőzöttek száma az egész társadalmon belül. Ebben pedig Magyarország szerencsére jól áll, kevés fertőzött ember él az országban. De a szakértők szerint ez inkább a szerencsének tudható be, semmint a jól működő egészségügyi megelőző mechanizmusoknak.
A Kék Pontnál tavaly óta tudnak nyálteszteket végezni, ennek nagy előnye, hogy húsz percen belül kiderül, fertőzött-e a kliens. Egy ilyen teszt nyolcezer forintba kerül, az ehhez szükséges pénzt már második éve a MAC Cosmetics AIDS-ellenes alapjától kapják, évi ötmillió forintot. Ezt csak azért érdemes külön említeni, mert ez nem olyan terület, ahova állami vagy magánforrások olyan nagyon szeretnék önteni a jótékonysági pénzeket. Pedig szükség az lenne rá. A nyáltesztek is a korábbi eredményeket erősítették meg: HIV-fertőzöttet szerencsére még nem találtak, de a Hepatitis-C-t nyolcvan százalék fölött mérték a klienseik között.
A Diószeghy Sámuel utca, ahova a szociális munkások is csak úgy mennek ki, ha mindenkit ismernek a környéken.
Idén elindult a Kék Pont még egy programja, amiben a norvég alap segítségével a klienseik közül néhány hangadóbb karaktert fognak beszervezni, akiknek majd az lesz a dolguk, hogy a közösségen belül terjesszék, hogy mindenki menjen szűrésre. Ez most a legnagyobb kihívás, hogy minél több embert bevonjanak a szűrőprogramba.
Hozott változást a szerhasználók életében a hétfőnként futó csajnap is. Ilyenkor csak női kliensek jöhetnek, a helyszínen is csak női munkatársak várják őket. Erre azért volt fontos, mert bár korábban is jártak nők tűcserére, de rendszerint csendben, meghúzva magukat, nem mertek megnyílni, nem lehetett velük beszélgetni. Ezen akarnak változtatni ezzel a programmal, amit amúgy svájci példákból merítettek. Ott hasonló program működik a szexmunkások számára. Ez már csak apró sokkoló adalék, hogy akiknek 70-80 százaléka magyar. Ezért mostanában vannak svájci szociális munkások, akik elkezdtek magyarul tanulni.
A nyomor mindent elpusztít
A Kék Pont életében nem hozott sok gyakorlati változást, hogy az önkormányzat felmondta velük az együttműködést. Eddig sem kaptak önkormányzati támogatást, működésüket ezért napi szinten nem zavarta meg Kocsis Máté bekeményítése. Abban viszont minden szakértőjük egyetért, hogy rendészeti eszközökkel úgysem lehet mit kezdeni a problémával. A buszon szintén felbukkant Sárosi Péter, a TASZ drogprogramjának vezetője is. Ő kilenc éven át élt a kerületben, már a Kék Pont megjelenése előtt. Már akkor is voltak eldobott fecskendők, akkor is voltak olyan embertelen körülményben lévő épületek, ahova szerhasználók mentek belőni magukat. Sárosi Móriczot idézve mondta, hogy a kerület lakóinak nagy része tisztes szegénységben él. Ez pedig lehet ösztönző állapot is, amiből az ember ki akar törni. De van egy réteg, aki a nyomorban él. És a nyomor pusztít, mint a szennyes árvíz.
Minden nagyobb nyugati városban vannak olyan területek, ahol az intravénás kábítószer és a pusztító nyomor egymásra talált. És rendészeti eszközzel sehol nem sikerült ezt felszámolni. Szociálpolitika kéne, rendes szűrés, ártalomcsökkentés. Meg mondjuk ellenőrzött belövőszobák, ahogy aztlegutóbb egy fideszes politikus is javasolta.
Rendhagyó városnéző szociotripet szervezett a Kék Pont Alapítvány, hogy felhívja a figyelmet a HIV fertőzés megelőzésének fontosságára, és az intravénás droghasználók tűcsereprogramjára. Az úton azokat a helyszíneket mutatták be, ahol a program kliensei mindennapjaikat töltik, közben a terület problémáiról és munkájukról meséltek. A kerület újabban szóba se áll velük, de nemzetközi elismertségük és támogatottságuk egyre erősebb
A túrán a Kék Pont munkatársai és önkéntesei meséltek a kerületről, hangsúlyozva a Kék Pont klienseinek szemszögét. A hiteles zenei aláfestést Weszélyes Elemek és Dögös Palika andalító számai adták, miközben a Mátyás tér, a Diószeghy vagy a Dankó utca körül buszozva megtudhattuk, mikor hova jártak belőni magukat a környék drogfogyasztói.
Azt, hogy Zámbó Jimmy kocsmája hol állt, csak nagy vonalakban árulták el, a rendőrkonténer mellett elhaladva megtudtuk, hogy a szociális szakma látszatmegoldásnak tartja. Az is kiderült, melyik utcák azok, ahova a legkeményebb szociális munkások sem mernek mindig bemenni – de nem akarunk rossz reklámot csinálni egy utcának sem, ezért nem mondjuk meg, mit mondtak. Megtudtuk még, hogy a Fekete Delfinben találkozik a harmadik világ és a Józsefváros.
Nem rózsadombi jogvédők vagyunk – vonta le a végkövetkeztetést Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője, aki maga is kilenc évig élt a Józsefvárosban. Szerinte téves elképzelés, hogy a Kék Pont vonzotta volna a kerületbe a drogosokat, és naivitás azt hinni, hogy a tűcsere megszűnésével majd eltűnik a program által kiszolgált több ezer drogfogyasztó.
A Kék Ponttal a nyolcadik kerületi önkormányzat nemrég felmondta az együttműködési szerződést, és a kerületi drogügyi egyeztető fórumból is kikészülnek őket zárni. Az alapítvány igazgatója, Rácz József jelenleg a fórum társelnöke, ezért teljesen váratlanul érte őket a hír, ezzel együtt tovább keresik az együttműködés lehetőségét a döntéshozókkal. Közben nemzetközi elismertségét igazolja, hogy a MAC Aids Fundtól 5 millió forintos támogatást kapott idén másodszor, egy másik programjukat a Norvég Alap finanszírozza. A MAC-támogatást a szociotripen adták át szimbolikusan.
Képeinkért kattintson!Fotó: Huszti István
Magyarország egyelőre nagyon jól áll HIV-fertőzöttség szempontjából, de ez könnyen megváltozhat: ha megjelenne a HIV az intravénás droghasználók közösségében (például a tűcsere ellehetetlenülése miatt), ugrásszerűen növekedhetne a fertőzöttség, ahogy ezt más országok már megtapasztalták. A Kék Pont most arról próbálja meggyőzni a közvéleményt és a döntéshozókat, hogy más kárán tanuljunk – a megelőzés anyagilag is jobban megéri, mint a kármentés. Rácz József szerint a struccpolitika nem vezet eredményre, bármikor bekövetkezhet a HIV-robbanás: tűcserére, óvszerosztásra és folyamatos ellenőrzésre van szükség.
A program alapgondolata egyszerű: a drogosok attól nem fognak leszokni, hogy nem juthatnak steril tűhöz, viszont a biztonságos tűcsere lehetővé tétele képes a közös tűhasználat miatti fertőzés veszélyét csökkenteni. „Szerettük volna kerületi kontextusba helyezni a mostanában sokat emlegetett tűcsere programot, és megmutatni, hogy miért pont ott van a programunk, ahol van, a Magdolna és Lujza utca sarkán. Ezer szálon kötődünk ezekhez az utcákhoz, nekünk is fontos a kerület egészsége és biztonsága” – mondta Dávid Ferenc szociológus, a túra vezetője.
A Kék Pont nem csak elérni próbálja az intravénás kábítószer-fogyasztókat, hanem be is vonja őket a megelőzésbe. A Norvég Civil Alap támogatásával decembertől startol a PEER Kapitány program, melyben kiválasztott kliensek is részt vesznek a HIV szűrést népszerűsítő, a drogszemét-begyűjtő, a jogi tanácsadást nyújtó, a prostituáltak kiszolgáltatottságán segítő, az adománygyűjtő és a nyilvánosság-média munkacsoportok munkájában. A MAC Aids Fundtól kapott összegből többek közt azonnali eredményt mutató nyálmintás HIV-tesztet vezettek be elsőként Magyarországon, eddigi tapasztalatuk megerősítette az ismert adatokat: a hepatitis-fertőzöttség 80 százalékos klienseik körében, HIV esetet egyelőre nem regisztráltak. A pénzből óvszereket is fecskendőket is vásárolnak, és a program működését finanszírozzák.
A Kék Pont hangsúlyozta: továbbra is szeretnének együttműködni az önkormányzattal. Az alapítvány szerint a kerület tévesen nyilatkozta azt, hogy az év végén véget érne a tűcsereprogram Józsefvárosban. Ugyan az önkormányzat felbontotta az alapítvánnyal az együttműködési megállapodást, érvényes szolgáltatási finanszírozási szerződésük van az állammal, a szükséges hatósági engedélyeik is megvannak.
Nyugat-Európában csökken, keleten, Magyarországon is, folyamatosan nő az AIDS-betegek száma.
Idén november 10-ig több mint kétszer annyian betegedtek meg Magyarországon AIDS-ben, mint 2007-2011 között ugyanannyi idő alatt (45 hét). A folyamatosan emelkedő tendenciát jelzi, hogy tavaly már másfélszer több volt a beteg, mint korábban, és ehhez képest is 50 százalékkal magasabb az idei adat. Mindez abból a heti jelentésből derült ki, amelyet az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) tett közzé, a központ a szokástól eltérően egyelőre nem hozta nyilvánosságra a második és harmadik negyedévi HIV-fertőzési statisztikákat.
A heti járványügyi adatokból csupán az derül ki, hogy idén 45 hét alatt az importált esetekkel együtt összesen 44-en betegedtek meg AIDS-ben. Ugyanennyi idő alatt tavaly 30-an, a korábbi öt évben pedig átlagosan 20-an lettek AIDS-betegek november közepéig. Bár a betegséget megelőző HIV-fertőzésről nincsenek friss adatok, a korábbi statisztikák ezen a téren is igazolják a növekvő tendenciát. Idén az első negyedévben ugyanis 36 százalékkal többen kapták el a HIV vírust, mint tavaly az első három hónapban. Ráadásul az elmúlt négy évben a fertőzöttek számának emelkedése folyamatossá vált: 2013. első negyedévében 2010-hez képest másfélszeresére nőtt az érintettek száma.
(Forrás: OEK)
Az idei új esetekkel együtt egyébként összesen több mint 2400 HIV fertőzöttet és 740-nél is több AIDS beteget jelentettek Magyarországon a nyilvántartás bevezetése, a nyolcvanas évek közepe óta. Hogy pontosan mennyi fertőzöttet, azt a friss adatok híján nem lehet megmondani, ahogy azt sem, konkrétan hányan haltak bele az AIDS-be.
(Forrás: OEP)
Az utolsó, márciusi statisztika szerint 338 volt a halálos áldozatok száma, de valószínűleg, azóta ez a szám is nőtt.
Az AIDS december 1-jei világnapja alkalmából az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) is kiadott egy elemzést a kórról. A friss tanulmány szerint, míg Nyugat-Európában folyamatosan csökken az AIDS-megbetegedések száma – 2006 és 2012 között 48 százalékkal –, addig Kelet-Európában és a szomszédos Közép-Ázsiában az újonnan diagnosztizált AIDS-es betegek száma 113 százalékkal emelkedett. Szakértők szerint elsősorban a nagy kockázatú csoportok körében hiányzó megelőző intézkedések miatt.
Optimista becslések szerint a hajléktalanok legalább 25-30 százaléka küzd mentális betegségekkel, de olyan szakember is van, aki szerint egy szállón éjjelente akár az emberek 60-70 százaléka is lehet pszichésen zavarodott. A jelenség nem új, de az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – azaz a Lipót – 2007-es bezárása óta érezhetően több súlyosan skizofrén, paranoid, függő és különféle személyiségzavarokban szenvedő kerül be a hajléktalanellátásba. Ha nagyon akarnak, kaphatnak segítséget, de többségük vagy azt sem tudja, hogy beteg, vagy olyan rossz tapasztalata van a kórházakról és a gyógyszerezésről, hogy többször nem akarja kipróbálni.
Géza, akivel a Máltai Szeretetszolgálat Eötvös utcai nappali melegedőjében beszélgettünk, 13 hónapja él az utcán. Paranoid-skizofrénként nincsen könnyű dolga, durva alvászavara van, amit csak súlyosbít, hogy amikor szabad ég alatt keres szállást, mindig azt képzeli, hogy köré állnak az emberek, mindenki őt nézi, mindenki bántani akarja. Betegségétől évek óta szenved, a fejében ovisok zsivaját és a prostituáltként dolgozó nővére ordibálását hallja, és azt érzi, felesleges, üres, nem jó semmire. Ma már havi egy injekcióval többé-kevésbé tünetmentes, de korábban sokszor lett agresszív és kötekedő a tévképzeteitől, verekedésekbe keveredett, tört-zúzott, kiabált. A Gézához hasonló mentális betegeket nem sok hajléktalanellátó intézmény tűri meg a falai között.
Gézát kamaszkorában diagnosztizálták paranoid-skizofréniával. A mindig is nehéz körülmények között élő férfi betegségét nem kezelte folyamatosan, és a tévképzetei miatt agresszív viselkedése többször börtönbe is juttatta. Önkormányzati lakását a börtönévek alatt elvesztette, most az utcán él. Fotó: Bődey János
Egy szakember, száz hajléktalan
„Mentális betegek mindig is voltak a hajléktalanellátásban, a Lipót megszűnése óta csak érzékenyebben figyeljük a problémát. Az viszont tény, hogy sem szakmai, sem kormányzati válasz nincs arra még mindig, hogy mit lehetne ezekkel az emberekkel csinálni” – mondta a névtelenül nyilatkozó szociális munkás forrásunk, aki 20 éve dolgozik a szakmában.
„A szociális munkás kollégáimon látom, hogy problémát okoz nekik, ha mentális zavarral küzdő ügyfél érkezik. Azt tudják, hogyan kell általában viselkedni a hajléktalan emberekkel, de ez a pszichiátriai esetekkel nem működik, és ettől sokan kétségbeesnek, feszültek lesznek, és megpróbálnak megszabadulni az ilyen ügyféltől” – mondta Fodor István, aki a Máltai Szeretetszolgálat két nappali melegedőjét vezeti. „A problémához még csak az sem kell, hogy a mentálisan beteg agresszívan lépjen fel a többiekkel szemben, sokszor már az is elég, ha valaki csak folyton szerepelni akar, megállás nélkül mondogatja a magáét, ettől a többiek idegesek lesznek, és akkor kialakul a konfliktushelyzet. Egy 56 négyzetméteres közösségi térben, ahol naponta akár 110 ember is megfordul, elég könnyű feszültséget teremteni” – fejtette ki Fodor, de rögtön hozzá tette, szerencsére náluk nagyon toleráns csapat alakult ki, ezért rendőrt például még soha nem kellett hívni, mert nem mérgesedett el annyira a helyzet.
„Egy szociális munkást a képzése során nagyon kevéssé készítenek fel arra, hogy miként kell bánni pszichiátriai betegekkel, ráadásul az 1/2000-es szociális és családügyi minisztériumi rendelet szerint szociális munkás bármilyen diplomával alkalmazható. Most akkor képzeljük el: egy 60-150 fős szállón ahol 6-20 ágyas szobákban vannak összezsúfolva az emberek, és egyetlen – jó esetben szakképzett, rossz esetben mondjuk mérnökdiplomával rendelkező – embernek kell kezelnie minden problémát. Ott nem sok energia jut arra, hogy külön foglalkozzunk a mentális betegekkel” – mutatott rá névtelen forrásunk.
Pedig a szociális munkásoknak óriási felelősségük van abban, hogy megfelelő orvosi segítséghez jussanak az arra rászorulók, ha pedig már kapnak ellátást, akkor rendszeresen szedjék a gyógyszereket, vagy tartsák a kapcsolatot a terápiát folytató intézménnyel. Ezt a feladatot nemcsak a képzetlenség és a túlterheltség nehezíti, de az is, hogy a mentális zavarokban szenvedőknek az esetek többségében nincs betegségtudata, bizalmi kapcsolatot pedig nagyon nehéz kialakítani velük.
Hány ember került utcára a Lipót bezárása után?
A Lipót bezárása miatt utcára kerülő emberek számáról csak becslések vannak, azokból viszont elég sok és különböző. Németh Attila, a Lipót-utód Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója az Indexnek elmondta, az OPNI bezárása után 5 százalékkal esett vissza a krónikus skizofréneknek való gyógyszerek forgalma, ami azt jelenti, hogy több százra tehető azon betegek száma, akik nem szedtek rendszeresen ilyen gyógyszert 2007-től. A legtöbb közülük visszaesett, jobb esetben kórházba került, és nem mindenki lett hajléktalan. A bezárás előtti gyógyszerfogyasztási arány 2009-re visszaállt, ami arra utalt, hogy a legsúlyosabb betegek ismét kezelés alá kerültek. Az OEP szerint egyébként mindössze 85 skizofréniában szenvedő beteg esett ki az ellátásból, Tarlós István főpolgármester pedig úgy becsülte, a Lipóton kezelt betegek 30 százaléka került utcára, ami körülbelül 300 embert jelent.
Amikor be kell ismerni, hogy nem vagy a tudatodnál
A 40 év körüli, leszokott heroinfüggő Jánosnak soha nem okozott gondot beismerni a problémáit. Már gyerekként is ő maga kérte a felvételét egy intézetbe, mert otthon sokat veszekedtek a szintén szerhasználó szülei, majd többször is próbált önként leszokni a drogokról. Először a Lipóton jelentkezett, mert apját is ott kezelték, és jól ismerte a helyet, de egy hónapig sem bírta, és rendbontás miatt kirakták a zárt osztályról. Később gazdag szeretője segítségével magánklinikákra is bejutott, és többszöri próbálkozásra leszokott a drogról, most pedig a Máltai Szeretetszolgálat akupunktúrás szakembere kezeli, mert még mindig mindennap eszébe jut a heroin. János szerint ha akar, bárki kaphat segítséget, de nyitottnak kell lenni.
János leszokott heroinfüggő, már maga sem tudja, pontosan hány éve él az utcán. Több pszichiátriai osztályon járt már, mert meg akart gyógyulni, és jelenleg a Máltai Szeretetszolgálat pszichológusától kap ellátást. Fotó: Bődey János
A nyitottság fontosságát név nélkül nyilatkozó forrásunk is megerősítette. Ha valaki retteg az orvosoktól, mert nem akarja, hogy megbélyegezzék, akkor nagyon nehéz rajta segíteni. „Az utcai szociális munkások teljesen eszköztelenek, csak akkor tudják kórházba juttatni a pszichiátriai betegeket, ha konkrét öngyilkossági fenyegetés áll fenn. Ezt persze lehet tágan értelmezni” – mondta a szakember.
Fodor István szerint az is jó módszer lehet, ha a paranoid-skizofrén ügyfél világába helyezkedve próbálnak meg számára logikus érvet találni arra, miért forduljon orvoshoz, de sokakat még akkor is nehéz meggyőzni, ha az illető tudja, hogy beteg. Ha pedig sikerül rábeszélni, és csalódik az orvosban, akkor nagyon kicsit az esély arra, hogy még egyszer elmegy. „Ekkor már csak nagyon rossz állapotban kerül majd szakorvoshoz, többnyire nem önszántából" – foglalta össze Fodor.
Abban mindkét szakember egyet értett, hogy a betegségtudat hiánya nemcsak a hajléktalan pszichés betegekre jellemző, hanem minden hasonló problémával küzdő emberre, mert nagyon nagy mentális erő kell ahhoz, hogy valaki szembenézzen egy ilyen problémával. „Elképesztően kemény lehet azzal szembesülni, hogy nem vagy a tudatodnál, hogy nem vagy önmagad” – mondta a névtelenül nyilatkozó szakember.
Cigi nélkül nem megyek kórházba
Ha a szociális szakembereknek sikerül kórházba juttatniuk egy ügyfelet, akkor már csak az a feladat, hogy az illető ott is maradjon, amíg lehet vagy amíg szükséges. Ez persze korántsem egyszerű. Sokan nem bírják például cigi és alkohol nélkül, ezért megszöknek, de olyanok is vannak, akik a leszokás jelentette fizikai fájdalom vagy a leszedált állapot bágyadtsága elől menekülnek el. Olyan intézmény is van, ahonnan 2-3 hét után kirakják a hajléktalan betegeket mondván, ez nem hajléktalanszállás.
Fotó: Bődey János
Németh Attila úgy véli, a kórházak pszichiátriai osztályai nem arra valók, hogy ott szociális okok miatt krónikus betegeket kezeljenek. „A gyógyszerbeállításhoz szükséges idő még nem tartozik ebbe a kategóriába, de ha valakit fél-egy évig tartanak kórházban, azt más intézményekben, akár szociális otthonokban, akár a közösségi ellátás keretében kellene kezelni” – mondta. A főorvos szerint egyébként a hajléktalan skizofrén betegek egyik legnagyobb problémája, hogy az osztályról kikerülve kiesnek az ellátásból, mert nincs olyan intézmény, ami célzottan velük foglalkozna, hogy megkapják például azt a havi egy injekciójukat, ami a pszichés egyensúlyt biztosítaná, és a visszaesést megelőzné.
Amerikai tudósok
Egy Amerikában tanuló magyar pszichológus hallgató, Martényi Nóra kutatása szerint a kórházból kikerülő mentális betegek 35 százaléka válik hajléktalanná, 7,6 százalékuk már három hónappal a kórház elhagyása után az utcára kerül. Az összefüggés hátterében főként a szülői támogatás hiánya áll. A család nemcsak az orvoshoz jutásban segíthet, de a gyógyulás folyamatát is gyorsítja, illetve csökkenti a visszaesés esélyét, ha a beteg családi körben van – olvasható a kutatásban.
A túlterhelt, szakemberhiányos pszichiátriai osztályok nem is feltétlenül ideális terepei a gyógyulásnak. Ákost, aki 16 éve él az utcán, egy Kossuth téri tüntető juttatta el a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályára. „Megmondtam neki, hogy cigi nélkül nem megyek kórházba” – mesélte az amfetaminfüggő férfi, akit azonban a zárt osztályon kellemes meglepetés ért. „Az osztály tele volt alvilági figurákkal. A dealerek direkt beküldik az embereiket, hogy kuncsaftokat szerezzenek, és bejárnak kurvák is. Az ablakokon a rács le van szedve, éjjelente sokan kiszöknek, és hoznak mindenféle cuccot. Egyszóval cigiben és másban sem volt hiány” – mesélt az élményeiről.
Bár Németh túlzónak tartotta Ákos beszámolóját, azt elismerte, hogy az osztályra be-bejuthatnak tiltott szerek. Amióta főigazgató, azóta az ellenőrzés jelentős szigorodott. Azt ugyan a múltra vonatkozóan sem tudja elképzelni, hogy drogkereskedők direkt az addiktológiai osztályokon hajtanák fel az új kuncsaftokat, hiszen az ott kezeltek nem éppen fizetőképesek, és eleve függők, de a látogatók, haverok becsempészhetnek drogot vagy alkoholt.
Ákos politoxikomán,most főként amfetamin-származékokat fogyaszt. Többször volt elvonókúrán pszichiátriák zárt osztályán, de amint kikerült az utcára, visszaesett. Fotó: Bődey János
A főorvos egyébként a függőségben szenvedő hajléktalanok ellátását látja a legkevésbé megoldottnak, és más mentális betegségek kezelésével szemben itt el sem tudja képzelni a megoldást. „A függőség látszólag kevésbé súlyos betegségnek tűnhet, de nagyon sok külső, szociális körülmény befolyásolja a betegség alakulását. A skizofréniát ehhez képest sokkal könnyebb kezelni, arra vannak hatékony gyógyszerek, és a beteg nem esik vissza a betegségbe a haverok csábítása miatt” – mondta.
Szociális munkás forrásaink szerint az is nehézség, hogy arra abszolút nincsen semmilyen keretük, hogy a pszichiátriai kezelés alatt álló ügyfeleiket támogassák – például cigarettával –, pedig ez egy nagyon fontos megtartó erő, sokan szöknek ki dohányt venni a kórházból. Ha meg lehetne hosszabbítani a kórházi tartózkodást, és így sikerülne beállítani a gyógyszereket, akkor sokkal jobb helyzetbe kerülnének a betegek és a hajléktalanellátó intézmények is.
Tyúk vagy a tojás?
A hajléktalan mentális betegekkel kapcsolatban mindig felmerül a tyúk vagy a tojás probléma is: sokszor nem lehet tudni, hogy valaki azért került az utcára, mert beteg, vagy azért lett beteg, mert az utcára került. Névtelenül nyilatkozó forrásunk úgy gondolja, ha valaki az utcára kerül, akkor nemcsak anyagi-egzisztenciális megcsúszás történik, de valamilyen pszichés probléma is. „A hajléktalanlét annyira ellenkezik az emberi természettel, hogy aki azt természetesnek, normálisnak éli meg, azzal biztos, hogy van valami baj” – mondta a szakember. „Persze, ez egyfajta védekezés is, mert nem könnyen tud változtatni a helyzetén, de elképesztő, hogy milyen gyorsan szokják meg az emberek, hogy utcán alszanak és kukákban turkálnak, miközben előtte 30-40 évig lakásban aludtak és boltban vásároltak” – tette hozzá.
Fotó: Bődey János
Fodor viszont inkább úgy látja, hogy bár az emberek egy része valóban a betegsége miatt kerül az utcára, sokan a hajléktalanlétbe őrülnek bele. „A hajléktalanok állandó, fokozott stresszhelyzetben vannak, minden folyamatosan bizonytalan körülöttük. Képzeld el azt a fajta bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, amit az jelent, hogy mindennap azon aggódsz, hol fogsz aludni, vagy hogy megfagysz-e éjjel, fognak-e zaklatni a hatóságok vagy a diszkóból hazainduló fiatalok. Nem csoda, ha ebbe előbb utóbb sok hajléktalan ember beleroppan” – mondta.
A dizájnerdrogok hatásosabbak, olcsóbbak és a törvény sem mindig bünteti a használatukat. És persze veszélyesebbek a klasszikus kábítószereknél, mert senki sem tudja, miből készültek, milyen hatóanyagot tartalmaznak, milyen hatást váltanak ki.
Orosz rulett ez a javából Népszabadság - Kurucz Árpád
Ha csak a drogstatisztikákat nézzük, nincs okunk az aggodalomra. A rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben, amióta nyilvánosak és hozzáférhetők a kábítószer-fogyasztással és a drogok okozta elhalálozásokkal foglalkozó statisztikák, volt olyan év, amikor 50-60 emberéletet követeltek a tiltott szerek. Mostanában a különböző tudatmódosítók évi 15-20 áldozatot követelnek, olykor kicsit többet, máskor kevesebbet, ám ezzel európai összehasonlításban még a középmezőnybe sem tartozunk. A klasszikus drogok (LSD, heroin) pedig – a marihuána kivételével – eltűnőben vannak.
Nyugalomra azonban nincs ok: a nyáron másfél hónap alatt öt haláleset történt a feltehetőleg ugyanazon forgalmazói körtől származó dizájndrog miatt. Valamennyi esetben kimutatható volt az áldozatok szervezetében a para-metil-4-metilaminorex. Nem biztos azonban, hogy minden esetben kizárólag ez a szer okozta a halálukat. Az egyik áldozat vérében emellett ugyanis annyi amfetamint találtak, amennyi önmagában is a fogyasztó halálát okozhatta volna.
A rendőrség a nyáron országos hajtóvadászatot indított a szer terjesztői ellen. Egy családot már akkor azonosítottak, mint a szer első hazai forgalmazóit, de a hálózatot, amelyen keresztül az anyag országszerte elterjedt, még nem göngyölítették fel. Az sem biztos, hogy csak egy hálózat és egy „importőr” létezett. „A nyomozás érdekeire tekintettel” inkább hallgat a rendőrség. Valójában azért nem beszélnek, mert az ilyen ügyekben sokszor nem egyértelmű, milyen szer okozta a halált.
Jelenleg több mint 3000 különféle tudatmódosító szerről „beszélnek a neten a fiatalok”. Ezek többsége viszonylag könnyen beszerezhető. Más kérdés, hogy melyik milyen hatással van az emberi szervezetre. Zacher Gábor, a Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának vezetője elismerte: ő és kollégái is a dizájndrogfogyasztók népszerű internetes oldalain tájékozódnak a különböző fantázianevű szerekről. A szaksajtó ugyanis egy-másfél éves késéssel dolgozza fel az új szereket és hatásmechanizmusaikat.
Más kérdés, hogy a neten terjedő információk és „baráti tanácsok” nem megbízhatók. Szó sincs arról, hogy a fogyasztók félre akarnák vezetni egymást, vagy a terjesztők hatásosabbnak állítanák be az általuk forgalmazott anyagot. Valójában senki sem tudja, hogy a különböző fantázianeveken kínált porok, bogyók, folyadékok miből készültek, milyen hatást remélhet tőlük a fogyasztó. Találtak már az egy időben, azonos berendezéssel előállított tabletták hatóanyagtartalma között 10–30-szoros eltérést is, ami annyit tesz: az egyik csak feldobja fogyasztóját, a másik viszont végez vele. Orosz rulett ez a javából.
A SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetének laboratóriumában nemrég átfogó vizsgálatsorozat kezdődött a hazai forgalomban lefoglalt dizájndrogokkal összefüggésben. A cél, hogy kiderítsék, amit elvileg a forgalmazóknak tudniuk kellene: milyen összetevőket tartalmaznak az anyagok. Zacher szerint az első vizsgálati részjelentések döbbenetes képet festettek a dizájndrogpiac állapotáról. Azt mondta, eddig megmosolyogták azokat a fiatalokat, akik – miután a toxikológián nagyjából talpra állították őket – azt magyarázták, hogy ők nem keverték a különböző drogokat, „egyfajta szert toltak egész hétvégén”. Látták a laboreredményeikből, hogy ez egyszerűen nem igaz. De valójában nem hazudtak a túladagolásos-mérgezéses tünetekkel kórházba szállítottak. Ők valóban úgy tudták, hogy egyfajta szert használnak. A hiba nem bennük, hanem az elfogyasztott drogban volt.
A SOTE eddigi vizsgálatai szerint egyes dizájndrogok három-négyféle hatóanyagot is tartalmaznak, s találtak már olyat is, amelyből öt, sőt hat különböző droghatóanyag is kimutatható volt. Mintha egyszerre öt-hat különféle kábítószert gyúrtak volna össze.
„Boldog békeidők”, amikor még a fű THC-tartalma minimális eltéréssel pont annyi volt, amennyinek a díler mondta, amikor egy pakett (körülbelül egygrammnyi) heroinban tényleg 0,3 gramm heroin volt, idézi fel a múltat Zacher, amikor még a toxikológiára beszállított bódult emberekről viszonylag könnyen meg lehetett állapítani, hogy milyen szerrel ütötték ki magukat, s szinte magától értetődő volt a terápia is. Ma az esetek mind nagyobb hányadában a forgalmazók sem tudják, hogy pontosan mit is adnak el a fogyasztóknak, s milyen lesz a szer hatása (mert abból, hogy a múlt héten sokakat felpörgetett, még nem következik, hogy az e heti áru is ugyanolyan lesz). Az orvos pedig tanácstalanul áll a magatehetetlen beteg felett, mert fogalma sincs, mit szedett be. Ha sikerül is szóra bírni az illetőt, ő legfeljebb az adott termék fantázianevét tudja. Ilyenkor értékelődnek fel a neten a fogyasztóktól szerzett értesülések, amelyekből legalább arra lehet következtetni, milyen a hatásmechanizmusa az anyagnak.
A tévedés lehetősége még így is hatalmas. Zacher elmondta, hogy a legutóbbi időkig azt hitték, ha a droggyárak vegyészei „játszanak egy kicsit” egyik vagy másik szer képletével, mondjuk azért, hogy egy olyan anyagot hozzanak létre, amelynek a képlete nem szerepel egyik tiltólistán sem, azzal még a szer alapvető tulajdonságait nem változtatják meg. Ma már tudják, tévedtek. Egy kis beavatkozás a szer vegyi képletébe homlokegyenest ellentétes hatású szert hozhat létre.
A dizájndrogok népszerűsége annak ellenére töretlenül nő, hogy senki, még a gyártók sem tudják megmondani, hogy egy bizonyos mennyiségű anyag milyen hatást vált ki a fogyasztónál. „Ebből elég egy csepp, és a csaj semmire nem fog emlékezni” – olvasható az egyik kedvelt újfajta droghoz az interneten adott használati utasításban. De mekkora csepp az elég? És hogyan hat az az egy csepp a „csaj” által megivott alkohollal vagy más drogokkal együtt? Mennyi idő múltán jelentkezik a szer hatása? Sok fiatal azonnali eredményt akar, s ha az elfogyasztott vagy másnak (olykor az illető tudta nélkül) beadott szer nem hat elég gyorsan, újabb adaggal erősítenek rá. A következmény olykor a halál.
Csakhogy ezek a szerek fele- vagy épp harmadannyiba kerülnek, mint a hagyományos drogok. Egy felmérés szerint, amelyet Csákó Ibolya, az ORFK kábítószerügyekben illetékes kiemelt főelőadója ismertetett a napokban, a fogyasztók 32 százaléka ezért használja ezeket az új szereket. Még többen, az összes megkérdezett 34 százaléka pedig azért (vagy azért is), mert „ezeknek az anyagoknak a birtoklása, terjesztése és fogyasztása nem bűncselekmény”.
Ez utóbbi állítás a nyár óta már csak részben igaz. Tavaly áprilisban lépett hatályba az a kormányrendelet, amely tartalmazza az úgynevezett C listát. Ez a kábítószerek mellett a tiltott tudatmódosító szerek egy új kategóriáját hozta létre: az új pszichoaktív anyagokét. A rendelet egyben megteremtette annak a feltételét, hogy ne csak konkrét drogokat tehessenek fel a tiltólistára, hanem olyan törzseket is, amelyekből – kisebb módosításokkal – újabb és újabb drogfélék állíthatók elő. Csakhogy a droggyárak vegyészei sem tétlenkednek, és ma már léteznek olyan szintetikus cannabisok, amelyeket ma még csak néhány laboratórium képes kimutatni a szervezetben.
A dizájndrogok, illetve alapanyaguk első számú gyártója Kína, ahol egyébként halálbüntetés is kiszabható a drogtermelőkre és -terjesztőkre. Csakhogy az ilyen-olyan fantázianevű, hivatalosan serkentő, vágykeltő, nyugtató és ezekhez hasonló táplálékkiegészítőkként gyártott szerek a Kína által aláírt nemzetközi egyezmények szerint nem drogok. Akkor sem, ha évente ezrek halálát okozzák Európában.
Az ENSZ kábítószerekkel kapcsolatos egyezménye már rég elavult. Bár állítólag már „folyik a gondolkodás az ENSZ-ben az egyezmény megújításáról”, több mint 180 tagállam belátható időn belül biztosan nem teremti meg a nemzetközi jogi feltételeit a kínai méregexport visszaszorításának. A véleményezésre kiküldött tervezetből kiindulva több magyar szakértőnek is az a véleménye, hogy még az Európai Unió készülő új szabályozásától sem remélhető áttörés. Hacsak attól nem, hogy „elkezdődtek bizonyos beszélgetések Kína és az unió illetékesei között a dizájndrog-alapanyagok termelésének visszaszorításáról”.
A kábítószerek fogyasztása folyamatosan nő. Magyarországon a szakemberek évi 45 millió droghasználatot valószínűsítenek. És gyorsabban nő az újfajta szerek iránti kereslet, mint amilyen ütemben a hagyományos szerek fogyasztása csökken.
Kin röhögjön a Facebook?
Zacher Gábor szerint a mai tizenévesek szüleinek halványlila segédfogalmuk sincs a mai drogokban rejlő veszélyekről, még azoknak sem, akik fiatal korukban olvastak, esetleg személyes élményeket is szereztek a kábítószerekről. Ezek a szerek másképp hatnak, mások a fogyasztási szokások is, mint régen. Ez azonban nem menti fel a szülőket a felelősség alól. Felelnek a gyermekeikért. Nem védekezhetnek azzal, hogy számukra idegen világ az internet, és nem ismerik az új anyagokat. Nekik ugyanis nem drogismereti előadásokat kell tartaniuk a gyermekeiknek. Tiltással, riogatással sem igen tudnák lebeszélni őket a szerek kipróbálásáról. A szülőknek – Zacher szerint – mindössze egyetlen dolgot kell megértetniük a gyerekükkel, azt, hogy a drog megváltoztatja őket. Ha önmaguk akarnak maradni, ne szedjenek olyan szereket, amelyeknek nem ismerik a hatását. Ha a társaság, amelyhez tartoznak, elvárja, hogy drogozzanak, akkor inkább keressenek új társaságot.
Németh Ágnes, az ORFK bűnmegelőzési osztályvezetője szerint csak elvétve fordul elő, hogy heccből vagy valamilyen alantas céltól vezérelve, valakinek a tudta nélkül mások drogot tesznek az italába. Mindenesetre célszerű óvatosnak lenni, egy fél pohár italt sem hagyni őrizetlenül, vagy ha már megtörtént, nem meginni. Azonban a többség maga veszi be a „pirulát”, többnyire úgy, hogy csak hallomásból ismeri annak lehetséges jó hatásait, miközben semmit sem tud arról, hogy a szer fogyasztása valójában milyen kockázatokkal járhat.
Németh Ágnes szerint pedig számos eset bizonyítja, hogy nem csak az életét és az egészségét kockáztatja az, aki ismeretlen hatóanyagú szerekkel kábítja magát.
– Az iskolai foglalkozásokon mindig elmondjuk a fiataloknak, ha csajozni/ pasizni akarsz, tedd úgy, hogy másnap emlékezz rá, mit tettél, kivel voltál. Ha bedrogozva keresel partnert, másnap nem fogod majd érteni, hogy miért nevet ki vagy vet meg az a lány/fiú, aki szembejön veled. De ami még ennél is kínosabb lehet: ha valaki a mobiljával felveszi a produkciódat, ami sajnos mostanában nem példa nélküli, rajtad fog röhögni a fél Facebook vagy a YouTube közönsége, és nem tehetsz ellene semmit.
Infó:A cikk eredeti változata a 2013.11.27-i Népszabadságban olvasható.
A TASZ egy médiában megjelent esetkapcsán levelet írt az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságának, amiben kéri, hogy utasítsa a mentőszolgálatokat arra, hogy ne hívják ki a rendőrséget automatikusan a kábítószer miatt rosszul lévő páciensekhez, mert ez jogsértő és káros közegészségügyi hatásokkal jár
Tisztelt Főigazgató Úr!
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet a sajtóból értesült arról, hogy a lábatlani Sz. Gábor 2013. november 9-én rosszul lett és mentőt hívott. A férfi a mentősöknek elmondta, hogy kábítószert fogyasztott, és ez okozhatta a rosszullétet. A kórtörténet hallatán a mentőszolgálat munkatársai értesítették a rendőrséget. A beteggel szemben a rendőrség kábítószerrel való visszaélés bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt indított eljárást.
A TASZ arra kéri a Főigazgató Urat, hogy az esetet vizsgálja ki, és hívja fel a mentőszolgálatok figyelmét arra, hogy az Országos Mentőszolgálat a segítségért hozzáforduló, rosszulétük miatt gyógykezelésre szoruló drogfogyasztókról nem tehet bejelentést a rendőrségnek. Ez egyrészt jogellenes, ugyanis sérti az orvosi titoktartásra és a betegek személyes adatainak védelmére vonatkozó jogszabályokat, másrészt pedig rendkívül káros közegészségügyi következményekkel jár, mivel a drogfogyasztók saját vagy társaik rosszulléte esetén az ilyen esetek hatására a rendőrségtől való félelem miatt nem fogják értesíteni a mentőszolgálatot. Egyes esetekben pedig a gyors orvosi segítség elmaradása akár a droghasználó életébe is kerülhet.
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 24 § (1) bekezdése csak abban az esetben írja elő az orvos számára a rendőrség értesítését, amennyiben az érintett nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, és a sérülés feltehetően bűncselekmény következménye, illetve amennyiben az érintett kiskorú. A fent leírt esetben egyik feltétel sem állt fenn.
Az adatvédelmi biztos 1998. február 27-én kelt ajánlásában leszögezte, hogy a mentőszervezet feladata a gyógyítás, nem pedig a feljelentés. Nem tartozik a mentőszolgálat feladatkörébe a segítségért hozzá fordulók címének bűncselekményi helyszínné minősítése, különösen nem egy telefonhívás alapján, a kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja nem származhat a mentőszolgálattól. Az országos mentőszolgálat nem hatóság, hanem a mentésügy országos intézménye. Amellett az egészségügyi törvény az orvosok és az egészségügyi dolgozók számára titoktartási kötelezettséget ír elő. Tehát az az egészségügyi dolgozó, aki jogosulatlanul továbbítja a beteg adatait a rendőrség felé, megsérti az orvosi titoktartás és a különleges adatok kezelésének szabályait. A TASZ kérésére az OMSZ Főigazgatója 2005. május 24-én kelt utasításában utasította a munkatársait, hogy az ombudsmani állásfoglalásnak megfelelően járjanak el.
Ismételten arra kérjük a Főigazgató Urat, hogy szíveskedjék emlékeztetni a mentőszolgálatok munkatársait, hogy a kábítószer miatt rosszul lévő és segítséget kérő betegek ellátásakor ne értesítsék a rendőrséget. Kérjük, hogy erről tájékoztasson minket is!
Budapest, 2013. november 20.
Sárosi Péter Drogpolitikai Programvezető Társaság a Szabadságjogokért
Kapronczay Stefánia Elnök Társaság a Szabadságjogokért
A Józsefvárosi Képviselő-testület november 20. ülésén határozatot hozott arról, hogy javasolja a tűcserét üzemeltető Kék Pont Alapítványkizárását a kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumból
Szeptember végén az önkormányzat felmondta a Kék Ponttal kötött együttműködési szerződést arra hivatkozva, hogy a tűcsere felelős a kerületben eldobált fecskendők számának növekedéséért, és a drogfogyasztók kerületbe vonzásáért. A tűcsere önkormányzati ingatlant bérel, ennek szerződését egyelőre még nem tudták felmondani, mivel az 2014-ig tart. A polgármester azonban megpróbálja őket végleg kiszorítani a kerületből, ezért határozatot hozatott a kormánytöbbséggel arról, hogy javasolják a kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumból (KEF) a civil szervezetet kizárását. A KEF-eket még a 2000-es drogstratégia hozta létre azzal a céllal, hogy a helyi szintű drogpolitikát koordinálják az állami és civil szereplők között. Mivel a józsefvárosi KEF tagjainak többsége állami szereplő, annak döntése ezután már csak formalitás: bizonyára megteszik, amit az önkormányzat tőlük kér.
Komássy Ákos (MSZP) képviselő módosító indítványt nyújtott be, amelynek lényege az volt, hogy a Kék Pontot ne zárják ki a KEF-ből. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Kék Pont eddig is értékes munkát végzett a fertőzések megelőzéséért a drogfogyasztók körében, és bár az önkormányzat döntését az együttműködés felmondásáról sajnálattal tudomásul vették, semmilyen épkézláb szakmai érv nem hangzott el amellett, hogy a KEF-nek miért kellene nélkülöznie a szervezet szakmai tudását és tapasztalatát.
A döntést a kormánypárti képviselők persze nem tudták szakmai érvekkel alátámasztani, hiszen a józsefvárosi KEF eddig legaktívabb tagja a Kék Pont volt, alelnöke pedig Prof. Rácz József, a Kék Pont igazgatója. Kocsis Máté nem is titkolta, hogy a kizárás indoka a személyes bosszú, anna indokaként azt hozta fel, hogy a tűcsere munkatársai a médiában nyíltan kritizálni merészelték a polgármestert. A Kék Pont helyére ugyanakkor beléptetik Ujhelyi Esztert, a Nemzeti AIDS Bizottság korábbi titkárát, aki a szakma megdöbbenésére a Józsefváros c. lapban az önkormányzat döntése mellett és a tűcsere ellen foglalt állást (lásd írásunkat). A polgármester tehát megbüntette azt, aki bírálta, és megjutalmazta, aki lojális volt hozzá.
Pintér Attila, a Jobbik képviselője látványos bizonyságát adta, hogy gőze sincs az ártalomcsökkentés lényegéről, amikor azt a kérdést tette fel, hogy vajon a Kék Pont hány embert rehabilitált és gyógyított meg. Szerinte a tűcsere a bűncselekményeket támogatja, és az önkormányzat nem adhat ehhez támogatást. Kifejtette, hogy a kábítószer-fogyasztót le kell szoktatni, az a szemlélet pedig, a drogfogyasztót segíteni kell és nem minden erővel leszoktatni, a belövőszobákhoz fog vezetni.
Komássy képviselő erre reagálva elmondta, hogy valóban támogatnákaz ellenőrzött fogyasztói szobát mint a helyzet hatékonyabb megoldásának módszerét, hiszen onnan egyetlen használt tű sem kerül az utcára. Nem kis kajánsággal említette meg, hogy a belövőszoba ötltetét nem más vetette fel egy videóinterjúban, mint Dr. Ferencz Orsolya fideszes képviselőasszony.
Dr. Ferencz Orsolyát láthatóan kellemetlenül érintette ennek az interjúnak a felemlegetése és azzal próbálta kivágni magát, hogy ebben az interjúban ő csak arra célzott, hogy a szakembereknek kell meghatározniuk a döntést a megfelelő módszerekről, a politikusok ehhez nem értenek. Persze felvetődik a kérdés, ha ilyen sokra tartja a képviselőasszony a szakma véleményét, vajon miért nem a szakmai szervezetekkel konzultál egy ilyen döntés előtt? És miért hagyja figyelmen kívül, hogy a szakmaszáz vezető képviselője nyílt leveletírt a tűcsere védelmében Balog miniszternek? Vagy akár azt, hogy saját kormányának drogstratégiája is célul tűzi a tűcsere programok támogatását? Ellentmondott a képviselő asszony saját szavainak azzal is, hogy a tűcsere ellen felhozott fő érve a lakosság elégedetlensége volt, ami nem szakmai érv. Ráadásul Komássy képviselő helyesen említette meg, hogy a Kék Pont elleni hangulatkeltésben az önkormányzat is vastagon benne volt, egyfajta bűnbakot csináltak belőlük. Néhány éve még 70% fölött volt a tűk visszaszolgáltatási aránya, a romló anyagi helyzet miatt csökkent ez idén 40%-ra.
Az ülésen szót kért és kapott Barna Erika, a Kék Pont kommunikációs igazgatója, aki rövid beszédében (olvasd el itt!) cáfolta azokat a vádakat, hogy ők lennének felelősek a kerületben kialakult helyzetért. Elmondta, hogy milyen sokféle hasznos tevékenységet végeztek a kerületben, ezen belül is a KEF-ben, és hogy szakmai érv nincs a kizárásuk mellett. Számon kérte az önkormányzaton a kerületi drogstratégia kidolgozását, amely hosszú évek óta húzódik. Rámutatott, hogy az önkormányzatnak nincsen semmilyen koncepciója arra, hogyan fogja kezelni ezt a problémát, és mi fog történni azzal a több ezer intravénás szerhasználóval, akiknek eddig az egyedüli kapcsolata az ellátórendszerrel a tűcsere volt.
A vitát Kocsis Máté zárta le, aki még a szavazás előtt burkoltan megfenyegette azokat a civileket, akik őt a nyilvánosság előtt HIV járvány okozásával vádolják, hogy a jövőben bepereli őket rágalmazásért. Mi ettől nem félünk: továbbra is leírjuk, hogy a tűcsere program munkájának ellehetetlenítése miatt a polgármester felelős lesz azért, ha HIV járvány tör ki az intravénás drogfogyasztók körében. A helyzet abszurditását az adja, hogy az önkormányzati képviselők sűrűn hivatkoztak arra, hogy ezt a kérdést szakmai alapon kell eldönteni, de eközben veszik maguknak a bátorságot, hogy a megfelelő szakmai tudás hiányában, a szakmával való konzultáció mellőzésével olyan döntéseket hozzanak, ami totálisan szembe megy a szakmai evidenciákkal. Ilyen a nemzetközi szakirodalom által sokszorosan alátámasztott evidencia például ma már az, hogy az ártalomcsökkentés és a leszoktatás nem egymással ellentétes célkitűzések, vagy hogy a tűcsere hatékonyan csökkenti a fertőzéseket és nem növeli a drogfogyasztással együtt járó ártalmakat. Vagy hogy a helyi szintű drogpolitika akkor lehet hatékony, ha nem zárjuk ki belőle a kritikus civileket sem.
A szavazás eredménye: 14 igen, 3 nem, 1 tartózkodással az önkormányzat javasolja a Kék Pont kizárását. Szomorú.
A fiatal, sikeres nők alkoholizmusa még mindig tabutéma. Pedig egyedül, támogatás nélkül nekik is szinte reménytelen a felépülés. Karafiáth Orsolya négy éve tette meg az első lépést a leszokás útján, és ma már azt mondja, ez mentette meg az életét. Most úgy döntött, terapeutájával párhuzamosan elmondják, hogyan zajlik ez a küzdelem.
Mint oly sokan, én is társasági ivóként kezdtem, holott nem voltam jó véleménnyel az italos emberekről: a családomban többen is voltak függők. De az egyetemen valahogy bulikellék volt a sok ivás. Később már nemcsak akkor ittam, ha elmentünk valahová, hanem otthon is, egyedül. Élveztem, hogy oldja a feszültséget, hogy jobban alszom, hogy olyankor nem kell törődnöm semmivel. De sajnos egyre több és több kellett. Csak azt vártam, hogy este legyen, a fantáziám addig ért csupán, hogy hazamenjek a palackjaimhoz. Egyre jobban szerettem egyedül inni, és mivel nehezebbek lettek a másnapok, olykor már napközben is becsúszott egy-egy feles. Aztán azt vettem észre, hogy mind a társasági, mind a munkakapcsolataim leépülnek. Megbízhatatlanná váltam, emiatt pedig egyre kötekedőbbé, ingerlékenyebbé. És ezért még többet ittam. Végül már nem tudtam kimozdulni a lakásból. Nem is akartam, mert közben szégyelltem az egészet. Mikor két hónapja sötét függönyök mögött vegetáltam, akkor vitt el – szintén józanodó – barátnőm Nagy Zsolt addiktológiai konzulenshez.
Szembesülés
Nagy Zsolt: Ide kevesen jönnek önszántukból, gyakoribb, hogy a feleség taszigálja be a férjét, vagy az anyuka a közel negyvenéves kisfiát. Gyakran kiderül, hogy a beteg a hozzátartozók pénzéből iszik, csak még a társ sem látja az összefüggést.
Én is biztatásnak vettem, hogy társam nem hagy ott, hanem inkább vigasztal, vagy súlyos helyzetekben kikerül, elmegy otthonról. Úgy láttam, bármeddig élhetünk így. Csak közben egyre rosszabbul néztem ki, jöttek az idegrohamok, depresszió, fogyott a pénzem.
Aki még nem érte el a mélypontját, tagadásban van, azzal nehezebb elkezdeni a közös munkát. Ilyenkor megnézem, hol lehet őt érzékenyíteni a saját problémájára, hogy rányíljon a szeme, megértse, hogy esetleg a munkahelyvesztése mögött is ott van az alkohol, a magas vérnyomása, szívritmuszavara is ebből fakad, emiatt vették el a jogosítványát... és a tények mellett lassan elfogynak a kifogások. Ám ezt finoman, óvatosan és szeretetteljesen szabad csak csinálni, de ahhoz elég keményen, hogy a beteg érezze, szűkül a kör. Az emberek egyik fele ilyenkor bepánikol, megijed, vitatkozni kezd, esetleg agresszívvá válik, és kilép a helyzetből, nem jön többé. A nagyobbik részük viszont visszajön, ésel tudunk kezdeni dolgozni.
Az első találkozáson kitöltöttem egy tesztet, beszámoltam az ivási szokásaimról. Akkor már délelőttönként is ittam – hogy egyáltalán be tudjam indítani a napot.
Motivációs interjúval indul a konzultáció, ennek során felmérem a probléma súlyát, és próbálom feltérképezni az illető erőforrásait, elszántságának mértékét. Itt kiderülhet, hogy nem nálam, hanem a toxikológián kell megtenni az első lépést. A súlyos alkoholfüggőt oda irányítjuk, ahol hét-tíz napon át védett környezetben leszedik az alkoholról. Majd apró lépésekben közösen elkezdjük felépíteni a józanságát.
Visszaesés
Hetente egyszer találkoztunk, több hónapon át, hogy beszélgessünk a problémáimról. Sosem éreztem kényszerítő nyomást, rábeszélést, az belőlem rögvest ellenállást váltott volna ki. Egyből elkezdtem kiskapukat keresni, a célom először az volt, hogy kevesebbet igyak. De ebben nem haladtam. Valahogyan kibírtam estig, mert tartotta bennem a lelket, hogy egy-egy pohárral azért megihatok, csak a jó alvás kedvéért (ezzel nyugtattam magam). De sosem tudtam megállni. Végül annyira berúgtam, hogy egy kocsmai verekedés során feljelentettek. Itt már világos volt, hogy nem megy az adagcsökkentés, hiszen mindig visszacsúszom: csak a teljes leállás segíthet.
Ha csak tehetem, a kliens személyes céljait segítem elő. Hiába erőltetném, hogy álljon le, ha ő erre még nincs készen. Meg kell érezni, hogy milyen állapotban van, mennyire motivált. Ha egyelőre csak csökkenteni tudja az ivását, akkor ezen dolgozunk, de ha úgy tűnik, nem megy, akkor nincs más megoldás, mint teljesen leállni. Az a jó, ha az alkoholbeteg magától jut el idáig. Akiknél már kialakult a függőség, úgy tűnik, ez az egyetlen jó megoldás.
Az együtt töltött idő alatt be kellett látnom, hogy a változás a kulcsa az egésznek, hiszen a poharat letenni csak az első lépés. Később ki kell iktatni minden olyan helyzetet, ami az italt hozta magával, másképp kell megoldani a problémákat, és ez újfajta szembesülést, új megoldóképletet kíván.
A józanodást a gyakorlatban tanuljuk. Önsegítő csoportokban, támogató közösségekben, szakirodalomból. Meg kell tanulni nemet mondani, határokat húzni. Megérteni, hogy ha krízishelyzetben ráiszik valaki, lesz egy sokadik problémája, de az, ami miatt iszik, nem oldódik meg. Egyszóval menet közben kell hajtóművet cserélni a repülőgépen.
A közös munka során megnéztük, hogy mik azok a kulcselemek az életformámban, amiket biztosan meg kell változtatni. Mik a kritikus időszakok, jellemző helyzetek, amikor inni szoktam. Ekkor jöttem rá, hogy a környezet szerepe óriási.
A hozzám érkezők bő egyharmada hozzátartozó. Ránézünk együtt a helyzetre, és aztán tisztázzuk – és ezt nem szokták szeretni –, hogy neki milyen része van a probléma fenntartásában. Az alkoholista mindig egy játszma részese, az alkoholizmus rendszerprobléma, így a felépülés az egész környezettől józanságot követel. Gyakran elhangzik a klasszikus mondat: „Hülyébb vagy, mint mikor ittál.” Ezért fontos, hogy nem mások kedvéért kell józanodni. Ha valaki bizonyításvágyból áll le, és nem kap elismerést, könnyen visszaeshet. De a józanságot önmagunkért kell választani.
Változás
A beszélgetések során fokról fokra megtanultam, hogy figyeljek az étkezésre, pihenésre, egyszóval hogy ügyeljek magamra. Végigvettük, mik azok a dolgok, amiket szeretnék eltitkolni, elnyomni, miket érzek tehernek és megoldhatatlannak az életemben. Sokat beszéltünk a rossz viszonyról a szüleimmel, a stresszről, ami a munkám során ér. Úgy éreztem akkoriban, nem megfelelő munkát végzek, nem megfelelő emberekkel, és nyilván ők az okai a megborulásaimnak. Lassan kibomlott, hogy minden az én választásaimon és viszonyulásomon múlt, és hogy nem célszerű harminc felett mindenért a szüleimet hibáztatnom. Ezekkel persze józanodva szembesülni nem könnyű...
A legtöbb alkoholbetegnek már nincs is viszonya azzal az önmagával, amivel józanul találkozni fog. Meg kell értenie, hogy ne másokat hibáztasson, hiszen ő felelős az ivásáért, ahogyan a józanságáért is. Meg kell tanulni, hogy nem a tizenharmadik whiskey a baj, hanem az elsőt nem szabad meginni. Tudatosítjuk, hogy nem kell örök fogadalmat tenni, elég mindig csak az aktuális napra koncentrálni. Ennek általában vannak azonnali, de legalábbis hat-nyolc héten belül bekövetkező pozitív hatásai.
Nálam három-négy hónapig elhúzódott ez, megőrültem a rám szakadt rengeteg időtől (sokan isznak unalmukban). A felépülésnek van egy spirituális vonulata, a lelki fejlődésről is szól, az önismeretről. Ebben nagy segítség volt nekem az Anonim Alkoholisták (AA) csoportja. Itt megoszthatjuk egymással a kételyeinket, szembesülhetünk azzal, hogy nem vagyunk egyedül. Tanácsokat adunk egymásnak, miképp maradjunk a józan úton. Nekem az is segített, hogy láttam, nálam mélyebbről is fel lehet épülni. Volt ott olyan fiú, aki nyolcéves (!) korától ivott, tizenhét évesen már életveszélyben volt. Ma már rendezett az élete. Itt világos lesz, hogy nem varázsütésre jön a változás. Nálam se úgy jött. Sokáig küzdöttem az elvonási tünetekkel, szájszárazsággal, szédüléssel, egyáltalán nem tudtam aludni. Amikor először múlt el egy éjszaka rosszullét nélkül, és ébredtem jókedvűen, már tudtam: érdemes.
Új ember
Segítő filmek: Kényszerleszállás – amerikai filmdráma, 2012. Robert Zemeckis 28 nap – amerikai filmdráma, 2000. Betty Thomas Barfly – A törzsvendég – amerikai filmdráma 1987. Barbet Schroeder
Sok módszer van, a kísérés mindig személyre szabott. Van, akivel kártyalapok közül választva a saját élethelyzetről beszélgetünk, de elég intenzíven használom a filmeket és könyveket is. Megnézzük, a beteg kivel tudott azonosulni, voltak-e ismerős helyzetek a filmben, ez már elindíthatja a folyamatot. A legnehezebb helyzet mindig a visszaesések kezelése. Meg van terhelve a szégyennel, „nekem ez se sikerült”, így gyakran komolyabb mélyponton van a kliens, mint a korábbi starthelyzetben. Az alkoholbetegek hetven-nyolcvan százaléka visszaesik legalább egyszer, inkább az a kivétel, aki nem. Ilyenkor megnézzük, hol tért el a beteg a felépülési programtól. Sokszor kiderül, hogy nem járt gyűlésre, nem pihent eleget, nem foglalkozott magával. A visszaesés előszobája ez: lehet, hogy az illető még nem iszik, de már száraz alkoholistaként működik: indulatvezérelt, türelmetlen, hisztérikus. Fontos tudni, hogy az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség, ígya felépülés életfogytig tartó program.
Nekem a teljes absztinencia lett a megoldás: négy éve, hogy egy kortyot sem iszom, és pótszerekkel sem élek. Jobban hiszek a meditációban, a gyógyteákban (ha nagyon feszült vagyok, macskagyökér-, citromfű- és komlóteát iszom). Többen kérdezik, mi lett a bulikkal, tudom-e jól érezni magam. Én tudom. Sőt, sokkal jobban is. Régebben minden nagy buli előtt rettegtem, vajon mi lesz a vége, milyen kellemetlen helyzetbe sodródom megint. Ez elmúlt. És már ettől felszabadultan érzem magam...
Meglepetés: A legtöbb kábítószerrel való visszaélést kábítószer hatása alatt követik el!
A Belügyminisztérium közzétette a 2012-es év bűnözési statisztikáit, melyben külön pontot szentel az alkohol és a kábítószer bűnözésben betöltött szerepének. Sajnos az ilyen összehasonlítás mindig sántít, hiszen míg az alkohol minden esetben az etil-alkoholra vonatkozik, addig „a kábítószer” kifejezés több száz vegyületet tömörít magába, mégis érdekes adatokat lehet leszűrni a kimutatásokból például arra vonatkozóan, hogy mennyire is tanult meg a társadalom együtt élni az alkohollal:
"A 2012. évben a bűnelkövetők 16,5%-a alkohol hatása alatt volt a bűncselekmény elkövetésekor (összes bűnelkövető: 100 239, alkohol hatása alatt állt 16 561)."
"Igen jellemző az alkohol közrehatása a közlekedési bűncselekmények (40,8%), és a közrend elleni bűncselekmények (28,4%) esetében. Kiemelendő, hogy az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények bűnelkövetői 42,8%-ban álltak alkohol hatása alatt."
Ugyanezek a számok a kábítószereknél minden esetben 8% alatt vannak, van azonban egy kiugró érték: a közrend elleni bűncselekmények 84%-át kábítószer hatása alatt követték el. Hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű. A statisztika két típusú közrend elleni bűncselekményt különböztet meg, a garázdaságot, ahol az arány 2,8%, illetve a kábítószerrel való visszaélést, melyet – nem túl meglepő módon – az esetek 80,7%-ban kábítószer hatása alatt követtek el. Ha tehát valakit elkaptak füvezés közben, akkor ez a személy úgy került be a statisztikába, hogy a törvénybe ütköző marihuána tartást kábítószer hatása alatt követte el. Így kell gyártani a riasztó kábítószeres statisztikákat! És az elkövetkezendő évek hasonló értékei minden bizonnyal még magasabbak lesznek, hiszen 2013. július elsejétől már nem csak a kábítószer megszerzése és tartása, hanem fogyasztása is bűncselekménynek minősül!
Egy bátor amerikai grafikus vállalkozott egy pszichológusok által meghirdetett érdekes kísérletre, melyben fokozatos LSD bevitel hatására kellett időről-időre lerajzolnia ugyan azt a témát. A kísérlet során azt a Lysergic acid diethylamide-ot kapta a művész, amit LSD-25 néven az amerikai tengerészgyalogság is tesztelt az 50-es évek végén a katonákon, abban a reményben, hogy kifejlesztenek valami cuccot, ami felgyorsítja a katonák gondolkodását és vérszomjasan felpörgeti őket a legzordabb körülmények között is. A hadsereg kísérlete nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s a mai napig nem tudni, hogy milyen mellékhatások léptek fel a kísérletben résztvevő katonákon, de ez a vizuális utazás a rajzokban sokat megmutat a pszichedelikumok észlelésre és az emberi elmére tett direkt hatásáról. Ha bővebben érdekel a téma akkor érdemes elolvasnod korábbi cikkünket is, melybenhíres művészek LSD-hez fűződő kapcsolatát boncolgattuk.
1. Az első rajzot 20 percel a drog bevitele (50ug adag) után készítette a rajzoló az őt vizsgáló doktor profiljáról. Ehhez egy darab szenet választott a rendelkezésre álló eszközökből, s a doki vizsgálatai alapján nyoma sem látszott rajta az LSD hatásának
2. 85 perccel az első, és 20 perccel a második adag bevitelét követően (50ug + 50ug) készült a második rajz. Az orvos eufórikus állapotot jegyez be a kutatási naplóba, a grafikus ezen szavainak kíséretében: "Mindent olyan tisztán látok. Ezt, téged, mindent... Kicsit nehéz irányítanom a ceruzát, olyan mintha mindig tovább akarna működni.
3. 2 és fél órával a kísérlet megkezdését követően is készült egy rajz, s a doki jellemzése szerint a kísérleti alany nagyon fókuszáltnak és koncentráltnak tűnik rajzolás közben, miközben így beszél: "A körvonalak teljesen normálisak, de kicsit élénkek szerintem. Az zavar kicsit a rajzban, hogy a színek állandóan változnak. A kezemnek követnie kell a vonalakat. Úgy érzem, hogy a tudatom abban a testrészemben van, amire összpontosítok. Én vagyok a kéz, a könyök, a nyelvem..."
4. 2 óra 32 perccel az első adag bevitele után a fickó elégedetlenül félrelöki az előző rajzot és újba kezd bele. "Megpróbálok egy másik rajzot.A modell körvonalak jók voltak, de a rajzomé nem. És most nézem, hogy a kezem körvonalai is furcsák. Ez sem egy jó rajz, igaz? Abba is hagyom, csinálok egy másikat.
5. 2 óra 35 perc - elkészül a következő rajz, miközben a következő monológ hallatszik ki: "Mindent egy lendületben fogok megrajzolni... megállás nélkül... egyetlen vonallal... nem szakadhat meg!" A rajz elkészülte utána grafikus röhögőgörcsben tör ki, majd észrevesz valamit a padlón és elkezdi meredten figyelni.
6. 2 óra 45 perccel az első adag bevitele után a rajzoló megpróbál belebújni a krétákat és ceruzákat tartalmazó dobozba és alig reagál a verbális impulzusokra. Szinte lehetetlenség már szavakkal kommunikálni vele. Nagy nehezen megérti, hogy azt kérik tőle, hogy rajzoljon. Nekilát, s közben ezt mormolja: "Én vagyok... minden van... az arcod... összekapcsolódva... aki..." A kutatóorvos feljegyzései szerint a fickó folyamatosan dúdol valami olyan zenére, ami a fejében hallatszik.
7. 4 óra 25 perccel a kísérlet elkezdése után a következő naplóbejegyzés olvasható: A kísérleti alany az elmúlt két órát a sarokban feküdve töltötte csöndben, miközben a kezeivel integetett. Mikor ezt befejezte határozottan azzal a szándékkal ült vissza az asztalhoz, hogy folytassa a rajzolást. Ezúttal vízfestéket és ecsetet választott. "Ez lesz a legjobb rajzom - kezdte magyarázni. - Olyan, mint az első, csak sokkal jobb. ha nem vagyok óvatos, elvesztem az irányítást a mozdulataim felett. De ez nem történik meg, mert tudom. Én tudom." A rajz utolsó 10-15 ecsetvonása úgy készül el, hogy a fickó minden kézmozdulat előtt fut egy kört faltól-falig.
8. 5 óra 45 perc telik el a kísérletből mikor is az alany megállás nélkül járkál a szobában, a teret és a környezetét vizsgálgatja alaposan, majd egyszer csak megáll és ismét nekilát rajzolni: "Újra érzem a térdeimet, azt hiszem kezd múlni a drog hatása. Ez egy takaros kis rajz lett, de a ceruzát állati nehéz volt tartani - mondja a művész, aki amúgy krétát tart a kezében.
9. 8 órával az első dózist követően a rajzművész a sarokban lévő ágy szélén ücsörög és arról beszél, hogy elmúlt a szer hatása, s már csak egy-egy pillanatra látja úgy, hogy eltorzulnak a körülötte tartózkodók vonásai. Mikor megkérik, hogy készítsen egy utolsó rajzot, minden lelkesedés nélkül leül és unottan elvégzi a feladatot. "Nincs semmi mondanivalóm erről a rajzról... rossz és unalmas. Hagyjanak békén, haza megyek."
A depresszió nincs korhoz kötve, de egyes életszakaszokban más és más problémák jellemzik. Teszteld magad, depressziós vagy?
A „depresszió” kifejezés mára a köznyelv része lett, mindenki tudja, mit takar. Olykor a szomorúságot, a bánatot, az elkeseredést vagy a csalódást is depresszióként éljük meg, míg máskor a valóban depressziós, kezelésre szoruló társunk betegségét nem ismerjük fel. Hazánkban egymillió beteget – minden tizedik ember! – érint a hangulatzavar. A nők körében a gyermekszülésre alkalmas periódusban kétszer olyan gyakori a depresszió, mint a férfiak között, de ez a különbség hatvanéves kor felett kiegyenlítődik. A betegség az élet folyamán bármikor jelentkezhet, beleértve a gyermek- vagy kamaszkort is. Nem függ össze az anyagi jóléttel sem: a depressziós betegek többsége az átlagosnál jobb anyagi körülmények között él.
Mikor gyanakodj depresszióra?
A családorvos számára – aki jól ismeri páciense személyiségét, életkörülményeit – többnyire nem jelent nehézséget a depresszió felismerése, tudtuk meg dr. Magyar Anna háziorvostól.
– Ha a beteg a korábbihoz képest elhanyagolttá válik, nem ad magára, otthonára, inaktív lesz, esetleg kimarad a munkából, arckifejezése, mozgása megváltozik, mindig felmerül a depresszió gyanúja. A depresszió tünetei változatosak: a tartós kedvetlenség, levertség mellett a betegek érdeklődése, örömre való képessége csökken, étvágyuk, testsúlyuk megváltozik, alvászavar, fáradtság, nyugtalanság vagy gátoltság lép fel. A reménytelenség, pesszimizmus, értéktelenség érzése is kísérheti a betegséget, ami gyakran kifejezett önváddal, bűntudattal párosul. Idősebb korban a tünetek szerteágazóbbak lehetnek, s az ilyenkor gyakran fellépő szorongás erősebb a lehangoltságnál. Máskor a testi tünetek állnak előtérben, nemritkán a szív- vagy gyomor-bélrendszeri panaszok hátterében is a depresszió áll. Akkor is felmerül a gyanú, amikor a kitartóan panaszkodó beteg kivizsgálásakor nem találunk kóros elváltozást. Gyakori a halállal foglalkozás, súlyos esetben a halálvágy. Az öngyilkosság veszélye idősebb korban az egyedülálló férfiaknál a legkifejezettebb.
Depressziós vagyok?
Tesztünk segíthet az öndiagnózisban: ha az alábbi kérdések közül 4-5 kérdésre igennel válaszolsz, érdemes szakemberhez fordulnod.
Szomorúnak, örömtelennek érzed-e magad?
Érdeklődésed változott-e a külvilág iránt?
Kevésbé vagy-e kezdeményező, mint hetekkel, hónapokkal korábban?
Érzel-e idegességet, belső feszültséget, szorongást?
Változott-e az alvásod – csökkent vagy növekedett az alvásidőd?
Vannak-e fájdalmaid, érzel-e nyomást a mellkasodon?
Változott-e – csökkent vagy fokozódott – az étvágyad és a testsúlyod az utóbbi időben?
Vannak-e nehézségeid a szexuális életben?
Hajlamos vagy-e – indokolatlanul – vádolni magad?
Úgy érzed-e, hogy az életed értelmetlenné vált?
Említett panaszaid csökkennek, enyhülnek-e délutánra vagy estére?
Voltak-e régebben is hasonló jellegű panaszaid – esetleg adott évszakhoz kötötten?
Volt-e felhangolt, túlzottan vidám, aktív időszakod régebben?
Volt-e depressziós vagy más pszichiátriai beteg, a rokonaid – testvéreid, szüleid, nagyszüleid – között?
Fontos tudnod!
A változás kora gyakran rontja a kedélyállapotot, különösen nők esetében. A tünetek nem mindig egyértelműek. Álcázott depresszió során a hangulatzavar más betegségek képében jelenik meg: a betegek már reggel is fáradtságra panaszkodnak, étvágytalanok, fogynak, fáj a fejük, a hasuk, a mellkasuk, mozgásszervi panaszaik vannak, vagy korábbi betegségük tünetei felerősödnek, mert csökken a fájdalomtűrő képességük.
Az időskori depresszió sajátosságai
Dr. Magyar Anna szerint időskorban az is árnyalja a képet, hogy a depresszió nemegyszer demencia képében jelentkezik. A nagymamát hozzátartozói sokszor azért viszik orvoshoz, mert elvesztette érdeklődését, és azt hiszik, hogy leépülésről van szó. Ugyanakkor a személyiség időskorral járó természetes változásait nem szabad összekeverni a depresszióval, mert ilyenkor már előfordulhat, hogy valóban kevesebb öröm jut az életből, több a testi fájdalom és a nehézség. A depressziót nemritkán valamilyen betegség váltja ki, például a csökkent pajzsmirigyműködés, agyi katasztrófa, daganat, amikor a depresszió kezelése mellett az alapbetegség gyógyítása is elengedhetetlen.
Kezelés
A kezelés általában gyógyszerrel, illetve pszichiátriai segítséggel történik. A depresszió mértékétől függően betegenként más és más kezelési időre van szükség. Van, aki teljesen meggyógyul, míg más akár egész életében külső és rendszeres segítségre szorul, hogy boldognak mondható életet éljen. A betegek egy része örül annak, hogy végre megszületik a diagnózis, és szívesen együttműködik a kezelésben. Ám az is előfordul, hogy az érintett tiltakozik a depresszió diagnózisa ellen, és nehéz megértetni vele, hogy a depresszió ugyanolyan kezelendő kór, mint bármelyik szervi betegség. Ilyenkor nagy türelemre van szükség ennek elfogadtatásához. Meg kell értetni a beteggel, hogy a depresszió gyógyszerrel és pszichoterápiával jól kezelhető.
A súlyos depresszió a munkaképtelenség második leggyakoribb oka a világon - derült ki a mentális betegség globális terheit elemző tanulmányból.
A klinikai depresszió, más néven súlyos depresszív zavar (MDD) leginkább a munkaképes korú felnőttek között fordul elő, és több nőt érint, mint férfit.
Az egész világon legnagyobb arányban Afganisztán, legkisebb arányban Japán népességét sújtja, Közép-Amerikában, Közép- és Délkelet-Ázsiában pedig a munkaképtelenség vezető oka - tudósított a Healthline tudományos-ismeretterjesztő portál a PLOS Medicine című szaklapban megjelent tanulmányról.
A Queenslandi Egyetem professzora, Alize Ferrari vezette kutatócsoport azt vizsgálta, milyen terhet jelentett 2010-ben a klinikai depresszió az egész világon. A kutatást elvégezték húsz és tíz évvel korábban is. A tudósok a depressziót több mint kétszáz munkaképtelenséget okozó betegséggel és sérüléssel hasonlították össze. Elemezték a betegségről készült tanulmányokat, és azokban az országokban, ahol hiányosak voltak az adatok, becsléseket alkalmaztak.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) adatai szerint körülbelül 350 millió embert, vagyis a világ népességének mintegy négy százalékát érinti a depresszió, az egyik leggyakoribb mentális zavar. A beteget a tartós szomorúság és levertség jellemzi, érdektelenséget érez a korábban örömet szerző dolgok iránt.
Úgy tűnik, senkinek sincs védettsége ellene. Bár több nőt érint, a férfiakat is sújtja, és akár hároméves gyerekeknél is jelentkezhetnek a tünetei. Oka ismeretlen, ám a legfrissebb kutatások szerint az agy kémiai egyensúlya a betegeknél megváltozik, így nem lehet egyszerűen "kitörni belőle" - magyarázta Rob Dobrenski New York-i pszichológus, aki nem vett részt a kutatásban.
Alize Ferrari a BBC kérdésére elmondta: a depresszió súlyos gond, és a mainál több figyelmet kell szentelni neki, a kezelés újabb, hatásos módszereit kell kifejleszteni.
Az American Stroke Association Nemzetközi Stroke Konferencián ismertetett Új-zélandi tanulmány szerint a legelterjedtebb illegális drog, a marihuána, megduplázhatja a stroke kockázatát fiatal felnőttekben.
A vizsgált csoportban az ischaemias stroke és a tranziens ischaemias stroke (TIA) miatt kezelt betegek a vizelet teszt alapján 2-3-szor nagyobb valószínűséggel használtak cannabist (közismert nevén marihuánát), mint az életkor és nem szerint párosított más betegségben szenvedőknél.
"Ez az első eset-kontrollált tanulmány, amelynek célja a lehetséges kapcsolat kimutatása a cannabis használat és a fokozott stroke kockázat között. A cannabisról a közvélemény úgy véli, hogy viszonylag biztonságos, noha illegális szer. Tanulmányunk azt mutatja, hogy nem ez a helyzet, mert a cannabis valójában stroke-hoz vezethet." - mondta a tanulmányt vezető P. Alan Barber, az Auclandi Egyetem neurológus professzora.
A tanulmányban a kórházi felvételkor vizelet drogteszten átesett 150 ischaemias stroke és 10 TIA betegnél vizsgálták a cannabis használatot. A 18-55 éves betegek 16%-ánál a drogteszt pozitív eredménnyel zárult, a cannabis használók főleg férfiak voltak, akik dohányoztak is. A kontrollcsoportban a vizeletminták csupán 8,1%-a mutatott cannabis használatot. A kutatók nem találtak eltérést a nemben, a stroke mechanizmusában, sem a legtöbb vascularis rizikófaktorban a marihuána fogyasztók és nem használók között.
"Korábbi esettanulmányokban, az ischaemias stroke és TIA a cannabis használat után órákkal bekövetkezett. Ezeknél a betegeknél rendszerint nem volt egyéb ismert vascularis kockázati tényező a dohányzástól, alkoholtól és egyéb drogoktól eltekintve. A cannabis használatát vizsgáló prospektív tanulmány levezetése ugyanakkor igen nagy kihívást jelent, mivel egy illegális drog használata kapcsán a betegek és a kontrollesetek kikérdezése valószínűleg megbízhatatlan válaszokat eredményez." – mondta Barber.
A tanulmányhoz a regionális etikai bizottság engedélyezte más hospitalizált betegek vizeletmintáinak használatát, ám a konszenzus hiánya miatt a kutatók csak az életkor, a nem és az etnikum szerinti párosítást tudták elvégezni.
"A tanulmány a cannabis használat és a stroke közti összefüggés eddigi legmeggyőzőbb bizonyítékát nyújtja. Ez az összefüggés azonban tisztázatlan, mivel egy személy kivételével a stroke betegek rendszeresen dohányoztak is." – mondta Barber.
„Mi azt gondoljuk, hogy ez a cannabis, és nem a dohányzás hatása, és remélem, hogy levezethetünk egy másik tanulmányt is annak meghatározására, hogy vajon a cannabis és a stroke közötti összefüggés fennáll-e a nemdohányzóknál is. Ez azonban, tekintve egy illegális drog használatának tanulmányozása kapcsán felmerülő torzításokat és etikai kifogásokat, bonyolult lehet. Azonban a kutatás szükségességét bizonyítja, hogy a fiatal betegekből álló kohorszban igen magas volt a cannabis használat prevalenciája. A fiatal stroke betegeket ezért ajánlatos cannabis használat szempontjából is szűrni.” – hívta fel a figyelmet Barber.
A cannabis fogyasztást tehát érdemes kétszer is meggondolni, mert amellett, hogy káros hatással van az agyfejlődésre, tüdőtágulatot, szívrohamot, és mint az kiderült, stroke-ot is okozhat.
Hajnóczy Péter kisregénye, A halál kilovagol Perzsiából szinte folyamatos helyzetelemzés. A főhős egy önmagát kívülről néző alkoholista, aki rögzíti a szenvedély és a szenvedés fázisait. A Leo Amici Alapítvány drogfüggő betegek rehabilitációját végzi, a színházterápia a szerfüggők kezelésének része, a módszer Georges Baal-hoz is köthető.
A Pécsi Harmadik Színházban október 18-án este a közönség nem az átlagos „színházba-járókból" állt. A színpadon sem színészeket láttunk. Mégis egy olyat láthattunk, ami túl ment egy hatásos előadás szintjén.
A színpadon tizenhárom félmeztelen férfi. Ki pocakos, ki izmos, ki fiatal, ki gyűröttebb, átlagos vagy különleges. Csupa férfi. Két sorban álltak egymással szemben, s ahogy belekezdtek az előadásba, alternatív színházban éreztem magam, ahol a színészek játéka jelent mindent, se díszlet, se jelmez. Az ott és akkor megszülető szituációban a hatás egy része a színházterápia módszeréből adódott, ami megszabta a kereteket a személyes történeteknek.
Egy férfi keze, majd a teste rángatózni kezdett. Önálló életet élt. Próbált ellene tenni. Nyomasztó az egész: elveszteni az uralmat magam fölött. Ő küzd, többen megpróbálják lefogni. Visszahúzni, akadályozni, értelmezhető minden szimbolikusan, allegorikusan, konkrétan. Négy ember súlyát, erejét kellett magáról lefejtenie - közben rángatózott a keze. Iszonyat, felemelő, szép, emberi... Jelzőket lehet még halmozni.
Sorra jöttek a szituációk. Az erős színpadi jelenlétet segíti Hajnóczy időnként felbukkanó szövege, de az előadás nem a magyar próza egyik csúcsteljesítményének reprodukálása, hanem szellemiségének újrateremtése, a terápián résztvevők a saját életüket, saját magukat viszik bele a játékba. Egy problémát osztanak meg, a saját belső problémájukat. Egy-egy vallomással zárul az előadás, egy rövid mondatnyi önreflexióval. És következik a taps, ováció. Az előadás szereplői egy pólót húznak és a színpad szélére települnek. Megindul egy másfajta diskurzus.
Az előadás végeztél még nagyobb feszültség ült ki az arcokra. Többen vallottak arról, mit éreztek a színpadon. Erős élményt nyújtottak, mind emberit, mind művészit, terapikusat.
Miodragovits Vince rendezésében egy ilyen előadás nem csak a színészek személyes terápiája, hanem a közönségé is. Ki az a szerencsés, akinek ne lenne mit eljátszania magából, félelmet, megrögzöttséget, fájdalmat?
A 40-es, 50-es éveikben járó nőknél majdnem duplájára növekszik a stroke kialakulásának kockázata összehasonlítva kortársaikkal - állapította meg egy nagyméretű tanulmány, amelyről a Health Day számol be.
"Habár a stroke abszolút kialakulásának kockázata kicsi a középkorú nők esetében, úgy tűnik, hogy a depressziónak negatív hatása van, s jelentősen megnöveli a rizikót" - mondta Caroline Jackson epidemiológus, a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette, hogy eredményeik azt mutatják, hogy a depressziónak jóval nagyobb szerepe van a szélütés kialakulására, mint azt korábban gondolták.
Jackson és munkatársai több mint tízezer, 47 és 52 év közötti nőtől gyűjtött adatot, akiket mind mentális, mind pedig fizikai állapotukról megkérdeztek háromévenként 1998 és 2010 között.
A résztvevők 24 százaléka számolt be arról, hogy depresszióban szenved, s a tanulmány ideje alatt 177-en szenvedtek stroke-ot. Az elemzésből pedig kiderült, hogy a depressziósoknak 2,4-szer nagyobb volt az esélyük a szélütésre, mint társaiknak.
Az agy kémiai egyensúlya megváltozik, a betegségből nem lehet egyszerűen kitörni.
A súlyos depresszió a munkaképtelenség második leggyakoribb oka a világon - derült ki a mentális betegség globális terheit elemző tanulmányból. A klinikai depresszió, más néven súlyos depresszív zavar (MDD) leginkább a munkaképes korú felnőttek között fordul elő, és több nőt érint, mint férfit.
A Queenslandi Egyetem professzora, Alize Ferrari vezette kutatócsoport azt vizsgálta, milyen terhet jelentett 2010-ben a klinikai depresszió az egész világon. A kutatást elvégezték húsz és tíz évvel korábban is.
A tudósok a depressziót több mint kétszáz munkaképtelenséget okozó betegséggel és sérüléssel hasonlították össze. Elemezték a betegségről készült tanulmányokat, és azokban az országokban, ahol hiányosak voltak az adatok, becsléseket alkalmaztak.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) adatai szerint körülbelül 350 millió embert, vagyis a világ népességének mintegy négy százalékát érinti a depresszió, az egyik leggyakoribb mentális zavar. A beteget a tartós szomorúság és levertség jellemzi, érdektelenséget érez a korábban örömet szerző dolgok iránt.
Úgy tűnik, senkinek sincs védettsége ellene. Bár több nőt érint, a férfiakat is sújtja, és akár hároméves gyerekeknél is jelentkezhetnek a tünetei. Oka ismeretlen, ám a legfrissebb kutatások szerint az agy kémiai egyensúlya a betegeknél megváltozik, így nem lehet egyszerűen "kitörni belőle" - magyarázta Rob Dobrenski New York-i pszichológus, aki nem vett részt a kutatásban.
Alize Ferrari aBBC kérdésére elmondta: a depresszió súlyos gond, és a mainál több figyelmet kell szentelni neki, a kezelés újabb, hatásos módszereit kell kifejleszteni.
A drogprevenciós szervezetek száma a huszadára esett vissza az iskolákban az idei tanévben – a MADÁSZSZ konferenciája ennek okait és megoldási lehetőségeit vitatta meg
Nagyjából egy évvel ezelőtt tartotta a MADÁSZSZ (Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége) az „Öngondoskodás, a változás és megújulás szükségessége” című konferenciáját, mely a prevenciós és terápiás szolgáltató szakmai szervezetek krízishelyzetéből kereste a kiutat. Sajnos a krízis egy év elteltével is ugyanolyan aktuális, sőt újabb területeken is felütötte a fejét. A november 5-én tartott konferencia apropóját az új oktatási szabályozás adta, mely szerint szeptembertől csak olyan egészségfejlesztő programok jelenhetnek meg az iskolákban, amelyek rendelkeznek az Országos Egészségfejlesztő Intézet (OEFI) pályázati úton elnyerhető szakmai ajánlásával. A rendelkezés a drogszakma szervezeteit különösen érzékenyen érintette, hiszen a tanévkezdésig mindössze három olyan drogprevenciós szervezet akadt, amely elnyerte az OEFI szakmai ajánlását, de még ez sem bizonyult garanciának az iskolai tevékenység megkezdéséhez.
Megnyitó
A körülbelül 80 fő részvételével zajló konferenciátBarna Erika, a MADÁSZSZ elnökségi tagja nyitotta meg, aki annak a meggyőződésének adott hangot, hogy optimális esetben a prevenciónak és az egészségfejlesztésnek észrevétlenül be kellene épülnie az iskola mindennapjaiba. Ehhez képest jelenleg már egy néhány alkalmas egészségfejlesztő órával is alig jutnak be az iskolába a drogmegelőzés szakértői – ez derült ki Paksi Borbála elő-előadásából, aki az iskolákban tartott drogprevenciós foglalkozások arányát ismertette a 90-es évektől napjainkig. Míg másfél-két évtizede még kifejezetten alacsony volt a prevenciós foglalkozások előfordulása, addig 2006 körül 85%-ban stabilizálódott azoknak a magyarországi iskoláknak a száma, melyekben valamilyen módon megjelent a drogmegelőzés. Az elmúlt 3-4 évben a szakmai szolgáltatók beszámolói alapján a legtöbb térségben romlott a prevenciós aktivitás. Az OEFI honlapján szereplő 16, szakmai ajánlással rendelkező egészségfejlesztő szolgáltató közül (ami a 2003-as kínálatának 5,7%-a) mindössze három szervezet tevékenységében szerepel a drogprevenció. Paksi azzal a kérdéssel zárta előadását, hogy vajon mikor és honnan indul el az újratervezés és vajon kapnak-e a szolgáltatók kellő muníciót és szakmai támogatást ahhoz, hogy az iskolai prevenciós szolgáltatások újjáépítése ne tíz évig tartson?
Előadások
Ezt követően sorsolással dőlt el az 10 perces előadások sorrendje és a sors választása hogyhogy nem épp az OEFI-t képviselőDr. Koós Tamásra, aki azonban csak részben tudta eloszlatni a prevenciós szervezetek aggodalmait. Koós elmondta, hogy az OEFI 10-12 szervezettel együttesen dönt arról, hogy mely programok érdemeljék ki a szakmai ajánlást. Előadásából kiderült, hogy bár a pályázatok 60%-a drogmegelőzés témakörében érkezett, túlnyomó többségük elutasításra került, de a szigor nem csak őket sújtotta: az összesen 127 benyújtott kérelemből mindössze 13% kapott támogatást. Az ajánlást kiérdemelt programok 31%-a csecsemőgondozással, másik 31%-a pedig tisztasággal kapcsolatos (hogy ez pontosan mit takar, azt lásd később). Az elutasítások okaként a rosszul megfogalmazott célokat jelölte meg, valamint az e célokhoz hibásan rendelt indikátorokat, a jogszabályi követelményektől való eltérést, valamint említett olyan eseteket is, melyekben a módszertan nem volt összefüggésben a célokkal, vagy amelyekben az időkeret nem minősült reálisnak. Az idő szűke és az előadások rövidsége miatt a hallgatóság írásban fogalmazhatta meg a kérdéseit, melyekkel a moderált beszélgetés során szembesítették az előadókat. Azt, hogy Koós előadása több kérdést vetett fel, mint ahányat megválaszolt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a hallgatóság hozzá intézte a legtöbb kérdést, de egyelőre maradjunk az előadásoknál.
A következő prezentációt az ORFK Bűnmegelőzési Osztálya részéről Csonka Györgyi tartotta, aki ismertette a rendőrség jelenleg működő iskolai drogprevenciós programjainak listáját a DADA-tól kezdve az idén szeptemberben 200 középiskolában megjelent bűnmegelőzési tanácsadókig. Utóbbiról elmondta, hogy a közbeszéddel ellentétben ők nem iskolarendőrök, hanem olyan bűnmegelőző szakemberek, akik „más tapasztalattal és más szemmel tekintenek az iskolai problémákra és másképpen mérlegelik azokat”. Mikor az előadást követően Barna Erika megkérdezte, hogy mégis kihez képest látják másképp az iskolai problémákat, netán az iskolapszichológusoknál, az iskolai szociális munkásoknál, esetleg az egykori ifjúságvédelmi felelősöknél, Csonka nem tudott meggyőző válasszal szolgálni, csupán annyit felelt, hogy az erre kiképzett rendőrnek jó szeme van az ilyen esetekre.
Szabó Judit azon kevés szervezet egyikében, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Támogató Alapítványban (KIMMTA) dolgozik, amely nyertes iskolai drogprevenciós programmal büszkélkedhet. Ennek ellenére Szabó előadását mégsem az optimizmus hatotta át, mert arról kellett beszámolnia, hogy novemberig egyetlen iskola sem kereste meg őket, hogy igénybe vegyék a programjukat és az általuk megkeresett iskoláktól elutasító választ kaptak. Mindezt részben azzal magyarázta, hogy az iskolák forráshiánnyal küszködnek és inkább az 1-2 alkalmas prevenciós programokat keresik, az ő programjuk viszont ennél komplexebb és ennek megfelelően a legkisebb modulban is 200 ezer forintba kerül. Magyarázata másik felében pedig arra a kiskapura utalt, hogy amennyiben az adott iskola tantestületéből valaki megírja az egészségfejlesztő programot, akkor nem szükséges szakmai ajánlásért fordulni. Ez Szabó szerint értelmetlenné teszi a szakmai szervezetek munkáját, hiszen szorult anyagi helyzetben nyilvánvalóan mindenki az egyszerűbb megoldást fogja előnyben részesíteni. Jelenleg azt tervezik, hogy átvállalják az iskolák pályázatírását, hogy legalább ilyen úton bekerülhessenek a programjaik az iskolák falai közé, de ez további extramunkát jelent számukra.
Szekszárdi Júlia, Osztályfőnökök Országos Egyesülete képviseletében rögtön kézenfekvő válasszal szolgált arra, hogy miért nem kapkodnak az iskolák a prevenciós programok után. Meglátása szerint az iskolákat jelenleg annyi változás éri, hogy többnyire a túlélésre koncentrálnak, és nem tudnak, de nem is akarnak most a prevencióra figyelmet fordítani. Két szóval jellemezte az iskolákban uralkodó állapotokat: káosz és bizalmatlanság. A szülőknek mindeközben nincs kellő ismerete a droghasználat elterjedtségéről és kockázatairól, így sokuk a büntetés felé hajlik. Szekszárdi nem tartja célravezetőnek a tiltást, szerinte, ha a füves cigi továbbadása börtönbüntetéssel jár, akkor a diákok már csak dacból is ki fogják próbálni. Elmondása szerint a szülők idegenkednek az iskolai bűnmegelőzőktől és nem tudják, hogy pontosan mivel jár a jelenlétük, ám a pedagógusok egy része úgy látja, hogy végre valaki rendet fog tenni. A prevenciós programok nagyobb iskolai jelenlétére a szakmai összefogást és a közös lobbizást látja megoldásnak.
Zelenák Józsefa szintén ajánlást elnyerő Kortárs Segítő Műhely Alapítvány részéről ismertette 1997-ben alakult szervezetének tevékenységét, mely a kortárssegítésre, mint egészségfejlesztési módszerre épül. Elmondása alapján komplex, holisztikus szemléletű programjaik komoly erőforrásokat igényelnek, így a jelenlegi két iskolánál nem is igyekeznek több helyen jelen lenni.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) képviseletébenFodor Gábor tankerületi igazgató igyekezett csitítani a kedélyeket mikor kijelentette, hogy nincs káosz az iskolákban, mindössze az új struktúra bevezetésével adódnak hibák és nehézségek. Az új rendszer része a 200 tankerületi igazgató megjelenése, melyek az iskolák fölött állnak. Mindez szerinte nem az igazgatók hatáskörének megkurtítását célozza, hanem a fenntartói és működtetői funkciók szétválasztását, a finanszírozás fenntarthatóságát, a működés átláthatóságát és a pedagógus pályamodell bevezetését. Véleménye szerint az oktatási rendszer annyira jó, amennyire jó tanárok alkotják, ezért fontos, hogy a pedagógusok jól tudják kezelni a konfliktushelyzeteket és az iskolák a prevencióban a segítő szerepet hangsúlyozzák. A rázúduló kérdések szintén azt mutatták, hogy előadása nem oszlatta el a hallgatóság dilemmáit.
Salamon Eszter,Európai Szülők Országos Egyesülete részéről nehezményezte, hogy a nemzetközi egyezményekkel szemben a szülők nem játszanak fontos szerepet a KLIK rendszerében. Utalt azokra az egyezményekre, melyek szerint a szülőket segíteni kell a gyereknevelésben és felhívta a figyelmet, hogy hazánk az utolsó ország Európában, ahol megszabják, hogy mennyi időt kell tölteni az iskolában. Szekszárdihoz kapcsolódva ő is szóvá tette, hogy a szülők számára új helyzet a drogok elterjedtsége és nem ismerik a konkrét veszélyeket, sem a megfelelő reakciókat. Salamon úgy látja, hogy a szociológusok, prevenciós munkát végzők, és védőnők tevékenységének elsődlegesen a szülőkre kellene irányulnia, hogy megfelelő segítséget nyújthassanak a gyerekeiknek, hiszen a kutatások alapján 11 éves korig a családnak van a legnagyobb hatása a gyerekre. Az ő tapasztalatai is arra engedtek következtetni, hogy a szülők tartanak az iskolai rendőröktől.
Dr. Benkő Zsuzsanna, a SZTE JGYPK Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet vezetője olyan programot ismertetett, mely az új struktúra bevezetése előtt hatékonyan épült be számos iskola tevékenységébe. Módszerük a „koherencia érzet” elméleten alapul, mely értelmében nem a betegség okát kutatják, hanem az egészségesség érzetének megvalósulhatóságát. Az elmélet kiindulópontja szerint káosz és stressz mindig van, a kérdés az, hogy mit tudunk kezdeni vele és milyen erőforrások állnak rendelkezésre problémahelyzetekben a megoldásra.
Az utolsó előadást Burszki Mónika, a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda (NDI) munkatársa tartotta, aki emlékeztetett, hogy a drogszakma régóta várta már a prevenciós programok akkreditációját, úgyhogy ennek megvalósulása örömteli, az viszont szerinte is szomorú, hogy eddig kevesen tudtak OEFI ajánlást szerezni. Az arány javítása érdekében azt javasolta, hogy a pályázók nézzék át az elfogadott programokat, járjanak továbbképzésekre és pályázzanak folyamatosan. Elmondása szerint 55 programot adtak be az NDI-be, ennek csak 31%-át küldték tovább a döntőbizottságba, ahol további versenyzők hullottak ki. Koóshoz hasonlóan Burszki is a hibákra hívta fel a figyelmet, hogy például sokan nem összefogó programot adtak be, hanem elszórt prevenciós alkalmakat. Emellett sok program kaotikusnak bizonyult, melyek nincsenek megtervezve hosszú távra és nem értelmezik helyesen az indikátor fogalmát. Véleménye szerint az egészségfejlesztés alapjait kellene tisztázni, amire megfelelő színtér lehet az OEFI nyílt napja, illetve további NDI képzések segíthetnek a jó programterv kidolgozásában.
+1
Gyakori kritikája a drogügyi konferenciáknak és döntés-előkészítő megbeszéléseknek, hogy épp a kérdésben leginkább érintett csoport tagjai nem kapnak alkalmat az álláspontjuk kifejtésére. A MADÁSZSZ igyekezett elkerülni ezt a hibát és iskolai szabályozással foglalkozó konferencia lévén meghívott egy gimnazistát, nevesül Varga Balázst, hogy reflektáljon az elhangzottakra. Balázs érintettként rögtön azzal kezdte, hogy 8 általánossal a háta mögött kompetensebbnek tartja magát a témában az előadóknál, ami bármily szerénytelenül is hangzik, bizonyos tekintetben kétségkívül igaz. Az osztálykirándulásokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy gyakran a szülők által nyújtott magas pénzkeret felelős azért, hogy ezeken az alkalmakon a diákok nagy ivászatot csapnak. Kritizálta az iskolai prevenciós foglalkozásokat, melyeknek szerinte nem az illegális szereknél kéne kezdődnie, hanem a cigarettával, mert ha valami, akkor sokkal inkább az nevezhető kapudrognak, valószínűtlen ugyanis, hogy valaki előbb kóstoljon bele egy jointba, mint egy cigibe – érvelt Balázs. Az egy alkalmas, előadásszerű drogprevenciós foglalkozásról sem volt jó véleménnyel, ezek ugyanis csak arra nyújtanak lehetőséget, hogy ne kelljen más órára menni, aki pedig ezeket figyelemmel végighallgatja, az jó eséllyel amúgy sem érdeklődik a drogok kipróbálása iránt. A szülők képviselőinek azzal az intelemmel szolgált, hogy komoly gátat jelenthet a nevelésben, ha a szülő önmagát akarja megvalósítani a gyerekében.
Diszkusszió
Az ebéd előtti utolsó blokk a moderált diskurzusé volt, ahol a szervezők feltették az előadóknak azokat a hallgatóság által összeírt kérdéseket, melyek szerintük a prezentációkat követően is nyitva maradtak. Jómagam arról érdeklődtem, hogy mit takarnak a dr. Koós Tamás által említett „csecsemő” és „tisztaság” programok és ezek mennyiben járulnak hozzá az egészségfejlesztéshez. Feltárta, hogy „csecsemő” alatt csecsemőgondozást, bővebben anyai szerepre felkészítő programokra kell gondolni, a „tisztaság” pedig a személyi higiénét célzó projektekre utal. „Hogy mindez milyen kapcsolatban áll az egészségfejlesztéssel, azt már a fantáziájukra bízom” – sommázta a 62%-ban nyertes programok indokoltságát Koós. A nyertes drogprevenciós szervezetek alacsony arányával kapcsolatban megismételte, hogy számára meglepő, hogy 15 éves múlttal rendelkező szervezetek nem ismerik az alapfogalmakat és nem tudnak értékelhető pályázatot beadni, de semmi probléma, el lehet menni képzésekre, illetve a pályázatokat folyamatosan be lehet nyújtani. A KIMMTA példája alapján azonban az is felmerült, hogy egyáltalán van-e gyakorlati haszna az OEFI szakmai ajánlásának, hiszen ez sem garantálja az iskolai drogprevenciós tevékenység megvalósulását.
Az ORFK képviselőjéhez intézett kérdésre válaszolva Csonka elmondta, hogy a bűnmegelőzési tanácsadók képzése 60 órából állt, mely jogi és drogügyi témákat ölelt fel, utóbbi területen közreműködött az NDI és az EMMI, ám civil szervezeteket nem kértek fel a képzésre. A bűnmegelőzési tanácsadó pontos szerepét firtató kérdésre elmondta, hogy ezek a személyek nem előadásokat tartanak, hanem biztonságos hellyé próbálják varázsolni az iskolát, kapcsolatban állnak az iskolapszichológussal, az iskolaorvossal és gondnokkal és partnerséget ápolnak az ifjúságügyi civil szervezetekkel.
Arra a kérdésre, hogy a tanárok ugyan miért végezhetnek egészségfejlesztési programokat szakképesítés nélkül Dr. Benkő Zsuzsanna elmondta, hogy az emlegetett káosz szerinte már 20 éve tart, hiszen a feladatkörök nincsenek konkrét szakcsoportokhoz rendelve – ezt sínyli most meg az ő hosszú ideje működő programjuk is, mely pedig szellemiségében már áthatotta a bevont iskolák szemléletmódját. Mikor Fodor Gábortól kérdezték, hogy miként értékeli az iskolai egészségfejlesztési munkaközösségek megszűntét, úgy felelt, hogy ugyan ez nem az ő terepe, de véleménye szerint nagy szükség lenne rájuk. Élénk vitát váltott ki megjegyzése, miszerint a tankerületi igazgatók életbe lépésétől az iskolaigazgatók jogai nem csorbultak. Többen ugyanis ennek ellenkezőjét tapasztalják, és úgy látják, hogy ez újabb gátat jelent a szolgáltatók iskolákba jutásában. Fodor szerint azonban az iskolák tárt karokkal várják a prevenciós szakértőket. Salamon rávilágított arra, hogy a tanulók gyakran már kriminalizálódott helyzetben igényelnének segítséget, ez pedig még nehezebbé teszi a szakmai szervezetek beavatkozását.
Lezárás
Az időkorlátok miatt nem sikerült minden kérdést körüljárni és a válaszokból kiderült, hogy a felek gyakran elbeszélnek egymás mellett, így a délutáni MADÁSZSZ tagoknak szóló gyűlésen továbbra is az nyújtotta a fő dilemmát, hogy miként tudnának a szolgáltatók be- illetve visszakerülni az iskolákba. Emellett felmerült egy konszenzus konferencia gondolata is, mely segítene az alapproblémák tisztázásában, az értékelési módok összehangolásában és a szolgáltató szervezetek hatékony támogatásában. A tagok egyelőre nem állapodtak meg konkrétumokban, de a probléma súlyossága miatt a lehetséges megoldások keresése a jövőben is folytatódni fog.
100 hazai szakember írta alá a Kék Pont tűcsere programja melletti támogató nyílt levelet, Balog Zoltán miniszternek. Az aláírók között az addiktológia legkülönbözőbb szakterületeinek képviselői szerepelnek. Köztük még olyanok is, akikkel olykor komoly szakmapolitikai vitáink vannak, most mégis fontosnak tartották azt, hogy kiálljanak a program létjogosultsága mellett. Nagyon köszönjük minden aláíróinak ezt a gesztust, a szolidaritást, hogy nem mentek el szó nélkül az önkormányzati döntés mellett és az egyértelműen kinyílvánított szakmai támogatást!
"Tisztelt Miniszter Úr!
Mi, a drogfogyasztás megelőzésével, kezelésével és ártalmainak csökkentésével foglalkozó szakemberek megdöbbenve értesültünk arról, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat képviselő testülete úgy döntött, hogy felbontja az együttműködési szerződést a Kék Pont Alapítvánnyal, és az Alapítvány által a Magdolna utcában működtetett Kontakt tűcsere program megszüntetését kezdeményezi. Nem kisebb megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a döntést egy interjúban támogatta Dr. Ujhelyi Eszter, a Nemzeti AIDS Bizottság korábbi titkára is, aki szerint a tűcsere bezárása nem eredményezi majd sem a HIV, sem pedig a HCV fertőzések magasabb kockázatát.
Ezúttal is szeretnénk kinyilvánítani szolidaritásunkat a Kék Pont munkatársaival és visszautasítani a tűcsere programmal szembeni megalapozatlan támadásokat és vádaskodásokat..."
A levél teljes tartalma és aláírói listájaitt olvasható.
Ugyancsak tegnap került nyilvánosságra az a hír is, hogy a Társaság a Szabadságjogokért Egyesület arra kérte az alapvető jogok biztosát, hogy állapítsa meg, alkotmányos jogokat sértett a Józsefvárosi Önkormányzat, amikor a tűcsere program működését ellehetetlenítő határozatot hozott.
A TASZ közleménye és ombudsmani beadványaittolvasható.
A Human Rights Watchnemzetközi jogvédő szervezet szerint Magyarországon a családon belüli erőszak kezelésére kiépített rendszer egyszerűen nem működik.
A rendőrségi tétlenség, a jogi és iránymutatásbeli hiányosságok miatt nem kapnak megfelelő védelmet a családon belüli erőszakot elszenvedő nők, akiknek az állami segítségnyújtási rendszer elégtelenségeiből kifolyólag gyakran nincs más választásuk, minthogy visszatérjenek bántalmazójukhoz - írta szerdán közzétett jelentésében a jogvédő szervezet.
"Azok az emberek, akiknek a segítségnyújtás lenne a feladatuk - rendőrök, orvosok, ügyészek, szociális munkások - gyakran magukra hagyják az áldozatokat, akik nem látnak más lehetőséget, mint visszamenni bántalmazójukhoz, aminek következtében további erőszakoskodást szenvednek el" - emelte ki Lydia Gall, a jelentés szerzője, a Human Rights Watch kutatója.
A 29 bántalmazott nővel, valamint jogászokkal, bírókkal, női szervezetekkel, szociális munkásokkal, kormányhivatalnokokkal és egyéb szakemberekkel készült interjúkon alapuló, "Addig, amíg vér nem folyik: védtelenség a családon belüli erőszak ellen Magyarországon" című jelentés tartós és brutális, a társuk által nők ellen elkövetett erőszakról számol be.
A jelentés alapját képező interjúk alanyai olyan magyar nők voltak, akiket partnereik megerőszakoltak, késsel, baltával és karddal vágtak meg, terhesen hasba ütöttek és megrúgtak, összevertek, kidobtak az erkélyről, télvíz idején bezártak a fészerbe, betörték orrukat és koponyájukat, valamint kemény pszichológiai erőszaknak tettek ki.
A HRW szerint a rendőrség gyakran elriasztja a nőket a feljelentéstételtől, nem él kellő hatékonysággal törvényi jogköreivel és olykor kifejezetten ellenségesen lép fel. A bíróságok nem nyújtanak kellő védelmet, ahogy az orvosok és szociális munkások részéről sem számíthatnak megfelelő segítségre a bántalmazott nők. Mindemellett a HRW szerint a szükséges ezer helyett csupán 29 férőhely van az úgynevezett krízisközpontokban a családon belüli erőszak áldozatai számára Magyarországon.
A jogvédő szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy 2013. július 1-ig a családon belüli erőszak nem volt különálló bűncselekmény Magyarországon, és az új tényállás is csak az erőszak legalább kétszeri megismétlődése esetére nyújt védelmet, továbbá kizárja a védett körből azokat a nőket, akik nem élnek együtt bántalmazó társukkal, kivéve, ha közös gyermekük van a bántalmazóval.
A HRW közleményében arról is beszámolt, hogy az új törvény életbe lépése után készített - a jelentésben nem szereplő - interjúk alapján a helyzet a gyakorlatban nem változott július elseje óta.
"A magyar kormánynak kiemelt kérdésként kell kezelnie a családon belüli erőszak áldozatainak védelmét. Szégyenletes lelkiismeretlenség, hogy nők, akik megpróbálnak kimenekülni egy erőszakos kapcsolatból, a támogatás helyett ellenségességbe és közömbösségbe ütköznek" - közölte Lydia Gall.
">
A józanodást a gyakorlatban tanuljuk. Önsegítő csoportokban, támogató közösségekben, szakirodalomból. Meg kell tanulni nemet mondani, határokat húzni. Megérteni, hogy ha krízishelyzetben ráiszik valaki, lesz egy sokadik problémája, de az, ami miatt iszik, nem oldódik meg. Egyszóval menet közben kell hajtóművet cserélni a repülőgépen.
A vizsgált csoportban az ischaemias stroke és a tranziens ischaemias stroke (TIA) miatt kezelt betegek a vizelet teszt alapján 2-3-szor nagyobb valószínűséggel használtak cannabist (közismert nevén marihuánát), mint az életkor és nem szerint párosított más betegségben szenvedőknél.2013.10.18(3157)_%20copy.jpg "fotó: Csortos Szabolcs")
2013.10.18(3169)_%20copy.jpg "fotó: Csortos Szabolcs")
2013.10.18(3188)_%20copy.jpg "fotó: Csortos Szabolcs")
2013.10.18(3172)_%20copy.jpg "fotó: Csortos Szabolcs")
2013.10.18(3213)_%20copy.jpg "fotó: Csortos Szabolcs")
2013.10.18(3181)_%20copy.jpg "fotó: Csortos Szabolcs")
"Habár a stroke abszolút kialakulásának kockázata kicsi a középkorú nők esetében, úgy tűnik, hogy a depressziónak negatív hatása van, s jelentősen megnöveli a rizikót" - mondta Caroline Jackson epidemiológus, a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette, hogy eredményeik azt mutatják, hogy a depressziónak jóval nagyobb szerepe van a szélütés kialakulására, mint azt korábban gondolták.
Utolsó kommentek