Beköszöntött az igazi téli hideg, ami ismét ráirányítja a figyelmet a fagyhalálra. Pedig nem is lenne szabad, hogy akár egy kihűléses eset is megtörténjen. Ezen halálesetek közös vonása, hogy többnyire elkerülhetőek lehetnének kicsivel több odafigyeléssel, ha jobban tudnánk magunkra és egymásra vigyázni.

Veszélyeztetettek

A fagyhalál bizonyos körülmények közt bárkit elérhet - egy-egy téli túrán, síelés közben, autóbalesetben is kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy cselekvésre képtelenül van kitéve a hidegnek, egészen a végzetes kihűlésig. Ugyanakkor nem ez a jellemző: a veszélyeztetettek köre jól meghatározható. Igen könnyen kerülhetnek bajba azok, akiknek a hőérzékelését az alkohol mintegy kikapcsolja, így a veszélytudatuk sem működik, ezért például a hideg ellenére lefekszenek a szabad ég alatt vagy egy fűtetlen helyiségben. Városban a fagy leginkább a hajléktalanokat fenyegeti, akik közterületek zugaiban, parkerdőkben felhúzott kalyibáikban húzzák meg magukat, fűtés nélkül, hiányos, könnyen átnedvesedő ruházatban, egyébként is rossz egészségi állapotban. Vidéken is a legszegényebbeket veszélyezteti leginkább: azokat, akiknek vagy nincs mivel fűteniük, vagy idős koruk, betegségük, fizikai, esetleg mentális korlátozottságuk miatt nem képesek meleg szobáról gondoskodni maguknak.
Általában az extrém hideg a felsoroltakon kívül fokozottan fenyegeti az kisgyermekeket, a szív- és keringési betegségben szenvedőket és az időseket - rájuk ilyenkor a szokottnál jobban kell vigyázni, hogy elkerülhessék a fagyási sérüléseket illetve a kihűlést. 

 

A kihűléshez még csak mínuszok sem kellenek

Súlyos tévedés lenne azt hinni, hogy kihűlés csak extrém alacsony hőmérsékleten fordulhat elő. A fagy miatti szövetroncsolódás bekövetkezhet valóban úgy is, hogy a nagy hidegben lehűlt test sejtjeiben lévő víz jégkristályokká fagy. Többnyire azonban a fagyási sérülés közvetett módon következik be: az okozza, hogy a szervezet a hideg hatására összehúzza a vérereket, hogy csökkentse a hőleadást. Az összeszűkült erek nem tudják megfelelően ellátni vérrel a szöveteket, így azok oxigénhiányosakká válnak, roncsolódnak, elhalnak. Az ilyen fagyási sérülés bekövetkezhet akár már plusz hat Celsius fokos hőmérsékletnél is, különösen, ha a szervezet hőleadását más körülmény (például nedves ruházat vagy erős szél) is növeli. Kiemelten veszélyeztetettek azok, akiknek valami miatt nem megfelelő a vérkeringése, például a kisgyermekek, az idősek, a mozgáskorlátozottak és az érszűkületes betegek. 

 

A kipirult bőrtől a fagyhalálig

Igaz lehet az a népi bölcsesség, hogy a melegben tartott láb az egészség egyik alapja, hiszen először a végtagok hűlnek át. A túl sokat hidegen tartózkodó a kezeit, lábait hidegnek, később merevnek, zsibbadtnak érzi. A bőr sápadttá, vértelenné válik, később érzéketlen lesz. A didergés, vacogás, vagyis az ajkak, kezek remegése azt jelzi, hogy a test hőmérséklete jelentősen lecsökkent. A fagyásnak kitett testrész (a végtagok mellett ez leggyakrabban az orr, a fül, az állcsúcs) nagyon fázik, majd erős fájdalmak jelentkeznek. Ez a fájdalom a tartós hideg hatására később megszűnik, de ez még rosszabb, hiszen annak a jele, hogy az idegek már érzéketlenné váltak a fagyott testrészben. A fagyásnak több fokozata van, aszerint, hogy csak a bőr felszínét vagy a bőr mélyebb rétegeit, esetleg a bőr alatti réteget is érinti, vagy pedig, a legsúlyosabb formában, szó szerint "csontig hatol", a szövetek mélyen az izomban a csontokig elhalnak. A felszíni fagyási sérülés enyhe bőrgyulladással megúszható, néhány nap múlva hámló foltokkal gyógyul. A bőr mélyebb roncsolódása hólyagok, illetve súlyosabb esetben fekélyek kialakulásával jár, ezek igen nagy fájdalmat okoznak és csak hosszú idő alatt gyógyulnak, akkor sem nyom nélkül. Nemcsak a bőr felszíne mutatja később is az elszenvedett szöveti roncsolódást (sötétre "mumifikálódott" foltokkal, fekete, száraz pörkökkel) hanem sok esetben egyéb, idegi, ízületi károsodások is visszamaradnak. Előfordulhat, hogy amputáció is szükségessé válik. A legsúlyosabb fagyás esetén a testrész kemény, márványozott, kék, bíborszínű foltokkal. Ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani és a sérültet időben elsősegélyben részesíteni, akkor bekövetkezik a test teljes kihűlése, a fagyhalál. A testhőmérséklet csökkenésével a mozgás lelassul, a beteg tudata beszűkül, így az érzékei, agya nem riasztja a veszélyérzetét sem. Ha ilyenkor a hidegben elalszik, vagy elveszíti az eszméletét, akkor külső segítség nélkül nincs esélye a túlélésre. 

 

Hogyan segíthet?

Az elsősegély-nyújtó első teendője, hogy megakadályozza a sérült további lehűlését: mielőbb meleg, száraz helyre kell vinni, vagy legalább száraz takarókkal betakarni. A felmelegítésnek fokozatosan kell történnie, ha van rá mód, akkor a legjobb langyosról lassan testmelegségűre melegített fürdővel. A fagyott testrészekben a normális vérkeringés helyreállítása fontos, de csak óvatosan: tévhit például, hogy dörzsöléssel (főleg hóval dörzsöléssel!) jót tehetünk. A fagyás miatt roncsolódott bőr és szövetek ugyanis nagyon sérülékenyek, így az erőteljes dörzsöléssel könnyen még nagyobb bajt okozhat a jó szándékú elsősegély-nyújtó. Súlyosabb fagyás esetén a felengedés és felmelegedés erős fájdalommal is járhat, ezért orvosi segítségre van szükség. 

 

Vigyázzunk egymásra!

A bajba jutott egy idő után már képtelen magán segíteni, így mindent meg kell tenni azért, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe. A "vigyázzon magára!" nem üres szó, de legalább ilyen fontos a "vigyázzunk egymásra!" embersége is. A fokozottan veszélyeztetettek, tehát az idősek, a betegek, a fedél nélküliek, a szegények, az alultápláltak, az alkohol- vagy drogfüggők élete múlhat azon, hogy valaki (családtag, szomszéd vagy más, segítő személy) figyel-e rájuk, ránéz-e, rákérdez-e, hogy vannak, befűtöttek-e, van-e meleg takarójuk, ennivalójuk. A jókor nyújtott segítség, kölcsön, tüzelő, meleg tea, jó szó életet menthet, annál is inkább, mert a fagyhalál-esetek egy része az öngyilkossággal rokon: az illető úgy érzi, nem bírja tovább, és a kihűléssel lassuló érzékeivel hamarabb eljuthat abba a lelkiállapotba, amikor már feladja a további harcot és szinte kívánja a halált. Ezért ha valaki olyan emberről tud, akit a kihűlés veszélye fenyeget, vagy a hidegben az utcán alvó embert lát, próbáljon meg segíteni maga, vagy szóljon a rendőrség, a katasztrófavédelem, a hajléktalanellátás vagy a mentőszolgálat illetékeseinek.