A statisztikai adatok szerint hazánkban több mint egymillió ember szenved alkoholbetegségtől. Az alkoholos befolyásoltság a halálos balesetek leggyakoribb kiváltója, az öngyilkosságok mintegy harmadát szintén alkoholos állapotban követik el, s a válóokok között is igen előkelő helyen szerepel. A rendszeres fogyasztók zöme az aktív korú férfiak közül kerül ki, de sajnos egyre több nő is az ivást választja a problémák megoldása helyett. Az alkoholbetegek többsége nem rendelkezik tartós partnerkapcsolattal, de azt nem tudni, a magány tette őket alkoholistává, vagy az italozás következtében maradtak magukra. Gyógyításukra hazánkban 15 éve használják az Amerikából származó, hetven százalékos hatékonyságúnak mondott ún. Minnesota-modellt.

 – Szervusztok! József vagyok és alkoholista. Mindig befelé forduló, morfondírozó alkat voltam, s az alkohol valamilyen szinten mindig része volt az életemnek – vág a történetbe őszintén a középkorú férfi.

 Budapestre költöztem, lett egy élettársam és egy 2,5 éves nevelt lányom, akik előtt persze titkoltam, hogy iszom. Amikor kiderült, szakított velem az asszony, ezután csak ittam, ittam, és vártam a halált. Volt egy „kiszállási kísérletem” is, de nem sikerült. A barátaim látva az állapotomat elvonszoltak a pszichiátriára. Öt hétig feküdtem kórházban, miután hazaengedtek, másfél hónapig nem fogyasztottam alkoholt, de ugyanolyan másnapos érzéseim támadtak – a legkisebb fizikai megterhelésre ziháltam, öngyilkos gondolataim voltak, hirtelen leizzadtam – mintha ittam volna.

 – A Minnesota-modellt, mint a szerfüggők, szenvedélybetegek rehabilitációs programját, az 1940-es években kezdték el használni Amerikában, Minnesota államban, innen ered a neve. Azért nem nevezzük gyógyító programnak, mert magát a függőséget gyógyíthatatlannak tartjuk. A függőségben élők számára nem lehetséges visszatérni például a szociális ivásra, – ami azt jelenti, hogy csak társaságban, különleges alkalmakkor fogyaszt el például egy pohárka pezsgőt az illető – hanem csak az élete végéig tartó józanság lehet a cél – kezdi a beszélgetést Szikszay Petronella pszichiáter, a Szigetvári Kórház addiktológus főorvosa.

 A modellt több tényező is megkülönbözteti más kezelési módoktól. Az egyik a már említett betegségkoncepció. Sok orvos számára még mindig nem egyértelmű, hogy ez egy idült, krónikus, elsődleges betegség, ami életünk végéig tart. Az elsődlegesség azt jelenti, hogy ez a beavatkozás központi része, ezzel kell kezdeni a változást, nem pedig a családi, munkahelyi problémával. Az alkoholbetegek gyakran úgy védekeznek, hogy ha nem lennének ezek az egyéb problémák, akkor nem innának. De ez nem így van, ezért az alkoholizmus az elsődleges probléma. A betegség emellett progresszív, előrehaladó is, tehát ha nem állítjuk le, akkor nagyon gyorsan romlik az egyén állapota. A terápia másik fontos ismérve, hogy gyógyszermentes. Ha valaki leteszi a poharat, a megvonási tünetek átlagosan egy-két hétig még fennállnak, ez idő alatt a szükséges gyógyszereket megkapják a páciensek, majd fokozatosan gyógyszermentessé válnak – teszi hozzá Szikszay Petronella.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.