A mai rohanó, teljesítmény centrikus világban egyre többen vannak, akik keményen küzdenek, hogy megfeleljenek a munkahely támasztotta követelményeknek. A rendszeres 10-12 órai munka után, felpörgetett állapotban hazatérve, némi ellazulást remélve nyúlnak a pohár után. Észre sem veszik és a függõség állapotába kerültek. S ez csak egy a kiváltó okok közül, melyek megszámolhatatlanok.

Több mint 30 éve az Egyesült Államokban egy amerikai alkoholista, aki ki akart gyógyulni betegségébõl, egy másik, szintén beteg társával közösen létrehozott egy önsegélyezõ szervezõdést. Ez volt az Anonim Alkoholisták elsõ csoportja, amely sajátos módszereket alkalmazott a gyógyításhoz. A módszer annyira hatékony volt, hogy szinte magától terjedt el a világon. Ellentétben az egyébként szokásos amerikai üzleti stílussal, itt a cél nem a profit szerzés, hanem személyes tapasztalatokkal folyamatos segítség nyújtása az arra rászoruló, gyógyuló alkoholistáknak. A magyar Anonim Alkoholisták közül R.E. vállalkozott arra, hogy online interjút ad a MyPIN-nek.

Mielõtt válaszolnék a kérdésekre, engedje meg, hogy a bevezetõhöz is fûzzek néhány szót.
Azt hiszem, az alkoholisták nagy része már jóval korábban szembesül a kényszerítõ ivásvággyal, mint a munkahelyi problémákkal, ha egyáltalán van munkahelyük. Ez átitatja életünk egészét. Ez csak egy kis facetta a nagy egészbõl, ahol egyáltalán nem találtuk önmagunkat és a helyünket. Persze nagyon sok helyzetben mint görcsoldó is szerepelt.
Amerikában már a 1930-as évek derekán elindult az Anonim Alkoholisták szervezõdése, ekkor kezdett kikristályosodni a programja is. Ma több mint 200 országban kb. 2 millió tagot számolunk. Alkoholisták vagyunk, akik allergiás módon reagálnak az alkoholra, megváltozott tudatállapotban beszámíthatatlanok vagyunk. Az különböztet meg minket mondjuk a nagyivóktól, hogy mi nem tudjuk abbahagyni az ivást. Nekünk 20 pohár kevés, egy viszont sok. Most pedig a válaszok:

Hathetes pszichiátriai kezelésen voltam Pesthidegkúton. Néhány héttel késõbb újra ittam. Kb. 3 évig jártam addiktológiai kezelésekre, ez idõ alatt periódikusan ittam.

1999-ben nõvéremtõl kaptam egy telefonszámot, mely olyan hölgy ismerõsének a száma volt, aki akkor már 3 hónapja az AA-ba járt és nem ivott. Elsõ – nagyon kellemes és egy húron pendülõ - beszélgetésünk után, ez a hölgy elvitt az elsõ gyûlésemre. Aznap én ezt még megünnepeltem ivással, majd a következõ naptól kezdve a mai napig nem ittam alkoholt.

Magyarországon kb. 15 éve van jelen az AA. Lassan magyar nyelven is megszerezhetõ minden irodalom és pamflet. Vidéken 40, Budapesten 17 csoport mûködik jelen pillanatban. Irodánk fenntartásához, a gyûléshelyek bérleti díjához, irodalmunk kiadásához és egyéb költségeinkhez csak tagjaink önkéntes hozzájárulását fogadjuk el. Többek között így tudjuk megõrizni programunk és hagyományaink érintetlenségét.

Semmilyen magyar vonatkozása nincsen, a tapasztalatokat úgy adjuk át, ahogyan kaptuk. Irodalmunk sokéves tapasztalatok alapján íródott, lényegi változtatást nem igényel és így sikeres.

Mindenki annyiszor, amennyi gyûlésre igénye van. Az elsõ idõben általában többet járunk gyûlésre, mert akkor még vonzanak a könnyebb megoldások, a kocsmák. Késõbb már a lelki fejlõdés kerül elõtérbe, a 12 Lépéses program. Budapesten naponta több gyûlés között is lehet választani, vidéken ez korlátozottabb, kevesebb gyûlés van.

Aki felépült a betegségbõl (soha nem gyógyul meg!), az is alkoholista marad élete végéig, legfeljebb olyan, aki nem iszik. Maga dönti el, hogy egy csoport tagja marad-e és eljár-e gyûlésekre, vállal-e szolgálatot vagy sem.
Általában teljesen senki nem szakad el a közösségtõl, mert nehezebb élethelyzetekben mindig jól jön valamilyen bátorítás, meghallgatás vagy – csak kérésre - tanácsadás.

A gyûlések lebonyolításáért a csoportok a felelõsek. Egy csoportnak lehet több gyûlése is, a tagjainak számától függõen. Általában mindenki választ egy "honi" csoportot, ahol szolgálatokat is vállalhat bizonyos ivás nélküli idõszak után. Küldöttet is itt választ az országos gyûlésekre, tehát valahogy így érvényesül a demokrácia az AA-n belül. Aki AA tag, az alkoholistának vallja magát. Ezzel minden AA gyûlésre "jogosult" bemenni. Ez azt jelenti, hogy ha én külföldre megyek s szükségét érzem annak, hogy gyûlésen vegyek részt az utazás alatt is, akkor bárhol a világban elmehetek AA meetingre. Csak annyit kell mondanom, hogy E. vagyok, alkoholista.
Számtalanszor megtörténik, hogy turisták esnek be egy-egy magyar nyelvû gyûlésre csak azért, hogy érezzék a közösség erejét. Még ha egy árva szót sem értenek a hozzászólásokból, kivétel nélkül követni tudják az érzelmek folyását. Ez különben fantasztikus, néha nem is kérik, hogy fordítson nekik valaki, csak ott szeretnének ülni köztünk, alkoholisták között, hogy megnyugodjanak, erõt kapjanak.
Rövid válaszom tehát, hogy aki már vállalni tudja, hogy alkoholista, az bárhol beülhet AA gyûlésre.

Az AA nem vezet listát tagjairól, de általában tudjuk, hogy körülbelül hány tagja van egy-egy csoportnak. Hogy ebbõl hányan és véglegesen hányan szabadultak meg a kényszerítõ ivásvágytól, azt nem lehet tudni. Az országos találkozónkon az elmúlt évben 300 társunk volt jelen. Ennél többen járnak el rendszeresen gyûléseinkre. A lényeg, hogy nagyon sokan vannak még olyanok, akik nem jutottak el hozzánk és gyakorló alkoholisták.

Nem, ez azt jelenti, hogy valamilyen hit nélkül élni nem lehet. Mindenki úgy nevezi, és olyannak képzeli el a nálánál Hatalmasabb Erõt, amilyennek akarja. Ez a program azt feltételezi, hogy tagjai elfogadják, hogy van egy Felsõbb Erõ, mely irányítja életünket, csak oda kell rá figyelni.

Én felépültem és megpróbálom a 12 Lépés útmutatása szerint megismerni és fejleszteni magam. Nekem már nem az ivásvágy a napi problémám, hanem saját magam jobbá tétele, mellyel életem végéig foglalkozhatom.

Nekem nagyon sokat segített az, hogy betegségként kezelik az ivás problémáját. Tehát nem egy eleve rossz, sõt gonosz és selejtes, hanem beteg ember vagyok. De ebbe nem muszáj beletörõdni és belehalni. Elõttem vannak társaim példái a közösségben, akik hasonlóan ittak és rontották el életük egy részét, mint én. Ennek ellenére most nem isznak, jókedvûek és el tudják fogadni az életet. Láthattam, hogy nem vagyok egyedül azzal a problémámmal, amit eddig olyan nagyon próbáltam titkolni. Itt nyíltan beszélünk életünkrõl. Mindig mindenki csak magáról, csak annyit, amennyit jónak lát. A Lépések és a Hagyományok segítenek abban, hogy olyan úton járjunk, amely a sikerhez vezet. Ez a közösség senkit nem vet ki magából, a visszaesõket sem, "csak" megmutatja, hogy van remény. Nem tilt semmitõl, csak azt mondja, hogy lehet másképpen is. Ha viszont azt választom, hogy nem iszom, akkor a fizikai regeneráción túl a lelki fejlõdésre is gondot kell fordítani. Száraz részegnek lenni lehet huzamosabb ideig, de számunkra a józanodás együtt jár a szellemi fejlõdéssel, lelki ébredéssel. Ezért nem lehet ezt a programothit nélkül sikeresen gyakorolni.

Forrás: OSYNA - mypin.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.